Fedőneve ​Hélène

 

Ariel Lawhon: Fedőneve ​Hélène



                                                  

A tavalyi évem egyik meghatározó olvasmányélménye volt Ariel Lawhon A befagyott folyó regénye. Történelem, női sorsok, és a krimi elemei keverednek az izgalmas regényben. Amikor idén tavasszal híre jött, hogy a szerző korábbi sikerregényét újra kiadják, azonnal lecsaptam rá.

Olvasás után elég vegyes érzéseket hagyott a történet. Van benne potenciál, szórakoztató és kalandos, még sem nyert meg igazán. Lawhon a valós élet hősnőjének, Nancy Wake-nek a történetét meséli el, a második világháború idejéből. Kémregény, ahol a húszas éveiben járó ausztrál nő áll a középpontban. Párizsban él, miközben háború fenyegeti Európát. A váltakozó idősíkokon keresztül mesélt történetben először 1944-ben találkozunk Nancyvel, amikor éppen kiugrik egy repülőgépből, és ejtőernyővel a megszállt Franciaországba kerül. Ahogy a történet halad előre, az összefonódó fejezetek 1936-ba repítenek vissza minket, amikor Nancy találkozik Henrivel, egy lassan kibontakozó szerelem tanúi lehetünk. Megismerjük azt is, ahogyan Nancy megteszi az első lépéseket a szerelem és a beszervezés, a kémkedés felé.

Talán furcsa egy háborús regényről ilyet mondani, de kifejezetten szórakoztató volt, mindamellett érdekes képet ad, bár a háború igazából csak keretet ad a sztorinak. Bár meglepően életszerűen jelenítette meg a háború borzalmait, Lawhon igyekszik emberközelbe hozni az eseményeket, szerintem hiányoztak a mélyebb történelmi fordulatok, momentumok. A háború eseményei elég felszínesen vannak jelen. A lehető legelképzelhetetlenebb helyzetekben való vörös rúzsozás egészen meglepő, csajos fordulata rám idegölően hatott. Már a legelején, kiugrás előtt is nekiáll magát rúzsozni....hát, na. Páncél ide, vagy oda.

A két időpont volt az, ami itt és most néha zavaró volt nekem. Az akciódús kezdés után a visszatérés 1936-ba hosszadalmassá és körülményessé teszi a sztorit. Megismerhetjük Nancy háború előtti életét, Marselleisbe költözését, megismerkedését a férjével, és ahogyan beszerveződik a mozgalomba. Néha Henri gondolatait is olvashatjuk. Gyorsan kiderül, hogy mennyire kivételes nő Nancy. Belevaló, tiszteletet parancsoló, stratégai képességekkel bíró, vicces és életre való nő. A boldog évekről szóló részek egy időre kiszakítanak a háborús részek jeleneteiből, a romantika kedvelői nem panaszkodhatnak... Ahogy haladunk a történettel, múlt és jelen összeér, a tér és idő találkozik. Az írónő sok szereplőt vonultat fel, néhány meglepő fordulattal mozgalmas a regény.

A történettel betekintést nyerhetünk a francia ellenállási mozgalomba. Megismerjük az úgynevezett gerillákat, akik jelen esetben a németek által megszállt Franciaország hegyeiben bújkálnak, jelentős segítséget nyújtva a németek elleni harcban. Ezek az emberek sokat vállalnak, és tűrnek, sokszor éhezve, fázva, alig felfegyverkezve, de elszántan küzdenek. Közéjük érkezik meg a regény elején ejtőernyővel Nancy Wake, a fiatal, hihetetlenül bátor nő, aki hamar a francia ellenállás vezérévé válik. Fehéregér, ahogyan a németek emlegetik. Rövid idő alatt sűrűsödnek az események, elképesztő helyzetekben kell helyt állnia, férfiakat megszégyenítő módon. A feladatok nehezek és veszélyesek, szinte csodával határos módon kivitelezhetőek. Nancy Wake azaz Hélène egy elképesztő, fantasztikus nő volt, aki bátorságával, elszántságával nagyon sok emberi életet megmentett. Érdemes megismerni a történetét, de főleg női olvasóknak ajánlanám a regényt. Nekem picit túlírt, néhol modoros a szöveg, vagy az események sorrendje zavaróan felcserélődik. Már tudjuk hogyan épült be, hogyan dolgozik a nő, majd később erre még visszatérünk. A hirtelen megtanul biciklizni és 3 nap alatt leteker 500 km-t minden gond nélkül a háborús helyzet közepén... Nem tudom, ez a valóság vagy az írói fantázia szülte esemény, de elég meglepő.

Ajánlom az igaz történet kedvelőinek, a háború, a kémek világát hozza közel. Kaland és háborús romantika egy kivételes nővel a főszerepben.




Kedvezménnyel ITT rendelhető!




                                         

Ariel Lawhon több történelmi regény szerzője, melyek rendre az amerikai eladási listák élén nyitottak. Eddigi legelismertebb műve A befagyott folyó, mely több mint 14 hetet töltött a New York Times sikerlistáján. Lawhon Tennessee államban, Nashville festői dombjai között él férjével és négy fiával.






Magnólia, Budapest, 2026
496 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635985579 · Fordította: Török Krisztina

Önmagam ​árnyéka

 

Güray Süngü: Önmagam ​árnyéka




                                         

              



A könyv elolvasása utáni első benyomásom a következő volt: egyedi stílus, egyszerű és gördülékeny nyelvezet, az életfilozófiába oltott szellemesség pedig kifejező. Süngü egyedi stílussal rendelkezik, ahol a rövid, töredékes szövegek és a folyékonyságot adó történet egyetlen szereplő körül forog. 

A történet előrehaladtával a bővülő narratívát részesíti előnyben, főhősünk belső monológjaiban nem vesződik a hangsúlyokkal. A könyv címe is kifejező, találó. A főhősünk, Oszmán fia, Oszmán feltűnően „naiv”, gyermeki lelkű figura, aki valahogy mindig mindent félbehagyott, életét az árnyékban élte le. 

Oszmán egy különös ember. Tipikus magányos hős alkat. Figyeli az életet, helyét keresi benne, miközben megpróbálja megélni azt. Próbál túlélni, de igazából bujkál, sodródik csak. Mivel nincs kötődése, nem érzi, hogy fontos lenne valakinek, nincs aki szeresse, valahová tartozhatna, ez a céltalan lét lesz egész életének meghatározója. Elmenekül, tengerre száll. A menekülés azonban mint tudjuk, nem megoldás.

Sokgyermekes család tagja, ahol egyszerűen nem alakult ki mélyebb kötődés, kapcsolat sem a szülők, sem a testvérek között. Elidegenedett, fokozatosan elszakadt a családjától szellemileg, fizikailag és mentálisan. Eltávolodott az élettől, miközben kereste annak értelmét. Meglepően alakult a sorsa, és ez meghatározza létét. Apja az, akivel próbál valamiféle mélyebb kapcsolatott létesíteni, de suta probálkozásai nem hoznak különösebb eredményt. Az apa, bár jelen van, de olyan valaki, akinek a hiányát érzi csak. A kettőjük közötti „problematikus” kapcsolat a „mosdás” szimbólumán keresztül bontakozik ki. Melankolikus életképe elhatalmasodik Oszmánon, ez a letargia miatt is nem találja, képtelen lesz beilleszkedni, értelmet adni saját életének. Olyannak éreztem ezt a sodródást, mintha kimaradna az életből, az elmegy Oszmán mellett. Nem panaszkodott soha semmiért. A pénz nem számított neki, megelégedett azzal, amije volt. Furcsa belső utazásra viszi olvasóit a török szerző.

"Akihez" talán egyedül ragaszkodik az a virágja, a Próféta kardja, azaz egy cserép Sansaviéra, amit végig visz magával, ez jelképezi számára az otthont. Beutazta a világot, a nagy vágy, az álmok netovábbja természetesen Amerika. Miután kiutasították Amerikából, visszatért hazájába, Isztambulba.

Sajnos egy idő után borítékolható, hogy nem lesz jó megoldás, a boldog vég itt nem működik, miután minden vágyát feladta, álmai is elhagyták. Ez az önkéntes magány kizárja az életből, a társadalomból. Később a testvéri próbálkozások is zátonyra futnak, nehéz annak segíteni, aki nem akarja. Könnyen olvasható, gördülékeny regény, mégis láthatatlan gyomrosokat ad, néhány rész mélyen megérintett. Aki elolvassa, azzal szerintem sokáig ott marad Oszmán története.




Kedvezménnyel ITT rendelhető a regény!






Európa, Budapest, 2026
282 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786151062586 · Fordította: Tasnádi Edit

Nehézsúlyú ​szépség

 

Moa Herngren: Nehézsúlyú ​szépség




                                                         

Nagy érdeklődéssel vettem kézbe Moa sok év után újra megjelent első regényét. A 2017-es Nehézsúlyú szépség becsapós könyv. Tetszik, ahogy Moa Herngren ír. 
A válás című regényével azonnal népszerű és ismert lett Moa Herngren. A családi kapcsolatok mélységeiben jelennek meg további másik két sikeres könyvében is. Az anyós és Az örökség fő motívumai is a jelen világunkról ad képet, ahol a kapcsolatok szövevényes rendszere, a drámához vezető út jelenik meg.

