Éjféli palota

Carlos Ruiz Zafón: Éjféli palota
(A Köd trilógiája)



                                                                      

„Felnőtté válni az a folyamat, amely során felismered, hogy mindaz, amiben gyermekként hittél, hamis, és mindaz, amit akkor még elutasítottál, igaz.”


A szerző írói fantáziája továbbra is lenyűgöző. A csodás borító egy újabb, önállóan is olvasható, különálló részt rejt az elsősorban ifjúság számára írt Köd trilógiából. A Köd hercegétől tartalmilag független kötetnek imádtam minden sorát felnőtt fejjel is. A barátságról, szeretetről, rejtélyről misztikus háttérrel megelevenedő mese néhol már-már horrorisztikus elemeket is felvonultat. Egzotikus helyszín, izgalmas mese váratlan és döbbenetes fordulatokkal ez lenne röviden az Éjféli palota.

                             

Kalkutta adja a színes és látványos helyszínt a történethez, 1932-ben indul a történet fonala. Azonnal az események sűrűjében találjuk magunkat. Ben és Sheere, az egymástól elválasztott ikerpár története megható és letaglózó, elemi erejű mese. A város képei, ízei és a szagok keverednek, mozgalmas képekkel kelnek életre előttünk. 

Zafón tollától a misztikum sosem állt távol, ez itt is jól működik. A cselekmény érdekesen indul, bár nem lesz kifejezetten izgalmas, csupán a végkifejlet sodró. A regény mondhatni a szokásos szerkezet szerint épül fel. Adott egy nagy rejtély, sötét családi titok, amiben a szerelemé a főszerep, ezt a történet feléig megismerjük, majd az egészről kiderül a fele sem igaz... azaz igen, de mégsem úgy. A múltba nyúló hazugság szövevényes hálóját lassan bontja le az író, hogy megtudjuk a valódi igazságot. Az elejétől kezdve megkapó a cselekmény, ahogyan a tiszta, őszinte és némileg naív gyerekek a gonosz ellen kénytelenek megküzdeni.


                    

Szívem szakad bele, hogy az életmű lezárult. A tavaly fiatalon, váratlanul elhunyt Zafón meséje lélekvándorlásról, szerelemről és egy titkos rendről szól. Ez nekem nyomokban a Holt költők társaságát juttatta eszembe. Megkapó, ahogyan vállvetve segítik egymást az Eljövendők Társaságának tagjai. A közös jellemzője a tagoknak, hogy mindegyik fiú árva. Megismerjük gondolataikat, a felnőtté válásuk útját, amitől lapról lapra haladva válik egyre szövevényesebbé a történet. Az iskola igazgatója és a nagymama terelgeti az élet rögös útjain a gyerekeket. Átéreztem a szereplők sorsát, átéltem a rájuk mért megpróbáltatásokat. Zafón fantáziája szárnyalt, hozta a tőle elvárt minőséget. A hangulat, a képi világ minden a helyén van, érezhetőek az eljövendő siker alapjai. Olvastatta magát, vitt a történet. Valóban úgy írta, hogy a felnőtteknek is egy élvezetes és titokzatos mesét nyújtson át. Nem árt tudni, hogy 1994-ben íródott a regény.

Az Éjféli palota kötettel a világhírű Carlos Ruiz Zafón megismétli az első varázslatos cselekményű mese sikerét. Azonnal elkapott az írói világ egyéni hangulata, misztikuma. A borítón megjelenő vonat végig jelentős szerepet kap, az egyik alapja a történetnek, ahogyan a tűz is fontos szereplő. A karakterek nekem picit elnagyoltak, de a megelevenedő legendákkal övezett rejtélyes kalandok sora kárpótol. A lezárás váratlan, talán erősen meglepő és kicsit a valóságtól elrugaszkodottabb. A lélekvándorlás, szellemek világa mindig izgalmas és lenyűgöző, a megoldás nekem drámai is lett. Nem okozott csalódást, de a herceges mese hozzám közelebb állt. Ez ugyan egy jóval komorabb, sötétebb, mágikus realizmussal átitatott, néhol drámaibb történet, mint az első volt. Kíváncsian várom a sorozat befejező részét.




„Meg kellett még tanulnunk, hogy az Ördög azért alkotta meg a fiatalságot, hogy ki-ki el tudja követni a hibáit és hogy Isten azért hozta létre a felnőtt- és öregkort, hogy ezekért a hibákért meglakoljunk”



                           

Carlos Ruiz Zafón (Barcelona 1964. 09. 25. - Los Angeles, Kalifornia, USA, 2020. június 19.)
világszerte elismert, díjakkal elhalmozott, rendkívül népszerű spanyol író. Műveit több mint negyven nyelvre lefordították. A szél árnyéka 2001-ben jelent meg, ez tette nevét közismerté. 2005-ben elnyerte a Barry Award-ot, a legjobb első regény kategóriában A szél árnyéka című regényéért.

Az iskolák befejezése után először egy barcelonai reklámügynökségnél dolgozott, de már 1994-ben Los Angelesbe költözött, és minden idejét az írásnak szentelte. A regényírás mellett forgatókönyvíróként is alkotott.




Európa, Budapest, 2020
338 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635043309 · Fordította: Báder Petra

Távoli korom

Adamik Zsolt: Távoli korom
-Örménykút!-




                                                                   

"Örménykút hallgatag, ennek megfelelően titkai vannak."




Kivételesen kezdjem most a könyvajánlót egy kis földrajzi helymeghatározással. Örménykút neve bizonyára lesz, akiknek nem, vagy kevéssé ismert. A Békés megye északi részén található kistelepülés alig 400 főt számlál. A 44-es számú főúttól mindössze néhány kilométerre, Hunya, Kardos, Kondoros, Gyomaendrőd, Csabacsüd és Szarvas települések által határolt részen található. Így már biztosan el tudja helyezni az olvasó a képzeletbeli országtérképen a községet. ITT további részletek, képek. 

Adamik Zsolt életképei bemutatják és szemléletesen, humorral ábrázolják az ott élők mindennapjait. Ezekben a megelevenedő pillanatképekben benne van az élet sava, borsa, apró öröme, de fájdalma is.

Az egyszerű vidéki idill bizony kedvcsináló. Kiszakadni a mindennapok taposómalmából, ez valahol a nyugalom és béke szigete lehet ott Békésben. Valódi stresszoldó ez: jó levegő, a természet közelsége, az emberek itt valóban ismerik egymást, a rokonságot, le - és felmenőket egyaránt. Ahol talán még wifi sincs, csak elképzelhetetlen hangulatot árasztó történetek folyama. Azokat a békés mindennapok történéseit mutatja be az 52 rövid tárcában a szerző, amiről leginkább csak hallomásból vagy a régiek elbeszéléseiből ismerhetünk. Igen, ott is van élet, Örménykúton is laknak, élnek, születnek és halnak emberek. Van lakodalom, majális, falunap, van kerti budi, van itt minden, ami színes és szagos, mozgalmas élet. Örménykúton bizony még vannak csapatostul fecskék, gólyák is. Akad néhány helytörténeti nevezetesség. Erről a Végszóban olvashatunk bővebben, vagy a lakosok nemzetiségi hovatartozásáról, a községet érintő változásokról. Így az önállósodásról is, hiszen Szarvas csak szeretne Örménykút lenni. Tavasz és izzó nyár, barátságos ősz vagy kemény tél váltakozik erre is. Van iskola, van kocsma és vannak jellegzetes vidéki figurák. Itt még a gyerekek szabadon biciklizhetnek, hiszen forgalom alig van. Nyáron járhatnak törpeharcsázni, focizni, vagy ehetik a nagymamák főzőtudománya által kreált finomságokat. Élvezetes útinapló ez, örülök, hogy a kezembe került.

Adamik Zsolt szívmelengető történetei nagyszerűen hozzák a vidéki Magyarország képeit, hangulatát, jellemzőit. Betekintést kapunk a vidéki élet mindennapjaiba, megelevenednek szokások, hagyományok. Utánozhatatlan és sajátos, egyszerűen csak mesél. Röviden, szeretettel kelti életre ezeket a mindennapi kis történéseket, élethelyzeteket, rajzolja meg szereplőit. Egyedi módon szellemes, és rendkívül szórakoztató. Az életképek után Vas Ágnes csodás rajzait találjuk, ami egyedi bájt, hangulatot ad a kötetnek. Ezek a grafikák tökéletesen passzolnak, erősítik ezeket az apró életmeséket. A kötet minden egyes lapján érződik, hogy olyan valaki írta, aki közelről ismeri ezt a világot, részese annak. Így nem csak vicces, de hiteles az egész. Néhol még ismerős is volt, mégis egy új felfedezést adott a kötet.

A gördülékeny cselekmény az olvasót elviszi ebbe a közegbe, és olvasás közben már legszívesebben pakolna, menne oda. Eredeti és egyéni, szókimondó és lírai a közösség megelevenedő világa. Ízek és illatok keverednek, a valósággal. A családi epizódok mellett picit megvillantja a történelem fájó valóságát is. Kedveltem és sajnáltam rövidségét, olvastam volna még. A napi pillanatképek jellegzetes szereplői közül kiemelkedtek a gyerekek, a kocsma törzsvendégei vagy a nagyik is éppen olyan fontosak és meghatározóak ebben a közegben. Egy sajnos mára már múlóban lévő világ képeiről, szereplőiről olvashattam eredeti hangvételben. Hús-vér emberek realisztikus valósága ez a viharsarokból.


ITT tudod a könyvet kedvezménnyel beszerezni! 



Digitális Kalamáris, Szarvas, 2020
120 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155431302 · Illusztrálta: Vas Ágnes

Rézi a páczban

Cserna-Szabó András: Rézi a páczban




                                             

„Hasában él a nemzet.”


Aki ismeri Cserna-Szabó András eddigi munkásságát, nem igazán lepődik meg azon, hogy ismét egy irodalmi igényű kalandozásra viszi az olvasót a gasztronómia birodalmába. Írók és ételek a kockás abrosz mellett. Erre a kötetre is az írótól megszokott precíz kutatómunka jellemző.

Ismerhetjük már milyen Ede a levesben vagy a Pacal történelmi hátterét is megírta, számtalan recepttel kiegészítve. A Rézi a páczban egy újabb hasznos érdekesség a téma iránt érdeklődőknek. Szórakoztatva visz a magyar konyha mélyére, komoly történelmi kitekintést adva több népszerű étel eredetéről, készítésének hagyományairól. Az ételek és az irodalom kapcsolata rengeteg színes infóval megtűzdelve kerül elénk. A szépirodalmi kitekintés közismert írók, művészek viszonyáról mesél, a gasztronómia fontosságáról és helyéről az irodalomban. Lírai esszéket olvashatunk erről. Beléphetünk a hetvenes évek Mátyás-pincéjébe, megismerjük a Four Seasons sikerének titkát is.

A történetek, anekdoták szereplői között találjuk számtalan jelentős írónkat, költőnket. Olvashatunk vicces esetekről Krúdy, Mikszáth, Karinthy, Jókai vagy Tömörkény, Krasznahorkai, P. Howard életéből. Tetszett, hogy a külföldi vonal is megjelenik: Epikurosz, Hrabal, Agatha Christie konyhaművészethez fűződő eseteit emelném ki. Agatha néni híres nyomozójának, Poirotnak finomságok iránti vonzalma ismeretes, és nem csak a kihagyhatatlan angol karácsonyi pudingra gondolok. Így egybeszedve igazán érdekes epizód volt ez a fejezet.


"Olyan ez a paprikás krumpli, mint az, aki főzte: egyszerű, szelíd és tisztességes – szíve van."

                                       

Ahogyan az egyszerű paprikás krumpli is mennyire másképpen jelenik meg egy Tömörkény novellában, mint Krasznahorkai regényében. Ahány ház, annyi szokás és hagyomány az étkek elkészítésében. Abban egyetértettem én is, hogy az agyonpaprikázás magyaros sajátosság. Az is a magyar konyha jellemzője, hogy pörkölt bármiből lehet.

Valós és régi, talán örökre eldönthetetlen vita, hogy a szegedi avagy a bajai halászlé a finomabb? Nem csak az alaplén múlik. Az elkészítés és felhasznált alapanyagok tekintetében bizonyosan van különbség, de mindkettő finom. Ha idevesszük a balatoni halászlét is, valóban eldönthetetlen a kérdés, ahogyan a hekkről írtak is meghökkentően érdekesek.

"A filmszínházban pattogatott kukoricát illik fogyasztani, a focimeccsen szotyit, másnaposan korhelylevest, a Balatonon meg hekket."

Izgalmas és alapos volt a sólet történelméről és alapanyagairól írt rész is. Ez is komoly konyhatörténeti háttér lett. Ez a rész volt az egyik kedvencem. A történelmi kitekintéseket Cserna-Szabó ügyesen humorral is fűszerezi. Ráskai Szabolcs grafikái pedig adnak egy korhű hangulatot a kötethez. 

A káposzta lehet töltött vagy rakott, kolozsvári avagy székely, ne tán csak húsos. Ám hogy mitől és hogyan válik azzá, ez megint egy sarkalatosan meghatározó, fontos kérdés a konyhában. Az elkészítésről és felhasznált alapanyagokról már nem is beszélve. Hol van ma már kemence? Habarjuk vagy ne habarjuk? Mivel és hogyan sűrítsünk? Számos fontos konyhatörténeti pillanat megidéződik még a kötetben. Meglepő volt a Puszta koktél eredetének háttere, amit érdekes módon Mick Jaggernek köszönhetünk.

"Valljuk be, az irodalmi kávéház, mint olyan, a múlté. Vannak kávéházak és van irodalom is, de e kettőnek már nem sok köze egymáshoz."

Déryné, Hamvas történetei mellett még tartalmas volt olvasni Kövi Pál elképesztő karrierjéről New Yorkban. Ahogyan az erdélyi konyha ízei is egyediek, úgy Kövi szakácskönyve is az lett, pedig talán sokan nem is tudják ki is volt ő. Kövi kutatómunkája és amerikai sikere meghatározó alap lett a gasztronómia világában. Ahogyan az is kiderül, fontos a jó alapanyag és a felhasznált fűszerek mellett a hozzáértés, kell türelem is a főzéshez. Természetesen a francia konyha sem maradhat ki, Dumas komoly érdeklődő  elkötelezettségéről is olvashatunk. 

Rézi néni és Szeged kapcsolata jó végszó. Hirtelenjében, hogy ki is volt Rézi néni és az ő elhíresült szakácskönyve hogyan íródott arra négy változat is előkerült a tarsolyból. Rézi néni mint védjegy, igazi fogalom volt akkoriban. A (szakács) könyvkiadás rejtelmeiből is kapunk ízelítőt. Érezhetően végig alapos a háttér. Élménydús olvasás vár minden érdeklődőre, de ha teheti ne üres gyomorral vegye kézbe a kötetet.

Tetszett, hogy gasztrotörténetileg jó pár dolgot helyretett, az egyes ételek háttere mellett a politika is megjelenik picit elszórtan. Ez valóban kikerülhetetlen, mint tapasztaljuk olvasás közben. Többek között az olasz vezér és a róla elnevezett leves is felbukkan. A gyomorbajos duce és a tészta iránti elkötelezett gyűlölete váratlan. Ez főleg meglepő volt, hiszen az olasz közismerten spagetti-fan.

Cserna-Szabó András könyve nem csak hasznos és érdekes, de szórakoztató is. Konyhanyelven szólva: zamatos és élvezetes könyvecske.

ITT rendelhető a könyv kedvezménnyel.

  

Cserna-Szabó András: 1974-ben született Szentesen

József Attila-, Mészöly Miklós- és Artisjus-díjas író. A szerző egyébként 1998-2001 között a Magyar Konyha gasztronómiai folyóirat főmunkatársaként dolgozott. Értő elhívatottsága és lecsója is közismert irodalmi berkekben.


Helikon, Budapest, 2021
226 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634793724

Szem előtt

Jeffrey Archer: Szem előtt




                                                              

Jeffrey Archer új hőse, William Warwick nyomozó visszatért! Az angol lord nem véletlenül lett világhírű, a lektűr műfajának jeles képviselője ezúttal is meggyőzi olvasóit. Persze a fő hangsúly most a szórakoztatáson van. A kivételes népszerűségnek örvendő családregény-sorozata a Clifton krónika, valamint a Párbaj című regény összetett és alapos történetfelépítését itt ne keressük. Nincsenek véres akciók, ez egy szórakoztató, békebeli angol krimi. 

Azonban minden mást megkapunk,az Archertől megszokott fordulatos, néhol meghökkentő cselekményt, könnyed humorral meghintve, ragyogó párbeszédeket, amik végig fenntartják az érdeklődést, és könnyen olvashatóvá teszik a történetet. Izgalmas és hangulatos, amolyan hagyományos nyomozós történet ez, amihez a nyolcvanas évek Angliája remek hátteret ad. Egy kis könnyed, romantikával átszőtt humoros mese. A jól bevált recept és az írói profizmus működik. Nem véletlen, hogy Jeffrey Archer az egyik legismertebb angol regényíró. Az olvasó nem unatkozik, most is mesterien megkomponált események sorozata a regény. Jól szórakoztam végig, a jó stílusban megírt történet folyamatosan ébren tartotta a figyelmemet.

Az első rész családi bonyodalmai tovább folytatódnak. William Warwick jó családból származó ifjú, 

aki mindig is nyomozó akart lenni, szemben az apai akarattal, aki híres és sikeres védőügyvéd. Ebben 

a krimiben is fontos szerepet kap az apa, de a testvére is. Williemet a sikeres rendőri vizsga után őrmesterré léptették elő, araszol a ranglétrán. Warwick őrmestert jutalmul átirányítják a Scotland Yard kábítószerellenes ügyosztályára, ez hozza mozgásba az eseményeket. Feladatul kapja a csapatával,hogy a hírhedt drogkereskedőt Ahmed Rashedit kapják el. Háttérnek kerekedik ki az élete, amiben nagy változás történik. Bethszel törvényes keretek közé terelik közös sorsukat, életre szóló esküvőt tartanak. Amit egy nem várt, ritka pillanatként egy régi szereplő, mint hívatlan vendég tesz emlékezetessé. Az oltár előtti kellemetlen meglepetésről Miles Faulkner gondoskodik... Az ő élete is tovább bonyolódik a szemünk előtt, jelentős hangsúllyal viszi előre az eseményeket. Visszatér a ragyogó és gátlástalan ügyvéd, Booth Watson is, aki ismét biztosítja, hogy mozgalmas legyen a történet. Természetesen a női szereplők is kitesznek magukért. Beth, Christina vagy a csinos rendőrnő, Jackie színes és izgalmas szereplők. 

A számtalan váratlan és humoros kaland egy gyilkossággal vesz komolyabb irányt. Akad tárgyalótermi dráma, tökéletes képet ad az arisztokrácia életéről, lesz szerelmes nászút Rómába, sok művészettörténeti háttérrel, majd családbővülés, mindez kiváló stílusban. Aki olvasott a szerzőtől tudja mire számíthat, Archer mesterien szövi a szálakat. Itt biztosan azt kapja az olvasó, amit Archer korábbi könyvében is megszeretett.

Remek szórakozás, jó kikapcsolódás, számtalan érdekességgel megtűzdelt történet. Archer kellő fantáziával és humorral mutat rá az élet fonákságaira. A befejezés elég meredek és meglepő, igazi sodró akcióval megírt lezárás, ami jó átvezetés a következő részre. A jó biztosan elnyeri jutalmát, míg a gonosz... nos, az is, de azért lesz még csavar! Ajánlom mindenkinek, aki az olvasmányos, klasszikus krimit kedveli. Kifinomult, angol eleganciával megírt szórakoztató mese. Érdemes Jeffrey Archer könyveit olvasni, hiszen jól ír, most is bemutatja képességeinek teljes skáláját.

Itt rendelhető a regény, ha e-könyvben kéred IDE katt! 

                       

Jeffrey Archer: 1940. április 15-én Londonban született
Lord Archer-t híres íróként ismeri a világ, de konzervatív politikusként is szép pályaívet futott be. Élete is regényes.
A Clifton-krónika sorozatot 2011-ben kezdte írni, 71 évesen. Archer 32 éves koráig egy sort sem írt. Első regénye 1975-ben jelent meg Se több, se kevesebb címmel. 1979-es regénye a Párbaj jogait már hárommillió dollárért vette meg a kiadó. A sikerre jellemző, hogy Angliában a megjelenés hetében egymillió példány talált gazdára. Több novelláskötetnek is szerzője (S ezen áll egy mese, Egy tegez nyílvessző, Tucatnyi félrevezetés).

General Press, Budapest, 2021
312 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634524779 · Fordította: Tóth Bálint Péter

Kárpát Walzer

Szép Zsolt: Kárpát Walzer



                                                                 

Már-már szinte zavarban vagyok, ennyire nagyszerű, kerek és élvezetes regény ritkán kerül a kezeim közé. Szép Zsolt elsőkönyves író, a nagy elődök nyomában járva olyan kiváló és alapos, szórakoztató történetet ad az olvasóinak, ami valóban ritka. A mese nagyívű, végig lenyűgözően igényes írás. Semmi üresjárat, korhű, izgalmas fordulatokban, kalandokban bővelkedő a sűrű történet. Már az első pillanattól fogva beszippantott a regény hangulata.


         

Szép Zsolt bemutatkozó regénye, a Kárpát Walzer nem a megszokott módon hozza a kalandos történelmi fordulatokat, nem panelekből építkezik. Az igényes szöveg szépirodalmi szintű, olvasmányos, átélhetővé teszi a regényt. A több szálon futó cselekmény lendülete végigviszi az olvasót, leköti és izgalomban tartja. Egy alapos és részletesen kidolgozott világba csöppenünk bele, ami rögtön megfogja a képzeletet.

Mégis, ez a könyv kicsit más volt, mint eddigi olvasmányaim. Az is elvitathatatlan, hogy a könyv mérete, terjedelme és az apró betűk miatt még rutinos olvasóként is lényegesen lassabban haladtam. Ám azonnal fel tudtam venni a történet fonalát, vissza tudtam helyezkedni a szünetek után. Talán, ha hibát kellene jeleznem, a méretet említeném. Feldereng korábbi olvasmányaimból a kiváló Trux Béla és az ő templomos-lovag története, ami olvasóbarátabb változatban, két kötetben jelent meg, de említhetném a nemrégiben újra kiadott Franzen Szabadságát is. Mennyivel fogyaszthatóbb és kezelhetőbb a két kötet, mint egyben a 800 oldal, féltégla méretben.

A Kárpát Walzer egy történelmi kosztümös, romantikával és némi fantasyval átitatott kalandregény, ami filmre kívánkozik. Biztos vagyok benne, hogy remek és látványos minisorozatot lehetne belőle alkotni. Keveredik benne a történelem és a kaland, ami egy csipetnyi mágiával meghintve elvarázsolja az olvasót. A jó és a rossz örök párharca, népi babonák, hiedelmek elevenednek meg a századelős kalandokban. Amikor még számított az adott szó, a becsületnek volt súlya. Végig kimondottan érdekfeszítő a cselekmény, a történelmi hűség is rendben van. Jön a Garabonciás, útkaparó, bárók és útonállók serege, szeszélyes úri kisasszonyok és a titokzatos földöntúli képesség elegye. Libben a szoknya, izzik a szenvedély. 

Lenyűgözött, hogy mennyire hiteles jellemábrázolásokat kapunk, még a mellékszereplők esetében is. Minden karakter személyisége, élete és sorsa kibontakozik, megelevenedik tetteik mozgatórugója. Fondorlatokban bővelkedő, igen szenvedélyes és változatos, sok szereplőt mozgató élettörténetekről olvashatunk. Ezek bizony többször keresztezik, hatással vannak egymásra. A háttér környezete kidolgozott, alapos, a szálak végül pontosan összeérnek, magában hordozva a folytatás lehetőségét.

                        

A Kárpát Walzer esetében nem tudok csupán egyvalakit kiemelni főszereplőnek, mert tulajdonképpen több is akadt. 1851-ben indul el a történet, a varázslatos hangulatot és a misztikumot megteremtve. Innen ugrunk az időben 1873 őszére, az Osztrák-Magyar Monarchia idejére. Kiváló alap és háttér a megjelenő uralkodóosztály élete, szórakozása. Körmöczi Zsuzsanna nevelőnőnek szegődik gazdag rokonaihoz, ő lesz az egyik központi női karakter. Az elárvult lányt befogadó család, a gróf Bellényeshyek adják a további izgalmas lehetőséget az erényes 

és rátermett lánynak. Zsuzsanna körül gyorsan felforr a levegő, egy apró baráti szívesség indítja be az események végeláthatatlan sodrát. A család barátja, az özvegy Emrődy gróf kéri meg a lányt, hogy egy csomagot, egy különleges metronómot juttasson el ismerősének Fiumébe, hiszen éppen oda utazik a grófi családdal. Ez nem várt események láncolatát indítja el, már Budapesten, ami végig izgalmas és meglepő, váratlan események további forrása lesz. Akad itt gyilkosság, rablás és erőszak, úri bálok, párbaj, ármány és szerelem bőven. Erős női karakterek mellett a férfiak is kitesznek magukért. Gyarlók és emberiek, ahol a kétszínűség, fondorlat, hatalomvágy és a pénz mozgatja a szereplőket.

A megelevenedő úri világ, a szokások, a vadregényes táj és a korszak olyan emlékezetes időutazásra viszi az olvasót, hogy az garantálja a maradandó élményt. A sűrű és összetett történetben a folyamatos izgalmak már szinte a pattanásig feszítik az idegeket. Jól megírt könyv, ami az utolsó lapokig leköti az olvasó figyelmét. Egy percig sem unatkoztam, néha csak kapkodtam a fejem az események menetén. Élveztem ezt a korabeli időutazást, a misztikumot, a megelevenedő mágiát és az ábrázolt hiedelemvilágot. A titkos társaság élén Réd-Allmáry gróf áll. Tervük, hogy felkutassák és elpusztítsák a démoni erővel bíró Lúdvércet.

A Gonosz, a Lúdvérc is jól felépített jellemrajzzal bírt, érthető és hihető történelmi mese kerekedik ki. A boldog békeidőkben kalandozva jó volt bejárni az egykori Magyarország területét. Tetszettek a városokat, az ott élőket bemutató leírások. A korabeli Budapest és Fiume élete színes és látványos, néhol szagos képekkel kel életre, kapunk egy csodálatos korrajzot, egy drámai fordulatokkal megtűzdelt kalandregényt. Megérintett és elvarázsolt az összetett, egyedi hangulatú mese, amit lehetetlen lenne elmesélni nem csak a spoiler miatt. Köszönöm az élményt, és az atmoszférát, a történet teremtette új világot. Mindenképpen említést érdemel, hogy a kötet grafikáit maga az író készítette. Ezzel is a korabeli hangulatot idézi meg. 

Rendkívül grandiózus, élvezetes és egyedi utazás volt, aminek izgatottan várom a folytatását.

ITT rendelhető kedvezménnyel a könyv!

   

Szép Zsolt: 1975. szeptember 10. –

Kalliopé, Budapest, 2018
652 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155378294

Weöres Sándor Füves könyv

Weöres Sándor: Füves könyv





                                                  

"Tiprás és eltiportatás, falás és fölfalatás: ez az élet.



Weöres Sándor a XX. századi magyar irodalom egyik legjelentősebb alkotója. Mindemellett talán az egyik olyan költő, akinek már gyermekkorban megismerjük és megjegyezzük a nevét. Ez egy életen át kísérheti generációkon átívelve nem csak a versszerető irodalombarátokat, hiszen a Tündér (Bóbita) Kutya-tár vagy a Pletykázó asszonyok örökbecsű darabok a gyermekirodalomban. Páratlanul gazdag művészete a mai napig fontos és meghatározó igazodási pontot jelent nem csupán a gyermekköltészetben, de az egész magyar irodalmi életben is. Verseinek ritmusával ösztönösen érezte és találta meg az utat a gyerekek szívéhez.


A Helikon Zsebkönyvek 100. kötete az ő munkásságából merítve nyújtja át mélységében, tömörségében az élethez nyújtott hasznos tanácsait ebben a Füves könyvben. Igazán jó és néhol roppant frappáns bölcsességekre találhatunk, amik ettől lesznek zseniálisak. Megszívlelendő tanácsok, életreceptek páratlan megfogalmazásában. Segíthetnek a mindennapok káoszából kiutat találni. 
A kikristályosodott igazságok témáiban az élet legfontosabb, legjellemzőbb kérdéseire kaphatunk válaszokat. A szerelem, férfi-nő kapcsolata, a boldogság és az élet mibenlétének fontossága mellett a vallás, a hatalom és az öröklét, halál-elmúlás témái villannak fel. Egyszerű és közérthető példákkal akar felelni az élet számtalan meghatározóan fontos kérdésére. Bármikor találni benne valami jót, hasznosat. A teljesség felé, a szeretet és odafigyelés a másik emberre, annak fontossága jelenthet úticélt. Ehhez lehet iránytű a versek, prózai művek részleteit is tartalmazó válogatás.

"Húszéveskori önmagunkkal ha találkoznánk negyvenévesen: irigyelnénk, vagy megpofoznánk."

Nyílt, őszinte, elgondolkodtató képein érezhető, mennyire jól bánik a szavakkal Weöres Sándor. Szuggesztív módon választ keres sorsdöntő és fontos kérdésekre, amikre a lehető legmélyebb őszinteséggel válaszol. Ha csak pár perced van olvasni, ám szeretnél értékes gondolatokkal gazdagodni, vagy éppen újraolvasnád tanács után kutatva, ez a te könyved. Az élet örömeihez a szomorúság és a fájdalom is hozzá tartozik. Így kerek, ezek nélkül mit sem érnek a boldog pillanatok. Olyan mankó, segítő támasz ez a könyvecske, amit bármikor, bárhol felütve kaphatsz válaszokat a lelked mélyén megfogalmazott, de ki nem mondott kérdésekre is.

"A magány nagy társaság; az elhagyottsághoz legalább kettő kell."


Megismerhetjük a költői líra sokszínűségét, témáit. A jó vers, az irodalom szerepe, jelentősége is felbukkan. Ezzel is kedvet kapva a további művek megismerésére. Igazán élvezetes kis olvasmány, bölcs és mélyreható életvezetési tanácsokkal, és filozófiai vizsgálódásokkal segít eligazodni rohanó világunk egyre zűrzavarosabb pillanataiban. 

"A levegőt s a szabadságot csak akkor érezzük, ha nincs."

ITT rendelhető kedvezménnyel a kötet. 

       

Weöres Sándor: 1913. június 22. (Szombathely) – 1989. január 22. (Budapest)
Kossuth és Baumgarten-díjas magyar költő, író, műfordító, irodalomtudós. Felesége Károlyi Amy költő volt.
Weöres Sándor: A legfontosabb
Csak azért
az egyetlen napért
érdemes volt megszületnem,
amikor szeretni tudtam,
és szeretnek-e, nem kérdeztem.
Csak ennyi történt teljes életemben,
egyébkor szakadékba buktam.
Csak azért
az egyetlen napért
érdemes volt megszületnem.






Helikon, Budapest, 2021
120 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634797029

Osztálytalálkozó

Rényi Ádám: Osztálytalálkozó és más mesék inkább felnőtteknek


                                                                        

"Az osztálytalálkozónál hazugabb műfaj nem létezik. Mindenki előadja, hogy bejött neki az élet. Álomállás, álomcég, álomfizetés, álomutazás, álomférj, álomfeleség, álomgyerek."



A harminc mai történetet tartalmazó kötet a hónap végén kerül a boltokba. Számomra az idei év meghatározó és emlékezetes olvasmánya lett. A kötet fontos és aktuális kérdésekkel foglalkozik. 

Ezek a kis életmesék nagyszerűen képeznek egységet jelen világunkról, villantanak fel képeket rólunk emberekről.

A megidézett emberi kapcsolatok néhol bizony szürreálisak, mint egy Kafka-regény, ez akár a címadó első történetre is igaz. Egy osztálytalálkozóra érkeznek a résztvevők, látjuk az igyekezetet a szereplőkön, a kényszer szülte, kötelező részvétel okozta megfelelni vágyást. Mindenki próbálja a legjobb formáját hozni, ahogy ez ilyenkor elvárt. A drámai fordulat mellbevágó, az utolsó néhány mondattal válik döbbenetessé. Kiderül, ki az elbeszélő és hol is vagyunk, mi is az apropója ennek a találkozónak. Ugyanilyen szürreális fordulatot vesz a Van másik és a Mosoly című írás, ahol egyetlen záró mondattal áll fejre a történet, nyer más értelmet az addig olvasott mese.

A novellák nagyon sokfélék, valóban rövidek, olvasmányosak, egyszerre hol viccesek, hol elkeserítően dühítőek vagy meghatóak. Nagy erőssége még a novelláknak, hogy többértelműek. Legnagyobb örömömre végig szerethető és szórakoztató is, pedig komoly drámák, élethelyzetek villannak fel. A kiüresedett kapcsolatokról szívszorító volt olvasni, de a fájdalmas pillanatokban sok-sok szeretettel teli kép is megidéződött. Az élet és a sors szeszélye, játéka alakítja a sorsunkat. Éreztem dühödt haragot, fájdalmat, csodálatot, elkeseredett ragaszkodást a múlthoz. A szeretet vágya ott munkál mindenkiben. Az elengedés sem könnyű pillanatait hozza a Házassági évforduló történet. Ütős és megható, szívet melengető, a szeretet erejét megidéző mese ez. Felbukkant benne az elveszett boldogság fájdalma.
Embertelenül képmutató világ ez bizony, ahol játsszuk a saját kisded játékainkat a vélt, remélt, néha csak pillanatnyi boldogságunkért. 
                                 

Szerettem olvasni, vittek magukkal a történetek, még úgyis, hogy néhol elég könyörtelen, lélekfacsaró világot ábrázol, nem fest rólunk emberekről jó képet. Rényi Ádám jó emberismerő, nyitott szemmel járhat a világban, kiváló megfigyelő lehet. Tökéletesen megidézi a nagy elődöket, Örkény István, Roald Dahl meghökkentő világát. 

Az egyszerű, hétköznapi kis mesék olyan fricskát adnak, váratlan fordulattal záródnak, ami megdöbbentő és izgalmas végkifejlettel ajándékozza meg az olvasót. Rényi Ádám történetei ezernyi érzést, élethelyzetet képesek közvetíteni. A groteszk humor szinte mindig ott lapul. Erre kedvenceim: Barna lötty, Bűn és bűnhődés vagy a #lovecouple írások. Ez utóbbi a celebvilág jellegzetesen felszínes életmódját idézi fel. 

Az elmagányosodás sajnos társadalmi jelenség. A szétszakadt családok történetei a Korcsolyázók a tavon, A képeskönyv vagy a Paula eseményeiben jelennek meg. A Szerelem, sötét verem vagy a Három csengetés misztikus képei hátborzongatóan jól sikerültek. A Nem fogadott hívás pedig szintén a "mindent visz" kategória. A kötet egyik legerősebb novellája.

A könnyed humor is megcsillan az Op. 23. vagy a záró mesében. A legtöbb kis életpillanat valós, átélhető, könnyedén megtörtént vagy megtörténhet mindenkivel. Groteszk görbetükör, amibe érdemes belenézni, de kell egy kis bátorság is ehhez. Elképesztő, mennyire hiányzik a világból az empátia, nincs irgalom és kevés a figyelem, törődés a másik ember felé. Megrázó és mégis üdítően friss, elgondolkodtatóan szórakoztató olvasmány, ahol mindvégig jelen van az írás mellbevágó ereje. Kétségtelenül az év egyik kedvence nálam.

ITT előrendelhető kedvezménnyel  kötet! Ne hagyd ki, érdemes! 


  

Rényi Ádám: (Budapest, 1977. április 23.) 

a 21. Század Kiadó társtulajdonosa.
Média- és kommunikációs szakember az Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett bölcsészdiplomát francia nyelv és irodalom, valamint média szakon. Rényi Ádám pályáját újságíróként kezdte. Évekig kereskedelmi televíziók vállalati kommunikációjáért felelt, majd PR-ügynökségek vezető beosztású munkatársaként dolgozott.

Jelenleg a Főpolgármesteri Hivatal kommunikációs főtanácsadója.






XXI. Század, Budapest, 2021
keménytáblás · ISBN: 9789635680917 · Megjelenés időpontja: 2021. április 30.

A hableány halála

Rydahl & Kazinski: A hableány halála


                                                                

"A gonosz nem a dolgokban lakik, hanem az emberekben."

Érdeklődéssel vártam ennek a kriminek a megjelenését. A szerzőtrió közös munkája igazi kuriózum a skandináv krimik között. Visszarepülünk az időben 1834-be így háttérnek kapunk egy nagyszerű történelmi betekintést Dánia, közelebbről Koppenhága városának életébe. Főhősnek nem mást tettek meg az írók, mint a népszerű és közismert dán meseírót, Hans Christian Andersent. Az életrajzi elemeket is felvonultató fikciós történet hangulata és atmoszférája tökéletesen hozza a skandináv krimik sötét világát.


                        

Aki egy picit is ismeri Andersen életét és munkásságát, az tudja, hogy különc figura volt, meséket véletlenül, már-már kényszerből kezdett írni. Ezt kapjuk a krimiben, az előzményről mesélnek a szerzők. Ennél a kriminél két népszerű mesének az elemeit is felfedezheti az olvasó. Ahogy a cím is utal rá, A kis hableány története adja az alapot. Eredeti elgondolás, hogy a meséhez a hátteret egy utcalány szomorú drámája adja. 

Andersen Olaszországból érkezik vissza hazájába, Dániába, ahol keményen küzd a vágyott sikerért, elismerésért. A fiatal költőnk nem túl népszerű sem a közönség, sem a kritikusok körében. Lelki élete is elég hullámzó, ennek okait is feltárja a történet. Andersen vágyik a sikerre, elismerésre, egy biztos kapcsolatra. A bordélyban megismeri Annát, akihez csupán baráti szálak fűzik. Különös kapcsolatukat a lány brutális halála zárja rövidre. Utolsó vendége Andersen, a "papírvagdosó" volt, így kézenfekvőnek veszi mindenki, hogy ő a tettes, miatta halt meg a lány. A történet éjsötét, erősen szagos és drámai végig. A klasszikus mesék ihlette izgalmak mellett nagyszerű történelmi háttér elevenedik meg, ez foglalja keretbe a jól megírt történetet.

       

A korszak rendőrei nincsenek igazán elszánva, nyomozás nincs, hiszen a tettest bemondásra azonnal elkapják. A korszak bűnügyi technikái nem is léteznek. Igaz, egy szajha drámai halálára nem is figyel fel senki igazán. Andersen jellegzetes alakja és élete végig látványos leírásokban elevenedik meg, ahogyan maga a város is fontos szereplővé lép elő. A szemléletesen ábrázolt korabeli viszonyok, Koppenhága élete színes és szagos elemeket vonultatnak fel, ami néhol zavarbeejtően látványossá teszi a történetet.  

Andersen erős és látványosan feltűnő karakter, mellé csatlakozik segítőnek Molly, a megölt szajha húga. Három 

napot kap a költő, hogy bizonyítsa ártatlanságát, így az idővel futnak versenyt, közösen nyomoznak, végig érezhető a fokozódó feszültség. A megelevenedő ármány és intrika mellett a korrupció, valamint a pórnép kínosan szomorú élete, éles ellentétben áll a király és a palota lakóinak életvitelével. Fokozatosan egyre sötétebbé, néhol gyomorforgatóvá válik a mese, további áldozatok is felbukkannak a kanálisból. A városi latrinaürítő lesz a segítségükre, akit mindenki bolondnak gondol. A dráma miértje beteg és döbbenetes, mondhatnám elképesztő, ám valós problémát vet fel. Erőteljes és sötét mese ez a három tehetséges írótól, elgondolkoztatóan megrázó probléma bontakozik ki a lapokon. A korabeli orvoslás is szerepet kap, amitől igazán egyedivé válik a zseniális történet. Eltűnik egy kisfiú is, ami tovább fokozza az izgalmakat. A szálak egyre bonyolódnak, míg a palotába vezetve egy álarcosbálon veszélyes fordulatot vesz a krimi. Az írói megvalósítás jó példa arra, hogy a műfaji elemek vegyítése jó arányban egy eredeti és meglepő mesét eredményezzen. Érdekfeszítő történet, valós és színes karakterek, kellően megrázó sztorival. Érezhetően igen alapos felkészültséggel íródott. A nyomasztó hangulatot jól oldja a két főszereplő között kialakuló egymásrautaltság és törődés Maris irányába. Ő Anna kislánya, akire a végén jut hangsúlyos pillanat. Nem szokványos skandináv krimi az bizonyos, egy extra különleges koktélt kap a kíváncsi olvasó. A szenvedély hatalma és egy beteg elme vágyódása, drámája adja a látványosra sikerült megoldást és a befejezést. 

Egy régmúlt történelmi korszakba repítő, valós helyszínbe ágyazott bűnügyi fikciós regényt olvashattam, ami Andersen életére, meséire épül. Szórakoztató és látványos, sőt, szagos a krimi. Remek kiindulóötletből kivitelezett eredeti megoldással megírt "mese" ez. 



ITT megrendelheted kedvezménnyel a krimit!



    

Thomas Rydahl dán krimiíró debütáló regénye, az Eremitten ( A remete) olyan sikert aratott, hogy tizenöt nyelvre fordították le világszerte. A szerző 2015-ben az Üvegkulcs díjat is elnyerte.


A. J. Kazinski: Anders Rønnow Klarlund és Jacob Weinreich írói álneve.
Az sikereik más itthon is elérhetőek, több kötetük megjelent a hazai boltokban. 












Animus, Budapest, 2021
400 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633248294 · Fordította: Sulyok Viktória

A kegyelem szigetei

Rose Tremain: A kegyelem szigetei


                                                             

Rose Tremain neve már ismerősen cseng a hazai olvasóknak is, hiszen termékeny és sikeres írónak számít az angol nyelvterületeken. Idehaza ez a negyedik megjelent regénye. Neki köszönhetjük többek között a Gustav-szonáta és a Zene és csend regényeket is. Most egy édes-bús, szerelemmel átitatott, egzotikus háttérben is bővelkedő utazásra hívja olvasóit az írónő. A zöldellő Írországból indulva, Anglia és Borneó az úticél.


      

Igazi romantikus kalandregény ez, erős és céltudatos női karakterekkel. Érzékeny és izgalmas, néhol melankólikus elbeszélés az élet céljáról, kiteljesedéséről, a barátság és szerelem fontosságáról. Rose Tremain csodás mesélő, ezt már előző regényeiben is bizonyította számomra. Ezúttal is olyan volt, mintha ott ülnék a regényben szereplő Mrs. Morrissey Úri Teaházában egy illatos tea és citromtorta mellett és hallgatnám a mesét.




A történet több szereplő életútját követi nyomon, akiknek sorsuk az élet szeszélyes játéka és a szerelem révén összefonódik. 1865-ben járunk, a regény első lapjain megismert, Dublinból Bath-ba költöző Clorinda Morrissey életébe pillanthatunk bele. Tetszett, hogy a nő tudja mit akar, életének célja van. Erre az évtizedek óta őrzött családi ékszert, egy rubint nyakéket sem sajnál feláldozni. Megnyitja a fürdővárosban a teaházát, ami rögtön egy találkozási pont lesz az ott élőknek. Ám nem Clorinda lesz az igazi főszereplőnk, bár végig fontos szerepe van, hanem a városka sebészorvosának lánya, Miss Jane.
Ő a "fürdőváros angyala", aki apja segítője. A fiatal és csinos, roppant magas lány nem igazán találja az életben a helyét, érzi többre hívatott. A kor szokásai, hagyományos szerepei remekül nyilvánulnak meg a férfi és női szereplők viselkedésében. A sebészorvos apa mellett dolgozó Valentine Ross szemet vet
a lányra, ám heves ellenállásba ütközik. Ez indítja be a cselekményt, hiszen Jane egyenesen Londonba, imádott nagynénjéhez, Emmeline-hez menekül. A sors nem kímélte a szabad életet élő, nagyszerű művésznőt, aki festő. Jane nála ébred rá, mit is akar az életben önmagától. Ebben segít neki még a társasági élet nagyasszonya, új barátnője, Julietta Sims. A közöttük kialakuló mély szenvedély bizony a viktoriánus Angliában merész volt. Érdekes, hogy ennek az izzó és heves szenvedélynek egy ellenpárja is felbukkan Borneón.

Mindeközben Ross doktor lelki vívódásait és életét is felvázolja az író. Testvéröccse Borneón tartózkodik, ami később fontos helyszín lesz. Eleinte az ő vágyait, maláriás álmait is olvashatjuk, de szomorú sorsot kapott. Azonban ez az egzotikus vonal sok színt és izgalmat hoz a történésekbe, amit a végére remekül fésül össze a szerző. Akadnak itt maharadzsák, fejvadászok, képet kapunk a háborítatlan természetről, a dzsungel veszélyeiről. Az ott élők nehéz és sanyarú sorsáról, ami háttérnek is látványos képekkel kel életre. Az élet játéka több csavart eredményez a szereplők sorsa és a történet irányában. Az egyéni boldogság keresése ott munkál mindenkiben, a szerelem és a halál árnyékába is erre vágynak a szereplők. A nőket éreztem igazán hangsúlyosan fontosnak, a férfi karakterek közül csupán Ross alakja meghatározó. Mégis teljes képet kapunk az életükről és a korszakról.

A cselekményben számtalan olyan esemény és fordulat is bekövetkezik, amire nem is gondol az olvasó. Olyan különleges atmoszférát teremt, amely átjárja az ember lelkét. Izgalmas volt felfedezni, hogy valamennyi szereplőt fontos cél motivált, aminek sikeres eléréséért meg is tettek mindent. Mi mindenre képes az ember, hogy megszerezze a vélt, vagy remélt boldogságot életébe? Ez néha a visszájára is tud fordulni, ahogy erre akad itt is példa. Ez pedig emberi sorsok katasztrófáját idézheti elő. Jane eszmélése, igazi öntudatos nővé érése, lenyűgöző volt. Talán az ő jellemfejlődése a legalaposabb. A szenvedéllyel, érzelmekkel teli barátságról írt képek ízlésesen simulnak a történésekbe. Tetszett még a szereplők közül Julietta férje. Az igazi szerelem példája ő, hiszen szenvedélyes szereti és elfogadja feleségét, ha kell segíti Jane életét is. A dráma lehetősége egyre fokozódik, ott lebeg Jane és Ross zaklatott szerelme fölött, nem is marad el.

Olyan élményt kaptam, ami remekül megfogalmazott, izgalmas és eredeti közeget teremtett olvasás közben. Személyes drámák sora bontakozik ki az olvasó előtt, egy különleges hangulatú regényben, ahol igazi hús-vér karaktereket kaptunk. Néhol a humor is megcsillan. Egyedül a vége, a lezárás lepett meg, hirtelen lett vége, ami pedig történt, bár érthető, mégis kissé váratlan volt érzésem szerint.


A könyv elegáns borítója is figyelemfelkeltő, ám Rose Tremain plasztikus képeivel egy vérbeli realista regényt írt. Az adott kort és környezetet, szokásokat hangulatos és olvasmányos stílusban ábrázolja. Egy valóban remek kikapcsolódást nyújtó, békebeli, szórakoztató olvasmány.

A regényt ITT megvásárolhatod kedvezménnyel! 

     

Rose Tremain 1943-ban született Londonban.

Regényei és novellái világszerte 30 országban jelentek meg, számtalan díjat nyertek, beleértve a Sunday Express Év Könyve Díját. A Sacred Country-val Franciaországban elnyerte a „Prix Femina Etranger”-díjat, a Music and Silence-szel a Whitbread Év Könyve díjat, és a Road Home-mal 2008-ban a regényeknek járó Orange-díjat. 1995-ben a Restoration-ből Változások kora címmel filmet forgattak, és 2009-ben színpadra is vitték. Legutóbbi, idehaza megjelent regénye a sokat dicsért Gustav-szonáta, amiben Rose „páratlan tehetsége csúcsára érkezett” (Observer). Rose Tremain korábbi regénye Színarany címmel jelent meg magyarul.

XXI. Század, Budapest, 2021
404 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786156122780 · Fordította: Pap Vera Ágnes

Elevenélet-patak

Bergsveinn Birgisson: Elevenélet-patak



                                                                 

A hazai olvasók előtt sem ismeretlen már a népszerű izlandi szerző, Bergsveinn Birgisson neve. Idehaza tavaly került a boltokba előző regénye A fekete viking, amit most egy újabb követ. Izgalmas bevezetést olvashatunk az izlandi történelembe. 

Bergsveinn igen jó históriás anyagot talált, a szélfútta Izland meghatározó időszakának lehetünk tanúi, 1784-ben járunk. Ekkor még Dániához tartozó, gyarmatország volt a sziget. A többéves rekord-hideg telek és a vulkánkitörések nehezítették meg az őslakosok életét. Sem lehetőségük nem volt, élelmük is igen kevés, szűkös volt, ami tizedelte erősen a lakosságot. A dán királyi tanácstagok úgy döntöttek, kitelepítik az izlandiakat Koppenhágába. Ezzel olcsó munkaerőt teremtve a dán manufaktúráknak. A dán tanács a felvilágosult és kissé beképzelt, félig izlandi származású fiatal tudóst, Magnus Aureliust bízza meg, utazzon a szigetre, térképezze fel a viszonyokat és az ott élők sorsát. Természetesen, ahogy az várható is, a viszontagságos utazás számtalan nem várt akadályba ütközik, biztosítva ezzel a kalandok sorát.

Magnus lenézi az őslakosokat, ott szembesül a 18. századi valósággal, amely számtalan előítélet gyökere. Ráébred, hogy a valóság talán összetettebb, mint azt mérőműszereivel kimutathatná. A királyi tanácsnak írott leveleiből kiderül, az ott élők országukhoz való ragaszkodása erősen meglepi Magnust. A megelevenedő legendák, hiedelmek és hagyományok átszövik a regény eseményeit. Ahogyan a dán gondolkodást és az izlandi emberek mentalitását is megismerjük. Az olvasó izgulhat, hogyan zárul az út, milyen eredményt tud felmutatni Magnus és két segédje.

A természeti képek, a drámai, de látványos vulkánkitörés, a hideg, viharos tenger és az erős szél, vagyis az ember és az elemek örök párharcát hangulatos leírásokból, meseszerű, költői képekkel láttatja a szerző. A történet elég lassan bontakozik ki, hol tudományos, hol szépirodalmi igényességgel megírt regényt kap az olvasó. Ez talán nehezíti picit az elmélyülést, de megéri az olvasás élménye. Izland történelme számunkra alig ismert. A csodás sziget egyre több szépirodalmi alkotásban bukkan fel idehaza, ami igen örvendetes a rajongóknak, érdeklődőknek.

A tudomány akkori állása és a vallásról és a babonáról való képzelet, valamint a társadalmi helyzetről, a szeretetről olvashatunk. Olyan gondolatokat és kérdéseket vet fel, ahol a válaszok nem mindig egyértelműek, azonban napjainkban is aktuálisak. A humor is több helyen felbukkan, főleg Magnus elmélkedéseiben. Tetszett, ahogy az izlandi és a dán történelem közös szakasza életre kel a lapokon Birgisson egyedi stílusában. Magnus mellett a szeszélyes dán király, VII. Keresztély alakja érdekes még. Korhű valóságot ábrázol a szerző, remek karaktereket teremtve. Bergsveinn nagyszerű története magával ragadja az olvasót és képzeletét, Izland természeti képei és mondái, babonái pedig színessé teszik az eseményeket. Egy jól megírt és igen érdekes történet, teljesen meglepő, már-már elképesztő utolsó fejezettel.


ITT  tudod megrendelni a regényt!

   

Bergsveinn Birgisson:
1971. augusztus 30-án Reykjavikban született.
2012 és 2013-ban is jelölték az Északi Tanács irodalmi díjára

kép: Helge Skodvin

Corvina, Budapest, 2021
248 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631367096 · Fordította: Egyed Veronika

Bloginterjú Torma Péter műfordítóval

Bloginterjú - Torma Péter műfordítóval.



                                                                                      

Akik szeretik a skandináv krimiket és figyelik a fordítók munkásságát, vagy azt, hogy az adott könyvet kinek köszönhetjük magyarul, azoknak biztosan ismerősen cseng Torma Péter neve. Valamikor a skandináv krimi-őrület kezdetén, Thomas Enger Hegek krimijét olvasva jegyeztem meg a nevét. 

A moly. hu adatbázisa szerint 66 könyvet köthetünk hozzá. Ezek között olyan sikerkönyveket találunk, mint Stieg Larsson Millennium-trilógiájának két része, Erlendur felügyelő eseteiből öt rész, Van Veeteren nyomozásaiból négy, de több Dean R. Kontz kötet mellett az ő fordításában olvashatjuk Yuval Noah Harari könyveit is. Munkái között néhány Lackberg és Kristina Ohlsson krimi mellett több gyermekkönyv és egy ifjúsági fantasy sorozatot is találunk, sőt, szépirodalom és tudományos téma is akad. Mindezek mellett szinkronfordító, dramaturg, aki olyan sorozatokon dolgozott, mint az Archer, Agymenők vagy éppen a Family Guy. Őt kérdeztem munkájáról, tettem fel neki kérdéseimet.


        

1: Hogyan kezdted, lettél műfordító? Milyen nyelvekről fordítasz, mi volt az első fordításod? Mesélnél nálad milyen a folyamat, előbb végig olvasod eredetiben az adott könyvet?
Magyar szakos egyetemistaként fogalmam sem volt, mihez kezdjek a diploma után. Aztán megláttam a Hungarovox kiadó angol műfordítói tanfolyamának hirdetését, és úgy döntöttem, kipróbálom. Miután elvégeztem, és kiderült, hogy nem vagyok reménytelen eset, megtudtam, hogy édesanyámnak régi ismerőse Balázs István, az Animus kiadó alapítója és akkori vezetője. 

Kértem tőle egy próbafordítást, ő elolvasta, és szintén azon a véleményen 

volt, hogy érdemes csinálnom, sőt nem sokkal később munkát is adott. Mondhatjuk, hogy azóta – ha jól emlékszem, 2006 óta – műfordító vagyok.

Angol, német és svéd nyelvről fordítok. Az esetleges más (és egyébként nem sokkal ezelőttig a svéd) nyelvű könyvek esetében az angol vagy a német kiadásból vagyok kénytelen dolgozni, de rendszerint az eredeti szöveg is ott van előttem közben. A legelsőre nem emlékszem teljesen pontosan, de azt hiszem, vagy Arnaldur Indriðason Távoli hangok-ja, vagy Liza Marklund Studio 69-e volt az.

Nem olvasom el előre a könyvet, egyrészt minél előbb szeretnék nekikezdeni, másrészt sokkal jobb munka közben olvasóként is megismerkedni a történettel. Csak annyira nézek bele, hogy a stílussal nagyjából tisztában legyek.

              

2: Van olyan fordításod, amire különösen büszke vagy, esetleg más miatt fontos neked? Ki lenne az, akit szívesen fordítanál magyarra?

Yuval Noah Harari könyvei mindenképpen ilyenek. Nagyon fontosnak tartom, hogy a tudomány értehető – de nem lebutított –, és olvasmányos, sőt szórakoztató formában eljusson a laikus közönséghez. Közel állnak hozzám Hans Rath regényei is, amelyek élő bizonyítékai annak, hogy komoly témákat is lehet humorosan előadni úgy, hogy mégse veszítsenek a komolyságukból. Illetve Trenton Lee Stewart Benedict Társaság-trilógiáján, ami itthon méltatlanul kevéssé lett ismert, pedig bámulatos fantáziával, logikával és elképesztő szójátékokkal vezet végig egy nagyon izgalmas történeten.

Nagy álmom, hogy lefordíthassam Kaspar Colling Nielsen Mount København című szürreális regényét-novelláskötetét – nehéz eldönteni, melyik –, és amennyire tudom, ebben még nem előztek meg. Már csak egy kiadó kellene hozzá.


         

3:Te fordítottad a Millennium-trilógia két részét, A Q-ügyosztály egyik legjobb történetét a Palackpostát, de neked köszönhetjük Indriðason és Yrsa Sigurðardóttir krimijeit magyarul. Milyen különbséget érzel női és férfi szerzők között?

Őszintén szólva nem sokat. De ennek főleg az lehet az oka, hogy egyszerre mindig arra az egy szövegre koncentrálok, amin épp dolgozom, nem merül fel, hogy összevessem másokkal. Egyedül Camilla Läckberg könyveinek a hangulatáról jutott eszembe a „csajos” szó, de nála sem tudnék rámutatni egy konkrét vonásra, ami miatt ezt éreztem.



4: Nyelvjárások tekintetében dán, norvég vagy izlandi mennyire nehéz azonosulni, megismerni 

a nyelvet? Milyen sajátosságai vannak ezeknek az északi nyelveknek, mennyire kell magát a hagyományait, szokásait ismerni az adott országnak?

Először is ezek azért nem egyszerűen „nyelvjárások”, különösen az izlandi nagyon különbözik a többitől. Én elsősorban a svédről tudok beszélni, bár persze a dán és a norvég is nagyon hasonlít rá. Nekem az volt az érzésem, mintha egy nagyon furcsa német nyelvjárást tanulnék, ami valamiért angol nyelvtant használ. Aki ezt a két nyelvet jól beszéli, annak az északi nyelvek sem okoznak nagy problémát. Kivéve az izlandit, ami ezer éve külön fejlődik a többitől. Az izlandi nyelvtan engem leginkább a szláv nyelvekre emlékeztet, rettenetesen bonyolult. Nemrég azt olvastam, hogy az óészaki nyelv középkori struktúráját őrizte meg. Azokat a hagyományokat, szokásokat, amelyek a szövegben felbukkannak, természetesen ismerni kell, különben nem tudjuk megfelelően átadni a történetet. És mivel nem tudhatjuk előre, hogy melyek lesznek ezek, nyilván érdemes minél többet megismerni.



5: Szabadidődben mivel foglalkozol szívesen, mit olvasol? Van meghatározó olvasmányélményed? 

Már gyerekkorom óta szinte mindent elolvasok, vagy legalábbis mindenbe belekezdek, ami a kezembe kerül. Fantasytől a klasszikusokon át tudományos művekig. Verset mostanában kevesebbet, de ez bármikor megváltozhat. Meghatározónak nevezhetem például (nem fontossági sorrendben) A gyűrűk urát, a Weöres Sándor-összest vagy Kurt Vonnegut regényeit. És szerencsére nem küldtem el azonnal a választ, így most még beleírhatom a Csongor és Tündét. A tudomány terén a fő „kutatási területem” a nyelv és a humor, illetve természetesen a nyelvi humor. Utóbbit igyekszem művelni is, Timár György-féle „agyrém-rímeket”, vagy ha nagyon összeszedem magam, limerickeket írogatok. De erre nem mondanám, hogy „szívesen foglalkozom” vele, ez teljesen ötletszerű, esetleges tevékenység. Ahogy a túrák, vagy éppen városi séták is, amikre akkor kerítek sort, ha az időm engedi. Vagyis ritkán.

                   

6: Te miben látod a skandináv krimik hatalmas sikerét?

Abban, hogy jók. Bevezettek egy teljesen egyedi, hol szociografikus, hol pszichologizáló stílust, amivel az olvasók azonosulni tudnak, hiszen az ő társadalmuk, az ő pszichéjük problémáit is feszegeti, vagy legalábbis hasonlókat ahhoz.

7: Indriðason és Izland egzotikum a skandik terén. Milyen különbségeket, sajátosságot látsz az északi országok emberei között, az európaiakhoz képest?

Őszintén szólva személyes tapasztalom nincs túl sok ezen a téren, és nem is az erősségem az ilyen összehasonlítás. Biztosan lehet találni nemzeti sajátosságokat, de azt gondolom, hogy alapvetően ők is csak emberek, mint mindenki más. Ez ugyan közhely, de tényleg nem szolgálhatok mással, elnézést.

8: Fordítottál fantasyt, gyerekkönyvet, neved mégis a krimikhez köthetőek. Van kedvenc szerződ? Min dolgozol most?

Eddig a legjobban talán Hans Rath és Håkan Nesser könyveivel szerettem dolgozni, és újra szeretném kiemelni a Benedict Társaságot. Hans Rath a humorával, míg a Nesser krimiknek olyan békebeli hangulata van. És a fiktív helyszínnel kicsit meseszerűek. Jelenleg pedig Yrsa Sigurðardóttir „Huldar és Freyja”-sorozatának következő darabját fordítom. Magyar címe még nincsen, az eredeti címe Brúðan, vagyis „A baba”.

                      

9: Van valami érdekes történeted, ami megosztható, találkozások a szerzőkkel? Mesélnél a könyv és a szinkronfordítás miben különbözik? Sejtem, sokban, de mégis, ha hangokban kell gondolkoznod mennyire másabb a fordítás?

Szerzővel találkozás egy volt. Kristina Ohlssonnal, néhány éve, amikor a svéd nagykövetség szervezésében Budapesten dedikált. Remek pillanatot választottam ki rá, egy olyat, amikor a már említett Balázs Istvánnal, abban az időben a főnökömmel társalgott. Úgyhogy a nagy találkozás abban merült ki, hogy én dadogtam valamit angolul, amiben szerepelt az, hogy „fordító”, ő pedig ezt udvariasan mosolyogva tudomásul vette. Volt benne gyakorlatom, mert néhány perccel korábban eljátszottam valami nagyon hasonlót a nagykövettel is.

Szinkronnál kötve vagyok az eredeti megszólalás időtartamához és a karakter szájmozgásához. Különben jön az, amikor a színész szája mozog, de nem jön ki rajta hang, vagy fordítva, már nem beszél, de a hangja még szól.



11: A világhírű jeruzsálemi egyetemi tanár Yuval Harari könyveit mennyire volt más fordítani? Kinek ajánlanád az ő könyveit? A téma alapján (akár krimi, akár más téma) érezhető mekkora érdeklődésre tarthat számot a könyv?

Őszintén szólva nem nagyon volt más, mert olyan olvasmányos stílusban ír, ami nemigen különbözik a szépirodalomtól. Harari könyveit nagyjából mindenkinek érdemes, mindenki tanulhat belőle. Azt hiszem, hogy az érdeklődést egy kriminél is inkább befolyásolja a szerző ismertsége és a könyv marketingje, mint a téma, bár az is lényeges lehet.

            

12: Mennyire lenne nehéz visszaadni a magyar nyelv sajátosságát mondjuk svéd vagy norvégra fordítva, van olyan hazai szerző, akit érdemes lenne lefordítani?

Nemcsak „lenne”, de svéd fordítása például Jókaitól Esterházyig rengeteg írónk műveinek van is. Amiből arra kell következtetnem, hogy nehezen, vagy sem, de a nyelv sajátosságai valahogyan csak visszaadhatók. Szerencsére, mert nekünk műfordítóknak épp ez a munkánk. 


Köszönöm a lehetőséget, hogy szakítottál időt a kérdésekre, további sikeres munkát kívánok, várjuk a további kiváló skandináv krimiket! 

A madártollas gyilkosságok

 James Patterson - J. D. Barker: A madártollas gyilkosságok

                                                            

Az utóbbi időszak legjobban várt könyve. J. D. Barker neve számomra garancia volt, miatta érdekelt 

a regény. J. D. Barker A negyedik majom-trilógiával már a kedvenceim közé került, amit legutóbbi könyvével csak megerősített. Eléggé meglepő is volt számomra ez a koprodukció ténye. James Patterson nem tartozik a kedvenceim közé, pedig a világ egyik legnagyobb példányszámban eladott szerzője. Amit eddig olvastam tőle 3-4 könyvet egyik sem tetszett igazán. Felszínes, kidolgozatlan ötlethalom, forgatókönyvszerű regényei nem vertek le lábról. James Patterson, a világ egyik legnépszerűbb szerzője felkérte Barkert egy közös thriller megírására. Patterson rendre szívesen társult már eddig is más írókkal közös munkára. Szóval ez mindenképpen jó alapötlet volt a kiinduláshoz, de igazán érdekelne, vajon mi motiválta a két szerzőt a közös munkára, hogyan született ez a regény?


Mondhatom, azért hozta a szintet, a könyv olvastatja magát, mégis valahol hiányérzetem maradt. Spoiler nélkül lehetetlen bármit felvillantani, hiszen a szövevényes történet rövid fejezetei, idegesítően darabos tőmondatai, és a folyamatosan változó eseményei misztikus háttérrel megspékelt pszichológiája amúgy lenyűgöző. Pazar akciók sora, azonnal belecsapunk az események közepébe. A végig lendületes történet, ami egy expresszvonat sebességével gázolja le az olvasót, igazi hullámvasút. Több itt a csavar, mint egy barkácsáruházban, a végkifejlet kiszámíthatatlan és meglepő. Váratlan események és megkapó fordulatok sorával találkozik a kedves olvasó. Nagyjából 5-10 oldalanként áll fejre az események menete, változik meg a lehetséges gyanúsított személye és az okok, összefüggések háttere. Mire kezdene valamit összeilleszteni az olvasó, kiderül az ellenkezője sem igaz annak, amit elgondolt. Szóval vitt magával, ez kétségtelen, de úgy a 300. oldal táján egyszerűen elvesztettem az érdeklődésem. A felfokozott várakozás ellenére vegyes érzéseket hagyott, egy kicsit csalódtam. Egy idő után csupán sodródtam az eseményekkel, kapkodtam a fejem, türelmesen vártam a megoldást.


Az akció azonnal megkezdődik már az első oldalakon. A főhősünk, Michael Fitzgerald rendes fickó, kamion-sofőrként dolgozik. Hazatérve lakásába egy idegen nőt talál holtan a fürdőkádjában. Michael rögtön felhívja a húgát, Megan-t, aki pszichológia szakos főiskolai hallgató. A férfi csak ezután hívja a rendőröket. Rögtön sejthető, hogy a két ember között igen szoros a családi kapcsolat, a bizalom jól működik. A múltjuk, családi tragédiájuk, gyermekkoruk traumája folyamatosan, lassan bontakozik ki. Ez adja a feszültséget, olyan hátteret, ami minden képzeletet felülmúl. A regény egyik fontos, legszínesebb szereplője éppen Megan lesz. Michael lesz az első számú gyanúsított, bár állítása szerint nem ismerte a nőt, valaki csapdába csalta. A lehetséges bizonyítékok azonban nem ezt igazolják. Egy kis Holtodiglan-érzetem volt is itt.

Beindul a nyomozás, színre lép két jó figura: Garrett Dobbs nyomozó és Jessica Gimble, az FBI ügynöke összefogtak és versenyt futnak az idővel. A bizonyítékok csak gyűlnek, a tempó egyre fokozódik, a hullák száma is folyamatosan emelkedik, újabb és újabb esetekre derül fény. Minden áldozat mellett felbukkan egy verébtoll is.

Azok a fordulatok, amelyek az olvasót a múltban gyökerező rejtély felé viszik, valóban szórakoztatóak, csakúgy, mint a szerzők által bevezetett többszörös csavarok, tetszett a trükkös cselszövések sorozata. Michael húga, Megan az egyik legkülönösebb és legizgalmasabb karakter, az ő írásos dokumentumain keresztül alakul, változik az események menete, bontakozik ki a múltjuk. A gyerekkori háttér képei elevenek, a traumatizált környezetet,  amelyben a két testvér nevelkedett remekül ábrázolja a krimi. Nem kevésbé meglepő az örökbefogadó szülők személye. A komplex gyilkossági nyomozás lendületes. Egy hírhedt sorozatgyilkos üldözése, Michael személyazonossága, valamint emlékeinek rejtélye játszik jelentős szerepet. Barker tényleg tudja hogy kell pattanásig feszíteni az idegeket, miközben halvány sejtése nincs az olvasónak, hová fog kifutni a történet. Izgalmasak a szereplők, bár túl sokat nem tudunk meg róluk, a pszichéjükbe való elmélyülés azonban jól sikerült.

Az előzőek sikerét meglovagolva a recept ugyanaz, ettől nekem a történet kissé hatásvadász, már vesztett eredetiségéből, nem üt olyan nagyot. Természetesen a végén, ha siker lesz, (ami nem kétséges) meglebegteti a folytatás lehetőségét. A hírek szerint már dolgoznak is a folytatáson a szerzők. Az biztos, hogy sokan el fogják olvasni ezt a könyvet, talán nem csak a hype-nak köszönhetően. Számomra azonban nem ilyen a tartalmas, jó krimi. Ez egy jól összerakott, színes, szagos, kétségtelenül látványos akciókrimi, pszichológiai alapokon. Tény, hogy mozgalmas, végig pörgős, néhol rémisztő is a cselekmény, igazán filmre illő. Mindent összevetve, magával ragadott a történet és kikapcsolt, azonban nem ez lesz életem krimije... azaz: Életem első és egyetlen Omega-koncertjét juttatta eszembe a nyolcvanas évekből. Volt ott is minden vásári huncutság: füst, köd, pazar kosztümök, fényorgia, Kóbor lovon, meztelen lányokkal stb… csupán a zene szorult némileg háttérbe.

    

J.D. Barker számos könyv, például a Dracul és A negyedik majom-trilógia szerzője. A regényeit két tucat nyelvre lefordították, és elkeltek a megfilmesítési jogaik is. 

Barker a New Hampshire-i tengerparton lakik feleségével, Daynával, és lányukkal, Emberrel.

James Patterson: (1947. március 22)

a világ egyik legnépszerűbb szerzője, Alex Cross megalkotója, aki a filmvásznon is feltűnt. A kortárs írók közül az általa létrehozott képzeletbeli hősök bizonyultak a legmaradandóbbnak. Floridában él a családjával.


                                                                                                                             









Agave Könyvek, Budapest, 2021
512 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634199052 · Fordította: Bosnyák Edit·
Megjelenés időpontja: 2021. április 9.

99 magyar vers

99 magyar vers
Simon Márton válogatásában



                                                                          

A Helikon Zsebkönyvek 99. kötete a magyar költészetből merítve stílusosan 99 nagyszerű magyar verset mutat be. A válogatás megtisztelő és nehéz feladata Simon Márton költőre hárult. Mint minden válogatás, lista ez is szubjektív, de átfogó képet mutat. A névsort böngészve valóban sok izgalmas meglepetés várhat az olvasóra. Remek ötletnek gondolom ezt az antológiát. A vers mindig személyes, intim műfaj, hangulatfüggő. 




A kötetben számtalan közismert és elismert név található, azonban biztos vagyok benne, hogy mégis meglepetések sora érheti a kíváncsi verskedvelőket. A válogatás valóban széles skálán mozog, szélesítve ismereteinket. Sokféle verstípust, megközelítést és témát találunk a költeményekben. Az csupán egy izgalmas pillanat lehet, amikor a számtalan alig, vagy kevéssé ismert költő alkotására bukkantam olvasás közben. Ide sorolnám új felfedezésnek a teljesség igény enélkül: Ujvári Erzsi, Urr Ida, Karig Sára vagy Vasadi Péter, Csajka Gábor, Sziveri János, Gutai Magda verseit. Igazán tökéletes és elgondolkodtató volt a két záró vers Málik Roland és Jancsó Noémi alkotásai.




Sokak számára ismert tény, hogy a népszerű írónő, Szabó Magda is költőként kezdte pályáját. Tőle is találunk egy csodás verset a kötetben, de a közismert és nagy nevek közül számomra meglepetés volt Szabó Lőrinc verse vagy Karinthy Frigyes alkotása. Örömmel fedeztem fel Szilágyi Domokos, Hervay Gizella és Baka István költeményeit, hogy most rájuk is vetül picit a reflektorfényből. Megérdemelten, nagyon kedvelem az ő költészetüket is.


A névsorból Nagy László, Fodor Ákos, Faludy György, Orbán Ottó vagy Térey János sem hiányzik. Színes csokor ez a válogatás, hol sok kevéssé ismert vers került be az életműből. Remek verseket alkotott a meséiről közismert Csukás István is, tőle is találunk egy verset a kötetben. Első olvasásra huszonhat vers került a kedvencek közé, ezek mint egy jó füves könyv, hangulat és téma miatt bármikor szívesen olvasható nekem. Motivál, hogy időnként újra elővegyem és beleolvassak ebbe a remek válogatásba, újabb kortárs szerzőket megismerve. Sok új felfedezést téve jó kirándulás volt a költészet oltárához ez a válogatás. A kevéssé ismert alkotók is megérdemelnék, hogy olvassuk és tudjuk a munkásságuk jellemzőit, fontos sarkköveit. Gazdag, érdekes és bőséges válogatást ad a kötet a hazai líra gyöngyszemeiből. 

                  

Simon Márton jó érzékkel nyúlt bele a magyar líra bőségszarujába. A fiatal költő méltán népszerű és kedvelt minden korosztály számára, ezt már bizonyította. Nem csak fantasztikus költő, de jó ízléssel, értéket teremtve-mentve válogatta össze az antológia verseit.

Jó volt megismerni, elmerülni ezekben a költeményekben. Friss hangú, alig ismert verselők munkásságát is megismerni, avagy a már méltán népszerű és közismert alkotók életművéből a felszínre hozni kevéssé ismert kincseket. Ajánlom minden verskedvelő, költészetrajongónak, izgalmas új felfedezéseket tehet az olvasó. Jó versolvasást mindenkinek! Remélem sokaknak fog még tetszeni a kötet! 

ITT a kedvezményes megrendelés lehetősége! 









Helikon, Budapest, 2021
248 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634795933