Vesztegzár a Grand Hotelben/ Tigrisvér

Rejtő Jenő: Vesztegzár a Grand Hotelben/ Tigrisvér


                                             

Rejtő Jenő kamaszkorom egyik legolvasottabb írója volt, máig igazi klasszikus. Imádtam Piszkos Fred és a Három testőr (Csülök, Tuskó Hopkins, Senki Alfonz) kalandjait, vagy a Tizennégy karátos autó történetét. Ha igazi szórakozásra vágyom, önfeledt nevetésre, akkor a régi sikereket olvasom újra, vagy pótolom, ami kimaradt még az egyébként gazdag életműből. Nagy örömömre a Libertine kiadó, Aranylétrás sorozatában megjelent új kötete két történetet is tartalmaz a Mestertől. Rejtőt a ponyva királyának is emlegetik. A Vesztegzár a Grand Hotelben az egyik klasszikus tőle, 1963-ban film is készült a regényből, Meztelen diplomata címmel. A kötet másik darabja a vadnyugaton játszódó, számomra is még ismeretlen Tigrisvér. A két eltérő stílusú történet cselekménye remek kikapcsolódást nyújt minden olvasónak. Rejtő Jenő mesteri mondatfűzése, egyedi, utánozhatatlan stílusa ezúttal is jó szórakozást biztosít.


A Vesztegzár a Grand Hotelben remek humorral átszőtt, több szálon futó, pergő, üresjáratok nélküli, helyzetkomikumok sorát adja. A képzeletbeli sziget szállodájában kitör a bubópestis...ami két ország diplomatáinak tárgyalását zavarja meg. A sokszereplős, krimiszerű cselekményben mindenki gyanús. A regény meghökkentő és váratlan helyzetekből építkezik, ahol a szerelem is felbukkan. A főszereplő Félix remek karaktere mellé a mellékszereplők is emlékezetes pillanatokat adnak Rejtő fergeteges humora mellé. Véleményem szerint a szóviccei és a korabeli humor miatt is nem mindegy, milyen életkorban kerül az olvasó kezébe egy Rejtő-kötet.

Az 1940-ben íródott Tigrisvér G. Lavery álnéven jelent meg először, nem a közismert P. Howard néven. Ez a kalandos mese a vadnyugatra viszi az olvasót, ami legalább olyan szokatlan helyszín, mint a Szahara. A közkedvelt és közismert légiós-történetek mellett ez üde színfolt az életműben. Az olvasó kap egy üdítő történetet, ahol lubickolhat a humorban, kalandban. A fanyar, groteszk humorához egzotikus környezet társul, ahol senki nem az, mint elsőre gondolnánk. Főhősünk, a kissé félénk, bátortalan ifjú cowboy, Robin élete gyökeresen megváltozik, amikor váratlanul fény derül származására. Ezzel elindul a lavina. 

Apja az egykor rettegett, de jó útra tért rabló, a Tigris. A családi kapcsolatok, apa-fiú történetet sejtetnek. Ám az élet és az emberi gonoszság miatt Tigris hosszú évek óta ismét börtönben van, Robin feltett szándéka, hogy kiszabadítsa apját és így a bosszú sem maradhat el. Félreértések és tévedések okozzák a bonyodalmakat, Robin jellemfejlődése látványos. A vér nem válik vízzé, megfelelni a családi mintának nem egyszerű. A szerelem itt sem maradhat el, ezzel is fokozva a kalandok sorát. A rejtői humor, szóviccek, és a romantika egy szórakoztató történetet ad az olvasónak. A meglepő befejezés váratlan feloldása az eseményeknek, ahol mindenre fény derül. 

   

Eddig még én sem ismertem ezt a kisregényt, pedig Rudolf Péter tolmácsolásában hangoskönyv formájában is megjelent. Az Aranylétrás Könyvek sorozat igényes kötete mellé most a színész személyes hangú levelét is megkapjuk. Ebben arról ír, miért érdemes megismerni  Rejtő Jenő köteteit, hiszen ezek a könyvek valóban a szórakoztató irodalom meghatározó alkotásai. Rejtő valóban megkerülhetetlen, minden korban sikeres és jeles képviselője a műfajnak. Az életművel most ismerkedő olvasóknak is jó választás lehet ez a kötet. A könyv kivitelezése gyönyörű lett, ami a belső tartalommal jól párosul. Öröm volt kézbe venni, olvasni. 


ITT megvásárolható a könyv a Libertin Kiadótól! 



      

Rejtő Jenő (született Reich Jenő, Budapest, 1905. március 29. - Szovjetunió, 1943. január 1.) (írói álnevei: P. Howard, Gibson Lavery) magyar író, akinek már az élete is legalább olyan izgalmas és színes volt, mint regényhőseié. A drámai vég oda nem illő módon, rendkívül fiatalon, idő előtt és méltatlanul zárta le életét. 37 éves korában munkaszolgálatosként halt meg (fagyott halálra) Oroszországban. Háttér: 1942-ben a nagykátai kórházból betegen viszik el a nyilasok, így kerül Jevdokovóba.







Libertine, Budapest, 2023
358 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786156512055

Az átutazó

Bauer Barbara: Az átutazó

(Találkozások 2.)


                                                            

Fájón szomorú könyv, amelynek a történetét az élet írta. Nehéz is a könyvről írni, mert ez nem csupán egyetlen történet. Az élet véges, ezt tudjuk. Ám amikor eljön az a pillanat, hogy egy számunkra kedves, meghatározó embertől kell búcsúznunk, az mindig letaglózó. Nem tudunk mit kezdeni az elmúlás, a halál tényével. Tehetetlenek, dühösek és szomorúak vagyunk a váratlan veszteséggel szemben. Bauer Barbara mély érzelmekkel írja le és tárja az olvasói elé fájdalmát, gondolatait a halálról, édesapja közelmúltbeli távozásának drámáját.



Megható és elgondolkodtató, több rétegű kis történetet olvashattam. Éreztem, hogy nem lesz ez egy könnyed menet, és azt is, hogy megvisel, hiszen mindenki vesztett már el közeli hozzátartozót, szülőt, nagyszülőt, vagy fontos barátot. Erre akkor sem lehet felkészülni lelkiekben, ha hosszú és súlyos betegség után jön a megváltás. Ez az érzelmektől átitatott élettörténet rádöbbenti az olvasót arra, hogy lassítson kicsit, értékelje az életét, a szeretteivel való kapcsolatát. A történetben számomra a 89-90. oldal körül jött a katarzis. Ez kitartott egészen a könyv utolsó soráig. Szinte fájt olvasni, önkéntelenül is átélni nekem is a közeli veszteségeimet. A saját Édesanyámra gondoltam olvasás közben, akit nemrégiben én is hasonlóan hirtelen vesztettem el. Minden átértékelődik, amikor tudod, hogy napok, órák, percek vannak hátra a visszavonhatatlanul közeledő végzettől.

