Lila csík, fehér csík

Egressy Zoltán: Lila csík, fehér csík

       

                                                         




                          

Számomra az idei év egyik, jó értelemben vett meglepetés-könyve. A kívülálló szemével olvasva is élmény volt, hiszen inkább a kíváncsiság vett rá az olvasásra, mint a focimánia. Fél szemmel figyeltem én a focit, de igazi drukker egyik csapat esetében sem voltam. Ám a családom többi tagja igen, különös módon a női része is imádta Törőcsiket. Tizenévesként engem inkább a zene világa érdekelt, nem a foci. A "Táncolj, Törő!" pedig országosan kikerülhetetlen sláger volt, ami az ország szeretetét is bizonyította a focista felé.


Így aztán elevenen él bennem a döbbent némaság, amikor 1979-ben azon a bizonyos nap estéjén hazaértem egy barátom ballagásáról, (ahová a lemezeimből adtam kölcsön). Ott ültek szótlan némaságban, nézve a semmibe, "mi lesz most" arckifejezéssel. Akkor történet az a bizonyos, Törőcsik egész későbbi életét súlyosan befolyásoló baleset. Visszatekintve talán tényleg senki nem tudta felmérni ennek a sokkoló hatásait. Nem csak a kilenc nap múlva esedékes, világválogatottban való szereplés elmaradását, Istenem, micsoda lehetőség lett volna!, de az egész életen át jelentkező testi fájdalom mellett a lelki teher sem kevés.  És akkor még csak huszonhárom éves volt!

Furcsa, de nagyon szerethető ez a könyv. Nem Törőcsik András életrajza, nem is csak egy focis történet.
Egy kiskamasz rajongása az imádott és rajongva szeretett futballista után. Remek hangulatú korrajz a hetvenes-nyolcvanas évek Magyarországáról. A hangulata az egyik erőssége. Akkor még hír volt és kiemelkedően fontos volt, ha a kedvencről megjelent valami az újságokban. Netán poszter róla az újság közepén! A gyerekszobák falait ezek dekorálták, komoly értékkel bírtak. A szerző albumba gyűjtötte, ragasztgatta a híreket kedvencéről. Országos hír volt, amikor valamelyik nagy csapat vidékre ment bemutató-edzőmeccset játszani a helyi csapattal. A fél megye ott volt olyankor, hogy a kedvenceket élőben is láthassa. Volt valami varázsa ezeknek akkoriban. Úgy voltak fontos szereplői életünknek, hogy igazán nem is ismertük őket. Kamasz álmaink a kedvencekre vetítve, ők afféle szentek és sérthetetlenek voltak számunkra. Akkor még naiv gyerekként azt hihettük, ők tévedhetetlenek. Aztán felnőttünk. A világ igazságtalanságai törték össze álmainkat. A felnőtté válás útján araszolva komoly dráma volt megélni kedvencünk kiállítást azon a bizonyos Argentína elleni meccsen 1978-ban. Látva a bírói igazságtalanságot és azt, hogy semmit nem tehetünk. A világ megmutatkozott valóságában is. A legkisebb, szőke királyfi sajnos elbukott, elbuktatták. Érzelmeket nem nélkülöző írás ez. A politika és a futball viszonya is egészen sajátos képet mutat, így visszanézve a történteket.


Egressy kivételes helyzetben volt, nem csak mert pesti gyerek. Az ő gyerekszobája éppen annak a háznak az emeletén volt, ahol egy söröző volt a házban. Ide kedvence is betért barátaival sörözni. Sírva-vigadós emlékhalmaz ez a könyv. Sok a HA a történetben: ha nincs ott az a fa, ha be sem ül a barát autójába,... ha hagyták volna időben elszerződni külföldre, ha! Tudjuk és felfogjuk, próbáljuk emészteni a megmásíthatatlan rossz döntések sorát. Törőcsik András az Újpesti Dózsa legendás csatára tavasszal volt 60 éves. Többször került fel a France Football Aranylabda-szavazásának listájára, ahol legjobb eredménye 9. hely. 1976 és 1984 között 45 alkalommal szerepelt a válogatottban és 12 gólt szerzett. Részt vett az argentínai és spanyolországi világbajnokságon.

Lehet, hogy elvesztegette, eltékozolta tehetségét, és nem csupán csak a körülmények alakultak így. Biztos, hogy több volt benne és  lehetőségeinek csak töredékét sikerült megvalósítania. Drámai olvasni a lecsúszásáról, ahogyan nem leli helyét a világban, a másik véglet, amikor mint szakállas, hajléktalan jelenik meg a bálvány. Sajnos ez is része a képnek.

Végig ott érezhető a tisztelet, a rajongó szeretet, mégis vállalható, személyes hangvétele inkább megható. Valóban szívmelengető volt a 24. fejezet, amikor eljátszik a gondolattal: ha nincs ott a fa Zalacsánynál, a lila álmok itt már erősen rózsaszínbe hajlanak, de ez megbocsájtható egy rajongónak. Még így, negyvenes fejjel is. Hasonló korú vagyok az íróhoz, így talán nagyobb élmény volt olvasni a könyvet. Az egyik legmeghatóbb része a történetnek a kamaszként tett családi kirándulás az Abba országába. A kamasz lelke rácsodálkozik, "itt mindenkinek új autója van, természetesen Volvo." A kint maradás lehetősége persze megindító pillanatokat szül.

A felrajzolt kép valós és hiteles, a könyv hangulata magával ragadja a nem rajongó, nem focikedvelő olvasót is. Ezért is ajánlom mindenkinek szeretettel. Könnyen és gyorsan olvasható, jó kis írás. Talán jobb is olvasni a magyar fociról, mint nézni. A valóság finoman keveredik a fikcióval, remekül illeszti be a családi vonalat a történések menetébe, szórakoztat és meglep. A kortársaknak egészen mást fog jelenteni ez a könyv, mint aki akkoriban vagy később született. Érdeklődő hölgyeknek is ajánlom, bátran. Ők úgyis más szemmel olvasnak.

A gyerekkori álmok térnek vissza egy kis időre. Kamaszokká leszünk újra. Álmodozó, vágyakozó, tiszta lelkű kamaszokká válunk olvasás közben. Naív gyermeki lélekkel nézve a világba, ami olyan, amilyen. De akkor is Törőcsik marad a világ legjobb focistája. Nekünk biztosan!


4/5

 Európa, Budapest, 2015

232 oldal · ISBN: 9789630799850

Olvastam még/2.

Olvastam még/2.
Három jó történetről - röviden


                                                                                 













Kezdésnek rögtön egy nagyszerű kriminovella-válogatás David Baldacci szerkesztésében a  Szétlövés. 
Ahogy a fülszöveg ígéri: Kivételes és egyszeri…  Amit a svédek a Valami a tekintetében válogatásban megvalósítottak, (Mankell és Nesser), itt most az amerikai krimiszerzők álltak össze egy-egy közös kriminovellára. A világ huszonkét legmenőbb thrillerhőse tizenegy novellában egyesíti erőit. Nem mellékesen jótékony célokat szolgál a könyv bevétele.

Először és egyelőre utoljára fordult elő a történelemben, hogy a világ huszonhárom legnépszerűbb thrillerírója összeállt, és párokat alkotva közösen írtak egy-egy thrillernovellát, amelyben kedvenc főhőseik együtt nyomoznak. Olyan remek szerzők és karakterek alkotnak párt, mint Lee Child (Jack Reacher) – Joseph Finder (Nick Heller), Steve Berry (Cotton Malone) – James Rollins (Gray Pierce), Dennis Lehane (Patrick Kenzie) – Michael Connelly (Harry Bosch), hogy csak a három kedvencem emeljem ki. Mellettük több más, akár még idehaza ismeretlen szerzők írásai színesítik a kötetet. Akiket nem ismertem, nos ott is akadt akik igazán megleptek: a Tolvajtól lopni, Alvilági éjszaka vagy a Rövid kitérő kiemelkedően jó írások. Egy olvasást bőven megér, jó szórakozást adhat egy hétvégére. Rövid 

és ötletes, sok esetben humoros kis szösszenetek ezek. Ismerkedésnek is jók. Persze kiváló az ötlet és valóban érdekes írások születtek

A novellákat megelőző bevezetőkből megismerhetjük a szerzőket, hőseiket és a novella keletkezésével kapcsolatos érdekességeket, a kötet végén található rövid szerzői életrajzokból pedig további fontos részleteket tudunk meg e kivételes tehetségekről.
A nagyszabású projektet DAVID BALDACCI menedzselte, és ő szerkesztette a minithrillereket.