A történet most is filmszerű, a svéd szerző érezhetően ismeri a média világát. Valami könnyed, szórakoztató történetre gondoltam, ehhez képest egy fajsúlyos történetet kaptam. Miután egyre mélyebbre jutottunk, egyre komolyabb és jellemzően mai témák bukkannak fel a történetben, ahol a szerző éleslátással ábrázolja korunk egoista, megfeleléskényszeres, felszínes és kiüresedett világát. 

Az kétségtelen, hogy meglehetősen humoros és könnyed módon kerülnek elénk ezek a problémák, de elég sötét, szatírikus felhanggal. Többrétegű könyv ez, ahol a felbukkanó karakterek hol idegesítőek, hol szerethetőek azaz nagyon emberiek. Sorsukban ott van a fájdalom és a magány.

Főhősnőnk, Annie, aki több mint 200 kilójával nyomja otthon a kanapéját. Magányos, társtalan és erősen önbizalomhiányos. Ez meghatározza életét, rányomja bélyegét a megfeleléskényszer a testképzavar és a magány fura keverékét kapjuk a nő sorsában, aki mindig is kövér volt. Arra, hogy mi van a háj alatt, hogy bájos és okos, senki nem kiváncsi. A lelke főleg nem érdekel senkit. Alig mozdul ki lakásának mélyéről, hogy elkerülje a megalázó pillantásokat. Ez szerintem mindenkit megtalál, hiszen a túlsúly réme szinte mindenkit érint. Az evéskényszer és a magány mellé rengeteg mai jellemző probléma kerül elénk a különféle karakterek sorsával. Nem mellesleg a média világáról is lerántja a leplet... nem túl hízelgően jelenik meg a valóságshow-k világa.

      

Annie ellenpéldája a műsorvezető Johanna, akinek étkezési zavara van, és nehezen tud kötődni a fiához, hajszolja a sikert, merész lépésekre is képes, miközben hajtja a pénzt, hogy a válás után egyenesbe tartsa életét. Nála a sikert, boldogságot ez jelenti, no és a vásárlás, a lájkvadászat. Itt látjuk a közösségi média romboló lelki hatását. Mindenki életére jellemző a képmutatás, a csillogó, de üres felszín. Kiábrándító karakter Camille, aki gátlástalanul átgázol az embereken a saját karrierje érdekében. Ezek a belső harcok szemléletesek és elképesztőek.

 
Most, hogy befejeztem az olvasást és belegondolok, azt hiszem, a könyvben Moa Herngren rámutat arra, hogy ez sok esetben a valóságban is így van. A túlsúly és az anorexia ugyanazon érme két oldala, gyakran mindkét esetben étkezési zavarokról, és alapvetően az önbecsülés hiányáról szól. Remek bepillantást kapunk egy túlsúlyos nő lelki válságába, szeretetéhségébe. Ezt használja ki Camille, aki eleinte Annie lelki támasza lesz.

Minden szereplő diszfunkcionális kapcsolatokban vegetál, keresik életükre a jó megoldást. Camille vagy Johanna, de Jarmo, a producer is kiégett, elgyötört. Anni életébe a csoda egy fogyókúrás reality műsor formájában érkezik, ennek lehetősége alapjaiban változtatja meg a szereplők életét. A média hazug világa, természetesen korántsem olyan reménytkeltő, mint amilyennek elsőre tűnik. Minden az "egészségtudatos" cimkébe van csomagolva, a tegyél önmagadért projekt azonban csak az egyik fő szál. Az álszent és képmutató média kihasználja a szereplőket. A műsor másik szereplője Björn, talán az egyetlen őszinte karakter. Ő hoz némi változást a lány életébe, lesz Annie igazi vigasza. Ez lesz az egyetlen pozitívuma a műsornak. Ez egy pörgősebb, mozgalmasabb rész.

A lezárás furcsa, több nyitott kérdést hagy. A tuti boldog vég elmarad, másképp alakul a befejezés, igazi megoldás talán nincs is. Kiderül, mit kezd a hatalmas médiafigyelemmel Anni, merre fordul Jarmo, Johanna és Camille sorsa. Rendkívül érdekes történet, ami több aktuális témát vet fel. Van min gondolkodni. A megoldás talán az egymás elfogadásában rejlik.



Kedvezménnyel ITT megvásárolható. 



    

Moa Herngren (1969. május 1. –) a kapcsolati drámák mestere. Forgatókönyvíróként többek közt A Patchwork család című Netflix-sorozat társszerzője, újságíróként az Elle magazin svéd kiadásának egykori főszerkesztője, a magyar olvasó pedig A nehézsúly szépe szerzőjeként ismerheti. Nagysikerű, számtalan nyelvre lefordított regénye, A válás egy trilógia első darabja.









Eredeti megjelenés éve: 2017
Helikon, Budapest, 2026
376 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636208431 · Papolczy Péter

Cundoku

 

Taiki Raito Pym: Cundoku



                                                       

Az Európa Kiadó igényes, szép kiadványát nem csak kézbe fogni jó érzés. A tartalom minden könyvmoly, könyvet szerető ember számára tartogat érdekességet, felmentést a könyvgyűjtés, az olvasatlan könyvhegyek mentén. A könyvgyűjtés művészete, merthogy japánban ez is létezik. 

Önvizsgálatra késztet, hogyan is lettem könyvmoly, az olvasás szeretete, felfedezésére nyit ajtót. Anno nekem meghatározó élmény volt nagymamám könyvespolca. A címek, a borítók tettek kiváncsivá. Nagyon fontos a szülői háttér. Soha nem csak "alkalomszerűen" kaptam könyvet. Szerintem egy gyerek esetében nagyon meghatározó az első néhány könyves élmény, ami legtöbbször a mesék világa. Ezek megalapozzák a későbbi könyvmolyságot, érdeklődést a könyvek iránt.

Ez a kötet egy szeretetteljes óda a japán könyvgyűjtés művészetéhez, és tökéletes lehet mindenkinek, aki sosem tud eleget olvasni. Mi van, ha az olvasatlan könyvkupacok nem a halogatás, hanem a vágy jelei? A kíváncsiságé? A lehetőségek tárházának? Kell, hogy ott legyen a polcomon, fontos, hogy velem legyen az a bizonyos könyv, ami nem is biztos, hogy éppen egy klasszikus.

        

Minden korban, minden könyv más hatással bír. Raito Pym Cundoku című könyve a könyvgyűjtés művészetéről és öröméről szól. Taiki Raito Pym megmutatja, hogy olyan könyvek megvásárlása, amelyeket (még) nem olvastál el, nem gyengeség, hanem művészet. Egy könyvekkel teli ház nem rendetlenség, hanem egy csendes ígéret: minden könyv egy kaland, amely rád vár, pontosan a megfelelő pillanatban. Tudom és szembesültem már, hogy minden könyvet nem lehet, egyszerűen képtelenség elolvasni. Nagyon tetszett, ahogy a könyv lebontja azt „mindent el kell olvasnom, amit megveszek” nyomását, és a zsúfolt könyvespolcot egyfajta ígéretté, kíváncsisággá és vigasszá teszi. Egyszer. Talán. El fogom olvasni. Jó az, ha ott van kézközelben az adott könyv. Minden könyvbarát számára ismerős jelenséget ölel fel: olyan könyvek vásárlását, amelyeket (még) nem olvastál, de szeretnél. Taiki Raito Pym könnyed, közérthető és játékos írásmódja megfog és elgondolkoztat. Megfigyeléseken, elemzéseken és reflexiókon keresztül rövid szövegekben – tele anekdotákkal és vicces megfigyelésekkel – sikerül feltűnő betekintést nyújtania a könyvbarátok és gyűjtők életébe. Ugye, biztosan magadra fogsz ismerni a szövegben? A könyvesbolt mint egy szentély, egy felfedezésre váró csoda kerül elénk.

Egy szórakoztató és könnyed könyv, ami inspiráló, lelkesítő és hatásos. Remek, életszerű történetekkel, játékos kvízekkel és meglepő meglátásokkal ez a könyv arra biztat hogy másképp nézz a saját könyvespolcodra és önmagadra. Felfedezed, hogyan tükrözi a gyűjteményed azt, hogy ki vagy, és kivé válhatsz. Az üzenet világos és sikerül megérintenie az olvasót. Lehet, hogy ez egy nagyon rétegkönyv, de mindenképpen illik a könyvekkel kapcsolatos érzéseink megértéséhez. Bár magam is igyekszem, ha nem is minimalizálni a könyveim számát, de csak a kiemelkedő, valamiért fontos könyveket megtartani, kerülni az olvasatlan könyvhalmokat, mindig akad olyan könyv, amit azonnal olvasni szeretnék. A játékos tesztek, kérdések és feladatok segítenek eligazodni, válaszokat találni arra, amire nincs igazán jó válasz. Könnyed, humoros és leginkább elgondolkodtató olvamány, ami mindenképpen némi önvizsgálatra serkent. Megjelenik a könyvben az érem másik oldala is.

Igazi érdekesség, hogy a fiktív ázsiai név négy lelkes olasz szerzőt takar. Taiki Raito Pym nem egyetlen személy, hanem egy szenvedélyes olasz olvasókból álló csoport álneve. A könyvgyűjtés szenvedélye mélyen belénk kódolt, amihez hely is kell... de ne adjuk fel az olvasás szeretetét és az  élmény kárpótol mindenért! Bátran és jó szívvel ajánlom elolvasásra minden könyvmolynak.




Kedvezménnyel ITT rendelhető!!

