Olvastam még/10.

Olvastam még/10. 





                                                   












A mai válogatásban olyan -szerintem- fontos könyvek kerültek, amit érdemes nagyon elolvasni. Mondhatnám, kihagyhatatlanok. Nem csupán szórakoztatnak, elgondolkodtatnak, de igazi életképekről, sorsokról olvashatunk. Valós látlelet, férfi-nő kapcsolatok, a szeretet vágya vagy éppen hiánya a fő vonal.



Háy János: Otthonunk könyve



Háy János nagy kedvencem, bátran ajánlom a könyveit. Ezt különösen azért, aki még nem ismerné, nem olvasott tőle egyben megkaphatja a legkiválóbb novellákat tőle. Öt korábbi sikerkönyvéből válogatták ki a legjavát. Kiváló alkalom megismerni ezeket a novellákat. Háy nagyon pontos és érzékletes életképekben festi le a házasságok mindennapjait, a felnőttek világát mutatja meg a gyerek szemén keresztül. Ezek java része az író emlékeit idézi saját gyerekkoráról. Ironikus humorral, szókimondóan tárja fel a hibáinkat, szembesít önmagunkkal. Egy kis görbe tükör, nézzünk bele bátran. Lesznek ismerős pillanatok helyzetek mindenkinek, ebben biztos vagyok.

Apák, anyák, nagyszülők, szeretők és az élet apró (?) dolgai, amik igen fontosak és meghatározóak lehetnek életünk során. Nekem olyan volt ez a válogatás, mint amikor valamelyik kedvenc együttesem best of cd-jét hallgathatom. Tökéletes válogatás, egy igazi Háy best of.

"A szülők, mondta a kislány, olyan nagytestű lények, legalábbis a gyerekekhez képest."

A könyv Háy János korábban megjelent novellásköteteiből (Egymáshoz tartozók, Napra jutni, A bogyósgyümölcskertész fia, Házasságon innen és túl, Hozott lélek) nyújt remek válogatást.



Európa, Budapest, 2017
416 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634057512






                                                                                   


Singer Magdolna: Érző férfiak




"Nem az a kudarc, ami történt velünk, hanem az, ha nem akarunk változtatni miatta!"










18 személyes történet veszteségekről és feldolgozásról - férfi szemmel. A tavaly megjelent M. Kiss Csaba által írt Boldogságköny ellenpárja. Az élet tényleg nem habos torta, nem csak móka és kacagás.

Singer Magdolna könyvében 18 interjú olvasható bátor férfiakkal ‒ többek között Nyáry Krisztiánnal, Gerendás Péterrel és dr. Buda Lászlóval ‒ akik vállalták, hogy elmesélik, milyen fájdalmak, csalódások érték őket életük során – barátok árulása, bizalomvesztés, csődhelyzet, szerelmi csalódások, válás, az apasággal járó sebek, haláleset –, és miként küzdöttek meg a történtekkel.
A megindító interjúkat olvashatunk a férfiak fájdalmáról, hogyan élik meg és dolgozzák fel ők a veszteségeiket.
Döbbenetesen őszinte esetekről olvashatunk, minden tiszteletem és elismerésem a 18 bátor férfiaknak, akik bevállalták ezt az élveboncolást. Legintimebb, legfájóbb veszteségeikről vallottak.


Nem könnyű könyv, de tényleg kiderül: a pasiknak is van szíve, lelke, éreznek és fáj is nekik sok minden, még akkor is, ha folyamatosan azt nevelik belénk: egy fiú nem sír... katonadolog! Persze, csak szép csendben összeroppanunk, belehalunk mi is. Olyan is akad, hogy elszakad az az utolsó cérnaszál is. Na, onnan szép felállni, nyerni az élettel szemben valamit. Tényleg minden drámának van pozitív hatása is, amiből a későbbiekben lehet építkezni. Nőknek különösen javallott, ha szeretnénk többet tudni, megérteni és belesni a férfiak lelkébe. Ez az a könyv, amit olvasni kell.



HVG Könyvek, 2017
256 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633044896



                                                                         

Ottlik Géza: Iskola a határon






A végére egy hazai klasszikus, amit remélem már sokan olvastak. Ugyanis Ottlik kisregénye 1959-ben jelent meg először, most a Magvető zsebkönyvek sorozatban látott ismét napvilágot. Nos, ez az  a borító, ami elég ronda, nem szép, nem túl kifejező lett. Igaz, a belső értékeit ez a tény nem csökkenti... Ebben a kiváló sorozatban jelent meg húsz év után újra Tar Sándor Mi utcánk kötete is. Mindkettő a 20. század második felének legjelentősebb magyar regényei közé valók. Fontos könyvek, még ha megosztóak is.


részlet a fülszövegből:


"Ottlik regénye egyrészt szabályos diákregény, mulattató, néha tragikumba forduló diákcsínyekkel, ártatlan vagy borsos kamasztréfákkal, ugyanakkor jóval több is ennél: egy társadalom lélektani regénye. A Horthy-korszak leendő katonatisztjeinek neveléséről, a határszéli kadétiskoláról szól a regény, ahová az úrifiúkat küldik, hogy a legérzékenyebb kamaszkorban történő kínzatások és az embertelen fegyelembe való nevelés után legtöbben maguk is nevelőikhez hasonló kínzókká, fegyelmezőkké legyenek. Azaz: egy erkölcstelen társadalom áldozataiból ennek a társadalomban a védelmezői. Ottlik hitelesen és nagy művészettel ábrázolja ezt a testi-lelki terrort, aminek védtelenül ki vannak szolgáltatva ezek a kamaszok.."




Magvető, Budapest, 2017
560 oldal · ISBN: 9789631427776

Az utolsó aratás

Jim Crace: Az utolsó aratás 







                                                                     










Amikor tavaly ősszel elindult a XXI. Század Kiadó új, KULT könyvek sorozata, egy igen izgalmas és színes válogatással lepték meg az irodalom barátait. Ez a minőségi irodalom maradt az alap, azóta is igazi bestseller lista-vezetők, díjnyertes regények kerültek kiadásra. Külön elismerés a kiadónak az igen magas minőségi kivitelért a könyveket illetően. Nem csupán kézbe venni jó ezeket a köteteket, de az olvasási élmény is maradandó. Több kedvencem is van már a sorozat eddigi hat kötetéből.

Nincs ez másképp Jim Crace regénye esetében sem. A szöveg jól olvasható, a könyv egyáltalán nem hosszú, mégis érzelmileg megfogja az olvasót, elgondolkoztatja és nem engedi. Szeretem, amikor egy kisközösség zárt életébe pillanthatunk bele. A kialakult szokások, hagyományok és összefonódások mindig érdekes és valós, emberi történeteket adnak. Ez a regény is egy költői szépségű, allegorikus mese.

Ez esetben a történések egy idillinek látszó angliai falucskában játszódnak. Nincs közelebbről meghatározva hol, csupán azt érezhetjük, valahol Angliában járunk az ipari forradalom kezdetén.

Ez igen jelentős gazdasági-társadalmi átalakulást hoz magával, elég alaposan felborítja a megszokott és kialakult rendet. Mint minden újdonságot, ezt a változást is fenntartásokkal és tartózkodással fogadják az emberek. Izgalmas kihívás megtapasztalni az egyének és a közösség fizikai és érzelmi változásait.


Nem csak az igényes, remek borító vetíti előre a baljóslatú eseményeket. A történet indítása sűrű, gomolygó füstöt hoz. Ez egy sötét történet, ami fokozatosan telepszik rá és nyomja el az emberek életét. Ezzel is előrevetítve a konfliktusok sorozatát, ami egy sokkal pusztítóbb változás előfutára.
Ki gyújtotta fel a gazda pajtáját, és miért? Kik az idegen, új jövevények, mit akarnak, hogyan kerültek ide? A két férfi és az igen vonzó nő okoznak még meglepetéseket a későbbiekben.

Aratás után vagyunk, amikor jöhetne az öröm, az önfeledt ünneplés a jó munka után. A betakarítás mitikus, bibliai értelemben is olvasható folyamat. A tűz pedig mint tisztítótűz, szintén jelképessé válik. Alig pár nap történésit ismerjük meg, ami a békés nyugalomtól, az idilltől a teljes összeomlásig tart. Ehhez a drámához elég csupán egyetlen rossz döntés, egy hazugság. Apró következmények láncolata indul be, okoz egyre nagyobb káoszt. A mesélő alakja mellett Lúdtoll uraság és a gazda lova, Szélbáró is fontos szereplővé válik.

Rövid, lényegre törő mondatok, olvasmányos, lírai elbeszélésmód jellemzi a regényt. A kis közösség erejét fokozatosan felőrlik az események. Elhallgatások, apró hazugságok, amik egyre komolyabb és drámaibb következményekkel járnak. A vidéki báj ugyan ott van, ott lebeg, azonban a sűrűn gomolygó fekete füst mindent elnyom a végére. Jim Crace regénye szomorú és drámai események sorát mutatja be. Felteszi a kérdést: ha valaki tudna, de nem tesz semmit a gonosz ellen, vagy elhallgatja az igazságot az éppen annyira kártékony, mint maga a bűnös.Hiszen a falucska lakói pontosan tudják, ki áll a tűzeset mögött. Ez nyilvánvalóan igazságtalansághoz fog vezetni. Néhány rossz döntés vagy kihagyott lehetőség súlyos következménnyel járhat, azt már tudjuk. A történet végére fogjuk is érezni.




Jim Crace angol író: (Brocket Hall, 1946. március 1. – )


A regényről:

A 2015-ös IMPAC Dublin Irodalmi díj nyertese
A 2014-es Tate Black-díj nyertese
A 2013-as Man Booker-díj jelöltje
A 2013-as Goldsmith-díj jelöltje
A 2014-es Walter Scott történelmi regénydíj jelöltje

Az utolsó aratás J. M. Coetzee legjobb regényét, A barbárokra várvá-t idézi… Crace a radikális zűrzavar egyik legnagyszerűbb írója, bizonytalan, kérlelhetetlen, korunk tökéletes krónikása. – The New York Times
Crace legcsábítóbb és lebilincselőbb regénye. – New Statesman
Megható történet egy zárt világról és annak egyszerű lakóiról, ahogy a tragikus és elkerülhetetlen összeomlás felé tartanak. – Wall Street Journal
Rettenetes, lírai szépségű könyv, semmilyen más regényhez nem hasonlít. – Spectator

Az utolsó aratás olvasható mitikus vagy akár bibliai összefüggésben is, de az egyén és a közösség fizikai és érzelmi kisemmizése, amely a regény lelkét jelenti, ma is ugyanolyan érvényes politikailag, mint abban a korban. – Guardian

Eredeti mű: Jim Crace: Harvest

Eredeti megjelenés éve: 2013

XXI. Század, Budapest, 2018
286 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155759109 · Fordította: Pék Zoltán

Rejtélyek, emlékek, szerelmek

Tátrai S. Miklós: Rejtélyek, emlékek, szerelmek 
Novellák I.






                                                       








Amikor kezembe fogtam ezt a novelláskötetet, már a borítóra pillantva éreztem, ezek a szívhez szóló, személyes emlékezések tetszeni fognak. Mindig elbűvöl, ha valaki életének sorsfordító történéseit megírja. Sok ismerős, hasonló érzést keltettek életre bennem is ezek a történetek.




Tátrai S. Miklós első novelláskötete a régimódi mesélős hagyományokat követi. Igazán örültem, hogy nincsenek művészkedő, hatásvadász elemek, érthető és átélhető minden történet. Remek a címválasztás és a kötet felépítése. Ugyanis a címadó három szó köré épülnek fel a novellák.

Első csokorban a Rejtélyek jönnek, itt hat novellát olvashatunk. Az élet nagy veszteségei azok, mikor a szeretett rokon, barát távozik egy másik dimenzióba Azonban ha jól szerettük, itt marad velünk lélekben az emléke. Ehhez a hátra hagyott tárgyak s segítenek. Már az első írásban egy külső "véletlen" az, ami alaposan befolyásolja a család sorsát. Egy kutya ragaszkodó pillantása és hűségéről olvashattam. Megkapóan szép indítás. A többi novellában is a külső erők, a természetfeletti hatalma az emberekre a téma. Boszorkányos szerelem és Az elátkozott váza igen beszédes cím, mégis a Boglárka és a lezáró Bűvészprofesszort írásokra hívnám fel a figyelmet, ezeket emelném ki. Erős, hatásos írások. Pontosan felrajzolt portrék villannak fel az emberi sorosok mellett.



A múlt emlékeiből él tovább az ember, táplálkozik a tudatunk. Porlepte régi láda a padláson vajon milyen titkokat rejt? Régi tárgyak, levelek, fotók miről mesélnek? Az Emlékek köré drámaibb, megrázóbb novellák kerekedtek. Innen a Mindenkiért sírnak valahol és a Váratlan találkozás emelkedik ki számomra. Több önéletrajzi elem is felvillan az Édesanyám emlékei novellában. A régi ízek, családi titkok, emléktárgyak mit üzennek a ma emberének? Első személyben elmesélt, nyílt és őszinte pillanatokról olvashatunk. A történetek varázsa megható, de nem hatásvadász. Minden erőlködés nélkül megőrzi a novella szabályait: tömör, kifejező és kikerekedik, eljut A-ból B-be. Hangulatnak a történelem is ad egy hátteret. Hatásosak, átélhetőek, elmosódik a határ a képzelet és a valóság között, ahogy régi barátok és családtagok méltósággal leélt életének mozzanatai megelevenednek. A családi emléktörmelékből összeáll és megelevenedik egy régi kép.


Természetesen a harmadik rész a Szerelmek a legizgalmasabb.
A sok valós élethelyzet megjelenítése lendíti a szöveget, gördülékennyé teszi. A mindennapok egyszerű hősei jelennek meg emberi gyengeségeikkel vagy határozott, erős döntéseikkel.

Változatos témák kerültek végig ábrázolásra. Lilla levele és a Hajnali üzenet volt emlékezet ebből a részből. Megbocsájtani tudni kell. A Nemigenjó humora eredeti és ötletes volt.

Odafigyelni, törődni a másikkal, saját életünk kishajóját kormányozni az élet viharaiban. Az élet szeretet, tisztelete olvasható ki ezekből a novellákból. Meleg hangú, anekdotázós, számomra Mikszáth, Krúdy és Fekete István világát idézték fel. Keressétek, olvassátok ezeket az életmeséket.
A kötethez Benkő László történelmiregény-író kanyarított kedves hangú előszót.





A könyv megrendelhető a Litera-Túra Irodalmi és Művészeti Magazinnál (Márkus László, Hajnal Éva) címük: literatura.müveszeti.kiado@gmail. com. Illetve a szerzőnél: dr.tatrai.miklos@gmail.com címen személyes átvétel is lehetséges Budapesten.

A könyv ára 2000 Ft + postaköltség.



Litera-Túra Művészeti, 2017
186 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786158087834

A medve és a csalogány

Katherine Arden: A medve és a csalogány 
Az északi erdő legendája 1.)





                                                   











A csipetnyi fantasztikummal meghintett tündérmesék varázslatos világa elevenedik meg a lapokon.
Ha szeretnél kiszabadulni a szürke hétköznapokból és újra átélni a mesék csodáját, lelked megnyugvást keres, akkor ez a te könyved! A történetbe keveredő pici történelem és mitológia csodás elegyet ad, egy olyan dimenziót nyit meg, amely azoknak az olvasóknak ad különleges élményt, akik szeretik ezeket az elemeket, és a mesék komolyabb világát keresik. A regény ezen elemei igazán hangulatosak. Líra prózája, eleven, látványos képei megragadják az olvasó képzeletét.

A medve és a csalogány Pjotr Vladimirovics és családja történetét meséli el. Az események egy középkori orosz faluban zajlanak, ahol érezhető a csontig hatoló hideg, jeges-havas szél fúj. Az otthonokra jótékony házimanók vigyáznak, a kandallóban lobog a tűz. A téli erdő és a természet eleven képei hiteles hátteret adnak a mesének. Vladimirovics ebben a világtól elzárt kis faluban él öt gyermekével. Legkisebb lánya lesz a főhősünk Vaszilisza kedvelhető karakter, aki ebben az észak-Oroszországi falucskában nőtt fel. Ő a természet, a puszták gyermeke. Már a születése is emlékezetes volt.


Arról is mesél a regény, hogy két kultúra és a hiedelmek hogyan ütköznek össze és miért.
Egy olyan történetről olvashatunk, amely a nők korlátok közé szorított életéről is szólt. A társadalmi szokások, hagyományok lassan változnak meg. Egy olyan lányról, aki nem felel meg a családi elvárásoknak, lázad a kötöttségek ellen. Vaszilisza nem csak szeszélyes, de lovagol, nem az a félénk lányka. Visz egy kis "feminizmust" a hagyományokba. Apja szerint anyára lenne szüksége, ami további bonyodalmakhoz vezet. Sok érdekességet olvashattam a kemény életformáról, a napi küzdelmekről, és persze ezt remekül színezi mágia világa. Talán az előzmények lettek picit elhúzva, kaptak nagy hangsúlyt.

Mindezek a témák csodálatosan vannak összedolgozva, olyan karakterekkel, amelyek hitelesek, hús-vér alakok. Katherine Arden stílusa kiforrott, gördülékeny, a végére egészen felpörög a regény. Jó arányban keverednek a cselekményben a szláv hagyományok, a folklór elemek és a képzelet. Van mostoha és pópa, testvérviszály és néhány furcsa lény mellett feltűnik egy titokzatos, kék szemű idegen is. Lesz bőven egyéb ármány, tetszett a keresztény hiedelmek ábrázolása. Ez a mese azt is megmutatja, hogyan lehet a vallást rosszul használni, például megfélemlíteni vele a tudatlanokat. A mese alapja ez: a hagyományok és a kereszténység közötti ellentétekre épül. Papok, démonok és a tűz legendája elevenedik meg. A természetfeletti karakterek kerülnek a történet középpontjába. Szép lírai szöveg jellemzi, képi világa látványos. Az orosz hagyományok, a hangulat akkor sem működne jobban, ha egy orosz író alkotása lenne. Külön hangulatos volt az orosz télről olvasni a nyár elején. 



Arden igazán kitűnő munkát végzett, hogy érzelmileg jól mozgatja az olvasót is, bevonva a történetbe. Egy misztikus, fantasztikus utazást tehetünk hőseinkkel az orosz télben. Kíváncsian várom a folytatást.



