2014. október 31., péntek

Mama, papa, gyerekek

Carin Gerhardsen: Mama, papa, gyerekek
 Hammarby-sorozat 2.

                                                           
Mielőtt valaki valami kellemes és idilli családi történetre gondolna, ez egy sötét és kemény skandináv krimi a javából! A borító nagyon remek, jól visszaadja a könyv lényegét és hangulatát.
Aki kézbe fogja, sejtheti, itt valóban súlyos titkokra derül fény.

Az előző történetben (A Mézeskalács Ház) megismert nyomozók térnek vissza, de már egy újabb esetet ismertet meg az olvasóval. Sokkal pergőbb, sötétebb és izgalmasabb ez a mostani. Bevallom, hogy az utolsó 100 oldalt már egyvégtében olvastam el, nem tudtam letenni. Mivel a társadalomkritika itt is erősen megtalálható és a szenvedő alanyok gyerekek, a történet erősen megrázó. Sőt, nem túlzás, drámai!


A Hammarby-trilógia Stockholmban játszódik. Conny Sjöberg felügyelőre és kis csapatára ezúttal is komoly feladat vár. Az események négy napot ölelnek fel és egy csendes őszi péntek estével indul el a lavina.  Az előző részben is fontos szerepet játszó, kedves és szimpatikus rendőrnő, Petra kocogni indul...  és a park bokrai között egy erősen megrongálódott babakocsira lesz figyelmes. A nagyobb meglepetés akkor éri, amikor a kocsiban egy erősen kihűlt és beteg kisfiút is talál. Az események erős kezdéssel indulnak, felpörögnek az események. A kiérkező nyomozók hamarosan egy halott nőre is rábukkannak.
Hátborzongató a folytatás is.  Ugyanakkor egy másik stockholmi lakásban Elise és Jennifer, a két kamaszlány puncsot és pálinkás kólát szürcsölgetnek, míg anyjuk részeg kábulatban barátaival mulat a másik szobában. (Családvédelem?).

Carin Gerhardsen a svéd társadalom végletesen elszigetelt rétegeibe vezeti az olvasót: alkoholista anyák, erőszakos apák és magukra hagyott, elhanyagolt tinédzserek világába.
Súlyos, több évtizedes titkok lappanganak a sorok közt. Hogy mi zajlik odahaza a gyerekszobákban, milyen rettenetes titkokat rejtenek a falak, elgondolkodtatóak.
Olyan évtizedes családi drámák zajlanak, amik nem múlnak el nyomtalanul, mélyen beivódnak és megnyomorítják a gyermeki lelkeket. Az áldozatok magukra maradnak és végleg elszigetelődnek gondjaikkal. A meglepőbb, hogy a folyamatos szülői terrort megszokják, már küzdeni sincs erejük ellene. A szomszédok, tanárok és egyéb szervezetek pedig nem figyelnek, nem tesznek semmit, csak csodálkoznak, amikor végre fény derül a nyomorult élethelyzetekre. Sorsukra hagyott, elhanyagolt tinédzserek küzdenek a jobb élet lehetőségéért. A regény a társadalom és az egyén szerepének fontosságára irányít fényt.

Hanna, a történet másik főszereplője hároméves múlt, és egyedül van otthon.
Várja a mamáját, várja a reggeli ébredés körüli rituálékat, éhes, és sehol a mama. Ez a szál különösen hatásos a krimiben. Egy kislány várja haza a szüleit, bezárva egy lakásba, teljesen egyedül. Ahogy a kislány gondolataiba látunk és átérezzük magányát, félelmeit, és ahogyan próbálja a helyzetben feltalálni magát, alkalmazkodni, az nem mindennapi!
Gyomorszorító érzések, a tehetetlenség lesz úrrá az olvasón.  Az idő és  a napok haladtával a kis Hanna felfedezi a telefont, a vaktában nyomkodott készülékgombok segítségével próbál kapcsolatba lépni a külvilággal.  Barbo, a hetvenkét éves nyugdíjas tanárnő ígér neki segítséget, és egy ismeretlen bácsi is jelentkezik, aki tudja, hogy ő hol van, és a megmentésére siet...
Nos, hogy ki ér oda, ki találja meg hamarabb a kislányt kész versenyfutás az idővel.

Az izgalom fokozatosan emelkedik, míg a kamaszok vonal is sok fordulatot és drámát hordoz.
A két lány és a hozzájuk csatlakozó Lucas sorsa sem hétköznapi. Elgondolkodtató a rendszer "nem működése", hogy ezeket a gyerekeket senki nem figyeli, sehol nem hiányoznak. Sodródnak céltalanul, élik mindennapjaikat. Lucas drámája főként megrázó. A valakihez tartozni, szeretetvágy fontos eleme a történéseknek. A skandináv krimik legjobbjaihoz nőtt fel az írónő ezzel a könyvével. Lelki drámák mellett egy olyan történetet ad az olvasói kezébe, amit nem fog könnyen elfelejteni.  Családon belüli erőszak, a szeretet és az összetartozás, egymásra figyelés kérdéseit járja körbe. A szülők alkalmasságáról már nem is szólva. A regény erőssége a kitűnő lélektani ábrázolás.

Petra életében is kísértenek a múlt sötét árnyai. Izgalomban nincs hiány, a több szálon futó cselekmény eseményei pörögnek és borzolják az idegeket. A sötét és fordulatos krimi remek olvasmány a skandináv krimik szerelmeseinek. Szerintem az idei év egyik legjobb skandináv krimije ez a regény. Várom a folytatást, mert minden gonosz alak tettére nem derül fény, érezhetően a harmadik,  a sorozatot lezáró rész biztosan hoz még meglepetést és ígér izgalmas befejezést!

Carin Gerhardsen matematikusból lett a svéd krimi új királynője!
1962-ben  született Katrineholmban. Jelenleg Stockholmban él férjével és gyermekeivel.
1962-ben született és nőtt fel, ahol az első Katrineholm - See more at: http://translate.googleusercontent.com/translate_c?depth=1&hl=hu&prev=search&rurl=translate.google.hu&sl=en&u=http://mysteryreadersinc.blogspot.hu/2012/06/swedish-crime-queen-carin-gerhardsen.html&usg=ALkJrhiddTM6wT1CO-08A63m5u4Nq1An-g#sthash.uASDy5Hj.dpuf

              

 Jó nyomozást!

5/5.


Köszönet az Athenaeum Kiadónak az izgalmas és érdekes történetért!




Athenaeum, Budapest, 2014
352 oldal · ISBN: 9789632933610 · Fordította: Markwarth Zsófia




2014. október 30., csütörtök

A fájdalom szépsége

Georgia Cates: A fájdalom szépsége
                                                                
                                

 Azt hiszem, ez az az erotikus történet, amit sokan olvasnak szívesen.  Bár a "szürke" óta sok újat erotika témakörben nem igazán tudnak már mutatni. Ha röviden kellene összefoglalni ennek a könyvnek a történetét: könnyű kis erotikus románc, semmi durva vagy extrém. Hiába sugallja a cím, semmi BDSM, sehol semmi kemény szex, semmi paskoló, selyem zsinór, bőr tanga vagy combközépig érő tűsarkú csizma... pedig vártam.
Van helyette: hangulatos vacsora, kellemes zenék, finom borok, csipke melltartó és erotikus rúdtánc.

 Nos: beszürkült, unalmassá vált házasságban élőknek, kikacsintgató, élményekre vágyó háziasszonyoknak kimondottan ajánlott. Vagy ifjú és naiv hölgyeknek, akik még titkon remélik a herceget fehér paripán.  Mai, modern Hamupipőke sztori, finom iróniával, erotikával megírva, ez jutott róla eszembe.

Helyszín Ausztrália:
férfi főhősünk Jack McLachlan iparmágnás a borászat nagyágyúja. Hatalmas vagyona miatt nem ismeretlenek számára a romantikus kapcsolatok bonyodalmai, az érdek kapcsolatok elkerülése érdekében extrém szabályok szerint randevúzik. Valódi kilétét igyekszik titkolni. Kapcsolatait üzleti alapon kezeli, minden egyes alkalommal, hasonló feltételek szerint. Nincs hosszú távú kapcsolat.
Fél kiadni magát, tart a hozományvadász nőktől. Három hónap a kiválasztott lánnyal, nála a pénz, ő akar diktálni.

Jack világa a feje tetejére áll, amikor életébe belép Laurelyn Prescot, aki talpraesett, nem hisztis,
okos lány. Vele semmi sem a tervek szerint történik, a szokásos "három hónapos románc" a zenész lánnyal több lesz, mint egy futó kaland. Hiszen nem múlik el nyom nélkül egyikükből sem. Többet akarnak egymásból.  A Nasvilleből érkező Laurelyn előző életétől éppen elszakadni akar, szerelmet, kapcsolatot a legkevésbé keres. Igazzá válik a mondás: amikor nem várod, akkor érkezik meg életedbe a szerelem.

