A gesztenyeember

Soren Sveistrup: A gesztenyeember




                                            

"Gesztenyeember, gyere be! Gesztenyeember gyere be! Van nálad gesztenye?"





2019-ben jelent meg idehaza a dán forgatókönyvíró, Soren Sveistrup debütáló regénye. A gesztenyeember vérbeli skandináv krimi, magasan kiemelkedik a kínálatból. A nagyszerű történet azóta tv-sorozat formájában is hódít látványos képeivel, hátborzongató történetével. A Partvonal Kiadónak köszönhetően a könyv most újra a boltokba került.

Érezhető, hogy a szerző forgatókönyvíróként kezdte, A gesztenyeember már a nyitóoldaltól megragadja az olvasó képzeletét, és nem engedi el. Az ősz most egészen más Koppenhágában, ahol egy sorozatgyilkos garázdálkodik. Áldozatai mellett egy gesztenyefigurát hagy. Ezt a krimit olvasni kell, valóban az utóbbi évek legjobbja. Egy drámai nyitással 1989 október 31-én indul a történet, majd a jelenbe ugrunk. A szálak fokozatosan érnek össze, miközben egyre komorabb, feszültebb lesz a krimi. 

A regény olvastatja magát, miközben a nyomaszó titkok, a megtévesztés és a lélek sötét oldalának kísérteties forgatagába merülünk el. A cselekmény jól elegyíti a rendőrségi eljárást, a pszichológiai feszültséget és a társadalomkritikát, miközben betekintést enged a szereplők sokszínűen izgalmas életébe. A fő kérdés, hogyan kapcsolódik a dán miniszter, Rosa Hartung ezekhez a rejtélyekhez? Mi történt a lányával, Kristine-vel, akit néhány éve nyom nélkül elraboltak? Ki a sorozatgyilkos, aki mindig egy lépéssel a rendőrök előtt jár? Különösen tetszett, ahogy a karakterek bizonyos esetekben rendkívül sebezhetők, ettől is emberiek és hitelesek, megismerjük valódi motivációjukat. A krimi szál elkeserítő és felkavaró, helyenként kemény, valóban véres. ugyanakkor zseniálisan felépített, soha rosszabb debütáló regényt!  

„kit hökkent meg egy gesztenyeember szeptemberben vagy októberben?”

Sötét krimi, ahol egy sivár lelkületű és brutális sorozatgyilkossal van dolgunk. Csavaros, feszült és baljóslatú thriller ez a javából, mesterien felépített cselekménnyel. A két nyomozó, Thulin és Hess versenyt fut az idővel, bár nem fektetett nagy hangsúlyt a szerző rájuk, ami nem is baj. 
Az író és az elkövető az orránál fogva vezeti az olvasót. A fordulatos és váratlan cselekményvezetés lenyűgöző, olvasmányos és emberi sorsok félelmetes drámáitól nem mentes. Olyan atmoszférát teremtett, amitől olvasás közben egyre emelkedett bennem az adrenalin. Mindenképpen a keményebb krimik közé sorolnám. A gyermekkor súlyos traumája kihat egy életre, torzítva a személyiséget. A bűnt járja körül az író, több árnyalt megközelítésből. Nem a szokványos negatív hőst látjuk minden őrülete ellenére, hanem egy sérült, beteg elmét. Ez a krimi tartalmazza a skandináv noir minden ismertetőjegyét. A bűncselekmények hátborzongatóak, a környezet sötét és komor, az okok a régmúltba a gyerekkorba nyúlnak vissza. A skandinávok tényleg tudnak valamit, hiszen az utóbbi évek egyik legjobb krimije ez a történet. Nem véletlen készült filmsorozat belőle, amit a Netflix sugárzott. A skandináv krimi szerelmeseinek kihagyhatatlan, erősen ajánlott olvasmány. Aki szereti Kepleréket vagy Jo Nesbø írásait azok szerintem nem fognak csalódni. Szívesen olvasnék az írótól még krimit.


ITT kedvezménnyel vásárolhatod meg a krimit!






                  

Soren Sveistrup író és producer 1968-ban született Dániában. A Koppenhágai Egyetemen szerzett BA diplomát irodalomból és történelemből, emellett forgatókönyvírást is tanult a dán Nemzeti Filmiskolában (National Film School).

Többek között az Emmy-díjas Nikola jog Juliet (2002–03) és Gyilkosság (2011–2014) című sorozatok írója, valamint az Eljön az a nap (2016) és a Jo Nesbo regényéből készült Hóember (2017) című filmek forgatókönyve kötődik a nevéhez. Nős, feleségével és két gyermekével Hellerupban él.

Partvonal, Budapest, 2022
466 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155783807 · Fordította: Sulyok Viktória

Egy város titkai

Kordos Szabolcs: Egy város titkai

Budapesti legendák – Legendás budapestiek



     

                                                                    


Kordos Szabolcs egy budapesti sétára invitálja új könyvében az olvasót, ahol betekintést kapunk a főváros kultikus épületeinek és lakóinak sorsába. A népszerű Hungary-sorozat szerzője most olyan közismert épületekről, azok egykori lakóiról gyűjtött össze történeteket, aminek bizonyos részei ismertek, ám most újabb titkokról is lehull a lepel. Kezdésnek rögtön az Anker-palota kupolájába viszi fel az olvasót. Ahol nem csupán a kilátás pazar, de az épület története is.

Végig részletgazdag, informatív és szórakoztató a kötet, amihez Huszár Dávid pazar fotói adnak valós hátteret. Nem csupán a Palotanegyed emblematikus emlékhelyeiről, de tényleg minden, amit tudni érdemes, itt van. Bemutatja az épületek rövid történetét, az egykori és jelenlegi lakóinak élete elevenedik meg előttünk. Olyan ismerős, mégis ismeretlen helyek ezek, ahol nem csak külföldi turisták tömege járja az utcákat és csodálkozik rá ezekre a kincsekre, amelyek mellett mi nap mint nap elmegyünk. Ezeknek az épületeknek a története meglepően színes és izgalmas életutakat, sorsokat rejtenek. Mást ne mondjak, a Titanic hajóorvosának lakása is itt található, de a hetven éve működő Tichy tisztító esete is meglepő.

A régmúlt események történelmi háttérként kelnek életre, ami egyértelműen korszakos és meghatározó emlékek sorát idézi fel. Ezekről mi hétköznapi emberek csak alig, vagy nem is tudunk semmit. Ilyen meglepő információ volt nekem a Tabán tragikus történetéről olvasni, de a budavári alagút is egy izgalmas történet. Sorolhatnám akár az egészet, hiszen Kordos Szabolcs bőséges és színes információi olvasmányossága mellett számtalan érdekességet is tartalmaznak a ma emberének. Olvasás után más szemmel tekinthetünk ezekre a fontos és jellegzetes épületekre.

A háborúk, megszálló csapatok több épületet kifosztottak, ami talán nem meglepő. Budapest legendás épületei között igazi legendák is éltek. Kiemelkedik az irodalmi, művészeti rész, hiszen Hofi Géza, Turay Ida, Karády Katalin és Gábor Zsazsa, Antal Imre lakhelye, vagy a korszak irodalmi alakjai közül a Hatvany -villa, Móricz Zsigmond, Csáth Géza élete bővelkedett izgalmas fordulatokban. Ahogyan az is egy meglepő, hol érte a végzet Szendrey Júliát. 

     

A történetek mögött felsejlik a politika is, ami alaposan kivette részét ezen emberek életének meghatározó pillanataiból. Döbbenetes volt a Törley-birodalomról vagy Weiss Manfréd és családjának sorsáról olvasni. 

A filmrajongóknak az Adria palota mozgalmas élete és mai sorsa is informatív lehet, vagy hol töltötte fél Hollywood az éjszakát egy-egy forgatás után. Az Arizóna mulató vagy a Haris-bazár története is elképesztő volt számomra. Életre kelt a Dohány utcai zsinagóga is a lapokon. A korabeli fotók, régi dokumentumok alapján megírt városkalauz elgondolkodtat és tanítva szórakoztat. Olyan új információkban bővelkedik az érdeklődő olvasó számára, ami nem közismert, ám elengedhetetlenül fontos a ma emberének.




Huszár Dávid fotóival ITT lehet tiéd ez a gyönyörű album!


        

Kordos Szabolcs író, szerkesztő-újságíró mindössze 15 éves volt, amikor először besétált egy napilap szerkesztőségébe; azóta dolgozott a Mai Napnál, a Színes Mai Lapnál és a Magyar Hírlapnál, valamint az Egyesült Államokban, ahol elnyerte Arizona állam sajtódíját. Jelenleg a Vasárnapi Blikk vezető szerkesztője. Élt Dél-Amerikában, volt kommunikációs munkatárs a repülőtéren, és utas sok-sok taxiban. Szórakoztató tényfeltáró sorozatának első kötete, a Luxushotel, Hungary a hazai ötcsillagos szállodák titkokkal övezett világába kalauzolta el az olvasókat.

Budapest, 2022
240 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635680825 · Illusztrálta: Huszár Dávid




A könyv megjelenését az e.on támogatta.

