A ​szél most a legigazabb

Linn Skåber: A ​szél most a legigazabb

Időskori monológok


                                                              

„Az időseknek több időt kellene tölteniük a fiatalokkal, hogy a fiatalok jobb fiatalok, az idősek pedig jobb idősek legyenek.”


           

Linn Skåber életszagú történetei olyan meghatározó helyzetekbe engednek bepillantást, amelyek mindannyiunk életét végigkísérik. Az emberi sors alakulásában fontos helyet foglal el a kamaszkor, ami A szívem egy bezárt bódé kötet témája. Majd a Ma négykézláb akarok járni a felnőttlét mindennapjait ábrázolja. A sorozat záró kötete az idős, öregedő emberek életére nyit ablakot. Az élet véges, ez egy szomorú tény, bármennyire is néz az olvasóra bölcs derűvel az idős hölgy a borítóról. 

Az elmúlás közelében járó, az élettől búcsúzó emberek történeteit némileg oldja a humor. Ami azért valljuk be néha elég keserű és morbid.

Aki az idősödőek érzéseit, gondolatait akarja jobban megismerni, azok itt bölcsességgel, szomorúsággal vegyes érzelmek hullámain járnak. Ahogyan az előző két könyv is, úgy ezek a történetek is hatalmas empátiával mutatják be a mindennapok fájdalmait, örömeit, az elmagányosodást. Skåber egyedi hangja és Lisa Aisato grafikái tökéletes összhangban állnak, hangulatuk jól működik együtt. Patat Bence ismét nagyszerű fordítása szívhez szóló, valós érzelmeket mozgat az olvasóban.

         

Skåber 24 életpillanatban mutatja be az elmúlás fájdalmát, az élet búcsúját. Talán nem véletlen a magány, a betegségek, demencia, az idős emberek életének sötét gondolatai. Ezek mélyen érintik az olvasó lelkét, amit korábban ritkán tapasztaltam. Természetesen a komoly üzenetet jól megfűszerezi Skåber humora, de a valóság azért nyomasztó. Átélhető, elgondolkodtatóak ezek az életmesék. 

Ez egy olyan könyv az öregséggel való szembenézésről, ami valóban szomorú, mégis hozzátartozik az élethez. A humort főleg az unoka-nagyszülő kapcsolatok adják. Erre több történetben is találunk megható pillanatokat. Sajnos a magány és a szeretett társ elvesztése, a betegségek az élet keserű velejárói.

   

Linn Skåbert ezzel a három könyvével megmutatta, hogy minden életszakasznak megvan az öröme és nehézsége, de túl komolyan talán nem érdemes ezekkel foglalkozni. A pillanat öröme az, ami segít túlélni, később emlékezni. A szeretet és ezek az emlékek együttes hatása könnyebé teheti a lezárást. Érdekességként a prológusban elmeséli, hogy gyerekkorában volt egy 60-as éveiben járó barátja, így mindig is lenyűgözte az öregség. Amikor belefogott ebbe a sorozatba, először ezt szerette volna megírni. A fiatalok sem maradnak örökké fiatalok, hiszen ez is csak egy múló állapot. 

Nem mellékesen az öregek is voltak egykor csintalan fiatalok. Nehéz megőrizni azt a gyermeki lelkületet, de érdemes. Gyönyörűen ír Linn arról az útról, amit életnek nevezünk. Akik már az út végén járnak, jó, ha van mire visszaemlékezni, míg mások alig kezdtek megtenni néhány ingatag lépést ezen a rögös úton. 

Az élet keserédes befejezése zavarba ejtő és gyengéd történetekből áll össze. Számomra kiemelkedő volt a Mondanom kell valamit, Ea, Idegen a házunkban, Két világ, Nem kell valami, anya? és a záró történet a Tanácsok című. Fiatalok az idősekért, öregek a fiatalokért, tartsunk össze. Karin Boye után szabadon megírt vers, Persze, hogy fáj, amikor lehullanak a levelek a kötet eszenciája. Olvassátok és éljétek át az élet állomásait. 

ITT megvásárolhatod a kiadótól nagy kedvezménnyel! 

               

"Az emberek azt hiszik, hogy az öregkor szakértője vagyok, pedig ez nekem is teljesen új."

"Sötétségből jöttem. Széllé leszek. Vigaszként fogok feltámadni."



Scolar, Budapest, 2022
248 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635095940 · Fordította: Patat Bence · Illusztrálta: Lisa Aisato

Harag

Max Seeck: Harag




                                                     

Hűű! Aztamindenit!
Ez most egy szuszra, igazán jólesett. Mondanám, rég olvastam már ki egy könyvet ilyen gyorsan, de ez nem is lenne igaz, hiszen alig 2 hete Indridason remekelt, sorozatindító újdonsága A mélység titka hasonló hatással volt rám. Valósággal a fotelbe ragadtam, örülök, hogy a finn szerzőnek bizalmat szavaztam. Nem tudom megmagyarázni a hatása miben is van, egy nyomozós, régmúltba nyúló tragédia utóhatásaiból kerekedik ki a krimi. Pörgős, fordulatos, több szálon futó, jól felépített cselekménye izgalmas lélektani dráma. 

        

A hamisítatlan skandináv életérzés garantált ennél a thrillernél. Kár is ragozni, spoilerezni sem akarom picit sem, de szó szerint fogva tartja az embert az utolsó oldalig. Erős és sötét titkok mozgatják, nyomasztják a szereplőket. A múlt ködéből lassanként felsejlik az igazság, amikor a tettes is valahol áldozat. Összetett és váratlan fordulatai meglepőek. A soha nem múló traumák sokkoló hatással bírnak még mindig, harminc év távlatából. Pici körvonalakban a történésekről: Eliel Zetterborgot, a RealEst nagyvállalat vezérigazgatóját a szuperbiztonságos, elegáns lakásában, szinte a testőre és a fia orra előtt meggyilkolják... Betörésnek nyoma sincs, csupán egy kirakós darabjai hevernek az asztalon. Természetesen több elkövető is lehetséges, akiknek oka lehetett a gyilkosságra. Az idős, milliárdos mágnás ügye egyre bonyolultabbá válik, amikor előkerül egy régi fotó. Az élet kiszámíthatatlansága elképesztő dolgokat produkál.

Jessica Niemi nyomozó szabadságát tölti, így Jusuf lesz az ügy főnyomozója. A magánéleti mellékszálakból épp csak ízelítőt kapunk, nem megy a krimi rovására. Érző emberek a nyomozók is, Jessica élete is rendeződni látszik, továbbra is szerethető karakter. Az ő boszorkányos múltja, démonjai itt lezárásra kerülnek, de addig még számtalan meglepetés vár nem csak az olvasóra. Semmi kitérő, üresjárat nélkül, padlógázzal rohan a történet. A későbbiekben még több előreláthatatlan cselekmény ad feszültséget. Lesznek még áldozatok... Humor is akad, egyik kedvenc mellékszereplőm a 190 cm magas, tűsarkakon billegő boncolóorvos volt. A véres, darabolós részektől mentes krimi emberi oldala remekül kitalált. A kirakós darabjai összeállnak és a válaszok sokkolóak. Max Seeck sokat fejlődött a Boszorkányvadász óta, felzárkózott a nagyokhoz. Számomra kellemes meglepetés, az idei év egyik legjobbja ez a krimi! A borító is kifejező, figyelemfelkeltő, tökéletesen illik a történethez. 

Amikor már azt gondoljuk vége, akad gyilkos is, Max két olyan elemet épített be, amiktől kellően ledöbbenünk. A végkifejlet sokkoló, és érthető, hiszen ahogy az életben is, itt a legkedvesebb kutya harap meg.... Egy lélekben megnyomorított, teljes emberi mivoltában alaposan megalázott ember évtizedekig dédelgetett haragja teljesül be. Ítélkezni nem érdemes, az élet frappáns megoldása felett. 

A pénz nem minden, érzelmek nélkül élni egy életen át lehetetlen. A felelőtlenül elkövetett tetteinkért vállalni kell a büntetést. Apa-fiú kapcsolatok mélyére vetül fény, hatalomvágy, elfojtott indulatok és egy régi bűn árnyéka az, ami most bosszúért kiált. A harag erős, motiváló erőt ad a szereplőknek, indítékból nincs hiány. Kerek a krimi, végig lekötött. Tetszett a karakterek összetett jelleme, az aprólékos mozzanatok súlyossága. Max Seeck egy tökéletes hangulatú, életszerű és izgalmas pszichológiai krimit alkotott. Várom az újabb krimit tőle, hiszen külföldön már nyolc könyve jelent meg.