Eredeti mű: Katherine Arden: The Bear and the Nightingale
Eredeti megjelenés éve: 2017
Alexandra, Pécs, 2018
382 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634471479 · Fordította: Iváncsics Irma

Caesar trónja

Steven Saylor: Caesar trónja 





                                                                 












Amikor 1991-ben a Római vér című regényben először kísértük végig Gordianust, a Nyomozót az ókori Rómán, talán nem is gondoltuk, hogy egy népszerű történelmi regénysorozat vette kezdetét.
A sorozat legfrissebb, tizenhatodik része néhány hónap eltéréssel került a hazai olvasókhoz, ami kivételesen gyors és elismerésre méltó az Agave Könyvek Kiadónak köszönhetően.


Ritkán írok ilyet, de elejétől végéig imádtam a regény történetét. Élmény és öröm volt olvasni, ami ez esetben azt is elárulja, ezen kívül még egy kötet okozott kivételesen jó meglepetést a hónapban.
Szerencsére minden Saylor regény önálló epizód, bátran olvasható, érthető a cselekmény.

Saylor legújabb regényében, a Caesar trónjában, a történet megismétli önmagát: ahogyan a Római vér kezdetén, Tiro visszatért Gordianus házába, Cicero kérésére keresi fel a nyomozót. Csak közben eltelt néhány tíz év, ami senkin nem múlt el nyom nélkül. Gordianus meglepődve ismeri fel, az idő túl gyorsan telt el, Tiró is hamarosan hatvan éves lesz, míg ő maga hatvanhatodik születésnapjára készül. Március tizedékén járunk, a regény két hét történéseit meséli el. A szereplők jellemzése, sorsa és múltja mind fontos eleme a regénynek.



Gordianus a nyomozó, hosszú évtizedeket töltött bűncselekmények és gyilkosságok felderítésével, már megérdemelt pihenő éveit tölti.



Ám ezen a márciusi reggelen új feladat várja: előbb Ciceró, majd maga Caesar kéri, derítse fel, mi lappang a mélyben, a látszólag nyugodt felszín alatt. Készülődik-e összeesküvés Caesar ellen, az életét fenyegeti-e veszély a következő szenátori ülésen, ami március 15-én lesz. Ez azért is fontos gyűlés lenne, mert Rómát elhagyni készül, légióival a Pártus Birodalom legyőzését tervezi. Addig azonban akad néhány fontos dolga: Caesar megbocsájt maradék ellenségeinek, és megjutalmazza néhány barátját. Caesar azon döntése, hogy Gordianust szenátorrá fogja kinevezni, jó ok a titkos nyomozásra. Már csak négy nap maradt Gordianusnak, hogy lélekben is felkészüljön új hivatalára, beszerezze a megfelelő tógát és titokban vizsgálódjon. A jóslatok elemzése és a lehetséges elkövetők személye érdekes következtetésekre ad okot. Róma hatalmas metropolis, tele izgalmas babonákkal, előítéletekkel és prédikációkkal, furcsa hagyományokkal. Bacchus története kifejezetten tetszett, ahogy beépül az eseményekbe.

A történelem egyik leghíresebb gyilkosságáról szóló könyv írása nem lehetett könnyű, ez áll az események középpontban. A történet feszes, izgalmas, Saylor karakterei kiválóan működnek. A történetszövése briliáns, nem csak Róma forgataga színes és szagos, élő, ami lüktető ritmust ad a regénynek. Az olvasó érezheti a feszült légkört, izgatottan várja a történéseket, annak ellenére, hogy pontosan tudjuk mi fog történni. Bepillanthatunk Caesar és Kleopárta viszonyába is.

A másik szál érdekessége a családon belüli kapcsolatok. Fontosak és jelentősek a női karakterek is.
Nem csupán Bethesda és Gordianus, vagy Caesar és felesége, de Antonius és Fulvia kapcsolata is górcső alá kerül. Az apa-fiú, vagy apa-lánya kapcsolat Cinna a neves költő verse és legújabb eposza által válik igen fontossá. Ez a sajátságos viszony további feszültségek forrása.
Caesart az összeesküvők megölik, ez tudható. Azonban a krimi feszült hátteret ad, további váratlan következmények lesznek még a történetben. Talán kevesebb az akció, a háttér és jellemábrázolásokon van most a hangsúly. Gordianusnak a logikát, a megfigyelés pszichológiáját kell használnia a megoldásra. A tömegpszichózis félelmetes, mekkora befolyásoló erővel bírt már akkor is. Olyan intenzitással, mélyen és tudatosan belemerülünk a római életbe, szokásokba, hagyományokba, hogy a megelevenedő képek látványosak, tökéletes hangulatot hoznak.


Hatalmas elismerés és dicséret Steven Saylornak, aki lenyűgöző mesélő, remek tehetséggel rendelkezik a történelmi tények újraértelmezésében. Érezhető az egész könyvön a kor ismerete, a történelmi tényekhez való ragaszkodás, amibe pontosan illeszkedik a kitalált nyomozó, Gordianus alakja. Remek olvasmány, jó kikapcsolódás izgalmas és érdekfeszítő a regény.

Steven Saylor: 
1956. március 23-án  Texasban született.

A Texasi Egyetemen szerzett történész diplomáját a History Channel ókori Rómával foglalkozó műsorainak szakértőjeként is kamatoztatja. Gordianus, a Nyomozó főszereplésével eddig tizenöt kötete jelent meg. Mellettük Róma és Birodalom címmel az ókori Róma történelmét feldolgozó, évszázadokat átívelő regényeket is írt.

Saylor először 2007-ben járt a Könyvhéten a Róma magyar nyelvű megjelenése alkalmából, majd négy évvel később ismét meglátogatta a rajongóit. Amikor éppen nem a római levéltárakat bújja, a kaliforniai Berkeleyben és a texasi Austinban él.




Agave Könyvek, Budapest, 2018
416 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634194224 · Fordította: Heinisch Mónika

Nincs mit veszítened

Lee Child: Nincs mit veszítened  









                                                   



"Az apám azt szokta mondani: minek újjászületni, amikor fel is nőhetünk?"



Nagy várakozással vettem kezembe a tíz év után újra kiadott tizenkettedik Reacher történetet. Ezzel lett teljes a sorozat, hiszen így minden eddig megjelent részét olvastam.
A volt katonai rendőr, világcsavargó Jack Reacher ezúttal nyugatra halad Kalifornia felé.
Az útjába eső, semmi közepén lévő két kisvárosra a neveik miatt figyel fel. Hope (Remény) mellett Despair (Kétségbeesés) terül el. Coloradóban járunk, ahol a két városka között a különbség nem csak a néhány üres elválasztó kilométerben rejlik.



Lee Child remek sorozatának tizenkettedik része az értékelések alapján a legkevésbé népszerű. A fergeteges és humoros A baj nem jár egyedül és a következő epizód, az alapos és izgalmas Elveszett holnap között a Nincs mit veszítened csak egy töltelék-történetnek hat. Rajongóknak ajánlott, hiszen Reacher karaktere itt is remekül megmutatkozik, újabb tényeket tudhatunk meg róla. Ez a rész a panelek gyűjteménye lett. Olyan, amit talán a határidő sürgetése szült, nem az írói fantázia. Viszont egy biztos: tökéletesen működik! Lee Child is szenvedhetett írói válságban, fáradt volt, vagy egyéb problémái lehettek 2008-ban, amikor ez a rész íródott.



A könyv egészében több titok is folyamatban van. Annyira , hogy az olvasó csak a legvégére kap magyarázatot, mi is áll a háttérben. Politika, iraki háború, hadiszökevény fiatalok, háborús sérülések és a Pentagon igyekezete, tisztára mosni a szennyest. Ehhez egy csipet vallási fanatizmust is adagolt a szerző. Child érezhetően mindent beleadott, annak ellenére, hogy a történet érzésem szerint menet közben alakulhatott ki. Jack Reacher, csak egy kávét szeretne meginni Despair városába. A helyiek már ezt rossz néven veszik, amit négy polgárőrrel, némi fizikai erőszakkal adnak tudtára. Reacher erejét, ügyességét ismerve ez kevés sikerrel jár. Jobb nem lévén, egy régi törvényre hivatkozva bíróság elé állítják csavargás vádjával, és azonnal kiutasítják a városból. Reacher azonban nem lenne az aki, ha annyiban hagyná a dolgot. Itt lép be a képbe az ügyeletes női segítője, a kellően titokzatos Vaughan rendőrnő. Ő is érintett lesz a háttérben folyó titkok leleplezésében férje révén.




"A csavargás nem csak a férfinemhez kötődő kihágás."


Ő lesz a szövetségese, akivel kiderítik, hogy mi is az a rejtély, amely Despair-t körül veszi. Sajnos a rosszfiúk nem elég rosszak, sőt, már majdhogy nem jók lesznek a végére. Akció és verekedés helyett itt az ész vezeti a logikailag jól felépített mesét. Reacher titokban visszatér a városba, és szó szerint egy hullába botlik... egyértelmű, valami nagy és sötét titok van a városban. Így önként szembeszáll Despair városával és annak urával. Reacher eltökélt szándéka, hogy megtudja, mi rejtőzik a titokzatos fémfeldolgozó üzemben. Nem meglepő módon elképesztő titkok és sötét üzelmek állnak a háttérben, de egy bulldog kitartásával és Vaughan segítségével Reacher megoldja ezt az ügyet is. A történet eleinte nehezen bontakozik ki, de a felétől felveszi az egyre gyorsuló tempót, ami miatt élvezet volt a vége.


A katonai veteránkórház és a sebesültekről adott kép döbbenetes. Ők valóban csak a nagy politikai gépezet áldozatai, apró csavarok a nagy egészben. Léteznek, vegetálnak, de nem élnek. Ez kinek a bűne, hogy fiatal, ép és egészséges férfiakból élő roncs lesz a háborúsdi miatt? Miközben a hatalom óriási pénzeket öl fegyverekbe, és a "béke megteremtésébe". Igen, vannak áldozatok, akik semmiről nem tehetnek. A történetben akad néhány plusz infó és haditechnikai részlet, ami kifejezetten érdekessé válik. A cselekmény nagyon érzékeny és politikai lett. Ahogyan Reacher oda-vissza járkál a városok között, úgy járkál az olvasóban a remény és a kétségbeesés. MI áll a titkok mögött, ki az áldozat és miért? Valójában egy kicsit mindenki áldozat. Néha valóban úgy érezhető, Lee Child elhúzza a történetet, alig történik benne valami, és túl részletesen ábrázol jelentéktelennek tűnő eseményeket. Amik hangsúlyt jóval később kapnak, hiszen Lee Child profi módon szőtte a szálakat ebben a történetben is. A sorozat rajongóinak ajánlom elsősorban, megismerve a Reacher-univerzum ezen darabját. Aki még ismerkedne Reachrrel, ne ezzel kezdjen. Sajnos ez a rész nem a jól megszokott fordító munkája, lehet az is zavaró. Gieler Gyöngyi vagy Beke Zsolt már kiválóan érzi, adja vissza Child rezdüléseit is.



Az olvasói értékelések alapján ezek a legnépszerűbb Lee Child regények:
1: A baj nem jár egyedül 94%,
2: Éjféli szállítmány 91%
3: A pók hálójában és a 61 óra fej-fej meleltt 90%
4: Rögös út, Elveszett holnap, Eltűnt ellenség, Az ügy, Nincs visszaút, Néma város egyaránt 89% tetszéssel sorakozik, itt itt már nagy a tülekedés.
5: Csak egy lövés, Hiba nélkül, Nevem: Jack Reacher, Esti iskola 88%


















Eredeti mű: Lee Child: Nothing to Lose

Eredeti megjelenés éve: 2008

General Press, Budapest, 2018
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634521204 · Fordította: Mártha Bence

A Medúza-amulett

Robert Masello: A Medúza-amulett  




                                             













Robert Masello idehaza harmadik könyve jól illeszkedik a Steve Berry, Dan Brown által kitaposott vonalba. Akik szeretik az ilyen történeteket, nem fognak csalódni. Robert mindig jó választás: amit most is kínál a kíváncsi olvasóknak az a történelem, kaland, rejtély, izgalom remek keveredése a fikcióval.




Ahogyan már az Einstein-prófécia vagy a Romanov-kereszt regényeiben is megszoktam, meglepő módon tudja kombinálni az egyes történelmi korszakokat egymással és a jelennel. Ebben a kötetében is két fő szálon fut a történet. Nekem a régi reneszánsz olasz Itália megjelenítése és jellegzetes történelmi alakjai igen szemléletesre, hihetőre sikeredtek. Élvezettel olvastam Benvenuto Cellini reneszánsz művész életéről, alkotásairól. A háttér az általa létrehozott ékszer, a Medúza-amulett története. A cselekmény nyomon követi Cellini élettörténetét, hogyan és miért teremtette meg az amulettet, kinek is készült. Külön érdekesség, hogy az amulett milyen furcsa hatással volt a készítő ötvös életére és a hozzá közel állókra. Bonyolítja az eseményeket, hogy két amulett is készült, ám csodatévő varázserővel csak az egyik bírt. Nagyon varázslatos, izgalmas és fordulatos a történet ezen része, nagy élmény volt a reneszánsz korban csavarogni, megismerni azt a milliőt. Nekem ezek a részek tetszettek igazán. A karakterek tökéletesek, a történet valóban érdekes. Masello szépen ötvözi a történelmet, a feszültséget, a romantikát és a természetfeletti erőket. Lendületesen, bátran, néhol már merészen ír. Stílusának köszönhetően a könyv bő 400 oldala is rendkívüli gyorsasággal fogyott.



A másik vonala a regénynek a jelen, ahol David Franco, az ifjú kutató ered az eltűnt, elveszett amulett nyomába. Hogyan és miért az maradjon rejtély, de szó szerint élet-halál kérdése, hogy felkutassa és megtalálja. Ez a része a történetnek már egy nyomozós, kutatós, krimielemekkel dúsított eseményekből áll, amit egy szerelmi szál is színesít. A reneszánsz Itália kézművesmestere, Cellini alkotása Loire menti kastélyokon át egészen a nagy francia forradalom mozgalmas és drámai életképeit is feleleveníti. Intrikák, árulások és gyilkosok hada keresi az igazi amulettet. Mindig történik valami, minden helyszínen valami váratlan fordulat biztosítja a feszültséget.




Az író jelentős mennyiségű kulturális, történelmi, politikai ismeretet gyűjtött össze és ad át az olvasóinak. Különleges információkat kapunk az egyház a vallás viszonyáról, illetve hiteles betekintést kaphatunk az adott korba. Persze vannak dolgok, amiket lehet előre sejteni, de a könyvet nem tudtam letenni. Nagyszerű, tanulságos és érdekes volt, ahogyan a Romanov-kereszet regény is a kedvenceim közé került, így talán elfogult vagyok Masello könyveivel. Ez a történet az eddigi regényei sorába tökéletesen illeszkedik. Remek ötleten alapul, ami egy érdekes és misztikus mesét eredményez. A kaland és történelem keveredik, és olyan turmixot alkotnak, ami megfogja és lenyűgözi az olvasót, annak ellenére, hogy néhol ugrál és csapong, kiszámítható. Ezt különösen a David-szálnál éreztem, ezért nem emelkedik ugyanaz átlag fölé, de mindenképpen jó elmerülni, megismerni a történetét. A múltbeli szál az, ami megfogott és elvarázsolt, ezek a részek nagyon tetszettek. Masello biztos kézzel vezeti az olvasót a történelmi korokon át.


A befejezés elég meglepőre sikerült. Ha szórakozást és izgalmas kalandokat keresünk, akkor úgy gondolom a titokzatos kincsvadászat, akciókkal fűszerezve tökéletes kikapcsolódást fog nyújtani az olvasóinak. Bátran ajánlom.





Robert Masello az Egyesült Államok egyik legsikeresebb történelmi és misztikus krimi írója, regényeit 15 nyelvre fordították le. A magyar közönség Az Einstein-prófécia és A Romanov-kereszt címmel megjelent regényein keresztül ismerhette eddig meg.

Eredeti cím: The Medusa Amulett









XXI. Század, Budapest, 2018
460 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155759208 · Fordította: Farkas Veronika

A fekete szemű szőke

Benjamin Black: A fekete szemű szőke 


                                                     










"A gyanakvásra ugyanúgy rá lehet szokni, mint bármi másra."



Egy lezárult írói életműbe belehelyezkedni, átvenni jellemző stílusjegyeit, feltámasztani egy ikónikus nyomozót mindig veszélyes, nem könnyű mutatvány. Persze az ügynökségek, kiadók vagy a hagyaték gondozói néha tesznek erre próbálkozást, ami több-kevesebb sikert hozhat. (lásd a legfrissebb Millennium-epizódot). Történtek már kísérletek Marlowe alakjának újra megidézésére is a nyolcvanas évek elején, szintén nem túl nagy sikerrel. Most a Chandler-hagyatékot kezelő ügynökség jóváhagyásával Benjamin Black álnéven John Banville sikerrel vette az akadályt.


Philip Marlowe a rendőrből lett magánnyomozó alakja a Hosszú álomban bukkant fel először 1939-ben. Ez a klasszikus krimi filmre is került, így talán a legismertebb Raymond Chandler munkái közül. A filmen Humphrey Bogart tökéletesen keltette életre a nyomozót. Chandler viszonylag későn, kalandos előélete után kezdett írni. Így összesen csupán hét regényt alkotott Marlowe alakja köré.

Nem vitás, Chandler minden idők egyik legjobb krimiírója, Marlowe pedig az egyik legjobb férfi karakter. Marlowe a krimi irodalom jellegzetes része éppen úgy, mint Miss Marple, Poirot és Maigret felügyelő.

Philip Marlowe karaktere leginkább az 1920-as években megjelent kemény, „hard-boiled” detektívregény-hős zsánerének felel meg. A felszínen folyton szellemeskedő, iszákos, kemény fiú Marlowe valójában csendesen elmélkedő, magányos alkat. Szereti a sakkot és a költészetet, ami ebben az új történetben is feltűnik. Bár nem fél kockáztatni testi épségét, maga nem alkalmaz erőszakot pusztán azért, hogy elérje célját. Erkölcsileg erős személyiség.




Az 1950-es évek elején járunk, Los Angelesben. Chandler könyveinek jellegzetességei a fülledt-mocskos-korrupt környezet, cinikus magándetektív, romlott femme fatale-ok, a babzabáló mexikói kegyetlen bűnözők és a sötét sikátorok mellett a cigifüst és az alkohol kihagyhatatlanul fontos elemei remekül beépítve jelennek meg. Aki olvasott Chandlert jól fog szórakozni, sikerült az ikónikus nyomozó alakját feltámasztani. Philip Marlowe karaktere a tipikus magánnyomozó: kiégett, a világtól kissé megkeseredett, aki saját erkölcsi normáihoz ragaszkodik.