Nátrium-klorid

Jussi Adler-Olsen: Nátrium-klorid

(a Q ügyosztály 9. esete)




                                                               

Jussi Adler-Olsen megint kitett magáért. Igazi vérbő, fordulatos skandináv krimit kap az olvasó. 

A Q ügyosztály kilencedik esete szövevényes, összetett, alaposan kidolgozott történet.  Nekem picit nyomokban emlékeztet a Szelfik esetre. Gördülékeny, izgalmas krimi, ami olvastatta magát. Van itt Covid, Assad zseniális tevés viccei és Carl életét megnehezítő belső ügyosztály nyomozói is feltűnnek, no és persze egy elvetemülten ravasz sorozatgyilkos. 

        

A dán szerző érezhetően végig nagy jelentőséget tulajdonít a nyomozati munka pontos bemutatásának. Emiatt az elején kissé lelassul a tempó, mire a szálak kezdenek egybeforrni. Bár lassan növekszik a feszültség, de hamarosan nem fogod tudni letenni a krimit. Mesterien felépített lélektani dráma bontakozik ki a lapokon.

A szerző – akárcsak legutóbbi történeteiben – olyan aktuális politikai és társadalmi kérdéseket dolgoz fel, amelyek nem csak Dániában vannak jelen. A jog és az igazságosság, valamint az éberség legitimációjával foglalkoznak. A Covid probléma is jelentősen benne van az új történetben, amely ellenőrzése alatt tartja Dániát. Ezt megéltük mi is, az ismerős helyzetek: a bezárások, maszkkövetelmények, karantén, ám ennek ellenére is történnek bűncselekmények. Nem is akármilyenek! Miközben a Q ügyosztály csapata ismét egy trükkös, hidegvérű és velejéig gonosz igazságtevő után kutat. A szálak egy szomorú öngyilkosságból indulnak ki, közel harminc évre nyúlnak vissza. Ahogyan a címből sejthető, fontos momentum a só jelenléte a krimiben. Történelmi és bibliai kitekintést, utalásokat kapunk a miértre.

Érdekes, hogy ez a téma már Hjorth & Rosenfeldt egyik krimijében is feltűnt. A világ jobbá tétele foglalkoztatja a nem kicsit zakkant, önjelölt igazságtevőt, aki Isten földi helytartójának képzeli magát. Rose áldásos kutatása évekre vezet vissza, kiderül, itt bizony egy sorozatgyilkossal állunk szemben. Az önjelölt igazságosztó már több mint 20 éve működik, amihez meglepő módon segítőket is talált. A bűn lelki háttere alapos bemutatásra kerül. A karakterek emberközeliek, valósak. Egy több szálon futó, meglepetésekben bővelkedő izgalmas krimi mellé az emberi kapcsolatok sokszínűsége adja a hátteret.

Amikor Assad felesége segítségével ráébrednek a motivációra, elkezdődik a macska - egér játék. Carl és csapata izgalmas versenyt fut az idővel. Pörgős sztori alakul ki, egyrészt a sorozatgyilkos utáni már-már kétségbeesett vadászat - másrészt a Carl nyakában akaszkodó Belső Ügyosztály. Még a korai,  szögbelövős ügyből kifolyólag bonyolódnak a szálak, amit egyértelműen senki nem hisz, de a szabály, az szabály. Ez a régi ügy most az állásába is kerülhet Carlnak. Jussi Adler - Olsennek sikerül újra magával ragadnia az olvasót, és az utolsó oldalig fenntartani a feszültséget. A fordulatos cselekmény következtében a történet egyszerű nyomozós krimiből igazi thrillerré alakul. Olvasóként az élményt az sem zavarta, hogy már nagyjából a krimi közepénél pontosan tudjuk kit üldözünk, ki(k) állnak az évtizedekre visszanyúló esetek mögött. Megismerhetjük a gyilkost, tettének hátterét, az indokait. Jussi remekül szövi a szálakat, ahogyan a múlt eseményei a jelennel kapcsolódnak.

A végső befejezés igazi cliffhanger, amivel a szerző máris felkelti a kíváncsiságot a sorozat következő kötete iránt. Jó lenne azonnal olvasni... A vége tele van kérdésekkel, és az utolsó, tizedik kötetig ismét túl sok a várakozási idő. Vajon mit szán Carlnak és társainak Jussi? Eddig nekem a Palackposta és a 64-es betegnapló, vagy a Szelfik volt a kedvencem a sorozatból, de ez ismét egy roppant sűrű és komoly krimi lett. Aminek a végén egy kerek egész, jól felépített történetet kapunk. A dán szerző utóbbi krimijeit lenyűgöző volt olvasni, nem véletlen az egyik kedvenc sorozatom. Igényes és tartalmas krimi lett ez is.  Ajánlom a kötetek sorban olvasását!



Kiadói kedvezménnyel ITT lehet tiéd Jussi új krimije! 



        

JUSSI ADLER-OLSEN (1950.08.02.) Koppenhága, dán író.

Négygyermekes család legkisebb tagja, egyetlen fiú. A pszichiáter édesapát követve a család Dánia különböző részein élt. Ez az élményanyag is felbukkan könyveiben. Mozgalmas élete során dolgozott nyomdászként, antikváriumot nyitott, írt forgatókönyveket, magazinokat szerkesztett.1997-ben megjelent első regénye már sikeres volt. A Q ügyosztály történetei 2007- től jelennek meg, negyven országban, sikerrel.

Több krimijét megfilmesítették. A 2010 -ben 3 rangos díjat elnyerő Nyomtalanul volt a Q-ügyosztály első története. 2010-ben a Palackposta regénye megkapta az év legjobb dán thrillerének járó Harald Morgensen-díjat és a Skandináv Krimiírók Egyesületének elismerését, az Üvegkulcs-díjat. 2011-ben a sorozat negyedik részét, a 64-es betegnapló-t a dán Könyvforgalmazók Klubja De Gyldne Laurbær-díjjal jutalmazta.







Animus, Budapest, 2022
392 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636140687 · Fordította: Sulyok Viktória

Vladimir

Julia May Jonas: Vladimir




                                                             

Julia May Jonas provokatív debütálása enyhén szólva is igen érdekes volt. Izgalmas menet volt olvasni, kíváncsi voltam erre a bemutatkozó regényre. Sietek leszögezni, hogy a könyvet nem nevezném romantikusnak vagy erotikusnak sem. Azok az olvasók, akik erre vágynak, biztosan csalódottak lesznek, ha csak ezt keresik az eseményekben. A lélektan dominál, elgondolkoztat a téma aktualitása mellett. A cselekményben felmerülő vádak kényelmetlenek napjainkra, ahol a MeToo mozgalom új paradigmát teremtett.

A történet hatásos módon, elég jól kezdődik, és a kezdetektől fogva lebilincselő. Az ötvennyolc éves, névtelen női narrátorunk emlékezik vissza angol professzor férjével közös életükre. Johnt éppen szexuális visszaélésekkel vádolták meg diákjai. Miközben ő maga fülig beleszeret kollégájába, Vladimirba. Aki nős, és egy kislány édesapja. Így természetesen fontos szereplő lesz a felesége is. Valóban releváns téma, de itt egy kissé egyedi és érdekfeszítő nézőpontból kezeljük. Igazán üdítően más felfogás, hiszen a nő és férje hosszú évek óta nyitott házasságban éltek. Nem mintha egyetértenék persze ezzel a nézőponttal, mégis új lehetőségeket nyit meg a szereplőknek. A szerző talán arra ösztönöz bennünket, hogy mélyen gondolkodjunk ezekről a kérdésekről a saját erkölcsi felfogásunk szerint.

Később egy bizarr és váratlan esemény történik, amelytől más irányt kap a cselekmény. A nő rengeteg ellentmondásos érzéstől és cselekedettől szenved élete során, az öregedés folyamata is megviseli, most azonban elementáris erővel tör rá a vágy vagy a szerelem. Ez nagy kérdés, hiszen hosszú házasságuk alatt kitartott és folyamatosan félre nézett karizmatikus férje mellett. Elmélkedései, érzéseit az öregedésről, a széteső házasság mozgatórugóit magyarázza. A rég kihűlt érzelmek vihara tombolni kezd. Egy öregedő "Lolita" érzéseit élhetjük át, aki fiatalon sem volt jóban önmagával. 

Ez meghökkentő és gyakran groteszk, fanyar módon mulatságos helyzeteket eredményez. Olvasás közben magam is átgondoltam, hogyan reagálnék bizonyos helyzetekre, különösen amikor a férj bűne az asszonyra is rávetül, aki ettől szenved, munkahelyén ellehetetlenítik. A közös lányuk élete, érzései is adnak megoldásra váró problémát. Mennyit bír el egy házasság, meddig lehet a határokat feszegetni?

Miközben megismerjük Vladimir gondolatait, életének bonyodalmait, írói ambícióit, a közös érzelmek is tüzet fognak. A regényben több irodalmi- filmes utalás is felbukkan. Nem feltétlen győzött meg teljesen ennek a történetnek a vége, de el tudom képzelni akár ezt a megoldást is. Emlékeztetett a kilencvenes évek nagy sikerű filmjére a Végzetes vonzerőre. Amikor a játék komolyra fordul és valami egészen más, rossz irányt vesznek az érzelmek, ezt juttatta eszembe a lezárás. A tisztító tűz mindent felemészt. Emlékezetes olvasmány marad, az bizonyos. A regényhez Féder Márta tervezte a megkapó és figyelemfelkeltő borítót.


