2020. december 11., péntek

A fenyőfák között

Joseph Boyden: A fenyőfák között




                                                     




Joseph Boyden kanadai regényíró jelentős tehetség, erről előző regénye Az orenda olvasásakor már meggyőződhettem. Szerettem olvasni, emlékezetes történet volt. Izgatottan és örömmel vettem kézbe legújabb, idehaza megjelent könyvét a Jaffa Kiadó újdonságát.

Igazi epikus nagyregény, kalandos mese a szerelemről, az identitás keresésről és a veszteségek feldolgozásáról. Azt nem mondanám, hogy ez egy könnyed olvasmány. Mégis megéri feltörni és elmerülni ebben a világban. Már csak azért is kissé nehéz volt bejutni, mivel a szerző az egyes fejezeteken belül is egyik karakterről a másikra vált, ezt meg kell szokni az olvasónak. Kemény olvasmány, a történet fájdalmas és szomorú, de mindenképpen megéri a befektetést, igazi irodalmi csemege a kötet. Úgy tud izgalmas és sodró lendületű lenni, hogy közben hiteles történelmi, néprajzi ismereteket ad át a kanadai indiánok életéről, sorsáról. Egyszerre gyönyörű és erős, mégis szórakoztató, néhol megrázóan megindító, a kegyetlen hétköznapok valóságáról, a mindennapok egyszerű emberének története ez a regény.

Will Bird és Annie, egy nagybácsi és unokahúg, az ő egymásba kapcsolt történetüket a váltakozó fejezetekben mesélik el a szerző. Két szálon fut a cselekmény, ez egy történet az életről, a megpróbáltatásokról, amellyel meg kell küzdenünk. Ez lehet akár legyen szó kulturális kihívásokról, családi kapcsolatokról, belső gyengeségekről vagy a bennünk lévő démonokról. Arról is szól, hogy elfogadjuk azt, amit ránk mért az élet, a helyünkért való küzdelemről, az élet megítéléséről és még sok minden másról. Ami számomra különlegessé tette ezt a könyvet, hogy Will történetét úgy ismerjük meg, hogy főhősünk emlékeiből bontakozik ki, ugyanis Will kómában van egy baleset miatt. Az öntudat mélyéről feltörő emlékek áradata drámai, elgondolkodtató és megható.

         
A regény betekintést ad a Kanada és az USA határán élő amerikai indiánok világába, amely kevéssé ismert. A sűrű és csendes fenyőerdők hallgatag mélyéről eljutunk Torontó zajos hétköznapjaihoz, ezek adnak hátteret. Az ember és természet örök küzdelmeinek képei is színesítik a regényt. Mindezt megspékelve a fehér emberek fensőbbséges gőgjével, ami az indiánok örök és megalázó kiszolgáltatottságához vezet. Néhol emlékeztetett a regény Tommy Orange Sehonnai könyvére. A realitás és misztikum izgalmas határmezsgyéjén egyensúlyozó, nagyívű történet elgondolkodtató. Rendkívül élveztem a sok helyen felbukkanó lírai nyelvezetét és a történetfűzést.





A két rendkívül meggyőző karakter története a végére szépen kikerekedik. Will Bird, aki kómában fekszik egy távoli, ontariói kórházban; és Annie Bird, Will unokahúga, egy gyönyörű magányos nő sorsa katartikus élményt nyújt. A zord kanadai pusztától kezdve a manhattani klubok éjszakai világa 
is megidéződik, nem elkerülve a kábítószer-hatású éjszakai élet felszínes csillogását. Ez az izgalmas, hangulatos mesemondás a két különböző módon megtört karakter sorsának egybefűzése a mindenen átsegítő szeretettel, ősi viszályokkal, rejtélyes eltűnésekkel, gyilkosságokkal fűszerezve olvashatjuk. Egy távoli világ képei, a történelmi szféra, és az emberi sorsok tették a regényt igazán érdekessé.


ITT tudjátok kedvezménnyel beszerezni a regényt! 

    
     

Joseph Boyden (1966) a kortárs kanadai irodalom kiemelkedő alakja. 

Első könyve, a Három nap az út 2006-ban elnyerte Kanada egyik legrangosabb irodalmi díját. Az ír és skót felmenőkkel rendelkező Boyden az Ontario-i Willowdale-ben nőtt fel, egy tizenegy gyermekes család harmadik gyerekeként. Szigorú ír katolikus családban és jezsuita iskolában nevelkedett. Ebből a regényéből 2018-ban forgattak filmet. 


Jaffa, Budapest, 2020
456 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634751632 Fordította: Illés Róbert

2020. december 10., csütörtök

Legjobb krimik - 2020

Legjobb krimik - 2020

                                                                                        



„A legszörnyűbb dolog a gyanú. Az, hogy az ember nem tudja. És talán sohasem tudja meg!
Agatha Christie




Elkezdődött az éves összegzések ideje, lassan zárul a 2020-as esztendő. A közismert tények miatt ez az év nem alakult túl jól. Felborult az életünk, elmaradtak a rendezvények, Jo Nesbø sem érkezett meg a könyvfesztiválra, mert az sem volt... Könyvekre nem lehet panasz, szép felhozatalt biztosítottak a kiadók a "maradj otthon" elviseléséhez. Visszapillantómban a kedvelt zsáner kategória általam olvasottjaiból állítottam össze ezt a válogatást. Mivel idén 51 krimi került az olvasási listámra, kis számmisztikát bevetve a 15 legjobbat igyekeztem sorba szedni. Íme, tartsatok velem, nyomozzunk, borzongjunk együtt!


  
1: Stefan Ahnhem: A kockavető

"A kockavető Ahnhem eddigi legsötétebb thrillere, kemény, félelmetes és mesteri." - írja a fülszöveg. Tökéletesen igaz. Stefan jött, látott és győzött, sőt, idén duplázott, hiszen két remek krimije is megjelent az Animus kiadásában. Behozva a lemaradásom, én idén olvastam az eddig idehaza megjelent négy krimijét, talán az újdonság ereje is bejátszik a választásomba. Nálam ez a krimi nyerte az évet. Izgatottan várom a folytatást, A kockavető erős krimi.




                                                                                                     


2: J. D. Barker: Szíve helyén sötétség

Erről annyit, Barker mesteri művet alkotott, ahol a mesteri és a mű is lehetne csupa nagybetű. Végig tudja tartani a lendületet, ami nem kevés, hiszen 720 oldalról van szó! Olvasmányos és izgalmas, remekül szövi egybe a történet fordulatait. Bár egészen más, mint az elhíresült 4MGY sorozata, új regénye teljesen lenyűgözött, minden elképzelésem felül tudta múlni. Ne hagyjátok ki!
Külön köszönet az Agave Kiadónak a pazar fordításáért és a gyors megjelenésért. 


    
3: Jo Nesbø: A birodalom  

"Amit az ember nem tud, azért nem büntethetik meg."

Tavaly a norvég krimikirály csont nélkül nyerte az évet a Kés című krimivel, (Harry Hole 12). Most fájó szívvel, de igazságos próbáltam lenni. Elfogultságom ellenére is a harmadik helyre fért be idén a Hole-mentes krimije. Nesbø lenyűgöző mesemondó. Kétségtelen, hogy ez is egy kiváló krimi, igazi családregény, ahol számtalan csontváz rejtőzik a szekrények mélyén... A komor hangulatú, jól felépített történet egy pusztító családi hagyatékról szól.





4: Jussi Adler-Olsen: A 2117. áldozat

A Q-ügyosztály 8. esete a szokásostól eltérő könyv, nem az a könnyed krimi. Izgalmas, érdekfeszítő olvasmány, napjaink politikai háttere komoly drámát, félelmetes hatást mutat. Ez is az oka, hogy valóban ez a krimi is egészen más, mint a Q-ügyosztály történetei általában, azonban kifejezetten aktuális, figyelemfelkeltő és fontos én úgy gondolom. Éppen ezért nem igazán értem a csalódott hangokat, hiszen Adler-Olsen remek hátteret írt, és végre megtudjuk mi van Assaddal. Azzal egyetértek, hogy ez a háttér sokkolóan drámai, és bár mindenre fény derül, sokan erre még csak nem is gondoltak.. Igen, ez a háttér a napi híradásokban is durva... Számomra Jussi feltette arra a bizonyos „i” betűre a pontot, simán az év egyik legjobb krimije.
                                                                                                                               

     
5: Cara Hunter: Féktelen harag

"a bizonyíték hiánya még nem a hiány bizonyítéka…"

Cara Hunter Adam-Fawley sorozatának negyedik része nálam azzal nyert, hogy kellően megdöbbentő, elgondolkodtató a háttér. Egy igazi feszültséggel, erkölcsi dilemmákkal, cselszövésekkel teli krimi. Erős, megrázóan mai történet került ki Cara Hunter kezéből. Mélyreható ábrázolást kapunk a csapongó és szeszélyes kamaszok érzelmeiről, ami itt tragédiába torkollik.
A XXI. Század Kiadó krimije. 
 

