A ​Hellinger-Madonna

Mörk Leonóra:
A ​Hellinger-Madonna




                                                 

Egy izgalmas, romantikus történet, súlyos mondanivalóval. Az igényes kivitel mellé egy lendületes, olvasmányos regényt kapunk. A női érzékenységgel megírt régi-új mese hasonlóan épül fel, mint az általam eddig olvasott Mörk Leonóra regények. Az eredetileg 2014-ben megjelent regényt nem olvastam, és szánom-bánom, de a történet egyik hátterét adó Hellinger-féle családállítás is új volt nekem. Most az átdolgozott, bővített kiadás azonban megfogott. Jókor találkoztunk, mondhatnám.


A napjainkban induló történet főhőse a harmincas éveiben járó Kata, aki éppen egy szerelmi csalódáson átesett, művészettörténész. A magánéleti kudarc miatt jut el a Hellinger-féle családállításhoz, kutatva a családja múltját, titkait. Ezek meghatározó teherként telepednek rá, nem is sejtve, milyen trauma áll a háttérben. Az örökölt sors hatása elképesztő. Az évtizedek zűrzavarában elveszett családi festmény, egy Madonna kép, jó alap arra, hogy mélyre ásson a titkok sűrűjébe. A háború okozta káosz a festményt Németországba sodorta, ahol váratlanul felbukkan egy aukción. Kata szeretné látni, megkeresi az új tulajdonost, a titok nyomába eredve.


A múlt egészen az 1500-as évekig nyúlik vissza, ahogyan Kata a festmény segítségével nyomozni kezd. Bevallom szinte jobban élveztem ezt a régi szálat, jó volt megismerni a korabeli történetet. Wittenbergben járunk, az ünnepelt festő, Lucas Cranach személye, házanépe színes, látványos, mozgalmas képekkel kelnek életre. Cranach segítő, okos gondolkodása tetszett. A megelevenedő történet egy súlyos, szennyes titokra épül.
Ez ügyesen szövődik egybe a jelennel. Mörk Leonóra részben napjainkban játszódó, részben a múltban történt kalandok sorát adja. Plasztikus, kifejező és informatív a festő és segédei élete, a kor szokásai, és a titokzatos Lena kisasszony sorsa. A múltbéli nyomozás izgalmas és drámai.


A regénybe beépülő irodalmi és zeneművészeti háttér, konyhaművészet külön tetszetős érdekességeket tartogat. Kicsit nekem a mai történet amolyan Hamupipőke-Csipkerózsika-féle, andalítóan szép mese.
A női érzékenységgel megírt regény, a látványos tájleírások hangulata, remekül adja vissza a reformáció korszakát. Elgondolkodtató a megalázott nők története. Döbbenetesen erős történet ez, ami sajnálatosan egyidős a emberiséggel. Napjainkra sem vesztett semmit az aktualitásából. Kata egy Cranach festmény kapcsán kutatja családja eltitkolt múltját, ami meglepő eredményt hoz. Lassan kibontakozik, a szerelem is rátalál a fiatal nőre. Ugyanis az elveszett festmény új tulajdonosa egy menő, sármos és elvált stb ügyvéd, igazi álompasi, a nők vágyának tárgya. Az egyetlen probléma itt bukkant fel. Olvasás közben a rengeteg menő márka emlegetése a gazdagságot demonstrálva egy idő után irritálóan zavart... sejtjük, tudjuk, hogy egy német ügyvéd kőgazdag, de miért fontos az autója, a mosógép, csaptelep vagy az öltönyei, gatyái márkája a történetben? Naná, hogy BMW-t vezet, nem  Wartburgot, Gucci az öltönye és nem Vor... kár volt beépíteni sok ilyet. Férfi olvasóként ez nekem már zavaró egy idő után, megakasztja a gördülékeny cselekményszövést.

A német gasztronómia, a helyi szokások, festői tájleírások viszont némiképp ellensúlyozták ezeket.
A másik a szöveggondozás...egyet kiemelnék: amikor Kata Egerbe indul a Mátrát említi, veszi célba... (268. o.) nos, apróság, de Eger a Bükkben van. Persze minden út Rómába vezet, akár a Mátrán át is elérhető a város. Izgalmas az irodalmi háttér, a művészettörténeti, zenei utalások (Wagner és Goethe, vagy éppen Gárdonyi) szerepe. Ez is a regény erőssége azigényes nyelvezetmellett. 
A családi történet lassan ötszáz év távlatából összeér. A nagyi fájdalmasan szomorú sorsa végre kiderül Kata előtt is. Igazából nem meglepő az elhallgatás még családon belül is. Kiderül az is, miféle szimbólumot rejt a két festmény, mi a képek története. Itt már az andalító tündérmese-folyam indul be, menthetelenül esküvőbe torkollik a családállítás. Kata élete egycsapásra sínre kerül, amint rátalál ez a szenvedélyes szerelem. Megtalálja önmagát, kiteljesedik az élete, révbe ér. 

A könyv valóban szórakoztató, jó kikapcsolódást nyújtó olvasmány. Romantikus regények kedvelőinek ajánlom ezt a váltott szemszögből megírt, női sorsokat bemutató történetet.







               

MÖRK LEONÓRA író, újságíró, szerkesztő, műfordító, éveken át az Elle főszerkesztő-helyetteseként, illetve a Nők Lapja vezető szerkesztőjeként dolgozott. Regényeiben nem elégszik meg azzal, hogy elmesél egy magával ragadó történetet, hanem izgalmas kultúrtörténeti kalandozásra is hívja olvasóit. A Hellinger-Madonna az eredetileg 2014-ben megjelent regény bővített, átdolgozott kiadása.





Jaffa, Budapest, 2023
320 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634757917

Fergeteg

Jozef Karika: Fergeteg






                                                   

Jozef Karika szlovák író, idehaza három könyve jelent meg eddig. A Hasadék című regényével pillanatok alatt nagyon népszerű lett 2021-ben. Következő évben a Félelem volt, ami az olvasók idegeit jólesően borzolta. Idén a Fergeteg az, amivel sokkol, okoz borzongató rémálmokat a rettegést kedvelők körében.

Ezeket a némileg természetfeletti rejtélyekkel megspékelt történeteit magam is kedvtelve olvastam. Karika könyveit ide, ebbe a műfajba sorolom. Jozef Karika szlovák író most egy misztikus thrillerrel tér vissza. Bevallom, a harmadik kötet megjelenését is vártam, tele voltam elvárásokkal. Sajnos ez nem lett a kedvencem, talán az eddig megjelent háromból ez a leggyengébben sikerült alkotása. Azért valamit tud Karika Úr, hiszen még foglalkoztat a meséje, pedig bő három hete olvastam. 

A történet jól indult, lendületesen olvasható, most is egy borongós környezetben játszódik, bár szerintem kevéssé félelmetes. A sztori első kétharmada, igazán érdekes és tetszetős volt számomra. A hagyományok, népi folklór színesítette a történetet, ami sajnos egyre jobban átcsúszott egy szerelmi drámával fűszerezett házastársi hisztibe. A különös, nem mindennapi történet eleinte magával ragadott, a könyv pedig igazán jól megírt párbeszédek segítségével vonja be a cselekménybe az olvasót. Sajnos a három fő karakter nem lett olyan izgalmas számomra, sőt, egyre inkább lettek irritálóak.


A sztori ezúttal a szlovák-lengyel határon játszódik, a Liptói-havasokban járunk. A főszereplők egy autóban rekednek, egy őrült road-movi szerű a történet, aminek egy talált fedélzeti kamera felvétele adja a hátteret. Ami egyre jobban kezd egy "zs" kategóriás mozira emlékeztetni. A benzikutas jeleneten már csak vigyorogni bírtam, de kínomban...

A misztikus izgalmat, amihez a sejtelmes borító jól illeszkedik, egy meteorológiai jelenség, az ún. erős szél lenne hívatott felkorbácsolni az olvasóban. Ez alig ment részemről. A halnynak nevezett szélvihar és egy titokzatos öregasszony okoz némi meglepetést. A halnyt követően az időjárás drámaian megváltozik, ennek hatása okozza a drámát. A helyi mendemondák, a folklór része tetszett egyedül, de nem volt korántsem olyan félelmetes. Inkább csak érdekes. A szélviharban felbukkanó sötét alak, a furcsa "rőzsehordó néni" ad némi meglepő borzongást, pici feszültséget. Erre a természeti jelenségre épül tehát a Fergeteg cselekménye.

Ahogyan az előzőek esetében, addig most sem teszed le a könyvet, amíg meg nem kapod a magyarázatot. Karika ügyesen húzza csőbe az olvasót, már senki nem biztos benne, hol a valóság határa, mi a fikció a történésekben. A thriller olvasása közben magam is különös érzéseket éltem át, de az intenzitás ezúttal sokkal enyhébb volt. Ha ez egy misztikus thriller szeretne lenni, nálam valahogy nem tudott mélyre hatolni. A megoldás a végére pedig tényleg kiszámítható. A másik dolog, amiért kritizálnám ezt a könyvet, az az utolsó néhány (kb.50) oldal, ahol az emberi tudatot nagyon hosszan és bonyolultan igyekszik elmagyarázni Karika. Ez az elmélkedés végképp nem kellett volna, vagy jóval rövidebben. A Fergeteg sajnos nekem most nem hozta azt az izgalmat, feszültséget, amire vártam. Talán a következő regénye majd jobban sikerül.


ITT kedvezménnyel tiéd lehet a Fergeteg! 



