Gyilkos vágy

Kovács Noémi: Gyilkos vágy 





  "Régi bűnnek hosszú az árnyéka"
           (Agatha Christie)












A könyvhétre jelent meg Kovács Noémi legújabb, immár második krimije a Gyilkos vágy. A Normafás sorozatgyilkost a Lélekölő történet végén elkaptuk, az ügy megoldódott, lezárult.
Azonban Peter Page nyomozó visszatér a migrénes fejfájós rohamaival együtt és visszatér a rohamokban a Normafás is. Nem hagyja nyugton a nyomozónkat.



Peter amerikai magyar szülők gyermeke, nem dohányzik, nem iszik, van egy rozzant Opelje, remek rendőr. A szaglása is kiváló, mert hiperozmiás, amitől különösen érzékeny a szagokra. Kávé iránti szenvedélyével nincs egyedül. Van magánélete, beleláthatunk kapcsolatába is. Hús-vér figura, ahogyan a regény többi szereplője is. Nekem Csapó, a segédje volt főleg kedvencem. Humora, kissé esetlenül ügyefogyott alakja üde szín a regényben. Szegényt, folyamatosan lezöldfülűzte a főnöke. Barátilag, persze.

 A történet egyből a közepébe csap:  Egy gazdag üzletember feleségét holtan találják, a gyilkos módszere a szerb maffiára tereli a gyanút. Fokozza a hatást, hogy a házaspár éppen válni készült.
Minden adott, egy újabb izgalmas nyomozáshoz, amit meg is kapunk. És, ahogyan mondani szokták: ez még csak a kezdet! Lesz itt még történés nem kevés. Gazdag háttéranyaggal találkozhatunk. Izgalomra ad okot bőséggel a szerző. A nyomozás menetében is részt vehetünk. Beavat minket, bőséges információkat kapunk a nyomozói munka menetéről. A nyomozás kiterjed több magyar városra is. Fontos helyszínek: Szeged és Debrecen is. A nyomozók főhadiszállása pedig a Tevepalotában van. A figyelmes olvasó valós esetek részleteit fedezheti fel a lapokon.

Alapos és gondolkodásra serkentő krimit olvashattam. Próbáltam "együtt nyomozni" Page nyomozóval: mindenki gyanús volt, már mindenkiben gyilkost láttam. Az áldozatok száma tovább gyarapodott. Sajnos az egyik igen szimpatikus nyomozó is áldozattá lett. Őt igen csak sajnáltam, ahogyan a kollégái is. Mikor Page körül kezdett ritkulni a levegő, bizony ideges lettem!
Mi jön még? Ki a gyilkos? És miért is?

Természetesen minden kiderül a végére! Tényleg az utolsó oldalakig fokozódik a feszültség, ott azonban a megoldástól leesik az állunk! Egyet kell értenem a szerzővel, ahogy a könyv végén megállapítja: nőben sose bízz! Ha netán szőke, akkor főleg!  Nem akarok "poéngyilkos" lenni, hogy ki az elkövető, még a nemét sem árulom el. A miérteket is megválaszolja Kovács Noémi. Sőt, egy magyar önvédelmi sport a krav-maga is kiemelten fontos helyet kap. Lehet, nem ártana néhány alapfogást elsajátítani, jól jöhet az még!


Érezhetően alaposabb és bőségesebb a háttérmunka, mint a Lélekölő esetében. Remekül felépített
krimi, sok sok ismert és valóban megtörtént bűnesettel. ( Z.Nagy gyilkosság és Magda Marinko), ennyit elég is kiemelnem erre mindenki emlékszik egészen biztosan. A rendőrkutyák munkájáról, a fegyverszakértők és kriminálpszichológus feladatairól is képet kapunk. Igazi magyar krimi, ismerős magyar helyszínekkel, szereplőkkel. A remek, misztikusan titokzatos lila borító jól illik a spirituális témához.

Akik kedvelik Agatha Christie, vagy Michael Conelly krimijeit ezt is fogják. A magyar krimik is bizonyítanak az olvasóknak. Friss, lendületes, mai és fiatalos olvasmány lesz.
                             


Kovács Noémi a Tetthely című bűnügyi magazin tv-s munkatársa volt. A Gyilkos vágy létező karakterekkel, valós hazai bűneseteken alapuló, izgalmas második krimije.
Jó nyomozást minden krimikedvelő olvasónak

       

                   A Gyilkos vágy itt megrendelhető!
                 
http://www.lira.hu/.../sci-fi-fantasy-krimi/gyilkos-vagy









Athenaeum, Budapest, 2014

ISBN: 9789632933412

Bántalmazó házasság

Rados Virág: Bántalmazó házasság 



                                                  


  "Nem vette észre, hogy ők ketten unos-untalan egy bizonyos koreográfiát követnek, és hogy a kapcsolatuk játszmákra épül."






Rados Virág nagyon kényes témához nyúlt harmadik könyvében. A házasságon belüli bántalmazás, majd erőszak a világban sok probléma forrása lehet a házastársak között. Bántani szavakkal is lehet, nem csak fizikális erőszakkal.
Ha ezt folyamatosan tűrik, annak bizony az esetek többségében borítékolhatóan sajnos nem lesz jó vége. A szenvedő fél legtöbb ilyen esetben a nő.

Kárpáti Anna, a regény főhősének története olvasmányos formában megírt igazi  pszicho-családregény. Anna erősen önbizalomhiánnyal küzdő, szeretetre vágyó mai fiatal. Az ő szemszögéből lehetünk tanúi a történéseknek. Sajnos rosszul választott, de nála a család segített a megoldásban. Kalandos ifjú élete a párkeresés sorozata után Ferkóval alakul ki valami, amitől reméli a boldogságot.
Ahogy lenni szokott eleinte minden szép és jó. Majd kibújik a szög a zsákból és  Ferkóról kiderül, hogy korántsem az a kedves férfi, inkább egy vadállattá váló, rideg, goromba, erőszakos ember.

A kapcsolatuk Ferkóval eleinte sem volt igazán felhőtlen, mégis  házasságba torkolt. Nem igazán értettem, hogy egy okos és tanult nő miért hagyta eddig fajulni a dolgokat? Már a házasságba is csak úgy "belesodródott". Érezte ő, de nem tudott, nem akart menekülni. Öt kemény éve bánta, nem is beszélve a lelki és testi fájdalmakról. Drukkoltam Annának, nyíljon már ki a szeme, és legyen elég mersze lelépni, amíg nem késő! A "majd én megmutatom" legtöbbször nem vezet semmi jóra.

Ferkó bizony nagyon negatív alak, egoista, önző és karriercentrikus, a régi elvet valló " pénz olvasva, asszony verve jó" figura. Igazi felkapaszkodott senkiházi. Jól jellemzi a regény végén Anna, mikorra már tisztán látja férje jellemhibáit. Lehet a neve előtt az a két betű, akkor is egy kikapaszkodott paraszt maradt.  A régi igazság is bizonyítást nyert ezzel: nem az a paraszt, akin gumicsizma van, hanem aki úgy viselkedik!

Ferkó utálja, lenézi a felesége családját, míg azok kedvesen és örömmel fogadták magukhoz.

" A zsidó családok gejzírként felbuzgó érzelmességével ölelték keblükre a vendéget."

 Annán kéri számon a politikai nézeteiket, szerinte sértő viselkedésüket. Toma, az második férj nagyon jól működik villámhárítóként, igazi békebíró a családban.
Ferkónak senki és semmi nem jó. Még a  saját anyját is szolgálója ként kezeli. Kiállhatatlan figura. A szex terén sem tud igazán mit felmutatni, tehát ezzel sem köti magához Annát. A veszekedés után édes a kibékülés tétel nem nyer bizonyítást...
Kihasználja, megalázza Annát. Semmibe veszi annak munkáját, neki csak cseléd kell, annak tartja.
A karácsonyi ajándékhalmozással sem tud jóvá tenni semmit. A rejtett pszichológiai mondatok nagyon tetszettek, jól vannak beépítve a történetbe. Rados Virág a mellékalakok életét is megvillantja néhány jó mondattal. Anna húgának kapcsolatába is beleshetünk, vagy Ferkó anyjának sem lehetett örömteli és boldog élete. Sőt, a kedves nagymamival is az élet, már nem annyira volt fenékig tejfel.
Emellett a családi összetartás, egymás iránti figyelem fontossága is kiderül.