4/5.
Európa, Budapest, 2015

432 oldal · keménytáblás ·  

Fordította: Galamb Zoltán, Siklós Márta, Szűr-Szabó Katalin, Uram Tamás   

Jeffrey Archer: Tökéletes másolat  

Jeffrey Archer kötetei már több mint 120 millió példányban keltek el világszerte. A volt parlamenti képviselő, aki öt évet töltött a brit alsóházban és tizennégyet a felsőben, Őfelsége börtönét is megjárta. (Talán ezért is járatos a bűn és a felső tízezer világában egyaránt.) 

A tökéletes másolat a szabadulása után írott első regénye. Ez teszi még érdekesebbé a kötetet, ami most friss, új borítóval jelent meg újból a General Press Kiadónál.

Az angol lord nem véletlenül lett világhírű, korábbi könyvei is mind a sikerlisták élére kerültek. A kalandokban bővelkedő, finom iróniával átszőtt regényeiben mindig fellelhető a tipikus angol humor, mely rendkívül elegáns írói stílussal párosul. 

Jól szórakoztam, olvasmányos, kikapcsolt, de nem a feszült, izgalmas kategória. Eléggé kiszámítható volt a történet, a karakterek is sablonosak. Amolyan jól összerakott mestermunka, kevéske váratlan meglepetéssel. 

A történet vitathatatlanul érdekes és fordulatos, mégis kiszámítható. Ugyanakkor nagyszerűen beépített a történetbe sok valós, megtörtént eseményt, ez sokat ad az eseményekhez. A new yorki ikertornyok elleni támadás bemutatása érzékletesen jól sikerül, mégsem megy el a politikai része felé. Szerencsére.

Tetszett, ez az első könyv, amit Archer-től olvastam, de biztosan nem az utolsó. Volt benne izgalom, kicsi romantika, utazás, és nagyon sok művészet. Ami nem meglepő, ugyanis egyik kedvenc festőm festménye a bonyodalmak forrása: Van Gogh  a levágott bal fül-lel című önarcképe áll a középpontban. Ezt többen is szeretnék a saját birtokukban tudni, amiért nem rettennek meg álnok és gonosz tettektől sem. Az olvasó végig kalandozhat a történet során New York, London, Bucarest forgatagán át Moszkva és Tokió művészeti galériáin át a sötét alvilágig. Van itt aljasul gonosz bankár, tornászbajnoknőből lett bérgyilkos és egy naivul lelkes művészettörténész nő. Ő és a japán képgaléria tulajdonos a legszimpatikusabbak a történetben, ami sok kaland után ér el a meglepő megoldáshoz. 

4,5/5 

Eredeti mű: Jeffrey Archer: False Impression
Eredeti megjelenés éve: 2005. 

General Press, Budapest, 2015

408 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636437473

 

Helena Marten: A citromkert  

  

                                           

 

Ismét egy General Press Kiadó-s könyv. Sok igazán jó kötet jelenik meg a kiadónál, mostanában fedeztem fel a kiadványaikat. Van itt romantikus vonal, regényes történelmi és sok jó krimi is. Tudok csemegézni kedvemre. Ami még feltűnt: az igényes, szép borító minden kötetükre jellemző!  Most is az fogott meg. 

Az írónőtől már volt szerencsém a Kávé illatát olvasni, orromban még érzem is...  A fülszöveg alapján a cím és a sorozat ismét nagy várakozást keltett. Mégis, némi csalódással tettem le most a könyvet. A cselekmény nagyon körülményes, lassan bontakozik ki. A főhősnőt nem tudtam megszeretni a történet végére sem... inkább a nővére az, aki kedvelhető karakter. Szerencsére sokat van jelen. Francesca olaszos mentalitása ad egy eredeti ízt a történéseknek, ami jó, de nagyon lassan folydogál. Sajnos az alaptörténet sem sikerült túl érdekesre, lehet ha rövidebbre fogja, pörgőbb lehetett volna. Azt sem igazán értem, miért a Regényes történelem sorozatban jelent meg, mikor történelemről nem sokat tudunk meg, annyi, hogy régen játszódik. Nem rossz, de kissé fanyar maradt a szám íze. Viszont a borító igazán szép.  

A kávé illata finomabbra sikerült, A porcelánfestő még olvasásra vár. 

3,5-4/5 

General Press, Budapest, 2015

510 oldal · ISBN: 9789636437671 · 

 Fordította: Szalai Lajos

Vadnarancsok

Géczi János: Vadnarancsok  
Négy élettörténet-rekonstrukció

 

                                                   

 

 

 

 "Valahogy minden könnyebb, hogyha ki merem mondani, hogy nehéz." 

A fenti idézet a szerző tavasszal megjelent Bunkerrajzoló című kötetéből való. Ott és akkor egyetlen élettörténet-rekonstrukciót olvashattunk. Likó Marcell a Vad Fruttik énekeséről szól, aki a nyolcvanas években élte ifjú korát. A remekül felhasznált élettörténet adalékok ott is egy elgondolkodtatóan hiteles könyvet adtak az olvasó kezébe. Korrajznak is tekinthető. 

 

Úgy vélem az idézet tökéletesen igaz erre a könyvre is. A Vadnarancsok kultikus könyv. Legendája van. A Vadnarancsok valójában öt kötet, amiből kettő vált híressé. Az első verseket tartalmaz, míg a második a társadalom perifériájára került, helyüket nem találó, szexuális devianciákkal küzdő fiatalokkal való beszélgetések. Nem kell mondani, mennyire ütősre sikerült, a nyolcvanas években csonkítva jelent meg, de akadt olyan is, hogy az újságot, ami részleteket közölt a műből, bezúzták... Érzékenységgel és szakértelemmel megírt szociográfia ez. Akár szépirodalomnak is tekinthető, bár tartalma kevéssé szép. Sőt, elborzasztó, elszomorító a mély és valós tartalom. Most, újraolvasva azt éreztem: nem, illetve alig változott valami. Éppen annyira aktuális, mint első megjelenése idején. Ma is sok fiatal van, akit kézen kellene fogni, segítségre szorul. Persze segíteni annak lehet, aki akarja is!

 Szomorú és kegyetlen, valóságos életeket tár elénk nagy érzékenységgel a szerző. Erős hatású írás, mély nyomot hagy az olvasóban. Sok esetben elképesztően szívszorítóak a történések. 

Ezek nem az írói fantázia szüleményei... ez a való világ! A társadalom peremén élőkről, mély nyomorról, sivár életekről mesél. Akik a nyolcvanas években voltak középiskolások, már jócskán vannak emlékeik, nekik talán még hatásosabb. Aki meg későbbi kiadású, tanulságos és nagyszerű kordokumentumként olvashatja. Tűpontos szociográfiát kap. 

 

Berta élete már nem is hétköznapi módon kezdődött. Beteges anyja, egy zilált kapcsolat és a család hiánya eredményezte sivár életét, zilált lelkivilágát. Így valahol előre borítékolhatók voltak a nehézségek, a nevelőintézet borzalmai. Kilátástalan, lehetetlen család nélkül élni a világban.  Ő is a boldogságát keresi, ahogyan a többiek is. Mindegyikükben ott munkál a jobb és szebb élet reménye. Ami sokszor csupán napi néhány boldog pillanatot eredményez.

 

Tibor életét az apa hiánya és a válás tette tönkre. Szó szerint csak kereste a helyét, próbált megkapaszkodni, gyökeret ereszteni. Egyedül nem ment. Minta, és segítség nélkül élete reménytelenné vált. Talán ő az, aki leginkább érzi, mennyire kiszolgáltatottá vált. Hiába igyekszik, élete nem akar jobbá válni. Juli élete valóságos dagonya, Istenbe szerelmes és a rekordok könyvébe szeretne bekerülni... hogy mivel és hogyan nem nehéz kitalálni. Megrázóan sivár az élete, lelkivilága. Meglepő ezeket a sorsokat olvasni. A regény Dagonya része talán a legerősebb hatású érzelmileg. 

 Józsi is azt érzi, gyökértelen túl sok a titkos problémája. Jehova tanúi hoznak színt az életébe. Végre talál egy kapaszkodót az élethez. Az ő élete is elég érdekesen alakult. 

A négy élettörténetben egyik közös pont az alkoholizmus, öngyilkosságok, drogok használata. Valami pillanatnyi örömforrás, majd józanodás után jön az elkeseredettség. A homoszexuális fiú története mellett vannak itt kemény drogosok és pszichiátriai esetek is. Az intézetis lányok élete talán a legmegrázóbb. Legalábbis nekem az volt.  Nos, el lehet képzelni, hogyan is hatott mindez a nyolcvanas évek szociálpolitikájára. Nem könnyű olvasmány, látlelet a nyolcvanas évek fiataljairól, társadalmáról. 