              

Max Seeck Helsinkiben született 1985-ben. Első könyve a Boszorkányvadász 2016-ban került a boltokba, nálunk 2020-ban lett elérhető. Könyveit több mint negyven országban adják ki.

ITT megvásárolható a krimi, akár e-könyvben is, kiadói kedvezménnyel!

Animus, Budapest, 2022
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636141080 · Fordította: Huotari Olga

Hamuba rajzolt föld

Petra Rautiainen: Hamuba rajzolt föld



                                                       

A könyv eseményei Finn Lappföldön játszódnak a háború alatt, és Finnország történelmével foglalkozva bemutatja a német fogolytáborokat, kiemelve a finnek odaadó náci szimpátiáját és Lappföld háború utáni újjáépítését veszi górcső alá. A fogolytábor eseményeit egy finn őr naplóbejegyzésein keresztül ismerjük meg.

1944-ben Olavi Heiskanen őrként dolgozik a németek által fenntartott inari fogolytáborban. Az emberi méltóság megőrzése a háború szörnyűségei közepette kihívást jelent a kerítés mindkét oldalán. Döbbenetesen erős képekkel kelnek életre a táborban történtek, ahol a foglyokat fajok szerint osztják fel.

"Ezt a tábort nem lehet leírni a szagok említése nélkül."


Az olvasónak nem kell túl nagy képzelőerő, azonban a szerző semmit nem bízott a véletlenre. Képei hatásosak, látványos leírások adják a történet erejét. Itt valóban minden ember túlélése állandóan veszélyben van. Kegyetlenséggel és halállal szembesülünk, nem csupán a foglyok oldaláról nézve. A kiszolgáltatottság az őrökre is értendő.

A váltott szemszögből fokozatosan bontakozik ki a múlt rémsége és a szörnyű titkok kísértő árnyai. A háború befejezése után a fogolytáborok szörnyű bűneit érthetően, igyekeznek a lehető legmélyebbre temetni. 1947-ben Inkeri Lindqvist újságíró Enontekiőbe utazik, hogy egy sorozatot készítsen Lappföld újjáépítéséről. A kötet címe nagyon találó, kifejező. Inkeri mögöttes célja, hogy próbál tájékozódni a háború alatt eltűnt férje sorsáról, aki a helyi táborban volt fogoly. Inkeri kérdéseire a falubeliek nem akarnak válaszolni, a múlton merengeni. Inkerit ellenségeskedés és gyanús hallgatás veszi körül. Azonban egy véletlenül előkerülő fénykép mindent megváltoztat. Inkeri olyan nyugtalanító tényeket kezd feltárni, amelyeknek soha nem kellett volna napvilágra kerülniük. A második világháború történetének ez egy kevéssé ismert része, amit hó és jég takart eddig. Azonban a rejtőzködő titkokról a háború befejezése után lassanként leolvad a jég. A lappföldi háborút követően a földet hamu borította az ellenség által hátrahagyott pusztítás elképesztő. Azonban a finn népet erősen motiválta országuk újjáépítése, az elszakadás a rettenetes múlttól. Valós tényeken alapul a regény története.


                         

Érdekes volt olvasni, nem csupán a különleges helyszín miatt, de a háború borzalmai után is megkülönböztetett számik helyzetét megismerni. Ez áll a regény középpontban, a fő téma ez a sorsüldözöttség. Ez egy új és elképesztő dimenziót adott számomra. A fiatal finn, aki őr és tolmács, beleszeret egy helyi számi nőbe, ami további bonyodalmak forrása. Azt is gyanítja, hogy valami történik a foglyok éjszakai eltűnésével. Egyre jobban küzd lelkileg azzal, hogy elviselje amit lát.A megoldás elképesztően durva, ez a fajelméket dolog nagyon beteg valami, ami megfertőzte a normális emberi gondolkodást. A regény hangulata kiválóan megidézi a hideget, a sötétséget. Ami nem csak az időjárásra értendő, az emberi oldal is hangsúlyos. Inkeri kutatásával a múlt összekapcsolódik,  valami elképesztően durva módon. A két történet lassan bontakozik ki, ami a feszültséget növeli. Amikor a végére összeolvad, felülmúlta minden elképzelésem.



ITT megvásárolható kedvezménnyel!

   

    

Petra Rautiainen (sz. 1988) az észak-savoi Lapinlahtiból származik. Filozófia mesterképzést szerzett történelem szakon, újságíróként dolgozott. Lappföld természete ihlette, és beutazta a világ sarkvidéki régióit. A Hamuba rajzolt föld volt az első olyan, elsőkönyves szerző által írt finn regény, amelynek angol nyelvű fordítási jogai már a könyv megjelenése előtt elkeltek. A kötetet számos díjra jelölték, majd elnyerte az egyik legjelentősebb finnországi irodalmi kitüntetést, a Savonia-díjat, és beválogatták a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál Books at Berlinale 2021-es címei közé.

Európa, 2022
352 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635046744 · Fordította: Patat Bence

                                                                                                                  

Patat Bence műfordító: (1975)

2000-ben végzett az ELTE skandinavisztika-finn szakpárján. A skandináv nyelvek mellett finnül, észtül, angolul, németül, franciául és olaszul beszél.
Többek között Karl Ove Knausgard, Maja Lunde, Jón Kalman Stefánsson és Lars Saabye Christensen vagy Jussi Valtonen könyveinek fordítója.

Knausgard: Nyár

Karl Ove Knausgard: Nyár
(Évszakok 4.)





                                                             

"Mert mihez kezdjen egy rövidnadrágos középkorú férfi a szabadsággal?"

A norvég író Évszakok sorozatának negyedik könyve a Nyár, amely ismét sajátosan vegyíti a naplóbejegyzéseket és a legkisebb lányának címzett személyes enciklopédiás bejegyzéseket. A kötetből kiemelkedik egy hosszabb szépirodalmi rész, amely a második világháború idején játszódik, és a nagyapja által elmondott történet az alapja. A boldogtalan kapcsolatból menekülve, a szabadságot azaz a boldogabb lét lehetőségét választva ki mer lépni a nő a bizonytalan felé.Ez önmagában is egy kis remekmű a kötetben. A szabadság, mint fogalom több formában felbukkan.

     

A személyes feljegyzésekben ismét több meglepő tárgyról, élőlényről olvashatjuk Knausgard eszmefuttatását. Kezdésnek rögtön a kerti szórófejekről elmélkedik. Több, a nyárhoz kapcsolódó témakör is megelevenedik. A Rövidnadrág, Kemping, Fagylalt és a Bicikli, vagy éppen a Nyári délután melankóliája mellett a Nyári éjszaka szépsége is látványos képekkel ad gondolkozni valót az olvasónak. Ezek az őszinte írások kapcsolódnak természetesen a saját gyermekkori emlékeivel. Felidéződnek akkori élmények, illatok, a nyár ízei. A Ribizli a szülői ház körül, az édesanyja szilvabefőttjei és persze az apa jelenléte is megidéződik. Kifejezetten tetszett a kamasz Knausgard és a zene találkozása, jelen esetben Sting kapott egy önálló írást. A kamasz az kamasz, akár Norvégiában, akár Kelet-Európában nőtt fel. A szabadságvágy, a kitörés lehetősége a zenében talál utat.

A tengerpart elmaradhatatlan lakói a sirályok is feltűnnek. Akad bejegyzés a kutyákról, macskákról, lepkékről, denevérekről, vagy a meztelen csigákról is. Gleccserekről vagy darázstámadásról, makrélahalászatról és a nyári búzatáblák szépségéről, a világ apró rezdülései jutottak eszembe. Ami mellett legtöbbször elmegyünk... valahol mély rokonságot érzek ezzel az elmerengő negyvenes férfival és gondolataival. Ezért is szerettem olvasni ezeket az esszéket. A kortárs létről is szó van, a Tavasz kötet kritikáin keresztül. A hihetetlenül természetes őszintesége, a gyerekkorral és családi élettel, meglátásai a természetről, a gondolkodásmódja teszi egyedivé. Knausgard már szinte egy „nyitott könyv” az olvasói előtt. Világossá teszi az őt körülvevő világot, ráközelít személyes motivációira, vállalva tévedéseit. Igyekszik megérteni a gyerekeit, a táj, az idő és a művészet hatását, a dolgok mélyére próbál látni, láttatni. Érdekes, hogy a feleség és anya, Linda csak kétszer szerepel az egész könyvben.

       

"Kis életünket nagy mozgások rendítik meg, földcsuszamlások a mindennapok mélyén."

