Gyilkos idő

Michel Bussi: Gyilkos idő







                                                      

Ha néhány szóval kellene jellemeznem ezt a krimit, akkor azt mondanám, hogy kicsit nehezen induló, de a végére igazán különleges és váratlanul izgalmasan lepergő történet lett belőle. Talán ha egy picit feszesebben indul, akkor biztos egyhúzóban olvasom el, de a második felét már le sem lehetett tenni, és a végére meglett az érzés, hogy „ez igen, így kell megírni egy jó krimit!” Bussi legújabb regénye egy olyan thriller, amelyet addig nem tudsz letenni, amíg nem ismered a végét. Akkor helyére kerül minden, értelmet és magyarázatot nyer a történet. Egy lélegzetelállító, valóban fordulatos cselekmény, ahol a karakterek többrétegűek. 



Michel Bussi, jelenleg a harmadik legolvasottabb francia író. A szerző Korzikára visz minket, ami egy különleges hangulatot és helyszínt biztosít a történetnek. Talán ez az egyik erőssége is a kriminek, és nosztalgiafaktornak szólnak a '80-as évek jobbnál jobb zenéi. Minden megvan: a táj, a színek, az illatok, az emberek, a hangulat, afféle üdvözlet Korzikáról! De ne ugorjunk ennyire előre, már a bevezető is említésre érdemes: Bussi egy 27 évvel korábbi balesetet mesél el, már itt érdemes figyeljünk a részletekre. Hősnőnk Clotilde, aki Korzikán, a szüleivel és bátyjával nyaral, 15 éves kamaszlány. A nyári vakáció idilli környezetben hirtelen drámába fordul. A család autója kisodródik egy kanyarban, amelyet egyedül ő él túl. Biztos ez? Annak kell lennie, hiszen rajta kívül senki nem szállt ki élve az autóból, ezt saját szemével látta. A balesetet szenvedett család nem akárki, egy hely klán, egy korzikai család fiának a felesége, és gyermekei voltak, akikben erősen munkálkodik az omerta, a családi összefogás és becsületkódex íratlan szabályai. 

       

Azonban minden megkérdőjeleződik, amikor immár felnőtt nőként, saját lányával és férjével, 27 év múlva először visszatér a szigetre, a baleset színhelyére. Vissza a múltba, a titkok hálójába, ahol lassanként kiderül, sok minden nem az, aminek évekig hitte. A fiatal nő a múlt nyomait kutatva levelet kap, melyet rég elvesztett édesanyja írt, és ezzel kezdetét veszi a kételyekkel, zavarodottsággal teli nyomozás, múltidézés. Ahogyan ő is, mi is elkezdünk kételkedni saját józan ítélőképességünkben. Clotilde nagy kalandra indul az igazság keresése során, és akad, aki nincs különösebben elragadtatva ettől.

Minden adott egy izgalmas kalandhoz, bár eleinte nem tudott beszippantani a sztori. A kötet feléig lassan haladtunk, de aztán szerencsére felpörögtek az események. A cselekmény fordulatossá válik, amely az olvasás során végig feszülten fogva tartotta az idegeimet. Michel Bussi váltogatja a jelent és a múltat, ami egészen sajátos stílust ad. A múltat a kamaszlány akkori nyaralásán írt naplója alapján ismertük meg. Két idősíkban zajlanak az események, 1989 augusztusában a balesetet megelőző néhány napot ismerjük meg Clotilde írása alapján, és a jelenben, 2016-ban, ahol végül mindent megértünk. Közben ezernyi kérdés fogalmazódik meg bennünk. A szerző a hamis történetvezetéssel játszik velünk, feszültségben tart bennünket, amíg megpróbáljuk kideríteni az igazságot. A múlt és a jelen között az olvasó mindig többet tud meg, a meglepetésektől a váratlan fordulatokig. Bussinak itt teljesen sikerült meglepnie. Ami pedig a korzikai mentalitást illeti, amit a szerző ábrázol számunkra, nos, erről nem árulok el semmit....Nagy meglepetés volt a gyilkos személye, és az indíték is, néhányszor leesett az állam, de végül megértettem mindent. A sok izgalom után szép megnyugtató lecsengése lett a kriminek, helyére kerültek az érzelmek.

Ritmikus írással a regény könnyen olvasható, ha ráhangolódunk a stílusra. Bevallom, az utolsó rész, szerintem felesleges, némileg zavaró, amely a 2020-as évekbe repít bennünket. Ennek ellenére ez egy bőven jó krimi, ha nem is lett éppen kiemelkedő. A tájleírások, a csodás Korzika, a családi összetartás ereje, ragaszkodás a földhöz, a hagyományokhoz, sokat adott az élményhez, az olvasás atmoszférájához.









ITT tiéd lehet kedvezménnyel a könyv!




             

Michel Bussi 1965-ben született. Jelenleg a legolvasottabb francia krimiszerző, civilben politológus és a roueni egyetem földrajztanszékének oktatója. A Fekete vízililiomok megjelenését követően öt elismerést kapott, többek között a Normandiai Írók Társaságának Gustave Flaubert Nagydíját. Egy csapásra az olvasók és a kritikusok kedvence lett. Idehaza megjelent krimijei: Fekete vízililiomok. Anya nem mond igazat, Ne engedd el!,









XXI. Század, Budapest, 2023
494 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635683215 · Fordította: Bíró Péter

Szárnyak ​és bilincsek

Kurucz Adrienn: Szárnyak ​és bilincsek

Harminc szenvedélyes színésznő története




                                                                

Kár ezért a könyvért! Lehetett volna ez jó is, de nem lett. A fákért pedig sír a lelkem... a "szerzőnek" illene ültetni néhányat cserébe. Ez tipikus példája ismét, ami napi érdekességnek, "kis színesnek" elmegy egy magazinban, az KÖNYVNEK kevés. Illett volna kissé átdolgozni némi tartalmat beletenni legalább. Persze, én voltam naiv... mit is vártam volna 30 kiemelkedő és meghatározó színésznőről, 250 oldalon képekkel, 20 oldal bevezető után? Felszínes, bulvár jellegű, unalomig ismert információk gyűjteménye. Amolyan újságmúzeumos, összeollózott valami.


A szerkesztő is csukott szemmel nézte az anyagot, olyan durva szöveg van néhol, ami szerintem sértő. A "töltött galamb" jelző is merész arra, aki messze nem az, kép alapján sem...,de napjaink influenszereihez való hasonlítás is elég vad. Ami mindent vitt és sikítófrászt kaptam: "a színésznő csendesen élt és minden csinnadratta nélkül halt meg" no komment. Ez simán halottgyalázás már, de nagy fokú tiszteletlenség, néhol tárgyi tévedés. A záró "portré" is komolyan egy sértő és semmitmondó valami. Szegény Schütz Ila és a társnői ezt látnák, ERRE és Így emlékszik az utókor..? Szomorú. Nála sem került (természetesen??) említésre a kiemelkedő színpadi sikere a Jövőre veled ugyanitt, csak az, hogy sokan férjének gondolták Sztankayt.
A szerkesztő is itt már nagyon unta biztosan a szöveget. Míg a máig népszerű másik kiváló színésznőről még mindig az a legfontosabb információ, hogy 12 évvel fiatalabb volt az énekes szerelme...Igen, tudjuk...
Neveket direkt nem írok, nem szeretném sértegetni ezeket a korszakosan kiemelkedő művészeket.
Amúgy elég jól indul, eleinte még elfogadható és érdekes a történelmi háttér, de ahogy halad előre a szöveg, egyre bulvárabb, a hírérték fogy. A szenzációra próbál rámenni. Ki hányszor és hogyan vált el, vagy esett szét az élete a siker hiánya miatt. A másik agyrém szerintem a számtalan "állítólag..", vagy azt beszélték akkoriban... No, ennyit a komoly tartalomról.


Míg a bemutatni próbált színésznőknél alázat, elhivatottság és kitartó munka állt az életük középpontjában, az a szerzőről nem mondható el. Felszínes, semmitmondó portrék, sehol egy kiemelkedő színpadi vagy filmes alakításról nincs szó. Csak néhány orbitális hiány. Sem az Üvegcipő vagy a Bolond lány 400-as színpadi sikerszériája vagy a Janika film egyáltalán nem, pedig kihagyhatatlan szerintem és meghatározó a színésznő életművéből...az fontosabb, hogy a Gresham-palotában lakott élete végéig, ami ugyebár közismert tény megint. A Jób lázadása, kiemelkedő és meghatározó alakítása, olyan mellékesen került említésre. (ja, igen, játszott abban is...)))
Igen a szex is megjelenik, néhol nagyon direktben. Fájó és sértő a megfogalmazás
az operettprimadonnáról írtak, vagy Gobbi Hilda és színész, majd író barátnője esetén már és még mindig a leszbikusság a fővonal. Mennyivel elegánsabb volt ezt Nyáry Krisztián könyvében olvasni.
Bármit ki lehet, ki kell adni? Komolyan, erre van igény, EZ lenne a színvonal? A milliószor beollózott régi nyilatkozatok és a nekrológok is fajsúlytalanná tették a könyvecskét. Ami tényleg mutatós, keménytáblás, szép fotó (Bánki Vilma) sokat ígérő, de sajnos lufi csak.


Talán a 2000 után születetteknek érdekes lehet, de inkább ne innen tájékozódjanak. A bevezető is biztató, de szinte kivonata a könyvnek, ami csak olvasás közben derül ki. A képek jók, hangulatot adnak, de összességében ez kevés. Akadt néhány jobban sikerült történet is: Rákosi Szidi, Jászai Mari, Makay Margit vagy Krencsey Marianne portréja ad valamit az olvasónak, de ez nem tudja menteni a könyvet.
























Jaffa, 2023
250 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634757665

Levelek nélkül

 

Krusovszky Dénes: Levelek nélkül




                                             

                                                         



Az öt éve megjelent, nagy sikerű Akik már nem leszünk sosem című első regénye után nagyon vártam a második Krusovszky regényt. Talán az első félév legjobban várt könyve volt számomra.


A cselekmény három nagy fejezetből épül fel. Olvasmányos, gördülékeny történetmesélése számtalan mai témát érint. A kiindulópont egy afféle paranormális jelenséggel az ökokatasztrófát vizionálja. A tavasz kezdete meglepő helyzetet produkál a kisvároskában: a friss levelek, hajtások lehullanak a fákról. A jelenség mindenkire másképp hat, a találgatások azonnal beindulnak.

A klímakatasztrófa fenyegető árnya sajnos valóságos, érezhetően egyre aktuálisabbá válik. Bár most sincs nevesítve az alföldi kisváros, a napjainkban játszódó mese közelről érinthet mindenkit, könnyen belehelyezkedtem a regény világába, hangulatába. Már az induló libás ügy is eléggé egyértelműsíti hol járunk. Látványos képei és az aktuális történések miatt finoman politizál, ábrázolja a valóságot. Ez szinte észrevétlenül épül be a regénybe, kiváló korrajz, cseppet sem zavaró, nem is szájbarágós. Az olvasó gondolkodhat a hasonlóságokon. A tipikus kisvárosi figuráival és történéseivel nem csak tökéletesen szemlélteti Magyarország gondjainak jó részét a regény, de ez egyre inkább az önmagunkkal való szembenézésre is késztet.
Tetszett a szereplők egymáshoz fűződő viszonya, a városkában eluralkodó hangulat, az emberek félelmeiről, szorongásairól mesél. Felvillanó vágyaik pedig természetes módon mutatják a napjainkra kialakult helyzetet.

Úgy éreztem, bár a helyszín egy kelet-magyarországi kisváros, de ez a városka szinte bárhol lehetne Magyarországon. Főhősünk a városka magyar tanára, Koroknai János. Őt mindenkit ismeri, nem csak szülei révén. Nem családregény, de jellemzően fontosak a baráti és családi viszonyok. Az anya alakja, szerepe és a múlt meghatározóvá válik a jelenben. A cselekmény kezdetén érezhető, ott lappang még a libák esete mellé valami sötét családi titok is, ami egy krimiszerű hátteret hoz be. Érdekes és meglepő végkifejletet ad a történetnek. A múlt emlékei, a gyerekkor és egy közös családi fotó emléke, háttere adja a második részt. Valahol éreztem, lesz egy váratlan meglepő fordulat, de az nem pont úgy érkezett el, amire gondoltam. Ez a rész tetszett legjobban.

            

Mozgalmas és színes a városka hangulata, az emberek viszonya (mindenki ismer mindenkit) tökéletes háttér a történethez. Egy apró, de fontos momentum, hogy Koroknai legtöbbször biciklizik, mert ez az elfogadott közlekedési forma. Itt nincsenek távolságok. A mellékszereplők is tipikusan jellemző kisvárosi figurák, kimondottan életszerűek: az öreg földrajztanár, a helyi újságíró, vagy az állatorvos, és a rendőrfőnök mellé a tanárkollégák is színesítik a történéseket. Vágyak, szerelmek, elvágyódás és a döntések háttere, (menni vagy maradni) ezek együttes fontossága gondolkodóba ejtő. Hatásosak ezek a ki nem mondott, de ott lappangó gondolatok. Az élet erről szól.

A lemondásról, és a döntéseink következményéről. Jól megírt szöveg, összeérő történetszálak és a megbúvó vélemény. Igazi kortárs, napjainkra reflektáló irodalmi alkotás, nem csupán a történet miatt. Nekem ez egy jól megírt, összetett, fontos kérdésekkel foglalkozó regény, ami néhol még kifejezetten szórakoztató is. 

A természeti változás után az élet nem megszokott módon folytatódik. A városka lakóinak életére erős hatást gyakorol a kialakult új helyzet. A tüntetések, az összefonódások és az élet megpróbáltatásai számos kérdést vetnek fel az olvasóban. Ezek a kérdések sajnálatosan napjaink jellemzői. Ebben (próbálunk) élni, de talán csak vegetálunk. Nem lehet az a megoldás, hogy mindenki külföldre távozzon. Hogyan lehet ehhez az új, nem egészen normális élethez alkalmazkodni? A történések háttere, a kisvárosi hangulat szuper volt, kifejezetten leképezi a nagy egészet. Akinek tetszett az előző regény, úgy gondolom, hogy ezt is szeretni fogja.




ITT rendelhető kedvezménnyel a regény! 





     

Krusovszky Dénes 1982-ben született Debrecenben. Költő, író, műfordító, a Magyar Narancs munkatársa, a Versum világirodalmi portál szerkesztője.

Díjai: Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíj (2008), Junior Prima díj (magyar irodalom, 2008), Artisjus irodalmi díj (2010), József Attila-díj (2012), Horváth Péter Irodalmi Ösztöndíj (2013), Zelk Zoltán-díj (2017), Libri irodalmi közönségdíj (2019)
Fotók: Magvető fb oldal








Magvető, Budapest, 2023
442 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631442779

Zéró protokoll

Anthony McCarten: Zéró protokoll





                                                             

„Aki eltűnni tud, mindent tud”.