A szexuális devianciák szinte már hozzátartoznak a reménytelen életükhöz. Egyedül nem megy, ki a felelős a sok elhibázott, elrontott életért? Van ilyen? Túl nagy a szociális hálón a lyuk. Támasz nélküli, hányódó, elveszett lelkekről olvashatunk a kötetben. Elgondolkodtató, nem könnyű olvasmány. Nagyon szuggesztív írás mindegyik.  Ajánlom a Bunkerrajzoló mellé, akár mint ellenpéldát. A kötet remek borítója telitalálat.

Géczi János:
1954. május 4. (Monostorpályi) – Író, költő, egyetemi oktató, esszéista, biológus és képzőművész. 

Több, mint ötven szépirodalmi mű fűződik nevéhez. 2011-ben József Attila-díjat kapott.  

Köszönet a kiadónak! 

Athenaeum, Budapest, 2015

ISBN: 9789632934457

 

Rögös út

Lee Child: Rögös út 
Jack Reacher 10.




                          
"Reacher, egyedül a sötétben. A rögös úton."






A szerző nevével fémjelzett sorozat tizedik része jelent meg ismét, modern, új borítóval a General Press Kiadó jóvoltából. Az eddigi részek egyik legjobb története került új köntösben
az olvasókhoz. Bevallom, Reacher az egyik kedvenc karakterem, három történetét nem olvastam még. Most először visz a sorozat Amerikán kívül, a megoldás szálai Angliába vezetnek.


A Jack Reacher rajongók tudják már, hősünk mindig belekeveredik valahogyan valamibe. Ez esetben egy ártatlan kávézás során lesz tudtán kívül fontos szemtanú. Reacher, a volt katonai rendőr nyugodt, higgadt természetű ember. Amikor megtudja, miért is lenne szükség az ő pontos megfigyelésére, elfogadja
a felkínált lehetőséget, hogy segít megtalálni az egykori katona, Edward Lane elrabolt feleségét. Főleg, mert a nyolcéves kislánya is vele együtt tűnt el. Persze a honoráriumnak felajánlott egymillió dollár is nyomós érv, hogy magánnyomozó legyen.

 A lendületes és színesen izgalmas történet, sok eredeti esemény és helyszín felhasználásával varázsolja el az olvasót. A dúsgazdag kommandóvezér körül sok a titok. Már az első feleségét
Annát is elrabolták egykor, ami nem végződött jól. A pénzének forrása szintén sötét titkot sejtet. Rendőrség természetesen kizárva, csak Lane magánhadserege és Reacher az, aki az emberrablók nyomát kutatja. Fontos helyszín a  csapat bázisa, ami New York híres épületében a Dakota-házban van. Ez több humor és érdekesség forrása is a történetben. Feltűnik egy titokzatos nő is, aki minden lépésüket figyeli. Ő az események során Reacher segítőjévé válik. A hogyan és miért legyen meglepetés! Nekem a mellékszereplők közül ő volt a kedvencem. Okos és tudatos nő.

Az eltorzított, rejtélyes hangú rabló hatalmas váltságdíjat követel, és az összeg ráadásul egyfolytában emelkedik. Izgalmas és fordulatos kalandok várnak a szereplőkre. Jack célja, hogy megmentse az elrabolt asszony és kislánya életét, és nem mellesleg egy szerencsétlenül járt bajtárson is segítsen. Ugyanis egy régi, balul sikerült katonai akció is nagy jelentőséggel bír az eseményekben.
Edward Lane-ről az aggódó férjről mesteri emberábrázolást mutat az író. A titokzatos segítőjéről, Gregory-ról is meglepő dolgok derülnek ki.

A szereplők rokoni kapcsolatai érdekessé teszi a történések sorát. Húgok és nővérek testvéri összetartozása ad különös ízt a kriminek. A háttérben bosszú és szerelemféltés mozgatja a szálakat. Az író egyértelműen jó leíró, a történet élvezetes. Szépen építi fel a cselekményszálat, a beépített "csavar" működik. Ebbe kiválóan illeszkedik Reacher kivételes személye, igazságérzete. Lee Child nagyszerű karaktert teremtett. Igazán jó, hogy csak a főhős Jack Reacher személye állandó, így önálló történetként olvashatóak.

A végére szinte egyedül marad Reacher a rögös úton a kiképzett zsoldosok ellen. A cím is értelmet kap a végére. Magányos igazságosztóként valódi magánháborút vív az angliai farmon. Győz az igazság, a sok kalandos fordulat és titok után a szerelmesek egymásra találnak. Kik azok? Olvasd el és nyomozz Reacher-rel!

A kereken huszadik, legújabb történet jövőre érkezik idehaza.


5/5

Lee Child 1997-ben adta ki az első könyvét, amiben szerepel Jack Reacher. Ez az  Elvarázsolt dollárok címmel jelent meg.
A könyv rögtön elnyerte az Anthony-díj és a Barry-díj „a legjobb debütáló regénynek” járó kitüntetését. Igazán jó indítás volt. Lee Child ma az egyik legnépszerűbb krimiíró a világon. Könyvei állandó sikerlistások, több, mint negyven nyelvre fordították le eddig. Számtalan díjat is nyert, legutóbb a Krimiírók Szövetségének életműdíját. Angliában született (Coventryben), de már jó ideje New Yorkban él feleségével.











Eredeti cím: The Hard Way
Eredeti megjelenés éve: 2006. 


General Press, Budapest, 2015

352 oldal · ISBN: 9789636438067 ·  

Fordította: Gieler Gyöngyi

Csodalány

Jodi Picoult: Csodalány      






                    


"Nem kell elfogadnunk egymás hitét

...de el kell fogadnunk, hogy mindenkinek joga van abban hinni, 

amiben hinni szeretne."

Már megszokhatták a rajongók, hogy Jodi Picoult bizony nagyon bátor, merész témaválasztásai megragadják az olvasó képzeletét. Az eredetileg 1999-ben megjelent Csodalány esetében is így van ez. Sokszínű téma, alapos gondolkodásra serkent. Nem hátrány, ha az olvasó némi Biblia-ismerettel rendelkezik. Úgy még hatásosabb, mélyebb a tartalom. A könyv története a Bibliához hasonlatosan két könyvre van osztva. A fejezeteket fontos idézetek vezetik be.


Kedvelem az írónő munkáit, jó néhányat olvastam is. Vannak saját, személyes kedvenceim tőle. Mikor a fülszöveget böngésztem kissé félve fogtam az olvasáshoz: a családi válság valamiféle szent maszlaggal lesz leöntve, erre tippeltem, rosszul. Szerencsére a történet komoly és időtálló, remek szórakozást ad szívhez szólóan. Imádtam olvasni, bizony azt a bizonyos saját top listámat felborította, helyet kér a dobogón.

A történet szerint egy igazi családi idillbe csöppen az olvasó, ami rövid időn belül átcsap egy csúnya házasságtörésbe. Innen jönnek a problémák, előkerülnek a múlt hibái is. A hűtlenséget egy gyors válás követi, ami fenekestől forgatja fel a kis Faith és édesanyja Mariah világát. Mariah élete arról szól, hogy kislánya mellett legyen, akit rajongva szeret. Azon igyekszik, hogy mindig mindent megadjon neki és boldog gyermekkort biztosítson a lánykának. Ő szeretne lenni a tökéletes anya. Ehhez jó úton is halad. Segítségnek feltűnik a nagymama, aki a történések motorja is. Úgy áll a lánya és az unokája mellett, hogy az nem zavaró, nem telepszik rájuk, ugyanakkor minden támogatást, segítséget, szeretetet megad nekik. Humora ironikus, néha nagyon is! Egyik kedvenc karakterem volt a regényben. Csodálatos "feltámadása" adja a média figyelmének kereszttüzébe a családot.

