Tore Renberg: Mégis van apám
"A családját nem választhatja meg, hanem készen kapja az ember."
A Mégis van apám tulajdonképpen a Szerettem másképp is (L’Harmattan Kiadó, 2009) című regény előtörténetének tekinthető.
Nagyon a hatása alatt vagyok… Ajánlom
mindenkinek, akinek elváltak a szülei, vagy el fognak… Talán helyre tesz
ezt- azt a gondolatokban, lelkekben. Talán tudjuk hideg fejjel nézni, ami történt és választ kapunk miért is történt éppen úgy. Megtaláljuk azt a pontot, ahol minden
rendben volt, hiszen olyan szépen indult minden. Renberg megkapóan őszintén és hitelesen vetíti elénk egy házasság végnapjait. Mind a szülők, mind pedig a gyermekük szemszögéből. Tore apja boldogtalan, mert nem tudja boldoggá tenni a feleségét és a fiát. Munkamániába és vodkába folytja bánatát, ami további gondokat eredményez. A regényben a kamasz éli világát, nem érdekli, nem érzékeli igazán a szülők közt egyre jobban mélyülő ellentétet. Mennyire másképp látjuk akár önmagunkat, akár a szeretett szülőket pár tíz év távlatából!
Talán meg lesz a
magyarázat is, miért csúszott félre a dolog, meg lesz a megértés a
felmentés. Talán. Ha néha későn is jön el ez a pillanat. Hiszen általában mindig szépen indul, aztán valaki valamit elront. Néha mindketten, néha észre sem vesszük. Vagy "csak" elmúlik a szerelem. Akkor pedig még mindig jobb távolról szeretni, mint közelről gyűlölni a másikat. Valami ilyesmi történt anya és apa közt is... elmúlt a szerelem anya részéről, apa pedig hiába igyekezett... lepattant, nem tudott átjutni, közel kerülni a nőhöz. A boldogság pedig akkor jó, ha mind a két fél akarja és tesz is érte...
Tore Renberg mindezt olvasmányosan festi elénk. Életszerű és szagú, valósághű eseményeken át mutatja be szereplőit. Ebbe a helyzetbe mindenki könnyedén beleélheti, beleképzelheti magát. Mindegyik karakter emberi, szerethetőek, ismerősek a figurák. Míg a szülők álmaikat kergetik és mentenék a széteső házasságukat, Jarle kamaszgondjaival küzd. Számára a szüzessége elvesztése okoz problémát.
Aztán, mikorra ráébred a szeretett apa hiányára, már késő. Amikor már nincs ott vele, nem tudja elmondani, mennyire szereti és hiányzik neki az apja. Amikor már elég nagyfiú ahhoz, hogy értse apja tetteinek okát. Már csak a koporsója mellett sajnálkozhat...
"Nem tudja felfogni, hogy apa meghalt. Nem érti meg, hogyan halhat meg
valaki, ha egyszer azért jöttünk a földre, hogy éljünk. Nem akar
elmenni, ott kíván maradni azzal az élettelen testtel, amely most az
apja. Lene és anya is látja hogy a háta rázkódik, hallják, hogy sír, de
nem hallhatják, amit mond:
– Apa, Jarle vagyok. Nem tudnál visszajönni?"
Talán egyszer én is kapok egy zsiráfos képeslapot. És talán még időben.
Kevés az 5 csillag, a történet remek és valós.
Ha tehetném, minden kamasznak a kezébe adnám. És persze minden szülőnek is...
Bővebben: http://www.pluralica.eu/interactio/helyzetrol-ami-otthon-van
interjú: Tore Renberg. http://www.szemeszter.hu/?at=egycikk&HirID=880
Részlet a könyv fülszövegéből:
A norvég szerző második, magyar fordításban megjelent regényének
középpontjában egy kis család áll: anya, apa és Jarle. Ők az
Orheim-társaság. Stavangerben, Norvégia olajfővárosában élnek, egy
autóbeállóval rendelkező sorházban, és az egyetlen, amit szeretnének,
az, hogy minden rendben legyen. De mi történik apával? Miközben erő felett szeretné összetartani, boldoggá tenni nejét és fiát, apa elveszti a hitét. Minden félre siklik, minél jobban akarja, annál jobban nem megy. Anya is menekülne. A vodka, bár oldja a feszültséget, nem jó tanácsadó. Jarle kevéssé érzékeli a szülők közt kialakuló feszült hangulatot. Kamasz. Önmaga fontos csak, a bulik, haverok és koncertek. No és persze a szüzessége elvesztése is okoz problémát...
Az ifjú Jarle minden
porcikájával arra vágyik, hogy a legjobbat hozza ki abból a világból,
amiben él, anarchistává és feministává válik, lázad mindenféle
igazságtalanság ellen.
A regény elbeszélője emlékezetében a 80-as években kamasszá érő
Jarle életének meghatározó epizódjai pörögnek le: a hétvégi focik
apával, a nyomasztó családi kirándulások, az első csók és az első cigi,
az első igazi barátság, a gyermekkor lezárását jelentő évzáró bankett.
Az eseményeket az elbeszélő számára különösen fontos és egyben az
évtized zenéi festik alá, remek hangulatot adva ezzel a történetnek.
398 oldal · ISBN: 9789632365046 · Fordította: Ambrus Orsolya
