Ha a macskák eltűnnének a világból

Genki Kawamura: Ha a macskák eltűnnének a világból




                                                                                                           




"Amikor az emberek létrehoznak valamit, valami mást el is veszítenek."




A Ha a macskák eltűntek a világból története egy egyszerű, könnyen érthető, mégis elgondolkodtató és önvizsgálatra serkentő, szokatlan próza. Valami olyan érzésem volt olvasáskor, mint némely önsegítő könyvek esetében. Másképp és okosan késztet arra, hogy legalább egy pillanatra elmerengjünk létünk kérdésein, életünk eddigi folyásán. Nem a tutit akarja megmondani, nem osztogat kéretlen tanácsokat.



Az irodalmi művek kedvelt témája az élet nagy kérdéseinek boncolgatása, az élet értelmének keresése. Erre minden esetben önmagunknak kell választ adnunk, tartalmat adni saját létünknek.
Olyan emlékekkel megtölteni sorsunkat, kihozni a legjobbat a lehetőségeinkből, amire jó visszaemlékezni.
Az élet szép és kegyetlen, a boldogság állapota nem állandó. A bölcsek szerint születésünk pillanatában eldőlt a sorsunk, mit járunk be életünk során. Sajnos az élet véges is. A halál misztériuma kimondatlanul is mindig ott lebeg felettünk. Vannak olyan helyzetek, amikor a bánat, a tragédia hoz nem várt fordulatot sorsunkba. Amiből még akár lehet akár jó is.


Ha egy embernek azt mondják, hogy hamarosan meghal, élete a végéhez közelít megijed, megdöbben. Félelmetes pillanat ez, amire igazán nem lehet felkészülni. Itt különösen az, hiszen főhősünk fiatal, súlyos betegségét veszi alapul a történet. A csavar adja magát, ha éppen nem is fausti mélységben: megjelenik az ördög és üzletet ajánl fel. Varázslatos eleme ez a mesének, és valljuk be őszintén: ki nem lenne erre az alkura kapható ebben a helyzetben? Így kezdődik ez a nagyon furcsa hét.

Az ördög meghosszabbítja az életét, ha beleegyezik abba, hogy valami mindennap eltűnik a világból. Mi az, ami igazán fontos nekünk? A telefon, a kapcsolatok? Filmek és az idő vagy éppen a macskák? Milyen lesz a világ, ha én magam (a főhősünk) tűnik el belőle? Mit hagyunk magunk után, mi az, ami ismerősök, szeretteink és barátaink szívében megmarad rólunk? Izgalmas kérdések ezek, amik biztosan mindenkiben felmerülnek. Ami tárgy nekem jelentős emlék, az az utódoknak lom és kacat.

Nem bonyolult könyv, az írás egyszerű és könnyen olvasható. Mégis elgondolkodtatott az életről, az emberi kapcsolatokról, a dolgok mulandóságáról. Számomra maradandó élményt nyújtott és átértékelésre késztetett. Semmit nem viszünk magunkkal... úgy távozunk,ahogy jöttünk. A történet a teremtés hét napját követi, ami igen találó. Hogyan döntünk arról, hogy mi számít, és mi az, ami valóban fontos az életünkben? A döntés egyedül a miénk. Erre legtöbbször utólag érkezik válasz.



"Miért van az, hogy az emberek olyasmit várnak el másoktól, amikre maguk sem képesek?"

A narrátorunk napjai megidézésével villantja föl a létezés rejtett törvényeit. Mélységes harmóniára törekszik, minden lehetséges feszültség ellenére. Egyszerű, hétköznapi élményeket elevenít meg bensőséges személyességgel, bölcs éleslátással, ezzel készteti az olvasót a gondolkodásra saját élete felett. Senki sem tudja, mennyi ideig fog élni, ezért talán mindannyiunknak úgy kellene élnünk, mintha minden nap az utolsó lenne életünk filmjében. Természetesen érdemes lenne olyan módon élnünk, hogyha eltűntünk, valóban hiányozzunk a környezetünknek. A macska mint társ tökéletes választás volt a szöveghez. Valóban tanulhatunk tőlük. Önálló személyiségük évezredek óta jelen
van az ember világában.

Tetszett a koncepció, de amit kissé sajnálok, hogy a könyvben nagyon kevés nyilvánvaló információ található a japán kultúráról. Erről a távoli ország embereinek gondolkodásáról, hagyományairól szívesen olvastam volna bővebben. Gyönyörű mese a veszteségről és az ember által bejárt útról. Minden úgy jó, ahogy történt. Meglepően szívmelengető történet ez a könyvecske, ami három nagy kérdést jár körbe. A szerző 1979-es születésű, mégis bölcs és elgondolkodtató gondolatokat vet fel. Azt érzem, egy kissé már tapasztaltabb olvasónak, úgy negyven felett többet ad ez a kötet, mint az életet nagy lendülettel kezdő húszévesnek. Néha bizony nem árt lassítani, önvizsgálatot tartani, átértékelni dolgokat. A fontossági sorrendek idővel változnak, máshová kerülnek a hangsúlyok.  

Ami igazán fontos a mai, modern életben az a megértés, amihez a macskák adnak segítséget. Főhősünk társa, Káposzta üde színfoltja a történetnek. Ez tapasztalat is, tényleg nem véletlen, ha nem csak idős embereknek társaságot, szeretetet és boldog pillanatot ad egy háziállat közelsége. Ajánlom nem csak a macskák szerelmeseinek!


ITT tudod megrendelni a könyvet! 

A könyv fülszövegéből: 
Kawamura többszörösen díjazott könyve hónapokig szerepelt a legfontosabb sikerlistákon, világszerte több mint egy millió példányban kelt el, harminckét országban jelent meg. Témája maga az emberi életút; azok a veszteségek, amelyeket óhatatlanul elszenvedünk. Eszünkbe idézi, miért kell szorosan magunk mellett tartanunk szeretteinket és hogyan fedezzük fel azt, ami igazán számít az életben.



XXI. Század, Budapest, 2019
144 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155915987 · Fordította: Vihar Judit