ITT viheted haza Vladimirt kedvezménnyel! 

  

Julia May Jonas: Drámaírói diplomát szerzett a Columbia Egyetemen, és Brooklynban él családjával. A VLADIMIR a debütáló regénye.



Fotó: Adam Sternbergh


Park, 2022
276 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633557709 · Fordította: Merényi Ágnes

Félelem

Jozef Karika: Félelem




                                         

"Minden bokor mögül üresség figyelt, a gyerekkoromhoz társuló bágyadt zsibbadság."




Jozef Karikát nevezhetjük a szlovák horror mesterének. A tavalyi év egyik nagy sikere volt idehaza a Hasadék című 2016-os regénye. Most az eredetileg 2014-ben megjelent Félelem igyekszik meghódítani a magyar olvasókat. A szlovák író az emberekben való félelem valódi és kockázat nélküli keltésének művészetét folytatja ebben a kötetben is.




Az alaptörténet egyszerű, de hatásos, helyszín ismét a Tátra. Most némi misztikus, a horror mestereire jellemző elemekkel felturbózva merülhetünk el a történésekben. A cím hatásos, kifejező: Félelem... a történet valóban maga a tömény félelem. Ennek az emberi, sokszor irracionális érzelemnek ezernyi válfajával találkozunk olvasás közben. Megismerjük főhősünk gondolatait, félelmeit, miközben igyekszik a múltjával szembe nézni. Nem hiányzott a lüktető szívverés, elakadó lélegzet, a szó szerint testileg lelkileg lebénító félelem elszabadulása. Karika Úr minden jellemzőjét beveti a műfajnak. Talán emiatt nem tudtam különösebben megkedvelni a főszereplőt, akit gyengének éreztem, aki minimálisan sem tudja cselekedeteit irányítani. Talán nem is akarta, amiért nem is lehetne hibáztatni.

A cselekményt nem igazán szeretném elárulni, hogy ne rontsa el az újabb olvasók élményét. Legyen elég, hogy a szülői házba való visszatérés feltépi a régi sebeket, így a gyerekkorban átélt trauma még mindig kísért hősünk zaklatott lelkében. Ez az esemény feldolgozhatatlan nyomott hagyott benne. Ennek a traumának a színhelyére tér vissza Jozkó egy szakítás után, akit a munkahelyéről is kidobtak. 

A szülői házba menekülve, a helyszín nem túl jó ómen az újrakezdéshez, de még csak a sebek nyalogatásához sem, hiszen szűk harminc éve megmagyarázhatatlan, rémületes dolgok történtek itt. Egy kellemetlen élmény segít neki emlékezni arra, hogy ő is átélt már hasonlót kiskorában, és ez a nővére eltűnésével volt összefüggésben. Az ordító hideg szinte kézzelfogható, roppant érzékletesen sütött a sorokból, nemegyszer futkosott a hátamon a hideg. És nem csak a hőmérséklet miatt! Ilyen kemény télen az erdőben esélyük sincs a túlélésre.

Tagadhatatlanul jól adagolva kaptuk a rövid fejezetekben a feszültséget és egyre növekvő rettenetet. Szép lassan csordogálnak a múlt képei, egyre többet tudunk meg a történtekről, ezzel párhuzamosan leszünk egyre tanácstalanabbak, hova vezetnek még a szálak? Előkerülnek a barátok is a múltból, akik szintén részesei voltak a borzalomnak, együtt éltek át mindent, és mint kiderült senki nem maradt lelki sérülés nélkül. Titokzatos zöld fény, jeges sík, és fémhengerek zaja szerepel a közös tudatukban, azonban mindenki máshogy reagált azon az éjszakán. Kit a bűntudat mardos azóta, kit a soha nem múló félelem és bizonytalanság. Letehetetlenül vonzott, hogy folytassam az olvasást, ki ez, mi ez az egész? Milyen titkok rejtőznek a múltban? Mi van a hálószoba ajtaja mögött? A félelem ösztönös válasz a veszélyre. Az olvasó ezt az izgalmat szórakozásként szeretné élvezni, de lehetőleg valódi veszély nélkül.


Az mindig megvisel, még fikció esetében is jobban fáj olvasás közben, ha gyerekek az áldozatok. Mind a könyves, mind a filmes horror nagyon népszerű, jövedelmező, és sok közülük kultikussá vált. Jozef Karika tud ijesztő és durva jeleneteket leírni, mesterien hozza az atmoszférát. A szerző másik regényéhez hasonlóan itt is megjelenik a hegyek motívuma, és a könyv lapjain az író félelmét fejezi ki tőlük. Ebben a regényben egy szlovák kisvárosban találjuk magunkat, a hegyekben, amelyet kemény fagyok sújtanak, és valószínűleg valamiféle mitikus szörnyeteg él a hegyek közt. A középpontban gyerekek tűnnek el... Határozottan izgalmas olvasmány azoknak, akik erős idegzetűek és szeretik a természetfelettivel kapcsolatos témákat, vagy nem olvastak túl sok Stephen Kinget. Karika a pszichére összpontosít, és az olvasó félni kezd a való világ felszíne alatt rejtőző dolgoktól.

Az, hogy egy hétköznapi, kopott, szocializmusban épült panelház hátterében játszódik a regény, pozitívan befolyásolja az egész történet hihetőségét, és az olvasó könnyebben belekeveredhet a történetbe, mert a környezet ismerős. A könyv meghagyja a szükséges teret az olvasó fantáziájának. A Félelemnek nyomasztó légköre és hatásos képei vannak. Jozkó érkezése után mintha megismétlődne a múlt, ismét eltűnik egy kisfiú, egyre több véres és kegyetlenségre utaló nyom kerül elő. Az a valami újra vérszagot fogott, és játszadozik hőseinkkel. Egyre izgalmasabbak lesznek az események, emberünk végre összeszedni látszik magát, és kezdetnek ellátogat egy otthonban élő apjához, akitől segítséget kap a nyomozás elindításához. Nem állítom, hogy értelmet nyer minden, de lassacskán összeállnak a szálak. Már amennyire a misztikumnak értelmet lehet adni, kiváltképp ha ilyen véresen pusztító...

Talán nem kedveltem meg különösebben a szereplőket, de érthető viselkedésük az átéltek miatt. A könyv lebilincselő volt a maga módján, nem győztem lapozni, hogy megtudjam a folytatás mit tartogat. Mindenképp elismerést érdemel a zárás, a csattanó valóban odatett, tátott szájjal olvastam, és alig akartam hinni a szememnek. Mesterinek mondanám, már csak ezért is érdemes elolvasni, azóta is foglalkoztat. Ez a legjobb egy jó regényben, hogy a könyv becsukása után is velünk marad, és gondolkodunk rajta. Ugyanígy velem maradt a végig tapasztalható hideg és a bénító félelem. Nem bántam meg, hogy elolvastam, rég nem találkoztam ilyen szuggesztív történettel,


Kiadói kedvezménnyel ITT lehet tiéd a kötet! 



                          

Jozef Karika (Rózsahegy, 1978. november 15. –) szlovák író és publicista. Több irodalmi díjat nyert, megkapta az Irodalmi Alap díját is.



Animus, Budapest, 2022
360 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636140762 · Fordította: Böszörményi Péter

Válasz Helga levelére

Bergsveinn Birgisson: Válasz Helga levelére



                                                                    

"az embereknek kis párnákon is lehetnek nagy álmai."



Nem most olvasok először izlandi szerzőt, ám ezzel a kis gyöngyszemmel megint rácsodálkoztam, mennyire költőien szép sorokban, életigenlő és szerethető módon jelenik meg az élet. A rövid kisregény ahogyan a cím is súgja, egy válaszlevél Helgának, az egykori szeretőnek, aki már nincs is az élők sorában. Bjarni, az izlandi gazda azonban élete végéhez közeledve fontosnak érzi ezt az összegző számvetést, szeretne magyarázatot találni a miértekre, az életük szerelmét befolyásoló döntésekre. Van, amikor a szív helyett az ész diktál, de az érzelmek egy életre ott maradnak a lelkünkben.

Alig száz oldalra volt szüksége a szerzőnek ahhoz, hogy magasztos módon, látványos életképekben elmesélje azt a tiltott szerelmet, amelyet a főszereplő fél élete során magával húzott. Egy titkos kapcsolat története elevenedik meg, amitől más is lehetett volna minden. Ez a mély szenvedély a szöveg motorja, egy hosszú levél, amelyet az idős férfi ír annak a nőnek, akivel fiatalkorában házasságtörő viszonyt folytatott, és akit élete végéig távolról szeretett.

"Mi nem történt meg Szent Lambert ünnepén ’39-ben – de a fecsegők fejében mégis?"