A Nagy Testvér figyel... és tényleg! Napjainkban ez már rég nem kérdéses, sőt, talán meg sem lepődünk rajta. A regény alapján inkább az a kérdés, hogy mennyire és milyen okból.

Amikor felfigyeltem erre a könyvre, azonnal éreztem, ez nem egy hagyományos, megszokott krimi lesz. Igazi techno-thriller, napjaink félelmetes és elgondolkoztató valóságáról, az internet és a kütyük világából. Anthony McCarten megint lenyűgözőt alkotott, amire oda kell figyelni. Ez a regény ugyan egy fikciós krimi, de már ezt éljük, benne vagyunk a nyomkövetés, megfigyelés, adatszolgáltatás-lopás már nem meglepő senki számára. Elgondolkodtató, hogy mennyi információ beszerezhető, kering rólunk, sok esetben a tudtunk nélkül. Egyértelműen kijelenthetjük, hogy a legtöbb adatot mi magunk szolgáltatjuk ki az életünkről, hozzátartozóinkról, kapcsolatrendszerünkről. Sokszor akaratunkon kívül válunk megfigyelések áldozatává.


          

Nem lepődnék meg, ha nem csupán a tévé vagy a mobilom, de a légkondi vagy a mosógép is figyelné az életemet, közvetítene valami titkos jelet, ami többet elárul rólam, mint szeretném. 

Az az igazság, hogy ez a krimi azt a nyugtalanító időszakot helyezi középpontba, amelyben élünk. Ettől igazán félelmetes ez az összeesküvés-thriller. 

Ki vagyunk szolgáltatva a nagyhatalmaknak, jobban, mint gondolnánk. Olvasás közben Sandra Bullock 1995-ös filmje, A hálózat csapdájában pörgött az agyamban. Kamerák kereszttüzében élünk, automatákat használunk, kártyákat és alkalmazásokat, sorolhatnám, ami alapján másodpercek alatt azonosíthatóak vagyunk. A szerző eddig idehaza megjelent minden regényét olvastam és tetszettek is. Most is megfogott, új megközelítésbe helyezte napjaink valóságát. És nem is ez a lényeg ebben a letehetetlen könyvben. Mert egyhuzamban végig lehet olvasni, annyira fenntartja az érdeklődést, érthető, rövid fejezetekkel, lendületes sztorival. Nem lepődnék meg, ha ez a történet is hamarosan filmre kerülne, annyira adja magát. 


Elgondolkodtató és mozgalmas, csavaros és elképesztő adrenalinlöket, amolyan üldözős, versenyfutás az idővel-féle cselekmény ad végig lendületet a kriminek. Szeretem az ilyen történeteket. A regény főhőse egy könyvtáros, ami külön tetszett. Ő és kilenc társa egy béta teszten vesznek rész, ami egy kémprogramról szól. Nem kevesebb, mint a világ sorsa is múlhat a dolgokon. Egy hónap a terv, el tudnak-e bújni, tudnak úgy élni, hogy ne találja meg őket ez az új, FUSION nevű program, aki bárkit nyomon követhet a földön. Hőseink feladata éppen az, hogy 3 millió dolláros jutalom fejében 30 napra tűnjenek el a megfigyelők elől, próbáljanak meg felszívódni a világban.


Minden fejezet azzal kezdődik, hogy mennyi idő van hátra a teszt befejezéséig, ami még feszültebbé teszi a történetet. Izgalmas versenyfutás kezdődik, magával ragadott ez az akciótörténet, és lenyűgözött a technológia és a nyaktörő macska-egér játék filmszerű képei. Akit megtalálnak, kiesett a játékból. Amolyan modernkori embervadászat, ami nem vérre megy, de éppen olyan ijesztő. Nemzeti és nemzetbiztonsági érdekek is szóba jönnek, erre már megnyugtatóbb gondolni, hogy nem csak mi vagyunk megfigyelés alatt. Rég olvastam ilyet ebben a műfajban, valóban vér nélkül is lehet izgalmas, pörgős thrillert írni. Ismét egy kiváló kötet a 21. Század Kiadótól!

A bemutatott mellék-karakterek jól kidolgozottak, egyéni személyiséggel és világos motivációval rajzolja meg őket a szerző. Részesei lehetünk a gondolataiknak, a menekülési tervüknek, megtudjuk ki miért vállalkozott a feladatra. Nem csupán a lehetséges hatalmas nyeremény teszi vonzóvá a tesztelést. A szürke egérkének látszó könyvtárosunk, Kaitly Day azonban erősen próbára teszi üldözőit. Őt egyéb más is motiválja a megnyerhető pénzen kívül.

Humor is megvillan néhol az üldözés során, meglepő cseleket vetnek be a tesztalanyok. Ám hiába, mindet látnak, nyomon követnek, elég néha a zenelejátszónk listáját figyelniük az üldözőknek. Az ember nem is gondolná, hogy az életnek és egy személyiségnek mennyi aspektusa van, ami elárulhat minket, jellemünket, kiszámíthatóvá tesz bennünket. Elgondolkodtató a regény több szempontból, elolvasása után szerintem kell néhány nap mire nem érzem úgy, hogy éppen hallanak, vagy látnak. Felesleges azt képzelni, hogy vakcinával küldenek belénk chipet, önként és dalolva mesélünk magunkról. Lépni sem tudunk a telefonunk nélkül, buszjegyet is névre szólóan veszünk, bejelentkezünk az orvoshoz, tudják mit veszünk a boltban, kik a legjobb barátaink. A borító telitalálat, minden elismerésem a tervezőnek. Néznek, látnak, megfigyelnek, és a pupillában látszó kis útvesztő.. Benne egy kicsi pont, nos ezek vagyunk mi, mint apró egérkék egy hatalmas labirintusban. Pék Zolán fordító ismét remekelt a gördülékeny szöveggel.

Nem is szeretnék elárulni semmit erről a gonosz, de szórakoztató thrillerről, ami tökéletes lenyomata korunknak. Mozgalmas, lendületes történetvezetése igazi akciódús krimit ad olvasóinak. A fordulatos cselekmény meglepő befejezésbe torkollik. Nem kell ide vérfürdő, hogy letehetetlen, izgalmas krimit olvashassunk.




ITT tiéd lehet a könyv kiadói kedvezménnyel!


               

Anthony McCarten: 1961. április 28. (New Plymouth, Új-Zéland) –

Jelenleg Londonban él. Kétszer nyerte el a BAFTA-t, és forgatókönyveit négyszer nevezték Oscar-díjra. Legismertebb művei: A mindenség elmélete, Bohém rapszódia, A két pápa, A legsötétebb óra.



XXI. Század, Budapest, 2023
320 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635683871 · Fordította: Pék Zoltán

Generációk harca a figyelemért

Steigervald ​Krisztián: Generációk harca a figyelemért

Hogyan tanuljunk egymástól, egymásért?



                                       

A generációk, bár egymásból fakadnak, mégis egyre jobban különböznek. Ezért is lenne lényeges, hogy közeledjenek egymáshoz. Ami a megértésen, elfogadáson alapul. A "bezzeg az én időmben" és "a régen minden jobb volt" példának kevés. Kamaszokkal sosem volt egyszerű, de nem megoldhatatlan feladat a nevelésük, ha partnernek tekintjük őket.

Steigervald ​Krisztián nem kevésre vállalkozik: hidat épít a generációk közé a könyvével. Nem birtokolja a bölcsek kövét, de látja és segít a hibákat értelmezni. Kifejezetten tetszett az olvasásról szóló rész, annak hasznosságát és változását bemutatva, nem kerülve ki a kötelező irodalmat sem. Millió inger ér bennünket és valóban felgyorsult a világ körülöttünk. A választás kényszere, az önállóság és a felelősség kérdése egyre fontosabb minden generáció életében, ha valóban nyitni akarunk egymás felé. Az, hogy az egyes generációk eltérő világlátással, másféle értékrenddel és szokásokkal rendelkeznek elég kézenfekvő.