  
6: Jørn Lier Horst: Vadászkutyák

Ismét egy kiválóság az Animus kínálatából. A szerző korábban nyomozóként dolgozott a rendőrségen, ami érezhető a háttér, a nyomozás szakaszainak leírásában, valamint a címválasztása is igen jól sikerült. Egy húsz évvel korábbi nyomozás kerül terítékre, gyakorlatilag megismételve, amit egy friss bűntény indokol. A három eltűnt lány sorsa igazi karakterdrámát ad. Izgalmas, hangulatában is egy tök jó krimi. Elárulom, ez az egyik személyes kedvencem. 




                                                                                             

7: Jane Harper: Az elveszett férfi

Irány Ausztrália forró sivataga! Harper az Aszály sikerét tudta ismételni. Ez a krimi egy többgenerációs családregény, (hasonlóan, mint Nesbo). Sötét titkokkal ismerjük meg a három testvér sorsát, feszültséggel teli, ahol az emberi kapcsolatok adják a drámai hátteret.






                      
8: Charlotte Link: Rossz döntés

A krimibe ültetett lélektani dráma középpontjában egy napjainkban égetően fontos kérdés áll: Ez valahol hasonlóságot mutat Angela Marsons krimijével. Izgalmas, egy pörgősebb, akciókkal megtűzdelt krimi ez. Igazi jó pszichothriller. Az írónő úgy tartja fenn az érdeklődést, hogy nem a véres gyilkosságokra koncentrál, a lélektani okok mélyét mutatja meg az olvasóinak. Valós háttérre épülő, társadalomkritikától nem mentes krimi Dobosi Beáta kiváló fordításában a General Press gondozásában. 

      
9: Réti László: Megölni Telekit

Az egyik legjobb a Réti-könyvekben, hogy mindig meg tud újulni. Most ez az első történelmi krimi Réti László tollából. A krimi végkifejlete köztudott, mégis egy mozgalmas és érdekes, szórakoztató valóságot kapunk. Teleki emberi portréja is jól megrajzolt.

"Törvény! – kacagott fel szárazon Madame Luisa. – Ccc! A törvény annyi csak, amit betartatnak belőle. A többi puszta vízió, grófom."






   
10: N. Nagy Zoltán: Keselyű - A Babits-gyilkosságok

"…vannak bűnök, amelyek soha nem évülnek el."

Az idei év izgalmas meglepetése ez a könyv. Erről ugyan nem lett külön poszt, de figyelmet érdemel. Jól felépített, eredeti a regény. A Babits-gyilkosságok alcím sokat sejtet, remek irodalmi háttér olvasható ki a történésből. Nekem egy cseppet túl véresre sikerült, de kétségtelenül egy jó bemutatkozás. Alapos, gondos háttér van benne. Olvasmányos, fordulatos, még humora is van a társadalomkritika mellé.  


                                                                                                                                          



11: Jack Carr: Végső lista

"Ez a regény a bosszúról szól." ígéri az első mondata, és valóban... A sodró lendületű és kiszámíthatatlan fordulatokkal teli thrillerben egy katona könyörtelenül levadássza ellenségeit Washington felsőbb köreiben. Pazar! Igazi minőségi adrenalin bomba. Baldacci fénykorát idézte: lendületes, jól felépített, okos és sötét történet. Na és a végső csavar…Remélem, lesz folytatás idehaza is, hiszen ez a krimi egy sorozat első része. A Twister Média kiadványa.

                                                                                                             
         

                                                                                
12: Angela Marsons: Törött csontok

Úgy gondolom, ismét egy remek és fontos Kim Stone regény született. Angela Marsons idehaza a General Press Kiadó sztárja, legújabb regényében az emberkereskedelem és a modern kori rabszolgaság jelenségét járja körül. Marsons fordulatos krimijével oda irányítja a figyelmünket, ahonnan a legszívesebben félrenéznénk.

   

                                                                                              

13: Stefan Ahnhem: Mínusz 18

Kalapemelés Ahnhemnek, hiszen tudott duplázni. Ott folytatta ahol abbahagyta, nincs színvonal csökkenés. Stefan Ahnhem regénye filmszerűen pörög az olvasó előtt. Egy meghökkentő kirakós játék ez, ahol a svéd szerző alaposan megdolgoztatja az olvasó idegeit. A Mínusz 18 rendkívül jól megírt krimi, az utolsó oldalakon is tud csavart hozni a történetbe. Minden benne van, ami kell egy jó skandináv krimibe. 




   
14: David Baldacci: Bukottak  

"A kemény időkben az emberek is… keményebbek lesznek."

Baldacci ügyes mesemondó, a könnyed kikapcsolódás és a szórakozás, az izgalmak garantáltak. Amos Decker személyében igazán különleges karaktert írt meg. A néhol zavarba hozóan szívszorító újabb összeesküvés már a negyedik történet ebben a sorozatban. A tempó fokozatosan felgyorsul, amíg az elkerülhetetlen és meghökkentő befejezésig érünk. Jutott hely Decker fanyar humorának, és most az érzelmek is nagyobb teret kaptak. Baldaccival nem lehet melléfogni, ő az egyik legbiztosabb kezű író.


    
15: Ane Riel: Fenyőgyanta


Mind a stílus, mind a narráció egyedi és tökéletes, különleges hangulatú a dán írónő első történetében. A Fenyőgyanta a veszteségtől való görcsös félelemről, a meghasonlottságról és a paranoiáról szól, valamint arról, mit jelent a szeretet – egy beteg elme nézőpontjából. Fojtogató légköre sokáig nem ereszt, elképesztő lélektani dráma ez a történet. 





Essen néhány szó a végén az év "Citrom-díjas" krimijeiről. Sajnos három csalódás is akadt, ami azért nem túl sok az összest nézve. Csak felsorolásképpen: Lucy Foley Vadászparti, Camilla Läckberg Ezüstszárnyak és Szántó Dániel Egy pap vallomása című krimik kerültek erre a listámra. 


  

"Tudjátok, mi a választás fájdalma? Amikor a választás kényszere kínozza az embert. Nem az, amit végül választ. Amikor az ember tudja, bárhogyan dönt is, éjszakánként álmatlanul fog hánykolódni, és nem tud szabadulni a kérdéstől, helyesen cselekedett-e." 
Jo Nesbø: A birodalom

 

2020. december 8., kedd

A becsület zsoldjában

Marcellus Mihály: A becsület zsoldjában



                                                                               



Izgatott és felfokozott várakozással vettem kézbe az új Marcellus Mihály regényt. Régi kedvencem a római kor történelme, ő pedig ennek avatott krónikása. Az ókor legnagyobb birodalma a Római Birodalom volt. Határai egészen hazánk délnyugati részéig nyúltak. Nem csak szervezettségével, de jogrendjével és kultúrájával is maradandót hoztak létre. A hatalom megszerzése és annak fenntartása érdekében az erőszakot, háborút is bevetették.

Már a történet felütése is nagyszerű, az első sortól kezdve beránt az ismerős hangulat. Alig néhány oldal után a korabeli Rómában érezhetjük magunkat. Egy izgalmas történelmi akció-kalandregény ez, ami elviszi az olvasót a korabeli Pannóniába is. Kr. után 180-ban járunk. Meglepően sodró, kalandos olvasmány a regény története, tele izgalommal, cselvetéssel, adrenalinlökettel. 
Tetszett az ókori környezet és szokások ábrázolása, részletesen ad képet sok mindenről, élethűen bemutatva nem csupán a csatákat, de az akkori életet is. Főhőseik ezúttal is a történelem valós, nagy alakjai és az írói fantázia alkotta alakok.

A regény témája két fő motívum köré csoportosul. A háború és béke egyensúlyának megteremtése, ezen fáradozik az új császár, Commodus. A másik fő elem a cselvetés, a katonai becsület, az ármány 
 és a férfias bosszú adja a hátteret.

Marcus Aurelius utóda nem igazán a legmegfelelőbb a trónon. Inkább menne szórakozni, élvezni az életet, mint háborúzni. A északról érkező germán betörések komoly gondot okoznak a római birodalomnak. Commodus azonban a Pannon határon garázdálkodó germánokkal sem akar harcolni, inkább lefizetné őket egy szekérnyi arannyal. Azonban a béke nem megvásárolható, az arany beindítja az önös érdekeket, galád tervek születnek, nem is csoda, ha több embert ejtenek kísértésbe. Ebben az állandóan változó, kiszámíthatatlan helyzetben Róma győzelme vagy véres veresége a tét. A béke megőrzése még sosem volt ennyire nehéz feladat. A szerző remekül ért az akciók látványos megjelenítéséhez, minden kardvágás és lándzsaszúrás kegyetlen erővel hasít nem csak az ellenségbe, 
de néhol az olvasó lelkébe is. A hűség, a katonai eskü és a barátság ereje is szerephez jut. Két karizmatikus férfi, bátor harcos portréja rajzolódik elénk olvasás közben. Ami még tetszett, az ellenség harcosai is erős, jól ábrázolt karakterek. A szerző fantasztikusan írja le a korabeli Róma és Pannónia helyzetét, egy pártatlan bemutatást kapunk.


