Férfimesék

Sándor Anikó: Férfimesék



                                           

Sándor Anikó könyve a szerelmek, kalandok nem mindennapi történeteit gyűjti egy kötetbe.

Néhol egyszerű, már-már banálisan hétköznapi történetek az életből, ahol a férfi-nő kapcsolatok kerülnek terítékre, ezúttal a férfiak szemszögéből. Az Asszonymesék kötet ezen párja is szórakoztató és elgondolkodtató, lendületes gyűjtemény. A tizenkilenc történet, ami a kötetbe került, valós háttéren alapszik, az érzelmek útvesztőjében járunk. Bevallom, olvastam volna még akár több ilyen megélt és megtörtént életmesét. Úgy érzem ez a könyv több, mint aminek legtöbben elsőre gondolnák. Sokaknak lehet okulás vagy tanulság a történetek emberi oldala, nem csak remek szórakozás. A sorsok és történetek valóban egyediek, egyéniek. Érdekes volt belelátni a kapcsolatok zökkenőibe, különböző fokait megismerni. Nem csak a testi vágy, a lelki állapot is egyértelműen hangsúlyos.

Mindig ketten kellünk hozzá, nincs új a nap alatt! A valóság néha valódi elemi ösztön tud lenni. 

Megcsalunk és megcsalatunk…Pálcát törni értelmetlen lenne, nem is szabad egyik esetben sem. Sándor Anikó jó érzékkel választott témát, színes tartalmakkal, nem mindennapi esetekkel tölti meg a könyvet. Azonban nem csupán a szex a kapcsolatok mozgatórugója, az érzelmek viharos változásának is tanúi lehetünk. A magány érzése, az összetartozás és a szeretetvágy is megjelenik ezekben a történetekben.

A megszólalók stílusa könnyen emészthető, olvasmányos, gyorsan lehet haladni, ugyanakkor fontos és mély témákat boncolgat, amiken érdemes elgondolkodni. Az is egészen biztos, hogy már sokan kerültek hasonló helyzetbe, ha nem is mindig tudnak róla. A férfi félrelépéséhez legalább egy nő is kell...ilyen az élet, néha bizony nem kell ehhez még rossz kapcsolat sem. A véletlenek, betegségek is megjelennek a történetekben. Néhol megható, vagy fájdalmas, de leginkább humorral átitatott, meglepő vallomásokon keresztül mélyedhetünk bele a kapcsolatok rejtelmeibe.  A férfiak gondolkodásmódja néha egészen egyéni módon mutatkozik meg, ahogyan a nők reakciója is furcsa egy-egy magánéleti problémára.

Kifejezetten üdítően szórakoztatnak is ezek a mindennapos esetek. Igazi életképekről, sorsokról olvashatunk, mulatságos pillanatok tárulnak fel az olvasó előtt. Valós látlelet, férfi-nő kapcsolatokról, érzelmekről, ahol a kaland és szeretet vágya vagy éppen hiánya a fő vonal. Őszinte és pontos, érzékletes életképekben tárulnak fel a házasságok mindennapjai. Ironikus humorral szembesülhetünk önmagunkkal. Egy kis görbe tükör, nézzünk bele bátran. Lesznek ismerős pillanatok, helyzetek mindenkinek, ebben biztos vagyok. Némelyik történetnek meghökkentő volt a vége (Stockholmi babák), vagy zárásnak humoros kis történeteket olvashattunk csokorba kötve. A sugardaddy jelenség is felvillan az egyik életmesében, de számtalan izgalmas találkozásról és elválásról is olvashatunk.

       

Milyenek is vagyunk mi férfiak? Ilyenek is, ahogyan a kötetben megvillan: odaadó szeretők, vagy kalandokat kereső, macsó hódítók. Könnyű Katát táncba vinni, ha akarja... Mindig kettőn áll a vásár, de egy jó kaland reménye erős motiváció is lehet, amiből érzelmeken alapuló házasság is kerekedhet. Az olvasó a történetek között felfedezheti önmagát, számtalan ismerős helyzetre bukkanhat, miközben jól szórakozik. Akad néhány hosszabb lélegzetű írás is. Váratlan, meglepő találkozásokról és elválásokról olvashatunk, hiszen elsődlegesen a félrelépések adják az alapokat. Számtalan őszinte tanulságot kihámozhatunk ezekből a történetekből. Talán okulásul jobban figyelhetünk környezetünkre, embertársainkra. A féltékenység zöldszemű szörnye mindig lesben áll. Azonban a bizalom és a megbocsájtás ritka és kivételes erény.

Tetszett az afrikai kalandok sorát bemutató életmese, ami valóban Rejtőt idézi. Igazolva, az élet írja a legjobb sztorikat. A férfibarátságok mélyére ásva sok izgalmas vagy meglepő pillanat kerül az olvasó elé. Katonakalandtól életre szóló óvodai barátságokig kapunk jellemző elemzést. 

Ami velünk történik, az ismerős élethelyzetek sorát mutatja, ahol hétköznapi hősök keresik a boldogságot. Ahogyan az életben, itt is nyitva marad néhány mese, az olvasó magának vonhatja le a tanulságot. Nem mindig záródnak le, vagy nem feltétlen boldog a végkifejlet sem. Minden történetben találunk mondanivalót, üzenetet. Amikor egy boldog felnőttkort remélünk, az érzelmek hálójába gabalyodva még nem tudjuk mi is vár ránk igazán.



ITT rendelhető a könyv! 

         

Az eredetileg újságíró szerző egy napon úgy döntött, hátat fordít teljes addigi életének, kiszáll a pokolba kívánt mókuskerékből, és elindul, hogy megkeresse a valódi vágyaihoz elvezető saját útját. Tervét tett követte, így történt, hogy mindent hátrahagyva először Buenos Airesbe repült fél évre, argentin tangót tanulni, majd végiggyalogolt a nyolcszáz kilométeres zarándokúton, az El Caminón. Ezután vett teljes fordulatot az élete.
Első regényében, amely rövid idő alatt bestseller lett, az El Camino csodáját írta meg, később könyv született a Buenos Aires-i kalandról, majd újabb és újabb, egy időben külső és belső utazásairól is, Indiába, Mariazellbe, Indonéziába, Thaiföldre. Életvezetési tanácsadóként – és persze középkorú nőként – hiteles képet festett a fiatalabbra lecserélt feleségek világáról, a hitelcsapdából kiutat kereső, munkanélküli magyar zarándokról és a kátyúba került életek hátteréből kirajzolódó, megrázó történetekről.








Jaffa, Budapest, 2021
238 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634755265

Pengeélen

David Baldacci: Pengeélen



                                              

"A világ nem lett biztonságosabb az idők folyamán, Decker. Csak bonyolultabb."




David Baldacci egyszerűen megunhatatlan. A tempó végig jó, izgalmas, fordulatos, jól olvasható. Baldacci most is hozza a kötelezőt, ebben az igazi amerikai akcióthrillerben. Amos Decker FBI-ügynök hatodik nyomozása a sorozat egyik legjobbja lett.

Baldacci mesteri mesemondó, garantálja a tőle már megszokott pergő, akciódús krimit. Jó kis becsapós, több szálon futó történet, ahol a régi klasszikus Baldacci krimik hangulata tér vissza. Amos Decker egy különleges karakter, akinek fotografikus memóriája hasznos és lenyűgöző. Érzelmei egyre jobban megmutatkoznak, hangsúlyosak. Most ügynöktársa, Alex Jamison segítségével igyekszik a titkok hálóját szétszaggatni. A történések alapja a szokásos panelekből bontakozik ki, mégis visz a történet, működik, leköti az olvasó figyelmét.

Amos Deckert és társát, Alex Jamisont az észak-dakotai Londonba küldik, hogy kivizsgálják egy fiatal nő gyanús halálát. A brutálisan meggyilkolt nő egy helyi vallási felekezet tanára volt, akinek a sorsa meglepő titkot rejt. Amos váratlanul összefut sógorával, aki behozza a családi hátteret, emlékeket a történetbe, majd a megoldásból is kiveszi részét. A katonai titkokra épülő cselekmény ezúttal is elképesztő fordulatokat rejt. Egy sötét erő ellen küzd Decker, és csak egy másik Baldacci-sorozat karaktere menti meg az életét. A felsőbb katonai vezetés hatalmi harcai és  a kapzsiság ad lendületet a sztorinak.  

