A Nickel-fiúk

Colson Whitehead: A Nickel-fiúk




                                                                                                           





"Őrültség volt szökni, és őrültség nem szökni is."







Vannak könyvek, amelyekre sok év után is pontosan emlékszel. Ez egy ilyen könyv, maradandó élményt nyújtott. Colson Whitehead alig több mint 260 oldalon egy megrázó, igaz történettel áll olvasói elé.


A 21. Század Kiadó KULT-könyvek sorozatának legújabb kötete számomra az év egyik legjobbja lett. Szorosan a Drága kis szívem mögött az idei év legerősebb története. Hihetetlenül megrázó, szomorú valóság, ami egy fiúnevelő intézetbe viszi el az olvasót. Az USA déli részén játszódik a cselekmény, az 1960-as években. Itt a kegyetlenségnek, az embertelen bánásmódnak, ami maga a pokol, nincsenek fokozatai. Megdöbbentő, fordulatos és izgalmas, lebilincselő, nem egy rózsaszín lányregény, ezért csak erős lelkületű és idegzetű olvasóknak ajánlom. Ezzel a könyvvel nem árt vigyázni, mert nekem is alaposan megrágta a lelkem. Olyan váratlan gyomrost kaptam, hogy a fal adta a másikat. Furcsa, de ez egy szép és megható olvasmány, minden drámája ellenére. Elwood története biztosan sokáig velem marad. Ez a regény hatalmas és erőteljes alkotás. Az első 150 oldalt egyszuszra olvastam el, átrobogott a lelkemen, mint egy gyorsvonat, nem tudtam letenni. A történet számomra lendületes és jól felépített, tetszett a szerkezeti felépítése.



"A Nickel-fiúk élete annyit sem ért, mint egy lyukas penny, sőt, mint maga a lyuk a pennyben."


A kegyetlenség pusztító panorámáját ábrázolja, ami testileg-lelkileg megtöri áldozatait. Ezzel még a normális élet lehetőségét is elveszi ezektől a fiúktól. Örök életre megbélyegezve őket és sorsukat.
A faji igazságosság illúzió, a Nickel-fiúk története kőkemény tanulmány a rasszizmusról. Colson Whitehead folytatja a fekete nép életének félelmetes krónikáját, ahogyan az előző könyvében A föld alatti vasút címűben is tette. Valóban megrendítő, elgondolkodtató, érzelmekre ható történetet. Egy aljas világot ismerhet meg az olvasó, ahol az emberek is aljas módon élnek vissza hatalmukkal a kiszolgáltatott gyerekek felett. Torokszorító volt olvasni, ugyanakkor letehetetlen, sodor magával a regény. Néhány elvetemült, önmagából kifordult figura önkényuralma tartja rémületben a nevelőintézet lakóit. Persze azok is bűnösek, akik nem tesznek semmit, bár tudják, mi folyik az éjszaka leple alatt a kiszolgáltatott gyerekekkel. A regény erőssége éppen ez: nem részletezi mélyen a borzalmakat, nem megy át hatásvadászatba. Nem szükséges térdig gázolni a mocsokba, hogy érezzük a bűzt. Ami remekül ellensúlyozza a történet brutalitását, az a remény, a hit ereje, ami lehetőséget a szabad és jobb életre. A nagymama alakja végig ezt sugallja, igyekszik nem elengedi Edwood kezét.

Elwood a néger fiú egy álmodozó, érdeklődő és okos gyerek, aki nyitott a világ dolgaira. Őt és családi hátterét ismerhetjük meg előbb alaposabban. Nagymamája neveli, tanulni vágyik, kiemelkedni abból a közegből, amibe született. A lehetőség előtte van, adott. Azonban egyetlen véletlenszerű, már-már banális lépés örökre elveszi ezt, ezzel megváltoztatja az életét. Innentől kezdve semmi sem megy rendbe. A helyes viselkedés sem garantálja a megfelelő bánásmódot, a fiúk kiszolgáltatottak a nevelőknek. Kénytelenek hozzászokni az igazságtalansághoz. Ez és amiket folyamatosan ellenük elkövetnek, lélekölő hatású. Döbbenetes volt szembesülni vele, hogyan viszonyultak a fiúkhoz a "nevelők". Az iskolában töltött idő adja a fő gerincét a regénynek. Ami beindítja az eseményeket és sűrű, gyalázatos titkokat tár fel az a bezárás utáni időszakra datálódik.




Elwood kezdettől az igazságosságba vetett hitét táplálta, ő az, aki mámorosan olvassa és hiszi Martin Luther King szavait, hogy minden ember egyenlő, joga van a boldogsághoz. Ezt a Nickel fiúnevelő intézetben gyorsan összetörik a lelkében, a megtapasztalt brutális bánásmód és a
fegyelem szigora kiöli a reményt belőle. Megtanulja a börtönszerű alapelveket, amelyek az iskolát irányítják, és ezzel a fiúkat a rendszer áldozatává teszik. Alapvetően egy kényszermunka-tábor az intézet. Elwood sorsa mellett Turnerre összpontosít még a történet. A két fiú barátsága életmentő ebben a léleknyomorító közegben. A tinédzserek körülményeit mint egy csapdát lehetne jellemezni, ami szinte örökre fogva tartja őket. Adódik a lehetőség, a súlyos jogsértések elől csak a szökés marad számukra. Hogy ez miféle véget hoz az maradjon meglepetés. Szép és megható, cseles vég ez, minden dráma ellenére. Az író remek mesélő, szikár, tényszerű prózája kiemelkedik a KULT-könyvek közül is, nem csak az irodalmi kínálatból. Számomra  az év egyik kiemelkedő kötete,
egy gyöngyszem. A borító igényes szépsége figyelemfelkeltő, kifejező. 


Colson Whitehead megdöbbentő  erejű, felkavaró regénye után nehéz megszólalni, bármit mondani, leírni. Átélhető, letaglózó valóság, súlyos, fontos téma ez. Úgy érzem, hogy az olvasó számára ez a könyv az, ami megváltoztathatja a világnézetét. Hangos jajkiáltás az embertelenség ellen, az elfogadásért, ami nem csak Amerikában hiánycikk. Igazi feloldozás nincs is talán. Mindezt Pék Zoltán nagyszerű fordításában olvashatjuk.


ITT tudod kedvezménnyel megszerezni a regényt! 

Colson Whitehead (New York, 1969. november 6-) amerikai regényíró. Kilenc regény szerzője.
Debütáló műve 1999-ben jelent meg.

A föld alatti vasút című regénye elnyerte a Pulitzer- és a Nemzeti könyvdíjakat. A kötet az elmúlt év talán legnagyobb irodalmi köny​v​sikere volt. Már a filmesjogai is elkeltek, az Amazon megbízásából készül sorozat, melynek rendezésére az Oscar-díjas Holdfény című film rendezője, Barry Jenkins-t kérték fel.







XXI. Század, Budapest, 2019
272 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155955327 · Fordította: Pék Zoltán