Az őrszem

Lee Child - Andrew Child: Az őrszem
(Jack Reacher 25.)




                                                               

"...ugyebár azt szokták mondani, a bosszú hidegen tálalva a legjobb, nem igaz?"

Amikor 1997-ben elindult a sorozat, talán Lee Child sem tudta, mennyire karizmatikus főhőst alkotott meg a volt katonai rendőr, Jack Reacher alakjával. Szeretem ezeket a történeteket olvasni, számomra Reacher megunhatatlan, verhetetlen figura. Filmszerűen pörgő, lendületes akciók, ahol a humort sem kell nélkülözni. Ő egy olyan akcióhős, aki lelkiismerettel és együttérzéssel áll a gyengék mellé, védi a mundér becsületét, az igazságot. Valóban izgalmas, szórakoztató kikapcsolódás ez a sorozat. Önálló történetek, csupán Reacher személye köti össze a krimiket.

Nehéz is egy kedvenc sorozat 25. részét elfogulatlanul értékelni, ez már gombócból sem kevés! Minden sorozatban eljön az a pont, amikor kicsit visszaesik a színvonal, a rutin dolgozik. Ezt talán az előző néhány résznél éreztem, hogy fogy a lendület. Nem csoda, ha belefáradt az ötletelésbe Lee Child, viszont Reachert "megölni", kár lenne. 

Az bizonyos, hogy az Andrew Grant néven kilenc könyvet jegyző testvéröccs bevonása jót tett a sorozatnak. Ez a vérfrissítés miatt is a könyv első fele a megszokott magas színvonalon hozza az izgalmakat, Reacher kivételesen pikírt, száraz humorát is adva az eseményekhez. Igazából a sorozatot ismerők azt kapják, amit szeretnek és elvárnak a szerzőktől. A megszokott színvonal és az olvasmányos szöveg izgalmas kalandra hív. Zene és kávé, pofonok és humor, zsarolás, titkos összeesküvés, ahogy kell. Unalmas, álmos kisvárosba érkezik hősünk, ahol felfigyel egy magányos, kissé szórakozott fiatalemberre, aki körül egy szempillantás alatt mozgalmas lesz a levegő: ugyanis el akarják rabolni. Erre a készülő akcióra figyel fel Jack és hiúsítja is meg néhány jól irányzott pofonnal. Az események lendülete innen pörög fel igazán. Reacher munkához lát, bár természetesen mindenütt falakba ütközik.

       

"Ez csak a vihar előtti csend, gondolta magában Reacher."

A háttér elég egyszerű, vírustámadás érte a városka számítógépes rendszerét, ami leállt. A megmentett férfiút, Rustyt tartják bűnösnek érte, ugyanis ő a város kirúgott számítógépes szakembere. A háttérből természetesen kialakul egy régi ügy, ami miatt történik az egész zsarolás. Ez a családi titok a második világháborúig nyúlik vissza, nácikkal, orosz kémekkel megspékelve. Felbukkan egy oknyomozó és lelkes újságírónő is, igaz, már csak darabokban... Reacher nem adja fel, az igazság meglepő, a sötét mélyből bukkan fel. Kellően bonyolult, izgalmas és fordulatos regény, remekül felépített jellemrajzokkal és logikus történetvezetéssel.

A technikai részek miatt nem kell aggódni, érthető és követhető a kevés leírás. A számítógépes háttérrel megismerhetjük a védelmi rendszerek és a vírusok működését, ugyanis az őrszem is egy ilyen rendszer. A kalandok és a belső összefonódások, a piszkos anyagiak mindent felülírnak. Humorral és akciókkal feldúsítva jutunk el a végső leszámoláshoz, miközben az FBI is beszáll a játékba. A szereplők sokszor nem azok, akiknek gondoljuk őket.Kiderül a régmúlt titka, ki a beépített kém, akinek személye miatt történt minden. Fontos szerep jut az ideológiának, ami még mindig tartja magát, vannak új követőik. Ezek állnak a háttérben, ami tényleg elképesztő. Nem olyan sötét és komor, mint a Néma város, talán az akciók is visszafogottabbak, viszont remekül hozza a korai Reacher krimik színvonalát. Tömör. Izgalmas. Szűkszavú. Szépen épül fel a cselekményszál, amibe kiválóan illeszkedik Reacher remek karaktere, személyisége.

A két Child közös erővel ismét egy eredeti, sallangoktól mentes, izgalmas légkört megteremtve írta meg ezt a krimit. Lenyűgözően mesélnek, ügyesen bevonják az izgalomba, érzelembe az olvasót. Minél mélyebbre ásnak a szereplők a sötét múltba, annál sötétebb és szövevényesebb a titkok hálója.

Csavaros volt, ha nem is ez a legjobb része a sorozatnak, a küldetését beteljesíti. Nehéz is a régebbi sikereket überelni, nincs könnyű dolguk, ez tény. Megszokott minőség és színvonal, végig lekötött, szórakoztatóan könnyed kikapcsolódás. Reacher humora a régi, a pofonok sebessége és becsapódási szöge lenyűgöző, a zenei betétek és a kávé kell az igazsághoz. A szereplők karaktere jól eltalált, mindig jön egy újabb fordulat, ami tovább löki az eseményeket az izgalmas leszámolásba torkolló végkifejletig. A szerző(k)ben és a főszereplőben nem lehet csalódni. Várom, hogyan, merre kanyarog tovább a Reacher-univerzum. Ajánlom a krimi és kalandregény kedvelőknek. Jó olvasást hozzá mindenkinek!

IDE kattintva a tiéd lehet kedvezménnyel a krimi!

    

Lee Child:
eredeti nevén Jim Grant Coventryben született 1954. október 29-én. Angol író, de hosszú évek óta New York államban él feleségével. Első regénye az Elvarázsolt dollárok (Killing Floor) megnyerte az Anthony Award Legjobb első regény díját. Lee Child minden regénye az egykori amerikai katonai rendész, Jack Reacher kalandjait követi nyomon az Egyesült Államokban. Önálló történetek, csupán Reacher személye köti össze a sorozatot.

Díjai: Anthony Award, Barry Award, Dilys Award, Macavity Award, WH Smith Thumping Good Read Award

Andrew Grant: Birminghamban született, eddig kilenc önálló thriller fűződik a nevéhez. Lee Child öccse.

General Press, Budapest, 2021
368 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634524656 · Fordította: Gieler Gyöngyi

A Camino titkai

Vándor Tamás: A Camino titkai
Rendhagyó útikönyv kalandot keresőknek



                                                     

                                         
"Tudom, mennyire közhelyes, hogy egy zarándokúton akarok megszabadulni minden problémámtól, mégis itt robogok a spanyol határ felé, reményekkel teli várakozással."




Bevallom férfiasan, eddig talán két könyvet olvastam az El Camino azaz Szent-Jakab útról. Valahogy nagyon "trendinek" találtam ezeket, nem igazán éreztem hitelesnek egyiket sem. Kissé álszent, lelkizős történetek voltak szerintem, a 800 kilométeres gyalogútról. A végiggyalogolok és "megtalálom önmagam", avagy " lelki megtisztulás, megvilágosodás" valahogy nekem nem volt hihető. Ehhez szerintem nem kell odáig menni, vagy 800 kilométert legyalogolni... Persze, kétségtelen, az út különleges és aki teheti jó kihívásként élheti meg. Talán a vallási áhítat sem ártana azért, némi motivációnak, hiszen ez egy katolikus szent hely, mégis csak szükséges lenne az út megtételéhez, azt gondolom. Nem lenne hátrány hozzá egy halvány elköteleződés. Amúgy csak egy trendi buli, kalandok helyszíne lehet, amivel lehet itthon virítani a barátok, ismerősök előtt. Valahol, most is pontosan ezt éreztem.

Azonban a könnyed, elbeszélően mesélős stílus miatt olvastatta magát a könyv, voltak meglepő és váratlan történések, a kalandok valódiságában egy pillanatig sem kételkedtem. Van egy negyvenes (középkorú?) férfiú aki az El Camino, más néven Szent-Jakab úton zarándokol, a „fésűkagyló” mentén. Ez többször felbukkan a történetben, de miért is, honnan ez a fésűkagyló elnevezés, az nem derül ki. Érdekelt volna, megért volna pár mondatot. A 800 kilométer, a férfinézőpont miatt volt számomra érdekes a könyv. Adott egy férfi, aki szinte mindent elért az életben, azonban harminc év után váratlanul (minden érthető ok nélkül) összeomlik a házassága, a neje lelép egy másik pasival. Ez adja az alapot, nyújt kiindulást az úthoz, ami eleve érdekes. Mégis az alcím kap nagyobb hangsúlyt, amitől valóban egy érdekes és olvasmányos, kalandokban bővelkedő könyvet olvashattam.

      

Értékeltem a történeti kitekintéseket és a helyszínleírásokat, nem volt terjengős, nem lett útikalauz, de a lényeg benne volt. Az út során felbukkanó emlékhelyek, templomok szent helyek rövid ismertetése jól színezte a történetet. Kifejezetten tetszett a baszkokról írt rész. Ez informatív és elgondolkodtató. 

Érdekes dolog, hogy a világ minden részéből felbukkanó, mindenféle vallású, hitű, gondolkodással bíró ember tódul ide zarándokolni. Ezek adtak jó sztorikat, hiszen számtalan emberrel találkozott ugye az út során. Carla volt a legizgalmasabb a hűvös visszafogottságával, legérdekesebb Igor, Carlo és az amerikai házaspár mellett kétségtelenül a három prágai lány egyedi története, alakja, ők állnak a középpontban. Ezek a beszélgetések, találkozások izgalmas bepillantást adtak a többiek motivációjába, biztosítanak egy keretet a könyvnek. A szálak a végén szépen összeértek, elég meglepő és váratlan módon. Annyit elárulok, szinte krimibe hajlik a befejezés. 

Volt nem kevés erotika is ezekben a kalandokban. Érthető, szemléletes leírásokban kelnek életre ezek is, mégis, néhol már soknak, túl részletesnek éreztem. Ezt-azt az olvasó fantáziájára is bízhatott volna 

a szerző. Nekem ez picit már dicsekvő kategória lett egy idő után. Ugyanakkor nem lelkizik, mégis nagyon is hiányoltam ezt a megváltást, milyen gondolatok születtek vagy nem a fejében, átértékelve addigi életét. Éppen maga az út került némileg háttérbe szerintem, itt talán eltolódtak az arányok. A hogyan továbbról végképp egyetlen szó sem esik. A lezárás elég gyors, egy kis összegzés elkelt volna, ennyi lelki vonal egy férfitől is belefért volna. Már, hogy mi értelme volt az útnak, HA volt egyáltalán? Eltekintve a szexuális élményektől...Az igényes kivitelű, letisztult borítón szereplő páros is ezt sugallja nekem a kagylóban. Biztosan jó élmény, kaland volt ez, erről nincs kétségem olvasás után. Amit hiányoltam még az éppen a lelki háttér lett volna, egy hangyabokányit kellett volna. 

Bár szívesen végig mennék, kipróbálnám magam, nem lettem meggyőzve. Ez egy egzotikus kalandtúra volt inkább, néhány vízhólyaggal. Talán nem kell ahhoz ilyen messzire elmenni, főleg nem egy felkapott helyre, hogy az ember elmélyedjen magában, átgondolja a életének sorsának eseményeit. Kikapcsolódásnak kifejezetten jó szórakozás. A mindennapok taposómalmából kilépve olvasmányos és lendületes, néhol izgalmas fordulattal bíró mese. Kalandra fel, irány tehát a Camino!? 


     

Csak felejteni mentem oda, aztán elképesztő, mibe csöppentem. A könyv 20% kedvezménnyel megvásárolható az író honlapján. ITT találod.






Magánkiadás, Budapest, 2020
358 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786150100524

Párizs királynője

Pamela Binnings Ewen: Párizs királynője




                                                                     

"Fekete ruhája és fehér gyöngyei forradalmasították a nőt és a női öltözködést." (Christian Dior)




Coco Chanel neve fogalom lett. Az ötven éve elhunyt divatikon tervező életébe enged bepillantást az írónő. Egy igen erősen jelentős, későbbi életére is meghatározó, fontos szakaszt állít a regény középpontjába. Nevezetesen Franciaország és Párizs német megszállás alatti időszakát vizsgálja, ennek hátterét tárja fel. Coco ekkor már valóban Párizs királynője volt, amit a remek borító tökéletesen ad vissza. Csupán nemrégiben derült ki, Coco kollaboráns, német kém volt ezen időszakban. Olvasás után azt mondom: az vesse rá az első követ, aki nem ezt tette volna ott és akkor, abban a helyzetben!

                       

Coco hagyatéka és az általa teremtett stílus napjainkban is vezető szereplője a divatvilágnak, híres parfümje a No. 5 még mindig őrzi elegáns és időtálló minőségét. Ez életének talán egyik legjelentősebb alkotása lett, ezzel Ő volt az elindítója annak, hogy a későbbiekben minden neves divatház saját parfümmel rendelkezzen.

A történelmi thrillernek aposztrofált kötet Coco Chanel életét két idősíkban mutatja be az olvasónak. 1905-től a negyvenes évekig jutunk, megismerve az utat, hogyan lett sikeres nő, a divatvilág királynője, miközben a háborús történések keverednek ezzel a szállal.

Pamela Ewen Chanelje egyszerre kemény, ellentmondást nem tűrő, akaratos nő, aki bizony arrogáns és sérülékeny, törékeny is egyszerre. A szerző csodálatos munkát végez a szegénységben, szülők által elhagyott kislány bemutatásában. Ezekből születtek a nő életének fő motivációi, az elvesztett, életre szóló nagy szerelem mellett. Ewen a tényeket és a legendákat meggyőző fikciókká gyúrta egybe. Coco büszke és céltudatos karakter, talán nem is igazán szerethető itt. A fájdalmas, magányos gyermekkortól megismerjük az útját a sikerig, hogyan lett belőle Párizs királynője. Chanel rejtélyes karakterének folyamatosan változó összetettségének lehetünk tanúi.


                                

A háborús évek az alaptéma. Nevezetesen az, hogy miként küzd 

az ikonikus Chanel No. 5 parfümjének tulajdonjogaival, hiszen üzlettársa, a zsidó származású Pierre Wertheimer szó szerint ellopja a titkos receptúrát, felvásárolja előle az alapanyagot, miközben a tengerentúlra, Amerikába emigrál. Pierre zsidó származása fontos elem a történetben, hiszen a nürnbergi törvények megtiltották, hogy bármilyen vállalkozást birtokoljon egy zsidó. Ehhez egy meglepő csavar is társul, érdemes a szerzői utószót is elolvasni.