     

Önmagam ismételhetem, mint Baldacci is teszi. Igen, ezeket a díszleteket már olvashattuk, azonban az író van olyan profi, hogy újra és újra lenyűgözi az olvasót. Stílusjegyei jól felismerhetőek, akadnak visszatérő elemek. Az indulást követően alaposan tévútra visz Baldacci. Egy idő után kiderül, mindent rosszul tudunk. Valójában csak képzeljük, hogy a megoldás közelébe járunk, ugyanis több múltbéli mellékszál bonyolítja a cselekményt. Gyakorlatilag az olvasó és Decker ügynök a sötétben tapogatózik. Semmi nem az, aminek látszik, miközben az áldozatok száma is egyre több lesz. Rengeteg gyanúsított és több sötét titok van Londonban. Az eldugott amerikai kisváros a helyszín, ahol egy ötvenes években épült, mára elfeledett katonai bázis áll. A kormányzati létesítmény súlyos titkok háza, ami milliók életét veszélyezteti. Időzített bomba ketyeg a városka alatt.

A város életét két gazdag család hatalmi ellentéte uralja. Régi barátságok, szerelmek és bűnök árnyékának nyomasztó fekete fellege lebeg a városka felett. Nagy szerepet kap a krimiben a családi kapcsolatok szövevénye és Decker múltja. Ez adja az állandó feszültséget. A nukleáris katonai titkok, összeesküvések meghökkentő, borzongató jövőképet festenek. Ezt a történet felénél belépő különleges szerelmi szál teszi színessé. A történet vérgőzös, számtalan áldozatot követel. Megelevenednek régi bűnök, amik a jelenben kapnak más értelmet. A gyilkos személye meglepő, végig az orrunk előtt van, és még talán szimpatikus is. Csak az utolsó oldalakon derül ki, mi volt az elkövető motivációja. A szórakoztató kikapcsolódás, az izgalmak garantáltak Baldacci mestertől.


Kedvezménnyel ITT lehet tiéd a krimi! 

Amennyiben E-könyvben szeretnéd IDE katt! 


                                 
     

David Baldacci: 1960. augusztus 5. (Richmond, Virginia, Amerikai Egyesült Államok)

1996-ban publikálta első regényét, (Államérdek) a könyveit azóta negyvenöt nyelven, több mint nyolcvan országban jelentették meg, és közel százharmincmillió példányban keltek el. Számos kötete mozi- és tévéfilmek alapjául szolgált. A szerző Virginiában él a családjával.

General Press, Budapest, 2022
432 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634525967 · Fordította: Fügedi Tímea ·

Shuggie Bain

Douglas Stuart: Shuggie Bain




                                                         

"A holnapra érdemes várni."




Douglas Stuart debütáló regénye egy anya és fia kapcsolatára összpontosít, miközben anyu az alkoholizmussal, a fiú pedig a szexualitásával igyekszik megküzdeni. Ehhez kiváló és látványos leírásaival az 1980-as évek munkásosztályának Glasgow-ja ad hiteles hátteret. Elképesztően jól megírt történet, az egyik legmegindítóbb regény, amit mostanában olvastam.

A téma gyakran zord és megrázó, bár jó stílusban megírt, olvastatja magát ez a hangulatos eposz. Bizony Agnes az anya, és fia, Shuggie küzdelmei eléggé illenek a magyar jelenbe is, ha Somogy vagy Borsod megye elszegényedett, ellehetetlenített vidékeire gondolunk. Érdekes ez a magyar valósághoz erősen hasonlító realista ábrázolás, bármennyire fájó is. A karakterek életszerűek, belemásznak a szívedbe, nem hagynak nyugton olvasás után sem. Nincs mit szépíteni, ez a durva igazság, tökéletes korrajz. Dougla Stuart önéletrajzi ihletésű regénye 2020-ban elnyerte a Booker díjat, teljesen megérdemelten. Megrázó őszintesége, látványos képei megtalálják az utat az olvasó lelkéhez.


                      

Shuggie Bain a történet kezdetén 1992-ben már 16 éves, egyedül él. Otthona valahol Glasgow külvárosában van, jelenleg egy szupermarket csemegepultjában dolgozik, miközben álmodozik egy szebb jövőről. Shuggie fodrász szeretne lenni. Az író a társadalom peremére szorult fiatalember képét festi meg érzékletes pontossággal. Innen ugrunk vissza 1981-be, megismerve a Bain család múltját, fokozatos szétesését. Három gyermek közül a legfiatalabb, Shuggie történetét ismerjük meg, ő lesz a mesélőnk. 1981-ben az ötéves Shuggie egy 16. emeleti bérlakás egyetlen szobájában él Sighthillben anyai nagyszüleinél. Édesanyja, a szépséges Agnes, a taxisofőr édesapja, Hugh "Shug" Bain, és két féltestvérével. Douglas Stuart is Glasgow egyik lakótelepén, Sighthillben nőtt fel.

Az író végigkalauzolja olvasóit az 1980-as évek Skóciáján. Kapunk egy fájón valós társadalmi látleletet, ahol a remények és a rózsaszín álmok darabokra törtek. A néhol mélabús és kétségbeejtő, máshol pedig elgondolkodtató történet nyers és kegyetlenül őszinte. A perifériára sodródott emberek élete, napi küzdelmeik a túlélésért, drámai politikai valóságot ad. A bezárt bányák, a munkanélküliség, a lepusztult táj, az emberek aljassága, az iskolai zaklatás, az állandósuló nyomorúság képét alkotják. Ezt az alkohol mámora tompítja, de nem oldja meg. A segélyért való sorban állást, a Thacer képviselte konzervatív politika hatásait, a kitörés lehetetlenségét egészen hitelesen adja vissza a regény. Bármennyire is szomorú dolgokról szól a történet, a korszak minden jellemzője tökéletesen fedi a valóságot. Douglas Stuart elsőkönyves szerző, mégis magabiztosan építi fel a cselekményt. Az élet és irodalom nagyszerű, kivételes találkozása a regény.

Agnes elbűvölő nő, karizmatikus és alkoholista. Agnes csillogó életre vágyik, büszke megjelenésére, de boldogtalanságát alkoholba fojtja. Kialakuló függőségében egyre többet iszik, mégis végig megőrzi büszkeségét azzal, hogy csinos, ápolt, jól néz ki. Ha kilép a házból mindig tökéletes a sminkje és gyöngyházfehér műfogaival egy glasgowi Elizabeth Taylor elbűvölő képét idézi. Mégis magányos, egyedül, kapaszkodók nélkül képtelen megváltoztatni sorsát.  

"Heti harmincnyolc font elég kellett volna legyen arra, hogy mindenki jóllakjon.Az anyák csak álltak a kis botban, és úgy néztek a dobozos tejre, mintha fényűzés volna. Agnes a hétfői segélyt fejedelmi méltósággal vette föl."

Ám a felszín alatt Ágnes lelke egyre nagyobb vigasztalást talál az italban, úgy Shuggi is érzi, valahogy nincs vele minden rendben. Túl ábrándos lelkű, naiv és jó szándékú. Nem "normális" fiú, hiszen kerüli a focit, a tánc, a babákkal való játék ami lelkének örömet ad. Ezzel kiválik társai közül, ami abban a kemény világban már-már életveszélyes, állandó céltáblája a többi gyereknek. Shuggie eközben azért küzd, hogy valahogy azzá a normális fiúvá váljon, akire kétségbeesetten vágyik belül. Szívszorító volt olvasni a fiú belső érzéseit, gondolatait. Apja simán eltűnt az életükből, magára hagyva a családot a szürke hétköznapok minden gondjával. Idősebb féltestvére, Leek önálló életre törekszik, és lelép az első adandó alkalommal.

Shuggie és Agnes kapcsolata erős, az összetartó, végtelen és megbocsájtó szeretetre épül. Kölcsönösen segítik egymást, Shuggie kénytelen korán felnőni. Ő és Agnes is ki vannak téve a hatalmaskodó férfiak brutalitásának, akiknek fizikai és érzelmi erőszakossága soha nem töri meg teljesen a történet középpontjában álló gyermeki köteléket. Sorsuk javulni látszik, amikor Agnes elkezd az Anonim Alkoholistákhoz járni, és benzinkúton állást vállal. Sikerül egy éven keresztül teljesen elhagynia az italt, már már boldog időszak köszönt a meggyötört családra. Ez nem tart túl soká, találkozik egy Eugene nevű taxisofőrrel, aki felfordítja kialakuló családi békéjüket. Agnes egyszerre erős és mégis tehetetlen. Magáról a nagybetűs Életről szól a regény. Kell némi bátorság szembenézni az élet árnyoldalaival.

Sajnos az anya fokozódó függősége innen mindent elhomályosít, megszakadt a szívem Agnesért és fiáért. Agnes többször megígéri, hogy abbahagyja az ivást, de nem tud változtatni a körülményeiken, sorsa lehúzza. Viselkedése ellenére Shuggie rendíthetetlenül ragaszkodik hozzá. Párosuk egymásba kapaszkodik, miközben a történet halad az elkerülhetetlen befejezése felé. A munkanélküliség, létbizonytalanság a munkásosztály kiábrándultsága a nyomorúság képét alkotják. Sajnálatosan aktuális a könyv manapság is. Az ábrázolt, kendőzetlen valóság olyan intenzíven felnyitja az ember szemét, megérinti a szívét. Ez egy félelmetes, valós történet, líraian elmesélve. A család fontosságáról és a szerelemről, büszkeségről és kemény emberi sorsokról, ahol a kitartás adhat némi reményt a jobb életre. A feloldozás már az olvasó dolga.








                              

Douglas Stuart (1976. május 31.) skót-amerikai író és divattervező. Debütáló regénye, a Shuggie Bain 2020-ban Booker-díjat kapott. Második regénye, a Young Mungo 2022 áprilisában jelenik meg külföldön. Remélem idehaza is olvashatjuk majd. 






Park, Budapest, 2021
468 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633557570 · Fordította: Greskovits Endre

Az utolsó huszonhét

Alexander B. Hackman: Az utolsó huszonhét
Fedőneve: "Die Katze"



                                                                       

Ez a regény több szempontból meglepetés volt számomra. Ritkán merészkedem a komfortzónámon kívül, de most megtettem. Elsőre a disztópia, apokalipszis cimkék nekem nem voltak hívó szavak, a történet alapja is ismerős volt, számtalan más film vagy könyvélmény alapján. Mit tennél, ha megtudod még 27 nap és a világ összeomlik, megváltozik, vége az emberi civilizációnak?

Nos, nem bántam meg, hogy ajtót nyitottam és beléptem Alexander B. Hackman világába. Ismerős alapötlet, egyéni megközelítéssel került elém, ami tele van sajátos humorral, érdekes szereplőkkel.

Ha nem látnám már a közelgő folytatás hírét, azt kérdezném: mikor olvashatom a második részt, olyan fricskát kaptunk az orrunkra a könyv utolsó soraival, hogy többször oda vissza lapoztam, hátha átsiklottam felette, és mégis megtudom azt, amire olyan kíváncsi lettem. Az a legszebb az egészben, hogy végig amolyan balladai homályban maradtunk azt illetően, hogy milyen jellegű összeomlásra számíthatunk 27 nap múlva. Az a bizonyos, hogy elkerülhetetlenül közeledik a vég...a rövid, filmszerűen pörgő fejezetek is visszaszámolnak. A várható esemény bekövetkezését már a cím, illetve a fülszöveg elárulja, nem rántok le ezzel nagy titkot a történetről. További spolierek nélkül nehéz mesélni a regényről. Zseniális emberkék, jól megírt karakterek népesítik be a regény cselekményét. Mindezt sajátos humorral, és lendülettel ismerhetjük meg, ami az egyik fő erénye a regénynek. Nem válik nyomasztóan lehangolóvá az elkerülhetetlen összeomlás, sőt, egyenesen szórakoztatóvá válik. A történetet olyan humor jellemzi, amely nem csak eredeti, de kifejezetten szórakoztatóvá teszi az eseményeket. A visszaszámlálás megkezdődött, a napok rohamosan peregnek. Izgalmas meglepetés ez a könyv, amelyben minden a helyén van. Igényes borítója és a tartalom kézenfogva jár, bevallom még nem olvastam ilyen történetet. Igen, némileg fenntartással kezdtem olvasni, de nem csalódtam.

Egyáltalán nem a jól bevált nyomasztó és sötét disztópiával találkozhatunk, amely történetek általában egy, már bekövetkezett apokaliptikus világégés után kezdődnek. Amikor már adott egy helyzet, amelyben nincs más választás, mint kihozni a legjobbat magunkból, és túlélni. Itt azonban egész más aspektusból indul a cselekmény.

Egy jó értelemben vett őrület ez, ahol egyből lehetőséget ad az olvasónak saját magába nézni, és elgondolkodni egy választható stratégián. Számomra végig ez volt a könyv erőssége, az izgalmasan mozgalmas fejezetek és helyzetek mellett. Egész komoly filozófiai és etikai kérdések merültek fel bennem. Huszonhét napod van. Vagy nincs…írja a fülszöveg. Valóban elgondolkodtat, mit tehetnék ebben a helyzetben? A regény merőben új szemszögből nyújt töprengeni valót számunkra, egyenesen nekünk szegezve a kérdést, hogy már csak 27 napunk van hátra egy nagy valószínűséggel bekövetkező katasztrófáig. Ezzel a kérdéssel kell szereplőinknek megbirkózniuk, az emberiség egy maroknyi kiválasztott része, kimeríthetetlen anyagi forrásokkal ellátva, kell, hogy felkészüljön a kataklizmára, megoldások, túlélési stratégiák keresésével töltve e kevés időt. A kezdeti döbbenet után ezernyi kérdés merül fel mindenkiben, roppant izgalmas volt belelátni a különböző társadalmi rétegek tagjainak gondolkodásába. Nyilvánvaló gyakorlati kérdések is felmerülnek az olvasóban is, hol, milyen körülmények között, milyen tartalékokkal lehet majd túlélni, és nem csupán életben maradni, de a Föld újra benépesítése is fontos napirendi kérdés lesz. Az utódnemzés és a termékenység fontossága már a kiválasztásnál elsőrendű szempont, napjainkban is a társadalom legfontosabb építőpillére a család, most szó szerint jövőnk zálogává válik.


"A túlélés szempontjából a család az emberi társadalom legkisebb építőkockája. Egy ember nem ember."

Mivel jelen kényelmes életünk várhatóan a porba hullik majd, az online és a digitális tér megszűnik, néhány évszázadnyi fejlődés semmivé válik, ezért kiemelt fontosságú lesz számos, immáron rég kihalt mesterség. Informatikusokra, könyvelőkre nem lesz szükség ebben a közeli, ijesztő jövőben, de egy jó kőműves, cipész vagy szűcs szakértelme aranyat fog érni. Ahogyan már most, napjainkban is megbecsülendő egy jó szakember. Ez a felvetett kérdés nagyon is aktuális, és tetszetős volt számomra. A főszereplő házaspár szimpatikus volt, rajtuk sokat mosolyogtam. Némely tettük kifejezetten tetszett, és bevallom nekem eszembe sem jutott volna pl vérkészítményeket tartalékolni...

A másik jelentős gondolat, ami nagyon helyesen felhívta a figyelmet a társadalom peremén élőkre. Ugyanis előtérbe kerültek, miszerint kik tudnának a legsikeresebben túlélni egy katasztrófát, ha nem ők? Hiszen nekik már így is a túlélést jelenti minden nap. Ők is értékes emberek lehetnek, sőt mi több, hasznos tagjaivá válhatnak a társadalomnak, csak esélyt kell adni számukra! Természetesen egyéb beavatott csoportoknak is vannak ötletei, esetleg agresszív módszerei, önnön túlélésüket bizonyítandó. Az angol nemzeti aranytartalék is fontos szerepet kap a történetben, ahogyan a helyszínek is igen változatosak. Utazunk térben és időben is, nagyívű, jó szórakozást nyújtó regény került a kezembe. Valóban csak gratulálni tudok a szerzőnek egyéni látásmódjáért, humoráért, stílusáért. Egy megszokott témából eredeti történetet kanyarított. Izgalmas-mozgalmas folytatás garantált, ami hamarosan érkezik a Hívójele: "Gránit" címmel. Az Ünnepi Könyvhétre már a tiéd lehet, addig is kedvezményesen előrendelhetitek ITT!









    

Alexander B. Hackman alias Bánki Attila (1976. augusztus 31. (Budapest) – ) író és online kommunikációs szakértő, „Az utolsó huszonhét” című fikciós regénysorozat szerzője.



Írói honlapján további érdekességet olvashatsz.
 alexanderbhackman.com 

Mogul, Budapest, 2021
488 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156170095

Ami elhasadt

Grecsó Krisztián: Ami elhasadt

Korai verseskötetek



                                                           

"A vers az, amit mondani kell" - Kányádi Sándor




A vers az valami különleges üzenet, érzelmeket és gondolatokat közvetít sajátos formában. Egyéni, kit mikor, hogyan talál meg és mi fogja meg éppen egy-egy alkotásban. Az idő kegyetlen rostáján mi marad fent, az ismét egy nagy kérdés. Az utókor ítélete döntő lehet, ám azt gondolom a művésznek a világ felé kinyíló lelkének minden rezdülése mérvadó. Az életmű teljes ismeretéhez elengedhetetlenül hozzá tartoznak ezek a korai versek is. Honnan indult, kezdte pályáját, hová jutott, hol tart most a szerző. József Attila százévente egyszer, ha születik közénk, mindenki elkezdi valahogy, valamikor. Grecsó a Viharsarokból indulva nem tagadta meg önmagát, vállalta ezeket a korai költeményeket, és ez így van rendjén. 