A gyászfeldolgozás szerintem egy életen át tart, hiszen a legváratlanabb helyzetekben törhet ránk az elmúlás és az ezzel járó emlékek fájó sora. Még érezzük az utolsó ölelést, látjuk a mosolyát, halljuk a hangját, de ő már messze jár. Gondolatban átlépni abba a számunkra még ismeretlen világba lelkileg megterhelő feladat. A búcsú végéleges fájdalma csupán enyhülni látszik, és a legmegfoghatatlanabb az, hogy szerettünk eltávozott, befejezte földi létét. A kegyetlen tény, hogy az élet valóban megy tovább, de már nélküle. Jön a következő reggel, amikor kisírt szemmel, összetörten, kávé illatára ébredünk, de az életünk megváltozott. Az elengedés, a búcsú, egy szerető szülő hiánya végleg velünk marad. A kavargó gondolataink örvénye elragad, válaszokat keresve. Erre nem is lehet felkészülni.

A halál a születésünktől elkísér, legbelül mélyen foglalkoztat mindenkit. Megfoghatatlan, érthetetlen tény, amit nem igazán lehet kezelni. Igen, a halál is csak az élet része, fájó lezárása, örök körforgása ennek az univerzumnak. Álomszerű valóság, ami ellen nem tehetünk semmit. Mi magunk csupán átutazóban vagyunk itt e földön.

A gyermek Kisbogár számára is megfoghatatlan és misztikus az elmúlás. A felvillanó emlékképekből egy boldog gyermekkor rajzolódik ki. A meghatározóan szép emlékek mozaikdarabkái rádöbbentik az olvasót mi is fontos az életben? Mi az, amit viszünk magunkkal, mit kaptunk, és mit adunk tovább a következő generációnak? Számtalan fontos élethelyzet villan fel a történetben. Finoman érzelmes és sokrétű, őszinte és megható ezt a belső, válaszokat kereső lelki vívódást olvasni. Idő kell, amíg a belenyugvás, elengedés eljön. 

Örömteli és szomorú emlékekből áll össze az életünk, ami valóban egy röpke és múló pillanat. Az élet végén talán a régebbi emlékek átértékelődnek, letisztulnak. A család szerepe meghatározó, a szülők szerelmére gyermekként és felnőttként visszagondolva a boldog képek maradnak meg. Ezekből merítve jobban megismerheti önmagát is az ember. Szeretem Bauer Barbara történeteit, azt a hangulatot, érzelmeket, amit keresetlen őszinteséggel mutat meg.

Az írónő most saját eszközeivel búcsúzik, miközben rávilágít arra, Ő ugyan elment, de itt él tovább, itt maradt a szerettei lelkében. Egy szép és szomorú könyv, amit fájó olvasni, mégis jó. Leginkább az őszinte és sajgón átérezhető fájdalma elgondolkodtató, amit elénk tár. Rövidke, ám annál erősebb ez a történet. Szívszorítóan fájdalmas, de magvas gondolatokkal megírt, misztikummal meghintett belső utazás a Találkozások második kötete. Hatalmas szeretet és mély fájdalom van benne. 

Vigyázzunk, törődjünk egymással, családtagjainkkal amíg lehet.

A kisregény ITT megvásárolható kedvezménnyel!  


       

BAUER BARBARA négykötetes kisregénysorozata négy különleges találkozásról szól. A szerző misztikus belső utazásra hívja az olvasóit, akik eddig főként hétköznapi családok generációkon átívelő történeteit szokhatták meg tőle.

A TALÁLKOZÁSOK kötetei: Az idegen – Az átutazó  (már megjelentek)

– A jövevény – A barát

Fotó: Tamás-Vancák Adrienn

Jaffa, Budapest, 2023
148 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634756354

Leosztott lapok

Bordás Róbert: Leosztott lapok







                                               

Remek és aprólékosan gondos írás. Kifejezően tiszta nyelvezetével magával ragadtak az események. A regény nagyszerűsége éppen az egyszerűségében rejlik, az elbeszélés dinamikája végig egyenletes. Bordás Róbert természetes egyszerűséggel meséli el a család történetét.

A valós háttér, a kiszolgáltatottság, a remény és a túlélés a fő motívum. Egy kevéssé ismert helyszín és korszak kel életre a lapokon. Belemerültem a család történetébe, közöttük éltem, aggódtam és reméltem. Olvasmányos családregény, ahol a történelem sodra adja a keretet. Tetszett, ahogy a korabeli képek színes és mozgalmas lendületet adtak a cselekménynek. Valójában erről az időszakról elég keveset tudunk, így kifejezetten jó volt megismerni a család sorsán át a valóságot. A szerző egyszerűen ír, klisémentesen, kerülve a hatásvadász elemeket. Azt mondják, hogy az élet írja a legjobb történeteket, nos ezt most is igazolódni éreztem. A szokások, hagyományok meghatározóak, a múlt erősen hat a jelenre is.

Remek korrajzot is kapunk a regényben. A regény Kárpátalján és Észak-Magyarországon játszódik 1938-46 között.

A történelmi háttér kidolgozott, ahol a kisemberek kiszolgáltatottsága és fájdalma, az identitáskeresés elevenedik meg. A női sorsok különösen elgondolkodtatóak, az élet a mindennapokban a túlélésről szólt. Különleges hangulatú regény, amely magával sodorja az olvasót. Elismerést érdemlő, sok esetben példát adó emberi sorsokról olvashatunk. Valóban az élet osztja a lapokat, ám az egyén mit tud, mire képes ezekből kijátszani az már egy másik sorskérdés. Sajnos a háború kegyetlenségei nem csak Kárpátalján voltak mindennaposak.

A történései valósak, ahogyan a szereplők is. Bordás Róbert édesanyja naplóját felhasználva írta meg a cselekményt. Egy fiatal lány útkeresése, akit a szerelem és vágy hajt, azonban ebbe az élet alaposan közbe szól. A fájón valós történelem, a határok tologatása, a politika, a zsidóüldözés és a pénz elértéktelenedése komoly megpróbáltatások elé állították az embereket.

Mondjuk a korabeli gondolkodás, viselkedésminták néhol talán meglepőek a ma emberének. Apuka és főleg anyuka elég megosztóak voltak számomra. A lányuk, Anna, eleven, kissé naiv, de józan gondolkodású, agilis teremtés. Mégis a szülői elnyomás árnyékában él. Jó volt anyuka múltját is megismerni. Anna élete, aki mindig is magyarnak vallotta magát, a házassággal sem lesz könnyebb, inkább további problémákat hoznak, hiába anyuka mesterkedései. Anna erőn felül teljesít, végig erős karakter. Anyaként is igyekszik, egyetlen reménye, támasza a kislánya. A végén érezhető ahogyan végre saját útjára lép, megváltozik a világszemlélete. Anna története egy erős és határozott nőt mutat, pedig eleinte csak egy fiatal és naiv, 16 éves lányka volt. A jellemfejlődése látványos. A regényben az életszerű környezet és a mellékszereplők is hatásosak.

Nem csak azoknak érdemes végigolvasni, akik szeretik a családregényeket. Az egyén sorsa a történelem viharaiban, kiszolgáltatottsága ismét letaglózó és elgondolkodtató. A regény nemcsak egy család története: lehetne bárkié, hiszen akkoriban mindannyiunk elé hasonló próbatételeket hozott a sors. Valamennyien magunkban hordozzuk a közös történelmünket, a túlélés reményét. Jó szívvel ajánlom.