Ez nem egy édes-bús történet, hanem egy nyers, szinte vad, szókimondóan őszinte narratíva, ahol egy emésztő szenvedélyről olvashatunk, amely az évek múlásával sem szűnt meg. Mégsem tudott igazán beteljesedni. Miközben megelevenedik a zárt kisközösség élete, a pletykák és a valóság, a háttérben megbúvó okok, Bjarni végre szembe mer nézni önmagával. Az izlandi táj hasonlatai és az időjárás is fontos szereplő. Stefánssonnál olvastam eddig ilyen költőien szép hasonlatokat egy történetben. Az ilyen történetek miatt hasznos, hogy megtanultam olvasni. Az év egyik legszebb története számomra ez a kötet.


Számtalan irodalmi utalást is tartalmaz a levél, az izlandi kultúra, a mítoszok és a folklór képei jól illeszkednek, hangulatot teremtenek a vidéki élet ábrázolásában. Olyan "beszélgetés" ez Helgával, ahol végre őszintén kimondhatja Bjarni minden kínzó fájdalmát, felvállalva döntését. Érzelmeinek már semmi nem szab gátat. Nincs semmi veszteni valója, számot vet életének meghatározó érzéseivel. Mindez gyönyörű kontrasztban áll a vidéki táj vadságával és az intellektuális érzékenységű szerelem szókimodásával. Ez néhol már vulgárisan őszintének hat, ám ez a szerelmi érzékenységgel párosul. Ez a nélkülözhetetlen erotikus felhang nem esik át a vulgaritás határán. A férfi és nő szenvedélyes vágyának, szerelmének kísérője ez, ami mesterien keveredik a kisregény történetében.

A levélből a szereplők élet és sorstörténete, meghatározó döntéseik háttere kel életre. A rezignált fájdalom, amely nem múlik, ami ellen tehetetlen az ember. A vidéki élet és a városi lét ellentétei, a hagyományok és a szokások életükre gyakorolt hatása ad izgalmakat, fokozatosan feltárva a földet és az őseitől örökölt életmódot szerető, értelmes gazda erkölcsi dilemmáit, szenvedélyeit és félelmeit. A szerelem szélviharként sodorja el, pusztító erővel, ami csak ebből a hosszú levélből derül ki, amelyben felfedi érzelmeit és a végéhez közeledő élet titkait. Meghitt, szép, kifogástalan prózában elmondott történet az elszalasztott lehetőségekről és életbevágó döntésekről. Csodálatos és elgondolkodtató, de szórakoztató ez a skandináv gyöngyszem. Külön öröm számomra, hogy a szerző előzőleg megjelent két regényét is olvashattam. 

Minden szó a megfelelő helyen van, olvassátok bátran. Igazán meghatározó élmény minden sora, egy igazi izlandi szépirodalmi mű ez a levél, rövidsége ellenére is. Ez a gördülékenyen szép fordításnak is köszönhető. Súlyos érzelmekről, meghatározó döntésekről olvashatunk a rövid, de annál izzóbb, szenvedélyesebb szerelem hátterében.


"és végre megértettem, hogy nem az éles dolgok fájnak igazán az életben, amik megszúrják vagy -sebzik az embert, hanem a szerelem meg nem hallott halk hívása."




               

Bergsveinn Birgisson izlandi író és filológus Reykjavíkban született 1971-ben. Eddig hat regénye és több verseskötete jelent meg, többek között az Északi Tanács Irodalmi Díjára is jelölték Jelenleg a norvégiai Bergenben tanít óizlandi poétikát és mitológiát. Idehaza ez a harmadik megjelent kötete A fekete viking és az Eleven élet patak regények után. 






Ø, Budapest, 2022
92 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786150139166 · Fordította: Veress Dávid

Szabad

Szöllősi Mátyás: Szabad





                                          

Szöllősi Mátyás Helikon Kiadónál megjelent verseskötetének alcíme sokat elárul: Válogatott és új versek. A versanyag (75 vers került a kötetbe) több mint 15 év terméséből ad merítést. A szövegek négy ciklusban olvashatóak, jól elkülönülnek tartalmukban.

Az igényes kivitelű kötet versei egyszerre melankolikusak és szenvedélyesek, kócosan lendületesek, a lélek mélyére irányulnak. Főbb témák az élet nagy sorskérdései, traumái, az elmúlás, kapcsolatok törékenysége mellett a minket körülvevő természet szépségei, illetve az idő haladtával megjelenő betegségek állnak a középpontjában. Ezekbe a versekbe besűrűsödik a szorongás, lelki nyugtalanság, amitől életszagúak.

A kamaszos útkeresés után az érett és tapasztalt férfi lép elénk, már túl az útkeresés minden buktatóján. Szöllősi prózáit olvastam előbb, ahol remekül teremtett hangulatot, így nem lepett meg a versek gyönyörű nyelvezete, képeinek gördülékeny stílusa.

A kötet szövegei "prózaversek", epikus történetek fajsúlyos gyűjteménye. Az Előhang után a kócos és vad Kamaszkor ciklusa nyitja a sort. 16 vers került ide, amik közül a két legszenvedélyesebb lett a kedvencem: Emlékfoszlányok M.-nek, (ami egy vallomás) és az Emlékfoszlányok egy testvérnek címűek. Elmerengő hangulata kérdéseket indít el az olvasóban, igazi történetmesélősek ezek a versek. Kiemelném még az Emlékmű és a Vihar mellé a kötet címadó versét. Szabadon, ahol a kamaszos lendület, a vágy találkozása ismerős lehet mindenkinek. Az útkereső felnőtté válás élményeiből adódó problémák jelennek meg ezekben a sorokban.


A második ciklus a legrövidebb, Gyulladás címet viseli. Csupán 9 vers került ide, még a korai évekből. A Lendület, a Rajzás és a záró vers lett kedvencem ebből a részből. Betegségek, kórházszag és a remélt gyógyulás a témák. Ha a lélek beteg, az a testi tünetekben is kifejezésre jut. Ezért is jó figyelni, harmóniában lenni saját testünkkel-lelkünkkel. Figyelni a jelekre, megelőzve a romlás virágait. Zaklatott, mégis életigenlő versek ezek.

A harmadik ciklus Noktürn címmel került be a kötetbe, ez a leghosszabb etap. A legtöbb vers olyan elmerengős, filozofálós, gondolkodásra késztető. A természeti képek, hasonlatok remek hangulatot teremtenek, ami az utazások emlékeit idézi. Ki ne vágyódna kicsit elvonulni, eltűnni a világ zajától a csendbe, a természetbe? A fákról, A testről vagy az Áprilisi nyár a természet és a test megújulását tárja fel.

Kifejezőek a két ember egymáshoz való viszonyáról írt versek, finoman árnyalt érzelmek bújnak meg a sorok között. Már a nyitó vers története sokat sejtet, Lélegzet a címe. A szakítás fájdalma, az új, már társ nélküli lét kérdéseit ismerjük fel. Tetszett a Reggel, A fákról, Árulás, A testről című szövegek témája és hangulata. A Démon és a Nyolc után, vagy a Közös rettegés pedig az utóbbi évek legmegragadóbb versei számomra. Gondolatisága nagyon megtalált. A kihűlt kapcsolat "bája" jelenik meg a Közös magányban, ahogyan a Vesztőhely és a Mire megjön az este is szíven ütött. Kis élveboncolás ez olvasás közben, ami még jól is esik. Párkapcsolati dilemmák versbe szedve. Kifakadtak a múlt eltemetett traumái bennem. Sorolhatnám még innen a kedvenceket, ez a rész volt igazán lélekemlő nekem. Van, amikor csak egyszerűen olyan az ember lelke olvasás közben, hogy azonnal rezonál az olvasottakkal. Megtalált a stílusa, a nyelvezete, a feltárt történetek hangulata. Ez ilyen volt nekem.

A Szégyenlős álmok címet viselő záróciklus versei lazább, játékosabb formában adnak fel kérdéseket. Valós történelmi és közéleti személyek gondolatait olvashatjuk monológok formájában. Tömör, de kifejező, egyedi hangulatú versek kerültek ide is. Tetszett a ciklust nyitó Egy zsarnok feljegyzéseiből, a Van Gogh, és a záró Sziszüphosz vers. Remek összegzés, jó válogatás, egyedi hang és témák sora vonult végig a verseken. A könyv igazi művészeti élménye mellé a borító is csatlakozik, ami a szerző saját fotója. Erdélyben készült, Gyimesben, ahol a versek egy része is íródott. A természetbe való elvonulás-elmerengő léleksimogató útkeresés verseihez jól illik a végtelen nyugalmat sugalló fotó. A természet fontos és meghatározó közelsége jelenik meg ezekben a sorokban. A fülszövegben Lator László ajánlja figyelmünkbe a verseket. Mindenkinek csak ajánlani tudom, akit érdekel a mai magyar líra.



        

Szöllősi Mátyás (Budapest, 1984. június 20. –) magyar író, fotóriporter.

2010-ben jelent meg Aktív kórterem című verseskötete. Első prózai munkája az Európa Könyvkiadó gondozásában megjelent Váltóáram című elbeszéléskötet, mellyel elnyerte a 2017-es Margó-díjat. Illegál című kötete 2020-ban került a boltokba, ez két kisregényt tartalmaz.

