Halálos nyár

Mons Kallentoft: Halálos nyár





 "Hőség.
Rekkenő nyár.
Félelem.
És a tudat, hogy elszabadult a gonosz.
Lányok, ne mozduljatok ki otthonról!"









 A könyv fülszövege:
A tél dermesztő volt. A nyár brutálisnak ígérkezik. De minden évszak tökéletes a gyilkolásra.
Aki nem tudott elmenekülni Linköpingből, az ajtók mögé húzódva igyekszik átvészelni a forróságot. Amikor az egyik parkban egy meztelen, véres tinilányt találnak, egyértelművé válik, hogy mégsem
az elviselhetetlen hőség lesz a legnagyobb tragédia. A második lány már holtan kerül elő. És mivel
az áldozat épp egyidős Malin Fors lányával, Tovéval, a rendőrnő az eddigieknél is elszántabban veti bele magát a nyomozásba…

A Libri Kiadó  évszakokhoz köthető skandináv krimisorozata a Véres tél után folytatódik a Halálos nyárral. A helyszín ismét Linköping. Kitört a nyár, a város forró katlan, a szabadságolások ideje. Malin Fors nyomozónő lánya és volt férje is nyaralnak. Malint ez lelkileg eléggé megviseli. Akiket szeret, távol vannak tőle. Pedig 10 éve különváltan élnek a férjétől, mégis az összetartozás mind a kettőjük részéről megvan. Keresik egymáshoz a visszautat, ami finom érzelmi hátteret ad a kriminek.

A város parkjában meztelen, kábult fiatal lányt találnak. Ugyanakkor egy másik lány eltűnésére is fény derül. A sebesült lány semmire nem emlékszik... nyom semmi.
Malin és nyomozótársa Zeke a forró városban próbálnak értékelhető nyomot találni. Malinban végig az anyai érzések és saját elnyomott vágyai vívnak egymással csatát. Amikor a strand homokja alól előkerül a második lány még elszántabban, elkeseredettebben folytatja a nyomozást.

" Kétféle ember létezik. Az üldözők és az üldözöttek.
A nyomozásnak ebben a szakaszában még nem alakultak ki a szerepek."

Bár Malin az, aki üldözi a gyilkost, mégis, ő maga is üldözötté válik, versenyt fut az idővel. Ahogy
az sejthető anyai aggódása nem alaptalan.... a nyaralásból hazatérő lánya lesz a következő lehetséges áldozat. Kamasz gondok a felnőtté válás küszöbén, elvált szülők gyerekeként tényleg bonyolultabbá teszi az ifjúság életét.
A krimi érdekessége még: az áldozat lány is "jelen van", mesél, érzéseit, gondolatait olvashatjuk mi is. Ez igen eredeti, jó ötlet, még drámaibb ezzel a misztikus szállal a dramaturgiai fordulat.

 A szálak elég kuszák, sok "esélyes" ember kerül képbe. Még a mellékszálak is érdekesek, elgondolkodtatóan drámai sorsokat villantanak fel. A végig izgalmas, feszült krimi nem tartogat üresjáratot! Mons Kallentoft most is remek háttérrajzot fest elénk. Már a Véres télben is a városi pletykák, régi bűnök kerültek előtérbe. Most is erős hatással bírnak, a szerző erősített az előző krimihez képest. Ám, hogy mi minden történik a zárt ajtók mögött, meglepődik az olvasó!
Olvastatja magát a történet, én alig másfél nap alatt olvastam el az 512. oldalt. Nem tudtam letenni!
Nem leszek poéngyilkos, nem mesélek erről többet! Elképesztően "beteg" a történet, ahogy azt egy jóféle skandináv krimitől elvárható. Az egyetlen, ami még döbbenetesebbé teszi: sajnos korántsem
áll messze a valóságtól. Az pedig még megrázóbb egy kriminél, ha védtelen gyerekek az áldozatok. Lányos apaként én is a hatása alá kerültem a történetnek. Nem tudunk mindig, mindenütt ott lenni és a gonosz lesben áll, figyeljünk!

Mind az okok, amik a gyilkosságokhoz vezettek, mind a gyilkos személye meglepő.
Malin és férje is talán megtalálja az egymáshoz vezető utat, de ez már a következő történet.
Nagyon várom a Végzetes Tavasz-t. Mindenkinek izgalmas, borzongató nyomozást!



Libri, Budapest, 2013

512 oldal · ISBN: 9789633100363

Fordította: Harrach Ágnes 

Felhőatlasz

David Mitchell: Felhőatlasz 




     




 "Az idő az, ami egy szemvillanás alatt megállítja a történelem menetét; az idő az az iram, mellyel a múlt eltűnik. A film átmenetileg feltámasztja a letűnt világokat."


A Szellemírók után erre is kíváncsi lettem. Bevallom, előbb láttam a filmet, mint olvastam, sőt, magát a filmet kétszer is megnéztem, de olvasás után került minden a helyére.
Kissé bonyolult mű, hat idősíkon játszódó történettel, az időn átívelő kapcsolatokkal. Engem megfogott, hogy az egyes történetek más-más stílusban vannak megírva. A történetek különbözősége és írásmódja is lenyűgöző volt. Az pedig, hogy nem egy külső elbeszélő meséli el nekünk a dolgokat, hanem levelekből, naplókból, vallomásokból, regényen belüli regényekből derülnek ki dolgok még egyedibbé, érdekesebbé tette a történetet. A filmben remek színészek hozzák a tőlük megszokott formájukat: Tom Hanks, Halle Berry, .., bár a könyv, mint mindig: jobb.

A könyv krimiszála nekem erőltetettnek hat, ( skandináv krimihez szokva erősen nem volt igazi ).
Mélyen megérintett, de mégis fura érzéseim vannak. Olvastam,olvastam,de sokszor azt sem tudtam, hogy mit, ha nem látom a filmet előbb. Olvasva szép, gondolkodós, érzelmesen érdekes a történet, mégis a film sokat tett hozzá. Érdemes megküzdeni a könyvvel.