Naplója egyszerre meditációnak is olvasható a világról, és a lányának szánt gondolatai találkoznak az olvasó emlékeivel, élményeivel. A szerző felfogása annyira sajátos, és szemléletes képekkel kel életre előttünk, hogy a világ végül Knausgard elméjének egy hatalmas, és gyakran lenyűgöző kivetülése lesz. Ez a gyűjtemény összességében olyan pillanatokra épül, amikor a hétköznapiság rendkívülinek tűnik, és ez az egyszerűségében zseniális meglátások mindig elmondanak valamit a művészet természetéről és arról, hogy mit is jelent értelmet adni az életnek. Egy katicabogárrajjal való találkozással zárul a kötet, ez az egyik legerősebb írás. Ami kicsiben aranyos, kedves, tömegében félelmetes lehet. Így a végkicsengése is elég szomorú, bár valósnak, találónak érzem. Reméljük még megy a világ előre, a felnövekvő ifjú generációnak is lesznek hasonlóan szép élményei, mielőtt elpusztulna minden.


"Erős nyugtalanság vett rajtam erőt, mert, ahogy a zöld, fényes füvön álltam, és néztem a kék, napfényben ragyogó öblöt, amely fölött hatalmas ívben magasodott az Öresundbro hídja, megértettem, hogy egyszer, egy ugyanilyen csodás és átlagos napon, mint a mai, elpusztul a világ." (utolsó mondat)

ITT lehet tiéd kedvezménnyel a kötet! 


                       

Karl Ove Knausgård: norvég író, 1968. december 6-án született; legismertebb műve a Harcom (Min Kamp) című hatrészes önéletrajzi regénysorozat. Ez a norvég irodalom egyik legkiemelkedőbb teljesítménye: az alig ötmilliós országban a Min Kamp-ciklus több mint 450 000 példányban kelt el.
Knausgård tanácsadóként közreműködött a Biblia norvég újrafordításában is.
Díjai: Norvég Kritikusok Irodalmi Díja (1998), Brage-díj (2009), NRK P2 Hallgatók Díja (Norvég közszolgálati rádió) (2009), Év Könyve Díj, a Morgenbladet című norvég hetilapban (2010), Welt-Literaturpreis – a Die Welt nemzetközi szerzőknek ítélt díja (2015) néhány az elnyert számtalan sok elismeréséből.










Magvető, Budapest, 2022
416 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631441673 · Fordította: A. Dobos Éva · Illusztrálta: Anselm Kiefer

Így görbüljek meg

Cara Hunter: Így görbüljek meg
(Adam Fawley 6.) 


                                                         

Talán az eddigi legjobb része a sorozatnak. Cara Hunter krimijeit erős lélektani háttér, családi kapcsolatok válsága, gyermekek sérelmére elkövetett gyilkosságok jellemzik. Már a második krimijével meggyőzött, de számomra a negyedik rész, a Féktelen harag volt eddig a legerősebb. Ez a történet is komor és szomorú, drámai hátterével felülmúlta még azt is. Bizonyára sokat lendített, hogy egy valós krimiből merített ihletet a szerző. 

A valós alapra szőtt történet egy igazi krimi realizmusával kombinálva rendkívül jól működik. 

Ilyen rideg, gátlástalan hazudozó, önző női szereplővel ritkán találkozni. A történet eleinte lassan körvonalazódik, mire kezdenek a mozaikdarabok összeállni, felpörög a végig baljóslatú krimi.

Ahogy már megszokhattuk Cara Hunter most is kihallgatási jegyzőkönyvek, közösségi médiabejegyzések, újsághírek, levelek felhasználásával színesíti a cselekményt. Fontos elem egy 2016-os Netflix-nyomozás részleteit bemutató dokumentumfilm is. Ezek eredeti hangulatot adnak az eseményekhez. Könnyen olvasható stílusa tele van feszültséggel és rengeteg meglepetéssel szolgál. Itt mindenki hazudik... még a végére is jut váratlan fordulat. Elgondolkodtató a háttér, az egész dráma fajsúlyos. Ki merem jelenteni azt is, az év egyik legjobb krimije ez a történet. A karakterek mind jól megrajzoltak, gyarlón emberiek és hitelesek. Végig izgalmas és rejtélyekkel teli a cselekmény. Igazi nyomozós krimi, ahol nem a brutalitáson van a hangsúly. Önálló történetnek is olvasható, az előzőek ismerete nélkül is hatásos és működik. 


                

Az alap történet szerint a rendőrséget Oxford külterületére, egy távoli wythami farmhoz hívják, ahol betörés történt. Az idős házaspár lelőtte a hívatlanul érkező, késő esti látogatót. Richard és Margaret Swann állítása szerint önvédelem volt.

Így kezdődik egy fordulatos és összetett nyomozás, ahol semmi nem az, aminek látszik. A szálak bő húsz évre nyúlnak vissza. Adam Fawley és társai nyomozását semmi nem könnyíti meg, a hazugságok sűrű homályából lassan bontakozik ki egy régi  gyermekgyilkossági ügy. 

A betörő azonosítása meglepő eredményt hoz, további kérdéseket vet fel. Mi az összefüggés az idős házaspár, és a "kaméleonlány" néven elhíresült, gyermeke meggyilkolásáért 17 éve börtönben ülő Camilla között? A rendőrség megpróbálja kideríteni, mi történt 20 éve, ki a gyermek apja és azt, hová is tűnt az újszülött? Camillát ugyanis csak közvetett bizonyítékok alapján ítélték el. Miért hazudik, vállalta magára ezt a bűnt a nő, ha valóban ártatlan? Az áldozat DNS-mintája egyezést mutat, vagyis Camilla nem bűnös. Hol volt a fiú húsz évig, ki nevelte fel, miért került most elő váratlanul? Számtalan kérdés merül még fel, sötétben tapogatóznak a zsaruk, szinte újra nyomozzák a régi ügyet. A cselekmény hihető, lenyűgöző, és gondosan felépített, komoly emberi drámák adják a hátteret. Egy igazán összetett, szövevényes ügy bontakozik ki előttünk, ami végig magában hordozza a drámát. Ezt a gyermeket nagyon nem akarták, hiába segített a véletlen, sorsát nem tudta sajnos elkerülni.
     

      

Az előző történet után Fawley magánélete és szakmai élete sokkal rendezettebb, kislányával Lily-vel és feleségével Alex-el boldogságban élnek. Szerencsére most ez a családi háttér csupán néhány mondatban jelenik meg, a nyomozás feszült és hangsúlyos végig. A krimi zseniális olvasmány, élvezetesen magával ragadó élményt nyújt az olvasónak. Cara Hunter ismét nagyot dobott, ügyesen tudja elérni, hogy az olvasó valóban részese legyen a történéseknek. Jó stílusban megírt, ahol a vége is nagyot üt. Számtalan társadalmi problémát is felvet, lehet gondolkodni.





ITT lehet a tiéd a 21. Század Kiadó remek krimije kedvezménnyel! 



XXI. Század, Budapest, 2022
494 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635682744 · Fordította: Gömöri Péter

Végzetes ígéret

Angela Marsons: Végzetes ígéret

(Kim Stone 9.)



                                                                 

Angela hozza a kötelezőt, ismét egy elgondolkodtató krimit olvashattam. Illik a sorba, még úgy is felülmúlja sok átlag krimik történetét, hogy van ennél jobb része is a sorozatnak. Itt azt éreztem, bár fordulatos és meglepő a krimiszál, az csupán a körítés, kevésbé fajsúlyos, mint az előzőekben. A Prológus elég komor, drámai kezdést ad, csupán a legvégére derül ki, mi is áll a háttérben.

Ez egy erős érzelmi töltésű regény. Most az emberi oldala lesz kiemelkedő a kriminek, a nyomozó csoport tagjain van a hangsúly. Itt és most egy remek karakterépítésnek lehetünk tanúi. A bánat itt a központi kérdés: Kim és csapata társuk halála után érzelmileg és szakmailag is kibillen az egyensúlyból. Később ez a gyilkosunkra is igaz lesz, az hajtja bele őrült tettébe. A veszteség feldolgozása, a döntések súlya adja a történet mondanivalóját.