Pamela Ewen alapos kutatása érezhető, eleven portré született, nem csupán Chanelről. Életre kelti Párizst a második világháború idején, érdekes és lenyűgöző részletekkel ismerjük meg a német megszállás hátterét. Chanel mindent megtesz a túlélésért. Számtalan kapcsolatát is bemutatja az életében fontos férfiakkal, mind a múltban és a jelenben. Német szeretőt tart, amit tovább bonyolít, hogy a párizsi Hotel Ritzben él, vígan pezsgőzik, éli a megszokott életét, miközben a várost a német hadsereg és a Luftwaffe főparancsnoksága foglalja el. Igazából a külvilágból alig érzékel valamit. A zsidók begyűjtése, a szegénység, az egyszerű emberek éhezése nem igazán érinti meg.  


                  

Izgalmas helyzetet teremt, amikor a nácikkal is együttműködik, hogy megvédje legsötétebb titkát. Ő lesz az F-7124 ügynök, kódneve: Westminster. A miértek és ez a szál életének talán legmeghatározóbb része. Coco egy bonyolult, számító és időnként nagyon hideg nő, de itt érezhető a körülmények erős hatása, a nő kiszolgáltatottsága, törékenysége. Ettől válik alakja emberivé, hiszen azt tette, amit abban a helyzetben szükséges volt. Döntött, néha jól, néha rosszul, hogy túlélje. Mindezeknek vállalta a következményeit is. Tény, hogy a kép többször bájos, ugyanakkor kíméletlen és manipulatív képet fest Coco Chanelről, ahogyan a parfümért küzd. Mindezt a háború kellős közepén ugye...

Természetesen nem maradhat ki ahogyan szerelmet talált Boy Capel-ben. Ezt finoman adagolva ismerjük meg részleteiben. Sajnos Boy korai halála Chanel életét örökre meghatározta. Pedig Boy jelleme nem volt túl elegáns, sőt! A szenvedély talán csak Coco részéről volt mindent elsöprő, kitartó.

     

Időnként zavaróan aprólékos, ismétlődő volt a regény, a vége pedig így sietve befejezett. Az utószót ezért is érdemes elolvasni. Sok fontos adalék ott van, ami már nem fért a kötetbe. Coco alakja, élete és hagyatéka egyedülálló. Olvasmányos és izgalmas életének ezen szakasza, amit itt feltár és bemutat mélységében a szerző. Picit tartottam tőle, hogy túl nőiesre, rózsaszínre veszi, de férfi olvasóként is érdekes volt, nem csupán a történelmi keret miatt. Tökéletes olvasmány az érdeklődő és kíváncsi olvasóknak.


ITT kedvezménnyel megvásárolható a könyv! 






XXI. Század, Budapest, 2021
416 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635680269 · Fordította: Perlényi-Chapman Eszter

Elégiazaj és Hemingway szalvétája

Krusovszky Dénes: Elégiazaj



                                                            

                                                

,,Az emlékezés veszélyes"


Az Akik már nem leszünk sosem című regénye volt az, ami egyértelműen a kedvencek közé emelte nálam a szerzőt. Krusovszky írásának szépsége és stílusa egyből megfogott. A regény néhány hete megérdemelten és örömömre bekerült a tíz legjobb közé az Évtized könyvei Merítés szavazásán. A korábban olvasott A fiúk országa novellái után most egy verseskötetével kezdtem el felfedezni Krusovszky Dénes lírai oldalát.


A 2015-ben megjelent Elégiazaj most nagyon betalált. Verseskötetet nem úgy olvas az ember, mint egy regényt. Az már korábban is feltűnt, hogy Krusovszky mennyire igényesen, ügyesen bánik a szavakkal. Egyszerűen jó olvasni, gördülékeny, kifejező és igényes, a hangulata rabul ejtett. A cím volt az, ami miatt ezt a kötetet választottam. „Ami elégikus, az elandalít – ami zajos, az felzaklat.” (fülszövegrészlet)

Az elégia időmértékes versformában írt görög eredetű lírai műfaj. Ide keveredve a zaj ezt összetöri, felrobbantja a melankóliát. A zajban megtalálni az összhangot, a múltunkból feltörő színek, szagok és hangok egy új élményt, borzongató mámort adhatnak az olvasónak. Érdekes volt a kötet felépítése, az erős narratíva, a leíró, hosszabb lélegzetű prózaversek (A sár partjai) mellett az egy-kétsoros versek is találóan kifejezőek. Ezeknek a szövegnek is megvan a maga útja. Néhol torokszorító volt, az elveszettség érzése kerített hatalmába olvasás közben. A múlt feltör, megrág, elsodor vagy fogva tart egy kilátástalan világba sodor. Valóban nem mindig jó emlékezni. Nem kell megrendülni, nem feltétlen férfias mindig elérzékenyülni, az összkép melankóliája mégis lüktető. Egy-egy felvillanó kép vagy személyes vallomás a múlt sejtelmes szimbolikával odaszegezi az olvasót. A vers mindig intim műfaj, az én olvasatomban ez a kötet erős, egységes.


             

Krusovszky lírája letisztult, bár néhol valamiféle szürreális világba visz el, de a költő valóban ügyesen egyensúlyoz. Képei érzékletesek, eredetiek. Így elég izgalmas lesz a szöveg, a szavak játékos, harmóniát alkotnak. Ehhez a borító képe is jól illik. A stílussal semmi bajom, végig jó volt olvasni. A versek értelmezésekor saját megélt életünk, emlékeink köszönnek vissza. Krusovszkyt olyan költőnek tartom, akire érdemes odafigyelni. Többségében szerettem ezeket a verseket, megérintettek bennem valamit. 

Krusovszky lírájára jellemző prózaiság jól érzékelhető a sorokban. Kifinomult, mélabús érzésekkel teli kötet a vágyról és szorongásról, szerelemről, halálról. Az életünkről. 

A versek többsége tetszett, élmény volt a kötettel ismerkedni. A kedvenc verseim belőle: A kertkapu, A sár partjai, Horizont/Születésnap, Mint a fák, Az Augarten fái fölött, A bankett, A trollhattani gát megnyitása, A Moirák Hitler beszédét hallgatják, Pompeji azelőtt.



Magvető, Budapest, 2015
88 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631432527







Krusovszky Dénes: Hemingway szalvétája
(Esszék, kritikák)

                                                                  

Élmény volt olvasni ezt az összegyűjtött írásokat. Ami nagyon megfogott, hogy Krusovszky úgy ír kritikát, tanulmányt, hogy olvasmányossága és tartalma egy novellával felér. Okosan, indokokkal alátámasztott meglátásai egy újabb irányt adnak az olvasónak. Ezzel lehet egyetérteni,vitázni, de hogy fontos dolgokat tűzött közérthetően tollhegyre, az bizonyos.