                                       


A váltott szemszögből kibontakozó történet szálai a romantikus, kissé érzelgős, és erotikus, pont megfelelően voltak vegyítve. Az írónő jól adagolta mindegyiket. Van egy eléggé nem szimpatikus barátnő, egy kedves, fiús anyuka, aki mint kéretlen kerítőnő nagyon bájos szereplője a történéseknek.  Jack pedig nem egy öntelt, önelégült pasi, aki csak kalandot keres és tárgynak tekinti a nőt. Sőt, lazán pofán veri a szvingerezni akaró másik fickót...  és némi bonyodalmat okozva színre lép egy régi barátnő is.
Remek zenék is akadnak a történetben, és kedveltem, hogy Jack borász! A cselekményt a néhány szőlészeti-borászati téma érdekesebbé, hitelesebbé tette. . Ezek még akkor is jól illeszkedtek, ha az ember nem igazán van otthon ezekben a dolgokban.
A történet még Új-Zélandra is elviszi hőseinket. Akiket egyértelműen egymásnak rendeltek.



Összességében kellemesen szórakoztam, visszafogottan erotikus, mértékkel és ízléssel adagolva.
A borító tökéletes! Pontosan olyan, mint a történet, ízlésesen hangulatkeltő, remekül illik hozzá.
Szerethető erotikus történet, jól megírt szereplőkkel és ízléssel. Napfény és tengerpart, vörösboros vacsi és idill, odaadó szexcsatákkal.


Hogyan zárul Jack és Laurelyn viszonya, mi történik a három hónap leteltével? 
A történet nem ér véget, jön a folytatás!





Ulpius-ház, Budapest, 2014
430 oldal · ISBN: 9789633832189 · Fordította: Megyeri Kata






2014. október 28., kedd

A hátsó bejárat

James Lear: A hátsó bejárat
                                                                     


















A mostanában olyan divatossá lett erotikus, sőt kimondottan pornó irodalom gyöngyszeme e regény. Homofóboknak nem ajánlom, de az erotikus irodalom kedvelőinek szórakoztató darab lehet.

Én magam is tologattam picit és nem tudtam, akarom-e ezt a könyvet? Aztán a kíváncsiságom és a
nyitott szemléletem győzött. Rájöttem, nem is ez első, csak homoszexualitással foglalkozó olvasmányom. A Túl a barátságon film sikere után a novellát is elolvastam, sőt David Leavitt: Arkansas és Paul Burston Szégyentelen-je is az olvasási listámon van. Még a magyar szerző,
Katona André Mennyi időnk van? kötete is olvasásban volt. Ami tetszett is, hiszen rengeteg
érzéssel, érzelemmel szól az összetartozásról, igaz barátságról. Semmi bajom a homoszexualitással, az az egyén magánügye.

Nos ez a könyv az, aminek látszik: kimondottan pornóregény, homopornó. Itt mindenki homoszexuális a házban, a házigazdától az inasokig, csak a sofőr szereti a nőket (is).
A cím áthallásos, de roppant találó módon van szerepe, jelentősége a végső megoldásban.
Ami nekem meglepetés volt, hogy ez a szatírikus történet 1925-ben játszódik. Egy kedélyes, vidéki angliai kúriában tölt el egy hétvégét az amerikai Edward Mitchell. Éppen a nősülés előtt álló, evezőscsapat tagját, Boy Morgant akarja becserkészni, (aki egy kissé egyszerű, de jó kiállású srác), amikor hirtelen egy éles női sikoly vet véget a lehetőségnek. Gyilkosság borzolja fel a békés idillt.

A krimiszál és a nyomozás remek alkalmat kínál a szereplőknek az egymásba gabalyodásra. Természetesen egy percig sem kell véresen komolyan venni a nyomozást. Ez a könyv egy vicc, ami a krimiket parodizálja, azt viszont nagyon jól csinálja.  Mitch jóképű, huszonkét éves pasas, aki sosem hagyja, hogy a nyomozásnak egy pikáns randevú útjába álljon. Sőt, ami kissé zavaró volt: mindenki magas, kisportolt és roppant szexi mérettel bírt. Senkit nem kellett noszogatni, ha lehetőség adódott egy jó hancúrra... az pedig adódott! Tomboltak az ösztönök, tocsogtunk az adrenalinban, az izzadt testek összefonódtak tóparton, hátsó lépcsőn, vagy akár az őrszobán is.

Még  a helyi rendőrség tagjai is "élvezték" a kihallgatás adta lehetőségeket, vallattak keményen! Világos volt, hogy a tettes nem az, akit nyilvánvalóan egyből elkaptak. A krimivonal sokszor elveszett, mindazonáltal érdekes volt, és a végén is sikerült meglepnie, a szereplők is éltek, kiderül, mindenki titkol valamit, mindenki rejtett homoszexuális,  mindenki szexelt már mindenkivel, amiről mindenki tud is, de persze erről senki nem beszélt.

Természetesen ne várjon senki Egérfogó-t, vagy a Tíz kicsi néger-t, de még az Öt kismalac-ot sem!
Bár bőven malackodnak, de Mitch, nem Poirot. Ő csak úgy mellékesen nyomozgat, mégis akad itt zsarolás, rendőri korrupció, kémlelőlyukak, titkos folyosó.
Összességében egészen szórakoztató könyv, ami nem akar többnek látszani, mint ami. Amit vállal, hogy szimplán szórakoztat azt beváltja.

Megtudtam, ez a könyv egy trilógia 1. része, azaz úgy tűnik, az Ulpius újabb terület felé nyitott.
Elég volt már a nőket lealacsonyító, játékszernek használó szürke izékből. Ezt a vonulatot sem nevezném magas irodalomnak, de legalább hat az újdonság, érdekesség varázsa. Amúgy sem lehet mindig Háború és békét olvasni.


Ulpius-ház, Budapest, 2014
260 oldal · ISBN: 9789633831885 · Fordította: Farkas Melinda 


Elrabolt az apám

Jodi Picoult: Elrabolt az apám 







Jodi Picoult:
Ünnepelt bestsellerszerző, az Egyesült Államokban eddig megjelent huszonhárom regényével számos díjat nyert, kötetei rendszeresen vezetik az irodalmi ranglistákat. Felkészülten nyúl kényes témákhoz is, amiket érzéssel és értő módon juttat el olvasóihoz.
Az Elrabolt az apám története is komoly érzelmeket és gondolatokat mozgat meg olvasóiban. 
Témái közt a családi kötelékek, az alkoholizmus és a gyermekrablás, molesztálás mellett a börtönélet és egy régi szerelmi háromszög is  bemutatásra kerül.

Jodi most is a szereplők szemszögéből meséli el a történetet. 
Az alaphelyzet a következő:
Cordelia Hopkins életében látszólag minden nagyon rendben van. Édesapja egyedül, ám nagy szeretetben nevelte fel, érdekes munkájával eltűnt embereket kutat fel, van egy bűbájos kislánya, Sophie, és éppen esküvőjére készül a gyermek édesapjával. Ezt a harmonikus idillt fenekestül felforgatja a rendőrség megjelenése.  A rajongásig szeretett és köztiszteletben álló édesapját, Andrew-t letartóztatják gyermekrablásért. Az elrabolt gyermek pedig nem más, mint ő maga, Delia... apja megváltoztatta a családi nevüket, lakóhelyüket, s átírta egész addigi életüket.