Nagyon tetszettek a finom visszautalások a régebbi történetekre, a szójátékok, élcelődő humor. Önálló történetként olvasható, kiváló darab, ami ott veszi fel a fonalat, ahogy az utolsó Chandler-krimi véget ért.

Egy forró nyári napon új kliens kopogtat be Marlowe irodájába: a fiatal és gyönyörű szőke nő Clare Cavendish arra kéri a nyomozót, hogy találja meg volt szeretőjét, egy Nico Peterson nevű férfit.

Bay City egyik leggazdagabb családjának ügye egyszerű eltűnésnek tűnik, és váratlan gyorsasággal megoldódni látszik. Itt indul be igazán a történet. Marlowe úgy gabalyodott bele nem csupán a szőke nőbe, de a sötét titkok hálójába is, ahogy az várható. Egyre fokozódik a bonyodalom, egyre nő a halottak száma is, ám a történet nem csöpög a vértől. Egy jól felépített rejtéllyel állunk szemben.


A magánnyomozó nehezen tud (nem is igazán akar) ellenállni a fekete szemű szőkének, már az illata is megszédíti, ami további bonyodalmakhoz vezet. Alapos bepillantást ad a gazdagok felszínes életéről. A történet végig sajátosan élcelődő humora remek szórakozást biztosít, míg az unatkozó milliomoscsemete is remek karakter. A whisky és cigifüstbe burkolózó történetben megjelenő babzabáló mexikóiakból sokat lehet sejteni, mi lehet a háttérben. Lenyűgözően sodró a szöveg, nem lankad a történet fonala, ahogyan Marlowe sem, pedig a nyári nap perzselően forrón süt végig. Érezhető a fullasztó közeg, látványos képekkel jelennek meg a történet karakterei. Igényes a környezet és jellem ábrázolásra, életszerű a cselekmény. Él, lüktet az egész korszak, minden a helyén van. Kevés krimiben olvastam szépirodalmi szófordulatok, ami itt ismét egy egyéni szín.
Hangulatában a könyv méltán társa lehet az előzőekben kiadott Chandler-regényeknek.




Aki szereti a krimiket, és rutinos olvasó, az sem biztos, hogy gyorsan rájön a rejtély mibenlétére. Nekem sokáig fogalmam sem volt hová fut ki a vége, mi lesz a megoldás. Mégis jól szórakoztam, olvastatta magát a regény, és ez talán a legjobb benne. Az egyéni stílusjegyek és a történet felépítése megalapozza a hangulatot. A kérdések szépen oldódnak meg, a hullák száma is gyarapszik, miközben több váratlan esemény színezik a krimit. Persze kiderül a végére, mi is van az egyszerű eltűnési ügy mögött. Komoly, jól felépített csavart kaptam megoldásnak. Izgalmas, jól megírt, fordulatos krimi, ami remekül szórakoztat is. Benjamin Black elérte, hogy Marlowe régi történeteire is újra kíváncsi lettem. Persze szívesen olvasnék újabb krimiket is a nyomozóval.










A könyv fülszövege:

Az 1950-es évek elején járunk, Los Angelesben. Philip Marlowe magányos és nyughatatlan, mint mindig, és nem kapkodnak érte az ügyfelek. Aztán egy nap új kliens érkezik: a fiatal, gyönyörű és drága ruhába öltözött Clare Cavendish arra kéri, hogy találja meg volt szeretőjét, egy Nico Peterson nevű férfit. A magánnyomozó hamarosan nemcsak arra eszmél, hogy képtelen ellenállni a fekete szemű szőkének, hanem arra is, hogy Bay City egyik leggazdagabb családjának ügyébe gabalyodott bele.

A Benjamin Black álnév John Banville-t, A tenger című Man Booker-díjas könyv szerzőjét takarja, akit személyesen kért fel a Raymond Chandler Hagyaték egy új Marlowe-regény megírására.


Eredeti mű: Benjamin Black: The Black-Eyed Blonde
GABO, Budapest, 2018
376 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634065838 · Fordította: Roboz Gábor

Határ

Szabó T. Anna: Határ 




                                                               













Határ címmel a 25. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra jelent meg Szabó T. Anna második novelláskötete.

A Törésteszt után ezúttal nem a párkapcsolat és annak buktatói állnak a középpontban, hanem a személyes sorsok, emlékek. Egészen konkrétan az írónő vallomásairól olvashatunk. A család szerepe, jelenléte életünk különböző szakaszaiban mindig nagyon hangsúlyos. Még a hiánya is. A kötetben szomorúsággal emlékezik életének meghatározó családtagjaira: nagypapák, nagynénik és a rokonság jellegzetes alakjai mellett a szülőkről is olvashatunk.


A négy fejezetre osztott novellák az élet szakaszait követik: gyerekkori, kamasz emlékek, a fiatal felnőtt és az aktív, már felnőtt ember élete és gondolatai jelennek meg a személyes történetekben. Nem csupán a gyerekkori átmenetről, amikor a gyerekek felnőtteset játszanak, a szülőföld és az anyanyelv meghatározó élményeiről olvashatunk. Merre és hogyan hajlik a családfa ága: mit hoztunk, mit kaptunk és mit fogunk továbbadni utódainknak. Lírai szenvedéllyel, melankóliával mereng az élet kérdéseiről, megváltoztathatatlan dolgairól. Arról, milyen emléket, nyomokat hagyott a halál szélén búcsúzó szeretett nagyszülő a kamaszodó lányban. Az édesanya képe, a közösen sütött fánk illata, a gyereknevelés felelőssége fontos kérdések.

A szeretet összetartó ereje van ezekben az írásokban. Lehet-e, kell-e határok közé szorítani érzéseinket, vágyainkat? Tudunk élni határok közt szabadon? 




Az ember egyszeri, megismételhetetlen voltáról, sorsunk törékenységéről, titkainkról, önmagunk felfedezéséről szólnak a novellák. A gyermek rácsodálkozása a felnőttek világára, annak megismerése ad remek hátteret. Ezekből az írásokból a címadó Füzet, fasor, fény mellett a Hideg és a Vertigo címűeket emelném ki. A második rész a Felnéz, lenéz címet kapta. Itt az egyén szabadsága mellett megjelenik a világ sorsa. Hogyan hat és alakít bennünket a napi politikai történések sora? Utazások a világban,de a kérdés ugyanaz: hogyan lehet kerítések közt, diktatúrában szabadon élni? Mennyire léleknyomorító ezek hatása az emberekre. Kolozsvártól Budapestig, Máltán át Egyiptomig beszorítva, korlátok közt a szabadságot keresve élünk.Térben és időben utazunk, öngyilkos merénylők, vér és ártatlan áldozatok képe jelenik meg itt. Hazaszeretet, ami nem csak egy szó. Fanatizál, drámai pillanatokat idéz meg. Anya, Tibetben az egyik legszebb írás itt a címadó máltai utazás adta elmélkedés mellett. Szabó T. Anna finom, nőies érzékenysége itt is tetten érhető, bár némely novella egy-egy gyomrossal is felér. Akadnak azért humoros, mosolyra okot adó történetek is. Stílusa, a felépítés tökéletes hangulatot ad az élet apró pillanatairól, amik később válnak meghatározóvá.



A harmadik szakaszban a gyökereink, a nyelv és a könyvek, a hozott identitás kap hangsúlyt. Az Öregedő nő, Malom a pokolban írás maradt kedves nekem ebből a részből. A "Szállj fel, szabad madár" nem csak a kitörés dala a diktatúrából, de az eszmélésé is. Szerelem, felnőtté válás, saját sorsunk irányításának kérdéseiről olvashatunk.

A befejező negyedik szakaszban a nagy kérdés: Mi marad. Mit tudunk tovább adni és hogyan. Miféle emlékeket hagyunk magunk után, mi marad belőlünk. Szomorú és drámai képek a megkeseredett, az élettől búcsúzó emberről. A kedves nagynéni életszerető vidámsága hogyan változik a betegség súlyától. Elmúlunk mindannyian. A mama fánkillatú konyhája, a szerelem és szabadság illata, a tenger és napfény, után jön a kórházszag. Az üres lakás az élet hordalékaival. Egy régi napló, szerelmeslevél, kifakult fénykép, lepréselt virág. Ami a hátul maradó rokonoknak már lehet, semmit nem jelent.

A Határ sok személyes emlékpillanat gyűjteménye. Elhatárolódás, kitörés és az ember szembesülése önmagával és a történelemmel.

Szabó T. Anna:

1972 június negyedikén született Kolozsváron, 1987-ben családjával áttelepült Magyarországra. A gimnáziumot Szombathelyen végezte. 1991-ben Budapesten Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar-angol szakos hallgatója, 1997-ben szerzett tanári és előadói diplomát. Egyetemi évei alatt kezdett publikálni, több napi és havilapban publikál verseket, esszéket, rövidprózát. Első kötete 1995-ben jelent meg a Belvárosi Könyvkiadónál, amit még három kötet követett a Magvető Könyvkiadónál (Nehézkedés 1998, Fény 2002, Rögzített mozgás 2004). Író, műfordító (többek között James Joyce, Sylvia Plath, W. B. Yeats, John Updike, Stuart Parker írásait fordította), tanári és szerkesztői munkát végzett a British Councilnak és a Magyar Könyv Alapítványnak, cikkeket és kritikákat ír. Verseit angolra, németre, franciára, hollandra, szlovákra, oroszra, bolgárra és románra is lefordították. Legutóbbi két verses kötete a Senki madara és A fűszermadár 2015-ben a Magvető Kiadónál jelent meg.