Faith barátja, őrzője akivel beszélget és látja is az Istent. Nagy kérdés, hogy Isten-e a barátja, vagy mindez csak trükk, szélhámosság, egy magányossá vált és rémült kislány képzelgései. A stigmák megjelenése a testén csoda-e vagy pedig szülői bántalmazást sejtet? A hihetetlen gyógyulások, feltámadások csodák vagy pedig van rá magyarázat? Amit nem tudunk magunknak megmagyarázni, arra ráfogjuk: Csoda! Azt gondolom, hogy nem is kell mindig mindent érteni, tudnunk az okát. Mindenki hisz valamiben, ez nem kérdéses. Az csak finom mellékszál, hogy a kislány nincs megkeresztelve, anyja révén ugyanis zsidó. Nem járnak templomba sem. A meglepetéseket tovább fokozza Faith azzal, hogy kijelenti: Isten, nő! Az külön érdekesség, hogy mindhárom egyház képviselői feltűnnek, magyarázatot keresve. Jodi nem teszi le a voksát, nem akarja az olvasót befolyásolni. Mindenki a maga hite szerint próbálja értelmezni a történéseket. Senki nem akarja a másikat meggyőzni a maga vélt, vagy valós igazáról.

 Anyukája és a nagyi természetesen feltétel nélkül hisznek a kislánynak. Szó sincs egy szeretethiányos gyermek képzelgéseiről, semmi trükk, vagy szemfényvesztés. Még, ha hihetetlennek is tűnik, de így van. Fairh nagyon is tudatos, anyukájához ragaszkodik. Tetszett, hogy nem édelegnek, nem lett a kislány a kizárólagos főhős, Fath a tiszta gyermeki ártatlanságot képviseli. Anyukája élete, szerelme, és a csoda ténye fontosak a regény gondolatiból. Remek karakterekkel színesített, olvasmányos a történés.


Jodi remekül állít ellenpéldát is. Feltűnik a médiacápa, a show-műsoráról ismert Ian Fletcher. Valódi ateista, egész élete arról szólt, hogy bizonyítsa: Isten nem létezik!  Való igaz, neki is minden oka, jó oka van elméletének bizonyítására. Sok olyan tragédia árnyékolta be életét, hogy kételkedjen. Az ő életének is van egy nagyon szomorú titka. Ian a másik kedvenc szereplőm, hatalmas jellemfejlődésről tesz tanúbizonyságot!
Fokozatosan szorulnak háttérbe önös érdekei, a műsor nézettsége és a hír hatalma. Ahogy megismeri és megszereti Faith-et és édesanyját. Fokozatosan sodródik egymás felé a két magányos és szeretetre, megértésre vágyódó ember. Lassan, de biztosan találnak menedéket egymásnál, pedig megismerkedésük elég viharosra sikerült, hiszen ellentétes oldalt képviseltek.


A másik szál, nem meglepetés egy bírósági tárgyalás: Colin az apuka ráébred, kislánya nélkül nem teljes az élete és, ami minden válásnál megalázó: anyukát le kell járatni, hiszen nála nincs biztonságban a média miatt. Izgalmas macska-egér játék kezdődik a bizonyítékok terén. Valahol a bíró is észrevehetően Mariah és a kislány pártján áll. Az önzetlen anyai szeretet és a feltétlen gyermeki ragaszkodás egyértelmű. Sok váratlan és meglepő fordulat vár még a szereplőkre és az olvasóra. Szívmelengető, szép történettel ajándékozott meg Jodi Pucoult. Nem cukormázas, nincs súlyos, gyógyíthatatlan betegség, csak a szeretet és a hit ereje. Biztosan sok újabb rajongóval nő az olvasók tábora. A Csodalány újra a legfontosabb kérdéseket feszegeti. Van-e, hol a határ csoda és valóság között? Összeegyeztethető-e az orvosi hivatás és a vallás?Amikor a tudomány már többre nem képes, jön a csoda. Csak hinni kell!



Érdemes elolvasni, kell egy szeretetre, az egymás iránti elfogadásra, összetartásra biztató történet. Lehet hibás a gondolat, amiben hiszünk, de hinni és bízni kell. Mindegy, hogy fehér vagy fekete a bőröd, avagy sárga. Istennek, vagy Allahnak imádkozol, ha úgy érzed erre van szükséged. Kell, ott fent egy ország...  Az emberek azt hallják, amit hallani akarnak. Abban hisznek, amiben hinni akarnak.

Ami még feltűnt: már több fordító is fordította Jodi könyveit magyarra, ám most éreztem leginkább, hogy a hétköznapi beszélt nyelv és az irodalmi között nem volt akkora különbség. Nagyon szép és kerek mondatok, jól olvasható és élvezetes a fordítás, ami most Peiker Éva munkája. Élmény volt olvasni gördülékeny stílusát.

Jodi Picoult számos irodalmi díj birtokosa, eddig több, mint húsz kötet fűződik a nevéhez.  1992 óta jelennek meg regényei, a New York Times bestseller szerzője.
A Princeton Egyetemen tanult kreatív írást, ahol a férjét is megismerte. Vele és három gyermekükkel él egy New Hampshire-i kisvárosban. Főbb sikerkönyvei: A nővérem húga, Elrabolt az apám, Vezeklés, Sorsfordítók, Tizenkilenc perc, Gyere haza! Egyszerű igazság, Házirend.
Köteteit idehaza kizárólag az Athenaeum Kiadó gondozza.








5/5   



                                                                           



Köszönet a kiadónak!


Eredeti mű: Jodi Picoult: Keeping Faith
Eredeti megjelenés éve: 1999.   


Athenaeum, Budapest, 2015

568 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632934518 · 

 Fordította: Peiker Éva

Lányom

Jane Shemilt: Lányom


                                             







Felkavaró és felzaklató a történet ez kétségtelen, ahogyan 
azt a fülszöveg is ígéri. Mégis, nem erre számítottam.
A borító is remek, sokkal jobb, mint a külföldi kiadásé. Kifejezőbb. Minden adott a remek kikapcsolódáshoz és élményhez.



Aztán mégis a csalódás kategóriába került ez a történet nálam. Idegtépően lassan bontakozik ki a cselekmény, időben is ugrált. Na, ezt végképpen nem szeretem. Ettől függetlenül, javaslom elolvasásra, mert rengeteg értékes gondolatot hordoz. Csak a mód és kivitelezés az, ami nagyon nem tetszett. Oké, Jane Shemilt elsőkönyves, az írói tapasztalatlanságot, egyéb gyermekbetegségeket nézzük el neki. 


A történet nagyon idilli, már-már túlságosan az. Orvosházaspár, kamaszodó gyerekekkel.
Minden tökéletes, gazdagok, a munkájuknak élnek és rendezettnek tűnik az életük. Ebbe a nagy rózsaszín idillbe rondít bele, amikor a tizenöt éves lányka eltűnik. Innentől szépen omlik össze a
saját világuk. Sorra derülnek ki a sötét kis családi titkok... apu jó ideje csalja anyut a kolléganőjével, 

a nagyobb srác drogozik, a kisebb pedig a saját neméhez vonzódik. Természetesen ezekből anyuci SEMMIT nem vett eddig észre... Hol élnek ezek? És hogyan? Egymás mellett, egy háztartásban éli mindenki a maga kis életét... A két fiú közt sincs összetartás, pedig ikrek.

Anyucira várnak még sokkoló felfedezések a lányával kapcsolatban is. A szende ártatlanság ugyanis terhes, amit a legjobb barátnője tud, anyu nem. Eddig otthon még a szex szót sem ejtették ki... na, ezek után miért is kell meglepődni? Ám ezzel nincs vége, egyik meglepő felfedezés a másikat éri.
A "család" tagok békésen élnek egymás mellett, de nem beszélgetnek egymással, a gondokat elleplezik. Itt az eredmény.

Anyuci az utóbbi évek legidegesítőbb regényalakja, a sablonjaival, állandó aggódásával és nyavalygásával, ami késő bánat és önsajnálat. HOL volt, amikor kellett volna egy anya? A gyerekei úgy irányítják, ahogy azt ő elvileg elvárja tőlük. Amúgy a nyomozás pedig egy vicc, szinte nincs is... adatgyűjtés, kihallgatások, egy helyben topogás van egy év után is. Elképesztő, amikor a nyomozó és anyuci összegabalyodnak... Na, ezt tényleg nem kellett volna. Persze, apuka sem az, akinek elsőre látszik. Tökéletesen igaz: hajsza a karrier és a pénz után. Közben éppen saját családjukra és egymásra nem figyelnek. A hibák, okok és okozatok összessége a történet. Apró kikacsintás: apuci és a lánya összetartóbb egy kissé, ahogyan a nagyobb fiú is jobban átlátja a húga és apja dolgait, de nem szól...


Mellékszálnak sok egyéb, felesleges és lényegtelen dolog van beleszőve, miközben a történetvezetés összevissza ugrál az időben. Ez különösen zavaró, nehezíti az olvasást, rontja az élményt. Jól jött volna egy ügyes szerkesztő, nagyon kell figyelni, pedig csak sablonos dolgok történnek a regény kétharmadáig.

Anyuci egy álomvilágban élt eddig az ébredés pedig eléggé fájdalmasra sikerült. Rájön, a lányát
már régen elveszítette! Azonban mire -utólag- próbál kiigazodni a gyermekei lelkivilágán már késő.  Időben kéne leülni és beszélgetni velük. A fiúk is és a lány is hazudoznak és ez nem tűnik fel, mert egyszerűbb elfogadni azt a vélt valóságot. Azt, hogy milyennek akarjuk látni a saját gyerekünket
egy dolog, mert a valóság egészen mást mutat! A nagyfiú volt az, aki valóságában látta az egész családot és bátran ki is mondta véleményét, érzéseit... amin persze anyu megsértődött és zokon vett. Anyu csúnyán megbukott a szülői szerepben, ahogyan apu sem csillog. Zsebpénz utalva, gyermeknevelés elrendezve.


Az egymással való törődés odafigyelés, amire talán felhívná a figyelmet a regény. A befejezés is 
elég váratlan fordulatot hoz. Igazából egészen érthetetlenné teszi az egészet. Miért? Az olvasó csak néz ki a fejéből és nem érti, nem akarja elhinni. A biztos anyagi háttér és egzisztencia helyett
a szabadság? Talán, de mindezt egy gyerek teszi? A miértre pedig nincs válasz.
Felkavart és felzaklatott rendesen, talán célt ért, ha ez volt a célja az írónőnek. Mégis ott a nagy kérdőjel a végén... szóval, ha van remek alapanyagom egy lecsóhoz, attól még nem lesz az, ha nem dolgozom össze őket és csak úgy belehajigálom a fazékba a hagymát, paprikát és paradicsomot!
Kár érte, lehetett volna sokkal jobb, nem ennyire kusza, a lehetőség benne volt.

3/5

Jane a Bristol Egyetemen fejezte be tanulmányait kreatív írásból, majd mester szakra ment szintén erre a szakra a Bath Spa-ra. Mindkét iskolát kitüntetéssel végezte el. Lányom című első regényével rövid listára került a Janklow és Nesbit díjért.
Most Bristolban él férjével-, aki idegsebészeti professzor - és 5 gyermekével.

Eredeti mű: Jane Shemilt: Daughter
Eredeti megjelenés éve: 2014.




General Press, Budapest, 2015

344 oldal · ISBN: 9789636438081 · Fordította: Szabó István

Lady Chatterley szeretője

D. H. Lawrence: Lady Chatterley szeretője 







A regény zaklatott előéletét nem csodálom:  merész, jó néhány pikáns elemet tartalmaz a történet. Az akkori prűd erkölcsű Angliában nem kis felháborodást keltettek David Herbert Lawrence sorai. Az 1928-as első megjelenésekor mind az angol, mind az amerikai hatóságok pornográfia vádjával elkobozták. Afféle kalózpéldányok keringtek belőle külföldön. Természetesen ettől még izgalmasabb lett... Szókimondóan nyílt szövegeit megcsonkították, több, mint harminc évig nem is adták ki a teljes szöveget. Erre a hatvanas évekig kellett várnia az olvasó közönségnek Angliában. 



Akkorra mondhatnám elmúlt a varázsa, hiszen akkoriban jócskán tért hódított a szex, drog és rock and roll. 
Változtak az erkölcsök, az emberek is nyitottabbak, elfogadóbbak lettek.  

A történetről:  
Sir Clifford a háborúban súlyos sebesülést szenved és tolószékbe kényszerül. Felesége, Constance jó feleséghez illő odaadással ápolja férjét, de idővel világossá válik, hogy a fiatal és életerős nőt nem elégíti ki a betegápolói szerep... A teste vágyakozik, látja és érzékeli ezt  Sir Clifford is. Ezért úgy dönt, megengedi feleségének, hogy szexuális kapcsolata legyen más férfiakkal. A modern regényirodalomban elsőként ábrázolja kendőzetlenül, szókimondóan a testi szerelmet. Lady Chatterley küzd a konvenciók, a megszokás ellen, és a mindennapok közönye ellen…őrlődik az elvárások és a vágyakozások között. 

Azért több ez egy egyszerű erotikus regénynél. Még ha az alaptörténet pikantériája épp a szerzővel esett meg: ő maga is felajánlotta, már nagybetegen, nejének, hogy válasszon szeretőt magának - sőt, ő maga javasolt is mindjárt egyet. Csak hogy jó kezekben legyen az asszony... ennyi előzmény után a nemi szervek megszemélyesítő nevei, már nem is okoznak akkora meglepetést. Humorral közelítve a dolgokhoz, ez is egy játék. 


Mi lenne, ha Sir Clifford nem sérül meg a háborúban? Lawrence komoly kérdéseket boncolgat, amihez a szexet használja eszközként. Connie lelki vívódásai néha zavartak, mégis, annyira tökéletesen emberi, ám a kedvenc karakterem egyértelműen Mellors. A női olvasok az ilyen karakterekbe szoktak beleszerelmesedni... A két különböző osztályból való ember találkozása, szenvedélye mellett az iparosodó Anglia adja a hátteret. Gyönyörű leírások, remek stílus jellemzi a regényt. Olvasmányos, nem csak az erotika miatt.

Bevallom persze kamaszként, amikor először lett elérhető hazánkban rögtön lecsaptam rá. Igen, az erotikus részek voltak érdekesek, (szeretkezés után, tánc az esőben az erdőn... igazi nagy jelenet!). Felszabadultan, szabadon, boldogan. Szép!

A korabeli angol társadalom hanyatló arisztokrata világába bepillantani, "kukkolni", milyen gondolatok kötődtek a szexualitáshoz az érzékiséghez, milyen tabuk épültek a társadalom egyes rétegeibe elgondolkoztató.

Magyar nyelven először 1933-ban látott napvilágot – csonkított formában –, aztán egy fél évszázadon keresztül csak irodalmi legenda volt. Teljes szövegét 1984-ben kapta kezébe a magyar olvasó. Azóta több kiadásban elérhető. Természetesen a filmes feldolgozások is elkészültek. Azért először a regényt ajánlom, aztán a filmes változat valamelyikét. Lehetőség szerint Sylvia Kristel (Emmanuelle) félét 1981-ből, vagy Sean Bean féle TV-sorozatot 1993-ból.

5/5

 Ma 130 éve született D. H. Lawrence (1885. szeptember 11 – 1930. március 2.) angol író.
 Arthur John Lawrence – éppenhogy írástudó bányász – és Lydia Beardsall – iskolai tanárnő – negyedik gyermekeként Lawrence egy nottinghamshire-i bányavárosban töltötte gyermekkorát. Szülőhelye ma múzeum. A munkásosztálybeli élet nehézségei és a szülők civakodásai rányomták bélyegüket Lawrence művészetére. 1908-ban Londonba költözött, és szabadidejében írt. Végül újságokban is megjelentek írásai, és innen már felfelé ívelt pályafutása. Az anyjával való szoros kapcsolata fedezhető fel a  Szülők és szeretők híres szereplőjének, Mrs. Morelnek a regénybeli fiával, Paullal való kapcsolatában.

Lawrence 1919-ben elhagyta szülőhazáját. Bejárta Sziciliát, Máltát, Szardíniát, Ausztriát és Németországot. Sok művében megjelennek ezek a tájak, országok. 1922-ben azzal a szándékkal indult hajóútra Amerika felé, hogy ott letelepedjen. Lawrence művei közül leginkább regényei híresek, a Szülők és szeretők (Sons and Lovers), a Szivárvány (The Rainbow), a Szerelmes asszonyok (Women in Love) és a Lady Chatterley szeretője (Lady Chatterley's Lover). Ezekben az író arra a kérdésre keresi a választ, hogyan élhet az ember boldog életet az egyre iparosodó környezetben. Annak ellenére, hogy gyakran realista írónak mondják, Lawrence regényeinek szereplőit jobban megérthetjük, ha tanulmányozzuk a szerző életfilozófiáját.

Mindössze 44 évet élt.






Eredeti mű: David Herbert Lawrence: Lady Chatterley's Lover
Eredeti megjelenés éve: 1928.


Magvető, Budapest, 1984

468 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631401847 ·  

Fordította: Falvay Mihály

Peremvilág

Onagy Zoltán Tímea Gulisio: Peremvilág 
 Szerelem tiltott utakon

                                                              
"Látszattolerancia, vagy az emberi lélek ismeretének teljes hiánya, netán mindkettő."