Ami a múltban történik, meghatározza a jövőt, és minden összefügg, ez örök igazság. Hat egybefonódó kis történetet kapunk, remek nyelvezettel. A második fele valahogy már jobban pörög, az eleje nehezen indul, szokni kellett. Talán a könyv szerkezete az, ami érdekessé teszi az egészet.
Timothy Cavendish szenvedései valóban azok..., de utána jön a valóban sci-fi rész. A második felében az öreg története is jóváteszi a kezdeti döcögést. A leghumorosabb szereplő egyértelműen a skót focidrukker. Olyan alapvető erkölcsi kérdéseket boncolgat, ami bólogatunk, hogy mennyire jó és igaz, ám minden marad a régiben a jövő pedig közelít!

Önmagában a film egy nagy katyvasz, kell mellé a könyv. A regényből a Mátrix-trilógia és A parfüm rendezői forgattak filmet. Sok érdekes gondolat, néha hullámzóan vegyes, nem lett igazán kedvenc, bár érdekes kirándulás volt.

   

  Cartaphilus, Budapest, 2012

576 oldal · ISBN: 9789632662206 · Fordította: Bajtai Zoltán, Borbás Mária, Czigányik Zsolt, Falvay Dóra, Hordós Marianna, Polyák Béla

Egy másik toll..

 Ismét egy szép gondolat Ciccnyogtól..





                  

Az a valamikori kisgyerek, még mindig itt van, bennünk él. Néha az összes kétségeivel, vagy magabiztos határozottságával, de itt van...
Egy mondás szerint addig jó, amíg a lelkünk fiatal, megőrizzük játékosságunkat, humorunkat.
Ezek nélkül nem is lehet igazán "túlélni"..
Szerintem is fontos, kell, hogy néha visszanézzünk, erőt merítsünk ezekből a szivacs-plüss szőrmókokból. Néhány régi dalból, egy egy elfelejtett, és felvillanó emlékből....Az én plüsseim már elkeveredtek az életem során, de egy plüss Sullyt örzök, alig tíz évvel ezelőttről ami a lányomé volt.
Nagyon szerencsés Ciccnyog, hogy neki még az apukája plüsse is megvan. Jó, ha van mibe kapaszkodni. Mindenkinek erőt. örömet és mosolyokat!
 Íme a vers:   
        

                 

Plüss a lelke...

Apunak volt két "plüsse". Azért írom idézőjelben, mert az az igazi puha figurák, kicsit tömörebbek, de nem tudom, van-e rá valami kifejezés. A lényeg, hogy míg Mama Csepelen élt, a sufniban tartotta őket egy szekrényben, és mikor nyaranta felmentem, mindig megnézhettem őket, néha a kezembe is vehettem mind a kutyust, mind a macit.
Aztán leköltöztek hozzánk Kaposvárra, most pedig a garázsban pihennek valamelyik ládában. Anyu még mindig nem akarja őket előre hozni. Én viszont nem szeretném, hogy az idő eltüntesse, megrongálja őket. Legalább egy száraz, biztonságos szekrénybe tegyük be őket. Majd. De most:
úgy vélem, az első igazi barátaink a játékok/plüssök, az első ilyen kötődés feléjük alakul ki (és most nem a szülői, családi kapcsolatokról van szó), és vannak, akik életünk végéig elkísérnek minket
hiszen
ki ne teázott, autózott együtt egy macival, mondott mesét egy elefántnak, súgta meg csínytevését mondjuk egy majomnak?
ki ne szorított volna magához legalább egyszer egy nagy nyuszit, hogy ne féljen, mert ahhoz, hogy átmenjen a szülőkhöz, már nagy volt
kinek nem száradt könnye egy kutyuson, mikor igazságtalanság, büntetés, bántás érte és nem volt kit átölelnie?
ki ne vitt volna kabalaként egy kis mókust dolgozathoz?
ki ne cipelte volna magával a kétszer akkora plüsst, hogy megmutassa a mamának?
hogy pótoljunk egy igazi állatot?
hogy tudjunk kivel játszani, ha nincs más?
hogy nekünk is legyen egy rajzfilmsztárunk?

Felnövünk, kinövünk és felejtünk.

félredobott plüss
tanulja meg helyetted:
minden múlandó.

Az ember megőrizheti gyermeki lelkét, de a mai világban nagyon nehéz vigyázni rá. Kell a megerősítés, a bizonyíték, hogy tudjuk, van értelme csinálni, bízni és hinni. Egy gyermeknek még nincsenek kétségei.
Nekünk pedig csak azok vannak.

De nekem pl. itt vannak a plüsseim. Akik nemcsak emlékeket, de erőt és megnyugvást is adnak. Nem engedik elfelejteni, ki vagyok és honnan jöttem. Hogy egyszer én is voltam gyermek. De tényleg. És volt idő, mikor még hittem és nem féltem. Ha eldobnám őket, azzal magamat dobnám el. A múltamat. Az emlékeimet. Az időt, amikor még feltétel nélkül boldog voltam. Az első barátaimat.

Hogy szeretetet táplálok kitömött, varrott tárgyak iránt?

Igen.

Kellenek a kapaszkodók az életben. Minél többféle.
Az ember alapvetően ugyan csak magára számíthat, de miért fosztaná meg magát valamitől, ami kedves és jó számára?

Nevet adok a plüsseimnek.
Beszélek hozzájuk.
Átölelem őket és nekik sírok.
Velük alszok.
Megnyugtatnak.
Nem érzem magam annyira magányosnak.
Hozzám tartoznak.
20 éve, 15 éve, évek, hónapok óta.
Szükségem van rájuk.
Talán nincs.
De nem adom őket.
Nem mondok le róluk.
Mert az enyémek.
És szeretem őket.