                    

Jozef Karika: (Rózsahegy, 1978. november 15. –) hazájában hatalmas népszerűségnek örvendő szlovák író és publicista.
Az írással a 2000-es évek elejétől kezdett el foglalkozni. Kezdetben inkább mágiával kapcsolatos regényeket írt, amelyek már akkor elismert íróvá tették ezen a területen.
A hasadék 2016-ban jelent meg Szlovákiában, ahol hatalmas sikert aratott és az irodalom határait túllépve popkulturális jelenséggé vált az országban. Azóta több irodalmi díjat is nyert Karika, többek közt az Irodalmi Alap díját is.



Animus, Budapest, 2023
304 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636143671 · Fordította: Böszörményi Péter

Kiss Ottó két gyerekverses kötetéről

 

Kiss Ottó: Csillagszedő ​Márió
Versek gyerekhangra




                                              

Első találkozásom Csillagszedő Márióval és Kiss Ottóval. Nagyon meglepett-megfogott ennek a több mint húsz éve megjelent, mára klasszikussá nemesedett kis kötet verseinek mélysége. Egységes színvonalú, korántsem csak gyerekeknek szóló versek, töredékek adják a kerek egész tartalmat. Az különösen tetszett, ahogyan a szerző egy óvodás kislány szemén át megmutatja a világot. Mondhatom a könyv kész érzelmi hullámvasút.


Szépek és megindítóak a versek, hiába rövidek, igazi mélységük van. Ahogy ebből a lényegre törő megfogalmazásból kikerekedik belőlük a történet, összeáll és megfog. Elgondolkodtató, a gyerekeket foglalkoztató témák bukkannak fel: a játék, barátság, válás, szeretet, családi kötelékek… az Eddig háromszor mentem világgá kezdetű nyitó vers már megalapozza a hangulatot, csodásan vitt vissza a gyerekkoromba... (igen, én is mentem világgá, egészen két sarokig jutottam). Meglepett, emlékeket hozott felszínre, amik szerintem a gyerekek által elképzelt, vagy valós világot tökéletesen jelenítik meg. Először összeszorul az ember szíve, aztán jönnek a könnyek is, majd lehet gondolkodni. Mit viszünk magunkkal a gyerekkorunkból? Mennyire meghatározóak az első barátságok, találkozások, rácsodálkozások a világra. Igazán kellenek az ilyen érzelmekkel teli, egyszerű történetek, gyerekkönyvek. És nem csak a gyerekeknek. Kifejezetten tetszik az a finom, kissé melankólikus humor, ami átszövi a sorokat.

„Semmi dráma

Csak áll az ember a csendben.”


Feloldja a fáradt, rohanástól megfáradt ember-gyerek lelkét, kihozza a mélyből az őszinteséget, eljut, lenyúl a felnőtt lélek mélyén lakó örök gyerekhez. Szellemes és ötletes, őszinte és elgondolkodtató könyvecske arról, ami körülvesz, foglalkoztatja a gyermeki képzeletet. Nyelvi játékaival nyert meg igazán, lett barátom Csillagszedő Márió. 

"A Máriónak, tudod, sok mindenben igaza van." 

Nem véletlenül nyerte el az Év könyve díjat, számos feldolgozása született, és több nyelvre is lefordították. Nem nélkülözi a kényes kérdéseket sem, felbukkan a halál kérdése is, a szeretet felnőtt elvesztése.
Döbbenetesek, igazán fájók és elgondolkodtatóak a szülők válásáról írt versek. Felnőttként főleg az apa történetszála mozgatott meg érzelmileg. Nem igazán tudom eldönteni, hogy mennyire ajánlanám kisgyerekeknek, talán a kicsit már nagyobbaknak jobban érthetőbb, úgy 8-9 évtől felfelé.
A barátság, a szülői szövetség és a környező világ képei erősek, látványosak és nagyon jellemzőek. Ez a könyv lehet egy híd szülő és gyerek között. Sok igazán mély gondolat van ebben a vékonyka kötetben, ahogyan a kisgyerek látja a felnőttek világát. Valóban a svéd gyerekversekre emlékeztet, szikár, tömör, kifejezően lényegre törő. A sorok közt megbúvó őszinte valóság hangja elképesztő, érdemes odafigyelni erre.
Felnőtteknek, mindenkinek csak ajánlom, rengeteg komoly mondanivaló, érzés és téma bukkan fel a kötetben. Az illusztrációk tökéletesen illeszkednek, kifejezőek.


Móra, Budapest, 2023
64 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636034375 · Illusztrálta: Paulovkin Boglárka






Kiss Ottó: Ég Bolt
Versek ég alatt, föld felett




         

A Csillagszedő Márió folytatásaként itt az Ég Bolt. Kiss Ottó nemrégiben kerek születésnapot ünnepelt, így a Móra Kiadó gondozásában igényesen szép kivitelben megjelent régebbi és új gyerekverses kötete. A szemet gyönyörködtető rajzokat újra Paulovkin Boglárkának köszönhetjük.


Ez a kötet már picit könnyedebb, vidámabb hangon szólal meg. Kamasz főhősünk nézetei mosolyt csalnak sok esetben az olvasó arcára. Olvasás közben elfog valami melegség, meghatottság. A kamasz szemén keresztül kicsit belenézhetünk saját világunkba is.
Egy kisgyermek számára minden dolog különös jelentőséggel bír, a kamasz lélek rejtelmei néha kibogozhatatlanok egy felnőttnek. Kiss Ottó érezhetően jól ismeri a gyermeki lélek rezdüléseit, gondolatait. A könnyed, humoros stílus mögött mély tartalom van. Felbukkan témái között itt is a barátság, az összetartozás, valamint napjaink médiahatása. Az első vers, ami megfogott, mint utána olvastam, éppen az volt, ami anno a Márióból kimaradt... az Anya szerint kezdetű sorok.
Ügyesen megszerkesztett könyv ez is, ahol felbukkan a felnőtté válás minden nehézsége és az első gyerekszerelem érzése is. Tetszetős, hangulatos, érzelmeket megmozgató sorokban kerül elénk. A kötet tartalmát emeli, fajsúlyossá teszi, hogy több vers is a hitről, Istenről szól. Az Isten keresése és megtalálása a kamasz főhős szemével izgalmas, fontos gondolatokat hoz. Szép kerek egész lesz a tartalom, ahogy a kiindulástól körbe ér a gondolatok sora.


"A kérdés nem az,
hogy Isten létezik-e.
A kérdés az,
hogy mi lenne,
ha nem volna."


A kamasz olvasót segíti a világban eligazodni, míg a felnőttek elmerenghetnek a körülöttünk lévő világ dolgairól. Mi is igazán fontos az életünkben..."Gondoskodok, tehát vagyok" azaz a szeretet tart és mozgat mindent életünkben. Figyeljünk erre! 

ITT beszerezhetőek a kötetek!

      

Kiss Ottó 1963. október 10-én született Battonyán, jelenleg Gyulán él. Gyerekeknek és felnőtteknek is ír.

Elismerései:

Év könyve díj (2003)
Artisjus irodalmi díj (2007)
József Attila-díj (2009)
Év Gyerekkönyve díj (2021)




Móra, Budapest, 2023
64 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636034382 · Illusztrálta: Paulovkin Boglárka

Egy ​ifjú természetbúvár naplója

 

Dara McAnulty
Egy ​ifjú természetbúvár naplója




                                               

Különleges, inspiráló könyv és utazás Észak-Írország néhány természetvédelmi helyére.

A fiatal szerzőnek egyedülálló kapcsolata van a természettel, amely szövegén keresztül jól érezhető is. Egy szenvedélyes fiatalember naplója ez, aki szereti a természetet, a tudományt és a természetvédelmet. Történetesen még autista is, ahogyan testvérei és az édesanyja is autista. Édesapja tengerkutató, természetvédő, ő nem autista. Szerencsére mindannyiukat erős családi kötelék fűzi össze, amely a természet iránti felfedezésben teljesedik ki. Látványosan megírt és mélyen megindító a könyv Úgy láttatja a természetet, ahogyan kevesen tudják. Az ifjú természettudósunk, Dara, mint egy ifjú Gerard Durrell indul sajátos felfedező, megfigyelő útjaira. A természettel való kapcsolata jótékonyan hat rá, a lelkét is megnyugtatja. 

                

Ideje lenne felismerni, hogy milyen fontos is a kapcsolatunk a természettel. Az erdőkön-mezőkön, rejtett ösvényeken sétálva, folyóparton ücsörögve eltöltött idő olyan módon tölt fel bennünket, amit nem tudunk felfogni, de nagy szükségünk van rá. A természeti világ szépségének erőteljes képi ábrázolása, megindító, ahogyan rávilágít az autizmusra és a súlyos szorongás leküzdésére. A család és az otthon meghatározó szeretetéről szól, és arról, hogyan segíthetjük át egymást a legnehezebb időkön. Dara az iskolában a bántalmazások kereszttüzében él. Társai nehezen viselik másféle hozzáállását a dolgokhoz.

Tetszett ahogyan megállapítja és ráébreszt, az autista spektrumú emberek nem „sérültek”, hanem úgy tűnik, hogy csak más frekvenciákra vannak hangolva. Látjuk életét, szűk családját, a költözéssel és iskolaváltással járó zavarokat, valamint az autizmussal élők életének összetett bonyolultságát. Családja fontos szerepet játszik abban, hogy kifejlessze természetszeretetét, amely szenvedélye megmentette, és megóvta a külvilág káoszától. Dara nemcsak életének pozitív oldalait mutatja be, hanem a negatívabb oldalát is, félelmeit, bizonytalanságait, düheit és depresszióját, igazi hitelességet kölcsönözve naplójának. Madarak, nyulak és a felfedezés öröme segít a hétköznapjait átvészelni. A kötet tipográfiája tökéletesen adja vissza a leírások atmoszféráját, sok saját fotó is akad a könyvben. 