Az Athenaeum Kiadó új kötete igazi meglepetés!
Az alcím mindent elárul. Amikor a boltokba kerül egy ilyen témával foglalkozó könyv a melegekről, vagy a ritkábban a  leszbikusságról mindig ott a lehetőség, hogy botránykönyv születik. Nos, ezt nagyszerűen elkerülték a szerzők. Onagy Zoltán már írt hasonló, "beszélgetőskönyvet", kettőt is. Most egy fiatal és tehetséges prózaírással és festészettel is foglalkozó leány a beszélgetőtársa. Téma pedig a leszbikusság.



Milyen melegnek lenni akár nőként éli meg az ember vagy férfiként. A háttér, lelki oldal is remekül megjelenik. A téma valóban nyílt és őszinte válaszokkal kerülhet közelebb az érdeklődő olvasóhoz.
Tímea Gulisio nem jön zavarba a kérdésektől, érezhetően valóban őszinte válaszokat ad. Néha bizony meglepően nyíltan válaszol. Nincsenek tabuk, a "jajj, erről inkább ne kérdezz" itt nem játszik. Valóban őszinte és tartalmas beszélgetés részesei lehetünk. A kérdések jól átfogják a témát. A vadász és zsákmány kérdésen túl a hit és erkölcs, se veled - se nélküled-ig egészen a melegházasság lehetőségéig terjednek a válaszok, sok irodalmi és történelmi kitekintéssel. Valójában nem tabudöntögetésről van itt szó, csak egy alapos és őszinte beszélgetésről. Nem kevés önkritikával.

"De jól esik a vadászat. Leszbikus nő viszonylag kevés van, ám biszex és kíváncsi, meg törődésre vágyó rengeteg."

Mesél a családjáról, nevéről, és a kezdeti bátortalan érzéseiről. Sok esetben a sztereotípiák is megdőlnek.
Mit is jelent „más”-nak lenni, lelkileg, társadalmilag, régen és napjainkban. Tímea izgalmas beszélgetőtárs, hallatlanul szókimondó, nem kendőz el semmit. Bevallom, volt már ilyen témájú könyv a kezemben, de ez tényleg kitűnik őszinteségével. A legérdekesebb talán a végén a különböző "fíliák" felsorolása. Ugyanakkor, biztos vagyok benne, hogy lesznek, akiknek ez már sok. A vallási oldalát már nem is említeném... Bővebbet Tímea írásairól, képeiről a linken!


Izgalmas kérdés, hogy a hatvanhárom éves író és az alig huszonhat éves lány hogyan is került kapcsolatba, amiből ez a könyv született. Akikben bármiféle ellenérzés van azoknak nem igazan ajánlom, pedig segíthetne az elfogadásban, megértésben. Akiket érdekel a téma és nyitottak azok pedig biztosan sok érdekességet fognak kiolvasni a sorokból. Mindenképpen okos és tanulságos beszélgetés ez. Egy igazán mai, alkotó ember érzéseiről világlátásáról mesélnek a sorok. Különös, nem mindennapi a történet. A homoszexualitás régen is és ma is megosztó téma. Melegnek lenni még mindig veszélyes Európa keleti részében. Az elhallgatás pedig megöli a lelket. Kiemelném a képzőművészeti részét: képek, filmek elemzésével, népszerű és közismert emberek említésével segítik megérteni és elfogadni ezt az érzést.

Valóban ez az a téma, amiről egyre többet lehet beszélni, mégis keveset tudunk. Az egész életre kihat és nem csak a szexről, partnerkeresésről szól! Léleknyomorító folyamatos képmutatásban élni. Ezzel szakít most bátran Tímea. Őszinte, kitárulkozóan mély beszélgetést olvashat a kedves olvasó. Tímea figyelemre méltóan nyilatkozik, sok kérdésre ad választ. Nem mondom, hogy nem kerekedett el a szemem néha, mondott újat a témában. Ajánlom nem csak az érintetteknek, hanem mindenki másnak is, akit érdekel a téma, nyitott erre. Talán az erősen vallásosak, mereven gyűlölködőknek nem, mert róluk is elmondja a tapasztalatait és a véleményét. Ami korántsem hízelgő érthetően. Az olvasottak bizonyára segítenek a megértésben és elfogadásban mindenkit.





Köszönet a kiadónak!


Athenaeum, Budapest, 2015

keménytáblás · ISBN: 9789632934600

Ne hagyd el a hajót!

Brian Doyle: Ne hagyd el a hajót! 
 Tengeri kalandregény  

                                     




Úgy gondolom, mindenki érezte már azt, hogy elege van a világból, a gondokból, problémákból. A hülye főnökéből, a féltékeny társából, az anyósából, mindenből és mindenkiből. Jó lenne elvonulni, eltűnni egy időre. Én magam is voltam ezzel így, ahogyan a regény főhőse  Declan O’Donnell. Egy lakatlan szigetért mit nem adnék néha!  
A Tarandus Kiadó nyári újdonsága ez a tengeri kalandregény, ami a  címéhez híven elképesztő kalandokra hívja az olvasót.  



Declan O’Donnell tehát hajóra száll, (egy nagyobbacska koporsó, alig 6 méteres) és nekiindul a széles Csendes-óceánnak. Elege van az emberekből és problémáikból. Örül, hogy végre egyedül lesz saját kis világában, nem tartozik majd sehová, nem kötődik senki emberfiához. Úgy érzi, őt élete során senki nem szerette igazán, és ő sem tudott senkihez kötődni. Ki is jelenti: nem szereti a drámát, a problémákat, ő az egyszerű és bonyodalom nélküli életre vágyik.
Úgy gondolja, azzal minden problémát megold, ha egyedül van, akkor nincs probléma sem! Nos, erre menetközben rájön, nem egészen van ez így. Az élet attól kerek, ha akadnak problémák is... felelősség és döntési kényszerek elől nem lehet elhajózni, csak magában, és csak a maga kedvére, a saját szeszélyeinek engedve élni ugyan olyan unalmas és túl egyszerű is lenne.


A valóság és a képzelet szárnyán utazik. Nagyon unalmas lenne azonban ez az utazás, ha csak arról szólna, Declan egymagában hajókázik az óceánon. Amikor egy kis szigeten megáll élelemért és üzemanyagért egy régi barátja és kislánya várja. A frissen megözvegyült Piko és a mozgáskorlátozott, kilenc éves kislánya Pipa sok újabb esemény forrásai lesznek a magányból és a kényszerű összezártságból adódóan. A két férfi barátsága, világlátása, és Piko családi tragédiája bontakozik ki a sorokból. Mindenki cipeli a saját terheit.

Declan és kis csapata természetesen az elemekkel is megküzd. A tengeri viharok adottak. Azonban feltűnik a Tanyec, egy nagyobb hajó. Útja és célja ismeretlen. A kezdetben barátságosan induló találkozás a későbbiekben átvált afféle modernkori kalózkodássá. Erről többet most nem is árulok el! Kaland lesz bőven. Declan újabb feladat előtt áll: a barátságát kell bizonyítania.

Declan  magányos hajója lassan megtelik humorral és szeretettel, ahol persze akadnak veszekedések és feszültségek. Egy titokzatos hajótöröttet is felszednek, akiről érdekes dolgok fognak kiderülni. Hogy ki ő, hogyan és miért került oda? Olvassátok el, érdemes lesz. Ez a szereplő és Pipa voltak a kedvenceim a történetben.

Az emberi szereplők mellett akadnak különleges halak, no meg madarak. A kezdeti magányát és minden gondját, baját egy sirálynak meséli el Declan. Neki önti ki a szívét, vele osztja meg érzéseit. Tetszett ez a rész és nagyon valóságszerű volt, igazán nem volt nehéz beleképzelni magam ebbe a helyzetbe. Szóval, ha legközelebb arra a bizonyos szigetre vágyom, ezt a könyvet biztosan viszem magammal.

A kiadó sehol nem említi, a Ne hagyd el a hajót! a szerző előző könyvének, a  Mink Rivernek a folytatása. Bár Declan O Donnell belső gondolataiból kiderülnek az előzmények, azért jó lenne olvasni azt is. Ettől eltekintve a sztori önmagában is megáll és élmény lesz. A borítóba pedig rögtön beleszerettem, pedig az eredeti is remek! Íme:






Hajózz és kalandozz Declannal kedves olvasó, csak arra vigyázz, hogy Ne hagyd el a hajót!









Eredeti cím: The Plover
Eredeti megjelenés éve: 2014.
 
                                                                    Brian Doyle New Yorkban született 1956-ban, és több mint húsz éven keresztül dolgozott újságíróként Portlandben, Bostonban és Chicagóban. Jelenleg az oregoni Portlandben él családjával. A helyi egyetem lapjának szerkesztője, esszégyűjtemények, verseskötetek, novellák és regények szerzője, amelyek közül aMink River 2010-ben elnyerte a Foreword Reviews Év Könyve-díját. Írásai különféle lapokban olvashatók a világ számos pontján – The Atlantic Monthly, Harper’s, Orion, The American Scholar, The Sun, The Georgia Review, The New York Times, The Times of London –, valamint gyűjteményes kötetekben, mint amilyen a Best American Essays, Best American Science & Nature Writing és a Best American Spiritual Writing című antológia. Számos elismerése közé tartozik három Pushcart-díj, a John Burroughs-díj, valamint az Amerikai Művészeti és Irodalmi Akadémia irodalmi díja, amelyet olyan neves elődök kaptak meg például, mintKurt Vonnegut vagy Flannery O’Connor.






Tarandus, Győr, 2015

328 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155261978 · Fordította: Pordán Ferenc

Alkalmasság

Rideg Krisztina: Alkalmasság  
 


                                               
"Elhull a virág, eliramlik az élet..."











Petőfi Sándor Szeptember végén című versének második szakaszának kezdő sora, ami annyira illik ehhez a könyvhöz. Kosztolányi Dezső szerint ez a legszebb magyar verssor. Kifejező. Mint tudjuk, Petőfi a vers keletkezése után nem egészen két évvel meghalt, Szendrey Júlia pedig a következő évben újra férjhez ment...


Rideg Krisztina könyvének témája a halál, ami ugyan az élet része, lezárása. Mégis fáj az elmúlás, elveszíteni azt, akit szeretünk. Tudjuk, de nem értjük, nem fogjuk igazán fel: miért? Miért éppen velünk történik, miért a mi szeretett családtagunkat kell elveszíteni? Mi van utána? Hogyan lehet elengedni, elfogadni és megbékélni a ténnyel, hogy szerettünket többet már nem láthatjuk? Ő egy másik dimenzióba távozott. Hiába a csodás márvány emlékmű... semmi nem pótolja, nem
adja vissza azt, akit elveszítünk. A halál misztikuma már gyerekkorban ott köröz és érdekes, ugyanakkor félelmetes tényével kísért. Fel és megfoghatatlanul kíséri életünket. A rokonok elmúlásában a mi életünk egy darabja is elveszik. Az első temetést soha nem felejtjük, bármennyire nem vesszük tudomásul a halál ott lebeg felettünk. Nehéz egy gyerekkel is megértetni: a nagyi elment, elaludt örökre. Már nem fog lekvárt főzni, csodálatos pogácsát sütni, amilyet csak ő tudott. Hiába a pontos recept nem is sikerül úgy soha többet az a pogácsa.  Már nem lehet hozzá bújni, megfogni a kezét, virágot szedni, sétálni vele. Már nem lesz ott a családi ünnepeken. Az élet tovább megy, nélküle. Lassan megszokjuk, hogy nincs velünk, de feledni nem tudjuk.


Krisztina a nagymamája elvesztését írta meg. Mikor és hogyan találkozott a halállal, élte meg a gyászt. Sajnos ez mindenkivel megtörténik, valamilyen formában. Nem mindegy mikor és hogyan. Az elmúlás szomorú tényét nem tudják enyhíteni a
kegyes hazugságok, a morfium injekciók sem. Megrázott és felrázott ez könyv. Hasonlóan vesztettem el én is a nagyanyámat.

Már a szó is borzalmas: elfekvő osztály... és ott emberek vannak! Megéltem én is azokat a pillanatokat, szagokat. Combnyaktörés, na ez a másik rémes szó az életemben, miatta ment el Mama... pedig, még 70 sem volt. Bennem is felsikított: Miért? És ő tudta, hiszen 26 évig ápolónő volt, hiába mondtuk: hazamegyünk, meggyógyul... Feltépett a könyv néhány sebet, de kellett a megtisztuláshoz. Néha kell a sírás, a fájdalom.

Akik egykor erős, szép emberek voltak, most megfáradt, összetört és remény nélkül próbálnak reménykedni. Kiszolgáltatottan, magányosan. Mert ahogyan írja: Isten nélkül lehet élni, de meghalni?

Nem mindegy mikor, és milyen körülmények közt kell elbúcsúznunk tőle. Tudom, van akinek az
ad vigaszt, ha akár naponta kimegy a sírhoz, más pedig azt mondja: itt belül, bennem él tovább.
Ha rá gondolok, felidézem egy közös emlékünket.  Mennyire más egy temetés falun, mint városon. Ezek is megjelennek az írásban. Érzékeny és finom lírája mindenkit megfog. A többi családtag gyásza, érzései is megjelennek a sorokban. Őszinte érzésekkel ír. Mindenkinek vannak veszteségei, akikért gyertyát gyújthat és emlékezhet rá. Méltó módon, ahogyan ő érzi, és jónak véli. A fájdalom ott sajog még sokáig, hosszú évekig is. Nehéz az elengedés, és kell néha a kegyes hazugság. 

Az élet reményteli és tovább él a gyermekünkben, akinek mesélhetünk a régi elődeinkről, képeket mutathatunk. Megidézve az eltávozott alakját, személyiségét. Aztán bizakodhatunk, ha majd oda fordul az idő kereke, miértünk is lesz, aki ejt néhány könnycseppet. Megtart jó emlékezetében
esetleg még évek múlva sem felejt el. Ezen dolgozzunk, hogy maradjon utánunk néhány közös emlék, jó pillanat.



Itt tudod megrendelni:
http://ridegkrisztina.hu/megrendeles

Köszönet a könyvért és a dedikálásárt az írónőnek!









Magánkiadás, Budapest, 2015

116 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631226300 ·  

Illusztrálta: Halász Gabi

Tűzpróba

James Dashner: Tűzpróba

Az Útvesztő-trilógia második kötete 

(Filmes borítóval) 

Az útvesztő valóban csak a kezdet volt. A regény már az első mondattól lebilincselte az olvasóit. 

James Dashner „Az Útvesztő” című regénye biztos sikerre volt ítélve. A filmesek is rögtön felfigyeltek rá. Végre egy olyan könyv az ifjú olvasóknak, ami elrepíti őket egy különös világba és fantáziájukat is megmozgatja. Az elvarázsolt olvasók izgatottan várták a folytatásokat, amik természetesen ismét filmre kerültek. Alig 1 évvel ezelőtt mutatták be Az útvesztő trilógia első részét. 

Máris -alig két hét múlva- érkezik a hazai mozikba a folytatás a Tűzpróba. A Cartaphilus Kiadó a könyvet most filmes borítóval is elérhetővé tette a rajongók nagy örömére.

Az Útvesztő ugyancsak bestsellerré lett folytatásában Thomasra és társaira újabb vérfagyasztó megpróbáltatások várnak. A Föld felszínét hatalmas napkitörések jórészt felperzselték, az emberiséget megtizedelte egy halálos vírus. A fiatalok megtudják, hogy ők is megfertőződtek, ám ha kiállnak egy újabb Próbát, meggyógyulhatnak... addig azonban sok kaland és megpróbáltatás vár a csapatra. A második rész talán sokkal izgalmasabb volt, akciókban nincs hiány. Sorra merülnek fel újabb kérdések is. Nem lehet félretenni a könyvet, mert hátha a következő oldalon derül fény mindenre. A bolygó lakóinak nagy része odaveszett. Akik megbetegedtek azok előbb-utóbb tomboló véglénnyé váltak. Mark és Trina is a túlélők kis csoportjához tartozik. Mindennap az életben maradásért küzdenek, az élelmükért, a nyugalmukért. A természet lassan újjáéled. Vajon az emberiség teljes kiirtása a cél? Ki akarja a pusztulásukat? Létezik kiút ebből a borzalomból? Mi lesz a megoldás? Izgalmas kérdések kerülnek az olvasó elé. Az olvasási élmény mellé a film látványos akciójelenetekben és titokzatos fordulatokban bővelkedik. Világvége utáni világában egy csapat saját életére egyáltalán nem emlékező fiatal próbálja túlélni a riasztó hétköznapokat, és próbál keresztüljutni egy mindig változó labirintuson.     