A regény már a hazai boltokban is kapható.   

ITT rendelhető kedvezménnyel! 







Robert Bordas, Brno, 2023
364 oldal · puhatáblás · ISBN: 9788090867550 · Fordította: Bordás Róbert

A köd városa

Carlos Ruiz Zafón: A köd városa
(Az Elfeledett Könyvek Temetője)


                                                      

Zafón különös világú, mágikus és misztikus történetei régóta elvarázsolnak. Könyveit kézbe venni számomra minden alkalommal ugyanazt jelenti: elveszni Barcelona sikátoraiban, sötét rejtélyeiben, megismerni nyomorúságos emberi sorsokat, mindezeket fájdalmasan szép mondatokban, afféle felnőtt mesékben tálalva. Naturális és realista minden leírás, képi világa azonnal megelevenedik az olvasó előtt. Ahogy haladunk a történetekben, egyre inkább azt érezzük, hogy ott járunk-kelünk a szereplőkkel Barcelona gótikus palotái előtt, csodás parkjaiban vagy ködös utcáin. Zafón irodalmi varázsa érezhetően erős, jelen van minden oldalon.


    

Ezúttal novellákat olvashattam, sajnálatos módon az utolsó írásai ezek. A túl korán és váratlanul lezárult életmű apró gyöngyszemei ezek a történetek. Hosszabbakat, rövidebbeket, és mindegyiktől ugyanazt kaptam, gyönyörű leírásokat, a ködös várost, néma paloták homlokzatai mögött élőket, zárt ajtókat, olyan életeket, melyeket megismerve, mintha a lelkemet taposnák. Komor, sötét és fájón szomorkás írások ezek. Döbbenetes volt megismerni Az Elfeledett könyvek temetőjének újabb titkait, két nem is akármilyen rejtélyről hullott le a lepel. Talán az egyik legmegrázóbb a Névtelenül novella. Két szempontból is a kezdetekkel ismerkedhettünk meg, amiken talán nem is gondolkodtunk el amikor annak idején David Martin történeteit olvastuk. Ismerős volt belecsöppenni a párbeszédekbe is, melyek sokat mondóak, és lényegre törőek, felesleges kitérők nélkül. Fenntartás nélkül olvasni és átélni minden sort, hangulatot, érezni a lázálmokat melyeket leír, fázni és reszketni a havas, dermesztő nagyvárosban. 

A Szürke embereket olvasva, Steinbeck Egerek és emberek című regénye jutott az eszembe, és Andersen is felidéződött a Kis gyufaáruslány sorsára gondolva. Az Elfeledett Könyvek Temetőjében bolyonghatunk vele. A Parnasszus hercege novellában Zafon igazán méltó helyen temette el Cervantest. Megható tiszteletadás ez a részéről. Talán minden elismert vagy elhanyagolt szerző és alkotó hasonló nyughelyet álmodna magának. Zafon is nemrégiben hunyt el, bízom benne, hogy hasonlóan megtisztelő helyet foglal el az élők szívében, mint az általa nagyrabecsült alkotók az ő életművében.


A Tűzrózsa írása az egyetlen, ami a válogatásból már egyszer megjelent. Izgalmas volt újraolvasni, átélni a mozgalmas történet titkos mélységeit. A szimbólumok minden Carlos Ruiz Zafón könyvben fontosak, itt is nagy hangsúlyt kapnak. A Gaudí Manhattanban kikacsintás és elismerő tisztelet, hiszen Zafón Barcelonában született, és a Gaudí által tervezett Sagrada Família árnyékában nőtt fel. A Pára-lány novellájának misztikus világa megragadó volt számomra, ez az egyik kedvencem a kötetből. A záró novella rövid és tömör, napjainkra reflektál. Az Apokalipszis két percben, ami egyszerre lehet félelmetes és elgondolkodtató is. 

"Észrevetted, hogy minél okosabbak a telefonok, annál ostobábbak az emberek?"

         

Zafont letenni most különösen furcsa érzés volt, bár azt kaptam amiért jöttem. Több lenni a sorai által, észrevenni a szépet, a fájdalmat, hinni a szememnek, szívemnek. Olvasás közben élmény volt ez a misztikummal teli utazás abba a szürreális, ködbe burkolózó nagyvárosba, ahová a valóságba is jó lenne elutazni. Itt csodák születnek, és halnak meg, de mintha az örökkévalóság élne a történetekben, talán éppen a megfoghatatlan világ miatt, amelyet felidéznek Zafón szavai. 

 A könyv borítója, a kötetben fellelhető néhány korabeli fénykép segít átélni a hangulatot, növeli a varázslatot. Elismerést érdemel a kiadvány, köszönet érte az Európa Kiadónak.


Kedvezménnyel ITT lehet a tiéd a könyv! 


   

Carlos Ruiz Zafón (1964. 09. 25. - Los Angeles, Kalifornia, USA, 2020. június 19.) spanyol író, forgatókönyvíró. Világszerte elismert, díjakkal elhalmozott, rendkívül népszerű spanyol író. Műveit több mint negyven nyelvre lefordították. A szél árnyéka 2001-ben jelent meg, ez tette nevét közismerté.Ettel indult a négy részes Elfeledett Könyvek Temetője sorozata.

Az iskolák befejezése után először egy barcelonai reklámügynökségnél dolgozott, de már 1994-ben Los Angelesbe költözött, és minden idejét az írásnak szentelte. A regényírás mellett forgatókönyvíróként is dolgozott. 55 éves korában Los Angelesben, rákos megbetegedésben hunyt el.










Európa, Budapest, 2023
216 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635047093 · Fordította: Berta Ádám, Kürthy Ádám András, Matolcsy Balázs, Mester Yvonne

Ahol a tű átfér

 Véronique Mougin: Ahol a tű átfér 

                                       

Egy kivételes történet a kitelepítésekről, a zsidóüldözésről és a koncentrációs táborok sötét világából. Jól megírt, lendületes, erőteljes regény egy fájdalmas témáról. Őszintén szólva, valami olyan erő van az eseményekben, ami jobban összpontosít az életre, a túlélés képességére, az események előtt és alatt, valamint utána. Véronique Mougin egészen másképpen megírt regénye egy kivételes életútról mesél. A leglenyűgözőbb az, hogy Tomi története igaz .




A történet Magyarországon, Beregszászon veszi kezdetét 1944 tavaszán. Megismerjük főhősünket, a magyar származású, ám zsidó fiú, Tomi életét, családi hátterét. Már az első oldalaktól megkedveltem ezt a fiatal fiút. A 14 éves Tomi végig erős karakter, tudatos gondolkodású, életvidám, lázadó kamasz. Szeret menedéket keresni a kertjükben lévő fán, hogy nézze a szomszédban a lányokat a kék házban, álmodozva arról a napról, amikor csatlakozhat hozzájuk. Édesapja, Herman, szabómester, szeretné, ha fia is megtanulná a tűt használni. Azonban Tomi, kék overallban képzeli el magát, vízvezeték-szerelő szeretne lenni, inkább csak lázadásból az apai tekintéllyel szemben, mint valódi meggyőződésből. Látja magát Amerikába menni, miközben a magyarországi zsidók számára lassan elsötétül az ég. Ez az elvágyódás, kitörési kísérlet végig ott lebeg a történésekben. A családja szorgalmas, tiszteletreméltó, büszke. Ahogy mint minden zsidónak, akkoriban az ő életük is apránként megváltozik.

