Vadgesztenye

 

Patrick Ryan: Vadgesztenye





                                                 

Vannak könyvek, amik szinte a semmiből bukkannak fel, és letarolják az ember lelkét. Ilyen volt ez a regény is, az első könyves Patrick Ryan alkotása. Hatalmas sikere volt a külföldi olvasók körében tavaly, amerikai családregény, nagyjából ennyit tudtam róla. Érdekelt, és nem bántam meg, hiszen az év egyik kiemelkedő olvasmánya lett. Nem lepődnék meg, ha hamarosan filmre is kerülne.

Lenyűgöző irodalmi alkotás ez a többgenerációs családi saga. A Vadgesztenye két házaspár és családtagjaik életének fél évszázadát öleli fel. Döntések, azok következményei, az élet egyéb kihívásait tárja elénk a szerző.

A 20. század első évtizedeiben játszódó, ragyogó és érzékeny stílusban megírt regény az ohiói Bonhomie kitalált kisvárosában játszódik. Az egyik pár férfi tagja Cal Jenkins, egy traumatizált első világháborús veterán jámbor fia. Cal 1920 tavaszán született, és enyhe testi fogyatékkal jött a világra. Egyik lába néhány centivel rövidebb, ami kihat sorsának alakulására. Ezzel indul a regény, ami igazán 1945 májusában indul be Németország kapitulációjával. Majd egészen az 1980-as évekig jutunk.

Margaret és Félix, a másik pár eletútja is eltér a nagy átlagtól. Nem részletezném, de elképesztően hat a születésünk, neveltetésünk háttere a későbbi életünkre. A két házaspár Margaret és Félix, Becky és Cal, története alkotja a regény gerincét. Akarva akaratlanul összefonódó életüket követi nyomon a regény, háttérben az amerikai történelem változásai, hatásai adnak meghatározó hátteret. Mondhatnám, semmi különös, csak maga az élet. Háború, gyász, szexualitás és család. Klasszikus családregényt olvashatunk, mely ezernyi gondolkodnivalót ad, hova vezetnek döntéseink, hogyan birkózunk meg a helyzetekkel amikbe keveredünk. Mit kezdünk az „örökölt sorssal”, van-e igazán beleszólásunk az életünk alkulásába? Kis társadalmi görbe tükörként is működik a sztorit.

Részletes, és érdekes jellemrajzokat kapunk. Ez a regény a karakterekre épül, szereplői kivétel nélkül árnyaltak és gondosan kidolgozottak. Összetett, karizmatikus krakterekkel benépesített történet, ahol mindegyik közel került hozzám. Ryan kiválóan érzékelteti, hogy szereplői egyszerűen azt teszik, amit az adott pillanatban helyesnek vélnek.

A finoman közbeékelt belső monológjaik, gondolataik és tetteik alapján mindenki sorsa érthető, könnyen lehet azonosulni velük. Furcsa is, amikor a saját megélt életed darabjai jönnek szembe egy amerikai nagyregényben. Mindezt érzékeny, hol lírai, hol lüktető életképekben olvashatjuk. A könyv tökéletesen megragadja a kisvárosi élet minden velejáróját: a háború családra gyakorolt ​​hatását az otthon maradottak életében is, és a mélyen gyökerező poszttraumás stressz (PTSD) ábrázolását, Félix esetében. Ezek a belső lelki utazások teszik érzékeny, valóban emberivé az egész történetet. Az idilli kisvárosi lét mindennapjai, hogy elrejtsük valódi énünket, gondolatainkat, a megfelelési kényszer, hiszen ott semmi sem maradhat titokban. Ám mégis, van egy titok. Egy olyan titok, amelyet túl sokáig őrizgettek.  

                    

Ryan regényének egyik nagy erénye, hogy képes fenntartani nem csak az olvasó figyelmét, de az együttérzését olyan jó emberek iránt is, akik rossz döntéseket hoznak. Néha a jó emberek is hibáznak, tesznek rossz dolgokat. A regény lényege éppen az, hogyan reagálnak ezekre a szerencsétlen döntésekre a szereplők. Senkinek nem volt könnyű időszak, küzdeni, szeretni, boldogulni. Az első és a második világháború, valamint végül a vietnami háború adja a történelmi hátteret, de a Nasa-program, a holdraszállás is megjelenik.

Sorsok keresztezik egymást, emberek sodródnak egymás mellé, majd tűnnek el, miközben valami láthatatlan szál összeköti őket. Nagyívű történetet olvashatunk, ahol őszinte szerelmek, mély barátságok, szülők, gyermekek élete bontakozik ki előttünk. Belelátunk a szereplők gondolataiba, érzeli döntéseik indoklásába, melyekkel akár egyet értük, akár nem, de senkit nem hagy hidegen. Hiszen ők is csak emberek, esendőek, akik túlélni szeretnék a történelem viharait. A cím is értelmet kap, egy kedves magyarázat formájában.

Eddigi olvasmányaimból eszembe jutott Franzen Javítások könyve, a skót Douglas Stuart Shuggie Bain regénye vagy a tavasszal olvasott Nelio Biedermann Lázár című sikerkönyve, de említhetném atmoszféréjában az Édentől keletre regényt is. 

Ritkán írok ilyet, de akár 600 oldalt is elbírt volna ez a történet. A regény gördülékeny, izgalmas szövegvilága nyelvileg is lenyűgöző, jó volt olvasni. Mindenképp az év legjobbjai között a helye.




Kedvezménnyel ITT rendelhető a regény, akár Ekönyvben is!



     

Patrick Ryan a Vadgesztenye című regény szerzője, melyet az Amazon az év könyvének választott 2025-ben. Rövidebb írásai többek között a The Best American Short Stories című válogatásban és a Tales of Two Cities antológiában jelentek meg. Korábban a Granta társszerkesztője volt, jelenleg pedig a One Story című irodalmi folyóirat főszerkesztője. New Yorkban él.






Magnólia, Budapest, 2026
448 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635985395 · Fordította: Török Krisztina