Anna élete valójában már gyerekkorában eldőlt. Szülei válása után igazi mai gyerekkora volt, mozaikcsaládban nőtt fel. A boldogság vágya azonban elemi erővel ott van végig életében.
Ám erre sokáig nincs lehetősége, bár igyekszik jó asszony lenni: munka után siet haza, főz, mos, takarít, a férje elvárásai szerint. Mégis mindig van valami baj, ok a vitára, veszekedésre. Az állandó és folyamatos bántások eredménye, hogy elhiszi, megérdemli a verést.
Társadalmilag a másik fél terrorizálása, verése nem megengedhető. Azonban, hogy mi történik otthon a négy fal között, ritkán sok esetben későn derül ki. Lásd az ilyen jellegű emlékező-tüntetéseket a névtelen áldozatokért! Még ma is sok nő esik áldozatul férje szeszélyének. Nem is feltétlenül csak alkohol hatására... A regény végén megdöbbentően valós volt Anna félelme: nem mert haza menni.
Még mindig félt, tartott a volt férj bosszújától, hogy nem fogja tudni elengedni őt. Nem nyeli le a békát, a nő elvesztését afféle személyes kudarcként akarja megtorolni. Van ilyen, sajnos nem kevés ilyen és hasonló estről számoltak már be a híradók.

A család összetartó szeretete az, ami végül kimenti Annát ebből a folyamatos hullámvasútból.
Végre megnyílik, mer őszinte lenni és elmondja boldogtalanságát.
Remek mondataiban jól ábrázolásra kerülnek a jellemek és az egész család is. Valós, életszerű a történet végig. A kedves és okos nagymama szerethetően szimpatikus figura. Az apa alakja is meghatározó és fontos. Nekem még az anya is szerethető volt, távolságtartó, sokszor hűvös viselkedése ellenére is. Valahol az ő lelkében is ott maradt a tüske az első és sikertelen házassága miatt. Amikor végre lehetősége nyílik, igazi anyatigrisként áll lánya mellé.

A téma nagyon aktuális, olvassátok el, mert biztos vagyok benne, hogy nem csak én nem tudtam letenni, amíg el nem olvastam a regényt. A megnyugtató befejezés ellenére is sokan magukra, szomszédjukra vagy egyéb rokonokra ismerhetnek. Netán önmagukra. Lehet ez a könyv fog erőt adni
 és kilépni, lezárni egy vegetáló, nem működő kapcsolatot.

Hiszen a csónakban nem kell kapitány! A kölcsönös szeretet mellett a másik fél tisztelete is nagyon fontos. Oda - vissza! Akkor működik és jó lesz az a kapcsolat.
Ehhez adjon az jó Isten erőt és lehetőséget mindenkinek!

                                     

Rados Virág jelenleg szabadfoglalkozású újságíró.
Budapesten született, értelmiségi családban. Saját bevallása szerint is falta a könyveket, az a fajta gyerek volt, aki a körülötte kavargó káoszból az olvasásba menekült. 
Az ELTE Bölcsészkaron diplomázott, magyar nyelv és irodalom, valamint orosz szakon. A diploma után négy évig tanított. 2001-ben diagnosztizáltak nála bipoláris zavart. Erről a betegségről írta első regényét a Bipoláris-t. 
A Jaffa Kiadónál megjelent kötetei:

Bipoláris, Visszakapott élet, Bántalmazó házasság, In flagranti.
Új kötete nyár végén várható, Ádám asszonyai címmel.

Jaffa, Budapest, 2012

248 oldal · ISBN: 9786155235290

Bloginterjú - Trux Béla

Beszélgetés Trux Béla íróval
a múzeumok éjszakáján, Makón

                             

A makói múzeumok éjszakájának egyik legérdekesebb programja volt Trux Béla író előadása a templomos lovagokról. Mesélt az életükről, ruházatukról és fegyvereikről, arról hogyan is jött létre, majd szűnt meg a templomos lovagrend. Akkon ostromáról is hallhattak és láthattak képeket is az érdeklődők.
Trux Béla a  Makói Múzeumért és Kultúráért Alapítvány vendége volt.

- Kedves Béla, mit kell tudnunk rólad, mielőtt kézbe vennénk a könyveidet. Mesélj kicsit magadról, informatikusból hogyan lettél író, miért éppen a templomosokat választottad témának a történelemből?

TB:
- Mindig is imádtam a történelmet, leginkább a középkort, és szeretem az ostromokat. Gyerekkoromban sokat szaladgáltam a barátaimmal a Diósgyőri Várban, mert közel esett a lakásunkhoz.
Megérintett a kövek szótlan üzenete, a régmúlt dicsősége. Maga a történelem susogott a csonka tornyok között. De nem ezért lettem író. Hanem azért, mert beteg lettem. Egy őszi náthával kezdődött minden. Akkor még a miskolci börtönben dolgoztam informatikusként, elkapott egy szokásos náthás megbetegedés, ami nem akart múlni. Sajnos azóta is kezelést kapok, járom az orvosokat. Az életmódváltás, a pihenés idejét kitöltve, feleségem hatására kezdtem írni.
 
- A könyved olvasva megfogott a misztikum a csoda, a kaland érzése. Templomosnak lenni életérzést, elhivatottságot jelentett. Gyönyörűen és megkapóan írsz a szerelemről is a kalandok közt.
Tristan von Zorn karizmatikus figura. Hogyan alkottad meg, kiről mintáztad a karakterét?

TB:
- Most elárulom, egy régi Brad Pitt film volt az alap a Szenvedélyek viharában nekem tetszett, remek alakítás volt. Olyan karaktert akartam megírni, aki szenvedélyes és romantikus hős figura is.
Tristan álmainak a könyvben összetett jelentése van. Egyaránt értelmezhetőek az alkímia, a hermetikus filozófia, de akár a pszichológia felől is, miközben maguk a főhősök egy negyedik megoldásra jutnak, ami egyébként szintén helytálló.
A neve pedig a mi ősi családnevünket viseli.
Közel két éves kutató munka előzte meg a megírást, ami újabb öt év volt. Hatalmas anyagot gyűjtöttem össze, volt miből merítenem. A két könyv összesen 3600000 karakter lett.
A fantázia és a misztikum keveredése a romantikával úgy gondolom, jól sikerült. Semmiképpen nem akartam "túl rózsaszínnek" ábrázolni azt a kort. Úgy érzem, sikerült eltalálni az arányokat, ami az olvasóknak is fogyasztható. Nem történelemkönyv, de korhű dokumentumok alapján megírt, valós eseményeket magába foglaló könyv lett. Akkon valóban létezett, a történelem nem díszlete a könyvnek.

                                              Az előadás után élő harci bemutató is volt.
                                                 Dux Ruzorum – Szent Imre testőrség



- A TRT-nek is alapító tagja vagy. Hogyan fogadtak, mint elsőkönyves szerzőt, miért tartod fontosnak Te  a múlt megismerését? Min dolgozol jelenleg?

TB:
- A Történelmi Regényírók Társasága egy remek kezdeményezés. Megtisztelő ebben részt venni olyan írótársakkal, mint Benkő László, Marcellus Mihály, Fonyódi Tibor, vagy kedves jó barátom Rozsnyai János.

Az írókat összefogó, a könyvek népszerűsítésére létrejött kezdeményezés alapötlete Bokor Páltól ered. Szerencsére elég nagy az érdeklődés a történelmi könyvek iránt, mondhatjuk újra reneszánszát élik a komolyabb könyvek. Múlt nélkül nincsen jelen sem.
Ennek megfelelően mindenki olyat próbál alkotni, ami a közönséget szórakoztatja, tanítja is. Van bőven alapanyag, mindenki megtalálja a neki tetsző témát.
Új regényem készülőben van, Eretnek munkacímen fut. Történetében a rovásírásról is szó esik, a  Fekete ember visszatér. Inkvizítorok is a szereplők közt vannak, kalandban nem lesz hiány!

                                          Trux Bélával a makói hagymásházban beszélgettem


 - Van két gyönyörű gyermeked, Gergő és Mira. Az újabb generációt megnyerni a mesével lehet.
Szoktál nekik olvasni, mesélni? Mit olvasol Te, ha van erre időd, mi ad kikapcsolódást?

TB:
- Családi hagyományai vannak a mesének nálunk. Már édesapám is sokat mesélt nekem. Később jöttek a képregények, sci-fik. Természetesen mesélek nekik, sőt van saját családi mesehősünk is. A kitalált kalandok nagyon megmozgatják a képzeletüket, szeretik hallgatni. A hagyományos mesealakok találkozásiból mindig érdekes mesék születnek.
Kevés időm van, de a Trónok harca sorozatot nem tudtam kihagyni, elolvastam. Most a készülő könyvemre megy minden időm. Az írás és anyaggyűjtés fontos időigényes.

- Nem gondoltál arra, hogy ezeket a meséket megírd, nyilvánossá tedd?

TB:
- Nem rossz gondolat, még akár az is elképzelhető. A jövő nyitott, lehetséges.

Köszönöm a beszélgetést és várjuk az új regényt, amihez jó munkát kívánok!
Kapcsolódó könyvek:  Trux Béla: A templomos lovag 

  

2. Trux Béla: Akkon ostroma

   Aba, Budapest, 2012

ISBN: 9786155033605 és

ISBN : 9786155033834

 

                                           Dux Ruzorum – Szent Imre testőrség két harcosa

Szégyen

Karin Alvtegen: Szégyen


                                                        


             




Karin Alvtegen az egyik legismertebb és legnépszerűbb skandináv írónő, 1965-ben született. A pszichokrimi műfajában alkotott eddig sikeresen. Történeteire jellemzően, nem csak magát a bűnesetet tárgyalja, hanem az emberi kapcsolatok oldaláról közelíti meg karakterei érzéseit. Mindezt kegyetlen őszinteséggel, mégis nagyon érzékenyen teszi.
 Alvtegen 2001-ben elnyerte a legjobb skandináv krimiért járó Üvegkulcs-díjat is.  Őt is jelölték a két legrangosabb krimi díjra: a CWA International Dagger és az Edgar Allan Poe-díjra. Könyveit eddig 26 országban adták ki sikerrel. Szégyen című regénye a negyedik a sorban, már nagyon várt kötet volt idehaza. 


A Szégyen igazi női regény. Az összes szereplője nő, a férfiak alig, illetve csak mellékalakok ebben a történetben. Roppantul elgondolkodtató és nyomasztó a történet.
A fülszöveg szerint:  Két nő a múlt fogságában. Két nő, akik jobban nem is különbözhetnének egymástól. Monika sikeres orvos, szép és fiatal, akire végre a szerelem is rátalált. Maj-Britt magányos, megkeseredett, óriási túlsúllyal küzdő, idősödő nő, aki évek óta nem lépett ki otthonából.


Természetesen a két nő története egyszer összeér. Karin elvarázsolt és lenyűgözött ismét.
Hogyan lehet lelkünk sötét titkaival élni? Lehet-e valakit egész életében bűntudatban tartani?
Nem, ez egészen egyértelműen kiderül a regényből. Monika életét egy kamaszkori véletlen baleset következménye teszi tönkre. Anyja elképesztő módon nem tudja neki megbocsájtani, hogy ő túlélte! Az anya összes fájdalmát és elkeseredett tehetetlenségét lánya ellen éli ki. Amivel persze módszeresen tönkreteszi annak felnőtt életét is.

A gyász egy életen át, és az elhagyatottság lelki nyomorékká teszi anyucit. Nem tud örülni lányának, a sikereinek, annak, hogy ő él. Egyszerűen nem találok szavakat az anya viselkedésére, hiszen lánya minden bajának ő a fő okozója.
Monikánál látszólag ugyan minden rendben van, hiszen van menő állása, jövedelme, lakása, autója. Ám ezek csak tárgyak, kellékek. A szerelemre képtelen, boldogság hiánya nyomorítja meg életét. Hosszú évek óta él bűntudatban, amit anyja folyamatosan táplál, miközben vágyakozik a szeretetre, ölelő karokra, megértő társra.

Maj-Britt története is ad okot gondolkodásra. A háttérben itt is a fiatalkorában elszenvedett, szülők általi megszégyenítés áll. A vallásból eredő nézetkülönbségek indítják el a lavinát. 
Maj-Britt egyszerűen csak beleszeret egy fiúba. Azonban ő nem a csoport tagja, a szülők pedig már választottak neki párt... A testi érés és a vágy már csak hab a tortán. Nagyon megrázó és elgondolkodtató a szülők elvakult gyűlölete a saját gyermekük iránt. Pusztán azért, mert másképp mer gondolkodni, másképpen érez, mást gondol a világ dolgairól. Egyszerűen kitagadják, nem vesznek róla tudomást tovább. Az unokájuk születésére sem reagálnak. Mindezt a vallási hitre alapozva. Csoda-e, ha Maj-Britt önmagát okolja a történtekért és saját testét teszi felelőssé? Isteni büntetésnek fogja fel gyermeke betegségét is, aminek következményei életére végleg kihatnak.

Bűnhődés egy életen át, bűntudattal élni, arra kárhoztatva nem lehet. Nem oldja meg a problémákat. Nyomasztó és szomorú, ahogyan a két tönkre tett életről olvasunk.
Amikor pedig összeérnek a szálak, a bűnhődés még magasabb fokra lendül. Monika is elkövet mindent, hogy jóvá tegye azt, amiről nem tehet. Egy apát, annak hiányát nem tud pénzzel pótolni. Thomas felbukkanása talán ad neki esélyt a boldogságra, normális emberi kapcsolatra.
Maj-Britt esetében a megváltást és az önkéntes magány feloldását egy gyerekkori  barátnő levele hozza el.

Nem mesélek, nem spoilerezek, olvassátok el! Bár nem a skandináv krimik sorozatban jelent meg a regény, nem is az, inkább lélektani dráma. Nagyon hatásos és megrázó olvasmány lesz! Karin zseniálisan ír emberi kapcsolatokról, sorsokról. Néhány rosszul meghozott döntésről azok hatásairól. Életünk a kezünkben van, sorsunkat azonban mások ítélete, elvárásai szerint nem lehet élni. Még akkor sem, ha saját szüleinknek nem tudunk megfelelni. Gondolatainkért és vágyainkért mi magunk vagyunk felelősek, csak magunknak tartozunk elszámolni.
Különben egy életen át ok nélkül szoronghatunk, szégyenkezhetünk.


4,5/5

                       

                 

Eredeti megjelenés éve: 2005
 Címe: Skam
Animus, Budapest, 2014

288 oldal · ISBN: 9789633241431

Fordította: Dobosi Beáta 

A százéves ember - könyv és film

Jonas Jonasson: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt




                 
Örök kérdés: könyv vagy film? Az esetek többségében a könyv nyert, most azonban mindkettőt ajánlom jó szívvel!
Igazán eredeti, egyedi történet, megkapó stílusban. Már a címe is sokat elárul, ennyire hosszú címet nem szoktak adni sem könyvnek, sem filmnek. Szokni kell a humorát, de megfog és nem ereszt. Szóval ez a könyv 5 csillagos lett nálam is. Nem hiába vásárolták meg a könyvet egy év alatt majd' nyolcszázezren a kilencmilliós Svédországban, és jelentették meg több mint harminc nyelven szerte a világon. A siker hatására a film is elkészült a regényből, amit nem rontottak el.