Élete nagyot fordul ezen év alatt, kicsit kinyílik a világ is neki, nem csak a család elköltözése miatt. Egy autista tinédzser bensőséges elmélkedései a természetben való elmerülés összetett örömeiről a mi szemünket is ráirányíthatja arra, mennyire jó kint lenni a határban, erdőn-mezőn, hegyekben. Ez egy olyan kedvcsináló napló, amely leírja a természetben való elmerülés mély és összetett élményét.

Egy 15 éves fiú lenyűgöző elmélkedéseit olvashatjuk, életének egy évét követhetjük végig – tavaszi napéjegyenlőségtől tavaszi napéjegyenlőségig, 14. és 15. születésnapja között. A fák, madarak, az erdő virágai mellé évszakról évszakra arról mesél, hogy a természet miként biztosít neki lélegzetet, gyógyírt saját lényére. Dara autista, érthetően másként látja a körülötte élőket, a világot. Egyedül a családja az, akik pontosan értik, hogyan lehet enyhíteni ennek a tulajdonságnak az intenzitását. A fiú számára létfontosságú és sürgető kiáltás a természet nevében, tudatva velünk, hogy ezen a bolygón az élet minden szikrája számít, és az embereknek cselekedniük kell. Az idő egyre nyomasztóbb, nem késlekedhetünk. A közösségi média segítségével szava egyre többekhez elér, részt vett egy kampányban, Nagy-Britanniába ment, hogy petíciót nyújtson be a miniszterelnöknek. 

                                     

Dara naplóját olvasva ráébreszt arra, hogy mennyire fontos lenne a tudatos környezetvédelem, a természet és az állatok életterének megőrzése. Saját mikrokörnyezetünkön belül mi magunk is tehetünk lépéseket. McAnultyt gyerekkorában autizmussal és Asperger-kórral diagnosztizálták, és állapota szorosan összefügg az írásaival és a természet iránti érdeklődésével. Prózája egyszerre lelkes-lendületes és spirituális utazás, intenzív áttekintést ad környezete élővilágáról. Megismerteti az olvasót Észak-Írország rovaraival, növényeivel és mindenekelőtt madaraival.






Typotex, 2023
224 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634932482 · Fordította: Varró Zsuzsa

Általános pánik

 

James Ellroy: Általános pánik




                                                 

James Ellroy vitathatatlanul a krimi műfajának egyik legkülönlegesebb és legszokatlanabb írója napjainkban. Brutális, nyers, fekete komédia ez a krimi, illik a sorba a Szigorúan bizalmas vagy a Fekete Dália mellé.

Ennek a legújabb műnek a narrátora, Fred Otash, a korszak leghíresebb botránymagazinja számára információkat gyűjtő, híreket szállító korrupt zsaruja. Mint Ellroy minden regényében, ez is egy hullámvasút, szinte minden oldalon elképesztő fordulatok, kínos sztárhírek és a bűn legmélyebb tengere fogadja az olvasót. Ellroy naturalisztikus egyszerűségében bemutatja kedvenc korszakát, az ötvenes évek világába visz az út. A noir elmaradhatatlan eszközei nyers valóságukban vannak a  jelen a krimiben. Tökéletes korrajzot kapunk a lapokon.

A Los Angeles-i sztárvilágban történetekről tájékozódhatunk. A fertő és a bűnözés kéz a kézben jártak. Izgalmas és meghökkentő volt az 1950-es évek elején történt eseményekről olvasni. Kicsit emlékeztetett a mi rendszerváltozás utáni életünkre, amikor berobbant a "Kacsa magazin". 

A hírességekről kíméletlenül lerántja a leplet, változatos témákról szólnak a hírek. Ami persze több mint kínos a célszemélyeknek. Az élet árnyoldala, ital, kokain és szex áll a középpontban, a fényes estélyek hátterében. Politikusaink, filmsztárjaink, feltörekvő színésznőcskék, gyilkosok és izomagyú gengszterek korrupt és mocskos világa ez. Szórakoztató a szókimondóan nyílt, őszinte és meglepő események sora. Ennek a történetnek a nagy része Caryl Chessman emberrablási és gyilkossági perére épül, amely néhány évig alapjaiban rázta meg a művészvilágot Los Angelesben. Freddy gonoszul szórakoztató hangján szól a krimi, lealázza keményen az 1950-es évek Hollywoodját. Ez egy lendületes mese a korrupcióról, a mindent átható bűnről és a megváltásról. Mindenkinek akad takargatni valója, erkölcsileg különösen.

Valójában mi is történt Los Angeles-ben, amikor találkozunk a fiatal és feltörekvő James Deannel, Marlon Brandóval, Natalie Wooddal, de itt van velünk Montgomery Clift, Burt Lancaster, Liz Taylor vagy a kihagyhatatlan Jack Kennedy szenátor és Marilyn is. A filmstúdiók világát a szenny és mocsok járja át, a csillogás mögött igazi lelki fertő van. Túl sok a fiatal, szerepre vágyó színésznőcske, a szereposztó dívány működik. A közönség sok minden nem tud, nem láthat: nem tudathatják, hogy Rock Hudson meleg. Erre szinte összeesküvés szerveződik, hogy feleséget szerezzenek neki..., a bulvárlapok azoknak az olvasóknak adnak napi morzsákat, akik szeretik azokat a fergeteges pletykákat amelyeket csak Hollywood tud nyújtani, és ebben Freddy Otash is alaposan kiveszi a részét. Pénzért valóban bármit, semmi nem drága, minden eladó. Az emberi lélek is. 

Az első kézből érkező hírekben madártávlatból láthatjuk Los Angeles történetének egyik legkorruptabb igen mocskos időszakát. A sztárok mellett a város is főszereplő a történetben. James Ellroy elvisz minket egy vad körútra, olyan sztárhíreket oszt meg velünk, amit gondosan leplezni akarnak az érintettek. Akárcsak Ellroy többi regényében, alaposan feltárja és hihetően megidézi egy mára eltűnt világnak a pillanatait, szereplőit. A tények és a fikció ezen keveredése természetesen az alapja Hollywood mítoszainak, és ezen a ponton akár a tágabb amerikai kultúrának. Ellroy tudja miről ír, ügyesen keverednek a valódi és a kitalált szereplők, események.

A noir modern mesterétől egy valós hollywoodi krimit kapunk, zajos hancúrozásokkal, droggal, gyilkossággal és mocsokkal meghintve. A szerző maximális hatékonysággal dolgozik, Freddy a szélhámos zsaru, a Bizalmas sztármagazin alapítója könyékig más szennyesében turkál, zsarol, ha kell gátlástalanul gyilkol. Ezzel előrevetíti a napjaink idegborzoló internet világát vagy a hasonló stílusú újságok létjogosultságát. Azt gondolhatnánk, ez a múlt, de napjainkra is csupán a szereplők változtak.  Nincs új a nap alatt. Hollywood aranykora a szennyben úszik, ha bepillantunk a kulisszák mögé. A titkos légyottok, fényes partik, estélyek világa naturális valójában, pletykáktól átitatva tárul elénk. Ördögien gonosz, mégis szórakoztató az összetett történet. Ellroy a bűnügyi irodalom élő klasszikusa. Regényei messze túlmutatnak a krimi műfaján. A karakterábrázolás és a korrajz ezúttal is mesteri. Az emberi gyarlóságot kendőzetlenül tárja az olvasói elé.



ITT kedvezménnyel megvásárolható a krimi!

 


                                   

JAMES ELLROY az amerikai krimiirodalom élő klasszikusa, karcos és minimalista stílusa összetéveszthetetlen. Legendás L. A. Kvartettje (Fekete Dália, A nagy sehol, Szigorúan bizalmas, Fehér jazz) és Underworld U. S. A. című trilógiája számos díjat nyert. Több regényéből nagy sikerű filmet is forgattak. Ellroy 1948-ban született Los Angelesben, és jelenleg is ott él.









Jaffa, Budapest, 2023
360 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634757849 · Fordította: Dési András

Éjszakai Ház

 

Jo Nesbø: Éjszakai ház





                                                   

A norvég író, Jo Nesbø a skandináv krimi műfajának minden túlzás nélkül legnagyobb királya. Neve az 1997-es indulása óta megbízható márka lett. Könyvei rendre a toplisták élén tanyáznak, írjon bármit. A Harry Hole-sorozat mellett írt már novellákat, több sikeres gyerekkönyvet és most horrort. Talán nem tévedek, ha ez a könyv várhatóan eléggé megosztó lesz a rajongók körében. A molyon eléggé gyengén nyitott, a 66%-os kezdés több mint lehangoló. Ez mára javult némileg, 69% -ra. Egy csábító, de bonyolult rémálom a kisregény. Jo Nesbø túllépett azon, amit korábban csinált. Kérdéses, ehhez mit szól, hogyan fogadja az olvasótábora?


          

Két fő bajom van: ez nem skandináv krimi, hiába a borítón az ígéret... 

A környezetből ítélve vélhetően Amerikában játszódik, talán a hetvenes évek táján, míg a másik, hogy végig olyan érzetem volt, mintha ifjúsági-tini-horrort olvasnék. Igaz, ifjúsági a háttér, a főszereplők gyerekek, talán ezért sem volt túl borzongató a regény, néhány pillanattól eltekintve. Egy sötét, félelmetes, amolyan a "frász kitör érzést" vártam, ami nekem nem jött. Nesbø a feszültség mestere, itt visszafogta magát.

