2019. június 5., szerda

A monogramos gyilkosságok

Sophie Hannah: A monogramos gyilkosságok 





                                                                                               










Az egész világ feszült várakozással és nem kis meglepetéssel fogadta néhány éve a hírt: Agatha Christie örökösei felkérték és engedélyt adtak Sophie Hannah írónőnek egy új Poirot történet megírására. Ami olyan jól sikerült, hogy már a következő kettő is megjelent azóta.
Bevallom, én nem ismerem a pszicho-thrillereiről itthon is ismert és népszerű szerző, Sophie Hannah munkásságát (regényeit 34 nyelvre lefordították és 51 országban adták ki), még nem olvastam tőle semmit. Ezért is nagy érdeklődéssel vettem kézbe ezt a krimit, ami 2014-ben jelent meg először.




Nem kell mondanom, a krimi eléggé megosztotta a rajongókat. Úgy érzem, ez egy Christie-stílusú krimi. Ha valaki ennek a szellemében veszi kézbe olvasásra, egy elég jó krimit kap, amiben mellesleg Poirot felügyelő az egyik nyomozó. Ám, ha árkus szemekkel keressük az azonosságokat, vagy eltéréseket, akkor könnyen csalódni fogunk. Az első meglepődésem a könyv terjedelme volt. Christie könnyedén, tömören bontja ki a történetet, átlag 300 oldalon a komplett gyilkosság, nyomozás, ok és okozat belefért neki. Itt ez kissé túl aprólékosra sikerült, ami a végén a befejezést is tekervényessé tette. Christie stílusát utánozni nem egyszerű. Sajnos elkerülhetetlen az összehasonlítás. Ezt még talán szokni kell az irodalombarátoknak, ahogyan világslágerek, sikerfilmek esetében is akad újra fel-átdolgozás.




Tehát Poirot visszatér! Őt is elérte ez a divathullám, ahogy ez megtörtént már Lisbeth Salander, Philip Marlowe, vagy éppen Sherlock Holmes esetében is. Ezekből a mások által írt folytatásokból több megfordult nálam is, volt olyan ami kifejezetten tökéletesen hozta a hangulatot, az elhunyt szerző stílusjegyeit. Az nem is kérdéses, mekkora teher, kihívás és felelősség "leutánozni" a nagy elődöket. Lehetetlen küldetés ez. 1929. február 7-én három holttestre bukkannak a Bloxham Szálló három emeletén. Két nő és egy férfi az áldozat, szájukban egy-egy monogramos mandzsetta gombot találnak. A nyomozással Edward Catchpoolt bízzák meg, aki fél a holttestektől. Erre magyarázatot is ad később az írónő, miért e félelem. Mesélőnk is Catchpool lesz, aki hol E/1, hol E/3 személyben mesél. Az tény, hogy a gyilkosságok és a hátterük tényleg érdekesek voltak. Miért ölték meg őket? Poirot rájön, hogy a titok nyomait Great-Hollingben rejlenek, ahol az áldozatok laktak. Mi köti össze őket, miért is utaztak Londonba? Ki áll a háttérben, az ezúttal is az emberi gyarlóságra vezethető vissza.


Agatha Christie mesés történetei, furcsa rejtélyei bonyolultak, de érthetőek, jól követhetőek. Nos, ezt nem igazán tudom erről a krimiről elmondani. Csavar az bőven akad, hiszen rögtön hármas gyilkossággal indítunk. Jó kezdet, izgalom és fordulat is lesz, kicsit talán sok is. A végére természetesen kisimul az ügy, de néhol a magyarázatok nagyobb része elég valószínűtlen. Érzésem szerint Poirot karakterét sem sikerült tökéletesen megelevenítenie Hannah-nak. Az egyik legzavaróbbat emelném ki: Poirot szájába lépten-nyomon érthetetlen francia szavak kerültek, ami elég zavaró volt olvasás közben. Poirot annyira egyedi, különc és szeszélyes, de szeretni való figura marad mégis. Poirot szereti a a gyógyteát, a forró csokoládét, a kényelmet és a luxust. A furfangos történetszövés itt is megvan, a szokott stílusjegyek is működnek. A tipikus angol hangulatot is fellelhetjük: a délutáni teázás, London megjelenése, a lírai tájleírások, érezhetően igyekszik a megszokott Agatha Christie minőséget hozni. Poirot és Catchpool párosa ígéretesnek tűnik, drukkolok nekik.

Ügyes próbálkozás, egy hétvégi kikapcsolódásnak megfelel. A női tucat pszicho-triller kínálatból hibái ellenére is kiemelkedik. Ajánlom, azoknak, aki szeretik AC és újra szeretnének egy találkozást Poirot-val. Szórakoztató, de ne hasonlítsuk az eredetihez, hiszen Agatha néni egy volt, és Ő utánozhatatlan. A borító angolosan elegáns, illik a krimihez. Érdeklődve várom mit rejt a következő epizód, A zárt koporsó elég sokat sejtető, izgalmas cím.





Sophie Hannah honlapján további érdekességet olvashatsz! IDE katt!

Kilenc pszichológiai krimi szerzője, pedig költőként indult. Jelenleg Cambridge-ben él férjével, két gyermekével.









Eredeti mű: Sophie Hannah: The Monogram Murders
Eredeti megjelenés éve: 2014
Helikon, Budapest, 2019
376 oldal · ISBN: 9789634791089 · Fordította: Molnár Eszter










1 megjegyzés:

  1. Ez egy második kiadás a regényből, nem? Mert nekem valamiért sárga borító rémlett.
    Igen, elkerülhetetlen az összehasonlítás és a csalódás is, de persze nem Poirot miatt!
    Hanem a kötet terjedelme nagyon sok, túl hosszú, valamint számomra máig érthetetlen, hogy hogyan lehet valaki úgy gyilkossági nyomozó, hogy irtózik a hulláktól?

    VálaszTörlés