Három könyvről röviden
Vegyes vágott
Cecilie Enger: A fehér térkép
Éppen 10 éve olvastam az írónő első itthon megjelent regényét az Anyám ajándékai címűt. Nagyon szerettem, nyomot hagyott bennem. Ez a regénye régóta várt olvasásra a polcomon.
Cecilie Enger valós események alapján Bertha Torgersen és Hanna Brummenæs történetét meséli el, akik Norvégia első női hajótulajdonosai voltak. Addig azonban hosszú és kanyargós út várt rájuk.
A két nő 50 évig élt együtt, és mind a munkában, üzletben, mind a szerelemben társak voltak. A „Fehér Térkép” visszafogott narratív stílusával egy furcsa szerelem története egy olyan időszakból, amikor kevesen gondolták volna az 1800-as évek végén, hogy az ilyen szerelem nők között lehetséges. Az emberek hozzáállása, tudatlansága elég elképesztő volt, pedig semmi különöset nem tett a két nő, csupán finoman érezték a lelkük mélyén, ők nem akarnak feleségek, anyák lenni, ez volt a tipikus női életút akkoriban. Ők ketten férfi nélkül is remekül boldogultak - derül ki a lassan kibontakozó történetből. Előbb főleg Bertha élete, gyerekkora és családi háttere kerül elénk. Tetszett a két karakter, az egész hangulata, és a mondanivalója. Jól megírt és lebilincselő történet.
A boldogságukat sem tették a kirakatba, együtt éltek csendben, ahogy "vénkisasszonyokhoz" illő volt. Zárt ajtók mögött voltak boldogok. Úttörők és sikeresek voltak minden téren. Bátran mondtak nemet a hagyományos nemi szerepekre és a több évszázados szokásoknak. A két barátnő küzdelme az első és második világháború idején látványosan kel életre a második részben. A közös ruhabolt, majd hajózási vállalat alapítása, a szerelmük itt kap szárnyra. A körülmények viharosak, nem tud ezzel mit kezdeni sok ember. Ma sem, nemhogy akkoriban. Az érzelmeik nem tolakodóan, finoman árnyaltan jelennek meg. A történelmi háttér érzékletes, a kor társadalmának bemutatása üdítő élmény az olvasónak. Megrendítő lírai történet a valóságról. Minél több embernek el kellene olvasnia, hiszen aktuális ma is.
Cecilie Enger 1963. február 21-én született Oslóban.Több díjban is részesült, 1994-ben a Nota Bene díjat nyerte el, 2013-ban a Norvég Könyvkereskedők Díjával ismerték el Anyám ajándékai önéletrajzi regényéért. Kötetei közül A fehér térkép, a Lélegezz és az Anyám ajándékai és az Egy perc csend jelent meg magyar nyelven a Typotex Kiadónál, Petrikovics Edit fordításában.
Claire Keegan: A csendes lány
Cecilie Enger valós események alapján Bertha Torgersen és Hanna Brummenæs történetét meséli el, akik Norvégia első női hajótulajdonosai voltak. Addig azonban hosszú és kanyargós út várt rájuk.
A két nő 50 évig élt együtt, és mind a munkában, üzletben, mind a szerelemben társak voltak. A „Fehér Térkép” visszafogott narratív stílusával egy furcsa szerelem története egy olyan időszakból, amikor kevesen gondolták volna az 1800-as évek végén, hogy az ilyen szerelem nők között lehetséges. Az emberek hozzáállása, tudatlansága elég elképesztő volt, pedig semmi különöset nem tett a két nő, csupán finoman érezték a lelkük mélyén, ők nem akarnak feleségek, anyák lenni, ez volt a tipikus női életút akkoriban. Ők ketten férfi nélkül is remekül boldogultak - derül ki a lassan kibontakozó történetből. Előbb főleg Bertha élete, gyerekkora és családi háttere kerül elénk. Tetszett a két karakter, az egész hangulata, és a mondanivalója. Jól megírt és lebilincselő történet.
A boldogságukat sem tették a kirakatba, együtt éltek csendben, ahogy "vénkisasszonyokhoz" illő volt. Zárt ajtók mögött voltak boldogok. Úttörők és sikeresek voltak minden téren. Bátran mondtak nemet a hagyományos nemi szerepekre és a több évszázados szokásoknak. A két barátnő küzdelme az első és második világháború idején látványosan kel életre a második részben. A közös ruhabolt, majd hajózási vállalat alapítása, a szerelmük itt kap szárnyra. A körülmények viharosak, nem tud ezzel mit kezdeni sok ember. Ma sem, nemhogy akkoriban. Az érzelmeik nem tolakodóan, finoman árnyaltan jelennek meg. A történelmi háttér érzékletes, a kor társadalmának bemutatása üdítő élmény az olvasónak. Megrendítő lírai történet a valóságról. Minél több embernek el kellene olvasnia, hiszen aktuális ma is.
