Robin

David Itzkoff: Robin 





                                                                           












Világsztárok esetében azt gondolja az ember mindent tud, hiszen a média minden rezdülésükről tudósít. Szinte személyes ismerősnek érezhetjük kedvenceinket. A filmekből, hírekből kialakított kép azonban csalóka. Robin különösen közkedvelt volt: csupa mosoly, vidámság, jó filmek sora jut eszünkbe. Váratlan és drámai halála megrázta a világot. Idén nyáron már öt éve, hogy önként távozott ebből az életből.

David Itzkoff kötetének sikerül megragadnia az embert és Robin Williams mítosza mögé enged bepillantást. Lépésről lépésre követhetjük a karrierjét, munkásságának kiteljesedését, majd a mélyrepülést és a fájdalmas végállomást. Személyes drámája, magánélete is kibontakozik, ügyesen elkerülve a buktatókat. David nem vájkál a szemétben, végig tényszerű és korrekt marad. A könyv jól szerkesztett, informatív, néha nagyon szórakoztató. Természetes távolságtartással mutatja be Robin Williams életét és karrierjét. Segít abban, hogy megértsük, miért szerettünk, kedveltük a komikust. Őszintén meséli el a fájdalmait, magánéleti és filmes kudarcait, amelyek megviselték az érzékeny lélekkel megáldott művészt. Egy bohóc könnyei is lehetne akár az alcíme. Mindig azt gondoljuk -tévesen- hogy a nagy nevettetők mindig boldogok, gondtalan és könnyű az életük. Neki is megvolt a saját gyötrelmet okozó problémája.




A San Francisco-i standup klubokból indult el, majd a Mork & Mindy tv-sorozat (nálunk Egy úr az űrből) indította be filmes pályáját. Robin egy friss komikus tehetség, kiváló rögtönzéseivel, energikus előadásmódjával kiragyogott a standup műfajából. Mork szerepében a "nanu-nau" köszönése egyből örökzöldé vált. Számtalan sikeres családi vígjáték után jött a Jó reggelt Vietnam! a "Hook és Mrs. Doubtfire nem is folytatom, hiszen mindenki látta és ismeri ezeket, ezen nőttünk fel.


Megismerkedhetünk az amerikai média világával is, képet kapunk a sztárgyártás folyamatairól, a filmek kiválasztásának jelentőségével. Első mozifilmje a Popeye volt, ami igazi kiugrást nem hozott, de felfigyeltek rá. Innen követhetjük milyen út és mennyi munka, milyen filmek vezettek el a Good Will Hunting akadémiai díjáig.
Érdekesség, hogy ezt a filmet a sztárgázsija töredékéért vállalta el. Maga a film is kis költségvetésűnek számított a maga 16 milliós forgatási költségével, amiből három millió Robin gázsija volt. Robin színes egyénisége végig megmutatkozik. Megismerjük nem csak a komikusi, nevettetős arcát, de a drámai szerepek iránti vágyát. Sok izgalmas és meglepő filmes háttér is kirajzolódik. Olvashatunk az Aladdin létrejöttéről a Halászkirály és számtalan más filmje kulisszatitkairól, sikeréről vagy csúfos bukásáról. Robin konfliktuskerülő egyénisége, arcai előttünk rajzolódik ki.


Itzkoff azt is megmutatja, hogy Williams milyen erőteljesen küzdött a függőséggel és a depresszióval - olyan témákkal, amelyekről nyíltan beszélt az interjúk során. Barátja John Belushi halála felrázta, megijesztette. A drogokat száműzte életéből, majd az alkoholt is húsz évre sikerült. Olvasatomban a második válás után indult el a mélyrepülés. Ennek apró fokozatairól, egészségi állapota romlásáról, amit a kor is hozott kimerítően olvashatunk. Látta, érzékelte mindenki, baj van Robin körül. Ő maga is küzdött önmagával. Az amerikai szórakoztató legenda, Robin Williams tragikus halála mégis döbbenetes váratlansággal ért mindenkit. Aki elolvassa ezt a három részből felépülő életrajzi könyvet vagy megnézi bármelyik filmjét, úgy gondolom más szemmel fogja Robint látni. A kötet végén teljes körű filmográfiát is találunk.

Robin utolsó néhány éve a küzdelmekről szólt:
a betegségeivel, az elméjével, a magánnyal, a sikertelenséggel. Megdöbbentő, hogy élete utolsó tíz évében nem volt sikerfilmje, ami rá épült volna. Olyan filmekben játszott, amiben nem akart, de a pénz Amerikában is nagy úr. Mellé a második válása, testi változások, az öregedés elkerülhetetlen folyamata is társult.
A depressziós és egészségügyi problémák leküzdhetetlennek bizonyultak számára, kimerült, elfáradt. Alig 63 évet élt.


Megdöbbentő volt a harmadik feleség vallomását olvasni a haláláról. Túl tárgyilagosan mesélt. Soha, meg sem tudta közelíteni a második feleség adta gondoskodó biztonságot, szerelmet. Jól érzékelhető, hogy az első két feleség csendben gyászolt a gyerekekkel, addig a harmadik, aki alig élt vele néhány évet, villogott a médiában... (ala Timike). A temetést követő családi vita a személyes és egyéb vagyonról talán már nem kellett volna ide, illúzióromboló. Viszont a gyerekei búcsúja szívmelengető volt. Robin mindig jó apa akart lenni és tudott is. Emlékezzünk rá a lánya, Zelda búcsúsoraival, amit Antoine de Saint-Exupéry A kis hercegéből választott:. A csillagokról szóló részlet így szólt:

"Mert én ott lakom majd valamelyiken, és ott nevetek majd valamelyiken: ha éjszakánként fölnézel az égre, olyan lesz számodra, mintha minden csillag nevetne. Neked, egyedül neked, olyan csillagaid lesznek, amik nevetni tudnak!"



ITT tudod megrendelni a könyvet! Katt!











David Itzkoff a The New York Times kulturális újságírója. Publikációi középpontjában a film, a televízió, a színház és a popkultúra áll. Korábban több újságnak is dolgozott, többek között a GQ, Vanity Fair és Wired hasábjain jelentek meg írásai. A Mad as Hell, Cocaine’s Son és Lads mellett a 2019 áprilisától már magyarul is olvasható Robin című könyvek szerzője. New York Cityben él.






Partvonal, Budapest, 2019
550 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155783470 · Fordította: Mohai Szilvia

Drága kis szívem

Gabriel Tallent: Drága kis szívem 




                                                                             













A 21. Század Kiadó KULT könyvek sorozatának legújabb darabja minden várakozásom felülmúlta. Igazi széppróza, nagyszerű tájleírásokkal elevenedik meg a környezet, ami fontos szereplője a regénynek. A történetről röviden: fájt olvasni. A maradandó olvasmányélmény garantált, de azt mindenképpen javaslom: az érzékenyebb lelkületű olvasók talán kerüljék el. Erre a kiadó is felhívja olvasói figyelmét: FELNŐTT olvasóknak ajánlott.


A fülszöveg minden ígéretét teljesít a könyv. Felkavaró történet, megrendítő olvasmány. A fiatal amerikai író, Gabriel Tallent bemutatkozó regényére a nagyon furcsa és figyelemre méltó jelzők éppúgy illenek, mint a brutális és beteg.

A könyv történetéről néhány mondatban, ezúttal kivételesen nagyon röviden. Ez tényleg nem hétköznapi történet, valóban sokkol olvasás közben, magam legalább háromszor tettem le, álltam meg nagy levegőt venni. Rögtön, már az első fejezet végén letettem: úristen, mi lesz még? Ám a kíváncsiságom vitt tovább.

Minden szépsége ellenére durva, kemény történet ez. Egy apa-lánya kapcsolat áll a középpontban.
Főhősünk a tizennégy éves Teknőc, akiről nem derül ki, miért e nevet használja a Julie helyett, amit utál. Kamaszoknál előfordul. Cseppet sem viselkedik lányosan, ami nem meglepő. Apjával él, ő neveli eléggé keményen és fiúsan. 6 évesen már remek céllövő a kislány. Martin az apa sem hétköznapi figura. Nem tudja kiheverni felesége korai halálát, nem találja lelki békéjét, helyét a társadalomban. A túlélés a mániája, folyamatosan az apokalipszisra készül. Egy erdő közepén élnek messze a várostól saját világukban.

Martin természetre egy igazi szörnyeteg, (ebből több alkalommal kapunk ízelítőt) ám meglepő módon Teknőc rajongva imádja, szereti apját. Közöttük elég intenzív, talán félelmekkel teli szeretet áll. Ez egyfajta birtokló szeretet Martin részéről, aki szexuálisan, fizikailag és érzelmileg bántalmazza Teknőcöt. Talán jobb is nem tudni, mi zajlik a zárt ajtók mögött.