      

Ez esetben érdemes a sorban olvasás, azaz csak a nyolcadik rész, a Gyilkos igazság után jó kézbe venni ezt az újabb történetet. Az említett előző rész döbbenetes vége után igazi gyászmunka folyik a nyomozócsoport tagjainak lelkében. Kim az orvosi szabadság után visszatér dolgozni, hogy csapata maradék két tagját, Bryan és Stacey üdvözölje. Csapattársuk, Kevin tragikus elvesztésével a csoport szétesett, szó szerint is, hiszen máshová helyezték a tagokat, amíg Kim felépülésére vártak. Így a frissen újjászervezett csoport kap egy új tagot, akit érthetően mindenki ellenérzéssel fogad. Dawson-t nem pótolhatja senki... Penn erről tudomást sem véve, lelkesen veti magát bele a munkába, próbál a csoport hasznos tagja lenni, ám nincs könnyű helyzetben. Penn nem egy "új arc", sőt korábban már segítette Kimet és csapatát. Mégis, maga Kim is úgy viselkedik sok esetben vele, mint egy hisztis óvodás, ami egy idő után elég idegesítővé válik. Mégis csak ő lenne a főnök.. Nem véletlen küldi pszichológushoz főnöke, ami az egyik nagyjelenetet adja a krimi végén. Már ezért is érdemes elolvasni. A másik fontos nagyjelenet Penn családi hátteréhez kapcsolódik majd. Kétségtelenül ez a sorozat egyik legjelentősebb epizódja. Angela ezúttal is nagyszerű munkát végez a feszültség fenntartásában.

Annak ellenére, hogy ezek a gyászfeldolgozós részek picit túl lettek ragozva mindenkinél. A gyászmunka nehéz, de felnőtt emberekről van szó, akik érezhetően nem tudnak, nem akarnak túllépni ezen. Kim és a többiek már-már az új fiút okolják társuk elvesztése miatt, szinte esélyt sem adva neki a bizonyításra. Szerencsére adódik egy durva gyilkosság, ami leköti energiáikat. Itt lép be az előző regény szereplőgárdája az a bizonyos csoport is. Az áldozat is már feltűnt a nyolcadik részben. Az egyre biztosabb, hogy a Russells Hall Kórház körül valóban több zavaros történés van. Kim is szinte vakon, erősen egy irányba hajt, Terminátor-üzemmódba kapcsol. Pedig a rutinos olvasó sejtheti, ami annyira egyértelmű egy krimiben, na az nem lehet igaz. Bosszú, hazugságok, felelős döntések súlya áll a háttérben. Az kifejezetten ügyes húzás, hogy még a törvényszéki orvot is hihető gyanúba keveri Angela, miközben a kórházban is egyre bonyolódnak az események. A két Giovanni, apa és fia története jellemző és hihető, ahogyan a karakterek is. 

Mindenki küzd élete démonaival. Bryant, Stacy, Penn helyzete nem könnyíti meg Kim dolgát sem. Stacy önálló feladatba kezd, magánnyomozást indít egy eltűnt tinilány után. Ez egy igen meglepő szál a történetben, ami végkifejlete ellenére is elképesztő. Pici humort Kim kutyája és Bryant hoz a krimibe. Jó krimi ez, csupán másképpen. Mondhatom: a könyv vége sokkoló, Stone részletesebb profilja is kirajzolódik előttünk. Ted, a pszichológus megsemmisítő portrét fest Kimről, elmagyarázva, miért képtelen a szerelemre. Mélységesen szomorúnak éreztem a befejezést. Az emberi kapcsolatok súlya, hibás döntések következményei meghatározóvá válnak a szereplők életében, ezt cipelni, soha nem könnyű. A feloldás nehezen jön, a hibás döntés következménye kihat egy életre. Várom a következő Kim Stone nyomozást, hiszen idehaza sajnos kissé le van maradva sorozat.


ITT tied lehet kedvezménnyel a krimi! 

                 

Angela Marsons brit krimi író. Első kötete, az Elfojtott sikoly, amellyel rögtön a brit Amazon sikerlistájának élére került. 

Több mint 5 millió példányban keltek el regényei, amelyeket eddig 30 nyelvre fordítottak le. Angela Marsons eddig megjelent könyvei a General Press Kiadónál: Elfojtott sikoly, Ördögi játszmák, Egy élet ára, Halálos játék, Vérvonal, Holt lelkek, Törött csontok, Gyilkos igazság.

General Press, Budapest, 2022
320 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634526667 · Fordította: Szabó István

Kövesd a pillangót!

Martta Kaukonen: Kövesd a pillangót!



                                                                    

Egyedi hangulatú, igen erős történet, amit eredetisége emel ki az átlagból. A legtöbb emberben különös kíváncsiság él aziránt, hogy mi történik egy pszichológus rendelőjében, de leginkább szeretnénk belelátni egy terapeuta fejébe, érzéseibe,gondolataiba.


"Az emberek úgy tekintenek a terapeutákra, mint Jézusra."


Mindenki, aki még nem járt ilyen beszélgetésen, eljátszik a gondolattal, hogy mi is történhet ilyenkor, ő hogyan viselkedne, mit árulna el magáról, próbálja a beszélgetést irányítani, miközben segítséget vár. Történetünk főhőse szempontjából a legfontosabb, hogy képes-e átverni, sőt mi több manipulálni a pszichoterapeutát. Az alaptörténet szerint négy szereplős kamaradráma zajlik a szemünk előtt.

Főhősnőnk nem mindennapi eset, különleges személyiség, egy fiatal nő, Ira, aki nem mellesleg sorozatgyilkos. Ennek okai lassan kiderülnek, mivel nyilván nem gyilkosnak született ő sem, valahol mégis zátonyra futott az élete. Találóan adagolt képekkel, emlékekkel megsejthetjük a probléma gyökerét, mely a gyerekkorból indult. Ira nem gyógyulást keres a sztárpszichológus rendelőjében, hanem alibit. Olyan orvosi igazolást remél elérni, egy esetleges majdani számonkérés, ítélet esetére védve legyen. Ez még érdekesebbé teszi a történetet. Pont olyan izgalmas az ő fejébe látni, mint az orvosáéba, az „egymás agyában” turkálni mindig különleges olvasást eredményez.

Nagyon megnyerő és ügyesen szövött cselekmény, haladós és érdekes a könyv felépítése a rövidke fejezetekkel. A témák meglehetősen nyomasztóak (szexuális zaklatás, alkoholizmus és súlyos mentális egészségügyi problémák), és néhol hihetetlennek tűnt, ahogy a narrátorok elmesélik történetüket. A könyvnek négy narrátora van: Ira , aki mint említettem, gyermekkori traumatikus élményekkel küzd, amelyek nem hagyják békén. Így kerül a képbe Clarissa, az ünnepelt, népszerű pszichológusnő, aki túl okos, túl tehetséges, túl ügyes, túl kompetens. A társadalom krémjének terapeutájaként dolgozott, és szakértőként rendszeresen szerepel talkshow-kban. Szexisen öltözik, és felismerik az utcán. Kettejük közt egy feszes macska-egér játék veszi kezdetét.

A felszín mögött a valóság azonban kiábrándított... csalódnom kellett benne, a doktornő ugyanis az alkohol rabja, és képtelen önmagán segíteni, számomra ez feltétlenül gyengeséget sugall. Hogy segíthet másokon, ha magán sem tud? Vele kapcsolatban lép színre a férje, Pekka, aki nagy meglepetéseket fog még okozni az olvasóknak, sokáig csupán az aggódó, féltő férjet testesítette meg, így annál meglepőbb lesz később a csavar.

Arto néhány évvel korábban özvegy lett.  Bánatát ivásba fojtotta, ezért elbocsátották, a Helsingin Aviis riporterei állásából. A magazin szerkesztője, Irmeli időnként lehetőséget ad neki, Arto írjon egy interjút Clarissáról. Lehetőleg valami meglepőt az amúgy eltitkolt magánéletéről, ami a némileg gátlástalan Artónak kedvére is van. Sok meglepő fordulat vár még az olvasóra, tökéletes egyensúlyban váltakoznak a fejezetek, és fokozzák az izgalmakat krimi letehetetlenné válik.

Senkinek nem kell attól tartania, hogy véres, hátborzongató gyilkosságokról kell olvasnia, nem ezen van a hangsúly, de enélkül is elég hatásosak Ira hidegvérű gondolatai. Döbbenetes múltbeli titkok kerülnek napfényre, melyeket nem szeretnék elárulni, de tény, hogy folyamatosan elképedve olvastam őket. Gondolkodnivalót is kapunk bőven.. Vajon ki hibáztatható valójában, amikor egy elme elborul és számunkra elképzelhetetlen mélységekbe zuhan? Ki az igazi felelős és ki az áldozat valójában? Itt szintén minden, mindennel összefügg, kapunk válaszokat , amik fájdalmasak, akárcsak elképzelni, nemhogy átélni. Ezernyi módon lehet tönkretenni egy gyermek, egy ember életét, van amikor nincs mód erősnek lenni, és felállni, élni az életet, mert a lelkünkön elkerülhetetlenül nyoma marad az átélteknek. Lehet vajon ebből kigyógyulni, van erre bevált terápiás módszer? Ki manipulál kit? Ki a beteg valójában? Pszichológiai hátterében igen erős a történet. Hasonló kérdésekkel tesszük le a könyvet, örülve annak, hogy csupán olvastuk, de nem valódi szereplői életünknek ezek az emberek. Meg kell hagyni, igen eredeti, színes társaságot hozott össze a szerző. 