A nyitó jelenetben egy lendületes germán támadással veszi kezdetét a regény, de még számtalan izgalmas csatában vehet részt az olvasó. A harcok a végletekig próbára teszik a szereplők bátorságát és a harci képességeit. Az ármánnyal megszerzett arany azonban számtalan új, nem várt helyzetet okoz. A véres bosszú nem is marad el. Kegyetlen vallatások, a bosszú mozgatja a szereplőket. Akad egy titokzatos ifjú katona, Nelba, és egy rátermett lány, Aelia. Ők különleges színei az eseményeknek. Megismerjük életüket, gondolkodásukat. A gonosz, pénzéhes szerep természetesen a nagytiszteletű római uraknak jut. A pénz, az arany megszerzése érdekében senkit nem kímélnek. Az ellenséggel szövetkezve, a támadás váratlan és elemi erejű. A cselekmény kellően sodró lendületű és a végén a csavar is meglepő, jól működik. Így, aki eladja a lelkét az ördögnek, nem számíthat kegyelemre. 
A kor emberei épp olyan gyarlóak voltak, mint napjainkban. A rengeteg pénz megszerzésére még árulásra is kaphatóak voltak. 15 láda arany bizony nem kevés, még ha osztozkodni is kell ezen. Erősen hat ezekre az emberekre, azonban a könnyű pénzszerzésért súlyos árat kell fizetni. A végkifejlet nem lehet kérdéses, ám lesz még fordulat. Commodus szekérnyi aranya nem csak önző és véres harcot generál, de egy érdekes titkot is hordoz. 


A regényt ITT tudod megrendelni kedvezménnyel a Lazi Kiadótól! 



Lazi, Szeged, 2020
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632674964

2020. december 6., vasárnap

Presser könyve

Presser Gábor: Presser könyve


                                                                




Presser Gábor Kossuth- és Erkel-díjas zeneszerző, előadóművész, számtalan nagy sláger és musical komponistája, mindannyiunk Pici bácsija ismét nagyot alkotott. Ezúttal prózát írt, az emlékeit rendezte kötetbe.

Az LGT zenéje mindig fontos része volt az életemnek. Meghatározó és kiemelkedő munkásságuk számtalan slágerrel örvendeztette meg a rajongókat. A Popfesztivál, a Loksi album, vagy a Padlás dalai mellett Zorán, Kovács Kati, Katona Klári lemezeit említeném még.

Az LGT volt az első magyar supergroup, 1971-es megalakulása nem kicsit rázta meg a hazai könnyűzenei életet. Kezdve ott, hogy az Omega esett darabjaira. Amit elég nehezen hevertek ki, hogy távozott a billentyűs-zeneszerzőjük, és a dobosuk feleségestől. Presser és Laux (Adamis Annával) bevette Barta Tamást és Frenreisz Károlyt. A többi mára már zenetörténelem. Érdekes, hogy ez az unalomig ismert eset így nem is szerepel a könyvben, (a csecsemőnek minden vicc új) az első két lemez is csupán alig említés szintjén került be, ahogyan Frenreisz, majd később Laux távozása sincs említve, ahogyan az Adamissal megszakadt együttműködésről sincs egy sor sem. Presser élvezetesen, de csapongva mesél, nincs szigorúan vett kronológiai sorrend. Nem mindig tudni előre, hová kanyarog, fut ki a történet. Néha kissé zavaró volt ez az időben való ugrálás, de kétségtelen, hogy térben és időben ezek jól elkülöníthetőek. A történetek közé beszúrt magyarázatai, apró kiegészítései, kiemelései pedig határozottan tetszettek. Pici bácsinak vannak meglátásai, tévedései, amit vállal, vidám és szomorú emlékei, no és ami nagyon kell, humora. A történetek között időről időre felbukkan kávéval, finom süteményeivel Elvirka, Presser mamája is, ami nagyon szerethetővé teszi az amúgy is pazar könyvet. 
A Dob utcától Amerikáig és vissza, lehetne akár a könyv alcíme.
  

    
Az LGT története az elhíresült és meghatározó, 1973-ban megjelent BUMMM! albumtól követhető. Meghatározó és kultikussá lett lemez ez. Olyan érzésem volt több esetben, mintha elsősorban a "két Tominak" (Barta és Somló) állítana végre méltó emléket. Barta disszidálása után idehaza "nem volt téma", tragikusan korai, 1982-es halála után sem volt illő őt emlegetni. Presser nagyszerűen bemutatja emberileg is Bartát, ezzel emléket állítva neki. Somlót pedig mindenki szerette, sajnálatosan alig néhány éve csatlakozott az égi zenekarhoz. Megtisztelő és fájó róluk olvasni, érezni a sorokból a kolléga és barát szeretetét. Fájó, hogy abból az LGT-ből már csupán Presser tudta ezeket megírni. A tisztelettel emlegetett kor- és pályatársak közül a Major Tamással lefolytatott utószinkron volt még meghatóan drámai.

Presser kordokumentuma nem csak rocktörténet. Megelevenedik a film és a színház világa is, ahogyan a szocialista kultúrpolitika, az elvtársias vaskalaposság számtalan esetben kerül fényre. A megalázó szerződések, turnék szervezése, lemezfelvételek nehezítése, a borítók körüli kekeckedések a hozzá nem értésről és a hatalomról szólnak. Ezek elképesztő történetek formájában elevenednek meg. Olvashatunk a Cseh vagy Romániai, NDK kitiltásokról vagy a Tabán-koncertekről, szovjet turnékról. Nagy beszélgetésekről, evésekről, vodkáról, nőkről. Kiderül az is, hogy egyszer Varsóban (tényleg) elveszett a Somló. Jó volt megismerni egy-egy kiemelkedő lemez, dal hátterét, történetéről olvasni. Színes és érdekes volt a Popfesztivál születéséről vagy a Báj-báj Loksi koncert történetét megismerni. Felsorolni is nehéz mi minden került a 21 fejezetbe, még így is sok történet maradt ki, nem került említésre. Ezekről talán a második kötetben olvashatunk. Itt akadt hiányérzetem, lett volna néhány dolog, ami engem érdekelt volna, de itt és most nem kaptam rá válaszokat. Ezek a szerzőnek nem voltak fontosak, illetve talán a folytatásban ezekre is fény derül.

    
Természetesen a "lehettünk volna" világsztárok történet is megelevenedik, ez adja a kötet gerincét. És tényleg lehettek volna... ott álltak a kapunál, azonban a szocialista cenzúra ezt nem engedte.  Aminek részleteit így évtizedekkel később is szédületes olvasni. Döbbenetes, hogy a siker útjában éppen a politikai gépezet állt legtöbbször. Ahogyan az is meghökkentő napjainkra, hogy a külföldi utazások után bizony le kellett adniuk az útleveleiket. A turnék emlékei között a cseh vagy lengyel LGT lemez története is legalább olyan izgalmasak, mint az amerikai szereplések. Kikkel és hol kerültek kapcsolatba, adhattak koncerteket, micsoda lehetőség előtt álltak. 

Presser stílusa a baráti beszélgetések őszinte, nyíltságát idézve őszintén sztorizik. Minden sora érdekes, sokatmondó. Nem pletykál, nem árul el túl sokat. Néha éppen a sorok között érdemes olvasni. Elképesztő az 1970-es Yamaha-fesztiválos sikerükről, az odavezető útról, angol és amerikai koncertekről, lemezekről megtudni még ezt-azt. Színes és mozgalmas emlékkönyv ez, ami nem Presser-életrajza, de megjelennek a korszak (zenéhez nem értő) lemezgyári elvtársai, besúgók, kollégák és egyéb szakemberek. Fontos rocktörténet ez a könyv, képtelenség felsorolni, mennyi jellemző adalékkal, háttérrel a legvidámabb barakk érzettel megspékelt korrajz. 

                        
Várom a további folytatást, hiszen rengeteg érdekesség, titok lapulhat még az LGT emlékek között. Bizonyára nem lesz nehéz megtölteni a folytatást sem. A kötet számtalan ritka dalvázlatot, jegyzetet és táviratot, képeket tartalmaz, QR-kóddal megspékelt pazar kivitelű gyöngyszem. 

Illik Presser és az LGT hagyatékához. Tudom, hogy furcsa, de már a borító fotó miatt is érdemes a könyvet birtokolni. Presser a magyar könnyűzenei élet legnagyobb alakja. Jó, hogy van nekünk, becsüljük meg. 




Kedvezménnyel ITT megrendelhető!  

Helikon, Budapest, 2020
520 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634791898

2020. december 5., szombat

Visszatérés

Nicholas Sparks: Visszatérés



                                                                                      


"eszembe jutottak a nagyapám szavai:"Bízz az ösztöneidben, mint a méhek."


A romantika nagymestere hozza a kötelezőt, nem okoz csalódást olvasóinak. Immáron a 21. könyve a Visszatérés, ami szórakoztatóan andalító, rövid, váratlan fordulatokban gazdag romantikus történet.A regény az észak-karolinai New Bernben játszódik, Sparks szülővárosában.


Sparks stílusa adja a regény formáját. Nincs nagy hókuszpókusz, megható és valós emberi drámák, az élet különös pillanatai és a múlt titkai tartják mozgásban a cselekményt. Sparks történetei életszerűek, könnyen átélhetőek. Hétköznapi emberek küzdenek, hétköznapi problémákkal, gondokkal. Visszafogottan megrajzolt hátteret használ, ami két felnőtt ember szerelmén át bontakozik ki. Tulajdonképpen egy tipikus, igazi édes-bús, romantikus Sparks történetet olvashattam, ami mégis működött, lekötött. Számtalan Sparks-ra jellemző stílusjegy vonul fel a regényben, ami a rutinos-rajongó olvasónak ismerős lehet. Megmutatja, hogyan és miért lehet az életet újrakezdeni. Erre is utal a Visszatérés cím.


                                             
A történet két fő szálon fut: a jelen új lehetőségei és a múlt titkaival kell megbirkóznia szereplőinknek, ha boldog, kiegyensúlyozott életre vágynak.

Férfi főhősünk Trevor, sebészorvosi karrierje egy afganisztáni bevetés során ér véget. A kórházból kilépve robban fel egy bomba, ami súlyos testi sérülései mellé komoly lelki stresszt is eredményez. A poszttraumás szindróma tüneteit súlyosbítja élete és karrierjének összeomlása mellett, szeretett nagyapja halála. Megismerjük a családi hátterét, gyermekkorát és szüleinek tragikus elvesztését is. Trevor lelkileg nem csoda, 
ha romokban van, innen kell újraépítse önmagát és életét. 

Az életbe való visszatéréshez nem csak pszichológusa van segítségére. A sport, mozgás mellé az új környezet, a békés kisváros és egy titokzatos szerelem ad erőt neki. A nagypapa házának felújítása és méheinek gondozás a tipikus amerikai kisvárosi létben való beilleszkedése meghozza a nyugalmat neki, és a szerelem is felbukkan. Olvashatunk gyönyörű naplementékről, romantikus hajókirándulásról, de megjelenik Észak-Karolina egzotikus vadvilága, és a zümmögő méhek életébe is bepillanthatunk a kisvárosi képek mellett.

Hősnőnk, a seriffhelyettes Natalie körül azonban érezhetően van valami titok. Hiába a két felnőtt ember között váratlanul fellobbanó, kölcsönös vonzalom, a nő tartózkodó, elutasító. Természetesen a vágy ereje elemi erővel tör rájuk, azonban van az a helyzet, amikor még sem lehet kiteljesedni, belemerülni a szerelembe. Később kapunk magyarázatot, mi áll a háttérben.  

"Az ember várja a választ, de az nem jön egyhamar. Sokszor előfordul az életben."

A történetet a szereplők belső gondolataikat megismerve, lelki vívódásaik okát feltárva bontakozik ki. Trevor a nagyapja utolsó napjait igyekszik kideríteni, a lázálmában neki mondott szavakat megfejteni. Mit üzent a nagyapa a halálos ágyán? A lassan kibontakozó mesében egy kamasz lány hoz még izgalmas színeket. Callie alkalmi munkákból él, vagy Trevor nagyapjának segédkezett a méhek ellátásában. A lány körül is számtalan titok lappang, hiszen a múltját senki nem ismeri. Egy váratlan helyzet azonban összehozza szereplőinket, beindul a nyomozás. Kiderül Celli múltja, lelkének nyomasztóan sötét titka. Natalie aktívan segíti Trevor nyomozását, ami eredményt hoz. Sosem szabad feladni a reményt a boldogságra. 

"beletörődtem, hogy sohasem alakul teljesen úgy az élet, ahogy szeretnénk"

Az egymásra való figyelésben segít a regény, megvilágítva a családi kapcsolatok hátterét, azok hatásait. Az önzetlen kedvesség, nagylelkűség és együttérzést állítja Sparks a történet középpontjában, ezek mozgatják szereplőinket. Biztos kézzel tereli őket a végkifejlet felé, ami egy új, talán boldogabb élet lehetőségét hordozza számukra. Natalie aktívan segíti Trevor nyomozását, ami eredményt hoz. A lezárás az ő kapcsolatukat is helyre teszi. A regény talán nem a legkiemelkedőbb a szerző életművében, de szórakoztatóan jó kikapcsolódás a rajongóknak. A szerelmi szál és emberi sorosok drámája mellett a regény legérdekesebb elemei a méhészkedés és poszttraumás stressz kezelése volt.



                 
Nicholas Sparks amerikai bestsellerszerző 1965. december 31-én született.

Az egyetem után megpróbált munkába állni egy kiadónál, illetve jogi tanulmányokat folytatni, de egyik sem sikerült. A következő három évben volt ingatlanközvetítő, pincér, telefonos értékesítő és saját vállalkozásba is kezdett. Első művének sikere után sorozatban írta a nemzetközi bestsellereket, 11 művéből film is készült. Minden regénye vezette a New York Times bestsellerlistáját. Műveit ötven nyelvre fordították le világszerte.

Regényeinek témája többek között az Istenben való hit, a szerelem, tragédia és sors. Több regényéből film is készült: Üzenet a palackban (1999), Séta a múltba (2002), Szerelmünk lapjai (2004), Éjjel a parton (2008), Kedves John (2010), Az utolsó dal (2010), Igaz hittel (2011),Szerencsecsillag (2012) Kéz a kézben (2017)




General Press, Budapest, 2020
344 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634524519 · Fordította: Pejkov Boján

2020. december 4., péntek

A terapeuta

Helene Flood: A terapeuta




                                                                     



A skandináv krimik legtöbbje sötét, feszült, izgalmas. Ritkán okoznak csalódást, bármekkora tételben képes vagyok fogyasztani őket. Valóban ritkán futok csak bele egy-egy gyengébb darabba. Számomra még az is jobb, ha túl borzongató, kissé véres, drámai. Nos, A terapeuta nem ezek közé tartozik, mondhatnám tipikus női krimi, igazi lélektani történet.

Akik a lelkizős, múltba néző, okokat kereső, filozofálós történeteket szeretik, azoknak talán nyert ügye lesz. Sajnos a főhősnőnk, Sara, a fiatal pszichológusnő sem egy remek karakter. A túl sok bizonytalansága, lelki nyűglődése számomra nem teszi kedvelhetővé a személyiségét. A későbbiekben is elég ellentmondásos volt nekem a karaktere. A krimi rész még csak rendben lenne, de ez a sok kitérő, lelkiző bizonytalanság, nekem idegesítő volt inkább. 

Bizonytalan, frusztrált, nem az a rátermett nő. Férje hirtelen és különös eltűnése lelkiekben megviseli, kibillenti egyensúlyából. Néha talán neki sem ártana egy pszichológus, hiszen nehezen birkózik meg az új helyzettel, összeomlik körülötte a biztonságosnak hitt világa. A könyv eleje meglehetősen lassú, mert a szerző beleveszik a túl sok részletbe, a körülményes leírásokba. A regény szereplőinek háttere ugyan kellően sötét, mégsem hoz izgalmakat, pedig az atmoszféra jó, a stílus olvasmányos. Szűk két hét eseményeit követhetjük nyomon, a múltbeli emlékekkel vegyítve.

Sara és Sigurd házassága sajnos nem az igazi, a házfelújítás csak ront a helyzeten. Sigurd eltűnése minden régi lelki sebet újra feltép. Az emberi kapcsolatok, viszonyok egymásra hatása áll a történet középpontjában, ezek mozgatják a szálakat. Valamint egy új esemény, ami más megvilágításba helyezi a krimit. Egy váratlan fejlemény, a háttérből kibontakozó családi titok tényleg meglepő és kellően sötét, itt már senki nem az, aminek elsőre gondoltuk. Vajon ki mire képes, hogy mindenáron fent tudja tartani a látszatot, mi mozgatja a szereplők tetteit? Az óra ketyeg, lassan kifuthatunk az időből. Megdöbbentő, ahogyan a rejtély mozaikja összeállnak. Ekkor már semmi nem állhat az igazság útjába. Sarah rettegéssel töltött magányos éjszakái véget érnek. A vétkek lelepleződnek, bár a bűntény ugyan elég sablonos, már ezerszer megírt történet, ám miután a könyv végére értem, azt tapasztaltam, hogy, az olvasottak egész jó benyomást hagytak.