Európa, Budapest, 2026
224 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786151062609 · Fordította: Barna Margit

Sasfészek örököse

 

Katerina Dunne: Sasfészek örököse




                                            

A regény a Sasfészek ura folytatása, több szereplő visszatér, de önállóan is érthető. Az előzményekről annyit, hogy nemes Szilágyi Sándor volt Sasfészek ura, aki az irigység, és a szerelem áldozata lett. A folytatásban lánya, Margit áll a középpontban, aki tűzről pattant teremtés, elhivatottan igyekszik visszaszerezni az elorzott családi vagyont.

Könnyű vele haladni, olvasmányos történelmi, romantikus kalandregény, ami szerkezetileg épp olyan jól felépített, mint az első rész. Hunyadi Mátyás korába repít a cselekmény, ahol egy apa becsületének rehabilitálása a tét, igazságot szolgáltatni neki holtában, és természetesen bosszút állni az álnok és kapzsi elkövetőkön. Izgalmas, fordulatos történet, ahol a kalandok viszik előre a sztorit. Nándorfehérvár után, a Magyar Királyságban járunk, 1470-ben indul a cselekmény. A szerzőnő érezhetően kedveli, jól ismeri a korszakot.


Főhősnőnk Szilágyi Margit, aki Mátyás rokona. Édesapja meggyilkolása, becsületének sárba tiprása élteti a lányt. Az igazság bizonyítása, a bosszú nem egyszerű, fondorlatos ármány van a háttérben. Szerencsére akadnak segítői, hogy ősei várát, az apai örökségét, Sasfészket visszaszerezze. A csaták és politikai fordulatok mellett két szerelem adja a romantikát. Margit felnőtté válása, a traumáinak kezelése folyamatos és nehéz kihívások elé állítják az ifjú hölgyet.

Katerina Dunne végig mesterien szövi a történetet, hiteles és érdekes tud maradni. Láttam magam előtt a tájat, a szereplőket, a korabeli hangulat működik. Az alapötlet érdekes és ígéretes, a mese viszi az olvasót. Továbbra is a családi ármány és cselszövés, árulás, politikai belviszály, látványos csaták adják a keretet. Margit karaktere igazi amazon, erős női karakter. Nekem már kissé túl sok is volt a végére belőle, mint egy középkori Terminátor harcol, küzd, persze sikerrel, az előre borítékolható megoldásig. Margit néha felbukkanó álmai és látomásai adnak egy kis misztikus hangulatot a történetnek.

Itt most a történelmi hátteret jobban csak kelléknek éreztem, hiányzott a történelmi események részletesebb bemutatása. Érzésem szerint a kalandok és a romantika irányába tolódott el a regény. A Hunyadi-kor, a 15. századi Magyarország továbbra tökéletes háttér ennek a történetnek. A főszereplő szándéka és személyisége érthető, kidolgozott, bár néhány mellékszereplő sablonos lett. Endre a férj, kissé papucs, Mátyás méltóságos és tartozkodó, Anna már nem a csábító démon, társaival velejéig gonoszak. 

A valós történelmi szereplők ábrázolását visszafogottnak éreztem. A könyv nyelvezete rendben van, hozza a korhű hangulatot, tükrözi a hajdani emberek gondolkodását, ám az írói stílus néhol ismétlődő. A kalandos, romantikus történet lendületes, szerintem főleg női olvasókat nyerhet meg magának a sorozat.









HiStories Books, Brno, 2026
370 oldal · puhatáblás · ISBN: 9788090919778 · Fordította: Bordás Róbert

Rozsdaerdő

 

Anders de la Motte: Rozsdaerdő
(Leo Asker 3.)




                                               

Anders de la Motte az egyik kedvenc szerzőm, a Leo Asker sorozata jelenleg a legjobb skandináv krimik közé tartozik.

Elolvastam az egész sorozatot, és lenyűgözött, megfogott a hangulat, a karakterek és a történetekben rejlő hátborzongató hatás. Itt jegyezném meg a háttér, a szereplők kapcsolati rendszere, viszonya adja a történet egyik erejét, tehát csak sorban érdemes olvasni! Anders de la Motte ezúttal is olyan hátborzongató bevezetést ír, amit kevesen tudnak. Ez már Az üvegembernél is rendkívül hatásos, erős kezdést adott. Az a bizonyos zabszem teszt működik... félelmetes nyitányt kapunk most is. Anders beviszi az olvasót az erdőbe, szó szerint is. 

                    

Azt nem árt tudni, hogy ezek a krimik nem annyira hagyományos detektívtörténetek, inkább a paranormális határán mozgó sötét titkokkal, legendákkal és zűrös családi kapcsolatokból épülnek fel. Az üvegember motívumai, egyes elemei visszaköszönnek, ami nem zavaró és jól összefogja a történéseket. Nézzük, milyen sötét titkokat rejteget a Rozsdaerdő?

Az erős kezdés után erős visszaesés jött... ami megrémített. Benne voltam nyakig a kétségben, mi lesz most? Remek cosy krimit írt a feleségével de la Motte, talán beragadt nála a cosy gomb? Kissé körülményes, cseppet nem izgalmas, visszafogott 200 oldal következett. Leo családi kertipartira megy, kap egy régi megoldatlan ügyet, ami lassan bontakozik ki, ahogyan az is, hogy valaki azon mesterkedik, Leo elbukjon, pedig felcsillan előtte a lehetőség a felemelkedésre. Már vártam, mikor megy fodrászhoz vagy műkörmöshöz az anyjával, netán shoppingolni. Leo vad és lázadó, egy bulldog kitartása jellemzi, kemény és talpraesett nő, olyasmi, mint Kim Stone. Ezek egyáltalán nem jellemzőek rá... az egyéb szereplők is jelen vannak, de a történet csak csordogál. Az időben ugrálunk, a régmúltból a Szürke Lány mitosza dereng fel, megtudjuk milyen az élet a Rozsdaerdő mélyén. Tény, hogy az írásmód gördülékeny, és a rövid fejezetek visznek, ám vártam végre történjen már valami!

Aztán történt... és Anders magára talál. Mesterien rétegzi a hátborzongató részleteket ebben a sötét, mocsaras tájban, ahol farkasszerű kutyák futkároznak, jelentős szerep jut a temetőbogárnak, az ősi rúnáknak. Titokzatos eltűnéseket és hátborzongató gyilkosságokat kapunk, semmi nem az, aminek elsőre látszik. A nyomasztó, kísérteties hangulat végig ott lebeg a történetben. Leo és társai minél mélyebbre ásnak, annál veszélyesebbnek bizonyul a várható igazság.

Az események felpörögnek, komor és félemetes, összetett krimibe csöppenünk. Letehetetlenné válik, ezerrel pörög, kapkodjuk a fejünket, és érezzük, valami elképesztő, hatalmas disznóság van a háttérben, a szálak messze nyúlnak. A korrupció és a politika fonódik össze, de a többrétegű krimi sok egyéb szálat is mozgat. Családon belüli erőszak, zsarolás, és a lagymatag, elnyújtott bevezető több mozzanata értelmet nyer. Izgalmas olvasmány. Elképesztő akció adja a lezárást az erdő mélyén.

Ráadásul Leo Asker valóban kivételes karakter, akárcsak gyermekkori barátja, Martin Hill. Aki még mindig Az üvegember okozta sokkal küzd. Ezt egy különös nő segít neki megoldani. Az elhagyott helyek fotósa, Vilde várhatóan még nagy szerephez jut a következő részben.

Lassan a helyükre kerülnek a kirakós darabjai, miközben a feszültség egyre csak nő. A lezárás még egy utolsó apró csavarral lepi meg az olvasót, ahol az egész sztori más megvilágításba kerül. Amikor azt gondoljuk igen, mindent tudunk, hát nem! Bonyolult krimi, sötét hangulattal és zseniális karakterekkel. Anders kivételes mestere a pszichológiai feszültségkeltésnek. A befejezés... hátborzongató. A negyedik részre az átvezetést pedig tanítani kéne. Svédországban ősszel már az ötödik rész fog megjelenni, azonnal olvasnám a folytatást, ha nem kellene egy évet várnunk rá. Remélem Dobosi Beáta már dolgozik a remek fordításon. 

            

Anders de la Motte ismét meglepett, nagyot alkotott! Azt gondolom, ez a tehetség. Anders minden mondata a helyén van, kitérők nélkül olyan remekül felépített, mozgalmas és elképesztő krimit kapunk, ami magasan az átlag fölé emeli. Talán a lassú kezdésnek is célja, dramaturgiai hatása van. Az emberi kapcsolatok, a bűn és a régi legendák adják a krimi erejét, ahol maga az erdő is szereplő. Motte kivételesen lebilincselő rejtélyeket alkotott. Már látom, nagy lesz a tülekedés az év végi legjobb krimik listájának összeálításánál. Motte krimije biztos befutó.

Minden krimikedvelő olvasónak ajánlom ezt a remek sorozatot, igazi baljóslatú noirt olvashatunk. Elgondolkodtat, tépi az idegeket, és bevonzza a nézőt a félelem, a trauma és a sötétségben megbúvó gonosz hátborzongató világába.

 

Kedvezménnyel ITT rendelhető a krimi, akár Ekönyvben is!






          

Anders de la Motte (1971. június 19.)

