Ásta

Jón Kalman Stefánsson: Ásta


                                                              

"…ekkor eszébe jut egy sor az öccse egyik verséből. Egy sor, ami valamilyen okból az agyába vésődött: „A fonál másik végét mindig a halál fogja.”




Jón Kalman Stefánsson Izland egyik legelismertebb szerzője, aki nagy népszerűségnek örvend világszerte. Számos nyelvre lefordították műveit, így szerencsére eljutott a magyar olvasókhoz is. Itt rögtön kiemelném Egyed Veronika szépséges, mélyen érzékeny, líraian szép fordítását. Léleksimogató szöveg, amiben örömmel merül el az olvasó. Talál benne megnyugvást, izzó, felkavaró szenvedélyt, okos gondolatokat, átélhető valóságot. Ásta története egy családregény, egy nő fejlődéséről, hely és útkeresése a boldogsághoz, filozofálgatás arról, mi is az élet értelme, mi adja azt  a boldogságot, amitől jó élni?

Stefánsson világa egyrészt érzékeny, epikus, másrészt reális, kritikus. Ez a finom költőiség és a valóság realista ábrázolásának keveréke egyedi stílust ad szövegeinek. Ez azonnal megragadja az olvasót, és mintha egy csodás mesevilágba kerülne, viszi magával. A regény cselekménye Reykjavíkban az 1950-es évek elején indul. Megelevenedik az izlandi emberek élete, szokásaik, hagyományaik, maga a természet. Gyönyörű képei valóban lenyűgözőek, szinte kedvet kap csomagolni és azonnal odautazni Izlandra az olvasó. Számomra Stefánsson akár az izlandi telefonkönyvet, vagy szakácskönyvet is megírhatná, örömmel olvasnám. 

     

A regény Sigvaldadóttir Ásta életének történetét meséli el. Ásta, szülei második gyereke, aki már anyja méhében afféle álomgyermek volt. A szülők élete, kapcsolata, egymáshoz való viszonya is megelevenedik előttünk. Ásta nevét az irodalom világából kapta, nevezetesen Halldór Laxness Független emberek könyvéből választották. Sokatmondó, hogy nevének utolsó betűjét elhagyva a "szeretet" marad. Ásta igazi várt, szerelemgyerek. A család élete több mesélő által kel életre. Hol maga Ásta mesél, saját leveleiből olvashatjuk emlékeit, hol pedig az élettől búcsúzva, az apa szemszögéből elevenedik meg életük.

"Milyen jó érezni az életet, mikor ilyen közel a halál."

A két szülő, Helga és Sigvaldi izzón szenvedélyes szerelme azonban sajnos hamar véget ér. A kis család és Ásta élete is komoly fordulóponthoz érkezik. Ásta és családja élete bonyolult, mégis a szereplők szerető ragaszkodását végig érezhetjük egymás felé. Nevelőszülőkhöz kerül, problémás tinédzserként éli napjait vidéken. Ásta sok kudarcot szenved életében, de mindig folytatja, kitartóan boldog akar lenni, amiért megtesz mindent. Az élet elől a legjobb menekülés a boldogság, amihez kell rendíthetetlen akaraterő vagy ambíció a tervei megvalósításához. Később Bécsbe kerül, tanul, éli az életét, várja, keresi az igazi szerelmet. Nagy érzelmek vannak a könyvben, és a csodálatos, mélyen megható fejezetek közben természeti leírásokat olvashatunk, amelyek egy egészen más világba vonzzák az olvasót. A sarki fény vagy a viharos óceán képei kifejezőek, a sós illatú szél ott süvít az izlandi tavaszban.

Aki olvasott egyetlen könyvet is Jón Kalman tollából az tudja, hogy könyveiben nagy kérdéseket vet fel az élettel és az emberi lét céljával kapcsolatban. Ásta meséje sem kivétel. Ezek a sorskérdések bizony találkoznak, összecsengenek az olvasó életével is, ami nem kevés önvizsgálatra serkentett. Le kellett tenni a könyvet, elmélkedni és belemerülni a szereplők sorsába, ami cseppet sem volt nehéz. Anno anyám és apám heves szerelme is gyorsan kiégett, mint Helga és Sigvaldi érzései. Az apró hab a tortán, hogy az éveik száma is stimmelt.. A tizenkilenc éves lány heves vágya, vagy a huszonhét éves férfi megállapodása, családalapítása a hatvanas években sem tudott működni, hiszen míg egyik előtt kitárult a világ, a másik békés, nyugodt családi életre vágyott. Ezen a szerelem sem tudta őket átemelni. A regény találó néhol mint egy váratlan, hatalmas gyomros hatott rám.

"Mégis, aki még alig tizenkilenc éves, az máshol tart az életben, mint aki harmincéves múlt."

A történet nekem a megbánásról és a vágyakozásról szól. Ez ott munkál mélyen minden szereplő lelkében, tetteiket ez mozgatja. Olyan emberek ők, akik szeretnek, akik a szenvedély örvényében élnek és szenvednek is ettől. A nem viszonzott érzelmek kínja mélyen sajgó sebeket vág az ember lelkén. Az egyik fél mindig jobban sérül, az aki mélyebben szeret. Miért nem sikerül megfelelően kifejezniük, átadniuk ezt a szenvedélyes izzást, ragaszkodást? Hogyan lehet, -ha lehet egyáltalán - feldolgozni azt, hogy elveszítik a szeretett lényt életükből? Ennek eredményeként marad a nagy és kielégítetlen vágyakozás. Stefánsson olyan kérdéseket vet fel mint az idősebb generációk felelőssége, valamint az apák és anyák bűnei, hogyan hatnak az utódok életére. Érezhetően jól ismeri, jártas a szerző az emberi lélek meghatározó mozgatórugóiban. 

               

A könyv két nézőpontot tárgyal, hogy az egyén élete időnként annyira kicsi és értelmetlennek tűnik,  ám másfelől mikor kapcsolatba kerül más életekkel, emberekkel kibővül, értelmet nyer. 

Amit sajnos sok esetben az utolsó pillanatokban a halál előszobájában érzünk meg igazán. Az apró, jelentéktelennek tűnő pillanatok, események égnek be mélyen lelkünkbe, határozzák meg sorsunkat. Tetszett, hogy a könyv foglalkozik magával a szépirodalommal, a szerzők és az olvasók viszonyával is, hogyan ragadnak meg és visznek új tájakra, utakra bennünket olvasókat. Az ilyen történetek miatt jó, hogy megtanultam olvasni. Ásta története egyedülállóan izlandi irodalmi alkotás, a fejezetekben jelen vannak az izlandi élet jellegzetességei, ezek hatása az egyén sorsára. Mégis érthető, átélhető és eleven valóság élményét adja minden olvasónak. 

Jón Kalman Stefánsson jellegzetes költői stílusa minden sorban jelen van. Fontos és meghatározó, ahogyan a táj életre kel, és tükrözi a főszereplők életének eseményeit és a lelkük hullámzó változásait. Biztos vagyok benne, hogy az idei év egyik legszebb olvasmányélményét kaptam. Ásta szorosan a Menny és pokol trilógia mellé került a lelkemben, rajt-cél győzelemmel befutó az év könyvei között. Köszönet a gyors és pazar kivitelért a Jelenkor Kiadónak. Tillai Tamás borítója szemet gyönyörködtetően kifejező, illik a trilógiához is.

„Felhőtlen boldogság csak a mennyben van, odáig pedig Reykjavík utcáitól hosszú az út. A legfontosabb, hogy a nyugalmunkat őrizzük meg.”

Összességében ez ismét egy nagyszerű könyv, amely az utolsó oldalakig fogva tartja az olvasó lelkét, képzeletét. A szöveg gyönyörű és könnyedén áramlik be a a szívünkbe, mondhatom boldogság olvasni Stefánsson sorait. Az elbeszélési stílus szórakoztató és maga a történet is lenyűgözően valós. A szerzőt ezért a könyvért jelölték a 2017. évi Izlandi Irodalmi Díjra. 

Ásta ITT lehet a tiéd kedvezménnyel! Ne hagyd ki! 

   

                 

Jón Kalman Stefánsson 1963. december 17-én született Reykjavíkban. 12 éves korában Keflavíkba költözött, ott élt 1986-ig. Dolgozott kőművesként, mészárszéken, halfeldolgozóban, egy nyarat rendőrként a keflavíki reptéren, később pedig középiskolai irodalomtanár és könyvtáros lett. Első verseskötete 1988-ban jelent meg, novellákat és regényeket ír. Háromszor jelölték az Északi Tanács Irodalmi Díjára, 2001-ben, 2004-ben és 2007-ben. Himnaríki og helvíti (Menny és pokol)-trilógiáját tucatnyi nyelvre fordították le.



Eredeti megjelenés éve: 2017
Jelenkor, Budapest, 2021
516 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635180745 · Fordította: Egyed Veronika

Fejvadászok

Jo Nesbø: Fejvadászok



                                                               

Jo Nesbø (helyesen ejtve: ju neszbő)1960. március 29. (Oslo, Norvégia)

Norvég író, aki többé-kevésbé Oslóban él, ha éppen nem Thaiföldön gyakorolja egyik kedvenc hobbiját, a sziklamászást. Sokszínű arc: régóta van egy zenekara, amivel és ahogy ideje engedi rendszeresen fel is lép. Tematikát tekintve a skandináv krimik mellett a másik véglet, a gyermekirodalom felé is kacsintgat: van ugyanis egy lánya, rajta tesztelte először a Doktor Proktor Pukipora című vicces gyerekkönyv főhősének figuráját, a kétbalkezes professzort. A vidám regény azóta világsiker, eddig több, mint húsz nyelvre fordították le, öt része jelent meg. Harry Hole eddig 12 kötetben nyomozott.


    

Jo Nesbø zseniális manipulátor, ezt tudjuk a világsikerű Harry Hole-sorozatból. 

A Fejvadászokban sem okoz csalódást annak ellenére sem, hogy Harry-mentes krimit olvashatunk-nézhetünk. Nem a megszokott sztori, nem a megszokott történetfelépítés, mégis végletekig izgalmas, élvezetes, leköti az olvasó, néző figyelmét.

Szerzőnk olyan abszurd szituációkat épít a cselekménybe, amelyeket elsőre hihetetlennek érezhetünk. Minden apró részlet értelmet nyer, Nesbø tudatosan vezet félre minket egy bizonyos pontól, de a végére helyére kerülnek a mozaikok. Nincs üresjárat, folyamatosan pörög, változik a cselekmény, ezeregy csavar, zseniálisan felépítve, lezárva. Itt van egy sajátos stílusa, atmoszférája, amit meg kell szokni, ez egészen más, mint a Hole-krimik.

Nesbø könyveinek nyelvezete olvasmányos, fordulatai váratlanok, miliője filmszerű, nem véletlenül kaptak rá a filmesek is: a Fejvadászok 2011-ben került filmre Morten Tyldum rendezésében. A film remekül visszaadja a Nesbø-könyvek rideg, elidegenült világát, és kifejezetten meglepetés a folyamatosan fenntartott feszültség és egészen váratlan fordulatai miatt is. Főhősünk Roger Brown sikeres fejvadász a szerencse fia. Gátlástalan, nagyképű, irritálóan beképzelt figura, méregdrága öltönyben, aki a legnagyobb cégek vezetőinek kiválasztásához ad segítő tippeket. A siker mellé fényűző életmódot folytat, természetesen gyönyörű, galéria tulajdonos feleségével, amihez pénz kell. Rengeteg pénz. A pénz előteremtése mellett egyedül a "magassága" okoz neki komoly problémát, hiszen Roger alig 168 cm.

                     

A jól jövedelmező állása mellé hősünk, így műkincstolvajként is keres némi mellékest. A bajok és az események ezerrel pörögnek fel, amikor egy ex-kommandós vállalatvezért (Nikolaj Coster-Waldau) kéne kirabolni, egy valódi Rubensért... A remek kínálkozó alkalom Rogernek igazi kihívás, ám hamarosan fordul a kocka, a nagyszabású rablásba hiba csúszik, a vadászból csakhamar vad lesz, üldözöttje egy rémálomba illő ellenfélnek. Igazi macska-egér párharc veszi ezzel kezdetét, ahol folyton változik ki is a macska. A két főhős igazán kemény ellenfelei egymásnak, szó szerint mindent bevetnek a győzelemért. Okosan, logikusan felépített feszült cselekménye sodró lendülettel párosul.

Igazi morbid fekete humor,véres akciók adják az abszurd helyzetek sorát. A történet kissé morbid, már-már gyomorforgató egyik csúcsjelenetét a kerti pottyantós wc adja. Igaz, Roger élete 

 a tét... A mozi számos utalást, afféle tisztelgést tartalmaz Stieg Larsson Millenium trilógiája előtt. A film ritka pillanat, de szinte egy az egyben hozza a könyvet. Akciófilm a javából. Igazán pörgős, cselekményes, izgalmas. Fordulatos, agyalós, igényes, nem unalmas egy perce sem. A filmet bemutatása után azt rekordmennyiségben, több mint 50 országban adták el. Ajánlom a könyv mellé.

A könyvet ITT tudod megrendelni az Animus Kiadótól, most 20% kedvezménnyel!

      

A képen Nesbø a Fejvadászok főszereplőjével Aksel Hennie és a rendező Morten Tyldum közt látható

Fejvadászok (eredeti cím: Hodejegerne) norvég thriller, 100 perc, 2011

A könyv eredeti megjelenési éve: 2008
Animus, Budapest, 2011
288 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633240557 · Fordította: Pék Zoltán

A nyelv eredetéről

Sverker Johansson: A nyelv eredetéről
A beszéd ingyen van, és hazudunk, mint a vízfolyás



                                                  

"Minden nyelv korlátlan számú eltérő gondolat kifejezésére képes, szinte minden emberi gondolatot szavakba lehet önteni minden emberi nyelven."



Az ember beszélő lény. A történelem egyik nagy rejtélye, hogyan született és alakult, változott folyamatosan az emberi a nyelv? Hol, mikor és miért kezdtünk beszélni? A nyomok a mintegy másfél millió évvel ezelőtti zűrzavaros időszakra vezetnek vissza, amikor az afrikai őseink új helyzetekkel szembesültek, és egyre inkább különbözni kezdtek más állatoktól - és ebben a nyelv úgy tűnik kulcsszerepet játszott.

Johansson lelkesen és az emberek tudásvágyára alapozva mesél a régészet, a neurológia, a nyelvészet és a biológia történetét elemezve. Az intelligencia az ókorig vezethető vissza. Most új következtetéseket vonhatunk le, miközben néhány régebbi hipotézist is megismerhetünk, és újabb kérdéseket tehetünk fel. Sverker Johansson már 2006 óta foglalkozik a nyelv eredetével, így kellően bőséges, lenyűgöző és érdekes áttekintést ad az emberi nyelvről, miközben végigvezeti az olvasót a nyomok és elméletek dzsungelén. Elképesztő, hogy körülbelül 7000 különböző nyelv létezik a világon, beleértve a jelnyelvet is. A nyelv több mint félmillió éves, és folyamatosan változik. A nyelv saját evolúcióját már Darwin is kutatta, számtalan izgalmas és meglepő kérdésre kaphatunk választ a kötetből.

Azok számára, akiket érdekel az ember egyedfejlődése, ez egy tökéletes, informatív és szórakoztató könyv. Az ember veleszületett tulajdonságait figyelembe véve (a hang, a jó hallás és az utánzással történő tanulási képesség) Johansson több dimenziót is felvonultat elemzésében, különösen tetszett az állati jelrendszer bemutatása, vagy a nyelvjárások kérdésköre. Egy élvezetes utazásra viszi olvasóit Johansson, miközben átfogó képet nyújt a nyelv- és nyelvtudomány jelen ismereteink szerinti állapotáról. Makogó majomból hogyan változtunk emberré, mi az, ami megkülönböztet, egyedivé tesz bennünket? Izgalmas és váratlan válaszokat kapunk, több esetben humoros formában.

"...az emberi nyelv evolúciós paradoxon, ami rendkívüli magyarázatot igényel. Bárhogyan is fejlődött ki a nyelv, más fejlődési utat követett, mint az agancs, a madárdal vagy a többi állati kommunikáció zöme."


Jól megírt, érdekes és szórakoztató a kötet. Jól felépített, számtalan tudományos tényt vesz górcső alá, amit bizonyítékokkal, vizsgálati eredményekkel támaszt alá. Oktató, ismeretbővítő szándéka célt érhet az olvasónál. Állati megfigyeléseket is kielemezve, szórakoztatva tárja fel ezt a nagy utat, amit bejártunk az egyedfejlődés során. Johansson végig meggyőzően érvel, egyszerre tárgyilagos, tudományos és ismeretterjesztő mű. Könnyen olvasható, a legújabb kutatások alapján, pedagógiai célzattal megírt, jó felépítésű és valóban átfogó kötet Papolczy Péter kiváló fordításában került a hazai olvasókhoz.

"Nincs éles határ a külön nyelv és a puszta dialektus között. Hogy mit tekintünk külön nyelvnek, az inkább a politika kérdése, mint a nyelvtudományé."


ITT 25% kedvezménnyel rendelhető az Európa Kiadótól!



  

Sverker Johansson: 1961-ben született Svédország déli részén, Lundban. Fizikus és nyelvész. Széles tájékozottsága rekordokat dönt. Ő jegyzi a nemzetközi Wikipédia legtöbb szócikkét.

A Dalarna Egyetem vezető tanácsadója, kutatásokat végzett a svájci CERN-ben, és 2006-tól részt vesz az EVOLANG-ban, a nyelv eredetével és evolúciójával foglalkozó vezető nemzetközi konferencián.

FOTO: JONAS TETZLAFF


Európa, Budapest, 2021
414 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635043347 · Fordította: Papolczy Péter

Kérdezd meg tőle

Barna Imre: Kérdezd meg tőle





                                                            

Barna Imre műfordító első regénye az idei év egyik legfontosabb magyar szépirodalmi megjelenése.

Főhősünk útját gyermekkorától, az 1920-as évek elejétől, Szentendrén, majd Budapest szívében, a Miksa utcától követhetjük. Tény, hogy kanyargós utat jár be, előbb a felnőtté válás izgalmas útja, majd a Kárpátokon át Moszkváig jutunk. A hadifogság eseményei Oroszországban adják a regény gerincét, csúcspontját. Ez a gyermeki szemszög végig megmarad, bár folyamatosan változik, érik, követhetjük hogyan válik férfivá Barabás. Próbálja megérteni a felnőttek világát, amibe közelít és fokozatosan belopódzik a második világháború. Ám legalább annyira szól a regény az apa életéről, sorsának alakulásáról, ami egy idő után meghatározóan visszaköszön fia életébe. Az anya is erősen hat fiára, gondolkodására. Ettől talányos sokáig a család élete. Olyan családi titkok ezek, amiről nem kérdezünk, jobb nem beszélni, ám mégis eljön az idő, amikor ez elkerülhetetlenné válik. Munkaszolgálat, zsidótörvények, cserkészélet, maga a zsidó neveltetés igazi identitásbeli problémákat szül. Olyan kényszerű választás elé kerül hősünk, ami egészen új, más irányt ad sorsának. Ezt nevezhetjük akár az élet szülte véletlen játéknak is. A gyerekkorban megélt kettősségre talán nincs is jó válasz. A cselekményt töredékes beszélgetések szakítják meg, ami apa-fia közöttiek és több kérdést vetnek fel.

Barna Imre jó mesélő, élvezetes, olvasmányos stílusban ír, sok-sok találó gondolattal találkozhatunk a cselekményben. Tetszett ahogyan összefűzi ezt a családtörténetet, és ami gondolatilag kikerekedik a regényből. Nem szépíti és nem színezi sem a múltat, sem a jövőképet. A történetnek ezt az első részét tartom a legérdekesebbnek, míg a középső rész a háborús fogság a legerősebb. Szépen felépített, sok mindenről szóló, gondolatébresztően hatásos regényt olvashattam.

Érteni vélem a motivációját, értékelem, hogy a családi történetet és a nemzeti sorskeresés közben átélhetővé teszi a történelmet. A kisemberek életében a háború vihara igazi csapásként elevenedik meg előttünk. Ehhez a származás titkai tesznek izgalmas keretet. Fontos alapja a regénynek a magyar, zsidó és orosz származás háttere. A hadifogság is hoz nem kevés kalandot, izgalmat, még szerelmet is Barabás életébe. Ez a szerelem is egy újabb, sorsdöntő változás elé álltja a fiút. A moszkvai utazás eseményei, a találkozás Leninnel igazi vitriolos humorral fűszerezi a regényt.

A múlt-jelen pillanatainak töredékeit, az ősök és utódok helykeresését, vallási nézeteinek változásait, érzelmeit, személyes szubjektív valóságként, mint egy tablót láthatjuk. A témához viszonyítva könnyed a nyelvezete, visz a történet a számtalan kaland és esemény az elején irónikus humorral is megszórt. Itt érzékletes leírást kapunk a kamaszodó gyermek lelkének hullámzásáról, a benne vívódó, helykereső fiatalról. Sok mindent érez, sejt, de nem mindig kap választ kérdéseire. Zavaros világ volt ez, ami később sem mindig alakult a elvárások szerint.

Különleges érzékkel megírt hiteles korrajz háborúról, szerelemről, emberfeletti helytállásról a fogolytáborban, az éhezésről és a félelemről, majd a felemelkedésről. Végig jó ritmusban halad a sajátos hangulatú cselekmény. Plasztikus képeit a túlélés ösztöne és a humor mozgatja. Főszereplőnk életére és sorsának alakulására a származása hat leginkább. Ez egy életre szóló, "de ki vagyok én valójában" izgalmas kérdését hozza Barabás életébe. A fiú Moszkvában született, orosz anyától, zsidó apától, de magyarként nevelkedett. Mégis érezhetően valami titok lappang a valóság mögött, ami fokozatosan alakul, változik, mire minden mozaik a helyére kerül. Ehhez a családi háttér, a szülők és egyéb rokonok kapcsolata, egymáshoz való viszonya ad izgalmas hátteret.

A stílus mellett az egyszerű és letisztult nyelvezet teszi élvezetessé a regényt. A történet nem különösebben csavaros, nem is meglepő, ám mégis olyan, amit nem tudsz letenni. Visznek a történések, az események sora és elhiszed, hogy valóban megtörténhetett. A fogolytábori élet, a nélkülözés után a szerencsés hazatéréssel zárul a regény.



A regény kedvezménnyel ITT rendelhető az Európa Kiadótól.


     

Barna Imre: Budapest, 1951. április 10.- született. József Attila-díjas műfordító, kritikus.

1969-ben érettségizett a Toldy Ferenc Gimnáziumban. 1975-ben olasz-német szakos tanári diplomát szerzett az ELTE Bölcsészettudományi Karán. 1976 novemberében az Európa Könyvkiadó munkatársa lett; a szerkesztői évek után 1987-ben mint főszerkesztő, a latin csoport vezetője dolgozott tovább. 1995 eleje és 1998 vége közt a Római Magyar Akadémia igazgatója volt, majd visszatért az Európához, ahol 2006–2013 között a kiadó ügyvezető igazgatója volt. Műfordítóként, majd esszék, kritikák szerzőjeként is a hetvenes évek vége óta publikál.

Európa, Budapest, 2021
368 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635043910 · Megjelenés időpontja: 2021. március 25.

Bloginterjú Beke Zsolt fordítóval

Bloginterjú Beke Zsolt fordítóval



                                                            

Amikor tavaly nyáron megkaptam a frissen megjelent Linda Castillo Szégyen című krimit a General Press Kiadótól, kissé megijedtem. Ugyanis ez a sorozat 11. része volt, előtte egyetlen részt sem olvastam. Ami nyugtató volt számomra hogy önállóak a történetek, no és a fordító neve is ismerősen csengett. Miután rajongója lettem Castillo nyomozónőjének, Kate Burkholdernek a kimaradt részeket is pótolni kezdtem. A krimiket többen is fordították, Beke Zsolt a 7. résztől gazdája a sorozatnak. Őt faggattam az amish életről, az első fordításról és a folyamatról, de Lee Childről is szó esik az alábbi beszélgetésben.

    

1: Hogyan kezdted, csak angolból fordítasz, mi volt az első fordításod? Mi a munkamenet nálad, előbb végig olvasod eredetiben az adott könyvet? Mennyi időt kapsz egy könyvre, „belenyúlhatsz” a szövegbe? (egyszerűsítések, érthetőbb dolgokra, vagy a címek kiválasztására gondolok)

Középiskolában nyolc évig tanultam latint, és egy holt nyelvet leginkább a szövegek fordításán keresztül lehet megtanulni-megérteni, azt hiszem, ez mindennek a forrása. Mellette a nyelvek szeretete is hamar magával ragadott, így nem volt kérdés, hogy fordítással szeretnék foglalkozni. Az egyetemen is igyekeztem ezzel kapcsolatos kurzusokat keresni – lehetőségem volt például a legendás, Géher István vezette műfordító műhelyen is részt venni –, aztán mesterszak utolsó féléve előtt elküldözgettem az önéletrajzomat kiadóknak. A General Press Kiadótól ekkor kaptam egy próbafordítást, majd a szakdolgozattal párhuzamosan dolgoztam az első fordításomon, Linwood Barclay Sötét oldal címmel megjelent regényén. Ez 2014-ben volt.

Általában elolvasom a szöveget eredetiben, még ha nem is olyan figyelemmel, mint amikor saját szórakoztatásomra olvasok, leginkább azért, hogy a regény hangulatát, felépítését felmérjem, megismerkedjek a karakterekkel. Ez segít a címadásban is, ami általában közös munka a fordító és a kiadó között. Én személy szerint szeretem, ha a magyar fordítás címe többé-kevésbé reflektál az eredeti címre, bár természetesen számos oka lehet annak, hogy végül „saját” címet kap a kötet, marketing szempontoktól kezdve egészen a kulturális különbségekig (pl. szójátékok vagy utalások).


2: Van olyan saját fordításod, amire különösen büszke vagy? Ki lenne az, akit szívesen fordítanál magyarra?

Linda Castillo Kate Burkholder-sorozata az első általam fordított kötettel a szívemhez nőtt. Nagyon izgalmas munka volt Michelle McNamara Eltűnök a sötétben c. kötete, ami az írónő halála miatt töredékes szerkezetű maradt, de éppen ebben rejlik a könyv ereje is, mintha kézzel tapintható lenyomata lenne annak, ahogy McNamara lényegében a sorozatgyilkos utolsó áldozatává válik.

Az egyetemen részt vettem egy francia drámafordító csoportban, amelynek a munkássága három Beckett-dráma újrafordításában csúcsosodott ki , amely a Gondolat Kiadó gondozásában 2019-ben meg is jelent. Jómagam a Godot-t várva fordításában vettem részt. Ez a munka nemcsak a szakmai szempontból jelent sokat, hanem mert a csoport egy bensőséges baráti körré nőtte ki magát.

Lehet, hogy most egy kortárs szépírót kellene mondanom, akire a magyar közönség még nem figyelt fel, én mégis inkább két – legalábbis a regényírás terén – viszonylag új nevet emelnék ki. Egy felől a főként talk-show házigazdaként ismert Graham Norton regényeit fordítanám szívesen magyarra. Egyenletes tempójú, az ír vidéken játszódó, a végletekig empatikus narrációja Castillóra emlékeztet, miközben hihetetlen intelligenciával vizsgálja, mi történik, ha részben önhibánkon kívül félremegy az életünk. A másik név Barney Norris, akit fiatal kora ellenére több irodalmi díjjal is kitüntettek drámái miatt. Regényeiben sem hazudtolja meg színházi múltját, és az emberek közötti kapcsolatokat vesz górcső alá.


     

3: Linda Castillo: milyen egy sorozatba belépni a közepén? Visszaolvasod az előzményeket, hátteret? Mennyire mélyedtél el az amish kultúrában, szokásokban, (nekem éppen ettől másabb, különlegesebb ez a sorozat). Érzi egy fordító, hogy az adott krimi siker lesz itthon? (a Te fordításaid gördülékenyebbek, mint az első néhány rész, élnek a szövegek, nem csak száraz szöveg, amit mondatról mondatra egymás után pakoltak) Kimondottan szeretem, ha egy sorozatnak van gazdája, egy fordítója van.

Egy sorozatot mindig nehéz átvenni, Castillo esetében annyival volt könnyebb a helyzet, hogy az egyes regények lényegében különállóak, így főleg a szereplők kapcsolatrendszerét kellett lekövetnem a korábbi fordítótól. Februárban jelent meg az Agavénél a Frontvonalak-sorozat 5. kötete a fordításomban, az jóval keményebb dió volt, mert ott egy teljes, hadászati kifejezésekkel, technológiával és rövidítésekkel tűzdelt sci-fi világot kellett folytatni, amit a sorozat fordítója, Farkas István remekül ültetett át magyarra.

Egyetértek, a Burkholder-sorozat egyik kulcsa az amish környezet. A sorozat fordítása előtt főleg 

a popkultúrából beszivárgó információim voltak a közösségről, és a fordítással párhuzamosan ismerkedek meg a vallás különböző nézeteivel, ágazataival. Többek között egyébként Castillo ahhoz ért nagyon, hogyan tegye a szöveg szerves részévé az amish kultúráról szóló tudásmorzsákat, és ne egy TED-előadással felérő expozíció legyen belőle.

A könyv sikeressége helyett inkább azt érzem fordítás közben, hogy mennyire jól lett összerakva a könyv, mennyire vitte a lendület a szerző tollát, mennyire élvezte az adott fejezet, szakasz megírását. Fordítás közben számos olyan szerkezeti megoldás vagy éppen hiányosság, tempóvesztés is kiütközik, amin átlagos olvasás közben átsiklik az ember. Ez az egyik izgalma a műfordításnak, hogy az ember beláthat az elkészült regény mögé.

                                                                                   

4: Te mit olvasol, van meghatározó olvasmányélményed? Szabadidődben mivel foglalkozol szívesen?

Mindenevő vagyok, szép- és szórakoztató irodalmat is olvasok, és természetesen én sem állok ellen, ha megjelenik egy-egy sikerkönyv. Imádom, ha egy könyvnek nemcsak remek története, de saját hangulata is van, különösen, ha ez a hangulat szatirikus vagy keserédes. P.G. Wodehouse és Agatha Christie pedig bármikor el tud csábítani.

Ha nem olvasok, akkor rengetek zenét hallgatok, nagykanállal falom a popkultúrát – azt gondolom, ha szórakoztató irodalmat fordít az ember, akkor muszáj tisztában lenni legalább az alapokkal, úgyis mindig jön szembe olyan hivatkozás, ami miatt muszáj beleveszni egy Google/Wikipedia keresésbe –, illetve igyekszem haladni a doktori tanulmányaimmal.




5: Szabadúszó fordító vagy. Volt már olyan, hogy nem vállaltál el egy könyvet valamiért? (téma, rövid határidő..stb)

Emlékeim szerint nem, és sajnos, mint egy szabadúszóhoz illik, néha meg is feledkezem arról, hogy a „nem” szó egyáltalán létezik.


6: Van esetleg olyan általad fordított szerző, aki visszajelzett a munkádra vagy találkoztál vele?

Sajnos ilyesmi még nem történt, sem visszajelzést nem kaptam még, sem találkozni nem találkoztam még fordított szerzővel. De remélhetőleg ami késik, az nem múlik.

  

7: Lee Child. Az ő esetében hogyan találtatok egymásra, esetleg olvastad, ismerted a sorozatot? Hogyan lehet jól belemerülni az adott szerző stílusába, lelkébe, a témába? Az Elvarázsolt dollárok nem csak egy jó történet, de remek lett a fordítása is.

 Jack Reacher sorozat első kötete az újramegjelenés kapcsán került hozzám, és egyfelől nagy felelősség volt, hiszen mégis csak az egyik legjelentősebb kortárs krimisorozat egy kötetét fordítottam, másfelől viszont az első kötetről volt szó, tehát nem volt semminemű utalás más, korábbi eseményre. Mint Castillo esetében, itt is egy karakterközpontú sorozatról van szó, és Child az első pillanattól kezdve tudta, hogyan képzeli el a karakterét, így nem volt nehéz megragadni Reacher lényegét, illetve az is sokat segített, hogy csak úgy, mint Burkholder esetében, itt is E/1-ben olvashatjuk az egész történetet, így igazából fordítás közben nem is tudsz kiszakadni a karakterből, hiszen minden egyes mondata annak nézőpontját tükrözi.

8: Fordítottál a krimik mellett gyerekkönyvet, de részed van Ken Liu A papírsereglet és más történetek sci-fijében is. Van kedvenc műfajod?

Egy jól megírt krimit mindig élvezet fordítani, de örülök, hogy több műfajban is kipróbálhatom magam, a Ken Liu kötetbe fordított A betűmágus mágikus realizmusa a legérdekesebb szövegeim közé tartozik.

9: A műfordítás művészet, a műfordítók az adott mű szerzőjével egyenrangúak. Erről mi a véleményed?

A műfordítás alapjait tekintve ugyanaz a folyamat, mint az írás: az első pillanatban csak a kurzor villog az üres dokumentumban, hónapokkal később pedig olvasható az elkészült mű – a különbség csak az, hogy a műfordító számára az eredeti szöveg egyfajta vázat ad, ami alapján újra kell alkotnia a regényt a célnyelven. Skizofrén helyzet ez, hiszen egyfelől jó lenne

  fordítóként kívül maradni a szövegen, hogy a fordítás teljes mértékben a szerző stílusát, fordulatait, gondolatmenetét tükrözze; viszont egy jó fordítás attól jó, ha a magyar szövegnek is van személyisége, márpedig ehhez a fordítónak is bele kell kerülnie a szövegbe. Így azt gondolom, hogy a műfordító láthatatlansága ideának szép, de a valóságban nem életképes; a fordító inkább egyfajta társszerzővé – vagy inkább szerzőtárssá – válik. Egy műfordítás szerintem tehát akkor jó, ha a szöveg teljesen elfedi az eredeti szöveg vázát, az nem bukkan elő a szöveg mögül, de nem is telepszik rá, nem próbálja meg túlzottan megváltoztatni azt. Ennek értelmében tehát #namethetranslator – de erre ezen a blogon nem kell felhívni a figyelmet.

                    

10: Mire készülsz, min dolgozol most? 

Éppen most fejezem be Kate Burkholder legújabb nyomozását, idén sem maradunk amish kalandok nélkül. Már a borító is elkészült az őszi megjelenéshez.


Hálásan köszönöm Beke Zsolt, hogy válaszoltál a megkeresésemre, további jó munkát kívánok!

Lerepül a hülye fejetek

Hartay Csaba: Lerepül a hülye fejetek



                                                         

Hartay Csaba szarvasi író-költő első prózakötete 2013-ban jelent meg, most frissített szöveggel, új, szemet gyönyörködtetően színes borítóval a Scolar Kiadó gondozásában került a boltokba.

A történetek valósak, önéletrajzi ihletésűek. A szerző kalandos utazásra viszi olvasóit a nem is olyan távoli nyolcvanas-kilencvenes évekbe, a nosztalgiával átitatott kamaszkorba. Egy 6-8 fős fiútársaság összetartó barátságát és izgalmas, gyermeki csínyektől sem mentes kalandjait ismerhetjük meg az elbeszélésekből. Főhősünk Shado, aki jó családi háttérrel rendelkezik. Érzékeny lelkű fiú, 

aki nagyon nem találja helyét ebben a közegben. Óvatos duhaj, nagyszájú, hangadó, de kissé félénk, ami a szigorú szülői felügyeletből adódik. Az apa erős karaktere szinte minden írásban megjelenik. Hiteles és jellemző figura. Shado folyamatosan lázad, hetekig nem jár be a tanórákra, aminek eredményeképpen kilenc tárgyból áll bukásra. A tanárok közönyösen figyelik Shado ténykedését, 

ahogy vágja azt a bizonyos fát önmaga alatt. Bizony nem túl segítőek, picit sem elnézőek, a fiú sorsa 

itt megpecsételődött. Természetesen a következmény sem marad el, kicsapják, ami akkoriban elég szokatlan volt.
Az új iskola és társaság mellett a szülői kényszer is némileg segíti a megfelelésben a fiút. Szarvas után
a szeghalmi kollégiumi élet, új barátokkal, új tanárokkal hozzák el a lehetőséget, amit Shado megragad, sikerrel érettségizik. Ebben az is segíti a fiút, hogy kezd önmagára találni, felfedezi az irodalmat és kiírja magából érzéseit, verselni kezd.


Az emlékidézésből kibontakozik a kamaszodó gyerekek rácsodálkozó kíváncsisága az őket körülvevő világra, ahogyan azt felfedezik. A felnőtté válás rázós útját járjuk be a nyolcvanas 

évek végén, a kilencvenes évek elején egy vidéki kisvárosban, a Körös partján, Szarvason. 

Minden fejezet kerek kis történeteket villant fel a közösen kitervelt elkövetett csínyekről, házibulikról, horgászatokról. A gyerekkori leírásokban átélhető érzelmek és vicces mondatok adnak lehetőséget a szórakozásra. Élénk és mindent átszövő humorral van átitatva a kötet. Akár novellákként is lehet olvasni, amiből kikerekedik egy egész gyerekkor.
Ezek a fiúk lesznek a Művésztelep fiataljai. A rendszerváltás időszaka ez, a szocializmus éppen leomlott, elkezdődött a nagy szabadság. Az utakon még Trabantok, Daciák esetleg Ladák hasítanak. Minden szülőnek van munkahelye, hétvégén zárva vannak a boltok, kihalt a kelet-magyarországi kisváros. Szórakozási lehetőség, élet csak a diszkóban van. Nincs még mobiltelefon, internet, a tv is elég unalmas választékot biztosít már nekik. A drog számukra még csak alkohol és cigi formájában fordulhat elő, új zenék szólnak, (KLF, Depeche Mode) a fiúk az életre készülve töltik el idejüket. Ebből persze számtalan kaland kerekedik, miközben szárnyaikat próbálgatva feszegetik önmaguk határait. Rossz gyerek nincs, csak alkalom a hülyeségre, ők pedig mindig találtak alkalmat. Emlékek, kalandok pedig kellenek, hiszen később ebből táplálkozik a felnőtt lélek.

A közös csavargások, horgászatok, motorozások, az első házibuli szülők nélkül, nyaralás mellé a gyerekkort kísérő csínyekről olvashatunk a kis történetmorzsákban. Azért a fiúk jól feltalálták magukat és kihasználtak minden lehetőséget, megragadtak minden pillanatot egy egy számukra jó hecc, poén elkövetésére. Ez lehet a Shadoékhoz frissen bekötött vonalas telefon, de ki nem lopott gyerekként gyümölcsöt a szomszéd néni kertjéből, vagy valami apróságot a boltból, már csak heccből is? A szülőktől elcsórt cigaretta, öngyújtó vagy az iskolai órák és a kollégiumi élet gyerekkalandjait olvashatjuk szókimondó formában. Tökéletes látlelet a kilencvenes évek vidéki fiataljairól. Kitörni a szürkeségből, az új dolgok íze, illata, a mámorító lehetőségek lebegnek a fiúk előtt. Persze némi bűntudat is felmerül, amikor lebuknak. Nem tudják még igazán felmérni saját, legtöbbször unalomból elkövetett hülyeségeik következményeit. Kíváncsiak, az alkohol, cigi, játékgépek és a könnyű élet vonzó tud lenni. A tanulás mint szükséges rossz van jelen életükben. Lakótelepi srácok út és helykeresése az őket körülvevő és átalakuló világban. A történetek íve lendületes, stílusuk laza, humoros, átélhető.

A szókimondóan őszinte történetekből kiderül az is, milyennek látják a felnőtteket ezek a gyerekek. A kisvárosban ismert szülők reakcióiban ott van a "jajj, mit szólnak ehhez az emberek?" Az apai szigor csak ígéret marad, szavakban nyilvánul meg. Apát nem lehet átverni, hiszen ő is volt fiatal. Találó, szellemes mondatokkal neveli, terelgeti inkább a gyerekeket. A generációs probléma többször megjelenik, azonban a közös kalandok és a világra való rácsodálkozás mindig segít a fiúknak eligazodni. Érdekes volt olvasni arról, ahogyan ezek a kamaszok próbálnak azért megfelelni, beilleszkedni, ami nem megy könnyen. Egy klasszikus felnövés-fejlődéstörténeteknek is olvashatjuk ezeket a kalandokat. A kamaszfiúk fiatal férfivé érésének jelentősebb állomásai ezek a történetek a ’90-es évek Magyarországán.

A könyv nagykamasz, érettségiző hőseinek történetei végül a 2000-es EFOTT-on zárul egy kimerítő éjszakával, ahol már a szerelem is teret kap. Előbb azonban megalakul a Részegek Hadserege. A Lerepül a hülye fejetek baráti társasága azóta is működik, a mai napig kapcsolatban vannak a szereplők.

A könyv március végén jelenik meg, ITT előrendelhető!





    

Hartay Csaba magyar költő, író, blogger.
1977. június 16-án született Gyulán. Gyerekkorát Szarvason töltötte, jelenleg is ott él.

1996-ban érettségizett a szeghalmi Péter András Gimnáziumban. 1997-ben jelent meg első verse a Sárkányfűben, azóta publikál rendszeresen irodalmi folyóiratokban. Tagja a Szépírók Társaságának és a József Attila Körnek. Eddig kilenc verseskötete és öt prózája jelent meg. Nem boci! Holtág, Rajongók voltunk, Köszönöm a befogadást címmel. 
Családi vállalkozásban egy szarvasmarha telepen dolgozik.

Díjai: Körösök Gyöngye díj - 2006, Bárka-díj - 2010, Szarvas város kulturális életéért díj - 2015 és
Megyei Príma Díj - 2015. 2017-ben elnyerte a Szarvasért Alapítvány díját, amelyet minden évben egy arra érdemes, Szarvas város hírnevét öregbítő személyiségnek ítélnek oda.



Kiadó: Scolar
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2021
Oldalszám: 224
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9789635092741

Elvesztek Párizsban

Pam Jenoff: Elvesztek Párizsban



                                                              

Ha röviden ajánlanám ezt a könyvet, azt mondanám: fordulatos, hitelesen realista, veszélyekkel, rejtélyekkel teli női sorsokról olvashatunk. A regény története a második világháború befejezése előtti és utáni napokba viszi vissza az olvasót.

Ma már tudjuk, az angol titkosszolgálat bizony női ügynököket is bevetett az ellenséges vonalakban. 

Ez igen merész, újdonság volt akkoriban, különösen izgalmas és félelmetes kihívás a résztvevőknek. 

A megismert nők sorsa a címből sajnos sejthető, nem rózsaszín mese ez, hanem megrázó történet a nők helytállásáról a II. világháború idején.

Két idősíkon fut a regény, ami a barátság és a bátorság figyelemre méltó története is egyben. A régi szál 1944-be játszódik, a tizenkét nő kiválasztásáról, kiképzésükről és bevetésükről szól. Megismerjük a köztük kialakuló barátságot, sorsközösséget, életük hátterét éppúgy, mint később a kitartásukat, szomorú, kínzásoktól sem mentes sorsukat. Lényegében három nő élete elevenedik meg aprólékosan előttünk, amihez a lányok története után nyomozó Grace életének háttere is csatlakozik. Itt 1946-ban járunk, amikor még a háború hatása erősen érezhető a világban. Pam Jenoff regénye a történelem és a romantika kedvelőinek egyaránt remek élményt ígér: mesterien idézi meg a világháborút lezáró időszak hangulatát, és kalauzol végig a kor eseményein.

Grace egy véletlen folytán bukkan a központi pályaudvaron magányosan árválkodó bőröndre. Kíváncsiságától hajtva kinyitja és a benne talált tizenkét fotó felkelti az érdeklődését. Hamarosan kiderül, a bőrönd tulajdonosa Eleanor Trigg volt, aki a második világháború alatt az angol titkosszolgálatnál női ügynökök hálózatát vezette. Őt azonban az állomás előtt elütötte egy autó... 

Grace női ösztöne sötét rejtélyt sejt, elkezdi felfejteni a titkolózás finomszövésű pókhálóját, ezzel nem várt bonyodalmakat elindítva. A történet hol melankolikus hangulatú, lassan hömpölygő, hol pedig csavaros, feszült és izgalmas kémtörténet, amibe pici romantika is keveredik. Szerelem nélkül nincs is igazán jó kémtörténet. Az események nem lineárisan követik egymást, folyamatos visszaemlékezésekből bontakozik ki a régmúlt, ami a jelenben kap még egy csavarral újabb értelmet.

Meglepően kitűnő jellemrajzokat kapunk a főszereplőkről. Grace, Marie, Jossy mellett a lányok főnöke, Eleanor is jelentős szereplővé válik. Ő a háború utolsó éveiben a brit SOE-nál dolgozik. Feladata az volt, hogy nőket képezzen ki titkos küldetésre Franciaországba. Ezek a lányok részletes információkat továbbítottak a német csapatmozgásról, és ily módon elősegítették a D-napi invázió felgyorsítását. Különös figura Eleanor, aki kelet-európai bevándorló. Ez is motiválja a nőt az európai náci elnyomás elleni küzdelemben, de így lehet igazi brit állampolgár is belőle. Eleanor úgy érzi, bizonyítania kell a lányokkal, hogy megérdemlik az elismerést. Mi okozta a vesztüket? Hogyan lettek áldozatokká, ki is a titokzatos áruló? A háború hátterébe ágyazott történet valós eseményekre épül ugyan, de fikció, mégis hihető.

A szálak utólagos felgöngyölítése Grace kezében van. Ő szolgáltat igazságot, deríti fel mi történt a háború végén Eleanor lányaival. Hogyan váltak áldozattá, mi vagy inkább ki okozta vesztüket, hogyan vesztek bele a háború forgatagába. Grace az egyre növekvő veszélyek közepette kénytelen egyik nehéz döntést hozni a másik után, így a történet eseménydús, izgalmakban gazdag.

Magas politikai játszma bontakozik ki a lapokon, miközben izgalmas és meglepő dolgokra derül fény. 

A szálak magasra vezetnek, az érdekek mögött érthetetlen hatalmi játszma húzódik. A motiváció az, 

ami meglepő. Az áruló kilétének rejtélye viszonylag könnyen kitalálható, ez azonban nem von le a regény élvezetéből. A lányok sorsa és bátorsága példaértékű. Az életben maradásért, de akár egy eszméért, szabadságért küzdeni, hihetetlen elszántság kellett. Nem rajtuk múlott, hogy vesztettek.  Egy új, izgalmas szemszögből világította meg a II. Világháború eseményeit ez a könyv.

ITT megrendelhető kedvezménnyel a regény! 

                             

Pam Jenoff
Számos nagy sikerű történelmi regény szerzője. A George Washington Egyetemen
szerzett bachelor diplomát nemzetközi kapcsolatok szakon, majd a Cambridge-en kapta
meg a master diplomáját történelem szakon. Később a Pennsylvania Egyetemen jogászként végzett. Jenoff regényeit a Pentagonnál töltött ideje alatt szerzett élmények és tapasztalatok, valamint a Külügyminisztériumban végzett diplomata munkája ihleti, többek közt az utóbbi intézmény képviseletében ő felelt Lengyelországban a Holokauszt megemlékezésével kapcsolatos ügyekért amerikai oldalról. Jelenleg a férjével és három gyermekükkel Philadelphia mellett laknak, ahol az írás mellett jogot tanít.













Eredeti megjelenés éve: 2019
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás helye: Budapest
Kiadás éve: 2021
Oldalszám: 384
ISBN: 9789634198123
Fordította: Török Krisztina
Megjelenés időpontja: 2021. március 23.

Szabadság

Jonathan Franzen: Szabadság


                                                                           

Talán az egyik legszebb érzés a szabadság, egy igazi eszme. Kinek mit is jelent azt nehéz behatárolni, minden területen életünk fontos része az biztos. Persze, korlátokra azért szükség van. Franzen regénye 2010-ben jelent meg először, hatalmas sikert aratva. A némileg különc amerikai író, aki megírta az évszázad regényét - szól a reklám. Nem járunk messze az igazságtól.


                  

Franzen a kortárs amerikai irodalom egyik legnagyobb sztárja és fenegyereke, néhány éve hazánkban is járt a Nemzetközi Könyvfesztivál vendégeként. 

Az író, aki nemet mondott Oprah Winfreynek, és aki még képregényekben és a Simpson család egyik epizódjában is szerepelt. Ellentmondásos, tőrőlmetszett értelmiségi figura – az a fajta, aki nem húzódik vissza elefántcsonttornyába, hanem érzékenyen reagál korának jelenségeire, és a nagy társadalmi, globális mozgásokat nemcsak elméleti összefüggéseikben látja, de regényíróként beépíti szereplőinek legapróbb rezdüléseibe is. 


A negyedik regényének, a Szabadságnak a helyszíne az amerikai Középnyugat kisvárosa, St. Jude.
A kertvárosi, kispolgári család élete áll a középpontban. Van sok fontos érzése, mondandója a szerzőnek erről az amerikai életformáról. Elsőnek a szomszédi viszonyokról kapunk képet: Berglundékat szeretik a szomszédok. Ők a regény központi karakterei, az ő életüket bemutatva nyomon követhetjük a mindent érintő állandó változásokat. Az átlagos, napjainkban élő család életszerű története bontakozik ki előttünk, ahol nem is a cselekmény igazán jelentős. Patty és Walter Berglund középkorú házaspár. Az 

ő sorsukat, szerelmüket látjuk, a fiúkról Joeyról tudunk meg értelemszerűen elég sokat. Fontos és jelentős a fel-fel bukkanó családi barát, Richard Katz is az életükben. Nekem ő volt az egyik kedvencem Patty mellett. Igazi realista regény, minden szereplőt semleges szemszögből ábrázol.

A második részben már Patty Berglund terápiás célra írt emlékirataiból szemezgethetünk érdekességeket. Bepillanthatunk a gyerekkorukba meghatározó emlékek sora villan fel. Izgalmas része a történetnek. A regény varázsa abban rejlik, hogy akár az élet, ezek a családtörténetek átélhetőek, ismerősen maiak nekünk is. Öröm és bánat, házassági válság, gyerekek, szerelem és életcélok, kompromisszumok, sodródás, izgalmas aktuális napi témák mellett a humort sem nélkülözik. Franzen jól mesél és szeret is, a könyv első felét nagyon élveztem. Sok jól megjegyezhető, jól megkomponált hatásos jelenet van a lapokon. Richard életművész, őt különösen kedveltem, bár minden szereplő hitelesen valós. Hibáikkal együtt emberiek, szerethetőek.
  

                           

Bőven kapunk Franzen politikai nézeteiből, filozofálgatásaiból. Tény, hogy fontos mai témák kerültek előtérbe, (környezetvédelem, közel-kelet, Obama kampánya) ettől néhol bizony kellemetlenül kínos olvasni az eseményekről. Valójában jellemzően amerikai családregény ez, 

ott egészen mást jelentenek 

a felidézett politikai események. Franzen érezhetően nagyon képben van a világ dolgaival a fogyasztói társadalom bajaival, bűneivel. Tökéletes pontossággal tapint rá a problémák gyökerére, ezeket kíméletlenül elénk is tárja, építi be a cselekménybe. Némi humor, irónia is megcsillan, de többet fáj inkább ez a valóság, van min gondolkodni. A 21. század ezernyi problémája jelenik meg. Ezek nem csupán az amerikai középosztály életére vannak hatással, világszerte aktuálisak. Emberi közöny, a környezetszennyezés problémája, a világméretű korrupció, nagypolitika ábrázolása, annak hatása világunkra.

A stílus olvasmányos, hihetetlenül visz, érdemes belemerülni, ha kellő idő adódik az olvasásra. Franzen néha talán a nem fontosnak vélt dolgokba is aprólékosan belemélyed, majd egy ügyes húzással ezek olyan módon válnak fontossá, hogy az olvasó csak pislog. Kicsit mégis soknak, túlírtnak éreztem néhol, tény, hogy két részben is elég monstrum a könyv. Mégis érdemes belevágni, élvezetes kaland, komoly kihívás volt. Biztosan fogok még Franzent olvasni, hiszen nem csak tud, de le is írja a tűpontos társadalomkritikáját a család történetein keresztül. Nem véletlen szerepelt a TIME címlapján is. 

Átfogó őszinte keresztmetszetet ad a regény a jelen amerikai társadalmáról. 

 

Kedvezménnyel ITT tudod megrendelni a 21. Század Kiadótól! 

          

Jonathan Franzen az egyik legnagyobb élő amerikai regényíró. 1959-ben született az illinois-i Western Springsben. Öt regénye jelent meg, melyekkel számtalan díjat nyert el. Jelenleg Kaliforniában él.
A 21. Század Kiadó szerzői sorozatban publikálja nagyregényeit, amelyek megjelenésük után azonnal klasszikussá váltak. A sorozat első kötete Franzen negyedik regénye, a Szabadság, amely az USA-ban éppen tíz éve, 2010-ben jelent meg.



XXI. Század, Budapest, 2020
814 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635680177 · Fordította: Bart István

A kapitány küldetése

Paulette Jiles: A kapitány küldetése

Könyv és filmajánló



                                                                             

Olvasási válság szerencsére ritkán ért el eddig, most azonban nagyon letarolt. A könyvet filmekre cseréltem a héten, így láttam a Netflixen február óta sikerrel futó Tom Hanks filmet. Nem mondom, hogy életem filmje, de mindenképpen az érdemes megnézni kategória. A most is kiváló alakítást nyújtó, westernben először szerepet vállaló legendás színész mellett a kislány szerepében feltűnő Helena Zengel is nagyot alakít. Remek párosuk simán elviszi a hátukon a filmet. A fényképezést, az operatőri munkát is érdemes figyelni. Bár egy western, senki ne számítson Clint Eastwood-féle akciókra, bunyóra. Inkább egy érzelmes, lassú dráma, néha komoly mondanivalóval.   

      

A polgárháború fontos meghatározója az amerikai történelemnek. Ez a polgárháború utáni Amerika még elég primitív, nem volt egyszerű az élet akkoriban. A háború után járunk öt évvel, még nem rendeződtek igazán a viszonyok, minden zaklatott, alakulóban van az új rend. Egykoron a déliek oldalán harcoló százados most "hírolvasóként" keresi a napi betevőjét: településről településre járva, újságokból olvassa fel az izgalmas híreket, melyeket 10 centért bárki meghallgathat. A könyv eredeti címe: A világ hírei erre utal, bár a magyar változat kifejezőbb. 

Útja során rátalál egy német kislányra, Johannára, akit több éve - szüleit lemészárolva - elraboltak a kiowa indiánok. A lány azóta velük nevelkedett, angolul nem beszél, elvadult teremtés lett. Kettőjük lassan alakuló érzelmeiről és kapcsolatukról mesél a film.

Magával ragadó hangulatú road-movie, tökéletes hangulatot adó zenével, (James Newton Howard munkája), csodaszép képekkel. Fantasztikus színészi játék párosul mindehhez. Lassú tempójú kaland 

és mértéktartó dráma ábrázolása az ember benső lényegét megérintő mondanivalóval. Jefferson Kidd kapitány küldetése a lányt visszajuttatni a családjához, nem a várt eredményt hozza.

   

Bár a történet lassan építkezik, elég kiszámítható, de ettől eltekintve vannak izgalmas jelenetek (homokvihar, vita az egyik felolvasáson, lemészárolt bölények) és teljes mértékben élvezhető.

Tartalmas kikapcsolódás azoknak, akik nem a semmitérő, mondanivaló nélküli akciófilmekre vágynak. Tom Hanks neve garanciát jelent a minőségi szórakoztatásra, passzol hozzá a kapitány karaktere, a kisujjából kirázta a megfontolt, sokat látott kisember alakját. Karizmatikus személyisége nagy döntésekre hívatott. Helena Zengel nem csak alkatilag, de színészileg is rendkívül hiteles az elrabolt-elvadult árva, de indiánként nevelkedett Johanna szerepében.

A film jól jeleníti meg a polgárháború utáni világot, érzelmes dráma, izgalmas, kellően szórakoztató, bár nem lett egy remekmű. A kapitány küldetése megvillantja a vadnyugat sötét oldalát, de nem mélyed bele. A küldetés teljesítve, Jefferson Kyle Kidd és Johanna élete sorsa összeér, jó irányt vesz a végére. Én csak ajánlani tudom ezt a két órát, érdemes rászánni, amíg Hanks és Johanna ellovagolnak a prérin a lenyugvó nap sugaraiban.

News of the World, rendező: Paul Greengrass, szereplők: Tom Hanks, Helena Zengel, Neil Sandilands, Elizabeth Marvel, Mare Winningham, Roy McKinnon, Thomas Francis Murphy, amerikai western dráma, 118 perc, 2020.




A könyv fülszövege:

Észak-Texas, ​1870, eső és hideg. Jefferson Kyle Kidd kapitány az amerikai polgárháborúból hazatérve azzal keresi kenyerét, hogy településről településre vándorolva a nagyvilág híreit olvassa fel a helyieknek. Wichita Fallsban elvállal egy különleges megbízást: el kell kísérnie San Antonióba a rokonaihoz a tízéves Johannát, aki négy évet töltött a kajova indiánok fogságában. Az indiánok megölték a családját, őt pedig elhurcolták, és saját törzsükből valóként nevelték.
Kidd kapitányra és Johannára négyszáz mérföldes, veszélyekkel teli út vár. Johanna ráadásul nem beszél angolul, és minden alkalmat megragad a szökésre – sokkal inkább tűnik a kötöttségeket nem tűrő indiánnak, mint német bevándorlók gyermekének.
A két magányos lélek között a viszontagságokkal teli utazás során különös kötelék szövődik, hiszen a kegyetlen vidéken az életük múlhat azon, hogy minden különbözőségük ellenére képesek-e megbízni egymásban. Megindító történet bátorságról, becsületről és arról, hogy a szeretet bármilyen áldozatra képes.


 

Paulette Jiles regényíró és költő. A Missouri Egyetemen szerzett diplomát újlatin nyelvek szakon. Költőként elnyerte a legrangosabb kanadai kitüntetést, a Governor General's Awardot. Enemy Woman című regénye felkerült a New York Times sikerlistájára, A kapitány küldetése pedig bekerült a rangos National Book Award döntősei közé. A regényből a Fox 2000 stúdió forgatott filmet Tom Hanks főszereplésével.






Libri, Budapest, 2019
212 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634333685 · Fordította: Getto Katalin

Rocketman

Elton John: Én

Rocketman-film


                                                            

Néhány napja megnéztem végre a Rocketman című életrajzi filmet, és a könyv is a kezembe került. Elton John első és egyetlen hivatalos önéletrajza Én címmel került a boltokba, amiben a zenei ikon felfedi az igazságot rendkívüli életéről, egyben a nagy sikerű Rocketman című film alapja is.

Bár sosem voltam Elton John vérbeli rajongója, csak elismeréssel tudok az elkészült műről írni. Magasan kiemelkedik a szokott sztárkarrier történetek közül. A filmben természetesen fontos elem 

a zene, a slágerek, ám az igazi hangsúly azon van, ahogyan a félénk zongorista csodagyerek Reginald Dwightból London egyik külvárosából világszerte ismert szupersztár lesz Elton John néven. Számtalan gátlással, akadállyal kellett megküzdenie a vágyott sikerért.

„Amikor visszaemlékezel a régi szép időkre, akkor természetesen rózsaszínű szemüvegen keresztül látod mindezt."

             

Ezt nyilatkozta hősünk, mégis a kendőzetlen őszintesége az, ami kitűnik a hasonló témájú filmek, könyvek áradatából. Szeretem az önéletrajzokat, ám nem árt óvakodni attól, hogy a téma kizárólag jó megvilágításba helyezze az adott sztárt. Elton John életrajzi könyvének egyik erőssége az öntudatos humora volt, ami a filmen is visszaköszön. Gyakran gúnyt űz önmagából és elismeri, amikor iszonyatosan viselkedett, kissé elszállt önmagától, vállalja, hogy a kezdeti siker bizony rögtön a fejébe szállt. Ettől csak őszintébbé teszi a könyvet, filmet, ahol ez több látványos jelenetben kerül bemutatásra. A film egyik nagyjelenete, amikor a terápiás csoport előtt az önvallomással egy időben megjelennek Elton életének meghatározó alakjai, így a gyermekkori önmaga is, és végre megöleli a nagy sztár az egykori kövérkés, félénk kisfiút. Az elfogadás gyönyörű példája ez, ahogyan végre, kibékül önmagával. Az inspiráló történet nem a hatásvadász pillanatokra hajt. 

                                                                                                                   

Bizonyos pontokon mindenképpen nagyot üt, különösen, amikor leírja szülei hideg házasságát, apja elutasítását. Csupán a nagymama hitt a fiúcskában, ő segítette, szerette őszintén. Ez a kisgyermekkor borítékolta lelki ingadozását, hiába volt csodagyerek négy évesen. A zene számára nem csak önkifejezés volt, ez lett valóban az élete. Nyomon követhetjük Bernie Taupin szerzőtársával való megismerkedését, barátságát. Ez az életre szóló közös munka és barátság is több megható pillanatot eredményez a filmben. Azok számára is van meglepetés, akik elég sokat tudnak Eltonról. A könyv és a film a zenész lelkét állítja a középpontba, a férfi vívódásait, küzdelmeit, kényszeres elképzeléseit, a siker árát láthatjuk. 

A szex, drog rock and roll és az extravagáns jelmezei háttere elgondolkodtató pillanatokat ad. Hatalmas erő kellett a felismeréshez, a váltáshoz, hogy tényleg boldog legyen, élete kiteljesedjen. Őszintesége megkapó, lenyűgöző, ahogy vállalja hibáit, önmagát.

                  

Megismerhetjük az első fellépés elsöprő sikerét a híres Los Angeles-i Troubadourban, ami rögtön a sztárok sorába emelte. Azonnal három lemezre szóló szerződést kapott a sok elutasítás után. Később pedig láthatjuk ezen sikerek következményeit, amint a pokol bugyrait megjárta alkohol, drogmámorában. 

A film másik nagyjelenete az öngyilkossági kísérlete... Taron Egerton alakítja remekül a Rocketmanben a zenészt. A csillogó sikernek hatalmas ára van, a showbiznisz hiénái is megjelennek. A befejezést a tisztulás folyamata, a sikeres elvonó után egy hatalmas slágerrel tért vissza, ez zárja a filmet. Elton azóta "tiszta", nem iszik, nem drogozik, élete rendeződött, sikere töretlen napjainkig. Elton 1970-ben indult első turnéjára, azóta több mint 4000 alkalommal lépett fel több mint 80 országban.


   

Sir Elton John karrierjének sikerei a mai napig páratlannak számítanak. Ő minden idők egyik legsikeresebb szólózenésze, 26 arany-, 38 platina- vagy multiplatina-, és egy gyémántlemezzel. Elton számos díja között szerepel 6 Grammy, 13 Ivo Novellos és egy BRIT Award. 2018-ban őt nevezték meg a legsikeresebb férfi szólózenésznek a Billboard Hot 100 lista történelmében. AIDS Alapítványa több mint 450 millió dollárt gyűjtött össze a HIV/AIDS elleni világszintű küzdelemre. A férje David Furnish, két fiuk van. Elton melegséggel, alázattal és nyíltan beszél a zenéjéről és a kapcsolatairól, a szenvedélyeiről és a hibáiról. Ez egy élő legenda története, amit sosem felejt el az olvasó.
Feltétlenül elgondolkodtató és szórakoztató életrajz, amit nem csak rajongóknak ajánlok.



Könyvmolyképző, Szeged, 2020
416 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635613649 · Fordította: Rácz Kata

Chanel a Riviérán

Chanel a Riviérán
A Côte d’Azur világa békében és háborúban



                                                                  

Coco Chanel hosszú és termékeny élete a titkok és a legendák tükrében most az 1930-as évektől elevenedik meg a háborús évekig bezárólag. Érdekes megközelítése az adott időszaknak. A francia Riviéra ragyogó társadalomtörténete ez a könyv. A híres Cote d'Azur kel életre előttünk a dzsesszkorszak utáni kicsapongó és sokszor felszínes dekadenciájától a második világháború terrorjáig a lapokon.

     

A csillogás és a túlélés békében és a háborúban, főleg Gabrielle „Coco” Chanel életét vizsgálja a Côte D'Azur-on töltött ragyogóan napsütéses, még felhőtlen időszakban, közvetlenül a második világháború előtt. A szereplőgárda lenyűgöző, feltűnik többek között Joseph P. Kennedy, Gloria Swanson, Somerset Maugham, Picasso, vagy az író Colette alakja is. A szerző és az újságíró, Anne de Courcy elmélyül Chanel vállalkozói sikereinek bemutatásában, kitartó munkájának eredményeiben. Coco már népszerű és közismert, sikeres nő volt. Életének árnyoldalairól is olvashatunk, hányatott gyerekkora, és a karrier kezdete is életre kel előttünk. 

Chanel ekkor már gazdag nő volt, (már piacra dobta a "Chanel No. 5" parfümjét), életének Riviérához köthető korszaka felvonultatja a kivételes barátokat, fontos szerelmeket, politikai alakokat és egyéb művészeket, akik nála vendégeskedtek a francia Riviérán álló La Pausa villájában. Chanel igyekezett fenntartani fényűző életét, közismert művészekkel, prominens politikusokkal élte az életet a világháború kezdetén. Az 1940-es évek az aranykorra is kihatottak. A háború borzalmait azonban nem tudták elkerülni, őket is utolérte. A háborúról és annak nyomorúságáról is nagyon realisztikusan mesél. A csillogás, a zavartalan strandolás ideje, az estélyek, kaszinózások és a féktelen mulatozás a háború kitörésével véget ért.

A szerző sokrétűen és szenvedéllyel mutatja be izgalmas és karizmatikus életű hősnőjét, közben pedig bevezeti az olvasót Chanel életének szalonjába. Betekintést nyújt a káprázatos korszak kulisszái mögé, és feltárja a huszadik század rejtélyes és ikonikus művészeinek szíve mélyét. Chanel életében számos lenyűgöző epizód található, amelyek életre kelnek ebben a történetben. Egy alapos és szenvedéllyel ábrázolt, lenyűgöző történet ez, korabeli sztárpletykákkal, anekdotákkal. Elképesztő, hatalmas anyagmennyiség alapján nem csak Chanelről olvashatunk érdekes portrét, hanem ügyesen megidézte azt a két igen különböző világot, amelyek akkor egymás mellett léteztek. Képet ad a kitelepítések borzalmairól, a zsidóüldözésekről, élelmiszerhiányról is. Chanel a háborús években a Ritz Hotelben lakott, közismerten német szeretőt tartott, és náci szimpatizánsnak vallotta magát. Courcy azonban alaposan érvel a kémkedés, beszervezésre utalva, említve azt az esetet is, amikor Chanel barátjával Winston Churchill brit miniszterelnökkel tanácskozott, és azt javasolta neki, hogy „nyújtson békejobbot” a németeknek. 

                  

Coco Chanel kivételes nő volt, aki barátságot ápolt a gazdagokkal és a híresekkel, szerelmek lobbantak fel, kalandok alakultak. Életében először saját szabályai szerint élt a "La Pausa" villában barátaival, pártfogolt művészekkel, szeretőkkel körbe véve. Valóban híres és hírhedt művészek tűnnek fel: Wales hercegétől, Churchilltől és Picasso-tól Jean Cocteau-ig számtalan fontos és jelentős, a korabeli élet meghatározói jelennek meg. Mondhatni, mindenki itt van, aki akkoriban ott élt, számított. 

Coco Chanel életének ezen szakasza interjúk, naplók, folyóiratok és a történelmi feljegyzések alapján mutatja be a franciák által a II. világháború alatt elszenvedett nélkülözéseket. Ennek jó része a nehézségekről és a túlélésről szólt mindenki számára. Ahogy az várható volt, a felső tízezer tagjai különösebb nehézség nélkül túléltek, és jól éltek akkor is, köszönhetően a feketepiacon rendelkezésre álló élelmiszereknek, míg a szegények valóban éheztek és nélkülöztek. Akinek volt rá módja, Lisszabonba menekült, onnan pedig az Egyesült Államokba vagy Angliába jutott a borzalmak elől.

Könnyen olvasható, letisztult és jól megfogalmazott, cselekménydús a történet. A könyv szórakoztató élményt nyújt az olvasónak, megismerve a francia Riviéra szereplőinek aranykorszakát. A látványos gazdagság, pompa és csillogás extravagáns világa mai szemmel is elképesztő. A II. világháború embertelen poklát tökéletesen ábrázolja, amelytől szilánkokra tört a gazdagok csillogó élete. Coco is eladta a villát, ezzel lezárva életének ezen szakaszát. Tökéletes háttér és hiteles beszámoló a történet az elkerülhetetlen átalakulásról, annak hátteréről.

A kötetben számtalan korabeli fotó is található, névmutató segíti az eligazodást, ki kicsoda is a történetben. 


ITT beszerezhető kedvezménnyel a kötet! 



Európa, Budapest, 2020
400 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635043354 · Fordította: Urbán Erika

Apák könyve

Vámos Miklós: Apák könyve



                                                                        

Talán nem túlzás, ha azt gondolom,Vámos Miklós írói pályafutásának kiemelkedően fontos és jelentős csúcsa ez a regény. Bár kétségtelen, hogy Vámos sok jó regénnyel megörvendeztetett már, az pedig egyenesen izgalmas, hogy a másik meghatározó könyve az Anya csak egy van című volt az életemben. Lehetne még sorolni, akad bőven jó könyv a szerzői életműben. A Merítés-díj az évtized könyveit válogatta, akkor jutott eszembe ez a könyv, ami oda ugyan nem fért be, hiszen éppen húsz éve jelent meg. Itt az új borítós, különleges melléklettel ellátott jubileumi kiadás, ami a jövő héten kerül a boltokba.



A XX. századi kortárs magyar próza remeke ez a családregény. A tizenkét nemzedék sorsát nyomon követő eposz az 1700-as években indul, háromszáz évet ölel fel, hiszen 1999-ben a napfogyatkozás idején zárul. Az ezredvégi hangulat tökéletes lezárást ad. A történelmi korszakokon át követhetjük egy család történetét. Nem csak jó könyv, de fontos is. Akár az élet, fordulatos, örömteli, kegyetlen valóságában is szomorú. Végig fenntartja az olvasó kíváncsiságát, hogyan és merre alakul, fordul a szereplők életének kereke.

A cselekmény középpontjában egy zsidó család több generáción átívelő története áll. Vámos egy belső látású korrajzon belül ábrázolja, hogyan éli át egy magyarországi zsidó család az elmúlt három évszázad minden nyűgét és fájdalmát, megalázó terhét, milyen tapasztalatot szereznek, és adnak át a fiak az apák könyvében rögzítve. Vámos Miklós regénye az Apák könyve egy igazán fordulatos családtörténet.

A történelem és a politika hatása az emberek életére, sorsára elkerülhetetlenül ott van. Izgalmas látni, hogy az évszázadok sorsfordító pillanati a későbbi generációk életében hogyan köszönnek vissza. Izgalmas momentum a történetben a múltba látás képessége, ami picit erősíti a mágikus realizmus hatást. A lenyűgöző életrajzokból, sorsokból van mit tanulni. Nem mondom, néhol elég kacskaringós, de sok az oda-visszautalás, visszatérő motívumok.


  

A Stern (később Csillag) família nemzedékeinek életét követve egy kidolgozott és jól felépített családregényt olvashatunk. Hamar beszippant az események sora, lendületes történetvezetése. Több nemzedék sorsa, több évszázad eseményei elevenednek meg a lapokon. Középpontban a férfiak, apák, könnyek és érzések hullámzanak. Igen, vannak férfikönnyek is. Magával ragadó, kanyargós, ahogyan a sodró 20. század nagy fordulatait igyekszenek megérteni, kikerülni szereplőink. Nem igazán megy, elkerülhetetlenül gázol át rajtuk a történelem (zsidótörvények, háború, a Rajk-per, '56 történései ezek). Éles optikával megvilágított korrajz a könyv háromszáz éve, ahol nehéz sors jut ezeknek a férfiaknak. Számtalan tragédiával kell szembenézniük, pedig "CSAK" boldogok akarnak lenni az otthonteremtésben. Ehhez azonban szerencsére is szükség van - lenne. Szép történetek apákról, fiúkról, szeretetről, összetartozásról. Érdekfeszítő történet, végig cselekményes. Érezhetően nagy háttérmunka van a regényben. Vámos írói stílusa szívből jött, könnyedén és gördülékenyen ír, tökéletesen ábrázolja a történelmi korszakokat, nyelvet, hangulatot. Több kiadást megért az évek során, nem csak idehaza, de külföldön is számtalan olvasót hódított meg a regény. 

Élmény volt olvasni, tetszett a könyv nyelvezete is, sodorja magával az olvasót. Kedvenc lett, csak ajánlani tudom.  

"Kár, hogy ezt te nem már nem addigra többé mire
Jó volna beszélgetni veled, apa.
APUKÁM
ÉDESAPA
APUSKA
Beszélgetnünk kellett volna.
Jó lett volna, ha többet beszélgetünk.
vagy legalább egyszer.
egyetlenegyszer.
se"




Athenaeum, Budapest, 2021
600 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635430598 · Megjelenés időpontja: 2021. március 11.