A könyvről és a szerzőről:

Jonas Jonasson Svédországban született 1962-ben. Hosszú időn át mint újságíró, kommunikációs tanácsadó és televíziós producer dolgozott, majd új életet kezdett: megírta A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt című regényét, ami egy csapásra meghozta számára a világhírt. Jelenleg kisfiával és néhány csirkével él egy svéd szigeten. Újabb könyve Az analfabéta, aki tudott számolni tavaly év végén jelent meg. Hasonlóan írónikus, humoros a története.

A százéves ember,.. a mai lektűrirodalom sikeres remeke. Pörgős és valóban adja magát a filmhez, igazi road movie. Történetvezetése két szálon fut: 
Allan Karlsson svéd dinamitgyáros százéves születésnapjára készülnek az öregek otthonában, ahogy kell. Van torta, sok-sok gyertya és a polgármester is megérkezik. Ám Allan nincs sehol, eltűnt... szó szerint és nyom nélkül. Kimászik az ablakon, ahogyan a cím ígéri, egyszerűen elege lett! Az izgalmas kiindulópont után kezdődik  a nagy utazás Svédországon át, miközben különféle furcsa alakok csapódnak mellé.

Már rögtön a kisvárosi buszmegállóban egy fiatal és kissé együgyű maffiózó a kezébe nyomja a bőröndjét, amíg bemegy a wc-be... csakhogy közben Allan-nak indul a busza. Mi sem természetesebb, minthogy ő elindul, persze bőröndöstül. Ezzel megalapozza a konfliktust, elindul a hajsza visszaszerezni a titokzatos bőröndöt. A másik szálon megismerjük Allan életét, amely egyben a 20. század története, s amelyben fontos szerepet kap többek közt Sztálin, Berija, Hruscsov, Franco, Roosevelt és Truman elnök, De Gaulle, Mao, sőt maga Einsten ikertestvére is feltűnik. Gyorstalpaló történelemóra ez, szórakoztató formában. Úgy vélem, hogy a színészek is élvezték a forgatást.



Mindeközben szinte véletlenül Allan, aki gyermekkora óta érdeklődik a robbantások iránt, még az atombombát is feltalálja. Akad benne politikai vonal, de mivel tele van humorral, nem válik tőle komollyá egy pillanatra sem, sőt! A történelem igazi bohóctréfa, és az élet summája az anyai bölcsesség: "van, ahogy van, és lesz, ahogy lesz".

Fontos szerep jut egy cirkuszból megmentett elefántnak is. A további alakok is életszerűek, valóban mutatnak hasonlóságot Rejtő-i karakterekre, humora vegyül Tarantino morbid és fekete humorával.Eredeti és egyedien jók a karakterek. Humora nem erőltetett, valóban jó kikapcsolódást ag akár a könyv, akár a film. 

Fantasztikus képzelőereje van az írónak, úgy írta bele a legképtelenebb fordulatokat, olyan egységet alkotva, mintha Münchausen báró és Háry János alakjait gyúrta volna egybe Allan karakterébe. A "véletlen", itt nagybetűs szerepet játszik a történésekben. Remek és vicces ámokfutás ez.
A könyv most filmes borítóval is újra megjelent. 





A film:
 Hűen követi a könyv történéseit, remekül adja vissza annak humorát. A kerettörténet talán esetlen, kissé félszeg még tán idiótácska is. Mégis működik, ettől jó. A kettő együtt remek kikapcsolódás és szórakoztató időtöltés. A figurák is zseniálisak: Benny aki majdnem orvos és még sok más is, az üldöző gengszterek is eredeti figurák, a bandavezérig, és Sonja az elefánt is nagyot alakít! Igazi helyzetkomikumra és a véletlenre alapozott, sok humorral fűszerezett film készült a könyvből.

Bátran ajánlom, jó nyári program lesz megnézni olvasás után, vagy a film után elővenni a könyvet.
Megemlíteném a remek szinkronhangokat is, ami nagyon jól sikerült, jó választás volt mind Csuja Imre vagy Rudolf Péter is. Nagyon-nagyon jót szórakoztam, szerettem a humorát.

  http://youtu.be/6IwpU4coxIs



Eredeti megjelenés éve: 2009
 Athenaeum, Budapest, 2011

416 oldal · ISBN: 9789632931838 · Fordította: Kúnos László

 

Tolnay 100

Góg Laura: Tolnay 100


                 

Tolnay Klári a hazai színjátszás egyik legnagyobb alakja, ez  vitathatatlan.  Alakításai mind filmen, mind a színpadon kiemelkedőek voltak, de nem feledkezhetünk meg szinkronszerepeiről, dalairól sem. Születésének 100 éves évfordulóján egy gyönyörű kivitelű, igényes fotóalbummal tisztelegnek előtte. 

A könyv kivitele valóban gyönyörű és méltó a színésznőhöz. Képanyaga is pazar, jó kézbe venni, elmerengeni a széles skálát felölelő alakítások felett.  Legendás alakját tökéletes hangulatot teremtve idézi meg, követhetjük nyomon pályáját. Mégis pici hiányérzetem lett, kissé csalódottan tettem le a könyvet. Komolyan mondom, ha csak a Google keresőbe beírjuk a művésznő nevét, több információhoz juthatunk.

Magánéletéről semmi, néhány félmondattal elintéződik,
nem tartottam volna tisztességtelennek megemlíteni házasságait, persze nem bulvárra gondoltam. A kollégák, rendezők visszaemlékezései is színesíthették volna az emberekben élő Tolnay-lépet. (milyen volt mikor próbált, vele egy színpadon lenni, viszonya a fiatalabb kollégákhoz).
Én megkérdeztem volna Gyabronka Józseftől, hogyan emlékszik vissza az 1986-os, közös sikeres darabjukra a Maude és Haroldra?  Vagy Huszti Péter emlékező sorait is szívesen olvastam volna. Bizony akár a Márai románcról is érdemes lett volna szót ejteni.

A mohorai szülőházból lett emlékházról még egy fél mondat sincs, hogy egyáltalán az van és létezik!
Semmi újat nem mondott nekem, szerintem amit már eddig is mindenki tudott Klárikáról.  Egyszerű, eszköztelen színjátszó, barátságos,  keresztrejtvény és cigaretta imádatát már ezerszer olvashattuk, szerény, aki szeretett szinkronizálni (rajzfilmekben is kiemelkedőt alakított, hogy csak a Vili a veréb Verbéna alakját említsem a számtalan Disney-mese mellett). Énekelni is nagyon tudott, bársonyosan kellemes hangját öröm volt hallgatni. 

A közönség és a kollégák szerették, imádták. Én is a rajongók közé tartozom. Mai napig öröm látni egy-egy régebbi felvételen.Elismerték, hiszen egymás után kétszer kapott Kossuth-díjat: 1951 és 1952-ben. És vajon utána miért nem? Hiszen élete nagy alakítása Blanche még később jött, ahogyan filmjei közül a Pacsirta is csak 1963-ban készült el! A szerep és filmográfia hiányát már nem is említem... az bizony nagyon kellett volna. 

Korabeli színházi kritikákból összeollózott, képekkel feldúsított könyv. Gyakorlatilag elég lett volna a könyv fülszövegét elolvasni és a képeket nézegetni. Kár érte és a kihagyott lehetőségért, bizony többet ki lehetett volna hozni ebből a kötetből. Olvastam már jó néhány remek színészéletrajzot, portrét, hazai színházi nagyjainkról is.  Ez sajnos nem tartozik közéjük, bármennyire szép a kivitele, ez csak egy képgyűjtemény maradt. Annak izgalmas és érdekes, ez tény. 

Egy fejezetét kiemelném, ami viszont egészen sajátos és jól sikerült. Ez a Tolnay Klári és Bette Davis  élete és munkássága közti párhuzamot, egyezéseket vizsgálja. Ez kimondottan remek.

Ajánlom egy régi közmondással: Egy csecsemőnek minden vicc új. Vajon a fiatalok mennyire lesznek érdeklődőek, kíváncsiak a régi nagy még valóban minden porcikájában igazi SZÍNÉSZNŐRE? 

Részlet a fülszövegből:

"Amikor Tolnay Klári jelenségéről beszélünk, az egyéniség, az intellektus és a törékeny, apró testbe zárt sugárzás hármasáról szólunk. Olyan kisugárzásról, mely nagymamák és unokák, férfiak és kamasz fiúk kedvencévé tette és teszi ma is azt a színésznőt, aki a háború előtti sztárkorszakot követően is sztár maradt, végig hatvannégy éves pályafutása folyamán. Sztár a szó legnemesebb értelmében: valódi emberábrázoló művész csipetnyi huncutsággal, vagánysággal meghintett ösztönös eleganciával, tekintetén átsugárzó értelemmel és varázslatos mosollyal."

Szeressük továbbra is, emlékezzünk rá és alakításaira. Keressünk elő néhány régi felvételét, nézzük meg filmjeit. Többet megtudunk a színésznőről, az emberről.
Emlékezzünk a kivételesen hosszú, 64 éves színészi pálya remek alakításaira, dalaira, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagjára, a titokzatos mosolyú Tolnay Klárira az emberre.

Helikon, Budapest, 2014

226 oldal · ISBN: 9789632275260

Sorsfordítók

Jodi Picoult: Sorsfordítók 






  "Megpróbált visszaemlékezni, hogy mit mondott neki Emily utoljára.
Nagyon fájt a feje, de közel sem annyira, mint a szíve."
                                                                                            








Jodi Picoult mindig lenyűgöz! Igazi profi, valóban minden könyvében találok valamit, amitől több, másabb, jobb lesz az olvasás élménye.  Nagyon jól bánik a szavakkal, történetei az élet olyan pillanatait tárják elénk, ami akár velünk olvasóval is megeshet, vagy épp meg is történt...

Az Athenaeum Kiadó éves megjelenései között bizonyára kiemelt helyen szerepelnek regényei, hiszen rajongók sokasága várja köteteit. A legutóbbi új, idehaza már tizedik Picoult kötet valójában az írónő egy korai munkája 1998-ból. Ha sorrendben vesszük az írói életművét ez a kötet az ötödik a sorban. Ez azonban semmit nem von le értékéből, a könyv tartalmából, annak hatásából.
Ismét egy olvasmányos és elgondolkodtató, fordulatokban gazdag történettel találkozhatunk, ami -Picoult-ra jellemzően- ismét nem könnyű témához nyúl. A Sorsfordítók tulajdonképpen a fiatalkori öngyilkosság témakörét boncolgatja, cseppet sem szokványosan.
A kötetből 2002-ben film is készült.

Minden szülő rémálma, hogy elveszítheti gyermekét. Ennél nagyobb tragédia biztosan nincs is.
Különösen akkor, HA látszólag minden rendben van, rendezett az élet a család körül. Talán éppen akkor kellene nagyon figyelni, vigyázni, mikor annyira jónak tűnik minden...

A regénybeli Hart és a Gold család élete elválaszthatatlanul összefonódott. Igazi jó szomszédok, barátok, mindent tudtak egymás viselt dolgairól. Már tizennyolc éve egymás mellett laknak, jó a viszonyuk egymással, a gyermekeik is együtt nőttek fel, nem csoda, ha Chris és Emily barátsága a középiskola évei alatt szerelemmé érett. Őket mindenki irigykedve nézi, mert ők ketten tényleg olyanok, mintha egymásnak lettek volna teremtve. Igazi lélektársak, egy érme két oldala, ahogy ezt az egyik szülő megfogalmazza.

"Michael elmosolyodott.
– Olyanok voltak, mint ugyanannak az érmének a két oldala. Néha el is felejtettem, hogy Chris nem az én fiam."

Ezt a nagy családi harmóniát  robbantja szét egy pisztolylövés, ami Em fiatal életére pontot tesz.
Ki lőtt? Mi történt? Gyilkosság vagy valami más húzódik meg a háttérben?  És persze a legnagyobb kérdés: MIÉRT?


Picoult igazi nő és anya. Érzelmek felől közelíti meg a történéseket. Gondolkodásra kényszeríti az olvasót, sőt mindent bevetve eléri, hogy ne tudjuk letenni a könyvet. Olvasás után pedig még ott marad, velünk él a történet. Tovább gondolkodunk, hordozzuk. Ez tipikusan az a könyv, amikor nem tudtam mit is olvassak utána, de nem is igazán akartam semmit sem olvasni. Ritka az ilyen hatású regény! Remekül adagolja a feszültséget is, ami a figyelmet folyamatosan fenntartja,néhány félmondattal többet elárul alakjairól, mint mások olykor egy egész könyv alatt.

Pedig a sztori viszonylag egyszerű, Emily és Chris története megdöbbentő, és nagyon szomorú.
A végtelenül felkavaró és elgondolkodtató, a bőrünk alá bekúszó döbbenet.
A regény cselekménye két szálon fut: az egyik a jelen, vagyis az 1997 novemberétől 1998 májusáig tartó időszak (Em halálától a tárgyaláson meghozott ítéletig), a másik az elmúlt tizennyolc évet történéseinek krónikája. Ebben lehetünk szemtanúi a két család megismerkedésének, Chris és Emily születésének, barátságuknak, ami és később szerelemmé alakult. Ekkora lelki összetatozást, egymásra találást talán a Love story-ban olvashattunk utoljára.
Spoiler nélkül, Emily halálának titkára is fény derül a legvégén. Egyszerűen nem értettem a lányt!
Szerető család, igazi mély kapcsolata volt és mégis, még Chris-hez sem volt egészen őszinte. Aki ekkora lelki terhet cipel, és ezt a környezete nem veszi észre, bizony ott hordozza a drámát magában.
Persze, látszólag minden rendben volt.

Az egyik legmegrázóbb részek egy szülőnek éppen ezek. Mikor igyekszünk mindent, még attól is többet megtenni a gyerekeinkért. Próbálunk ott lenni, segíteni neki a felnőtté válás a kamaszkor problémáiban. Igyekszünk a fejükkel gondolkodni, eligazodni az érzelmeikben, hiszen a szülő is volt kamasz. Talán az egyik legmegrázóbb részei ezek a könyvnek.

"…a tinédzser erre pedig így reagál: „Igen? Na, akkor nézzétek meg, mire vagyok képes!”
És végez magával. Arra nem gondol, hogy utána halott lesz. Számára az öngyilkosság egyfajta problémamegoldás: véget vet a kínjainak, ráadásul, ha élne, az mondhatná: „ Na ugye!”

Az okosok, persze fújják: figyelni kell, ott vannak a jelek!  Nincsenek.
A tragédia széttépi a két család közti szoros köteléket, ellenségek lesznek. Még a férjek és feleségek egymáshoz való viszonya is alaposan megváltozik. A lány anyja, Melanie képes lesz a vád tanújaként szerepelni, csak hogy hosszú évtizedekre börtönbe küldhesse Christ, ezzel álljon bosszút.
A végső igazságot viszont éppen Em apja mondja ki a regényben: bár Chris áll ott a vádlottak padján, de ő tudja, nem csak neki kellene ott állnia. Ő biztosan nem akart volna Emily nélkül élni.
 A szülők, ügyvédek, ügyészek most is ugyan olyan jól felépített karakterek mint a szerző korábbi könyveiben, szerencsére a bírósági rész viszonylag rövid. Eltekintve, hogy az ügyészNŐ, sokszor bicskanyitógatóan viselkedik.
Megrendítő és elgondolkodtató regény a családi kötelékekről,összetartozásról, megértésről és a szerelemről. Két fiatal gyönyörű szép érzéseiről, szerelméről.

 Emily kálváriájának mi volt az oka, mi volt életének nagy titka, hogy kinél volt a pisztoly, ki húzta meg a ravaszt, ami mindenki életét alaposan megváltoztatta? Kiderül az is.
Jodi Picoult akkora intenzitással tud érzelmeket kelteni az olvasóban, hogy bátran kijelenthetem: egyik legjobb kötete  a Sorsfordítók.

Kíváncsian várom az idén szeptemberben megjelenő JP újdonságot a  Találj rám regényét.


 5/5.


Köszönöm a kiadónak az élményt!


Eredeti mű: Jodi Picoult: The Pact
Eredeti megjelenés éve: 1998

Athenaeum, Budapest, 2014

560 oldal · ISBN: 9789632933191 · Fordította: Szieberth Ádám

Nem baj, majd megértem

Bodor Johanna: Nem baj, majd megértem



                                                                  


    "Szerencsém volt, fantasztikus családba születtem."









A családdal nem is volt semmi baj: művészházaspár és gyermekeik a nyolcvanas években, boldogan élnék mindennapjaikat, HA nem éppen Romániában kellene ezt tenniük.

A diktatúra dübörög, még kiutazási vízumot sem kapnak egyszerre. Cselhez folyamodnak: a nagyobbik gyermek már áttelepült egy házassággal. Aput Budapesten hirtelen súlyos betegség támadja meg. Anyut kiengedik hozzá ápolni, segíteni neki. Ők már itt vannak, maradnak. A
kezelések egyre hosszabbra nyúlnak... Azonban mi lesz a legkisebbik otthon maradt kis leánykával?

Johanna erős és belátó fiatal, bár ekkor még nem igazán sejti mire kell vállalkoznia. Ő csupán balerina szeretne lenni. Ha lehetne azt is inkább Párizsban, nem Magyarországon. A családi kötelék erős, a helyzet adott. Vállalja, hogy életét egyedül szervezi és eljátssza élete egyik legnagyobb alakítását:  becsapja a rendszert, kicsit a barátokat is kénytelen. Mindent a cél érdekében rendel alá.
Az egész fiatal életét. Van mit féltenie: családot, boldogságot, karriert.

A könyv egy meoár regény, nem írótól, hanem egy táncosnőtől. Önmagának a
"kalandjait" tárja elénk látlelet ez a nyolcvanas évek szoci világáról. Nem egyedi a történet, sok pillanata ismerős az értelmiségi család kálváriájának. Menekülésük Ceausescu diktatúrájából. Azonban az csupán a keret, nem a diktatúra léleknyomorító hatásairól van elsősorban szó. Igen, olvashatunk a gáz és áram hiányáról, hogy sorban álltak mindenért. Jegyre adtak, ha adtak valami élelmiszert, hogy a boltban paradicsomos halkonzerv mellett szójaolaj volt, amit persze napraforgó olajnak adtak el... még a wc papír is hiánycikk volt. Idevonatkozó emlékeim már nekem
is vannak, a romániai kishatárforgalom áldásit tudom igazolni. Mekkora örömet tudott ott akkor okozni egy Amo vagy Baba szappan!

Olyan ez, mintha ülnénk egy kávé mellett a szerzővel, aki mindezt megélte és elmesélné most életének ezt a nem túl vidám korszakát. Egy lehetetlenné váló korban hogyan lehetett élni, túlélni.
Közben tanúi lehetünk annak, hogy  egy fiatal lánynak  egyedül kell megküzdnie szinte mindennel, ami nagyobb, bonyolultabb nála – felnőtté válással, szerelemmel, testiséggel, munkával, művészettel. Közben ugyanis lelkesen készül a balett záró vizsgájára, még ha reggelre megfagy is a kimosott balettdressz, mint inkább megszárad. Jó, hogy néhány segítő barát akadt a családban, aki segítse, támogassa elképzeléseit vagy akár csak vigaszt nyújtson neki.

Szabó Magdás néhol a hangulata, merev és kemény. Itt nincs pardon! A securitate és a bürokrácia magas fokon tartotta sakkban az embereket. Menekülés Ceausescu diktatúrájából, névházassággal Magyarországra. Látlelet a nyolcvanas évek szoci világáról.

A korai felnőtté válás egyedül még nehezebb. Néha egy egy telefon, esetleg levél tartja a lelket kis balerinánkban. Szerelmét ott kell hagynia, míg itt várja egy házasság és ezzel a szabadság is.
A főszereplő disszidálásra várakozása szinte teljes magára utaltságában a lavírozás a Ceauescu-éra megfigyelési szokásainak és bürokráciájának zátonyai között, nem lehetett egyszerű. Megrázó őszinteséggel ír mindenről. A csomagolás és a búcsú mégis fájdalmas. Ismerős épületeket, barátokat, szerelmét és operába szóló szerződést hátrahagyva távozik.
Tudja, életének ez a korszaka lezárult. Elképesztő beszélgetések, kihallgatások árán tudja elérni,
amit tervbe vettek. Megkapja: kiutazhat, elhagyhatja Romániát.
Azonban a megélt pillanatok, helyzetek életének fontos részei voltak. Ezt ő átélte, megtörtént.
Művészete alapjait adja.


A borító és a védőborító is gyönyörű, nagyon kifejezőre sikerült, illik a történethez.
A fiatal lány megpróbáltatásai, itt véget értek. Új fejezete kezdődött  életének itt Magyarországon.


Bodor Johanna (Kolozsvár, 1965. okt. 23 –) romániai magyar táncművész, koreográfus, egyetemi tanár. Szülei: Bodor Pál(1930-) költő, műfordító és édesanyja történész, könyvtáros. 1975-1984 között a bukaresti Állami Balettintézet diákja volt. 1984-1985 között a bukaresti Operettszínház tagja volt. 1985 óta él hazánkban.
    

Köszönöm a Magvető Kiadónak a könyvet!

                                 

Magvető, Budapest, 2014

224 oldal · ISBN: 9789631431704

Csibefiú

Gerard van Emmerik: Csibefiú
 lélek-kapirga


















Egy minden tekintetben különös történet ez a könyv. Holland irodalom nagyon ritkán kerül a magyar olvasókhoz, tartalma pedig főleg kiemeli az átlagból.

Továbbgondolkodásra kitűnően alkalmas ez a szomorkás hangulatú történet. Ha egészen röviden jellemezhetem: megrázó és megható. Nem könnyű darab, olvasás után nyomot hagy, ott él bennünk, foglalkoztat napok múlva is. Az alcíme a lélek-kapirga nagyon kifejező, kissé olyan "élveboncolós" történetet sejtet. Aki a lelkek mélységének titkai szereti kutatni élvezetes olvasmányra talál ebben a könyvben.

Spoiler nélkül: Megismerjük Lucas-t és családját. A kissé együgyű, melák embernek se barátja, se felesége. Szüleivel él, nem dolgozik, indiános regényeket olvas, harmincnégy éves. Ez már sokat elárul jelleméről és a történet is felsejlik. Anyja erős akaratú asszony. Egy lista indítja be a cselekményt, amit anyucinak nem kellett volna megtalálnia fia szobájában. A nézeteltérést okozó papiros némi testi erőszakot szül: Lucas orrba vágja anyját, ami meghozza a szülők döntését: rövid úton megszabadulnak agyondédelgetett fiuktól. Lucas baromfitenyésztő lesz vidéken, egyedül és magára hagyva. Kissé hirtelen a váltás, az addig önállótlan srác ott marad egyedül, magára utalva.
A hirtelen jött önellátó és önálló élet mégis kedvére van, kezdi megtalálni önmagát. Még mondhatni jól is érzi magát egyedül a tyúkjaival. Teljesen magára hagyatkozva jól boldogul az életével, jól érzi magát. Megtalálta helyét a világban. Szülei egy év múlva látogatják meg. Sokat eláruló momentum ez a kapcsolatukról.

 Lucas magányos életébe két évvel később egy lyukas bicikligumi hoz változást.  Megjelenik a tanyájánál Noor, aki véletlenül keveredett oda, hiszen eltévedt. Megismerkedésük éppen Lucas születésnapján történik. Noor alig tizennyolc éves a férfi harminchat. Bimbózó kapcsolatukból hamarosan házasság lesz, amin sokan meglepődnek: az intelligens, művészi hajlamú, fiatal nő hozzámegy a nagydarab, gyermeki lelkületű és magányos farmerhez.

A történetvezetés rövid és ütős, lényegre törően meséli el közös életük újabb húsz évét. Élnek együtt boldogan a tyúkokkal. A magányos holland vidék, a heti rendszerességgel felbukkanó tojásszállító
és a faluba történő bevásárlás "változatossága" életüket kiszámíthatóvá teszi. Jól egymásra találtak, hiszen Noor életének is vannak titkai. Álmait idegen levelezőtársakkal osztja meg, míg Lucas jól megvan a tyúkjaival. Ebbe az elszigetelt idilli boldogságban végig ott bujkál a félelem, a "valami
nem stimmel" érzése is. Ami be is következik. Talán az is eléggé félelmetes, hogy Noor tisztában is van ezzel a dologgal...

Mégis, valami hiányzik életükből, egy gyermek, aki megismerkedésük után húsz évvel később megszületik.
Jimmy érkezése elindít valamit Lucasban. Az elszigetelt életükbe beálló változást nehezen szokja. Eddig csak ők voltak egymásnak: Lucasnak Noor, Noornak Lucas. Most azonban Jimmy került az első helyre Noor szívében, ő lesz a Csibefiú.

A Csibefiú elgondolkodtató regény, amelynek középpontjában a vágy, a féltékenység, a határtalan anyai szeretet, de legfőképpen az összetartozás áll. Vagy talán Noor részéről önző ez a szeretet, ezt nem tudtam eldönteni. Emberek, állatok a tanyán, sok lélek és szeret mellett magány.
Noor szeme fénye, az anyai szeretet és túlzott ragaszkodás eredménye: Lucas meglepő, drámai lépésre szánja el magát. Ahol ketten vannak, felesleges a harmadik... legalábbis ő ezt érzi, így gondolja. A történet fordulatai egyszerűek és mégis megrázóan elmeséltek, néhol már groteszkbe hajlók.

Anya és fia élete egy életre összeforrt. Anyja azt gondolja, neki mindig Jimmy mellett a helye, vigyáznia kell rá. Különös baja  miatt is egyszerűen túlszereti. Érdekes fordulatokat tartogat még a regény az utolsó oldalakon is lesz még meglepetés. Mindezt egyszerűségében, letisztult formában kapjuk. Elképesztő és elgondolkodtató, mennyire sok lehet a másik ember életére rátelepedő szeretet. Mennyire zavaró, fojtogató is lehet az. Különös hangvételű, lélektani regényt olvashattam.

A magány érzése, az összetartozás és a szeretetvágy erős a regényben. Karaktereik jól megrajzoltak, különös figurái az életnek. Ajánlom minden olvasónak, aki nem szokvány emberi történetről szeretne olvasni, illetve érdeklődik a holland emberek életéről, gondolkodásukról. Garantáltan különös hangulatú „családtörténetet", meglepő családregényt fog kapni.
A kötet borítója nagyon remek, jól eltalált, kifejező kép.

Gerard van Emmerik (1955–) egy félreeső tanyán töltötte gyerekkorát a hollandiai Veluwében. Eddigi regényei és elbeszéléskötetei elismerő fogadtatásra találtak mind a kritika, mind pedig a széles olvasóközönség körében. Van Emmerik a Hollands Maandblad című tekintélyes irodalmi folyóirat szerkesztőbizottsági tagja, emellett prózaírást tanít Amszterdamban.

Köszönöm a kiadónak az olvasás élményét!

 4,5/5.

Tarandus, Győr, 2014

228 oldal · ISBN: 9786155261619 · Fordította: Fenyves Miklós

 

Hajtóvadászat

Jussi Adler-Olsen: Hajtóvadászat


                                           








Jussi Adler-Olsen az egyik legnépszerűbb skandináv szerző a hazai könyvpiacon. Remek karakterei és a háttérben zajló emberi drámák jellemzik krimijeit. Néha úgy tűnik, alig nyomoznak, illetve az a mellékszál. Aki még nem olvasott tőle NE ezzel a krimijével kezdje az ismerkedést. Több okból is: a nyomozók magánéletének történései szorosan alakulnak és fontos hátteret adnak minden könyvben. Sok érdekes és meglepő fordulatokkal találkozhatunk, mint a nyomozásban.

Idehaza elsőnek a Nyomtalanul jelent meg. A sikerre jellemző, hogy már mozifilm is készült 
a regényből. Igazán feszültséggel teli pszicho történet a bosszú mélylélektana. Erős krimi!
A Fácángyilkosok feszült és pergő, a végére valóságos akció-thrillerré nőtte ki magát.
Személyes kedvencem a tavaly ősszel-télen megjelent Palackposta és a 64-es betegnapló az írótól. Fordulatokban gazdag, elgondolkodtatóan hátborzongató mind két történet. 
Akcióból sincs hiány! A gyilkosok lelkivilágát is mélységeiben ábrázolja. Már már döbbenetes, ahogyan a Palackposta történetében az áldozatok gondolkodását, személyiségét is felderíti, alapos háttérmunkával választja ki őket. A 64-es történet pedig szó szerint falhoz vág, végig az orrunknál fogva vezet. Tényleg az utolsó oldalakon derül ki, ki is az igazi  tettes! Hatalmas csavarral szinte az egész addig olvasott történet fejre áll. Elképesztően zseniális húzás befejezésnek! A miértek szintén nem elhanyagolhatóak az író egyik krimijében sem.
Jussit jelölték a jövő tavasszal átadásra kerülő Európai Crime Fiction Star Award díjra ez év márciusában.

A Q. ügyosztály immár ötödik esete a Hajtóvadászat. Akik már olvastak ilyen krimit, azok tudják:
a döglött akták osztálya ez, Dániából.

A Q-ügyosztályt vezető, nem kicsit morózus, de amúgy remek nyomozó Carl Mørck és segítői
ezúttal is érdekes feladatot kapnak. A szálak messziről indulnak, jól visszanyúlnak az időben,
mire keresztezik egymást. Van itt Dániából finanszírozott afrikai segélyprogram, magas beosztású minisztériumi dolgozókkal, akik bizony nagy pénzekkel játszanak. Sejthető, hogy nem is ér el Afrikába minden korona.
Képbe kerül egy Európán át vándorló cigány klán is. Az ő életvitelükkel és tetteikkel a klánon belüli hierarchiával alaposan megismerkedhetünk. Mondhatom elképesztően és meglepően szervezettem ténykednek! Ennek a csoportnak a tagja főhősünk, Marco. Nagyon értelmes és szimpatikus figura, akinek végig lehet drukkolni, izgulni érte. Az ő jellemfejlődése nagyon látványosan alakul. Ráérez, ez nem jó, nem vezet semmi jóra. Tanulni szeretne, ebben látna esélyt
kilépni ebből a körből, ami szinte lehetetlennek tűnik számára. Ő mégis az események egyik apró,
bár fontos eleme.

A 15 éves Marco semmi egyébre nem vágyik, csak hogy iskolába járhasson, és meg tudjon állni
a saját lábán. Gyűlöli életét a klánban, amelyet a nagybátyja irányít erős kézzel, s ahol arra kényszerítik a gyerekeket, hogy szervezetten kolduljanak, betörjenek. A sikeresebb koldulás érdekében, akár megnyomorítva is... aki pedig nem hozza a napi kirótt kötelező bevételt nem sok
jóra számíthat. Ettől az életformától lesz elege, ezen szeretne változtatni a fiatal srác. A gyermekbűnözés, mint alapprobléma nagyon mai és fontos téma.

Marco másképpen látja a világot, másképpen szeretne élni. Tanulási vágya, kíváncsisága óriási.
Természetesen erre a legkevesebb lehetősége sincs. Ebből és a kegyetlen bánásmódból lesz elege és
nem bírja tovább, és megszökik. Menekülés közben rábukkan nagybátyja egy feltételezett áldozatának holttestére, s ezzel az események egész láncolatát indítja el. Hamarosan tapasztalnia kell, hogy már nem csak a saját klánjának tagjai akarják elkapni, a rendőrség és egy másik banda is a nyomait kutatja. Magára marad Koppenhága utcáin. Igazi magányos kis hős lesz belőle.