Első regénye 2010-ben jelent meg, amely megnyerte a Svéd Krimi Akadémia "Első Könyvdíját, 2015-ben övé lett a legjobb svéd krimi díja. Egykor rendőr volt, majd dolgozott nemzetközi biztonsági tanácsadóként is. Évszakok krimisorozata nagy siker, több milliós példányszában kelt el, ahogyan az írótársával, Mans Nilssonnal alkotott Österlandi gyilkosságok két része is sikeresnek mondható, ahogyan a feleségével közö cosy-krimi sorozatuk is elismerést érdemel.

Fotó: Thron Ullberg


General Press, Budapest, 2026
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786151042120 · Fordította: Dobosi Beáta

Kánkán ​az üvegpadlón

 

Tóth Krisztina: Kánkán ​az üvegpadlón

tárcanovellák és novellák

2023- 2025



                                                           

Vannak szerzők, akik új kötete esetén gondolkodás nélkül indulok beszerezni azt. Tóth Krisztina is közéjük tartozik nálam. Ez a kötet olyan, mint egy jó rejtvény, talányos, tömör szövegeivel megkapó történetek gyűjteménye. Tóth Krisztina a kis történetek nagy mestere. Megfigyeléseiből pillanatok alatt kikerekedik egy tárca vagy novella. Ehhez elég egy találkozás is esetenként.(Karajt festeni) A megfigyelések, életképek finom humorral, kerülnek elénk, ezért is napjaink egyik legjobb kortárs írója. Személyes, a körülöttünk lévő világra reflektáló írások ezek. Bátor, szókimondó, figyelmet érdemlő novellákat olvashattam. 

Tóth Krisztina új kötete a 2023 - 2025 között született elbeszélésekből és tárcanovelláiból válogat. Rövid és velős írások. Hatásosak. Kevés szóval mondanak el az életről sokat. Nem olyan sötétek, "érfelvágósak" talán nem megy olyan mélyre, mint a Fehér farkas vagy a Párducpompa gyűjteménye. Mégis mély tartalommal bírnak. Volt, hogy örültem, a várható szomorú vég egyelőre elmaradt. (Kukuci) Sajnos az elmúlás árnyéka kíséri életünket, de ezt megélni nehéz és felfoghatatlan. Különösen egy hosszú, szerelemmel kísért élet lezárásánál fájdalmas lehet. 

Érdemes arra figyelni, ami nincs ugyan odaírva, mégis ott van a történetben. Döbbenetes a mai életképek felvillanása, mint az ország különböző részein élők sorsa is egészen eltérő. Ezek a napi gondok szinte megoldás nélkül nehezednek a szereplőkre. Jön a teherautó, vagy a Szeme fénye történetek szereplői egyéni, sajátos világukban a napi túlélés a tét. Néha, szinte nem, vagy látszólag alig történik valami, mégis súlyos dráma vagy mély mondandó lapul a történetben. (Hűtőmágnes, Játékpénz), de ide sorolható a magányról mesélő nyitó írás a Varjú. Néhányszor lapoztam tovább, a folytatásért, de azt az olvasóra bízza, nyitva hagyja a szerző (Giorgi és Tamara). Mint egy megfejtést, mit indít el bennem, merre kanyarognak a gondolataim a szereplők helyzetéből. (Én csak egy nyugdíjas tanár vagyok, Ártér). A vágyak mellett az álmok éltetnek bennünket. Ez egy megindítóan szép novellából kerül elénk (Senki Kutyája). Jó volt olvasni, megismerni ezeket a hétköznapi hősöket, belemerülni a Tóth Krisztina teremtett világba. 

                         

A címadó írás is tragikus, fájdalommal teli, mai és nagyon női. Elgondolkodtató, mégis könnyen olvasható kötet, bár kétségtelen, némely írás odavág rendesen. Csak kapkodtam a fejem, mennyi minden van ebben a sztoriban, ez már egy kisregény is lehetne. Talán a címadó novella mellett ez az egyik legerősebb novella az Itt csak a felhők vannak írás. Nehéz megszólalni olvasás után, ide tenném az Aztán ott marad örökre és a Betlehemi királyok történetet is. Tóth Krisztina sajátos látásmódja, a hangnem és atmoszféra teremtése is profi. Ezek a novellák a kötet gyöngyszemei. 

Tetszett, ahogyan a hétköznapi szituációkon keresztül mutatja be az emberi kapcsolatokat és a társadalmi problémákat. (Szeretjük a diót). Megjelenik a másság témája, a szerelem és a megfeleni vágyás problémája. Gyönyörű, érzelmeket megmozgató a Mamas & Papas vagy A Jango Fett csillaghajó hátrakétája. Ezek a válásra, új párkapcsolatra is reflektálnak.

A lezárás a Végszó, egy könnyed, laza életkép. A munka nélkül maradt színész napközben festőnek áll. Humoros, nagyszerű fricska az életnek. Életigenlő, könnyed, néhol játékosan mutatja a változó világot körülöttünk. 




Kedvezménnyel ITT rendelhető!


      

Tóth Krisztina1967-ben született Budapesten. Író, költő, műfordító, drámaíró. A Szépírók Társaságának tagja. Első kötete az Őszi kabátlobogás, 1989-ben jelent meg és rögtön Radnóti Miklós emlékéremmel díjazták.
2004-ben az Édes anyanyelvünk pályázat első helyezettje lett vers kategóriában a Síró ponyva címet viselő kötet. A Vonalkód novelláiban Tóth Krisztina a legszemélyesebb történeteken keresztül idézi meg a hetvenes éveket, azt a kort, amikor vonalkód díszített mindent, ami Nyugatról érkezett.
A Magvető Kiadónál megjelent könyvei még: Pixel – 2011., Hazaviszlek, jó? – 2009., Akvárium – 2013. Pillanatragasztó – 2015. Világadapter – 2016, Párducpompa - 2017. Fehér farkas - 2019. Ahonnan látni az eget - 2023. 
Második regénye 2022-ben A majom szeme címmel jelent meg, már több nyelvre lefordították. 


fotó: Wavrik Gábor

Magvető, Budapest, 2026
176 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631447248

Az Ég szeme (Atilla 2.)

 

Pető Zoltán: Az Ég szeme

(Atilla 2.)





                                                     

A hun herceg, Atilla története egy monumentális történelmi tabló formájában folytatódik. Pető Zoltán regénye végig olvasmányos marad, jó tempóval, felesleges kitérők nélkül nyújt az olvasónak egy korrekt folytatást. Életszerűen ábrázolja ezt a világot, a történet felépítése, a karakterek és a közöttük lévő kapcsolatok hitelesek.


Az 5. század sötét, formálódó világa, a hunok sorsa, a hanyatló római birodalom árnyékában elég ritkán témája történelmi regénynek manapság. A történet középpontjában a különféle népek viszálykodása is megjelenik, pazar, látványos csaták, árulás és intrika színezi az eseményeket. A harc és csata jelenetek leírása képszerű és részletes, filmszerűen elevenedik meg. Sok szereplőt mozgat a történet, szövevényes sorsuk kibontakozását élmény volt megismerni.

A formálódó két hatalom, a vallás, Róma uralma jellemző és elképesztő. Az ókori Róma hangulata, befolyása erősen érezhető. A szerző otthonosan mozog ebben az ókori világban, érezhetően magabiztos tudással rendelkezik. A regény kellően érdekes, izgalmas és informatív.

Atilla és testvére, Buda herceg karaktere sokat fejlődik. Összefogásuk is az erőt demonstrálja. A pusztai népek hitvilága és a vallás ütközése kikerülhetetlen. A Kárpát-medencében zajlik az élet, a regény 10 év történetét öleli fel. Atilla tudatosan készül a vezető szerepre. A szellemvilág jelei, hatásai mozgatják az eseményeket. Tengri kardja az Ég kiválasztottjává teszi a herceget. A regény erős atmoszférát teremt. Sok érdekes tudnivalót és gondolatébresztő témát vet fel. Érdemes elolvasni, mert végig leköti az embert, és visszavisz egy olyan korba, amiről keveset tudunk. Érezhetően benne van a levegőben, hogy valami változás előtt állunk, de hogy mi fog történni még kérdéses. A lírai leírások jól adják vissza Atilla belső gondolatait, érzelmeit, vívódását.

Ez egy izgalmas történet, ami nemcsak leköti az olvasót, de közben észrevétlenül tanít is egy kis magyar történelmet. A régmúlt fontos eseményeit tárja elénk érzékeny formában. A pusztai népek élete, hite és gondolatisága meghatározó, ahogyan Róma hatása is erős. Aetius és Atilla szövetsége jól alakul, meglepő volt számomra. Érezhető azért, ott lappang a feszültség ebben a kapcsolatban is. A női uralkodó kérdése is izgalmas helyzetet teremt. Ezek ütközéséből bomlik ki a cselekmény. A hiedelmek, a tudás vívja egymással csatáját. Pető Zoltán a tőle megszokott történeti hitelességgel festi meg a magyar őstörténet fontos pillanatait. Atilla útja folytatódik, rajtad az Ég szeme! Várom a történet kiteljesedését, Isten ostorára várnak még kalandok, feladatok.









Hitel, 2026
504 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786157071025

Zuhanás

 

Jozef Karika: Zuhanás




                                                 

Megörültem az új Karika regénynek, alapjáraton szeretem a munkásságát. A hasadék és a Félelem nagyot szólt, de a Fergeteg is hangulatát tekintve elég jól sikerült. Most a negyedik hazai könyv az olvasók között megosztó eddig. Tologattam, mert az első visszajelzések alapján mintha leszálló ágba került volna a szerző. Azonban a repülős téma, a helyszín és téma, a baromi jó borító, megvett kilóra.

