Karin Smirnoff: Elmentem az öcsémhez
(Jana Kippo 1.)
Karin Smirnoff első, bemutatkozó regénye egy súlyos, lélektani dráma. Nehéz írnom erről a könyvről, amikor így vagy úgy, még ha részleteiben is, de szembe jön velem az életem. Pedig sosem volt öcsém... Ütős, kemény történet, ami egy skandináv-noir a javából. Stílusa mesélősen egyszerű, durva szépsége, feszültséggel teli, ami fogva tart. Minden fájdalma ellenére megkapó a történet.
Az események garantáltan nem hagynak nyugodni olvasás után sem, bemászik az olvasó lelkébe a történet. Az külön öröm, hogy egy trilógia első darabja a kötet, mit mondjak, máris olvasnám tovább, tudni akarom a szereplők sorsa hogyan alakul tovább. Az alapsztori egyszerű, megírták már többen többféleképpen. Mégis, amit Karin művel az olvasóval, az eredetivé teszi a finoman szólva is élve boncolós történetet. Nagyon kedvelem az ilyen életmeséket, a lassan kibontakozó, családi titkok szövevényes valóságát. Ez érzésem szerint az olvasót is némi önvizsgálatra készteti.
Jana visszatér szülőfalujába, hogy meglátogassa ikertestvérét. Öccse még mindig a kis családi házban él Svédország északi részén. A súlyos, évtizedes titkokat már régen belepte a hó, ami keményre fagyott a szereplők lelkén. Az öccse masszívan alkoholizál, az öngyilkosság ezen formáját választva. Jana megjelenése felszakítja a régi titkokat, a ki nem mondott fájdalmakat. Jana megelégelte a hallgatást, szembe akar nézni és leszámolni a múlttal. A közös, és igen szörnyű gyermekkori élmények valósággal kirobbannak a mélyen eltemetett múltból. A kisközösség zárt világa előtt igazából nincs titok, mégis mindenki mélyen hallgat, félre néz. Jana ezt unta el, nem tud, nem akar tovább hallgatni. Bátran szembe megy a múlt bűneivel, kell neki a lelki megtisztulás. Ahogy az lenni szokott, ezt nem mindenki fogadja megértő örömmel.
.jpg)
A stílusa számomra magával ragadó volt, rendhagyó nyelvezetű regény. A szépséges tájleíró részek oldják a feszültséget, fontos elem. A csontig hatoló hideg, a fagyos hó súlyos lepelként rátelepedett az emberek lelkére. Egy sötétséggel és erőszakkal átitatott regényt olvashattam a családi bántalmazásról, szerelemről, cinkosságról, és a múlttal való leszámolással. Jana egy otthon nélküli házba tér vissza és igyekszik felmentést, megbocsátást találni. Az öccsét is igyekszik megmenteni, nem engedi, hogy a közös, traumákkal terhelt gyerekkor elsodorja őt. Magyarázatokat akar, mi miért történt velük. Itt mindenki bűnös, nem csak a fő elkövető. Apa mellett az anya hallgatása, félrenézése épp olyan érthetetlenül fájó. Mi már tudjuk Babitstól, hogy "vétkesek közt cinkos aki néma."
"Igen talán önzően hangzik de utóbbi években nem beszéltem anyámmal. Pontosabban az elmúlt húsz évben.
Ezen felül számtalan egyéb apró történés borzolja a kedélyeket. A falucskában Maria titokzatos és váratlan halála (aki egy valóságos "fame fatale" volt), borzolja még a kedélyeket. A zárt kis faluban mindenkinek meg van a saját külön bejáratú titkolni valója. A hazugságok, félreértések hatása többszörösen kihat mindenki sorsára. Ezek az érdekes és meglepő kapcsolódások egy krimi izgalmaival bírnak. A regény tele van mély érzelmekkel, fura lelkivilágú szereplőkkel. Karin elképesztő őszinteséggel ír a magunkkal cipelt traumákról, testi-lelki fájdalmakról, a halálról. Önmarcangoló írás, ahol előbb-utóbb mindenkinek szembe kell néznie saját életének kudarcaival, bűneivel. Olvasásközben eszembe jutottak Kim Leine és Per Petterson regényei. A skandinávokra oly jellemző minimalizmus pengeéles pontossággal tárja elénk a szereplők lelkében zajló folyamatokat.
Ez a kíméletlen őszinteség mindenkiben elindít egy megtisztulást, feloldja a szereplők lelkéről a nyomasztó titkok súlyát. Beletörődés, feladás, belesimulás a megváltoztathatatlanba, vagy küzdelmes szembenézés a néma fájdalommal. Amikor a ember életében halk, ám annál súlyosabb roppanással kettéhasad a lélek. Van, lehet még boldog életet élni? Lehet, létezik megbocsájtás? A remény a végére azért beköszönt. Eljön a karácsony, ami ott is a szeretet ünnepe. Fontos regény ez egy megrázó témáról. Számtalan izgalmas és érdekes gondolatot vet fel, miközben a szereplők kapaszkodókat keresnek a boldogabb élet felé. Nehezen tudtam letenni, pedig „csak” olyan emberi sorosokról, drámákról volt szó benne, ami bárkivel megtörténhet. Összességében rettenetesen szomorú és nyomasztó az egész történet, ahogyan összeállnak előttünk az apró mozaikok. Az üzenete nekem az alapvető emberi értékekről, a családról, a szeretetről, a szerelem fontosságáról szólt. Ezek nélkül egy hideg-rideg, önkéntes magányban élhetünk, pedig valójában csak így lehet teljes az életünk. Akit érdekelnek a családtörténetek, családi kapcsolatok titkokkal terhelt szövevényes világa az ne hagyja ki! Igazi skandináv gyöngyszem ez a regény Patat Bence zseniális és érző fordításában.