ITT lehet tiéd kedvezménnyel a krimi!


        

Martta Kaukonen (Kuopio, 1976-) helsinki filmkritikus. A Kövesd a pillangót! az első regénye. 

Partvonal, Budapest, 2022
326 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636090005 · Fordította: Divinyi Anna

A félig olvasott könyv

A félig olvasott könyv

Haász János (szerk.)





                                                                    

Jó volt megismerni ezt a tartalmas válogatást, ami már a második Telex tárcanovella-gyűjteménye. Szeretem, ha a történetekben van valami, ami megfog, elgondolkodtat, vagy éppen megnevettet. A novellák témája többnyire az emberi kapcsolatok, az irodalom és az élet nagy kérdéseit járja körbe. Több írás a gyermekkort idézi fel, az akkor megélt emlékek szépítő erejét vagy utóhatását a felnőtt létre. Egressy Zoltán Bosszú írása is egy gyerekkori sérelem furcsa-különös bosszújáról mesélt, az irónia erejével. 

A sok jó írásból nekem kiemelkedett Szív Ernő, alias Darvasi László két novellája. Övé a címadó írás, ami elgondolkodtató. Az irodalom fontosságára, szerepére, létjogosultságára irányít figyelmet. Mennyi félig olvasott könyv akad a világban? Ami az egyik olvasónak kedves, az a másiknál nem talál utat a lelkéhez. A választás nehéz, de szerencsére a kínálat is bőséges. Az utolsó olvasó című novellája is erős, hatásos. Ezeknek a novelláknak kiterjedése van térben és időben, fantáziát megmozgatóak, a belső emberi világban tehetünk egy utazást. Azt éreztem, hogy a novellák stílusa remekül reagál a mai társadalmi problémákra. Ezek a rövid életpillanatok szűkszavúak, de mégis kifejezőek. Jól illeszkednek a mai rohanó életünk ritmusához. Számomra éppen a rövidségük miatt, hatásosabbak a leírások. Tömörségük adja az erejét, hatását. Sallangmentesen ábrázolt sorsok villannak fel, köztünk élő emberekről. Olyat pedig még nem tapasztaltam, hogy a saját történetem szinte egy az egyben köszön vissza... ez Benedek Szabolcs novellája volt. Mit is mondhatnék, nagyot nevettem (így utólag) a Ki ad karácsonyra festményt ajándékba? eseten. Az elhanyagolható különbség, mi az esküvőnkre kaptuk meg azt a bizonyos festményt, ami most is a szekrény mögött várja jobb sorsát...


A már közismert szerzők tévedhetetlenül hozták a kötelezőt, csalódás nélkül szemezgethettem novelláikból. Tóth Krisztina novellája egy házassági látlelet az otthonról magunkkal hozott szokásokról. Mire kialakul egy csavarral Az alkonyat hiteles árnyalata, már vége is a házasságnak. Cserna-Szabó András Anyám pókja is a társas-kapcsolatok mélyére ás le, sok humorral. Kifejező és tetszetős szövegvilága jellemző is egyben. Grecsó Krisztián története a váratlan öröm, a hirtelen visszatérő gyermekkori pillanat megélése, amikor a szeretet bizonyítéka rátör a negyvenes férfira Mikuláskor. Nos az igen megható és szép pillanata az életnek. Kell bizony, jó, ha van ilyen idilli alkalom, amibe lehet kapaszkodni. Megélni az idei karácsonyt a novella címe. Figyeljünk, tiszteljük egymást, apró figyelmességgel lehet igazán nagy örömet okozni. Megőrizni a gyermeki játékos énünket szerintem fontos lenne. Háy János Népi líra című novellája a hazalátogató fiú találkozását eleveníti meg. Versbe szedett formában hogyan is olvashatnánk ezt az apa-fiú találkozást az évek tükrében. Dragomán György írása már-már egy meglepő sci-fibe hajlik.

A 29 novellában a fiatalabb generáció is kiváló írásokkal képviselteti magát a kötetben. Érdekes párhuzamot ad Kiss László Farkas története és Harag Anita Farkasköröm novellája. Tetszett nagyon Mán-Vánhegyi Réka és Szendi Nóra ötletes és kissé szomorkás, de realista története. Méhes Károly most is megfogott novellájával. Verecke híres útján a kamaszok emlékeit idézi, amikor felnőttként szembesülünk az élet bizony véges. Finy Petra Pucér részek története is a kamaszkorba repített vissza, ami újabb humoros színt ad a kötetnek. Ismerős helyzet elevenedik meg a prózában. Jól illeszkednek a kötet hangulatába ezek a novellák, úgy gondolom egy ilyen összeállításnál a sorrend is fontos. A szerkesztés ezúttal is Haász János munkája. Az ő novellája is egy időutazás, ahol napjaink idegbajos hétköznapjaival cseng össze a múlt fájdalma.

Olyan ez a válogatás, mint egy doboz bonbon. Persze nem egyformán tetszettek a szövegek, van, akivel sajnos nem sikerült közös hangot találnom. Mégis megvan az egysége a kötetnek. Néhol vicces, vagy gyönyörűségesen fájdalmas, ahogyan az életünk jellemző mindennapjai életre kelnek előttünk. Olvassátok el, érdemes megismerni ezt a mai magyar kortárs válogatást.

Igényes kivitelű kötet, ahol a novellákhoz ezúttal is Fillér Máté készített hangulatos és kifejező illusztrációkat.






Van Másik Kft. (Telex.hu), Budapest, 2022
204 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786150155449 · Illusztrálta: Fillér Máté

A mélység titka

Arnaldur Indriđason: A mélység titka

(Konrád 1.)




                                               

Izland atmoszférája és a táj ad remek hátteret, hangulatot ennek a lenyűgöző skandináv noirnak, amely Arnaldur Indridason új sorozatának debütáló kötete. Bevallom nincs egyszerű helyzetben a blogger sem, hiába közel tíz év és 1600 feletti blogbejegyzés van a hátam mögött. Amikor péntek délben meghozta a futár az új skandináv krimit, azonnal lecsaptam rá, csak beleolvasok picit jelszóval...amit este 9-re be is fejeztem. 295 oldalon kaptam egy mozgalmas, kerek krimit, családregényt és állítom az izlandi szerzők eredeti és egyedi színt képviselnek a krimik palettáján is, nem csak a szépirodalomban alkotnak eredetit. Nem tudom, mit szednek, vagy a levegő teszi, de megyek oda. Szó szerint berántott, vitt magával. Indridason egészen más, új stílusban írta meg ezt a kezdő történetet. Nem akciókrimi, de egészen más, mint az eddigiek. Sok izgalmas háttér van beépítve, szépirodalmi leírások gazdagítják a jól felépített történetet. Konrád személye figyelmet érdemlő. Máris olvasnám az újabb történetet vele. Ez most egy amolyan "döglött akták" -féle krimi lett, amiket kedvelek. 


        

Az új főszereplő, a nyugdíjas Konrád nyomozó személyisége fokozatosan rajzolódik ki az olvasó előtt. Ez egy mélyreható karaktertanulmány, simán tanítani lehetne, ahogyan új főszereplőjét bemutatja, felépíti előttünk Indridason. Konrádnak van egy fogyatékossága, ami a vége felé jön be a történetbe, ott lesz jelentősége. Mindemellett egy intenzív, szerteágazó rendőrségi eljárást követhetünk nyomon. Amúgy egyáltalán nem aprózza el a szerző, rögtön belecsap a lecsóba. 

A több mint harminc éve nyom nélkül eltűnt üzletember, Sigurvin holtteste tökéletes állapotban kerül elő a gleccser mélyéről. A hideg és a a jég konzerválta, megállt az idő.... de a szereplőknek nem, ők harminc éve cipelik bűnös tettük súlyát. A véletlenek rossz összjátéka, a lelkiismeret terhe komolyan kihatott mindannyiuk életére. Összetett, több szálon futó a történet, fordulatokkal, emberi sorsokkal.

