2022. március 1., kedd

A barlanglakó

Jørn Lier Horst: A barlanglakó

(William Wisting 9.)


                                       






Jørn Lier Horst személyében már előző krimije a Vadászkutyák után újabb kedvenc norvég írót avattam. Vártam az újabb történetet, nem is csalódtam! Szeretem az ilyen látszólag egyszerű, hagyományos nyomozós, rejtvényekkel megspékelt krimiket. Azt mondanám, hogy tipikus skandináv krimi, hideg, szomorkás hangulattal, amely könnyen követhető, mégis végig intenzív és idegtépő az első oldaltól az utolsóig.

Már a kezdés után egyértelmű volt a szerző biztos kézzel építi fel a kerek történetet. A történet fokozatosan bontakozik ki, a melankolikus hangulat a történet alapjából adódik. Ilyen már sajnos idehaza is történt jó néhány, ez nem az írói fantázia műve. Sajnos az életben adódnak ilyen szomorú helyzetek. Wisting nyomozó egyik szomszédját holtan találják, amiben még semmi meglepő nincs. A dráma az, hogy szegény magányos férfi négy hónapja ült a bekapcsolt tévéje előtt, miközben senkinek nem hiányzott. Innen a cím is, ami többszörösen fontos és nagyon találó. Soha nem könnyű jó címet találni egy könyvnek, itt ez is ütős, telitalálat. A nyomozó újságíró lánya is felfigyel a témára, mivel karácsony előtt járunk. A magány fájdalmas kérdését egy oknyomozó cikkben igyekszik körbejárni, így elkezd nyomozni ő is a halott szomszéd titkait, életét fürkészve. Ez a háttér is bőven izgalmas és hátborzongató lesz, sok érzelemmel megjelenített emberi sorsokat mesél el.

Hamarosan egy újabb esethez riasztják a nyomozót és csapatát. Egy másik halott férfit találnak, aki szintén több hónapja hevert egy fenyő alatt. Az olvasó sejti, a két látszólag különálló szál valahol össze fog érni. Az újságíró Line egyre több olyan érdekességre bukkan, ami átértelmez mindent a múltba visszanyúló szálakkal. A halott férfi környezetében valaki nem az, akinek mondja magát. Az emberi elme titokzatos, kifürkészhetetlen, és rejtelmes. Egy agyafúrt, kegyetlen pszichopatával van dolgunk, akinek tettei hátborzongatóak, ugyanakkor nem gyomorforgatóan vannak tálalva.

                            
A nyomozócsapat is meglepő nyomra bukkan, megjelenik Amerikából az FBI. Amerika egyik legrettegettebb sorozatgyilkosa sok év után újra felbukkan - Norvégiában. Ahogy lenni szokott, ez a jéghegy csúcsa, egyre több eltűnés kerül fókuszba. A társadalmi háttér is fontos, rendben van a történetben. Elgondolkodtató mennyire nem figyelünk egymásra. 

A hideg téli időjárás, a kies táj, elhagyott, magányos tanyák borzalmas titkokat rejtenek. Hatékony eszközeivel a szerző az olvasót ügyesen vonja be a történetbe. A könyvet egyszerűen nehéz letenni. Jó sztori bontakozik ki, izgalmas, meglepő fordulatokkal, stílusos nyelvezettel, ami Török Ábel fordítót is dicséri. Bár William Wisting mindent megtesz, hogy a sajtót távol tartsa az ügytől, természetesen a riportmunka és a nyomozás végül drámai végkifejletben fut össze.

Horstnak sikerül lebilincselő történetet alkotnia, egyszerű, de jól működő irodalmi eszközökkel. Már az írásmód is magával ragadott, szinte magam előtt láttam minden eseményt, éreztem a kies, havas táj csontig hatoló hidegét. Apa és lánya jó páros ezúttal is, bár külön utakon nyomoznak, ami egy nem mindennapi befejezést eredményez. Horst egy remek író, jó hangulatteremtő, tudja fokozni a feszültséget. A végére igazi cliffhanger a befejező akció. Egy jól megírt és izgalmas,  olvasmányos történet, ahol falod a lapokat. Az idei év legjobbja eddig, kedvenc lett! Bízom benne, nem kell sokat várni egy újabb Wisting nyomozásra.




ITT rendelhető kedvezménnyel a krimi!

    
Jørn Lier Horst:
1970. február 27. Norvégia, Bamble

A Vestfoldi rendőrség nyomozó tisztje volt. 2004-ben jelent meg első krimije. A Wisting nyomozó történeteiből TV-sorozat is készült. Több gyerekkönyvet is írt.

Animus, Budapest, 2022
328 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633249772 · Fordította: Török Ábel

1 megjegyzés:

  1. Szia Gabó! Ilyenkor tisztán látszik a különbség blogger és egy egyszerű olvasó között! Nagyjából egyszerre olvashattuk a könyvet, de míg én csak izgatottan elolvastam, falva az oldalakat, Te már olvasás közben, fejben kielemezted a regényt. És milyen igazad van! Számos ponton megfogalmaztad ami nekem csak úgymond derengett.. A szavaiddal fogok élni, ez valóban egy „hagyományos, rejtvényekkel megspékelt krimi”. A hideg, szomorkás környezetet, intenzív és idegtépő hangulat, sodró olvasási élmény jellemezte.. A cím és a borító az idei év eddigi telitalálata, önmagában sokat mesél..Nekem külön érdekes volt, hogy elvileg két szálon, apa-lánya nyomozós vonalán fut a történet, mégis mindkét szálhoz több másik kapcsolódott, de végig követhető és érthető volt. Bizony ügyesen bevont a szerző a sztoriba, nem szokásom a gyilkos kilétén töprengeni krimiknél, most viszont egyfolytában találgattam, és bevallom élveztem! Halvány sejtésem volt csak, majdnem győztem.. Inkább azt véltem tudni, hogy kit ne gyanúsítsak! Szép kifejezést használtál a végére..cliffhanger, és jogosan! A legutóbbi Angela Marsons krimi végén volt hasonló csattanó, akciófilmbe illő jelenet.. Szép összegzés volt, miszerint „a riportmunka és a nyomozás végül drámai végkifejletben fut össze” Abban a bizonyos cliffhanger-ben..Nem beszélek norvégul, de azt hiszem szerencsénk van a magyar nyelvvel, és az ilyen fordítói munkákkal, kedves tőled, hogy őket is méltatod, nem könnyű munka, dicséretet érdemel! Köszönet érte, türelmesen, vagy türelmetlenül várom a következőt!

    VálaszTörlés