Charles Martin: Hosszú az út A Hosszú az út egy nagyszerű történet egy fiatalemberről, aki elveszít mindent, hogy megtudja, mi is fontos életében. A szerző a zenét és a Nashville-t használja erre a történetre, ami tele van szívvel és lélekkel. Ez alapvetően a tékozló fiú történetének modern megidézése.
A regény egy gyönyörű és szívbemaradó történet egy tékozló fiúról és az életen át tartó utazásról. Keserű tapasztalatok árán jut el oda, hogy azt kívánja, bár másképp tette volna a dolgokat. Vagyunk ezzelígy néhányan, mindenki életében akad hasonló. Egy jól ismert és sikeres vándorprédikátor apának köszönhetően a fiú, Cooper 'Cövek' O'Connor életét ismerhetjük meg. Kettejük kapcsolatát
a szülők tiszta szerelme, majd az anya halála fűzi szorosra. A srác ekkor alig négy éves. Anya nélkül, apja vándoréletmódja nem vált hasznára, bár rajongva szerette fiát az apa. A gyerekekre jellemző alázatos odaadást felváltja a kamaszkori lázadás. Cooper tehetséges és tanult zenész lett apja mellett, sikerre vágyik. Azonban a tehetség kevés önmagában. Azt akarja járhassa a saját útját, önmagára támaszkodva - apja kívánságai ellen. Apja félti, nem akarja hogy "tucaténekest" csináljanak a fiúból. Amikor egy heves vita után lelép otthonról egy szál gitárral és apja félretett pénzével hamar rádöbben: kicsit más a világ, mint azt ő képzeli.
Cooper ragyogó dalszerző, jó képességgel, de az élet gyorsan változik körülötte. A nagy összecsapás apjával elkerülhetetlen. A zene olyan univerzális nyelv, amely átlép minden akadályt és határt, összekötve a tömegeket. Nem mindegy eljátszok egy dalt, vagy átélem és úgy adom elő, erre tanítja fiát is. Szívből szóljon a zenéje.
Őszinte leszek, a történet egy kicsit lassan, körülményesen kezdődött számomra. A regény három fejezetéből az első elég messziről indult, majd fokozatosan behúzott és felpörgött. Ugyanis a kiégett, önmagával meghasonlott negyvenes éveiben járó férfit ismerhetjük meg, aki "véletlen" belebotlik egykori szerelmébe. Visszafelé bontakozik ki a történet, ismerjük meg a kapcsolatukat és személyes tragédiájukat. Daley a pincérlányból lett slágerlistás énekesnő és Cooper szerelme azonban másokon is múlik. A siker pillanatnyi, az emberi féltékenység, a menedzser pénzéhessége csupán pénzt lát a két tehetséges fiatalba. Milyen titok lappang a háttérben, miért tartott soká, miért lett túl hosszú az út, amíg hazaért Cooper? Itt-ott döcögős és néhol túlságosan amerikai volt. Sok olyan dologról írt, ami ott természetes, itt Európában szinte elképzelhetelen.
Ez a történet és a karakterei a végtelen szabadságról a zene szeretetéről, hatásáról mesélt nekem. Érezhető Martin alapos zenei tudása, ismerete. Nem csak a gitártipusok, dalok és előadók vonatkozásában, de az egész szabadság és zene szoros kapcsolata Amerikára annyira jellemző.
A bibliai részek sem zavaróak, finoman adagolja, nem nyomja az olvasóra a nézeteit. Fogyasztható
és tanulságos. Soha nem olvastam ilyen könyvet. Charles Martin remek író, mondataival szíven talált. Aki szívmelengető, léleksimogató történetre vágyik, megtalálta.
A lelkiismeret magában foglalja a megbocsájtás képességét. Ha hibáztunk is az életben, ki más lenne, aki mellettünk áll, mint a szülők? Az apa szeretete sok egyéb apró módon megnyilvánul fia felé. Az összetartozást és a családi kapcsolatok fontosságát hangsúlyozza, ne várjunk, ha felismertük tévedésünket. Cooper elkésett, ahogyan Martin írja: "Egy halottól nem tudsz bocsánatot kérni."
Ez pedig további konfliktushoz vezet, élete már soha nem lesz az, ami volt, vagy lehetett volna. Ezt sem értettem, miért kellett húsz évet várni, amíg eljutott oda, hazatér? Apja is figyelemmel kísérte a fia sorsát, óvta, segítette amennyire tudta láthatatlanul. Ebben a regényben benne van a boldogság keresése, a szeretet, a szerelem, majd a kétségbeesés. Ezt követi a szomorúság és a tehetetlen düh.
A felismerés, amikor már késő, nincs jóvátételre mód. Martin érzékeny húrokat pendít meg az olvasóban, megható történet a szeretetről, az apa fiú kapcsolatról. Hogyan lehet új életet kezdeni egy tragédia után?
Egy nyitott szív képes felismerni a problémákat. A zene terápia, összetartja és közel hozza egymáshoz az emberekt. Elfeledteti a hétköznapok súlyát, felszabadít és feltölt. Olvasd el és megtudod mire értem. A varázslatos tájleírások, a vadregényes hegyek idilli hátteret adnak a regénynek.
Kedvezménnyel ITT tudod a regényt megvásárolni!
Charles Martin (1969. november 3.) amerikai író, jelenleg Florida-ban, Jacksonville-ben él.
Eddig tizenkét regénye jelent meg és kivétel nélkül mindegyik a New York Times bestseller listájára került. Néhány sikere: Maggie, Égzengés, A szív kútja, A szentjánosbogarak fénye, Ahol a folyó véget ér, idehaza is kaphatóak. A Hegyek között regényéből most forgatták le a filmet, hamarosan a mozikba kerül.
General Press, Budapest, 2017
300 oldal · ISBN: 9789634520399 · Fordította: Tóth Bálint Péter
Eredetileg több volt ez a hozzászólás, mint 4096 karakter, hibaüzenetet kaptam, ezért két részletre bontottam.. Ez az első rész.
VálaszTörlésMost olvastam ezt a könyvet, és szerintem minden az apa önzősége miatt volt. És ez Sam, a menedzser szavaiból derül ki, a tűz előtt, amikor elmondja, hogy már 17 éves korában is ő szerződtette volna a fiút, aztán meg ő lopta el a Jimmy nevű gitárt, mert bosszantotta, hogy a fiú elvette a közönségét, mert jobb volt.
Már a 17 éves kori történetnél is azt éreztem, hogy az apának nem kellett volna közbelépnie, és azt sem értettem, hogy amikor a fiú megjelent az újságban, akkor az apja miért nem volt rá büszke (pedig az a történet egyértelműen a fiút igazolta, az apja viszont még ekkor sem támogatta), és a szökésnél is teljesen jogosnak éreztem azt a pofont, amit a fiú az apjának adott, aztán a második rész megerősített ebben. 3 út állt volna a fiú előtt:
1. Az apja segíti, támogatja őt abban, hogy a saját útját járna, amit ő szeretne. Erre az apja nem volt hajlandó, pedig 2-szer is volt rá lehetősége. Egyszer amikor felvették, ahogy a fiú énekel, de az apja elzavarta az illetőt és a szerződést is megsemmisítette, másodszor meg amikor az újság írt a fiúról, hogy milyen tehetséges, de ekkor sem volt rá büszke az apja, ekkor is bűntudatot keltett a fiúban, mert magához akarta láncolni.
2. Maradni az "utazó cirkuszban", ezt akarta az apa, önző módon magához akarta láncolni a fiút, aki így megrekedt volna az életben, az apja árnyékában, aki féltékeny volt rá, mert a fiú még nála is tehetségesebb volt, ezért nem hagyta kibontakozni.
3. Elmenni apai támogatás nélkül. A fiúnak csak ez maradt, mert az apja nem támogatta, ezért kénytelen volt ezt választani, a legnehezebb utat, ami viszont még mindig jobb, őszintébb, és sikerre vezetőbb megoldás, mint az apja mellett megrekedni. Lassan érte el, amit akart, de legalább a saját erejéből ért el mindent. A lopásokról nem tehet, ő mindent megtett, becsületesen élt, dolgozott, és egyszer csak szerencséje lett ezzel a Daley Cross nevű énekesnővel. Ez volt a legjobb, amit tehetett, és ő ezt választotta.
A tűzeset is visszavezethető az apai támogatás hiányára. A fiú ugyanis csak a Jimmy nevű gitárt akarta visszaszerezni, a jogos tulajdonát. De ha az apja támogatta volna, akkor Sam nem lopta volna el tőle a gitárt. Ha az első dalok felvételénél, 17 évesen engedte volna az apja, akkor a Jimmy nevű gitárral Samnek játszott volna, nem lett volna ok ellopni a hangszert. Ha meg később támogatta volna az apja, amikor az újságcikk megjelent a fiúról, akkor meg lehet, hogy egyedül, Samtől függetlenül kezdett volna karriert, akkor nem lett volna sem a gitárlopás, sem a tűzeset, de valószínűleg nem lett volna Daley sem. De mivel az apja nem támogatta, kénytelen volt egyedül boldogulni, egyedül zenélt az utcán, hátha valaki meghallja, sikeres is volt a tehetsége miatt, de sajnos véletlenül éppen Sam zenészeinek koncertjét zavarta meg, aki ezért ellopta a gitárt, és a visszaszerzésnél jött a tűz...
A történetben tehát minden az apa hibája, ő tartozott jóvátétellel a fiának és nem fordítva, ezért az volt a legkevesebb, hogy legalább a tűzből kimenti, és ki is mentette. Akkor is jól döntött a fiú, amikor 20 éve nem mondta el Daleynek a harmadik történetet, az igazat, mert nem akarta még az ő karrierjét is tönkretenni. De 20 évvel később meg jól tette, hogy mégis elmondta, mert akkor már Daleynek sem volt vesztenivalója, és tetszett, hogy újra együtt lehettek és együtt zenélhettek, nagy sikerrel. A végén tehát minden jóra fordult. És még a halálból is visszatért, ami ugyan egy kicsit túlzás, de örülök, hogy nem halt meg.
Ez a második rész.
VálaszTörlésAz epilógus után az a néhány oldal, a párhuzam a tékozló fiú történetével nagyon felületes, csak annyiban hasonlít a két történet, hogy a fiú elment és visszatért. De vannak lényeges különbségek.
1. A tékozló fiú elherdálta mindenét, de a gitáros fiú, Cooper O'Connor éppen hogy ki akarta bontakoztatni a tehetségét. És becsületesen élt, ahogy tudott, ha mosodában zenélt, akkor ott, ha gitárt kellett javítania, akkor azt tette, ha színpadot kellett takarítania, akkor azt. Mindig mindenben jó volt, és mindig a zene közelében maradt, nem adta fel az álmait, nem tékozolt el semmit, és még sikeres is lett.
2. A tékozló fiút támogatta az apja, ezt a fiút viszont nem. Inkább visszafogta kétszer is, amikor mellé kellett volna állnia (a 17 éves kori hangfelvételnél is, meg később az újságcikk és a koncertezés kapcsán is), és ezért a szegény fiú csak konfliktus árán tudott megszabadulni az apai kényszertől. (A konfliktus mindig csak a végső megoldás, ha már más nem segít, és ebben az eseten sajnos nem segített más.)
3. A tékozló fiú csak magának köszönhette, hogy lecsúszott és haza kellett mennie, de ez a fiú nem. Nem tehetett sem a gitár ellopásáról sem a tűzről és nem is akart hazamenni, csak hazakényszerült, nagyon hosszú idő után, amikor már nem élt az apja.
Ezek miatt a tékozló fiú történetében a testvérrel értek egyet, aki szerint a fiút nem kellett volna visszafogadni, ebben a történetben viszont a fiú mellé állok, akit erővel tartott volna vissza az apja a sikertől, az önállóságtól és attól, hogy a saját útját járja az apjától függetlenül, de a fiú így is képes volt a saját erejéből boldogulni, és sikereket elérni az apai önzés ellenére is.
Amúgy a regény nagyon jól volt megírva, minden esemény, történés és minden szereplő minden motivációja hiteles, átélhető, átérezhető volt, a cselekmény is jól volt felépítve és a végén minden jóra fordult, újra egymásra találtak Daleyvel, és újra együtt lettek sikeresek. Azt hiszem, érdemes volt elolvasni ezt a könyvet.