Férjével, Dragomán György íróval és két fiukkal (Gábor 2002, Pál 2005) Budapesten élnek.


Díjai: Petőfi-díj (1996), Soros-ösztöndíj (1997), Déry-díj (2000), Móricz Zsigmond ösztöndíj (2001), József Attila díj (2002), Vackor-díj (2003), Kavics-díj (2003), Zelk Zoltán díj (2004), Arany János ösztöndíj (2005), a Tokaji Írótábor díja (2005) Babits Mihály műfordítói ösztöndíj (2006)

Az írónő honlapja: http://szabotanna.com/


















Magvető, Budapest, 2018
200 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631436822

A lelkek ítélőszéke

Donato Carrisi: A lelkek ítélőszéke






                                                                         











Hatalmas várakozás után, kíváncsi örömmel vettem kézbe Carrisi regényét, ami egy új sorozat első része. Csavaros, elég sötét hangulatú thrillert kaptam meghökkentő és váratlan befejezéssel. A végéről annyit: az utolsó ötven oldal mindent helyre tesz, és elképeszti az olvasót. Addig azonban el kell jutnia az olvasónak.


Olvasás után azt gondolom, hogy ez a regény egy borzasztóan érdekes történet, moralizáló, ami a krimi és thriller rajongónak egy új szín lehet. Jól megírt, könnyen olvasható, ám roppant csavaros, sok szálon futó történetet kaptam. Ami elég szövevényes és hosszú, ezért nagyon figyelni kell olvasás közben. Ahogy a mondás is tartja: az ördög a részletekben lakik. Vagyis minden apró, látszólag jelentéktelen dolognak fontos szerepe van a későbbiekben. A gyönyörű borító kifejező és szemet gyönyörködtetően szép lett. Jól illik a történethez a lelkek - madarak repkednek a naplementében.



Már az eleje jól indult, nagyon tetszett az a megdöbbentő, sokkoló helyzet. Az alap, egy magányosan élő férfinek szívrohama van, utolsó erejével még mentőt, orvost hív. A doktornő pedig felfedezi, hogy az évekkel korábban eltűnt ikertestvérének gyilkosához érkezett segíteni... Ez a döntési kényszer, váratlan helyzet végig adott marad. Ebből az érdekes alapfelállásból építkezik tovább Carrisi. Kapunk több szerethető karaktert. Rögtön a főhősünk alakja a misztikum ködében marad végig. Marcus elég egyedi figurája az eseményeknek, karaktere valóban telitalálat. A szerethető szereplők és az érdekes alapfelállás végig marad. A cím és a történet összefüggése is nagyon találó, ötletesen építette be a regénybe. A tudomány, a pszichológia, a hit és a lelkiismeret is fontos "szereplők lesznek egy Caravaggio-festmény mellett.


Az író remekül építkezik, mindennek meg van a helye, igaz, több dolog a legvégére kerül a helyére. Carrisi nem könnyíti meg az olvasó dolgát, néhol bizony nehéz követni a szálakat. Talán a kevesebb több lett volna. Néhol nekem ettől zavarossá vált a regény. Ettől persze ez egy valóban jó hangulatú krimi, olvastatja magát. Izgalmas háttér bontakozik ki, amiről nem árulok el semmit. A helyszínek többek közt egészen Csernobilig vezetnek. Mit mondjak? Hihetetlen és elképesztő, vagy lenyűgöző.


Közben az emberi lélek legsötétebb bugyraiba mászunk bele. A történet nagyon furmányos, tele sötét titkokkal amikre lassan derül fény. Az elképesztő csavarok nem csupán egy jól hangzó frázis, valóban olyanokat kaptam, hogy csak lestem olvasás közben. Nagyon leesett az állam több okból, amit itt nem fejtenék ki. Maradjon meg az olvasás élménye, a nyomozás titka. Róma és a Vatikán egy kiváló és színes hátteret ad. A történet megvalósítása érdekfeszítő, a női szereplők közül Sandra a nyomozónő alakja emelkedik ki. Persze ő és Marcus útjai egyszer keresztezik egymáséit. A profilozó papok elég érdekes adalék, ahogyan a Vatikán mint a legnagyobb bűnügyi nyílvántartó detto.


Carrisi regényében végig azt vizsgálja, azt a vékony határmezsgyét vette górcső alá, ami a jó és rossz között létezik. Már, ha létezik...  Rá kell jönnünk, talán nem is feltétlenül van ott az a határ. Minden ember lelkében ott lakik az ördög. Alkalom, eset pedig adódig mindig, hogy kicsalogassuk.

A sztori felépítése ugyan kissé fárasztóan tekervényes, igazi labirintus. Váltott szemszögből, az idősíkokon átugrálva követjük a jelen és a múlt eseményeit. Csupán csak az utolsó százötven oldalakon sikerült igazán képbe kerülnöm. A "kétszázhuszadik" váratlan fordulat után azonban már azt vártam: derüljön fény a háttérre, legyen vége ennek a titkokkal terhelt nyomozásnak. A kíváncsiság persze vitt tovább, azonban a cselekmény egyre kevéssé volt lenyűgöző.



Ezért volt fárasztó olvasni, szerintem túl szövevényes a regény. Történetszövése elképesztő, ami valljuk be kissé nehezíti az események követését, átélését. Némi vallástörténeti háttér is színesíti a nyomozást, ami igazán jól illik ebbe a közegbe. Ott a végén azonban egy minden korábbinál meglepőbb eszmefuttatást kapunk a bűnről, az emberben lakó gonoszról. Carrisi végig moralizál.
A jó és rossz közti határvonal itt megfoghatatlanná válik. Ez egy elég érdekes, félelmetes és elgondolkodtató lezárást eredményez. Még úgyis, hogy a szereplők közt egyházi emberek is akadnak szép számmal. Vagy éppen ezért... Persze marad lezáratlan kérdés is, ami elég nyugtalanító, ám gondolom a további részekben ad magyarázatot Carrisi. A történet két további folytatása is megjelent már. Véletlenül fedeztem fel Carristi-t, és nagyon lenyűgözött ezzel az eredeti történettel. Minden thriller és krimikedvelőnek ajánlom.

Donato Carrisi: olasz író, forgatókönyvíró és dramaturg.
1973. március 25. (Martina Franca, Olaszország). Jelenleg Rómában él.
Jogi egyetemet végzett, majd kriminológiai és magatartástudományokra szakosodott, később egy televíziós sorozat és mozifilm forgatókönyvírója lett.
Eddig nyolc könyve jelent meg. Az író honlapján további érdekességek és információk az eddigi könyveiről.

http://www.donatocarrisi.it/




Eredeti mű: Donato Carrisi: Il tribunale delle anime

Eredeti megjelenés éve: 2011
General Press, Budapest, 2018
524 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634521129 · Fordította: Fogarasi Márta

A tizedik kör

Jodi Picoult: A tizedik kör 





                                                                                           



"El lehet csípni azt a pillanatot, amikor az életünk elkezd darabjaira hullni?"







Még nem éreztem ennyire nehéznek egyetlen Jodi Picoult könyv értékelését sem az eddig olvasottakból. Magam is meglepődtem, ugyanis ez volt a tizenhatodik olvasásom tőle. Alapból, ha nem is ez a legjobb Jodi-könyv, simán a jók közt a helye. Tekintve, hogy eredetileg az életmű 2006-os darabja, éppen egy évvel az egyik - szerintem - legjobb és legerősebb könyve a Tizenkilenc perc előtt került a boltokba. Egy biztos: rengeteg érzelmet megmozgatott, elgondolkodtatott most is. Lányos apaként olvasva hatásos és meghökkentő volt. Tetszett, hogy az apa-lánya kapcsolat került alaposabb bemutatásra.



Maga a téma sajnálatosan aktuális, mai és súlyos, drámai módon tálalva. Ami kicsit sem meglepő ismerve az írónő munkásságát. A kötet központi témája egy nemi erőszak. Mellé bepillanthatunk a tinédzser lány lelkének bonyolultságába. Jodi igen termékeny szerző, sok olyan regényt írt, ami meghatározó olvasmányélmény volt. Tetszett ismét ez a bátor témaválasztása, ami megrázó és elgondolkodtató, apaként néhol bizony sokkoló. Mindezt olvasmányosan, szórakoztatóan tálalja. Úgy a történet feléig itt is esély volt, arra, hogy kiemelkedő regényt kapok. Nem is értettem a viszonylag fanyalgó véleményeket. A hibákról később.


A tizedik kör egy utalás Dante Isteni színjátékára. Dante úgy vélte, hogy a pokolnak kilenc köre van. (mi pedig abban élünk), mindegyik a bűn fokozatait mutatja. Picoult hozzáadott ehhez egy tizedik kört, azok számára, akik hazudnak önmaguknak. A földi pokol témáját hangsúlyozza az anya, Laura Stone munkája is. Ő előadást tart a klasszikusokról, különösen a Dante-ról. Picoult többször erre utal, a pokol, mint egy metaforája Daniel és Trixie életének. Trixi nem lett szimpatikus, sőt! Egyik legnagyobb problémám éppen ő volt. Amit TUDATOSAN véghez vitt, alig tizennégy évesen... számomra gáz volt, hihetetlenül hiteltelen. Aljas és számító kis ribanc, aki amúgy gyerek a javából! Legalábbis apu szerint, aki nem veszi észre a lány titkait, és azt, hogy felnőtt. Legalábbis testileg... Talán, ha legalább tizenhat lett volna... ez is bizonyára hozzá járul a történet zavaros részeihez. Trixi még egy bizonytalan, félős gyerek, aki megrémül, de csak a történtek UTÁN! Persze, melyik kamasz gondolkodik előre, méri fel a tetteinek súlyát, annak következményeit? Ami valóban ijesztővé vált.


Az alap történet szerint Trixit megerőszakolja a volt barátja egy buli után. Már a buli körülményei is sokkolóak, nem csupán az alkohol és a drog jelenléte miatt! Ne felejtsük el, tizennégy évesek...
Trixi kiábrándító módon viselkedik, egyre több olyan dolog derül ki, ami erősen árnyalja az eseményeket. KI az igazi áldozat? Ő vagy a tizenhét éves fiú, Jason? Akit minden áron vissza akart szerezni, és nem riadt vissza ezért szó szerint bármit megtenni? Na, az ilyen lányoktól (nőktől) mentsen meg az Isten minden pasit! Apuci pici lánykájáról egyre több félelmetes dolog derül ki, ami Jason sorsára drámai módon hat. Itt jött a második gondom: a fiú gondolatairól, a felmerülő félelmeiről alig, a szüleinek fájdalmáról semmit nem szólt a történet, csak és kizárólag "szegény kis Trixi" oldaláról ismerhettük meg az eseményeket. Mellesleg, a fiúkra is nagyon kellene vigyáznunk, felhívni a figyelmüket az ilyen esetekre. Van tehát egy nemi erőszak (?) és lesz a gyilkosság, ez a fő szál, ám a történet valóban betekintést ad az apa és a lánya, valamint a férj és a feleség közötti kapcsolatról is.


Trixi, miután megtörtént a baj, elmenekül Alaszkába! Jó megoldás... Fussunk világgá a felelősség elől, ezzel aztán megoldunk mindent: "jajj, apa, én nem ezt akartam"! Tényleg mindent megtesznek a szülők a gyerekeikért? Talán nem utána kéne pszichológus, terapeuta, ELŐTTE kellene mesélni a dolgokról, felkészíteni őket a tetteik KÖVETKEZMÉNYEIRE! Na és a vége, elég összecsapott lett szerintem. Jodi pár mondattal elintézi a valódi tettest, ami megint elég váratlan, de leginkább hihetetlen nekem.


Egy kicsit sok volt egyszerre az erőszak, szülő-gyerek kapcsolat mellé az apa homályos múltja, néhol kifejezetten zavarónak éreztem. Tény, hogy érdekes az alaszkai indiánok nehéz sorsa, ahol apu felnőtt egyedüli fehér emberként. Persze lesz, kapunk magyarázatot, érezhetően várható, összeérnek a szálak. Ez a háttér az Egyszerű igazság-ban jobban sikerült. Trixie drámai kirohanásai, nekem sok esetben inkább tűntek naiv, gyerekes hisztinek.

A regényt egy képregény teszi szemléletessé, mivel apu képregényeket rajzol, grafikus. Eredeti ötlet, Dante Pokla itt van a földön, mi teremtjük saját életünkből. Tetszett még a házasságon belüli és kívüli viszonyok ábrázolása, Daniel és Laura életének, érzéseinek bemutatása. Ugyanakkor a nyomozó életének tragédiája talán még hangsúlyosabbá tette a szülői figyelem hiányát. Azaz: hogyan neveljünk lehetőleg egészséges lelkületű és gondolkodású, felelősséggel bíró felnőttet a tündéri, aranyos pici lánykából? Nem foghatjuk állandóan a kezüket, el kell engedni őket. Tudva azt, hogy számíthatnak ránk, de a tetteik után a felelősséget már nekik kell vállalniuk. Erre kellene megtanítani a gyerekeinket, IDŐBEN. Az is egy fontos kérdése a történetnek: mennyire ismerjük jól a saját gyerekünket? Az én lányom nem olyan... vagy mégis?

Azt kell mondjam, Picoult a lehető legjobb módon foglalkozik ezzel a kényes témával.











Eredeti mű: Jodi Picoult: The Tenth Circle

Eredeti megjelenés éve: 2006
Athenaeum, Budapest, 2018
400 oldal · ISBN: 9789632937526 Fordította: Babits Péter

Nő az ablakban

A. J. Finn: Nő z ablakban




                                                         













Olvasás után azt érzem, ez tipikusan az a könyv, ami várhatóan nagyszerű film lesz. Sőt, talán sokkal jobb, mint maga a könyv, ami olyan, mintha egy filmforgatókönyvet olvastam volna. Amiből a "félelmetes", lenyűgöző" hiányzott csak, pedig ezt ígéri Gillian Flynn ajánlója a borítón.


Bizonyára az én készülékemben van a hiba, mert a Holtodiglan sem nyert nálam, a belőle készült film viszont tetszett. A "lány.." tipusú könyvek is sorra csalódást okoztak, ez a "Nő" azonban nagyon vonzott. Sajnos Anna Fox egy elég zaklatott személyiség, nem lett kedvenc karakter, sőt, kifejezetten idegesítő volt egy idő után. Anna egyedül él, agorafóbiás, alkoholista, magányos, ami nem csoda. Férje és a lánya elhagyta. Szenved, szenveleg rendesen. Egy kicsit túlságosan is, sokat ismétlődött az ivással és a gyógyszerekkel való küzdelme. Anna alakja olyan volt, mint egy (önszántából) ketrecbe zárt állat, hiszen lassan 1 éve nem lépett ki a lakásából...  Nehéz és szomorú történet, ahol a főszereplő sok fájdalmat érez.Tény, hogy szépen írt Finn, teremt néhány jó karaktert, ám kiemelkedőnek nem érzetem. A noir megújítása erős túlzás szerintem, ahogyan a "hitchcocki feszült fordulat" se jött át nekem. Szerintem ez egy közepes krimi. Lassan indít, sok leíró rész miatt inkább körülményes, kiszámítható befejezéssel. Pedig egy erős vagy váratlan lezárás sokat lendített volna az egész történeten. Érzésem szerint megosztó lelki dráma lesz ez a krimi.

Manapság valóban nagyon sikeresek a pszichológiai thrillerek, de be kell látnom ez nem az én műfajom. Ez a könyv is talán legalább 100 oldallal több mint kéne. A reklám és a marketing erősebb ismét a könyv körül.
Nagyon lassan, körülményesen indult be a történet, és több unalmas rész volt, mint izgalmas. Az ígért "hatalmas csavar-t" olyan könnyű kitalálni, hogy az első néhány fejezet után már tudtam, mire számíthatok. És lőn, úgy lett! Fáradtságos olvasás volt, amit átlag másfél-két nap alatt elolvasok szinte négy napomba került... Érdekes, talán ez az, amit leginkább tartok erről a pszichothrillerről. Vagy nem? Sikított valaki vagy csak képzeltem? Ott mi történik a szomszédban? Őrület, a mindennapi életünkben is, hogy mennyire jobban figyelünk a mások életére, amit a zárt tér tovább fokoz. Azonban a láttam, vagy a képzeletem vitt tévútra, elbizonytalanító, fárasztó.
Érdekes... talán mintha valakit megöltek volna, vagy mégsem? Szóval Anna lelkivilága egy idő után az agyamra ment... Még úgy is, hogy fél szemmel a szomszéd ház ablakait lestem! A gyógyszer-alkohol kombináció nem túl eredményes terápia. Lélekbúvár terápia filmek alkohol és gyógyszer segítségével. Anna nem csupán az agorafóbiájától, de önmagától is szenved.


Ami tetszett az az állandó, régi filmes utalások, címek, idézetek, amelyeknek valójában nem volt annyira súlya vagy szerepe a történetben, mint azt gondoltam volna. Ám kétségtelenül jól simult a szövegbe, illett a sztorihoz. Mellesleg az összes említett filmet láttam. Tetszett még a New York-i hangulat, a város megjelenítése. A. J. Finn debütáló regényének jogait negyven országban adták el szerte a világon, és a 20th Century Fox már készíti belőle filmet. A Nő az ablakban érzésem szerint lesz az új "Lány a vonaton". Akik szerették a Holtodiglant a Lány a vonaton, csónakban, mólón vagy a víz alatt - jég alatt..stb krimiket bizonyára ezt is fogják. Én bevárom a filmet.


A könyv fülszövege:

Anna ​Fox egyedül él New York-i otthonában, egy üresen kongó nagy házban, ami egykor boldog családi élete színtere volt. Férje és lánya nincsenek már vele, agorafóbiával küzd, napjait azzal tölti, hogy idegenekkel csetel a laptopján, régi filmeket néz, túl sokat iszik, és a szomszédjait figyeli.

Amikor Russellék beköltöznek a szemközti házba, még inkább felerősödik benne a vágy, hogy újra együtt legyen szeretteivel. Aztán Anna meglát valamit az ablakból, amitől ingatag világa omladozni kezd. Tényleg látott valamit, vagy csak a képzelete játszott vele? És milyen következményekkel jár, ha megvádolja új szomszédjait?
A Nő az ablakban feszült és fordulatos hitchcocki thriller a Hátsó ablak stílusában.
A könyv jogait negyven országban adták el szerte a világon, és a 20th Century Fox készít belőle filmet. Megjelenése után egy héttel egyből a New York Times bestsellerlistájának élére ugrott.

„Finn megalkotta az új évezred noirját, igéző karaktereivel, megdöbbentő fordulataival, gyönyörű stílusával és egy mesélővel, akivel szívesen elkortyolgatnék egy üveg pinot noirt. Talán kettőt – nagyon sok kérdésem lenne hozzá.” Gillian Flynn





Eredeti mű: A. J. Finn: The Woman in the Window

Eredeti megjelenés éve: 2018
Alexandra, Pécs, 2018
432 oldal · ISBN: 9789634471387

Az élet hangja

Bauer Barbara: Az élet hangja  


                           




Nagy érdeklődéssel vettem kézbe a könyvfesztivál ezen újdonságát. Az előző kötet a Porlik, mint a szikla után ismét egy család történetét vetette papírra az írónő. A holokauszt és a II. világháború tragédiája személyes sorsok által jelenik meg ebben a történetben. Hozzá kell tenni: kitalált eset, ami mégis nagyon hihetően ábrázolja, tárja fel a valóságot az olvasónak. Komoly drámák, tragédiák adják a történet alapját. Ami viszont tagadhatatlanul megtörtént - sajnálatos módon - .

Idilli képekkel nyit a történet. A gyerekek emlékeiben megjelenő barátságos, meleg családi otthon képe azonban nem sokára összetörik. A politika mocskos dolog, ez most is bebizonyosodik. Egy zenészcsalád áll az események forgatagában, akik zsidók. Nem tudom, a ma emberének ezek a valós borzalmak mit üzennek, egyáltalán mennyire átélhetőek, mennyre tanulságosak ezek a borzalmak? Remélem, nem csupán borzongató és szomorú ez a történelmi esemény, ami családok ezreit tépte szét, ölte meg őket. Örök mementó lehet ez a történet is. Kell, szükség van ezekre, nem szabad elfeledni a sok ártatlan áldozatot. A magyarországi zsidók bő nyolcvan évvel ezelőtti megalázó tragédiáját örök mementóként állítja elénk a regény. Az 1944-es német megszállás olyan drámákat hozott, amit nem lehet elfeledni. Ezek történelmi hűséggel jelennek meg a regényben: a sárga csillag viselése, deportálások, a séta a Duna-parton...


A gondos, szerető család komoly zenei sikerekkel büszkélkedhet. Az apa alakja emelkedik ki a történetből, aki tehetséges zenész. Úgy van jelen, hogy sajnálatosan csak a két gyermeke, Eszter és Hanna emlékeiből idéződik meg. A család tragédiája, a két kislány sorsán át bontakozik ki. Így ismerjük meg a történelemnek ezt a vérzivataros eseményét. Apjuk minden külső hatástól próbálta óvni, védeni lányait. Ez erősen emlékeztetett Guidora, Az élet szép hősére. Az apa itt is éppen olyan szeretetreméltó, álmodozó. Olyan harmonikus világot próbál teremteni a zenével, ami legalább a lelküket megmenti, átsegíti a borzalmakon. Próbál mindent megtenni, hogy elleplezze ezt az ijesztő valóságot a gyereke lelkét védve ezzel.


Életének középpontjában a két lányka áll. Őket próbálja óvni a a növekvő rasszizmustól. Nem véletlen, hiszen ő maga apa nélkül nőtt fel, tudja, mennyire fontos a szerető és összetartó családi háttér. Az önfeláldozás, a szeretet és a védelmezés a történet fontos elemei. Megrázóan drámai módon olvashatunk a fáradhatatlan emberi lélek küzdelmeiről. Ez a családi biztonság hamar véget ér, amikor a védett házból kiterelik a családot, és a menetoszlop elindul a Duna-part felé.

A két kislány pokoljárása, életük további alakulása, elszakadásuk, majd egymásra találása lesz a folytatás, ami életre szólóan meghatározza életüket. Nem kevés bonyodalom vár még rájuk. Ehhez a zene, az apa által játszott egykori dallam ad nekik lelki erőt. A régi életüket, hétköznapjaikat ez a zene varázsolta széppé. Ez segíti őket a túlélésben, a talpra állásban a későbbiekben.

A magyar történelem sorsfordítóan drámai pillanatai, a Rákosi-korszak megrendítő valóságát ismerhetjük meg a fordulatos regényből. Furcsa, fájdalmasan szép-szomorú élmény volt a regény története.


















Jaffa, Budapest, 2018
280 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634750598

Vétkesek

Kristina Ohlsson: Vétkesek 
(Fredrika Bergman 6.)



                                                                                     













Fredrika Bergman és Alex Recht hosszú idő után, nagy örömömre újra visszatért! Tudtam, nem csalódhatok kedvenc női szerzőmben, Ohlsson egy pokolian feszült és jól megírt történettel áll ismét olvasói elé. A végső köszönetnyilvánítás szerint valóban utoljára nyomozhatunk Fredrikával, lezártnak tekinthetjük ezzel a sorozatot. Nagyon szerettem a sorozat minden részét, ezért tényleg sajnálom, hogy valószínűleg nem lesz folytatás.




Egy fontos dolog: ha nem olvastad vagy csak részben a sorozat előző részeit, akkor itt és most különösen fontos, hogy sorban, minden részt elolvasva juss el az új történetig. NE ezzel kezd véletlenül sem, hiszen ez a krimi tele van folyamatos visszautalásokkal, az egész történet az előző öt részre épül. Egy jól megírt skandináv krimi egy aljas és sötét titokkal terhelt nyomozásról. Krimi esetében mindig nehéz, mennyit is áruljak el, de itt tényleg nem érdemes semmit felfedni. Sok szálat egyesítve, lenyűgöző megoldást adva jutunk el a valódi tetteshez. Akit úgy a harmadik elgondolt tettes után, a regény legvégén, az utolsó harminc oldalon leplez le Kristina. Addig valójában csak több téves elképzelése lehet az olvasónak. Bepillanthatunk egy bomlott elme gondolatrendszerébe, a tettes lelkivilágába. Az már hab a tortán, hogy egy olyan egyébként kedves figura kisiklott életének lehetünk tanúi, aki több előző részben is fontos szerepet játszott. Sajnos vannak dolgok, amit nem lehet jóvá tenni. Visszamenőleg nincs jó megoldás. Istent játszani nem lehet, nem tudjuk megmenteni a világot, nem lesz jobb hely, ha a bűnösök tényleg megbűnhődnek.

Ohlsson hihetetlenül jól összedolgozta a szálakat, ami számomra azt mutatja, hogy Svédország egyik legjobb írója. Nem csupán egy jól kiválasztott alapötlet, egy jó koncepció amiért megíródott ez a hatodik rész. Remekül végig is viszi a szálakat, Kristina Ohlsson olyan jól ír, hogy semmit sem bíz a véletlenre. Szinte elviselhetetlenül feszült a történet, ami a sok régi esetet feleleveníti. Jellemző pillanatok és szereplők tűnnek fel a Mostohákból, az Őrangyalból és a Dávidcsillagokból is.

Ohlsson ismét kitett magáért. Egy hihetetlenül jól felépített, szövevényes, rejtélyekben gazdag krimit kapunk tőle. Emberi sorsokkal, drámákkal, a nyomozók magánéletével és magával a folyamattal, míg a bűnös végül lelepleződik.

A rendőrségen belüli átszervezés is része a történetnek, amitől az intrikák labirintusában érezheti magát az olvasó. A másik alapszál a bosszúra épül. Ohlsson pszichológiailag hiteles alakokat, drámai helyzeteket teremtett ezúttal is. Szerintem fantasztikus könyv, remek lezárása a sorozatnak.

Fredrika Bergman újabb nyomozása és az élete is viharos fordulatot vesz. Sorsát egy szomorú élethelyzet teszi átélhetően drámaivá. A halál elkerülhetetlen, és előbb vagy utóbb mindenkinek jön.
Milyen az, ha egy számunkra fontos és kedves embert váratlanul elveszítünk? Hogyan lehet elengedni, elfogadni és feldolgozni a gyászt? Van élet a romokon is nyílik virág. Nehéz, de tovább kell lépni. Várom mivel fogja folytatni Kristina, mi lesz a következő megjelenése.



Az írónő eddigi kötetei idehaza, a Fredrika -sorozat részei:
Mostohák 2012., Elnémítva 2013., Őrangyalok 2013., Az 573-as járat és a Dávidcsillagok 2014.
A Lotus Blues - 2015 és a Mio Blues - 2016 a Martin Brenner sorozat részei.
Önálló történet: Beteg lelkek - 2017. Mellette három gyerekeknek szóló könyve is sikeres volt.






Kristina Ohlsson 1979-ben született a dél-svédországi Kristianstadban. Néhány évig Bécsben élt és dolgozott, mint az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet terrorizmusellenes szakértője. Korábban a Svéd Nemzetvédelmi Egyetemen tanított.





















Eredeti mű címe: Kristina Ohlsson: Syndafloder

Eredeti megjelenés éve: 2017
Animus, Budapest, 2018
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633245651 · Fordította: Erdődy Andrea