Az eltűnt férfi egykori üzlettársát, Hjaltaint közvetett bizonyítékok alapján tartóztatták le, mert egy tanú azt állította, hogy hallotta a két férfit veszekedni. Hjaltaint azért engedték szabadon, mert nem volt megfelelő bizonyíték az érintettségére, és mindig ártatlannak vallotta magát. A férfi most haldoklik, és még mindig ártatlanságát hangoztatja, könyörög Konrádnak, hogy találják meg az igazi tettest. Konrád elgondolkodik. A régi, felületes nyomozás egyre több hibát mutat... az olvasó is érzi, itt valami nagyon nincs rendben, egyre több titkokra derül fény. Konrád egyre jobban kezd belekeveredni az ügybe, amikor egy nő meglátogatja, és arra kéri, hogy derítse ki a néhány éve történt közlekedési baleset hátterét, amiben az öccse, Villi meghalt. Nyilvánvalóvá válik, hogy a két eset összefügghet...Számtalan izgalmas fordulat színezi az esetet, mire összeáll a kép. Rendőri korrupció, bántalmazás, szerelem és a pénz a mozgatórugók. Indridason remekelt, egészen új oldaláról mutatkozott be. Várom a további Konrád-krimiket, hiszen külföldön már három másik része is megjelent. Gyorsan, gyorsan kedves Animus! Olvassátok, ez egy nagyszerű és kerek, izgalmas emberi sorsokat bemutató történet, engem lenyűgözött. Pacsi a fordítónak, az olvasmányos és lendületes szövegért, ami jól illik a történethez.


  Az izlandi krimiszerző új sorozatnak első kötete kedvezménnyel ITT lehet a tiéd! 

         

Arnaldur Indriðason (Reykjavik, 1961. január 28. – ) Nagyapja költő, az apja pedig író volt. A helyi egyetem történelem szakán végzett 1996-ban, 35 évesen. Majd újságíróként, forgatókönyvíróként dolgozott.

Első regénye (Synir duftsins) 1997-ben jelent meg, ebben már Erlendur felügyelő a főszereplő, aki 2014-ig tizenhárom Indriðason-regény központi alakja.
Könyvei eddig huszonhat országban jelentek meg. 2002-ben (a Vérvonallal) és 2003-ban (a Kihantolt bűnökkel) is elnyerte a a skandináv krimiírók szövetségének díját. 2005-ben neki ítélték a brit krimiírók szövetségének Arany Tőr nevű díját Kihantolt bűnök című regényéért. Ő volt az első nem angolszász díjazott szerző. A Vérvonal című regényből 2006-ban Izland legismertebb rendezője, Baltasar Kormákur készített filmet, amely több nemzetközi díjat is elnyert.


Hazánkban a sorozatból megjelent:Vérvonal, Kihantolt bűnök, Távoli hangok, Hidegzóna, Hideg nyomon Hipotermia, Gyalázat, Rókalyuk, Reykjavíki éjszakák.

Animus, Budapest, 2022
296 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636141547 · Fordította: Kiskádár Tamás

A Morgue utcai kettős gyilkosság

Edgar Allan Poe: A Morgue utcai kettős gyilkosság



                                                 

A General Press Kiadó útjára bocsájtotta Krimikönyvtár címet viselő sorozatát. Ebben műfajteremtő alapműveket, elfeledett klasszikusokat adnak az olvasó kezébe. A nyitó kötet nem is lehetne más, mint a műfajt teremtő Edgar Allan Poe klasszikusa, A Morgue utcai kettős gyilkosság. Igazi ínyencfalat a krimikedvelő rajongóknak ez a rövid válogatás. Poe legjobb bűnügyi történeteiből álló kötet alap és jó alkalom a műfajjal ismerkedni. 

Az irodalomtörténet általában A Morgue utcai kettős gyilkosság (1841) című Poe novellától számítja a modern bűnügyi irodalom kezdeteit. A címadó novella mellé még két másik történet került a kötetbe.

Ahogyan a cím elárulja egy brutális kettős gyilkosság elkövetőjét keressük Párizsban. Izgalmas, a hagyományos krimi vonalán halad a történet. Meghökkentő, már-már abszurd, kellően galád eset, ami a részletekből épül fel. Az elkövető személye pedig inkább elképesztő, szinte hihetetlen lehet. Azonban minden apró bizonyíték ellene szól... Azért is érdekes még Poe novellája, mert a világirodalom talán első mesterdetektívjének Auguste Dupin-nek a debütálásának lehetünk szemtanúi. A későbbi Sherlok Holmes karakter előfutára a nyomozó. A logikus gondolkodás központi szerepet játszik a történetben, jellemzően fontos Dupin híres elemző készsége.


A második novella a Marie Roget titokzatos eltűnése (1843). Ez valóságos eset alapján íródott: egy Mary Rogers nevű fiatal nőt holtan találtak New Yorkban, azonban Poe a történetet Párizsba helyezte át. A történetben Dupin nyomozó karaktere tovább épül, aki a legjobb tudása szerint nyomoz. Amikor az eltűnt Marie holttestét néhány nap múlva a Szajnában találják lebegve, nyilvánvalóan gyilkosság történt. Kinek és miért volt útban a szegény lány? A korabeli sajtó felkapja az esetet, az újságok Mary életével és halálával foglalkoznak. Edgar Allen Poe vagyis Dupin a tényeken alapuló fikcióhoz fordult, hogy megértse az eset hátterét. Itt is a sötét misztikum, az emberi aljasság áll a háttérben. Ez a történet jól indult, de számomra technikai részletekben volt alapos, ami a nyomozás hátterét mutatta be. Kicsit elvesztünk a részletekben. Úgy olvastam, mint egy nyomozóknak ajánlott korabeli tankönyvet, sem mint egy gyilkossági rejtélyt.

Az ellopott levél a harmadik novella a kötetben, két részből épül fel. Monsieur G, Párizs rendőrfőnöke felkeresi Dupint egy problémával: Elloptak egy személyes, titkos levelet, és arra használják, hogy megzsarolják azt, akitől ellopták. Az illető egy magas rangú hölgy...az ellopott levél visszaszerzése adja a bonyodalmat, hiszen tudjuk azt is, ki a tolvaj. A novella második fele Dupin magyarázatából áll a krónikás számára, hogy hogyan szerezte meg a levelet. Ez egy humoros, leleményes háttérből kibontakozó anekdota-szerű történet. Mindhárom eset végig hangulatos, amiben a megoldás főleg a logikára épült.



ITT rendelhető a kötet!



                

Edgar Allan Poe (1809. január 19. – 1849. október 7.) amerikai költő, novellista, szerkesztő és kritikus volt, a romantika korának egyik legfontosabb szerzője. A leginkább misztikus, hátborzongató történetei révén ismert Poe az első amerikai novellisták egyike volt, emellett őt tartják a detektívregény „feltalálójának” is. Ezen kívül a korban újnak számító sci-fi területén is alkotott. Az első közismert amerikai író volt, aki pusztán az írásból akart megélni; emiatt szinte egész életében anyagi gondokkal küzdött. Később a próza felé fordult. Poe munkássága az egész világirodalomra hatással volt, de közvetetten olyan tudományokat is befolyásolt, mint a kozmológia és a kriptográfia. Emellett Poe és művei a kortárs irodalomban, zenében és filmekben is gyakran felbukkannak. Több házban, amelyben élt, ma múzeum található.


General Press, Budapest, 2022
216 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634526971 · Fordította: Balabán Péter, Pásztor Árpád

Aki még romjaidban is szeret

Raphael Bob-Waksberg: Aki ​még romjaidban is szeret





                                                             

„Soha nem gondoltam volna, hogy valaha is ennyire boldog leszek”, fantáziált arról, hogy egyszer majd ezt mondja valakinek.



Ritkán választok úgy olvasnivalót, hogy csak a borítóra, címre kapom fel a fejem. Ez most a 18 novellát tartalmazó kötetnél kivételesen így volt. Már a cím is megfogott, de a borító ötletessége elképesztő, kiemelkedik az átlagból. Azonnal kíváncsi lettem, amint megláttam, bár sem a kiadót, (& Ampersand) sem a szerzőt nem ismertem még. Bevallom a fülszöveg elolvasása is még kíváncsibbá tett, annak ellenére, hogy szerző nevére utalva, a borítón virít a BoJack Horseman című népszerű Netflix-sorozat, amit nem láttam.

          

Raphael Bob-Waksberg novellagyűjteménye fájdalmasan szívből jövő és harapósan vicces, néhány történet kifejezetten fura, kiszámíthatatlan és ötletes.  A  novellák közt akad egy vers is, "a vers" címmel. Mi másról, mint a szerelemről, érzelmekről szóló történet, vers formában íródott. A szerelem minden színe, öröme és fájdalma ott lapul a sorokban. Ez lett az egyik kedvencem a kötetből. Varró Dániel nagyszerű fordítása lenyűgözően hangulatos, illik a tartalomhoz. A novellák sokszínűségét az is segíti, hogy több fordító jegyzi a kötetet.

Raphael egyedi hangja rövid, fikciós történeteinek eredetiségével válik kiemelkedővé. Mint minden novellagyűjteményben, itt is vannak hiányosságok, volt amitől lefáradtam, de úgy gondolom, hogy ezekben a történetekben azért minden olvasó megtalálja a saját személyes tapasztalatai alapján a kapcsolódást. Ezeket az érzéseket legtöbbünk már átélte, találkozott ilyennel. A szerző elsősorban szórakoztatni akar érzésem szerint. Nem árt a sorok között olvasni, hogy megtalálja benne az elrejtett, mögöttes mondanivalót is az olvasó. A szövegek fanyar iróniával és együttérzéssel járják körbe az emberi kapcsolatokat.

A szürreális humor és a sötét, hullámzó érzelmek és helyzetek keveredése művészi, íróként a legnagyobb erőssége a szerzőnek. Egyes történetek pillanatnyi örömöt hoznak, de a legtöbb sokáig veled marad. A novellák kreatív és eredeti, játékos történeteket mesélnek el. A kedvenceim közé tartozik a "történetek" írás is. Minden novella címe kisbetűvel íródott, itt tíz pontban szerelmi tanácsokat olvashattam a kapcsolatok útvesztőjéhez. A tökéletes idilli esküvő esetén is jót mókázik a szerző az olvasóval, ez az" egy igazán csodálatos és áldott alkalom" címet viseli. Ironikus gúnyba fullad a sztori. Hogyan lesz a semmi felhajtást, mi egyszerű esküvőt szeretnénk gondolatból egy teljesen más változat. "lekésett csatlakozás (úr keres hölgyet)" a várakozásról mesél, mikor is van a legjobb pillanat a megismerkedésre, meddig érdemes várni? Aztán a nagy várakozásban elmegy mellettünk a lehetőség és az életünk is... a folyton elodázott döntésekről szól a novella.

"Mint kiderült, az élet ment tovább.

Az árvíz visszahúzódott. A tűz kialudt.
Tudtad, hogy eljön ez a nap, de nem akartad elhinni."

 

               

Remek emberismerő lehet a szerző, jó megfigyelő az emberi kapcsolatok szövevényébe visz el, "hazugságaink egymásnak" novellájában. Egy szakítás története – amit egyáltalán nem találtam teljesen szomorúnak. Elgondolkodtató, ahogyan kimerül, kifullad egy kapcsolat. Ezért is lett kedvencem még az "ebéd azzal, aki dobott téged" novella. Életszerű, humoros és izgalmas pillanatok villannak fel az egykori szerelmesek találkozásában. Ezt legtöbbször az elválás, szakítás háttere szabályozza. A kínzó magány meséje a "költözz minél messzebb" írás. Szívhez szólóan egyszerű, kifejezően gazdag lírája humoros és szomorú egyszerre.

 
"Költözz minél messzebb, úgy hátha nem talál rád a Szomorúság, hátha nem lohol majd utánad mindenfelé, mint egy kóbor kutya."




ITT beleolvashatsz, kedvezménnyel megvásárolhatod a kötetet! 






&, Budapest, 2022
248 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156402059 · Fordította: Cseh Réka Zsuzsanna, Dobsa Evelin, Fekete Rozina, Ferencz Mónika, Hegymegi Flóra, Henczer Viktória, Nagy Florina, Pongrácz Tímea, Szarvas Szilvia, Varró Dániel

Paul Newman: Egy hétköznapi ember különleges élete

Paul Newman: Egy hétköznapi ember különleges élete



                                                        

A 2008-ban elhunyt Paul Newman 1986-ban kezdett dolgozni ezen a könyvön, barátja Stewart Stern forgatókönyvíró segítségével. A munkafolyamatok egészen 1991-ig tartottak, majd pihentették a dolgot, később azt gondolták a kézirat és a magnófelvételek megsemmisültek. Időközben Stewart Stern elhunyt, majd néhány év múlva követte őt a színészlegenda is. Amikor a család 2019-ben rátalált az elveszettnek hitt kéziratra nem volt kérdéses, megszerkesztik és Paul halála után 14 évvel végre, íme megjelenhetett a kötet. Már ezért is különleges a kötet, amit számtalan fotó is gazdagít. 

     

Nem a szokásos színészéletrajz ez, Newman története szerény, a néha humoros narratíva baráti hangon bontakozik ki. Newman saját vallomása mellett rendezők, színészkollégák, barátok, családtagok idézik fel ennek a kivételes életpályának mozzanatait. Egy olyan sztár paradox és megállíthatatlan felemelkedését ismerjük meg, aki kétségekkel birkózott egész életében. Adottságait tekintve úgy gondolta, csak mert sármos férfiú, a csodás kék szeme miatt nem érdemli ezt a sikert. Számos egyéb lelki kínlódás tanúi lehetünk a vallomást olvasva. A hollywoodi indulástól a sztárrá válásáig néhány fontos film háttere is olvasható, mellé bensőséges bepillantást nyújt családi életébe. Igazi célja, a lányai felé való őszinteség, hogy megértsék és elfogadják életét. 

Érezhetően őszintén, nyíltan meséli életének meghatározó pillanatait. Kezdve a gyerekkortól, iskolai évek, szüleivel való fájdalmas kapcsolatán át a katonai élményeken, addig a bizonyos nyárig, ami eldöntötte életét, hogy színész lesz. Karrierjét, mint oly sokan előtte, a Brodway deszkáin kezdte. Megismerjük a tényeket, hogyan ment tönkre az első házassága, fájdalmas önkínzó vallomás ez alkoholról, sikerről és az igazi szerelem megérkezéséig. A fiatal színésznő, Joanne Woodward és Newman között azonnal izzott a levegő, megvolt az összhang, amely házasságon kívüli kapcsolatnak indult...és mégis ötven boldog év jutott nekik. Woodward a korszak egyik legtehetségesebb színésznője volt, ám Paul sikerei mellett nem tudott igazán kiteljesedni pályája. Három lányuk született az évek során. 

        

Newman átható kék szemei ​​az élet minden területén határtalan szerencsét jelentettek számára. Megküzdött a sikerért, az állandó megfelelési kényszer mindig ott munkált benne. 

A korszak meghatározó sztárja volt, 1958-ban már Oscar-díjra jelölték a „Macska a forró bádogtetőn” című filmben nyújtott alakításáért. Partnere Elizabeth Taylor volt. Mégis, 1987-ig kellett várnia, mire a tizedik jelölésre megkapta az Oscar-díjat.



Ez a lefegyverzően őszinte emlékirat bensőséges bevezetése annak a legendának, amelyet csak azt hittük, hogy ismerünk. Folyamatosan megkérdőjelezte önmagát, tele volt bűntudattal a múlt miatt, mélyen szerelmes feleségébe, imádta a gyerekeit, és próbált tanulni a hibáiból. Más szóval hibáival együtt érző ember volt. Két momentumot emelnék még ki. Az egyik a filmsztárrá válás kezdete, amikor tekintettel zsidó származására, kérték változtassa meg a nevét. Nem tette. A másik vallomás az egyetlen fia, Scott tragédiája, ami bizony végigkísérte életét, megnehezítve a szülői felelősség amúgy sem könnyű terhét. 

                  

Paul Newman a hírnévvel és rajongókkal is bonyolult viszonyt ápolt. Nem kedvelte, kerülte a felhajtást. Nem a díjairól, nem a csillogásról mesél most sem. A pénzt csupán eszköznek tekintette, hogy segítsen alapítványaival. A legendás színész önvallomása kissé átírja a bulvár által közvetített képet. Közelebb hozza és emberi oldalát, lelki vívódásait ismerhetjük meg a könyvből. Egy bensőséges portré egy szenvedélyes művészről, aki nem csak szeretett, de tudott is élni.




"Szerettem volna papírra vetve helyükre tenni a dolgokat, megtépázni a fejemre nőtt legendát, leszámolni néhány mítosszal, és távol tartani a piranhákat. Dokumentálni akartam életemet ezen a planétán, lehetőleg a pontosság igényével. Mert mindaz, amit eddig leírtak rólam, a közelében sem jár a valóságnak.
Ez az egyetlen célom ezzel a könyvvel" - nyilatkozta a kötetről a színész.




ITT megrendelhető kedvezménnyel a kötet.