Az adott élethelyzet, a szülői minta és a korszak változásai másképp csapódnak le a a soron következők életében. Mindannyian szeretnénk ismerni, tudni a saját belső folyamataink motivációját. Természetes igényünk van arra is, hogy értsük a másik ember tetteit, gondolatainak mozgatórugóit. Mindennek az alapja az elfogadás, az odafigyelés, a megértés. Ezt hangsúlyozza a kötet, ami valóban alapkérdés napjainkra. Akik olvassák, valóban könnyen magukra ismerhetnek a szemléletes példákban. Meglepő módon az egymásra figyelésben a szemkontaktus, a sport vagy az alvás is fontos. 

Akik szeretnék jobban megérteni a saját, és a körülöttünk lévő világot biztos haszonnal forgathatják ezt a könyvet. Világos, jól értelmezhető, mellébeszélés nélkül állítja elénk a generációk közötti különbségeket. Az internet a közösségi oldalak, a kütyük világa mára kikerülhetetlen, de szabályozhatjuk az itt eltöltött időnket. Az okoseszközök használatát szorítsuk keretek közé. Valóban figyeljünk egymásra, az együtt töltött idő minősége elképesztően fontos.

Mindezeket egyszerű, hétköznapi, de szemléletes példákkal támasztja alá. Lehet gondolkodni, magunkra, gyermekünkre ismerni. A szerző mondanivalója ezúttal is megfogott, elgondolkodtatott, ahogyan az előző könyvnél is. Bevallom, kaptam néhány nem várt gyomrost, különösen az X generációs részeknél. Az olvasás során számos emlék jutott eszembe, ami nem csupán a nosztalgiafaktort erősítette. A generációk békés egymás mellett élése az elfogadással kezdődik. Nem feltétlen baj, ha néha másképp látjuk a világot, ez is üzenet lehet az olvasónak. 

     

A könyv jól tagolt, átlátható szerkezet jellemzi. Gondolatébresztő téma ez napjainkban. A tartalom mellé hétköznapi példával színesíti a szerző a mondandóját, sőt, kapunk gyakorlati tanácsokat is a problémák megoldására. Az író remekül összefoglalja és könnyen érthetővé, olvashatóvá tette ezt a remek könyvet a generációkról. Bátran ajánlom mindenkinek kortól, vagy generációtól függetlenül, változatos a témakör. Kamaszok, szülők, de akár nagyszülők is haszonnal okulhatnak, tehetnek egy lépést egymás felé a különböző generációk. Ne elbeszéljünk hanem valóban figyeljünk egymásra. Az illusztrációk igazán kifejezőek, jól illeszkednek a szöveghez.

Összességében érdekes, informatív és elgondolkodtató kötet. Mindennapjainkban egyre fontosabb, hogy jobban megértsük és elfogadjuk egymást. Okosan tanít, és egyben olvasás közben szórakoztat is. Remek alap lehet a baráti - családi beszélgetésekhez.




ITT kedvezménnyel tiéd lehet a könyv! 





               

STEIGERVALD KRISZTIÁN a múlt évezred legvégén, 1999-ben szerezte meg közgazdász diplomáját. Huszonöt évnyi „vidéki” lét után költözött Budapestre, ahol nyolc évig egy nemzetközi piackutató cégnél dolgozott több pozícióban is. Ez idő alatt kezdte meg pszichológiai tanulmányait. A generációk kutatásával húsz éve, szülői, pedagógusi, vezetői, céges workshopokkal, tréningekkel foglalkozik.





Fotók: Sebestyén László
Partvonal, Budapest, 2023
256 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156058928

Ahonnan látni az eget

Tóth Krisztina: Ahonnan látni az eget

Tárcák, novellák 2017 - 2021






                                                    

"Az olvasókban vakon lehet bízni.”




Öt év terméséből válogatva állt össze Tóth Krisztina új kötete. A kicsi, de annál erősebb kötet nekem a "kevesebb több" tökéletes érzését hozta, hiszen ezek az életmesék, történetek bizony széles spektrumon mozognak. Hatásos, elgondolkodtató és néhol mosolyt fakasztó pillanatok részesei lehetünk. Társadalmi látkép, egyféle lenyomata a körülöttünk lévő világnak.


Az Ahonnan látni az eget felsorakozott a korábbi kedvenceim (Pixel, Vonalkód, Párducpompa, Pillanatragasztó) kötetek közé. 25 novella, tárca került a kötetbe, mutatós csokrot alkotva, az elmúlt öt évet összefoglalva.

Igazi életmesék, váratlan pillanatok, mosolyra késztető helyzetek váltják egymást. Tóth Krisztina jó érzékkel ragadja meg a pillanatot, tárja elénk a történetek mélyén rejtőző tartalmat. Nem magyaráz, csak sejtet, hagyja az olvasót továbbgondolkodni. " elengedni az olvasó kezét, hogy onnan már egyedül menjen tovább."  

                 

Már az indító novella is felkavar és elgondolkoztat. Egy váratlan és erős gyomros ez a történet is, mint a kötet legtöbbje. A betegségek, a fájdalom és a szeretett személy elvesztése több írásban is feltűnik. (Ő még csak negyven, Erkélynovella). Amikor egy gyermek betegsége áll a középpontban, minden szülő szíve kihagy néhány ütemet. Légörvényben a címe, és ez a légörvény ezért vagy azért, de végig kitart az olvasó lelkében. Az írók, költők feladata, hogy a történeteikkel elgondolkoztassanak, átértékeljük életünket, vagy az országhatáron belül és kicsit kívüli eseményeket. A komor valóságot megtörik könnyedebb novellák. 

Ez a szerkesztés jól oldja a hangulatot, nem hagy apátiába esni. Ám ezen könnyedebb darabokban is felvillannak olyan súlyos élethelyzetek, amik több kérdést hagynak az olvasóban. Szétesett kapcsolatok, elrontott életek keresik a boldogságot. Közel éreztem magamhoz a Mit eszik a flamingó?-t, a Bödön és botmixer-t, vagy kellően fájt a Pesto és a Hólé. Remélem, talán találnak megoldást címadó Ahonnan látni az eget szereplői. Tetszettek a mosolyra késztető történetek is, ahol kicsit abszurd humora teszi egyedivé a történetet: Piros kabát, Vízipók, Villamospótló, Négy pohár whiskey. A humorba csomagolt társadalomkritika jellemző ezekre a történetekre. Közelebb viszi a kortárs szépirodalmat az olvasók széles táborához, ami nem kevés. Tökéletesen pontosan látja és láttatja a világ rezdüléseit.

Olyan ez a válogatás, mint egy doboz bonbon. Több novella után letettem és elmerengtem a történeten, hatásuk erős volt. A Telex két novellaválogatásából már ismert írás lett szerintem a két legerősebb történet itt is. Az alkony hiteles árnyalata egy házasság szétesését meséli el, míg a Szeretnék tőled kérni valamit után nehéz megszólalni. Igazi gyöngyszemek ezek az írások. Sokkol, elgondolkoztat és mélyen megérinti az olvasót. Kidolgozott, jellemző és hiteles, színes karakterei itt élnek közöttünk. Talán némi élettapasztalat nem árt az olvasónak. Néhány apró élettörténet, többet mond sok regénynél. Az egyes szám első személyű elbeszélésmód különösen közel hozza a tárcákat, novellákat. Ez bizony akár velünk is megtörtént már, vagy megtörténhet. Lehet gondolkodni bőven, mi is fontos az életünkben. Tóth Krisztina pontos képet fest rólunk emberekről, jó megfigyelő. Egyéni látásmódjával és stílusával ismét bizonyította, hogy ő az egyik legjobb novellaírónk.


