"A szerelem a civilizáció csodája."
Marie-Henri Beyle ismert álnevén Stendhal két közismert műve: Vörös és fekete - 1830, és A pármai kolostor1839-ben jelentek meg. Mind a két regényt megfilmesítették. A XIX. századi francia író egyike a realizmus első képviselőinek. Balzac szerint Ő „a legromantikusabb realista és a legrealistább romantikus”.
Stendhal mindennél jobban tisztelte a szenvedélyeket, és sohasem választotta el a művészetet az élettől. Szerelmei és az imádott asszonyok szinte minden művében megjelennek. Halála után hagyatékából került elő ennek a kötetnek a teljes változata. Első kiadása még 1822-ben jelent meg, viszonylag kevés visszhangot keltve. Pedig a legtisztább és legemberibb érzésről a szerelemről szólnak a sorai.
Szerelem.... gyönyörű és átkozott gyötrelem, ami felszabadít és az égbe repít, vagy örök vágyódása nem teljesül. Aki szerelmes, talán ki sem lát a saját érzéseiből. Akit szeret, azokkal a tulajdonságokkal ruházza fel vonzódása tárgyát, amit ő lát bele szerelmesébe. Ha kap biztatást és viszonzást az mennyei boldogság lehet. Módosult tudatállapot, kortól és nemtől független érzés ez. Nem csak a fiatalok kiváltsága. Az első szerelem élménye egy életen át elkísér. A megélt és szenvedéssel teli vágy sok irodalmi alkotás alapja. Rómeó és Júlia, hogy talán az egyik legközismertebbet említsem.
A szerelem megszületésének négy lépcsőfoka Stendhal szerint: 1. csodálni valakit, 2. gyöngéden csodálni, tőle kapott csókokról álmodozni, 3. némi reménység (a kezdésre valamennyire okvetlenül szükséges), és 4. a szerelem már meg is született. S amint megszületett, nyomban megindul a kristályosodás folyamata. Az író példázatában elmegyünk a salzburgi sóbányákba, egy, a fától letarolt csenevész gallyat bedobunk egy sóval teli tóba, s magára hagyjuk. Pszichológiai pontossággal írja meg ezt a folyamatot.
Egy idő után visszatérünk, s a csenevész gallyra rá sem lehet ismerni! Csillog és ragyog, gyönyörű sókristályokkal ékes, pedig azelőtt észrevenni is alig lehetett! Ezt teszi Stendhal szerint a szerelem azzal, aki szeret. Szerelmünk akár talál viszonzást, akár nem akkor is a legemberibb, legszebb érzések egyike. Életünk e körül forog, viszi előre a világot. A mi drága emlékű Faludy Gyuri bácsink nyilatkozta egyszer: ő a szerelembe szerelmes. Magába az érzésbe, amit okoz benne. Az már mindegy is, hogy férfi, vagy nő az, aki ennek okozója.
Stendhal férfikora legszebb éveit egy viszonzatlan nagy szerelem töltötte ki. Napóleon bukása után Milánóba költözött, ott ismerte meg Mathilde Viscontinit, akit hiába ostromolt. A szép és megközelíthetetlen asszonynak írta művét.
Ez a könyv egy szerelmi vallomás. Anekdoták és aforizmák gyűjteménye, elmélkedés erről a csodálatos érzésről. A saját tapasztalatait és utazásaiból levont tanulságot írja meg. Államformák, egyéb népi hagyományok hogyan, miként is hatnak az egyénre. Milyen a francia szerelmes, mitől más egy német, vagy olasz érzelme, udvarlási szokásai, technikái.
A nemek közti ellentétre is felhívja figyelmünket.
A férfi és nő érzései, ki, hogyan éli át, fejezi ki, adja át magát ennek az érzésnek.
Máig helytállóak és izgalmasan érdekesek ezek a történetek. Sok szép gondolat arról, amit egy életen át keresünk: a tiszta, őszinte szerelmet.
"Ami engem illet, én a fizikai törvényekhez igazodom. A férfiak idegrendszerének központja az agy, a nőké a szív, ezért érzékenyebbek nálunk."
Jó volt olvasni, elgondolkodni ebben a rohanó világban arról, mit is jelent szeretni, tartozni valakihez. Ennél már csak átélni, megélni jobb ezt a szép érzést! Kívánom minden olvasónak, hogy legalább egyszer sikerüljön az életben megtapasztalni ezt.
Kellemes olvasást!
5/5
Tarandus, 2014