Mi vagyunk a medvék

Fredrik Backman: Mi vagyunk a medvék 




                                                       






"Megtanulta, hogy Björnstadban érdemes vastag bőrt növeszteni. Segít elviselni a hideget és a sértéseket is."







Fredrik Backman 2012-ben debütált Az ember, akit Ovénak hívnak című regényével. Azóta már a filmvásznon is sikert aratott Ove. A mi vagyunk a medvék (Björnstad ) a szerző negyedik regénye, egy sorozat első darabja.

A sport téma adott, hiszen Svédország egy eldugott városkájában játszódik a történet. Egy kitalált városban egy kitalált jégkorong klubról van szó. Csupán a probléma valós, de az nagyon.
Mit jelent itt a törvény a városban élők számára? Mit jelent a sport egy tehetős vagy egy szegény család számára? Mit jelent egy sorsdöntő meccs a túlélésért küzdő társadalom számára?

Mindent.

Björnstad egy kisváros, nagy álmokkal. Minden a jégkorong körül forog, az tartja szinte életben a városkát. Gyakorlatilag a sport viszi a vállán az egész várost, ad reményt a fejlődésre.
Főhőseink 15-17 éves lányok és fiúk, akik a halhatatlan, örök barátságot keresik. Önmaguk helyét a világban. Egy jól megfogalmazott, sok erkölcsi kérdést felvető történet ez, ami a férfiasságról, küzdelmekről, az identitásról és a vágyakozásról is szól. Mit jelenthet a kiugrás lehetősége egy olyan szűkebb társadalom számára, amely a veszélyeztetett, magára hagyott vidéken próbál élni. A városka junior jégkorong csapata az országos elődöntőben fog versenyezni, és sokan azt gondolják, hogy győzni fognak. Ez pedig további álmokra ad reményt a lakosoknak. Azonban egy éjszaka minden megváltozik.


Nagy drámák, erős érzelmek jellemzik. Mind a kamaszok lelkében dúló, mind a felnőtt szereplők élete zaklatott. Elmagányosodás, sikertelenség vagy megfelelési kényszer, házasságok titkairól olvashatunk. Nem árul zsákba macskát, már az elején kiderül mi is fog történni. Azonban az odáig vezető út drámákkal van kikövezve.

Backman stílusa összetéveszthetetlen, talán ez egy komolyabb és sötétebb történet, mint a korábbi regényei. Ez egy megható és elgondolkodtató történet a szülői féltésről, hűségről, a barátság erejéről, az erkölcsi és társadalmi normákról. A karakterek kiválóan megrajzoltak, személyes sorsuk folyamatosan bontakozik ki, fonódik egybe a történettel. Itt maradnak sokáig az olvasóval, olvasás után is. Átélhető, ismerős életpillanatok ezek sokunknak.


Tisztelgek Backman előtt, ahogy bemutatja a tizenéves lányok gyermekien naiv lelkének sebezhetőségét, gondolataikat, a fiatal kamaszok világát. Ez a történet többet is magába foglal, mint
a sport jelentősége, bemutatja a fiúkat, az edzőket, a rajongókat, a támogatókat, a város többi lakóját és persze a szülőket. Az elkötelezettség, a csapatmunka, a harci szellem, az összefogás és amit a szakadás okoz. Nem csak a családok és a tanárok, edzők felelősségéről van itt szó. Barátságok fontossága, a szerző megemlíti, hogy a tinédzserkorban kialakult barátságok intenzitása eltér a többiektől, és úgy gondolom, hogy ez így igaz.

Fredrik Backman eszméket keres a férfiasságról és a jégkorongról, annak kapcsolatáról. A srácok várhatóan ez által, a küzdés, kitartás és a csapatszellem miatt válnak felnőtt férfivá. Azonban vannak, akik mindenek felett állnak a pénzük révén. Döbbenetes a társadalomra gyakorolt hatás, amikor az "esemény" megtörténik. Szinte az elkövetőből lesz áldozat, amíg mindenki a védtelen lány ellen fordul.


Jól megírt, élő, lüktetően sajgó a történet, volt, hogy fájt olvasni. Szívszorító a két lány barátsága, ahogyan minden szereplő fontos ebben a történésben. A felnőttek életének fordulatai, drámái is nagyon valósak. Mivé tud válni valaki a sportsikere által, vagy mit tesz vele az élet, ha csupán második lesz? Nem csak a szülők, de az idős kocsmárosnő, Ramona alakja vagy az öreg mesteredző, Sune is jelentős szereplők. Nem csak a sport szeretetéről és az egymásra való figyelésről mesél ez a regény. A sorok közt társadalmi problémák is megbújnak. (Amat és anyja, Fatima élete, vagy Zachariasé).


Az erőszak természetrajzába, a zaklatásba és az identitás keresésbe nem is megyek bele, nem mesélek semmi részletet. Olvassátok el, fontos könyv ez, komoly, nehéz olvasás, mivel tényleg egészen más, mint megszokhattuk. Az a félelem, amit éreztem olvasás közben, amit Backman teremtett ezzel a könyvvel nagyon egyedi. Backman mesélő képessége elképesztő, számomra Backman ismét bebizonyítja, hogy remek író, akire figyelni kell. Mesterien bánik a jellemekkel, érzelmekkel.

Továbbra is minőség, az emberi értékek állnak a regény középpontjában. Fredrik Backman gyorsan vált az egyik kedvenc írómmá. A karakterek és a mesemondása gyakorlatilag most is tökéletes. Ahogyan a lezárás is zseniális, a szereplők életébe pillanthatunk be tíz év távlatából a történtek után. Ajánlom ezt a könyvet mindenkinek.


Fredrik Backman 1981. 06.02.-án született. Debütáló regénye, Az ember, akit Ovénak hívnak 2012 őszén jelent meg Svédországban, és még 25 országban aratott óriási sikert. Azóta a moziváltozata is elkészült 2015-ben. Második regénye, a Nagymamám azt üzeni, bocs címmel 2013 szeptemberében került a boltokba. Itt járt Britt-Marie (2016), majd idén nyáron A hazavezető út minden reggel egyre hosszabb-nak örülhettek olvasói.
Stockholm külvárosában él a feleségével és gyermekeivel.




Animus, Budapest, 2017
384 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633245446 · Fordította: Bándi Eszter