Buksi és Mici és Német kutyus, Nyuszi közel 20 éve, Béla és Szimba, Utazó Maci kb. 15 éve hű társaim, de itt van még nekem Mofli koala, Inigo maki (szégyenszemre neki elfelejtettem a nevét T_T, de azt mondta, legyen ez az elveszett második keresztneve :)), Rezső és Dezső, a malacok, Lajos, a patkány. No meg két Lulu kutyus, egy kicsi és egy nagy, akik menn/tek és ugatn/tak is. De ők ketten még nincsenek fent nálam a Nagy Faluban pár társukkal együtt. Még.

gyermeknek maradni: nem csak emlékezni újra, de hinni is mindabban, amiben régen

Mert fontos. És néhány szőrcsomó igenis segíthet ebben. Komolyan.

Bejegyezte: Ciccnyog dátum: 9/20/2013  

Nyomtalanul, Fácángyilkosok

 Jussi Adler-Olsen: Nyomtalanul
A Q. ügyosztály első két esetéről

                                                    







JUSSI ADLER – OLSEN
/1950.08.02. Koppenhága/ dán író.

Négygyermekes család legkisebb tagja, egyetlen fiú. A pszichiáter édesapát követve a család Dánia különböző részein élt. Ez az élményanyag is felbukkan könyveiben, jól tudja használni, beépíteni történeteibe. Mozgalmas élete során dolgozott nyomdászként, antikváriumot nyitott, írt forgatókönyveket, magazinokat szerkesztett. 1997-ben megjelent első regénye, ami siker lett.

A Q ügyosztály történetei 2007-től jelennek meg, mintegy 40 országban, sikerrel. Nálunk eddig két könyvét adta ki az Animus Kiadó. A 2010–ben 3 rangos díjat elnyerő Nyomtalanul, és a Fácángyilkosok címűeket. Erről a két sorozatindító kötetről olvashattok most:

Jussi Adler-Olsen: Nyomtalanul 



"Hiába próbálta megérteni, nem talált magyarázatot a halál természetére. Csak annyit tudott róla, hogy jobbára váratlanul érkezik, végtelen csendben, és biztos a célpontjában."

A Q ügyosztály a dániai "döglött akták" osztálya, az egyszer már lezárt, ám felderítetlenül maradt ügyek újravizsgálására alakult. Mondhatni, kényszerűségből, ugyanis a csapat élére
a remek nyomozót Carl Morköt teszik. Akit mindenki kiváló nyomozónak tart, ám a morózus, kissé kiégett emberrel nem szívesen dolgoznak a kollégái. Az íróasztalára halmozott poros dossziék közül minden lelkesedés nélkül húzza elő egy népszerű politikusnő évekkel ezelőtti eltűnésének anyagát. A csinos és fiatal, ambíciózus nő szó szerint minden nyom nélkül tűnt el egy kompról.

Az amúgy takarítani és kávét főzni, Carl mellé beosztott arab menekült, Assad munkához lát, és csakhamar megdöbbentő részletek birtokába jutnak. A titokzatos Assad egyedi humora üde színfoltja a komor történetnek. Szerethető, szimpatikus figura. Segítsége egyre nagyobb teret kap a nyomozásban, a kissé morcos Carl társává válik.
Nincs idő semmire, a krimi letehetetlen! Benne van minden, ami egy fordulatos izgalmas krimitől várható. Tetszett, hogy több ember szemszögéből is láttuk az eseményeket. Carl, Assad és Merete, remek karakterek. A feszültség végig ott volt a történetben, és nem csak a nyomozás miatt, hanem mert lehetett szurkolni Merete-nek, izgulni, túl éli-e? Ez a finoman nyomasztó sötétség fojtogató. Elképesztő mire is képes az emberi butaság, ami gyűlöletből fakad! Az utolsó kb: 50 oldal pedig... Brr! Feszültség magas fokon! Nagyon erős, jó történet, sok izgalommal. Jöhet a folytatás! A regényből mozifilm is készült.


FÁCÁNGYILKOSOK
Q- ügyosztály II.





Ez a történet talán még izgalmasabb, pergőbb! Jól felépített történet több lélektani ábrázolással, már-már megható, vagy éppen elképesztő  Kimmi lelkébe, gondolataiba látni. A dán szerző nem okozott csalódást, sőt! A sorozat egyik legjobbja lett ez a krimi. Végig feszes, izgalmas macska-egér játék részese lehet az olvasó.

Mindig is izgalmasak a mozgatórugói a történeteknek, mi miért is történt éppen úgy. Ki a vadász és ki a vad? Kicsoda is a titokzatos Kimmie?  Elképesztően "beteg" elmék vannak a világban, főleg, ha pénz és hatalom is adott. Nem lennék "poéngyilkos", izgalmasak az előkerülő mozaikdarabkák. Egy nyomasztó, régi történet, a múlt sötét titka, egy régi gyilkosság, ami sokakat nem hagy nyugodni, és még okoz izgalmakat. A magánélet hangsúlyos, elszabadul az emberben a vadállat. Kellően brutális, depresszív a háttér.  Édes a bosszú, ami lendülettel mozgatja a szálakat. A vége pedig kimondottan akciódús, filmszerűen pereg. Erre is lecsaptak a filmesek, nem véletlen. Ez a krimi is filmvászonra került.

Carl és Assad itt is remekelnek! Sőt, talán Assad még nagyobb szerepet is kap. Egyéni meglátásai, humora teszi szerethetővé a figuráját. Megjelenik a sorozatban a harmadik állandó szereplő, Rose személyében.




A könyv fülszövege:
Egy tóparti nyaralóban brutálisan meggyilkolnak egy testvérpárt. A rendőrség egy csoport gazdag
és befolyásos családból származó diák között keresi az elkövetőket. A bizonyítékok azonban nem perdöntőek, így egy idő után vádemelés nélkül félreteszik az ügyet. Ám kilenc évvel később az egyik gyanúsított feladja magát, és beismeri, hogy ő volt a tettes. Az eset aktái valamiképp mégis az elfekvő ügyekkel foglalkozó Q-ügyosztályt vezető Carl Mørck asztalára kerülnek, aki először arra gondol, hogy tévedésről van szó. Végül csak beleássa magát az esetbe, és rájön, hogy itt bizony bűzlik valami. A nyomok egy csapzott hajléktalanon, Kimmie-n keresztül az ország három leghatalmasabb férfijához vezetik. De a triumvirátus maga is kétségbeesetten kutat az utcán élő nő után, mert olyan tudás birtokában van, ami egy életre tönkreteheti őket.
A hajtóvadászat kezdetét veszi!

Mind két kötet remek borítóval jelent meg, ami illeszkedik a történetek sötét hangulatához is. A Nyomtalanul kimondottan sejtelmes, ami viszont csak olvasás közben fog kiderülni, miért is,
míg a Fácángyilkosok afféle embervadászatot takar, rengeteg akcióval tarkítva.
Kellemes borzongást, jó nyomozást!





 HAMAROSAN!!! JÖN a 3. történet! Október közepére várható az új skandináv krimi, Jussi Adler-Olsen új regénye, a Palackposta! Csak Németországban 450.000 példány fogyott!

                                                                       Animus, Budapest, 2011

300 oldal · ISBN: 9789639563124 · Fordította: Szöllősi Adrienn

 Animus, Budapest, 2012

384 oldal · ISBN: 9789633240649 · Fordította: Szőke Zsolt

Isten hozott

Grecsó Krisztián: Isten hozott
 


   

"Mert az idő meg a múlt, önnek nem kell mondanom, férfidolog. Vessző van rajta, nem vágás."




A mai magyar irodalmat mindig is szerettem és érdeklődve vettem kézbe Grecsó Krisztián könyvét is. Első találkozásom vele a Mellettem elférsz című nagy sikerű könyve volt, azaz: visszafelé ismerkedtem az eddigi írásaival.

Az Isten hozott főhőse egy alföldi városka ifjú könyvtárosa, aki egy reggelen telefonhívást kap gyermek-kamaszkora helyszínéről. Haza KELL utaznia, mert előkerült az a bizonyos "Klein napló"...



Sáraság egy különleges hely: A falu, amin kívül minden csak vidék, nem tartozik semmihez és senkihez. Külön élete van, az itt lakókat mindig valami soha nem múló szomjúság kínozza...A kamaszévek alatt egyletet is alapító
Gallér Gergely gimnazista, a fantasztikus Klein Ede Egylet vezetője, megszállottan kutatja a
közös múlt csodáit, a falu védőszentjeinek örökségét. Sok különleges esetről ír az a bizonyos
Klein-napló. A falu élete, titkai nem kerülhetnek onnan ki. Az az övék.

A Mellettem elférsz családias, emlékeket felidéző mesélős történet másik oldala, amolyan "kistestvére" ez a könyv. Nekem talán egy hajszálnyit még kedvesebb is, jobban megfogott.
Sok sok emléket idézett fel bennem, a saját múltam, családom történeteit.
Grecsó képeket fest a könyvében. Emlékképeket. És ez nagyon fontos dolog! A múltunk és jelenünkről, mit hozunk magunkkal és mi az, amit mi adunk tovább. Kamaszok útkeresése,
emlékei a gyerekkorról már felnőttként. Anekdotázó humora eredetien stílusos, hangulatot teremt.

"Én is szeretem az apámat, mondta Beregi, hiába, hogy igazából másnak az apja. Pestre gondolok, egy idegen férfira, kockás flanelingben képzelem el, szakállas és kopaszodik. Ennek az elképzelt apának hiányzom."

"Cigarettázva csoszogtunk a szállás felé, mint két kiöregedett, kasztrált angyal."

"Volt azért néhány csepp öröm is: a tanév vége felé rákaptunk Becével a szeszre. Vérvörös homoki borokat vásároltunk, kékfrankost vagy küvét, amiben olyan okosan keverték össze a mindenféle száraz nedűket, hogy eleinte úgy éreztem, minden korty után józanabb vagyok. Könnyű és gyümölcsös volt a veres lé, mintha nem is szőlőből lenne, hanem a mező eltévedt angyalai sajtolták volna málnából, áfonyából és csipkebogyóból."

Nagyon szépen ír, egyszerű emberekről, csodákról, az életről. Barátságról, mély kapcsolatokról. Kamasz-szerelmekről, a kis közösség életéről. Mondatai már-már költőiek, lehengerlően szépek, egyszerűek, szerethetőek a sorai. Bennem sok mindent felkavart, és helyre tett.

"Apából nem apává lenni irdatlan sorsverés. Nem apából ismét apává lenni, viszont már nem öröm, csak elégtétel."

A szex talán túl natúr volt benne, bár volt helye a történetben, de enélkül is megállná a helyét. Kétségtelen: feldobja, és érdekessé színezi az eseményeket. .Gyönyörű a borítója is, illik a könyvhöz. Remek hangulata van, idilli, békebeli nyugalmat árasztanak a sorok. Kedvenc lett.
Isten hozott Grecsó Krisztián a Magyar Irodalomban! 

Grecsó Krisztián (1976).

Szegvárból lett Csongrád, Csongrádból lett Békéscsaba, Békéscsabából lett Budapest. Magyar szakból Bárka, Bárkából Nők Lapja, Nők Lapjából Élet és Irodalom. Pletykaanyuból Isten hozott, Isten hozottból, Tánciskola, Tánciskolából Mellettem elférsz. Grecsó Krisztiánból Rájátszó.

Eredeti megjelenés éve: 2005

 5/5

Magvető, Budapest, 2008

320 oldal · ISBN: 9789631424492

A hűséges férfi

Kőrösi Zoltán: A hűséges férfi
 -Boldogságnovellák-

                                                           


                                                                    






" Egyik nap olyan, mint a másik, kérdés, hogy ez ígéret vagy remény."

"Tudják-e, hogy a betegségek oka nemegyszer a lélek gondjaiban keresendő?"


                                             

Szeretem a mai magyar irodalmat. Idei "felfedezettem" Kőrösi Zoltán. Tőle, ez a 20 novellát tartalmazó kötet volt a harmadik olvasásom.

Boldogságnovellák, ígéri az alcím... helyette Kőrösi a magányról ír, a szeretet hiányáról és a halálról. Ezek így bizony elég szomorú, melankolikus dolgok. Boldogság címke alatt nem ezek jutnak eszünkbe. Azért kapunk ám néhány boldogság morzsát is! Könnyen olvasható, elgondolkodtató pillanatokról mesél nekünk.

Kiderül, hűségből kifolyólag is lehetünk magányosak. Egyszerű, sallangmentes sorok. Igazi emberi pillanatok, élethelyzetek vannak a lapokon. Talán arra akarja felhívni figyelmünket az író, hogy figyeljünk magunkra és vegyük észre az apró pillanatokat, amikor boldogok vagyunk. Mert arra, legtöbbször csak utólag jövünk rá.


Angyalka - az első novella címe, ami egy hosszú házasság végéről szól. Erzsike a feleség meghal. A férj magára marad a gyászával. fájdalmával. Szinte a feleségével együtt az életkedvét is elveszíti... ugye ismerős helyzet? Megkapó lírája van. Amolyan visszapillantás az elmúlt boldogságra. Az elengedést is tanulni kell.

Az évszakok is szemléletes képeket adnak a történetekhez. Tetszettek: a Villamos, Szél, Vasárnap, Nyár című életpillanatokat felvillantó meséi is. Kőrösi biztosan jó megfigyelő, nyitott szemmel jár-kel. Olyan, mintha utazgatna egy villamoson és figyelné az embereket, vagy egy padon üldögélve szemlélődne. Kitalálja, megírja az életútjukat, sorsukat. Minden szerelmünk, örömünk és bánatunk ott van az arcunkon, lelkünkben hordozzuk.

"A villamosra felszállt egy asszony, zsákszerű tanárnőtáska húzta a vállát, az ormótlan télikabát kigombolva lógott rajta, csaknem leért a kitaposott, megnyúlt cipőjéig."

Ilyen elkapott, megélt pillanatokból épül fel a mindennapi kis boldogságunk. Amit sokszor észre
sem veszünk, csak amikor már elmúlt, véget ért. Ki nem figyelte már meg az útitársát és gondolkodott magában azon, vajon ki ő, honnan jön és hová tart? Hol van a boldogság? Lehet, elég lenne, ha utólag tudjuk jó életünk volt. Nem felejteni, emlékezni, ragaszkodni a régi örömökhöz, társakhoz, barátokhoz. Lelkünkben őrizni tovább azt, ami fontos volt.

"Kenyeret vett, felvágottakat, tejet, savanyúságot, néha sört is, afféle ételeket, amiket az egyedül élő férfiak visznek haza, a házban, a liftnél köszönt, ha köszöntek neki, válaszolt, ha válaszoltak neki,"

 Kőrösi megint olyan szépen ír, meghittek, szomorúan idilliek az ellesett élethelyzetek, pillanatok, amiket elénk tár. Szeretni valóan szomorúak, mégis az őszinte boldogságról, egymáshoz tartozásról mesélnek. Emberiek. Olyanok, amit mindannyian ismerünk életünkből.
Kedveltem még:  Szeretni, Mag a hó alatt, Május, Pékkrémes, és a záró novella az Utazás-t.

Külön kiemelném még a Vonatok című novellát! Egy történetben is több kicsi történet. Színek, hangok, fények és árnyékok, boldog és boldogtalan pillanatok. Maga az élet.

„..nem az a kérdés, hogy van-e boldogság, nem is az a kérdés, hogy mi a boldogság, a szenvedés hiánya, az a boldogság, hogy amikor már elmúlt az élet, akkor is lehessen emlékezni rá..”

Számomra a kötet üzenete még: lassítsunk, figyeljünk a másikra és "Éljük" az életünket. A napi apró kis örömök is fontosak, vegyük észre őket! Valóban a kis semmiségeken múlnak nagy pillanatok.
Köszönet ezért a szép-szomorú élményért!

5/5.

Kalligram, Pozsony, 2011

156 oldal · ISBN: 9788081014079

Idegen tollak

Vers mindenkinek - Ciccnyog tollából:


  Figyeljetek, mert érdemes ezeket a sorokat elolvasni...képileg, hangulatilag engem megfogtak. Ki nem gondolt olyan élethelyzetre, ami volt...? Elmúlt, vagy valamiért nem is sikerül,,
 Köszönet @Ciccnyog-nak a szép sorokat, és a közlés lehetőségét is!

Ének

Múlt éjjel három látogatóm is volt.

Az első az elmúlt szerelmek szelleme volt,

soványan, karikás szemekkel esett be,

és a szomorúság, vigasz és szemrehányás

különös egyvelegével vett szemügyre.

De hát miért is lenne elégedett?

De miért is lenne csalódott?

Nem a mennyiség, a minőség számít,

ha pedig az elmúlt szerelmeket képviseli,

örülnie kellene, hogy ilyen kicsi a terhe.

Bár kezein megvillantak gyógyult vágások,

és elsőre tán túl soknak ható láncok

fonták körbe alig látszó szívét,

ott voltak orcáin a mosolygödröcskék.

Minden szerelem fáj, de a régi idővel

majd könnyű lesz, s egy szép napon

elporlad majd, mintha nem is lett volna.

Ó, értem már, szegény szellem,

azért születik, hogy egyszervolt szép

dolgok halvány emlékeként létezzék,

s egy szép napon csöndben megszűnjék,

sosem érezve igazán a boldog percek voltát,

csak holmi sejtések, képzelgések fals falán át,

így hát én vigasztaltam őt még,

így kapva meg az igazi leckét.

Ha szép volt, ha nem, ha jó volt, ha nem,

ami emléknek születik, úgy is hal meg,

hát ne bánd sosem, a szív megtörhet,

de az csak burok, ezt ne feledd.

Eltűnt egy pillanat alatt, s helyében

a jelen szerelem szelleme termett,

ki maga egy holt paradoxon,

erőteljes test, de átlátszó,

benne egy kettészakadt szív,

két darabját már csak egy

halvány remény tartotta össze,

szemei csillogtak, de körülötte

éjfekete karikák, szája egyik pillanatban mosolygott

aztán megremegett, csak intett, hogy kövessem,

kezei szépen ápoltak, csak a tenyerébe vájt körömnyomok

csúfították el,

minden lépésnél egy vörösségtől is nedves zsebkendő nőtt lépte nyomán, 

bár nem láttam rajta, hogy sírna vagy vérezne,

belül - suttogta - ne lássa senki, de hisz tudod...

igen, tudtam, s tudom még most is,

miközben egy üres padhoz vezetett,

itt lehetne egyszer vége mindennek,

mondta, s felvett egy falevelet, 

túl nagy a szíved s mégis csak egy

embert engednél be?

az egy ember pedig ő és senki más?

igen - feleltem

lemondóan sóhajtott,

csak megnehezíted a dolgom,

de tied az utolsó szó,

így hát tartom falaid, míg lehet,

s viszek egy darabot neki

szíved kerítéséből szívének,

hátha hozz helyette egy

darabot a sajátjából;

elsárgult kezében már a falevél,

s miközben szép lassan eltűnt,

a tájjal együtt,

még láttam, hogy porlad szét

a hulló levél a pad deszkáin,

s tán megértettem, tán nem, 

de agyamban egy hang, az enyém, 

így suttogott:

legyen szíved hű választottadhoz,

ha nem is lesz közös padotok,

ne adj másnak hazug álmot,

magadnak boldogtalanságot,

próbát tehetsz, de ne sírj,

ha elbuksz, s a keserű íz,

mi szádban marad, remény,

nyeld, nyeld és vissza ne nézz,

csak szívedhez hű maradj,

ha fáj, hát fájjon boldogan.

az eljövendő szerelmek szellemét 

csak egy pillanatra láttam, ahogy

megállt ablakom előtt, majd

tovasietett, egy szót mormolva maga elé, melyet

a szél fújt be az ablakrepedésen:

sajnálom...

Bejegyezte: Ciccnyog dátum: 9/20/2013

 

A Holló évszázada

A Holló évszázada
 Történetek a Hunyadiak korából
szerk: Bíró Szabolcs



                                                               






A sár, vér, levendula méltó folytatása. Ezúttal is 12 novella, 12 szerzőtől, akik közül néhány alkotásával már az előző kötetben is találkozhattunk.






Most a Hunyadiak korát ismerhetjük meg közelebbről. 
Nagyon tartalmas novellák kerültek a kötetbe, mind a kor hangulatát, mind pedig szokásait, embereit megidézve. Elgondolkodtató, néha torokszorító vagy éppen vidámabb írásokkal "repülhetünk" vissza a múlt elfeledett sötétjébe. Magányos falvak rablóit üldözhetjük, a török fogságban szenvedő foglyok életét ismerhetjük meg, vagy királyi vadászatok és lakomák tanúi lehetünk.


Kezdésnek Bányai Ilona Az öreg című novellája ad remek indítást. Meglepő, hogy alig negyven éves harcedzett ember, már akkor bizony "öreg" volt...Végig küzdött sok csatát, testét sebek borítják, de a lelke is sajog. Megrázóan szép, ahogy a magányról, elmúlásról ír. Ám a novella végén ott a remény, az elképzelt tervei valóra válhatnak, élete kiteljesedhet.
Köpönyegforgató kémekkel izgulhatunk, Roszicska László novellájából kiderül, mi van a Látszat mögött. Nagyon hatásos írás ez. Még egy szinte groteszkbe hajló novellát is találunk a kötetben, ez
a Hypatia könnyei és Pollák Gergő írása.
Remek borítója jól illik a tartalomhoz, hangulatával is remek színeivel emeli azt.

Nehéz lenne kedvencet választanom, de mindenképpen az egyik: Hollószárny a félhold alatt című, Losonczy Attila írása. Amikor az ellenfél is elismeri, méltó harci partnerre akadt. Szép gondolatvezetése, képei nagyon megkapóak.

"Kemál megcsodálta a férfi határozottságra valló, erőteljes állát, és dús, csigagöndör hajkoronáját, amelyet babérkoszorú ékesített. Ő volna hát a híres Hollókirály.
Kemál annyit tudott róla, eme uralkodó apja is hírhedt ellenfele volt a fényességes Mehmed szultánnak."

Szép sorokat írt Albert Tamás is: Törött szárnyú holló röpte a Hunyadi László elleni cselszövésről, kivégzéséről szól drámaian. Nagyon hatásos!

Másik kedvencem, amin eleinte jókat mosolyogtam: Sárgai-Szabó Anna Lakoma írása volt.

"– Elrontani a jó vaddisznót gesztenyével, ezt is csak az olaszok találhatták ki! Szalonnával kéne inkább megtűzdelni, magyar módra. Mint régen. Mielőtt Beatrix királyné idetolta a képét. De szép idők voltak azok!"
Majd nagyon is komollyá válik, hová vezet a gyűlölet...

 Szépen megrajzolt tájleírásaival, hasonlataival a Mátyás vadászik című kis írás is jó volt, mint ahogyan Pruzsinszky Sándor: Röpte a hollónak novellája is. Itt a már haldokló Mátyás gondolja
végig életét, a harminckét év uralkodást, elmúlt boldogságát, szerelmét. Egy hősies életút vége ez.
A megfáradt, szenvedő embert állítja elénk, aki már megbékélt sorsával.

"Odakint, a nyitott ablak mögötti fán állapodott meg a tekintete, ahol most egy igazi holló ült az ágon. Okos, meleg szemével a királyra nézett, s elrepült. S most egyszerre minden helyesnek, könnyűnek, bevégezettnek tűnt."

A végére még egy nagyon is tanulságos kis szemelvény: Részletek P.K. naplójából.
 Jól visszaadja  a leendő ifjú királyné vívódásit, lelki állapotát. Beleshetünk a lelkébe, valódi gondolataiba is, ez szinte folytatásért kiállt! Nagyon szenvedélyes és humor is akad benne.

Míg a Sár, vér, levendula nekem "mesésebb", amolyan vidám anekdoták gyűjteményére emlékeztetett, addig a "Holló" bizony komorabb, komolyabb, elgondolkodtatóbb írások gyűjteménye.

Csatlakoznék Bán Mór előszavához:
"Minden tisztelet megilleti a szerzőket, a szerkesztőt, a kiadót, amiért továbbra is szívén viseli
a magyar történelem megismertetésének ügyét."

Egy kis érdekesség még:
Cikk a Hunyadiról: http://www.ekultura.hu/olvasnivalo/ajanlok/cikk/2012-02-05+09%3A00%3A00/ban-mor-hunyadi-regenyfolyam

A kötetért köszönet a Historium Kiadónak!

Historium, Dunaszerdahely, 2013

208 oldal · ISBN: 9788089649020

Sub Rosa

Bíró Szabolcs: Sub Rosa

Végre olvashattam Szabolcs első, "nagykiadónál” megjelent és méltán sikeres könyvét. A Sub Rosa 2010-ben látott napvilágot először.
A könyv fülszövege alapján tudtam szeretni fogom: a Templomos lovagok is szerepelnek benne, aztán Prága a helyszín, és egy antikvárius a főszereplő. Nagyon jó kalandos mese, misztikum, valós elemekkel, helyszínekkel. Ami a könyvről eszembe jut: rettenetesen szimpatikus az egész, az első betűjétől az utolsóig, minden kezdeti hibája ellenére. Látszik az alapos háttérmunka, a gondos előkészület.
Valójában sokszor filmszerű, magával ragadóan pörögnek az események. Ferenczy László kissé esetlen, antihős figura. Majdnem olyan, vagy pontosan olyan mint, aki akarata ellenére csöppen az események sodrába. Nem egy nyomozózseni, a „nyomozás” során mintha egyetlen dologra sem jött volna rá, mindig valaki elmondja, rávezeti a helyes megoldásra... A mellékszereplők pedig miután már nincs rájuk szükség, egyszerűen meghalnak....szegény Ádám! Minden krimiben kell egy nő is..itt Tamara adja a szerelmi szál női oldalát. Érdekes, különleges női karakter.

A könyv erőssége még a valós helyszínek. Prága...! Csak egy nagyobb ugrás, oda el kell mennem!
 Micsoda helyszínekre vittél Szabolcs! Nekem a regény hibái is feledhetők voltak, meseszerű és érdekes a Templomos Lovagok élete, kora. Sokat megtudtam a történet kapcsán erről a titkos társaságról, visszarepítettél az 1100-as évekbe, de teljesen hihetően jártam Prága utcáit is. A magyarországi vonatkozások még inkább erősítik a történetet. Olvasmányosan, gördülékenyen megírt könyv. A téma is megfogja az emberfiát, a könyv nem akar több lenni, mint ami: könnyed, kalandosan szórakoztató olvasmány. Ezt maradéktalanul teljesíti is.
 Tetszett a fejezetek elején levő kis előhang, összefoglaló. Ezek is arra utaltak, mint a régen olvasott gyerekkori kalandregények: minden egyéb hasonlóság más írók köteteihez, csupán tisztelgés előttük.
 A nyelvezet, a sztori picit hullámzó. Néhol nagyon profi, de néha olyan kis esetlen, csetlő-botló, mint a főhősünk. Hol egy akciódús, látványos James Bond filmben érezhettem magam, hol egy Derrick-ben..Ezzel együtt is jó volt. Szép borító, ami jól illik a könyv hangulatához.

 Igazi kikapcsolódás, szórakoztató olvasmány, remek stílussal. Mivel a későbbi köteteit hamarabb olvastam, tudom mennyit változott, változik erényére Szabolcs stílusa, történetmesélése.
 Nagy tisztelője vagyok az eddig nyújtott sok kellemes olvasmányélményért! Az odaadó lelkesedése, alapos történelmi tudás és fiatal kora alapján is csak elismeréssel tudok írni Róla és könyvéről.
 Lehet összehasonlítani, hibát keresni, de minek?  Valahol, valahogy Umberto Eco is elkezdett írni, és NEM a Rózsa neve kötetével kezdte ő sem...
 Nagyon jó volt a könyv végén a négy napos útleírás is, sokat tett még az élményhez!

Szabolcs további sok sikert kívánok és sok remek könyvet kérünk még!
Köszönöm!

Ulpius-ház, Budapest, 2012

336 oldal · ISBN: 9789632544458

Íródott: 2013. szeptember 13-án, pénteken az Olvasás éjszakája előtt.
              A blog 100. bejegyzése.

ZENE és szabadság - Manu Chao

 Alessandro Robecchi: Manu Chao
 ZENE és szabadság
  



                                                                             




Imádom Manu Chao zenéit! A könyvet még tavaly volt szerencsém olvasni, nagy meglepetés volt. Több és másabb,mint a szokásos karriertörténetek.  Most, hogy újra koncertezik kis hazánkban, a kimaradó koncertélmény helyett egy könyvajánló.

A fülszövegből:
Manu Chao nem csak egy jó zenész, hanem egy hihetetlen figura is. Nehéz megmondani, honnan jött és tart-e egyáltalán valahová. Az egyetlen mázlink, hogy ezt az utazását a szemünk előtt teszi. Volt utcazenész (talán még most is az). A Mano Negra oszlopos tagjaként is elismert, de talán a Bongo Bong mutat mindenki számára egyértelmű iránytűként felé.
A könyv segíthet abban, hogy a kultúrát, ahonnan a Manu Chao-féle érdekes emberek jönnek, megismerjük.

"Aki ismeri a Mano Negra és a Manu Chao történetét, az a Clandestinóban számos nyomát találja az eddig megtett útnak, és nem csak földrajzi, hanem emberi út nyomát is."

Sok mindent megtudtam Manu-ról, amit eddig nem, még jobban megkedveltem, kíváncsibb lettem régi dalaira is. Jó volt olvasni, mi az , ami mozgatja, amitől csupa élet, vidámság a zenéje.Amitől kivirul a lelked. Izgalmas utazás a metróállomásoktól a nagy koncert termekig.Amikor minden remény helyett csak a ZENE van, az marad, az ad erőt a mindennapokat túlélni.ZENE, ami szívből szól, minden „sztárallűrtől” mentesen.Nem tucatáru, ettől emberi! Hallgassátok, olvassátok!! Érdemes!

 A szabadság vágya, a kitörni a semmiből, amihez a ZENE adott neki lehetőséget.  Remek ember, akinek a dalai tele vannak életszeretettel, örömet sugároznak, boldogságot közvetítenek. Ami nagyon is kell, erőt adhat feltöltődni, túlélni a szürke hétköznapjainkat.
Olvassátok és hallgassátok olyan szeretettel, ahogyan Ő énekli nekünk a dalait. Minden benne van, amit Ő érez, gondol a világról. Megmaradt egyszerű, zeneszerető embernek. Életérzés minden dala.

"A gyerekek a legjobb hallgatóság, mert rögtön felismerik a gyógyító zenét. Óh, ha lehetne még egy munkám, orvos lennék. A gyógyító, igen, curandero.

Mint Marley. Az egyik kislemezre, amin a „Welcome to Tijuana" is szerepel, Manu becsempészett egy kis drágakövet: a „Mr. Bobby"-t. A „Bongo Bong" ringató ritmusára a reggae atyjához szóló szívszaggató imát énekelt fel, mint egy segélykiáltásként."

http://youtu.be/vJMLJVha5sw
  

Eredeti cím: Manu Chao. Música y libertad
Eredeti megjelenés éve: 2003

Silenos, Budapest, 2009

204 oldal · ISBN: 9789630662826 · Fordította: Horváth Balázs

Zöldbableves

Szia, Szeptember!

Zöldbableves

Gyors, határozott mozdulatokkal tisztította a répát-gyökeret. Megmosta, hosszába vágta, mint régen a mamától látta. A lábasban már sercegett a kiskanálnyi zsír. Rádobta a zöldbabot dinsztelte egy kicsit.
 A Mama mindig mondta: kapkodva nem lehet főzni. Meg kell adni a módját, finomabb lesz, ha türelemmel készül el. Türelem..?

Ebben a felgyorsult, kapkodó világban semmire nincs idő, mindent gyorsan, sietve kell elintézni, át vagy megélni. Mintha nem lenne holnap. Hová tűnt az a régi ráérős nyugalom?
A leves kezdett forrni, beledobta a zöldségeket, kiskanálnyi pirospaprikát is tett hozzá, úgy szerette.
Minden más lett néhány tíz év alatt. Még a régi ízek is eltűntek, hiába a jól bevált családi recept.
Olyan az, de mégis, valami hiányzik belőle, valami elmúlt. Instant boldogság ez.

Tegnap éjjel megint alig aludt. Mostanában egyre rosszabbul alszik, éberebb. Hiába, így negyven után, az idő kezd nyomot hagyni. A Mamára gondolt, aki negyven évesen már unokázhatott. Szegénykém, most némelyik nő még akkor szül... változott a világ, a szokások. Néztek volna nagyot a hetvenes évek elején ha egy nő negyven körül szül! Persze, biztosan volt olyan is, de más okból mint ma.

Mama.... harmincnyolc évesen már özvegyen maradt. Aztán ott volt neki ő, az unoka.
Anya meg "élt" végre, egy elrontott, elkapkodott házasság után képeslapokon szerette őt. A postás volt a napi csoda elhozója, ha érkezett egy újabb "nagyonszeretlekúúúgyhiányzol" képeslap. Évekig ez ment,míg iskolába nem kezdett járni.

Délután majd meglátogatom, hiszen névnapja van, Rozália. Sajnos már rég egyoldalúak a beszélgetéseink. Ő már megpihent egy combnyaktörés után. Hetven sem volt, ennyi jutott neki. Kevés.

 A leves gőze zörgette a fedőt, véget vetve az ábrándozásnak. Még egy csipetnyi só, kapor és kész.
 A szobában előkereste azt a régi képet a Mamáról. Fehér köpenyben áll az őszi napsütésben egy téglafal előtt. Tiszta arcán szerény mosollyal néz a lencsébe, arcát picit féloldalra fordítva. Jól látszik milyen szép, egyenes tartása volt. Vajon mire gondolhatott, mit érzett? Hogy érezhette magát azon a napon? Ott, az új munkahelye előtt mit várt a jövőtől? Várt még egyáltalán valamit, vagy valakit?
Vajon én mit várhatok még? Épp annyi idősen mit hozhat még az élet? Lesz valaki, aki majd előveszi az én fotómat is és érdekli ki voltam, mire gondoltam?
Régen is sokat volt egyedül, most a válás után ismét a magány maradt. Jól van ez így szokta mondogatni, de tudta a lelke mélyén ez nem igaz. Fáradtan nézett a semmibe a jövőt kutatva. A kapor illata beúszott a szobába.

 "Majd az idő az eldönti!" mondogatta a Mama.