2008-tól rendszeresen közöl kritikákat kortárs irodalmi szerzők műveiről, illetve komolyzenei koncertekről. Szerkesztőként dolgozott több szépirodalmi és kulturális folyóiratnál. Fotóriporterként is dolgozik, számos portré- és dokumentarista sorozat készítője.






Helikon, Budapest, 2022
184 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634799467

Szülészet

Måns Wadensjö: Szülészet





                                                              

"Üdvözöljük a Szülészeti Osztályon!"


A szülésről szinte mindenkinek van valamilyen élménye, története. Még az apás szülések esetében is, ami itt is feltűnik azért. Igazából a regényben nem a szüléseken van a hangsúly, nem arról szól, hogyan is zajlik a folyamat a szülőszobán, hanem azt ismerhetjük meg, hogyan és kik végzik a feladatokat, hogyan épül fel a szülészeti osztály rendszere. A svéd kórházi helyzet és a magyar valóság találkozik....

A szülésznők áldozatos munkája mellé az orvosok is helyet kapnak. Megtudjuk, miért nincs 13-as szoba, vagy éppen mitől titokzatos a 16-os szoba. A dolgozók közötti munkaelosztás, az éjjelek és nappalok közötti különbségek, avagy a kórházi osztály hierarchiája hogyan illeszkedik be a nagy egészbe. A szülészet, mintha egy külön univerzuma lenne a kórház egészének. Legkedvesebb része a regénynek nekem a Fehér hatvan árnyalat rész volt, illetve az életről szóló zárófejezet.


A regény két részre osztható, bár ez nincs egyértelműen elkülönítve a történetben. Az első rész a munkáról szól. Ez történetesen egy szülészet, de bármelyik munkahely lehetett volna. Érdekes párhuzamot von a szerző, magának a munka jellegét tekintve. Wadensjö részletesen írja le a kórház felépítését, aprólékosan megismerjük a szülőszoba felszerelését, vagy a takarítási feladatok rutinját. Mire kell figyelni, hogy komfortosan érezzék magukat a nők.

Érdekesnek találtam a hazai viszonyokkal való összehasonlítást, ami alapból adja magát. Már a kiinduló helyzet meglepett. A stockholmi szülészetre konyhásfiúként került be a mesélőnk. Ezért itt és most jelen esetben a szerző személyes tapasztalatait olvashatjuk. Már csak ezért is érdekes olvasmány egy fiatal férfi észrevételeit olvasni. A tényszerű szöveg néhol szürreális, főleg az éjszakai történéseket tekintve.

Azt, hogy külön konyhai személyzet van az osztály dolgozóinak és a betegeknek már meglepő volt, ahogyan a szülés után a kismamának egy tálcányi finomsággal kedveskednek (szendvicsekkel és gyümölcslével). Miféle meglepő és váratlan fordulatok adódnak egy-egy hétvégén, ünnepi ügyeletben, vagy milyen Szabály alapján működnek a dolgok. Ezek az írott vagy ki nem mondott, de magától értetődő dolgok ismerősek lehetnek. A Szabályt lassan át lehet alakítani, formálni, de soha nem lehet figyelmen kívül hagyni senkinek sem. Ahhoz, hogy eggyé váljon a munkájával és a csoport közösségével, mindenkinek tudnia kell a Szabályt. A dolgozók egymáshoz való viszonya is megjelenik a leírásban. A hierarchia itt is működik. Nem csupán az meglepő, hogy a gyorsaság érdekében rollerrel közlekednek a kórházon belül...erősen érződik a nem csupán kulturális különbség. Fényévekre lehetünk egy svéd szülészettől. Is. 

"A Szabály magában hordozza az avatatlan szem számára láthatatlan, állandó szabotázsok sorozatát."

"Hogyan bírja az ember összeszedni magát, miután a világ, akár egy tükör, darabjaira tört?"

Természetesen vannak rövidített, de nem nevesített esetek, különlegességek is, főleg a kisregény második felében. Mi van, ha a leendő anyukának piercingje van, vagy netán HIV pozitív? Mit takarnak ez egyéb rövidítések? A szomorú dolgok is elkerülhetetlenül megjelennek, ahogyan a szerző szerint szülővé válás első folyamata a szülés, a későbbi leválás már itt kezdődik igazán. Jó volt olvasni az apák jelenlétéről, hiszen ahhoz, hogy valaki anya legyen, kell egy apa is. Ez a mikrovilág egyedi története elgondolkodtató és néhol meglepő, érdekes volt megismerni, hogyan illeszkedik be a kórház egészébe.

A fiatal szerző nagy figyelemmel emlékezik meg a szülészeten végzett munkáról és az ott dolgozók közötti kapcsolatokra koncentrálva írta meg dokumentum-szerű kisregényét. Ehhez Vekerdy Panni gördülékeny fordításának élménye járul. A letisztult, egyszerű és kifejező borító Veress Dávid munkája, remekül illik a regényhez.

A Szülészetet többek között a legjobb svéd debütregénynek járó Katapultpriset díjjal is kitüntették.



                               

Måns Wadensjö: (1988) Svéd író, kritikus, publicista. Regényei (munka)helyekről és emberekről szólnak. Stockholmban él. A szerző egy évig lektorként dolgozott az ELTE-n.




Köszönet a Ø Kiadónak. A 2022-ben alapított Ø Kiadó, nevéhez hűen (ejtése: ő, dánul sziget), egyre nagyobb tért foglaló skandináv sziget szeretne lenni Magyarországon, tele szép kiadású skandináv és északi tárgyú irodalommal.



Ø, 2022
98 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786150158198 · Fordította: Vekerdy Panni

Bloginterjú - Stefan Ahnhem

Bloginterjú - Stefan Ahnhem



                                                        

A svéd krimi- és forgatókönyvíró az Animus Kiadó meghívására érkezett az őszi Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásárra hazánkba. Stefan Ahnhem a Fabian Risk nyomozó főszereplésével készült krimisorozat szerzője, az utóbbi évek egyik legnagyobb meglepetéseként robbant be a köztudatba, lett az olvasók kedvence. Most először járt Magyarországon, két napot töltött nálunk. Az Animus Kiadó által kapott lehetőséget köszönve, egy negyven perces, oldott hangulatú, közvetlen beszélgetést folytathattam a népszerű szerzővel.

      

Mi a véleményed a magyar kiadásokról?

Profi a magyar kiadás. Szeretem őket, letisztultak, kifejezőek. Gondot fordítottak arra, hogy jól illeszkednek a történeteimhez. A Mínusz 18 borítója a kedvencem, nagyszerű munka. Máshol úgy látom, nincs erre igazi ötlet, mintha nem is olvasták volna a könyvet. Talán még a magyar fordítás is jobb, mint az angol.

Miért éppen krimit írsz? Forgatókönyvekkel kezdted, ebből ered a krimiírás?

Eredetileg sit-comot, vígjátékot írtam, illetve a Mankell történeteiből készült sorozathoz írtam forgatókönyveket. Moziban a Hetedik, vagy a Bárányok hallgatnak-típusú filmek a kedvenceim. Ha ezeket szeretem, miért ne írnék krimit, thrillert? A producerek meglepődtek, de azt mondtam, hogy miért ne írhatnék mást? Izgalmas kihívásnak éreztem, hogy bizonyítsak más műfajban. Norvégiában adatott meg először a lehetőség, amikor Karin Fossum egyik regényét filmre írtam. Ez hatalmas siker lett, ekkor meglátták, hogy tudok ilyet is írni. Ez egy mód arra hogy feltegyem az élet nagy kérdéseit, élet és halálról, erkölcsi morálról. Amikor minden egy bizonyos ponthoz érkezik, hogyan reagál erre az adott karakter, egy bizonyos helyzetre, így lehet érzéseket kelteni, amikor a kis dolgok is fontosak, ki mit hoz ki egy helyzetből. Egy lapra tenni fel mindent! A gyilkosság módja nem annyira érdekel, hanem a háttere, a miértek, az odavezető út.

Ha igazán érezni akarod a könyvet, az érzelemkeltés a fontos: boldogságot vagy reményt adni, megijedni, mérgesnek lenni! Ezt kell nekem elérni, kapcsolódást a karakterekhez, ami beszippantja az olvasót, az élet halál szituációkban ez nagyon magnetikus. A lényeg, hogy az olvasóban is felmerüljenek ezek a kérdések.

"Csak arra vágyott, hogy összekuporodjon a takaró alatt egy csésze gőzölgő teával, és folytathassa Jussi Adler-Olsen Palackpostáját." (Kilencedik)


Olvasod a kortárs kollégákat? A Kilencedik című krimiben név szerint említed Jussi Adler-Olsen nevét és a Palackposta krimijét, amit az egyik szereplő olvas. Csupán kikacsintás, vagy tényleg olvasod magad is?

Mielőtt elkezdtem krimit írni, több időm volt olvasni. Most kevés, hiszen sokáig tart írni, tovább mint olvasni. Nem igazán olvasok krimit, hiszen én is ezt írok. Amikor írok, főleg nem ugyanazt a műfajt olvasom. Maradok a saját buborékomban. Kollégáktól nem komplett könyvet, max 100 oldalt szoktam, hogy megérezzem a stílust, hangulatot. Kikapcsolódásnak Stephen Kinget, szépirodalmat olvasok.