Mindig nagy vitát kavar, mi is minősül szépirodalomnak, mitől szép vagy magas irodalomhoz tartozik az adott mű. Azért nagyjából ez jól behatárolható mára, a számtalan stílus izgalmas besorolásokat adhat. Az elitista kánon mellett azonban, sznobság ide vagy oda, bizony az eladhatóság is egyre fontosabb tényező lett. Pici ország, pici piac a hazai. Erős is a kínálat, az élmezőnybe kerülni sokaknak lehetetlen, bármennyire jól írnak. Reklám nélkül végképp elvesztek ezek az írók, kitörni számukra szinte esélytelen. Egészen más mértéke van az eladott példányszámokat tekintve idehaza egy-egy sikerkönyvnek, mint az óceánon túl. Erre jó példa John Williams a Stoner írója, könyveinek 50 évvel megjelenésük utáni hatalmas sikere. Izgalmas írás, meglepő hátteret ad a sikerről, a művek hatásáról. Különösen tetszett, hogy a fordítókra is kitér.

Örömmel fedeztem fel, hogy két esszében is olvashatunk a nyitott szemmel megközelített témák között napjaink norvég írósztárjáról, Karl Ove Knausgard elképesztő sikeréről és hatásáról. Az olvasmányos irodalomtörténeti barangolásban a hazai írótársadalomról sem feledkezik meg. Izgalmas kérdések merülnek fel a "Boldogtalan magyar irodalom" témában, a Láthatatlan könyvekről, vagy Oravecz Imre, Tandori Dezső, Kertész Imre életművéről, és a Nobel-díj hatásáról. A politika és a művészet kérdése is komolyan elgondolkoztató, kikerülhetetlen sajnos. Nem bölcsész-okoskodások ezek az esszék, kritikák, jelen világunk fontos és meghatározó kérdéseit boncolgatja.

Különösen tetszett a napjaink egyik legizgalmasabb problémáját taglaló írás (MeToo-jelenség az irodalomban) a Meghalt a Nobel, éljen a Nobel! írás vagy a Stockholm-, Szöul-, Budapest-szindróma levezetése. Ajánlom elmélyedni, tovább gondolni ezeket az írásokat versekről, szerzőkről és egyáltalán a világ és magyar irodalom jelen helyzetéről. Külön öröm volt, hogy a felsorolt szerzőket, könyveket nagyrészt olvastam, így más megvilágításba helyezheti az eddigi olvasásokat.



 

Krusovszky Dénes 1982-ben született Debrecenben. Költő, író, műfordító, a Magyar Narancs munkatársa, a Versum világirodalmi portál szerkesztője.

Díjai: Móricz Zsigmond irodalmi ösztöndíj (2008), Junior Prima díj (magyar irodalom, 2008), Artisjus irodalmi díj (2010), József Attila-díj (2012), Horváth Péter Irodalmi Ösztöndíj (2013), Zelk Zoltán-díj (2017), Libri irodalmi közönségdíj (2019)

A szerző portréját Németh Dániel készítette.

Szépmesterségek Alapítvány, Miskolc, 2019
184 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155355325

Darázsfészek

 Sarah Crossan: Darázsfészek 

                                                      

Ez a történet felkavaró volt és hatalmas érzelmeket váltott ki belőlem. Nagyon furcsa könyv, biztosan megosztó lesz a kétségtelenül elgondolkodtató, de sablontörténet. A szerelmi háromszög, megcsalás, titkos szeretők elég rendszeresen szerepelnek a regényekben, kedvelt és izgalmas terület az írók között. Ez egy olyan mély téma, amelyet gazdagon lehetett volna feltárni. Sarah Crossan ebből csupán felvillant némi hátteret, inkább a stílus, az írásmód az, amitől érdekes lehet a regényke. Crossan egyedülálló stílusa olyan, hogy vagy lenyűgöző és inspiráló az olvasónak, vagy nem. Az feltétlen erénye, hogy érzelmeket ébreszt, kérdéseket vet fel az emberi kapcsolatokról.

Nem sokat tudok erről az írásmódról, bár olvastam már verses regényt, itt is a szöveg költészeti stílusú elrendezése sok érzelmet generál, és nem csak az olvasóban. A töredezett, csapongó gondolatok halmazából, a sorok között olvasva kell kihámozni az eseményeket. A rövid tőmondatok keményen pattognak, térben és időben is, ahogy az elbeszélő gondolatai is ugrálnak, csaponganak a fejében. A történetet kizárólag Ana szemszögéből ismerjük meg, Rebecca a feleség és Connor a férj csupán jelzés szinten van jelen.

Főhősnőnk Ana, roppant ellenszenves, az utóbbi évek legzaklatottabb lelkű és idegesítőbb karaktere. Nem csak erősen irritáló figura tetteivel, de pusztító volt másokra és önmagára nézve is. Olyan nő, akitől a teremtő mentsen minden férfit! Teljesen hiányzott belőle az önkontroll a helyzetének rendezéséhez. Robbanásveszélyes, időzített bomba, amely lassan ketyegett. Kedves Connor, jobb neked, hogy jött az a teherautó, tuti infarktus lett volna a véged, néhány éven belül...

Azt halkan teszem hozzá, hogy az én olvasatomban ez messze nem volt szerelem! Megragadott a történet, az elbeszélés lendülete, amikor lehámoztam a mélyebb rétegeit. A férfi bő húsz éves házassága három gyerekkel tulajdonképpen rendben volt. Éppen némi hullámvölgybe értek ugyan, de esze ágában sem volt elhagyni a gyermekei anyját. Van ilyen, ennyi sok év alatt megesik hogy kissé ellaposodik a kapcsolat, némileg eltávolodnak egymástól a felek. Az életről, a bánatról és a működésképtelen kapcsolatokról olvashatunk érdekes gondolatokat. Ana bánatát, mély érzelmeit, vonzódását cseppet nem éreztem Connor felé. Gyászmunka a részéről nem volt. Lehet "bölcs-észkedni", Ana lelkileg zaklatott, hisztis nő, de messze nem szerelmes. Kierőszakolni egy kapcsolatot sem lehet hosszútávon. 

Connor előrelátóan végrendeletet készíttet Ana irodájával, így jönnek, sodródnak össze. Mert mint kiderül, Ana gondoskodó, remek és türelmes férjet tudhat otthon a két gyereke mellett. Csupán a nő unja magát, nem találja helyét az életben, nem tudja becsülni azt, ami van. Ez is megesett már, hogy amikor elvesztettünk valamit, akkor érezzük hiányát. Egyébként a történet legszimpatikusabb alakja éppen a férj, aki elviseli, megadóan tűri a nő viselkedését. 

Láttunk már ilyet is... a titkos viszony ad izgalmakat, de természetesen Ana folyamatosan hisztizik, rosszat akar hallani a feleségről, szeretné, ha Connor elválna, nem kicsit érzelmileg zsarolja a férfit. Egészen biztos, hogy nem lenne boldog az ő kettőjük házassága, Ana önmaga alatt vágja a fát. Későbbi tettei pedig számomra egyértelművé tették, ez nem volt szerelem....egy szerelmes nő nem tesz ilyet, mikor kiderül, várandós. 

A szerelemben, házasságban is vannak játékszabályok, amit önmagára nézve képtelen betartani. Igazából nálam már az elején elrúgta a pöttyöst Ana, amikor megtudja, hogy Connor meghalt. Na, mit tesz a nagy "szerelmes" nő fájdalmában, elviselhetetlen bánatában?? Agyrém, de vesz az interneten egy cipőt!! Baromi nagy gyásza lehet, tényleg "mély érzelmek" fűzhették Connorhoz, amit egy cipővel enyhít. 