A POKET kiadványára több okból felfigyeltem. Először is kedvelem Grecsó Krisztián prózáját, stílusát, olvastam minden elérhetőt tőle. A regények, novellák és tárcák mellett gyermek és felnőtt verseit is ismerem. A címadó vers az Ami elhasadt az egyik kedvencem tőle. Nem volt kérdés, hogy kell itthonra ez a kis kötet. Természetesen a Magamról többet című verseskötete sokkal közelebb áll hozzám, ami azonnal megtalálta az utat a szívemhez. Mégis van ebben az összegyűjtött kötetben némi talán naiv gyermeki báj, egységes hangulat. Igen, jobban szeretem a szerző prózáját. Mégis, mindenképpen izgalmas volt Grecsó Krisztián fejlődését nyomon követni. A szegvári bölcsőtől indulva, a békéscsabai főiskolás évekig jutva.


              

Elismerést érdemlő, hogy ezek a mára már sehol nem kapható három kötet verseit most egybegyűjtve olvashatjuk. Az elsőt még 1996-ból, alig húsz évesen, telve hittel és reménnyel, 

a hangját és útját kereső ifjú első  szárnypróbálgatásai ezek. 

Az első kötet versei A vízjelek a honvágyról címet kapta. Természetesen mint első könyves szerző, Grecsó sem mentes az induló költőkre jellemző tétova, bizonytalanságtól. Ám tökéletesen teremt hangulatot, képeivel, megszólít. Innen nekem a címadó mellett az Ahogy az út fogy, Aratástól-aratásig, vagy a Test emlékei című versek maradandóak. Izgalmas még az Önarckép, Írott súlytalanság vagy a Komplexusok ciklus. A legutóbbi Grecsó-kötet, a Valami népi nyitó képeit és sorait juttatták eszembe ezek a versek, megidézve a Kubikosok kisnovellát.

Angyalkacsinálás címmel 1999-ben jelent meg a JAK-füzetek sorozatban a második kis kötet. Nem mindig éreztem magamhoz közel igazán ezeket a verseket, mondhatnám az első kötet versei jobban megtaláltak. Itt talán néha művészkedőnek, kicsit szentimentálisnak találtam. Tudom, ízlés dolga, kit mi érint meg, hogyan hat a közvetített üzenet. Kis érzékeny történeteket, megfigyeléseket olvashatunk az idő és tér változásait követve, ezek egy része később kibontva a Harminc év napsütés novelláiban köszönnek vissza. A nagyapa emlékét megidéző Mikor csak esik vers kiemelkedik. Hangulata működik, nekem a Savanyúból édes és a Szellemország lett még az, ami megfogott. A címadó vers metaforái sejtelmes képei is emlékezetesek maradnak. Mégis, ahogyan talán a legerősebb-hatásosabb ebből a kötetből a Satuba szorított szög lehet.

A harmadik kötet versei 2001-ből valók. Ebben található a válogatáskötet címadó verse is. A Caspar Hauser kötet nem került országos forgalomba, egy irodalmi társaság jelentette meg 200 példányban. Alig 36 oldalon „Caspar Hauser az egyetlen, aki valójában részese volt az öntudatra találásnak, miközben emlékei voltak egy olyan ismeretlenül boldog állapotról, amiben az én nincsen, csak szükségszerűen a más” – írja Grecsó a könyv hátlapján. Kifejezetten tetszett, hogy az eredeti borítók is szerepelnek, néhány gondolatot maga a szerző is hozzá tesz kiegészítésként, afféle háttérnek a kötetek születéséről.

„Különös pályakezdés a Grecsóé. Nagy Lászlót, Móriczot megidézve, Erdélyi Zsuzsanna gyűjtéseinek hangján, a falu néha tétova, máskor izmos beszéde ez. Sok remek vers már a későbbi jelentős írót is mutatja, és persze akadnak itt zsengék, tévutak, örömversek. Egy népi írói debütálás a kilencvenes évek közepéről. Valódi kuriózum.” Sebő Ferenc


           

Grecsó Krisztián (Szegvár, 1976. május 18–) József Attila-díjas költő, író.

Első sikerét a Pletykaanyu című novelláskötetével aratta, 2001-ben. Több utánnyomás után 2006-ban jelent meg a könyv második, átdolgozott kiadása (Magvető). 2005-ben látott napvilágot Isten hozott című regénye (Magvető), amely 2007-ben németül, 2008-ban csehül, 2009-ben szlovénul is megjelent. Következő regénye, a Tánciskola 2008 tavaszán, a Mellettem elférsz 2011-ben jelent meg, majd a regény AEGON-díjat nyert 2012-ben. Megyek utánad, Jelmezbál, Vera című regényei is elismerést hoztak, népszerűek lettek az olvasók körében.










POKET Publishing, Budapest, 2021
190 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156384027

Minden félelmed

Alex Finlay: Minden félelmed



                                                                  

Alex Finlay mesteri történetmesélő, ezt első, bemutatkozó krimije bizonyítja. Tipikusan amerikai történet, baljós hangulatú, szomorú és mégis végig pörgős, eseménydús, a több szálon futó, számtalan karaktert megmozgató krimi. 


Az új szerző sztorijában az alapkérdés egyszerű: mi történt valójában és miért? A történet a múltban gyökerezik és a jelenben kapcsolódik össze. Finlay zökkenőmentesen váltja a nézőpontokat, nem válik zavaróvá az időben való ugrálás. Élveztem az író stílusát, amit filmes jelenetekkel, idézetekkel tesz még színesebbé. Ezek alapból adnak egy hangulatot a kriminek. Nem mellesleg hősünk filmszakra jár az egyetemen, így van helye ezeknek a részeknek. Még arra is jut idő, hogy érzelmi mélységet és feszültséget teremtsen. A média erőszakos jelenléte végig sokkoló.

Ez a történet egy döbbenetes tragédiával veszi kezdetét, amit egy gázszivárgás okozott. A Pine család nyaralása tragédiába fordul. A két szülő és a gyerekek drámája mögött persze más húzódik meg. A Pine családra alaposan rá jár a rúd, sokat szenvedtek már az elmúlt években. A tragikus nyaralás vezető hír lesz, ráirányítva a figyelmet a múltjukra. Évekkel ezelőtt a legidősebb fiút, Dannyt elítélték középiskolás barátnője meggyilkolásáért. A fia ártatlanságáért az apa küzdelmei meggyőzőek. Vajon az igazi gyilkos került rács mögé?

Az ügyről készült egy dokumentumfilm, ami ahogy az lenni szokott, többet ártott, mint sem használt a családnak és Danny-nak. Nem kell mondani, semmi nem az, aminek elsőre látszik, ebben a pörgős, ügyesen felépített krimiben. A szereplők lelkivilága, belső motivációjuk, egymáshoz való viszonya árnyalja az eseményeket. Régi, fájdalmas sebek szakadnak fel. Az olvasó végig érzi, valami nem stimmel. A szerző sorra tárja fel a különböző okokat, miközben végig izgalomban tart. Meglepetésre Matt is hordoz egy súlyos, sötét titkot. 

Az FBI és a külügy vetélkedése, valamint a családját elvesztő Matt epizódjai mozgalmasak, és sok váratlan eredményt hoznak. Matt élete is veszélybe kerül, miközben egyre többet tud meg családja múltjáról, az események hátteréről, hamarosan veszélyes összefüggésekre jön rá. Az FBI-nak egyre több oka van azt hinni, hogy a halálesetek nem a véletlen számlájára írhatók. Kiemelkedik Sarah Keller ügynök alakja, aki a megoldásban is élen jár. Matt és Sarah párosa közösen összerakja a család gyanús halálának darabjait, valamint Danny valódi múltját. Finlay feszültség teremtő képessége végig ügyesen fokozza a hatást. Olvasmányos, akciódús, az emberi természet sötét oldalát bemutató krimit kapunk. 

A történet bonyolítása, a múlt eseményei is filmes formában idéződnek fel. Bár a krimi elég feszes végig, ennek ellenére, van némi üresjárat, illetve néhány hihetetlen elem is, de ennyi belefért még. A titkok, hazugságok szédítő forgatagában az igazság csak a könyv legvégére derül ki. Garantált szórakozást és kikapcsolódást nyújt, ami valóban minden félelmed próbára teszi. Várom a folytatást.