Jaffa, Budapest, 2022
320 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634756682 Fordította: Varró Attila

Az emberek legtitkosabb emlékezete

Mohamed Mbougar Sarr: Az emberek legtitkosabb emlékezete


                                             

"A nagy könyvnek nincs tárgya, és nem szól semmiről, csak kimondani, megtalálni próbál valamit, de az a csak, ez minden, és az a valami, az is minden."




Mohamed Mbougar Sarr könyvét bátran nevezhetjük irodalmi csemegének, igazi szépirodalmi bravúr. Az alig 31 éves szenegáli szerző megérdemelten nyerte el tavaly a Goncourt-díjat. A Park Kiadónak köszönhetően példás gyorsasággal érkezett a magyar kiadás, Bognár Róbert élvezetes és gördülékeny fordításában. Egy nagyívű, egy évszázadot felölelő történet van a lapokon.

       

Mohamed egy izgalmas nyomozásra viszi olvasóit, áthatolva téren és időn keresztül. Ahogyan már az előszóban is utal a szerző Roberto Bolañó kultikussá lett regényére, a Vad nyomozók mintájára épül fel a cselekmény. Bővelkedik krimielemekben, van szerelem és két kiemelkedő női alak, akik sok meglepetést okoznak az olvasónak. Kétségtelen, a regény hosszú, sok szereplőt mozgató, de jól felépített, fordulatokban gazdag, kontinenseket és irodalmi műfajokat összekötő napló. A történetben szereplő fiatal szenegáli író, Diégane Latyr Faye2018-ban Párizsban felfedezte Az embertelenség labirintusa című, 1938-ban kiadott, de mára elfelejtett regényt. A kötet az 1938-as megjelenésekor rövid időre szenzációt és botrányt kavart, hiszen a szerzőről még senki nem hallott. Diégane lenyűgözve elindul ennek a titokzatos T.C. Elimane-nak a nyomába. Már szinte mániájává válik, hogy felkutassa az elfeledett szerzőt. Küldetése Argentínán keresztül Szenegálba viszi vissza, ahol a 92 éves Ousseynou Koumakh közel van a halálhoz. Marène Siga mesél, és elkezdi elegyíteni a távoli múltat ​​és jelent. Itt részletesen megismerjük a kis szenegáli falu életét, szertartásaikat, babonáikat, egyszerű lakóinak hagyományos életmódját. Egyeseket persze lenyűgöz a nagyváros, mások csak álmodoznak arról, hogy Párizsba, Franciaországba jussanak.

Miközben szorgalmasan felkeresi a fiatal afrikai szerzők körét, akik megkérdőjelezik az irodalmi alkotások és az afrikai irodalom helyét. A helyi lakosság természetesen elutasítja a nyugati kultúrát, túllépünk Afrika és a Nyugat szembeállításának megszokott kérdésén. 

Ebben a történetben a csodálatos elemek keverednek a fantasztikussal, megelevenedek a szenegáli mítoszok is. Olyan elmélkedés bontakozik ki, amelynek intelligenciája a humorral párosulva nyújt elgondolkodtató elmélkedést az irodalomról, a könyvek és szerzők világáról. Bizonyos értelemben ez egy rejtélyes történet. Érdekes emberekkel és helyekkel találkozunk a lapokon. Az egzisztenciális kérdéseket úgy adja elő, mintha egy kávézóban ülnénk, és az életről elmélkednénk. Olyan ez, mint egy elvarázsolt labirintus, az élet reflexiója az irodalomra, annak fontosságára. Mitől jó egy könyv, mit számít az író bőrszíne, vagy a gondolatisága, amit közvetít az adott regényével? Gyönyörűen és határozottan megírt könyv egy fiatal írótól. Az emberek legtitkosabb emlékezete nem csupán egy izgalmas nyomozás, amely a történelem több meghatározó pillanatát érinti. Az írás az irodalom egészének összetett elemzése, egyben tisztelgő emlékezés az elfeledett Yambo Ouologuem előtt.




    

Mohamed Mbougar Sarr 1990-ben született Szenegálban, Franciaországban él, eddig három regénye jelent meg. Magyarul ez az első könyve. A ​kötet 2021-ben Franciaország legrangosabb irodalmi elismerésében részesült, elnyerte a Goncourt-díjat.






Park, Budapest, 2022
464 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633558485 · Fordította: Bognár Róbert

Eiffel

Nicolas d'Estienne d'Orves: Eiffel

Egy ​torony vasból és szerelemből



                                                                    

"Építsen nekünk is egy emlékművet! Egy igazi, gyönyörű, nagyszerű emlékművet. Valamit, amivel Franciaország bosszút állhat a történelmen."



Nicolas d'Estienne d'Orves elegáns és lebilincselő stílusával közel hozza az olvasóhoz a 19. századi Párizst, aminek egyik közismert jelképe az Eiffel torony. Az 1889-es világkiállításra készült alkotás története elevenedik meg, amit az eredeti tervek szerint a kiállítás után 20 évvel lebontottak volna. A regény, amely más megvilágításba helyezi a híres építész-mérnök életét és a torony létrejöttének körülményeit, amihez egy mindent elsöprő, első szerelem története is meghatározó háttér.

Miközben Gustave Eiffel életének fontos pillanatait bemutatja a szerző, egy olvasmányos, látványos képekkel megírt, valóságon alapuló, romantikus történetfolyam részesei lehetünk. Bár nem kimondottan életrajz, csupán egy kis szeletét ismerjük meg mélyebben, de képet kapunk a neves és agilis mérnök sorsának alakulásáról, személyiségéről. Megelevenedik a gyerekkora, az első munkájának sikere, az amerikai Szabadság szoborhoz nyújtott segítsége, és természetesen maga a torony születésének és építésének története. Mindezt egy bájos, romantikus első szerelem története foglalja keretbe.

"Gustave Eiffel tele volt energiával és ötletekkel. A neve alapján porosznak tűnt, de Burgundiából valónak mondta magát. Bár végül is ezzel senki sem törődött."


A fiatal mérnök még 1859-ben, Bordeaux-ban találkozik Adrienne Bourgès-szal, az bizony azonnal felizzó szerelem első látásra. A két kivételes fiatalt csupán a társadalmi elvárások, azaz a szülői akarat választja el. Ennek a lángoló szerelemnek későbbi hatása a torony formája, ami egy A betűt formáz, ami a lány nevére utal. A több szálon kibontakozó regény az ötletekkel és újításokkal teli ember mozgalmas és regényes életét ábrázolja, miközben a korszak hangulatos képekkel és némi humorral kel életre előttünk. A híres építész nevéhez fűződik többek között a budapesti Nyugati pályaudvar terve, de a Margit-híd munkálataiban is részt vett.

     

Egy olyan korlátok nélküli embert ismerünk meg Eiffel személyében, aki teljes mértékben alárendeli magát a vállalkozásának, a szívét-lelkét adja a szerelemért. Amikor az eleinte visszafogott Gustave Eiffel számos építészeti újdonságot tartalmazó építményét elfogadják, (Ő csupán 1884-ben megvásárolta a szabadalmat, a torony ettől fogva cége neve alatt futott), több egyéb akadály is nehezítette az építkezést. 

A politikai játszmák, valamint a torony ellen tüntetők folyamatos akciói csak erősítették Eiffel hitét. Parázs viták bontakoztak ki, a korszak művészei – a többi között ifj. Alexandre Dumas, vagy Guy de Maupassant – petíciót írtak alá a torony megépítése ellen. Erről a kötet végén olvashatunk érdekességként. Mindezek ellenére is alig két év alatt elkészült az egyedülálló mű. A 300 méter magas Eiffel-torony és építője sok megpróbáltatáson ment keresztül, amit a fokozatosan kiteljesedő szerelmi dráma is tetézett. Izgalmas, finoman romantikus történet, ami a valóságot sem nélkülözi. Szórakoztató ismeretterjesztés, jó kikapcsolódást nyújtó olvasmány, amely arra késztet bennünket, hogy másképp tekintsünk az Eiffel-toronyra, Párizs és Franciaország nagyszerűségének alapvető szimbólumára.



ITT vásárolható meg kedvezménnyel a regény! 









                       

Nicolas d'Estienne d'Orves: (1974) író, a Sorbonne-on tanult, mintegy harminc könyv szerzője és újságíró. A Le Figaro és a Classica magazinok zenekritikusa. Regényét Martin Bourboulon Eiffel című, 2021 októberében bemutatott romantikus filmdrámája dialógusai felhasználásával írta.






General Press, Budapest, 2022
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634526629 Fordította: Kaló Krisztina