ITT kedvezménnyel megvásárolható a könyv. 



        

Tóth Krisztina (Budapest, 1967. december 5. –) magyar költő, író, műfordító, üvegművész, a Szépírók Társaságának tagja. Első kötete az Őszi kabátlobogás, 1989-ben jelent meg és rögtön Radnóti Miklós emlékéremmel díjazták.
2004-ben az Édes anyanyelvünk pályázat első helyezettje lett vers kategóriában a Síró ponyva címet viselő kötet. A Vonalkód novelláiban Tóth Krisztina a legszemélyesebb történeteken keresztül idézi meg a hetvenes éveket, azt a kort, amikor vonalkód díszített mindent, ami Nyugatról érkezett.
A Magvető Kiadónál megjelent könyvei még: Pixel – 2011., Hazaviszlek, jó? – 2009., Akvárium – 2013. Pillanatragasztó – 2015. Világadapter – 2016, Párducpompa - 2017. Fehér farkas - 2019.

Második regénye 2022-ben A majom szeme címmel jelent meg. 
Valuska Gábor fotója.





Magvető, Budapest, 2023
160 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631442731

Gyilkos Balaton

Zajácz D. Zoltán: Gyilkos Balaton

(Véres Balaton 0,5)




                                                     

Amikor 2021-ben az ismeretlenség homályából színre lépett Zajácz D. Zoltán a Véres Balaton retró-krimivel, azonnal megkedveltem. A trilógia üde színfolt a hazai krimi kínálatban, nem véletlen lett népszerű. A Kádár-korszak, a gulyáskommunizmus hangulata, a Balaton és az évszakokhoz köthető krimik megérdemelten hatalmas sikert arattak. Most elkészült az előzménye a sorozatnak, ami tökéletesen felépített, fordulatos, kerek történet a két főhőssel. Az egész krimi életszagú.

Szerencsére egyre több jó kortárs magyar krimi kerül a boltokba. Zajácz D. Zoltán sorozata kiemelkedik ebből a felhozatalból. Szerintem a kötet magában is élvezhető, bár bevallom, picit tartottam tőle, egy sorozat esetében az ilyen utólag megírt "előzmények" nem mindig sikerülnek jól. Zajácz D. Zoltán azonban sikerrel vette az akadályt. Minden együtt van a krimiben: a retró hangulat, van Balaton, kiindulási helyszín Aliga, a pártüdülő, érdekes nyomozások, szerethető karakterek, könnyed, olvasmányos történetvezetés, kidolgozott cselekmény. Szerettem a háttérből felvillanó korszakot. Már maga a kiindulás is az előző rendszer visszásságából fakad, az alcím is sokat sejtető. Zenék, filmek, valós szereplők, a politikai nyomás, a hangulat tökéletes háttér.

Lendvay Laura tizenhat éves korához képest okosabb, rátermettebb kamasz, aki plátói szerelmet diktál apja beosztottja, Adorján Máté iránt. Tetszett, hogy nem válik "szappanoperává" ez a romantikus rész. A nádasban talált fiatal lány története egyedi és kivételes. Jól adja a hangulatot a kor minden jellemzőjével. Rövid fejezetei érdekes háttérrel megspékelt mozgalmas krimit ad. Írói stílusa beérett, a történet, nem csak a hangulata, de a leíró részek is igényesek. Jól kidolgozott és érezhetően gondosan felépített a történet. Szóval igen, MÉG olvasnék Balatonos krimiket, bár tudjuk trilógiának indult a sorozat. Végre egy jó, figyelmet érdemlő magyar krimisorozat! 

               

Szuper jó a mellékszálnak felvillanó rész, amikor Máté színre lép, nekem tökéletesen idézte a nagy előd, Mattyasovszky Jenő Hód történeteit. Akár egy egész ilyen típusú krimit is örömmel olvastam volna. Igazán jók voltak az összekuszálódott szálak, a háttér történet, ahol természetesen a bűncselekmények teljesen különállóak, de amiből végül egybefonódnak a szálak. Aradi Flóra sajnálatosan rövid és különös élete is hordozott néhány sötét titkot. Egyiket ugyan kitaláltam, de ez nem von le semmit a cselekmény értékéből. Amúgy végig nem tudni ki az igazi "gyilkos", bár a rutinos olvasónak talán sejthető lesz egy idő után. Ez biztosra valóban csak az utolsó oldalakon derül ki. A végső leleplezés így váratlan és erős befejezést ad. Kedveltem a szereplőket, a nyomozás menetét, a hangulatot. Kifejezetten jó a lezárás, a szereplők utóéletéről. Ajánlom mindenkinek aki szereti a krimit, vagy érdeklődik a korszak után.

ITT rendelhető kedvezménnyel a krimi!




     

Zajácz D. Zoltán: 1966-­ban született Kisvárdán.

A szentesi Horváth Mihály Gimnázium irodalom-dráma tagozatán érettségizett, majd a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem bölcsészkarán szerzett diplomát. Huszonöt évig dolgozott a médiában, a kilencvenes évek második felében az akkor legnézettebb magyar televíziós műsor, a Friderikusz Show szerkesztője volt. Jelenleg középiskolai tanár. Hobbija a zenélés, a nyolcvanas évek elején a legendás Cipőfűző zenekarban Bódi László Cipő szerzőtársa volt. A Véres Balaton volt az első regénye.









General Press, Budapest, 2023
288 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634527473

Szentjánosfű

Mörk Leonóra: Szentjánosfű



       
                      

"Azon a nyáron annyi orbáncfű nyílt a szigeten, mintha aranyszínű szőnyeget terítettek volna ki a domboldalon."





Szerettem olvasni ezt a történetet, ami a festői szépségű Hollandiába repített vissza. Ahogyan a 2021-ben megjelent Törött tulipánok esetében, most is a Holland aranykor idején járunk. Különleges időszaka ez az ország történelmének, ami az önálló államiság kivívásával kezdődött. A bő száz évig tartó fellendülés hatása gazdasági, kulturális, és művészeti téren volt jelentős. Végig magával ragadott az írónő olvasmányos stílusa, a könnyed, szórakoztató szerelmi történet, ahol a festészet kapott kiemelt szerepet. A szereplők és helyszínek egy részét valóságos személyekről és helyekről mintázta az írónő.


1634-ben, Szent Iván éjjelén indul a leírásokban gazdag cselekmény. A kissé elkényeztetett, légies szépségű, szüleit korán elvesztő Aelke szíve váratlanul szerelemre lobban. Ez az éjszaka felkavarja, és örökre megváltoztatja életét, nem kis gondot okozva nagynénjének sem, aki a lányt felnevelte. A lány szívében a tüzet egy magányos férfiú lobbantja fel, aki festő, és vendégségben jár Vlieland szigetén. A "kémia" azonnal működni kezd a két fiatal között. Bár Jan születésétől néma, ez nem akadályozza meg őket az egymásra találásban. Aelke számára ez még különlegesebbé teszi a férfit. A történet jó aránnyal vegyíti a romantikát a valósággal. Mörk Leonóra ezúttal is csodásan szövi a történetet, fantasztikusan eleven képi világa megkapó.