ITT megvásárolhatod kedvezménnyel a krimit! 
       

         

Alex Finley:  A szerző Washington D.C.-ben él, álnéven ír. Krimije kiemelkedő sikert, figyelmet ért el, eddig 12 nyelven jelent meg, már a filmjogok is elkeltek. 

Animus, Budapest, 2022
392 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633249864 · Fordította: Szieberth Ádám

Alfred Hitchcock tizenkét élete

Edward White: Alfred Hitchcock tizenkét élete




                                                               

Hitchcock vitathatatlanul a filmtörténet legnagyobb hatású rendezői közé tartozik, filmjei még napjainkban is széles tömegeket szólítanak meg az egész világon. A rettegés nagymestereként tartják számon, már életében is sokan foglalkoztak, elemezték munkásságát, filmjei hatását. Edward White könyvében tizenkét megközelítésben vizsgálja, festi meg az angol származású rendező portréját. Alapos és bőséges elemzést olvashatunk, ami nem csupán a rajongóknak, filmek iránt érdeklődőknek adhat izgalmas hátteret, hanem azoknak is színes kordokumentum, akik még nem ismerik az életművét.


       

Műhelytitkok és anekdoták, régi interjúk, vallomások tükrében láthatjuk viszont a Mestert. A nyitó fejezet címe már árulkodó: A fiú, aki sosem nőtt fel, ahol a gyerekkor, családi háttér elevenedik meg. Hitch Londonban született egy ír katolikus családban. Számára anyja volt élete meghatározója, valamint apja korai halála és az első világháború "élménye". A filmes érdeklődése a reklámszövegek írásából fakadt, karrierje 1921-ben indult.




A sikeresen felépített Hitchcock-brand már a kezdetektől tudatosan alakult. Talán a Mester volt az egyik legalaposabb, aki karrierjét, a róla kialakult képet meghatározta. Sziluettje és stílusa hozzátartozik mítoszához. Ez az elhívatott tudatosság nem csak a filmjeire, színészválasztására terjedt ki. A fejében pontosan tudta, mit és hogyan akar a vásznon viszontlátni, milyen hatást igyekszik a nézőiből kiváltani. Nem csupán a tartalom, a forgatókönyv volt lényeges számára, de az adott szereplők ruhájának színe is. Számtalan meglepő titkot olvashatunk az egyes filmek hátteréről, az alkalmazott korabeli technikáról. Gondoltad volna, hogy a híres zuhanyjelenetet több mint hetvenszer vették fel, ami a filmben alig ötven másodpercet tesz ki? És azt, hogy a stúdió nem látott elég "fantáziát" a filmben, így azt teljes egészében Hitchcock finanszírozta zsebből? Később, éppen ezért Hitchcock számára egyre fontosabbá vált nem csak a film elkészítése, de annak utóhatása is. A szerző elénk állítja a családapát, a dandyt és kukkolót, vagy az egész életét meghatározó, kövérségével küzdő férfit. Aki bátran volt újító, született komédiás. 

          

A Hitchcock-pályakép nem lenne teljes a kiemelkedő örökzöld klasszikusok és filmjeit meghatározó sztárok nélkül. Korai filmjeinek háttere mellett olvashatunk olyan nagy színészekről, mint Cary Grant, Ingrid Bergman, James Stewart, Grace Kelly vagy Tipi Hedren. Megelevenednek előttünk olyan nagy filmek, mint 

a 39 lépcsőfok, Londoni randevú, Forgószél, A gyanú árnyékában, Idegenek a vonaton, Észak -északnyugat, Gyilkosság telefonhívásra, Hátsóablak, de természetesen a Psycho, és a Madarak kulisszatitkai is. Másik örök meglepetés számomra, hogy Hitchcock soha nem nyerte el az amerikai filmes akadémia kegyét, azaz, soha nem kapott rendezői Oscar-díjat. Csupán visszavonulása után, 1979-ben jutott egy Életműdíj neki.

Bár az álomgyár már 1939-ben Hollywoodba csábította, a Manderley-ház asszonya megrendezésével, ő élete végéig mégis ízig-vérig angol úriember tudott maradni. Hitchcock-életműve köztudottan a néhol már sokkoló hatások, a rettegés univerzuma. Az egyik legszembeötlőbb elem az életrajzban, hogy mennyire férfiközpontú volt az akkori filmes világ. Forgatókönyvet írt neki Steinbeck, de szándékában állt Nabakovval is dolgozni. 

   

Bár Hitch imádta a szőke színésznőket, de minden zseni mellett ott egy nő, jelen esetben a felesége. Talán kevesen tudják, hogy egyetlen szerelme a felesége, Alma Reville volt. Őt 1926-ban vette feleségül, és 54 éven át Hitch haláláig alkottak egy párt. Alma ugyan végig a háttérben maradt, de a munkában is fontos társa volt a rendezőnek, aki két évvel élte túl férjét.

A Hitchcock-házaspár magánéleti válságáról is olvashatunk, azonban a könyv nem megy le bulvár szintre. Alma Reville a kihülő kapcsolat hátteréről mesél, amiről Hitch egyszerűen nem vett tudomást. Felesége azonban a megtalált boldogság biztos hátteréhez a közös munka örömét, az odaadást élte meg egy zseni árnyékában. A könyv elemző, alapos háttérrel végig reális képet mutat, melynek segítségével megismerhetjük és talán jobban megérthetjük egy olyan művész életművét, aki örökre beírta nevét a film történetébe. A tartalmas életrajzot számtalan eredeti vagy ritkán látott fotó teszi teljessé. 




ITT kedvezménnyel tiéd lehet a könyv! 



      

Alfred Joseph Hitchcock: London, 1899. augusztus 13. angol filmrendező, forgatókönyvíró és producer.

1979-ben az angol királynő lovaggá ütötte, és márciusban megkapta az Amerikai Filmintézet díját is. 1980. április 29-én, 80 évesen halt meg veseelégtelenségben. Holttestét elhamvasztották és a Csendes- óceánba szórták. A rövid éjszaka című utolsó filmjét betegsége miatt már nem tudta elkészíteni. Pályafutása töretlen és egyedülálló a filmművészet történelmében.



Kossuth, Budapest, 2021
400 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635443666

A nyúlfaktor

Antti Tuomainen: A nyúlfaktor



                                                                     

A Nyúlfaktor egy szórakoztató, mókás történet, néhol egy sötét krimi-vígjátékra emlékeztet, ami kellően bővelkedik váratlan fordulatokban. Olvasmányos, jó stílusban megírt regény, szerethető karakterekkel, ahol több szálon futnak az események. Jól adagolt groteszk, fanyar humora kiemeli a szokásos skandináv történetekből, ezzel is alátámasztva, hogy az északiaknak is van ám humora!


A Nyúlfaktor a gyilkos humora mellett a cselekmény fordulataival fogja meg az olvasót, kíváncsian vártam, mi lesz a megoldás, mi fog történni a következő lapokon. Egy regény szerelemről, halálról és matematikáról, no és egy műanyag óriásnyúlról. Az egészben az tetszett a legjobban, hogy egyszerre tud eredetien vicces és elgondolkodtató lenni a regény. Csupán a világba vetett hitedet ne veszítsd el, tarts ki és nem kell mindent a matematikára bízni, hiszen az élet kiszámíthatatlan. 

Főhősünk a különc, kissé "kocka" biztosítási matematikus, aki könnyen megkedvelhető karakter lesz. Henri Koskinen pontosan és jól kiszámított élete egyik pillanatról a másikra fenekestől felfordul. Henri úgy gondolja, mindenre tudja a választ, mert tényleg mindent az utolsó tizedesjegyig kiszámol. Aztán a számok adta biztonság egy pillanat alatt összeomlik, minden megváltozik életében. Ugyanis váratlanul kidobják állásából, majd megtudja, hogy szeretett bátyja hirtelen szívrohamot kapott, és elhalálozott. Henri akarata ellenére bekerül az élet sodrásába. Egy kalandparkot örököl bátyjától sajátosan különc alkalmazottaival és komoly anyagi nehézségeivel. Ezek közül a legveszélyesebb a bűnözőktől felvett nagy összegű kölcsönök rendezése. Henriből akcióhős lesz, megvédve életét és az örökölt kalandparkot. Már a nyitó jelent sötét és groteszk kezdést ad, majd az időben visszaugorva ismerjük meg az előzményeket.

Jól keveredik a humor, a szellemesség és a mélyreható kis mondatok, ami ad némi komolyabb tartalmat az egyébként vicces történéseknek. Különösen mikor lecsap rá egy addig még nem tapasztalt érzés, a gyomorból induló bizsergés, ami a szívét is erősen megdobogtatja Henrinek. Találkozik Laurával, és szerelmes lesz. Ettől az új éréstől pedig nem lesz számára leküzdhetetlen akadály. A felbukkanó gonosztevők, bérgyilkosok és fenyegetéseket a leleménye segít legyőzni. Mit és hogyan érdemes csinálni az életben? Ezt pontosan kiszámolja Henri... azonban van, amikor az élet minden törvényszerű matematikai egyenletet felülír. Henri olyan helyzetek és érzések közepette találja magát, amelyeknek matematikailag nem sok értelme van. Antti Tupmainen ügyesen görgeti a cselekményt, olvasmányos és humoros a történet, ahol a krimi sötét elemei is megjelennek.

Henri Koskinen kontra alvilág története érzelmeket is rejt. A kiadói ajánló Fredrik Backman rajongóit igyekszik megszólítani. Azonban aki olvasta és szerette még a Rablás uzsonnára, vagy a Kell egy pszichológus és Az ördög is csak ember történeteket valami hasonlót olvashat a lapokon. Az író stílusa illetve a cselekmény sajátossága üde szín a kínálatban. Aki szereti a néhol bizarr, fordulatos történeteket, nem fog csalódni.

Persze a zűrzavaros események végén minden kiderül, elrendeződik és értelmet nyer. Könnyed, szórakoztató, nem moralizál, nem komolykodik, nem akar több lenni, mint egy jó szórakozást rejtő történet. A karakterek szerintem egyediek, vannak a történetben csavarok is, ezekre nem feltétlenül lehet előre számítani, és van benne sötét, groteszk humor a garantált kikapcsolódáshoz. A Nyúlfaktor egy trilógia első része, tehát folytatás várható, a szereplők még visszatérnek.


ITT 20% kedvezménnyel tiéd lehet a Nyúlfaktor!



 

Antti Tuomainen: 1971. január 1. (Helsinki, Finnország) –
Finnország egyik nemzetközileg legsikeresebb kortárs írója. Tuomainen művei 30 országban jelentek meg. Az előző Kis Szibéria című regény óriási nemzetközi sikert aratott.

Animus, Budapest, 2022
376 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633249444 · Fordította: Bába Laura

Az ​Örök Város balladája

Luca Di Fulvio: Az ​Örök Város balladája



                                                                   

A történet az első oldalon magával ragadott és az utolsóig nem is eresztett, Luca Di Fulvio ebben a könyvében is varázslatosan szövi a szálakat. Nem egy történelmi regényt írt, de a cselekmény és a szereplők megformálásához fontos volt a történelmi háttér. A szerző a 19. századba viszi el az olvasót, ahol egy elbűvölő és színes történettel ejti rabul a lelkét.


Di Fulvio ügyesen ötvözi a történelmi és a kitalált eseményeket, amelyek a három főhős életét is meghatározzák. Az élet sorsok alakulása végig meglepetéseket tartogat. A folyékony, képszerűen látványos és finom narratív stílus megkönnyíti az olvasó számára, hogy azonnal elmerüljön a cselekményben, ahol a váltakozó nézőpontokon keresztül közelről ismerheti meg a három főszereplőt. Három ember, három sors találkozik Olaszországban a 19. század végén: egy árva fiú, a tizenhat éves Pietro, akit a dúsgazdag Contessa Silvia di Boccamara örökbe fogad. Ezzel úgy tűnik, élete döntő fordulatot vesz. Érdekes fordulat volt, hogy a fiú remélt menekvést az árvaház poklából, de végül ő nyújtott menedéket megmentőjének. A kettőjük között kialakult bizalmat és szeretetet élmény volt végigkövetni.



A fiú később a fotózáshoz talál affinitást. A társadalmi ambíciókkal rendelkező kontessza sorsa mellé megjelenik Marta, egy lány a cirkuszból, akinek a szenvedélye nem csak a politika iránt lobban fel fokozatosan. A szenvedély mindhárom történetszálban meghatározó. Ennek a három, egészen különböző társadalmi osztályt képviselő szereplőnek sorsán át bontakozik ki a történet. Olvashatjuk gondolataikat és lelkük rezdüléseit. Luca Di Fulvio ezúttal is hiteles karaktereket hoz létre. Részletgazdagon, emberi adottságaikkal együtt ismerjük meg őket. Az olvasót már az árvaház nyitó képeinél megfogja a hangulat, Pietro kemény iskolát kapott az árvaházban, és nem csak a korához képest harcias, hanem meglehetősen érett is. Először tapasztalja meg a szerelmet, miközben keresi a helyét az életben. Később a tizenöt éves Marta sorsán át belekóstolhatunk a vándorcirkusz atmoszférájába. A cirkusz lakói közül mindenki keresztet cipelt a hátán, és családra találtak egymásban, előítéletek nélkül e furcsa kompániában. Nekem Marta volt az egyik kedvencem, aki segítőkész, érdeklődő és szenvedélyesen kutatja múltját, származását. Itt még Melo a cirkuszi ember alakja emelkedik ki. Jellemzően a zord külső mögött igazi érző, emberi lélek lakozik. Az ő életük keresztezi egymást, és sorsuk drámai módon összekapcsolódik. Olvastatta magát ez a kegyetlen valóságon alapuló, mégis megindító mese. Luca Di Fulvio rendkívül olvasmányosan ír, feltárva az élet valóságát, az érzelmeket megmozgató történelmi pillanatokat. Amihez Róma sötét sikátorai, jellegzetes épületei és a történelem ad impozáns hátteret az emberi eszmék tisztaságával. A kapcsolatokban meghatározó barátság, szerelem és hazafiság tiszta vágyával, ami a szereplők jellemfejlődésében is megmutatkozik. 

A mese visszaröpített a korszak Rómájába: nyomortanyák, cirkusz és az úri paloták világa keveredik. A cselekmény lendületes, kalandos, érzékenyíti az olvasót. A lapokon élvezhetjük az arisztokraták társaságát is. Silvia grófnő nekem eleinte kissé sznobnak és zárkózottnak, gőgösnek tűnt, de gyorsan átváltozik szerethető, melegszívű és erős személyiséggé, aki tudja, mit akar az élettől. A sorscsapás következtében a grófnő mindent elveszít, és Pietroval bujkál Róma pápai államában, ahol Nella Beltrame-nek nevezi magát. Oldalról oldalra fokozódik a feszültség, miközben Róma nemzetállammá válása a tét. Azonban a varázslatos Róma és a megszállt Pápai Állam váratlan kihívások elé állítja mindhármukat. Amikor egy napon egy drámai esemény megrázza az Örök Várost, ami azzal fenyeget, hogy elveszítenek mindent, ami drága számukra, hiszen hamarosan új korszak kezdődik Olaszországban. Ezzel arra késztetve őket, hogy maguk mögött hagyják múltjukat és félelmeiket, hogy merjenek egy új életet kezdeni. A szerző tudja, hogyan kell mesterien összefűzni a három történetet, és szemléletesen mutatja be főszereplőit és a korabeli társadalmi viszonyokat.


Szeretem Luca Di Fulvio regényeit, mert hiteles és lenyűgöző karaktereket hoz létre, akiket egy különleges és szórakoztató történetben mutat be nekünk. Kalandokban bővelkedő utazás volt, ahol a helyszínek, az érzelmek, a hangulatok leírása eleven tablóvá varázsolta történetet. Mindenkinek csak ajánlani tudom.



                                  

Luca Di Fulvio: (1957. május 13. Róma)

Jelenleg is itt él és dolgozik. Elvégezte a Színművészeti Főiskolát is. Könyveit eddig több országban adták ki nagy sikerrel, többek közt Franciaországban Angliában és Németországban is. Az Álmok bandája Olaszországban és Németországban hónapokig a könyveladási listák élén állt. Már több mint egymillió példányt adtak el világszerte.
Nálunk az Álmok bandája kötete jelent meg először 2012-ben, majd a Lány, aki megérintette az eget követte. Legutóbb 2019-ben az Amikor az álmaink ránk találnak regénye került a hazai boltokba.



Maxim, Szeged, 2021
574 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634995241 · Fordította: Hajdúné Vörös Eszter

Hűlt helyem

Keresztury Tibor: Hűlt helyem




                                                 

„…agyamban évek óta zakatol egy mondat, a diagnózis a maga esetében teljes biztonsággal a boncolás során lesz felállítható.”




A tavalyi év magyar prózaterméséből kiemelkedik Keresztury Tibor regénye. Még januárban olvastam, de most, hogy a Libri irodalmi díj jelöltjei közé került a kötet, szeretném ajánlani. Fontosnak éreztem megosztani néhány gondolatot figyelemfelhívásként a blog olvasóival. Kivételes élmény volt olvasni ezt az önéletrajzi visszatekintést. A kisregényt letaglózó őszintesége mellé erős atmoszférateremtés és önirónia jellemzi. A személyessége érezhetően mélyen valós. A bajban, szenvedésben egyedül van az ember saját démonaival, önmaga vívja ezeket a csatákat a végtelen kiszolgáltatottságában.

Alig 200 oldalon egy betegségtörténetet olvashatunk. Keresztury Tibor történetekbe foglalta, afféle visszatekintésnek a testi-lelki megpróbáltatásokat. A koronavírus okozta helyzet apropóján idézi fel egy korábbi betegsége mentén a múltat. Természetesen a gerincsérv fájdalmai visszarepítenek a múltba. Megelevenedik a földi pokol, alkohol, depresszió és lelki nyűgök adják azt, ami maga az élet. Egyre mélyebbre süllyedünk, KT nem kímél. A valóság másik arca ez, amiről nem beszélünk szívesen.

        

A szerző kíméletlen őszintesége már-már sokkoló lehet az olvasónak. Tiszteletem és döbbent elismerésem KT-nak, hogy ennyire mert őszinte lenni. Az ahogy hátralép és úgy ír önmagáról, fájdalmakról az életéről..egyedi és ritka merész. Persze régebben is olvashattunk már hasonló témáról, írói visszaemlékezést a megélt, sok esetben halálos betegségekről. Kosztolányi, Babits, Eszterházy vagy Darvasi, napjainkban Grecsó írásaira gondolva. Ez valahogy merészebb, őszintén döbbenetes és fájó, emberközelibb volt. 

A pszichiátria képei nem csak látványosak, elgondolkodtatóak, de talán a legerősebbek a történetben. Ezek az író története, de az olvasó mégis érintettnek érezheti magát a magyar valósággal találkozva. A hosszabb- rövidebb történetek számtalan groteszk helyzetet mutatnak meg az olvasónak.
Bevallom, talán ami az erénye az is lehet a hátránya, bármennyire szép és megható a leírtakat olvasni. Lehet néhol zavaró, mellbevágó, felkavaró ezeket a látványos képeket olvasni. Különösen akik vizuálisabbak, nekik talán fájóbb, hatásosabb az olvasás tömény fájdalma. A különböző kórtermek, orvosi kezelők hangulata sosem vidám, szinte érezhető a jellemző "kórház-szag" olvasás közben. A diagnózis szerint az írónak már rég nem az élők közt lenne a helye, ám szerencsére az orvosok is tévednek.

"Várni a hajnalra, majd a délutánra; várni, hogy elteljen végre a nap. Várni új hírre, újabb leletekre, várni, hogy valaki valamit majd mondani fog. Várni a csodára, várni biztatásra, hogy mégse úgy lesz, ahogy. Várni akármire."


Ezt a sorozatos nyomorúságot, kiszolgáltatott helyzetet a gyerekkor képei oldják, törik meg. Nem mindennapi, lecsúszott figurákkal, az élet peremére sodródott alakokkal színesítve. Valóban vannak ilyen emberek, ilyen félrecsúszott életek. A reménytelenségben élő emberek világában is felbukkan valami kis remény. A tragédiák sorát mégis némi komikum lengi át. Ahogyan sejthető, minden lelki nyavalya már a gyerekkorban megalapozódott. A születés meghatározó pillanata, az ifjúkor sűrű időszakán át eljutunk a keserű jelenig.
„Tegezőviszonyban vagyok a halállal” nyilatkozta az író.


Itt a jótékony gyógyulások, kezelések eredményeként felvillan a mostani, már kezelhetőbb állapot. Egy bátor férfi önportréját olvashattam a lapokon. A fiktív elemek mellett a személyes részek is meghatóan szépek. Amikor a családról, szülőkről vagy a feleségéről ír. Aki végig támogatta, segítette, biztatta. Jóban-rosszban, az eskühöz híven. Ez is a szerelem egyik oldala. Tetszettek a társadalmi kikacsintások, hiszen maga a társadalom is beteg. Az egész prózát átlengi valami finom irónia. Szerettem 2015-ben a Temetés az Ebihalban-t is olvasni tőle, már ott is felvillant ez a téma, de ez egészen más…Erős írás, maradandó élményt hagy maga után. Különös pokoljárás ez, de érdemes megismerni.



    

Keresztury Tibor
1962-ben született Debrecenben. 1986-tól húsz évig az Alföld szerkesztője, a Litera alapító főszerkesztője 2002-ben. 2006-tól 2011-ig a Stuttgarti Magyar Kulturális Intézet igazgatója volt. Jelenleg Szentendrén él.

Díjai
Móricz Zsigmond-ösztöndíj (1989), A Soros Alapítvány ösztöndíja (1992), Debrecen Kultúrájáért Alapítvány ösztöndíja (1994), NKA alkotói támogatás (1995, 1998, 2002, 2005), Greve-díj (1996), MAOE Pro Literatura-díj (2000), Déry-díj (2004) Pulitzer-emlékdíj (Alkotóközösség kategóriában a litera.hu-ért – 2005), József Attila-díj (2006), Európai Üstökös-díj (2008), Alföld-díj (2011)

Magvető, Budapest, 2021
220 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631423778

Farkasok nyara

Hans Rosenfeldt: Farkasok nyara
(Haparanda 1.)



                                                     

Hans Rosenfeldt új krimisorozatában Svédország északi határvárosába, Haparandába viszi olvasóit. Kilépve szerzőtársa árnyékából, befejezve a népszerű Sebastian Bergman-sorozatot most egyedül bizonyítja tehetségét. Szeretem, ha egy szerző nem ragad le a jól bevált kliséknél, tud és mer új útra lépni. A Farkasok nyara sűrű és összetett, kemény történet, az utóbbi évek egyik legjobb skandináv krimije lett szerintem. Egészen más, mint az említett sorozat. Rosenfeldt kiváló író, aki tudja, hogyan építse fel a krimit, látványos képekkel, akciókkal fokozza a feszültséget.

A szépirodalmi stílusban megírt, olvasmányos történet lírai nyitánya a halálról, elmúlásról mesél. 

Az erdő mélyén egy farkas utolsó óráinak lehetünk tanúi, ahol már felsejlik a dráma. Néhány nap alatt fenekestül felfordul az élet Haparandán. Mint a hirtelen jött nyári vihar, úgy gyülekeznek és sűrűsödnek a felhők a város felett. A döglött farkas nyomkövetőt viselt, így a maradványokat begyűjtve megdöbbentő felfedezést tesznek. A gyomrában emberhúst találnak, amit egy határon túli, finnországi véres drogüzlethez kötnek. De hogyan került az áldozat a Haparandán kívüli erdőbe? Nem mellékesen hova tűnt a nagy táskányi kábítószer és a rengeteg pénz? A hajsza elindul a három táska után, versenyt futunk az idővel. Amikor kitör a vihar azt nem mindenki fogja túlélni. 

     

Rosenfeldt megajándékozza olvasóit egy sötét, de érző történettel. Titokzatosság, tragédiák, vágyak és álmok sora, a kapzsiság áll a sötét történet mögött. Több szálon futnak az események. Kifejezetten tetszett a kisemberek sorsa, vágyálmai, vagy magát a város történetét bemutató részek. Ezeket már-már költői képekkel kelti életre előttünk az író. Ugyanis Haparanda is főszereplő a krimiben. A kisvárosi élet ábrázolása remekül működik, felbukkan egy motoros banda is, akiknek a farkas a jelük. A középpontban mégis Hannah Wester rendőrnő áll. Az ötvenes éveiben járó, menopauzával küzdő nő egyéni sorsa, családi drámája is kibontakozik, ahogyan sűrűsödnek az események. Nem is sejti micsoda meglepő felfedezést tesz a nyomozás során, ami egész életére kihatással lesz.

Feltűnik egy orosz bérgyilkosnő, Kátya, aki emlékezetes karakter marad az olvasóban. A véletlen, az apró kis emberi játszmák sora mozgatja a szálakat. Rosenfeldt nem fukarkodik a kegyetlenséggel sem, bár elég fogyaszthatóan tálalja, sosem öncélú egy-egy ilyen jelenet. Mégsem ettől hatásos a krimi. A cselekmény jól kidolgozott, a tempó gyors, a sztori pedig akciódús. Biztos kézzel épül fel a sztori. A krimi feszültséggel teli, intenzív, lebilincselő és elgondolkodtató volt. A sablonokból kilépve realista képet fest a drogbandák piszkos játszmáiról, az alvilág szereplőinek -számunkra durva- törvényeiről. Brutálisan kegyetlen világ ez, ahol mindenki feláldozható. Oda kell figyelni a részletekre, mert minden fontos, ami nem annak tűnik. Tetszett, ahogy Rosenfeldt egyszerre mutatta a történetet a krimi és emberi oldaláról. A mellékszereplők egyéni sorsa is jól kidolgozott, hatásos a történésekben. Akad néhány megtört lélek, félre siklott élet.

Egy jól megírt, feszült, skandináv krimi számtalan csavarral, váratlan fordulattal, igen meglepő, ütős lezárással. Nem utolsósorban Hannah számára, aki végre kénytelen szembenézni saját múltjával. Ami remekül előre vezeti a folytatást. Nem árulok el többet, nehéz is a krimiről beszélni, a spoilereket kerülve. Rosenfeldt egy remekül megírt, fordulatos történetet alkotott, ami folyamatosan fenntartja az érdeklődést. Nem tudtam letenni. Máris mennék vissza Haparandába a folytatásért.


ITT  kedvezménnyel a tiéd lehet a krimi! 

           

Hans Rosenfeldt 1964-es évjárat, forgatókönyvíró, valamint Svédország-szerte ismert rádiós és tévés műsorvezető. Első közös munkája Michael Hjort íróval az Ingovány 2012-ben került a hazai könyvesboltokba.Ezzel indult a Sebastian Bergman sorozat, ami eddig hét részig jutott.




Foto: Anders Thessing



Animus, Budapest, 2022
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633249802 · Fordította: Annus Ildikó

Joe és Jen csodálatos utazása

Hartay Csaba: Joe és Jen csodálatos utazása a gyilkolás terhe alatt

                                     

Joe és Jen utazása egy meglehetősen eredeti ötleten alapuló regény, ahol a humor valójában szatíra. Sok társadalmi kérdésben úgy éreztem erős kritikaként húzódik meg. A sorok közti látlelet, a mögöttes tartalom jelen világunkról nagyszerűen van beépítve. Azonnal megfogott a regény különleges címe is. Hartay Csaba szerencsére egy pillanatra sem áll le az egyedi (viharsarki) sziporkáival, a történet lendületét most is ez adja. Az íróra jellemző stílus és humor magával ragadja az olvasót. A történet határozottan és összekeverhetetlenül Hartay egyéni látásmódjában íródott. A színvonalas humoros történetekre mindig vevő vagyok, szükségünk is van erre a mai világban. Kedvemre való egy irodalmi műben a különböző nézőpontok keveredése, vagy a gyermeki látásmód. Itt ezeket is megkaptam. 

Kiszámíthatatlanul vicces, néhol már szinte cinikus szatíra, mégis elgondolkodtató a történet magva. Jo és Jen igazán szerethető figurák, amolyan kedves csirkefogók. Azt hiszem az egész könyv egy metafora a két főhős belső, lelki utazásáról, a bűntudatról, az önmarcangolásról, a jóvá nem tehető bűnökről. Abszurd és meglepő fordulatok adják Joe és Jen kalandjait, nem hétköznapi humorral fűszerezve. Üde színfolt ez a regény a kínálatban. 

Az a fajta humor ez, ami a történetvezetést és a helyzetkomikumot ügyesen használja, a próza olvasmányos és elgondolkodtató tartalommal bír. Kell, hogy fogékony legyen az ember az abszurd humorra, az öniróniára, hogy élvezni tudja.Az alaptörténet szerint a két meglehetősen fura figura Tökölön a fiatalkorúak börtönében akad össze. Az élet kegyetlen, vagy megtöri, vagy megedzi a fiatalokat ez a nem mindennapi helyzet. A börtönélet látványos képekkel elevenedik meg előttünk, életszagú a történet.


"Ha innen kikerülünk, mi akkor is itt maradunk már."


A földi pokol ez, amikor az embert a saját bűntudata nem hagyja békében nyugodni. Azt hiszem ez minden ember legnagyobb félelme, hogy ezek a démonok, amik miatta születtek, valamilyen rossz, elhibázott tett következményeként, élete végéig kísérteni fogják. Ez egy valóra vált rémálom lehetett a két szereplőnek, ahol a saját feloldhatatlan magányuk is elválasztja őket egymástól. Szép ívet ír le a történet, ahogyan a vágy és valóság, a fikció keveredik. A nyelvezet és a hangulat jól illeszkednek.

A regény egyik súlypontja az a jelenet, amikor a két fiatalkorú rab kilép térben és időben a falak közül és elindul váratlan és különös utazására. A remekül egymásba simuló időmozaikok közül utazás közben nekem azok a részek tetszettek leginkább, ahol visszatérünk a gyerekkorba, amelyben hőseink még őszinte, tiszta lelkű, kíváncsi kamaszok. Világmegváltó lelkesedésük azonban egy véletlen folytán hamar a börtönbe juttatja őket. Nem véletlenül jelenik meg valamilyen módon ezekben a szürreális történetszilánkokban az általános iskola kigyulladása, az épület elpusztulása sem. Többször találkozunk a tűzzel, hol szenvedély, hol parázs képében. Valószínűleg a fiúk lelkiismerete az, ami nem hagyja nyugodni bennük ezt az élményt. Egy kamasz számára az iskola eleve rémálom sokszor, most is éppen elégszer kifejezésre juttatják, hogy mennyire unalmas már az iskola. A hirtelen véget érő gyermekkor belöki őket a nagybetűs életbe. A történetszálak között megbúvó retro érzés tetszett most is. A Trabanton szállni élvezet emléke kísért, vagy api Wartburgja is berobog a képbe. A cselekmény fő vonala váltakozó narráción keresztül bontakozik ki. Látjuk még őket nagyon markáns rövid képekkel a háborúban, ami az élet jóvoltából most különös jelentőséggel bír, de felbukkannak hőseink a tengerparton vagy a már említett kamaszkorukban. Gyönyörű és kegyetlen tud lenni a mögöttes tartalom, ami mély érzéseket mozgat meg az olvasóban. Számomra a kortárs magyar próza egyik fontos alkotása ez a regény. 

   

"Az álmodás, az tartja bennem a lelket, testvérem. Tudod, mikről szoktam álmodni? Hogy anyámék főznek valami finom kaját, töltött káposztát."

Talán egy kicsit mindenki magára ismerhet a szereplőkben, hiszen mindannyiunk vállán ül egy kisördög aki azt súgja, tedd meg! Engem mindenképp önvizsgálatra késztetett a szerző, mit tehetnék még jóvá, és mit nem? Az emberek valódi jelleme és annak torzulása egy életre kiható rossz döntés miatt jól követhető. A megbocsájtáson is érdemes elgondolkozni. Ne ítélj, hogy ne ítéltess.. A végén pedig természetes, hogy az édes otthon képe, vágya bukkan elő a lelkük mélyéről. A történésekben, a sorok között, azért ott lappang valami remény. Az egyszerű, letisztult borító remek és kifejező, hiszen egy egy ellobbanó gyufaszál életünk lehetőségeit, vagy éppen rácsait is jelenthetik.




Hartay Csaba először átvert és mulattatott, majd megszorongatta a lelkemet. Élveztem ezt az utazást, ahol minden a szerzőtől a korábbiakban megismert stílusjegy felbukkan a regényben. Van egyéni hangja, mondanivalója, miközben szórakoztatva elgondolkodtat.



    

Hartay Csaba magyar költő, író, blogger.
1977. június 16-án született Gyulán. Gyerekkorát Szarvason töltötte, jelenleg is ott él.

1996-ban érettségizett a szeghalmi Péter András Gimnáziumban. 1997-ben jelent meg első verse a Sárkányfűben, azóta publikál rendszeresen irodalmi folyóiratokban. Tagja a Szépírók Társaságának. Eddig kilenc verseskötete és öt prózája jelent meg. Lerepül a hülye fejetek, Nem boci! Holtág, Rajongók voltunk, Köszönöm a befogadást címmel.
Résztulajdonosként  egy szarvasmarha telepen dolgozik.

Díjai: Körösök Gyöngye díj - 2006, Bárka-díj - 2010, Szarvas város kulturális életéért díj - 2015 és
Megyei Príma Díj - 2015. 2017-ben elnyerte a Szarvasért Alapítvány díját, amelyet minden évben egy arra érdemes, Szarvas város hírnevét öregbítő személyiségnek ítélnek oda.






Scolar, Budapest, 2022
176 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635094752 · Megjelenés időpontja: 2022. április 4.