Természetesen akad még csavar, váratlan momentum, de ott is a döbbenet és érthetetlenség az, amit Ana tettei kiváltanak az olvasóban. Nem értettem, ép ésszel fel nem fogható amit tett, ez is azt mutatta nekem egyáltalán nem szerette Connort. Ana szörnyű döntései adják a mese sava-borsát. Ettől él a történet, lesz -sajnos- valóság. Saját két gyermekére sincs tekintettel, átgázol mindenkin önmaga boldogságát, megfelelési kényszerét űzve. Rögeszmésen, de eredménytelenül... Felvillan a gyerekkora is, de lassan negyven felé közelítve azzal takaróznia, hogy rémes gyerekkora volt, nevetséges már. Ana tanult, intelligens nő elvileg, (jogász) azonban önző és akarnok, mint egy kisgyerek. A szereplők valóban egy darázsfészeknek érezhetik a helyzetet, amit önmaguknak teremtettek. Nem mellékesen ez 

a szerző első felnőtteknek szóló műve, előtte fiataloknak írt. 

Ez egy olyan mély téma, amelyet gazdagon lehetett volna ábrázolni érzelmekkel. A gyönyörű borító és a fülszöveg után mást vártam, erősen becsapva érzem magam. Ez a könyv rövid és sajnos nem volt inspiráló. Sem erkölcsileg, sem tartalmában, csupán a tálalás az, ami újdonság. Hasonló lehet a sikere mint a Normális emberek, a Bánat egy tollas állat vagy a Kisbohémek könyveknek. Erősen megosztó. 

    ITT megvásárolhatod kedvezménnyel a regényt! 

Sarah Crossan ír író. 1999-ben diplomázott a Warwick Egyetemen filozófia és irodalom szakon, majd mester fokozatot szerzett kreatív írásból.
Legismertebb fiatal felnőtteknek szóló könyvei, amelyekért számos díjat nyert.

 
General Press, Budapest, 2021
264 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634524670 Fordította Ács Eleonóra

Házasságon innen és túl

 Háy János: Házasságon innen és túl

Tágított kiadás 

                                                     

"Ez még szerető, az már feleség

ez még feleség, az már szerető.

Ez még elvált, az már házas,

ez még házas, az már elvált.
Ez még szeret, az már nem emlékszik,
ez még nem emlékszik, az már szeret."



Háy János nagy kedvencem, bátran ajánlom a könyveit. Ezt különösen. Valahogy semmit nem veszített az évek során aktualitásából. Lessünk be, mi van a csillogó kirakat mögött, mit takar a felszín.

Nem csupán elgondolkodtatnak, de néhol kifejezetten szórakoztatnak is ezek a mindennapos esetek. Igazi életképekről, sorsokról olvashatunk. Valós látlelet, férfi-nő kapcsolatokról, a szeretet vágya vagy éppen hiánya a fő vonal. Háy nagyon pontos és érzékletes életképekben festi le a házasságok mindennapjait. Ahogyan eljutunk szakításig, olvashatunk a megcsalásról, házasságtörésekről. Tetszett, amikor a felnőttek világát mutatja meg a gyerek szemén keresztül. Ezek java része az író emlékeit idézi saját gyerekkoráról. Ironikus humorral, szókimondóan tárja fel a hibáinkat, szembesít önmagunkkal. Egy kis görbe tükör, nézzünk bele bátran. Lesznek ismerős pillanatok helyzetek mindenkinek, ebben biztos vagyok. Önmagunkra, családtagjainkra, a szomszédra vagy munkatársakra ismerhetünk ezekből a novellákból. A szereplők itt élnek, járnak közöttünk. Egyszerű, már-már banálisan hétköznapi történetek az élet nem csak napos oldaláról. Háy ezekben a pár oldalas írásokban pontos képet ad a mai házasságokról, felszínes kapcsolatokról. A látszatról. Nem kicsit szomorú, amit teszünk az életünkkel, illetve amit az élet tesz velünk. Bánat, magány, betegségek elmérgesedett családi kapcsolatok okairól olvashatunk a kissé élve boncolós történetekben.

"Ki tudja. Az ember örökké okot keres, holott minden csak következmény. Következménye annak, hogy él."


Középpontban az emberi kapcsolatok: szerelem, válás, gyerek. Megcsalunk és megcsalatunk… Olvasás közben pedig pörög életed filmje, sok ismerős pillanattal. Apák, anyák, nagyszülők, szeretők 

és az élet apró, mégis jelentős és jellemző dolgai, amik igen fontosak és meghatározóak lehetnek életünk során. Nem, nem voltam tőle boldog, mert ezek sajnos sokszor elrontott és rossz döntések miatti helyzeteket idéztek meg. Mégis mennyire jellemzőek! A kiüresedett, beszürkült párkapcsolatok ellen lehet, lehetne tenni. A boldogság keresése mindenáron, nem hoz eredményt hosszabb távon. Jön az magától. Megbecsülni azt, ami van talán jobb lenne. A sok-sok felvillanó emberi életek pillanatképeinek fájdalma bizony nyomasztó volt egy idő után. Mégis csodálattal és áhítattal olvastam ezeket az embermeséket. Néhol bizony fájt, a fojtogató valóságról olvasni, ráismerni saját életemre, bármennyire gyönyörűek Háy János mondatai.


A párkapcsolatok, vagy épp azok hiányát a női sorsokban, anya-lánya viszonyban, a mindennapi gondok együttesén keresztül ábrázolja. A női sorsok pedig szorosan kapcsolódnak a férfiéletekhez. Társas magány, elszürkült kapcsolatok a boldogság vágya, ami összefogja ezeket a sorsokat. Az író nem nélkülözi a fanyar humort sem a novellákban, azonban alapvetően jellemzőbb az írásokra a melankólia, a szomorúság.Sűrített életek, helyzetek és esetekről olvashatunk. Házasság előtt és után, valamint a miértek. Miért és hogyan rontjuk el? Hiszen azért minden kapcsolat, ami házasságba torkollik boldogan indul...aztán történik valami, megtörik, kifakul, elmúlik belőlünk. Megélt, ismerős pillanatok, hol vidám vagy groteszk, de életszerű és szagú megfigyelésekre alapuló novellák ezek. 

"Este a férfi odacsúszott az asszony mellé, hogy simogassa, mire az asszony mondta, hogy most nem lehet. A férfi mérgesen: Már megint nem, vagy még mindig?"

Mély, fájó igazságok vannak benne összesűrítve. A szerelem ezekben a történetekben nem megváltás, nem emelkedett, magasztos érzés, hanem csupa számítás, félelem az egyedülléttől, a kisebb rossz választása. A stílus pont olyan szikár, mint amilyen egyszerűek és borzasztóak a lelkek. Nekem szívhez szólóak, érdemes elmerülni Háy-világában. Tökéletesen illeszkedik a Hozott lélek, Mélygarázs, Napra jutni és 

A gyerek könyvei mellé. Jó stílusban írt, még ha fájón realista is, de nagyszerű novellák, érezhetően az író mélyrehatóan jól ismeri az emberi kapcsolatokat, problémákat.

Kedvenceim a kötetből: Agglomeráció, Lajos utolsó levele Feri feleségéhez, A harmadik fiú, Markó, Egy budapesti lakos élete, Titok, Margit, Csöpi, Szilveszter, Szabadság.


    

Háy János, eredeti nevén Horváth János (Vámosmikola, 1960. április 1. –) József Attila-díjas magyar író, költő, festő, illusztrátor. Fontosabb regényei: A bogyósgyümölcskertész fia, Hozott lélek, A Gézagyerek, Napra jutni, A mélygarázs.