Az éjszaka nem múlik el következmények nélkül, ám a sors és az élet elszakítja a szerelmeseket. Jacoba, a lány nagynénje veszi kézbe az irányítást, amit egy gyors esküvővel igyekszik menteni. A történelmi háttér, a művészettörténeti adalékok sok érdekességet jelenítenek meg. Izgalmas mind történelmi, mind művészeti szempontból, ezek jól illeszkednek a cselekménybe. A holland vidék mindennapjai kelnek életre előttünk. A babonák, a sziget növényvilága is fontos, hangulatos képekben elevenedik meg előttünk. Tetszett, hogy a férfi főszereplő sérült, mégis teljes életet él, holott a jelnyelv még nem létezett akkoriban. A korszak ünnepelt festője, Rubens tanítványaként bepillanthatunk a festészet, a színek világába, míg a Londoni jelenet, a pestisjárvány is hiteles háttérként jelenik meg. A katona férj háttérnek behozza a történetbe a nyolcvanéves háborút, ami részben a megoldáshoz is vezet.

A látványosan gazdag leírások, elképesztő színekkel, visszafogott, de erős érzelmekkel mutatja be a szerelmesek megpróbáltatásait. A sorok között megbújó érzések és a meglepő megoldás letaglózott. Aelke élete jelentős fordulattal változik meg katona férje és mogorva anyósa mellett. A titkokat hordozó ház, a magány nehezíti életét. Egyetlen öröme kislánya lesz, ami sajnos nem tart soká. A váratlan, többszörösen drámai megoldás hozza újra össze a szerelmeseket. Az élet megpróbáltatásai mindkettőjüket megviseli, de a kiteljesedésre várniuk kell. Ezek után kezdhetnek új életet, ami a boldogság felé vezet. Elég hirtelen lett vége a regénynek, még olvastam volna szereplők sorát tovább. Az izgalmas korszak, a női sors megindítóan szép szerelmi történettel ajándékozza meg az olvasót. Az igényesen szép borító illik a történethez. Remek kikapcsolódást, érzelmekben gazdag szórakozást biztosít olvasóinak ezúttal is Mörk Leonóra.




ITT lehet a regényt kedvezménnyel megrendelni! 

  




                

MÖRK LEONÓRA író, újságíró, szerkesztő, műfordító, éveken át az Elle főszerkesztő-helyetteseként, illetve a Nők Lapja vezető szerkesztőjeként dolgozott. Regényeiben nem elégszik meg azzal, hogy elmesél egy magával ragadó történetet, hanem izgalmas kultúrtörténeti kalandozásra is hívja olvasóit. A holland aranykorban játszódó Szentjánosfű a tizenegyedik könyve.




Jaffa, 2023
300 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634757511

A dán horda

Bjørn Andreas Bull-Hansen: A dán horda

Egy jomsviking története



                                                   

A Jomsviking élettörténetét és kalandjait feldolgozó sorozat harmadik része illeszkedik az első két részhez. Mind hangulatában tökéletes, mind pedig a harcok és kalandos megpróbáltatásokat tekintve. Fantasztikusan megírt, irodalmi nyelvezete is elismerést érdemlő. Ha sarkítom, nem is történik más, mint eddig: a vikingek harcolnak, bosszút állnak, hódítanak, mulatnak, vedelik a mézsört, élik a megpróbáltatásokkal teli életüket. Amit az időjárás viszontagságai mellett a kereszténység megjelenése is nehezít. Mégis visz magával az események sora, a babona és vallás ütközése és a személyes emberi sorsok összefonódása szórakoztató és izgalmas bepillantást ad a vikingek életébe. Krisztus után 1007-ben járunk, amikor felvesszük az események fonalát. A prológus után Bull-Hansen megragadja az olvasót, azonnal a sagák korába repít vissza bennünket. Egy mély történetet épít fel a család és a gyökerek fontosságáról.

A cselekmény gyorsan izgalmassá válik, vesz néhány fordulatot, mielőtt ismét kihajózunk az óceánra Anglia felé. A feszültség a dánok felvonulásával tovább fokozódik. Belviszály, hatalmi intrikák sora színezi a történéseket. Az egykor dán uralom alá tartozó földeket vissza kell hódítani, és a gyűlölt Ethelred királyt le kell győzni. A dán horda elvezeti az olvasót az erőszakos és konfliktusokkal teli időszakba, amikor a skandináv királyok és grófok szövetségre léptek a hódítás érdekében. Thorstein, Sigrid könyörgése ellenére, ismét veszedelmes és kalandos útra indul. Ugyanakkor meghatározó fordulópont volt ez a vikingek életében. A kereszténység egyre jobban tért hódít, a skandináv társadalom nagy változások elé néz.


                    

A regény részletgazdag, de valahogy mégsem éreztem egyenrangúnak az előző két kötettel. Azok elképesztően jók, ez csupán jó. Ami azért nem kevés egy sorozatnál. Vagy múlik az újdonság varázsa...

Néhol zavartak az ismétlődések, visszautalások. 

Ez a cselekmény visszafogottabb, más a dramaturgiája, kicsit a harc is kevesebb, olyankor viszont filmszerűen ezerrel pörög a mese. Hiába éreztem átkötő résznek, vitt magával, így is egy elég erős viking történet ez a maga nemében. Ez 

a rész talán inkább olyan epizodikus események sorozatából áll össze. Bull-Hansen most néhol elmerengősebb, szereplői több emberi érzést mutatnak, ha éppen nem harcolnak. A nyelvezet működik, és a leírások is ugyanolyan látványosak, mint az előzőekben, a borító most is remek lett. Bull-Hansen azon képessége is említést érdemel, hogy hihetően és már-már romantikusan ábrázolja a viking korszakot, ezúttal még több humorral. Bull-Hansen erőssége a feszültséggel teli, vérgőzös történet, itt is tetten érhető. A feszültség az utolsó lapokig kitart. Történelmileg helyén van és elgondolkodtató. Lenyűgöző Viking-saga, a szerző Bull-Hansen érezhetően a viking kornak él. A fordítás ismét elsőrangú, köszönet érte Török Ábel fordítónak.




ITT megvásárolható kedvezménnyel!


      

Bjørn Andreas Bull-Hansen1972. augusztus 18-án született Norvégiában, Oslóban. Első regénye A viking 2017-ben jelent meg hatalmas sikert aratva.
Ő egy igazi 21. századi viking.
A norvég szerző egyébként saját YouTube-csatornáján rendszeresen tesz közzé videókat viking életmódjáról, érdemes megismerkedni különleges világával, mert nem mindennapi.





Animus, Budapest, 2023
400 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636142209 · Fordította: Török Ábel

A hallókürt

Leonora Carrington: A hallókürt




                                                 

Amikor utánaolvastam a könyvnek és szerzőjének, ahogyan az Utószót jegyző Olga Tokarczuk, úgy én sem tudtam ki is az írónő, mire is készüljek. Érdekelt, hiszen sok évtized késéssel érkezett el hozzánk a regény. Izgalmas kihívás volt, mélyreható szürreális utazás, ahogyan Carrington munkássága is műfajok sokaságát öleli fel: festmények, szobrok, színdarabok, novellák, regények, emlékiratok fűződnek nevéhez. Mindegyikben ott van valami kísérteties, rejtélyes érzés. Mindezek mellé valahogy a Stoner regény története villant be emlékeimből, hiszen az is megjelenése után ötven évvel lett siker.


A regény egy fergeteges, különös utazás, amelynek főhőse Marian Leatherby, egy nagyothalló, 92 éves nő. Már ez is szokatlan, hiszen elég kivételes alkalom, hogy egy idős, macskabarát, kissé szenilis nő élete áll a középpontban. Bár nagyot hall, jó egészségnek örvend, fiával és családjával él, igyekszik a lehető legkevesebb problémát okozni. Egyetlen vágya volna még, az életében eljutni Lappföldre. Marian a szerzőhöz hasonlóan mexikói angol emigráns. A szürrealista művész egy varázslatos világot ír le regényében, ahol az élet szeretete, élvezete áll a középpontban. Ez egy szabad univerzum, tele számtalan lehetőségekkel. Jól megírt, ötletes a két nő története.