Carl, a felügyelő, Asszad, a titokzatos segéd és Rose, az asszisztens nem kis feladatra vállalkoznak.
A fiú nyomait követve és az egykori minisztériumi dolgozót keresve elképesztő hajszán és kalandok árán jutnak el az igazságig. Nem kevés társadalmi problémát is érintve. A sok elgondolkodtató lélektani fordulattal megtűzdelt történet jól mutatja: írója jártas az szociológiában és a trükkjeit Hitchcocktól tanulta, ahogyan nyilatkozatában említette is.

Az eltűnt ember és családja kapcsolata Marcoval, aki rettegve, űzött vad módjára menekül végig a fővároson, majd ahogyan próbál a klán ellen tenni, segíteni a rendőrséget egészen elképesztő helyzetekben, az valóban nem semmi! Spoler nélkül:  csak a felügyelőtől ellopott és visszacsempészett pénztárcás esetet emelném ki. Igazi váratlan és elképesztő fordulat. A lelki vívódásai is nagyon remekül ábrázolásra kerülnek. Marco új életet akar, de a régi életformája bizony visszahúzza. A klánnak persze apja is tagja, de az akaratgyenge férfi nem tud, nem mer segíteni fiának. Nem rágod tövig a körmeidet az izgalomtól, de feszült, lélektani dráma olvasható a lapokon. A felvetett társadalmi probléma pedig jelentős és megoldásra vár.

A végére minden titok megoldódik, persze nem kis meglepetést okozva. Nem csak a klán életében történnek óriási változások, de az évek óta reményvesztett család is megnyugvást talál. Az is izgalmas fordulatot tartogat, mind emberileg, mind pedig a "teraszbontás" pillanata. Az igazság ez esetben nem odaát van, hanem néhány műanyag dobozban, jól elrejtve.

                                                a szerző aláírása (vágy!).




Mi lesz Marcoval? Milyen titkok derülnek ki  Assadról? Ki és miért tüntette el az évek óta keresett embert, és áll az egész események mögött az ki fog derülni a végére. Meglepetésekkel teli, sok szálon futó krimi ez, ami jól illeszkedik az előző történetek sorába. A lelki, lélektani rész talán itt emelkedik ki leginkább. Borongós dán valóság, ami nagyon mai történetet eredményez.



Köszönet az élményért az Animus Kiadónak!


             

4,5/5.







Animus, Budapest, 2014

464 oldal · ISBN: 9789633242391
Fordította: Dr. Dobosi Beáta

Megyek utánad

Grecsó Krisztián: Megyek utánad






                            


"És én tudom, amit ő nem. Hogy ez tényleg szerelem volt."









Grecsó Krisztián (Szegvár, 1976. május 18.) ötödik regénye  a Megyek utánad. Folytathatjuk a viharsarki kalandozást főhősünkkel, Daruval. A kamaszkori szerelmek, a felnőtté válás folyamatát figyelhetjük, kísérhetjük végig, avagy: fiatalnak lenni a kilencvenes években. Daru története több tanulsággal is szolgált számomra a múltidézés mellett. Nehéz döntések, a jövő lehetősége, ami a múltból ered. Titkok, küzdelmek, elengedni a múltat. Nem könnyű, de meg kell tanulni, mert anélkül nincsen jövő sem.

A Pletykaanyu témája a szűk környezet, a falu élete és az ott élő emberek kis világa adta a történések alapját. Az Isten hozott (személyes kedvencem), 2005-ben jelent meg. A történetek itt is a Sáraságban, a titokzatos Klein napló körül forognak. A könyv 2007-ben németül, 2008-ban csehül, 2009-ben szlovénül, majd 2013-ban törökül is megjelent.
A Tánciskola is a felnőtté válás témája a pályakezdés az életbe elindulás a fő vonal, Tótváros jellegzetességeivel. A nagy sikerű 2011-ben megjelent Mellettem elférsz alapja pedig a szülők és nagyszülők szerelme, kapcsolata, azok hatása ránk és a jelen életünkre. Honnan is jövünk, mik a gyökereink, hová juthatunk.
Ezt erősíti, viszi tovább ebben az új regényben is. A kitörés vágya a lehetőségek megragadása ez. Mennyire vagyunk felelősek saját sorsunkért. Remekül illeszkedik az előző regények sorába az új regény. Friss, fiatalos és olvasmányos a története.

A Megyek utánad „egy arra tett kísérlet, hogy elmesélhető-e egy ember élete szigorúan a kapcsolatain keresztül”, nyilatkozta GK. a könyv sajtóbemutatóján.
A remek cím idézi mind szerkezetében, mind pedig hangulatában az előző sikeres regényét.  A Mellettem elférsz sokszor nyomasztó családmeséje után ez talán frissebb, lendületesebb, még ha a hová is tartunk kérdése szerelmenként változik. Persze itt is akad tragédia. A  hét történet közül van egy, amelyik fontosabb, kiemelkedik a többi közül. Tragikusabb, meghatározóbb, és folyton visszatér. Nem ad megnyugvást, vagy feloldozást Eszter alól. Egy életre beleégett Daru emlékezetébe.

A családi háttér, hatások mellett legfontosabb életre nevelő helyzetek a párkapcsolataink. Az ebben szerzett élmények és sérülések fontos elemei az ember személyiségének. Ezeken át válunk felnőtté, itt tanuljuk botladozva keressük a saját személyiségünket. Tényleg a nők tesznek valamilyenné, tőlük, velük válunk férfivá. Az első, még óvodai "szerelem" után a kamaszkor fontos problémái: mikor kezd már szőrösödni a lábam, kezd nőni a bajuszom? Nagyon fontos és meghatározó lelki dolgok ezek egy kamaszodó fiúnak! Az első igaznak hitt szerelem mindig meghatározó élmény marad. Ahogyan az első szexuális kapcsolat is.

"Ekkora öröm nincs. Napokig mosolyogva ment az utcán."

 A Megyek utánad szerkezete jól követhető, a fejezetek mint egy-egy állomásról, vagyis az aktuális  lányról szólnak: Lili jön, Eszter jön, Petra jön, Gréta jön, Sára jön, Adél jön, hogy aztán az utolsó rész címe valamiféle állandóságot sugalljon: Juli van.

A kedves fickó Daru, aki nagyon is vágyik valakihez tartozni, kicsit szorongó és lúzer is. A családi háttérrel megismerhetjük Daru jobb sorsra hívatott apját, aki mégis maradt a "fóliasátras nyomorban". Bölcs életfilozófiája eredeti, de érdemes rá odafigyelni. Neki két dolog fontos: a leltár és az udvarlás
„egy tisztességes férfi, ha nem is vadászik, megnézi, milyen az állomány"
Apja viselkedése nem kicsit keserítette meg életét, önbecsülését. Daru igazán csak azt tudja, el innen! Kitörni, más életet akar magának. A Viharsarok sivár falvai és városai, éppen olyan fontos szereplői
a regénynek, mint az emberek. Ez a keret a képhez. Gyönyörűen fájdalmas, hangulatfestő mondatai megmaradnak az olvasóban.  Daruval könnyen tud azonosulni az olvasó: Daru én vagyok! - mondhatja olvasás után.


A regény pergő, jó ritmusú, tele humorral, vággyal és féltékenységgel. A Megyek utánad lazán természetes és kíméletlenül őszinte. Az életrajzi elemek és a fikció remekül keveredik benne.
Mesél arról, hogy milyen volt fiatalnak lenni a 90-es évek derekán: füvezni a Kőrös-parton, házibulizni, vagy együttest alapítani.  Szerelmek jönnek és mennek... Közben érünk, tapasztalunk és van, hogy sérüléseket is szerzünk. Van szerelem, ami Csak egy tánc volt... ám az egész éjjelen át tartott.

A múltat el kell engedni, bármennyire nehéz is. A nők tesznek valamilyenné, mondja részegen Daru apja. Milyen lett Daru, hogyan válik az olvasó is Daru emlékein át Daruvá, erről szól ez a regény.
Élmény volt, bevallom. Megyek, megyünk utánad Krisztián.

Köszönet a Magvető Kiadónak és Grecsó Krisztiánnak!



5/5.

Magvető, Budapest, 2014

312 oldal · ISBN: 9789631431766