Eredeti megjelenés éve: 2006
Európa, Budapest, 2019
424 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635041428

A Romanov-jóslat

Steve Berry: A Romanov-jóslat




                                                                        

"Az orosz embereknek szükségük van az igazságra. Az emberek cárt akarnak, nem egy bábfigurát."


Kedvelem az írót, a Cotton Malone sorozat a kedvenceim egyike. Elöljáróban azonban nem árt tudni, hogy ez a regény 2004-ben jelent meg eredetileg, csupán nálunk újdonság és ez nem a Malone-sorozat része. Önálló történettel van dolga az olvasónak.

Berry regényei mindig valami misztikus, titokzatos történelmi háttérhez kapcsolódnak. Nincs ez most sem másképp, a hátteret az orosz történelem egyik legtöbbet feldolgozott és legjobban ismert története adja. Nevezetesen a Romanov-dinasztia legyilkolása, szó szerinti kiirtása. A Romanovok utolsó napjainak drámája filmszerűen pereg le előttünk. Gondosan kapunk az előzményekből is, titkokból, kerek egész a történet.


       

Berry egyből az események sűrűjébe csap. Moszkvában járunk, napjainkban veszi kezdetét a cselekmény rögtön egy utcai lövöldözéssel, üldözéssel. Főhősünk az oroszul folyékonyan beszélő, és az ország történelmét kitűnően ismerő atlantai ügyvédet, Miles Lord. Őt érte támadás, aki egy ilyen jelentős eseményre érkezett Moszkvába. A történelmi tények és a fikció remekül keveredik, akit érdekel a Romanovok sorsa, élete vagy a XX. századi orosz történelem egy titkokkal megspékelt, érdekes tablót kap. 

Az események motorja egy Raszputyintól származó rejtélyes üzenet lesz. Feszes, olvasmányos és beszippantós történet, nem okoz csalódást. Talán csak a főhős karaktere okoz némi fejtörést az olvasónak gyermeteg naivitásával. Miles Lord alakja kissé esetlen néha, a szöveg nekem száraz, lélektelen, humortalan volt.

Nem pont ezt vártam, mintha nem is Berry lenne… ezt már a Varsói protokollnál is éreztem, lehet a fordító lecserélése miatt, (kár volt). Valami hiányzott, amitől élt volna szöveg, az amúgy teljesen jellegzetes Berry történetben. Persze az is bejátszik, hogy ez egy korai Berry-regény még. Némely akciójelent kiszámítható, vagy mintha egy rossz vígjátékból került volna ide, illetve a történetet elősegítő véletlennek volt túl nagy szerepe, ami a hihetetlen felé sodorta a regény eseményeit. A kontinenseken átívelő kalandok sorát nekem a történelmi háttér bemutatása menti. Szemléletes képekkel elevenedik meg a múlt, tárul fel a cári család élete, sorsa. Hihető, színes volt a történet, hiszen a napi politika is jelen van, nevezetesen, mi történne, ha Oroszországban ismét visszaállítanák a monarchiát... 

Az új cárt egy különleges bizottság fogja kiválasztani II. Miklós távoli rokonai közül. Izgalmas témafelvetés, jól keveredett a fikció a történelemmel. Némi romantika is akad, Lord segítője az orosz cirkuszi előadóművésznő lesz. Akilina Petrovna jó karakter, talpraesett lány.

"Olyan ez, mint a matrjoska baba… minden egyes lehántott réteg alól egy újabb bukkant elő."

A szerzői utószót most is érdemes elolvasni, ahol Berry megmagyaráz néhány dolgot. Berry oroszlánkarmait már itt is megmutatta: ügyesen tudja kombinálni az egyes történelmi korszakokat, szövi egybe a jelennel, az események látványos akciókkal elevenednek meg. Plusz pont az ismét csodás borítóért. 

ITT tudod kedvezménnyel megszerezni Berry regényét! 


  

Steve Berry: (1955) amerikai író, professzor és volt ügyvéd.

A New York Times bestsellerszerzője. Regényeit 40 nyelvre fordítják, 51 országban, több mint húszmillió példányban. A Cotton Malone-sorozat néhány előző kötete: A templomosok öröksége, Alexandria link, A velencei árulás, Nagy Károly nyomában, Vérbosszú Párizsban, A császár sírja, A Jefferson-kód, A királyi fortély, Lincoln-mítosz, A tizennegyedik gyarmat, Elveszett parancs, A püspök embere, Máltai csere.

GABO, Budapest, 2020
480 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635660025 · Fordította: Komló Zoltán

Gonosz farkas

Nele Neuhaus: Gonosz farkas




                                                                     

Nele Neuhaus ismét jó munkát végzett, egy fontos társadalmi problémát állított a krimi középpontjába. Talán az eddig idehaza megjelent három történetből ez a legerősebb. Bár valóban szerettem Hófehérkét, jó volt az Aki szelet vet is, de ez most mindent vitt. Sűrű és sötét, összetett történet, komoly és drámai jelenséggel, sokkolóan gonosz krimi. Nem mese ez gyermekem, ez a durva valóság. 

   
           

Nele Neuhaus alapos és precíz, olvasmányos regénye egy ügyesen megírt, hátborzongató lélektani dráma. Pontosan olyan, ahogy szeretem a jó krimit, minden megvolt benne ami ehhez kell. Valós problémák, életszerű helyzetek, izgalom, sok fordulat. Nem kell ide papírtörlő a kicsorduló vérhez, nem akciókrimi ez, és nem 

a durva brutalitás ábrázolásával akar erős hatást elérni, hogy fogva tartsa az olvasót. Látszólag három különálló esemény fut párhuzamosan, amit a két remek nyomozó, Pia Kirchhoff és Oliver von Bodenstein felgöngyölít. A két rendőr lelkiismeretes, karizmatikus alakja teszi a regényt emberi oldalról is érzelmektől telítetté. Kellő arányban kapunk hátteret a magánéletükből, ami az események sodrába is bekerül. Különösen Pia életének titka, története viszi most  a krimit előre.

Nem részletezem a történéseket a spoiler miatt sem, hiszen mindig sokkoló, ha gyerekek az áldoztok. Kallódó, elveszett kamaszlányok, családon beöli erőszak, durva testi-lelki bántalmazások, pedofília, sikerhajszolás, a múlt sötét és gonosz titkai adják az alapokat. 

A szálak pedig magasra, országhatárokon átnyúlva a politikai elit krémjéhez vezetnek. Itt egyszerűen nem tudtam nem elvonatkoztatni a mi kolumbiai nagykövetünk tavalyi esetét. A mindenek felett álló, magukat kivételesnek gondoló alakok itt is jelen vannak. Hazugságok garmadája, csalás és gyilkosságok jelölik útjukat. Itt nem számít az emberi élet. A legundorítóbb, hogy a saját családjukkal sem tesznek kivételt. Gátlástalanul gázolnak át gyerekeken, nyomorítanak meg testileg és lelkileg életeket. Ettől nagyon eleven, fájón valós a krimi. Mint egy logikai rejtvény kezdenek összeállni a történet darabjai, és ahogy haladunk előre kezdjük felismerni a sötét igazságot.