Az eseményeket a nő legjobb barátja, Carmella indítja be, aki szintén egy idős nő. A két hölgy együtt 

is elragadó, kellően szórakoztató olvasni a kalandjaikat, őszinte megnyilvánulásaikat. Carmella egy mutatós, ezüsttel és gyöngyházzal kirakott hallókürtöt ajándékoz Mariannak. Eddig sem voltak illúziói arról, hogy szívesen látják, de most erősen meglepődik. Menye erőszakos akarnok, fia pedig túl engedelmes. Marian családja azt tervezi, hogy egy idős nők otthonába viszik el az asszonyt, ahol a lakók egészen bizarr formájú házakban élnek. A házak csizma, világítótorony vagy éppen gomba formájúak. A két nő életének fonala sok meglepő fordulatot hoz a történetbe. Természetesen összefognak, afféle lázadásnak lehetünk tanúi. Mégis, az öregasszonyt beviszik az idősek otthonába.

Carrington ugyebár a női egyenjogúság élharcosa volt. Férje magyar származású, így van még a regényben egy magyar szál. Elképesztően üde színfolt a kínálatban ez a könyv, különösen úgy, hogy Leonora Carrington szinte ismeretlen Magyarországon.

Itt lép be a történetbe az apátnő, Doña Rosalinda della Cueva gótikus háttér története. A narratíva itt a történetben álomszerű üzemmódra vált, másfelé viszi a cselekményt. Megspékeli az alkímiával, orgiákkal, vérfarkasokkal és az apokalipszis sem marad el. A kacsintó apátnő életmeséje a képről, egy rejtett, okkult 18. századi spanyol szent beszámolóját olvashatjuk. Ezt kissé furcsának találtam, bár ez 

is szórakoztató. A groteszk, szatírikus humor a második felében visszafogottabbá válik. A regény besorolhatatlan, nem lehet műfaji határok közé szorítani. Kiszámíthatatlan, különös kaland, talán ezért is az Alice Csodaországban méltó párjaként szokták emlegetni. A regény ebben a tekintetben szerintem egészen különleges élményt hagy az olvasóban.

Nagyon szórakoztató, sokszor meghökkentő volt, jól megfér egymással a valóság és a szürrealizmus. Azt éreztem, tipikusan ez az a regény, ami újraolvasva ad igazán katarzist. Érdekesség, hogy Carrington fia, Pablo Weisz-Carrington készített illusztrációkat a regényhez. Összességében a történet meglepő és humoros, elbűvölően furcsa utazás volt.



Az Ampersand Kiadótól ITT kedvezménnyel megvásárolható a regény! 



               

Leonora Carrington (1917-2011) Egy angol textilmágnás kitagadott örököse, a szürrealisták vonakodó múzsája, feminista hős, lázadó menekült, nagy hatású művész: az angol-mexikói szürrealista festőművész, szobrász és író rengeteg szerepet játszott el hosszú életében; rendkívüli életútja és munkássága a mai napig sokakat inspirál. A hallókürtöt amely ötven év késést bepótolva immár magyarul is olvasható, az Alice Csodaországban méltó párjaként szokták emlegetni, amely történetesen egy öregek otthonában játszódik. Luis Bunuel és Björk is az egyik kedvenc könyvének nevezte, a magyar kiadás utószavát a Nobel-díjas Olga Tokarczuk jegyzi.

Eredeti megjelenés éve: 1974

&, 2023
248 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786156402073 · Fordította: Fekete Rozina · Illusztrálta: Pablo Weisz-Carrington

Vérhold (Harry Hole 13.)

Jo Nesbø: Vérhold
(Harry Hole 13.)



                                                  

                                                         

A norvég krimikirály, Jo Nesbø tizenharmadik Harry Hole-ról szóló története szerencsés számnak bizonyult. Nesbø és Harry Hole csúcsformában vannak. A krimi részletgazdag és lebilincselő. Nyugodtan állítom, letehetetlen. Két ülésből végigolvastam, félresöpörve minden folyamatban lévő dolgom. Ez az a krimi, amiből bőven elég tudni, amit a fülszöveg elárul: tökéletesen hozza a stílust, a nordic elemeit. Mélyen sötét és gonosz, talán a legszokatlanabb, legegyedibb a gyilkossági módszer a krimiben. A krimi jól megírt bosszútörténet, sok emberi érzéssel. Többet erről nem is mesélek, olvassátok el, érdemes. 

Igen, nagyon hátborzongató, de tökéletes egyensúlyt kapunk a kemény feszültségből, a bensőséges emberi érzelmekből, valamint a társadalomkritika sem hiányzik. Nem csupán Oslo és bűn vagy a Munch-múzeum kapcsán. Sok régi szereplő is feltűnik. Bellmant említve nekem némi áthallással ez volt az egyik kedvenc részem: 

"Ezek a hatalmi harcok így mennek. Ezért vannak olyan magasan azok a rohadékok. Így lesz az emberből… hát, például igazságügyi miniszter."

Kidolgozott, gondosan felépített krimi, a szerzőnek elképesztően jó érzéke van a részletekhez, amelyek önmagukban is szórakoztatóak. Az emberi érzelmek, a szeretet, összetartozás, a halál, és az elengedés is fontos kellékek. Nesbø nem csupán a gyilkos torz elméjébe viszi az olvasót, de alaposan meglep a befejezéssel. A végéig nem fogod tudni, ki a gyilkos. Ennek a történetnek jó cselekménye, pazar hangulata van, és érdekes a nyomozás is. Az elkövetés módszerét meglehetősen durvának, távolinak találtam. Nem tudom, hogyan is tudott ilyet kitalálni Nesbø, de kellően félelmetes és sokkoló. Talán már picit túlságosan is. 

           

Harrynek a jellemfejlődése nem csupán abban merült ki, hogy a szakadt farmerét és Martens bakancsát divatos, elegáns öltönyre, márkás cipőre cserélte. Harry Norvégiából menekül, mindenki elől, de főleg önmaga, összeomlott élete elől. Az előző rész, a Kés is hangsúlyt kap. Folyik az újratervezés, ami nála érthetően a masszív ivásban merül ki. Tetszett, hogy az indulás Amerikába vitte Harryt, ahol megismerkedik egy idősödő, egykori filmsztárral.  Lucille jó karakter, sok filmes hasonlat, háttér került be a krimibe. Ezek a némileg melankolikus részek bennem a Sunset Boulevard (Alkony sugárút) filmet idézték. Csodás alkotás, ennek hangulata, érzelmei dominálnak Lucille karakterében. A filmes háttér mellé végig jó zenék kerültek be a történetbe. Ez is egy jellemző motívum a szerzőnél.

Oslóban zajlik az élet, két eltűnt lány sorozatgyilkosa után kutat Katrin Bratt és csapata. Ez az, amely Harryt az Egyesült Államokból hazaviszi Oslóba. Besegít még Harry lovagiassága és Lucille hatalmas adóssága egy a mexikói bandának. Harryt az ismert ingatlanmágnás fogadja fel, hogy mossa őt tisztára, ártatlanságát bizonyítva. Jo végig találgatásokra késztet, ügyesen vezet félre, fordulatos krimit alkotott. Ez valóban egy aprólékosan, okosan megtervezett krimi, mindenképpen a sorozat erősebb darabjai közé tartozik. Bár lássuk be, nem könnyű bármiféle sorrendet felállítani Harry kalandjaiból.