Megérintett Tomi sorsa, gondolatai, ahogyan elmeséli saját és családja történetét a háború kezdetétől a koncentrációs táborokig, majd a francia divatvilág csúcsáig. Harcos, kitartó, tud alkalmazkodni, így sikerül némi szerencsével kísérve túlélnie a borzalmakat. Tetszett, hogy Tomi állandóan lázad az apja ellen, hogy mennyire nem akart szabó lenni, mint az apja, ám amikor a sors ráébresztette, hogy ez a túlélést jelentheti, varrni kezdett. Egy gyönyörű történet az apa-fiú kapcsolatokról, a halhatatlan barátságról, a kölcsönös segítségről, a reményről, az emlékezésről. A történelem komor valósága itt a túlélésről, az életről szól. Tetszett az is, hogy Tomi a fő elbeszélő, mégis bizonyos epizódok között átadjuk a szót a történet különböző főszereplőinek. Tomi története könnyen olvasható, az írás gördülékeny. 

           

            

Nehéz egy olyan részletgazdag könyvről beszélni, amely a második világháborúról szól, a szörnyűséges valóságról, aminek nem lett volna szabad megtörténnie. A táborok belső világa komor, ahol a rémálmok, a csupasz valójában mutatkozik meg előttünk. A deportált magyar zsidó fiú, Tomi élete szorosan összefonódik a történelemmel. A háború vége után már soha nem lesz ugyanaz a könnyelműen gondtalan tinédzser, mint régen. Minden, amin keresztülment, örökre a lelkében és az elméjében marad.

A felszabadulás után természetesen visszatérnek Beregszászra, a gyökereikhez, ahol már nincs semmi. Sem a régi házuk, sem az elvesztett családtagok, barátok, de ráébrednek, már hazájuk sincs. A kifosztott életük, a tologatott országhatárok a menekülésre, az új élet reményének képével biztatja. A varrás a megmentője lesz, híres haute couture lesz Párizsban. Ez adja a regény lezárását, a divatvilág elevenedik meg a lapokon. Érzelmekkel átszőtt valós élettörténet van a lapokon, ami kivételes élményt hagy maga után.

ITT megvásárolható kiadói kedvezménnyel! 

XXI. Század, Budapest, 2023
480 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635681204 · Fordította: Tótfalusi Ágnes

Buddha a padláson

Julie Otsuka: Buddha a padláson





                                                          

"Elfelejtettük Buddhát. Elfelejtettük Istent. Olyan fagyosságot hoztunk létre magunkban, ami azóta sem engedett fel."





Igazán fantasztikus, kiemelkedő történet Julie Otsuka első magyarul megjelent regénye.

Már a témája felkeltette érdeklődésem, de az újító forma, hang egészen meglepett. Kifejezetten tetszett, bár eltartott egy ideig, míg megszoktam ezt a furcsa narrációs stílust. Ilyen formában talán még nem is olvastam eddig (többes szám első személyű) irodalmi alkotást.

A rövid regény mélyen érzékeny, lélekbe markoló őszinte fájdalma olvasás után is elkíséri az olvasót. Hatásos, őszinte és erős történet nyolc fejezetben azokról a japán nőkről, akik fénykép alapján választottak férjet, és tömegével érkeztek San Franciscóba hajókkal az 1900-as évek elején. A remény, az ígéret földje azonban sokuknak csalódás és megaláztatást hozott, amit kénytelenek voltak tűrni. Félelemmel teli várakozás izgalmas és meglepő fordulatokat hoz. Akit mégis visszaküldtek, annak szégyen és kirekesztés jutott osztályrészül. A két merőben más kultúra ütközése végig jól tetten érhető. Ez a többes szám első személyű, meghitt hangon elmesélt regény ezeknek a névtelen nőknek a sorsát tárja elénk. A beilleszkedés nehézségei után döbbennek rá, igazán esélyük sincs a boldog életre. Megtanulták az alázatot, és elfogadták a bántalmazást, a rasszizmust, ami megkeserítette az életüket. Rabszolgamunkát végeztek, kizsákmányolás, boldogtalanság jutott ezeknek a nőknek osztályrészül. Emberi méltóságukban is megalázott nők sorsa ez, ami számtalan tragédia forrása egyben. Erős és ütős, sűrű történet, ami látványos képekkel kel életre előttünk. A belső gondolataikat, érzéseiket olvasva ad igazán elgondolkodtató élményt a regény.

A Buddha a padláson ezeknek a nőknek a rendkívüli életét a fáradságos hajóúttól San Franciscóba érkezésükig mutatja be. Már a hajón is számtalan félelemmel kell szembenézniük. Azonban új feleségként eltöltött első éjszaka néhol valódi rémálommá változik. Később, talán ez volt az egyik legmegdöbbentőbb számomra, a kultúrájukat és nyelvüket elutasító gyermekeik nevelése során szerzett tapasztalataik voltak. Egészen a háború pusztító érkezéséig, a Pearl Harbour utáni időszakig szól a fájdalmas valóság. A történelemből ismerjük, hazaárulókká váltak, és megfosztották őket állampolgári jogaiktól, aminek eredményeként az összes japánt fogolytáborokba gyűjtötték. 

"Ritkán beszéltünk. Keveset ettünk. Szelídek voltunk. Jók voltunk. Sose okoztunk semmi gondot, és hagytuk, hogy úgy bánjanak velünk, ahogy csak akarnak. Hagytuk, hogy dicsérjenek, mikor elégedettek voltak velünk. Hagytuk, hogy ordítsanak velünk, mikor mérgesek voltak."

Julie Otsuka lenyűgöző regényt írt az identitásról és a hűségről, valamint arról, hogy mit jelent idegen hazában amerikainak lenni háborús időkben. A kollektív "mi" csoportos élménye adja a regény történéseinek eseményeit, különleges hangulatát. Ezek az álmok hihetetlen gyorsan szertefoszlottak, nem maradt más nekik csak a hit. Minden fájdalom ellenére sokszínű és finoman érzelmes regény a postán rendelt japán feleségek története. Olvassátok, legyetek részesei ennek a meghatározó irodalmi élménynek.




ITT rendelhető kedvezménnyel, akár E-könyvben is!





    

Julie Otsuka 1963. május 15-én született a kaliforniai Palo Altóban. Apja repülőgép-mérnökként, anyja pedig labortechnikusként dolgozott. Otsuka mindkét szülője japán származású.







Eredeti megjelenés éve: 2011
Magvető, Budapest, 2022
144 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631442434 · Fordította: Morcsányi Júlia

A holttestemen át

Jeffrey Archer: A holttestemen át

(William Warwick 4.)




                                                

Jeffrey Archer visszatért, hogy egy újabb izgalmas kalandra küldje William Warwick nyomozót.

A sorozat negyedik része fordulatos, számtalan művészettörténeti érdekességgel megspékelt, szórakoztató krimi. A kalandokban bővelkedő történet leköti az olvasó figyelmét, hiszen tengeren indul, majd a világ számos országában követhetjük a macska-egér játékot. A jó családból származó Warwick nyomozó eddig legmozgalmasabb-kalandosabb történetét olvashatjuk. Az ősellenségnek számító Miles Faulkner üldözése nem mindennapi helyzeteket, izgalmakat kínál.



A történet azzal kezdődik, hogy William és felesége, Beth első osztályon utazik egy tengerjárón New York felé. A fedélzeten van a Buchanan család is, akik a hajó tulajdonosai. Az idős családfő és egyben elnök Fraser Buchanan, egy este a vacsoraasztalnál váratlanul szívrohamot kap... Úgy tűnik, hogy a kapitány, az orvos és néhány családtag szívesen elfogadja a szívroham tényét, és Frasert boncolás nélkül eltemetik a tengerbe. Szerencsére William Warwick kéznél van, hogy megoldja a gyilkosságot, hozzá csatlakozik James Buchanan, Fraser unokája, aki valóban csodálta a nagyapját. James FBI-ügynök akar lenni, ravasz megfigyelői és elemzői képességeire támaszkodva, és kényelmesen biztosítja az összes hiányzó háttér-információt, amire Williamnek szüksége van a gyilkosság bizonyításához. Ez a rész mint egy önálló novella adja a regény elejét, számtalan izgalmas fordulatot kínálva, ami a családi belviszályra alapul. Lord Archer a jól bevált elemeket a megfelelő mennyiségben vegyíti, ami egy szórakoztató krimit eredményez. Nem körömrágós izgalmak, de remek olvasmányok minden korosztálynak. Akad bőven fordulat, izgalom, de elsősorban ahogyan az előző részeknél, a szórakoztatáson van a hangsúly. Jeffrey Archer jól ír, jól mesél, most is bemutatja képességeinek teljes skáláját. A címadó mondat két főszereplő szájából is elhangzik, két egészen más helyzetben.




Ezután egy újabb történetszál kezdődik, ahol William rájön, hogy műkincsgyűjtő mestertolvaj ellensége, Miles Faulkner, akit halottnak hitt, megváltoztatta a nevét és a külsejét (jelenleg Ralph Neville kapitány), és feleségül kíván venni valakit, aki közel áll Bethhez... A tévedések vígjátéka és a helyzetkomikum remekül viszi előre az eseményeket. Beth és a Waewick kapcsolata mellé a nyomozó újabb kihívásokat kap. A Sólyom olyan "döglött akták" ügyekkel bízza meg embereit, ahol bizonyítékok hiányában nem született ítélet. A négy ügy elég változatos kalanok sorát adja a regénynek. Miközben számtalan helyszín, menekülés-üldözés tanúi lehetünk ezek a régi ügyek színezik a történetet. Skóciától Párizsig, Barcelonán át üldözik egymást az ellenfelek. Afféle James Bond -szerű kalandok során át érünk el a végkifejletig. Ne feledjük, a nyolcvanas években járunk. Belecsöppenünk egy maffia-bérgyilkosságba is, ahol különösen sötét fordulatot vesznek az események. Kifejezetten  tetszettek a történelmi, kulturális vonatkozásai a regénynek.

Archer elegánsan könnyed humora és a laza történetszövés egy békebeli, romantikával átszőtt, de mégis szövevényes angol krimit ad az olvasónak. A csattanó sem marad el, ahol Warwick kitartó munkával, de eredményre jut. Az olvasó nem unatkozik, mesterien megkomponált események sorozata a regény. Jól szórakoztam végig, izgatottan várom, merre fordul a történet folyama.




Ide kattintva ITT megrendelhető, akár E-könyvben is!




            

Jeffrey Archer az egyik legismertebb angol író. 1940-ben született Londonban. Lord Archert híres íróként ismeri a világ, de az ő élete is kész regény: a konzervatív politikus még a börtönt is megjárta, ám írói pályáját ez sem törte meg. Archer 32 éves koráig egy sort sem írt. Első regénye 1975-ben jelent meg Se több, se kevesebb címmel. A népszerű Clifton-krónika sorozatot 2011-ben kezdte írni, 71 évesen.

Könyvei kétszázhetvenötmillió példányban keltek el világszerte.

www.jeffreyarcher.co.uk

Photo © Broosk Saib

Kiadó: General Press, 2023, ISBN: 9789634527374

kartonált, Oldalak száma: 320

fordító: Tóth Bálint

Kakukkfióka

Camilla Läckberg: Kakukkfióka

(Fjällbacka 11.)




                                                

Camilla Läckberg húsz év alatt a skandináv krimi királynője lett. 2003-ban jelent meg a Fjällbacka-sorozat első része, a Jéghercegnő. Amikor tíz rész után, A boszorkány kötettel pihenőre küldte a sorozatot 2017-ben, reméltem, lesz még folytatás. Hiányzott a sorozat és az ottani szereplők, karakterek. Úgy érzem, hogy Camilla Läckberg is jól érezte magát, amikor most visszatért Fjällbackába.


                

Ahogy az lenni szokott, Camillának azonnal sikerül rabul ejteni az olvasót, és zseniálisan összefűzni a történetet, amivel egy kicsit meg is dolgoztatja az olvasó agyát. 

Borzongató a két szálon futó történet, csak úgy sodor magával, ahogy a legjobb krimik teszik. Nem gondoltam volna, hogy ennyire szövevényes és meglepő lesz. Camilla a már bevált receptet használja: egy egyszerűnek látszó gyilkosság, sötét, aljas családi titkok, és egy múltbéli szerelem mellé a festői Fjällbacka ad remek hátteret. Most csupán negyven évre utazunk vissza az időben. A hetvenes-nyolcvanas évek Stockholmja egy furcsa és különleges háttér előtt elevenedik meg. Megismerjük a szimpatikus Lolát és kislányát, akik sajátságos életet élnek. Lola érzékeny és odaadó anya, írói ambíciókat dédelget. Családja (és a világ) mégis kirekesztette. Az ok elég különleges, akkoriban még szokatlan. Életük egy durva tragédiába torkollik. Ez a háttérszál adja a krimi magvát, valóban izgalmas és elképesztő, mégis sajnálatosan valós.

Szeretem, amikor a történet szálai a múlt és jelen között váltakoznak, és ahogy az olvasó nyomokat kap a válaszhoz, hogy minden hogyan kapcsolódik egymáshoz. Érdemes figyelmesen olvasni, hiszen nem csak a cím árulkodó, de minden apró részletnek súlya van. Izgalmas és megrendítő krimi egyszerre. A szálakat a bosszú mozgatja. Egy galádul megtervezett gyilkosságsorozat bontakozik ki előttünk. Megismerjük a zavarodott lelkű elkövető gondolatait, hullámzó lelkivilágát. Ahogyan a cím sugallja, valaki nagyon nem az, mint akinek mutatja magát. A háttér pedig szörnyű és ahogy előre sejtettem többszörösen összefügg.


Az indítás a jelenben történő gyilkossággal talán lassan indul, hiszen jó negyven oldalt kell várni az első áldozatra. A népszerű fotós kiállítását rendezgeti, amikor megölik. Másnap a szigeten lakó ismert író, az irodalmi Nobel-díj várományosának családjában történik borzalmas tragédia. A régi barátok közös múltja sokféle titkot és hazugságot hordoz. Hogyan függ össze a múlt tragédiája és a jelen borzalma? A rendőrségi nyomozás szokás szerint egy helyben topog, míg Erica egy elejtett félmondatból beindítja az eseményeket. Mellberg is visszatér, aki egészen emberi oldalát mutatja az élet megpróbáltatásában. Némi spoiler: most kifejezetten tetszett, jókat nevettem, hogy Camilla beveti egyik kedvenc "fordulatát", Erica és Patrik családja ismét gyermekáldás elé néz. Erica anyósa pedig üde színt hoz a történetbe, sajátságos akciójával. Jók ezek az életszagú kikacsintások. Erica karaktere most visszafogottabb, íróvá lett rendőrfeleség, akinek élete a család.

Szerintem határozottan Läckberg egyik legjobbja ez a krimi. Lényegre törően rövid, (alig fele A boszorkánynak) és a brutalitása mellett, ami nem áll távol a szerzőtől, talán a legaljasabb és egyben legjobban felépített krimije is. Furcsa ezt írni, de olvasás után érthető lesz, ahogyan az elsőre ronda borító is kifejező. Akik szeretik a meglepő lelki drámákat, váratlan végkifejleteket, nem fognak unatkozni. Nekem tetszett, hiszen Camilla Läckberg jól ír, A doboz óta ismét brillírozik a hölgy.

A sok szereplőt mozgató események hihetőek. Számtalan erkölcsi és társadalmi kérdés is felmerül a krimiben. Gyakorlatilag egy ültő helyemben olvastam végig.

Az elkövető személyisége, a tudatosan felépített kegyetlen bosszúhadjárat a végén is több meglepő fordulattal zárul. Amikor azt gondoljuk, minden részlet a helyén van, Camilla lazán csavar egyet az eseményeken. Rég olvastam ennyire jó és megdöbbentő befejezést.

Itt a baráti társaságból mindenki őriz valami nyomasztó titkot, ami most előtör és az igazságért kiállt. Megrázó családi dráma bontakozik ki, minden szál értelmet nyer az összetett történetben. Még az is, amit az elején bosszantóan aprólékosnak találtam. Ügyesen és jól megírt történet, valóban meglepő fordulatokkal. Rutinos olvasóként néhányat sikerült megfejtenem olvasás közben, de a végére teljesen lenyűgözött Camilla. A magyarázatok sora hihető, a karakterek és az események is életszerűek. A pénz nem boldogít, egy furcsa szerelem hatása életre szól. A sikerért egyesek ölni is képesek, tehetség hiányában is. A szereplők aranykalitkában élnek összezárva, ami a megoldás után még szörnyűbbé válik. Kíváncsian várom, hogyan tovább, lesz még újabb bűntény Fjällbackán? 

ITT kiadói kedvezménnyel lehet tiéd a krimi! Akár e-könyvben is. 


      

Camilla Läckberg: 1974-ben, Fjällbackában született és nőtt fel, de jelenleg Stockholmban él. 2003-ban debütált a Jéghercegnő című krimivel, amelyet a kritikusok és az olvasók is remekül fogadtak. Läckberg ma Európa egyik legolvasottabb szerzője, könyveiből több mint 30 millió példány kelt el a világ 60 országban. 2019-ben új mérföldkőhöz érkezett, és megírta az Aranykalitka című krimit, amely az üzletasszony Faye-ről szóló duológia első része. Az Aranykalitka lett a legtöbbet eladott könyv Svédországban 2019-ben. Tavaly először közös krimit alkotott Henrik Fexeus-al (A doboz) ezzel elindítva a Mina & Vincent-sorozatot.

Animus, Budapest, 2023
344 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636141790 · Fordította: Dobosi Beáta

Római vér

Steven Saylor: Római vér




                                                     

Egy magával ragadó, igazi ókori bűnügyi történet került a kezembe, ami nem csak izgalmas, de szórakoztató és elgondolkodtató is. Látványos és mozgalmas, színes életképekkel elevenedik meg a korabeli Róma összes szennyes, mocskos titka. A szerző alapos tudása, felkészültsége vitathatatlan. A történelmi krimi másik érdekessége, hogy Saylor egy valós esetet dolgozott fel.


Időszámításunk ​előtt 80-ban járunk, a Római Köztársaság utolsó napjaiban játszódik a cselekmény. Az események középpontjában egy apagyilkosság áll. A krimiszál végig érdekes, fordulatos, még a végére is akad meglepő fordulat. A szövevényes családi kapcsolatok, a korrupció és az önös érdekek, haszonszerzés, akár további gyilkosságok árán is, sajnos nem új keletű. Ahogyan az ügy végkimenetele is eléggé meglepő. Cicero Gordianus segítségével bebizonyítja Sextus Roscius ártatlanságát, azonban ez pillanatok alatt mégis drámai fordulatot vesz a történet végére. Kemény idők voltak ezek, Rómában nem sokat ért az emberi élet, az apagyilkosság büntetése kíméletlen volt. 

Saylor nagy történelmi tudással idézi fel a korszakot. Olvasás közben remek hangulatú korrajzot kapunk. Teljesen belemerültem az ókori Róma világába. Afféle időutazás volt, hiszen 2012-ben már olvastam a regényt. A lebilincselő történetszövés ismét működött, ahogy megelevenedett előttem a krimi. Elejétől a végéig lekötött, örülök, hogy most új szöveggondozással, igényes borítóval tér vissza a sorozat az Agave Könyvek Kiadónak köszönhetően. Talán sikerül új rajongókkal megismertetni ezt a nagyszerű sorozatot.

Szeretem Saylor stílusát, igazán jó mesélő. Gördülékeny, olvasmányos a történet, sok háttéradalékkal, amit fogyaszthatóan tár az olvasó elé a szerző. Miközben az öregedő diktátor Sulla végig csak amolyan mellékszereplő, csupán a végén jelenik meg valójában, mégis egy remek életrajzot kapunk róla. Gordianus megfigyelései, kérdezősködő nyomozása mozgatja a szálakat. Ez nem csupán a kíváncsisága, de némi szerencse dolga is. Gordianus érző ember, aki veszélyekkel dacolva deríti fel az igazságot. Az ügy kimenetele kérdéses volt sokáig, érzésem szerint a mai valóság köszön vissza.

Gordianus, a Nyomozó, a védőügyvéd Cicero és Tiro, a rabszolga alakja kidolgozott, a mellékszereplők is életszerűek. Végig kiváló jellemzéseket kapunk. Megjelenik a regényben Eto és Bethesda is, akik a későbbiekben a családját alkotják majd Gordianusnak. Tetszett a néhol már költői leírásokba hajló metaforák sora, az események hangulata. Gordianus megjelenő álmai, a tisztánlátását segítették. Cicero valódi gondolatai az ügyről csak a sorok között olvasható ki a krimiben.