A szereplők közül az oknyomozó TV-s műsorvezető Hanna, és az egykori ügyvéd alakja mellett fontos szerep jut Hanna lányának és az államügyésznek, ők emelkednek ki számomra. Döbbenetes sorokat írt Nelle, a karakterei valósak és jól árnyaltak. Amikor lehull a mézes-mázas álarc és a mosoly mögül előbukkannak a farkasfogak az sokkoló. A szereplők lelke mélyére a legsötétebb mély bugyorba süllyedünk az izgalmas és olvasmányos thrillerben. Nelle remekül ábrázolja a megriadt, zavarodott gyerekek lelke mélyén zajló folyamatokat is. Nelle a valós probléma ábrázolásával komoly társadalomkritikát is megfogalmazott. A krimiben dőlt betűvel szedve egy naplóból minden részletet megtudhatunk a gyermekek bántalmazásáról. A végére kiderül, kinek a naplóját olvashatjuk az események közben.


Az aprólékos háttér minden eleme szorosan kötődik a krimi végkifejletéhez. Elképesztő családi titkok és gyalázatos bűnök derülnek ki a több évtizedes, porlepte múlt homályából. Nele ügyesen csavarja a szálakat, már az első lapoktól ott lappang a borzongató félelem, ami fogva tartott. Tetszett, hogy több váratlan fordulat is akad, már a nyitó kép sem az, aminek elsőre gondoljuk. Ügyesen felépített, kidolgozott és olvasmányos, sok szereplőt mozgató krimi ez. A cím roppant találó, kifejező. Az ember a legnagyobb, leggonoszabb állat.

Újra egy összetett sztorit tár elénk az írónő, ami a folyamatosan növekvő feszültségével lekötött, 

a befejezéssel pedig elgondolkodtatott. Izgalmakban, elképesztő emberi sorsokban bővelkedő krimit olvashattam. Nele Neuhaus valóban letehetetlen, elgondolkodtató krimijének szereplői közül első látásra mindenki gyanús, a rettegés bemászik az olvasó lelkébe. Ahogy azonban közeledik a sokkoló végkifejlet és lehull az álarc döbbenetes végkifejletet kapunk. Bár ez az ügy megoldódott, igazán nem túl megnyugtató számomra a befejezés. EZ az, ami igazán elgondolkodtatja az olvasót. Kíváncsi vagyok, hogy mit olvashatunk a következő részben az írónőtől. Igazán jó krimi volt, csak ajánlani tudom.


      

Nele Neuhaus: német írónő.
1967. június 20. Münster, Németország. Tagja a német PEN-nek.
Első regénye 2005-ben jelent meg. Szenvedélyes lovas, ifjúsági regényeket is ír. Az igazi nemzetközi áttörést ez a regénye hozta meg számára. Több mint húsz ország vette meg a kiadási jogokat.
A Nele Neuhaus Alapítvány olyan projekteket támogat, amelyek elősegítik a gyermekek és serdülők olvasási, írásbeli és nyelvi készségeit.

General Press, Budapest, 2021
496 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634524571 · Fordította: Csősz Róbert

Dombvárosi rejtekjáratok

Pasi Ilmari Jääskeläinen: Dombvárosi rejtekjáratok




                                                                              

A finn szerző regénye egy varázslatos csoda volt, a legjobbkor talált rám. Az események elkerülhetetlen erővel indultak el, a valóság átélhető és bohém módon áradt a szövegből. Könnyed életmese, színes fantáziával keveredett álomvilág ez, amiben igazi titkok, szép és fájó emlékek tárulnak fel az olvasó előtt.

Főhősünk a kissé szórakozott Olli Suominen egy ifjúsági könyvkiadó élén dolgozik, sorra hagyja el az esernyőit. Ennek a későbbiekben lesz jelentősége. Tulajdonképpen beérkezett, élete révben van, munkáját szereti, kitölti idejét, boldog házasságban él feleségével és fiával a Domb tövében. A részletgazdag események azonban felborítják ezt az unalmas nyugalmat, ami rá is fér Ollira. 

Ő maga is rádöbben, mennyire unja ezt a szürke kiszámíthatóságot az életében. Az életközépi válság elérte őt.

Fontos elem, hogy a regény jó tíz évvel korábban játszódik, amikor a Facebook éppen csak kezdett 

tért hódítani. Olli életébe is ez hozza a változást, nem csak azért, mert csatlakozik egy filmklubhoz, 

de váratlanul felbukkan néhány régi "ismerős" mellett az első szerelme Kerttu Kara is. Ezáltal megelevenednek, feltárulnak a múlt titkai emlékei is. Ez a mágikus erővel bíró emlékzuhatag lendületesen bontakozik ki, több rétegből áll össze. Olli esélyt kap arra, hogy megtalálja régi önmagát, azonban az nagy kérdés, a már felnőtt férfi mit tud kezdeni a régi emlékek fakuló képeivel? A képzelet laza, játékos kombinációja és a szürke valóság hatása a szereplők életére adja a történet motorját.

    

A gyermekkor meghatározó mindig, a régi megelevenedő eseményfolyam keveredik Olli álmaival, vágyaival. Ezek eleinte boldog, örömteli nyarakat idéznek, jól elkülönülnek. Lemegyünk az álmok, a lelke mélyére, visszatérünk a múltba. Mindenkinek vannak a szép emlékek mellett sérelmei, eltemetett fájdalmai. Mi is történt azon az utolsó régi, közös nyáron, amikor véget ért egy szépen induló gyerekszerelem és a barátság is zátonyra futott. Milyen volt, ki volt a körteruhás lány? Az első szerelem hatása megelevenedik, azonban ezek a régi képek mára már fakulnak, átértékelődnek. Többrétegű elemekből áll össze a regény, izgalmas képeivel hoz sok megélt kalandot, gyerekkori emléket idéz fel az olvasóban is.

Nem mellékesen számtalan viszontagság után Kerttu Kara sikeres írónő lett, az élete minden szempontból irigylésre méltó. Új könyvét Olli kiadójára bízza. Az életünk egy film, ez szinte biztos, ahogyan az írott élet néha varázslatosan találkozik a valósággal. Itt kapnak a régi klasszikus filmek és szereplői hangsúlyt. Saját életünk filmjében azonban mi játsszuk a főszerepet. Ez egyszerre Édes élet vagy a Kaktusz virága is lehet.

Van azonban egy pillanat, amikor már-már krimibe fordul a történet, szürreálisan sötét dráma bontakozik ki a múltból. Az egykori gyerekbanda tagjai igyekeznek jóvá tenni az egykori gonosz tettüket. Ez a trauma az, ami végig meghatározó az összes szereplő életében. A lelkük mélyére elásott borzalom képei elgondolkodtató, komor drámát hoznak. Az egykori szenvedélyre árnyék borul. 

Lehet-e harminc év távlatából visszaforgatni az időt, a rosszat elfeledtetni? Nem csak a kisváros titkos helyszínei és tökéletes rejtekjáratai, ami a gyermeki fantáziát mozgatja. Az odalent és odabent lévő mágikus és varázslatos világ elevenedik meg előttünk, így az emlékek és álmok keveredése egy misztikus, de realista regényt eredményezett. Olli élete és Kerttu sorsa mit rejt még előttünk, mivé tud válni a szenvedély és a régi szerelem emléke? Erre hogyan hatnak a külső mellékszereplők? Bizony néha jobban, mint kéne. 