Van egy szívbeteg nagypapa is a történésekben, akivel Teknőc kártyázik, beszélget, aki néha a fiát próbálja jobb belátásra bírni. "Így nem lehet egy kislányt nevelni!" A feszültség a kezdettől ott vibrál, fokozódik, ahogy haladunk előre. Teknőc emberi kapcsolatai erre a két emberre és az iskolára korlátozódik, ahol nem meglepő módon elég gyengén teljesít. A történetben rengetek sok fegyver és kés is szerepel, napi szinten lövöldöznek, tisztítják stb... egészen egyedi módon és körülmények között élnek. Martin gyermekkora sem volt zökkenőmentes, ahogy későbbi élete sem egészen alakult jól. Készül, várja a világvégét Teknőccel, az egész civilizált világgal szemben áll.


Az észak-kaliforniai csodálatos és vad táj megelevenedik, egy fontos karakter. Teknőc itt tölti szabadideje javát, barangol az erdőben, járja a tengerpartot. Amikor belép a történetbe Jacob és barátja, Brett szinte kalandregényre vált a három kamasz erdőjárása. Lesznek még izgalmak, váratlan fordulatok. Ez nyitja fel Teknőc szemét, mégsem helyénvaló, ami otthon történik. Azonban pontosan tudja, kilépni ebből csak akkor tud, ha megszökik. A sorsunk elöl azonban nem tudunk megszökni, Martin sem hagyja. Ennek döbbenetes vége lesz. Nem tudom mi a regény üzenete, mi volt az írói szándék, ha igaz, hogy az író beleírja önmagát is a regénybe. Milyen gondolatai, élete volt eddig Gabriellnek? Hmm.. gondolkodni lehet, a történet ott marad az olvasóval jó ideig nem tud szabadulni tőle. Nem a könnyed és cseppet sem szórakoztató kategória a könyv. Az egyik legfájdalmasabb történet, amit mostanában olvastam.

Mély érzelmeket fog kiváltani az olvasókban, az biztos. Teknőc természete vadóc, kemény lány, jó karakter, ahogyan Martin alakja is eredeti. Igazából tökéletes közöttük az összhang. A fájdalom egy ideig elviselhető, ám egy pont után elsöprő erőt ad, megszabadulni a lelki és fizikai szenvedéstől. Küzdelem az életben maradásért a méltósága megőrzésével. Teknőc sorsa kezdettől hordozza a drámát, mégis felemelő. Két nyomorúságos élet kálváriája a jobb életről.

A regény kiadói oldala ITT tudod megrendelni!

Gabriel Tallent Új-Mexikóban született, két anya nevelte fel a mendocinói tengerparton. 2010-ben diplomázott a Willamette Egyetemen, majd két szezonon át ifjúsági túrákat vezetett Északnyugat-Amerika isten háta mögötti vadonában. Ma Salt Lake Cityben él.


XXI. Század, Budapest, 2019
446 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155759529 · Fordította: Békési József

Játék

Karl Ove Knausgård: Játék
(Harcom 3.)





                                                                                             



"A szobámban valójában egyetlen dolog után vágyakoztam: hogy felnőjek. Hogy szabadon dönthessek a saját életemről."







A Harcom sorozatról még mindig csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. A norvég író újszerű, önéletrajzi projektje továbbra is provokatívan őszinte. Az első kötet után itt újra a gyermekkoré a főszerep. A Játékban még inkább benne van az a kegyetlenség-rettegés játszma a felnőtt apa és a gyerek fiú között, ami megjelent már az elsőnél is. Az eddigi három részből nekem ez volt a legjobb, bár mindegyik zseniális. Ez egy kicsit más volt, mint az eddigiek


Nem csupán a téma más, hiszen az első két kötet elsődlegesen a felnőtt Knausgardról és napi harcairól szólt, itt pedig a kisgyermek áll a középpontban. A másik eltérés a a fordítás miatt lehet. Ritka és valljuk be, meglepő, hogy egy hat részes sorozat esetében egy jó fordítót menet közben egy -talán- még jobbra cserél a kiadó. Az első két kötet Petrikovics Edit remek munkája. Többek között a teljes Nesbo - Harry Hole sorozatot is neki köszönhetjük! Innen a harmadik résztől átvette és vélhetően továbbiakat már Patat Bence -szerintem- zseniális fordításában olvashatjuk Karl Ove életét. Nekem ez a szöveg sokkal jobban élt, valósabb és lendületesebb volt. Talán ebben a gyermekkor játékossága is segített, ezért is van, hogy a három részből ez tetszett legjobban.

A fiatal Karl Ove világának fontosabb részletei ezen könyv esetében nem mozaikszerűek, sorban bontakozik ki az életmese. Aprólékos pontossággal nyomon követhetjük a kis Karl Ove gyermek- és kamaszkorának emlékeit, rezdüléseit a körülötte lévő világra.

1969 augusztusában indul a történet, amikor a kis KOK még babakocsiban érkezik meg szüleivel és testvérével új lakóhelyükre. Természetesen erről neki semmi emléke nincs, és ez egy fontos momentum, amire ki is tér a későbbiekben: Az emlékek, amit a családi elbeszélésekből tud ez esetben is meghatározzák a jövőt. Nagyon szemléletes, látványos leírás ez a családi megérkezés. Valóban érezzük az izzó napot, látjuk a szereplőket. KOK mindenható apa-portréját több emlékmozaikból építheti magának az olvasó, végig az apa figurája tölti be a kulcsszerepet, ám itt és most az anya is fontos szereplő. Az egyik kedvenc részem a fürdősapkás jelenetsor, ami az általános iskolás éveknél olvashatunk.Akad szerelem, lányok, néha csak két egész napig tartó "szerelem" ez, ahogy ez ilyenkor megszokott. Barátok, sok sok jó zene, filmek, könyvek jelennek meg a történetsorban. A kis KOK tagadhatatlanul igazi gyerek a maga néha zavaróan idétlen viselkedéseivel, szokásaival. Tetszettek ezek a huncut epizódok, egyezések a saját életemmel. Ez egy jó dolog olvasás közben, hogy a történet visszavisz a saját gyermekkori tapasztalataimhoz, élményeimhez. A zene és a könyvek már ott és akkor is sokat segítettek nekem is. Sokban különbözőek ezek az élmények, de mégis ismerősek: Karl Ove Knausgård gyermekkora a hetvenes évek Norvégiájában, színes és látványos képekben jelenik meg. Knausgård meri vállalni önmagát, nem idealizál. Egyetlen szereplőről sem mondható, hogy nem vállalható ez az őszinteség.


"A zene felemelt, az egyik kezemmel hadonásztam a levegőben, a fejemmel verve a ritmust, minden porcikám boldog volt."

A megidézett gyermekkor már-már idillien szép is lehetne, ha apa kiszámíthatatlan szigora, komor hangulatai nem vetnének félelmetes árnyékot a kis Ove félénk és érzékeny lelkére. Az anya és a testvére Yngve alakja adják a kontrasztot: szerető és elnéző gondoskodásuk, Yngve tanácsai, aki pontosan látja és érzékeli öccse vergődő félelmeit. Mindezekre apa árnyéka túlzottan rávetült, anya sem tud kilépni belőle. A másik igen beszédes jelenet a nagyszülőkhöz való egy órás autóút, maga látogatás és a visszaút története. A nagyszülőkről is érdekes portrét kapunk. Bár a történet néha fájdalmas, öröm olvasni, lendületes és élő. Hatásos jelenet még az almás eset, vagy a megsavanyodott tej is. Talán ez a harmadik könyv akár önállóan is olvasható. A harmadik könyv a gyermekkor regénye, szerintem mestermű. Egy elismert regény, amely felülmúlja a legtöbb memoárt, az egyszerűségében van a titka. A Harcom-sorozat jelenséggé vált.
A Játék vége nem is lehet más, mint a felnőtté válás kezdete. Várom a további köteteket.


"Az emlékezet nem beszámítható dimenzió az életben. Annál az egyszerű oknál fogva, hogy nem az igazságot helyezi az első helyre. Sohasem az igazság követelményén múlik, hogy helyesen idéz-e fel egy eseményt, vagy sem. A saját érdekeinken múlik. Az emlékezet pragmatikus, megbízhatatlan, becsapós, de semmiképp sem ellenséges vagy gonosz módon; éppen ellenkezőleg, mindent megtesz azért, hogy a gazdája elégedett legyen vele."


Karl Ove Knausgard a Millenárison dedikál

Karl Ove Knausgård:
norvég író, 1968. december 6-án született; legismertebb műve a Harcom (Min Kamp) című hatrészes önéletrajzi regénysorozat. Ez a norvég irodalom egyik legkiemelkedőbb teljesítménye: az alig ötmilliós országban a Min Kamp-ciklus több mint 450 000 példányban kelt el.
Knausgård tanácsadóként közreműködött a Biblia norvég újrafordításában is.
Díjai: Norvég Kritikusok Irodalmi Díja (1998), Brage-díj (2009), NRK P2 Hallgatók Díja (Norvég közszolgálati rádió) (2009), Év Könyve Díj, a Morgenbladet című norvég hetilapban (2010), Welt-Literaturpreis – a Die Welt nemzetközi szerzőknek ítélt díja (2015)


Eredeti megjelenés éve: 2009
Magvető, Budapest, 2018
416 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631437492 · Fordította: Patat Bence

Fotók: Valuska Gábor

London

Edward Rutherfurd: London





                                                                                               












Rutherfurd mesteri alkotásában, London kétezer éves története elevenedik meg a lapokon. A New York és a Ruszka után ez a harmadik olvasásom az írótól. Ez is egy hatalmas giga-vállalkozás lehetett: anyaggyűjtés, a megírása, a tények és a fikció keveredik a kötet 990 oldalán. Egy míves, epikus munka, ahol valóban életre kel a történelem.


Nagyívű időutazáson vehet részt az olvasó. Minden történelem rajongó és családregényt kedvelő garantáltan remek kikapcsolódást kap. Részletgazdag, fordulatos, informatív a történet. London regényes életében a római időktől egészen a várost sújtó 1940-es bombázásáig jutunk az eseményekben. Egy nagyszerű regény, ahol a különböző történelmi időszakokban zajló eseményekben London életét meséli el. Hogyan vált a Londinos nevű ősi település a mai világvárossá. Ennek a könyvnek a hőse maga a város, London.




Rutherford fejezetről fejezetre követi nyomon London létrejöttét, a kialakulás körülményeit és a fokozatos változásokat. Ehhez öt család élete fonódik egybe, ami nagyszerű és kissé kockázatos feladat is. Különösen a Bull és a Dogget családok lesznek meghatározóak a Silversleeversek mellett.
Néha bevallom, elvesztem a ki-kinek a kije, leszármazottja dologban, ám a könyv elején található családfa ehhez remek segítséget nyújtott, így könnyedén nyomon követhettem az eseményeket. Azt hiszem, az egyik legjobb dolog a könyvben, hogy rálátást ad a város fokozatos fejlődésére. Rengeteg adatot, információt rejt a könyv, amit nem tudtam. Valóban informatív könyv. Gondolatébresztő, további tájékozódásra serkenti az olvasót. Mindezek mellett utazási kedvet is ébreszt a könyv, hiszen jó lenne ezeket a helyszíneket végig járni, megismerni, látni közelről. A történéseket a nyitó és záró fejezet A folyó zseniálisan fogja össze. A Temze időtlenül meghatározó keretet ad Londonnak. 



Nincs unalmas pillanat, a szerző izgalmas történeteket mesél el a város történelméből, jól nyomon követhető a fejlődése. Rutherfurd különösen nagy figyelmet fordított a középkorra. Megelevenednek a legdrámaibb események: Caesar inváziójától a politikai intrikáktól nem mentes középkor, a pestisjárványok, majd a londoni tűzvész, ahol a Globe Színház is porig égett. Ezek a részek voltak számomra a legizgalmasabbak.


Majd jött a 17. század, amikor hozzávetőleg is több mint 100 000 ember hagyta el Angliát. Természetesen az Újvilágba induló Mayflower hajó útját is nyomon követhetjük vagy éppen a Tower építését is, ahogyan az egyház áldásos tevékenységéről is képet kapunk. Egyéb közismert, valós személyek is feltűnnek: többek között Shaespeare, VIII. Henrik, I. Erzsébet, Cromwell, Thomas Becket, Oroszlánszívű Richard is. Mivel a könyv oly sok évszázadot és történetet ölel fel, az egyéni karakterek néha elnagyoltak, de kellően jellemzőek. A hihetetlen bátor és agyafúrt férfiak mellett rendkívül érzéki nők élénkítik a regényt. Azt tudtátok, hogy püspöki tulajdonban voltak a bordélyházak?


London története nemzedékekről nemzedékekre valóban színes és mozgalmas. Izgalmas kaland részese lehet a kíváncsi olvasó, megismerheti a mai modern, nyüzsgő világváros London előéletét, történelmét. Rutherfurd pontos és részletes narratívája káprázatos, megszerettem a szerző stílusát. Nem is kérdés, folytatom a további köteteivel, jöhet Párizs vagy Dublin!




     

Edward Rutherfurd: 1948-ban született az angliai Salisburyben. Tanulmányait a Cambridge-i Egyetemen és Stanfordban végezte. Első regénye 1987-ben jelent meg, Sarum címmel. Ezt több monumentális történelmi városregénye követte New York és Ruszka után Párizsról, Dublinról, Londonról írt köteteket..





festményen:
A "zarándok atyák" felszállása a Mayflowerre Újvilágba tartó útjuk előtt. Bernard Gribble festménye (1754 körül)



Eredeti megjelenés éve: 1997
Alexandra, Pécs, 2018
992 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634472605 Fordította: Pete Klára

Fogócska

Charlotte Link: Fogócska




                                                                             













A német írónő Angliában játszódó történeteinek újabb részében két, már ismert szereplője is visszatér. Kate Linville-t, a londoni Scotland Yard őrmesterét és Caleb Hale nyomozót követhetjük a megoldásban. Őket a Hazug múlt regényből ismerhetik az olvasók. Mindketten súlyos gondokkal küzdenek az életükben. Caleb az alkoholfüggőségét igyekszik leküzdeni, míg Kate a magánnyal, társtalansággal vívja küzdelmeit.





A Fogócska csakúgy, mint a Figyelő szemek is elgondolkodtató társadalmi dráma, lélektani vonalon jár. Nem véres ponyvakrimi, nem folyik a vér, mégis végig fenntartja a feszültséget. Minden a helyén van. Úgy gondolom, egyszerűségében rejlik az ereje. Érzésem szerint az igényesebb olvasóknak fog tetszeni. Elég komplex történetről van szó, inkább lélektani oldalon közelít a dráma, de akkor nagyon! Igazán jó a keret, az emberi kapcsolatok, társadalmi helyzet ábrázolása. A bűncselekményeket a társadalom bemutatására, a problémák boncolgatására használja az írónő. A szülő-gyerek kapcsolatok állnak a középpontban. A gyermeknevelés sosem egyszerű, kamaszok esetében különösen adódnak nehéz helyzetek.

Kétségtelenül fordulatos és végig izgalmas volt. Nem csupán az elkövető személye, de a neme is végig titokban marad, pedig a gyilkos gondolatait is megismerjük. Az ő lelki viharai utólag, sokat sejtetnek. Úgy a 400. oldal táján kezdi sejteni az olvasó mi állhat a háttérben. Elég meglepő lesz. A szereplők valódiak voltak, az emberi hibáikkal együtt hitelesek. Minden bemutatott helyzet hétköznapi volt, reális és sajnos valós.

Egy lány eltűnésével indul a történet, majd később egy újabb lány tűnik el nyomtalanul. A két eset között eltelt néhány év, mégis kísérteties a hasonlóság. Az elsőt nem találják meg, míg a második teste előkerül, amikor ismét egy újabb lány, Amelie tűnik el. Ő aztán ad feladatot és sokkolja viselkedésével az olvasót is. Igazi mai tini, itt a "Stockholm-szindróma elemei is feltűnnek a regényben. Amikor belép a képbe Mandy, az olvasó kezdi elveszteni a fonalat. Az ő tragikus családi élete a szülői háttér egy újabb eltűnést produkál. A szereplők lélekábrázolása érzékeny és alapos. Minden karakter igazi emberi érzéseket képvisel.
Charlotte sok szálat és tényleg sok szereplőt mozgat, ezért sem lehet túl pörgős regény. Aki olvasott tőle és tetszett a Hazug múlt vagy a Figyelő szemek, azoknak ez a krimi is fog tetszeni.

Rendőreink nem igazán vannak a helyzet magaslatán. Eleinte talán az sem világos, összefüggenek-e az eltűnések. Majd amikor a történet felénél a benzinkúton fejre áll az egész mese csak néztem. Chalotte Link összetett, valóban erős lélektani krimit ad olvasói kezébe. A szálak szövevényesek, de összeérnek. Csak ki kell várni!



Kate magánélete, albérlői és szerelmi próbálkozásai kissé bő lére vannak eresztve, itt egy erős kezű szerkesztő jó lett volna. Feszesebb lehetne a történet, hiszen ahogy megszokhattuk Charlotte remek jellemrajzokat ad szereplőiről. Így a 350 -400 oldalas történet 500 felett jár. Ami tetszett és kiváló hangulati elem az a kies angol táj, a félreeső magányos házzal, a vad szél, a viharos, sziklás tengerpart leírása.
Kellően valós és sokkoló, tulajdonképpen simán elképzelhető a történet. A végső oldalak már versenyfutás az idővel. Az olvasó végig nem tudja, mire számíthat. A megoldás pedig váratlan, nem mindennapi. Dobosi Beáta színvonalas fordításában kellően borzonghatunk Charlotte történetén.




ITT tudsz elmerülni Charlotte Link krimijében! Érdemes!





Charlotte Link: 1963. október 5.
Napjaink egyik legsikeresebb német írónője. Jogi tanulmányokat folytatott, majd történelmet és irodalmat tanult a müncheni egyetemen. Apja bíró, édesanyja szintén írónő. Pszichológiai thrillereket ír, amik közül több vezette a Der Spiegel bestseller listáját is. Egyik regényéből film is készült. Világszerte 28 milliós példányszámban keltek el könyvei. 2007-ben megkapta az Arany Toll díjat. Családjával Frankfurt am Main közelében él. Szabadidejében állatvédelemmel foglalkozik.








General Press, Budapest, 2019
520 oldal · puhatáblás · Fordította: Dobosi Beáta

Amit a fiamnak tudnia kell a világról

Fredrik Backman: Amit a fiamnak tudnia kell a világról 





                                                                   
"De azt jegyezd meg, hogy az ember a legfurcsább dolgokra emlékszik majd gyerekkorából."




Fredrik Backman kétségtelenül fantasztikus humorérzékkel megáldott író! Nem lehet nem szeretni egyéni stílusát, világlátását. Ebből a fiának írt kis tanácsadó könyvecskéből árad a szeretet, a féltés, az empátia. Kicsit olyan érzésem volt, -szerencsére- talán Backman sem nőtt fel igazán, illetve jól megőrizte gyermeki énjét. Szórakoztató lehet vele az élet. Igen, lehet így is, vagy csak így érdemes. Nem darálták be a szürke hétköznapok, vidám és optimista énje a boldogság alapja is egyben. Egyik legfontosabb üzenete nekem ez volt: érezd jól magad a bőrödben! Mindig!




Az Amit a fiamnak tudnia kell a világról nem regény, a szerző elmélkedései az apa szerepéről és családi életéről. Azokról a szerinte fontos dolgokról, amik meghatározóak és jelentősek lehetnek a srác későbbi életében. A gyerkőc ugyanis még alig két éves... Az odafigyelés egymásra mesés összhangot eredményezhet, ami a jól működő család alapja. Anya csak egy van, jó esetben apa is! Mindketten együtt fontosak ebben a szövetségben, hogy egészséges lelkületű felnőtt legyen abból a gyerekből. Elgondolkodtatóan őszinte, bátor kis válogatás lett a kötet minden írása. A harmonikus 
apa-fia kapcsolat alapja a jó példa mellett a játékosság lehet.  




Fredrik Backman nem csak humorral és nagy pontossággal, de mindenekfelett hatalmas szeretettel ábrázolja az apa szerepét napjainkban. Tetszett, ahogy feleleveníti, mennyiben és hogyan változott az apakép az ő idejében, vagy a nagyapja idejében miben tértek el, változtak, különböztek az elvárások. A fiának írt, egy kis bevezető levéllel indul a kötet, ahol már az első mondattal levett a lábamról:

"Elnézést kérek."

Végig a legfontosabb az volt, igyekszik úgy tanácsot adni a saját megélt tapasztalatai alapján, hogy nem osztja az észt, nem bölcselkedik. Mesél. Ám ez a könnyen olvasható apró kis tárcák gyűjteménye, kétségtelenül hordoz komoly gondolatokat, mély érzelmeket. A jóról és gonoszról írtak vagy a férfiasság kérdése ilyen. Igen megható volt olvasni a fociról és az együttesalapításról írt gondolatokat. Csak mondom. Jó az, ha szereted a focit, netán együttest alapítasz a barátaiddal. Akik jó esetben egy életre barátok maradnak. A jó férfibarátságok egészen másfélék, ezt egyértelműen és pontosan ábrázolja Backman.


Volt, hogy hangosan nevettem, bólogattam, vagy bizony a könnyem is kicsordult. Igen, egy pelenkacsere okozhat komoly kihívást apának, a kaki mennyisége, minőségi állaga szintén sarkalatos kérdés. Ahogy az is, hogy mekkora felületet be lehet vele kenni, pillanatok alatt... Az pedig dettó saját tapasztalatom nekem is, mikor éjjel kell szórakoztatni a kisembert. Zenélő műanyag zsiráf helyett nekünk "Zümikénk" volt... zenélő, kerepelő, szárnyait mozgató (rémséges) méhecske alakban. Talán a padláson a mai napig várja a feltámadást.
Tetszett, ahogy a két ország közti társadalmi különbségeire, szokásaira éppúgy rávilágít, mint az azonosságokra. Olyan természetes, hogy gyerekünk lett... de mit is kezdjünk vele? Használati utasítást nem mellékeltek, menet közben tapasztaljuk ki, hogyan működik igazán az a gyerek.


„Amikor gyerekünk lesz, az olyan, mintha markológépet próbálnánk vezetni egy porcelánboltban. Begipszelt lábbal. Fordítva felvett símaszkban. Részegen.”


Az őszinte félelmekről és a feltétel nélküli szeretetről is olvashatunk. Van, amikor áldozni kell a szerelem oltárán: el kell kísérni az imádott nőt VÁSÁROLNI az IKEA-ba. Ez számtalan nem várt probléma forrása lehet, vagy az is, amikor apu mindent bevet a gyerek szórakoztatására, aki észrevétlenül elsomfordál onnan. Apuka pedig egy idegen kislánnyal marad a játszóházban, neki bolondozik, ami elég furcsa helyzetet eredményez... Szókimondó őszinteséggel ír még a repülőterekről, de a pankrációs történet is mélységet hordoz.


Backman azt írja, nem tud sokat a szeretetről, ám kétségtelen a történetit olvasva, hogy az őszinte, mély szeretet vezette ezeket az írásokat. A feleségéről vagy a kapcsolatukról írtak és a kötet minden pillanata szívmelengetően őszinte. Hogyan alakult át az élete a szeretett nő mellet, majd amikor megérkezett a kis utód, hogyan vált felelősségteljes felnőtté, apává. Hiszen CSAK szeretni kell életed társát és a gyermeket. Ennyi a titok. Néha kell egy picit erősebben szorítani azt a kicsi kezet, mielőtt majd végleg elengednénk. Ajánlott nem csak kisgyerekes szülőknek, apáknak, de azoknak is, akik még csak lélekben készülnek apává lenni. Bándi Eszter kiváló tolmácsolásában olvashatjuk ezeket az élethelyzeteket. Idehaza ez a nyolcadik Backman kötet.




"Azt mondják, a férfiak előbb vagy utóbb olyanok lesznek, mint az apjuk. Remélem, ez nem igaz. Remélem, te jobb leszel."

Fredrik Backman:


1981. június 2. (Stockholm)
Debütáló regénye, Az ember, akit Ovénak hívnak 2012 őszén jelent meg Svédországban, és még 30 országban aratott óriási sikert. Azóta a moziváltozata is elkészült 2015-ben.
Regényei a New York Times bestseller listájára is felkerültek







Eredeti mű: Fredrik Backman: Saker min son behöver veta om världen

Eredeti megjelenés éve: 2012
Animus, Budapest, 2019
176 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633242827 · Fordította: Bándi Eszter

Kétszáz éves szerelem

Bauer Barbara: Kétszáz éves szerelem







"Hagyd végre, hogy a szíved vezessen."












Bauer Barbara legújabb regényében minden benne van, ami egy jó történethez kell: izgalmas történelmi háttér, boszorkányok, női sorsok, szerelem és a misztikum találkozásából született meg a Kétszáz éves szerelem. Szeged népszerű lett, ez a második friss megjelenésű könyv, ahol főszerephez jut. Az egész történetnek van valami meseszerű bája, ami nem ereszti el az olvasót. Van itt intrika, szerelem, családon belüli zűrös viszonyok, korhű történelmi hangulat, mindez gördülékeny stílusban.



Szentirmai Róza nem mindennapi teremtés, bár szeretik, de a háta mögött a falubeliek felmenői között boszorkányt is emlegetnek. A tudás mindig ámulatba ejti az embereket, illetve ha nem tudnak mit kezdeni vele, azonnal "lepaktált az ördöggel" mondattal intézik el a jelenséget. Alig néhány nemzedékkel előtt az egyszerű ember is elhitte, hogy léteznek boszorkányok. A boszorkányoktól való félelem elég erősen megtalálható volt a magyar kultúrában. Ennek az utolsó nagy boszorkányégetésnek emlékére Szegeden ma is Boszorkányszigetnek nevezik azt a helyet, ahol 1728. július 23-án tizenkét boszorkányt máglyán megégettek. Ez az 1728-ban Szegeden lezajlott utolsó magyarországi boszorkányper adja az izgalmas hátteret a regényhez.


Egy erős és látványos álomképpel indul a regény cselekménye. Róza azt álmodja, hogy kikezdték és boszorkányság vádjával máglyára kerül... ám ez már a valóság, a háza kigyulladásában jelenik meg. Szerencsére ő és fia, Janó megmenekül, bár mindenüket felemésztik a lángok. A történet két fő szála a jelen mellett a múlt titkaira épít. Bár a jelen is elég sok váratlan és meglepő titkot rejteget az olvasó előtt. Többrétegű a történet, Bauer Barbara mesterien ötvözte ezeket.

Minden okkal van, valamiért történik. Róza háza ugyanezen a napon, éppen kétszáz évvel később gyulladt ki. Róza a falu bábája, ahogy anyja, nagyanyja is az volt. Ez egy csodálatos hívatás, sok érdekességet tudhatunk meg erről. A gyermek érkezése mindig öröm a család életében, ám akkoriban ez sok veszélyt is hordozott magában.
Ahogyan a szereplők élete kibontakozik, úgy tárulnak fel jelen kis titkai. Miklóssal való kapcsolata, a háborús háttér, majd a Janót körbe lengő titok is meglepő megoldást kap a végére. Valahol éreztem ezt olvasáskor, néhány pici utalás is elhangzik, de örültem, hogy ráéreztem erre. Miklós és Róza között izzik a levegő, bár erősen küzdenek a szenvedély ellen, aminek az oka is megvan. Azonban a szívnek és az érzelmeknek nem lehet parancsolni. Ez a romantikus vonal. Barbara szépen bánik a szavakkal, az érzelmeket nem fedi be cukormáz, nem csap át szirupos rózsaszín giccsbe, a valóság talaján marad. A történet ügyesen manőverezik, a könyv eseménysorát végig az jellemzi, hogy kétségtelenül az érzelmekre építkezik, több drámai elem is akad.



Kedveltem a szereplőket, az egész mesét, ami kizökkentett engem is a valóságból. A szépen megírt képek, jelenetek megelevenedtek, miközben sok információt is kaptam a falusi emberek életéről, gondolkodásáról, természethez való viszonyáról. A születésről, a bábamesterségről, Szeged árvíz utáni életéről.

Olyan helyszíneken járhatunk a Boszorkánysziget mellett, mint a patinás Virág-cukrászda, a Dömötör torony és a Dóm környéke vagy az Oskola utca és a híres szögedi piac is megelevenedik. Ezeket a részleteket külön kiemelném, érdemes még utána kutatni, képeket keresni ezekről a helyekről.

A gyönyörű, álomszerű leírásokkal és a mágikus naplóval egy misztikus régmúlt szerelem tárul fel az olvasó előtt. Anna és Imre szerelme egyszerre megható és drámai. A patinás régi napló a szerelem erejéről mesél. A szerelem, ami örök és kortalan. Róza és Miklós mint a két régi szerelmes reinkarnációja jelenik meg. Az izzóan érzelmes párbeszédekkel teli mese az újrakezdésről, az álmok megvalósulásáról és a hitről mesél. Vannak válaszok, néha egyszerűbbek, mint gondolnánk. Hinni kell az érzéseinkben!


A karakterek jellemének ábrázolása, sokszínűsége és hétköznapiassága megfogott: láttam magam előtt Rózát és Miklóst táncolni, vagy Imrével ahogy a Boszorkányszigeten megkeresték a máglya helyét. Janót, ahogy a kertben játszik, Rózát a cellában, vagy a bölcs Boris nénje is testet öltött előttem. Minden benne volt amit én a könyvekben szeretek: történelmi kor-és helyszínek, valós személyek és a romantika mellett izgalmas, varázslatos kalandokban volt részem a könyvet olvasva. A történelmi hűséget a felhasznált kéziratok, levéltári anyagok szolgáltatták. Az utószóban arra a fontos kérdésre is frappáns választ kap az olvasó voltak-e, vannak-e boszorkányok? 

Akik szeretik a valós történelmi ihletésű, fajsúlyosabb romantikus elbeszéléseket, nem fognak csalódni. Az érzelmekkel teli cselekmény és a megelevenedő kor, ami egyszerre félelmetes és izgalmas élményt nyújt az olvasónak. A letisztult, mutatós borító jól illik a történethez. 



ITT tudod megszerezni ennek a mágikusan szép szerelemnek a történetét!






Bauer Barbara: Budapest, 1974.-

Kommunikációt, PR-t, újságírást tanult, de dolgozott újságíróként, televíziós szerkesztő-műsorvezetőként is. 2012-ben jelent meg első regénye.

Légiutas-kísérőként kezdte pályáját, manapság a legnépszerűbb női írók közé tartozik. Első regénye (Légikisasszonyok) 2012-ben jelent meg

A Jaffa Kiadónál eddig megjelent kötetei:
Légikisasszonyok (2012), Két út között (2013), Magánutak (2014), Vakrepülés (2015), Elsuttogom százszor (2016), A leggazdagabb árva (2017), Porlik, mint a szikla (2017), Az élet hangja (2018), Még látlak odafenn (2018).

fotó: Csondor Ágnes






Jaffa, Budapest, 2019
320 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634751533 ·

Szerelem

Karl Ove Knausgård: Szerelem
(Harcom 2.)








                                                             








Karl Ove Knausgård saját életét bemutató monumentális regényfolyama a második részben miről másról mesélne, mint a Szerelemről? Ez az egyik legszebb, legmeghatározóbb érzés az életünkben. A Halál szíven ütött, misztikus és izgalmas élveboncolása ritka kitárulkozó és őszinte pillanataival azonnal megvett magának. Úgy gondolom, aki elolvassa, biztosan végig kíváncsi érdeklődéssel fogja tovább olvasni Karl Ove harcát az élettel. Sehová nem sorolható sorozata kiemelkedő élmény, jó, hogy elkészült a magyar fordítása. Ez azért is érdekes, mert svéd kiadása is hamarabb megjelent, mint a norvég.


A rövid és kifejezően találó Harcom címet viselő sorozat első részében megismerhetjük Karl Ove apjával való kapcsolatának mélyreható ábrázolását. A második, Szerelem alcímet viselő részben legalább annyira részletes képet olvashatunk Karl Ove "száműzetéséről" Svédországban, és megtudjuk ennek hátterét. (válása után elmenekül)

Röviden: egy harmincas, három gyermekes, éppen sikeres íróvá váló férfi mindennapi harcaiba leshetünk be. Itt valóban megjelenik minden létező probléma, amit egy házasság és a gyerekek, a munka és magánélet adhat. Kötelező mindennapi körök, a gyereknevelés valóban fárasztó és bizony sok esetben idegölő pillanatai, a munka összeegyeztetése, és ha ez nem lenne elég, Linda a feleség iskolába jár. Hogyan fog tudni alkotni Karl Ove? Nem titkolja, szívesebben ülne egy kávéházban, írná új regényét, (hiszen a kiadó felé is meg kell felelnie), mint babázna naphosszat. Mellé természetesen a félelem is elhatalmasodik rajta. Nevezetesen, hogy túlzottan nőies, túl "férfiatlan" a pelenkacsere, etetés, altatás, a sétáltatás az otthonlét a gyerekkel. Hiába nézik elismerően a környezetében, azért az ősi ösztön benne is dolgozik. Gyanúsan figyeli a reakciókat a "férfi babakocsival a nők között" élménye nem feltétlen ad könnyű pillanatokat neki. Van azért ebben sok kirekesztés és önmegaláztatás is. Karl Ove azonban jól teljesít! A mindennapi élet realista ábrázolása ez. Egy nagyon részletes és személyes beszámolót olvashatunk egy kisgyermekes apa harcáról a mindennapokban. Mennyiben más egy 21. századi apakép az előző évtizedekhez képest? Apává lenni élmény. Erről is érzékletesen ír:

"Két kezét a hasán pihentette. Találkozott a pillantásunk. Boldog vagyok, üzente a szeme. Rámosolyogtam.
Atyaég. Két hét múlva gyerekünk lesz.
Apa leszek"

A történetek mellé sok apró társadalmi információt kapunk Norvégia és Svédország közötti különbségekről. Ebben segítség a szerző jó barátja, Geir, egy másik norvég író, aki szintén Svédországban él. Meglepőek és érdekesek a norvégiai és svédországi különbségekről írtak.

A regénytelenség folyamata jól kísérhető. Az események bárkivel éppen így megtörténhetnek és történnek is. Fiatal írónk és családjának mindennapi küzdelmei ismerősek az olvasónak is. Kedvesek, aranyosak a gyerekei, ám vitathatatlanul fárasztóak is. Hárman főleg... Itt érzi az olvasó, mennyire kell a felfrissülés, az új erő a folytatáshoz, a mindennapokhoz. Knausgård önéletrajzának második része is nem mindennapi részletességgel íródott. Minden apró kis nevetés, minden frusztráció ellenére is ha önmagához néha kegyetlen is, a mindennapok kínos vagy nehéz helyzeteit Lindával a szerelem íveli át. Erő és gyengédség vagy gyengeség? Szabadság és boldogság együtt lehetséges lehet?

Tetszett, hogy a felidézett emlékhalmazt filozofikus pillanatok törik meg: már a kezdés a két kisgyermek összehasonlító analízise is eredeti, ahogyan egy légy röptéről, a cipőfűző megkötéséről de a válás után ismét felragyogó szerelem minden gyönyöre és kínja is megjelenik a szövegben. Második házasságban már némi rutinnal felfegyverkezve érkezik az ember. Linda szülése nagyon életszerű, valós lehet, mégis a fájdalmas üvöltését szinte hallja az olvasó. Elmélkedik még a saját szigorú neveltetéséről, hogy ez mennyiben hat a saját gyerekei felé.

Karl Ove Knausgård próza írása az ironikus humort sem nélkülözi. Furcsa, hogy a történet középpontjában valós, létező karakterek állnak. Az irodalom fontos dolog a valóság közvetítésére. Itt maximálisan megkapjuk ezt. Ez a sorozat az őszinteség valós mesterműve. Karl Ove napjaink kiváló írója. A központi harc ebben a kötetben a család és a művészet közötti egyensúly megteremtése, annak fenntartása.

Karl Ove Knausgård a 26. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége április 25. és 28. között.

Karl Ove Knausgård:
norvég író, 1968. december 6-án született; legismertebb műve a Harcom (Min Kamp) című hatrészes önéletrajzi regénysorozat. Ez a norvég irodalom egyik legkiemelkedőbb teljesítménye: az alig ötmilliós országban a Min Kamp-ciklus több mint 450 000 példányban kelt el.
Knausgård tanácsadóként közreműködött a Biblia norvég újrafordításában is.


Díjai

Norvég Kritikusok Irodalmi Díja (1998), Brage-díj (2009), NRK P2 Hallgatók Díja (Norvég közszolgálati rádió) (2009), Év Könyve Díj, a Morgenbladet című norvég hetilapban (2010), Welt-Literaturpreis – a Die Welt nemzetközi szerzőknek ítélt díja (2015)



Magvető, Budapest, 2017
588 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631436051 · Fordította: Petrikovics Edit

Kiút

David Baldacci: Kiút 










"Minden elképzelhető, amíg meg nem győződünk az ellenkezőjéről"






Amos Decker visszatért, újra nyomozni küldi őt Baldacci. A feladat valóban izgalmas kihívások elé állítja kedvenc ügynökünket. Nem csupán az ország megmentése a tét, de az élet egyéb rejtelmeit is meg kell fejtenie. Ez a harmadik történet, akad visszautalás az előzményekre, így önálló műként is jól megállja a helyét.



Idillien szép leírással veszi kezdetét a krimi. Egy washingtoni utca elevenedik meg előttünk látványosan, hangulatos és eleven képeivel. Itt sétál el Amos, aki az FBI központba igyekszik. Váratlanul az előtte sétáló hatvanas férfi,Walter Dabney egy hirtelen mozdulattal fejbe lövi a mellette elhaladó nőt. Egy pillanat alatt széttörik az idill, bolydul fel a környék. Ha nem lenne ez a látványos gyilkosság elég, az elkövető maga ellen fordítja a fegyvert. Mindez az FBI épülete előtt. Amos Decker semmit nem tehet, de mivel tanúja volt az eseménynek, ő veszi kézbe a nyomozást.



Erős indítás, nagy bumm után a nyomozás kacskaringós menete teszi ki a regény gerincét. Itt filmes nyelven szólva Baldacci a tőle megszokott rutinnal mindent bevet. Fordulatokban nincs hiány, kellő sebességgel pörgő akciók részesei lehetünk. Van egy látszólag rendben lévő, boldog házasság (az elkövetőé), egy titokzatos nő (az áldozat). Semmi nem az, aminek elsőre látszik.
Ne higgy senkinek, utalnék egy régebbi Baldacci kötetre. Több mellékszál bonyolítja a cselekményt. Gyakorlatilag az olvasó a 400. oldalon sem nagyon tud többet, mint az első száz után. Lesz halásos betegség, több is, feltűnik Harry Potter és a Stasi, az egykor NDK-s úszónők és a dopping, persze, ami a valóságtól is rémesebb: a két nagyhatalom az USA és a Szovjetunió párharca. Mi lehet félelmetesebb szeptember 11 eseményei után? Politikai háttér, kémek egymásközt, és a hazaszeretet adja a történéseket. Jól felépített, érdekfeszítő történet a szokásos tálalásban. Amos Decker olyan kultikus hőssé válik, mint Baldacci másik hőse, John Puller.


Amos és az FBI után a Védelmi Hírszerző Ügynökség (DIA) is besegít a nyomozásba. Tekervényes és igen szövevényes ügybe csöppenünk Deckerrel. A klasszikus rendőrségi eljárást Decker egyedülálló képességeivel segíti.
Harper Brown lesz még segítségére, hogy megelőzzenek egy újabb, az egész országot érintő katasztrófát. És valóban a lehetőség több mint félelmetes. Az olvasó falja a lapokat, Baldacci írói rutinja nem hagyja cserben, megkapunk mindet, amit egy ügynökök, kémek, világbéke és katasztrófa árnyékában csak lehet. Igaz, ezeket olvastuk már az eddigi Baldacci krimikben, de tény, hogy izgalmas a felvezetés, jó a tálalás. Ámulunk és bámulunk a sokadszor megismételt varázslaton, pedig már a trükköt ismerjük. A regény nem váltják meg a világot, nem is célja, csak szórakoztat és kikapcsol, működik minden ismétlődő rutin ellenére. Faljuk, mert amúgy jó, mint a Big Mac, bár ezt ezerszer olvastuk már. (De egy újszülöttnek minden vicc új!)
Halkan kérdezném, hová lett az Államérdek, Órajáték vagy Teveklub Baldaccija? Kérem vissza.

Mégis csak Baldacci az a szerző, aki magasan kiemelkedik a tucatkrimik szerzői közül. Baldacci tudása és stílusa élvezetes, olvasmányos. Olyan történeteket agyal ki, ha kell hőse bizony szembe száll a világgal is az igazságért. Jó, hogy vannak ilyen hősök, mint Decker, Puller vagy éppen Reacher Lee Childnél.


A történetet Amos lelki vívódásai árnyalják. A megváltoztathatatlan múlt még kísérti. Az ifjúkori sportkarrierje egyetlen pillanat alatt esett kútba, változtatta meg életét. A családját ért tragédia is kínozza még. Lassan talán megtalálja a lelki békéjét, bár tudja, sosem lesz már a régi. A történet itt fog kapcsolódni: évekig élsz valakivel, azt gondolod ismered, ám egy pillanat alatt összetörhet ez a kép. Van ebből kiút, hogyan lehet ez feldolgozni? Baldacci magabiztosan vezeti végig az olvasót, az elképesztő és kitalálhatatlan befejezésig. Izgalmas krimi, várom merre és hogyan kanyarog Decker élete.


ITT lehet a tiéd Decker harmadik története!

David Baldacci (1960. augusztus 5. )
Könyveit több mint 50 nyelven és 80 országban olvassák rajongói.

a Virginia Commonwealth Universityn diplomázott, majd jogot hallgatott a Virginia Állami Egyetemen. Diákként novellákat írt a szabadidejében, később ügyvédként kilenc éven át Washington D.C. környékén élt és praktizált. Korai novelláit és forgatókönyveit nem sok siker koronázta. Kétségbeesésében a regényírás felé fordult. Első nemzetközi sikere az Absolute Power (Államérdek) című könyve volt 1996-ban. Ebből remek filmet is forgatott Clint Eastwood.
Alapítója a szépírást tanulókat támogató Wish You Well Alapítványnak. Feleségével, Michelle-lel és két gyermekével Virginiában él.

Az Amos Decker-sorozat előző részei: Emlékek börtönében, Végső fázis. 


General Press, Budapest, 2019
440 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634522478 · Fordította: Pejkov Boján



Itt indul a regény cselekménye:

"A J. Edgar Hoover-épület adott otthont az FBI központjának. 1975-ben nyitotta meg a kapuit, de az idő alaposan megviselte az egy háztömbnyi, lepusztult betonmonstrumot,"



kép: . J. Edgar Hoover Building (FBI HQ); Washington, D.C.

Az isten szerelmére

Vámos Miklós: Az isten szerelmére 






                                                                                   











Jól tette Vámos Miklós, hogy ezeket a személyes emlékeit megírta és közkinccsé tette. Jó volt ezeket a történeteket megismerni, felfedezni, szerettem a stílusát, imádtam a finom kis ironikus szójátékait. Mintha egy korabeli kávéházi asztalnál ülnénk és hallgatnánk Vámos emlékeit. Modern szellemidézés ez, igazi élmény volt olvasni.


Érdekes, tanulságos és szórakoztató kötet lett. Bátran mondhatom, igazi kedvcsináló emberi történetek remek gyűjteménye a könyv. Elsősorban irodalmunk közelmúltbeli nagyságairól, de a film és zene vagy a humor világának jelentős alakjai is feltűnnek. Olyan közismert és szeretett nevekről olvashatunk többek között mint, Déry Tibor, Örkény István, Weöres Sándor, Faludy György, Szabó Magda, Janikovszky Éva, Ottlik Géza, Hofi Géza, Kodály Zoltán, Gábor Pál, Várkonyi Zoltán és Gábor vagy akitől a címet kölcsönözte Mándy Iván. Az ő kedvelt mondata lett a kötet címe.




Ezekből az emlékezet számára elmentett életpillanatokból irodalmi életünk meghatározói kerülnek emberközelbe. Külön tetszett, hogy több olyan mára sajnálatosan elfeledett, a köztudatból is lassan eltűnő szerző is szerepel a válogatásban mint: Ladányi Mihály, Zelk Zoltán, Váci Mihály vagy Garai Gábor. Izgalmas volt a háttérről olvasni,megismerni a kor hangulatát, levegőjét. Ezek a rövid írások, amelyek visszavisznek minket nem csak a 60-as és 70-es évek hazai szépírók világába, amikor Vámos még abszolút kezdő volt. Jó időben volt jó helyen, akit örömmel fogadtak a már elismert írók, így folyamatosan irodalmi berkekben mozoghatott. Barátságot kötni ezekkel az ikonikus emberekkel kivételes ajándéka a sorsnak. Ugyanakkor a politikai be- és ráhatásokról is olvashatunk, a korszakot meghatározó Aczél György alakja elkerülhetetlenül ott van, felbukkan több írásban is.




Ezek az emlékek szenvedélyesek, néhol nem mentesek a pátosztól sem, de ez elnézhető és érthető.
Sok emlék ironikusan, humorral és bátran hozza közel ezeket az egykori barátokat. Hiszen ők is emberek voltak: esendőek, hibákkal és hatalmas szívvel megáldott, "szent őrültek", aki az irodalom oltárán áldozták fel magukat. A középpontban szerelemről, politikáról, sikerről vagy annak hiányáról, bukásról, az élet örömeiről és szégyeneiről mesél nekünk olvasóknak.

Izgalmas felfedezés volt ezeket a szubjektív, kategorikus véleményeket megismerni. A történetek kissé csapongóak, néhol rajongásig elfogultak, de jól tükrözik a kor hangulatát, a párt által irányított irodalmat és annak környezetét. Nosztalgikus percek ezek. Humorral és (ön)iróniával megelevenedő olvasmány a kötet. Lehetetlen nem szeretni, hogy a szerző közkedvelt, egykori tv-s műsorát is megidézzem picit. A portrékból összeállított válogatás 2005-ben Hogy volt címmel már megjelent, ami most kiegészítésre került, frissült. Több írás bennem is emlékeket hívott elő. Janikovszky Éva Mercédese, fogalom az irodalomban. Egy ilyen, nekem írt levelet én magam is őrzök Évától. Ahogyan izgalmas volt tudni ki volt Galsai Pongrác, vagy éppen Tardos Tibor testvére Péter, akinek anno a Rocklexikont is köszönhettük.



Vámos Miklós elvezet minket az Elfeledett szerzők pantheonjába. Nosztalgiával átszőtt utazása szívmelengető olvasmány. Külön élmény az emlékek végén található képek látványa. Hogy milyen művek és kik maradnak fenn az idő rostáján nagy kérdés. Izgalmas volt olvasni olyan háttérben dolgozókról, akik meghatározóak voltak, nevük azonban mára kikopott a köztudatból: Jovánovics Miklós, Kardos G. György, Illés Endre vagy Berkes Erzsi neve ma már keveseknek árul el valamit. Most lehet bővíteni az ismereteinket. Számomra a kötet egyik csúcspontja az özvegyekről írt rész. Abból is kiemelkedik Arthur Miller és Inge Morath emléke. A másik ilyen megható, megrázó elem: Négy fő, vádlott ( Déry Tibor, Zelk Zoltán, Tardos Tibor, Háy Gyula története 1956-ból). Tardos Tibor alakja nagyon emberi és nekem tetszetős életfilozófiája volt.


Nem csak kedvcsináló ez a kötet régi nagyjaink, vagy feledésbe merült szerzőink könyveihez, de több esetben filmek is felmerülnek. Csak néhányat emelnék ki: Hajnali háztetők, Angi Vera mellett természetesen a Csók, Anyu! is megnézésre javasolt.

ITT megszerezheted Vámos irodalmi emlékkönyvét! Dedikáltatni a könyvfesztiválon lesz alkalom, ne hagyd ki, gyere el a könyvbemutatóra!

Részletekért IDE katt!




Athenaeum, Budapest, 2019
430 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632938844

Halál

Karl Ove Knausgård: Halál
(Harcom 1.)








                                                                 


"A szív számára az élet egyszerű: ver ameddig bír. "





Knausgård első regénye, az 1998-ban megjelent Ute av verden (Ki a világból), elnyerte a Norvég Kritikusok Irodalmi Díját. A díj történetében még nem volt rá példa, hogy elsőkönyves író művét ismerték volna el. Világszerte ismert íróvá azonban a 2009 és 2011 között megjelent Min Kamp című hatkötetes önéletrajzi regénysorozatával vált. Már önmagában ez a cím figyelemfelkeltő. Hazájában közel félmillió példányt adtak el belőle és világtrend: huszonkét nyelvre fordították le eddig. Megjelenése mindenhol beszédtéma és szenzáció lett. A Halál ennek a különleges önéletrajzi sorozatnak az első könyve.



Karl Ove Knausgård negyvenévesen kezdte el lenyűgöző munkáját: megírni egy élet történetét egyszerűen és titokzatosan, belátva hogy életünk küzdelme mindig más életekhez kapcsolódik; vagy éppen az első kötet fő motívumához a halálhoz. A szerző saját gyermekkorát és apja életét írja meg annak halálán keresztül. Őszinte, kitárulkozó és erős szöveg ez az önvallomás.

A kora gyermekkor, kamaszodás folyamata a szülőkkel való kapcsolat nyílt és meghökkentő leírása eleven képeivel könnyen tud azonosulni az olvasó. Találtam több kapcsolódási pontot én magam is. Ez az önvallomás önvizsgálatra késztetett engem is. Élveboncolás, ami lélekemelően bátor őszinteségével tisztítófolyamatként rezonált. Egészen újszerű ez a folyamat, amit megjelenít az író. Olyan mélységben beavatja az olvasót, mint egy baráti beszélgetés lenne az életről.

A két fő pillanat az emlékek idézése között a kamaszkor és az apa halála a végén. Erre a két fő ívre épül az egész élettörténet. Kamaszként megélni a szülők válását, majd az apa tékozló életének pillanatait követve a kiégés, elmagányosodás folyamat következik. Az élet ugyan véges, de a szeretet és az emlékek sora végtelen. Tartottam a könyvtől, féltem a szellemidézéstől. Mégis kellett ez a fajta lelki "tisztítótűz" nekem most. Skandináv-mániásként ez az "önmarcangolás" nagyon megtalált. Maga a halál misztériuma, annak elfogadása egy kihívás, hiába az élet része.


A gondosan aprólékos elbeszélésből kirajzolódik a fiú élete, az őt foglalkoztató gondolatok, érzései.
Itt életének meghatározója az az ősi mítoszokra is visszavezethető apa-fiú konfliktus. Itt a jelenben megélni apa irányításait, parancsait, hangulatának ingadozásait nem könnyű.  A családtagok közül örömömre a nagymama még hangsúlyos. Karl Ove világhoz való viszonya, az abban való eligazodás kezdeti nehézségei nagyon ismerősek. Rácsodálkozni a felnőttek világára bizony nem csak a norvég fiataloknak okoz meglepetést. A kamaszbulik hangulata, az első részegség, első szerelem és szex megélése, majd az otthonról való elszakadás az önállósodás ideje ez. A kötet első részét ezek adják, ami egy könnyedebb hangvételű írás.
A felidézett életpillanatok, helyszínek megelevenedését képileg is látjuk magunk előtt. A negyvenes férfi édesbús kesergője a múlt megértése, az elkövetett hibák felett. Mi miért történt éppen úgy, amin javítani visszamenőleg már nem lehet. Mennyire rövid és múlékony az élet. Mit hagyunk magunk után: milyen emléket, érzéseket másokban. Az elárvult, nekünk egykor fontos tárgyak üzenete is elgondolkoztató.


Izgalmas és valós, testközeli élmény az apa halála. Ez a drámai szakasz a kötet második felét adja. Ennek megélése fiatal felnőttként, a visszatekintés a múltra és a jövő immár apa nélkül. Az elengedés végleges, a ki nem mondott problémák megoldása, tisztázása elveszett lehetőség immár. Az apa eltékozolt életének, annak romjainak eltakarítása, maga a halál feldolgozása soha nem könnyű. Tetszett, hogy az anya alakja bár jelen van, de nem olyan erőteljes, mint az apa. Knausgård 3500 oldalas, néhol elég nyers és provokatív regényfolyamának olvasása és befogadása embert próbáló
és szokatlan feladat. Mégis megfog, nagyot üt a regény. Sodort a hangulat, vitt a szöveg, nagyon átélhető ez a kitárulkozó őszinteség. Lírai önvallomása költőien szép pillanatok sorát adja. Ami persze lehet megosztó és nem csak elgondolkodtató. Az olvasó életének sorsának párhuzamos önvizsgálata adja magát. Teljességgel realista megközelítésben tárja elénk a szerző ezeket a valós élethelyzeteket.



A valóság hétköznapi tálalása, az érzelmek ilyen fokú kiírása szokatlan, meglepő és mégis szerethető. A számomra legerősebb és legmegrázóbb rész a regény vége: az utolsó 150-200 oldal. Az elengedés, a halálával való szembenézés nehéz feladta a két fiútestvér szemszögéből ábrázolva. Yngve részéről némileg egyszerűbb, míg Karl Ove érzékenyebb, filozofálósabb élményei hozzám közelebb álltak. Apa-fiú kapcsolat áll a történések középpontjában. Nagyon személyes és őszinte önvallomás, érzések és gondolatok, kliséktől mentes halmaza a regény. Tudatosan és bátran áll be a középpontba Karl Ove. A mindennapi kisember harca az élettel, majd a halállal. Mondhatnám ez ismerős mindenkinek, semmi új nincs benne, de mégis. A regény atmoszférája az ami mindent visz. Ilyen nyílt őszinteséggel a legjobb barátokkal HA beszél az ember. Nem csupán egy emlékezetes szilveszteri buliról és egy takarításról van itt szó. A két fő pillér közt emlékek, emberek és meghatározó élmények sora alakítja a főhőst. Harc az élet, ez bizonyos. Ám ebből a harcból lehet győztesen is kikerülni. És érdemes harcolni.

Nem lehet szó nélkül hagyni a nagyszerű borítót sem: Így néz majd ki a könyvborító puzzle, ha már mind a hat kötet megjelenik. Pintér József tervezte. Az eddig megjelent folytatások: Szerelem, Játék, Élet.
Nem mellékesen az idén Karl Ove Knausgård lesz a 26. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége április 25. és 28. között.


ITT tudod megszerezni kedvezménnyel a regényt! 

Karl Ove Knausgård:
norvég író, 1968. december 6-án született; legismertebb műve a Harcom (Min Kamp) című hatrészes önéletrajzi regénysorozat. Ez a norvég irodalom egyik legkiemelkedőbb teljesítménye: az alig ötmilliós országban a Min Kamp-ciklus több mint 450 000 példányban kelt el.
Knausgård tanácsadóként közreműködött a Biblia norvég újrafordításában is.


Díjai

Norvég Kritikusok Irodalmi Díja (1998), Brage-díj (2009), NRK P2 Hallgatók Díja (Norvég közszolgálati rádió) (2009), Év Könyve Díj, a Morgenbladet című norvég hetilapban (2010), Welt-Literaturpreis – a Die Welt nemzetközi szerzőknek ítélt díja (2015)



Magvető, Budapest, 2016
436 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631432930 · Fordította: Petrikovics Edit

Elhozzuk a világot neked!

Elhozzuk a világot neked! 

Április 25-én nyitja kapuit a 26. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál.





                                                                     









Az idei, immár 26. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon 24 ország képviselteti magát,
a három és fél nap alatt közel 850 vendég – művészek, írók, tudósok – részvételével. 145
kiállító várja a közönséget színes könyvkínálattal, valamint író-olvasó találkozókkal,
könyvbemutatókkal, dedikálásokkal, felolvasásokkal, koncertekkel és kiállításokkal –
összesen csaknem 400 eseménnyel – 2019. április 25–28. között a Millenárison. A
könyvkínálat és a programkínálat szerteágazó, minden korosztály számára tartogat
újdonságokat. A programokról, a kiállítókról és a könyvfesztiváli újdonságokról
folyamatosan frissülő információkat teszünk közzé a www.bookfestival.hu honlapon és
a https://www.facebook.com/budapestinemzetkozikonyvfesztival/ facebook oldalon.


A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése Budapest főpolgármesterével, a
Főváros támogatásával huszonöt esztendeje alapította meg a Budapest Nagydíjat,
amely azóta a Magyarországon külföldi írónak adható legrangosabb elismeréssé vált,
részben annak köszönhetően, hogy olyan, világviszonylatban rangos alkotók vették át,
mint Mario Varga Llosa, Michel Houellebecq, Jorge Semprún, Günter Grass,
Ljudmila Ulickaja, Umberto Eco, Jonathan Franzen, Amos Oz, Bret Easton Ellis vagy
Daniel Kehlmann. A korábbi díszvendégek teljes arcképcsarnoka megtekinthető a
fesztivál oldalán: http://bookfestival.hu/visszatekinto

Az idei díszvendég-író a napjaink északi irodalmának nemzetközileg elismert norvég
alkotója, Karl Ove Knausgård, a Magvető Kiadó szerzője.
A Könyvfesztivált Romsics Ignác Széchenyi-díjas magyar történész nyitja meg, melyet Frank Rossavik norvég író,
újságíró, a Fritt Ord Alapítvány kuratóriumának tagjának köszöntője követ. A díszvendéggel Tóth Krisztina író laudációját követően Bősze Ádám beszélget, majd a
világhírű író Budapest humán területért felelős főpolgármester-helyettesétől, Szalay- Bobrovniczky Alexandrától és az Egyesülés elnökétől, dr. Gál Katalintól veszi át a 2019-es Budapest Nagydíjat. http://bookfestival.hu/karl-ove-knausgård

A norvég díszvendég stand megvalósulása lehetőséget kínál arra, hogy számos norvég
író, műfordító, könyves szakember látogasson el Közép-Kelet-Európa e rangos könyves
eseményére, elősegítve, hogy a magyar könyves szakma és az olvasók is megismerjék a
norvég irodalmat. Karl Ove Knausgård mellett Klara Hveberg, Vigdis Hjorth, Marta
Breen, Bjørn Berge, Tomas Espedal, Åsmund H. Eikenes, Thomas Hylland Eriksen
és Bjarte Breiteig norvég szerzők látogatnak Budapestre.
http://bookfestival.hu/norvégia

Tizenkilencedik alkalommal adunk otthont Európa legtehetségesebb pályakezdő
prózaírói nemzetközi bemutatkozásának. Az Európai Elsőkönyvesek Fesztiváljára
idén 22 országból érkeznek fiatal írók. Hazánkat a Margó-díjas Mécs Anna képviseli.
http://bookfestival.hu/európai-elsőkönyvesek-fesztiválja

Az Európai Unió budapesti hivatalos intézménye, az ugyancsak a Millenáris parkjában
található Európa Pont munkatársaival együttműködve folytatjuk az Európai
Írótalálkozó hagyományát a könyvfesztiválra látogató, külföldi írók, köztük számos
díjazott alkotó részvételével.
http://bookfestival.hu/európai-írótalálkozó 



Nagyon büszkék vagyunk rendezvényünk nemzetközi rangjára, ugyanakkor a
Könyvfesztivál a magyar könyvkiadás bemutatkozásának fontos lehetősége: a kortárs
magyar szépirodalom mellett a könyvkultúránk minden ágazatában jelennek meg a
kiadók újdonságaikkal. Ezen a hétvégén többek között Bodor Ádám, Eszterhai Katalin,
Háy János, Nógrádi Gábor, Spiró György, Száraz Miklós György, Turczi István vagy
Vámos Miklós új kötetének bemutatójára is ellátogathat a közönség.

Felsorolni is nehéz azt a sok játékos ötletet, amivel a gyermekkönyvkiadók ráébresztik
a gyerekeket az olvasás szeretetére, egyben megszólítják szüleiket és tanáraikat. Lesz
mesemondás, koncert és közös éneklés, felolvasó- és papírszínház, játszóház,
gyermekfoglalkoztató, emellett több vetélkedő – és persze könyvbemutató, dedikálás a
Gyerek(b)irodalomban, amely idén a Millenárison, a Nemzeti Táncszínház
vadonatúj épületének előcsarnokában kap helyet.
http://bookfestival.hu/gyerekbirodalom 

Ebben az évben is sor kerül az Irodalom Jelmezben versenyre, a nevező
iskoláscsapatok jókedvű, szórakoztató bemutatkozására. A versenyfelhívás megtalálható

a Könyvfesztivál honlapján: http://bookfestival.hu/irodalom-jelmezben.


A 8. Kis Könyves Éjen közel 30 budapesti és vidéki, független könyvesbolt szervez
jobbnál jobb kulturális programokat kora estétől éjfélig április 26-án. Részletes
információk: https://kiskonyves.blog.hu/ és https://www.facebook.com/kiskonyvesej/