Olyan is volt, amikor azt hittem, hogy végre mindent értek, de aztán ahogy a végére értem, rájöttem, hogy semmi nem az, aminek látszik elsőre. James Dashner mesterien csavarta meg a történet folyamát. Ezzel is fokozva, fenntartva az izgalmakat. Valóban egy nagyon jó kis sci-fi – kalandregény, a karakterek is szerethetően váltanak ki az olvasóban érzelmeket. Thomas kissé bátortalan, lehetne még vagányabb, Theresa pedig... hol ilyennek, hol olyannak láttam, pedig  összességében egy elég erős női karakter. Céltudatos, és a fináléban ezt csak jobban bizonyítja!  Brenda egy igazi csodabogár. Kissé nagyképűnek tűnik, Aris pedig a komolyságot képviseli a történetben.

Valóban viszonylag lassan indul be a történet, de a vége megmenti a könyvet. Mégis hiányzott néhány válasz, azok nem igazán lettek, a kérdések nem hogy fogytak volna, csak további nyitott kérdések maradtak az olvasóban. Persze, ez valószínűleg ügyes fogás a harmadik rész izgalmait fokozni hívatott. Elhiszem, hogy mások talán másként látták a könyvet, és ezt el is fogadom, nekem viszont tetszett, és kíváncsian várom a következő részt.  James Dashner elrugaszkodott a földtől, igen, és összehordott egy csomó képtelenséget, csakhogy ezzel megteremtett magának és nekünk egy (szerintem) hihetetlenül izgalmas világot. Végül is nem erről szól az egész fantasy-disztópia világ, vagy eleve a szórakoztató irodalom? Az első könyvhöz tökéletes folytatás érdekes meglepő és nagy kérdő jellel a végén.
Még egy fontos hír: Szeptemberben jelenik meg a trilógia előzmény-kötete, a Halálparancs.


Kellemes, borzongató izgalmakat az olvasóknak, és 2015. szeptember 17-én irány a mozi!


 

Tekintse meg a nagy sikerű könyvsorozat második kötete alapján készült film előzetesét.  Az Útvesztő folytatásában még különlegesebb vizuális világ és még fordulatosabb történet fokozza az eddigi izgalmakat. Hamarosan a mozikban!

www.youtube.com/embed/ey5xtRsaDUo

Cartaphilus, Budapest, 2015

416 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632664453 ·  

Fordította: Havadi Krisztina

Ami nem öl meg

David Lagercrantz: Ami nem öl meg  

 
                             



Biztos vagyok benne, hogy sajnos ez a könyv - jó magyar szokás szerint - sok vitát fog generálni, kap hideget-meleget, bár erre semmi ok nincs. 
A rajongók egy része szinte szentségtörésnek képzeli, hogy egy már halott író témáját egy másik vigye tovább. 

Gyorsan leszögezném: Az író sikerrel vette az akadályokat, még a léc sem rezgett. Engem meggyőzött, vállalható, jól illik a sorozatba. Tény, hogy igazi kult-sorozat lett a Millennium-trilógiából, a maga eddigi eladott 80 milliós példányszámával. Pedig már előtte is létezett a skandináv krimi, mint műfaj. Azonban ez a sorozat indította el világszerte azt a hullámot, ami ekkora hatással volt az olvasókra.  

A skandináv krimik egyik legnépszerűbb és legfontosabb szerzője, Stieg Larsson. A Millennium-trilógia három kötetének megjelenését, 
és a nyomában beköszöntő világhírt már sajnos nem érte meg. Alig 
50 éves volt, mikor elvitte a szívroham. Tény, hogy ez csak fokozta a sorozta misztikumát. A könyveiből előbb svéd, majd amerikai filmek is készültek. A műfaj alapja ez a sorozata. Kihagyhatatlan, sodró, olvasmányosan elgondolkodtató, komplex a történet.

Attól a ténytől el kell szakadnunk, hogy Stieg Larsson sajnos már nincs köztünk, érdemei egyértelműek, elvitathatatlanok. 
A negyedik részt egy új író, David Lagercrantz jegyzi. A filmek világában is jellemző, hogy egy egy népszerű sorozathoz más más rendező készít újabb alkotást. Például akár Batman, akár Őfelsége legnépszerűbb titkosügynökére, James Bond-ra gondolok. Semmivel sem rosszabb az Aranyszem, a Skyfall vagy éppen a sorozatot elindító Dr. No. Pedig a három filmet három különböző rendező forgatta.   

Lisbeth Salander és hű segítőtársa, Mikael Blomkvist visszatértek. Sok skandináv krimit szerető és értő olvasó örömére! Valóban, kellett egy adag bátorság a sorozat folytatásához.  

Blomkvist nem találja önmagát, kikezdték a hírnevét az ifjú és gyors sikerre vágyó kollégák. Kellene egy újabb ütős címlapsztori, mert a Zalachenko-ügy hatása már lecsengett. Ekkoriban költözik haza az USA-ból a svéd intelligenciakutató Frans Balder professzor, aki élete válságos időszakát éli. Egyik fő oka a változásnak, hogy félti az új felfedezését, úgy érzi, azt máris ellopták. A másik oka, hogy magához vegye a nyolcéves fiát August-ot, aki autista. 

Ha elárulom, hogy a professzor mivel is foglalkozik, mit fejlesztett ki, máris a cyber-bűnözésnél járunk. Mindenkit megfigyelnek, lehallgatnak. A Hackerköztársaság tagjai is akcióba lépnek. Maga a professzor keresi meg Lisbethet, hogy segítsen neki.

Amikor ez tudomására jut Blomkvistnak, és ő is kap egy telefont az éjszaka közepén, felpörögnek az események. Lagercrantz a Millennium összes fontos és jelentős szereplőjét beépítette az új regénybe. Nem csak Erika Bergen vagy Jan Bublanski nyomozó tér vissza, hanem Lisbeth, A tetovált lány első gyámja, Holger Palmgren is. Ő adja a történet egyik legérdekesebb vonalához a megoldást, ismét egy sötét titkot tudhatunk meg Lisbeth múltjából, de erről sem mesélnék többet. Érdemes elolvasni, valóban jó húzás és eredeti ez a szál a történetben. Itt kap értelmet a címnek választott Nietzsche idézet is, megspékelve a testvéri "szeretettel".


Az események közben felidéződnek az előzmények fontosabb pillanatai. Most is van családon belüli erőszak, sötét ipari titkok, hackerek és kémek csatája, akik akár egymást is meglopják a virtuális világban. Feltűnik egy szépséges és titokzatos nő is, és egy bérgyilkos is garázdálkodik. A pénz az események mozgatója. Aztán eldörren egy Glock... akció lesz nem kevés, izgalmas a történet. Egy remek és ugyanolyan kerek történetet kap az értő olvasó, mint az előzmények.

 Persze új arcok is felbukkannak: az amerikai szál során az NSA titkosügynökei mellett Edwin Neetham azaz Ed the Ned a legérdekesebb karakter a történetben. Ő biztonságtechnikus  a professzor volt cégénél. Természetesen nem kell nagy ész ahhoz, mi is adja az alapot a krimihez. Lisbeth és August különös és eredeti párost alkotnak. A fiú fotografikus memóriája és kiemelkedő rajztehetsége kap még fontos hangsúlyt. Ja, és a prímszámok az igazi titkok tudói. Érdekesség, hogy van egy budapesti helyszíne is a történéseknek és Polgár Judit neve is feltűnik. Hogyan és miért az kiderül olvasáskor.

Az új regény a világ 26 országában egyszerre jelent meg, hatalmas munka állhat mögötte. 

David Lagercrantz úgy vitte tovább a sorozatot, hogy egy új történetet írt saját ötletéből. Jól tette, hogy nem használta Larson megmaradt jegyzeteit. Így a történet egységes képet ad. Vállalható és remekül illeszkedik a sorozatba, nem követett el semmi sértőt. 

A svéd kiadó a Norstedts, ami az ország legrégebbi kiadóvállalata 1823 óta, mindent megtett, hogy a folytatás méltó legyen az előzményekhez. A mellékelt képen jól látható a magyar borító is, ami az egyik legsikerültebb. Rajongók milliói olvassák most ezt a könyvet világszerte. Számomra is ez volt az idei év legjobban várt könyve, lett az "Év krimije". Ha Mr. Larsson besétál egy égi könyvesboltba, ő sem fog csalódni.

Az 52 éves Lagercrantz írta a fiatalon, tragikus balesetben elhunyt svéd hegymászó Göran Kropp életrajzát és a magyarul is megjelent Zlatan Ibrahimovic sztorit.  






5/5 







Köszönet az Animus Kiadónak!



Eredeti mű: David Lagercrantz: Det som inte dödar oss
Eredeti megjelenés éve: 2015. 

Animus, Budapest, 2015

496 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633243336 ·  

Fordította: Erdődy Andrea