Bár nem egy sodró erejű pszichothriller, és elég könnyen kitalálhatja a rutinos krimiolvasó, mi áll a háttérben, mégis érdemes elolvasni. Feszültség csupán a történet végén akad, voltak pillanatok, egy-egy rész, amikor azt reméltem, hogy a cselekmény felpörög, érdekes fordulatot vesz, de sajnos ez nem jött el. Nem szeretnék elriasztani senkit az olvasásától, de ezek nekem hiányoztak belőle. Az utolsó 50-60 oldal hozott csak váratlan csavart, némi feszültséget, ez sokat emel a történeten. Ez azonban már nem tudta igazán menteni, számomra kiemelkedővé tenni a krimit. Megmaradt egy közepes olvasmánynak.






Partvonal, Budapest, 2020
350 oldal · ISBN: 9786155783913 · Fordította: Petrikovics Edit

2020. december 1., kedd

Szibériai csapda

Cserhalmi Dániel: Szibériai csapda


                                                              


A szerző előző könyve már a címével megfogott. A jól hangzó, kifejező Csengőfrász ötletes, minden szempontból telitalálat volt. Mondhatom egy fehér foltot töltött be a történelmi regények piacán. Hatalmas érdeklődéssel vártam, vettem kézbe az új regényt, ami továbbra is a komor ötvenes évek, a rettegett ÁVH korszakát idézi fel. Magyarország történelmi közelmúltja számtalan sötét titkot rejt még. Nem árt tudni, Cserhalmi Dániel eredetileg környezetgazdálkodási-agrármérnök, jelenleg az Állatorvostudományi Egyetemen tanít növénytani tárgyakat.



A cím ez esetben a Szibériai csapda, egy valós sakkfogalom, ami a történet felépítését is adja. Különösebb sakktudást ez nem igényel, de nem is hátrány. Cserhalmi Dániel könyve alapos háttérrel rajzolja fel a korszak minden elemét. A történet bár fikció, nagyon is hatásosan működik. Számtalan valós karakter népesíti be a regényt, a történet hihető és hiteles. Miközben meg tud maradni izgalmas, fordulatokkal teli szórakoztató olvasmánynak. Nem okozott csalódást, nincs üresjárat, lendületes és döbbenetesen valós a regény. Tényleg egy aljas, sötét korszak volt ez, amiről egy több szálon futó, összetett cselekményben olvashatunk.

Főhősünk Csonka György ezredes a régi világ képviselője, horthysta kiképzést kapott, ami beindítja az eseményeket. Üldözőből üldözötté válik, hiába próbál meghúzódni. A koncepciós perek áldozatainak ismeretségi körébe tartozik, neki sincs kegyelem. Kell ürügy, valami ok, ami ha nincs, majd csinálnak. Felsőbb utasításra beindul a hatalmi gépezet Csonka ezredes félreállítására. A regény hatásos kezdéssel indul, hiszen ezredesünk érzi és pontosan tudja, mi vár rá. Az öngyilkosságot elveti, menekülne, amivel családját mentené. Nagyszerű, megindító leírásokban elevenedik meg az apa-lánya kapcsolat, ami az egész történet másik mozgatója. 

Lázálmok gyötrik, kísérti a múlt, alkoholmámorban tölti napjait. Ezek megszakítják a cselekményt, bepillantást nyerünk a gépezetbe, aminek ő maga is tevékeny részese volt. A politikai krimi itt egy pszicho-szálat is kap, hiszen bármennyire a munkájukat végezték, ami olyan volt, amilyen, mégis szerető és gondos apák, férjek, emberek voltak a vallatók is... Itt egy népszerű írónőnk életének kevéssé ismert, fekete foltjára is ráismerhetünk a történetben. A valós tényeken alapuló regény utószavára is felhívnám a figyelmet, érdemes elolvasni.

A kínzások, vallatások bizony lélekbe markoló pillanatai elevenné teszik az eseményeket, tökéletes valóságot festenek. Amikor senki nem mert bízni senkibe, még a közvetlen barát vagy szomszéd is lehetett besúgó. Erre is kapunk példákat, ahogyan arra is, mennyire ingatag volt a politikai helyzet. A félelem, rettegés ott bujkált mindenkiben. A beszervezések, a koncepciós perek háttere (Rajk-per), egy ÁVH tiszt szemén keresztül elevenednek fel. Az ÁVH módszerei finoman szólva sem voltak kíméletesek, emberségesek...

Kiváló korrajzot kapunk, ahol minden a helyén van, működik a történet. Félelmetesen hitelesen adta vissza azt a mára talán felfoghatatlan szorongást és rettegést, ami jellemezte azt az időszakot. A szürke, sivár valóság drámája ez a mindennapi kisemberek életében. A mélyreható, sokszor zsigeri félelem elevenedik fel a lapokon. Szomorú ez a valóság, amelyet a szerző a regény atmoszférájával megteremt. A szóhasználat is, ami különösen az ezredes kamaszodó lánya esetében remek. Még magázza az édesapját, a tekintély otthon is működik. A szétesőben lévő házasság megmentése reménytelennek tűnik. A feleség méla unalommal figyeli az eseményeket, mint egy kívülállóként sodródik az eseményekkel. Miközben visszasírja régi életüket, elveszett szerelmüket. A hatalomhoz való hűségről, némi féltékenységről és a becsvágyról szól a történetük. Ebből kimászniuk szinte lehetetlen, a sorsuk elrendeltetett.

A nagy terv mi más is lehetne, mint a szökés. Ez a hamis papírok beszerzésével jár, alapos előkészítést igényel. A terv véres és drámai fordulatot vesz, igazi adrenalin lökettel egy részeg ámokfutásba csap át. Ezt elősegíti, amikor Piliscsabán feltűnik a két ÁVH-s nyomozó. Csonka tudja, szorul a hurok. Itt igazán a menekülést a lánya jövője motiválja még. A végkifejlet ugyan sejthető, hiszen van egy jelentgető az ezredes környezetében, akinek személyére csak az utolsó lapokon derül fény. Így a lezárás is meghökkentő és izgalmas lesz.

Cserhalmi Dániel alapos, gondos munkát végzett. Ehhez az is hozzájárult, hogy a könyv az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára szakmai támogatásával készült. Csonka ezredes is valós karakter, nem csupán Rákosi vagy Péter Gábor személye. Jól megrajzolt karakterek népesítik be a tökéletesen kidolgozott regényt. Élvezetes, tanulságos és kiváló krimi, aminek a mai világunkra nézve is van üzenete. Ajánlom mindenkinek, jó volt olvasni, várom a következő könyvet!




A Szibériai csapda ITT megrendelhető 30% kedvezménnyel!

További képek, érdekességek az ÁVH-regények honlapján ITT!


         
Cserhalmi Dániel:

nős, két gyermek apja. Végzettségét tekintve környezetgazdálkodási-agrármérnök, jelenleg az Állatorvostudományi Egyetemen tanít növénytani tárgyakat. 2018-ban megjelent az első, nagy sikert aratott Csengőfrász című regény, amit 2020-ban követett a Szibériai csapda



Alexandra, Pécs, 2020
464 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634478553

2020. november 30., hétfő

Türelem, Önarckép...

Tor Ulven: Türelem


                                                        



                                                      
A 21. Század kiadó új, világirodalmi verseket bemutató sorozata a Versum-könyvek, két igazán fontos kötettel indult útjára. Tor Ulven a norvég líra eredeti és egyedi, ma napig meghatározó alakja volt. Türelem című verseskötete a legkiforrottabb verseivel 1987-ben jelent meg, most Vajna Ádám fordításában magyarul is megismerhetjük. Ulven a mai napig népszerű, megkerülhetetlen alakja a norvég irodalomnak.

Tor Ulven magányos életet élt, életében csak egy interjút adott - a Vagant irodalmi magazinnak két évvel halála előtt. Számos díjat kapott köztük a Dobloug-díjat 1995-ben. Másnap öngyilkos lett.

Tor Ulven szikár és szomorú versei elmerengenek az élet múlandósága felett. Legtöbb a halál gondolatával foglalkozik, illetve azzal, mi marad utánunk a következő nemzedéknek, milyen nyomokat hagyunk magunk után. Ez a kötet az ő részéről egy fontos és meghatározó nyom nekünk olvasóknak. Néhol olyan érzésem volt, mintha a mi Fodor Ákosunk és a norvég melankólia keveredne ezekben a cím nélküli, sűrű töredékekben. Az olvasónak mint valami megfejtésre váró, titkos enigma tárulnak fel ezek a legtöbbször cím nélküli, pár soros versek. Hangulatuk megfogja az olvasó lelkét, ösztönöznek és inspirálnak. Minden ember gondolataiban megfordulnak ezek a kérdések, boncolgatva saját életét. Az utókor szempontjából nem nehéz megérezni ezeknek az éles pillanatképekbe szőtt vívódásoknak, fájdalmaknak súlyosságát. A létezés és a nem lét közti mezsgyén egyensúlyozva keresi a múlt építőköveit.