A sorozat egyik fő vonala a korrupció. Mi a helyzet a rendőrségi korrupcióval? Ennyire elterjedt, ilyen súlyos a probléma?

Skandinávoknál nem igazán jellemző: kifizeted az adódat, és a politikusok teszik a dolgukat. Ám a rendőrségen, ez más, kérdés az is, miért lesz valaki rendőr? Jót akarnak tenni, elkapni a gonoszokat, és bizony vonzó a sötétség. Amikor a határok közelében vagy, csupán egy lépés választ el, amit könnyű átlépni. Ha tűzoltó vagy, oltani, menteni akarsz, ám kell egy tűz. Ha 30 évig vagy tűzoltó, és nincs tűz, unatkozol, akarod azt a tüzet! A korrupció szorosan kötődik a hatalomhoz, ha magas pozícióban vagy sérthetetlennek érzed magad, és talán úgy érzed, nincs kockázat. A hatalom torzítja a személyiséget. Nem feltétlenül, de előfordul. Erre példa Kim Sleizner alakja.

"Sokan vagyunk, akik abban reménykedünk, hogy a jó végül győzedelmeskedik." (A verem)


         

Másik fontos elem ezekben a krimikben a zene. A könyvben szóló zenék a saját kedvenceid?

Igen, imádom a zenét, állandóan hallgatom. Természetesen amikor írok, csend van, arra van szükségem. Amikor ébren vagyok, mindig zenét hallgatok, jól ismerem ezeket a zenéket. Fabiannak nincs ideje koncertre járni, de szeretem, hogy bele tudom szőni a zenét a történetbe. Bele is szoktam hallgatni én is. Nem csak Fabian ízlése jelenik meg, a többi szereplő is hallgat zenét, akár rosszat is, ami a személyiséget tükrözi. Jön majd Malin, akinek más a zenei ízlése. A karakterek zenei ízlését is meg kell alkotni, ez sem könnyű feladat, kifejezőnek tartom.

Ki inspirálja az erős női karaktereket, van erre minta?

Új karakternél nem a nemtől függ, hanem a személyiségtől, trükkös dolog férfiként, sikeres emberként, nőkről írni, sok a hibalehetőség. A személyiség a lényeg, egy karakternél sincs speciális minta, nem nőt vagy férfit írok, hanem a személyiséget. Mit tenne ez a karakter abban a bizonyos helyzetben. Mellékes a neme. A németek azt hitték, hogy a feleségem írja a női személyeket illetve ötletel, de ő csupán olvassa és reagál. Úgy döntöttem, hogy nem félek nőket alkotni.

Az új generációs skandináv krimik egyik legnagyobb tehetségének tartanak, Nesbo és Kepler szintjén említenek. Számítottál ekkora sikerre?

Nem. Kiadó nélkül kezdtem írni, négy éven keresztül: két hónapig írtam a könyvet, utána ismét keményen dolgoztam, hogy újra írhassak. Azt sem tudtam, be tudom-e fejezni a könyvet, nem volt határidő, csak írtam. 35 nyelvre van jelenleg lefordítva, berobbant a piacra. Bevallom, ijesztő erre gondolni, ha nem sikerül, akkor ez elveszett idő. Nagy élmény volt írni, még ha nem is a siker vezérelt, élveztem a munkát, nem sajnáltam az időt rá. Álmodtam persze a sikerről, de nem hittem benne, a siker sok emberen múlik. A bloggerekre is szükség van, nagy szerepük van a sikerben. Neked is. Emberekre, akik olvasnak, véleményt mondanak, hírét viszik a kötetnek.

        

Lehet a siker nyomasztó egy újabb könyv írásánál?

A második volt nagyon nehéz, az első hatalmas sikere után. Minden jó kritikának nagyon örültem, de volt egy kritika, talán Hollandiában, ami azt mondta, hogy a Fantom a lehető legjobb kezdete egy krimisorozatnak, hogyan lehet ezt felülmúlni? Ez számomra nagy nyomás volt, és azon kaptam magam, hogy a negatív kritikáknak is örültem. Ez inspirált, hogy megmutassam, tudok még jobbat is írni. Már nyugodtabb vagyok e tekintetben.

Miért döntöttél úgy, hogy lezárod Fabian Risk történetét? Ez egy inspiráció az újra, de bátor döntés szerintem. Késznek érezted? Gyakran kérdezték eleinte, hogy mennyi könyv lesz, de nem tudtam előre, csak annyit mondtam, majd meglátjátok. Nem akartam ismételni, a helyzet az ezzel a hat könyvvel, a történet lezárja azt, amit az elsőben elkezdtem. Gondoltam a sorozat kötetei olvashatóak külön-külön is, de mind egy közös történetszálra fűződik fel. Ezt lezártam, aztán meglátjuk.


Az új könyvemet most fejeztem be, hétfőn ment a nyomdába. Ez egy mellékszál Malin karakterének, aki humoros, életteli nő, remélem szeretni fogják az olvasók. A verem kötetben minden karaktert egy helyre akartam hozni, hogy együtt megoldják a bűncselekményt. Elég vaskos lett, hatszáz oldal körül, így Malin történetét kivettem, ez kb: 180 oldal. Fél évvel később az ügynököm kíváncsi lett rá és elolvasta, ami nagyon tetszett neki, így lett belőle egy külön könyv. Megírtam Malin történetét, ami 300 oldal körül lett. Ez a Verem eseményeinek egy másik oldala. Szeretem Malin karakterét, ő nagyon eltér Fabiantól, de hatással van mindenre. Ez novemberben jelenik meg Svédországban. Persze lehet, hogy később még újra találkozunk Fabiannal, mondjuk 12 év múlva, az események után, már ennyivel idősebb lesz. Hamarosan befejezek egy pszicho-thrillert, ami nem krimi. Decemberben kell leadnom és várhatóan tavasszal jelenik meg svédül. Két könyvem is érkezik így gyors egymásutánban, kivételesen párhuzamosan dolgoztam a könyveken.

                  

Szerinted mitől ennyire népszerű a skandináv krimi? A magyar piac tele van velük, itt nálunk talán A tetovált lánnyal indult ez a hatalmas, robbanásszerű siker.

Gyakori kérdés, de helytálló. Sok válasz van, Svédország nagy feltaláló, az igazi krimi olyan mint egy találmány. Pontosan kell működnie, mint egy Rubik kockának, vagy svájci órának. A svédek nagyon logikusak, letisztultan gondolkodnak, jó mesélők, elég Astrid Lindgren nevét említenem.

Sikeres íróink voltak, talán így működik, hogy a siker, sikert hoz. Említhetném még a skandináv mitológiák világát is. de akár Steinmar, vagy Björn Borg nevét. Akkoriban mindenki sielő vagy teniszező akart lenni. Svédország kicsi, naponta legalább egy új krimi jelenik meg. Ez 380-400 új svéd krimi évente. Ha ilyen sok van, sok benne a jó is, de a rossz is természetesen. Keményen dolgozunk a sikerért. Talán még a kifacsart, beteg sötétség, és a meseszép természet különleges egyensúlyát említeném. A nap állandóan süt, az én könyveim - egy kivételével - nyáron játszódnak, az ég kék, süt a nap, ez a legfélelmetesebb, ilyen időben nem történhet baj, biztonságban érezzük magukat. Éjjel készülsz és félsz, de nyáron nem. Sötétben el tudsz bújni, a világosban nem. Ez a kontraszt furcsa, de izgalmas, sok lehetőséget rejt magában.



    

Hálás köszönet az Animus Kiadónak a kivételesen ritka alkalomért! Bízzunk benne, ellátogat még hazánkba Stefan Ahnhem, akinek további sikereket kívánunk! Izgatottan várjuk Malin történetét, a további krimiket.

Köszönöm Hajdu Ildikó remek tolmácsolását, közreműködését az interjú létrejöttében.

Papirusz

Irene Vallejo: Papirusz

A könyvek története az ókori világban




                                                       

"A könyvgyűjtő szenvedélye olyan, mint az utazóé. Minden könyvtár egy utazás; minden könyv egy soha el nem évülő útlevél."




Nagy érdeklődéssel vettem kézbe ezt a csodaszép kiadványt, hiszen egy könyvbarátnak és olvasást szerető embernek, ez szerintem kihagyhatatlan olvasmány. A Papirusz nyilván nem csak a papír történetének és használatának leírása, hanem a könyvnek és magának az írás születésének is szemtanúi lehetünk. Ezek olyan találmányok melyek alapjaiban forradalmasították az emberiség fejlődését, felgyorsították a tudás és az ismeretek átadását, terjedését a világban.


          

Történetünk honnan máshonnan indulhatna, mint Alexandriából. Az alexandriai könyvtár (Muszeion, „a múzsák csarnoka”) az ókori világ legnagyobb könyvtára volt. Ezt Kr. e. 3. században hozták létre Egyiptomban. A szerző játszi könnyedséggel vált át az ókori görög költő Kavafisz életét taglaló eszmefuttatásból Lawrence Durell Alexandriai négyes című regényéhez. Sok hasonló „élményben” van részünk az olvasás során, ami azonban nekem cseppet sem volt zavaró. 