A családi kapcsolatok szövevényes hálója egy öregedő férfi érzelmeit hozzák a felszínre. Nem csak apa-fiú kapcsolat meséje ez. Minden egy nő miatt, az örökségért történik. Gyarló az ember, ez nem változott évszázadok óta. Szenvedély, gyűlölet, irigység a fő vezérmotívum. Kapzsiság, orgyilkosok, merénylők, szerelem áll a háttérben, ahol az áldozatok száma is egyre nő. Míg Gordianus a kezdő ügyvéd, Cicero segítségére siet, valakik a háttérben mindent megtesznek a valóság eltussolására. Nyolc nap áll a rendelkezésükre, hogy tisztázzák Sextus Roscius bűnös vagy ártatlan? Amolyan izgalmas versenyfutás ez az idővel, ahol Gordianus élete is többször veszélyben forog. Az emberi ész, a logika segít leginkább neki, ahol a végére minden más megvilágításba kerül. Az igazság elképesztő és meglepő, amit a vádló, majd Cicero védőbeszéde koronáz meg. Ez a tárgyalótermi védőbeszéd a regény egyik csúcspontja. A végső lezárás drámája meglepő. Kifejezetten érdemes a szerzői utószó elolvasása.





      

Steven Saylor: (Port Lavaca, Texas, 1956. március 23. –) amerikai író. A legismertebb munkái az ókori Róma életébe bevezető, Gordianus, a Nyomozó életútját és ügyeit feldolgozó Róma Sub Rosa sorozata.

A történelmi regények amerikai bestsellerszerzője 1991-ben indította útjára kedvenc ókori nyomozója azóta másfél tucat kötetet számláló fordulatos történetét, melynek első darabját, az idehaza is nagy népszerűségnek örvendő Római vért most újraszerkesztett kiadásban tartja kezében az olvasó.

Eredeti megjelenés: 1991
Agave Könyvek, Budapest, 2023
464 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635981113 · Fordította: Heinisch Mónika

A folyón át a fák közé

Ernest Hemingway: A folyón át a fák közé




                                      

„A képet nézd elfogulatlanul, a könyvet olvasd nyílt szívvel, mint a tied, az életedet meg éljed, ez az egész.”




Ez egy késői Hemingway történet, 1950-ben jelent meg eredetileg, két évvel előzte meg Az öreg halász és a tenger kisregényét. Richard Cantwell, az amerikai ezredes visszalátogat Velencébe, hogy találkozzon régi barátaival és fiatal szerelmével, részt vegyen egy kacsavadászaton. Miközben szerelmével Renata grófnővel szoros és nyilvánvalóan romantikus kapcsolatot ápol, ami enyhíti az ezredes összes fájdalmát. A regény egy kisebb mű, a Hemingway védjegyeként jellemezhető minimalista stílusban megalkotott történet az életről.

   "Lányom – mondta az ezredes. – Mikor tanulod meg végre, hogy én azért ugratlak, mert szeretlek?"


A történet rendkívül egyszerű, nem sok történés van. A leírások, jellemzések kifejezetten tetszettek.Különleges hangulatú művet írt, egyszerűen, érthetően. A fiatal lány és az idős katona közötti szoros kapcsolatában számomra a nő az ezredes elveszett fiatalságát jelentette. Az ezredes a regényben visszatekint a háború iszonyatára és hiábavalóságára, ami kitöltötte életét. Ez nagy kontrasztként szolgál utolsó velencei szerelme rendkívüli gyengédségéhez. Rádöbben, hogy képtelenség visszaszerezni az elveszett fiatalságot, és elfelejteni a háború lelki sebeit. Közvetlenül a második világháború után az Egyesült Államok hadseregének idősödő hivatásos katonája, Richard Cantwell szívbetegségben haldoklik, és úgy gondolja, hogy a halála közeledtével az utolsó napját vadászattal, és a fiatal Renatával szeretné tölteni. A könyv részletezi Cantwell utolsó napjait, gondolatait, a történet nagyobb része egy belső monológ körül forog, amelyet az ezredes saját múltjáról beszél. A belső elmélkedés az élet mulandósága végtelen szomorúsággal jelenik meg a kisregényben. 

     

Feleleveníti az első világháború alatti olaszországi szolgálatát, kudarcos házasságait és azokról a szörnyű élményekről mesél, amelyeket ezred- és hadosztályparancsnok-helyettesként elszenvedett a második világháború európai hadjáratában. A veszteségek az élet részei, de sosem múló trauma, akár egy szerelem árnyékában is. Az ezredes három nőt veszített el élete során. Velence, csatornái és palotái a hátteret adják ennek a fájdalmasan őszinte emlékidézésének. Maga a kacsavadászat a történet utolsó harmadának eseményeit teszik ki.
Hemingway legnagyobb erőssége az volt, hogy hatalmas, mélyreható életigazságokat, egy életleckét tudott egyetlen nagyjából költői történetbe foglalni. A kötet a XXI. Század Kiadó Hemingway életműsorozatának része. 



Kedvezménnyel ITT lehet a tiéd a kiadótól! 












Eredeti megjelenés éve: 1950
XXI. Század, Budapest, 2022
272 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635682706 · Fordította: Göncz Árpád

Túl a varázslaton

Tom Felton: Túl a varázslaton

Egy mardekáros vallomásai





                                                        

Nagy érdeklődéssel vettem kézbe a könyvet, hiszen Tom Feltonról csupán annyit tudtam, hogy a Harry Potter filmek főgonosza, Harry ellenfele. Első meglepetésem az, hogy hihetetlen nyíltan, meglepő őszinteséggel vall életéről, annak minden eddigi szakaszáról, ami igen ritka. Felvállalja önmagát, hibáit, ballépéseit is. Nem villogni akar ezzel a vallomással, hanem a gyerekszínészettől vezető kanyargós, de sikeres életéről mesél. Tom Felton elmeséli a Harry Potter előtti-alatti és utáni életét.

     

Olyan az egész, mintha egy baráti beszélgetésen vennénk részt, Tom életéről kötetlenül laza, humorral megírt formában olvashatunk. Felton egy remek emlékiratot írt a felnőtté válásról, és ikonikus szerepéről, annak életére való hatásáról. Minden helyzetben vállalta tetteit, gondolatait, önmagát. Rögtön egy tinédzserkori baklövéssel kezdi a történetet. Ezt kevesen vállalták volna fel, azt gondolom.

Tomnak nem hétköznapi gyerekkora volt. Nem csupán a reklámfilmekben való gyerekszereplő élete nyílik meg, de a családi kapcsolatok is meghatározóak. Tom a negyedik fiú a családban, három idősebb bátyja van. A korkülönbségből is adódtak eltérések, de Tom igazi kölyökként áll elénk. Az első nagyfilmes szerepe idején alig tíz éves volt. A Csenőmanók 1997-es sikere után már Jodie Foster mellett szerepelhetett az Anna és a király című filmben, ami megnyitotta az utat az igazi nagyfilmek felé.

Természetesen senki, Tom sem tudta, nem fogta fel, hogy a Potter-széria mit is jelent a későbbiekben. Tom már tudja, hogy mit szeretnek a Harry Potter-rajongók, milyen kulisszatitkokra kíváncsiak. Ezek alkotják a könyv gerincét. A hajfestés rémségei, nagyapja segítsége a karakter megteremtésében, vagy arról, hogy eleinte igazán nem is ismerte a könyvet. Minden egyes története a Potter-éveikről színes és kalandos vallomás.