A szálak a régmúltba nyúlnak vissza: kiderül, hogy huszonnyolc évvel ezelőtt apja egy láthatás után nem vitte vissza a kislányt. Édesanyja természetesen nem halt meg autóbalesetben, mint azt eddig tudta Cordelia.  Egész addigi élete összeomlik, kiderül minden hazugság volt körülötte. Apja hazudott egy új életet, személyiséget maguknak.  A valóságnak mindig két oldala van. A huszonnyolc év titkaira most mégis fény derül. Sok erkölcsi aggályt, emberi problémát vet fel a regény. A hetvenes években játszódó események alapja a szeretet. 
Kiderül, Cordelia anyja jellemgyenge, alkoholista volt. 
A szétesett házasság után a bíróság - természetesen-  anyjának ítélte a kislányt...
A szereplők esendő emberek ezúttal is és nem biztos, hogy az a rossz, aki annak tűnik.  Jodi ismét izgalmasan, krimiszerű feszültséget teremtve rajzolja meg az eseményeket.
Az elvált szülők és gyermekek kapcsolattartási problémáitól az alkoholizmusig bezárólag sok morális kérdést vet fel az írónő. Különösen annak tükrében, hogy Delia leendő párja, gyermekkori szerelme Eric is küzd a maga életének démonaival és az alkohollal. Ugyanakkor élete egyik legfontosabb perére készül, hiszen szerelme édesapját, leendő apósát védi.
Delia kirohanásai néha zavaróak voltak, kicsit sok volt tőle a hiszti. Érthető, a kialakult helyzet megviselte, de akkor is! Annyira nem gyermek, kezelhette volna felnőttebben a kialakult helyzetet. Természetesen anya és lánya találkozására is sor kerül. 
Andrew börtönbe kerülése, a benti börtönélet ábrázolása izgalmas és színesíti a regény történetét. Talán a régi, gyermekkori barátság-szerelem és az indián jósnő, Ruthann kimaradhatott volna.
Olvasásközben nagyon kell figyelni, a történet szálai hol a jelenben, hol pedig a múltba visznek vissza. A bírósági per és a tárgyalás  során az izgalmak tetőztek: azonban az ítélet kiszámítható.
Minden jó érzésű ember felmentené Andrew-t a tette alól.  Az elmúlt évek is őt igazolták.



Ha megkérdezed: igen, megtettem volna én is! Lányos apa vagyok, természetesen megérintett a történet varázsa. Apa és lánya nagy egyetértésben, boldogan éltek.  Az indítékát megértettem és elfogadtam. Az emberi viszonyok-érzések, a szülői szeretet útvesztőiben a nagy kérdés: az apának joga volt szeretetből hazudni? Igen, vannak olyan helyzetek...
Persze Andrew mindig félt és rettegett a lelke mélyén. Soha nem volt igazán jó pillanat, alkalmas alkalom, hogy elmondja lányának az igazat. Azonban semmit nem tagadott, mikor kiderült. Érte tette.

A nálunk 2007-ben megjelent regény most új köntösben került a boltokba. 
                                              
           4,5/5                 
Eredeti mű: Jodi Picoult: Vanishing Acts
Eredeti megjelenés éve: 2005

 Athenaeum, Budapest, 2014
368 oldal · ISBN: 9789632933757
  Fordította: Kocsis Anikó

2014. október 26., vasárnap

Vérszagra gyűl

Urbánszki László: Vérszagra gyűl


   "Gyakran megesik, hogy a vadászból zsákmány válik, ha nem figyel eléggé. Sokszor még akkor is, ha figyel."
                                                           


Magyarország történelmében sok nagy pusztítás, nemzeti tragédia van. A tatárjárás (1241-42) ezek egyike.
A „második honalapítás” néven is elhíresült esemény alaposan megtépázta az ország népét. Kis történelmi kitekintés:
Kik is azok a tatárok?   

Ők is lovasnomádok voltak, életmódjuk és harcmodoruk nagyon hasonlított a honfoglaló magyarokéra. Ázsia nagy részének meghódítása után a Mongol Birodalom nyugati irányban, Európa felé terjeszkedett tovább, miközben az útjába kerülő népeket leigázta és magába olvasztotta. 
A mongolok gondosan szervezett, a kor viszonylatában félelmetes fegyverekkel és létszámmal bíró hadsereggel rendelkeztek. A sereget tizedekre bontották, a tizedek századokká, majd ezredekké álltak össze. 10 ezred alkotott egy tüment, melyből a mai tömény szavunk származik. Bevett szokás volt, hogy az első sorokba a hadifoglyokat küldték, hiszen a túlélési esélyek ott voltak a legcsekélyebbek.

                     

A mongol harcosok erőssége az íj volt, így ha mód volt rá, elkerülték a közelharcot. Ennek ellenére természetesen rendelkeztek közelható fegyverekkel is, mint a kard, a kopja, vagy a lándzsa. 

 Urbánszki László IV. Béla uralkodásának ezt a második, tatárjárás utáni, küzdelmekkel teli korszakát örökíti meg regényében. A Vérszagra gyűl című regény a mongol betörés évében játszódik, egy békés kis faluban Ladánybenén. Rögtön egy lendületes akcióval veszi kezdetét a történet: elkapják a király hírnökét a  kereskedőknek álcázott mongol felderítők. Nincs kegyelem!

A kémek érkezése az idilli nyugalmat valóságos rémálommá változtatja a faluban. A magyar puszta
és a pusztai egyszerű emberek a regény főhősei.: Halászok, parasztok, nők és gyerekek küzdenek az életükért. Leleménnyel és a hely ismeretét kihasználva a mocsárba menekülnek.
A kis közösség összefog a nagy és szervezett, jól képzett harcosok ellen. Nekik a túlélés a tét!

Urbánszki László remek mesélő, ezt eddigi két könyvében is bizonyította. Most mégis még jobban elvarázsolt, nagyot lépett előre. Olyan aprólékos gondossággal megírt, történelmi tablót festett fel, ami lenyűgözött. Jó ezer évvel ezelőtti történések szemtanúi lehetünk. Így történhettek, ilyenek lehettek az események. Keményen és brutális őszinteséggel,  életszerű hitelességgel megírt sorok ezek. Harcok és csaták, fogolyvallatások és apró politikai szemfényvesztések ezek.

 A történet szereplői hiteles, emberi alakok. Nagyon szerethető a két kiemelkedő női alak: Gyöngy és Szépa. A gyerekek is kiveszik részüket a harcokból. Fondorlatos és humorral átszőtt történések sokszor torokszorítak is. Livünti - Levente volt a legkedvesebb karakter még nekem. Remélem a folytatásban is benne lesz. Ő magyarrá lett mongol hős, a magyarok titkos fegyvere.
A harc a kegyetlenségig folytatódik, de a falu népe nem adja fel.

Megismerjük az ellenség taktikáit, harcmodorát, fegyvereit is. Roppant módon alaposak, képzettek voltak. Vezetőjük keményen fogta össze a csapatot, méltó ellenfél volt. Ő maga saját embereivel szemben sem volt elnéző, ha azok hibáztak. Ördögi, igazi démon szállta meg a lelkét, mesterien tudott vallatni, élvezte a másik szenvedését.

Nagyszerű emberábrázolásaival most is lenyűgözött a szerző.  Gyönyörű hangulatfestő tájleírásaival ott lehettem a nádas mélyén. Érezhettem a kiomló zsigerek, a vér szagát. A felégetett házak füstje messze szállt.
Életpillanatokat, sorsokat mutat meg néhány mondattal. A kikapós özvegytől az egyszerű, ám jó lelkű nádi emberig minden szereplő hiteles. Nyelvezete pedig zseniálisan hozza a hangulatot. Nagyszerű és színes történelmi tabló, a ma emberének elmesélve.
Magával vitt a történet folyama. Tanulságos és fogyaszthatóan izgalmas, kemény küzdelemben győz az igazság.

5/5.

A folytatás hamarosan a boltokban! November 18-tól már kapható Fegyver csörög címmel.

Köszönöm az élményt!



        









       Gold Book, Debrecen, 2014
320 oldal · ISBN: 9789634262770
              



2014. október 22., szerda

Az Esti ködök kertje

Tan Twan Eng: Az Esti ködök kertje


 "A leghalványabb tinta is túléli az emberek emlékezetét."
                                                                                                                    


Számomra az év egyik legjobb, legmeghatározóbb könyve ez a történet. Lebilincselő könyv
Szívfájdítóan eleven, lélegzetelállító kifinomultsággal megírt, ami elolvasása után is sokáig bennem marad. Összetett történetét sok szál alkotja. Eredeti, magával ragadó a hangulata. A gyönyörű szép borító alatt érték lapul. A külcsín és belbecs között harmónia van. Igényes kiadvány

Nézzük az eseményeket: Jün-lin bírónő kezdődő betegsége miatt úgy dönt, hogy nyugdíjba vonul.
A friss diagnózis szerint el fogja veszíteni emlékezetét, a beszédformálás és -értés képességét, a kommunikáció lehetőségét. A szellemi leépüléssel járó betegségről, az afáziáról van szó. Ezért visszatér fiatalkora színhelyére és Malajziába utazik. Meghatározó volt számára az a hosszú idő, amit itt töltött el, és nekilát leírni emlékeit, ameddig még képes rá. Így tesz kísérletet arra, hogy megértse életét, mi miért történt, s minek mi az értelme.

