Tar Sándor: A mi utcánk "Az ember sokszor nem is tudja miért, csak jön a könny a szeméből"
Ez is az a könyv, amiről nem beszélni kell, hanem olvasni. Mindenkinek. 1995-ös megjelenése után végre, ismét kiadta a Magvető Kiadó.
A Jelenkor 30/30 legfontosabb kortárs irodalmi listáján a 17. Ez azonban semmit nem von le értékéből, mert ugye, mint minden lista, ez is szubjektív. Én speciel feljebb tenném, bőven az első tízbe. Tar Sándor írói nagyszerűsége okán, nem ítélkezik, csupán "tükröt tart", bemutatja ezt a kilátástalan helyzetet.
A Debrecen-közeli falu utcányi házsorában élőkről mesél. Tűpontos, szociográfiai tanulmány is lehetne simán ez a kisregény. A novellákban megjelenő alakok a világvégi Görbe utca lakói. Itt mindenki ismer mindenkit, mindent tud a másikról. Még ha nem is mondja éppen.
A férfiak a szokott módon isznak, szinte masszív alkoholisták, akik már a kakas kukorékolása előtt sorakoznak Sarkadiné Piroska házi borkimérése előtt. Ő aztán tényleg tud mindent, afféle falusi lélekbúvár. Neki mindenki ki meri önteni a lelkét. Így aztán tud, hall és lát mindent.
"Piroska néni néha olyanokat tud mondani, amivel az élettől is elveszi az ember kedvét, de legalábbis csend lesz utána."
A nőket sem kell félteni, ők is a maguk módján kiveszik ebből a részüket. Munkanélküliek, betegek, segélyből, gyesből élők kiszolgáltatottan tengetik kilátástalan napjaikat. Természetesen nem maradhatnak ki a napi házastársi veszekedések-kibékülések, huncutkodó pajzánságok, csalnak és megcsalatnak, intimitással fűszerezve. Esendőek, emberiek, szerethetőek. Ugyanakkor egy temetést sem egyszerű lebonyolítani, ám az összefogás meghatóan önzetlen. Szomorú és sokszor reménytelen történetek az élet árnyékosabb feléről. Megrázóak ezek az emberi sorsok, a'la Magyarország. Mind a mai napig élő, valós és érvényes a szöveg. A mondatok ütnek, sokatmondóan fogalmaz Tar Sándor.
Mondhatnám, Borbély Szilárd Nincstelenek-jének az utcája ez, sok irónikus humorral ábrázolva. Valóban sok esetben már csak mosolyogni tud az ember -kínjában- ezen a reménytelenül elveszett életeken. Van ilyen, láttam magam is. Itt nincs betonút, autó is a tiszteletes Trabantja. Aki önmagában egy groteszk alakja a történéseknek. Ha jól körbe nézünk kicsiny hazánkban ezek az emberek ott vannak mindenütt. Ilyen alakokat, karaktereket szinte bármerre találunk még mind a mai napig. Egyszerű, kétkezi munkások ők, akik elvesztették a talajt életük alól. Ők a A 6714-es személy” volt utasai, a szocialista ipar néhai rabszolgái. Az ő mindennapjaikat pillanatnyi örömeiket, boldogságmorzsáikat ismerhetjük meg. A mi utcánk keserű igazsága, hogy lakói a túlélésre törekszenek. Ők a Kádár-kori Magyarország alakjai. Kifejező érzékletességgel ábrázolt sorsok ezek. Becsülettel viselik, amit rájuk mért a teremtő.
"A kocsmában hetenként egyszer verekednek, de a harag vagy a gyűlölet nem tart sokáig, ahogyan a szeretet, az öröm és a boldogság sem."
Az élet a Misi presszóban zajlik, ahogy kell, a falu egyetlen "műintézményében", itt cserélődnek a hírek, itt adnak tanácsot, ötlet, vagy vigaszt, segítséget egymásnak. Bodor Ádám írja Tar Sándorról: „Ő még tudja, mitől lesz hirtelen csend a kocsmában.” A novellák nyelvezete ehhez illik, szókimondó és őszinte. Az "őslakosok" mellett feltűnik néhány fura, idevetődött jöttment is, akik színesítik a képet.
"Aludni, az lenne jó, sokáig. Aztán felébredni úgy, mintha csak álom lett volna ez az egész."
Írói munkáját több díjjal is elismerték. (József Attila és Márai Sándor-díjjal 1997 és 1998-ban).
Művei francia, finn és német kiadóknál is megjelentek.
A mi utcánk nagy sikert hozott a szerzőnek 1995-ben. Majd 1999-ben hozta nyilvánosságra, hogy 1978-tól a III/III-as ügyosztály besúgójaként tevékenykedett. Ez kirekesztést, elmagányosodást hozott neki. Az ügynökmúltjáról szóló önéletrajzi ihletésű regénye Az áruló. Filmregény címmel jelent meg.
2005-ben napok óta nem látták már, amikor rátörték lakása ajtaját. Már halott volt.
" A bokájáig nem értek fel a korszak százezer példányos, ünnepelt sztárjai – az ezredvég magyar nyelvű novellisztikája az ő keze nyomát őrzi meg védjegyként, az ő hangján szólal számunkra meg. Életműve kezdettől a legvégéig póztalan, hiteles, igaz.” Keresztury Tibor
Eredeti megjelenés éve: 1995
Magvető, Budapest, 2017
242 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631435979
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése