Néma üvöltés

Martin Pistorius: Néma üvöltés













Használhatnék nagy szavakat itt és most az sem lenne túlzás. Bajban vagyok ezzel a könyvvel. Meglepett, megdöbbentett. Hol iszonyún sajnáltam Martint, hol a könnyeimmel és érzéseimmel viaskodtam.
Ezt tényleg el kellene olvassa mindenki, mert a történet nagyon NEM MINDENNAPI!
Igen, döbbenetes, megrázó és tanulságos... és elgondolkodtató, mind ez egyszerre. Minden túlzás nélkül szerethető és erőt is adhat sokaknak. Képzeljük el, nem inkább ne! Valós, megtörtént esetet olvashatunk, ez NEM az írói fantázia műve. Ez maga az élet! Nézzük mi is történt ami Martin életét megváltoztatta.

Boldog család: papa, mama és a gyerekek. Martin 12 éves, okos, érdeklődő gyermek. Aztán egy napon hirtelen belázasodik, nyelni is alig tud, nincs hangja,  majd fokozatosan leépül az ismeretlen betegségtől. Az orvosok is tanácstalanok, vizsgálják, tömik gyógyszerekkel.. majd 1 év után feladják. Elképesztő ez minden szülőnek, látni a tehetetlenséget, és az ép, egészséges gyerekük "elvesztését". Martin a saját teste foglya, kiszolgáltatottá válik, éber kómás állapotba kerül hosszú évekre. Lát, hall és érez, de önálló cselekvésre nem lépes.

Évek telnek el, majd, kezd tisztulni az értelme, egyre többet érzékel a külvilágból. Sajnos, mindezt
Ő nem tudja jelezni, a világ pedig nem igazán figyel rá. Ott van. lát és hall, de nem tud viszont kommunikálni. Némán üvölti a világba fájdalmát.

"Huszonöt éves vagyok. A legelső múltbeli emlékképeim mégsem a gyerekkoromhoz kötődnek, hanem ahhoz a pillanathoz, amikor – az ismeretlenben való bolyongás után – visszatértem az életbe."

Mindent pontosan ért, érez, de jelezni nem tudja, amíg egy gondozónővér felfigyel Martinra, egyszerűen csak kicsit jobban figyel rá. A csoda elkezdődik, újabb állapotfelmérések, kezelések, kúrák miközben a család csodával határos módon nem hullott szét. Pedig jó esélyük volt rá, közel jártak hozzá.
Nem volt könnyű, anyukáját jobban megrázta, megviselte fia "elvesztése". Egyszerűen egy idő után magát okolta a történtekért és nem tudott mit kezdeni a saját fiával. Édesapja volt, aki végig hitte, Martin meg fog gyógyulni! Martinnak is apa volt a ments vára, ő hitt és bízott a fia felépülésében.

"Tizenkét óra múlt, tehát édesapám nem egész öt óra múlva értem jön.
A nap fénypontja mindig a délután öt óra, mert Apa akkor vesz fel, és végre haza mehetek."

Martin a világból végig mindent érzékelt, látott:  azt is, hogyan vesztik el türelmüket a szülők, hogyan félti a két egészséges gyermekét az anyja és valljuk be, igen nehéz lehetett az életüket Martinhoz igazítani.
Gondozása, ellátása komoly és hosszú, évekig tartó feladatot adott szüleinek. Amihez az anyagi háttér is komoly összeget jelentett. Ám itt az olvasó már átgondolhatja azt, mennyire sokat ér az egészség. Az, ami másnak természetes...

"Egy-egy különösen heves összeszólalkozást követően előfordult, hogy Anya kirohant a szobából. Egy alkalommal azonban Apa unta meg: beültetett az autóba és elhajtott. Fogalmam sem volt, visszamegyünk-e még valaha, mindenesetre úgy éreztem, hogy mindez az én hibám, hogy én tettem tönkre a családot. Mindezért én vagyok a felelős."

Martinnak remek, ironikus megfigyelései vannak, az őt körülvevő, sajátos világról, ami humort is hoz a feszült drámába:

"Bár e sok nő egyénisége különböző, egy dologban mind megegyeznek: imádnak trécselni, fecsegni és pletykálni..."

"Megfigyeléseim szerint a nők társalgása során három téma tér vissza rendszeresen: a férjük, akivel gyakran elégedetlenek, a gyerekeik, akik rendszerint csodálatosak, és a testsúlyuk, amely mindig több a kelleténél."
 
Ezt a csodát, ami megtörtént el kell olvasni, ahogy Martin visszatér az életbe, mire képes az odafigyelés és a hit, no meg a szeretet! A történet talán egyszeri és megismételhetetlen, miért is ne lehetne ez isteni csoda. Mindenkinek adhat reményt, vigaszt, aki kicsit is hasonló helyzetben él.
A fiatal szervezet regenerálódásához ez is adhatott erőt és segítséget. Ez maga a valóság.
Ma Martin boldog férj, megtalálta párját. Persze a múlt nyom nélkül nem múlik el, minden nap egy újabb kihívás, de ez egy szerető társ mellett már könnyebb, még kerekesszékkel is.

Megrázó és elképesztő Martin története, megfigyelései a  bentlakásos intézetek dolgozóiról, az őt ért szexuális megaláztatásokról, egyéb aljas dolgokról írt sorai. Amikor a legalapvetőbb dolgokat sem tudta közölni, talán megérthetjük a helyzetét.  Nem szabad feladni és a csoda megtörténik, létre jön!!
Figyeljünk egymásra.
 


Athenaeum, Budapest, 2013

ISBN: 9789632932545 · Fordította: Mente Éva 

Szakítópróba

Cora Carmack: Szakítópróba

                                                     


                                                   







A könyv fülszövege:
Szüzesség.
Bliss Edwards hamarosan végez a főiskolán, de még nem veszítette el. Mivel megelégelte, hogy
már csak ő szűz a barátai közül, elhatározza, hogy a lehető leggyorsabb és legegyszerűbb módon fogja orvosolni a problémát: egy egy éjszakás kalanddal. A dolog azonban nem úgy sül el, ahogy tervezte. Pánikba esik, és faképnél hagy egy elképesztően helyes srácot meztelenül az ágyában, ráadásul olyan indokkal, amit senki sem venne be.
És ha ez még nem lenne elég kínos, amikor megérkezik az utolsó félévének első órájára, döbbenten ismeri fel az új tanárát. Őt hagyta ott nyolc órával korábban meztelenül az ágyban…

A fentiek alapján egy mókás, vidám, kalandos "szüzességelvesztésre" számítottam. 
Valami kis hiányérzetem mégis van, annak ellenére, hogy a könyv elég szórakoztató, friss, olvastatja magát. Hiányoltam egy mélyebb tartalmat legalább... miért is volt még mindig szűz Bliss huszonpár évesen...? Rossz tapasztalat, várta a herceget? Alkalom nem volt? Bár a nők hajlamosak "túlagyalni", bonyolítani a dolgokat. Anyucinak is több szerepet adtam volna, érdekesebbé tehette volna a történetet. Az adódó véletlen, mármint: épp azt a pasit szedi fel egy bárban, aki az új tanárja lesz, és aki még mindezek tetejébe természetesen sármos, fiatal, szabad pasi, és épp ott kap lakást, ahol a lány is lakik. Kicsit túl sok véletlen. Disney-hercegnős, mai történetté vált az egész.
Persze, némi élettapasztalattal már könnyebben gondolkodik az ember. Pontosan tudom mekkora "probléma" lehet, a szüzesség...

 "Az életben néha az ijesztő dolgok a legértékesebbek."

Ráadásul a lány szép, és még okos is, talán túlságosan is. Veszélyes kombináció lehetne. Van egy vagány, belevaló barátnője is, aki minden áron akar segíteni neki. Néha már zavaróan.

" – Ha nem vagy leszbikus, és nem Jézusnak tartogatod magad, akkor csak nem találtad meg a megfelelő pasit vagy mondjam inkább, hogy a…..megfelelő dákót."
 Amúgy nem is értettem igazán: miért akkora nagy probléma 22 évesen,HA még szűz..?

Bonyodalom akad, amit az ijedtség, tapasztalat hiányára lehet fogni. A férfi-nő barátság is szóba került érintőlegesen, mármint: létezik ilyen..?  A színházi próbák színesítik a sztorit. Jó volt olvasni, hiszen ami a színpadon történt, azt az élet is produkálta, érdekes keretet adtak a sztorinak. A barátnő, Kelsey alakja és Cade figurája szimpatikusak voltak. Talán jobban is mint a "tökéletes" Garrick..
A macskás kifogás pedig, egészen eredeti ötlet! Az, hogy ezek után elmegy és örökbe fogad egy cicust... .Hamlet a lány macsek, aki utálja a saját gazdiját. Aztán gyorsan vége is lett.
Összességében a lány túlragozta a dolgot, és erről szólt az amúgy könnyed történet.
Nincs benne sok csavar, se dráma, mégis szórakoztató. Sajnáltam, több is lehetett volna ebben a sztoriban. A tizen-huszon éves lányok bizonyára imádni fogják. Igazi kikapcsolódás, laza, nyári, egyszer olvasós strandkönyv.


Content 2 Connect, Budapest, 2013

ISBN: 9786155248108 · Fordította: Lukács Andrea

A szerzőről:

Cora Carmack egy huszonegynehány éves író, aki huszonegynehány évesekről ír. Sok mindennel foglalkozott már életében. Volt unalmas munkája (pl. egy hipermarketben), izgalmas munkája (pl. színházban), stresszes állása (pl. tanárként) és álommunkája (pl. az írás). Imádja a színházat, az utazást és bármit, ami megnevetteti. Szereti a szereplőit a lehető legképtelenebb helyzetekbe hozni, és miközben segít rajtuk, megpróbálja őket összeboronálni valakivel. Hiszen a kétbalkezes embereknek is szükségük van szerelemre… 

Gyere haza

Jodi Picoult: Gyere haza





 "Minden élethez tartozik kísérőzene."








Már nem számít újnak ez a könyv, (2012. májusi megjelenés), mégis érdemes, érdekes kézbe venni, aki még nem olvasta.
Volt szerencsém olvasni akkor, és amiért elővettem újra az egy skandináv krimi miatt volt. Spoiler nélkül: ott az áldozat válása után összeköltözik barátnőjével, és tizenéves lánya is fel-fel bukkan a történetben, és a "férfiasságában" megsértett férj is.... Valahogy egyből Picoult könyve ugrott be, pedig ez nem kimondottan krimi.
Jodi a kapcsolatok mélységét, lelkét írja meg ebben a történetben.

"– Beszüntethető a szeretet csak azért, mert nem olyanok vagyunk, amilyennek akarnak?"

 A könyvről röviden: Max kertész, Zoé zeneterapeuta, negyvenéves. Valaha boldog házasságuk gyermek nélkül maradt, hiába tettek meg mindent. A többszöri hiábavalóan görcsös próbálkozások, vetélések megviselik a kapcsolatukat. Nem csak érzelmileg, de anyagilag is eltávolodnak egymástól. Max már csak mint "lehetséges kéznél lévő donor"-nak érzi magát, és nézi párja egyre reménytelenebb, elkeseredett próbálkozásait. Ő feladja, belefárad. Elválnak.

"– Miről beszélsz? Még mindig akarlak!
– Te a spermámat akarod. Ez… ez a baba-dolog… sokkal nagyobbra dagadt, mint mi ketten. Már nem is ketten vagyunk benne. Csak te és a gyerek, akit, úgy látszik, nem kaphatunk meg, és minél nehezebb lesz, annál több levegőt szív ki a szobából, Zoe. Nekem nem maradt hely."

Max gondjaiba nagyon bele tudtam képzelni magam, átéreztem mennyire fontos lenne ez a gyerekdolog neki is, az önértékeléséhez, ami romokban hever, hiszen még egy gyereket sem
tudott produkálni. A nők pedig két dologért mindenre képesek: legyen avagy ne legyen gyerekük. Néha bármi áron is.

"Közismert, mi mindenen mennek keresztül a nők, akiknek nem lehet gyerekük – de a férfiakról
nem szól a fáma. Úgyhogy hadd mondjam most el: lúzereknek érezzük magunkat. Valamiért nem vagyunk képesek arra, ami másoknak próbálkozás nélkül is sikerül…"

Nagyon jól ábrázolt férfilélek Maxé, aki ugyan úgy szenved, ám ereje elfogy és nem akarja görcsösen, mindenáron a gyereket. Élhetnének teljes életet gyerek nélkül is. Mégis elengedik egymást.

A válás után lép a képbe Vanessa, aki iskolai felügyelő. Zoé teljes lelki-testi depresszióban van kilátástalannak, értelmét vesztettnek látja életét 40 évesen. Kezdeti barátságuk szerelemmé érik,
amit nyíltan vállalnak. Azonban a társadalom és az egyháza támadásának vannak kitéve, főleg,
mikor a Zoé és Max lefagyasztott embriójáért indulnak harcba. Mert ez harc a javából!
Max eleinte természetesen hallani sem akar a dologról. Vanessa megszülné a babát, innen övé
a főszerep. A boldogsághoz MINDENKINEK joga van! Még mindig jobb 2 anya mint egy sem,
illetve egy távoli, de szerető apa.

"nem a nemi identitás a fontos egy családban, hanem a szeretet. Nincs szükség egy apára meg egy anyára, sőt még két szülő sem szükségszerű. Csak egyvalaki kell, akire számíthatsz."

Az egyházat képviselő, már-már szekta szerű elveket valló pap szerepe nagyon megosztó, szinte "bicskanyitogató" érvei, ellenségeskedéseivel kimondottan negatívvá válik. Talán Jodi így nyilvánít véleményt a kérdésről. Izgalmas mellékszál Zoé munkája, annak bemutatása. Kimondottan érdekes egyik tanítványával,  Lucyval való kapcsolata. Kár, hogy a végére ez nem zárul le, elvarratlan marad.

"Ez mindenkire igaz: a zene, amelyet választunk, tisztán tükrözi, kik vagyunk igazából."
"A zene, amit hallgatunk, talán nem határoz meg minket.
Viszont piszok jó kiindulási pont."

A könyv érdekessége, hogy fejezeteihez egy-egy zenét is társítottak, melyek Jodi Picoult honlapján meghallgathatók és letölthetők.
5 ember küzdelme egy gyermekért, aki a boldogságot jelenti nekik, HA megszülethet!

Mindehhez a homoszexualitás, vallás nehéz témák, de nagyon
is érdemes elolvasni! Szívből ajánlom mindenkinek. Nem nyári "strandkönyv", attól jóval többről szól! Felkavaró, mély érzésekről, érzelmekről az egymáshoz való viszonyainkról, elfogadásról, a boldogságról, annak kereséséről. Biztosan megosztó lesz sokaknak a két nő szerelme miatt. Jodi Picoult ismét egy remekül megírt, mai  történetet tár elénk, semmi kiábrándító nincs a két leszbikus nős szerelmében sem, nagyon árnyaltan ír róla.




 "Zoe énekhangjának melegsége olyan, mint egy csésze tea egy esős délutánon, mint egy pokróc a didergő vállán. Sok nőnek szép a hangja, de az övének lelke van."

" Először is, a homoszexualitás nem életstílus, hanem adottság. Másodszor, nem határoztam el, hogy a nők vonzanak, csak vonzódtam hozzájuk. Maga eldöntötte, hogy a nőket választja? Serdülőkorában történt? Vagy amikor érettségizett? Szerepelt a felvételi kérdések között? Nem. A homoszexualitást ugyanúgy nem választjuk, mint a heteroszexualitást."

 Örültem a két nő boldogságának, és Max is apává lett, így szép befejezést kapott a történet, olyan, "mint a mesében", boldogan éltek, míg. Megküzdöttek érte!

 4,5/5

 Athenaeum, Budapest, 2012

472 oldal · ISBN: 9789632932071 · Fordította: Sóvágó Katalin
http://www.jodipicoult.com/ 

Férfiak földjén

Hisham Matar: Férfiak földjén                                                                                                          

                                                                  

Az Animus Kiadó igazi könyves csemegével jelentkezett a könyvhétre. A már megismert, megszokott Harry Potter sorozat és a Skandináv krimik népszerű kiadója egy szépirodalmi csemegét kínál az olvasóknak. Nézzük ki is az író, Hisham Matar:

1970-ben született New Yorkban, líbiai szülők gyermekeként. Apja Líbia ENSZ delegációjának tagja volt. Hisham 3 éves volt, mikor a család visszatért Tripoliba. Ott éltek 9 éves koráig, amikor is menekülniük kellett. Apja a Kadhafi-rezsim politikai üldözöttje lett. Matar 16 éves koráig élt és tanult Kairóban, majd Londonba költözött, és építészmérnöki diplomát szerzett. Már Londonban kapta a hírt, hogy apját elrabolták és visszahurcolták Líbiába. Matar 2010-ben hallott utoljára apjáról.
Férfiak földjén című regényét 23 nyelvre fordították le, ezaz első munkája volt, ami rögtön felkerült a Booker-díjra jelölt kötetek listájára. A következő kötete már magyarul is előkészületben van.

 A könyv története egy igazi családi portré a Kadhafi-rezsim alatt. Szulejmán 9 éves kisfiú szemén át ismerjük meg a történetet. ( aki nem nehéz kitalálni maga az író, Matar ).

 "Az utolsó nyarat idézem most fel, az utolsót, mielőtt elküldtek. 1979 volt, és a nap betöltötte az eget. Tripoli ragyogva és mozdulatlanul nyúlt el alatta."

Az  önfeledt játék, gondtalan gyerekkort beárnyékolja az imádott apa egyre többszöri el-eltűnése, anya félszeg rettegése. Mindebből eleinte alig érzékel valamit a gyermek, de figyelmét több különös dolog is felkelti, érzi valami történik, valami nincs rendben. Egy alkalommal a város főterén észreveszi apját, akiről úgy tudja, üzleti úton van, s bár még parfümje illatát is érzi, ahogy elmegy mellette, apja egy pillantást sem vet rá. Ettől kezdve válik a világ egyre félelmetesebbé a kis Szulejmánnak. Látja anyja tétova szenvedését, idegességét, és mivel nem kap csak kitérő magyarázatokat nem igazán tud mit kezdeni a kialakuló helyzettel. Ő maga is szomorkodik és próbálja a megoldást megtalálni. Kemény, férfias ez a világ.

"Bementem nézni az alvó mamát. Leültem mellé, és először megbizonyosodtam róla, hogy egyenletesen emelkedik és süllyed a mellkasa. Felidéztem a szavakat, amiket előző este mondott: „Mi egy lélek két fele vagyunk, egy nyitott könyv két oldala” – a szavakat, amelyeket kellemetlen ajándéknak éreztem."

" Annyira szerettem volna tenni róla, hogy mama boldog legyen, olyan boldog, amilyennek akkor tűnik, ha papa otthon van. Bár, igazából nem is boldogság volt az, ami akkor eltöltötte, hanem önbizalom vagy valami ahhoz hasonló."

Szerencsére mi nem láttunk, nem éltünk át háborút, most erről olvashatunk ebben a könyvben. Milyen az, amikor a barátoktól is félni kell nem lehet kimondani a gondolatokat, illetve halál jár mindenért, amit az adott rendszer rossznak ítél.

A zsarnokságról, diktatúráról, személyi kultuszról írtak ismerősek voltak, mert az elnyomás az mindenütt elnyomás. Itt aztán férfinak lenni sem könnyű, nemhogy nőnek, gyereknek.
Borzalmas dolgok ezek egy nyíladozó értelmű kisfiúnak. Míves mondatai vannak.  A szerető szülők féltése, a tehetetlenség érzése, a vágy a boldogabb életre áll a központban.

Matar műve sok minden lehetett volna, de ezekből csak felvillant valamit jelzésszerűen: fejlődésregény, anyaregény, aparegény, történelmi regény, regény a totalitarizmusról. Valahogy minden téren megmaradt a jelzések szintjén, anélkül hogy hozzáadott volna bármit is ahhoz, amit eddig is tudtunk, láttunk, olvastunk erről az időszakról, erről a Líbiáról.
Matar személyes tapasztalatai képet adnak erről, de kevéssé tudunk a hetvenes évek Líbiájának életébe bepillantást nyerni. Szulejmán sem érti ezt a személyi diktatúra miatt megváltozott világot, nem találja benne a helyét. Gyermeki lelkébe a gyanú és a félelem költözik. Az elvett gyermekkor mély sebeket hagy a lelkében. Nem érti miért is akarnak "megszabadulni" tőle a szülei, mikor elutaztatják Egyiptomba.....később érti meg, ez volt a menekülés egyetlen módja.
Szomorúan olvastam ezekről a dolgokról. Hihetetlen mit tud tenni a politikai diktatúra. Ez a regény tényleg elgondolkodtató, mély érzésekről mesél egy távoli országból. Érdemes elolvasni!

4/5

Animus Kiadó, 2013
288 oldal · ISBN: 9789633240984 · 

Fordította: Tóth Tamás Boldizsár

Akvárium

Tóth Krisztina: Akvárium

                    

Bevallom, én igazából MOST 2013-ban első regénye megjelenésekor fedeztem fel Tóth Krisztinát. Eddig csupán
a Nők Lapjában írt rövid kis tárcáit olvastam. Tudtam előző köteteiről, azok sikeréről, de most az első regénye lett az első olvasásom. Tagadhatatlanul elvarázsolt, tetszett a stílus a történet az elsőtől az utolsó mondatig magával ragadó, fanyar, majdhogy nem fekete humora zseniális! Figurái valósak, életszerűek.

      

Tóth Krisztina: 

Első kötetét Radnóti Miklós emlékéremmel jutalmazták, amely 1989-ban jelent meg Őszi kabátlobogás címmel. 2001-ben Porhó címmel a Magvető Kiadó jelentette meg az addigi életművét bemutató verseskötetét. A kiadványt az ezredforduló egyik legjelentősebb magyar irodalmi vállalkozásaként értékelték és elnyerte a rangos Palládium-díjat.
2004-ben az Édes anyanyelvünk pályázat első helyezettje lett vers kategóriában a Síró ponyva címet viselő kötet. 2005 óta vezet szemináriumokat a József Attila Kör Irodalmi Egyesület (JAK)  prózaírói, költői, műfordítói és kritikaírói kurzusain. 2000-ben József Attila díjat kapott, 2007-ben Márai díj, majd 2009-ben Magyar Köztársaság Babérkoszorúja díjjal ismerték el eddigi munkásságát.

A regény három részből áll: az első a jelenbe enged bepillantást Vera kislányát és Klárimamát ismerhetjük meg. Klárimama elég fura figura, minden tette ellenére mégis szimpatikus alakja a történetnek. Éli a maga kis életét, és nagyon is jól érzi magát a bőrében. Szemléletes bemutatása, sokat elárul. Klárimama szabad és független személyisége szeretni valóan kedves jelensége e történetnek.

"Egyáltalán nem olyan volt, mint egy normális nagymama: rúzsozta a száját, idegborzoló ízléstelenséggel öltözködött és állandóan hazudozott."

A második rész teszi ki a regény gerincét: visszakanyarodunk Vera ovis korához és felnőtté éréséig, esküvőjéig követhetjük életét, ami igen csak érdekesen, izgalmasan alakult. 

Edit néni és Jóska bácsi, akik felnevelték a maguk szoba-konyhás nyomorában Verát, meghatározó alakok. Edu, a sérült, nácik által lelkileg is megnyomorított, gyerekként kezelt testvér mellett éli mindennapjait Vera. Edit néni szigorúsága racionális gondolkodásával fogja össze a kis családot:
ő mindig tudja mikor, kinek mit kell tennie, mi a jó... rájuk telepszik, uralkodik rajtuk. Erős egyéniség. Amolyan mindig csak mindenkinek jót akarok, majd én tudom mit és hogyan típus.

Egyik legszebb pillanat amikor Jóska bácsi igazi akváriumot akar és meg is valósítja tervét. A
felsőbb réteg jólétét is szimbolizáló akvárium nagyon idegen a komfort nélküli lakásban. Jelképpé válik. Nagyon magyar, szürke, komor és szívszorító. Mégis, a fájdalom és szenvedés ellenére Tóth Krisztina úgy adagolja ezeket az érzelmeket, hogy emészthetőek, olvashatóak, szerethetőek lesznek. Engem megfogott a történet, színtiszta élet van a lapokon. Érződik a remekül megidézett korszak minden jellegzetessége.

"Egy darabka tenger"... a vágyak netovábbja, amit esélyük sincs elérni... csak akvárium formájában.

"De ő biztosra akart menni, a csütörtököt tűzte ki végső határidőnek: péntek reggel már úgy akart ébredni, hogy ha oldalt fordul az ágyban, akkor egy darabka tengert lásson."

Tengert, amit soha nem láthat a valóságban, még talán a Balaton is elérhetetlen vágy csupán.

Rengeteg sok mellékszál, és mind izgalmas, életszerűen valós helyzeteket ábrázol. Jól és finoman megrajzolt a kor, annak hangulata, illata, finoman átszőve a politikai helyzettel. Lantosék, Lali megjelenése majd a lángossütő bódé a kiemelkedés vágyainak szimbólumai nagyon jellemzőek
az akkori lehetőségekre. Mindenki próbált "magánvállalkozni", gebinesnek lenni, kitörni.
Vera vágya: angolul kezd tanulni esélyt kapva egy jobb életre, ami mégsem jön el. Talán nincs
elég bátorsága kilépni az akváriumból. A biztonságos, bár szűk "komfortzónát" nem meri elhagyni.

" – Gazdag?! De hát mi szegények vagyunk! Aki szegény, abból sohase lesz gazdag. Sohase. Legföljebb csak olyan szegény, akinek van pénze. Gazdag sohase. Ezt tanuld meg! – nyomatékosította a kezét megszorítva."

Itt már a harmadik résznél járunk, ami Vera kudarcra ítélt házasságát mutatja meg. Elkeseredett belenyugvását kiábrándultságát.  Életük akváriuma a gangos bérház, és a valós akvárium igen szórakoztató, mégis szomorú olvasmány. Tanulságos is, kordokumentumnak is remek:  

"Az ötvenes évek szűk levegője" olvasható a könyv oldalán, amitől a hatvanas-hetvenes években
a Kádár-korszakban végig fulladoztunk. Mindez nagyon szemléletesen, filmszerűen jelenik meg
a regényben. 

Köszönöm az élményt kedves Tóth Krisztina!
Visszamenőleg is keresni fogom, pótolom az eddigi novellákat, verseket. Nagy hatással volt rám, hiszen akkoriban voltam gyerek, olyan emlékeket idézett fel, amik megvoltak, átéltem magam is. Szinte egy nap alatt kiolvasta nem tudtam letenni! Egy fővel biztosan bővült a rajongótábor.

 5/5





Magvető, Budapest, 2013
328 oldal · ISBN: 9789631430936

 Tóth Krisztina korábbi kötetei: Magvető Kiadónál megjelent művei: 
Porhó (2001), Síró ponyva (2004), Vonalkód (2006), Állatságok (2007), Vonalkód – hangoskönyv (2007), Szabó T. Anna–Tóth Krisztina–Varró Dániel: Kerge ABC (2008), Magas labda (2009), Hazaviszlek, jó? (2009), Pixel (2011)

A végső titok

J. R. dos Santos: A végső titok
Egy Bibliai rejtély nyomában


                                                     






 A könyv fülszövegéből: dos Santos regénye szokás szerint valós adatokon, kutatásokon és idézeteken alapul. A szerző ismét bebizonyítja, hogy a rejtély nagymestere. Ám Az utolsó titok több mint regény: az Újszövetség legnagyobb rejtélyéről rántja le a leplet. Felteszi a nagy kérdést: Vajon mit szólna maga Jézus Krisztus, ha látná, milyen vallás épült az alakja köré? És vajon az egyház hogyan fogadná a visszatérését? Valóban azt tanította-e a tanítványainak, amit ma róla tanítanak? Ki volt ő egyáltalán?



Első olvasásom az írótól. Még a Könyvfesztiválon gondoltam, lesz ez olyan érdekes, hogy kell ez nekem. Nem utolsó sorban a szerző személyes dedikációját is sikerült begyűjtenem, mivel a Kossuth Kiadó vendége volt. Nem is bántam meg! Olvasmányos, érdekesen elgondolkodtató, szinte már elképesztő magyarázatokat kapunk a Biblia közismert történetei mellé. Pontosabban kiderül, nem minden van úgy ahogy azt tudni véljük. Tudományos tények köré épül fel a történetet, amely során közérthető nyelven elmagyarázza az álláspontokat is.

" – Ön szerint elképzelhető, hogy egy római katona értette az arámi nyelvet? És híven vissza tudta adni a haldokló szavait? Az igazság az, hogy nincs közvetlen tanúnk, mindent csak „valaki mondta, hogy valaki mondta” alapon tudunk."

Egy roppant izgalmas nyomozás keretében egy szimpatikus olasz rendőrnő, Valentina és a portugál történész Tomás segítségével eredhetünk a profi gyilkos nyomába. Ki ő, és miért történnek gyors egymásutánban a gyilkosságok? Mit rejtenek a régi iratok? Mit titkoltak el évezredek óta előlünk, illetve mik azok a dolgok, amit nem is úgy meséltek el, ahogy megtörténhetett?

Milyen titkokat is rejt a Biblia? A nyomozás ezekre a kérdésekre igyekszik a válaszokat megtalálni.
Tomás nyugodtan magyarázza sorra el a rejtélyeket Valentinának, fejti meg a holttestek mellett hagyott üzeneteket. Eljutnak a Szentföldre lerántva a titkot az Újszövetségről is. Elképesztő nyomozásuk
 Jézus Krisztus valódi identitását próbálja megfejteni,  rendkívül érdekes és kényes dolgokkal hozakodott elő. Számomra nem megrázó volt, inkább csak elgondolkodtató. Mindezt közérthető olvasmányos formában teszi. Történelem, teológia, biológia, kaland, gyilkosság…mozgalmas egy regény!
  Mellesleg kaptunk egy elgondolkodtató kérdést: Mi lenne, ha Jézus visszatérne a Földre?
Szerintem erre mindenkinek magának kell  a saját válaszát megtalálnia.

" – Engem mindig zavart ez a dolog,hogy Jézus meghalt értünk a kereszten – vallotta be. – Akárhányszor meghallottam ezt a mondatot, mindig azon törtem a fejem, hogy vajon mitől mentett meg minket. Hogyhogy értem halt meg? És mitől váltott meg?"

Mondom, izgalmas és elgondolkodtató a könyv!  Érdemes elolvasni, elmélyedni benne. Keresni fogom az író további köteteit. Élmény volt olvasni.
Köszönet a Kossuth Kiadónak a remek történetért. A kemény táblás, védőborítós, igényes kivitelért!

José Rodrigues dos Santos egyetemi tanár, a BBC munkatársa, riporter, népszerű televíziós személyiség. Tényfeltáró riporterként bejárta a világot, számos háborús konfliktusról személyesen tudósított. Kommunikációtudományból doktorált, jelenleg a Lisszaboni Új Egyetem tanára és az RTP újságírója. A CNN és a Portugál Újságíró Szövetség több ízben is rangos kitüntetésekkel ismerte el munkásságát.

Kossuth, Budapest, 2013

460 oldal · ISBN: 9789630974899 · Fordította: Nagy Viktória

Könyvheti pillanat - avagy az Ekultúra kérdezett...

 Június 6-10 ig rendezték meg idén a szokásos éves könyvhetet. Immár ez volt a 84. a sorban.
Néhány emlék, a beszerzéseim, és életem első interjúja bloggerként az Ekultúrának.
 Ezek a srácok most azt találták ki, hogy a téren feltűnő, vállalkozó kedvű a bloggereket kérdezik.
 Lámpalázas pár perc után , még legalább 10-15 percet beszélgetem velük kamerán kívül kedvenc írókról, könyvekről és kiadókról. Élmény volt, így sikerült:
     http://youtu.be/RRf6qmROCAk
  Dedikáltatni Kőrösi Zoltánnal és Vámos Miklóssal volt szerencsém. Vámos úr szakadó eső és ernyők alatt nyugodtan, érdeklődve állta az elemek és a rajongó olvasók kérdéseit, rohamát. Kedves, érdeklődő volt. Erről a rossz idő miatt kép nem készült.
 Kőrösi Zoltán 14 órától a Kalligram Kiadó standján, napfényben kezdett dedikálni. Vele a sok hasonló élményen át, mint új kedvencemmel is jót beszélgettünk. A régebbi történetek, a borítók is szóba kerültek. Utána még a nagyszínpadon is volt vele a Magyarka kapcsán egy nagy beszélgetés.
Jelenleg 4 könyve van meg a birtokomban és mind a 4 dedikált. Most is nagyon szép. szívhez szóló dedikálást kaptam.
    Nagyon érdekes volt, jó volt hallgatni. Sok érdekesség elhangzott a regény születéséről, körülményeiről. A történet valódisága és a párhuzama a valós élettel meglepő. Nem tudom ki, hogy van vele, de ha egy könyv megfog, érdekel az író többi könyve is. Mint írtam, nekem Kőrösi igazi "új felfedezésem" jönnek sorra az előző könyvei, ezért is vettem most meg egy korábbi könyvét. Szépen ír, hangulata van a történeteinek.

 Bíró Szabolcs és a Historium Kiadó 15 órától kezdett dedikálni. Nagyon örültünk egymásnak a személyes találkozásnak. A Non nomis, Domine egykötetes példányát itt sikerült beszereznem, dedikáltatnom.
 Volt egy nagyon jó program még az Athenaeum Kiadó standján a friss  krimi sorozat írói dedikáltak. Ezen hol a tömeg, hol az eső miatt nem igazán tudtam részt venni, pedig ott voltam. Inkább csak láttam a programot és az írókat.
Áztam még Kulka Jánossal a Kossuth standja mögött, Ő is dedikált.
A további beszerzéseim: skandináv krimi, szépirodalom, egy régebbi, de nekem új Kőrösi könyv,  2 ajándék példányt is kaptam az Agave és az Atlantic Press Kidók standján.. 10 új könyv jött haza velem.

 

Lélekölő - interjú Kovács Noémivel

 "a gyilkosok tényleg köztünk járnak..."

Az Athenaeum Kiadó olyan magyar szerzők regényeit indította útjára az Ünnepi Könyvhéten, akiket tehetségük alapján méltán tartanak számot érdeklődő olvasókra. Egyik szerzőjük Kovács Noémi. Vele és az új krimijéről a LÉLEKÖLŐ-ről beszélgettem:

- Honnan jött a könyv alapötlete mi adott  inspirációt hozzá?

 - Gyermekkorom óta szeretem a krimiket, ráadásul bűnügyi riporter voltam, egy televíziós magazin főszerkesztője, így sok bűncselekményt, nyomozást láttam. Az ötlet akkor bukkant fel a fejemben, amikor ott dolgoztam, tehát még évekkel ezelőtt, de igazából akkor dőlt el, hogy az ötlet megvalósulhat, amikor közelebbről is megismerkedtem egy hús-vér közéleti személyiséggel. Benne találtam meg a gyilkos karakterét.

- Ez tényleg izgalmas háttér! A könyvnél -szerintem- nagyon fontos a borító. Ez a Te könyvednél egyszerűen csodaszép! A kiadó választása, vagy volt beleszólásod?

 - Amikor először megláttam a borító tervét, meg kellett kapaszkodnom az asztal sarkában, annyira megdöbbentett, hogy valaki egy grafikával át tudja adni azt, amit én egy 272 oldalon megírtam. Elképesztően szép és nem volt beleszólásom, de jó, hogy nem is kellett. Szerencsére senki sem látta az Athenaeum Kiadó szerkesztőségi szobájában, hogy majdnem elájultam.

-  A gyilkos lelke,indítékai, okai, mennyire érdekesek egy kriminél vagy inkább az áldozat a hangsúlyosabb?

 -  Szerintem a gyilkos lelkénél, indítékánál, a gyilkosság okainál érdekesebb nincs egy krimiben. A gyilkosság elkövetőjét természetesen meghatározzák a fenti paraméterek, így a személy is érdekes, de csak a fentiek ismeretében. Az áldozatok az apropók arra, hogy elmerüljünk a lélektanban, az ember gondolatainak sötét bugyraiban. A gyilkosok tényleg köztünk járnak.

 - Készül újabb történet, várható a folytatás?

- Igen, készül az újabb kötet, amiben nagy hangsúlyt kap a spiritualitás. Megint öt áldozat van és bonyolult a gyilkosság indítéka. Az egyszerű indítékok egyébként sem kötnek le. Nincs szerelemféltés vagy anyagi haszonszerzés, ami lehetne annyira izgalmas, mint amit kitaláltam. Ahogy a Lélekölőnél, a folytatásában is bonyolult lesz a megoldás. Gondolkozni kell rajta. Sokmindent nem ígérhetek, de sok fordulatot azt igen.

- Te kinek, kiknek a krimijeit olvasod szívesen?

- Michael Connellyt nagyon szeretem. A ma élő legnagyobb krimiíró, akitől sokat tanultam. Hatott rám. David Baldacci krimijeit is érdemes olvasni.

-  Az élet írja a legjobb dolgokat, a valóság ezek szerint fontos neked?

-  A valóság az alapja mindennek. Hiszek abban, hogy az író nem csak szórakoztat, tükröt is tart saját korának.

- Utolsó kérdésem, ezt nem tudom kihagyni: a skandináv vonalról mi a véleményed?

-  Nagyon -nagyon erős a skandináv krimi. Jó szerzőik vannak, akik tűpontosan megérintik az érzékeny olvasókat. Tetszik, hogy a havas országokba kalauzolnak és tetszik, ahogy a nyomozóik családját is megismerhetjük. Mégis szeretném hinni, hogy vagyunk, lehetünk olyan jók, mint ők. Hogy bevehetjük a skandináv krimi elfoglalt területeit. Szerintem ki tudunk jutni a világ piacára, hogy megmutassuk, Budapesten is történhet olyan gyilkosság, amiért érdemes egy krimit kinyitni.

 - Akkor kellemes borzongást minden krimikedvelő olvasónak!  További sok sikert Neked és köszönöm a beszélgetést!

A fotókat  Burger Barna készítette.

Athenaeum, Budapest, 2013

ISBN: 9789632932675

Szerelmes évek

Kőrösi Zoltán: Szerelmes évek
(Gyávaság)

                                                       
                                                                  




 "az élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékszik, és az, ahogyan visszaemlékszik, amikor el akarja mesélni."







Nagyszerű, tartalmas olvasmány, a kortárs irodalmat kedvelőknek ajánlom. Szerettem olvasni, sok régi kedves emléket idézett fel bennem gyerekkoromból a könyv.  Jó volt újra emlékezni, elmerülni a múltban. Szépen megírt, magával ragadó történet. Igazi gyöngyszem, tökéletes hangulata van.

Idilli, szagos családregény. Érdekes, némi retro-hatású is, hiszen a hetvenes évekről szól. Amikor javában a szocializmust építettük lelkesen. Mi, a "legvidámabb barakk" lakói. Benne éltem én is, gyermekéveim jó része erre a korszakra esett, sok jellegzetes emlék tért vissza olvasás közben.
A lehetőségeink „országszerte” ugyanazok voltak. Sok valós gondolat, kellett ez nekem most nagyon!
Szép, szomorú élettörténetek, emlékek halmaza.  Így visszaolvasva, valóban szép életük volt, a lehetőségeikhez képest. Persze egészen más utólag megélni, mint benne élni. A gyermekkor békéje meghatóan jön vissza a sorok olvasása közben.

"Van-e szaga az összemosódó éveknek?
A kék-fehér, pöttyös papíros Baba szappan illata.
A sárga flakonos, fekete kupakos tojássampon szaga... A vörös salak szaga, a tribün szaga, a zászlórudak szaga és a zászlók szaga, a nyírfák szaga, a zöldre mázolt kerítés szaga, a vászonköpenyek szaga, a kilincs szaga, a frissen vágott fű szaga, a mozaikos műkő szaga, az úttörőing ruhaszaga, a beton szaga, a fehér tornacipő szaga. Az évek átható porszaga, az egyforma délutánok szaga."

" – Új élet? Miféle új? De hát nekem egyáltalán nem kell új élet – mondta a gyertyafénynek Márkus Gizella. – Hiszen még ezt a mostanit se kezdtem el."



Alig néhány évvel vagyok fiatalabb az írónál, így kortársak vagyunk. ía wartburg-szag, és minden más, amit mesél nekem is pontosan ugyan azt jelentette. Nekünk is ilyen autónk volt, (a rendszámára a mai napig emlékszem: IE 53-25), nagyon hatásosak az egyéb illatok megidézései is. Hogyan is lehet egy illatot leírni? Lehet. Kőrösi prózája nem fordul giccsbe, nem lesz hatásvadász, pontos képet ad arról, ami bár elmúlt, mégis maradandóan meghatározó maradt.

Kőrösi Zoltán remekül idézi fel az elmúlt békeévek jellemző illatait, mozzanatait. Ezt is nagyon szerettem benne a hangulata mellett. A sok pontos, valós gondolat, a mese az öt diófa ültetéséről,
az öt fiú születésekor illetve a fiúk különleges adottságairól szóló történetek. Érzelmeket kelt, de nem manipulál, emberi és valós marad.

"És hogy ott, ahol a hátsó kert kezdődik a pajta mellett, a Papa minden fia születésekor egy diófát ültetett, meglehet, évekkel ezelőtt talán maga se hitte, hogy ilyen sok helyre lesz szükség, öt diófa áll most sorban egymás mellett,"


 Az összetartozás szentsége, ahogy a fiúk végig mentek apjukkal a falun, vagy a vidéki búcsú leírása, a buszos üdülések emléke bennem is megidézte a múlt ezen emlékeit . A gyerekek ovis- iskolai élményei, mind hitelesen, jó érzékkel jelenítik meg az adott kort, hozzák a hangulatát. Szinte újra éltem azt a korszakot. Gyönyörű líraisággal ír az elmúlásról is. Szép párhuzamot von az idős emberek halála, majd a gyerekek halála és a diófák pusztulása közt. Sorsok, amik az időben összefonódnak.

"Egy óra múltán, amikor duzzadt arccal felébredt a nagycsoport, az asztaloknál a konyhások már terítettek az uzsonnához.
Lekváros kenyér.
A legrosszabb a finomfőzelék és az almafőzelék, legjobb a tejbegríz.
A tejbegríznél csak egy jobb van, a tejberizs, de az oviban az úgysincsen."

 Összegzésnek talán annyit, Kőrösi szavaival:

"Vannak olyan napok, gondolta Apa Apukája, olyan napok, mintha összesűrűsödne bennünk az idő."
"Milyen kár, hogy a legtöbb ember csak az emlékeiben tudja igazán megélni az életét – mondta Márkus Géza"

"Néha a bátorság közelről akár gyávaságnak is tűnhet. Csakhogy gyávaság és bátorság mibenlétét a túlélés dönti el. Igenis, a túlélés. Mert az élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékszik, és az, ahogyan visszaemlékszik, amikor el akarja mesélni." 


A könyvhöz remekül illenek a borító fekete-fehér fotói. Ezek az író saját gyerekkorát idézik fel. A boldog, szerelmes éveket a szülők oltalmában egy elmúlt, gondtalan, naiv gyermeki létet. Persze tudom, más volt gyermekként akkoriban élni. Kiemelném még az oldala, lapok szélén fellelhető szómagyarázatot. Ötletes, érdekes és hasznos.

Volt szerencsém az íróval a személyes találkozóra, beszélgetésre. Élmény volt, ahogy mesélt, mit a regény. Számomra ez a regény, hetekkel az elolvasása után is még frissen él bennem, foglalkoztat, az idei év egyik maradandó olvasását adta. Későbbi újraolvasása egészen biztos. A kedvencek között a helye.
Köszönöm ezeket az emlékeket és a szép dedikációt is a könyvembe.

Kalligram, Pozsony, 2009

342 oldal · ISBN: 9788081011504  

Harold Fry valószínűtlen utazása

Rachel Joyce: Harold Fry valószínűtlen utazása



                                             








A könyv első mondata: "A levél egy keddi napon érkezett, és mindent megváltoztatott."



Harold Fry levelet kap egy régi, kedves kollégájától, ami elindítja a saját kis El Caminojára. Mi is áll abban a levélben? Mi készteti Haroldot a nem egyszerű feladatra, hogy elinduljon beteg, haldokló kollégájához?  Még a feleségének, Maureen-nek sem árulja el...


Így alakul ki a különös utazás: Harold 1009 km-t tesz meg gyalog, hogy képzelete szerint megmentse
halálos beteg egykori barátját. Vitorláscipőben, úgy ahogy elindult a válaszlevelet feladni nekivág az útnak, hogy megmentse Queeni-t. Ezen utazás közben a saját élete is végig pereg. Újra éli a fontosabb eseményeket, átértelmezi az egykori helyzeteket, történéseket. Afféle lélektani hátteret kapunk, ezek által rajzolódik ki Harold élete, házassága. 65 éves nyugdíjas, igazi jelentéktelen emberke volt, mindig a háttérben maradt. 20 éve már csak "jelen van" az életében, de nem éli. Vajon miért? Útközben varázslatos figurákkal találkozik, akik felszabadítják régóta szunnyadó lelkét és benne a reményt.

"Harold Fry magas ember volt, és egész életében olyan görnyedten járt, mintha egy semmiből előbukkanó alacsony gerendára vagy egy eltévedt papírrepülőre számítana."

A könyv szól a hitről, szeretetről, egymás mellett élésről, egymás elviseléséről és a reményről.
Érzékeny témák ezek. Az írónő a maga egyszerűségében írja meg Harold utazását. Nincs túlírva, könnyen, jól olvasható. Utazása során végig sok érdekes emberrel akad össze, ami több kaland, új tapasztalat forrása. A benzinkutas lány, az ezüsthajú úr, az orvos, és  a nagyon híres színész mind mind újabb színt hoz a történetbe.

"Harold csendben ült. Az ezüsthajú úr egyáltalán nem olyan ember, mint amilyennek elképzelte. Inkább olyan, mint ő, csak a számára kimért fájdalomadag más."

A gyaloglása során újragondolt életén gondolkozva érdekes felfedezéseket tesz, óhatatlanul beugrik a Forrest Gump jelenete is. Ez az utazás önmagához is szól.

"Meglepte, hogy mindez eszébe jut. Talán a gyaloglás tehet róla. Talán az ember a földnél többet lát, ha végre kiszáll az autójából, és használja a lábát."

Bizony a felesége Maureen sem igazán társa a gyaloglásban. Érezni valami van, valami történt a két ember közt, hogy elég hűvös a viszonyuk. Maureen is újraéli, átértelmezi életüket. Fontos szerep jut egyetlen fiuknak, Davidnek....Őt végig emlegetik, jelen van, de nem jelenik meg. Érezhetően valami tragédia történt közöttük, valami oka van...az utolsó 30 oldalon minden kiderül, megrázóan. Mi visz rá két embert arra, hogy 20 évig egymás mellett éljen, de szó szerint "csak egymás mellett"...? Teszik a dolgukat, de nem beszélik meg a problémáikat, inkább eltemetik a saját fájdalmaikat, bánatukat is. Pedig a hallgatás bizony nem oldja meg a gondokat! Míg Harold gyalogol, mégis közelebb kerülnek egymáshoz...Queeni sem áll közéjük, sőt. Mindenkinek kiderülnek apró kis titkai. Maureen megrázó gondolatai, egy elvesztett gyermek, egy elmúló életről elgondolkoztatóak.

"Sajnálta, hogy mennyi mindent engedett csak úgy el. Hová lett a vállalkozókedve? Az energiája? Miért nem utazott soha? Vagy szexelt többet, mikor még lehetett? Az utóbbi húsz év minden ébren töltött pillanatát fertőtlenítette és tönkre tette. Mindent elkövetett hogy ne érezzen. Mindent, csak ne találkozzon Haroldéval a tekintete, és ne kelljen kimondani a kimondhatatlant. Nem élet az, amit szeretet nélkül élnek."

Figyeljünk egymásra, amíg nem késő, legyen hitünk önmagunkban, legyünk igazán társai a társunknak. Egy lelki utazást élhettem át Harold Fry szemén és érzésein keresztül.
Bár a könyv stílusa könnyed és szórakoztató, a sorok között elég komoly életbölcsesség és élettapasztalat olvasható ki. Ezek a könyv legfőbb üzenetei számomra.



Köszönet a Maxim Kiadónak az olvasási élményért. Nagyon szép grafikák teszik még hangulatosabbá a történetet.

 

 Maxim, Budapest, 2013

ISBN: 9789632612577 · Fordította: Lázár Júlia · Illusztrálta: Andrew Davidson

Egyszerű igazság

Jodi Picoult: Egyszerű igazság








Jodi ismét merészen nyúlt a témához. Vele kicsit elfogult vagyok, szeretem a könyveit, ez már az ötödik általam olvasott regénye. Nem okozott csalódást most sem, még úgy sem, hogy ez egy korábbi, még 2000-ben megjelent könyve. A tartalmat és izgalmakat garantálja, sőt érdekesebbé teszi, hogy a bűneset egy amis közösségben történik.

Egy fiatal, hajadon amis lány a család istállójában megszüli gyermekét, majd visszaoson a szobájába... Bibliai kezdés is lehetne.

" – A hazugság nem jellemző az amisokra.
– Ahogy az újszülöttgyilkosság sem."

Jodi ugyan nem ítélkezik  mégis kicsit befolyásolja az olvasót. A gyermek nem időre érkezett, anyucit több dologgal is menteni igyekszik. A vallási fanatizmus, a közösség összetartó ereje, félelem a kirekesztettségtől nem könnyű dolgok. De úgy tenni, mintha semmi nem törtét volna... persze ez is egyféle védekezési állapot.

Ahhoz, hogy igazán megértsük az amisok gondolkodását, elvárásaikat meg kell ismerkednünk a szokásaikkal is. A lány -Katie- végig tagadja, száműzi tudatából a tényt, hogy ő egyáltalán terhes volt, így ugye nem is szülhetett. A család is mellé áll. Az orvosi tényeknek sem hisz, sőt, mintha ezzel meg nem történtté tehetné, nem is akar beszélni róla. Egyszerűen nem veszi tudomásul, blokkolja a tényt.
Nincs könnyű dolga az ügyvédnőnek Ellie-nek sem. Az csak hab a tortán, hogy Ellie éppen egy szakítás után van, 39 éves és gyermektelen.... azaz a biológiai órája nagyon ketyeg.
Mint tudjuk két dolog van, amiért egy nő mindenre képes: legyen gyereke, vagy ne legyen. Komoly téma.
A gyermek születése öröm, csak az egyik nőnél késik, míg a másiknál kissé korán köszöntött be ez az állapot.


A szereplők egymáshoz aló viszonya is eléggé érdekes: van a családból kitagadott testvér, aki tanulni akart, van a mindent megadóan tűrő anya, egy férj jelölt, aki naivságával tűnik ki, majd egy természetesen titkos és nem amis szerető, aki viszont semmiről semmit nem tud, valamint a családfő az apa figurája, aki mindenek felett áll... Ő mereven ragaszkodik a hagyományokhoz, a közösség szokásaihoz, képes a fiát is megtagadni.

"a szenvedés éppúgy megerősíthet egy házasságot, mint a boldogság."

Igazán sokatmondó ez a mondata a családi összetartozásról, békéről.
Jodi Picoult remekül bonyolítja a szálakat, pergő, érdekes olvasni valót kapunk ismét. A tárgyallás sincs elnyújtva, sőt még a szerelem is beköszönt Ellie életébe. Itt kezdett rózsaszínbe hajlani a történet, amerikai fordulatot venni. Mit tesz a vidéki jó levegő!

Minden jó, ha vége jó, minden kirakós a helyére kerül A családi összetartás meghozza gyümölcsét.
Katie lelke és anyukája is megnyugszik... Az igazság valóban egyszerű, csak a körülmények bonyolítják meg.

"Ahogy elnéztem Sarah-t, megértettem, miért koplal egy anya, hogy etethesse a gyerekét; hogy miért van mindig idő és hely a hozzábújó gyereknek; hogy miért képes egy nő olyan puha lenni, mint a párna, ugyanakkor olyan erős, hogy eget-földet meg tud mozgatni."

Szimpatikus figurák, életszerű történet, fordulatos krimi. A könyvre a filmesek is felfigyeltek mert 2004-ben elkészült a filmváltozata is:  Ártatlan igazság címmel, ami sokat sejtet.. http://www.port.hu/artatlan_igazsag_plain_truth/pls/w/films.film_page?i_film_id=85842
 Kellemes olvasást mindenkinek! A kiadó őszre ígéri a vadonat új megjelenést : Vezeklés címmel!

4,5/5

Ötlet, javaslat, kérés a kiadóhoz: Nagyon sokan örülnének a személyes találkozónak,dedikálásnak...azaz: Kérjük Jodit a következő Könyvfesztiválra! Jó lenne!! Köszönjük!
JODIE PICOULT: 
Eddig megjelent tizenhat regényével számos díjat nyert, kötetei rendszeresen vezetik az irodalmi ranglistákat.
Az Athenaeum Kiadó gondozásában megjelent A nővérem húga (2006), Elrabolt az apám (2007), Tizenkilenc perc (2008) és Szívtől szívig (2009) hazánkban is nagy sikert aratott.

Picoult három gyermekével, férjével, három spánieljével New Hampshire-ben él. Műveiről és róla bővebben olvashatnak honlapján, a www.jodipicoult.com címen.
Az Athenaeum Kiadónál megjelent művei:
A nővérem húga (2006), Elrabolt az apám (2007), Tizenkilenc perc (2008), Szívtől szívig (2009), Törékeny (2010), Házirend (2011), Gyere haza (2012)

 Néhány amis érdekesség:
(Az amisok több ágra oszlanak. A „régimódi amisok” (Old Order Amish) csak lovakat használnak a föld megművelésére és lovaskocsit a közlekedésre. Öltözetük jellemzően egyszerű, 18. századi öltözék. Elektromos áramot és telefont nem használnak. A közösség tagjai nem vonulnak be a hadseregbe, nem veszik igénybe a szociális juttatásokat, nem fogadnak el semmilyen formában anyagi segítséget az államtól és nem kötnek semmilyen biztosítást.
Az amisok központi tana a Biblia szó szerinti betartása és a felnőttkeresztség. Legfeltűnőbb vonásuk a modern társadalomtól való elkülönülés. Nagyon egyszerű életet élnek, mert hitük szerint a modern életvitel és technika káros az emberre, túl büszkévé teszi őt. Úgy gondolják, hogy a technika fejlődése túlnőtt az emberen, ők inkább az egyszerű és tiszta életvitelt folytatják. Vasárnaponként az egész közösség összegyűlik istentiszteletre, amit általában egy háznál tartanak
Az amis öltözet egyszerűségével és régimódiságával tűnik ki. Színei a fekete, a fehér, a türkizkék, bordó, világoskék, és egyéb szolid visszafogott színárnyalatok. Például a sárga nem tartozik a viselhető színek közé. A nők mindig, még kemény télen is szoknyát viselnek, a szoknya alatt néha ugyan lehet hosszú nadrágot is látni. A férfiak öltözetéhez a szalmakalap is hozzátartozik, de ez a nyári viselet, télen a fekete kalap az általános, és a ruhák melegebbek, jobban béleltek. A lányok viseletéhez tartozik a kendő és a kötény. forrás: wikipédia.)

Egy amis család a bricskájukkal.

Athenaeum, Budapest, 2013

484 oldal · ISBN: 9789632932491 · Fordította: Bihari György

Lány a hóban

Ninni Schulman : Lány a hóban




                                           















Bevallom, kissé tartottam ettől a könyvtől. Ismét egy elsőkönyves hölgy, aki krimit írt... és micsoda kellemes meglepetést okozott Ninni! Borzasztó a történet, ám borzasztóan jó is! Lányos apaként olvasva főleg... ( Apás lányok is előnyben ) Friss, hiteles, pörgős krimit izgulhattam végig, ami egy nagyon mai problémát taglal. Nini és a főhősnő párhuzama egyértelmű. Mindketten újságírók.


A Lány a hóban könnyen, gyorsan olvasható, nyelvezete egyszerű, főszereplője Magdalena, aki
egy frissen elvált újságírónő. 6 éves kisfiával visszaköltözik szülővároskájába, Hagforsba  új életet kezdeni. A régi-új ismerősök, barátok, egykori szerelmek adják a történet egyéb szereplőit. A beilleszkedés viszonylag gyorsan megy. Kisfia is új barátra talál a történet során.

Szilveszter éjjelén felpörög a történet, amikor is a tinilány Hedda, eltűnik. A szülők még örülnek is eleinte: a magányos lány végre kimozdult, társaságba ment... A gazdag szülők épp szétesőben lévő házassága már csak hab a tortán, miután a nyomozónő Petra kideríti: az eltűnt lány bizony kettős életet élt. Erről a szülők persze mit sem tudtak. Meglepő módon nem ismerik, nem tudják mi is érdekelte, mi foglalkoztatta a saját gyermeküket! Apró, de súlyos, meghatározó titkokra derül fény.

Hamarosan egy kutyasétáltató halott lányt talál a hóban, aki viszont nem Hedda! Akkor ki? Mert senki nem keresi... Nehéz spoiler nélkül írni erről a krimiről. Nem is mesélném el a történetet, olvassátok el, mert érdemes! Persze azért Hedda is előkerül majd. A személyes viszonyok lendítik előre
a nyomozást és a történetet. Magdalena nem csak mint újságíró érdekelt a történetben. Emberábrázolásai tökéletesek, hitelesek. A kisvároska mocskos kis titkai óvatosan kerülnek felszínre, mint egy olvadozó hókupac alól az a bizonyos lány...

A nyomozó páros is  szimpatikus, a  rossz fiúk tényleg rosszak, a fotós alakja is karakteres. Még a szerelem is rátalál a nőre, kibontakozik ismét egy új és boldog kezdet reménye. Van apa-fia kapcsolat is, ami külön érdekessé teszi a sztorit hiszen a nyomozó srác és édesapja közt alakul ki, aki, mint gyanúsított keveredik az ügybe. A végső mozgató rugó persze megint a pénz... A letartóztatás egyszerűsége, már szinte drámai... A végső csavar is okoz meglepetést.

Külön érdekessége a történetnek az egyik áldozat lelkivilágába, gondolataiba "olvashatunk" bele.
Ő az egyik mesélő. Ninni jól kamatoztatja újságírói múltját, hiszen Magdalena személyében szinte
ő maga jelenik meg. A lélektani szál is remekül működik, erőssége a kriminek, ami valóban a skandináv krimik fő sajátossága. Tényleg figyeljünk, törődjünk kamaszodó gyermekeinkkel... Érdemes erre időt szakítani, segíteni őket a felnőtté válás útján, eligazodni nekik a saját lelkivilágukban, gondjaikban. Mondanám elgondolkodtató a  krimi! Engem "megvett", megérintett Ninni története, érdeklődve várom a további munkáit.
Tényleg fordulatos, izgalmas, mai a történet.  A skandináv hideg tél, a szél és a borzalmak garantáltak a lapokon. A borírón a szőke hajfürtök és a piros sál közt virít a cím: Lány a hóban. Jó kis krimit kapunk ismét az Animus Kiadótól. Izgalmas nyomozást mindenkinek!

 

  

A KIADÓ HONLAPJA: http://www.animus.hu/ 


Animus, Budapest, 2014

ISBN: 9789633242261 · Fordította: Erdődy Andrea