TRT: Hol volt, hol nem volt
a világon, egyszer
A Történelmiregény-írók Társasága egyetlen év leforgása alatt négy kiváló szerzőjét veszítette el. Rozsnyai János, Csikász Lajos, Urbánszki László és Iván Katalin fájón korán távoztak, nagy űrt hagyva maguk mögött. A hirtelen halálukkal életművük lezárult. A TRT-re ezzel egy új, szomorú feladat hárul. Tovább vinni, gondozni az elhunytak munkásságát. Így a szokásos évi novellaválogatást ezen szerzőknek szentelték, emléket állítva nekik. A leírt gondolataik, regényeik üzenete velünk marad.
Megrázó volt kézbe venni az igényes kötetet számomra, hiszen három szerzőt személyesen is volt szerencsém ismerni, kettőt barátomnak is tudhattam. Rozsnyai János és Csikász Lajos barátsága megtisztelő volt számomra. Urbánszki Lászlót is már a kezdetektől ismertem, amikor 2013-ban első novelláival jelentkezett. Iván Katalin talán kevéssé ismert az olvasók előtt, de erről később.
A TRT tagjai megható és szerintem szép emléket állított az eltávozottaknak. Egy novellaválogatás ritkán egységes, most ez sikerült a szerzőknek. Az Előszót és a pazar borítót Novák Andor jegyzi. Bevallom, már ezt olvasva elszorult a torkom, bizony könnyes lett a szemem. A négy nagyszerű, életigenlő, kiváló humorú szerző távozása igen megrázó. A kötetben két novella kivételével valamilyen módon minden hozzájuk kötődik, róluk szól. Nehéz kiemelni bárkit is, hiszen minden írás érző, őszinte, játékossága, ötletessége találóan mesteri. Jöjjön néhány észrevétel, ajánló gondolat.
Bakóczy Sára A murányi Vénusz novellája nyitja a sort, amivel Csikász Lajosra emlékezik. A humort sem nélkülöző írás a leleményről, szerelemről mesél. Pusztai Andrea története a Megátkozottak című Csikász-remekműre épül, Izabella királyné alakját megidézve. Nekem is egyik kedvenc regényem ez, ahogyan az utószóban Pusztai Andrea is említi. Igazán jól sikerült, érzőn mély emberi történet bontakozik ki előttünk. Biztos jót mosolyogna Lajos, ez is tetszene neki. A humor felold az ember lelkében sok fájó dolgot. Nagy szomorúság, hogy ilyen hirtelen távoztak. Lajos esetében sajnos két remek sorozat is befejezetlen maradt.
Bányai D. Ilona a kedves barát, Urbánszki László emléke előtt rója le kegyeletét. A Kívülálló valós élethelyzetből merítve emlékezik az író korai éveire. Az élet írja ugye a legjobb kalandokat, amit Ilona remekül egybegyúrt. Lacinak is tetszene, a valós alapokra épülő történet.
Fábián Janka nosztalgikus története Iván Katalinnak lett címezve, aki a Füles rejtvényújság szerkesztője volt sokáig. Nosztalgikus utazás ez a nem túl távoli nyolcvanas évekbe.
Az egyesület elnöke, Kapa Mátyás Budai krónika regényében már felbukkant két elhunyt szerző alakja. Most ő is a valóságból merített Katalin emlékére. Rövid és velős, elgondolkodtató valóságot tár elénk 1944 tavaszáról, a zsidóüldözés idejéről. Ami a jelenhez is kapcsolódhat egybe. Van benne egy olyan mondat, ami bizony napjainkra is érvényes, sajnálatosan... Főszerepben
a korszak két olimpiai bajnoka, Hajós Alfréd és Halassy Olivér. Talán ma is van még tisztesség, emberség és hazaszeretet a gyűlölködés mellett, ez lehet az üzenete. Egyetlen észrevételem lenne: a cím... kevés olyan átlagolvasó akad, aki kapásból vágja, mit is jelent a címben a három latin szó. Szerencsés lett volna szerintem magyarul odaírni zárójelben legalább. Persze, tudom, Google a barátunk..és ahogyan a novella végén említi is a szerző, keressétek meg - ahogyan én is tettem- a Történelmi írósarok című beszélgetését Iván Katalinnal. Izgalmas portrét hallhatunk.
Van két novella, ami témájában, hangulatában illeszkedik a történelmi korokhoz, de nem igazán az elhunytakhoz köthető.
Erős, fontos írásnak érzem Cseke Lajos Keserű emberek bemutatkozó novelláját. A bukovinai menekültek helyzete drámai, elgondolkodtató sorsokat mutat meg. A történelem viharai a kisembereket sem kímélték sosem. Megtört, üldözött, megkeseredett emberek története ez.
A másik címbajom Hacsek Zsófia írása volt. Erről nekem rögtön a szintén tragikus hirtelenséggel, fiatalon elhunyt színész-rendező, Balikó Tamás jutott eszembe...ami persze nem baj talán. Izgalmas, krimiszerű történet, borongós hangulattal a Balikó utolsó utasa novella.
Kifejezetten tetszett Cselenyák Imre írása, ahol a négy főszereplő az elhunyt kollégákról kapta a nevét. Nem mellékesen jó kis jellemrajzokat is kapunk a kalandos novellában.
Ötletes és humoros, színes történet, ahogyan kiemelkedően jó Schmöltz Margit Csokoládé, törökméz írása is. Ő is eredeti módon emlékezik az elvesztettekre. Maga a novella is igényes, fontos tartalommal bír. Az emberkereskedelem javában virágzott akkoriban, janicsárnak kellett az utánpótlás. Nem árulom el, mi módon és hogyan menekült meg kis hősünk a rá váró élettől. Hatásos, ütős lett.
Trux Béla szívhez szóló egyszerűségében emel keresztet barátjának, Rozsnyai Jánosnak. A táltos keresztje és a Betyárkaland regények szerzője nagy szívű mesélő volt az életben, ez kiderül most is. János hőse, Ketel visszatér a Maros partjára. A Keresztúton meleg hangú és igazán emberközeli megemlékezés. János, aki tanár, író, helytörténész, Maroslele díszpolgára volt, megérdemelné az elismerést. Bízom benne, talán egyszer még János utolsó regénye Az istenasszony sírja megjelenik, nem marad a fiók mélyén.
Számtalan emlék kavargott bennem olvasás közben. Találkozók, dedikálások, beszélgetések, vagy akár kisebb viták váltak mára történelemmé. Igazán hatásos írásokat gyűjtöttek össze, emlékeztetve arra, hogy az ember törékeny, az élet egy pillanat. Lajostól a Legényfogó színpadi jelenet került be, aminek humora jellemzően fergeteges, megvillantva milyen volt az igazi Csikász-humor.
Soós Tibor és Pete László Miklós is Urbánszki emléke és munkássága előtt tiszteleg egy-egy novellával. Az egyéni stílusú, szókimondó humort felvillantó írások találóak. A kötetet Rabszolgasors címmel Urbánszki Laci utolsó, már el nem készülő regényéből egy részlet zárja.
Életrajz, megjelent írások összefoglalója is helyet kapott a könyv végén. Emlékük legyen áldott, köszönet minden sorért!
Kiadja: Történelmiregény-írók Társasága
Budapest 2022
Szerkesztők: Soós Tibor, Hacsek Zsófia
ISBN: 9786155816239