Arthur Gordon Pym, a tengerész

Edgar Allan Poe: Arthur Gordon Pym,
a tengerész




                                             

Edgar Allan Poe novellái és  A holló című verse népszerű és közismert. Azt talán kevesebben tudják, hogy egyetlen regénye, a címéből sejthetően egy klasszikus kalandtörténet. Az Európa Kiadó Kapszula Könyvtár sorozatában most megjelent kötet egy kalandvágyó kamasz élményeit meséli el.




Arthur Gordon Pym elbeszélése elbűvölte és befolyásolta az írók generációit. Nagy hatással volt Verne és Melville munkásságára az 1838-ban keletkezett mű. Ezt az olvasó is érezheti olvasás közben, miközben a regény cselekménye hömpölyög, olykor átcsúszik a mesék és kalandok világába. Bevallom, én is most ismerkedtem meg ezzel a kalandregénnyel, nem tudtam mire is számíthatok. Elképesztően ügyesen szövi a történetet, elgondolkodtató mese kerekedik ki, a cselekmény színes és mozgalmas. Nos, van itt minden, hogy rövid legyek: hajótörés, lázadás, kalózok és szellemhajó, emberevő törzsek, időjárási viszontagságok, csodás menekülés és fordulatos történet, ami végig viszi és leköti az olvasó figyelmét. Varázslatos leírásokat olvashatunk afféle rovartani leírásokban a még fel nem fedezett szigetekről és az ott élő állatvilágról. Verne történetei több helyen is eszembe ötlöttek olvasás közben. Poe egyetlen regénye az írói fantázia remeke, a kalandok sora mellett harc a természetfeletti elemekkel.

Poe egy szélsőséges ember volt, aki ismerte a siker és a kudarc magas- és mélypontjait. Ő volt az elsők közé tartozó író, aki egyrészt kegyetlen műkritikus volt, másrészt az írásaiból akart megélni. Amikor 1849-ben meghalt, mindössze 40 éves és szinte ismeretlen. Igazi művészsors jutott neki is, életében nyomorgott, alkohol- és egyéb függőségekkel harcolt, kevés sikerrel. Halála után lett valóban elismert szerző.

A regényben a Nantucket szigetéről származó tengerész, Arthur Gordon Pym történetét ismerhetjük meg. Amikor az izgalmas kalandokra és a világ megismerésére vágyó fiatalember a barátja segítségével a Grampus nevű bálnavadászhajóra kerül potyautasként, sejthetjük kalandokban nem lesz hiány!
Főhősünk, Arthur az induláskor egy tizenéves kamasz, aki a világ és a tenger felfedezésére indul. Cselekménydús történet, gyönyörű leírásokkal színesítve, amit a szöveget átható titokzatos légkör tesz kiemelkedővé. Ne feledjük, hogy Edgar Allan Poe még 1838-ban írta, tehát a nyelv és a stílus valamivel formálisabb, más a történet ritmusa. Az irodalmi stílus is egészen más volt még akkoriban, amit bőven megtűzdelt misztikum és horror elemekkel. Néhol hátborzongató hangulatával mindenképpen megérdemli a figyelmet, hiszen nem véletlen lett örökzöld. Igazi élvezetes kalandok várnak az olvasóra, ezen a metafizikus tengeri utazáson. Élveztem a cselekmény kalandos elemeit, ami lenyűgöző, néhol szomorú és komor. A befejezés is kissé meglepő, bevallom nem ezt vártam. Hirtelen lett vége, Pym sorsa nekem nem egyértelműen lezárt. Főhőseink több katasztrófát túlélve jutnak haza, ahol természetesen kétkedve fogadják élménybeszámolóikat.

Ajánlom mindenkinek, aki szereti a régmúlt idők tengeri kalandjait, a hosszú leírásokat és a távoli kor milliőjét. Földrajzi elemekkel is találkozhatunk bőséggel, ami valóban eredetivé, hihetőbbé teszi a regényt a tengeri leírások mellett.


ITT rendelhető a kötet! 

         

Edgar Allan Poe (1809. január 19. – 1849. október 7.) amerikai költő, novellista, szerkesztő és kritikus volt, a romantika korának egyik legfontosabb szerzője. A leginkább misztikus, hátborzongató történetei révén ismert Poe az első amerikai novellisták egyike volt, emellett őt tartják a detektívregény „feltalálójának” is. Ezen kívül a korban újnak számító sci-fi területén is alkotott. Az első közismert amerikai író volt, aki pusztán az írásból akart megélni; emiatt szinte egész életében anyagi gondokkal küzdött.

Edgar Poe néven született a massachusettsi Bostonban. Szülei halála után a richmondi John és Frances Allan nevelte. Írói pályája szerényen kezdődött: a Tamerlane and Other Poems című kötete 1827-ben név nélkül, „egy bostoni” aláírással jelent meg.

Poe ezután a próza felé fordult. Az elkövetkező néhány évben irodalmi újságok és folyóiratok munkatársa volt, és egyéni stílusú kritikáiról vált ismertté. Munkája miatt gyakran ingázott Baltimore, Philadelphia, Pennsylvania és New York között. 1835-ben feleségül vette unokatestvérét, az akkor 13 éves Virginia Eliza Clemmet. 1845 januárjában jelent meg A holló (The Raven) című verse, ami azonnali sikert aratott. 1847-ben felesége tuberkulózisban meghalt. Poe The Penn (később The Stylus) címen saját lap indítását tervezte, de még azelőtt meghalt, hogy az első szám megjelenhetett volna. Poe 1849. október 7-én, Baltimore-ban halt meg. Halálának pontos oka még ma is ismeretlen. Többen gyanakodtak idült alkoholizmusra, agyrázkódásra, kolerára, kábítószerekre, szívrohamra, veszettségre, tuberkulózisra, de öngyilkosságra is.

Poe munkássága az egész világirodalomra hatással volt, de közvetetten olyan tudományokat is befolyásolt, mint a kozmológia és a kriptográfia. Emellett Poe és művei a kortárs irodalomban, zenében és filmekben is gyakran felbukkannak. Több házban, amelyben élt, ma múzeum található.



Európa, Budapest, 2021
288 oldal · ISBN: 9789635044528 · Fordította: Bart István

Szép álmokat

Anders Roslund: Szép álmokat
Névtelen lányok 2.


                                                           

A skandináv krimik kínálatát szélesítve a XXI. Század Kiadó megszerezte Anders Roslund debütáló sorozatát. A névtelen lányok előző része a Kopp-Kopp nem egy átlagos skandináv történet. Az albán maffia és a stockholmi alvilág összefonódása, a fegyvercsempészek működése elég meglepő és fordulatos, sötét és férfias krimit eredményezett. Most a két főhős, Ewert Grens bűnügyi felügyelő és Piet Hoffmann titkosügynök visszatérnek. A Szép álmokat történetét ők kötik össze, bátran olvasható önálló krimiként, önmagában is megállja a helyét.  

                                                          

Erre a történetre, ha lehet ilyet mondani még sokkolóbb, drámaibb, mint az előző. Kifejezetten "trendi" lett a pedofília témakörét feldolgozni. 

Idén már ez a harmadik ezzel a témával foglalkozó krimi. Tényleg aljas, durva és komoly a tartalom, bár Roslund kerülve a részleteket, igyekszik nem bulvár szintre lemenni. Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy sajnálatosan aktuális téma ez, amire ezzel is figyelmet irányít. A skandináv krimik sosem csak krimik, ez sem egy átlagos történet, a könyv fontos kérdéseket és társadalmi problémákat tárgyal. A szálak magasra és messze vezetnek a jól kiépített agyon titkosított hálózatban. 

Roslund eddigi könyveit olvasva mindig a valóságot ábrázolta, afféle tényfeltáró krimiket írt szerzőtársaival. Most egyedül sokkol. 

Eddig sem volt a legkönnyebb eset a könyveit ismerve. Több valós alapokon nyugvó történettel a háta mögött (Hajsza, Kötelék vagy a Három másodperc) most jó lenne azt írni: ez csupán csak az írói képzelet szülötte. Mégis ott a borzalmas valóság körülöttünk, nem csukhatjuk be a szemünket. Ez simán lehet a kegyetlen valóság, talán csak a jéghegy csúcsa. Anders Roslund nem véletlen tartozik a kedvenceim közé, egyértelműen az intelligens krimi regényírókhoz sorolom. Most is olyan témára irányít figyelmet, ami sajnálatosan kiemelkedően jellemző napjainkban. Az alapos és pontos háttér érezhető. Mindezt jó ízléssel ábrázolja, megkímél a részletektől. Beszélni azonban kell róla, mert sajnos ez a való világ. Lélektan és érzelmek sora hullámzik a karaktereiben, de az olvasó sem fogja könnyen feledni a történetet, garantáltan maradandó élményben lesz része. 

        

A cselekmény több szálon fut, Ewert Grens élete is mélyebben bemutatásra kerül, ami az ügy motorját is adja. Remek karakterábrázolásokkal, lendületes és jó történetfelépítéssel az idei év egyik legjobb krimije lett szerintem. A visszavonult, nyugalomban élő Piet Hoffmann életéről is izgalmas és sokkoló hátteret kapunk. 

Míg a Kopp-Kopp egy akciókrimi volt, ez egy lélekbe markoló döbbenetes dráma. Egy igazi mélyütés, egy mesterien sötét thriller a szervezett bűnözés legaljasabb, legmocskosabb szereplőiről. Ewert a három éve eltűnt, két kislány után nyomozva csakhamar egy olyan titkos szervezetre bukkan, amely rettenetes bűnöket követ el. Azokkal szemben, akik a legvédtelenebbekkel és egy életre megnyomorítja a lelküket is. Az ördögien felépített téma a részleteiből áll össze, Piet vívódása és tiltakozás ellenére is nagyot alakít, még egyszer bűnözőnek áll... most azonban a saját érzelmeit, lelkét is felőrli ez a feladat. Roslund remekül ábrázolja ezt a tabutémát, a környezetet, visz el az internet legsötétebb mélyére. Feltűnik egy számítógép-varázsló, Billy, aki pici humort hozza az eseményekbe.


Szörnyű belegondolni, hogy valóban élnek közöttünk ezek az emberek, ez sajnos nem fikció. Érzelmileg is nagyot üt a kemény téma, hiszen egészen kisgyerekek az áldozatok. Ha lehet ezt a borzalmat fokozni, az még tesz rá egy lapáttal, amikor mindezt a szülő követi el saját gyermeke ellen... Nem spoilereznék semmit, a két kislány és társai sorsáról, sem a történet megoldásáról. Döbbenetes dráma, erős krimi, ami valóban nem ereszt napokig. A szereplők személyes sorsa, drámája, még jobban hitelesebbé teszi a krimit. A szépen kibontakozó cselekmény egy összetett sztorit tár elénk, ami a folyamatosan növekvő feszültségével lekötött. Olvasmányos, sodró, ám nagyon fekete valóságot mutat meg Roslund. A krimi igazi skandináv noir, nem csak hangulatát tekintve. Izgatottan várom az újabb Anders Roslund krimit!

Ki kell emelnem a remek fordítást, ami élőbb, lendületesebb szöveg most, jobb olvasási élményt adott. 




ITT tudod megrendelni kedvezménnyel a krimit!


    

Anders Roslund: 1961. január 1. (Jönköping, Svédország) –


Tíz regénye jelent meg a Roslund & Hellström és a Roslund & Thunberg szerzőpáros tagjaként. Könyveik harminc nyelven jelentek meg, több nívós nemzetközi díjban részesült értük. Szólóban A névtelen lányok sorozattal debütál. A Kopp-kopp elnyerte a Storytel-díjat – a legjobb thriller kategóriában (2020).



XXI. Század, Budapest, 2021
400 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635680580 · Fordította: Torma Péter

Sötétség

Ragnar Jónasson: Sötétség



                                                                                  

"A sötétség előnye, hogy nincsenek árnyékok."




Ragnar Jónasson új belépő idehaza a skandináv szerzők sorában. Egyedi, különleges hangulatú története megkapóan sokrétű, annak ellenére, hogy néhány óra alatt kiolvasható, alig 264 oldal. Mindig fontosnak érzem az olvasó pillanatnyi lelkiállapotát, életkorát vagy olvasottságát, megélt, magával hozott élettapasztalatát az adott mű befogadására. Itt hangsúlyosan az. Bár akad gyilkosság több is, de talán nem is a krimiszál a hangsúlyos. Az egy remek keret a háttérhez. A szépirodalmat, emberi sorsokat bemutató történetek kedvelői itt előnyben lesznek. Az igazi események a történet emberi oldalán mutatkoznak meg. Van mély és súlyos társadalomkritika, fordulat nem kevés és egy olyan eredeti befejezés, ami igazán nem szokványos a krimiknél.

Nem, nem rágtam tövig a körmöm, nem szorult össze a gyomrom a rettegéstől, nem kellett itatós a kiömlő vérnek, beleknek... mégis csak kapkodtam a levegőt az utolsó oldalak után. Hulda Hermannsdóttir reykjavíki rendőrfelügyelő élete, sorsa bontakozik ki a történetből. Éppen nyugdíjazás előtt áll, amit nehezen visel. Az élet velejárója (szerencsés esetben) az öregedés, ami önmagában is fájó megélni. Hulda a nyugdíjazással megkapja a magánya mellé a feleslegessé válás keserű élményét. Ezt feldolgozni neki sem egyszerű, az élettől kapott batyut cipelve.

         

A történetet megszakítják ezek a régi emlékek,  visszaemlékezések, a múlt képei. Ezek az árnyak erősen meghatározóak, sötétségben tartották élete során, kevés fény jutott be a szívébe. Az sem tartott sokáig... a fiatalkori szerelem, házasság, majd a tinédzserkorú lánya elvesztése erősen megviselte idegeit. A kibontakozó háttér egyre zordabb, összhangban áll az izlandi környezettel. Talán vár rá még egy társ, egy barát élete utolján. A női mivoltában is megalázóan viselkedő főnöke és kollégái elképesztő kontrasztot adnak a múltból felvillanó női sorsokkal. Az északiak mentalitása, gondolkodása erősen jellemző a történésekben. Ami nekünk itt Kelet-Európában finoman szólva is meglepőnek tűnhet. Egy egészen más típusú skandináv krimit kaptam, ahol nagyon tetszett ez a másféleség.

Magnus, a főnök alakja az egész férfitársadalmat, viselkedést kiemeli. Hulda nyomozó kap egy utolsó ügyet, válasszon valamit kedvére, mielőtt nyugdíjazzák, azaz szó szerint kidobják a munkahelyéről. Az orosz lány, Jelena halála, természetesen, mint az sejthető nem az, aminek látszik. Sokkal szövevényesebb, összetettebb a dolog, ami felsejlik. Lezárt ügyet bolygatni nem szerencsés, mégis Hulda kitartóan megy, kutatja kollégája elkövetett hibáit. Megérzései felbolygatják több ember lelki nyugalmát, amikor kiderül, korábban egy másik lány is eltűnt. Katja, Jelena barátnője volt. 

     

Ez a másik történet az ügynek az igazi háttere, egy kirándulás a hegyekbe, ami mesterien forr egybe Jelena sorsával. Az, hogy a bevándorlókat mennyire nem veszik emberszámba több részletből jól kitűnik. Csodás természeti képekkel elevenedik meg az izlandi táj, ami jellemző hátteret ad, fontos szereplő lesz. A vakítóan hideg hótakaró, a süvítő tengeri szél súlyos titkokat görget. Izgalmas és meglepő, váratlan fordulatok az apró részletekben lakoznak. Kiderül, mennyire nem tudjuk mi lakik az otthonok mélyén, mennyire csak a kirakatot látjuk a másik életéből. Jónasson néhány mondattal tökéletes karaktereket jelenít meg.

A befejezés pedig meglepően eredeti lett. Valóban nem szokványos befejezés elgondolkodtatja az olvasót, szinte visszafelé nyer értelmet több dolog. Ez nem bulvár akciókrimi, inkább egy lassabb folyású, olvasmányosan összetett emberi dráma Izlandról. Szívesen olvasnék még a szerzőtől, hiszen a Sötétség egy trilógia része. Patat Bence irodalmian szép szövegében ismét élmény volt elmerülni, emeli a történetet.

                      

RAGNAR JÓNASSON Reykjavikban született,

világszerte harminckét országban több mint kétmillió könyvet adott el. Elnyerte a Nightblind 2016-os Mörda Dead Good Reader-díját


A Sötétséget a Times A 100 legjobb krimi és thriller 1945 óta elnevezésű toplistájába választotta.



Animus, Budapest, 2021
264 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633248881 · Fordította: Patat Bence

Hosszú, fényes folyó

Liz Moore: Hosszú, fényes folyó



                                                               

A legtöbb Kult könyv beillik társadalomkritikának is, azt gondolom Liz Moore regénye is ebbe a sorba tartozik. Elsődlegesen egy kriminek tűnik, tulajdonképpen az is, mégis egy hátborzongató, lélektani családi dráma kerekedik ki a lapokon. Szépirodalmi igényességgel megírt, olvasmányos stílusban ismerjük meg a történéseket. A múlt és a jelen keveredése adja a cselekményt. Döbbenetes, hogy a régi döntések, események mennyire meghatározzák a szereplők jelenét. Talányos regény, amely rengeteg érzelmet mozgat meg az olvasóban.

Próbálok összbenyomást adni, nehéz a történetet spoiler nélkül elmesélni. Igyekszem átadni a hangulatot, az érzelmeket, hogy mit éreztem olvasás közben, és mitől futkosott a hideg a hátamon. Két szerencsétlen, boldogtalan kislány nyomorúságos gyerek és ifjúkora került a szemem elé. A hátteret megismerve hihetetlen, hogy egyáltalán megélték a felnőtt kort. Az életükben megbúvó apró örömök is szánalmasnak tűnhetnek talán, nekik mégis életmentőek voltak. Kétségtelen, hogy tele van a világ ilyen beteg, fájó lelkű, megsebzett emberekkel, nem csak Amerikában. Könnyű nagy szavakkal dobálózni, miszerint a döntéseinket mi hozzuk meg, ugyan már... Túl sokan döntenek helyettünk, már a születésünk pillanatában is. A hosszú, fényes folyó cím a magukra hagyott, túladagolásban elhunyt emberek végtelen sokaságára utal, ami a befejezésnél még mélyebb értelmet nyert. De ne szaladjak ennyire előre.

                                 

Összetett és rafinált történet, egy családregénybe oltott dráma van a lapokon. 

Egy rendőri akcióval nyit a történet. A gyermekével egyedül élő rendőrnő Mickey, (Mickhaela) és új társa riasztást kap. Egy halott lányt találtak, amiről Mickey rögtön testvérére gondol. Kacey drogos, az utcán él évek óta. Mickey elhívatottan keresi, igyekszik segíteni, megmenteni a lányt. Amennyire kitartóan kutatja Kaceyt, az annyira menekül előle. Talán nem véletlen... 

Megismerjük a múltjukat, családi hátterüket, miért és hogyan jutottak oda, ahol éppen vannak zaklatott életükben. A két korán árvaságra jutott lány élete bizony drámai. Szívszaggató sors jutott nekik. Ezért éppen a testvéri szeretet volt az, ami meghatott a történetben. A már-már túl szigorú és gonosz, anti-nagymama mellett felnőve csoda, hogy eddig eljutottak. Kacey és Mickey sorsának mélyebb megismerése teszi ki a regényt, több régi titokról hull le a pókháló, ami más értelmezést ad a múltnak. Ide jön a krimiszál: Valaki az utcán élő, strichelő drogos lányokat gyilkolja szorgalmasan. Az áldozatok a legelesettebbek és a legvédtelenebbek közül kerülnek ki. Döbbenetes, hogy olyanok ők, akiket senki sem keres.

Félelmetesen fájdalmas, magával ragadó történet, amely tökéletesen bemutatja Liz Moore zsenialitását, aki kiváló történetmesélő. Az írónő finoman, de határozottan, bevisz egy-egy váratlan gyomrost. Mélyen a felszín alá merülhetünk, az egyéni sorstragédiák és a bűn mélysége elevenedik meg. Mocskos világ ez, ahol nincs igazán jó választás vagy döntés. Titkok végtelen sora. Egyszerű, hétköznapi emberek eltitkolt, éveken át hurcolt lelki sebei, bűnök, tragédiák és komplexusok. Megismerjük mi a magyarázata, hogy egyikük rendőr lett, másikuk épp az ellenkezője. Faltam a sorokat, mert szép szöveg, és érthető, átélhetően izgalmas, tiszta irodalom. Liz számtalan apró és váratlan csavart tett a cselekménybe, amitől meghökkentőek, de hihetőek lettek. A jól felépített, fordulatos krimi oda irányítja a figyelmünket, ahonnan a legtöbben legszívesebben félrenéznének. A hímsoviniszta, rettentő bunkó rendőrfőnők a karakterek sorából is kiemelkedik, bár minden karakter eleven, színes és tökéletes jellemrajzot ad. Sok szereplőt felvonultató, több szálon mozgó történetet, ami végéig képes volt fenntartani az érdeklődésemet. Az utolsó lapokon az is kiderül, hogy az a hunyó, akiről nem is gondoltuk volna. 

     

Nehéz megfogalmaznom, hogy pontosan mit érzek a történettel kapcsolatban. Rengeteg érzelmet mozgatott meg a regény. Lemerülünk az emberi lélek és psziché legmélyére. Életszagú, fájón valóságos. Mickey és Kacey: Melyikük volt gyenge és melyik erős? Néha Kacey alakját erőteljesebbnek, tudatosabbnak éreztem, még úgy is, hogy ő volt a rossz útra tévedt hugi. Cipelte az élettől kapott csomagot, bármilyen veszélyes út volt, ahol járt. A miérteket nem tudják az emberek, ám ítélkezni azonnal tudnak. Kíméletlen őszinteséggel írt a függőségről, annak szakaszairól. Mickey a folytonos vívódásaival, a bizonyítás, megfelelés kényszerével, amit a kisfia miatti aggódás csak tovább nehezített. Érdekes módon katarzist nem éreztem a végén, sőt, talán a befejezés is inkább drámai lett, minden látszólag jó ellenére. Engem eléggé elborzasztott ez a tény. Ez egy kiapadhatatlan, végtelen hosszú, fényes folyó. Csak ajánlani tudom, húsba vágó, de különleges irodalmi csemege vár az olvasóra. Érdemes Gömöri Péter igényesen szép fordítására is figyelni, ami emeli az élményt. Bízom benne, lesz még alkalom olvasni Liz Moore regényt. Külön köszönet a XXI. Század Kiadónak, hogy kitalálták a KULT-könyvek sorozatot, így egy újabb remekművel gazdagodott a sorozat. 

ITT megrendelheted a regényt, ajándék könyvjelzővel!

          

Liz Moore Rome-díjas író, Philadelphiában él, a Temple Egyetemen tanít kreatív írást. A Hosszú, fényes folyó a negyedik regénye, egyben az első magyarul is olvasható könyve.






XXI. Század, Budapest, 2021
480 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635680467 · Fordította: Gömöri Péter

Szentivánéji krimik

Agatha Christie: Szentivánéji krimik


                                                         

A tavaly karácsonyra megjelent és nagy sikert aratott Adventi krimik kötet kistestvére lehetne ez a nyári válogatás. A hasonlóan igényes, szép borító is remekül hozza a hangulatot, a könyv kívül-belül gyönyörű.

A krimi nagyasszonya, Agatha néni összes nyomozó főhőse feltűnik a hangulatos nyárias környezetben játszódó novellákban. Poirot, Miss Marple, Tommy és Tuppence, Mr. Quinn. Parker Pyne Cornwallban, a francia Riviérán, vagy éppen a Níluson és a delphoi templom tövében nyomoznak a galád elkövetők után. AC megkerülhetetlen a krimirajongók számára, itt kezdi mindenki szerintem a krimi szeretetét. Ezek a rövid történetek tényleg nagyon változatosak, színes kis gyűjteményt sikerült összeállítani.

    

Könnyen olvasható, szórakoztató, de igényes nyári csemege ez a novellacsokor. Meglepően színes a felhozatal a csalás, rablás és gyilkosság mellett pici misztikum is belefért egyik másik rövidke írásba. A régész férj hatása érezhetően nagy érdeklődést adott Agatha Christinek a mesés és egzotikus Egyiptom, vagy India felé. A regény esetében van idő az aprólékos háttérre, karakterrajzra, itt mégis a rövid terjedelemben is felvillantja ezeket Christie. Nekem Poirot a személyes kedvencem, most is zseniálisat alakított, de igazából mindegyik jó kikapcsolódást hozott. Nem kell összetett, szövevényes titkokra számítani. A tekervényes rejtélyek helyett néha a legegyszerűbb magyarázat a jó megoldás. Amihez elég a figyelmes, logikus gondolkodás. A kis sztorik izgalmai mégis megmaradnak, lekötik az olvasó figyelmét. Az írónő még rövid távon is úgy csavarja a szálakat, hogy mindenki gyanús, vagy lehetséges tettes, véletlen se tudjam ki az igazi gyilkos. AC humora is megcsillan, szóval utánozhatatlan és megunhatatlan a krimi királynője. Végig fordulatos, az utolsó pillanatig izgalomban tart, és meglepnek ezek a kis életképek. Az egyes esetekben megbúvó lélektan is remek volt. 

Az elegáns és könnyed történetek közül nekem A vérfoltos járda, Halál a Níluson és a Kaland egy gonosz idegennel emelkedik ki a válogatásból. Kifejezetten szórakoztató volt a Jane állást keres, Mr. Davenheim eltűnése vagy A mahardzsa smaragdja. Agatha tudja hogyan kell feszültséget kelteni. Rövid történetek, velős és hatásos háttérrel, misztikus környezetben játszódnak. 

A kötetben az alábbi írások szerepelnek: 
Nyár a Pireneusokon, A vérfoltos járda, A kettős bűnjel, Halál a Níluson, A Harlekin ösvény, Az olasz gróf esete, Jane állást keres, Mr. Davenheim eltűnése, Asztarté szentélye, A maharadzsa smaragdja, A delphoi orákulum, Kaland a gonosz idegennel, A hihetetlen betörés .






Helikon, Budapest, 2021
320 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634797203 · Fordította: Kállai Tibor, Etédi Péter, Gy. Horváth László, Sipos Katalin, Prekop Gabrielle, Katona Tamás, Kada Júlia

3 szépirodalmi újdonság a 21. Század Kiadótól

Három szépirodalmi újdonság a 21. Század Kiadótól

Borítóleleplezés! 




        



Az ősz folyamán megjelenő három jelentős szépirodalmi alkotásra hívom fel a figyelmeteket a XXI. Század Kiadó kínálatából. Már a szerzők is figyelmet érdemelnek, Sally Rooney, Jonathan Franzen és Colson ​Whitehead már bizonyítottak. A borítók kifejező és figyelemfelkeltő, igényes alkotások lettek. Megjelenési sorrendben mutatom az újdonságokat. Már mindhárom őszi újdonság előjegyezhető!








      

Sally Rooney: Hová lettél, szép világ

A Normális emberek és a Baráti beszélgetések c. könyvek szerzőjétől

Négy fiatal keresi a szerelmet. Középpontban a párkapcsolatok
Vágynak egymásra, félrevezetik egymást, összejönnek, szétmennek. Van rá módjuk, hogy elhiggyék: a világ igenis szép?

Sally Rooney Sunday Times és New York Times bestsellerszerző. A Normális emberek 2018-ban Costa-díjban részesült, 2019-ben az év könyve lett a Waterstonesnál. A Baráti beszélgetésekből készült BBC-sorozat bemutatóját 2022-re tűzték ki.

Eredeti cím: Beautiful World, Where Are You

Megjelenés: 2021. szeptember 7. Sorozat: Kult Könyvek, Fordító: Dudik Annamária Éva
ITT előjegyezheted! 



        

Jonathan Franzen: Keresztutak I-II.

Jonathan Franzen korunk egyik legkiválóbb regényírója – mindig családregények szerzőjeként jellemzik, de valójában ez a könyve, a Keresztutak az első, amelyben tényleg mindvégig egy család története áll a középpontban.

A Keresztutak egy trilógia első könyve. A Minden mitológia kulcsa címet viselő regényfolyam három nemzedék életének foglalata, és egészen napjainkig eljutva jeleníti meg társadalmunkat, kultúránkat.
A trilógia első kötete önmagában is kerek egész, amely a Hildebrandt család életén keresztül mutatja be elmúlt ötven évünk politikai, szellemi és társadalmi mozgásait, és azok előzményeit.

„Nagyszabású, mesteri kép az Egyesült Államokban az 1970-es évek elején lezajlott kulturális változásokról… Franzennek kivételes tehetsége van rá, hogy lebilincselő izgalmassággal ábrázolja a kényelmetlen emberi kapcsolatokat. Ellenállhatatlan.” – Publishers Weekly
Fordító: Pék Zoltán  Megjelenés: 2021. október 15. ITT előjegyezhető! 

               

Colson Whitehead: Harlemi ​kavarás

Bár mindhárom kötetet nagy érdeklődéssel várom, de a szívemnek A Nickel-fiúk után ez ígérkezik legizgalmasabbnak.

Colson Whitehead kétszeres Pulitzer-díjas, Nemzeti Könyvdíjas író új regénye 1960- as években játszódik, New Yorkban. Bűnregény? Moralitás? Társadalmi regény? Feketék és fehérek egymás mellett ebben a retró gyöngyszemben, amely végeredményben nem más, mint egy megható szerelmes levél a régi Harlemhez. Colson Whitehead kétszeres Pulitzer-díjas, Nemzeti Könyvdíjas író. Regényei a 21. Század kiadónál: A föld alatti vasút (2017), A Nickel-fiúk (2019).

Eredeti cím: Harlem Shuffle Fordító: Pék Zoltán
Kötés: keménytábla, védőborítóval, Kult Könyvek Megjelenés: 2021. október 28.   ITT előjegyezhető! 

Win

Harlan Coben: Win
Ha veszítesz, meghalsz




                                                                      

Kedvelem Coben krimijeit, kifejezetten szeretem Myron és Win párosát. A Myron Bolitár nevével fémjelzett sorozatból nyolc kötet jelent meg idehaza, ebből hatot olvastam. A két vagány férfiú tökéletes párosa a kedvenceim közé tartozik, sajátosan egyéni stílusukkal, humorukkal.

A különc milliomos Win, aki valóban egy álruhás Batman, színes humorával, kivételes törvényértelmezésével üde színt vitt a történetekbe, most önálló szereplővé lépett elő. A most jobban megismert Win valóban különc milliomos, márkamániás, kőgazdag, aki lekezelő a környezetével. Egyedül azonban félkarú óriás, egy irritálóan más figura lett most, mint az eddigi olvasottakból megismertem. Az pedig nem árt, ha némileg szerethető a főhős, de Win karaktere nagyot változott számomra. Nem jó irányba.

Azonnal a sűrűjébe csapunk, egy verekedős jelenetbe csöppenünk. Nem tudjuk a hátteret, Win kegyetlenül megbünteti, jól elbánik a leendő áldozattal. Azonban az önbíráskodást nem pártolom, így ez a nyitás nem nyert meg. Amúgy ez egy mellékszállá válik a későbbiekben, bár bonyolódik még ez az ügy is. A szokásosan izgalmas, csavaros történet itt indul be igazán, vált át egy meglepő, sötét családi drámára. Rejtélyekkel, váratlan fordulatokkal átszőtt krimit olvashattam, ahol néha bizony nem is tudtam ki kivel van, merre tart a történet. A végére minden kitisztul, kapunk magyarázatot, csak nagy vargabetűkkel jutunk oda. Bizony van az úgy, hogy a legváratlanabb megoldás adja az igazságot. A legrosszabb, már az elején felderengett bennem egy elég elképzelhetetlen megoldás... és lőn! Az lett, amitől én is meglepődtem. A látszólag sok külön kis eset végül egybeforr.

     

Win családjának drámája, sötét titkainak háttere, évekre kiható traumák bontakoznak ki. Megspékelve egy politikai hátterű merénylettel a régmúltból, egy rablás-betörés-gyilkosság mellé kapunk egy család fekete báránya történetet is. A felső tízezer életébe leshetünk be, ami itt elég zavarossá teszi az egész krimit. Win olyan régi sebeket tép fel az igazság után kutatva, amitől ő maga is megdöbben. Úgy érzi, elérkezett a pillanat, hogy lezárja a múltat, tiszta vizet öntsön abba a bizonyos pohárba. Eközben azonban szembe kell néznie a saját családjának eddig leplezett, sötét múltjával, a családi viszonyok valóságával. Az árnyoldalaival együtt, sok apróságon múlik a történet, ahogy az már Cobenre jellemző egyre több szál kerül a cselekménybe. A sűrűsödő titkok egyre váratlanabb és meglepőbb megoldásokat hoznak. Semmi nem az, aminek elsőre látszik.

A feszültség fokozódik és egyre szövevényesebbé is teszi a krimit. Win negyven év titkairól ráncigálja le a pókhálót, miközben erkölcsi kérdéseket feszeget. A toronyban élő remete halála és a nála megtalált régen elrabolt családi festmény további nem várt bonyodalmakat okoz. Mi lapul a háttérben? Mi az az ok, ami miatt a két testvér hosszú évekig nem beszélt egymással, mi áll a betörés, rablás hátterében? Baleset vagy gyilkosság volt a testvér halála? Miféle titkot rejt az elrabolt unokahúg, Patricia sorsa? Ezek mellé komoly vádakat is kapunk, ami a hetvenes évek Amerikájában is már súlyos téma volt. Coben újabb izgalmas, pörgős, megdöbbentő titkokkal teli krimit kínál olvasóinak.

Coben valóban jól ír, tudja hogyan kösse le az olvasó figyelmét, feszítse pattanásig az idegeket. A lelki hátteret sem nélkülözi a történet. A politikai vonal mellé a pedofilia is sokkoló, van itt minden, mint a búcsúban. Coben megint úgy összekuszálta a szálakat, hogy esélyem se igen volt a valóságot kihámozni. Az elhallgatott nyomasztó családi múlt és egyéb titkok lassanként derülnek ki. Azt most ne firtassuk, hogy tudott ez családon belül is negyven évig titok maradni, hogyan tudott élni, létezni így a család? A krimibe sajnos teljesen lényegtelen epizód is belekerült, Win gátlástalan, különleges szexuális életét simán kihagytam volna.

Cobennek úgy gondolom mindegyik regénye izgalmas, profi munka, az olvasó csak új falja a mondatait. Visz a történet, sodró, pörögnek az események. Igazán mestere a bonyodalom keltésnek, ez most is kiderült. Némileg más stílusban épült fel ez a krimi, talán a tv-sorozatok újabb alapanyaga lehet. Nem lepődnék meg, ha Az idegen és Az ártatlan után a Netflix erre is lecsapna. Összességében egy meglepő családi múlt és annak hatásairól olvashattam. Coben mindent bedobott, megmutatta a zsáner teljes eszköztárát, hogy lenyűgözze olvasóit.

                    

HARLAN COBEN (1962. január 4. Newark, New Jersey)

Napjaink egyik legnépszerűbb krimiírója. Eddig megjelent több mint húsz regényét, köztük a méltán népszerű Myron Bolitar-sorozatot a műfaj gyöngyszemeiként tartják számon: könyveit eddig negyven különböző nyelvre fordították le, és közel ötvenmillió példányt adtak el belőlük világszerte.

Jaffa, Budapest, 2021
360 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634754565 · Fordította: Holbok Zoltán

Ez az én világom

Földvári András: Ez az én világom
Jó emberek, különös élmények távol és közel

                                                                     

"Mindenhol jó, de legjobb útközben."




Földvári András 80 utazást megismertető kötete Az elmentem világgá! tavaly az egyik kedvencem volt. A légiforgalmi szakember meglepően kalandos életét és utazásait és a felfedezés iránti szenvedélyét bemutató könyv a pandémia idején éppen jókor jelent meg. A fotelből kalandozhattunk vele a világ számtalan érdekes és színes helyére eljutva.

Az előző történetgyűjteményből megismerhettük életét, munkájából adódó szenvedélyét. Földvári András Magyarország legviláglátottabb embere most újra mesél. A könyv három részből épül fel, olyan kalandok gyűjteménye, amiket sokan elképzelni sem tudnánk. Magyarok mindenütt, ez az első csokor alapja, ami nem is olyan váratlan. Magyar ember tényleg bárhol felbukkanhat, ezt András is megtapasztalta. Néhány ismert, híres emberrel való találkozás is helyet kapott a kötetben.  

                 

Fantasztikus és kalandos történeteket olvashatunk most is, ahogyan a cím ígéri így közelebbről megismerhetjük András világát. A második történetcsokor arról mesél, ha valami hiba csúszik a számításba. Márpedig ez a legaprólékosabb tervezésnél is megesik. A találkozások, a barátság ereje és a közös úti élményekből kibontakozó rövid történetek izgalmas és meglepő képet villantanak fel az adott országról. Mennyivel másabb olvasni ezeket a személyes élményeket, rövid sztorikat, mint egy hivatalos útikönyvből tájékozódni. Pontosan olyan, mintha egy kávé mellett ülnénk a szerzővel egy könnyed, laza baráti beszélgetésen. 

A barátságok, az ember jó szándéka, segítőkészsége alap, és itt különösen sok esetben fontos is lett. Ezek kerültek a harmadik részbe, de végig kedves családi anekdoták keverednek a valóság váratlan és színes eseményeivel. Ebből pedig elég sok akad most is.

Ez ugyan nem útikönyv, ettől könnyed és jó kikapcsolódást adó olvasmány. Tipikusan jó olvasni várakozás közben, amikor kevés ideje van az olvasónak, vagy egy hosszabb vonat úton, ahol néhány sztori belefér. Fontos, hogy nem csak az utazás szerelmeseinek élmény ezeket a történeteket megismerni. Zaklatott világunkban kifejezetten pozitív olvasmány, jó hatása van. Hiszen utazni valóban jó, (lenne), de a sok kaland, izgalom és élmény, az utóbbi időben bizony sok ember életéből kimarad. A kémfilmeket idéző első történet jó nyitás volt. A korabeli szocialista évek szellemisége a Hal lóg a kilincsen viccesen egyszerű megoldása már a humort is felvillantja. Halas, vagy egyéb állatos történet lesz még több is, ahogyan izgalmas és színes kulturális hátteret is kapunk. András felvillantja egy-egy hely jellegzetességét, miközben történelmi kitekintőt is ad. Benyovszky Móric és Madagaszkár, vagy Rodostó különösen tetszett, ahogyan a Chicagó is emlékezetes marad az olvasónak. Néhány jellemzővel hangsúlyossá teszi és bemutatja a környezetet, az adott helyszínt, de nem akar teljes képet festeni. Japán busók pedig vannak, ha nem tudnánk, ez is kiderül az emlékekből. Izgalmas utazáson vehetünk részt a Kamerun-expresszen vagy Flúgos futamon a Balkánon, a Kwai folyó hídján is tehetünk egy képzeletbeli sétát, ahogyan vonatozhatunk a Góbi sivatagon át. Érdekes és szívszorító volt az Igazi Hotel Ruanda története, de izgalmas kalandban mindenütt része volt hazánk újkori nagy utazójának.

A szerző stílusa továbbra is könnyed, olvasmányos, tökéletes kikapcsolódást ad olvasóinak. Kalandra fel, vár a világ, fedezzük fel Földvári András segítségével.

ITT rendelhető a kötet a kiadótól kedvezménnyel!



   

XXI. Század, Budapest, 2021
270 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635680894

Sárkányhant

Szép Zsolt: Sárkányhant
(Kárpát walzer 2)


                                                                

                                                                        

Alig néhány hónapja fedeztem fel a moly. hu oldalon a Kárpát walzer világát, ami olvasás után egyből elvarázsolt. Így nagyon vártam ezt a könyvet, ami kedvencem lett. Ritka az, amikor egy első könyves szerző alaposan kidolgozott, végig lendületes történettel áll elő. Talán a folytatásnál még nagyobb a buktatók lehetősége, hogy ne egy kényszer szülte, átkötő folytatás legyen. Itt erről szerencsére szó sincs! Néha már úgy éreztem, ne számítsunk semmi jóra, itt valami óriási nagy kavarodás lesz. Olyan fordulatokkal mozog a történet, amiktől valóban elszédülsz, és mindezt olyan karakterekkel, akik élnek, hihetővé teszik a cselekményt. A történelemnek ez a Monarchia-beli szakasza a századforduló előttről különösen látványos, eseménydús korszak. 1870-ben folytatódik a regény.

Ismét egy remek történetet kaptam, ahol érezhető az alapos kutatómunka. Az erre épített mese jól keveredik a fantasy elemekkel fűszerezett eseményekben. Jóval komorabb, sötétebb a mese, talán véresebb is picit. A történelem és varázslat, bosszú és megváltás keveredik a kalandregényben, ahol természetesen a szerelem, bűbáj, sem hiányozhat. A mágia, varázslat és a szemfényvesztés elbűvöli és leköti az olvasó figyelmét. Valóban filmszerűen pergő események követik egymást.

Szép Zsolt gyorsan pergő, lendületes kalandokkal töltötte meg a folytatást, ismét egy különleges utazásra invitálja az olvasót. Kitűnően ábrázolt, jellemfejlődésüket jól követhető karakterek, és egy bátor, lenyűgözően erős főhős színesíti az eseményeket. Különösen izgalmas, hogy a női szereplők sem csupán díszletnek vannak, érzelmeik sokat tesznek az eseményekhez. A filozofálós, elmerengős, világ sorsa felett aggódó részek pedig a regény üzenetét hordozzák. A Lúdvérc az első kötetben okozott bonyodalmakat, itt a sárkány mint gonosz, tökéletes választás. Örömmel vettem, hogy visszatérnek a régi, jól ismert szereplők is, de sok új is gazdagítja a cselekményt. A jó és a rossz örök párharca a világ sorsa, a természet rendje adja a hátteret.

Bár nem túl biztató a természet erejét kihasználni, visszaélni vele, nem is lenne szabad, de mégis megtesszük. Azért ott van benne a regényben a remény. Hihetetlen kalandos, fordulatos, izgalmas történet lett a folytatás. Egy jól megalkotott, képzeletbeli fantasyvilág bontakozik ki előttünk, aminek legsötétebb mélyére nézve elmerenghetünk az örökléten, a világ mozgatórugóin. Nem kevés mágia, ármány és egy pici romantika is akad a több szálon futó eseményekben. Az biztos, hogy összességében egészen elvarázsolt ez az összetett történet. A narratíva és a szerző rajzai egy egyedi stílusú regényt képeznek. Szeretem az olyan szerzőket, történeteket, amik meg tudnak lepni. Szép Zsoltnak ez másodszor is sikerült.

Élveztem az intrika és cselszövés során kialakuló, sötét titkoktól sem mentes mozgalmas kalandokat, amit a misztikum átszőtt. A népmesei motívumokban bővelkedő, a magyar mitológiából is merítő történet fordulatai garantáltan meglepőek, váratlanok. A címbéli sárkány mellett a garabonciás és a boszorkányok színesítik a bátor hősökkel megtűzdelt történetet. Minden karakter hatalmas játékos, sokszor nem is az, ahogy elsőre megismerjük, így az adott szituációkat eredeti módon teszik eredetivé.

Humor sem hiányzik a lapokról, érzelmileg letaglózó volt néhány fordulat. Tudom, a szerzők előszeretettel nyírják ki az olvasóknak valamiért kedves karaktereket, így a fiatal Bellényeshy bárót és az egyik fiumeit nehéz szívvel engedtem el. Elképesztő kaland ez egy olyan világban, amit egyhamar nem felejtünk el. Bár jól szórakoztam, kicsit vegyesek most az érzéseim. Néhol nekem már túl véres, túl komor lett. Ezzel veszített a varázsból, a szórakoztató jellegéből. Bár tudom, sok olvasónak éppen erre van igénye. A mese a terjedelmi határok miatt számomra hirtelen ért véget, valódi megoldás nélkül. Kérdéses, ki fog itt nyerni? Ezek után a harmadik résznek is nagyon jónak kell lennie, tartalmas és izgalmas, meglepően látványos fordulatokat várok lezárásnak.

Megrendelhető ITT akár mind két kötet!

A regény Facebook-oldalát ITT éred el további hírekért.



                                  

Szép Zsolt: 1975. szeptember 10. –

Kétgyermekes családapaként élek Dunavarsányban.
Gyerekkori kedvtelésem, az olvasás, idővel az írás felé terelt.
A Kárpát Walzer a debütáló könyvem.
A kutatómunkától az első oldalakon át az utolsó simításokig
a rögös út minden percét élveztem.
Az írás lett a szenvedélyem.



Szeléné, Budapest, 2021
384 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786150112718

Bloginterjú - Finy Petrával

Bloginterjú - Finy Petrával


                                                   

Néhány éve már beszélgettem Finy Petrával az Akkor is regénye megjelenése alkalmából. Most itt a legfrissebb a Kerti szonáta című felnőttregénye. Örömmel kértem fel ismét, hiszen szeretem érzékeny, mégis súlyos témákat nem nélkülöző, egyéni stílusú írásait. Középpontban a női sorsok a természet és 

a történelem meghatározó pillanatai elevenednek meg. A történet kitalált, mégis hihető, hiszen a valós szereplők jelenléte és a korhangulat zseniálisan hozza a hatást.


        

1: Nemrégiben jelent meg a negyedik felnőtteknek szóló regényed a Kerti szonáta. Mi a tapasztalatod a magyarok olvasási szokásairól? Szerinted melyik réteg olvas a legtöbbet? Mennyiben másabb felnőtteknek írni, mintha gyerekek a célközönség?

Sajnos sokan szoknak le az olvasásról: az erre szánt idő és pénz is luxusnak számít már manapság, úgy látom, mintha szűkülne az olvasók köre. A nehezebb szépirodalmat olvasók köre legalábbis mindenképp: az általános iskolában mind több az olvasási problémával küzdő kamasz, felnőttek között is sok a funkcionális analfabéta. Mégsem vagyok pesszimista: egy könyvkiadóban dolgozom civilként, és azt látom, hogy a piac ugyan változik, folyamatosan alakul, de könyvekre mindig is lesz igény. A szépirodalmat olvasók kedvelik a míves, egyedi köteteket, a könnyedebb téma iránt érdeklődők pedig egyfajta menedéket találnak ebben a műfajban. Sajnos annyi rossz ért minket az utóbbi időben, hogy nem szabad leszólni azt a vigaszt, amit adott esetben a lektűr nyújthat egy bizonyos célcsoportnak. Egy jó történet még mindig csodákra képes, és ez a mágikus hatás nem változott Gutenberg óta.

2: Főhőseid jellemzően nők egy sorsfordító pillanatban, ami lehet a saját életük összeomlása vagy a történelem sodrása. Tetszett, hogy valós személyek is helyet kaptak a regényedben, Rajk Júlia sorsa különösen megérintett. Miért fontos szerinted, mennyiben más a női szemszög, ezen sorsok bemutatása, jellemábrázolásakor? Mit jelent neked az a szó, hogy feminizmus?

Azért tartom fontosnak a nők ábrázolását fontos történelmi helyzetekben, mert gyakran mi magunk, nők is elfeledkezünk róla, mennyi mindent tettünk/teszünk hozzá egy adott korszak jobbá tételéhez, alakításához. Muszáj erőt meríteni ezekből a történelmi pillanatokból, női sorsokból, ugyanis manapság nagy szükség van a nők lelki erejére, bölcsességére. Olyan korszakban élünk, amikor az egzisztenciálisan, mentálisan elbizonytalanodott fehér férfi saját szorongása miatt könnyű céltáblája bármilyen populista rendszernek, gyűlöletpolitikának, álellenség üldözésének. A nők alkatuknál, biológiai kódoltságuknál fogva kevésbé hajlamosak az agresszióra, ezért az ő nyugodt élettudásukra nagy szükség van manapság. Ugyan még nem fogták fel a nők, de hamarosan eljön az ő idejük: a saját harcaikba belefulladó, maszkulin társadalmakon sokat segíthetne a nők kreatív intuíciója, lágy határozottsága.

" az élet nem csak a látványos harcokról szól, a legnagyobb csaták azok, amelyek igazából eldöntik a háborúkat, láthatatlanok."

         

3: Komoly témákról írsz a felnőtt regényekben, de mindegyikben jelen van a humor. Mennyire fontos az életedben a mindennapokban a humor?

Humor nélkül lehet élni, csak nem érdemes. Társadalmi kataklizmák, népirtások, világkrízisek idején mindig a humor, a hit és a fantázia mentette meg az embereket. A humor, amivel a legnehezebb helyzetben is lehetett egyet nevetni, vagy legalább elmosolyodni, a hit, hogy akkor is visszajövök, és akkor is túlélem, és a fantázia, amivel egy saját belső világot lehetett építeni a legnagyobb pokolban is.

"Miért tetszik álldigálni csak a saját élete mellett, miért nem tetszik átélni?"


4. Ki volt rád meghatározó hatással íróként?

Francia szakon végeztem így az elején többnyire francia szerzők: Camus, Mauriac, Duras, Semprun, Anouilh, Jarry nagy hatással voltak rám. De a németek hideg melankóliája is megfogott: Thomas Mann, Süskind, Bernhard, Dürrenmatt. Nagy hatással volt rám Kafka, Bulgakov, Hrabal, Ulickaja. A magyar szerzők közül: Mészöly Miklós, Esterházy Péter, Krasznahorkai László, Grecsó Krisztián. Az angolszáz irodalomból: Samuel Beckett, Sylvia Plath, Toni Morrison, Salinger, Auster, Chabon, Franzen.

"Kegyetlen az élet, az igazságért harcolókat nem jutalmazza, a kisemberek nagyságát nem akarja elismerni."


5: Nagy siker volt, esetleg tervezed, folytatódnak-e a történelmi séták, melyet a Margó Fesztivál idején elkezdtél?

Hihetetlen élmény volt a közös történelmi séta Laborczi Dórával, aki Sztehlo Gábor életművének egyik legjobb ismerője. Amikor a Marlenka c. regényemet írtam, mely a tizenkettedik kerületben gyilkoló nyilasok, többek között Kun András rémtetteit dolgozta fel, éreztem, hogy ez mellé a sötétség, mérhetetlen kegyetlenség mellé szükségem lesz a szövegben a fényre, reményre is: ezt hozta be a szövegbe Sztehlo Gábor, aki abban az időben, amikor Kun páter a kerületben emberekre vadászott, és hírhedt mondatával adta ki a halálparancsot: „Krisztus nevében, tűz!”, zsidó gyerekeket is mentett. 2-3000 ember köszönheti neki az életét, később megkapta a Világ Igaza díjat is. Megrendítő volt visszautazni az időben, és látni lelki szemeinkkel ezt a két embert a második világháborúban. És ezúton is köszönjük a sok érdeklődést, és az értő és érző közönségnek, hogy eljött. Lesznek még ilyen séták, várunk mindenkit szeretettel. 

"Mindennap rettegtek az életükért, de arra nem is gondoltak, hogy a szüzességükért is kellene."

             

6: Kanyarodjunk vissza picit a kezdetekhez: Mesékkel kezdődött, írtál és írsz jelenleg verseket is. Hogyan kezdődött, emlékszel az első megjelenésedre?

Legelőször Lackfi János nevezett költőnek, és hozott le tőlem pár verset egy kis ajánlóval a Kortársban. Később önállóan is elkezdtem publikálni: a Mozgó Világban, a Holmiban (micsoda érzés volt, máig nem felejtem), vagy az Élet és Irodalomban. Mostanában nagyon keveset írok verset, leginkább felkérésre, ami magamtól jönne, egyre inkább politikai szöveg, mert úgy érzem, annyira polarizált, végletekig cinikusan kezelt és emberileg semmibe vett társadalomban élünk, hogy sokszor már a verseimbe is bekúszik az efelett érzett fájdalom. De a barátaim már nyaggatnak: két felnőtt verses kötet után, új publikációk után, ideje lenne végre egy harmadik verses kötetnek. Talán igazuk van.

7: Első regényedben a Madárasszonyban, de a Kerti szonátában is meghatározó elem a természet, a növények, állatok világa. Honnan a természet szeretete és az elképesztő tudásod?

A férjem madarász, akitől rengeteget kaptam: olyan vele elmenni kirándulni, mintha Schmidt Egon vagy David Attenborough keveréke volna. De a természet szeretete már azelőtt is megvolt bennem, hogy megismertem: rejtélyes kötődésem van például a fákhoz: fűzfához, diófához, tölgyfához, nyírhez és nyárhoz, akáchoz, vagy a bodza- és csipkebokrokhoz. Fenyőerdőben különösen szeretek sétálni, néha még a fák beszédét is hallom ott. De a vízpartokhoz is nagyon kötődöm: legyen az Balaton, Duna vagy tenger, ha ott vagyok, megáll az idő, és hazaér a lelkem. 

"Viharban volt a legszebb a tó. Mert mégis, mit ér a Balaton hullámok nélkül?"

               

8: A Bodzaszörp c. mesekönyvedben a felnőttek, konkrétan a nagyszülők a főszereplők a gyerekek mellett. Mennyire fontos érzésed szerint, hogy a generációk közti kapcsolat elmélyült, tartalmas legyen? Te mit hoztál magaddal a nagyszüleidtől a felnőtt életbe?

A modern életforma, ami a digitális világnak köszönhetően jobban összekapcsol a többi emberrel, valójában elválaszt tőlük. Ez igaz a családi, rokoni kapcsolatokra is. Gyérülnek, lazulnak ezek a viszonyok, ami fokozottan hat a nagyszülőkkel való kapcsolatra. Régebben a tudás sokkal jobban öröklődött elmesélés, verbalitás alapján: ma már egy fiatal nő, hamarabb keres rá a Youtube-on egy receptre, minthogy megkérdezze a saját anyját vagy nagyanyját arról, hogy készíti ő. Ez komoly hiányosság lelki, fizikai téren is: megtörik a gyakorlati és spirituális tudás hagyományos átadási módja, és egyre több a pszichésen gyökértelen fiatal, akik lehet, hogy remekül értenek a modern technikához, viszont fogalmuk sincs róla, milyen hagyományokkal és milyen gazdag tudással rendelkezik a nagy családjuk. A Bodzaszörp című mesekönyvem ezt az „összelassulást”, egymásra figyelést, a generációk újbóli összekapaszkodását mutatja be. Azt, hogy lehet bármilyen okos a Google, a legtöbbet mégis a saját szüleinktől és nagyszüleinktől tanulhatjuk.

9: Kapcsolati konfliktusok, életközepi válság, generációs traumák, történelmi sorsfordító pillanatok a témáid. Hogyan választasz, találsz rá ezekre? Van már ötleted a következő regényedre is?  

       

Keresem is őket, de sokszor meg is találnak. Az előző munkahelyemen sok remek történésszel dolgozhattam együtt, akik nagy hatással voltak rám. Pető Andrea vagy akár Ungváry Krisztián, de sorolhatnám még a neveket. Azóta olvasok sokkal több non fiction könyvet, és választok úgy témát, hogy izgalmas történelmi korszak is megjelenjen a szövegben. Recsknek kevés irodalmi feldolgozása van, főként arról a részéről, mit élhettek át az otthon maradt nők, akik semmit nem tudtak a férjükről, testvérükről, apjukról. Izgat a Szabad Európa Rádió története is, ami Michnay Gyula szökésével, aki ott olvasta be a táborban raboskodók nevét, kapcsolódik Recskhez, ezért ez lehet egy irány. De egyelőre annyira elfáradtam, hogy most picit pihenek: írás, kiadói munka és család, sok egyszerre. Most muszáj töltődnöm szellemileg, fizikailag.

"Ugyanis a rendszer által rendesen megnevelt magyar ember a határon retteg. Ha rendőrt lát, retteg."

        

10: Mi jelent neked kikapcsolódást? Hogyan, mivel töltekezel? Mit olvasol most? Hogyan tudod összehangolni a kiadói munkát, az írással és a családdal?

Az, hogyha a szabadban vagyok: kirándulok, vagy csak olvasok egy fa alatt. De nagyon szeretek kiállításokra is járni, annak idején tervező grafikusnak készültem, ezért erősen vizuális típus vagyok: ez a szövegeimen is érződik. Ám a legfontosabb töltődési formám a sport: régebben a zumba és a spinning, mostanában a barátnőm ajánlásának köszönhetően a jóga. Elképesztően ki tud kapcsolni, és nagyon erősít testileg és lelkileg is. Arra tanít, hogy a legnagyobb kihívás az életben, ha önmagadat győzöd le. És hogy nem kell sehova sem rohanni, nem muszáj öles léptekkel haladni: az apró millimétereken is sok minden múlik.

A kiadói munkát és a családot nehéz összehangolni az írással, a pandémiával pedig pláne. Mostanában Bank Barbara Recsk című könyvét olvasom. Szerettem olvasni Liz Moore Hosszú, fényes folyóját, ami sokkal inkább egy családi dráma, mint krimi, és megkaptam Barna Imre Kérdezd meg tőle c. regényét, kíváncsi vagyok rá. Olga Tokarczuk mesekönyve csodaszép. Verseket Vida Kamillától, Mesterházy Mónikától és Székely Szabolcstól olvastam, és szerettem Simon Márton 99 magyar vers válogatását.

"Bántani és támadni. Ettől a két szótól menekült Magda egész életében." A húgát a veszekedés éltette, Magdát a béke."


Köszönöm a beszélgetést! Keressétek, olvassátok Finy Petra regényeit, ITT a Kerti szonáta kedvezménnyel rendelhető! Az idézetek is ebből a regényből valók. 

Finy Petra (Budapest, 1978. június 4.) író, költő.

Első felnőtt könyve a 2006-ban megjelent „Histeria grandiflora” című verseskötet, 2008 óta több nagysikerű gyerekkönyvet írt. Első felnőtt regénye a Madárasszony 2012-ben jelent meg először.
Ezt követte az Akkor is 2018-ban majd a Marlenka 2019-ben jelent meg.

      

Kafka fia

Borbély Szilárd: Kafka fia



                                                            

"Meg van írva: Átkozott, aki emberben bízik, pedig tudhatnák, hogy nincsenek csodák, se csodatevők. Csak szemfényvesztők és hiszékenyek vannak."




Hatalmas veszteség a hazai irodalmi életnek, hogy Borbély Szilárd túl korán távozott 2014-ben.

A Nincstelenek című regénye kiemelkedő és meghatározó, időtálló alkotás. Versei, esszéi szintén az irodalmi élet megkerülhetetlenül jelentős darabjai. Az életmű a Jelenkor Kiadóhoz került, így sok év után ismét kapható a Nincstelenek és várható további kötetek megjelenése is.

Talán a legfontosabb a hagyatékban maradt, így befejezetlen regénye a Kafka fia az, amit bizony sokan vártunk. A német megjelenés után (2017), végre már itthon is elérhető. A töredékes regény élvezetes olvasmány, néhol felzaklatott az életemmel való összecsengése. Mélyen átéreztem Borbély Szilárd sorsát, érzékeny férfilelkét, összes belső vívódását. Az élettel és a rá mért sorstragédiákkal viaskodva nem lehetett könnyű élnie. Tudom, el és felfoghatatlan, mégis érteni vélem tettét. Ha valaki picit is hasonló fájdalmakkal küzd, meg fog lepődni, mekkora érzelmek, vágyak és titkok tárulnak fel az olvasó előtt. Érzelmesen lágy lírája megérintett. Epizodikus és rendkívül összetett szerkezet jellemzi a művet.

Erős és hatásos az indítás. Főhősünk Kafka, de nem az a Kafka. Borbély irodalomprofesszor, költő és esszéista számára Kafka központi referenciafigura volt. Az íróval való egyezés egyértelmű, miért választotta Kafkát. Töredékében is erős írás, sok valós elemmel. Alaptéma a gyerekkor és hatásai felnőtt életünkre. A nyelvi sűrítés finom érzékenysége a férfilélek mélyére vezet. Kafka életéből felvillanó epizódok párhuzamban állnak a szerző életével. A problémák legjobb feldolgozása az írás. Kafka fia, egy fiatal magyar író, aki írásban tanulja megtalálni lelki békéjét, igyekszik a múltat feldolgozni. A szenvedélyes saját hangjának ereje megkapó őszinteségével is hat az olvasóra. Tetszett a hagyományok elemzése, a formálisan beleszőtt zsidó történeteken és legendákon alapuló önvallomás. Igazán őszintén, szépen fogalmaz az író, lírai és átélhető. Úgy vélem mindenki el fog picit merülni saját családja történetében, némi önvizsgálatra késztet.  

        

"Vannak olyan férfiak, akiket rideggé tesz a magány, és sosem tudják később megmutatni az érzéseiket. Aki átéli a kitaszítottságot, az nem oldódik fel többé semmilyen közösségen, még ha befogadják, akkor sem."




A szerző az apák és fiúk ellentmondásos viszonyáról mesél, miközben saját traumáit és félelmeit szövi bele a regénybe. Félelmetes hatása volt, biztosan újra fogom még olvasni. Hol anyám hangját hallottam, hol apámat láttam az idősebb Kafka alakjában megelevenedni. Rettenetesen átéreztem, tudtam azonosulni vele, még, ha sebeket tépett is fel. Úgy elevenít fel és hoz vissza valamit a rég elveszett múltból, hogy teljesen mai történetté kerekedik.

"… Neked nehéz tanácsot adni, mert a tanácsot is úgy kezeled, mintha az ellened irányulna."


Meghatározó szembesülésnek lettem tanúja. Érdekes regénykísérlet, változó perspektívákból ismerjük meg Hermann és Franz Kafka, apa és fia összefonódó sorsát. Mindent, ami összeköt és elválaszthat egy életre. Hiteles életpillanatok ezek, ami Franz Kafka édesapjának őszinte és elgondolkodtató levelével zárul. Nem kicsit törte össze a szívem, de határozottan jó volt. Számomra döbbenetes hatása van az egész regénynek.

"Minden erejét össze kellett szednie már évek óta, hogy egyenesen tartsa magát, hogy a fejét annyira kiemelje az éjszakák vizéből, hogy levegőhöz jusson. Fuldokolt már évek óta."


A nagyszerű és alapos, elemző utószóból kiderül, (Forgách András esszéje), hogy az egyes fejezeteknek több különböző változata létezik, a legkorábbit Borbély 2002-ben írta. Borbély Szilárd regényének megjelenése az év egyik legfontosabb irodalmi eseménye Magyarországon.

"A rövidlátás megvéd a külvilágtól, a könyvek pedig biztonságot adnak."




ITT megvásárolható a regény!


          

Borbély Szilárd: (Fehérgyarmat, 1963. november 1 - Debrecen, 2014. február 19) költő, író, irodalomtörténész. 1989-ben a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett oklevelet, majd ugyanott lett egyetemi oktató. Az Alföld versrovatának szerkesztője.

Nincstelenek című regénye 2013-ban jelent meg először, azonnal a kortárs magyar irodalom alapművévé vált. A Jelenkor Kiadó Borbély Szilárd-életműsorozata a Nincstelenek új kiadásával indul, mely a szerző javításaival látott napvilágot.







Jelenkor, Budapest, 2021
222 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635181131

Európa Kapszulakönyvtár

 Bemutatkozik az Európa Könyvkiadó új sorozata,

az EURÓPA KAPSZULA KÖNYVTÁR!




                        

Irodalmi ínyencségek széles és színes választéka, ami ráadásul a könyvespolcodon is jól mutat!

MINDEN, AMI KLASSZIKUS – MINDEN, AMI KORTÁRS


Ez nem a jól megszokott, de rosszul értett „kötelezőket” kínálja könyvespolcunk alapvetéseinek. Sokkal inkább a nyelvileg és gondolatilag szintúgy izgalmas és szórakoztató, a világról szellemesen és figyelemre méltóan nyilatkozó, lebilincselő olvasmányokat, amelyek a világ tőlünk távol eső részein is kivívták az olvasók elismerését. Nemegyszer pedig olyan irodalmi kincseket mutat fel, amelyek a maguk idejében milliókat ajándékoztak meg az olvasás élményével. Most bárki megalapozhatja vagy felújíthatja saját házikönyvtárát, mivel a kötetek egységesen, mindössze 1 999 Ft-ért kaphatók. Ráadásul honlapunkon még ennél is jobb áron rendelhetők meg az állandó kedvezményeknek köszönhetően!


IDE kattints a kedvezményes lehetőségért!


   

A sorozatban megjelent kötetek: Alice Walker: Bíborszín

Nagy kedvencem ez a kötet, ami Az Európa Kapszula Könyvtár sorozatba is bekerült.

Alice Walker amerikai író, költő a feminista mozgalom egyik fő képviselője, és egyben a Nemzeti Könyvdíj (National Book Award) első női afroamerikai nyertese. Művei eddig több mint 15 millió példányban keltek el.

Bíborszín című, 1982-ben megjelent, Pulitzer-díjas, Steven Spielberg által 1987-ben megfilmesített levélregényének üzenete időn és téren átívelő. A túlélés legelemibb, örök érvényű szabályára tanítja meg az olvasót: soha ne add fel!

„Lehetek szegény, lehetek nigger, lehetek csúnya, és meglehet, hogy főzni se tudok, mongya egy hang mindenkinek, aki odahallgat. De itt vagyok.” A történet főhőse a szexista szabályok fogságában vergődő Celie. A kiúttalanságból kezdetben a spiritualitás világában próbál megnyugvást és feloldozást keresni, aztán felismeri az egyház fehér férfiak által uralt álszent, képmutató világát. Ráébred, hogy az emberi lét értelmét a jelenben is érdemes megtalálni. Emberi, női, szexuális és kreatív öntudatra ébredése izgalmas és megrázó olvasmány. A főhős minden értelemben vett önmagára találását nyelvileg is végigkísérhetjük, köszönhetően az értő fordításnak. Fordító: Dezsényi Katalin


     

Carlos Ruiz Zafón: Marina

Carlos Ruiz Zafón (1964–2020) napjaink nemzetközi irodalmának egyik legelismertebb szerzője, és Cervantes után világszerte a második legolvasottabb spanyol író. Műveit több mint ötven nyelvre fordították le. A The New York Times így ír a fájóan rövid életű szerzőről: „García Márquez, Umberto Eco és Jorge Luis Borges találkozása egy újszerű és elsöprő stílusban.” „Ki merjük jelenteni, hogy Zafón Barcelona Dickense, ma ő az elbeszélés művészetének legtehetségesebb írója” – mondja róla a Corriere della Sera.

A Marina az író legnehezebben kategorizálható és a legszemélyesebb regénye. Fantáziájának ezúttal semmi sem szab határt (legkevésbé a valóság). Szívfájdító és félelmetes mesét írt két fiatal szerelmes barátságáról és fekete pillangókkal övezett, vérfagyasztó kalandjairól.


A sorozat további, már kapható kötetei: Virginia Woolf : A világítótorony, Karen Blixen: Távol Afrikától, ezzel a címmel írta meg dán birtokára visszatérve 1937-ben előbb angolul, majd dánul lírai visszaemlékezését, (ez alapján készült Sydney Pollack hét Oscar-díjas filmje Meryl Streeppel és Robert Redforddal) 

        

Edgar Allan Poe: Arthur Gordon Pym, a tengerész

Poe népszerű és közismert amerikai író (1809–1849) teremtette meg a detektívregény műfaját, és lerakta a sci-fi-irodalom alapjait. Misztikus, hátborzongató írásai mind a mai napig a világirodalom örökzöldjei. Kegyetlen tollú műkritikus volt, aki nem vállalt civil állást, holott akkoriban az írásból nem lehetett megélni, mivel még nem léteztek a szerzői jogok.

HATICE MERYEM: Hogyan fogjunk hozzá egy nő meggyilkolásához?


1968-ban született Isztambulban. Közgazdaságot tanult, 1991–1994 között banktisztviselőként dolgozott, majd Londonba utazott, és ott takarítást, bébiszitterkedést, vasalást, újságkihordást, felszolgálást és egyéb kisegítő munkákat vállalt. Csak egy hüvelyknyi férjem legyen… című könyve 2002-ben jelent meg;

A sorozat ősszel az alábbi kötetekkel folytatódik! 

Celeste Ng: Amit sohase mondtam el

Heinrich Mann: Ronda tanár úr
Kádár Erzsébet: Az utolsó őzbak

Émile Zola: Hölgyek öröme
Meg Rosoff: Just in Case – Sorsbújócska

Kathryn Stockett: A segítség
Elisabeth Wurtzel: Prosac-ország

Chaim Potok: A kiválasztott
Marlen Haushofer: A fal  

Forrás: a kiadó honlapja