A szerző széleskörű ismereteit és tudását folyamatosan érzékelhetjük, rendkívül sok kikacsintást tapasztalhatunk, személyes anekdoták és emlékek felelevenítésével merülünk el a múlt rejtelmeiben. Ezek a sorok kivétel nélkül a szerző hatalmas tudástárából merítenek. A könyv egyértelmű hódolat, egy olvasmányos óda az írott szöveg oltárán. Egy könyv a könyvekről, agyagtáblákról, papiruszokról, kódexekről, nyomdagépeken át a digitalizálásig. Vallejo sok információt gyűjtött össze ezekről a kötetben. 

"Egy olyan társadalomban, mint a görög, amelynek sosem voltak szent könyvei, az Iliász és az Odüsszeia hasonlítottak leginkább a Bibliához."


Hatalmas és alázatos lelkesedéssel taglalja elődeink hőstetteit, mellyel elősegítették az emberiség napjainkig tartó fejlődését. A modern könyvnyomatás nélkül roppant nehéz és embert próbáló feladat volt a szövegek sokszorosítása, és itt került látótérbe egy nagyon érdekes fejezet a könyvmásolásról. Ki gondolná, hogy tulajdonképpen nem létezett egyetlen tökéletes másolat sem, mivel az ember tévedhet, még a legfigyelmesebb írnok is hibákat vétett. Külön érdekes volt megtudni, hogy a másolatokban rejlő elírások a másoló jelleméről is árulkodtak. Későbbi évszázadok során hatalmas munka volt az ezzel foglalkozó tudósoknak visszakövetkeztetni az eredeti tartalomra, összevetve sok-sok fellelt másolatot.


Csodálatos kaleidoszkóp ez a könyv, az ókori történelemről, átkötésekkel a szerzőnő személyes élményeivel, emlékeivel. Ebből talán kevesebb is elég lett volna. Ám mindenképpen ajánlom olvasni azok számára, akiknek értékkel bír a könyv, és az olvasás. Igazi stíluskombináció ez a könyv, amely megpróbálja megragadni az írás és olvasás történetét. Meglepően sok szemponttal találkozhatunk, amelyek megoldandó feladatként nehezedtek az ókori írnokokra, történetmesélőkre. Meglepő volt számomra, hogy akkoriban még nem adtak címet az írásoknak, izgalmas feladat lehetett az Alexandriai nagykönyvtárban így keresgélni. Azokban az időkben a könyv igazi kézműves munka volt, tekercset, pergament vagy bármilyen másolatot birtokolni igazi kincs volt, afféle vagyontárgy. Bárcsak ma is így lenne,a könyv őrizné becsületét. A könyvnek igazi és átvitt értelembe is értéke van, szerencse, hogy voltak, akik ezt már ekkoriban felismerték, és áldozatokat hoztak ezen a téren.


Nem véletlen, hogy manapság a múzeumokban fellelhető példányokat üvegvitrin alatt őrzik, vagy esetleg cérnakesztyűben érinthetők. Az emberiség megszerzett tudását, fejlődni vágyását, a szerzett ismeretek átadását a jövő generációinak igen fontosnak vélem. A történetmesélés évszázadokon átívelő hagyománya és közösségeket összekovácsoló ereje mutatkozik meg az írásban, a papirusznádból készült tekercseken keresztül a mai modern könyvekig bezárólag. Viták folynak róla, melyek az emberiség nagy találmányai közt a legfontosabb, valószínűleg a kimondott szó lejegyzése és fennmaradása mindennél többet adott hozzá, hogy napjainkban ez virágkorát élhesse, hogy sosem látott fejlődés tanúi legyünk.
Bátran kezdjen bele mindenki ebbe a kötetbe, nem fog csalódni, aki szereti a történelmet, az olvasást, és szeretne többet megismerni erről a csodás, emberre jellemző tevékenységről. Ehhez az olvasmányos, gördülékeny fordítás is hozzájárul. Élmény volt olvasni a kötetet, ami az év egyik legfontosabb tényirodalma.

"A papirusztekercs feltalálása fantasztikus előrelépés volt. Évszázadokon át tartó kutatás, kőre, agyagra, fára és fémre írás után a nyelv végül az élő anyagban talált otthonára. A történelem első könyve akkor született meg, amikor a kimondott, alig leírt szavak egy vízinövény velejében leltek menedékre."










                                       

A spanyol Irene Vallejo (1979) műve az elmúlt évek egyik legnagyobb európai tényirodalmi sikerkönyve. Már a megjelenése évében, 2019-ben két díjat kapott hazájában, 2020-ban pedig elnyerte a legjobb spanyol nyelvű esszének járó nemzeti díjat, valamint a spanyol könyvesboltok legjobb ismeretterjesztő könyvnek adományozott éves kitüntetését. Mostanra több mint harminc országban jelent meg világszerte.




Magnólia, Budapest, 2022
544 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634199588 · Fordította: Boda Benjamin Gábor

Végállomás

David Baldacci: Végállomás




                                                 

David Baldacci sorsüldözött hősnőjének kalandjai véget értek... Atlee Pine FBI-ügynök kalandos, kihívásokkal teli, zaklatott életében meghatározó pont volt a gyerekkora. Az elrabolt ikertestvér keresése négy részen át tartott. Azonban nem biztos, hogy az elmúlt évtizedek kínzó bizonytalansága után erre számított Atlee a családi múlt sűrű titkainak háborgatása közben. Olyan meglepő titkokra derül fény, amitől átértékelődik az élete.


Minden eddig leírt igaz és csak ismételni lehet a sorozat esetében. Igazán pörgős ez a történet is, meghökkentő és váratlan fordulatokból épül fel, számtalan kalandos fordulattal megtűzdelt krimit olvashattam. Baldacci eszköztárának minden lehetséges elemét beveti, bár a történések ugyan elképesztőek, de nem vittek magukkal. Az sem lehet túl nagy titok, hogy a 30 éven át keresett elrabolt lány előkerül. Megismerjük a (természetesen) abúzált gyermekkorát és elrablása, menekülése /már-már hihetetlen) történetét. Az egész könyv röviden összefoglalva: a megszállott Terminátor-lány és a ketrecharcos hugi elképesztő, sokkoló akció-kalandjai. Tulajdonképpen egy érdekes krimi, izgalmas és fordulatos, sokszor hihetetlen eseményekkel, amit akár parádés lezárásnak is nevezhetek. A stílusa a szokott, lényegre törő, mozgalmas, gyors és néhol döbbenetes akciók tömege. Van itt minden, mint a búcsúban, de még sem nyert meg. A sorozat egészét tekintve a két középső rész volt a kedvencem, az előző Napvilág történetében még Puller is feltűnt, ami kifejezetten jó ötlet volt Baldaccitól. Igazából ez a sorozat is olyan, mint azt Baldaccitól megszokhattuk. A szövevényes történet ezerrel robog a végkifejlet felé, mire végre kiderül a teljes igazság.

Több ez, mint egy átlagos krimi, akár egy akciófilmnek is elmenne, mégis örülök, hogy nem húzta tovább a szerző és lezárta a sorozatot. Talán éppen ez a bajom a sorozattal. Atlee egyáltalán nem szimpatikus hősnő, nem tudtam megkedvelni. A történet is a sokat markol elvén működik. Pedig a szerző regényeit kifejezetten szeretem, sokat is olvastam tőle. Mégis a Teve klub, John Puller vagy King és Maxwell történetei jobbak szerintem. Mind stílusában, a kalandok hitelességében izgalmasabbak. Egyszerűen engem nem győzött meg, nem ragadott magával ez a sorozat. Természetesen akinek az előző három tetszett, ezt se hagyja ki, már csak a megoldás miatt sem. Számomra az is zavaró volt, hogy a négy részt három különböző fordítónak köszönhetjük. Lehet, hogy bennem van a hiba de nekem nem ez a sorozat lett Baldacci legjobbja. Remélem még olvashatok igazán kedvemre való, minőségi krimit a szerzőtől. 


IDE kattintva tiéd lehet kedvezménnyel! 

                           

David Baldacci (1960. augusztus 5. )
Könyveit több mint 50 nyelven és 80 országban olvassák rajongói.
A Virginia Commonwealth Universityn diplomázott, majd jogot hallgatott a Virginia Állami Egyetemen. Első nemzetközi sikere az Absolute Power (Államérdek) című könyve volt 1996-ban. Ebből remek filmet is forgatott Clint Eastwood.Alapítója a szépírást tanulókat támogató Wish You Well Alapítványnak. Feleségével és két gyermekével Virginiában él.



General Press, 2022
424 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634526551 · Fordította: Fügedi Tímea

Csillagok sercegése

Jón Kalman Stefánsson: Csillagok sercegése



                                                      

"Ezer nap telik el bennük, láthatatlan napok, amelyek után csak az emlékek illata marad."




A Csillagok sercegése a szerző ötödik regénye, amely először 2003-ban jelent meg. Jón Kalman Stefánssont olvasni olyan, mintha egy másik világba lépne be az olvasó. Különleges hangulatú, érzelmekkel teli univerzum ez, amelyben egy időre elfelejthetjük a mindennapok valóságát. Egy több generációs, lélekmelengető családregény, a szerelemről, az időről és a felbonthatatlan családi kötelékekről. A narrátorunk egy hét éves kisfiú, aki elveszítette édesanyját, és bádogkatonáihoz menekül az élet nagy csatáit a terepasztalon vívja a lelkével.