Az alvásparalízis (alvásképtelenség) sötét és titokzatos világa egy vonzó és ijesztő, misztikus thrillert ígért. A történet mozgatórugója előtt ma még a tudomány is tétlenül áll. Mindenképp ki kell emelnem ennek a témának kezelését, ami szerintem szó szerint hátborzongató volt.

Úgy gondolom, aki kedvelte Karika eddigi munkásságát, erre is kíváncsi lesz, de kezdjük a javával: jól indul, tetszett a légkör, a zárt szoba rejtélye a repülőn is remekül működik. Olvasmányos, haladós, szinte egy ültő helyemben végig olvastam, hozza a misztikus thriller hatást, mégis vegyes érzéseket hagyott. 

Jó volt Freddy Krueger történetének újraértelmezése, a figura felbukkanása. Az álom és ébrenlét határa érdekessé tette, kell figyelni, mikor hol járunk, bár ez lehet katyvaszos is az olvasónak. Az bizonyos, hogy az éjszakai repülőjárat remek helyszín, ahogy a koronavírus kezdeti felbukkanása, ilyesztő hatása is erős. Még nem tudjuk, igazán mire is számítsunk, de a pánik, a félelem ott munkál az emberekben. Amikor a félig üres gépen feltűnik a zaklatott Erik és egy furcsa kaleidoszkóp, meglódulnak az események. Erik valósággal rátukmálja magát a fiatal jegyespárra, innen már lehet sejteni, az utazás hamarosan rémálommá válik, ahogyan a három szereplősorsa összefonódik. Egyébként Edinburghból repülünk éjjel Pozsonyba, aki klausztrofóbiára hajlamos, kapaszkodjon! Mindez együtt a repülőutat tiszta horrorral teli rémületté változtatja. A nő nagy utazó, ám a férj-jelölt fél a repüléstől, a védekező ösztönök mindkettejüknél működésbe lépnek. A szereplők pszichéjét, összefonódó sorsukat, szerintem tökéletesen megrajzolta a szerző. Egy titokzatos idegen, sötétség, félelem, bizonytalanság, mindez egy furcsa időhurokban, amikor nem tudni hol ér véget az álom, és hol kezdődik a valóság? Amikor azt hiszed, hogy végre minden kezd jobbra fordulni, jön egy újabb csavar.

Az, hogy mi mire hasonlít a történetben még, hagyjuk, hiszen minden hasonlít valami előző regényre. Az alapötlet igazán jó, a kivitelezés azonban nem sikerült igazán. Az egyetlen dolog, amit a könyvvel kapcsolatban kifogásolhatok, a rövidsége. Kicsit elnagyolt lett nekem a történet, kevéssé kidolgozott. A cselekmény szűkszavú, minimális a párbeszéd, a szöveg nagy része a szereplők gondolataiból kerekedik ki. Az események viszonylag egyszerűek, de mégis lebilincselőek. Sajnos a feszültség végül teljesen eltűnik, a cselekmény lelassul, ami már a megoldáshoz vezet. Ami hirtelen és meglepően érkezik. A váltakozó idősíkok, az álom és ébrenlét kavarodása komoly figyelmet igényel. Maguk a szereplők is nehezen tudják megkülönböztetni, hát még az olvasó!




Kedvezménnyel ITT rendelhető!




           

Jozef Karika: (Rózsahegy, 1978. november 15. –) hazájában hatalmas népszerűségnek örvendő szlovák író és publicista.
Az írással a 2000-es évek elejétől kezdett el foglalkozni. Kezdetben inkább mágiával kapcsolatos regényeket írt, amelyek már akkor elismert íróvá tették ezen a területen.
A hasadék 2016-ban jelent meg Szlovákiában, ahol hatalmas sikert aratott és az irodalom határait túllépve popkulturális jelenséggé vált az országban. Azóta több irodalmi díjat is nyert Karika, többek közt az Irodalmi Alap díját is.

Animus, Budapest, 2026
272 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636149697 · Fordította: Böszörményi Péter

Gyilkos ​indulat

 

Linda Castillo: Gyilkos ​indulat

(Kate Burkholder 17.)





                                                      

Ez a 17. kötet a Kate Burkholder sorozatban. A krimi elemeit keveri ügyesen az amish kultúra, hagyományok, mindennapok világával. Kevés sorozat esetében olvastam minden részt, ez a kivételek közé tartozik. Mint a kisgyerek a Télapót, úgy várom az évi amish krimi adagot Castillo tollából.

Mivel minden részt olvastam, már túl sok meglepetést, újdonságot nem ad ugyan a sorozat, de ki nem hagynám. Castillo biztos kézzel, rutinosan építi fel a cselekményt. A krimi erőszakos és különösen sokkoló módon indul. Castillo mesterien szövi a szálakat, a szokásos paneleket ügyesen variálja. Ez a rész ha nem is a legerősebb, de mindenképp a jobbak közé sorolnám. Érezhetően igyekszik megújulni, de a keretek kötöttek, ez miatt is nehéz. A történet alapjaiban emlékeztet Az alagút esetére, ami egy korábbi krimije volt. Aki azonban még nem olvasta a teljes sorozatot (az gyorsan pótolja be!), annak ez a rész is tökéletesen sötét és drámai, izgalmas lesz.

A rutinos krimiolvasónak nem lesz nehéz kitalálni mi is áll a háttérben. Nem részletezem a sztorit, sajnos a fülszöveg iszonyúan spoileres, szinte mindent elárul. Az emberi oldala jól működik, ez az, amitől drámai és szomorú lesz a krimi. Ami különösen szokatlan, Linda Castillo illetve főhőse a nyomozónő a végén elmereng az amish lét és a mai, modern világ találkozásán. Illetve, mint tudjuk Kate is amish származású, az ő egykori döntése is kérdéseket vet fel. Érdemes volt, jól döntött, hogy kiugrott amish lett? A tapasztalatlanul naív, fiatal lányokat a modern és csillogó világ elragadja. Sorsuk azonban borítékolható, magában hordozza a bukást. Klasszikus fordulatok, szomorú végkifejlet, derékba tört fiatal életek.

Gyilkosságok, szex, és kisiklott életek sora elevenedik meg. Egy kegyetlen, erőszakos világ tárul elénk, ahol az érzelmek, a tiszta ártatlanság is beárazott áru. Erre döbben rá a fiatal férfiáldozat, aki hiába térne vissza az amish világba, nem engedik. Súlyos árat fizet, ahogyan barátja is. Az emberi gonoszság és kapzsiság itt kéz a kézben jár. Innen pörög fel igazán a krimi. Azt gondolnánk, hogy az amishok egy egyszerű és bűntől mentes, békés kis közösségben élnek. Nos, nagyon nem. A krimi az amish fiatalok rumspringa időszakára épül, amikor szabadon tehetnek bármit, eldönthetik milyen életet akarnak élni. Ihatnak, szórakozhatnak és ez nem hoz jó véget. Lebilincselő, sokkoló történet, remek atmoszférával és társadalmi mondanivalóval. A krimi a lélektanra épít, ahol a családi kapcsolatok döntően meghatározóak. Kate Burkholder is természetesen veszélybe kerül, de most nem Terminátor-üzemmódban nyomoz.

Kate és férje, Tomasetti kapcsolata is tovább mélyül. Egy rajongó szerelem színezi és lazítja a krimi nyomasztó hangulatát. Felbukkan egy macska, akivel bővül a család. Gyorsan elolvasható és határozottan izgalmas, szórakoztató volt, hozta a kötelezőt. Nekem tetszett ez a történet. Sőt, a tavalyi Eleven tűz esetében ez jobban is megfogott. Ez egy jól megírt amish krimi, a megszokott fordulatokkal, elgondolkodtató befejezéssel. A sorozat kedvelőinek nagyon ajánlott, de önállóan is olvasható. 

A krimi kedvezménnyel ITT rendelhető! 





                  

Linda Castillo: Ohio-ban született, kamasz korától írónak készült. Regényeit 30 nyelvre fordították le. Több vezette a New York Times bestseller listáját. Könyveit idehaza a General Press adja ki. A szerző oldala: https://www.lindacastillo.com/


General Press, Budapest, 2026
288 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786151042229 · Fordította: Rácz Péter

A ​belső évad

 

Kaszás V. Sándor: A ​belső évad




                                                  

Kifejezetten szórakoztató, könnyed hangvételével, jól felépíttt sztorival, szarkasztikus humorú krimi, ahol a helyzetkomikumok kapnak hansúlyt. Ebben az őrült nyárban éppen olyan üde, friss hangon szólalt meg, ami felért egy üdítően hűs szellővel. Kifejezetten jó volt olvasni az elborult-elfuserált szereplőkről, akik megidéztek néhány régebbi olvasmányomat. (Pokoli hétvége, Ponyvaregény, Mire jók a rosszfiúk? Fillenbaum néni).

Már a kezdő oldalak megadják az alaphangulatot. A félreértések, tévedések sorozata viszi előre és mozgatja a cselekményt. Amolyan őrült agymenésnek tűnő, szórakoztató helyzetek és karakterek kerülnek elénk. Ugyanakkor kerek, kidolgozott az egész történet, meglepően alapos és jó lezárással. Egy jellegzetes korszakot-közeget idéz fel, a pesti éjszakai élet figuráival. Remek zenékkel, filmekkel, mozgalmasan, sok kikacsintással, tökéletes hangulatot ad. A szerző érezhetően kifejezetten élvezettel lubickol ebben a világban. Az összhatás remek, igazi élményolvasás volt. Az idei év legeredetibb olvasmánya, még ha némi nyitottság szükségeltetik is az olvasáshoz. Nem akciókrimi, nem vérgőzös, igazi szórakoztató olvasmány ínyenceknek. A sztori egy percig nem ül le, ezerrel kanyarog a múlt sötét titkai közé.