   
Az életében csak öt versgyűjteményt kiadott Tor Ulven népszerűsége elvitathatatlanul növekszik, műveit sorra fordítják le, hogy minél szélesebb rétegben megismerjék Európa szerte. Gazdag lírája betekintést nyújt a teljesen jellegzetes költői hangjába és a józan, precíz, ugyanakkor meglepő képalkotásába. Tor Ulven versei kivisznek minket ebből a világból a költői térbe. A mi van a "szavakon túl" érzése ez. Egy olyan ritka elmozdulás, ahol a múlt megismerése a jelen kihívása. Számomra a kötet záró ciklusa, ami a zenét foglalja össze tizenkilenc tételben, tetszett igazán. Mindezt kreatív nyelvi formában megírt verseiben most a magyar olvasók is megismerhetik.

Tor Ulven (1953–1995) norvég költő, író, a norvég líra kiemelkedő alakja.
Élete javát Oslo egyik külvárosában lévő házában töltötte, amit pánikbetegsége miatt csak nagyon ritkán hagyott el. Köteteinek nagy része cím nélküli versekből áll össze, melyek legtöbbször önmagukban is értelmezhetők. A kötet IDE kattintva megvásárolható a kiadótól kedvezménnyel! 


XXI. Század, Budapest, 2020
128 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635680023 · Fordította: Vajna Ádám




John Ashbery: Önarckép konvex tükörben



                                           
A Versum-könyvek másik kötete az amerikai költészet 20. századi, kiemelkedő alakjának verseit hozta el. John Ashbery sem nem lázadó, sem ikonná nem vált - írja az utószóban Krusovszky Dénes, aki a sorozat szerkesztője és a kötet egyik fordítója is.

Ashbery versei hosszabb lélegzetűek, stílusukban a posztmodern költészethez áll közel. Ashbery pályája 1955-ben indult, hosszú életútjának ez az 1975-ös versgyűjteménye kiemelkedő munka. Komoly áttörést hozott, elismeréseket gyűjtött be, három rangos díjat is elnyert ezzel az egyetlen kötetével: megkapta a Pulitzer-díjat, a Nemzeti Könyvdíjat és az Országos Könyvkritikusok Körének díját.

Ashbery egy korai avantgard stílustól indult, és lett a posztmodern amerikai költészet meghatározója. Több mint harminc verseskötete jelent meg életében. Versei az élet állomásait, fontos eseményeit örökítik meg, nyelvi könnyedséggel, ironikus formában jelennek meg a versekben. Tömör és kifejező képei gondolatébresztőek. Érdekes kirándulás volt, amire kell egyfajta ráhangolódás. Érdemes elmerülni, megismerni Ashbery verseit, hiszen végig érződik a zseniális alkotó gondolatainak ereje, napjainkban is élvezhető hatása. A lira kedvelőinek különleges csemege mindkét kötet. Tor Ulven ugyan közelebb áll hozzám, ám Ashbery viszont picit részletgazdagabb, több kérdést jár körbe. 
Ashbery 2017-ben, kilencven évesen hunyt el. 

ITT megvásárolható ez a könyv is! 
 
John Ashbery (1927-2017) amerikai költő, műfordító, esszéista. Rochesterben született, az ötvenes évek elejétől New Yorkban élt, s a számos kritikus és irodalomtörténész által az utolsó nagy hatású avantgárd csoportosulásnak tartott New York-i költői iskola meghatározó alakja lett. 

XXI. Század, Budapest, 2020
140 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156122186 · Fordította: Lanczkor Gábor, Mohácsi Balázs, Krusovszky Dénes

2020. november 28., szombat

A mindenséghez mérhető

Jón Kalman Stefánsson: A mindenséghez mérhető
(Keflavik-duológia 2.)


                                                                          


"Mert nehéz dolog nem tartozni sehová, nem lenni otthon sehol."

Az igényes skandináv szépirodalom egy újabb gyöngyszeme a regény.  A kötet A halaknak nincs lábuk folytatása, de nem árt tudni, hogy az első kötet is egy kerek egész történet, olvasható önállóan. 
A két könyv persze együtt igazán teljes élmény.

Az első résznél már írtam, mennyire szeretem Jón Kalman Stefánsson költői és melankolikus stílusát, valamint filozófiai megközelítéseit, amely ebben a részben folytatódik. Elegánsan szép, léleksimogató olvasmány, ahogy bármelyik Stefánsson regény. Az izlandi író úgy mesél el egy történetet, hogy annak megvan a maga egyedi hatása és stílusa. Ezek együtt kölcsönösen megerősítik egymást, van valami végtelenül szomorú is ezekben a történetekben. Olyan könyv ez, amely lélekben velem marad olvasás után is. Stefánsson a mindennapok szépségét és rútságát adja vissza, soraiból cunamiként sodornak magukkal az érzelmek. Valami olyan egyedi sajátosság ez, amit csak a skandináv szépírók tudnak. 


    
Maga a narráció időben ugrál, de jól követhető. Az egész szöveget erősítik, viszik előre a lírai leírások, vagy a tenger hullámzását követően zaklatott mondatok dinamikája. A történések néhol szókimondó brutalitása a valósághű életérzést segíti. Jón Kalman Stefánsson stílusa és hangulata, mondatai elgondolkoztatnak, rabul ejtenek. 

Nem titkolom, több helyen elszorult a torkom, pedig nem vagyok egy sírós. A megélt érzelmek elemi erővel törtek fel az olvasottak hatására., miközben Keflavikra hullott a hó. Az író a történet szálaiból mesterien kanyarít egy remek balladát, egy igazi családi-sagát. Erős férfiak és erős nők sorsából épül fel a regény. Központi helyet kap a tengerrel, a természettel való küzdelem, az apa-fiú viszony, az érzelmek és az idő múlása, az emberi gonoszság. 
Az élet és halál örök körforgása, amikor ráébredünk, picik vagyunk és az itt eltöltött időnk mennyire maradandó, hasznos, az rajtunk múlik. Elgondolkodtató és szépen megírt történetek ezek, amelyekből saját életünkkel is akadhat azonosság, megélt élethelyzet. A cselekmény-labirintusában az olvasót a sokrétegű tartalom lenyűgözi.


Mikor él az ember megfelelően, és miért válik a szeretet megszokássá, amely nagyobb biztonságot nyújt, mint boldogság? Ki vagyunk igazán és kik akarunk lenni, mi végre vagyunk itt e földön? 
Vannak megfelelő szavak, lehet mentség az alkoholizmusra és az önzésből fakadó, kegyetlenségre? 
A halak és a sós tenger hullámainak ereje a bátorságot, és a szeretetet is jelenti itt ezen a helyen. Vagyis mindent, ami ott a lét elemi feltétele. Az élet és a halál elkerülhetetlen kettőse ez. Adódnak olyan röpke pillanatok az életben, amikor igazán boldogok vagyunk, és úgy érezzük, hogy az egész világegyetem átáramlik rajtunk. Még úgy is, ha a sors nem mindig nekünk kedvez. Emlékezetünk széfjéből megidéződik az, ami visszavonhatatlanul elmúlt. Ráébredünk, azt keressük, amink van, és megtaláljuk, amit nem akarunk. Jó volt Keflavíkban járni, érezni a hó illatát, és a szél erejét, a tenger hullámzásában elmerülni. A kínzó mindennapok öröme, bánata és a boldogság pillanatai Ari életében is azok, ami mindenkinél. Megérteni és helyén kezelni a múltat. 

Az évszakok és az élet körforgása szánunkra is véges. Jón Kalman Stefánsson elemi erejű életelemző kérdéseire a válasz az odaadó, már-már alázatos szeretet, egymás megbecsülésben rejlik. Ezek mellé 
az élmények mellé énekel Elvis, vagy megszólal egy Mozart dallam is. Érdekes, újabban mennyire fontos szerepet kap az irodalomban a zene, nem csak a skandinávoknál. A költői, filozofikus stílusban megírt regény Oddur és Margrét történetével Izlandról mesél, de ez az emberi érzések hullámzása mindannyiunké. A szerelmi vágy is megmarad, még ha a test átváltozik is. A lélek és a szerelem kéz a kézben jár. A férfivá válás, a megfelelés nagy kihívás egy ifjúnak. Az anyai szeret pedig (jó esetben) végtelen, elkísér egy életen át. Ahogyan az atyai pofon is beég az ember lelkébe. 

Stefánsson költőien szép mondatainál a katarzis nem marad el. Sikerül neki megtalálnia a könyvében a számomra lassan hömpölygő történttel azt, amire hatalmas szüksége van most a lelkemnek. Ezek az elmélkedések a saját sorsunknak is tükröt mutatnak, még ha éppen nem is tetsző 
ez a kép. A magány léleknyomorító hatása, a szeretetvágy elképesztő erővel tört fel a sorokból. Erre minden embernek szüksége van. Ettől vált minden gyötrelme ellenére hitelessé, de legfőképpen szerethetővé számomra Jón Kalman Stefánsson regénye.

Patat Bence ismét egy választékos és gördülékeny fordításának köszönhetően valóban élvezetes olvasmányban lehet része a magyar olvasóknak.

ITT tudod kedvezménnyel megrendelni a Typotex Kiadótól a regényt. 

  
Jón Kalman Stefánsson 1963. december 17-én született Reykjavíkban. 12 éves korában Keflavíkba költözött, ott élt 1986-ig. Dolgozott kőművesként, mészárszéken, halfeldolgozóban, egy nyarat rendőrként a keflavíki reptéren, később pedig középiskolai irodalomtanár és könyvtáros lett. Első verseskötete 1988-ban jelent meg, novellákat és regényeket ír. Háromszor jelölték az Északi Tanács Irodalmi Díjára, 2001-ben, 2004-ben és 2007-ben. Himnaríki og helvíti (Menny és pokol)-trilógiáját tucatnyi nyelvre fordították le.

Typotex, Budapest, 2020
380 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634931119 · Fordította: Patat Bence

2020. november 26., csütörtök

Szíve helyén sötétség

J. D. Barker: Szíve helyén sötétség



                                                                          



  "Isten útjai kifürkészhetetlenek az élők számára, a halál után viszont azt a kevés szabályt is felrúgja."


A negyedik majom-trilógia szerzőjének új regénye teljesen lenyűgözött, minden elképzelésem felül tudta múlni.
Senkit ne ijesszen meg a könyv terjedelme, az első lapoktól visz a történet, ami számtalan meghökkentő fordulattal, izgalmakkal íródott. Elöljáróban talán még annyit: ez a krimi egészen más, mint az elhíresült 4MGY sorozat. Szeretem, ha egy író bátor, nem ragaszkodik a jól bevált alapokhoz, nem csupán klisékből dolgozik. Barker ötödik regényében tudott, mert újítani a történetszövésben és a tartalomban. Imádtam ezt a misztikus szerelmi történetet a thriller elemeivel megspékelve. Ötletes, kétségtelen az év kiemelkedő alkotása.


     
Elsőnek ami szembetűnt nekem, az a kifinomult, igényes nyelvezete. A történet különleges, picit misztikus elemeket is használ, érzelmeket megmozgatóan lírai néhol. Nehéz spoiler nélkül szavakba önteni, amit ez a könyv kivált az olvasóból. Abszolút felülmúlta minden várakozásomat. Barker története mesterien bővelkedik a félrevezetésben, miközben egy izgalmas és meglepő, kibontakozó gyerekszerelem tanúi lehetünk. Jack és Stella elég bizarr módon egy temetőben, a fiú szüleinek sírjánál ismerkednek meg. Innentől a találkozások éves rendszerességgel ismétlődnek egy bizonyos napon, a szülők halálának évfordulóján. Ezt követjük végig, miközben Jack élete és múltja a szemünk előtt épül fel. Nagynénje, Jo neveli, aki áldozatos munkával igazgatja a fiú sorsát. A történet elég átfogó, hiszen 1984. augusztus 8-tól egészen napjainkig vezet. A terjedelem indokolt, kétség nem fér hozzá, Barker zseniálisan varázsol ebben a nagyívű történetben, tartja fenn az érdeklődést. Stella alakja, szüleinek története végig érezhetően sűrű és sötét titkokat rejt, ő áll az események középpontjában. Eltűnései, felbukkanásai közti időszakok Jack ábrándozásáról, a szülők múltjáról és a lány körüli rejtély megoldása körül forognak. 

A két gyerek vonzalma erős, mégis a zárkózott Stella finoman tartózkodó, szinte játszik Jack érzelmeivel.A két gyerek a szemünk előtt kamaszodik, lesz fiatal felnőtt. A lányt kísérő fehér autós, fehér kabátos csapat körüli titkok sokáig megfejthetetlenek. A lány állandóan kesztyűt visel, ez még sejtet valamit. A két gyerek története teszi ki a könyv első harmadát, amit megszakítva, kapunk képet egy titokzatos kísérletről, a "D" alany nevű fiúról. Olvassátok, lesznek meglepetések, csavarok. Néhol csak kapkodtam a fejem az információk sűrűjében, ám a puzzle darabok a végére helyükre kerülnek. A közben történő meglepő halálesetek, régi gyilkosságokból egy különös hátterű történet áll össze. A szereplők színes karakterei közül a Prédikátor és a nyomozónő alakja emelkedik ki.

Jó ízlésről tesz tanúbizonyságot a szerző abban is, hogy szenzációs zenék (REM, Phil Collins, Lenny Kravitz, Aerosmith), és kiváló könyvek kerülnek említésre. Dickesn Szép remények regénye különösen fontos elem. A misztikum, horror és krimi elemek elegye tökéletes harmóniát ad. A remekül megírt és megszerkesztett könyv állandó izgalomban tart, nincs üresjárat, valóban letehetetlen. Kiváló karakterek népesítik be a krimit, amihez izgalmas háttér párosul. Persze az olvasó igyekszik kitalálni az összefüggéseket, ami nem igazán fog menni. Barker valóban egy lenyűgöző mesét írt, jól szövi a szálakat. Persze apró részleteket elárul, amivel végig tudja tartani és fokozni az izgalmakat. Szerintem csak úgy a hatszázadik oldal után-körül kezd igazán összeállni, mi lehet a háttérben. A levezetés igazi akciódráma, hullahegyek, váratlan helyzetek, különleges megoldásoktól tarkított, ahol újabb szereplők is színre lépnek. Kapunk alapos magyarázatot utólag mindenre, Barker ügyesen és gondosan elvarrja a szálakat. Talán nem is kell mondani ezek néhol természetfelettiek amitől kitalálhatatlanok. Ettől lesz misztikus, és mégis hihető az egész mese. Tetszett az évek múlását segítő, fontosabb társadalmi, politikai háttér összefoglalása. A sötét bűn fojtogató, misztikus háttérrel bontakozik ki, a rejtélyek megoldása megnyugtatóan zárul. Roppant kíváncsian várom, legközelebb mi pattan ki a szerző agyából, klaviatúrájából. 






ITT tudod 25% kedvezménnyel megszerezni a krimit!





   
Jonathan Dylan Barker 1971- ben született, a Fort Lauderdale-i Művészeti Intézetben szerzett üzleti diplomát. Az 1990-es években sokáig a 25th Parallel nevű magazin munkatársa volt. Popkulturális témában írt cikkeket, és együtt dolgozott Brian Hugh Warnerrel, aki később Marilyn Mansonként vált híressé. Több novellája is megjelent az évtizedben, főleg a horror műfajában alkotott. Sokáig szellemíróként dolgozott, a Forsaken című első regényét 2014-ben adták ki. A kötet meglepő sikert aratott, és jelölték a Bram Stoker-díjra is, ráadásul a Stoker család felkereste őt, hogy segítsen Dacre Stokernek megírni a Drakula hivatalos előzményregényét. Közben Barker saját sorozatba is kezdett: A negyedik majomban az utóbbi évek egyik legeredetibb sorozatgyilkosát teremtette meg, akit a rendőrség üldöz. A kötet jogait számos országba eladták, opciózták filmre és televíziós sorozatra egyaránt, ráadásul Az ötödik áldozat és A hatodik éjszaka című kötetekkel trilógiává bővült.






Agave Könyvek, Budapest, 2020
720 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634198291 · Fordította: Bosnyák Edit

2020. november 25., szerda

Lélekpiruett

Hamszai G. András: Lélekpiruett




                                                                                         


Túl sok minden vagyok kicsit,
Ezért semmi sem vagyok nagyon.


A fenti idézet a könyv ajánlójában van, ami tökéletesen jellemzi főhősünket. Egy huszonéves fiatalember tétova útkeresését követhetjük nyomon, ami számtalan kaland során Franciaországban ér véget.
Ezt az utat mindenki bejárja, megéli életében, hiszen legtöbben nem tudjuk igazán merre, hová és hogyan építsük fel életünket. Maga az ötlet ugyan nem egyedi, hiszen számtalan ilyen és hasonló alapokon nyugvó irodalmi mű született már. Főhősünk, bandi alakja nekem Holden Caulfield-ot juttatta eszembe, bár ő nem 17 éves már. Útkeresése inkább egyféle menekülés a társadalmi beilleszkedéstől, a megfeleléstől, az emberek elől. Olyan érzésem volt néha, mintha hősünk a lázadó kamaszévekben ragadt volna. Éppen időszerűvé vált ez az utazás, hogy megtalálja önmagát, lelki békéjét, céljait és felnőjön. 

Legtöbbször szülői ösztönzésre választunk pályát, tanulunk tovább. Megesik, hogy ez nem ad igazi örömet, nem váltja be reményeinket. A megfelelési kényszer pedig lélekromboló, nyomasztó. Megtalálni azt az utat, ami célt, örömet és boldogságot ad, legyen az munka, tanulás, mellé kialakítani működő, jó kapcsolatainkat, éltre szóló barátságokat sosem egyszerű. Én abszolút megtaláltam a kötődésemet a történettel, bár ez néhol a kínos ráébredést hozta inkább. Kicsit olyan volt néhol, mintha olvasóként én is a történések részese lennék.. Több magvas gondolatot tartalmaz, és ezen felismerésekből, ráébredésekből lehet tanulni belőle annak, aki nyitott rá. Már az első lapoktól megfogott amikor olvastam. Tetszett az a fiatalos lazaság, a három barát kapcsolata, hogy egyszerűen csak élvezték a pillanatot. Az elbeszélés választékos nyelvezete illik a történethez, gördülékenyen olvasható. Az olvasás izgalma és az elmélyülés nem marad el.

Az a bizonyos nagybetűs élet szövevényes hálója sűrűsödik egyre jobban főhősünk körül. A cselekmény a meg nem értett, a társadalmi konvenciók ellen lázadó különc figura, érzésem szerint önmagát taszítja ki leginkább. Ez a kitaszított szerepben való tetszelgés azonban hosszabb távon nagyon nem vezet célra. A regény úgy gondolom erősen önéletrajzi ihletésű, ami szép költői képeivel, filozofikus gondoltaival ad egy léleksimogató olvasási élményt. Nagyon nem találja a helyét bandi, (szigorúan kis bével), keresi a legjobb útját. Csak úgy van, teng-leng, bár akadnak próbálkozásai, valójában cél nélkül éli mindennapjait, ami nem könnyű. Érzi ezt maga is, hogy nincs ez így jól.

A hullámzó lelkiállapot képei tökéletes hangulatot adva elevenednek meg. Ez a zaklatott útkeresés teljesen átjön, hogy a főszereplő sem tudja igazán mit is akar. Ez talán az élet legnagyobb kihívása, hogy jó felé induljunk. Persze néha, a rosszul választott útból is lehet okulni. A mi bandinkat a barátaitól és a semmittevéstől egy véletlen löki új irányba, elindul Franciaországba. Az ottani élet, a kinti barátok, jó szándékú segítők élete és számtalan váratlan kalandok bemutatása teszi ki az első részt. Ami egy meglepő, bár cseppet sem váratlan meglepetést hoz bandinak. Kellett is ez, mert azt éreztem én is, hogy ő csak, még mindig egy nagyra nőtt gyerek. Persze, nem lehet ezt igazán felróni neki, hiszen nem ő az első, aki csupán harminc évesen talál tartalmat életének. 

A második rész már az útkeresésből átvált a célra. Drukkoltam bandinak, találjon magára. A mindenkori, útjukat kereső fiataloknak segíthet jobban megérteni ezt a sajátos állapotot, az idősebbeknek lehet egy nosztalgikus olvasmány a fiatalkoruk felé. Nem egy laza, vidám könyv, mégis magába szippantja az embert. Szépen összerakott, megszerkesztett kötet, költői hangulatú írás. Nem nyújt sem kevesebbet, sem többet annál, mint amit ígér, azt azonban biztos kézzel hozza. A témaválasztást érdekesnek érzem, ez mindig aktuális. A cselekmény helyszíne is ad egy színt, ami egyedivé teheti a kisregényt.


További információk és egyéb hírek ITT  a Lélekpiruett oldalon olvashatók a könyvről és a szerzőről! 



Napkút, Budapest, 2020
220 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632639734




2020. november 22., vasárnap

A vezércsel

Walter Tevis: A vezércsel



                                                                                    


   
A könyv és film párharcából legtöbb esetben a könyv kerül ki győztesen. Itt és most ezt nehéz eldönteni, de az biztos, hogy a könyvnek kifejezetten jót tett a megfilmesítés. Pontosabban, jó kezekbe került, így a filmsorozat sikere a könyvre irányította érdeklődésem. A könyvet műfajilag besorolni nem egyszerű, igazi színtiszta történetmesélése lenyűgöző, valódi fejlődésregény ez. Tele emberi drámákkal, küzdéssel, amit a nagyszerű karakterek népesítenek be. 

A vezércsel kiváló szórakozás annak is, aki nem sakkzseni, vagy éppen alig valamit tud erről az elmesportról. Ugyanekkor ez egy olyan könyv, amelyet a sakkjátszmák technikai ábrázolásának pontossága miatt is izgalmas olvasmány lehet a játék ismerőinek. Tevis írása mély benyomást tett rám, most már jöhet a Netflixen futó sorozat is, amiről szintén csupa jókat hallottam.

             
Főhősnőnk Beth Harmon édesanyja halála után kerül árvaházba, alig nyolc évesen. Az igen okos, de csúnyácska, kissé zárkózott, csendes kislány, a maga teremtette világban él, jól alkalmazkodva az őt körülvevő valósághoz. Az ötvenes évek Amerikájában járunk, izgalmas és meghökkentő képekben ismerjük meg az árvaház szigorú és zárt világát. A gyerekek esti benyugtatózása a későbbiekben komoly problémák forrása lesz Beth életében. Beth-nek egyetlen barátja van, a fekete lány, Jolanta személyében. Mellé csatlakozik egy véletlen folytán az iskola gondnoka, akitől sakkozni tanul. A kislány páratlan figyelme és tudása hamarosan megmutatkozik, gyorsan elsajátítja és megtanulja a lépéseket, kombinációkat. A sakk lesz a szenvedélye, az élete. 

Az árvaházból egyetlen menekülés lehet, ha valakit örökbe fogadnak. Ebben a szerencsében néhány év elteltével Beth-nek is része lehet, bár nem éppen egy igazi, amerikai álomcsaládhoz kerül, de ez is egy érdekes és valós momentuma a regénynek. A tárgyilagos hangon elmesélt történetben a kiváló karakterábrázolások itt is megmutatkoznak. Kiemelkedik az anya karaktere. 

                             
A regény Beth-t életét követi a gyerekkori traumától, a kezdeti sikereken át az iskolai diadaltól, amikor középiskolásként a Life magazin címlapján landol. Nem csupán mint fiatal és kimagasló tehetségként figyelnek fel rá, de lányként is érdekessé válik, ami ritka ebben a sportban. A korán ráerőltetett nyugtatók hatásától nem tud szabadulni, amit a későbbiekben alkohollal tetéz. A fiúkkal való kapcsolatát, a szüzessége elvesztését és a kamaszkor útkereső válságait is megismerjük. A siker és a pénz mámorító erőt, még nagyobb magabiztosságot ad a lánynak. Rengeteget gyakorol, fejben sakkozik, törekvése nem kevesebb, mint profi női sakkozóvá váljon. A kudarc élménye is megjelenik, ami félelemmel tölti el, még mélyebbre löki a kábítószer és alkohol világába. Azonban időben észbe kap, mer segítséget kérni, nem is akárkitől. A végjátszma során Beth eljut oda, hogy végül az Egyesült Államokat képviseli a sport orosz nagymesterei elleni tornán. Itt a hidegháborús évek képei adnak fordulatos izgalmakat a moszkvai sakkversenyről.

Jó volt olvasni, elmerülni ebben a csodálatos történetben. Számtalan apró és jellemző részlet kap hangsúlyt, amivel a szerző megtűzdelte a történéseket. Tetszett, hogy nem ítélkezett Beth felett, a lány karaktere elképesztően céltudatos, színes és egyedi, ahogyan Jolanta vagy a szerelmet hozó Benny alakja is kiemelkedő. Tevis írása élénk, lendületes, mély társadalomkritikával is átitatott. A könyvet eddig húsz nyelvre fordították le, idehaza a GABO gondozásában jelent meg.


  
A filmsorozatról: 

Közel negyven év kellett, hogy a könyv filmre kerüljön. Még a szerző életében, 1983-ban kísérletet tettek arra, hogy a regényből játékfilm legyen. Amikor Tevis 1984-ben meghalt tüdőrákban, a film jogait eladták egy másik stúdiónak, de a projekt pénzügyi gondok miatt leállt. 1992-ben Allan Shiach skót forgatókönyvíró megszerezte a tervezett film forgatókönyvének jogait. A rendezők között valamikor felmerült Michael Apted és Bernardo Bertolucci neve is, de 2007-ben Shiach nem mással, mint Heath Ledgerrel dolgozott azon, hogy ez legyen Ledger első rendezői bemutatkozása. A produkciót Ledger 2008 januárjában bekövetkezett váratlan és korai halála miatt felfüggesztették. Ledger szintén gyógyszer-alkohol függőségben szenvedett.

2019 márciusában a Netflix hét epizódból álló sorozatot rendelt a regény alapján. Anya Taylor-Joy pazarul játssza a sorozat főszerepét. A minisorozat 2020. október 23-án jelent meg, nagy sikert aratva.

Nézzétek és olvassátok, valóban élmény megismerni közelebbről Beth történetét és a sakk világát.


A regényt 30% kedvezménnyel ITT rendelhetitek meg a kiadótól! 






képek a filmből. 



Eredeti megjelenés éve: 1983
GABO, Budapest, 2020
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635660261 · Fordította: Szabó Luca