Kerttu évek óta eltűnt, Párizsban él jelenleg, azonban sorsa egy életre szorosan fonódik össze Olliéval. A boldog gyerekkor nyarainak ideje szép emlék, ám ez néhány egyéb régi barát felbukkanásával egyre komorabbá válik. Kerttu sorsa mély és sötét titkot hordoz, ami lassan derül ki ennek a traumának a mibenléte. A sikerkönyve a Mágikus filmes kalauz is fontos elem a történésekben, tetszettek a klasszikus filmek közvetlen hivatkozásai, megidézett jelenetei.

Életünk filmje pereg előttünk, ami hol könnyed és vidám, majd tragikus, szomorú dráma elegye. A történet másik érdekessége, hogy elképesztő módon két különböző befejezést kapott a regény. 

A számtalan szimbólummal, a mágikus realizmus vagy a fantázia műfajának keveredésével izgalmas regényt eredményezett. Titkos folyosók nem csak az emlékeinkben léteznek. A mai finn irodalom egyik gyöngyszeme ez a regény, ami a Typotex Kiadó jóvoltából került a hazai olvasók elé.



    

A finn író pályája rendkívül sikeres fantasy- és sci-fi-novellákkal kezdődött. Gazdagon áradó fantáziája az egyik védjegye, és művei kapcsán gyakran emlegetik a mágikus realizmust, amely helyett ő a finn írótársaival megalkotott reálfantázia (reaalifantasia) kifejezést szereti. A Dombvárosi rejtekjáratok regényével másodszor nyerte el a finn Tolkien társaság díját.



Typotex, Budapest, 2020
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634931126 · Fordította: Bába Laura

Mazel Tov

J. S. Margot: Mazel Tov
Különös barátságom egy ortodox zsidó családdal



                                                                                    

"A vallásossághoz bátorság kell. Az ateizmus a bátorság hiányának bizonyítéka."




Az Antwerpenben élő újságírónő könyvéből megismerhetjük közelebbről ennek az ortodox zsidó családnak a tagjait, hagyományainak gyökerét, hétköznapjait, a világhoz való viszonyát. Nem csak érdekes és meglepő, de határozottan eredeti és emberközeli történet született. Antwerpen nagy zsidó közösséggel rendelkezik, amely elég elszigetelt életmódot folytat.


Az eseményeket három részre lebontva ismerhetjük meg. 1987-ben veszi kezdetét a cselekmény, amikor az egyetemista, alig húsz éves Margot, korrepetálást vállal egy négy gyerekes zsidó családnál. Ez a rész hat évet ölel fel. Persze, már a kezdeti felvételi beszélgetések megadják az alaphangot, kiütköznek a vallási és szokásbeli különbségek. Margot a szüleitől már külön él, de nem házasságban a barátjával, aki ráadásul muszlin menekült. A kezdeti nehézségek után lassan ismerjük meg a zsidó család tagjait, a gyereket, akiket Margot korrepetál. A legnagyobb fiúval Simonnal szinte nincs is gondja, csak jelzésértékűen van jelen, ahogyan a legkisebb lánnyal is alig találkozunk a regényben. 

A két középső gyermekkel alakul ki mélyebb kapcsolata. Jakov és Elzira sorsa összefonódik Margot életével, hamarosan részese lehet és alaposabban megismerheti ezt a számára különös és ismeretlen világot. Bátran kérdez, ha nem ért valamit, illetve akaratlanul is elmélyed a zsidóság történelmében.

 

"Minél kevesebb ember ismeri életmódunkat, annál jobb." - vallja a családfő. Schneider úr, az apa auschwitzi túlélő, ami mélyen hat az egész családra. A többnyelvű Schneiderek modern ortodoxok. Megismerjük a különbségeket, kultúrájukat, a világban elfoglalt helyüket. Hagyománytisztelő múltjukhoz ragaszkodó, ám mégis a modern életet is vállaló antwerpeni zsidó közösség tagjait látjuk közelről. A '80-as évek végén a zsidó Antwerpen még mindig a holokauszt árnyékában állt. A város zsidóinak kétharmadát egykor kitoloncolták. Ezek a valódi élethelyzetek teszik üdén maivá és hitelessé a regényt. A Mazel Tov rövid, gyakran epizódikus fejezetekben, szépirodalmi igényességgel meséli el Margot és a család kapcsolatát. Tetszettek az apa zsidó viccei, amik jól színesítették a regényt.

Ez a kölcsönös megismerés egy lassú és nehéz folyamat, számtalan vicces félreértéssel, meglepetéssel nem csak Margot számára. Igen nehéz bejutni egy ortodox zsidó családba. A szorossá váló, bizalmon alapuló kapcsolat során mind a két gyerekkel kialakul egy belső barátság, lelki összhang. Különösen Elzira az, aki nagy változáson megy át. Ő ugyanis egy furcsa betegséggel született, ami az önbizalmára is kihat.  Mozgáskoordinációs problémái vannak, ám Margot eléri, hogy biciklizni is megtanul, majd egy kiskutyát is megengednek a zárkózott szülők lányuk számára. Felbukkan a nagymama is, aki üde színfolt a történetben. Az első rész Elzira érettségijéig, azaz 1993-ig tart. Margot feladatai mellett a saját életébe is bepillantást kapunk, Nima története is kibontakozik előttünk.

    

1994 - 2000 -ig tart a második rész eseményeinek története. Itt a gyerekek továbbtanulása, felnőtt életbe való beilleszkedése adja az alapokat. A gyerekek felnőttekké válnak és elköltöznek - Izraelbe, Brooklynba -, a kapcsolatok új, meglepő hangszínt öltenek. Margot már nem alkalmazott, hanem barát és bizalmas. Olvasmányos és kalandos utazás ez a történet egy ortodox zsidó család világában. A harmadik rész 2001-től napjainkig vezet, itt már a gyerekeknek vannak gyerekeik, a viszony továbbra is baráti. Margot és Nima kapcsolata rég véget ért, új barátjával él. Könyve jelent meg, ami erősen önéletrajzi. Margot emlékeinek elolvasása egy kívülálló szemszögből vezetett expedíció az ortodox zsidók világába. Egy lelki fejlődés is egyben, miközben Margot alakja és élete is folyamatosan alakul, változik. Ebben a részben megismerjük a new york-i és az antwerpeni zsidók életének különbségeit: előbbiek szabadabbnak és nyitottabbnak érzik magukat, mint utóbbiak. A miértre is kapunk választ. Életszerű a történet, ami számos utalást tartalmaz a belga történelemre és a flamandok és a hollandok közötti különbségekre.

Mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, aki többet szeretne tudni arról, hogyan élnek az ortodox zsidók, hogyan őrzik hagyományaikat, múltjukat, hangolják össze a mai modern világot életükkel.




"A múltunkat ismerjük. Reggeltől estig itt van a jelenünkben, éppen ez az egyik oka, amiért olyan rendíthetetlenül ragaszkodunk a hagyományainkhoz. A szüleinket azért gyilkolták meg, akik voltak. Erkölcsi kötelességünk, hogy kiálljunk mellettük. Hogy megvédjük az életüket, amely a mi életünk is."




ITT tudod megrendelni a regényt.



   

J. S. Margot (1967–) Antwerpenben élő, szabadúszó író-újságíró. Eddig hat regényt és két interjúkötetet jelentetett meg. A Mazel tov számos elismerésben részesült, angol, német, francia és lengyel nyelvre is lefordították.



Európa, Budapest, 2020
436 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635042296 · Fordította: Gera Judit