A történet rendkívül eredeti és humorban bővelkedő, a klasszikus krimi szabályrendszerét tiszteletben tartva nyújt valami meglepőt. Főhősünk a 38 éves, szabadúszó (munkanélküli) újságíró, Kléner Dávid. Igazi életművész, szerethetően idióta figura, igazi antihős. Régi ismerőse, Markó András magánnyomozó kéri segítségét, a lehetőséget megragadva lesz botcsinálta segédnyomozó. A feladat, megtalálni egy alig húsz éve eltűnt férfit... az ügy fokozatosan bonyolódik, a nyomozás néhány őrült napját meséli el. Az események sodrában kanyarog a történet és felbukkan egy régi könyv. Itt jegyezném meg, roppant jó a címválasztás!

A jelek, az ezotéria irányába mutatnak. A belső évad és háttere színes, érdekes, messze nyúlik vissza, mire kikerekedik a mai valóság. Koncertek, házibulik, drog és rock and roll, csajozás ezerrel, kocsmák hangulata fokozza a hangulatot, miközben Kléner mindennapjait az uzsorás Brúnó bácsi, és a Depeche Mode -rajongó pénzbehajtók nehezítik. Brúnó bácsi egy váratlan fordulattal az események fősodrába kerrül a mellékszerepből. Akadnak benne szerencsés véletlenek, erkölcsi dilemmák, és egy kis korabeli látlelet erről a világról. Persze az eltűnt fickó sorsát sem veszítjük szem elől, igazán meghökkentő megoldás kapunk.

Általában végig nagyon filmszerű a történet, a megoldás pedig kifejezetten forgatókönyvre vált a végén. Amikor olvastam, többször feltűnt egy igazi mellékszereplő, aki talán csak díszlet az eseményekben, de mégis ott volt. Aztán egy ponton felvillant bennem a felismerés a megoldásra. És lőn! Érdemes figyelmesen olvasni, mert a részletekben van az ördög elrejtve. Rém büszke voltam magamra, hogy legalább két fejezettel korábban tudtam a megoldást. Simán mehetnék segédnek Kléner mellé. 

Miután lekapcsoltam a fejemben a zenelejátszót, a végtelenített Depeche Mode zenéket, még talán a Bolondos Dallamok főcímzenéjét eldünnyögöm, és zárásnak, tiszteletem jeléül idézem a nagy klasszikust: "Olvasnék még a szerzőtől!"




Kedvezménnyel ITT rendelhető a regény!









&, 2026
320 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156402783

Hóvirágünnep

 

Bohumil Hrabal: Hóvirágünnep




                                                            

A címadó Hóvirágünnep talán sokak előtt ismerős lehet, hiszen Jiri Menzel filmre is vitte ezt a történetet 1983-ban. A kötet sava-borsa mégis az, hogy a tizehét novellából nyolc olyan írás, amely most először jelenik meg magyar fordításban.

A cselekmény helyszíne Kersko, a Prágához közeli falucska, ahol Hrabalnak is volt egy házikója. Életének jelentős részét itt élte le, ez köti össze a novellákat. Ezen a településen és a környék erdeiben játszódik, az itt élő egyszerű, hétköznapi emberek mindennapjaiba leshetünk be. Többnyire humoros, de lírai vagy tragikus pillanatokat is tartalmaz, jó egyensúlyban jelenítve meg a falu különös lakóinak történetét, hobbijaikat és néha furcsa kapcsolataikat.  

    

Kiemelni nehéz, de Leli és Liman úr mindent vitt, a címadó novella mellett. Ebben két, szomszédos vadásztársaság összeveszik a zsákmányon, de a finom ebéd és a sör minden problémát megold. 

Olvashatunk még egy megvadult tehénről, avagy két macskáról is. Közismert, hogy Hrabal nagy macskarajongó volt, így Lucinka és Pavlína története kihagyhatatlan. A Gyereknap pedig a mosolyról gondoskodik.

Az egyik legdrámaibb, mégis érzékeny lírával megírt novella A legszebb szemek. Itt az őzek életébe, sorsába leshetünk be, ami az anyai szeretetnek állít emléket. Megrázó erővel megírt próza.
Kakra úr története zárja a sort, aki a legtöbbre vitte a kerskói erdőből. Miért, az kiderül a novellából. Igazán szép, kedves történet A haja, mint a len, vagy a természet fontosságát megjelenítő Hótörte fák az erdőben írás.

Be kell vallanom, hogy több történet is nagyon kellemesen meglepett, ugyanakkor voltak olyanok is, amelyekkel küszködtem, letaglózott a drámaisága, vegyes érzelmeket keltett bennem.
Kétségtelen, hogy mindegyik jól megírt, letisztult, értékeltem, hogy a szerző nyelvezete szinte költői, melankolikus és hatásos, jó egyensúlyt ad a nosztalgikus, vicces elemekkel keveredve. A dráma pedig szintén az élet része, az itt élők hétköznapjaiból sem marad ki. 

A legszürkébb hétköznapok is színes, mozgalmas képekkel kerülnek elénk, itt mindig történik valami, nem unalmas egyhangúságban telnek a mindennapok. A cseh kisemberek utolérhetetlen leleményességgel élik az életüket. Abszurd, vicces, néhol meglehetősen mély és filozofikus hangon szólalnak meg ezek a novellák. Szeretem Hrabal hosszú mondatait, a kicsit szomorkás, keserédes történeteit, a gyönyörű tájleírásokat. Kerskó erdői, a friss levegő érezhető a novellákban, ahogy megihlette a Mestert. Bohumil Hrabal egyszerűen utánozhatatlan. A hangulat és a karakterek kiválóak, Kersko és az itt élő hétköznapi emberek együttese tökéletes atmoszférát ad. Ami a legjobban tetszik, az ennek a prózának az emberi oldala. Hrabal nem ítélkezik senki felett, csak megmutatja ezeket az embereket, helyzeteket, az életképek szemléletesek. 1965-től haláláig ez volt Hrabal második otthona, ismeri a környék erdőit, embereit. A hétköznapi élet szereplőiből és apró történeteiből csodát varázsol elénk. 

Aki elkötelezett rajongója a Mesternek, annak kihagyhatatlan, de ismerkedésnek is tökéletes választás lehet ez a novelláskötet.




Kedvezménnyel ITT rendelhető a kötet!



Európa, Budapest, 2026
304 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786151062234 · Fordította: Körtvélyessy Klára, Lakatos Attila, Varga György, V. Detre Zsuzsa

Baráti ​beszélgetések

 

Sally Rooney: Baráti ​beszélgetések



                                                 

Az utóbbi évek egyik legnagyobb irodalmi berobbanása Sally Rooney nevéhez fűződik. Mára igazi jelenséggé nőtte ki magát, az írónő körüli hype jogos.

Második regénye a Normális emberek tette igazán ismertté világszerte. Ebből 2020-ban filmsorozat is készült, majd jött a Hová lettél szép világ? regénye, majd az Intermezzo 2024-ben. Ezek újabb sikereket, díjakat hoztak, rajongótábora erősödött. Érthető, hiszen merész témaválasztásai aktuálisak, szókimondóan őszinték, sok fiatalt megtaláltak a bemutatott problémák.

Első bemutatkozása 2017-ben a Baráti beszélgetések regény volt, ami most új kiadásban ismét elérhető a 21. Század Kiadó jóvoltából. 2022-ben ez a regény is sorozattá lett, népszerűsége töretlen. Rooney tehetségéhez nem fér kétség, bátor és kalandvágyó író, afféle "örömmel tör borsot a társadalom orra alá" témáival és merész stílusával széles rétegeket megszólított. 

      

Sally Rooney sajátosan könnyed, már-már játékos stílusa világos és tömör, azonnal jól felismerhető. Fiataloknak szóló felnőtt meséi komoly és fontos témákat tárnak elénk.

Bár tudtam, az igazi célközönség nem én vagyok, ám a kíváncsiság miatt nem hagytam ki ezt a regényét sem. Nem bántam meg. Ezek általános gondok, a világ bármely részén aktuális ez a helykereső, néhol céltalan sodródás. Napjaink fiataljai felnőttet játszanak, igazi minták, segítség nélkül. Rooney egyszerűen és őszintén tárja fel ezeknek a fiataloknak a problémáit, napi gondjaikat. Szomorú valóság ez, ami a lapokról ránk köszön. Rooney írásmódja hihetetlenül érdekessé teszi a történetet.

A baráti kapcsolatok állnak a történet középpontjában, ahogy a címből sejthető. A karakterek talán Nick kivételével mindegyike ellenszenves volt, ami nem zavart, hogy nem feltétlen szerethetőek. Gyakorlatilag tökéletes látlelet erről a korosztályról. A szereplők élete kissé sekélyes, Rooney tökéletesen írja le szereplői belső életét.

Főhősnőnk Frances depresszív, nehéz, összetett személyiség, elég énközpontú, nem egyszerű vele az élet. Nem könnyíti meg a saját helyzetét sem, nem hogy a környezetéét. Leszbikus, de nős szeretője van, aki történetesen a barátnője férje...és persze idősebb is a lánynál. Nick és Melissa házassága is megér egy misét... Ez az alaphelyzet éppen elég bonyodalomnak, de itt van még a meleg fiú, Bobbi sorsa is. Elég önző, egocentrikus alak. Nem kicsit abszurd az egész helyzet.

Nem lehet nem szeretni őket, ahogyan próbálnak komoly, felelősségteljes felnőttnek látszani, miközben messze nem azok. A kamaszkorból alig kilépő fiatalok helyzete nem csak Dublinban nehéz. Bizonytalanok, rengeteg komplexussal küzdenek, érzelmileg éretlenek, nincs igazán élettapasztalatuk kezelni a problémákat, miközben ezerféle kihívás várja őket. Ez a sodródó helykeresés sajnos elég jellemző, általános probléma a mai világunkban. Rooney tökéletesen mutatja be a Y-generációt. Afféle tükröt tart nekik, még ha nem is jó igazán belepillantani ebbe a tükörbe. Szerelem és barátság viharai hullámzanak a történetben. 

Nekem alapvetően Sally Rooney másik könyve is tetszett, ahogyan ez is. Bár most kissé indokolatlanul hosszúnak találtam. Úgy 200 oldal környékén, elvesztettem az érdeklődésem, sok lett a céltalan nyűglődésből, a szenvedésből, önsorsrontásból, semmi jellemfejlődés nincs. Szerencsére ezeken a problémákon már rég túl vagyok... és éreztem, nincs, nem lesz igazi megoldás, csupán véget ér a történet.

Olvasmányos, lendületes írás, jellemző társadalmi bajokkal. Ajánlom, mert gondolkodásra készteti az olvasót, akár szülőként is.




Kedvezménnyel ITT rendelhető a könyv!



                      

Sally Rooney 1991-ben született Írország nyugati részén. Publikált a New Yorkerben, a New York Timesban, a Grantában és a London Review of Booksban. Regényei – Baráti beszélgetések; Normális emberek; Hová lettél, szép világ; Intermezzo – magyarul a 21. Század Kiadó gondozásában jelentek meg.

A Normális emberek - átlépte a világszerte eladott egymillió példányt. Jelölései: Booker-díj, Dylan Thomas-díj, Rathbones Folio-díj, Desmond Elliott-díj, a Legjobb Női Regényíró díja. A Normális emberek 2018-ban Costa-díjban részesült, 2019-ben az év könyve lett a Waterstonesnál. Sally Rooney társforgatókönyvíróként részt vett a Normális emberekből készült tévésorozat megírásában, amelyet 2020-ban mutattak be a BBC-n. A Baráti beszélgetésekből készült BBC-sorozat bemutatóját 2022-re tűzték ki.





XXI. Század, Budapest, 2026
puhatáblás · ISBN: 9789635687374 · Fordította: Dudik Annamária Éva

A ​hamvak királya

 

S. A. Cosby: A ​hamvak királya



                                                        

Egy éjsötét, összetett „déli noir” a családi kapcsolatokról... A hamvak királya újra bebizonyítja, hogy S. A. Cosby egy elképesztően jó krimiíró. Már előző könyve is a kedvencem lett, A bűnösök vére folyjon is egyedi és eredeti bosszútörténet volt. Nagyon vártam ezt az új megjelenést, azonnal lecsaptam rá, lesöpörtem mindent az asztalomról. Szépirodalmi igényességgel megírt, hatásos, erős drámát kaptam. Amolyan krimibe oltott családregény, sok más témával fűszerezve.

Cosby prózája már a nyitó fejezettől fogva megragad és nem is enged el. Olvasás közben a feszültség lapról lapra fokozódik, a jeges rémület markolászta a torkom, többször sokkot kaptam, valóban brutális és elképesztően jó szerintem a történet. Na, nekem ilyen a jó krimi. Hazai viszonylatban N. Nagy Zoltán jut eszembe, aki hasonló szinten tud. Ő simán lehetne világsztár, ha nyugatabbra születik. Kidolgozott, jól felépített, vitt magával, miközben a frász kerülgetett, ahogy rakosgattam magamban a mozaikokat. Az, hogy még a végén is van több meglepő fordulat, bírta lendülettel, ötlettel a szerző, már csak hab a tortán. Szerintem pazar, nagyon rendben van, ütős befejezést kapunk, bár tudom, nincs tökéletes könyv, hibát mindenben lehet találni. Ám itt felesleges keresni, ez így jó, ahogy megírta a szerző. A visszafogott tempó ad még egy speciális ízt, nem akciókrimi, nem rohanunk, csak az utolsó harmadra pörögnek igazán fel az események, mindenre kapunk választ. Ami néha felér egy-egy váratlan gyomrossal.  

           

Ez a krimi nem csupán egy történet, hanem egy élmény, egy leereszkedés a pokol legsötétebb, legmélyebb bugyraiba, ahol az erkölcs árnyékában komoly kérdések merülnek fel. Minden döntésnek súlyos ára van... hol egy ujj, hol egy -két élet... a szereplők legbelül mindannyian a megváltásra várnak. Vajon lehet nekik, megkaphatják? Hiszen nincs pardon, nincs kegyelem senkinek. Mindenkinek bűnhődnie kell, a végítélet nem biztos, hogy elhozza a feloldozást. Letisztult szöveg, semmi mesterkélt körülményeskedés, semmi klisé, néhol kifejezetten költői, élénk portrékat kapunk a jól kidolgozott karakterekről. A szavak komoly sebeket okoznak, mélyre mennek, mint a pisztolygolyó. És ez nem csupán egy hatásos szófordulat. Nyers, könyörtelen, de lelke van. A történet erőszakos, de így hiteles, és soha nem indokolatlanul durva. Ez egy ilyen világ. Valós és nyugtalanító.

Egy zsigerig hatoló feszült történet, amely rengeteg érzelmet megmozgat, ami tökéletes egyensúlyban van jelen a krimiben. A családi krematórium eleve ad egy hátborzongató hátteret, az atmoszféra nyomasztó. A krimi középpontjában egy traumatizált család áll, ahol az anya sok éve eltűnt. Apu éppen kómában, a nagyfiú hazatér hogy rendet tegyen a hugi és az öccse zűrös dolgaiban. A testvéri kapcsolatok hálója izgalmas és szövevényes.

A titkok azonban úgy kúsznak elő a múlt homályából, mint ahogyan a fényre jönnek a lepkék. Megmérgezi a szereplők életét, nyomot hagy az olvasóban, minden mindennel összefügg, semmi nem történik véletlen. Ez az a krimi, amiről részleteket sem érdemes elárulni, arra ott a fülszöveg, bár én nem olvastam el. Rettentő intenzív, elgondolkodtató történet a családról, a hűségről és arról, hogy meddig megy el valaki, hogy megvédje a szeretteit. Legyen ennek bármi is az ára.

Kemény, érzelmes témákat is feszeget, és határozottan nem könnyű olvasmány. A regény erőszakot, családi szeretetet, bandaháborúkat, drogot, zsarolást, kínzást, rendőrségi korrupciót és sok mást finomságot tár elénk, ez bizony filmen is jól mutatna. A sötétség mély, magával húz mindenkit. A tét óriási. S. A. Cosby magasra tette azt a bizonyos lécet. Olvassátok, érdemes! Köszi az élményt! A krimi biztos befutó az év kedvencei között! Részemről van hely a polcomon, várom a további könyveit.




Kedvezménnyel  ITT  rendelhető, akár Ekönyvben is!




             

Shawn Andre Cosby: 1973. augusztus 4. (Newport News, Virginia, Amerikai Egyesült Államok) –

Sokan úgy tartják, hogy déli noir stílusú műveivel megreformálta az amerikai bűnügyi regény műfaját, és mostanra például olyan szerzőket tudhat a legnagyobb rajongói közt, mint Dennis Lehane vagy Stephen King. Az eddig megjelent négy regényéért összesen tizenhárom irodalmi díjat kapott, a legnagyobb elismerései három ITW-, két Barry-, egy Anthony- és egy Los Angeles Times-díj. Több könyvének elkeltek a megfilmesítési jogai.







Agave Könyvek, Budapest, 2026

352 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635985357 · Fordította: Sepsi László

Az Esti ködök kertje

 

Tan Twan Eng: Az Esti ködök kertje




                                  

Amikor tavaly megjelent Tan Twan Eng Ajtók háza új regénye a General Press Kiadónál, rögtön az volt a gondolatom, remélem, ezt a régebbi, 2014-es sikerkönyvét is újra kézbe vehetjük. Szerencsére ez sokak örömére így is történt. Az új kiadás tökéletesen illeszkedik a regényhez.

Kétségtelenül ez az egyik legszebb történet, amit idén olvastam. Biztos, hogy megérinti az olvasó ember szívét és a lelkét, végig képes fenntartani az érdeklődést. Szerintem ez egy figyelemre méltó regény, Tan Twan Eng tehetséges író, Az Esti ködök kertje a második regénye. 

Néhol bizony nyomasztó, merengő, végig szenvedélyes. A regény lényegében egy történelmi keretbe foglalt szerelmi történet. Alapos történelmi információt tartalmaz Malajziáról, ahol a történet játszódik, különösen a második világháború alatti japán invázióról. Érdekes egybeesés, az előző olvasmányom is Malajziában, a japán megszállás alatt, egy női fogolytáborban játszódott.

A történet sokrétű. A narrátor Töoh Jün-ling bírónő, aki a Legfelsőbb Bíróságon dolgozik, és váratlanul egy betegség miatt nyugdíjba kényszerül. A szellemi leépüléssel járó betegségről, az afáziáról van szó. Ezért visszatér fiatalkora színhelyére és Malajziába utazik. A nő egy tehetős kínai-malajziai család lánya, és egy japán hadifogolytábor egyetlen túlélője. A regény egyik középpontjában álló rejtély, hogy miért ő volt az egyetlen túlélő. A háború után a háborús bűnösök könyörtelen ügyésze lesz, bosszúhadjáratot folytat, és a tábori "élményei" miatt, mindent utál, ami japán. Csakhogy van egy probléma. A táborban meghalt nővére a kiotói kertek meglátogatása után egy japánkert építésének vágyát dédelgette. Amikor Jün-ling felfedezi a japán császár korábbi kertészét, Aritomot, aki Malajziában él, megkéri, hogy építsen neki egy kertet elhunyt nővére emlékére. Gyönyörű természeti leírásokat kapunk, a regény fontos eleme a táj, az időjárás, az illatok, a növény- és állatvilág, a teázás szertartása.

Jün-ling és Aritomo, a két központi szereplő, erkölcsileg ambivalensek, mindketten szégyenletes titkokat rejtegetnek, és időnként kifejezetten ellenszenvesek, ami lenyűgözővé teszi őket. Aritomo egy kifürkészhetetlen ember, kevés szavú, de mély tanításokkal bíró, rejtélyes, bölcs, magányos, öregedő művész, akinek mindenre van válasza. Emellett a japán kultúra számos misztikusabb aspektusának közvetítője is – íjászat, teaszertartás, fametszetek, tetoválás, zen filozófia bukkan fel a regényben háttérnek. A regény egyik központi témája az emlékezés és a felejtés.  

             

Az emlékezet szerepe az emberi létezésben, valamint az emlékezet és a felejtés kapcsolata áll a középpontban. A felejtés semmit sem tesz meg nem történtté. Így a jóvátétel sem könnyít igazán az ember lelkén. Akár krimiként is jól működik, hiszen a rejtélyek intenzíven épülnek fel, és művészien tárulnak fel, ügyesen keverednek a törénelmi eseményekkel. Alapvetően rengeteg szeretnivaló van a történetben, összetett, informatív és magával ragadóan melankolikus. Tan Twan Eng mesterien bánik a szavakkal, prózája részletgazdag.

Összetett emberi sorsok bontakoznak ki a szemünk előtt. A regény az egyik legdinamikusabb szereplőgárdával rendelkezik, amit a közelmúltban olvastam. Bepillantást nyerhetünk más mellékszereplők életébe is, mindegyiküknek megvan a saját háttértörténete. Közben megismerjük hagyományaikat, szokásaikat, gondolkodásukat, Malajzia történelmének egy szeletét.

Jün-ling emlékeivel összhangban a történet a múltba kalauzol el minket, és a narrátor hangneme a fókuszától függően változik. Amikor a háború utáni maláj háborús bűnöket vizsgáló bíróságok első női bírájaként betöltött pályafutásáról mesél, a hangneme lapos és érzelemmentes, mintha megpróbálná elnyomni az érzelmeit, míg számos japánt ítél halálbüntetésre. Amikor arról az ellentmondásos vágyáról mesél, hogy az emlékműként szolgáló japánkertet építsen a megszállás alatt elhunyt nővérének, a hangneme gyötrődő. Régóta dédelgetett gyűlöletének gondolatai keserű megvetéssel találkoznak, a bírónő nem tudja elfojtani gyűlöletét. Ezzel mérgezi saját életét is, nem tudja a múltat elengedni.

Határozottan nem cselekményalapú regény, szerintem itt-ott kissé vontatottá vált a történet. Néha úgy éreztem, hogy az írásmód egy kicsit túlzásba vitte a leírásokat, de a legtöbbet gyönyörű volt olvasni. A regény középpontjában nem a romantika áll. Lényegében ez egy történelmi regény, amely az emlékezés és a felejtés szerepét vizsgálja. A középpontban egy bátor nő küzdelme áll, aki elvesztette a nővérét a háborúban, amíg ő maga túlélte azt, és olyan sokáig ragaszkodott a gyűlölethez, hogy ez a láng felemésztette a lelkét. A történelmi események és az érzelmek vihara dúl a lelkében. Drámai történet, rengeteg érzelemmel.
Tegyünk egy képzeletbeli sétát Jugiriben az Esti Ködök kertjében, találjunk lelki megnyugvást, miközben elmerülünk saját emlékeinkbe és gyakoroljuk a megbocsájtást.




Kedvezménnyel ITT rendelhető a regény!




             

Tan Twan Eng maláj író, aki Pinengben született, 1972-ben.

Tan a University of London egyetemen tanult jogot, később jogászként és ügyvédként dolgozott egy kuala lumpuri ügyvédi irodában, mielőtt írói pályára lépett. Első danos aikidoka, jelenleg Fokvárosban él.
Az első regénye az Esőcsináló 2007-ben jelent meg, amit jelöltek a Man Booker Prize díjra is. A könyv története Pineng-ban játszódik Malajzia japán megszállása előtti és alatti időkben. A könyvet lefordították olasz, spanyol, görög, román, cseh, szerb, francia, orosz és magyar nyelvre.
A második regénye, Az Esti ködök kertje, 2012-ben jelent meg. A könyvet jelölték a Man Booker Prize 2012 díjra és elnyerte a Man Asian Literary Prize díjat, valamint a Walter Scott történelmi regény díjat.







Eredeti megjelenés éve: 2012
General Press, Budapest, 2026
432 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786151042106 · Fordította: Hegedűs Péter

A ​felkelő nap rabjai

 

Heather Morris: A ​felkelő nap rabjai






                                                        

Az új-zélandi születésű szerző új regénye jól illeszkedik az előző kötetei sorába. Hőseit a remény, kitartás vezérli, a háború viharos időszakában. Főhőseink ausztrál önkéntes ápolónők, akiknek a megrázó története és szomorú helyzete eddig nem került reflektorfénybe. Pedig az élet írta emberi sorok között ezeknek a nőknek a drámája is figyelmet érdemel.

Egy elgondolkodtató történet, amely a valóságon alapul. A regény cselekményét megrázó, valós események ihlették. Egy második világháborús történelmi regény, amely tényeken alapul, szereplői valóságosak. Norah és Nesta történetét az élet írta, alakította. Ők élve megúszták, túlélték a brutális japán fogságot. Olyan ausztrál ápolónők sorsa kerül elénk, akik önként jelentkeztek erre a kivételes feladatra, hogy a csendes-óceáni hadszíntéren teljesítsenek szolgálatot.

Kifejezetten érdemes elolvasni a könyv végén a szerző jegyzeteit, ami érdekes hátteret világít meg. Az egész regény egyértelműen tisztelgés a sok csodálatos nő előtt, akik túlélték a megpróbáltatásokat. Természetesen az eltűnt, meghaltak névsora is bekerült a tények közé. Néhol lelkileg nagyon megterhelő a törtenet, szomorú, megrázó regény.


A történet gyorsan indul, és azonnal izgalmas dráma bontakozik ki előttünk. 1942-ben járunk, a japánok éppen lerohanták Malájföldet, elfoglalták az addig brit fennhatóság alatt álló Szingapúrt. Aki tud, menekül... A Wyner Brook kereskedelmi hajó szállítja el a reményvesztett embereket, ám érezhető, hogy ez évekre elszakítja egymástól a családokat, anyát és gyermekét.

A hajó sorsa gyorsan megpecsételődik, hiszen a japánok bombázták. Sokan életüket vesztették,
innen indul a küzdelem a túlélésért, a dzsungel és a japánoktól való menekülés. A férfiakat elválasztották a nőktől és a gyerekektől, és a könyv arra összpontosít, amin a nők keresztülmentek. 

A nők sorsa a bátorságról és a kitartásról mesél a legsötétebb körülmények között. A háború leírása, hatása zsigerig hatol. A remény, az összefogás ad erőt, majd a közös éneklés segít lelkiekben nekik. A foglyok kiszolgáltatott helyzete döbbenetes, nem kell ecsetelnem: nincs, vagy alig gyógyszer, élelem, a megszálló hadsereg keményen bánik velük. Több mint három és fél év telik el így. A brutális, megalázó bántalmazások, a túlélésért való állandó küzdelem sokakat felőről. 

Szívszorítóan lebilincselő regény, Morris írásmódja hatásos. Szeretem az erős nőkről szóló történeteket, ez a történet éppen ilyen. Elképesztő olvasni a  szomorú valóságot. A japánok kegyetlensége ezekkel az emberekkel szemben hihetetlen volt. Éheztek, és számos betegségtől is szenvedtek. Nem mesélnék a történetről, nehéz erről írni. A szereplők élete és sorsa döbbenetes képekkel kerül elénk. Ügyesen fonja egybe a szálakat a szerző, a történelem erős keret a regényben. 

A túlélés ösztöne ott munkál mindenkiben, a találékonyság és az elszántság rendkívüli erőt ad nekik. Lebilincselő, tényfeltáró regény, ami szinte filmre illik. Aki olvasta és szerette Heather Morris előző könyveit, ezt se hagyja ki.


Kedvezménnyel ITT rendelhető a kiadótól!











Animus, Budapest, 2026
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636149413 · Fordította: Moldova Júlia