"…ekkor eszébe jut egy sor az öccse egyik verséből. Egy sor, ami valamilyen okból az agyába vésődött: „A fonál másik végét mindig a halál fogja.”
Jón Kalman Stefánsson Izland egyik legelismertebb szerzője, aki nagy népszerűségnek örvend világszerte. Számos nyelvre lefordították műveit, így szerencsére eljutott a magyar olvasókhoz is. Itt rögtön kiemelném Egyed Veronika szépséges, mélyen érzékeny, líraian szép fordítását. Léleksimogató szöveg, amiben örömmel merül el az olvasó. Talál benne megnyugvást, izzó, felkavaró szenvedélyt, okos gondolatokat, átélhető valóságot. Ásta története egy családregény, egy nő fejlődéséről, hely és útkeresése a boldogsághoz, filozofálgatás arról, mi is az élet értelme, mi adja azt a boldogságot, amitől jó élni?
Stefánsson világa egyrészt érzékeny, epikus, másrészt reális, kritikus. Ez a finom költőiség és a valóság realista ábrázolásának keveréke egyedi stílust ad szövegeinek. Ez azonnal megragadja az olvasót, és mintha egy csodás mesevilágba kerülne, viszi magával. A regény cselekménye Reykjavíkban az 1950-es évek elején indul. Megelevenedik az izlandi emberek élete, szokásaik, hagyományaik, maga a természet. Gyönyörű képei valóban lenyűgözőek, szinte kedvet kap csomagolni és azonnal odautazni Izlandra az olvasó. Számomra Stefánsson akár az izlandi telefonkönyvet, vagy szakácskönyvet is megírhatná, örömmel olvasnám.
"Milyen jó érezni az életet, mikor ilyen közel a halál."
A két szülő, Helga és Sigvaldi izzón szenvedélyes szerelme azonban sajnos hamar véget ér. A kis család és Ásta élete is komoly fordulóponthoz érkezik. Ásta és családja élete bonyolult, mégis a szereplők szerető ragaszkodását végig érezhetjük egymás felé. Nevelőszülőkhöz kerül, problémás tinédzserként éli napjait vidéken. Ásta sok kudarcot szenved életében, de mindig folytatja, kitartóan boldog akar lenni, amiért megtesz mindent. Az élet elől a legjobb menekülés a boldogság, amihez kell rendíthetetlen akaraterő vagy ambíció a tervei megvalósításához. Később Bécsbe kerül, tanul, éli az életét, várja, keresi az igazi szerelmet. Nagy érzelmek vannak a könyvben, és a csodálatos, mélyen megható fejezetek közben természeti leírásokat olvashatunk, amelyek egy egészen más világba vonzzák az olvasót. A sarki fény vagy a viharos óceán képei kifejezőek, a sós illatú szél ott süvít az izlandi tavaszban.
Aki olvasott egyetlen könyvet is Jón Kalman tollából az tudja, hogy könyveiben nagy kérdéseket vet fel az élettel és az emberi lét céljával kapcsolatban. Ásta meséje sem kivétel. Ezek a sorskérdések bizony találkoznak, összecsengenek az olvasó életével is, ami nem kevés önvizsgálatra serkentett. Le kellett tenni a könyvet, elmélkedni és belemerülni a szereplők sorsába, ami cseppet sem volt nehéz. Anno anyám és apám heves szerelme is gyorsan kiégett, mint Helga és Sigvaldi érzései. Az apró hab a tortán, hogy az éveik száma is stimmelt.. A tizenkilenc éves lány heves vágya, vagy a huszonhét éves férfi megállapodása, családalapítása a hatvanas években sem tudott működni, hiszen míg egyik előtt kitárult a világ, a másik békés, nyugodt családi életre vágyott. Ezen a szerelem sem tudta őket átemelni. A regény találó néhol mint egy váratlan, hatalmas gyomros hatott rám.
"Mégis, aki még alig tizenkilenc éves, az máshol tart az életben, mint aki harmincéves múlt."
A történet nekem a megbánásról és a vágyakozásról szól. Ez ott munkál mélyen minden szereplő lelkében, tetteiket ez mozgatja. Olyan emberek ők, akik szeretnek, akik a szenvedély örvényében élnek és szenvednek is ettől. A nem viszonzott érzelmek kínja mélyen sajgó sebeket vág az ember lelkén. Az egyik fél mindig jobban sérül, az aki mélyebben szeret. Miért nem sikerül megfelelően kifejezniük, átadniuk ezt a szenvedélyes izzást, ragaszkodást? Hogyan lehet, -ha lehet egyáltalán - feldolgozni azt, hogy elveszítik a szeretett lényt életükből? Ennek eredményeként marad a nagy és kielégítetlen vágyakozás. Stefánsson olyan kérdéseket vet fel mint az idősebb generációk felelőssége, valamint az apák és anyák bűnei, hogyan hatnak az utódok életére. Érezhetően jól ismeri, jártas a szerző az emberi lélek meghatározó mozgatórugóiban.
Amit sajnos sok esetben az utolsó pillanatokban a halál előszobájában érzünk meg igazán. Az apró, jelentéktelennek tűnő pillanatok, események égnek be mélyen lelkünkbe, határozzák meg sorsunkat. Tetszett, hogy a könyv foglalkozik magával a szépirodalommal, a szerzők és az olvasók viszonyával is, hogyan ragadnak meg és visznek új tájakra, utakra bennünket olvasókat. Az ilyen történetek miatt jó, hogy megtanultam olvasni. Ásta története egyedülállóan izlandi irodalmi alkotás, a fejezetekben jelen vannak az izlandi élet jellegzetességei, ezek hatása az egyén sorsára. Mégis érthető, átélhető és eleven valóság élményét adja minden olvasónak.
Jón Kalman Stefánsson jellegzetes költői stílusa minden sorban jelen van. Fontos és meghatározó, ahogyan a táj életre kel, és tükrözi a főszereplők életének eseményeit és a lelkük hullámzó változásait. Biztos vagyok benne, hogy az idei év egyik legszebb olvasmányélményét kaptam. Ásta szorosan a Menny és pokol trilógia mellé került a lelkemben, rajt-cél győzelemmel befutó az év könyvei között. Köszönet a gyors és pazar kivitelért a Jelenkor Kiadónak. Tillai Tamás borítója szemet gyönyörködtetően kifejező, illik a trilógiához is.
„Felhőtlen boldogság csak a mennyben van, odáig pedig Reykjavík utcáitól hosszú az út. A legfontosabb, hogy a nyugalmunkat őrizzük meg.”
Összességében ez ismét egy nagyszerű könyv, amely az utolsó oldalakig fogva tartja az olvasó lelkét, képzeletét. A szöveg gyönyörű és könnyedén áramlik be a a szívünkbe, mondhatom boldogság olvasni Stefánsson sorait. Az elbeszélési stílus szórakoztató és maga a történet is lenyűgözően valós. A szerzőt ezért a könyvért jelölték a 2017. évi Izlandi Irodalmi Díjra.
Ásta ITT lehet a tiéd kedvezménnyel! Ne hagyd ki!
Eredeti megjelenés éve: 2017
Jelenkor, Budapest, 2021
516 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635180745 · Fordította: Egyed Veronika
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése