Boszorkányvadász

Max Seeck: Boszorkányvadász  




                                                                                 













Max Seeck új szerző az Animus Kiadónál, igazi "vérfrissítés", hiszen egy ígéretes és tehetséges kezdetnek lehetünk tanúi. Finn szerző idehaza eddig talán kettő volt a skandináv krimi megjelenésének hajnalán. A határjáró címmel Matti Rönkä tollából 2010-ben és Leena Lehtolainentől is megjelent két krimi. Ide csatlakozott most harmadik finn szerzőnek a fiatal Max Seeck.



Nagyon vártam, furcsa izgalommal vettem kézbe az újdonságot és meghökkenve tettem le. Kicsit fura könyv, aminek a hangulata biztosan nyerő lehet sokaknak. A történet valóban félelmetes és kellően misztikus, nyakatekert, kitalálhatatlan. A sztori nekem sokáig nem volt teljesen átlátható, de végig fenntartotta az érdeklődésemet, és valóban jó nagy csavarral zárul.


Azt gondolom olvasás után, ez megosztó krimi lehet, vagy nagyon fog tetszeni a boszorkányos vonal miatt vagy nagyon nem. Számtalan kérdést hagyott maga után bennem is. Spoiler nélkül erről most tényleg nehéz írni. A kiindulópont szuper hátborzongató volt! A népszerű író feleségét különös körülmények között holtan találják. A történet gyorsan kibomlik, és azonnal számtalan titokkal bír. Az áldozatok száma egyenes arányban növekszik az olvasott oldalak számával. Minden áldozat elég furcsa, rituális körülmények között brutális halált halt, a misztikum bőven belengi a történetet. A sikeres szerző, Roger Koponen könyveinek rituális gyilkosságai a való életben is pontosan úgy megtörténnek, ahogy azt a szerző megírta. A rendőrség értetlenül áll a gyilkosságok előtt, hiszen nem olvasták a népszerű író könyveit. A régmúlt boszorkányüldözései mellé igazi érdekesség, hogy az írónk sikerregényeinek módszereit követik a tettesek. Max Seeck ügyesen szőtte a történetet, egyszerre ötvözi a rendőri nyomozást és a hátborzongató okkultizmust. Az általa létrehozott karakterek valóban élnek, hitelesek, bár nem igazán szerethetőek, de ez sem baj. A karakter többrétegűek a történetben, ez különösen meglepett.


Főnyomozónk titokzatos betegséggel küzd végig, ezt néhol már zavaró volt olvasni, minden fejezetben megtudjuk hány fokos láza van... A két szálon futó történet hátterét a nyomozónő, Jessica évekkel korábbi, olaszországi szerelmi kalandja és gyermekkori traumája adja. Ezt elég zavarónak
és furcsának, túl aprólékosnak éreztem, de a végén szépen összekapcsolódik a végkifejlettel. Bár
elég hihetetlen módon, nekem itt ez már inkább tündérmese lett a boszorkányos krimiből.

A nyomozás akadozik, ahogy kell, téblábolnak, majd egy váratlan kanyar után minden helyére zökken a kirakósban. Miközben olvastam Max Seeck thrillerét élvezetes volt a téli Finnország képeit "látni", a hó és jég fontos szereplő lesz. A boszorkányság és az okkultizmus jellemzően hangsúlyos. A krimi végig valóban tele van meglepetésekkel és furcsa véggel zárul. Olyan érzést hagyott nekem, hogy egyszerre sok, mégis kevés, pedig alapvetően minden benne van, ami kell egy jó és eredeti történethez. Max Seecknek minden feltétele megvan a sikerhez debütáló thrillerében.




Ami viszont végig irritáló volt a káromkodások özöne, a szereplőkhöz járhatnának a kocsisok, ha még lennének... Minden helyzetben jelzők és egyéb durvaságok hangzanak el. Ami döbbenetes, hogy a nők is elég nyíltan szókimondóak... Ilyet eddig skandináv krimiben nem tapasztaltam. Szóval a stílust nem ártana csiszolni picit. A krimi karcol, néhol mar, mint a Finlandia vodka tisztán. Ezektől függetlenül bizalmat szavaztam Maxnak, várom a következő részben hogyan folytatódik a történet.

A krimi jogait 24 országban adták el.


ITT tudod kedvezménnyel megvásárolni a kiadót támogatva a regényt.

A szerző Helsinkiben született 1985-ben. Első könyve 2016-ban került a boltokba.






Animus, Budapest, 2020
368 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633247730 · Fordította: Huotari Olga

Hét hazugság

Elizabeth Kay: Hét hazugság 




                                                                                           













A könyv írója Elizabeth Kay egy neves angliai könyvkiadó felelős szerkesztője. Így bizonyára rengeteg kézirat megfordult a kezeiben, amitől kedvet kapott az íráshoz. Így megírta első könyvét, amivel nem kellett házaljon sem túl sokat, azonnal talált kiadót.

A kriminek álcázott regény két barátnő szoros barátságát, életét tárja fel. Az erős barátságok nagyon különlegesek és ritkák. Nők esetében főleg, de ami még eredeti benne az, bemutatja, hogyan alakulnak a gyermekkori barátságok a felnőtt életünkben.
Természetesen lesz halott, ahogyan illik, mégsem nevezném kriminek, hiszen nyomozás nincs. A könyv elején még bizakodó voltam, hiszen az alapötlet jó.
A lélektani dráma talán közelebb lehet, bár csupán a felszínt karcolja, komoly mélységeit nem bontja ki. A háziasszonykrimik, női pszicho-trillerek áradatából különösebben nem emelkedik ki, de egy esős hétvégére vagy a strandra éppen jó. Néhány órára tökéletes kikapcsolódást ad, és már ez is valami.

Jane és Marnie iskolás koruktól elválaszthatatlan barátnők. Kapcsolatuk olyan örök barátnők módjára egy életre szól. Elválaszthatatlanok, igazi barátnők, akik mindenben számíthatnak egymásra, nincs titkuk egymás előtt. Azonban ahogy az lenni szokott, az egyiknek jobban szüksége van a másikra, míg a barátság álruhájában az irigység és féltékenység is végig ott lappang. Bár természetesen csodálja, segíti egyik a másikat, mégis nem ez az igazi barátság. A színlelés nagymestere Jane. Egyébként mindennek az oka a zaklatott gyerekkora, majd a szülők válása áll a háttérben. Jó kifogás ez, de kevés. A két nő életét követve a férfiak is megjelennek. A sors Jane boldogságát hozza el hamarabb, amit egy váratlan baleset el is visz. Marnie boldogsága egyre kiteljesedik, amíg innen már egyenes arányban növekszik az irigység Jane lelkében. A női csacsogások, sablonos párbeszédekből lassan eljutunk az első apró hazugságig. Ami szinte tényleg jelentéktelennek tűnik, ám gyorsan kiderül koránt sem az. A hazugságok hálója egyre erősebb, sűrűbb lesz. A hét hazugság lelket mérgező folyamatát, hátterét megismerve bontakozik ki a kiszámítható történet. A hét, amúgy mint meseszám elég jelképes. Hét fejű sárkány, hét pecsétes titok stb.


Charles a férj (természetesen jóképű és gazdag) azonban hamarosan kikerül a képből... Jane a gondoskodó és szerető, nélkülözhetetlen barátnő uralma ezzel tovább nő. A két nő sorsközössége még jobban közel hozza őket lelkileg. Szerelmi drámának azonban kevés a háttér, nem a cselekményen van a hangsúly, inkább a lelki folyamatokon, a hazugságok láncolatán. Felvillan a gyász és a veszteségek kezelése is. Mindezek ellenére élvezhető, függetlenül attól, hogy ennél azért könnyen találni izgalmasabb, feszültebb és nyomasztóbb történetet.

Itt jön egy pici váratlan fordulat, amitől a történések megint irányt váltanak. A további fordulatok nem túl meglepőek, amíg a színre nem lép egy pletykablogot író zugfirkász. A némi igazságmorzsákból kikerekített történet borzolja a két nő idegeit. Nem zörög a haraszt, ugye. Csak bizonyítani is kellene a vádakat. Hatalmas erkölcsi dilemma ez, amely megkérdőjelezi a jó és a rossz tényét. Sajnos igazi megoldásra-feloldásra nem számíthatunk. A két nő karaktere nem különösebben szerethető, papírvékonyak. Marnie túl jó, túl naiv, Jane pedig ügyes pozőr, végig tudatosan hazudik, de utálni sem tudtam. Ahhoz nem elég gonosz.


Minden eseményt csupán Jane elbeszéléseiből látunk, ismerünk meg, aki mindre tud csípőből magyarázatot, mindig kimenti önmagát. Hihetetlen, hogy Jane mesterkedéseit ártatlan véletlenek sorának tudják be, pedig egyértelműen kiderül, hogy csupán egy lelkiismeret nélküli, önző, szívtelen dög. A bűnös minden bűntudat nélkül éli életét. Marnie szeme nagyon későn, csupán a végére nyílik ki. Közben néhány mellékszál is feltűnik, de ezek jelentősége nem számottevő. Olvasás közben a Kéz, amely a bölcsőt ringatja című film jutott eszembe, ott találkoztam hasonló női figurával. Minden jó szándék ellenére ez egy olvasható, érdekes, de túl sok izgalmat nem rejtő, közepesnél nem jobb sztori. Nem újítja vagy váltja meg a műfajt, azonban biztos vagyok benne megtalálja olvasóit.

IDE KATTINTVA MEGVÁSÁROLHATÓ A KÖNYV! 



A Hét hazugság thrillert már több mint 25 országban értékesítették. A filmjogokat is eladták.




General Press, Budapest, 2020

318 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634524274 · Fordította: Pejkov Boján

Bloginterjú Hartay Csabával

VAN EGY LAMBORGHINIM

Verses beszélgetés Hartay Csabával





                                                                                   










A Nem boci! novellafűzér 2015-ös megjelenése óta figyelem Hartay Csaba munkásságát és nagyra értékelem. Sok vidám percet szerzett prózai műveivel, amik hol elgondolkodtattak, hol pedig a múltidéző, nosztalgiázó hangulata talált meg.
Különösen kedvelem versei súlyos, sötét képeit, néhol komor témáit. Jó tollú szerző, kedvelem a stílusát, iróniáját, egyéni humorát, ami ebből a beszélgetésből is kiderül. Kíváncsian várom a további írásait. Most az apropó a szeptember elején a Scolar Kiadónál megjelenő, kilencedik verseskötete. Az Átkiáltani az őszbe címmel ITT előrendelhető! (alig két kávé áráért)


1: Hogyan élted meg a Nem Boci! sikerét, hogy bekerültél egy nagy kiadóhoz?

Olyan eget rengető sikerről én nem tudok, legalábbis hozzám nem ért el ez a hullám. Szép könyv lett, minőségi munka, eredeti ötlettel a kivitelezésben, nagyobb példányszám, komoly kiadó, minden könyvesboltban ott voltunk, de szerintem ez az egész nagyon messze volt egy igazi könyvsikerhez. Tudnak róla, páran írtak is róla, de nem történt akkora áttörés a könyv után, hogy összesúgtak volna mögöttem: „Ő az, ő írta a Nem bocit!” A másik oldalról meg az már siker, ha egy komoly kiadó szóba áll veled, gondozza, kiadja, terjeszti a könyveidet, ami ezen túl történik, az mind csak plusz. És talán nem is tesz jót veled szerzőként, ha túlzottan felkapnak, fennáll az elkényelmesedés veszélye. Ha nekem valaki gimis koromban azt mondja, amikor az első soraimat vetettem papírra a szeghalmi koleszban, hogy ennyi regényem, verseskötetem lesz, kiröhögöm.


2: Minden kamasz ír naplót, verseket. Nálad ez hogyan kezdődött? Megvan még az első füzeted?


Nem akartam verset írni, csak írni valamit, és úgy nézett ki a tagolása, elrendezése, mintha vers lenne. Szabálytalan, kusza, csapongó szövegek voltak ezek. És igen, megvan még a füzet, természetesen kockás, nem értem, de sokan szeretnek kockás füzetbe írogatni, mintha valamiféle lázadás lenne ez a matematika ellen.

3: Mit mondanál ma annak az egykori srácnak, aki irodalmi babérokra tört?

Azt, hogy higgadjon le.
                                             


4: Mit kell tudni az új kötetről? Mit üzen a költő? (ihlet, témák, hány év termése, hogyan születtek ezek a versek stb)

Az elmúlt kb. 5 év verstermése. Öt évig lakott bennem valaki, aki a versekben fellelhető hangon szólalt meg, és mostanában sikerült végre szabadon engednem őt.
A költő meg azt üzeni, hogy legyen idő hírfolyamgörgetés mellett a szépirodalomra is. Ez ugyan nincs benne a verseimben, de minden más igen, ami talán sokkal fontosabb a közhelyes motivációs idézeteknél.


5: Szarvason élsz. Milyennek látod a mai, karanténos irodalmi életet vidékről? Egy előző interjúban azt mondtad: Élvezetből írsz: ez valami kettős élet, hiszen dolgozol a bociknál napközben. Milyen nálad az alkotói fázis?

A Facebookon elég irodalmi élet zajlik, talán nem is kell ehhez mindig színpad vagy óriási közönség, az olvasás magánügy. Van vagy 300 irodalomhoz köthető ismerősöm, a hírfolyamom 70%-ban kortárs irodalom, a többi sajnos politika, és marad még humor is valamennyi. Ja, meg hogy egy kis csomagot el kéne vinni Hajdúböszörménybe, ilyenek. Alkotói fázis? Ez inkább alkotói fáziskésés, mire géphez jutok, már elfelejtettem, mit akartam írni, de a végén csak sikerül valamit kanyarintanom, ahogy hazaértem este a telepről.



6: A Viharsarki Kattintós vidám, vicces oldal is a nevedhez köthető. A témák mögött a
vidámság mindig tartalommal is párosul. Ez a torz-tükör működik szerinted? A Köszönöm a befogadást ennek a lenyomata lenne? Tud ez alakítani rajtunk, van hatása, vagy csak tisztán szórakoztató?

Van aki szívből gyűlöli ezt a néhol cinikus, néhol enyhén vitriolos, paródiába hajló hangot, van aki meg imádja. Átmenetet nem tudok. Hatása a pálinkának van sörrel, olyan nagy hatást még nem tapasztaltam, lájkolgatnak, hozzászólnak, kapok üzeneteket is, de nem is igénylem annyira azt, hogy bármiféle megmondóembernek vagy véleményvezérnek tartsanak, jobb meghúzódni a háttérben.


7: Mire készülsz, új prózakötet várható mostanában? A Lerepül a hülye fejetek baráti társasága működik, a mai napig barátok vagytok. Hogyan lehet fenntartani ennyi éven át egy ilyen barátságot szerinted? 


Ez egy haveri kör, itt is vannak hol szorosabb, hol szétesőbb kapcsolatok, de a félévenként rendezett közös összejövetelek mindig összehozzák a régi, majdnem teljes csapatot. Ezt szerintem csak úgy lehet fenntartani, hogy a Művésztelepi bandát anno, a kilencvenes években sok generációs probléma, öröm, kaland és közös rácsodálkozás tartotta össze, és ezek a nosztalgikus elemek mind a mai napig még

működnek. Ki tudja, meddig, de még nem fáradt el a múltidézés. Negyvenes apukákról van szó, olyan vad közös események, sztorik már nem születnek, a sörözéseink javarészt ordítva röhögős visszaemlékezésekkel telnek. Prózát mostanában is írok, vissza a kollégiumba, a kilencvenes évek közepe az időpont.

8: A felnőtt létet mennyire határozza meg a múlt a gyerekkor élményei, emlékei? Az apakép erős és visszatérő elem prózádban és verseidben is. Ha ma leülhetnél vele, mit gondolsz, mit szólna az eddigi sikereidhez?

Azt mondaná, hogy szép vagyok, de menjek előle, mert épp a meccsre kíváncsi, nem rám. Apám egy igencsak erős egyéniség volt, szigorú, konok, de precíz és rendszerető is egyben, az írói érzékenységemet nem hinném, hogy tőle örököltem.
De belül persze büszke lenne rám, olvasott ember volt, sok könyvünk volt otthon. Mindig azt mondta, pátyolgatni a hülyéket kell, nem volt ölelgetés és puszilgatás, akkor persze úgy tűnt, nem is szeret bennünket annyira apu, de utólag megérti az ember, mire ment ki a játék. Lezáratlan a kapcsolatunk, hiányzik egy végső, nagy beszélgetés, és ez már így is marad. És szerintem semmi sem határozza meg jobban egy ember életét, felnőttkorát, mint a gyerek- és kamaszkora, ami akkor megtörténik, az a MINDEN, amiből táplálkozunk életünk végéig. Talán ezért is írnak olyan sokan a saját fiatalságukról.


9: A 40. év fordulópont egy férfi életében is. Maradunk örök gyerekek vagy felnőttél végre? A retro érzés jellemzően jelen van prózádban, őrzöl valami tárgyat a gyerekkorodból ami fontos neked?

Már a 40 is régen volt, tovább bácsisodtam, 43 vagyok, túléltem Ady Endrét és Elvist is. A retro az valahogy a közelmúltban lett divatos kifejezés, a nosztalgia örök, mindenki szereti felidézni azokat a zenéket, színeket, fényeket, nyarakat és szerelmeket, amikor ráeszmélt arra, hogy a világon van, és hogy szó nélkül kiszolgálják a kocsmában. Tárgy a gyerekkoromból: van egy Lamborghini Countach Matchboxom itt a fiókomban. Még az emeletben játszottam vele a nyolcvanas években, jól farolt a parkettán.


10: Mit olvasol, mi életed meghatározó 3 könyve?

Általában történelmi tárgyú könyveket olvasok szívesen, Sztálin és kora például, az akkori Szovjetunió mindennapjai, de mostanában Észak-Korea a fő területem, ha jól számolom, épp az ötödik ilyen tárgyú könyvet ízlelgetem esténként. Emellett persze olvasok szépirodalmat is, több kötetet szimultánban, mindig van egy könyvkupac az éjjeliszekrényem mellett – ez a porszívózás egyik kedvenc akadálya.
Első meghatározó könyvem Zolától a Patkányfogó, apám adta a kezembe, hogy nem csak
videofilmek léteznek a világon, 14 éves lehettem. Utána fontos még Zabos Gézától a Kacagó harcsa, ezek horgásznovellák, kamaszként megszállott pecás voltam. A harmadik pedig a Márai naplók összes. Meg persze verseskötetek sokasága, de nem sorolom fel mindet, talán csak a számomra legfontosabb neveket: Nemes Nagy Ágnes, Pilinszky, Petri, Ladányi Mihály, Sárándi József.


Köszönöm a beszélgetést! Zárásul ízelítőnek itt olvashatjátok először az új kötet címadó versét!

                                                                                                         
Hartay Csaba: Átkiáltani az őszbe


Szigetek közt bóklászó esti hajók.
A megérkezés csendjében siklanak.
Csobbanás után a horgonylánc csörgése.


Még nem lehet átkiáltani az őszbe,
de már lejtmenetben tekintünk vissza
a csúcs máglyáinak lankadó lobogására.

Fény és apadás. Szikla és vér.
Mélyben halak, magasságban holduszony.
Behegednek alkonysebű nyarak.

A Farkas asztalánál

Rosella Postorino: A Farkas asztalánál




                                                                                 




"Wolfsschanzénak hívták, Farkasodúnak. Őt pedig Farkasnak. A hasában végeztem, óvatlan voltam, mint Piroska."







Egy újabb félelmetesen valós történet a második világháborúról. Néhány hete olvastam a Hitler lovait, ahol a németek által ellopott műkincsekről volt szó. Most bepillantást kapunk a frontvonalak mögé, egyenesen a Farkasodúba, ahonnan Hitler közel három éven át irányította a Birodalmat. Tíz nő története, akik Hitler ételeit eszik, egyenesen Németország dicsőségére, ezzel is védve a nagy vezetőt. Igaz nincs is más választásuk, ez lett a munkájuk. Fizetséget és ételt kapnak, ám ők is naponta néznek szembe a halállal.

"Valamennyien akaratunkon kívül kötöttünk ki a farkasodúban. A Farkas sosem látott minket."

A náci Németországban vagyunk a második világháború közepén, a tíz német nőt ételkóstolónak viszik el. A gyakorlatban egy olyan barakkban, ahol ételeket készítenek a vezérnek, ők elő kóstolnak, hogy elkerüljék a mérgezést. Így kerül ide a huszonhat éves Rosa Sauer, aki Berlinből lesz a csapat tagja. Férje az orosz fronton harcol valahol, szülei meghaltak, ő anyósáékhoz költözött Gross-Partschba, ahol kiválasztják erre a feladatra. 1943-ban vagyunk: Németország helyzete egyre kritikusabb, Berlint naponta bombázzák, és a náci Németország legyőzhetetlen hatalmának álma egyre távolodik.

A szerző megpróbálja megmutatni minden aspektusát ennek a helyzetnek: zavart, félelemben élő nők férjek nélkül, elpusztult családok, szigorú SS-katonák, akik teljesítik kötelességüket, és távolról sem tűnnek barátságosnak. Rosa történetével azt ismerhetjük meg, hogy mit jelentett így élni, elzártan, félelemben, kiszolgáltatva, miközben mindenki igyekezett ember maradni. Azonban ez a gonosz légkör is mérgezte az emberi kapcsolataikat. Minden nőnek van egy saját története, saját drámája, amit lassan megismerünk. Érdekes volt, hogy a tíz összezárt nő egy cseppet sem volt egymással barátságos vagy szolidáris. A könyv ezen szakasza leírja az összes belső konfliktust, amelyet a főszereplő minden nap átélt. A naiv fiatal lány sodródása, a túlélési ösztön és a háború rémségei keverednek a regényben. A főhős ugyanúgy a diktatúra áldozata, mint a katonák.





"Különben is, minden munka kompromisszumokkal jár. Minden munka rabszolgaság: szükségünk van rá, hogy meglegyen a saját szerepünk a világban, hogy valamilyen irányba tereljenek, hogy ne a kisiklás, a kitaszítottság várjon ránk."



Rosella Postorino száraz, érzelem nélküli tényeket mesél, ami viszont erős érzelmeket vált ki az olvasóból. A nők sorsa közül Rosa Sauer karaktere mellett kiemelkedik Eufriede alakja. Ő a legtitokzatosabb és ellenséges lány, aki okoz meglepetést. Egy erős és kemény nő, látszólag. Az összezártságából következik, hogy érzelmek is szövődnek. Amikor '44 tavaszán az új parancsnok megjelenik, Albert Ziegler személyében, aki amúgy eléggé egy könyörtelen és cinikus ember, de beleszeret Rosába. Ez nem kevés lelki vívódást okoz a lánynak, ám ellene nem tud tenni. Talán nem is akar, ami nem baj, hiszen segíti a túlélését. Életük elválaszthatatlanul kapcsolódik a Führer életéhez. Tetszett a Farkasodú leírás, miért és hogyan volt rejtve az erdő mélyén.

A lázadás félelme és a túlélési ösztön arra készteti a nőt, hogy elfogadja a helyzetet, és talán másoknál jobban alkalmazkodjon új életéhez. Az alkalmazkodó képesség az ember legnagyobb erőforrása, mindenki szeretné túlélni a háborút, az ösztönök azonban dolgoznak. A náci rezsim és Hitler szokásai, anekdoták is felvillannak, színesítve a cselekményt, bár érdekes módon a nők sosem találkozhatnak Hitlerrel. Végigélhetjük a Harmadik Birodalom végnapjait, az összeomlást. A szerző túlságosan retorikus írási módszerrel rendelkezik, amely különböző pillanatokban a banalitással határos. Mégis érdekes és valami újat tud elmondani a hátországban élőkről. A három részből felépülő cselekmény lezárása sajnos kissé billeg, ezt nem sikerült olyan tökéletesen visszaadnia a szerzőnek. Ettől eltekintve egy élvezetes dokumentumregényt alkotott. A regényben Postorino mélyrehatóan elemzi az ember viselkedését, amikor válságban van, elkeseredett, és döntés kényszerbe kerül. Postorino az emberi lelket ábrázolja a kétértelmű, szélsőséges helyzetekben. Elemzi az ember pszichéjének törékenységét, ösztönét, kétségbeesett próbálkozását a bármilyen helyzetben való túlélés érdekében.


Rosa karakterét a valóságban Margot Wölk adta, ő volt az egyetlen, aki túlélte a háborút. 2014-ben,
96 évesen hunyt el, sajnos a szerző már nem tudott vele találkozni.


ITT tudod kedvezménnyel megvásárolni a regényt! 





Eredeti megjelenés éve: 2018

Libri, Budapest, 2020
380 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634336204 · Fordította: Todero Anna

Zombiláz

Kristina Ohlsson: Zombiláz 



                                                                                         














Kristina Ohlsson az egyik kedvenc skandináv krimiszerzőm, akivel volt szerencsém találkozni néhány éve a könyvfesztiválon. Immár nem először varázsolt el gyermekkönyvével, kiváló élmény volt tőle Az Üveggyerekek (A könyv a Svéd Rádió Gyerekregény-pályázatának nyertese volt) vagy az Ezüstfiú is napi szintű társadalmi problémákra irányította a gyerekek figyelmét. Fontos, hogy ezek már gyerekként tudatosuljanak, beépüljenek a kis fejekbe valamilyen szinten.




A Zombiláz elképzelhetetlenül izgalmas mese, ami még szórakoztató is. Többen kérdezték, miért olvasok felnőtt fejjel gyerekkönyveket? Azért, mert ami valamikor régen az olvasás irányába terelt az éppen a mesék világa volt. Ez alapozta meg a varázslatot, amit felidézek. Amúgy pedig jó kiszakadni és visszaidézni a gyerekkort. Életem első két igazán félelmetes könyve még mindig élénken él bennem. Valami ilyet próbáltam felidézni ezzel a mai, modern környezetben játszódó történettel, aminek már a címe is megfogott. Tudom, a mai gyerekek sokkal nyitottabbak, több inger éri őket, nekik ez picit sem félelmetes a cím ellenére. Nekem anno 9-12 évesen a Sátán kutyája vagy a Zöld íjász okozott néhány álmatlan éjszakát, mégis ki nem hagytam volna. Ezek a meghatározó és maradandó olvasások az ember életében.



Ohlsson nemcsak a rémületet célozza meg, a skandi krimik hagyományait is jól hozza gyerekekre szabva. Azt gondolom, nagyon ügyesen fogja meg a kis olvasóit, a majdani skandináv krimi rajongókat. A főszereplő finom portréját is megfesti, miközben a rövid fejezetek filmszerűen pörögnek. Kristina Ohlsson hihetetlen képzettséggel rendelkezik a pontos és tömör próza írásában, ahogyan a légkör megteremtése is mesteri. A Zombiláz izgalmas, könnyen olvasható. Helyszín egy unalmas kisváros, ahol soha nem történik semmi érdekes. Amíg egy este felbukkan egy idegen férfi...

Főhőseink a 12 éves Herbert és barátja Sally nyomoznak. A mese során olyan kis nyomokat kapnak az olvasók, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy gondolkodjanak, mi történhet később a könyvben, hová fut ki a történet. A forró nyárban a városka lakossága kezd megbetegedni. Láztól vöröslik a szemük, Herbert és Sally sejti, hogy valami szörnyű fog történni. A titokzatos influenza napjaink történéseit tekintve még eredetibb. A betegek megváltoznak, és nem a jó oldalra. Mi lesz a megoldás, ki a titokzatos férfi, lehet ezt a kórt gyógyítani? Herbert és Sally együtt a titkos rejtekhelyükön próbálnak egy tervet készíteni a város lakóinak megmentésére. A barátság ereje egy fontos alapja a történetnek. Felnőttként mondhatnám, igen, kissé sok a szerencsés "véletlen", de ez mégiscsak egy gyerekkönyv lenne. Borzongatóan jeges hidegrázós olvasás a nyári melegben minden olvasónak. Kristina Ohlsson megfelelő arányban keveri a műfajokat. A nyelvezete egyszerű és kifejező, a cselekmény jól követhető. Ohlsson ismét kitett magáért, hiába gyerekek a célközönség.
A Zombiláz szórakoztató formában egy zseniális gyerekkrimi némi misztikus szállal. A családi vonal és a régi titok külön izgalmas hátteret adott a történethez. Imádtam a helyszínt, az elhagyatott szélmalmot, a különös darazsakat vagy a titokzatos idegen alakját, ami beindította a történetet és a gyerekek fantáziáját. Nem mellékesen a borító is fantasztikus.

A 9 éves kortól ajánlott könyv kiválóan alkalmas az olvasás megszerettetésére. Bízom benne a folytatása is megjelenik hamarosan. Ahogy titkon várom vissza Fredrika Bergman-t és csapatát is.


20% kedvezménnyel ITT rendelhető a könyv az Animus Kiadótól!




Kristina Ohlsson 1979-ben született a dél-svédországi Kristianstadban. Néhány évig Bécsben élt és dolgozott, mint az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet terrorizmusellenes szakértője. Korábban a Svéd Nemzetvédelmi Egyetemen tanított.


Animus, Budapest, 2020
232 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633247525 · Fordította: Dobosi Beáta

Kegyetlen tavasz

Anders de la Motte: Kegyetlen tavasz 



                                                                                           














Az évszakok köré épülő krimisorozat ezzel lezárult. Izgatott kíváncsisággal várom, mivel folytatja
a szerző és remélem a kiadó is a hazai olvasóknak az életművet. Ugyanis ezt folytatni kell! Az biztos, hogy Anders de la Motte egyéni stílusa, történeteinek mélysége a skandináv krimi fontos elemei. A műfaj egyébként is hatalmas népszerűségnek örvend, és valóban sok jó szerzőt ismerhettünk már meg idehaza. Erről a történetről igen keveset szeretnék írni, egyszerűen elég lenne az, némi poénnal élve, hogy kegyetlen jó volt! Sok szempontból egy igazán jól felépített cselekményű könyv, ahol a feszültség lapról lapra emelkedik. Élvezetes volt elmerülni a kissé misztikus történetben, megismerni a karakterek közti viszonyt, tetteik mozgatórugóját. A szerző számtalan apró utalást csepegtet el, ami igazából olvasás után állt össze.


A Végzetes nyár, Halálos ősz, Pokoli tél után itt a Kegyetlen tavasz. Semmivel nem lóg ki a sorból, a bevált receptet követve, szépirodalmi igényességgel megírt, lélektani dráma. A múlt borzalmai lassan bontakoznak ki az erdő és az idő homályából. A cselekményt váltakozva a múlt és a jelen között követhetjük.

Érzelmes, kissé misztikus hangulatú krimi, ami több komoly családi drámáról rántja le a leplet, titkos szerelmekről mesél. Mi történt 1986 tavaszának éjjelén az erdő mélyén, ami örökre megváltoztatta a szereplők életét? A rituális tavaszvárás, Valpurgis éjjelén a megújulás nem mindenki számára hozta azt, amit várt. A tizenhat éves Elita Svart rituális gyilkosság áldozata lett. Ami még borzongatóbbá teszi az ügyet, hogy a tanúk négy alig tizenéves gyerek. Állításuk szerint a Zöld Ember átvágtatott az erdőn, ő ölte meg a lányt. A zárt kis közösség nem felejt és mélyen őrzi titkát. Ez kerül bő harminc év távlatából veszélybe, amit az új doktornő beköltözése alaposan felbolygat. Nem mellékesen az ő férje, David az egyik egykori gyerektanú. Hosszú évek után tér vissza, hogy éttermet nyisson egykori barátaival, ami jelentős eseménnyé válik a kis faluban.



Igencsak életszagú történet, ahol végig érezhető a feszültség a kis közösségen belül, mindenki tud és titkol valamit. A látszat mögött mindig hazugság, pletyka, féltve őrzött titok, gyűlölködés és sérelem bújik meg. Lassanként lehull az álarc mindenkiről, a múlt titkai felszínre törnek. Fontos elem a krimiben az emberek befolyásolhatóságának kérdése, persze mindenkit más ok motivál. Könyörtelenül pontos képet fest a szereplőkről, élénk és sötét miliőt teremtve.

Valaki azonban nem szeretné, ha fény derülne a több mint harminc éves titokra, és ezért bármeddig hajlandó elmenni. Valaki nem akarja, hogy Thea további kérdéseket tegyen fel, kapja a figyelmeztetéseket, jeleket. Thea veszélybe kerül, a gyanú és a pletyka veszélyes elegye egyre jobban behálózza a múltban vájkáló nőt. Róla is kiderül, okkal van mit rejtegetnie. Anders ismét kitett magáért, számtalan emberi sors bontakozik ki mélységében a krimiben. Az összefonódások és a karakterdrámák sora elképesztő.


                                                                                                       

Anders de la Motte az egyik kedvenc skandináv szerzőm lett, nagyra értékelem őt. Most ő az, akit szívesen üdvözölnék itt Magyarországon. Gördülékeny, olvasmányos stílusa nem véres akciókrimi, igazi családi karakterdráma bontakozik ki. A több évtizedes szövevényes rejtély magával ragadja az olvasót, hogy a főhőssel együtt merüljön egyre mélyebbre a svéd erdő és a kis falú életébe, titkaiba. Ki a Zöld Ember, hová tűnt a lány családja, mi lett a kikiáltott bűnössel? Valóban ő az igazi tettes, vagy a gyilkos még mindig szabadon jár? Izgalmas kérdésekre kapunk válaszokat, ami még napjainkra is okoz meglepetést.

 Jól megírt, rendkívül összetett, és teljesen kiszámíthatatlan a krimi. Elgondolkodtató, ahol minden szereplő első látásra már gyanús. A háttérben hatalmi és személyes játszmák zajlanak, mindenki szerepet játszik, és senki sem az, akinek látszik… Anders de la Motte a váratlan fordulatok mestere, ahol valóban csak a végére derül ki a nyomasztó titok, ami azért így vagy úgy, de mindenkit megnyomorított már. A nagyszerű fordítás ismét Dobosi Beáta munkája.


ITT tudod megvásárolni kedvezménnyel a krimit!




Anders de la Motte (1971. június 19.)

Első regénye 2010-ben jelent meg, amely megnyerte a Svéd Krimi Akadémia "Első Könyvdíját, 2015-ben övé lett a legjobb svéd krimi díja. Egykor rendőr volt, majd dolgozott nemzetközi biztonsági tanácsadóként is.





General Press, Budapest, 2020
432 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634524090 · Fordította: Dobosi Beáta

Búcsú a fegyverektől

Ernest Hemingway: Búcsú a fegyverektől 






                                                                                                           



"Ha senki nem menne rohamra, mindjárt vége volna a háborúnak"






A 21. Század Kiadó Hemingway-életmű sorozatának második kötete az 1929-ben megjelent, önéletrajzi ihletésű Búcsú a fegyverektől regény. Az elveszett nemzedék jeles képviselőjének életművében ez igen fontos, klasszikusnak mondható, hiszen ezzel figyeltek fel rá, ez hozta meg számára az ismertséget. A megjelenését követő négy hónap alatt nyolcvanezer példány kelt el az első amerikai kiadásból. Kétségtelen, hogy a világirodalom egyik legismertebb háborús története ez, amit továbbra is Örkény István nagyszerű fordításában olvashatunk.  

A kalandos életű író részt vett az első világháborúban, (a Vöröskereszt mentőautóját vezette) Olaszországban és Svájcban, hol a regény játszódik. Valóban megsebesült ő maga is, ahogyan főhőse és narrátora, Frederick Henry tartalékos tiszt, és beleszeretett egy ápolónőbe. Ezek a valós tények, amik felhasználásával írta meg a regényt, aminek két filmes feldolgozása is készült. Számtalan írását olvastam a szerzőnek, ezt azonban még nem. Legjobban az izgatott, hogy a befejezést 47 alkalommal írta át a szerző. Nagy elvárásokkal fogtam bele, de felemás érzéseket hagyott. A háború undorító valódisága többször felvillan, de ez inkább keretet ad a szerelemnek, nem ez áll a középpontban. 







Hemingway férfias, kemény stílusban ír a háború borzalmairól, aminek már mindenki a végét várja. Egyszerűen szeretnék túlélni az emberek ezt az értelmetlen világégést. Frederic jó barátságban van az olaszokkal, különösen Rinaldival, aki a frontkórház orvosa. Rinaldi révén ismeri meg Catherine Barkley-t, aki egy skót önkéntes ápolónő. Ez a szerelem kibontakozása adja a fő vonalat a kiteljesedésig és a drámai lezárásig. A sors által meghajszolt két fiatal érzésem szerint csupán vigaszt keresve sodródik egymás karjaiba. Catherine is megtört, sérült lelkére keres vigaszt, hiszen vőlegénye az áldozatok közt van. Frederic hevesen udvarolni kezd, mély érzelmek csapnak fel a szereplőkben néhány pillanat alatt, majd mikor a férfit Milánóba helyezik, odakerül a nő is, aki időközben gyermeket vár.

Gyönyörű és érzékletes tájleírások gazdagítják a történetet, ahol számtalan esetben villannak fel a háború rémségei. Az édes-bús, évődős-csacsogós szerelmi történetet, ami néhol már-már banálisan egyszerű volt, ezek a részek hozzák vissza a valóság talajára. Frederic és Catherine szerelme és tragikusan rövidre sikerült boldogságát menekülések, újabb támadások, és a szökés Svájcba színesítik. Itt jó volt olvasni a szülés pillanatait megelőző idillien békés, együtt töltött, nyugodt időről. Számtalan szenvedés és bánat után egy erősen drámai véget kapott a cselekmény.



Kissé szomorúan tettem le, ezt nem vártam volna. Az öreg halász története után ez nem lett kedvenc. Nem éreztem Frederic személyes drámáját, szenvedését, de a lángoló szerelmét sem. Inkább olyan megkönnyebbülés-félét a végén. Ahogyan a férfias kihívás formáját éreztem a háborús képeknek is többször, bár érezhetően elítéli azért. A lóverseny, alkohol és a nők nem hiányozhattak most sem.

A könyv, mint irodalmi mű a vágyak realizálódását szuggesztív erővel ábrázolja. Hemingway nagyszerű közvetlenséggel adja vissza saját élményeit, tapasztalatait a háborúról és a szerelemről.

Idén október végén érkezik a sorozat harmadik darabja, az Akiért a harang szól című regény. Ez spanyol polgárháború idején játszódó, szintén önéletrajzi ihletésű történet ITT már előrendelhető!




ITT rendelheted a Búcsú a fegyverektől-t a kiadótól.









XXI. Század, Budapest, 2020
336 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786156122148 · Fordította: Örkény István

A kockavető

Stefan Ahnhem: A kockavető
(Fabian Risk 4.)




                                                                                       












Stefan Ahnhem a skandináv krimi új csillaga, idehaza immár negyedik alkalommal kápráztatja el olvasóit. Nehéz szavakba foglalnom az érzéseimet, a spoilert kerülve, amit a fülszöveg elárul bőven sok.

A játékos, könnyed Fantom, a sötétre sikerült A kilencedik után a Mínusz 18 is egyenletesen tartja a színvonalat. A kockavetőt két nekiülésből olvastam végig, valóban nagyszerű, lendületes krimi. 

Stefan Ahnhem egyre jobb, és ezt tudta fokozni. A bevált recept szerint haladunk, a szálak szerteágazóak. Főhősünk Fabian szerethető figura, akár egy családregény is lehetne, hiszen az ő sorsa, kapcsolati válsága az egyik fő szál. Ezek már az előző részben is szorosan kapcsolódtak az adott bűntényhez. Van miért-kiért aggódni ezúttal is. 

Már az egyszerű, letisztult borítón is megakadt a szemem, szerencsére a tartalom is rendben van. Egy zseniálisan megírt történet ez, remek karakterekkel, jól felépített cselekménnyel.
A skandináv krimik minden jellegzetességét hozza, sőt, ez már több is annál. Az atmoszféra, a „nordic” hangulat végig feszült, váratlan fordulatokban gazdag. A bűntények változatosak, kellően sötétek, összetettek.

Van itt náci fanatizmus, bevándorló ellenes magatartás, rasszizmus, pedofília és szvinger klub, finom erotikával fűszerezve. Többrétegű a történet, erős társadalomkritikával megspékelve. Olvasás közben határozottan Chris Carter krimijei jutottak eszembe, ám itt a betegesen brutális elemek cseppet sem öncélúak, nem részletezően hatásvadász elemként fokozzák a hangulatot. Stefan Ahnhem tartalommal megtöltött krimijében nem téveszt arányt, az ironikus humora is megcsillan több esetben. Nem kétséges, hogy Ahnhem jó stílusban, remekül tud írni, szerencsére az erkölcsi határokat nem lépi át.


Lassan haladunk, fokozatosan kerülnek elő a változatos bűntények, egyéni sorstragédiák. Néha azt éreztem, talán túl sok vasat tart a tűzben Stefan. Mégis profi módon szinte mindenre kapunk választ, a szálak összeérnek. Több látszólag megoldhatatlan eset után nyomoznak, ezeket követhetünk párhuzamosan. Svédországból ismét teszünk kitérőt Dániába is, felbukkan a régi kedvenc, Dunja alakja.

A történet, a figurák mind-mind rendben vannak, jellemrajokban gazdag a hátborzongató krimi. Igazi lélektani dráma bontakozik ki a lapokon, nem elhanyagolható pszichológiai háttérrel. A krimi feltárja az emberi természet legsötétebb mélységeit. Semmi sem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. Lányáért, Matildáért is van oka aggódni, ám Fabian és fia, Theo kapcsolata különösen érzelem gazdagon kerül ábrázolásra. A fiú most nő fel igazán, döbben rá, az élet nem egy videojáték. A valóság mindig sokkolóbb, tetteinkért felelősséget kell vállalnunk. Nem könnyű két kamaszgyerekkel egy széteső családot egyben tartani, küzdenek is érte rendesen a szereplők. Talán eredménnyel. Azonban ezt komoly belső drámákon keresztül érik el. Ez különösen tetszett, hogy nem adják fel, szinte vesztes pozícióból igyekszenek nyerni.


Irene Lilja nyomozónő is reflektorfénybe kerül a számtalan eset közepette. Az ő egyéni sorsa szorosan fonódik egybe a gyűlölet-bűncselekményekkel. A másik izgalmas vonal az elhunyt kolléga, Hugo Elvin élete, nyomozása. Fabian megdöbbentő felfedezéseket tesz, ami még a következő részben teljesedhet ki. Akkor pedig borul a nyomozócsoport élete, gyökeresen változhat. Dunja szó szerint eltűnt, nem csak Fabian, de egykori főnöke, az aljas Kim Sneizer is teljes erőbedobással kutat a nő után. Itt is lesznek még meglepő pillanatok érzésem szerint.


Végig homályban marad a kockavető személye, ám kiváló elemzést kapunk róla és szenvedélyéről. Félelmetes, hogy néhány kocka dönt emberek életéről, sorsáról. Kitalálhatatlan, ki is az, még az utolsó oldalra is jut meglepetés. Ez a csavar és a függő vég remekül előkészíti a terepet az ötödik résznek. Pszichológiai thriller ez a javából, Ahnhem talán eddigi legjobbja. Stílszerűen simán hatost dobott. Stefan Ahnhem világa sötét, összetett, gonosz, ugyanakkor végtelenül emberi. Bízok benne, hogy a kiadó gyors tempóban adja ki a következő részt. 




ITT tudod megvásárolni kedvezménnyel a kiadótól!

Stefan Ahnhem: Stockholm, 1966. november 24.
Forgatókönyvíró, író.
Debütáló kötete A fantom 2014-ben jelent meg. Ahnhem ezzel lett a 2015-ös Chrimetime Specsavers Award nyertese. A Fabian Risk sorozat jelenleg öt kötetből áll. Több mint 30 országban adták ki.




Thron Ullberg fotói


Animus, Budapest, 2020
464 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633247952 · Fordította: Erdődy Andrea

A fekete trikó

Jorge Zepeda Patterson: A fekete trikó 






                                                                   



"A Tour az a Tour, mindig is voltak balesetek, csapdák és csúnya játszmák."







Emberek, hegyek, gépek, sebesség, kapzsiság és gyilkosságok. Röviden ez jellemzi Jorge Zepeda Patterson sportkörnyezetbe helyezett, adrenalintól fűtött krimijét.
A jó krimik közül egyértelműen ezzel a háttérrel emelkedik ki, ez a sport pedig a legnagyobb elit kerékpárosverseny, a Tour de France. A verseny amúgy is stresszes, a kihívás élet-halálharc a versenyzők számára, ez egyértelműen kiderül, a kerékpáros verseny nem csupán látványos, de  izgalmas és vad világ.

Ezt a különös kasztot mutatja be regényében a szerző, megspékelve egy krimiszállal. A sportverseny sötét fordulatot vesz, amikor a versenyzők sorra "véletlennek tűnő", de erőszakos balesetek sorozatában kezdenek kidőlni a mezőnyből.

Valaki sorra gyilkolja a versenyzőket, véletlen balesetek, ételmérgezések tizedelik a mezőnyt. Azonban amint az áldozatok száma növekszik, a potenciális gyilkosok és a bajnokok száma csökken.
Mindenki gyanús, mindenki lehetséges elkövető vagy áldozat.
A regény szinte egy családregény is egyben. A két főhős karaktere, háttere is alapos bemutatásra kerül. Ezt is élvezettel olvastam, tetszett Marc elmerengő, filozofálása az élete dolgai felett. Jellemfejlődésük szemléletes volt mind a két versenyzőnél. Ennél nagyobb kontrasztot ritkán mutat egy sportbarátság. A francia-kolumbiai származású Marc Moreau jelenleg a világ legjobb hegyimenője, szegénysorból küzdötte fel magát, elvált szülők valóban csak "véletlen" gyermeke. Ez
a háttér izgalmas és átélhető formában jelenik meg, megismerjük gyerekkorát, kapcsolatát szüleivel, és azt, amiért és ahogyan a fiú felküzdi magát. Ez ad értelmet életének. Kiemelkedően jó az anya-fia kapcsolat mélysége, annak ábrázolása, ahogyan az erős, katonai múlttal bíró apakép is jól megformált. Marc lesz a rendőrség segítője, afféle beépített embere.



"Gondolom, a kék szemem és a kiugró arccsontom folyton a gyűlölt férfira emlékeztették.Anyám imádta a virágokat, a zenét és a mulatságokat, Moreau ezredes viszont féltékeny alkat volt, magát és másokat folyamatosan uraló, szigorú, merev ember. Kettőjük kombinációja pokollá tette az együtt töltött időt, és én lettem a visszavonhatatlan bizonyítéka annak, hogy egynémely döntés maradandó következményekkel jár."



Ellen-karakterünk a gazdag amerikai versenyző, Steve Panata kerékpáros, akivel Marc barátsága már-már testvéri szintre emelkedik. Az évek múlásával a két férfi szakmai és személyes élete egyre szorosabbá válik. A milliomos szülők egy szem fiacskája előtt az út könnyebbik része bontakozik ki, amit Marc is lelkesen segít, támogat. Steve már négy Tours-ot nyert, mint a Team Fonar sztárja, most szeretne rekordot állítani, ötödször is a dobogó első fokára állni. Ehhez elengedhetetlen Marc segítsége. Marc Moreau megpróbálja összeegyeztetni saját ambícióit a barátja igen nagy egójával, szinte beáldozza magát. Azonban ennek is ára van, egyszer benyújtják azt a bizonyos számlát..

A kérdés, érdemes volt, megéri? Steve maga is egy izgalmas karakter. Elbűvölő, kedves, simulékony, segítőkész alakja ellenére, ha csekély mértékben is, de van benne valami fölényes és titokzatos. Moreau a túra előrehaladtával rájön, hogy az események fő haszonélvezője maga Steve. A paranoia felépítése remek, amivel Moreau-nak küzdenie kell saját érzéseivel és a felfedezett bizonyítékok tekintetében. Mit és mennyit ér, bír el egy barátság?


A Tour de France világa kel életre az olvasó előtt egy barátság és a verseny adta remek háttér előtt.
A mexikói Patterson izgalmas rejtélye számtalan váratlan fordulattal büszkélkedhet, amint az Alpokon és a Pireneusokon átívelő kerékpárversenyt követhetjük nyomon. Az országúti kerékpárverseny izgalmai, háttere adja a regény sava-borsát. A siker, a győzelem mindenáron elérése olyan belső feszültségeket is generál, amit nehéz helyén kezelni. Jorge Zepeda Patterson valódi mesemondó, aki magával ragadóan vonja be az olvasóit ebbe a könyörtelen világba. A küzdelmek senkit nem kímélnek a szabályok erősek. egy lendületes tempójú krimi bontakozik ki. A rejtély, avagy a nagy dráma, a szenvedély és az árulás titokzatos hátteréből bontakozik ki, avagy mibe is kerül a siker, mennyit ér a győzelem? Ki mire képes azért, hogy övé legyen a dobogó legfelső foka? Ezek a fő kérdések Jorge Zepeda Patterson rendkívüli regényének alapjai.



"A kerékpározást nem játssza az ember, hanem megharcolja; a kerékpározás küzdelem – jelentettem ki."


A Tour de France drámai ábrázolásával és a színes családi kapcsolatok szövevényes hálójának bemutatásával egy egyedi krimit olvashattam. A regény másik nagy kérdése, vajon a barátság tiszta ereje mennyit bír el? A két barát erős és összetartó szövetsége ugyanis meginog egy ponton. Hogyan lehet ezt kiheverni, van megbocsátás? A verseny és a háttere a lényeg, ez a fő vonal, mégis számtalan érdekes fordulat épül be a regénybe. Különösen a gyilkos személyét illetően. Az ártatlan verseny véres fordulatokkal ér véget, amire a gyilkos személyét is leleplezik. Intenzív emberi drámával, életszerű helyzetekkel megírt sportkrimi ez. A rejtély, mind a kerékpáros versenyek rajongóit, mind pedig a krimi szerelmeseit megfogja, lenyűgözheti. Szívesen olvasnék még a szerzőtől, más írásait is jó lenne megismerni.



A regényt ITT tudod kedvezménnyel megrendelni a kiadótól! 

"Vannak kerékpárosok, akik meghalnának azért, hogy megnyerjenek egy etapot, kilencven kilométer per órás öngyilkos ereszkedéseket vállalva be; és ma már azt is tudom, hogy egyesek ölni is képesek a győzelemért."






Európa, Budapest, 2020
410 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635041664 · Fordította: Mester Yvonne

Familiárisok

Stacey Halls: Familiárisok
A pendle-dombi boszorkányok



                                                                                 




"A szóbeszéd még a betegségnél is gyorsabban terjed, és ugyanolyan pusztító lehet."







A 21. Század Kiadó KULT-könyvek sorozata 2017 őszén indult. Olyan regények kerültek be a sorozatba, amik igazi irodalmi csemegék az olvasóknak és kritikusoknak egyaránt, díjak sokaságát gyűjtötték be, provokatív témákat ábrázolnak, bestsellerlista-vezetők.

A jellemzően igényes, szép kivitel itt most még kiemelkedőbbé teszi a 16. kötet megjelenését. Jó ránézni, kézbe venni, megcsodálni a különleges nyomdatechnikával, művészi igényességgel készült aranyozott borítót. Mellé természetesen jár az egyedi könyvjelző is. Kétség nem fér hozzá az idei év eddigi legszebb borítója ez lett. Kétlem, hogy lehetne überelni.


Az elsőkönyves szerző kivételesen olvasmányos, mesélősen megírt története több izgalmat hordoz. Középpontba helyezi a nők elnyomott helyzetét, amit a boszorkányüldözésekkel emel ki. A 17. századi Anglia élete, történelme kiváló háttér ehhez. Szeretem a történelmi fikciókat, bár itt nem ez
a hangsúlyos, nem én vagyok a könyv valódi célközönsége. Megfogott, vitt az intrikákkal teli történet, kíváncsian vártam a végkifejletet. Ami az én ízlésemnek kissé idillien rózsaszínre sikerült...

Kezdjük az elején, ami kissé döcögve indult. Ez a regény két erős, tudatos hősnőt mutat be nekünk.
A gazdag, Fleetwood Shuttleworth, tizenhét éves, első gyermekét várja, három vetélés után. Ő Gawthorpe Hall örököse, akinek "feladata", hogy megfeleljen a kor elvárásának, és végre egészséges fiú örökössel ajándékozza meg férjét. Ez a három vetélést tekintve nagy kihívás, számtalan félelmet ébreszt a fiatal lányban. 1612-ben járunk, Anglia északnyugati részén, Lancashire-ben.

A nőkre elsődlegesen nem sok dolog van bízva. Ez kimerül a hímzés, és a férj kiszolgálásában, a gyermekszülésben. Beleszólásuk, véleményük nem lehet. Ráadásnak van egy mogorva, besavanyodott anyja, aki nem támogatja, nem segíti lányát. A férj Richard pedig elég hűvösen viselkedik vele, aminek később az okára is fény derül. A bonyodalmakat egy levél indítja el... aminek jóslata számtalan félreértést, félelmet okoz. Ez egy remek alapötlet, ami igazán csak a végén nyer magyarázatot. Fleetwood karakterfejlődése a történet során jól nyomon követhető. Sajnos ez csak nála észlelhető, a férfiak elég semlegesek végig.


A másik erős női karakter, Alice Gray, akivel Fleetwood egy véletlen során, különös körülmények között találkozik az erdőben. A kapcsolatuk lassanként elmélyül és barátokká válnak. Alice írástudatlan, a szegénysége sorsát is meghatározza. Ismeri azonban a növények gyógyító erejét, különleges tudással bír. Anyja bába volt, ez izgalmassá teszi alakját. Megismerhetjük milyen volt a nők sorsa, az emberek boszorkányságtól, mágiától való félelme.
Fleetwood megkéri a lányt, legyen a bábája és segítse, hogy erős, eleven gyermeket hozzon a világra.
A két nő a történet során szövetségesekké, majd fokozatosan barátokká válik. A jellemfejlődés itt is jellemző. Fleetwood és Alice alakja többrétegű. Veszélyes volt nőnek lenni akkoriban. Mindkét nő a lehető legjobban próbálja túlélni ezt a férfi uralom alatt álló világot. Az egyszerű emberek élete, vagyis az emberi sorsok ábrázolása is megvillan. Alice sorsába beletörődve éli életét, tudja esélye sincs kitörni, változtatni azon.

A téma fontos és súlyos, de szórakoztató módon van ábrázolva. A történet akkor bontakozik ki igazán, amikor a Pendle-dombi boszorkányok letartóztatása megtörténik. Izgalmas és váratlan fordulatot hoz, hogy Alice-t is boszorkánysággal és gyilkossággal vádolják meg, számtalan más nővel együtt. Van itt, minden, mi szem, szájnak ingere: politika, ármánykodás, barátságok és szerelmek, családi kapcsolatok és titkok kerülnek a középpontba.
A valós eseményeket is bemutató regény kidolgozott, olvasmányos, számtalan lírai leírással. A 17 éves lány belső vívódásai, megfelelni-vágyása jól érzékelhető. A boszorkányüldözés témája fontos és jellemzően rideg valóságában kerül bemutatásra. A férfiak a törvényt, a hatalmat képviselik a regényben.

Néha a misztikus mágikus vonalat erősítve megjelenik egy róka is a történetben. Ez inkább álomszerű, nem volt igazán ütős ez a vonal. A boszorkányos háttér sincs kibontva, ábrázolva igazán, csak egy fontos kellék, pedig a boszorkányok nyilvánvalóan a regény jellemző elemei. Nem volt benne túl sok "boszorkányság", a cím többet sugallt.

Fleetwood-ra több alkalommal mérges lettem, nem lett egy kedves karakter, elég gyerekesen, felelőtlenül viselkedett végig. A félelem a szüléstől, nem akadályozta meg, hogy kíséret nélkül, akár 40 mérföldet lovagoljon, a ló több alkalommal ledobja a történet során, nem túl gondos anyajelölt.
Mindezt a barátság reményében, hogy Alice életét mentse mindenáron... Alice viszont érzésem szerint csak hagyta, elfogadta a gazdag lány ráerőltetett barátságát, bár kétségtelen, hogy ő is jól járt ezzel. Itt kissé álszent a történet, hiszen egyértelműen Fleetwoodnak volt jobban szüksége Alice tudására. Milyen messze megyünk el, hogy megmentsük azokat, akikhez ragaszkodunk?

A férj, Richárd bűne is szépen elsikkad, elfogadhatóvá válik. A történet és az emberi sorsok kissé furcsán zárultak le. Az öt évvel későbbi pillanatokat mutató utolsó fejezetben nagy változás nem történt, bár a család kiteljesedett, a pár boldogan él, amíg meg nem... A levél igazat írt, csak nem úgy, ahogy azt elsőre vártuk volna.

Elég hangulatos, érzelmeket megmozgató, jó kikapcsolódást adó első regény ez fiatal lányoknak, vagy nagymamáknak. A borító igényesen szép és izgalmas, ha a regény nem is mérföldkő a műfaj történetében. Tökéletes szórakozást tud nyújtani a misztikusra vett izgalmas mese két nőről, nőknek.


A könyv ITT megrendelhető önálló kötetként, vagy kedvezményes csomagajánlatokban a kiadótól!



Stacey Halls egy kis településen nőtt fel az angliai Lancashire-ben, és újságírást tanult az egyetemen. Írásai többek közt a Guardianben,
az Independentben és a Sunban jelentek meg.

A familiárisok az első regénye, amellyel rögtön elsöprő közönségsikert aratott a történelmi fantasy olvasóinak körében: csak az Egyesült Királyságban több mint 200.000 példányban kelt el, keménytáblás és puhakötéses kiadása egyaránt a Sunday Times Bestseller listáján szerepelt. Több mint tizenkét nyelvre fordították le, és készül a tévés adaptáció.



XXI. Század, Budapest, 2020
352 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786156122162 · Fordította: Simonyi Ágnes

3 fontos lemez 1980-ból

3 fontos lemez 1980-ból






                                                                           





Lemezbörze helyett: zenés poszt következik, némi könyvajánlóval. Ez a három lemez kiállta az idő próbáját, idén 40 éve jelentek meg. A dalok örökzöldek, ma is szívesen hallgatjuk őket. A válogatásomban igyekeztem helytállóan szubjektív maradni. Terveim szerint lesz folytatás, hiszen nem csak ez a három lemez volt maradandó az 1980-as termésből.

Több jelentős változást is hozott 1980 a hazai popzenei életben. Az MHV megkerülhetetlen, fura ura dr. Erdős Péter kissé lazított, engedékenyebb lett. A monopolhelyzetben lévő Magyar Hanglemezgyártó Vállalatnál Erdős Péter hajtotta végre a párt politikai irányelveit és gyakorolta a cenzúrát. Nem árt tudni, 1980-ban idehaza lényegében még mindig csak egy TV csatorna van és két rádióadó... lanyhul a "három T" elve is, (tilt, tűr, támogat), kezd hódítani a new wave is, egyre több új zenekar alakul.


Ennek az engedékenységnek a hátterében kétségtelenül a Neoton Família egyre nagyobb, viharos sikerei is álltak. Ekkor hangzik el Erdős szájából a legendássá lett mondat: "Három éven belül világsztárunk lesz". Nyílt titok, hogy a Neotonra gondolt. Ezért is kínosan ügyelve kerülték a kivételezés tényét, a konfrontálódást, ezért több olyan együttesnek is lehetőséget adott, akiknek addig nem volt nagylemeze. Márpedig akinek nem volt lemeze akkoriban, az nem is létezett. Ekkor kapott az első lemez elkészítésére végre lehetőséget a Korál, HBB mellett a miskolci EDDA művek is. Ez azért is volt hatalmas fegyvertény, mert mint első vidéki rockzenét játszó együttes törtek be a hazai könnyűzenei életbe és arattak váratlanul kimagasló, zajos sikert.



EDDA művek I.

Sajnos az EDDA neve mára egészen mást jelent, mint az első debütáló lemezük idején. 1980. április 29-én került a lemez a boltokba, ez lett az együttes hivatalos születésnapja, bár az ős-Edda 1974-ben alakult. A lemez egy életérzést közvetített, a nyolcvanas évek fiatalságának lelkivilágát, élethelyzetét ábrázolta. A változás szele már kezdett fújni, ha óvatosan is. A kamaszok lázadása nem újkeletű, ám ez ott felerősödött. A kilátástalannak vélt jövő és a felnőtté válás helykereső nehézségei vannak a dalokban. Az évek alatt beérett anyag mindegyike gyöngyszem, a 9 dal mindegyike sláger lett. A 10. az Engedjetek saját utamon lett volna. Ez népszerű koncertszám volt, de szövege miatt az utolsó pillanatban Erdős doki megvétózta. Ez a következő lemezre sem kerülhetett fel, elsőnek a Pataky-Salmovits közös albumon jelent meg 1988-ban.

A felvételekre csupán 10 napot kapott az együttes... az albumot készítő felállás a "bakancsos EDDA" 1978-tól játszott együtt, a dalok nagy része az 1970-es évek végi koncerteken már hallható volt. Előzenekarként 1979-ben a Piramis előtt léptek fel, amiről kislemez jelent meg (ár: 30 ft). A csövesek himnuszává lett Minden sarkon álltam már és az Álom lett a két húzószám.
                                                                                             
Ennek sikere nyomán jelenhetett meg, némi nyomásra az első album 1980-ban, amely országos elismertséget hozott. A melós-zenekar-imázs, a vad, keményrock vonal mellé lírai érzelmek párosultak.

Olyan kultikussá vált, örök érvényű dalokkal, mint a Minden sarkon álltam már, A fémszívű fiú, az Álom, az Elhagyom a várost (azaz 'Edda blues') vagy az Álmodtam egy világot mellett az Ahogy élsz és a Semmim sincs kifejező címei mindent elmondtak. A két karizmatikus frontember Pataky erőteljes, tiszta éneke és Slamovits lírája, gitárjátéka mellett Barta Alfonz billentyűs, Csapó György dob, Zselenc László basszusgitározott.

A Piramis-őrsök után ez a keményrock-hullám emelte magasba az EDDA művek csapatát, igazi Edda-láz söpört végig az ország fiataljain. Erre a sikerre nagy valószínűséggel Erdős doki sem számított. A lemez alig 1 hónap alatt bearanyozódott, azaz több mint 100 000 példányban fogyott, év végére platina státuszt ért el. A mai napig ez a legsikeresebb EDDA-lemez. A Popmeccs szavazáson Pataky az év énekese lett, míg az album az év lemeze díjat kapta.


1983-ban a Pataky és Slamovits közötti ellentétek, Barta Alfonz bevonulása katonának, majd disszidálása, Zselencz László egészségi állapota vezetett a szakításhoz. A „bakancsos” Edda 1983. december 17-én a miskolci Sportcsarnokban búcsúzott. A koncertről 10 dal került fel a Viszlát című albumra.

Az EDDA művek Miskolc könyv Riskó Gézától hosszú huzavona után 1984-ben jelent meg. Mára beszerezhetetlen, egy korszak szociográfiájának is beillő darab.
A mai napig mind szövegvilágában, mind zeneileg maradandó első album, hazánk egyik legnagyobb példányban eladott lemeze. A sikert tovább fokozta, hogy Almási Tamás Ballagás című filmjében is feltűnt az együttes 1980-ban. Másik ellenpólusként az Edda dalai mellett még a Neoton Família Don Quijote száma hangzik el a filmben.


                                                                                                     

Neoton Família: Marathon 

Ezzel elérkeztünk a második fontos lemezhez, ami a Neoton nevéhez fűződik. Marathon címmel jelent meg 1980 júniusában. Bizony, bizony Don Quijote, bár az idő nem fog rajta, de 40 éves! A történethez picit lépjünk vissza 1979 nyarára. A Neoton Família sikerét beindító album a Napraforgó ekkor jelent meg, ami fordulópont volt az együttes életében (Santa Maria, Hegyirabló, Ha szombat este táncol).

A diszkózene hazai képviselői, a magyar-ABBA ként is emlegetett együttes innen lett a lemezgyár favoritja, addig inkább csak másodvonalbeliek voltak a szakmában. Íme egy másik "ikonikus" Erdős mondat: „Lehet, hogy van a Neotonnál tehetségesebb zenekar, de szorgalmasabb biztosan nincs”

Tény, hogy hatalmas sikert értek el, sokat tanultak, változtak mind zeneileg, mind pedig színpadi megjelenésben. Ennek a fazonírozásnak esett áldozatul a Kati és a Kerek Perec együttes is. Ellenfél nélkül maradt a Neoton...


A Neoton sikerének érdekében "beáldozta őket" Erdős doktor. Egy huszárvágással átvitte a Neotonba a kiváló dobos Bardóczy Gyulát és a remek gitáros Végvári Ádámot. Ez a fazonírozás a Kócbabák beolvadását is érintette. A három Éva itt már kettő lett, ezzel is abbásítva a megjelenést. A kis szende, barna Fábián Évát kiutálták, ahogy a dobost, Ambrus Zoltánt is simán lecserélték. Elismerem a Neoton munkássáságát és sikereit. Ha azonban mindent összevetve nézem az 1990-ig tartó működésüket, akkor az ebben a felállásban elkészült három bakelit (A família és a Szerencsejáték a másik két album) a legegységesebb zeneileg és szövegben is. Ez a három legjobb Neoton-lemez. A Marathon lemez 262 ezer példányban fogyott.
                                                                             

A siker azonban itt is számtalan belső viszályt és rivalizálást szült, elsősorban a két énekesnő között. Ez odáig vezetett, hogy a '82-es Szerencsejáték lemezen már nem kapott szóló dalt Pál Éva, csupán a háttérben vokálozhatott. Így 1983 januárjában mégis "kiszállt a hajóból" utalva a Szerencsejáték lemez egyik dalára. A hivatalos indoklás ez volt: A japánoknak Csepregi Éva tetszett, magas szőke nő, számukra ő volt az európai... Ezért egyre több szólófeladatot vett át Pál Évától." Megjegyzem, Pál Éva sokkal nagyobb tehetség, eredetibb hang, de nem volt olyan formálható, mint a szexi Csepi. Együtt voltak igazán jók. Csepregi itt már együtt élt Erdőssel.. De ez már egy újabb fejezet a família életében.


A Marathon első borítóján Csepregi Éva combjait látjuk..., míg a hátsó oldalon a másik kiváló énekesnő, Pál Éva jellegzetes szemüvege van. A Don Quijote mellett itt énekel először Ádám, (Apám szólt) aki a rockosabb vonalat képviseli. Jakab Gyuri lírája két dalban is felcsendül. A Nehéz úgy és a Te quiéro balladája zárja a lemezt. A siker elképesztő volt Spanyolországtól Japánig. Külföldön Newton Family néven léptek fel. 1981-ben 42 állomásos japán koncertturnéra hívták őket. Az együttesről több könyv is megjelent. Borzák Tibor Családregény-e 1989-ben, míg Csepregi Éva Napraforgó című könyve 2009-ben került a rajongókhoz.





Locomotív GT - Loksi 

A Locomotív GT egy korszakos zenekar, a magyar rockzene történetének egyik meghatározó, legfontosabb együttese. Az 1971-es megalakulás kisebb vihart kavart a honi zenei életben. Így kezdődött: Az Omegából lépett le Presser meg a Laux, a Metrótól eljött Freinreisz Károly, a Hungáriából nyergelt át Barta Tamás és megalakult az első magyar „szupergroup”, az LGT.

A Loksi az LGT nyolcadik stúdióalbuma, 1980 augusztusában jelent meg. Nehéz választani, ám sokak szerint ez az együttes legjobb lemeze. Az album 76 perces, konceptalbum, a négy oldal szerint felosztva: Álom, Élet, Játék, IV. oldal.

A zenekar második dupla albumán olyan dalok szerepelnek, amik megkerülhetetlenül beíródtak a hazai poptörténelembe. Itt hangzik el a Gondolj rám, a Boksz, az Embertelen dal , Primadonna vagy a Szentimentális "rakenroll". Az Áldd meg a dalt Karácsony János líraian tiszta, szívhez szóló énekével az LGT életmű valóban kiemelkedő, fontos sarkkövei. Számtalan hazai előadóval dolgoztak együtt: Kovács Kati, Katona Klári és Zorán lemezei emelkednek ki elsőre. Külföldön is zajos sikereket értek el. A Presser-Somló-Karácsony-Solti felállás 1977-től zenélt együtt, itt már egy emblamatikus lenyomatot alkotott, maradandó lemezt készített.



Akkoriban egy nagylemez 90-120 ft volt a dupla album 190 ft-ba került. A Loksi volt az első lemez, amiért a zenekar előadóművészi jogdíjat kapott: 25 000 eladott példány felett fejenként 70 fillért. No komment.
                                                 
                                                                           

Érdekesség még, az 1980-as magyar űrrepülés tiszteletére Presser Gábor és Sztevanovity Dusán írt egy dalt, melyet az LGT a Neoton Famíliával közösen adott elő Asztronauta együttes néven. A dal kislemezen, Magyar a világűrben címmel jelent meg. Nem aratott osztatlan elismerést, az tény. 1980-ban az LGT közös turnén vett részt az Omegával és a Beatricével. A következő hazai lemezük 1982-ben a Locomotív GT X. (Zenevonat) volt. Róluk négy könyv jelent meg eddig. Kiemelném az És ilyen a boksz? Az LGT sztori Szántó Pétertől.




Az idei ősz borítékolhatóan egyik legsikeresebb kötete az októberben megjelenő Presser könyve lesz. Itt bizonyára számtalan érdekesség, titok fog még kiderülni. A személyes hangú életrajzi könyvből most új megvilágításba kerülnek egy legendás korszak ismert (és ismeretlen) történetei, beleshetünk a stúdiók, a Vígszínház kulisszái mögé, és olvashatunk a „barátok és ellenségek” közt, munkával eltöltött több, mint 50 évről.  ITT megrendelhető!