"Gondolkodom. Keresem a szavakat, amelyek le tudják írni a fejemben lévő zűrzavart."

Egy sűrű családi történet ez, amelyben visszautazhatunk az 1970 körüli Reykjavíkba, ahol a kis halászfaluból nagyvárossá válást is nyomon követhetjük. A zord izlandi táj és a város szerepe ismét meghatározó. Érdekes volt belelátni kisfiú gondolataiba, valamint megismerni dédapja és dédnagyanyja viharos szerelmi házasságát a századfordulón. A különböző generációk története összefonódik, így válik többszólamú, érzelmekben és kalandokban gazdaggá a regény. A nagybetűs Élet köszön vissza, a múlt itt él bennünk, velünk van, értelmet ad a jelennek.

                          

Jón Kalman Stefánsson irodalmi indulását tekintve költő, és ez a költői stílus a regény nyelvezetében egyértelműen észrevehető. Gyönyörű és egyszerű ez a letisztult költői nyelvezet, ahogy mindig, élmény volt olvasni ezt a háromgenerációs családtörténetet. Patat Bence ismét remekelt, a fordítás gyönyörűen rezonál Stefánsson hangulataira. Gyönyörű és gördülékeny próza, amit élmény olvasni.

Volt itt szerelem és dráma, gleccserek és a tenger, sok-sok hal, még fókauszony is az emberi sorsok között. A főszereplő töredékesen meséli el családja történetét, folyamatosan váltja a nézőpontokat jelen és a távolabbi múlt között. Mégis kerek egész a regény.

A névtelen, édesanyját elveszítő hétéves kisfiú mellé néhány hús-vér barát és egy titokzatos, fekete hajú mostohaanya csatlakozik. Egy reggel "váratlanul " egy nő jön ki apja hálószobájából és eltűnik a konyhában, ezzel minden megváltozik. A nő megjelenése felborítja addig is elég zaklatott életét. A nő "egy álmos varjúra" emlékezteti a fiút, vele próbál eligazodni fantáziavilágában. Apa is megadóan viseli a nő jelenlétét, eszik megadóan a zabkását, pedig nem is igazán szeretik... Érzelmekről itt nem esik szó, talán csak a szükség hozza ezt a kapcsolatot életükbe.

Az anya halála körüli jelenetek szívszorítóak, egy hét éves gyerek logikájából elmesélve. Felnőttként is nehéz elfogadni és feldolgozni a megváltoztathatatlant, nem hogy egy gyereknek. Remélhetőleg, mondja az ónkatonáknak, nincs túl hideg a föld alatt, hiszen anya kabátja még itt lóg a szekrényben...

Igen, elfogult vagyok Steffánsson szövegeivel, ezt sem szabad kihagyni. A történet, a karakterek, vagy a nyelvezet miatt erős hatással bír. Az olvasó élete önkéntelenül is felsejlik, önvizsgálatra késztet. Mi az, ami egy életre összeköt két embert, jóban, rosszban? Az élet egyszerűségét, jelentőségét vizsgálja ismét több generáció történetén át. A születéstől a halálig, itt a földön eltöltött pillanatnyi létünkről olvashatunk. Ennek a pillanatnak tanúi a csillagok. Sok szeretet és szenvedély, dráma és remény van a lapokon, ahogyan az életben is.

"Miből állnak azok a kötelékek, amelyek két embert kapcsolnak össze, és amelyeket az általános tanácstalanságból kifolyólag szeretetnek neveztek el? "


ITT lehet a tiéd kedvezménnyel a regény! 

                    

Jón Kalman Stefánsson 1963. december 17-én született Reykjavíkban. 12 éves korában Keflavíkba költözött, ott élt 1986-ig. Dolgozott kőművesként, mészárszéken, halfeldolgozóban, egy nyarat rendőrként a keflavíki reptéren, később pedig középiskolai irodalomtanár és könyvtáros lett. 

Első verseskötete 1988-ban jelent meg, novellákat és regényeket ír. Háromszor jelölték az Északi Tanács Irodalmi Díjára, 2001-ben, 2004-ben és 2007-ben. Himnaríki og helvíti (Menny és pokol)-trilógiáját tucatnyi nyelvre fordították le. A Typotex Kiadónál jelent meg a Keflavik-duológiája, tavaly a Nyári fény, aztán leszáll az éj műve került a hazai boltokba.

                       

Patat Bence műfordító: (1975)

2000-ben végzett az ELTE skandinavisztika-finn szakpárján. A skandináv nyelvek mellett finnül, észtül, angolul, németül, franciául és olaszul beszél.
Többek között Karl Ove Knausgard, Maja Lunde, Jón Kalman Stefánsson és Lars Saabye Christensen vagy Jussi Valtonen könyveinek fordítója.
© Reviczky Zsolt fotója.






Typotex, Budapest, 2022
192 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634932109 · Fordította: Patat Bence

A zaj

James Patterson - J.D. Barker: A zaj




                                                           

Patterson és Barker második közös könyve A madártollas gyilkosságok után. A siker bizonyosan garantált most is. Tény, hogy profi mindkét szerző, érezhetően jó az összhang közöttük, az írói rutin, profizmus működik.

A regény olvasmányos és a váltott szemszög izgalmassá teszi a történetet, ahogyan az egyedi karakterek és a cselekmény is. Egyszerre hátborzongató és feszült, bár kissé túlírtnak éreztem néhol. Hatásosan indult, aztán valahogy elveszett a katonai részletekben, ebből lehetett volna kevesebb. Egy titokzatos robbanás több ezer ember halálát okozza a Csendes-óceán északnyugati részén, csak két fiatal lány marad életben egy véletlen folytán. A 16 éves Tennant és húga, a 8 éves Sophie. Majd megjelennek az állami szervek, de nem mennék bele mélyebben. Spoiler nélkül lehetetlen bármit felemlíteni. A főhősnőnk Dr. Martha Chan és Sanford Harbin, akiknek az a feladata, hogy megpróbálják megfejteni, mi okozza a sokkoló hangzavart és terjedő anomáliát. A hatalmas robbanás bizony a terror új hangja. Ha meghallod, már késő... Ami Patterson és Barker képzeletének legsötétebb zugaiból ered. Számtalan titok, félreértés vár a két jó karakterre, ami komoly és felelős feladat elé állítja őket. Ők kiemelkedőek voltak nekem.

A madártollas gyilkosságokhoz hasonlóan épül fel a sztori, rövid fejezetek váltják egymást, emiatt haladós, nehezen letehető, feszültséggel teli, és durván csavaros. Nagyjából itt is 10 oldalanként egészen más lesz az olvasó elképzelése, mi is van a történések mögött.A sztori alapja eléggé meglepő és elképesztő, annyit elárulok. Végig pörög, lendületes a történet, mint egy expresszvonat úgy robog. Néhol már pattanásig feszíti a húrt a két szerző, csak kapkodtam a fejem.Tagadhatatlan, hogy jól tudnak együtt létezni, alkotni. Azért így utólag a madártollas krimi jobban tetszett. 

Azt megjegyezném, tudtam, hogy az ilyen műfajú könyveknek nem én vagyok az igazi célközönsége, de Barker neve etalon, így kihagyhatatlan számomra. Valóban nem voltam biztos benne, hogy tetszeni fog-e, de ugyanakkor nem tudtam kihagyni sem. Nekem ez nem ér fel a 4MGY-sorozathoz, de egynek jó volt, ha nem is remekmű. A műfaji sajátosságok is gyorsan változnak, hol a horror - sci-fi műfajt éreztem erősnek, hol pedig fantasy felé, valamiféle apokaliptikus disztópia volt a történet, ami a misztikumot sem hagyta ki. Ez a minden mélység nélküli műfaji keveredés is fura volt nekem picit. Tény, hogy filmszerű és csavaros, sebesen alakulnak az események, ami az utolsó oldalig leköti az olvasó figyelmét. Nem szokványos történet az bizonyos, a két méltán népszerű szerző mindent beleadott. Azért nagyon várom Barker önálló regényeit. Remélem nem aprózza el magát... kár lenne. Rajongóknak és sci-fi kedvelőknek kifejezetten ajánlom.

               

J.D. Barker számos könyv, például a Dracul és A negyedik majom-trilógia szerzője. A regényeit két tucat nyelvre lefordították, és elkeltek a megfilmesítési jogaik is. Sokáig szellemíróként dolgozott, a Forsaken című első regényét 2014-ben adták ki. Barker a New Hampshire-i tengerparton lakik feleségével és lányukkal.

            

James Patterson: (1947. március 22)

a világ egyik legnépszerűbb szerzője, Alex Cross megalkotója, aki a filmvásznon is feltűnt. A kortárs írók közül az általa létrehozott képzeletbeli hősök bizonyultak a legmaradandóbbnak. Floridában él a családjával.










Agave Könyvek, Budapest, 2022
416 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635980185 · Fordította: Bosnyák Edit