      

Felton mind a nyolc Harry Potter-filmben szerepelt, számtalan emléket, pillanatot idéz fel a forgatásokról, vagy már az előválogatásról is. Draco Malfoy negatív szerepe meghatározó volt a későbbiekben, bár Tom érdekes párhuzamot vont Harryval. Tom érezhetően jó színésszé fejlődött a Potter-filmek során. Talán nem meglepő, hogy a közönség mennyire azonosította a szerepével. Izgalmas barátságok, találkozások születtek. Ezek az anekdoták és történetek, amelyeket családjáról és az évek során megismert híres emberekről oszt meg, igazán szívmelengetőek. Tomnak szórakoztató személyisége és jó humorérzéke van, amely minden történetén érezhető. Jó volt olvasni milyennek látta gyerekként Alan Rickmant (tartott tőle), Sir Richard Harrist vagy Sir Michael Gambont. Elismeri Radcliffe felkészültségét, bár eleinte nem kedvelték egymást. Meglepő olvasni a színészlegendák és a gyerekek kapcsolatát. 

  Olyan érdekességet oszt meg az Emma Watsonhoz fűződő különleges barátságáról, mint egy elcsattanó pofon, amit Tom kapott. Bár úgy emlékszik, sosem volt szerelmes a színésznőbe, viszont emberként nagyra tarja. A kötethez nem véletlen, hogy Hermione azaz Emma írta az ajánlót. Rengeteg fénykép teszi teljessé az igényes kivitelű önvallomást.


     

Ami meglepett és mély érzelmet hagyott bennem, az az utolsó néhány nyers, őszinte fejezet volt. Fogalmam sem volt, min ment keresztül, és a mentális egészségügyi problémái és a terápiával kapcsolatos gondolatai szíven ütöttek. Megindító volt Tom mentális betegséggel küzdő, mélyen érző történeteit olvasni. Hiszen még csak harmincöt éves. Ezek a fejezetek teszik fel a koronát a vallomására. Tom Felton már a saját útját járja, bízom benne megtalálja helyét. Ehhez talán a könyv sikere is hozzájárulhat. Nem csak Potter-rajongóknak ajánlott!


ITT lehet a tiéd kedvezménnyel a kötet! 


HVG Könyvek, Budapest, 2023
270 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635653102 · Fordította: Pétersz Tamás

A fekete özvegy halála

James Patterson és J.D. Barker: A fekete özvegy halála 

                                 

A szerzőpáros harmadik regényében a cselekmény ígéretesen indul. A történet időtartama nagyjából ötven évet ölel fel. 1986-ban kezdődik, amikor Walter O’Brian-t a 22 éves közrendőrt első éjszakai bevetésére küldik. Itt akad össze egy áldozatnak tűnő fiatal lánnyal, akivel furcsa és megmagyarázhatatlan vonzalom alakul ki. Nem nagy titok, hogy ő lesz a fekete özvegy. Az évtizedet átívelő történetben a szerzők egy krimi-thrillert tárnak elénk, amely némileg természetfeletti elemekkel is megtűzdelt. Egy különös gyilkos szabadlábon van, akinek megfoghatatlan természete mindenkit megzavar. Az egész krimi egy hatalmas nővadászattá alakul, hiszen Detroit környékén senki sincs biztonságban. A feszültséget az állandó perspektívaváltás hívatott fokozni, de ez nekem inkább volt zaklatott és bonyolult. Kicsit kizártnak éreztem magam a történetből, bár folyamatosan változott és formálódott a háttér, mégsem találtam kapcsolódási lehetőséget. 

Patterson könyvei olyanok, mint a pattogatott kukorica: jó olvasni,érdekes a cselekmény, de hamar felejthetőek. Barker dermesztő történetei itt nyomokban fellelhetőek, de a 4MGY hangulatát, feszültségét ez meg sem közelíti. Talán a Szíve helyén-re emlékeztet, némi Kinges beütéssel, de nekem az is jobb volt. Az olvasó, miközben megpróbálja megfejteni, mi történik, igazán esélyt sem kap erre. Viszont érezhető, hogy Patterson és Barker mégis jól működnek együtt, és olyan történetet kínálnak, amely felkelti az olvasók érdeklődését. A három közös krimiből itt a sztori testesebb, a hangulat is más: dermesztő, néhol kifejezetten hátborzongató. Leginkább furcsább... Walter érdekes karakter volt, de ahogy haladt előre a történet, egyre zavarosabb lett. Néha elvesztettem a fonalat, fogalmam sincs, mit olvastam. Lassan kezdődő történet egy zsaruról, Walter 'O Brianről, és arról, hogy egy fiatal nő iránti szenvedélyes rögeszméje a karrierje során hogyan folytatódik. A könyv első felének nagy része homályos történetszál volt. A középső rész a misztikumé. Kell némi fantázia elhinni a történéseket. Valóban elmosódik a határ valóság és fantázia, szenvedély és megszállottság közt. Tudom, az is baj, ez nem az én világom, nem kedvelem az ilyen történeteket... A szereplők sem kerültek hozzám igazán közel, nem lettem volna O'Brian helyében. Nálam megosztó lett, de a siker borítékolható azért. 

Innen egyre pörgősebbre vált a két szerző, a cselekmény olvastatta magát. Ezt a regényüket összetettebbnek éreztem, a Hívástól magasan jobb, de nálam így utólag a Madártollas gyilkosságok a legjobb. A történet utolsó negyedéig kell kitartani, hogy kialakuljon egy általános elképzelés az olvasóban, hogy merre haladnak a dolgok. A cselekmény igazi lényege az utolsó néhány fejezetben történik, és csak egy kemény befejezés váltja meg. Az szinte biztos, hogy nem olvastam még olyan krimit, amiben ilyen sok hulla volt... Ha meg akarja tudni, mi miért is történik, érdemes kitartani. Nekem ugyan csak részben tetszett, zavart, ahogy a történet folyton a jelenből a múltba ugrál. Eleinte még élveztem ezt, aztán egy furcsa, bizarr és teljesen hihetetlen történet lett belőle. Valójában az első 200 oldalig is akad izgulni való, de utána még jobban beindul, végig feszültségben tart és lehet gondolkodni, mi miért is történik. Vajon most ki az igazi gyanúsított és az áldozatok száma is folyamatosan nő. Röviden:Az eleje untatott, a közepe berántott, a vége pedig letaglózott. Azért örülök, hogy kitartottam. Az bizonyos, hogy Patterson és Barker ismét félelmetes csapatnak bizonyult, de én úgy érzem a további együttműködésükből nem kérek. 

 

James Patterson: (1947. március 22)
a világ egyik legnépszerűbb szerzője, Alex Cross megalkotója, aki a filmvásznon is feltűnt.



J.D. Barker számos könyv, például a Dracul és A negyedik majom-trilógia szerzője. A regényeit két tucat nyelvre lefordították, és elkeltek a megfilmesítési jogaik is.

Agave Könyvek, Budapest, 2023 448 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635981083 · Fordította: Bosnyák Edit