Léna

 

Dobray Sarolta: Léna




                                    

Dobray Sarolta új regénye a nagysikerű Üvegfal folytatása, ahol már megismerhettük Léna és Péter házasságának összes problémáját. A bántalmazó kapcsolat nagyon mai, trendi és fontos, sajnálatosan aktuális téma. Léna sorsa drámai, gyomorszorító. Nehéz téma kerül elénk, van benne potenciál, erősen valóságszagú. Mégis vegyes érzéseket hagyott bennem, nem igazán találtam a közös nevezőt. 

Amit olvashatunk egy nyers, fájdalmasan őszinte vallomás a bántalmazásról, az elhidegülésről. Ilyenkor valahogy mindig az jut eszembe, ez nem egyik napról a másikra jön... a boldog kezdet után a szerelem, házasság, rózsaszín köd és két gyerek után egyszerre Léna rádöbben: csapdába esett... Persze nem csak Péter beteg, Léna is cipeli traumáit, keresi önmagát.

A témaválasztás jó, tetszett, sikerült megjelenítenie a szereplők között feszülő személyes és belső konfliktusokat. Mégis egy idő után azt éreztem, túl sok a felesleges érzelemkeltés, a dramatizálás, hatásvadász, szájbarágós lett, el van nyújtva a sztori. Nagyjából mint az állatorvosi ló, azaz minden idevonatkozó elem megjelenik, bele van pakolva a történetfolyamba. Ezt nem tudom szépirodalomként kezelni, ez a tényregény, dokumentum-riport, vagy önsegítő könyv keveréke, némi "valósítsd meg önmagad" szósszal leöntve. Nem, férfi olvasóknak egyáltalán nem ajánlom. Tipikusan női érzékenyítés van végig, túl hosszan... nem akarom rinyálásnak, hisztinek vagy ilyesminek minősíteni, mert ez egy társasjáték, mindig ketten kellünk hozzá. Elrontani is. Ráadásul olvastam Halász Rita Mély levegő-jét, szóval megy ez rövidebben is. Ütősen, hatásosan. Ebben a leki posványban dagonyázni túl sok volt a 476 oldal. Ennek ellenére a siker borítékolható.

Bár nincs benne fizikai erőszak, verbális viszont bőséggel, mégis tény, hogy hatásos az egész. Nehéz kiutat találni egy bántalmazó kapcsolatból. Sajnos nem tud megmaradni pártatlannak mint Moa Herngren, egy idő után azt éreztem, győz a sztereotípia: minden pasi aljas, galád, míg a szegény nő, árva és álruhás, elhagyott hercegnő. Rengeteg elem ismerős lehet az életből, de ami újságban rövid riportban jól mutat, regénynek kinyújtva nem biztos, hogy hasznos, eléri célját. Felkavart ez a könyv, rengeteg érzelmet megmozgatott, órákat lehetne beszélgetni róla, bár egészen biztos, nem én vagyok a célközönsége. Sajnos nálam ez mellé ment, nem talált célba. Túl sok, mégis kevés.

Az tetszett, hogy a szereplők szemszögéből külön-külön bontakozik ki előttünk a sztori. Lehet, alapvetően az a bajom, hogy nem láttam, nem tapasztaltam a környezetemben ilyesmit. A házaspár történetei a mindennapok konfliktusairól, problémáiról mesél, amivel bizonyára könnyen tudnak azonosulni az olvasók. Fontos kérdéseket feszeget a történet. Kevéssé az örömeik is felvillannak, de az szinte nincs. A két gyerek csak áldozat vagy eszköz apa-anya kezében. Az, hogy Léna már az új, leendő pasinak is hazudik, kiborított. Na, ezért sem ajánlom pasiknak! Az eljátszott orgazmus, további hibák, bajok forrása lehet. Lelkileg ingatag nő, keresi önmagát, szeretne önálló, öntudatos lenni, de képtelen rá. Rengeteg kérdéssel, kétséggel, pszichés terhekkel küzd. A bajok forrása csakis Péter nárcisztikus személye, aki szintén nem semmi figura. Nagy kérdés végig Léna életében a hogyan tovább, ha ki tud lépni ebből a körből. Azt mondanám, ilyen talán nincs is, de biztosan akad. A kivétel pedig erősíti a szabályt, mint tudjuk. Nem tudom mit vártam, de egészen mást kaptam.









         

Dobray Sarolta (1977. szeptember 11. –) író, újságíró. Dobray György filmrendező lánya. Gyermekként édesapja munkái nyomán eleinte a filmrendezés érdekelte, majd kamaszkorától egy évig modellként foglalkoztatták. Manöken volt Milánóban és Tajvanon, azonban a hazai közönség előtti ismeretséget azt hozta meg számára, amikor 2001-ben a Magyar Televízió bemondónője lett. Elvégezte a Bálint György Újságíróiskolát, és 2003-ban a Nők Lapjához került mint újságíró, több mint száz riportot publikált a lapban. Felsőfokú üzleti tanulmányait az International Business Schoolban végezte angol nyelven. Két gyermek édesanyja.









Open Books, Budapest, 2025
476 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635723805

Közel

 

Dobray Sarolta: Közel



       

Olvasmányos novellák Dobray Sarolta írásai, amik a való életet ábrázolják. Becsapósan rövidek, néhol szikárak, de súlyosak ezek a pillanatképek. Megjelenik bennük a szürke hétköznapok világa, öröme, bánata, elgondolkodtató és merész gondolatok, emlékek áradnak elő olvasás közben az olvasóból is.  

    

A novellák a Nők Lapjában már olvashatóak voltak, 2015 és 2025 között kerültek publikálásra. Most összegyűjtve kapjuk kézbe. Dobray Sarolta finom, nőies érzékenységgel ragadja meg azokat a pillanatokat, amelyeknek adott esetben nem is tulajdonítunk jelentőséget. Később értékelődnek fel ezek az emlékek, amikor előkúszik agyunk belső rejtekéből, olyan lenyomata ez életünknek, ami mindig velünk lesz/marad. Jó, ahogyan keveredik a múlt, összeér a jelennel. A gyerekkor, nyaralások emléke, a Balaton varázsa, vagy természetesen a szülők meghatározó jelenléte életünkben. Ők mindig velünk lesznek. Tetteinkben, gondolatainkban, egy-egy mozdulatunkban, a lelkünkben visszük őket tovább.

Valódi élettörténetek, igazi emberi sorsok bukkannak fel ezekben az életképekben. Ráirányítja a figyelmet a hétköznapok apró szépségére, amit néha észre sem veszünk, ahogy rohanva élünk. Persze a bajok, tragédiák, reményvesztett helyzetek is bemutatásra kerülnek. Élvezetes stílusban megírt, gondolkodásra késztető szövegvilága hol finoman ironikus, hol kíméletlenül őszinte, szatirikus, de mindig gondolatébresztő.

A legtöbb novellában akad bőven kordokumentum, mai társadalmi jelenségek, lenyomata a világnak, amiben élünk. Ebből a sorból a H. Z. akit nem ismerek, Három nő, 0,92 kilogramm vagy a Kabát novellákat emelném ki. Megható, döbbenetesen erős, amikor egyszerre üvöltene az ember és mégis valami keserédes mosolyra is képes.

A cím a közelséget, odafigyelést sugallja, a környezetünkre embertársainkra való empátiára biztat. Pici odafigyeléssel jobbá tehetjük/ tehetnénk a körülöttünk élők világát is. Tetszett az első Csók emléke, vagy a Balaton, Öröklét, Élni és a Repedések a falon egyszerű drámaisága, vagy a záró történet a Szilveszter.

Sokkolóan szomorú az elmúlást megidéző történetek sora. Amikor már nem tehetünk semmit, talán nem is vesszük észre, de lejött az utolsó nyár, az utolsó karácsony....és jön az első tavasz nélkülük. Az Utoljára, Apu, Anyu novellák erről emlékeznek meg. Nem lesz nehéz azonosulni az olvasónak ezekkel a fájó pillanatokkal... tudom, néhány éve hordozom én is a fájó sebet. Különösen erős, döbbenetes a halott fényképész a hóban története. És mindez napjainkban...elképesztő, erre egyszerűen nincsenek szavak.

Az üzenet egyszerű: éljük meg a pillanatot, adjunk több esélyt az emlékeinknek, türelemmel figyeljünk egymásra.



  

      

Dobray Sarolta (1977. szeptember 11. –) író, újságíró. Dobray György filmrendező lánya. Gyermekként édesapja munkái nyomán eleinte a filmrendezés érdekelte, majd kamaszkorától egy évig modellként foglalkoztatták. Manöken volt Milánóban és Tajvanon, azonban a hazai közönség előtti ismeretséget azt hozta meg számára, amikor 2001-ben a Magyar Televízió bemondónője lett. Elvégezte a Bálint György Újságíróiskolát, és 2003-ban a Nők Lapjához került mint újságíró, több mint száz riportot publikált a lapban. Felsőfokú üzleti tanulmányait az International Business Schoolban végezte angol nyelven. Két gyermek édesanyja.

Open Books, Budapest, 2025
152 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635725403 Grafika: Faniszló Ádám

Cserhalmi

 

Csáki Judit: Cserhalmi
Nem lehet mindennap meghalni





                                                  

Cserhalmi igazán kiemelkedő, karizmatikus színművész. Pályája során több mint 200 filmben tűnt fel, rengeteg színpadi szerep fűződik nevéhez. Ha Cserhalmi, akkor nekem elsőre a Kísértet Lublón főszerepe ugrik be, ott figyeltem fel igazán rá, még javában kiskamaszként. Ezen kosztümös, kalandos romantikus filmje után jöttek sorban a nagyszerű K.O., kicsit később a Dögkeselyű, Hajnali háztetők vagy a Nagy generáció. Sajnos színházban nem volt szerencsém látni, csak tv-közvetítések által láthattam, illetve a Férfi és nő koncerten, amiről itt nem igazán esik szó.


Tetszett ez a mesélős, anekdotázós történetvezetés, ami visszatekintés, összefoglaló pályakép is egyben. Feltűnnek a régi nagyok, meghatározó szerepek, filmek sora. Nem volt zavaró számomra az időben való ugrálás, sőt, sokkal barátibbá tette a beszélgetés atmoszféráját. Amolyan monológ-szerűen elevenedik meg az élete, szerepeinek sora. A kaszkadőrködésről, a vívásról, lovakról való elmélkedése is fontos adalék a könyvben, vagy a jelen élete. 

Értékválsággal ​küszködő világunkban a hitelességnek különösen nagy jelentősége van. Cserhalmi önazonos, végig hiteles, olyan, amilyennek megismertük, megszerettük. Érdemes a sorok közt is olvasni a kultúrpolitikai alakok hozzáállásáról, elismerésekről, vagy éppen kollégákról. Sűrű szöveg, informatív, sok meglepő háttér elevenedik meg, világít rá összefüggésekre. Család, szerelmek, barátok, emlékezetes szerepek sora kel életre. 

Kifejezetten érdemes odafigyelni gondolataira, ő hogy látja maga körül a világot, a szakmát, a forgatásokat megidézve, avagy a kollégákról emlékezik. Vitathatatlanul az egyik legismertebb és legnépszerűbb magyar színész, aki színháztörténelmet mesél, a vagány srác a pesti éjszakai életből a debreceni évek indulásáról is megemlékezik, ami a családi hátterét is megmutaja. Szomorú volt olyanokról olvasni, akik már nincsenek velünk, mégis formálták, nyomot hagytak. Balkay Géza, Bódy Gábor vagy Zala Márk... elképesztő végig a névsor. 

     

Tetszett, ahogy reflektál napjaink színházi történéseire, ahogyan a politika belemászott a művészek életébe. Barátságok szakadtak meg, alakultak át. Véleménye fontos és végig kordokumentumnak is olvashatjuk...eleinte a szocializmusról, később pedig a jelen helyzetről. Felidéződik az ominózus 12 pont elmondása is, ami meghatározó állomás volt. 

A díjakról is esik szó, ahogyan jó volt visszaidézni az elmúlt évtizedek kiemelkedő kollégáit. Latinovits barátsága, Major, Gobbi, Törőcsik portréi villannak fel, de olvashatunk a rendezőkről is, akikkel dolgozott. Nem pletykál, véletlenül sem bulvár, egy lebilincselő életrajzi kötet. Nem felsorolásokból áll, egy kiemelkedő pálya színes és mozgalmas pillanatairól, szereplőiről mesél. Remek volt a címválasztás, valamint az, ami mögötte van. 

Cserhalmi személyisége végig remekül érezhető, fesztelenül, őszintén mesél, vállalja érzelmeit, gondolatait. Eleven színháztörténet, amiből kirajzolódik az ember. Számtalan fotó teszi teljessé az összképet. 

Olvastam volna még, ha kétszer ilyen hosszú is.







   

Cserhalmi György 1948-ban született Budapesten, jelenleg Kékkúton él. 1971-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Többek között a Nemzeti Színház és a Radnóti Színház tagja, a Katona József Színház alapító tagja volt. A magyar filmművészet megkerülhetetlen és legendás alakja, aki olyan rendezőkkel dolgozott együtt, mint Jancsó Miklós, Fábri Zoltán, Makk Károly, Szabó István vagy Tarr Béla.



Open Books, Budapest, 2024
240 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635725090