Egzotikus világba viszi el olvasóit  Tan Twan Eng. A természet és az ember kapcsolatát hozza hozzánk közelebb. Izgalmas képek és hangulatok világa ez. A japán kultúra, gondolkodás és filozófia mellett megismerhetjük a japán kertek világát, kialakulásukat, és annak a lényegét, hogy ott minden növény, kő elhelyezkedésének helye fontos. A víznek, madaraknak is különös jelentőségük van a japán emberek érzéseiben, gondolataik kifejezésében. A lélek, a belső harmónia megtalálása ez.
A kertépítés filozófiája, a kert tervezése nem olyan egyszerű, mint azt európai szemmel gondoljuk. Az igazi japánkert kialakítása legalább tizenöt év...

           


 Hogy mi is az apropója mindennek?  A II. világháború és Malajzia japán megszállása adja a történet
másik fő vonalát. Ugyanis a fiatal Jün-ling és nővére japán fogolytáborba kerültek, ahonnan csak Jün-lingnek sikerült kimenekülnie. Megrázó tudósítást kapunk a táborban eltöltött évekről, a foglyok életéről. Majd arról, hogy a japán kapituláció után mi történt a táborral. Elképesztően hasonlóak és lehangolóak az ilyen táborok és az ott élőkről olvasottak. Akár a dzsungel mélyén, akár éppen Recsken van az a tábor. A ki az igazi bűnös, lehet-e megbocsájtani kérdése itt is felmerül. Természetesen lehet, de az nem egyenlő a felejtéssel!
                                                     

Jün-ling elhalt nővére emlékének akar építtetni egy japánkertet, mert az valósággal szerelmese volt ennek. Itt jön a képbe a regény másik főhőse a különös és nagyon eredeti Aritomo. Ő a japán császár egykori kertésze. Őt szeretné megbízni a kert elkészítésével, amit azonban nem vállal.
Helyette azt ajánlja Jün-lingnek, hogy dolgozzon nála tanoncként, tanuljon tőle, hogy aztán majd megépíthesse a saját kertjét.  Ahogy halad előre a történet  egyre több titokra derül fény Aritomo személyével kapcsolatban. Végül nyilvánvalóvá válik, hogy részt vett a háborúban egy titkos, Aranyliliom fedőnevű japán küldetésben.  Aritomo sosem beszélt erről senkinek.  Fordulatos és izgalmas a történet sodra. Nagyszerű olvasmány, nem csak a keleti kultúra, történelem és irodalom iránt fokozottan érdeklődőknek lehet élmény.

A regény további ismereteket ad a japán íjászatról, amely az összpontosítás művészete. Nem csak jó szem, de összpontosítás és komoly légzéstechnika is kell hozzá.
A tea cserjéről,  a teázás szertartásáról és fontosságáról is olvashatunk.
A japán tetoválóművészetről és annak történetéről, hagyományairól is alapos képet kapunk.  Ezek a részek különösen tetszettek. Persze, ne  a mai tetoválási szokásokra gondoljunk! Érdekes és meglepőek ezek a részek is.
Mi a jelentősége ennek a japán metszetek világában és persze az egész keleti, japán kultúra és gondolatvilágban?  
Miért dönt úgy Jün-ling, hogy mielőtt meghal, el kell tüntetnie a nyomokat, és újjá kell építenie Aritomo kertjét?  A feloldozás és megbocsájtás a két ellentétes nemzetiségű szereplő gondolatain, tettein át egy idegen kultúra világába viszi el az olvasót.
Mi is lesz a sorsa, hogyan zárul a történet az olvassátok el, mert érdemes, élmény lesz. Misztikus és titokzatos utazás egy furcsa és elvarázsoló világba.

5/5.

                                                                    
Tan Twan Eng a malajziai Pinangban született 1972-ben. Jogot tanult Londonban, majd ügyvédként dolgozott Kuala Lumpurban, mielőtt minden idejét az írásnak szentelte. Jelenleg Fokvárosban él.
2007-ben kiadott, The Gift of Rain című első regényét több nyelvre lefordították, és jelölték a Man Booker-díjra. Az Esti ködök kertje a második regénye, a 2012-es Man Ázsiai Irodalmi Díj nyertese, a Man Booker-díj döntőse, 2013-ban elnyerte a Walter Scott-díjat történelmi regény kategóriában, 2014-ben pedig bekerült az IMPAC Dublin Nemzetközi Irodalmi Díj legjobb jelöltjei közé.







A Tarandus Kiadó  újdonsága, az Esti ködök kertje már e-könyvben is kapható!
https://www.ekonyv.hu/hu/konyv-reszletei/az-esti-kodok-kertje?eid=5781




Eredeti mű: Tan Twan Eng: The Garden of Evening Mists
Eredeti megjelenés éve: 2012

  Tarandus, Győr, 2014
480 oldal · ISBN: 9786155261732 · Fordította: Hegedűs Péter



2014. október 19., vasárnap

Koszorúfonat

Fábián Janka: Koszorúfonat
                                              
                                






                                              


Fábián Janka az olvasóit 1867-ig vezeti vissza és harminc évet ölel át a regény története. Azt már minden érdeklődő olvasó tudja,
hogy az új történet, bár nem szorosan vett folytatása a Lotti öröksége könyvnek, mégis sok szereplő valamilyen módon visszatér. Sőt, a két főhősnőnk Lotti dédunokái, az ő életüket ismerhetjük meg.



Zemplén vármegyében, Ágfán indul a mese, itt él Lotti és Móric már idősödő lánya, Tinka mama.
Ő a regény egyik legkarakteresebb főszereplője, a szálak sokszor futnak össze az ő kezében. Erős egyéniségével és rátermettségével a család biztos támasza és segítsége. Szimpatikus, szeretett alak.
Az ő sorsa szinte ismétlődik az idősebb lány, Ella életében. Rá különösen erős hatással van Tinka mama, nagyon jól megértik egymást. Nem csak a külső adottságaik miatt van ez így. Sűrű fekete hajuk és hajviseletük visszatérő téma a regény során. A cím is erre utal: mindketten koszorúfonatba fésülve viselik frizurájukat. A külső és nem túl szerencsés adottságokon túl, Tinka mama vitte tovább Lotti örökségét a gyógyítás tudományát is. Ő a környékbeli betegek gondozója, gyógyfüvek ismerője.
Arany szíve van, igazi "javasasszony".

Ella mellett a másik főszereplő hölgy születése a történések kezdetére esik. Blanka ugyan csak féltestvére Ellának, mégis erős kötődés alakul ki  a két lány között. A kezdeti ellenérzések megszelídülnek és a testvéri szeretet jó példáját adják. Ella az apai részre hasonlít,  markáns vonásaival, míg Blanka  édesanyja szépségét, nyúlánk alakját és fehér bőrét örökli.
Szükségük is lesz egymás támogatására, hiszen a történet során jönnek a család életére erős hatással lévő tragédiák, majd később a szerelem is okoz gondokat.

Fábián Janka regényeiben már megszokhattuk, hogy a történelem erősen jelen van. Ő maga is elmondta már interjúkban, hogy nem történelmi regényeket ír, de felhasználja a történelem eseményeit a romantikus regényeiben. Mesterien teszi ezúttal is! A kiegyezés és a Millennium békeévei remek hátteret adnak az eseményeknek, hitelesebbé teszi a családregényt.

Kézen fogja az olvasót és végig vezeti a századvégi események egész során. Ott lehetünk Tinka mamával és Ellával 1867. június 8-án a tömegben, amikor királlyá koronázták I. Ferenc Józsefet.
 A tömeg már hajnalban ellepte az utcákat, hogy a szertartás valamelyik eseményének nézője lehessen. Még a Lánchidat is lezárták, amíg elvonult a koronázási menet. Ferenc József lovon, Sissi pedig hintón érkezett. Fontosnak érzem, hogy ilyen történelmi tényeket épít be nem csak a történetbe, de az olvasók tudatába is az írónő. Később olvashatunk a bécsi világkiállítás érdekességeiről, majd együtt örülhetünk Pest, Buda és Óbuda egyesülésének is. Követhetjük a  a főváros szimbólumának tekinthető Országház építkezésének munkálatait is. Steindl Imre a dualista Magyarország legjellemzőbb művét teremtette meg két évtizedes munkájával. A Parlament épülete méreteivel az ezeréves, erejének teljében levő hazát szimbolizálja.  A regény elolvasása után két nappal volt szerencsém ott sétálni nekem is. Valóban csodálatos épület! Elgondolkodtam, hogy itt sétálgatok, nézelődök én magam is, ahol Fábián Janka új regényének főszereplői is jártak, egyik fontos eseménye is történt. Fordulatos történetvezetése teszi érdekessé a regényt.

Átsétálva a Lánchídon, megcsodálhattam a gyönyörű kilátást és a híd pilléreinél az oroszlánokat.
Remek történelmi mesét olvashattam, szerintem az egyik legkerekebb és legnépszerűbb történet lesz ez az új regény. Varázsa, bája, épp úgy el fogja varázsolni olvasóit, mint maga a századforduló nyugalmas évei. Biztosan nem lesz olyan megosztó, mint Adél és Alíz története.
Igaz, ebben akkora meglepő csavar, fordulat sincs. Egy szép, virágzó korszak ez a magyar történelemből, romantikával finoman átszőve. Fábián Janka "hozza a papírformát", olvasmányos története biztosan sokak kedvence lesz! Hangulata és stílusa ezúttal is tökéletes.
A női romantikus történelmi regények kedvelői remek kikapcsolódás részesei lehetnek. A történet üde színfoltja Lotti harmadik lánya, a bohém és nagyvilági bécsi dáma, Charlotte néni, valamint egy csoda szép bross is okoz még bonyodalmat.
Maga a trónörökös is feltűnik a lapokon. Rudolf nem csak a tragikus halálával bolygatja fel Bécset és Charlotte néni lelkivilágát...
                                                                             
A századforduló előtti években történt, csodaszámba menő változások közül kiemelném még az első magyar női orvosnő, Hugonnai Vilma történetét.
Bevallom, én magam is utánakerestem a világhálón. Tanulságos és elgondolkodtató emberi sorsok bukkannak fel a regény lapjain.  A természettudományok iránt érdeklődő nemesi származású nő 1872-ben beiratkozhatott a zürichi egyetemre - férje jóváhagyása kellett hozzá - , amit 1879-ben sikeresen elvégzett, orvossá avatták. Idehaza, hosszas procedúra után 1897-ben! ismerték el orvosi diplomáját... Úgy gondolok, hogy ez a fontos momentum sokat elárul a nők akkori helyzetéről, lehetőségeikről.
Ella felnőtt életében segítő és fontos szerepe van a doktornőnek.

Hogyan fog zárulni Ella és Blanka története?  Mely szereplők között szövődnek szerelmek,
hogyan és ki mellett talál rájuk a boldogság, azt olvassátok el, jó szórakozás lesz.

4,5/5.



Köszönöm a varázslatos időutazást Fábián Jankának.



 


Libri, Budapest, 2016
388 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634330004

Ulpius-ház, Budapest, 2014
ISBN: 9789633832097




2014. október 16., csütörtök

Faldöngető

Alice Clayton: Faldöngető
                                                                      


Nem tudtam, mire is számítsak, de kimondottan kellemes kikapcsolódás volt ez a könyv. Erotikus műfajban a jobbak közé tartozik.  Persze, minden a szex körül forog, de nem az az egyetlen és kizárólagos téma, hogy éppen ki kivel, hol és hogyan lesz boldog.  Végül is életünk egyik legfontosabb része ez is. Ahogyan az evés, ivás része az életünknek, ugyanúgy fontos egy alapos és minőségi szex is. Hiba minden, ha napról napra, hétről hétre nincs, aki jól megölelgessen bennünket.
Nézzük a könyvet!

Főhősnőnk: Caroline Reynolds egy fantasztikus, új lakásba költözik be San Franciscóban. Van egy irigylésre méltó háztartási robotgépe, amit a huncut és kedves barátnőitől kapott és egy cicája, aki a Clive névre hallgat. Tervezői karrierje felfelé ível, irodája a kikötőre néz,szóval látszólag minden rendben van körülötte.
Azonban életéből O-t nélkülözni kénytelen...  Hiába a menő állás, a jól felszerelt kégli, ha  egyedül  van a hatalmas ágyában.
Új szomszédját különös körülmények között ismeri meg beköltözése éjszakáján.  Nem véletlenül Faldöngető a könyv címe, ugyanis a pasi nem hagy ki egy éjszakát sem, hogy döngesse az ágyát, és azon persze valakit. Caroline kezdetben csak meglepetten hallgatja az átszűrődő zajokat. Amikor éjszakáról éjszakára ismétlődő akciók fültanúja lesz, oda jut a dolog, hogy fogja magát és (kialvatlanul és kielégítetlenül), a kis rózsaszín hálóingében átrohan, a szomszédba. Az első találkozás mondhatni eléggé maradandó élményeket hagy a két szomszédban!
Humor bőven akad a történetben. Aki egy könnyed, vicces, laza könyvre vágyik, most megkapja.

                                               


A szomszéd természetesen nem más, mint egy szexi pasi, Simon.
Meg kell jegyezzem, mint férfi olvasó: végre nem szőke és kék szemű ez a Simon, mint a mesebeli herceg. Szimpatikus, hús - vér alakja a történetnek, ahogyan a többi szereplő is. Simon fotós, aki vándor életmódja miatt még nem állapodott meg. Tudja, mitől döglik a légy. Igazi szívtipró, természetesen abszolút udvarias.
Nem önző, kifejezetten odaadó, partnernőit magas fokon, igényeik szerint teszi boldoggá. A házi péksütemények iránti rajongás egészen kisfiússá tette.

Érdekes volt a szereplők közti sms-eket olvasni, amiből kirajzolódtak a történések. Kedves figurák
Caroline barátnői is. Igazi csajos könyv ez! Sok romantikával, humorral és persze sűrűn átszőve erotikával. Mert bizony minden szál az orgazmus körül forog! Kissé meglepő volt az, ahogyan beszélget az orgazmusával Caroline.  Olyan ez, ami hiányzik és a teste is jelez, (de nagyon!), hiába nem vesz tudomást róla... mégis kívánja. Nincs is ezzel baj, hiszen fiatal és a hormonok tombolnak benne is.
Kicsit a cicát sokallottam. Aranyos, de valahogy túl sok szerep jutott neki a történetben. A lepisilt pulóver nekem erőltetett volt, meg ahogy átrohant a szomszédba az a herélt kandúr. Na, az tényleg cirkuszira sikerült. A végkifejletet is a cicus szemszögéből látjuk, ami ugyan meglepő, de mindenképpen érdekes befejezést ad.
                                                                       

Caroline 26 éves: okos, rátermett és szimpatikus női alak. Ő viszont - szerencsére szőke-. Nekem temperamentumos és talpra esett figura volt, olyan Samantha Jones a Szex és New Yorkból. Meri és akarja élvezni az élet örömeit, de ésszel.
Nem nyavalygós, a konyhában kifejezetten jól boldogul. Sőt, még örömét is leli benne. Simonnal kötött fegyverszünete a barátság fázisában a jó szomszédi viszonyt jelenítette meg. A történet fontos üzenete is, szerintem az együtt, a barátság apropója. Vágyakozás.
Persze, ahogyan ez várható Simon lelkesen orvosolja Caroline O nélküliségét...

 A helyzetet bonyolítandó, mint új ügyfél a régi ex barát is feltűnik. Míg Simon "háreme" elfogy, addig ők ketten is egymásra találnak. Csajos érzések, romantika, és cukkinis kenyér sütés.
Legjobb jelenet a kocsiban hazafelé utazás, leírva mindenkinek az aktuális monológja.
Szex és New York most San Franciscóban.
A lényeg: O nélkül lehet élni, de… jobb vele!
Igazi szórakoztató regény, amitől nem kell többet várni, mint ami a célja: szórakoztasson és kikapcsoljon. Sokkal jobb volt, mint amit sokan gondolhatnak a mostani szex és erotikus könyv dömpingben. 
        


Köszönöm az Ulpius-ház Kiadónak!


Eredeti mű: Alice Clayton: Wallbanger 
Eredeti megjelenés éve: 2012

  Ulpius-ház, Budapest, 2013
424 oldal · ISBN: 9789632548043 · Fordította: Balázs Júlia











2014. október 15., szerda

Japán szeretők

Junicsi Vatanabe: Japán szeretők





            "Milyen szörnyű, hogy egy idő után elmúlik a szerelem."















Egy megosztó történetet olvashatunk egy szerelmespárról. Abban egészen biztos vagyok, mély nyomot hagy az olvasóban ez a regény. 
A férfi és nő kapcsolata egy kiégett, unalmassá vált, elfáradt házasság után kezdődik. Amikor már nem várja az ember, hogy jöhet még a nagy érzés, ami mindent felforgat. Érzelmek és szokások csapdájában vergődnek, lopott boldogságukban ott rejlik a szomorú vég. Egy teljesen más kultúra, más hagyományok és értékrend szerinti kapcsolat története ez.
Nekem tetszett, megértettem őket. Egy távoli kultúra, furcsa és kötelező hagyományai kötik őket gúzsba. Felvállalják érzéseiket, nem akarnak a látszat mögé bújni. Bátrak. Szerelmesek.