A háttérben Harry súlyos, személyes problémáival küzd a nyomozás során. Barátja halálos beteg, míg az ő sorsa, az élete talán mégis új értelmet kaphat. Különleges, "szuper"csapatával természetesen megoldja a rábízott feladatot, pedig az idő is ellene van, hiszen alig tíz napot kap erre. Mire Oslo felett megjelenik a vérhold, a bűnös kiléte is kiderül. A rajongók egy kidolgozott, izgalmas történetet kapnak a Mestertől. Érdemes volt négy évet várni a Kés után.

ITT tiéd lehet a krimi, már E-könyvben is!

A Harry Hole sorozat kötetei: Denevérember, Csótányok, Vörösbegy, Nemeszisz, Boszorkányszög, A Megváltó, Hóember, Leopárd, Kísértet, Police, Szomjúság, Kés.




      

Jo Nesbø (Oslo, 1960. március 29-)
A világ egyik leghíresebb krimiírója. Fiatalon focistának készült, de egy térdsérülés miatt le kellett mondania erről a pályáról. Közgazdász és pénzügyi elemző tanulmányokat folytatott, majd tőzsdeügynökként dolgozott, és mindeközben a Di Derre (Ők ott) nevű együttesben zenélt. Amikor egy kiadó megbízta, hogy írjon memoárt a banda turnéiról, ő ehelyett a Harry Hole-krimisorozat A denevér című szinopszisával állt elő, amivel kezdetét vette szédületes írói karrierje. Regényeit eddig 50 nyelvre fordították le, és több mint 40 millió példányban adták el világszerte. Gyerekkönyvei is sikeresek.




Animus, Budapest, 2023
432 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636141752 · Fordította: Sulyok Viktória

Hordtam az irhámat

Nádasdy Ádám: Hordtam az irhámat




                                                

Nádasdy Ádám izgalmas és egyedülállóan szórakoztató, bölcs derűvel rendelkező alakja irodalmunknak. Nyelvészként, fordítóként, de akár íróként és költőként is rendkívül sikeres, sokak által kedvelt személyiség. Rendkívül érdekesen tud bármiről beszélni, írni. Egyéni meglátásai széles körben érdeklődésre tartanak számot. Legutóbb A szakállas Neptun novelláival is bebizonyította, hogy prózában épp olyan izgalmas és színes, mint lírában. A legújabb kötetében személyes beszélgetések, írások és naplóbejegyzéseiből olvashatunk válogatást.

Nádasdy olyan tiszta, őszinte egyszerűséggel szólítja meg olvasóit, ami az öniróniát és bölcs derűt keveri. Nyelvi egyszerűségében is elér lelkünk legmélyebb zugaiba, a szövegből áradó finom szókimondása elismerést érdemlő. A világlátása, kikacsintása az éppen regnáló rendszer néhol léleknyomorító, tegyük hozzá: sajnálatosan magyar valóságáról karakteres képeket idéz elénk. Milyen is Budapest néhány nap Hamburg után? Ezek a gondolatok a napi élet pillanatait, örömeit és küzdelmeit elevenítik fel.

       

Nádasdy Ádám és Várkonyi Benedek beszélgetésével indul a kötet. A családi múlt, az összetartozás és a szeretet ereje, egy erősen konzervatív, katolikus polgári művészcsalád mindennapjai bontakoznak ki előttünk. Milyen volt ebben a milliőben felnőni, gyerekként megélni az ünnepeket, vagy a szürke ötvenes évek sivárságát? Élmény volt olvasni a gyermeki szemszögből írott emlékeket. Már maga a családi kapcsolatok is kötöttek a határok tologatása miatt. Valóban átívelő a történet, ami később is szemléletesen adja vissza a Kádár-korszak legtöbbször idióta, merev jogszabályait. Bezárva és megnyomorítva éltünk, félve léptük át a határt, kértünk útlevelet. Amikor egy magyar-osztrák focimeccs kellett a pillanatnyi családegyesítéshez. Mosolyogtató így visszaolvasni, amit átélni koránt sem volt az. A történetek egyszerre elgondolkodtatóak és őszinték, egészen mindennapos esetek villannak fel. Ettől hiteles és valós, néhol borzongató ez a múltidéző vallomás.

A nyelv iránti érdeklődő alázat, hatalmat is ad, mielőtt átcsap szerelembe. Ennek a varázsa, az angoltudás is ad néhány szép történetet. A nyelv hatalmáról kifejező összegzése ennek. Ő az angolt választotta, de a családban németül és olaszul is tudtak beszélni. Megdöbbentő, hogy mennyire nem volt jellemző a nyelvtudás akkoriban. Kivéve a kötelező oroszt, amivel nem mentünk igazán semmire...

Színpadi munkák, fordítások okán elmerülhetünk néhány nyelvészeti kérdésben is. Izgalmas okfejtést olvashatunk a Mire való a bölcsész? soraiból. Elgondolkodtatóak az élet nyugaton pillanatai, ez is visszatérő elem. Az író visszaemlékezések finom humorba ágyazva kerülnek elénk. Olaszország, egy angliai vonatút és az életszínvonal miatti különbségek színes és sommás pillanatai ezek. Külföldre menni az egyenlő volt a nyugattal, ami sok rossz beidegződést is felszínre hozott. Az igazi idegen, Arcomat a kormos szélbe, vagy A gyár történeteit, illetve a címadó írást sorolnám, emelném ki. A remek borító izgalmasan kapcsolódik az Elbírja a saját súlyát elgondolkodtatóan melankolikus történethez. Jó volt arról is olvasni, hogy az író is olvasó.

A szerelem és a korabeli albérletezés, fiatalon csavargós- lázadós korszak írásai kifejezetten tetszettek. A személyes érzések ezúttal is fontos gondolatokról szólnak. Finoman intim, játékos, de néha fájdalmas történetek ezek. Karádyt szeretni lehetett, mert a rendszer nem szerette...ez is egyféle lázadás volt akkoriban. A Magát hogy hívják? valamint A tolmács és a varázsló is tökéletesen idézi Nádasdy elegáns, szórakoztatóan emberi gondolatait, életszemléletét.

Összességében Nádasdy elegáns, okos történetmesélése ismét elvarázsolt. Természetes egyszerűséggel megírt életpillanatok ezek. A Hordtam az irhámat sallangmentes narráció és gördülékenység jellemzi, szerethető történetek gyűjteménye.

ITT rendelhető kedvezménnyel. E-könyvben is kapható.


                    

Nádasdy Ádám: (1947. február 15-én Budapest-)

magyar nyelvész, költő, műfordító, esszéista, egyetemi tanár. A nyelvtudomány kandidátusa. 1970-ben szerzett diplomát az ELTE angol–olasz szakán, 1972 óta az ELTE Bölcsészettudományi Karának angol nyelvészeti tanszékén tanít, 1997-től 2003-ig tanszékvezető; Széchenyi-ösztöndíjas. Szakterülete az angol nyelvészet – különösen a hangtan –, illetve a nyelvtörténet és germanisztika, valamint a magyar hangtan. Nevéhez rengeteg Shakespeare-fordítás kötődik, az utóbbi évek egyik nagy vállalása volt Dante Isteni színjátékának újrafordítása.

Díjai többek közt
Déry Tibor-jutalom (1990), Graves-díj (1993), Füst Milán-díj (2000), Üveggolyó-díj (2010), Artisjus Irodalmi Nagydíj (2017) Aegon irodalmi díj (2020)






Magvető, Budapest, 2023
200 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631442823