ITT kedvezménnyel tiéd lehet a regény!
Karin Smirnoff (1964. szeptember 24.) svéd író, Umeå-ban született.
A debütáló könyvét August-díjra jelölték. A Jana Kippo-trilógia első részének köteteiből több mint 700 000 példány kelt el Svédországban.
Karin Smirnoff első, bemutatkozó regénye egy súlyos, lélektani dráma. Nehéz írnom erről a könyvről, amikor így vagy úgy, még ha részleteiben is, de szembe jön velem az életem. Pedig sosem volt öcsém... Ütős, kemény történet, ami egy skandináv-noir a javából. Stílusa mesélősen egyszerű, durva szépsége, feszültséggel teli, ami fogva tart. Minden fájdalma ellenére megkapó a történet.
Az események garantáltan nem hagynak nyugodni olvasás után sem, bemászik az olvasó lelkébe a történet. Az külön öröm, hogy egy trilógia első darabja a kötet, mit mondjak, máris olvasnám tovább, tudni akarom a szereplők sorsa hogyan alakul tovább. Az alapsztori egyszerű, megírták már többen többféleképpen. Mégis, amit Karin művel az olvasóval, az eredetivé teszi a finoman szólva is élve boncolós történetet. Nagyon kedvelem az ilyen életmeséket, a lassan kibontakozó, családi titkok szövevényes valóságát. Ez érzésem szerint az olvasót is némi önvizsgálatra készteti.
Jana visszatér szülőfalujába, hogy meglátogassa ikertestvérét. Öccse még mindig a kis családi házban él Svédország északi részén. A súlyos, évtizedes titkokat már régen belepte a hó, ami keményre fagyott a szereplők lelkén. Az öccse masszívan alkoholizál, az öngyilkosság ezen formáját választva. Jana megjelenése felszakítja a régi titkokat, a ki nem mondott fájdalmakat. Jana megelégelte a hallgatást, szembe akar nézni és leszámolni a múlttal. A közös, és igen szörnyű gyermekkori élmények valósággal kirobbannak a mélyen eltemetett múltból. A kisközösség zárt világa előtt igazából nincs titok, mégis mindenki mélyen hallgat, félre néz. Jana ezt unta el, nem tud, nem akar tovább hallgatni. Bátran szembe megy a múlt bűneivel, kell neki a lelki megtisztulás. Ahogy az lenni szokott, ezt nem mindenki fogadja megértő örömmel.
.jpg)
"Igen talán önzően hangzik de utóbbi években nem beszéltem anyámmal. Pontosabban az elmúlt húsz évben.
Ezen felül számtalan egyéb apró történés borzolja a kedélyeket. A falucskában Maria titokzatos és váratlan halála (aki egy valóságos "fame fatale" volt), borzolja még a kedélyeket. A zárt kis faluban mindenkinek meg van a saját külön bejáratú titkolni valója. A hazugságok, félreértések hatása többszörösen kihat mindenki sorsára. Ezek az érdekes és meglepő kapcsolódások egy krimi izgalmaival bírnak. A regény tele van mély érzelmekkel, fura lelkivilágú szereplőkkel. Karin elképesztő őszinteséggel ír a magunkkal cipelt traumákról, testi-lelki fájdalmakról, a halálról. Önmarcangoló írás, ahol előbb-utóbb mindenkinek szembe kell néznie saját életének kudarcaival, bűneivel. Olvasásközben eszembe jutottak Kim Leine és Per Petterson regényei. A skandinávokra oly jellemző minimalizmus pengeéles pontossággal tárja elénk a szereplők lelkében zajló folyamatokat.
Ez a kíméletlen őszinteség mindenkiben elindít egy megtisztulást, feloldja a szereplők lelkéről a nyomasztó titkok súlyát. Beletörődés, feladás, belesimulás a megváltoztathatatlanba, vagy küzdelmes szembenézés a néma fájdalommal. Amikor a ember életében halk, ám annál súlyosabb roppanással kettéhasad a lélek. Van, lehet még boldog életet élni? Lehet, létezik megbocsájtás? A remény a végére azért beköszönt. Eljön a karácsony, ami ott is a szeretet ünnepe. Fontos regény ez egy megrázó témáról. Számtalan izgalmas és érdekes gondolatot vet fel, miközben a szereplők kapaszkodókat keresnek a boldogabb élet felé. Nehezen tudtam letenni, pedig „csak” olyan emberi sorosokról, drámákról volt szó benne, ami bárkivel megtörténhet. Összességében rettenetesen szomorú és nyomasztó az egész történet, ahogyan összeállnak előttünk az apró mozaikok. Az üzenete nekem az alapvető emberi értékekről, a családról, a szeretetről, a szerelem fontosságáról szólt. Ezek nélkül egy hideg-rideg, önkéntes magányban élhetünk, pedig valójában csak így lehet teljes az életünk. Akit érdekelnek a családtörténetek, családi kapcsolatok titkokkal terhelt szövevényes világa az ne hagyja ki! Igazi skandináv gyöngyszem ez a regény Patat Bence zseniális és érző fordításában.
ITT kedvezménnyel tiéd lehet a regény!
Karin Smirnoff (1964. szeptember 24.) svéd író, Umeå-ban született.
A debütáló könyvét August-díjra jelölték. A Jana Kippo-trilógia első részének köteteiből több mint 700 000 példány kelt el Svédországban.
2021 decemberében bejelentették, hogy Smirnoff lesz a Millennium sorozat könyveinek új szerzője.
Photo: © Thron Ullberg
Photo: © Thron Ullberg
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése