Nemtelen nemesek

Urbánszki László: Nemtelen nemesek
Jól élni, délig heverészni, és bejutni minden szoknya alá

Első olvasásom az írótól. Remek hangulatú, kalandokban bővelkedő regényt olvashattam. Ez valóban a magyar vadnyugat!

Nagyszerű mesélő, jól megírt karakterek és szép tájleírások színesítik a történetet. Kalandokban nincs hiány! Lecsúszott nemesek, rablók, haramiák, kikapós fogadósnék, marhakupecek a szereplők. Hol véres csaták, hol sikamlós történetek részesei lehetünk, az ízes magyarsággal megírt regényt olvasva.
Olyan szépen mesél, mintha ott lennénk a fogadóban, a tűz körül ülve, vagy a hideg hóban a farkasokkal harcolva. Tét a túlélés!

Ladányfi Bene apjának másodszülött fia, a dolgozni nem szertő, lecsúszott nemes, és a piaci csavargó árva gyerek, Urlas barátsága adja a történet alapját. Kettejük egymásra találása számtalan kaland forrás lesz. Hozzájuk csapódik még a magányos Szabolcs az erdei ember, így alkotnak remek kis csapatot. Baráti összefogásukra, harci erejükre és Bene pörgő nyelvére szükségük is van. Jól kiegészítik egymást. Az olvasót viszi a kalandok sora, benne él a történetben. miközben jól szórakozik a hősök kalandjain.

A remek kártyás Bene a marhakupecektől, rablóktól sem fél, Ő a holtat is kidumálja  a sírból.
Urlas jó tanítványa lesz. Szabolcs magánakvalósága, félszegsége a lányokkal sok humoros kaland forrása. Ízes beszéde üde szín a történetben, humora eredeti.

"Kít napig talán ölíg a' ennivaló, ha jól beosztjuk, gondolta, közben komoran megrántotta a vállát,
és vigyorgott. A holnapon ráérsz akkor agyaskodni, ha megíred. Okos ember ez a nemes, hogy ilyen jókat kitalál."

Nagyon tetszett az íjkészítésről írtak. Sok érdekességet tudtam meg, hogyan is készül e jó íj.
 Szerethető, igazi csibészek, hús-vér karakterek a szereplőink. Afféle "rejtői humor" jellemzi  ezeket az alakokat. Gyönyörű, hangulatos  tájleírások színesítik a regényt. Lírája is gyönyörűséges.

"Az ég fekete takarójában rideg fénnyel tündököltek a csillagok. Néha-néha megzizzent egy gally, amikor elengedte hóterhét, vagy reccsent, mert eltört a súlya alatt.Újra csönd uralta a tájat, a Gerecse erdejében elcsitult az élet zaja."

Elvarázsol, magával ragad, beszippant. Igazi kalandok részeseiként sok  humorral találkozhatunk a regény lapjain. A szereplőkkel lehet azonosulni, Urlas és Szabolcs figurája nagyon kedves, életre való, vagány  srácok. Míg Bene leleményessége, harci tudása irigylésre adhat okot, jó csapatot alkotnak. Valódi farkasok mellett, emberfarkasokkal, rablókkal is megküzdenek. Kitartásuk, erejük példaértékű, ha vesztésre állnak sem adják fel. Történelem egy másik megközelítésben, ami az iskolai könyvekből kimaradt: életképek avagy a  középkori Magyarország alulnézetből. Az egész történetből árad az életszeretet, a túlélni, humorral, leleménnyel, némi huncutsággal legyőzni az akadályokat. Olyan igazi magyar virtus módra.

"Most azonban, közvetlenül a nagyvásár után, nem a lányoké volt a főszerep, hanem a kártyáé. Nemrégiben hozták be Szent István országába az Ördög bibliáját, de a magyar nemeseket mintha az Odafent Lakozó is arra teremtette volna, hogy hajnalig tartó, hatalmas csatákat vívjanak."

Azért a szerencse is mellettük áll. Nagy harcok, a pusztában és a fogadók asztalánál kártyában, buja bókok, borok, és a magyar vidék élete olvasható a lapokon. Mindegyik szereplő a saját boldogulását keresi, ki így ki úgy. Maga a történet kisemberekről szól, nem a lovagok, nemes urak a főszereplők.
Jól szórakoztat, élmény volt olvasni!
Keressétek, olvassátok,  kalandozzatok Benével és barátaival! Jó móka lesz.

A könyvhöz remekül illő, szemet gyönyörködtető szép borítót  Viola Ferenc készítette.


 5/5

Urbánszki László - az Odakint, a pusztában egyedi hangú szerzője - új könyvében esendő emberek indulnak neki a világnak, és keverednek torokszorítóan izgalmas kalandokba. Életművészek, szeretni való csibészek, buja fogadóslányok és veszett emberfarkasok élik világukat a "magyar vadnyugat" színes forgatagában.

http://youtu.be/iCg-D2wzXxQ

www.historiumkiado.eu
www.facebook.com/historiumkiado

   

Historium, Dunaszerdahely, 2013

256 oldal · ISBN: 9788089649006

Aquincum farkasa

 Marcellus Mihály: Aquincum farkasa










Történelmi regényeknél nagyon fontos, hogy igényes, pontos korrajzot adjon. Ilyen tartalmú könyvekből elég kevés van ami még kikapcsol és remekül is szórakoztat. Ha mindezt a magyar történelemhez tudom kötni, az külön öröm! A Historium Kiadó felfedezése után ilyen könyvek kerültek a kezembe. Ez volt a 4. kötet, amit a kiadótól olvastam. Mindegyikre jellemző a remek hangulat, jól megírt történetvezetés. Ez a kötet is kedves darabja lesz a könyvtáramnak. Ezúton is köszönet a kiadónak az igényes kiadványokért!

Marcellus Mihály írásaival nem találkoztam eddig, még álnéven sem. Mint a könyv utószavából kiderül ez egy korábbi, még Michael Mansfield néven megjelent munkája.
Röviden értékelve: Leesett az állam! A történelmi háttérbe egy misztikus kalandregény elevenedik meg. Nagyon izgalmas a történet, végig lekötötte a figyelmem, izgalommal vártam a végkifejletet!
A meglepetés ott sem maradt el, mit tagadjam, én a boldog vég, a szerelmesek egymásra találására számítottam, ám az író, még ott is csavart egyet a történeten. Nagyon jól tette, nem lett szokvány, előre borítékolható a befejezés.

A címből sejthető, mikor is játszódik a mese.  Mert mese ez a javából, történelmi keretben.
A Római Birodalom tönkreteszi a helyiek békés életét. Nem a legkíméletesebb eszközökkel, ártatlan családok, gyerekek esnek áldozatul az oktalan vérengzésnek. A   Hatalom igazságtalanságai döbbenetesek. A vezetők szabad kezet kapnak a csalásra, vesztegetésre. Magyarán: azt tesznek, ami jól esik nekik.
A három " bajtárs" a saját szórakoztatására falvak előre megrendezett felgyújtásával, eraviscus embervadászatot folytat pusztán csak úgy, unaloműzésből. Egy tizenkét éves fiú a főszereplőnk, akinek névtelensége még inkább hangsúlyozza a leigázottak sorsát.  A  Fiú  sorsa megpecsételődött, amint a szeme láttára gyilkolják le a családját. Nagyapja még utolsó erejével különleges erővel ruházza fel. Itt jelenik meg először a misztikum a történetben.

Egyedül, magányosan és elszántan küzd a Hatalom ellen, kevés eséllyel. Rabszolgaként évekig dolgozik a kőfejtőben, várva az alkalmas pillanatra, hogy bosszút álljon.  Az idő neki dolgozik.
Nagyon érdekes volt, hogy a történéseket a leigázott eraviscusok oldaláról láttatja. A Kelta szív alcím is erre utal és a szerelemre, ami erőt ad. Santia színesíti a mesét, ő hozza a szerelmi vonalat a romantikát. 

"Egyetlen időmérő eszköze a vágy volt, mely jelezte az egymás nélkül töltött órák gyors múlását. A szív sietős dobbanásai mutatták a mohó perceket, és figyelmeztették arra, hogy nem várhatnak tovább: találkozniuk kell Santiával."

 Életképeket olvashatunk a korról, szokásokról. A misztikus rész jól adagolt, hihető együtt izgulunk a főhőssel a sikeres bosszúért. Minden gonosz úr elnyeri "jutalmát". A sok ármánykodás, gonoszság nem marad bosszú nélkül. Hősünkre mégis a magány, az erdő vár. Nagyon hangulatos képeket fest elénk az író:

"A ház elnémult, megtelt éji árnyakkal. Az átrium bejáratánál a korinthoszi oszlopok vigyázzba merevedett katonák módjára tartották az emelet homlokzatát.
Árnyékuk az éles holdfényben a sima pázsitra meg a kútra vetődve olyannak tűnt, mintha büszke kolosszusok őriznék a kertet."

" Az erdő jajongott a szélben. Alázatosan hajbókoltak a faágak a végtelen erő alatt, ahogy a vihar haragvó istene végig kaszált a vadon sűrűjén. Dühétől reszketve bújtak el a vadak…"
A regény  nekem Steven Saylor könyveinek méltó párja. Örülök, hogy a kezembe került, keresni fogom az író további köteteit is.
A könyv videó ajánlója és az író honlapja:
http://youtu.be/BbAM9k7O5QU

http://michaelmansfield.hu/

Historium, Dunaszerdahely, 2012

416 oldal · ISBN: 9788097077853

A fogoly királyné

Alison Weir: A fogoly királyné




                                                                       




Alison Weir a történelmi regény koronázatlan királynője.  Lady Elizabeth és Lady Jane című bestsellere a magyar olvasókat is meghódította. Remekül megírt, korhű hangulatú kitűnő olvasmány mind két regény. Új regényében Aquitániai Eleonórával ismerkedhetünk meg. Ki is volt ez az elbűvölő, gyönyörű és művelt  hölgy?

Aquitániai Eleonóra (1122 – 1204 ápr. 1.) Aquitánia  és Gascoigne  hercegnője, Poitou grófnője, valamint Franciaország és Anglia királynője, a késő középkor egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb nőalakja, azon kevés nők egyike, akinek a XII. századbanjelentős szerepe volt kora kulturális és politikai életében. A határozott elvekkel rendelkező, művelt és igényes királyné autonóm személyiségként viselkedett, még szentföldi zarándoklaton is részt vett.

Eleonóra első házassága révén Franciaország, majd második házasságában Anglia királynéja volt, és fiai közül ketten is Anglia királyai lettek. ( Oroszlánszívű Richard és János király )

Két részre osztható a történet.


Az eleje amolyan „szürke” történelmi háttérrel. Eleonóra királyné egy nagyon is belevaló, vagány nő volt, aki még bátran merte is élvezni a testi örömöket. Nagyon is, de ez nem lehet baj. Harminc évesen, tizenöt év házasság és két leánygyermek után, pápai áldással elválik a francia királytól, és feleségül megy a tizenegy évvel fiatalabb Henrikhez. Aki igen potens férfiú, nos erről szól a történet eleje. Szerintem nagyon is emberi dolog, mint ahogyan Henrik ki is nyilvánítja, a szerelem fontos része az életnek, és ők nagyon szerencsésen találtak egymásra. Oroszlánok házassága volt az övék, ahogy a fejezet címe is mutatja. Csodálatosan illettek egymáshoz, ami abban az időben is már-már csodaszámba ment. Nem házassági "kötelességet" teljesítettek, a tizenegy gyermek születésével, hanem nagyon is élvezték a testi együttlétet. Eleonóra vagány, mondhatni merész nő volt az akkori mérce szerint. Ahogyan a Lajossal kötött első házassága gyümölcseit szinte nem is látta, úgy ragaszkodott a Henriktől született fiaihoz. Sőt, itt még a lányok is fontos helyre kerültek anyai aggodalmaiban. Az első 13 év a házasságban is jól működött. Henrik partnerként kezelte a királynőt, véleményére kíváncsi volt, sok dologban szabad kezet kapott.

Ám az ifjú trónkövetelők felnőttek, címet, rangot kaptak, de hatalmat nem. 
A konfliktusok ezzel csak fokozódtak. Innen veszi kezdetét a történet második része. Eleonóra bölcs asszony volt, szemet hunyt a hűtlenségeken, sőt egyik "eredményét" még az udvarban nevelte. Azonban a távollétek sem igazán kedveztek a kapcsolatuknak. Anyaként természetesen a fiai pártján volt, hiába próbálta Henrik királyt meggyőzni, az nem akart osztozni az ifjú királlyal a hatalmon,gyermekeit sokszor mint sakkfigurákat kezelte, a birodalom érdekei szerint jegyeztette el, illetve adott vagy vett vissza címeket, birtokokat tőlük. A királyné vívódásai a fia és a király között igazán jól ábrázoltak:

"– Nehéz egy apának elfogadnia, hogy a gyermekei felnőttek. – csillapította Eleonóra –, és még nehezebb, hogy egy napon a birtokukba kerül, ami az övé. Apád igen büszke a birtokaira. Egyetlen angol királynak sem volt korábban ilyen birodalma. Azt tanácsolom, fiam, légy türelmes, és cselekedj megfontoltan minden dologban.
Fiatal vagy még, és bizonyítanod kell a kiválóságodat."

A házasságuk válsága és a gyermekek uralomra törése csak mélyíti a szakadékot köztük.
" Eleonóra szívében keserűség volt. Több mint egy éve nem látta Henriket: az nem jött el megnézni az újszülött kislányát, Johannát, és még karácsonyra sem jött haza. Ez kegyetlen csapás volt, hiszen azelőtt sohasem töltötték külön a karácsonyt, és Eleonóra még mindig őrizte a benyomást, hogy a dolgok javulóban vannak közöttük. Legalább a gyerekek csalódottságára gondolhatott volna, ha az enyémre nem is, gondolta bosszúsan."

 Eleonóra 10 kemény évet kapott rabságban, bezárva, gyermekeit is alig láthatta. Majd épp a gyerekek határozott kéréseire, ez a rabság enyhült, bár még 6 évig tartott, ám Henrik maga is érezte csak az asszony az, akitől igazán vigaszt kaphat, neki tudta elmondani igazán a gondjait, bajait. Sajnos erre az ifjú Henrik halála vezette rá, a két ember  megtört szülőként újra egymásra talált.
Főleg emberileg, lelkileg volt egymásra szükségük.
Viharos, mély szerelem fűzte össze őket. Bármi történt meg tudtak egymásnak bocsájtani.
Remekül megrajzolja Eleonóra formálódását, lelki vívódásait a keményfejű, csapodár Henrik oldalán. Nagyszerűen ábrázolja Henrik ragaszkodását rengeteg sok szerető, vita után is.
Talán a hangulat az, ami nem úgy jött elő, illetve néha  túl mai, modern köntösbe volt öltöztetve a történet.

Mégis egy emberileg is elgondolkodtató, szép és izgalmas regényt olvashattam. Eleonóra portréja jól megrajzolt, hitelesek az alakok, történések. Szép borítójával illik a másik két könyvhöz.
Kitűnő segítség a családi ki kicsodában a könyv elején található családfa. Nagyon tetszett a regény, másként, mint a Lady Jane, ahol egy naiv, tizenhét éves lányka történetéről van szó. Az talán mint első olvasás adott többet. A történet második részében  itt is hozza a formáját az írónő. Eleonóra rendkívül szép kort ért meg a maga 82 évével. II. Henriket is túl élte, élete utolsó éveit visszavonultan töltötte. Imádott Richard fia és II. Henrik mellé temették el.

Igazán jó volt olvasni, érdekes történet egy szenvedélyes, okos asszonyról, akit a szerelem mellett az esze, műveltsége is kiemelt a kor királynői, asszonyai  közül. Imádta a férjét, ember tudott maradni a rabság évei alatt is, gyermekeiért szembe mert szállni a királlyal is. Olvasmányosan megírt, valós történet.

Ulpius-ház, 2012

ISBN: 9789632547114

Fordította: Tomori Gábor

Hősnők és Írók

Scherter Judit: Hősnők és írók 
Nőnapi elmélkedések


                                                                                   






"Én a figuráimba mindig szerelmes vagyok. A férfiakba is. A nőkbe pedig különösen."








Részlet a könyv fülszövegéből:
Írás közben nővé változni? Lehetséges lenne ez? Egyáltalán: egy író mit tudhat a nőkről, ha férfi?
Igaz volna, hogy a legnagyobb regényhősnőket férfiak alkották? Azt jelentené ez, hogy a férfiak többet tudnak a nőkről, mint maguk a nők? Vagy éppenséggel semmit, s mindez csak az irodalomban valóság?

Scherter Judit nem csupán kilenc mai magyar író portréját rajzolja meg, nem csupán kilenc érdekes egyéniség életművét világítja meg érzékeny kérdéseivel, s barangolja be kilenc íróval ezt a titokzatos vidéket, mely tele van csodálatos női alakokkal és erotikus izgalommal, nem csak felidézi, amit a nőalak a művészetben jelent, hanem arról a különös viszonyról is mond valamit, amelyről mintha mindent tudnánk és semmit sem, és ami az emberiség első napjai óta férfit és nőt, anyát és gyermekét, szerelmest és szeretőt összefűz.
Nők, hősnők, regényhősnők – csodálatos, titokzatos világ.

Kilenc nagyszerű, mai magyar férfi íróval beszélgetett az írónő. Azért csak kilenc, mert egy valaki visszavonta a gondolatait, Rubin Szilárd pedig sajnálatosan váratlanul elhunyt. A kilenc író akikkel beszélgetett Scherter Judit: Darvasi László, Forgách András, Grecsó Krisztián, Háy János, Kukorelly Endre, Márton László, Nádas Péter, Parti Nagy Lajos, Spiró György.

Ők kilencen hogyan látják az irodalmi nőalakokat, rájuk hogyan hatottak, illetve első élményük, találkozásuk, szerelmeikről beszélgettek.  Ők maguk miből építik, alakítják ki a női karaktaereiket, illetve a környezetükben élő nők hatása regényeikre.
Érdekes válaszokat kaptunk! Szinte első komoly női minta, ki más, mint az édesanya lehet, majd az első szerelem, ami akár a Kék Tündér is lehet... a mesék hatása a gyermeki lélekre.
Férfiíróink szerint kik azok a megkerülhetetlenül fontos irodalmi nőalakok? Akiket szinte mindenki kiemelt: Anna Karenina, és Bovaryné. Sajnáltam, hogy Závada Pál nincs a megszólalók közt, mert az ő nőalakját, Jadvigát több írótársa is említi. Érdekes lett volna az ő válaszait is olvasni erről a kérdésekről.Nagyon tetszettek a férfilélek rejtelmeiről való írók vallomásai.
Mert azért jócskán bepillantást nyerünk oda is, miközben magát "A NŐT" próbáljuk megfejteni.

Mindenki a maga sajátos stílusában, ugyanazokra a kérdésekre válaszolt. Nagyon színes, érdekesek az emlékek, válaszok. A beszélgetések végén egy-egy kis jellemző részlet olvasható az írók ismert regényeiből, novelláiból. Kedvenceim tetszettek a leginkább, de Kukorelly Endre és Nádas Péter válaszai is jók voltak arra, hogy felkeltsék az érdeklődésem a műveik iránt. Tőlük ugyanis még nem olvastam. Valamint egy régi adósságom: a Jadviga párnája kötetet "ezer éve" tolom magam előtt... ezt az adósságom hamarosan törlesztem!

Igazi baráti beszélgetéseket olvashatunk, egyáltalán nem sablon válaszokkal. Néhol egyetértettem hasonló élményeimmel, illetve rácsodálkoztam: jéé.... mik vannak! Kire mi, milyen hatással van.
Mi férfiak a nőket hogyan képzeljük, kezeljük, mennyire fontosak, milyen szerepet töltenek be az életünkben. Mitől is "NŐ" a nő?
Óhatatlanul Karinthy idézete jutott eszembe:
"Férfi és nő, hogyan is érthetnék meg egymást amikor mind a kettő mást akar; a férfi a nőt, a nő a férfit..."

Néhány részlet  a válaszokból kedvcsinálónak:
" A kortárs nők között aki nagyon izgalmas volt, akit nagyon szerettem, Jadviga. A bűnös nő, aki valójában csak egy kikerülhetetlen szerelem, egy eleve elrendelt helyzet miatt bűnös. Az örökké vágyott és soha meg nem kapható nő." - Grecsó Krisztián
"Amikor leáll a nemihormontermelés , vagy már nem olyan erős, akkor látszik, hogy a nő és a férfi legfőképpen ember. - Nádas Péter
"Ahogy azt mondom: Hamlet és Othello, úgy mondom: Anna Karenina és Bovaryné. Ez a két nő megkerülhetetlen." - Forgách András
"Én a figuráimba mindig szerelmes vagyok. A férfiakba is. A nőkbe pedig különösen." - Darvasi László
Szerintem nagyon érdekes kis kötetet kapunk, érdekes, élvezetes gondolatokat olvashatnak, akik kézbe veszik, akiket érdekel, mi van a férfilelkek mélyén. Elsődlegesen emberek vagyunk, vágyakkal, érzésekkel. Aztán férfiak és nők, ahogy Nádas Péter mondta.
A nagyszerű borítón Canzi Ágost: Nő képe 1845, festménye látható.

Scherter Judit 1945 augusztusában, Békéscsabán született. Többnyire falun élt, ott nevelte később gyermekeit is.
Budapestre ’84-ben költözött, akkoriban a Monteverdi Birkózókörben játszott, családját alkalmi szellemi munkákból tartotta el. Ez okból kezdett el románcokat is írni – álnéven –, később számtalan interjút, gasztronómiai témájú írást és két könyvet (Nagymamakönyv, Nők délutáni fényben) publikált. Ha teheti, falusi magányban festeget.
Új könyve Hősnők és írók (2013) a Magvető Kiadónál jelent meg.

A könyv kitűnő párja egy másik Magvető által kiadott könyvnek: Kováts Judit - Megtagadva regényének! Ott is női sorsokról olvashatunk megrázó őszinteséggel. 

 Magvető, Budapest, 2013

288 oldal · ISBN: 9789631430707

Egy tucat esztendő

Muhary Zalán: Egy tucat esztendő 





                                                                           












A kalandos és fordulatos regényt így tudnám összefoglalni: Orvoslás, politika és egyházi intrikák a 18. századi Egerben!
Kis történelmi emlékeztető:
Markhot Ferenc (Vittenc, 1718 (?) – Eger 1792.május 25.) a 18. századi magyar orvostörténet kimagasló személyisége. Orvosi tudása messze földön híressé tette. Tevékenységére fölfigyelt Barkóczy Ferenc egri püspök is, aki 1758-ban Egerbe hívta.
 1769. november 25-én nyitotta meg Egerben, az irgalmas barátok kórházában az első hazai orvosiskolát. A Scola Medicinalisnak a nyitó tanévben tíz hallgatója volt. Orvosképzési elvének a maga korában kimagasló voltáról tanúskodik, hogy a hallgatók nem csak elméleti képzést kaptak, de tudásukat kórházi gyakorlattal is fejlesztették; így vált iskolája a klinikai rendszer korai előfutárává. Mária Terézia 1772-ben megtiltotta, hogy az iskola doktori oklevelet adhasson ki. Ezért az intézményt 1775-ben be kellett zárni, de az itt végzett medikusok a Nagyszombati Egyetemen csak csekély tanulmányok után megkapták az orvosi diplomát.

Magyarországon a Kalapos király, II. József uralkodik., Egerben az egyház és  egyéb szerzetesrendek küzdenek a hatalomért (szerviták, ciszterciek, jezsuiták, minoriták, ferencesek, rácok, habánok). 1781 őszén kezdődik a regény. Fontos megjegyezni, bár a történetben több valós szereplő van, maga a történet fiktív. Nagyon izgalmas, korhű, néhol misztikus a történet, amolyan "bepillanthatunk a függöny mögé". Muhary József sebészmester, Markhot tanítványának naplója adja az alapot.
Teljesen szubjektív, egyes szám első személyben meséli el az eseményeket a szerző. Érezhető a gondos és alapos háttérmunka. Tetszett a regény felépítése, nyelvezete is illett hozzá, adta a hangulatot. Itt említeném meg Kovács Péter szemet gyönyörködtető grafikáit is. Csodaszépek, illenek ide, még hihetőbb, még valósabb a történet.

A történéseket Miklós a minorita szerzetes öngyilkossága indítja el... erről a két orvos gyorsan kideríti, bizony ez egy álcázott gyilkosság volt! Nincs megállás, pörögnek az események a püspöki könyvtárban, palotában épp úgy, mit az Eger alatt húzódó pincerendszerben. Micsoda titkokat rejtenek ezek! A korabeli város eleven és színpompás képekkel jelenik meg a regényben. Nem csak az eltűnt ládákat, titkos iratokat, könyveket, gyémántokat. Helyszínként feltűnik Bécs, Budapest, részesei lehetünk több hónapos országgyűlésnek, titkos császári látogatásnak is. Markhot és Muhary valós  küzdelme az orvosi iskoláért, a politika kereszttüzében elgondolkoztató. Szívhez szóló volt olvasni az idős mester haláláról:

„A jó pap holtig tanul, a jó orvos pedig a pap halála után is.” 

Igaza volt, Esterházy alatt tovább fejlődtünk, és a Mester halála napjáig küzdött. Bár az orvosi iskola ügye másodszor is elvérzett, de a betegeit nem hagyta cserben, búskomorságán felülkerekedett. Most viszont elment. Messzire és végleg. Itt hagyott."
Emberi sorsok, egyéni drámák, harcok, intrika bőséggel. Lendületes, élvezetes olvasmány.

A kötet végén található "ajánlott irodalom" remek kiegészítést ad, a szövegben előforduló korabeli szavak, események magyarázata is a lapok alján rögtön olvasható. Minden történelem iránt érdeklődőnek ajánlom.Akár, mint helytörténeti kalandregényt is. Magával repít egy eltűnt korba, sétálhatunk gondolatban  a barokk Egerben. Mesélnek az utcák, épületek, könyvek. Nagy öröm volt olvasni, napokkal később még él bennem a történet, örülök, hogy a kezembe került! Végre egy kiadó, akinek fontos a magyar történelem! Személyes kedvencem Eger, így még érdekesebb élményt kaptam a könyv által. Bár Muhary Zalán a legenda szerint valóban élt a múlt század elején Egerben, (1892. december 12-én született) ez esetben most írói álnévről van szó a szerző személyét tekintve. Aki valóban Egerben él és orvos, járatos az orvoslásban, ismeri az idevágó történelmi dokumentumokat.











Köszönet a Historium Kiadónak.
 A kötet videóelőzetese:
http://youtu.be/BieVSjyn9Ic
 A barokk Eger:
http://youtu.be/tLbTyW6VHyY

Historium, Dunaszerdahely, 2012

312 oldal · ISBN: 9788097077891 · Illusztrálta: Kovács Péter 

A háború gyermeke

Benyák Zoltán: A háború gyermeke











„A háború: különleges élmény. A háború: életforma. A háború: rend."





Rövid, de annál érdekesebb Benyák Zoltán: A háború gyermeke regénye. Úgy ír a háborúról, annak hatásairól, hogy magát a harcokat, a frontvonalakat nem is közelítjük meg. Az olvasót a háttérben zajló események kötik le. Mégis döbbenetes, magával ragadja az olvasót!

1933-ban Berlinben a híressé vált könyvégetéssel indul a történet. Sophie Andersch történésznő egy régi térképet keres. A nácik is. Sophie elrablása igen árnyalt, hiszen közlik vele ő nem fogoly a wewelsburgi kastélyban, hanem addig nem mehet el, amíg a náci régészprofesszorral meg nem fejtik a térkép titkát. Ez bizony évekbe telik. A lány naplófeljegyzéseiből megtudjuk: zsidó férjétől és 4 éves kislányától szakították el. Egy eleve kudarcra ítélt szökési kísérlet után kényszerítik, hogy a professzorral a tibeti hegyekig menjen a Hold gyermekeit megtalálni.

Sophie kalandjai persze ott még nem érnek véget. Itt egy hirtelen fordulattal már egy új fajelmélet is a képbe kerül. Ez erősen emlékeztetett Mengele elhíresült "ikerkísérleteire".
A tibeti hegyekből szereplőink az Antarktiszra menekülnek, ami már már "Verne-i" fordulat.

Van kaland bőven, az öt fejezetben! Az események végkifejlete elgondolkodtató. Remélhetőleg nem lesz újabb világégés. Hiszen mindannyian a háború gyermekei vagyunk, akár mint túlélők, akár mint késői utódok!
" – Nem csak a gonoszok végzik a pokolban, Otto, hanem a szolgáik is. A bűn alól nincs mentség."

Benyák Zoltán, avagy Jonathan Cross honlapja:
http://www.jonathancross.hu/


Videóelőzetes a Youtube-on:
http://youtu.be/mTvabsvttVQ

A könyvért köszönet a Historium Kiadónak!
http://youtu.be/mTvabsvttVQ

Historium, Dunaszerdahely, 2012

208 oldal · ISBN: 9788097077860

Megtagadva

 Kováts Judit: Megtagadva 








"Soha nem akartam emlékezni. Egész életemben próbáltam elfelejteni mindazt, ami történt. Hiába, nem szabadulhatok.”







Ezekkel a sorokkal záródik Somlyói Anna visszaemlékezése az életéről, amit összetört a háború. Somlyói Anna vidám, önfeledt diáklány volt a történet kezdetekor 1942-ben. 

"A '42-es volt az utolsó tanév, amikor szeptemberben rendesen megkezdődött, júniusban pedig befejeződött a tanítás"

A világ nagy változásai hogyan hatottak a hatodik gimnazista lány egész életére, erről olvashatunk a könyvben. Hogyan lett felnőtt nő, élte túl a háború borzalmait. Milyen hatással volt az ő fiatal lelkére, világlátására, gondolataira  a világégés. A holokauszt borzalmát nem lehet elfeledni. Amikor a legjobb barátnőjét családostul elviszik értetlenül áll a történtek előtt, akkor még kalandnak tűnik, hogy kenyeret csempésszen be a táborba Goldberger Etának. Látni a többiek kiszolgáltatottságát, megérteni azt, amit nem lehet.

Aztán jön a szomorú valóság. A szeretett édesapa behívója, majd a borzalmak csak fokozódnak. Látni elpusztulni az ismerősöket, szeretteit, az éhínség, a túlélés reménye, felfogni a felfoghatatlant. Olvasni is döbbenetes, átélni egészen más. Kováts Judit nagyszerű mesélő, magával ragadóan írja, tárja elénk a kor összes borzalmát. Ott vagyunk Annával lélekben a történetben. Anna története nagyon is szubjektív, az ő szemszögéből éljük át, látjuk a történelmet. Hiteles, pontosan megrajzolt alakok adnak képet a közelmúlt borzalmairól: "málenkij robot",egymás beárulása, az élelem hiánya, a félelemről. Túl kellett valahogyan élni!

Amikor minden Egész eltörött, nem csak a feldúlt házak bútorai, emberek élete omlott össze egy pillanat alatt.Most a cserepekből egy húsba vágóan őszinte embermesét olvashatunk ki. Az elmondás, talán oldja az egész életre kiható félelmet, fájdalmat. Nagyon megindító rész volt, amikor Anna az elveszett szerelemről emlékezik, Andrásról, akivel szinte alig kezdődött el köztük valami, már eltépték egymástól őket. Az első mély érzések egy életre elkísérik a lányt.

"Ébren és álmomban, mindig őt vártam. Akartam, hogy jöjjön, bár tudván tudtam, hogy nem jöhet, mert még húsz éves sincs, és messze áll a nősüléstől, mert a felnőttek semmit nem tudnak a szerelmünkről, és mert a leventékkel valóban elment nyugatra. Akartam hogy jöjjön, és rettegtem, mi lesz, ha megtörténik a lehetetlen. Mocskosan, megrontva, összepocsékolva, hogy kellenék neki vagy bárkinek a világon?"

 A fülszövegből egyértelmű már, mi is történik Annával, és sok sok magyar asszonnyal, leánnyal. Nem csak a tankok,a bombák okoztak hatalmas pusztítást. Ami a lelkekben lezajlott arra talán csak az idő lehet gyógyír. Lehet? Lehet ezt elfelejteni? Szembe nézni a múlttal, még ma sem könnyű. A fájdalmak sokszor feloldhatatlanok maradnak. Mindenkinek a kezébe adnám ezt a könyvet. Érték van benne!
A könyv borítója drámaian egyszerű, kifejező.

 http://youtu.be/bxgHvx_75wE

A könyvről további infók, hírek dedikálásokról, közönségtalálkozókról:
  www.facebook.com/megtagadva

Néhány szó a szerzőről:

Kováts Judit író, korábban történész-levéltáros.

Számos tudományos munkája – kötete, tanulmánya, szakcikke – jelent meg a 19. századról, azon belül is a reformkorról. Kutatási területei közé tartozott a hadtörténet és a katonai térképészet is. Elbeszéléséket, novellákat, tárcákat publikált különféle irodalmi folyóiratokban és portálokon. A Megtagadva az első regénye.

 A szerző portréját Csutkai Csaba készítette.

 Magvető, Budapest, 2012

256 oldal · ISBN: 9789631430370