Bevallom, elég kevés horrort olvasok, de egy Jo Nesbø az egészen más kategória. Olvasóként tudom, hogy kihagyhatatlan, természetesen kíváncsi lettem erre a lidércnyomásos könyvére. Gyorsan olvasható, három részből áll össze a történet. Eleinte még minden rendben volt, de egy idő után, a harmadik részre totál elvesztettem a fonalat, jött a na, akkor most mi van?? érzés. Többrétegű a történet, ami a műfajban járatlan olvasót összezavarhatja. Kezdjük az elején, hiszen olyan jól indult minden.

Az nem is lepett meg, hogy a szöveg összetett, több rétegből áll össze a történet, olyan fontos jellemzői vannak, amik valóssá teszik az eseményeket. Barátság, magány, bátorság, a gonosz és a végzet mellett a reményről mesél. Gyors tempójú és körmönfont, az első rész izgalmai hozzák a horror elemeit, hamar a lényegre térünk. Főhősünk Richard, egy tizennégy-tizenöt éves fiú. Szülei tragikus halála után kerül az eldugott kisvárosba, Ballantyne-be, rokonokhoz.

Richard zárkózott, barátságtalan, nem szeretik a társai. Kitaszítottként olyan barátai vannak, mint a dadogós Tom és a túlsúlyos Jack. Gyerekként egy idegen helyen, kirekesztve nehéz beilleszkedni. Feltűnik egy lány is, Karen, aki erős akaratú, a saját útját járja. Egyedül ő lesz az a későbbiekben, aki nem hisz Richard bűnösségében. Nesbo remekül ábrázolja a fiatalok közti kapcsolatokat, érzéseiket. Itt több elgondolkodtató háttéresemény akad.

Az események képi világa festői, látványos az elhagyott ház az erdő mélyén, a kibontakozó titkok, és a magányos telefonfülke. Ezek beindítják a történéseket. A gyerekcsínyből félelmetes események bontakoznak ki előttünk. Egy groteszk és egészen félelmetes jelenettel kezdődik a regény. A gyilkos telefon elég sokkoló, ez a King-féle hatás több helyen felbukkan: rovarrá változás, bosszúmotívummal van meghintve a regény. Persze olyan személyre szabottan, Nesbø-módra. Van a kisregénynek egy sajátos stílusa, atmoszférája, amit meg kell szokni.

A második részre komolyodik a nyelvezet, kellően abszurd, misztikus vonala is lesz az eseményeknek. Beindul a nyomozás, ami nem túl kedvező Richardra nézve. Feltűnik egy titokzatos FBI ügynök, jelentős szerepet kap a könyvtárosnő és a régi telefonkönyvek. A gyerekek és felnőttek világa ütközik. Amikor a másik barátja is eltűnik, senki sem hisz Richardnak, végül  nevelőintézetbe kerül, ahonnan majd persze megszökik. Bonyolódnak az események, és az olvasó (én) azt éreztem ez egyre kuszább, kezd se füle se farka lenni a történéseknek.

Amikor a végén a már felnőtt fiú 15 évvel később sikeres íróként visszatér gyerekkora színhelyére, végleg elvesztem. A régi iskolatársakkal való találkozás rémálommá válik. A történtekre a választ a látszólag elhagyatott erdei Éjszakai házban találjuk. A feszültség megvan, csak a magyarázat nem győzött meg a titokzatos, ijesztő és megmagyarázhatatlan dolgokra, amelyeket olvastam. Valóban, a kisregény a fantasy és a horror sajátos keveréke. Nesbø fantáziája azért elismerést érdemlő, széles a repertoárja. Nem tudom, mikor keletkezhetett, mennyire friss, talán tévedek, de ez valami korai zsenge a fiók mélyéről, újratöltve. Vegyes érzéseket hagyott maga után, nem ez lesz a kedvencem a szerzőtől. 

Összegzés: Az Éjszakai ház valószínűleg egy műfaji játék, különös, furcsa kaland, amit nem kell túl komolyan venni. Afféle ujjgyakorlat Nesbø részéről, lám, tudok ilyet is! Valószínűleg csábító egy új forma, stílus kipróbálása saját és az olvasói (?) szórakoztatására. Az azonban bizonyos, részemről maradjunk Harrynál, vagy egyéb önálló, valóban skandináv történeteknél. Abban igazán király.



Itt megrendelheted kedvezménnyel! 


              

Jo Nesbø: 1960. március 29. (Oslo, Norvégia) –

a világ egyik leghíresebb-sikeresebb krimiírója. Fiatalon focistának készült, de egy térdsérülés miatt le kellett mondania erről a pályáról. Közgazdász és pénzügyi elemző tanulmányokat folytatott, majd tőzsdeügynökként dolgozott, és mindeközben a Di Derre (Ők ott) nevű együttesben zenélt. Regényeit eddig 50 nyelvre fordították le, és több mint 40 millió példányban adták el világszerte. Krimiszerzőként 1998-ban elnyerte az év legjobb északi krimije (Denevérember) díjat. 2008 az év könyve Norvégiában a Hóember lett.



Animus, Budapest, 2023
264 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636143411 · Fordította: Sulyok Viktória

A tanítvány

 

Kari Hotakainen: A tanítvány



                                        

”Az erőszak nem megoldás. Kivéve, ha mégis."






A finn szerző az őszi Margó-fesztiválon mutatta be regényét. A bőven spoileres beszélgetés kissé elvette a kedvem az olvasástól, nem is azt kaptam egészen, amit vártam. A beszélgetés amúgy tökéletesen illett volna regénybe...

A könyvben a harmincas éveiben járó, megkeseredett főszereplő, Maria úgy dönt, hogy saját kezébe veszi az életét, maga akarja irányítani a dolgokat. Előbb azonban bosszút áll nevelőszülein, és a számára ellenszenves értékrendet képviselőkön... a történet elsősorban Maria monológjaiból épül fel. Maria tehát örökbefogadott gyermek, aki biológiai és nevelőszüleitől is szenvedett, haragszik az egész világra, megkeseredett, másokat okol, keresi a miérteket félresiklott, örömtelen életére. Legjobb módszernek a bosszú látszik, hogy elégtételt vegyen. Túszul ejti az általa gyűlölt világ három képviselőjét: a Tengerészt, az Ínyencet és a Színészt. A lelki és fizikai terror egy elhagyott autószerelő műhelyben veszi kezdetét. A gumikalapács mellé egy Colt is felbukkan, no és megjelenik a rendőrség. Maria átlépett egy határt. A regényt groteszk módon bibliai idézetek szakítják meg, ami a felszínes fogyasztói társadalom képviselői ellen szólnak. Ezzel is a semmitmondó, kiüresedett, képmutató emberi kapcsolatokat helyezi előtérbe. Kari Hotakainen regénye szókimondóan keserű, fekete komédia, pszicho-thriller elemekkel.

Maria konkrétan számba veszi saját gyermekkorát és fiatalságát. Ennek eredményére Maria olyan mértékben kilépett a társadalom normáiból, hogy az elszámolás módja brutális. Hotakainen bevezeti az olvasót Maria elméjébe, érzelmeinek hullámzásaiba. Értettem minden bánatát, magában hurcolt fájdalmát, de olvasóként empátiát nem igazán tudtam érezni a lánnyal. Hotakainen főszereplője egy nagyon problémás, traumák sorát hurcoló nő. Rég elvesztette az irányítást sorsa felett, eleve kilógott abból bizonyos sorból. Amiért soha nem csak az egyén vagy a társadalom a bűnös. Maria múltjából fakadó gyűlölet döbbenetesen erős, súlyos társadalomkritikát rejt magában. A történések egyértelműen a középosztálybeliek, középkorúak ostoba és kiüresedett, felszínes életmódjának kőkemény bírálata. Olvasható ez a regény egy hangos figyelmeztetésként is.

Mégis valahogy "savanyú a szőlő" érzetet keltett bennem Maria tetteinek sora. Ez a probléma mindig is jelen volt/van a világban. Maria nem tudott, nem akart beilleszkedni. Egyetlen barátja Dagi, egy fiú, aki szintén a perifériára került. A regény keserédes fájdalommal átitatott, tökéletesen ábrázolja Maria motivációját, a kirekesztettség érzetét jól adja vissza. Bár mindenki hibás, mégis azt éreztem, a lány az, aki kizárta magát a társadalomból és a perifériára sodródott. A társadalmat többféleképpen átható egyenlőtlenségről szóló szatíra a végére tartogat még meglepetést. Bevallom, én kicsit másra számítottam végső megoldásként.

Kiadói kedvezménnyel ITT megvásárolható! 




      

Kari Hotakainen: (1957. január 9. (Pori, Finnország) az egyik legnépszerűbb és legolvasottabb finn szerző. Többféle műfajban alkot. Újságíró, költőként kezdte, írt gyerekkönyveket is. Magyarul korábban Futóárok utca és Az életkereskedő című regénye, valamint Kimi Räikkönen autóversenyzőről írott életrajza jelent meg.

Idehaza ez a negyedik megjelenése. Műveit több mint húsz nyelven adták ki világszerte.


 

Typotex, Budapest, 2023
240 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634932581 · Fordította: Panka Zsóka

Mérleghinta

 

  

A. M. Ollikainen: Mérleghinta

(Paula Pihlaja 2.)





                                                      

Paula Pihlaja rendőrfelügyelőnőt az írópáros előző történetében ismerhettük meg. A Cargo címmel megjelent krimi túl mély nyomokat nem hagyott, sajnos nem igazán nyerte el az olvasók tetszését. Szerintem a "a finn Lars Kepler" hasonlat, mint reklám, többet ártott a kriminek, mint használt. Pedig alapból nem volt az annyira rossz krimi, az ötlet eredeti a karakterek is jók voltak, csupán a feszültség, a sodró lendület nem volt sehol. Ez már egy kiforrottabb krimi. Az írópáros-házaspár kezdi megtalálni saját hangját. Finn krimi pedig ritkaság a kínálatban. 

Érdeklődve és némi tartózkodással kezdtem neki az újabb Paula-sztorinak. A véleményem hasonló: itt is remek karakterek vannak, a bűnügy háttere valahová a régmúltba a szereplők gyerekkorába visz vissza, Paula története kiteljesedik, a krimit meg-megszakítja néhány fájdalmas levél. A titok itt még azért tartogat meglepetéseket, ami sejtésem szerint a harmadik részre marad. Nem egy nagyívű történet, de gondosan felépített, kidolgozott krimi.  

                        

Ollikainen hagyományos stílusú detektívsorozata elég erőteljesen indul, érezhető a skandináv krimikre jellemző sötét és hideg, borzongató  hangulat. A Prológus furcsa, sokkoló, majd a látszólag egymással nem összefüggő gyilkosságok láncolata adja a rejtélyt. 

Előbb egy halálos beteg, idős nő holttestére bukkannak, minden öngyilkosságra utal. Nem sokkal később a hegymászóból lett, önmagával kissé meghasonlott író holttestére találnak egy parkban. Az elkövetési módszer ugyanaz... bár indítékot nem talál a nyomozócsoport. A helyzet még bonyolultabbá válik, egyedül Paula Pihlaja rendőrbiztos gondolja azt, ez sorozatgyilkosság lehet. Később még lesznek áldozatok... a bűntény összetett.

Paula érdekes főszereplő, ő viszi el a hátán krimit. Van benne valami titokzatos visszafogottság, erős tekintélye van a kollégái előtt. Határozott nő képében igyekszik mutatkozni, miközben belül szenved, egy régi ballépése miatt. Az olvasó persze a levelek miatt többet tud róla, mint a regény szereplői. Egy titok azonban a könyv legutolsó lapjáig az olvasó előtt is rejtve marad. Ez a krimi sötétebb, összeszedettebb, jobban sikerült, mint az első rész. Az emberi kapcsolatok mélyén van a megoldás.

Paula csapatának tagjait is kezdik jobban felépíteni, megismertetni a szerzők. A személyes háttér és a kapcsolataik sokat mondóak. Mindenkinek megvan a maga erőssége és gyengesége. Paula nyomozótársa Aki Renko a humorról is gondoskodik. Az események úgy zajlanak, hogy a megoldás elemei lassan alakulnak, de akkor meglepő hátteret ad a gyerekkor traumáival. Több súlyos téma képbe kerül, ami elvezet a megoldáshoz. A régi sebek napjainkra is sajognak. A hegymászós háttér érdekes, eredeti elem, bár a regény cselekménye lassan épül fel. Nem egy vérgőzös, körömrágós történet, mégis vitt magával. A cím is meglepő és összefügg a jelennel. Bár tagadhatatlanul furcsa, elég "macerás" az elkövetési mód. A borító is figyelemfelkeltő, remekül illik a történethez. 

        

A szereplőkkel együtt igyekeztem megfejteni a rejtélyt. Az egész cselekmény érdekesen van felépítve, a krimi múltba nyúló háttere érdekfeszítő és sok kérdést vet fel az olvasóban. A gyerekkori barátságok, viszonyok meghatározóak lesznek a jelenre, ami tragédiák sorát villantja fel. Ennek a történetnek a fő erőssége a karakterek, és a köztük lévő viszony. Nagyon realisztikusak, a magánéletükről és a mindennapi problémáikról szóló szálak pedig ízesítik-színesítik az egész történetet. További előny a rövid, gördülékeny fejezetek. A Mérleghinta a maga műfajában egész jó olvasmány, de nem igazán bír a középszer fölé emelkedni. Határozottabban jobb az előzőnél, és több más társánál, még ha újat, meglepetést nem is kínál. Néhány órára kikapcsol, érdemes megismerni Paula történetét. Kíváncsian várom a következő részt.

Szerezd meg a krimit kiadói kedvezménnyel, ITT megvásárolható!












Animus, Budapest, 2023
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636143541 · Fordította: Kovács Ottilia

Hiányod maga a sötétség

Jón Kalman Stefánsson: Hiányod maga a sötétség




                                                                         

Jón Kalman Stefánsson idehaza a Menny és pokol-trilógiával 2019-ben robbant be az irodalmi életbe. Azóta számtalan regénye jelent meg az olvasók nagy örömére, elképesztő népszerűségre tett szert. Költőként indult, ami érezhető stílusán, nyelvezetén. Stefánsson egyszerű, de fontos, meghatározó érzésekről ír, olyan örömökről és bánatokról, a szerelemről, halálról, amelyek az életünket kísérik végig. Ezek nála sokkal intenzívebben jelennek meg, mint más szerzők könyveiben. Ez a regénye is egy szerelmes levél az élethez, a szerelemről. 

Legújabb, eredetileg 2020-ban megjelent regénye az én ízlésem szerint mindenképpen Stefánsson egyik legjobbja. Bár ezt nehéz kiválasztani, hiszen nagyszerű mesélő, csodás leírásai, látványos képei azonnal utat találnak az olvasó lelkéhez. Melankolikus filozófia váltakozik a lapokon, lakonikus humorral, sőt néha egészen komikus poénokkal. Az életről, annak abszurditásáról mesél, amelyek kifejezetten mulatságosak is tudnak lenni. Azonban a merengő, a lélek mélyére ható, az élet legsötétebb szakadékaiba is bepillantunk, ez jellemzőbb a regényre. 

A történetek kaleidoszkópszerűen kapcsolódnak egybe. Nagyon tetszett ez az összefonódás, az idősíkokkal való játék. Egy nagyívű, másfél évszázadot átfogó családregényt olvashattam. Szenvedélyes intenzitása és a költői stílus végig ott van, tetten érhető az emberi kapcsolatokat mozgatja. Az általa teremtett világ megfogja az olvasó elméjét, nem csak élmény olvasni, elmerülni az északi fjordokban élők életében, de erős érzelmi intenzitása is van a regénynek.

Érdemes talán előbb végigböngészni, vagy olvasás közben rákeresni a könyv végi "szereposztásra". Ez a "ki kicsoda" segít az eligazodásban. A mesélőnk amnéziában szenvedő, titokzatos társunk ezen az utazáson, aki hol a buszsofőr, pap, vagy maga az ördög képében van jelen. Stefánsson minden szereplője reménytelenül egyedül van az univerzum mérhetetlen ürességében és sötétjében. Érezhető a bizonytalanság, a sorsukkal kapcsolatos kétségbeesés. Ezért minden szereplő még intenzívebben élvezi a fény rövid ragyogását és az élet adta örömöket. Ezek ugyan néha valóban csak rövid pillanatok, de a későbbiekre nézve meghatározóak. Mesterien fűzi egybe szereplői sorsát Stefánsson, ami nyilvánvalóan nagyon intenzívvé teszi a regényt. Leírhatatlan, megfoghatatlan élmény olvasni a könyveit.

                 

            

A regény tartalma, hangulata tökéletes egységet alkot. 

Költői utazásunk vad, lélegzetelállító szépségű tájakon át vezet. Ez is fontos szereplője a történetnek. Nyugat-Izland távoli fjordjaival, az időjárás és az évszakok elevenségével jelenik meg. Lüktet, lélegzik, egyszerre tetszik és sajgón tud fájni. Stefánsson egy bűvész, ahogy egy mesés, kerek világot tár elénk mélyre ható érzelmekkel. Valóban minden tettünknek hatása van életünkre, sorsunkra. Egy ábrándos kék szempár villanása, egy nő mosolya, az élet játékai. Ezek egyszerre megérintik az eget, vagy lehúznak a mélybe. Ahogyan a valóságban is így működik a szerelem játékossága.

Bár minden történet megkapó, átélhetően emberi, mégis talán nem is ez a fontos. A háttérben megjelenő érzésekről, érzelmekről szól, egyszerű, de varázslatos merengés magáról az életről. A regény szereplői nagyon sokfélék. Egyik kedvencem az a földműves, aki cikket ír a gilisztákról. Ez akkoriban azért is volt meglepő, mert a nők oktatása nem volt jellemző. A szerelembe esett pap története sem egyedülálló, ismerős lehet az érzések kavalkádjában.

A szerző tudja, hogyan kell úgy megközelíteni Izlandot, hogy mindenki ott érezhesse magát olvasás közben. Halljuk a süvítő szelet, a tenger hullámait, a birkákat, látjuk a magányos farmokat, hallgathatjuk a csendet a világ végén.. És a csend beszél. Nőkről, férfiakról, érzésekről.  A nők kiemelten fontos "kerítésoszlopok", az élet és a férfiak támaszai. Jobb szeretetből hallgatni, mint a valóságot megismerni? Ami azért mindig kiderül... mit lehet negyvenévesen kezdeni a hazugságra felépített életünkkel?

Az emlékek maguk alá temetnek, a tapasztalatok és traumák életről életre öröklődnek, míg a titkok sűrű hálója gubancolja össze a karakterek életét. A filozófiai megfigyelésekben gazdag, olykor megválaszolatlan kérdéseket rejtő történeteket zseniálisan szövi át, a zene. A Halál slágerlistája teszi teljessé ezt a könyvet. A felbukkanó zenék az érzelmek hullámzásának tökéletes kiegészítői, atmoszférája kifejező. Stefánsson olyan író, akinek a könyveit közvetlenül kell átélni és érezni, engedni hatni. Egyed Veronika érzelmektől fűtött, értő és érző fordítása megkapóan járul hozzá ehhez a csodához. Olvassátok minél többen, nem csak Izland vagy az érzelmek miatt.

 

ITT kedvezménnyel beszerezhetőek Stefánsson regényei!




      

Jón Kalman Stefánsson 1963. december 17-én született Reykjavíkban. 12 éves korában Keflavíkba költözött, ott élt 1986-ig. Dolgozott kőművesként, mészárszéken, halfeldolgozóban, egy nyarat rendőrként a keflavíki reptéren, később pedig középiskolai irodalomtanár és könyvtáros lett. Első verseskötete 1988-ban jelent meg, novellákat és regényeket ír. Háromszor jelölték az Északi Tanács Irodalmi Díjára, 2001-ben, 2004-ben és 2007-ben. Himnaríki og helvíti (Menny és pokol)-trilógiáját tucatnyi nyelvre fordították le. A Jelenkor Kiadónál jelent meg Ásta című regénye 2021-ben.










Jelenkor, Budapest, 2023
512 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635182060 · Fordította: Egyed Veronika

Vörös posztó

 

Bauer Barbara: Vörös posztó


                                                       

"A múlt nem mentség, csak magyarázat."




Bauer Barbara új regénye megindító, mély mondanivalóval bíró, komor történelmi háttér előtt kel életre a lapokon. A teremtett milliőből azért a romantika sem hiányzik. Több szálon és idősíkon fut a történet, ami napjainkra fonódik egybe. Eleinte sejtelmes, majd a múlt titkairól lehulló lepel régi, de máig ható családi traumákat tár fel.



Olyan témákat feszeget, amelyeket bár mindenki tudott, de mélyen hallgattak róla. Még fel kell dolgoznunk, személyes életünk és a történelmünk „sötét” foltjait. Nem könnyű feladat ez, évtizedek fájdalma sűrűsödik egybe. A második világháború adja a kegyetlen hátteret a regényhez.

A napjainkban induló eseménysor erőteljes és határozott, Barbara írói stílusa azonnal jól felismerhető. A regény kettétört emberi sorsokból épül fel. Körösi Laura élete rendben van, mindent megkapott az élettől, szép család veszi körül. Építész férje, három fia boldogságot adnak, kitöltik életét. Azonban egy rutin orvosi vizsgálat diagnózisa súlyosan árnyékolja be életét. Nem is tudom, talán nem is szeretném tudni, mit lehet ilyenkor érezni, mondani, amikor váratlanul a szomorú vég felsejlik. Összeomlik az ember körül minden, az élete romokká válik. Persze, küzdeni kell a kórral, egyáltalán hogyan tudassa mit sem sejtő, szerető családjával.

Ezúttal is vitt magával az események sora. Bauer Barbara meseszövése, a regény nyelvezete és hangulata tökéletesen adja vissza az útkereső titokfejtő Laura sorsát. Jó volt a fejezeteket felvezető idézetek sora, amire a végén kitér a történet, ki is a titokzatos szerző. A bohém, egykor színésznőnek készülő dédnagymama festményeiből szerveződő kiállítást megtöri a jelen fájdalma, amit a múlt szomorú titka árnyékol be. Két régebbi kedvencem, a Fényfestő vagy a kiváló Fekete rózsa sejlett fel előttem. A Vörös posztó illik ebbe a sorba. Testközelből élhetjük át a történelem sorsfordító viharát, annak személyes hatásait a kisemberek életére. A valóság traumája nyomasztó titkot rejt. Meghatározó és sorsfordító ez a múlt a négy nőre nézve.

Lassan derül fény mi okozta a dédmama, a lánya közötti feszült éveket. Amikor rátérünk erre a múltra döbbenetes erővel kap értelmet a cím. Erős, drámai a háttér. Ez sokkolt, miért is Vörös posztó a regény címe. Az elhallgatás nem segít igazán, de ezekről a dolgokról nehéz is beszélni. Ott és akkor, de még napjainkban is. A meghatározó, félresiklott életeket terhelő titkokat cipelni kell. A múlt árnyai végig ott kísértenek, szembenézni ezekkel nem könnyű feladat. Mindenki sejti, tudja a valóságot, ám mélyen hallgatnak. A hátországban is vannak háborús áldozatok, a túlélők élete is drámaian alakul. A második világháború szele ide is elér, kegyetlenül lecsap és felforgat mindent. Emberi ésszel felfoghatatlan, min mentek keresztül ezek a lányok, asszonyok. Fájón élő volt, és annyira valós, hogy ehhez nincs mit hozzá tenni. Az "örökölt sors" működik a későbbiekben is, amelyet a családok őriznek. Elképesztő fájdalmak húzódnak meg a háttérben, emberi tragédiák, ami ellen védtelenül kiszolgáltatva vagyunk. A kisemberek sorsa a történelem viharos forgatagában mindig letaglózó.

Laura felnőtt nőként is keresi önmagát, a sorsa alakulását. Igaz, a család biztos támasza, de a saját életét kellene élnie, azokat a vágyakat is megélni, amit elnyomott magában. A fel nem dolgozott traumák súlyos következményeit pedig kezelni kell. Megérteni, elengedni, hogy ne betegítsenek, ne tegyék tönkre a következő generáció életét. Nehéz kérdés, jobb tudni a kegyetlen igazságot, vagy borítsa feledés a múlt sebeit? Megrendítő, szívbe markoló, elgondolkodtató sorsokról olvashattam. Négy női sors kel életre a második világháború árnyékában. A napjainkig ható múltat elengedni nehéz feladat.

"A dédi azt mondta, hogy aki képes szembenézni a múltjával, annak megváltozik az élete. Szabad lesz."

Mennyi ebből a szomorú valóság, az sejtheti, aki követi Bauer Barbara munkásságát. Érdemes összefogni, a jelenre koncentrálva tovább lépni, amihez a család adhat nagy segítséget. Szerencsére az élet is segít legyőzni a problémákat, a végkifejlet már biztató. Életigenlő befejezése a reményt és a szerelmet hozza előtérbe, amely mindent legyőz.


ITT kedvezménnyel tiéd lehet a regény!




            

Bauer Barbara: (1974.) hosszú éveken át volt légiutaskísérő, miközben kommunikácó és PR diplomát is szerzett. Dolgozott újságíróként és televíziós szerkesztő – műsorvezetőként is. 2012 – ben jelent meg első regénye, a Légikisasszonyok, majd a sorozat további kötetei: A Két út között és a Magánutak. A Vakrepülés és az Elsuttogom százszor után megírta sikeres történelmi regényeit, A leggazdagabb árvát, a Porlik, mint a sziklát, Az élet hangját, a Még látlak odafenn, a Kétszáz éves szerelem és Az aranyműves fiát. Írt életrajzi témában is.
Fotó: Valastyán Ágnes







Jaffa, Budapest, 2023
300 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634758082

Igazából ​nem ilyen vagyok

Marie ​Aubert
Igazából ​nem ilyen vagyok


                          

                                                       

Nyomasztó családi dráma, tömören szikár stílusban. Marie Aubert néhány mondattal éveket mesél el.
A regény néhány nap eseményeit öleli fel, a közös családi ünnepre készülve forrnak az elfojtott indulatok, kitörni készülnek a régi sérelmek. Miközben ünnepelni gyűlik egybe a család... A látszólag békés hétvége felszíne alatt szunnyadó vulkánként gyűlik a személyes és magánéleti helyzetek sokasága. Ismerős életpillanatokat olvashatunk, az olvasó biztosan talál kapcsolódási pontokat. Komoly, mély érzelmek mozgatják a három nap eseményeit: szülő gyermek, testvéri kapcsolatok, gyászfeldolgozás és nemi identitás, önelfogadás, beilleszkedési problémák vonulnak végig a regényen.
A nézőpontváltások révén árnyalt képet kapunk a szereplőkről, helyzetekről, néhol idegtépő történetet olvashatunk a családon belüli magányról, a haragról, miközben a látszólag békés életet élő középosztálybeli család sodródik az összeomlás felé. A családi összejövetel azonban korántsem lesz olyan örömteli, mint ahogyan azt szerették volna. Megelevenedik előttünk a családi játszmák háttere, a gyerekkori sérelmek-sérülések hatása.


A díszlet klasszikusként egy családi összejövetel, amikor mindenki igyekszik "viselkedni", félretenni 

a múltbéli vagy jelen élet gondjait, sérelmeit. Nem könnyű az ilyen, kínos mosolyok mögé rejteni a problémákat, elég egy félreértett szó, és robban a bomba. A regény története ezért is hihető. A gördülékeny szövege miatt olvastatja magát, megvan a sajátos humora is, ahogyan körbe járja, bemutatja az együttélés kríziseit. A múltba gyökerező féltékenykedés, szülői kivételezés és részrehajlás ismerős pillanatokat mutat be. Valóban egy átélhető történetet olvashattam, én több ponton tudtam azonosulni az eseményekkel.


Linnea konfirmálása az, ami egybehozza a családtagokat. A hagyományok is felvillannak az ünnepre készülve. A kamasz életének személyes problémái mellé felsorakoznak az évtizedes családi sérelmek.
Nils nagyapa mindig is csak a legjobbat akarta, ám ez legtöbbször kevésnek bizonyult. A nagymama elvesztése mindenkiben mély és fájó nyomot hagyott, még a gyászfolyamat nem teljesedett ki. A két testvér közötti konfliktus is mélyen gyökerezik. Hanne sok év után, vonakodva tért haza a családjához, magával hozva új barátnőjét, Julia-t. Itt mindenki úgy gondolja, ő nem olyan, ahogyan a környezete látja, megítéli őt. Marie első regénye a Felnőtt emberek köszön vissza, tökéletes látleletet adva a családban megbúvó sérelmekről problémákról.

Miközben Hanne bátyja, Linnea apja rádöbben, pontosan ott tart az élete, ahol az apjáé is egykoron. Ő is el akarja hagyni a családját, ahogy apja is tette, amikor ő és Hanne gyerekek voltak. Kezd a biztonságos, látszólag boldog élete összeomlani. A háttérben kirajzolódó szerelmi háromszög komoly lelki bonyodalmakhoz vezet, ami meglepő végkifejletet eredményez. Az emberi kapcsolatok sűrű, nehézségekkel terhelt világában járunk. Nagyon kedvelem az ilyen jellegű családi történeteket.


Aubert nem fog csalódást okozni, aki olvasott már tőle, idehaza ez a harmadik kötete. Egyszerű mondatok, kevés leírás, mégis erős, hatásos a történet. Megelevenedik előttünk a múlt minden pillanata, fájdalma és öröme. Mivé fajul a hévégi ünnep? Marie Aubert folyamatosan váltogatja a nézőpontokat, és árnyalt képet ad a karakterekről. A regény fejezetei mindig valamelyik családtagnak a szemszögéből elevenítik meg a hétvégét. Ezzel a szerkezettel az olvasó négy, egymástól nagyon eltérő ember fejébe és élethelyzetébe merülhet el. Mindenki a maga módján éli meg, meséli el a különféle konfliktusokat, eseményeket. A cselekmény szempontjából az is érdekes, hogy a szereplők különböző generációkhoz tartoznak.


A fiatal, norvég származású hölgyet figyelemre méltóan tehetségesnek tartom, és örömmel olvasnék még tőle. Ezt a kisregényét pedig kifejezetten ajánlom. Ez egy nagyon jó, igazán mai történet.











     

Marie Grønborg Aubert 1979. július 17-én született, jelenleg Oslóban él. Irodalomtudományi diplomát, újságírói képzettséget szerzett, valamint a bergeni Íróakadémián is tanult. Első novelláskötete, a Ha történne valami 2016-ban jelent meg Norvégiában és azonnal hatalmas sikert aratott, több mint 10 000 példányt adtak el belőle. 2018-tól tanácsadóként dolgozik a Kagge Kiadónál, első regénye, a Felnőtt emberek 2019-ben jelent meg. A mű elnyerte a Fiatal Kritikusok Díját, valamint jelölték a Norvég Könyvkereskedők Díjára is. Idehaza a Scolar Kiadó gondozásában jelennek meg kötetei, ez a harmadik regénye.


Scolar, Budapest, 2023
208 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635098095 · Fordította: Pap Vera-Ágnes

Nap ​aranya, Hold ezüstje

Mészöly Ágnes: Nap ​aranya, Hold ezüstje
Felnőtt mesék Viive Noor képeihez






                                                

Az olvasó embert elsőnek a mesék világa ejti rabul. Biztosan van mindenkinek néhány meghatározó meséje élete korai szakaszából. Ezek megkerülhetetlenül népszerűek, segítik az érzelmeinket és a fantáziánkat életre kelni. A klasszikus, vagy a népmesék varázslatos világa mindenkit lenyűgöznek ebben a korban. Mészöly Ágnes meséi a nagyobb kamaszoknak, felnőtteknek szólnak. Kicsit az élet árnyékosabb oldalát mutatja be, ahol nincs feltétlen hepiend. Elgondolkodtatóak ezek a mesék, a hagyományokat követve visznek a valóság felé. Letisztult szövegei, karakteres képi világa látványosan kel életre az olvasó előtt. A könyv már az első oldalakon beszippantott, rabul ejtette gyermeki énem. A lírai történetek működnek, kalandos, varázslatos világú mesék váltják egymást, néhol a borzongató misztikummal keveredve. Mészöly Ágnes ebben a zsánerben jól ír, meg tudja szólítani a felnőtteket, nem okozott csalódást. Mészöly Ágnes írói munkásságát nem ismerem, számomra új felfedezés volt.



Csoda itt is akad, a szereplők közt királylányok, szegény, legkisebb fiú, tündérek és boszorkányok bukkannak fel. A lényeg, hogy tudjuk megélni és kimutatni az érzelmeinket, amit ezen mesék előhívnak életünkből. A szöveges és a vizuális látvány nagyon egyben van, jó kézbe venni is ezt az igényes kivitelű mesekönyvet. Néhány meditatív és elgondolkodtató történet segít kiszakadni a hétköznapokból. Tizenhárom mese ad felüdülést, remek kikapcsolódást. Tökéletes atmoszférát ad, hogy a meséket Viive Noor észt illusztrátor különleges világú képei ihlették. Izgalmas az alapötlet, a képek hangulatukban is nagyban hozzájárulnak a történetek egységéhez. Szürreális, néhol varázslatos, picit félelmetes, vagy titokzatos, misztikumba hajló mesékből nekem a címadó mellett a Szírá és Drisnavár szerelmét megörökítő mese lett a kedvencem. A beteljesületlen szerelem mindig megkapó. Megtudhatjuk a fehér lótuszvirág titkát, amihez a szerelem tökéletes háttér. A grafikák itt különösen illenek a meséhez, ami szívhez szólóan bájos. Viive Noor képei lenyűgözőek, furcsa atmoszférát keltenek előttünk.

Tanulság nélkül nincs mese. Kiemelkedik még szerintem A kereskedő lánya, ami a végtelen, rabul ejtő szeretetről mesél döbbenetes erővel. Misztikummal átitatott A verébboszorkányok, A sellő éneke. Imádtam az Aki értette, mit mond a szél mesét. A különleges képesség jó dolog, de lehet nyomasztó teher is ezen mese üzenete. Minden mesében működik a varázslat, ami az olvasó képzeletét megmozgatja. A szöveg és illusztrációk egysége pazar, lenyűgöző ez a szerencsés egybeesés. Ezeket a meséket lehetetlen nem szeretni. Különleges élménnyel gazdagodik, mind látványban, mind pedig élményben, aki elolvassa a meséket.





                    

Mészöly Ágnes: (Budapest, 1971. március 1. –) író, költő, pedagógus.
A Nemzetközi Pető Intézetben szerzett konduktori végzettséget, hivatását azóta is gyakorolja. 2006 óta jelennek meg elsősorban gyerekeknek és kamaszoknak szóló meséi és regényei. 2018-ban megkapta a HUBBY "Az év szerzője" díját.





Trend, 2023
104 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786156469137 · Illusztrálta: Viive Noor

Soha, ​soha, soha

Linn Strømsborg: Soha, ​soha, soha





                                                 

"Harmincöt éves vagyok. Nem akarok gyereket."




Különös történet bújik meg a lapokon, kissé tartottam is tőle. Erről az élethelyzetről jellemzően nem igazán szoktunk beszélni, bármennyire is egyre elterjedtebb napjainkban. Kilógni a sorból, eltérni a megszokottól. Másképp gondolkodni valami olyanról, ami a nők életét erősen meghatározza. Ez a gyermekvállalás témája, avagy itt a szándékos, direkt nem vállalás. Ez is egy döntés, amit furcsa szemmel figyel a közvetlen környezet. A Soha, Soha, Soha egy történet arról, hogy tudatosan más életet választasz magadnak, mint amit a társadalom elvár.



Hősnőnk, (neve nem derül ki) harmincöt éves, nyolc éve él együtt Philip-pel, és megegyeztek abban, hogy nem vállalnak gyereket. A kötet első része alaposan körbejárja és bemutatja az anyaságot több szempontból. Itt már a családi háttér is erősen eltér a megszokottól. Már a nagyszülők és a saját szülei története is meglepő. Az anyaságot a narrátor saját anyjához, nagyszüleihez és anyja szüleihez való viszonyán keresztül ábrázolja. A kissé félresikerült spanyol kirándulás a nagyszülőkhöz egyszerre megmosolyogtató és elgondolkodtató. Hűvös, távolságtartó családi kapcsolatokat látunk, ami kicsit nyomasztó. Néhol fájt olvasni az eseményeket, nem is értettem igazán, bár nem is derül ki a konkrét ok, miért is NEM akar anya lenni a főhősnő?

A fordulópont az lesz, amikor két régi barátnője is terhes lesz, első gyermeküket várják. Idővel akár a barátságok is átértékelődhetnek, hiszen annyira eltérő problémák foglalkoztatják a nőket. Alapkérdés: miért is vállalunk gyermeket? Önzőség erről lemondani? Ez is egy életre szóló, végleges döntés, aminek hatása később csúcsosodik ki. Igazolódni látszik, hogy a gyerek kérdés (legyen vagy ne legyen) a nők életének sarkalatos pontja. Természetesen lehet boldogan élni gyerek nélkül, és nem is kellene feltétlen mindenkinek anyává lenni. A gyermek nem egy "kellék" nem csak az élet kiegészítője. Igen, a környezete is hatással van rá, édesanyja is folyamatosan "várja" az unokát, zsákszám kötögeti a rékliket, babaplédeket... Családja és barátai nem tudják elfogadni, nem akarják tiszteletben tartani a döntését. Philip élete is nehéz helyzethez ér. Hiába a szerelem, az összhang, valamerre lépnie kell. Rengeteg érzelmet megmozgat az olvasóban a történet. Izgalmas szövege, filmszerűen könnyed történetvezetése, fiatalos lendülete van a regénynek.

„A boldogság sokféle formát ölthet.”


A másik meghatározó fordulópont az, amikor Philipben megérik a gondolat, mégis apa akar lenni. A főszereplő határozottan kitart, ő viszont továbbra sem akar anya lenni. Ez számtalan félreértéshez, vitához vezet. Ez a történet arról szól, hogy valaki mást választ, másképpen dönt, mint amit elvárnak tőle. A döntéstől függetlenül mégis élhet kerek, egész életet. Különös élmény volt elmerülni ebben a női témában, bevallom én sem értettem a döntés hátterét. A fordító Patat Bence érző és gördülékeny fordítása azonban meggyőző.

A történet elegánsan megkomponált, vitákat generál, hiszen ez egy időszerű és fontos jelenség, egy kissé tabunak számító témáról. El kell tudni fogadni a hősnőnk döntését, hiszen saját élete felett ő rendelkezik. Az üzenetben kiolvasható, "szabad meggondolni magunkat". Vagy ha nem, kitartóan tartani kell magunkat elhatározásunkhoz. A másik fontos dolog, senkinek nincs joga ítélkezni mások elhatározása felett. Rengeteg aspektusa van a dolognak. Igen, furcsa, nem megszokott az önként vállalt gyermektelenség, de tényleg nem is való mindenki anyának. Életszerű pillanatok villannak fel, könnyedén lehet közös pontot találni. Ezért is tetszett a befejezés, a tíz évvel később, ami választ ad arra, a szereplőknek hogyan változott az élete.

A Libertine Kiadó jóvoltából volt lehetőségem elolvasni a regényt.




             

Linn Strømsborg: 1986. május 1. –
a kortárs norvég irodalom izgalmas, fiatal hangja. Roskilde című kötetével 2009-ben debütált. A Soha, soha, soha, az ötödik, idehaza az első megjelenése. A könyvet jelölték a Norvég Könyvkereskedők díjára, lefordították dán, cseh, német nyelvre is.






Photo Credit: Heidi Furre

Eredeti megjelenés éve: 2019
Libertine, Budapest, 2023
278 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156512093 · Fordította: Patat Bence

A ​lány, akinek semmi sem drága

 

Karin Smirnoff:
A ​lány, akinek semmi sem drága
(Millennium 7.)




                                              

"Nahát, Mikael Blomkvist, ezer éve nem találkoztunk!"




Lisbeth Salander története már a harmadik íróval, Karin Smirnoff-val folytatódik. Smirnoff szerintem először is rettentően bátor nő, hogy be merte vállalni a folytatásokat! Három könyvre szerződött (lehet emészteni), felkészülni, tehát lesz 8-9. rész is. Igen tudjuk, Stieg Larsson Millennium-sorozata egyedülálló, lebilincselő trilógia. Biztosan kap a regény hideget - meleget, jó magyar szokás szerint... de Karin szerintem nagyszerű munkát végzett azzal, ahogyan elkapta a krimi hangulatát, és izgalmassá tette. Erősen megközelítve a történettel az eredeti, Larsson-féle koncepciót. Szóval, Lisbeth Salander és hű segítőtársa, Mikael Blomkvist visszatértek. 

Gyönyörűen és titokzatosan indul a krimi. Már a nyitás megfogott. Érezhető Karin mestere a szépirodalomnak is. Néhány hete jelent meg idehaza első nagy sikerű regénye, (eddig négy egyéb könyve jelent meg, tehát tud írni a hölgy), ennek olvasása után lett bizodalmam nekem is a Millennium 7-hez. Ez újra megerősített abban, hogy a skandináv krimik mélyebben, jobban érthetők azoknak, akik a szépirodalmukat is olvassák. Ez a történet is jóval többről szól, mint egy átlagos krimi.

A végtelen erdő és pusztaság, a hideg és a magány, mellé a társadalmi problémák ábrázolása hibátlan. 

A Takarító és a madarai, a sasok világa pazar leírásokban jelenik meg. A történet sötét, mozaikjai tökéletesen illeszkednek, több meglepetés vár az olvasóra. A végére az is kiderül, ki is valójában a Takarító... akinek azért van lelkiismerete. Nincs üresjárat, van viszont erőszak, zsarolás, és szerelem. Nagy örömömre a motorosklub tagjai is feltűnnek. Alapos betekintést kapunk az emberi lélek sötétebb oldaláról, mindenféle érzelmek vívnak csatát. Nem vérgőzös akciókrimi, de mégis nagyot üt. A lélektan, a családi kapcsolatok áll a középpontban, de nem válik érzelgőssé. Jól megírt történet, ami nem enged el, fogva tartja az elmédet, a gondolataidat. Talán picit (stílszerűen) a széllel szembe megyek, de csak ajánlani tudom. 

                               

A Stieg Larsson teremtette világhoz eddig ez áll legközelebb. Most érzem csak, hogy Lagercrantz folytatásai valóban mennyire gyenge utánérzések. Karin klasszissal jobb. Ez a rész sokkal jobban tetszett, mint a sorozat előző néhány könyve. Természetesen érezhető az íróváltás (még jó!!). 

Ha a tényt végre el tudjuk fogadni, hogy Stieg Larsson sajnos már 19 éve! nincs köztünk (2004. november 9-én távozott, alig 50 évesen), akkor ez egy igazán fordulatos, remek krimi. Ahol a két főszereplőt éppen Lisbeth Salander-nek és Mikael Blomkvist-nak hívják.

Nem mellékesen, bőven akad a kriminek mondanivalója is! Rettegve olvastam az energiaválságról, a szélerőművek telepítését, a természet feldarabolását, a rénszarvastenyésztők kiszorítását. A nálunk is mindenfelé épülő, heves vitákat generáló akkugyárak jutottak eszembe. A táj sebei mellett több izgalmas kérdést vet fel a történet. Ezzel bele is csöppentünk a történet közepébe, a fehérgalléros, gazdasági bűnözés világába. Csalás, zsarolás, korrupció, hackerkedés, emberrablás, kenőpénzek cserélnek gazdát. A tét nagy, de az emberélet nem számít. Tetszett a néhány finoman beépített visszautalás a sorozat első három részére, már a cím is afféle tisztelgés Stieg Larsson előtt. Igazán jó végig az atmoszféra, a feszültség idegőrlő, ahogyan a végére összeáll a kép. Különös hangulatú, egyéni stílusú, irodalmi igényű írás.

Változás közeleg Svédország távoli északi részén: a kiaknázatlan természeti erőforrások valóságos aranylázat váltanak ki a bűnözőkből. Pályázati pénzek, országos megrendelések, nem kevés lehetőség forog kockán. Mindeközben Stockholmban is új szelek fújnak. A Millennium folyóirat megszűnt...podcast lett belőle, Blomkvist alól váratlanul kihúzták a szőnyeget. Felesleges lett, megöregedett. Ez már nem az ő világa, nem is tud mit kezdeni ezzel a helyzettel. Látott már szebb napokat is, ez a lelki vívódása elég szemléletes. Még szerencse, hogy egyetlen lánya férjet talált, így Mikael észak felé tart az esküvőre. (Ami később a krimi egyik csúcspontja lesz). Leendő veje ugyanis a városka polgármestere... Amikor a suttogások mögött meghúzódó igazság erőszakba csap át, Blomkvist utolsó reményeként váratlanul megjelenik a kisvároskában Lisbeth Salander.


Nem egészen önszántából van ott Lisbeth. A család az család, hirtelen felbukkan egy távoli unokahúg, Svala, akinek az anyja számi származású és eltűnt. A lány pontosan ugyanabban a betegségben szenved, mint Lisbeth. Érdekesnek találtam Lisbeth unokahúgát, aki egy színes egyéniség, a krimi egyik fontos szereplője. Akár egy mini-Lisbeth, Svala ugyanolyan bátor és zseniális, mint a nagynénje.

A családi drámák mögött kibontakozó krimi jól és aprólékosan felépített. Salander és Blomkvist az összeesküvés és árulás erdejében, régi ellenségekkel és új barátokkal, a jeges északon erednek a bűnözők után. Ez jót tesz Blomkvist-nak, azonnal felébred benne az oknyomozó újságíró.

Karin Smirnoff engem meggyőzött! Igazán jól megírt és remek folytatása a Millennium sorozatnak. Ezúttal Lisbeth és Mikael Blomkvist a gazdasági bűnözők ellen szállnak szembe, miközben mindketten ugyanabban a városban vannak, és családi ügyeikkel foglalkoznak. A sztori pörgős és izgalmas, a végére csúcsosodott ki az események megoldásában. Ez egy magával ragadó, remek kiegészítése a Millennium-sorozatnak. Sötét, fordulatokban gazdag, okos krimi. Várom a továbbiakat Karin Smirnofftól. 

ITT kedvezménnyel tiéd lehet a krimi! 



                           

Karin Smirnoff (1964. szeptember 24.) svéd író, Umeå-ban született.
A debütáló könyvét August-díjra jelölték. A Jana Kippo-trilógia első részének köteteiből több mint 700 000 példány kelt el Svédországban. 2021 decemberében bejelentették, hogy Smirnoff lesz a Millennium sorozat könyveinek új szerzője.







Animus, Budapest, 2023
408 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636143435 · Fordította: Erdődy Andrea