A könyv fülszövegéből:
Házasságtörés, végzetes szenvedély… Egy különleges erejű regény az „Érzékek birodalmából” – Japánból. Hogyan éget fel minden hidat maga mögött, hogyan adja át testét és lelkét a mindent elsöprő szerelemnek két olyan ember, aki évtizedekig élte az átlagemberek átlagéletét? A Japán szeretők bepillantást enged egy távoli, különleges ország életébe, filozófiájába. Kendőzetlenül beszél a testi szerelem és a gyönyör ősi titkairól, praktikáiról, szabályairól, egy nagyon is mai pár szenvedélyes viszonyán keresztül.

Tetszett ez az ábrázolt világ, amibe az író elvitt. Olyan  puha, nedves, és súlyos érzelemfolyam ez, ráadásul egy férfi szemszögéből, ami ritka az irodalomban. Egy olyan kultúrában és társadalomban, ahol kötik az embert a hagyományok és a szokások, a tisztelet a legnagyobb dolog. A nő egy belekényszerített házasság csapdájában él, míg a férfié ellaposodott. A könyv témája súlyosabb, mint ahogy azt várni lehetne. Tényleg csak felnőtteknek. És aki már nagykorú, még nem biztos, hogy valóban felnőtt, ehhez a regényhez.
Amennyiben ki tud lépni az európai hagyományok és megrögzött szokások hálójából, eléggé nyitott és kíváncsi a távoli Japán hagyományaira egy érdekes és jó történettel lehet gazdagabb az olvasás után. Olyan történettel, amit biztosan nem fog akár évekig sem elfelejteni. Ha erre nyitott és befogadó, különlegesen szép és fájó dráma részese lehet.
Aki elgondolkodott már mélyebben egy emberi kapcsolat, vagy párkapcsolat miértjeiről, annak izgalmas a szereplők beszélgetése. Hiszen a szerelem társasjáték. Izgalmas, ahogy a pár szabad szellemiséggel tud „filozofálgatni”, ahogy a férfi érzékeli saját és a nő testiségének változásait.
Végre egy szerető férfi, aki abban leli örömét, hogy a másikat eljuttatja olyan tartományaiba az érzékeknek, amikbe addig még senki.

Kouki ötvenes, érett férfi. Tapasztalt. A szerelem csupa rejtély, csupa titok a női test, valóban mint egy hangszer. A szerelem csodálatos dolog. Nagyszerűen összefoglalja a férfi lélek tapasztalatait, már tudja önmagát kívülről nézni: huszon-harminc éves korig ha csak lehetett, minden nőt meg akart kapni, leigázni, negyven évesen már a gyengédség felé tolódott  a hangsúly. Most, ötvenhárom évesen már "beérett". Rutinos és tapasztalt, aki a partnerére is figyel. Sőt! Az a célja elsődlegesen, hogy a nő jól érezze magát. Neki ez ad örömet.

A nő: Macubara Rinko unalmas és szürke házassága rég elfáradt. Férjéhez soha nem fűzték érzelmek, belekényszerítették a hagyományok miatt a szülők. Számunkra érdekes lehet: amikor anyjának megemlíti, van valaki, akit szeret és  rossz házasságát felbontja, az anyja szinte kitagadja, hazazavarja. Érezhető: a nő érzéseire, vágyaira senki nem kíváncsi... alárendelt szerepe van évszázadok óta.
  
         

Ahogy a véletlenül kialakult kapcsolatuk elmélyül és halad előre a történet, egyre jobban előrevetül a szomorú vég. Ami talán csak nekünk meglepő. Ha a japán szokásokra gondolunk: harakiri, kamikaze pilóták, nem olyan meglepő, hogy ide jutnak. Miután a férfit módszeresen ellehetetlenítik a munkahelyén, a válása is megviseli, (lánya ellene fordul), érthetővé válik: ott és akkor, a boldogságuk csúcsán és együtt akarják életüket befejezni. Persze, ezzel lehet vitatkozni, nem megérteni és valójában talán nem is tudunk mit kezdeni, ez az ő döntésük.

Sok érdekesség is akad a könyvben: Nagyon megfogott Japán gyönyörű helyszíneinek a leírása, ahol a történet egyes részei játszódnak. A nó színház, a halottak ünnepe és az elmaradhatatlan cseresznyevirágzásról is még többet megtudhattunk. Ugyanez a helyzet a kiotói Dai-mondzsi-szertartással, ahol minden nyáron tüzet gyújtottak a hegyen, hogy így búcsúzzanak a halottak szellemétől.
Gondold el, milyen lehetett egy szabadtéri nó-előadás régen, amikor medence is volt a színpad mellett, és az előadást mindössze a szélben lobogó lángok vízen tükröződő fénye világította meg. Jóval erőteljesebb és romantikusabb lehetett a hatás, mint manapság. Varázslatos…”


 A könyvből az is kiderül, hogy a halottaikat nagyon tisztelik a japánok:
Az Obon fesztivál az európai halottak napjának felel meg, július 13-tól 15-ig tart, s Japán-szerte ünneplik. Úgy tartják, ilyenkor a halottak lelke visszatér egy kis időre régi otthonukba, hogy viszontláthassa családtagjait. A Bon ünnepek általában négy napig tartanak, mécseseket úsztatnak a folyókon.

Nehéz beszélni a könyvről, megfogalmazni azt, amit a lelkemben hagyott. Érzelmek kavalkádja, megrendítő a történet, nagy hatással volt rám. A végével igazán nem is tudtam mit kezdeni, de elfogadtam és megértettem az ő tetteik mozgatórugóját. Vatanabe művének különleges erotikája, stílusa, filozófiája lesz akit felháborít, lesz akit értetlenséggel tölt el. A regény közel négymillió eladott példánnyal az elmúlt évek legnagyobb sikere volt Japánban.


5/5
                           
Eredeti cím: Junicsi Vatanabe: A Lost Paradise
Eredeti megjelenés éve: 1997

  Ulpius-ház, Budapest, 2001, 2004, 2007
378 oldal · ISBN: 9789639752863 · Fordította: Tótisz András







2014. október 12., vasárnap

Mocsok

Irvine Welsh: Mocsok

                         















A történet főhőse Bruce Robertson rendőr őrmester. Élete éppen leszállóágba ért: felesége és lánya elhagyta. Ő az a fajta zsaru, aki szinte folyamatosan részeg, kollégáit egymás ellen uszítja, kokain szippantása nélkülözhetetlen a napjából. Ugyanis enélkül már működni sem tud.  Az ő élete adja az események egyik szálát. Jó történet egy szánalmasan elrontott életről.


A regény erősen kezd, egy brutális gyilkossággal indul. Ez az ügy lesz a történet másik vonala,
ami mentén Bruce életének is részesei lehetünk. A nyakába szakadt gyilkossági ügy tetteseinek felkutatása, és a rendőrőrségen egy előléptetésért folyó harc, minden erejét elveszi. Természetesen
ő szeretné megcsípni az előléptetést, amiért mindet elkövet: értsd, vetélytárs kollégáját is jól
lejáratja, meggyanúsítja homoszexualitással, majd nyilvánosan is kellemetlen helyzetbe hozza.
Bruce nem könnyű eset, elég beteg lelkű alak. Bruce alámerül az ügy által Edinburgh és saját maga legmélyebb bugyraiba, miközben ezerrel készül hagyományos év végi szex és drog túrájára Amszterdamba. Ez élete fontos eseménye.

A főhősünk számára semmi és senki sem szent, könnyedén gázol át mindenen és mindenkin.
Ritkán találkozhatunk ennyire betegesen perverz, mocskos alakkal, aki még a tetejébe rendőr is.
A Mocsok bár valódi kemény dráma, sőt,  brutális ámokfutás, szerencsére bőven tartalmaz egy 
nagy adag humort is. Bruce és társainak története szórakoztató és nagyon is olvasmányos.
Talán szánni való figura, bár egyszerre szórakoztató és gyomorforgató az események sora.
Őt azonban nem kell sajnálni, nem is hagyná magát. Függőségei kínozzák: a drog mellett ekcéma
is gyötri, ami a legkényesebb szerve körül alakult ki. A testében növekvő galandféregről már nem
is szólva. Folyamatosan éhes és zabál, mégis erőteljesen fogyni kezd. Plasztikus képekben mesél
a szerző. Humora és remek stílusa ellenére is csak erős gyomrú és idegzetű, felnőtt olvasóknak ajánlott.

Érdekessége a regénynek, hogy időről időre a galandféreg érzéseit, gondolatait is megismerjük. Ezekből a részekből tudjuk meg Bruce gyermekkorát és felnőtté válásának menetét. Ami természetesen eléggé meglepő fordulatot vesz a könyv végére. Ám nincs az a rossz helyzet, amiben ne találná fel magát, hogy kihozza a lehető legjobbat belőle. Ez lehet akár egy kiskorú gyanúsítottal lefolytatott spontán, gyors orálszex, vagy a kollégája feleségét is lazán elcsábítja. Karaktere nyomot hagy az olvasóban. Drogfüggő, szexista és korrupt alakjával mégis jó volt kalandozni. Meglepő olvasmány, betekintést nyer az olvasó a civilizált rosszfiúk világába, akik bizony, köztünk járnak, egyenruhában. A bűnöző sem mindig az aki, aminek látszik, sokszor akiről nem is gondolná az ember, a legnagyobb gonosz. Remekül ábrázolja azt a világot, izgalmas és érdekes képet ad az olvasónak Irvine Welsh. Nem csoda, hogy filmre került a sztori.



A rendőrőrs tagjai sem teljesen százasok, de a legjobb figura mégis Bruce haverja, Bladesey volt.
Ő az ultra-lúzer könyvelő, akit maga Bruce is több alkalommal hoz megalázó helyzetbe. Persze csak a vicc kedvéért...  kíméletlen fekete humora van. A könyv egyik remek humorral is bőven átszőtt jelenete a "méretmániás" kolléganő elcsábítására tett kísérlet, a faszfénymásolás, illetve az alapján beazonosítani a kollégákat...


Irvine Welsh-regénye ugyan több szálon fut, mégis jól követhető és olvasmányosan szórakoztató. 
A Trainspotting igazi kultuszregénnyé vált 1993-ban. Szerzője most is hűen követi azt a vonalat. Nem okoz csalódást. Írói pályájának nagy lökést adott, hogy a Trainspotting százötvenezer példányban fogyott, ám ez a szám rögtön a duplájára nőtt, mikor Danny Boyle 1995-ben bejelentette a könyv megfilmesítését. A Mocsok sem kerülte el ezt a sorsot, a filmet 2013-ban mutatták be a mozik James McAvoy főszereplésével. Remek karakterei, egyéni és sajátos humora adja is magát a filmnek.

A sokkolóan tragikomikus sztorik problémás hőseihez Welsh azóta többször is visszatért, de újabb regényeiben jó pár további eredeti és zűrös figurát is teremtett. Emlékezetes történet, jó volt kicsit elmerülni a mocsokban, bármennyire is közönséges és undorító. Az emberi leépülés könyve . Ennyi mocskot régen toltak a képembe, mégis azt mondom olvastatta magát.

Romantikus széplelkeknek nem ajánlom, mindenki másnak azonban igen! A 18-as karika persze, nem véletlen, kéretik figyelembe venni!


5/5.


Irvine Welsh 1958-ban született skót író. Életéről elég sok legenda kering, a rosszmájúak szerint ezek egy részét ő maga alkotta. Ez a harmadik könyve, több novelláskötetet is tudhat maga mögött.
Témái főként a szex-drog és az ebből adódó helyzetek megjelenítése. Edinburgh alvilági alakjai, zsarui, és életérzést adó szövegei remek módon közvetítik azt a hangulatot.
Welsh jelenleg Dublin és Chicagó között ingázik, de gyakran hazalátogat Edinburgh-ba is. Válása után egy 22 évvel fiatalabb nőt vett feleségül. Talán további írásaival is megismerkedhetünk idehaza.




A könyvet köszönöm a kiadónak!



Trubadúr, 2014
496 oldal · ISBN: 9789632275383








2014. október 10., péntek

Pillanatragasztó

Tóth Krisztina: Pillanatragasztó






                                           


      

Tóth Krisztina első könyve 1989-ben jelent meg, az Őszi kabátlobogás. 1989-ben volt Magyarországon a rendszerváltás. 
Pontosan 25 történet került be az új kötetbe, öt fejezetre bontva. Egy - egy kis füzér, éppen öt novellát tartalmaz.





A sokféle történet szereplői mind itt élnek, köztünk járnak. Olyan ez, mintha velünk történtek volna, vagy nekünk mesélte el valaki. Meglepő volt most olvasni a telefonfülkés telefonálási lehetőségről, lejáró telefonkártyáról. Ami akkoriban újnak számított. Hol voltak még a mobiltelefonok...  A környező világról, történéseiről olvashatunk kis pillanatképeket. Nem ismerjük meg minden szereplő teljes életét, csupán egy szeletét villantja fel az írónő. Ami jellegzetes és meghatározó. Ám ezek a pillanatok néha beszédesebbek, többet elárulnak a már megélt dolgokról.

Boldogságkeresők, ez jutott eszembe a kötet életmeséit olvasva. Legtöbb szomorú, lemondó
vagy elkeseredett harc, hogy boldog pillanatot éljünk meg. Néha ott van az orrunk előtt a boldogság lehetősége, csupán nem veszünk róla tudomást. Amint elmúlt rögtön mégis hiányzik. Érzelmi biztonságunkhoz ragaszkodva, hajszoljuk az újabb lehetőséget. Nem mondom, hogy könnyen olvastam ezeket a történeteket. A Pixel humora, bája hiányzott nekem. Durván arcul csapott a szomorúság, az elkeseredett, csalódott reményvesztettség érzése.

Amíg az Akvárium című regényében sok iróniával, fanyar humorral találkoztam, addig ezek a történetek legtöbbje nyomasztó volt nekem. Kiábrándító, néha már groteszk, amilyen a világ is.
Alig villant fel apró kis boldogságmorzsa, remény és lehetőség a jobb, szebb életre.
Amikor mégis, az is csúfos véget ér: kilenc emelet mélybe zuhan... Számomra ez a novella volt
az egyik legdrámaibb, megrázó reményvesztett lehetőségével. Nem kevésbé volt hatásos az Ahogy eddig című történet sem. Jó volt visszaemlékezni, megidézni a Napfogyatkozást.
A Kacér szereplője pedig nagyon drámaian mutatta meg az anyai szeretetet. A történet pedig érdekes fordulatot vett, mint az élet. Nagyon szerethető eset volt.

Faludy György is azt írta egyik kötetében:
 "az ember a legkétségbeejtőbb körülmények közt jobb verseket tud csinálni, mint a boldogság ideális állapotában."

Talán ettől olyan jók ezek a novellák. Elképesztenek, meghatnak,  érzékenyen érintenek, bemásznak a bőröd alá. Borzongatóak, de felejteni nem tudod őket. Szeretem őket. A valós életről szólnak.
A két kedves csokrom volt a Játszódjatok! és a Végül is még nyár van összeállítás.
Drámai és nagyon "ütős" történet az erdélyi vendégmunkásokkal utazni. Nemkevéssé drámai az
egykori celeb nő énkép kereső története. A címadó Végül is még nyár van történet házaspárja hozza
a humort. Az összetartozást, talán a vágyat a jól bevált régi, de elmúlt boldogság után.

Beszarás, ez jó volt!
Igaz nem rózsaszín és idilli a kép, de hatásos, amit felvillant nekünk az írónő. Ledöbbent, felráz.
Ez van ma, ilyen ma Magyarországon élni. Érezhetően nyitott szemmel jár - kel közöttünk és ezt látta, tapasztalta. Erről szólnak a hírek. Ezért is nézek kevés TV műsort. Nagyszerűek ezek a novellák, de így összegyűjtve rendkívül tömény, sehol egy kis megcsillanó remény vagy egy pozitív gondolat, pici humoros irónia. Megkeseredett, beszürkült emberek kergetik vágyaikat, álmaikat, keresik saját énképüket. Középkorúak és fiatalok keresik a helyüket, mert úgy érzik, ami van az nem jó.
De hol van a boldogság mostanában? Részeg állattá válnak a jól végzett munka után, vagy csalnak és csalva vannak. Hogyan rontjuk el a saját és a közvetlen környezetünkben élők meglévő, de észre nem vett boldog pillanatait. És miért? Az elmúlt 25 év szilánkjai, cserépdarabjaiból ezt ragasztotta össze nekünk Tóth Krisztina.

Ami eltört, de javítható, érdemes még arra, hogy használni tudjuk, meg kell ragasztani.
Akár boldog pillanatainkat, hogy újraéljük. Nyom nélkül nem javítható, a ragasztás mentén ott marad a törésvonal, mégis kell valami biztonságérzetnek. Hogy tudjuk volt, és erőt adjon ahhoz, hogy legyen még sok olyan boldogságban részünk. Csak vegyük észre és tudjuk értékelni, örülni az élet adta boldogságpillanatoknak, vagy éppen tovább lépni, ha elmúlt.

Kedvencek a kötetből:

Napfogyatkozás
Ez milyen mozi?
Játszódjatok!
Kacér
Tímár Zsófi muskátlija
Végül is még nyár van
Egyszer már nyertem

4,5/5.
                           

Tóth Krisztina: 1967-ben született Budapesten. 1986-ban érettségizett a Képzőművészeti Szakközépiskola szobrász szakán, majd 1993-ban szerzett diplomát az ELTE Bölcsészkarán.

Első kötete – a Radnóti Miklós emlékéremmel elismert – Őszi kabátlobogás. 1990 és 1992 között ösztöndíjasként közel két évet töltött Párizsban és kortárs francia költészetet fordított. 1995-ban jelent meg A beszélgetés fonala című kötete, majd 1997-ben Az árnyékember. Új és válogatott verseit 2001-ben Porhó címmel már a Magvető Kiadó jelentette meg. 2004-ben az Édes anyanyelvünk pályázat első helyezettje lett vers kategóriában a Síró ponyva címet viselő kötet.
A Vonalkód novelláiban Tóth Krisztina a legszemélyesebb történeteken keresztül idézi meg a hetvenes éveket, azt a kort, amikor vonalkód díszített mindent, ami Nyugatról érkezett. Ez az időszak alakította ki Tóth Krisztina generációjának értékrendjét, ízlésvilágát, kitörölhetetlen félelmeit, megváltoztathatatlan reflexeit. A kötetből hangoskönyv is készült.

A Kerge ABC, amely Szabó T. Annával és Varró Dániel közös munkája, az óvodás és kisiskolás gyerekeket segíti az ábécé elsajátításában: a kötetben szereplő állatok neveinek kezdőbetűi megegyeznek a magyar ábécé 44 betűjével.

Tóth Krisztina 2005 óta vezet kreatív írás szemináriumokat.
 A Magvető Kiadónál megjelent könyvei még:
Pixel - 2011.,  Hazaviszlek, jó?  - 2009., Akvárium - 2013.








 Magvető, Budapest, 2014
228 oldal · ISBN: 9789631429046

2014. október 9., csütörtök

Benkő László Makón

Történelmi kalandozás Benkő László íróval
                     
                      
                

Benkő László:  Író, tanár, romantikus és történelmi regények szerzője, a Történelmiregény-írók Társaságának alelnöke, a Honfoglalás és a Viharlovasok sorozatok szerzője az alig néhány hete megjelent Szent László - A lázadás parazsán és sok más könyv írója volt a makói városi könyvtár vendége 2014. 10. 08-án.
"Történelmi kalandozás" hirdették a plakátok az eseményt, amelyen a beszélgetőtárs
Rozsnyai János író volt. Neki köszönhetjük A táltos keresztje kötetet.

Első fontos kérdésnek a beszélgetés a kezdetektől indult.
-  Mi volt az ok, honnan az indíttatás az irodalom felé, azaz: hogyan lettél író? - kérdezte RJ.

 A szálak a gyerekkorra nyúlnak vissza, amikor is a nagyapa volt a család olvasó embere. Olvasási élményeit kivel mással, mint az unokával osztotta meg. Laci hallgatta és csodálattal figyelte.
Később, elárulta nem igazán volt jó gyerek. Ha kötelező olvasmány, na azt biztosan nem olvasta el...
(ugye, voltunk ezzel így néhányan). Később, már fiatal felnőttként pótolta ezeket. Mindenesetre annyit elért a nagyapa, hogy felkeltette az érdeklődését a könyvek iránt.

Tanulmányai befejeztével nem igazán tudta, merre tovább. Némi tapasztalatszerzéstől és kalandvágytól hajtva postásnak állt a Balaton parton. Itt nem kisebb neveknek vitt táviratot vagy csomagot, mint Gobbi Hilda, vagy Passuth László. Egyik ilyen alkalommal elbeszélgetett vele Passuth. A fiatalember félve vallotta be: novellákat írogat és szeretne író lenni. Passuth közölte vele: kitartással és tanulással célt érhet, de készüljön: a világ legmagányosabb foglalkozását választja. Ami, ismerte el, valóban így van. Hiszen a kutatások, források keresése, majd az írás folyamata magányos dolog. Elmondta, éppen ezért jár örömmel író - olvasó találkozókra. Ez remek alkalom találkozni és az olvasói visszajelzéseket meghallgatni. Ez erőt is ad a következő munkákhoz.

Sok izgalmas téma mellett a történelem volt, ami igazán közel állt a szívéhez. Egyik meghatározó olvasmánya volt az Esőisten siratja Mexikót című Passuth László könyv, míg a másik Hemingwaytől a Búcsú a fegyverektől. Az alapos és kidolgozott háttér, a sok érdekes és színes információ, a kalandos történet elvarázsolta. Ezt a mintát követve kezdett anyaggyűjtéshez. Hosszú évek munkája nyomán kezdett írni. Elmesélte, hogy most van előnyben, mert ami témák foglalkoztatták, ahhoz utánakutatott. Most már csak írnia kell. Mindezt sok sok év főiskolai tanítás után teszi.

János kérdésére azt is megtudhattuk: igaz a mondás, miszerint minden sikeres férfi mögött egy nő áll.

                                                      

Felesége támogatja és segíti munkájában. Első és legfontosabb kritikusa is.  Kikapcsolódásnak tekinti utazásait, ami számos élmény forrása is. Regényeibe ezeket is beépíti.
Ugyanis különféle álneveken, de húsz női regényt is publikált.
Érdekes kihívásnak tartja női fejjel gondolkozni, belehelyezni magát egy nő érzelem és gondolatvilágába. Itt megtudtuk azt is, hogy harmincadik regénye, a Spanyol grófnő, ami a 2013-as Ünnepi Könyvhét egyik slágerkönyve volt valós alapokon nyugszik. Ez új vonulatot jelent munkásságában: a legújabb kor eseményeit feldolgozó regényét a személyes élmények érzékelhető jelenléte és a történelmi hitelesség jellemzi. Az alapötlet itt egy véletlen találkozás adta egy spanyolországi utazásakor. Ugyanilyen a közelmúltunk történelmi kémregénye a Drezdai emberünk története is. Szereti és érdekesnek érzi az ilyen kihívásokat.

Rozsnyai János kérdezett a TRT-ről, kollégákról és a hobbi, kikapcsolódás is szóba került. 

A történelmi regények reneszánsza, szerencsére sok írót foglalkoztat. Benkő László elismeréssel beszélt Fonyódi Tibor, Marcellus Mihály, Bán Mór és Trux Béla köteteiről. Kiemelte Urbánszki László humorát, eredetiségét. Fábián Janka pedig a történelmi tényeket építi be mesterien a történeteibe, amiben nagyon sok érzelem is található. Ezek együtt adnak remek szórakozást és kikapcsolódást az olvasóknak. Nagyon jónak találja azt, hogy mindenki más más aspektusból közelíti meg az adott kort. Ezzel olyan élményekkel gazdagítják az olvasókat, hogy egyre kíváncsibbak lesznek. Örömmel említette a fiatalabb generáció, Bíró Szabolcs munkáit is.

Hobbiként az állatok szeretetéről beszélt nekünk Benkő László. Elmondta, mindig kutyás ember volt. Megtudhattuk a Szívhangok 2006-os kötetének történetét is. Ez egy kiskutya igaz történetéről mesél.
Említette meghatározó szerző számára Fekete István is. Az ő regényeiben is fontos szereplők az állatok.

A közönség kérdésire válaszolva:
Melyik könyveket vinné el egy lakatlan szigetre?
Természetesen egy Hemingway összest és Robert Graves: Én, Claudius és  Claudius az Isten könyveit említette.Szerinte ezek mind a mai napig élményt és tartalmas szórakozást adnak.

                                                         

 

Új regényéről elmondta:
A későbbi Szent Lászlót, mint fiatal, tudásra szomjazó hús-vér embert ábrázolta. Erényekkel, hibákkal, de kiváló  hadvezéri és uralkodói tulajdonságokkal. Életének első szakaszát tárja az Olvasó elé a regénysorozat nyitó kötete. Szereti és fontosnak érzi a saját történelmünk mélyebb megismerését. Kiemelte, hogy a Táltos fia kötetben ír a pozsonyi csatáról, ami nincs az iskolai tananyagban. Pedig fontos és dicső része múltunknak. Örül a nagy érdeklődést keltő Honfoglalás trilógia és a Viharlovasok sikerének.
Jelenleg a Viharlovasok - Aranyasszony - kötete után a nyárra várható, negyedik részen dolgozik.

Jó kérdésekre alapos és bőséges válaszokat kaptunk. Élmény volt ez az este a két íróval a közönségnek.
A tapsok után a beszélgetés dedikálással zárult.
Ezúton is köszönjük Benkő Lászlónak a nagyszerű estét, a tartalmas előadást!

A jó hangulatú baráti beszélgetést a Makói Múzeumért és Kultúráért Alapítvány szervezte.