Cecilie Enger 1963. február 21-én született Oslóban.Több díjban is részesült, 1994-ben a Nota Bene díjat nyerte el, 2013-ban a Norvég Könyvkereskedők Díjával ismerték el Anyám ajándékai önéletrajzi regényéért. Kötetei közül A fehér térkép, a Lélegezz és az Anyám ajándékai és az Egy perc csend jelent meg magyar nyelven a Typotex Kiadónál, Petrikovics Edit fordításában.
Claire Keegan: A csendes lány
Alig 85 oldal, szikár, mégis tele elfojtott érzelemmel, remek karakterekkel. Film is készült 2022-ben a KULT-könyvek sorozatban megjelent kisregényből. A lenyűgöző érzelmi mélységű történet ismét bizonyítja Claire Keegan tehetségét. Idehaza ez a harmadik megjelenése. A kortárs ír irodalom egyik legfigyelemreméltóbb kisregénye. Hatásos, lényegretörő mondatai művészien kidolgozottak, minden részletnek megvan a maga jelentősége. A prózája szűkszavú, ahogyan ezt már megszokhattuk tőle. Egy kislány megrendítő sorsa kerül elénk, akit apja a rokonoknál hagy, mivel édesanyja sokadik gyermekét várja. Nem tudni meddig kell maradnia, köszönés nélkül távozik az apja.
Mindeközben képet kapunk a társadalomról, az ír vidéki életről, gyászról és szegénységről, emberi sorsokról. A kislány nincs nevesítve, rácsodálkozik olyan dolgokra a rokonoknál, amit eddig otthon nem tapasztalt. A szeretet és törődés, az összetartozás erejét fedezi fel Kinselláéknál. A nyári néhány hónap gyorsan elrepül. Hazatér, mert megszületik a kisöccse a meglévőek mellé. Az is csak véletlen derül ki, hogy a rokonok milyen személyes tragédiát igyekeztek túlélni, amihez a lányka volt nekik a lelki vigasz. Rövid terjedelme ellenére is sokatmondó, elgondolkodtató történet. XXI. Század Kiadónál jelent meg Nemes Anna fordításában.
Szabó T. Anna: Erősebb nálam
Karácsonyi ajándékként került hozzám ez a könyv. Az előző, Szabadulógyakorlat novellái nem hagytak bennem túl jó emlékeket, halogattam az olvasást. A borító sem volt hívogató, túlságosan emlékeztetett az előző kötet sötét, komor, érfelvágós hangulatára. Bajban is vagyok ezzel a kötettel, most is vegyesek az érzéseim. Hullámvasút-élmény maradt a kötet után. Van benne néhány igazán remek írás, hiszen Szabó T. Anna érzékenyen, gazdagon ír. A verseit ismerve ezek a költői képek érthetőek. Főleg nőkről szólnak az írások. Fiatal kamaszlánytól az idős asszonyig felbukkan mindenféle karakter a negyven novellában.
Szabó T. Anna: Erősebb nálam
Karácsonyi ajándékként került hozzám ez a könyv. Az előző, Szabadulógyakorlat novellái nem hagytak bennem túl jó emlékeket, halogattam az olvasást. A borító sem volt hívogató, túlságosan emlékeztetett az előző kötet sötét, komor, érfelvágós hangulatára. Bajban is vagyok ezzel a kötettel, most is vegyesek az érzéseim. Hullámvasút-élmény maradt a kötet után. Van benne néhány igazán remek írás, hiszen Szabó T. Anna érzékenyen, gazdagon ír. A verseit ismerve ezek a költői képek érthetőek. Főleg nőkről szólnak az írások. Fiatal kamaszlánytól az idős asszonyig felbukkan mindenféle karakter a negyven novellában.
Jól indul a könyv, az első két novella megadja a kötet hangulatát. Szerelem és vágy, szenvedély van ezekben az írásokban. Különösen a Körhinta epizódjai tetszettek. Az anyaság is megjelenik a továbbiakban többféle módon. Innen A faunfejes fotel, Nem repül, Sírket, Szüret, Édesanyám rózsafája emelkedik ki. Jó volt még az Amit apádról tudok, és az Egyenesen át írás. A következő néhány novella számomra nem adott kapcsolódási pontot. Majd a záró szakaszból a Tücsök és Hó, ami a kötet legátfogóbb, leghosszabb írása. Összességében azonban a legtöbb történet nem nyűgözött le. Kétségtelenül sokszínű, változatos novellák sora található a kötetben. Nem bánom, hogy elolvastam, de számomra még mindig a Törésteszt vagy a Határ novellái sokkal jobban megtaláltak.




Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése