Bűnösök ​vére folyjon

 

S. A. Cosby: Bűnösök ​vére folyjon




                                                                  

Brilliáns! Sötét, nyugtalanító és lebilincselő remekmű, amely a lelked mélyéig hatol. Ez a társadalmilag fontos kérdéseket közvetítő déli noir egy fajsúlyos krimi. Erőszakos és borzalmas, mint ott az élet. Nagyszerűen megírt, megrázó történet, amely tuti biztos helyet kap az év végi kedvencek között.

Cosby egy egész világot teremtett, benépesítette jókkal és gonoszokkal, és előállt azzal, ami valószínűleg torkon ragad, és nem enged el. A Charon megye nevű hely már megadja az alaphangot a sötét és félelmetes titkok és rejtélyek számára, amelyek minden egyes fejezetet tökéletesen átjárnak. Itt tényleg mindig történik valami. Ez nem könnyű olvasmány, talán nem is való mindenkinek. Már a cím felkelti a figyelmet. A történet zsigerig hatol. Feszes tempójú végig, izgalmas utazás az amerikai Dél legsötétebb és legmegrázóbb titkai közé. S. A. Cosby tudja miről ír. 

     

Üdvözöljük a virginiai Charon megyében! A vérontás és a sötétség városában, ahol a rasszisták, a vallási ügybuzgók élnek. Főhősünk remek karakter, Titus Crown az első fekete seriff a megye történetében. Az elmúlt évtizedekben a csendes Charonban csak két gyilkosság történt...most iskolai lövöldözés és egy vallási fanatikus sorozatgyilkos nyomaira bukkannak. Áldozat lesz még, mire kiderül a családi titok, ahol bizony a tettes is áldozat. Mindenki maszkot visel, senki nem az, akinek látszik.

Hirtelen mindenki gyanúsított és áldozat egyszerre. Titus pedig tudja, hogy az elfojtott, tiszta gyűlölet mögött még mindig a mély faji feszültség áll.Sok példát hoz fel a szerző olyan dolgokra, amelyek még mindig minden egyes nap megtörténnek Amerikában. Ezek a régi tragédiák mérgező levegője alakították a városka sorsát, létrehozták saját szörnyeiket, amelyeket a gyűlölet, az elfogultság, a torz szűklátókörűség táplál. Titusnak nincs könnyű dolga.

Greg Iles írt hasonlóan látványos, érzékeny és valós történeteket Amerika ezen részéről (Lángoló kereszt, Csontfa és társai). Mindezt végig sodró lendülettel, szépirodalmi igényességgel kapjuk. Pék Zoltán ismét bizonyított, jó, hogy az ő nagyszerű fordításában olvashatjuk a krimit. A hangulat, a feszültségkeltés is mesteri. Bőven több ez mint egy átlagos, jó krimi, valóban filmre illő! Jó, hogy az Agave lecsapott erre a könyvre és elhozta nekünk. Nagyot dobott vele a minőségi krimit kedvelők felé.

Ez a történet véres, sötét és nyers, valósághű pofon, kemény, de tökéletes megközelítést kínál a rasszizmushoz, a valláshoz és az erőszakhoz. Titus Crowne az egyik legemlékezetesebb karakter, akival mostanában találkoztam. Miközben saját démonai kísértik, igyekszik eligazodni a gonosz és a hit közötti vékony határvonalon, hogy rátaláljon az igazságra. Titus hamar rájön, hogy a szeretett tanár halála és a fiatal fekete diák által elkövetett brutális bűncselekmény mögött jóval mélyebb, súlyosabb tragédia lappang.
 

                

Mi vezetett a fiúnál a pszichológiai összeomláshoz? Mindez csak a jéghegy csúcsa. Miután Mr. Spearman, a férfi, akit évek óta csodáltak, a tökéletes tanárnak és jó állampolgárnak gondoltak valójában egy emberi alakban létező, álcázott szörnyeteg. A bizonyítékok drámaiak, sűrűsödik a történet. Kik a titokzatos, maszkot viselő személyek, akik szexuálisan bántalmazták a fekete fiatal gyerekeket? Sőt, nem csak bántalmazták, hanem meg is ölték őket. Az a bizonyos bicska nyílik az olvasó zsebében. Ötlet- és részletgazdag, ahol a társadalom problémái adnak komoly hátteret.

A történetnek súlya van. Bámulatos könyv, bámulatos történet, ahol minden oldala lebilincselő és elgondolkodtató. Hátborzongató és elkeserítő. Aki belekezd ebbe a valós, komor történetbe nem fogja megbánni. Cserébe egy olyan durva valóságot kap amitől leesik az álla. Erre a könyvre tényleg igaz, hogy minden egyes oldala izgalmas, fordulatos. Nagyszerű és tanulságos olvasmány, élmény volt olvasni, a hatása alatt vagyok teljesen. Nagyon kellett már egy ilyen tartalmas krimi a kínálatba. Remélem lesz még lehetőségem olvasni a szerzőtől.




Itt rendelhető a könyv kedvezménnyel!








               

Shawn Andre Cosby 1973-ban született a virginiai Newport Newsban. Sokan úgy tartják, hogy déli noir stílusú műveivel megreformálta az amerikai bűnügyi regény műfaját, és mostanra például olyan szerzőket tudhat a legnagyobb rajongói közt, mint Dennis Lehane vagy Stephen King. Az eddig megjelent négy regényéért összesen tizenhárom irodalmi díjat kapott, a legnagyobb elismerései három ITW-, két Barry-, egy Anthony- és egy Los Angeles Times-díj. Több könyvének elkeltek a megfilmesítési jogai.

photo : Sam Santos Sauter




Agave Könyvek, Budapest, 2025
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635983131 · Fordította: Pék Zoltán

A ​pusztulás dala

 

Bíró Szabolcs: A ​pusztulás dala

(Anjouk 9.)


                                             

A sorozat harmadik harmadának lezárása ismét tökéletes lett. Az Anjouk-történetének esetében legalább harmadszor érzem olvasás után: ez igen, ez lett a legerősebb része a sorozatnak! Persze, mindig az utolsó a legjobb, de az vitathatatlan, hogy mennyire gondos, kidolgozott, minden részében jól felépített a cselekmény. Bíró Szabolcs jelenleg az egyik legjobb történelmiregény-írónk.

Ahogy a cím sugallja, nem egy vidám rész, ami lezárja a harmadik szakaszt. A pusztulás dala nem csupán a pestisjárvány miatt lett komor, sötét darabja a sorozatnak. Lajos király bosszúja jogos és érthető. A Nápoly elleni bosszúhadjárat durván valós történései még így is elgondolkodtatóak és döbbenetesek. Szegény András herceg sorsa mellé lesz még másféle dráma, történés, ami kedvenc szereplőinket megviseli. A pestis megjelenése, következményeinek leírása szemléletes képekkel kel életre a lapokon. A fekete halál végigsöpört Európán, senkit nem kímélt. Dubicányba is megérkezett...

      

Mikor kézbe vettem a borítót, már akkor Faludy haláltánc balladája jutott eszembe, és lásd, a történetbe is beépült. Rettenetesen jó, kifejező a borító ezúttal is. Remek és találó pillanat, ahogyan nem tudnak mit kezdeni a betegséggel az emberek, amit döbbenetes volt olvasni.

Üde szín az erdei táltos, Szélűző megjelenése. Gondolatai a sorsról, az élet körforgásáról és a világot irányító hatalmakról érzésem szerint menthetetlen áthallással vannak napjainkra. Az ember gyarló és irigy, a végsőkig kizsigereli a környezetét. Aminek valószínűleg nem lesz jó vége. Véres, gyalázatos, de szükségszerű. Itt picit Lázár evangéliuma is befigyelt, de nagyon élveztem, hatásos elem volt. 

A fiatal Lajos király, Bátor Szilárd, Lackfi vagy Toldi sorsa mellett Johanna, Tarantinói Lajos jelleme továbbra is árnyaltan épül be a valóság és fikció keveredésébe. Emberi sorsok, korabeli életképek villannak fel. Olvasmányos, informatív, minden dráma ellenére is élvezetes kötet lett, ahol a korhű hangulat is működik. Szépirodalmi igényességgel megírt kötet. 

Kedveltem a megható, tisztelgő ajánlót a kötet elején. Hatalmas respect érte! Nem csupán Csikász Lajos miatt szorult össze a szívem... ezért is a kunok felbukkanása, harcmodoruk vagy a hiedelmeik jól illettek a történetbe. Elgondolkodtató, ahogyan mindenképp Anjou Lajos ülne Nápoly trónján, bárki is győzne...ahogy a király belefárad a csatározásba és meghasonlik önmagával sokat sejtető. Mindenképp egy új korszak kezdete ez. Már semmi nem lesz olyan, mint volt. A történelem emberközelbe kerül és kinyílik az olvasó előtt.

Kedvelem Bíró Szabolcsot és az Anjouk-sorozatát is, ebben a kötetben sem csalódtam. Az ifjú lovagkirály-trilógia lezárult. Lelkesen, izgatottan várom a folytatást. Mindenkinek jó szívvel ajánlom ezt a sorozatot! Gratulálok!




A regény ITT rendelhető kedvezménnyel, akár ekönyvben is!







         

Bíró Szabolcs 1988-ban született a felvidéki Dunaszerdahelyen. Tizenhat évesen kezdett aktív kulturális tevékenységbe: íróként, újságíróként és még rockénekesként is tevékenykedett.


2007. óta publikál, jelennek meg írásai. Először még Francis W. Scott néven, majd 2010. óta saját nevén jegyzi könyveit. Első komolyabb sikerét Sub Rosa c. regényének köszönheti. A szakmai hírnevet és a közönség figyelmét a kétkötetes minisorozata a Non nobis, Domine hozta meg számára, ami egyetlen kötetben is megjelent 2016-ban. Ez jelentős év volt, hiszen a Szent György Lovagrend alapításának 690. évfordulóján, Bíró Szabolcsot Visegrádon lovaggá avatták.

A sorozat részei: Liliom és vér, Lángmarta dél, Az utolsó tartományúrig, Szent György testvérei, Ötvenezer lándzsa, Királyok éneke, A birodalom ura, Dél pörölye.












Athenaeum, Budapest, 2025
400 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635434503

Néha ​kiderül az ég

 

Cécile Pivot: Néha ​kiderül az ég



                                                 

Nincs rosszabb, ami egy szülővel történhet, mint egy gyermek elvesztése.

Ez a történet egy megindító és fájdalmas, váratlanul lesújtó tragédiát és annak hatását mutatja be, amire lehetetlen felkészülni. Izia és Etienne boldogok, szép párt alkotnak, teljes harmóniában élnek, kislányukkal a nyolc éves Zoéval. Amikor egy részeg autós elüti a kislányt, a tragédia felborítja életüket. Itt jön a házaspár életének pokolra szállása. Mindegyik fél a maga módján depresszióba esik, Etienne haragba áll a világgal, Izia tagadásba kerül, nem tudja elengedni a kislányát. Étienne-nek nincs ereje tovább abban a házban maradni, Iziának nincs ereje elmenni. Abszolút lélekölő, drámai téma. Hogyan lehet felépülni egy ilyen traumából? Sehogy. Különösen, hogy Zoé egyetlen gyermek volt. 

Közvetlen közelről láttam, tapasztaltam, ettől minden megváltozik, az élet ugyan megy tovább, de mellékvágányra fut apa és anya sorsa. Már semmi nem lesz olyan, mint azelőtt. Fájdalmas érzésekkel való szembenézés vár rájuk. Tovább élni, lépni szinte lehetetlen. 

A történet visszaemlékezésekből rajzolódik ki, hiszen azzal indul, hogy Etienne összepakol és elmegy. Már nem tud mit kezdeni sem a saját, se Izia fájdalmával. Izia bezárkózik, elszakad a külvilágtól, újraéli lányával közös emlékeit, annak üres szobájába bújik el. A továbblépés nehéz, fájdalmas mindkettőjüknek, bár látjuk, a nő teljesen képtelen erre. A történet gyászról és a szeretetről szól, amely a hatalmas fájdalom ellenére sem múlik el, aprólékosan és finoman mutatja be a házaspár darabjaira hullott életét. Izia és Étienne végtelen kétségbeesésben élik tovább napjaikat. Megérintett Izia, hatalmas fájdalma, az, hogy nem volt hajlandó, nem tudott tovább lépni, majd ahogyan lassan tért vissza az élők világába. Furcsa, különös munkát talál, azt teszi, amire ő maga a saját életében képtelen: más elhunytak után lomtalanít, kipakolja a rokonok kérésére az elhunytak lakását. Ez lesz a mankója, ez segít neki a gyász leküzdésében. Felbukkan Samuel, aki személyiségével kizökkenti a nőt. Az ő gondolkodása, jelleme lendíti vissza a hétköznapokba, a nő élete lassan változni kezd. Itt kicsit már félrement a történet, jobb lett volna szerintem lezárni. Belemerülni a munka részletező eseményeibe felesleges köröket ad. A megoldás szerencsésnek mondható, bár a nő lassan talál vissza az életbe és társához, hogy együtt lépjenek tovább. Szívszorító regény, tele lelki finomsággal és melengető reménnyel.

A regény a rendkívül nehéz téma ellenére olvasmányos. Erőteljes, olyan valóságot mutat be, ami sajnos fájón mindenkivel megeshet,  és egyedül kell megküzdjön vele a pár. A gyászfeldolgozás folyamata ebben az esetben egy életre szól. Bár kegyetlen valóság, de az élet megy tovább... egy ilyen tragédia túlélésének lehetőségéről és azokról az emlékekről szól, amik velünk maradnak. Megható és elgondolkodtató, szomorú történet, ahol az eredmény az egyénen múlik. Valóban, az ég néha kiderül, de ez a pillanatnyi időszak is gyorsan elrepül.


A kisregény ITT rendelhető, akár ekönyvben is. 






General Press, Budapest, 2025
280 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786151040003 · Fordította: Marczisovszky Anna

Szent ​lányok

 

Kate Atkinson: Szent ​lányok



                                                        

 

                 

Ez a regény egy új krimisorozat első része, valójában néhány esettörténetet villant fel, miközben megismerjük Jackson Brodie magánnyomozót. Katonaként kezdte, majd a rendőrséghez került. Most, 45 évesen elvált, magánnyomozó – és hirtelen három régi ügyet kell megoldania.

Igazán jól indult a könyv, zseniális alapötlettel. Kate Atkinson azonnal magával ragadott azzal, hogy minden régi esetről a közvetlenül érintett személyek meséltek. Ez hátteret adott az ügyesen elkészített történetnek – olyan zsigeri és valóságos volt az elejétől fogva. Pörgős, hiszen egyetlen fejezetben az egész ügyet megkaptam, sűrítve. Éppen csak a megoldás hiányzott, ami a nyomozóra várt, hogy sok-sok év távlatából megtalálja.

Ez a könyv a túlélőkről szól, akiknek meg kell tanulniuk megbirkózni szeretteik halálával. A történet során minden apró részletnek jelentősége van, és a végén minden meglepetés értelmet nyer. Atkinson szabadon kezeli a műfaj határait. Szépirodalmi szinten ír, és ez inkább egy lelki drámába oltott családregény volt nekem, mint igazi krimi. Az általam olvasott másik regénye A léhaság szentélye is a krimi, a romantika és a szatíra mámorító elegye volt.

A további fejezeteket felváltva, az időben ugrálva maga Jackson Brodie, valamint néhány szereplő meséli el, akikkel az esettörténetekben találkoztunk. Dokumentum-szerű, lelki hatásokat kiemelő krimi ez. Jó volt olvasni a szerző fanyar humorát; némi társadalomkritika is megvillan.  Karaktereinek belső világát alaposan és pontosan jellemzi, nagy empátiával mutatja be. Atkinson igazán tehetséges abban, hogy egyedi módon szövi össze az eseményeket és a karaktereket, ami sokáig elképzelhetetlen volt, hogyan érnek össze a különféle, évtizedekkel ezelőtti esetek.

Erre jó sokáig kell várni, a könyv címét is szolgáló fejezettől ismét felpörögnek az események, tisztul az addig szövevényes kép. A nyomozónk személyes élete és az áldozatok, a fiatal lányok sorsa közötti összefüggés meglepő lesz. Hogyan lehet tovább élni, ha elveszíted azt, aki hozzád közel áll? Valahogy az első eset kap igazán nagy hangsúlyt a történésekből, ahol a négy lánytestvér közül a legkisebb eltűnik egy nyári éjszakán. Harmincnégy évvel később Brodie-re vár a feladat megoldani a rejtélyt, megtalálni az eltűnt kislány maradványait. A megoldás amúgy elég meglepően egyszerű...

A második, ahol egy apa gyászfeldolgozása és a bűn megértése a lényeg, vagy a harmadik történet, ahol az elkövető személye is tudható, kevesebb hangsúlyt kap. Mégis meglepő, mikor kiderül ki is az egykori elkövető, hogyan kezd új életet. Hangsúlyt kap a gyermekkori traumák sora vagy a múlt terhei milyen lelki nyomokat hagynak a túlélőkben. Ezeket érzékeny őszinteséggel tárja fel a regény.

Összességében egy olvasmányos, meglepően valós történetfűzér a kötet, ahol Brodie is kénytelen szembenézni a múltjával. Atkinson nagyívű regényének a női sorsok, a nők ellen elkövetett erőszak áll a középpontban. Brodie sem a megszokott figura, akit nyomzónak elképzelünk. Morális tartása teszi esendővé. A nálunk most megjelent, de már 2004 óta futó, eddig hat kötetben megjelent Jackson Brodie eseteiből a BBC készített nagy sikerű, 2 évadot megélt tévéfilmsorozatot Jason Isaacs főszereplésével. Reméljük hamarosan megismerhetjük Brodie további nyomozásait is.


ITT rendelhető a regény kedvezménnyel! 



       

Kate Atkinson (1951–) angol bestsellerszerző, dráma- és novellaíró. Számos díjat nyert történelmi és családregényeivel, melyek közül az Élet az élet után, az Isten romokban és A léhaság szentélyei magyarul is megjelent.

Fotó: ©Helen Clyne




Trend, 2025
320 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156469335 · Fordította: Sepsi László

Már ​későn

 

Claire Keegan: Már ​későn



                                                                      

A tavalyi év egyik nagy sikere volt Claire Keegan Ilyen apróságok kisregénye. A katolikus apácák által működtetett Magdolna-mosodák története félemetesen megrázó, valós alapokon áll. A rövid, erős hatással bíró könyv sokáig az olvasóval marad, különösen, hogy filmre is került.

Érdeklődve vártam Keegan új könyvét, ami három novellát tartalmaz. Középpontban a férfi-nő kapcsolat és buktatói állnak. A témája miatt érdekelt a könyv elsősorban. Nem egy vidám történet ez a három kis novella. Tömör, atmoszférateremtésben erős próza, a szerző most is csodálatosan ír. A kötet kivitele ismét kivételesen gyönyörű.

     

Claire Keegan narratívájának nem megszokott stilusa van. Esetfeltáró, szikár és visszafogott, távolságtartó, hagyja gondolkodni az olvasót. 

A szerzőtől megszokott módon pontos és kíméletlenül őszinte esetleírásokat kapunk. Mindhárom novellának van egy jellegzetesen borongós jellege, különösen a harmadiknál erős ez a hangulat. Számomra végtelenül leegyszerűsített, ahogyan a férfi és egy nő kapcsolata feltárul előttünk az első novellában.

Claire Keegan letisztult, komplex történeteiben mégis minden a helyén van. Talán a legelső novella tetszett leginkább. Abszurd, de hatásos, ahogyan a másik két történet is ütős. Cathal magányos, unalmas életét egy irodában tengeti. Kapcsolata közvetlen az esküvője előtt futott zátonyra. Gyorsan kiderül, semmi közös nem volt a fiúban és a kiválasztottjában, különös módon mégis szinte az utolsó pillanatig bíztak a házasságban... A visszaidézett és megélt élethelyzetek elképesztőek, érezhetően nem egymásnak teremtődtek. A valóság szomorú véget ér, de ez valójában felmentés egy rossz házasságból. Sok furcsa érzést generált bennem ez a történet. Talán az egymás felé irányuló empátia és a valós érzelmek hiánya volt a legmeglepőbb. A magány és a kapcsolat utáni vágy mégis felülírt mindent. Mindhárom novella fokozatosan válik nyomasztóvá. Érdekes kérdéseket, fontos témákat vet fel.

A második kis történetben egy születésnapját ünneplő írónő áll a középpontban, aki elvonultan akarja életét átgondolni, Heinrich Böll egykori házában. Ezt zavarja meg egy titokzatos látogató. A férfi váratlan felbukkanása az eseményeket felborítva mutat rá a férfi-nő kapcsolat mélységére. A furcsa kaland kimenete meglepő véget hoz.

A harmadik tökéletesen felbosszantott és ettől lett hatásos. Egy igazán idilli, jó házasságban élő nő, rádöbben neki csak a férje volt az életében az egyetlen férfi...ki kellene próbálnia, milyen lehet mással... háát, megtudja. Sikeresen kifog egy olyan alakot, hogy az a hétvége beég az emlékeibe, nem fogja elfeledni. Talán megtanulja értékelni jó helyzetét, a másik érzéseit, szerelmét. A nő nehéz pillanatokat él meg, mire eljön a megoldás. Kétségtelen, hogy ez a legütősebb, legerősebb, kifejezetten provokatív történet a háromból.

Nem vagyok benne biztos, hogy sikerült megragadnom a lényegét, mélységét, lehet nem jó a megfejtésem. Ambivalens érzéseket hagyott a kötet bennem. Valahogy kivűl maradtam az írónő világából, hiányérzetem volt. Leginkább Ali Smith vagy Annie Ernaux stílusát idézte nekem.

Ezek a novellák hatásosan, tömören mutatnak be egy-egy problémát, számos téma jelenik meg jelzés-szerűen. A testi vágy, kiégett házasság, magány és önmagunk megismerése mellé egyéb frusztrációk, amitől a történetek jellemzően maiak és emberiek. Férfiak és nők gyötrődnek érzelmeik hálójában. Élénk képekkel megrajzolt, olvasmányos kötet.


A kiadótól ITT rendelhető kedvezménnyel!



    

Claire Keegan 1968-ban született Írországban, az USA-ban járt egyetemre, majd Walesben is élt. 2022-ben A csendes lány címmel mutatták be a Foster című művéből készült filmet. Az Ilyen apróságokból szintén film készül. A szerző rögtön 1999-es debütálásakor díjak sorát nyerte el. Eddig öt könyve jelent meg.



XXI. Század, Budapest, 2024
112 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635685493 · Fordította: Nemes Anna

A ​névtelen kávéház

 

Robert Seethaler: A ​névtelen kávéház



                                  

Örömmel vártam az ​Egy egész élet és A trafikos szerzőjének új könyvét. Mindkettőt jó volt olvasni, és az új, harmadik kötet is bekerült az idei kedvencek közé.




A háború után járunk húsz évvel, a történet 1966 és 1976 között játszódik Bécsben.

Bécs városának nagy része még romokban hever, de a Duna-parti városban minden megváltozni látszott, beindult az élet, építkezések, új lehetőségek bukkantak fel. A főszereplőnk az egykori piaci munkás, Robert Simon, aki nyár végén gondol egy merészet: bérbe veszi a piac melletti régi kávézó épületét a bécsi Karmelitermarkt közelében. Simont az emberek kedvelik, és a lerobbant hely felvirágoztatása beindul. A kávézó fokozatosan találkozóhellyé válik mindazok számára, akiknek hiányzik egy darab otthon az életükből. Színes vendégkör szereplői mozgatják az eseményeket.  

                               

Az egyszerű, hétköznapi embereket és életüket villantja fel szeretettel a szerző. Seethaler prózája könnyed, hangulatos, épp olyan, mint a kávéház légköre. Jó belemerülni a történésekbe, a párbeszédek adják az eseményeket. Felbukkan a szomszéd hentes, kofák és munkáslányok csoportja, kiöregedett utcalány, lecsúszott, szerencsevadász bokszoló, vagy fiatal szerelmesek. A névtelen kávéház hétköznapi emberek történeteit meséli el. Robert Seethaler kivételes megfigyelő, tetszett a stílusa. Otthonos légkört teremt az olvasó számára klisék nélkül. Az ide járó embereknek mindenkinek van egy története, amit el kell mesélnie. A regény életigenlő, a túlélésről, a szerelemről és a reményről szól.

A jövő biztatónak tűnt az élet minden területén, az emberek maguk mögött akarták hagyni a múltat ​​és a kudarcokat. Egy elvesztett háború romjain mindenhol építkezések kezdődtek, és a gazdaság újra lendületet kap. A szerző a cselekménybe ügyesen beépíti a valós bécsi helyeket és eseményeket. Simon, aki gyerekként élte meg a háborút, múltjáról is képet kapunk. Egy árvaházban nő fel, hiszen szüleit hamar elvesztette, ezek önálló életének döccenőit, személyiségének formáló erejét adták. Jelenleg egy hadiözvegynél lakik.

Kávé, limonádé, málna, szóda, bor és sör, zsíroskenyér hagymával, vagy a savanyúság mellé a kínálatba különös módon bekerül a puncs is. Simon mellé felbukkan segítségnek a fiatal Mila. A nő megjelenése és az amerika-mániás bunyós szerelme új szín a történetben. Csendes séta Bécs városában, vagy a Práterben a hetvenes évek hangulatával. Érezni lehet a régi bűzt a sikátorokban, ám a jövő és a tavasz illata ott lengedez. Tíz év sikertörténete után jön az elkerülhetelen vég, a kávéház bezár.

Érdemes elolvasni Robert Seethaler regényét, a történet egyszerű és könnyen olvasható, igazi otthonos bája van. Seethaler úgy meséli el a történetet, hogy az olvasó vágyik arra, hogy ott üljön a kávéház egyik asztalánál. Ez egy csendes történet az emberek sokszínűségéről.




A könyv ITT rendelhető kedvezménnyel!





            

Robert Seethaler (1966. augusztus 7. (Bécs) – ) osztrák író, forgatókönyvíró, színész. Az Egy egész élet című regénye 2016-ban szerepelt a Nemzetközi Man Booker-díj listáján, sokáig vezette a Der Spiegel bestsellerlistáját, több mint 100 ezer példányban kelt el, és azonos címmel meg is filmesítették.

Park, Budapest, 2025
260 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636330910 · Fordította: Blaschtik Éva

Néma ​madár

 

Peter Mohlin és Peter Nyström: Néma ​madár




                                                  

John Adderley egykori FBI-ügynök visszatér! A néma madár című krimi immár a sorozat harmadik része, amelyben John jelenleg titkos személyazonossággal rendőrként dolgozik Karlstadban. A másik két részben megkaptuk az ügynöki múlt hátterét, a rejtőzködés okát és John múltját.

A Néma madár egy igazán izgalmas történet, lélektani dráma, néhány váratlan fordulattal, ami azt jelenti, hogy a végéig nem igazán tudom kitalálni, ki a tettes. A szerzőpáros egy remekül felépített drámát tár elénk, amely a bűn mélyebb rétegeit vizsgálja. Jól megírt, izgalmas és kiszámíthatatlan, ahol legalább három, teljességgel hihető lehetséges megoldást is kapunk. A kisvárosi hangulat tökéletesen adja a hátteret, a szereplőket kedveltem. Egyszerre szórakoztató és felkavaró olvasmány ez a krimi, hiszen a kiindulópontban egy sok éve nyomtalanul eltűnt ikerpár története áll. Egy csontdarabot találnak egy madárfészekben, és ez okoz komoly felfordulást okoz a városka életében. Harminc évvel korábban a Brodin ikrek rejtélyes módon, minden nyom nélkül eltűntek. A csont ugyanis az egyik fiútól származik... A történet hamar sötét hangulatúvá válik, lesz egyre komorabb, feszültebb, amit remek jellemrajzok, aktuális társadalmi problémák tesznek maivá. 

       

Hihetelenül élvezetesen ír a két Peter, felesleges vér nélkül is ügyesen fokozzák az izgalmakat, ahogy fokozatosan fény derül a múlt titkaira. A rendőrségi vizsgálat, az emberi háttér több izgalmas fordulatot tartalmaz. Tetszett, hogy John nem igazán szereti Karlstadot, folyamatosan el akar menni, és az amerikai gondolkodása néha ütközik a svéd nézőpontokkal. John Adderley FBI ügynök karaktere elég összetett. Bepillantást kapunk a svéd gyermekvédelem munkájába is, hiszen John-nak kilencéves unokahúgáról is gondoskodnia kell, ami teljesen új feladat elé állítja. A régi bűn pedig mellé társul a mai élet nyomasztó kérdése: a bevándorlók helyzete Svédországban. Ezek együttese számos meglepetést tartogat a végére. Itt bizony egy kicsit mindenki bűnös valamiben. A megoldás pedig végig ott van az olvasó előtt...

Ahogyan a sorozat nyitó darabjában, Az utolsó élet krimiben, úgy itt is hangsúlyosak az emberi kapcsolatok, akár egy többszereplős családi drámának is olvashatjuk a történetet, ahol az akció és fordulat is helyén van. A szereplőket pszichológiai mélység jellemzi, ez teszi egyedivé, kiemelkedővé a krimit. Klasszikus nordic noir környezetben játszódik a mély érzelmekkel átitatott dráma. Nagyon kedvelem az ilyen tipusú krimiket. A jól kidolgozott, kiforrott stílusban megírt cselekmény igényes nyelvezetével letehetetlenné teszi a könyvet, amely végig fenn tudta tartani a figyelmem. Ismét Dobosi Beáta kiváló tolmácsolásában olvashatjuk a sorozat újabb részét. A szerzők már korábban is a kedvenceim közé kerültek, várom a folytatást!

ITT rendelhető kedvezménnyel a krimi! 








                

Peter Mohlint és Peter Nyström:
Egy svéd kisvárosban nőttek fel mindketten és már tizenéves korukban elkezdtek dolgozni a saját, közös krimijükön. Az iskola befejezése után sem hagyták abba az írást, többnyire inkább forgatókönyvírással foglalkoztak. Néhány évvel ezelőtt viszont úgy gondolták visszatérnek oda, ahol kezdték és úgy döntöttek írni fognak egy krimit ketten. Ez lett Az utolsó élet, amit a svédországi megjelenése óta már 17 országban adtak ki.



Animus, Budapest, 2025
448 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636146337 · Fordította: Dobosi Beáta
Megjelenés időpontja: 2025. február 10.

Mielőtt ​újrakezdeném

 

Pap Éva: Mielőtt ​újrakezdeném

Szerelmek a Miljacka két partján

              

A Mielőtt lemegy a nap című könyv folytatása. Érzelmes, jellemzően mai problémákat felvető családregény, ahol a múlt titkai, az egykori döntések hatásai meghatározóak. Ezek menthetetlenül rányomják bélyegét a következő generáció életére is. Küzdenek is rendesen vele. A múlt titkai hosszú árnyékot vetnek.


A történet Szegeden veszi kezdetét, mégis a néhai Jugoszlávia területén bontakozik ki. Tetszett a főhős, Marko szemszögéből elmesélt történet. Férfiérzelmek, sorsok bontakoznak ki, ahol a nők hol negatív hol pozitív értelemben, de fontos szerepet játszanak. Marko biztonságosnak hitt élete fenekestül felfordul egy pillanat alatt. Édesapja halála, házassági válsága, üzleti ügyei mellé komoly érzelmi hullámvölgybe kerül. Megtudja a temetés után, hogy apja életét egy titok árnyékolta be: van egy féltestvére Szarajevóban. Érdekesség, hogy Marko mindig is vágyott egy testvérre, egy bátyót szeretett volna. Most megkapta. Apja kérésének eleget téve elindul megkeresni a férfit, hiszen a házassága inog, kiüresedett, boldogtalan.

Előbb Szabadkára, majd végül Szarajevóba vezet a történet. A bosnyák város színes forgataga megkapó leírásokkal kel életre előttünk. A háború árnyéka még érezteti hatását, nem múlt el nyom nélkül. Itt négy vallás is meghatározó az emberek életében. Ez a kulturális sokszínűség érdekes hátteret rajzol elénk. A gasztronómiai leírások, ételek még élőbbé tették a történéseket. A regény olvastatja magát, bennem főleg Szabadka keltett nosztalgikus emlékeket. A burek, az olasz piac, a BRAVO-magazin, lemezek és persze a rizses csoki inkább a nyugat közelségét, hangulatát idézte nekem a nyolcvanas évekből. Jó volt ezekre visszaemlékezni. 

         

A történet végig a reményről, a bátor újrakezdés lehetőségéről szól. Végig Marko nézőpontjából és visszaemlékezéseiből bontakozik ki a cselekmény, ahol a barátok, feleség, vagy az imádott fia tűnik fel a mellékszerepekben. A döntéseink hatása, a felelősségvállalás érzelmek hullámzását adja. A sors úgy tűnik ismétli önmagát... az apák bűneibe sokszor a fiaik foga törik bele. A család fontossága, az egyén boldogsága áll a középpontban.
Markonak súlyos válságban van a házassága, Nóra kifejezetten nem volt szimpatikus karakter, főleg, mikor lehull a lepel élete titkáról. A munkahelyi problémák csak súlyosbítják Marko életét a gyász mellé. 

Végig Marko érzései dominálnak a regényben, jó volt férfiszemszögből megismerni ezeket.
Izgalmas, meghatározó döntések várnak rá, életét alaposan át kell értékelje, hogy újra tudja kezdeni. A cselekményszál történelmi hátterét az 1991-es a délszláv háború adja. Ezek az emberek sok mindenben másképp gondolkodnak, másféle érzelmek motiválják őket. Erről mi itt szerencsére elég keveset tudunk, de a háború lélekölő hatása érezhető a regény szereplői életében.
Bár a Mielőtt lemegy a nap című regény folytatása, de önállóan is jól olvasható, érthető a történet. Igazi mai életmese ez. Veszteségek, rossz döntések, csalódások, régi és új ismerősök felbukkanása színezi a cselekményt. Ezek határozzák meg, sodorják Marko életét az újrakezdés felé. Felbukkan Esma, egy régi szerelem is, ami megkönnyebbíti a döntéseket. Érzelmekkel átitatott családregény ez, ahol a remény viszi előre az eseményeket. Néha nehéz és fájó döntéseket kell hozzunk, hogy megtaláljuk az elveszett boldogságot.






ITT rendelhető a regény kedvezménnyel!

   

Pap Éva: 1969. április 6-án született Szegeden.
Kezdeti alkotóéveiben meghatározó volt az amatőr színjátszás és újságírás. 2019-től jelentek meg első publikációi, novellák a Pannon Tükör és Irodalmi jelen folyóiratokban.


2020-ban jelent meg első nagysikerű történelmi romantikus könyve az És újra felkel a nap, amely egy különös szerelmi háromszög történetét meséli el. A regényt 2021-ben egy újabb jugoszláv vonatkozású történet, a Mielőtt lemegy a nap követte. 2022-ben a szerző zsánert vált és megjelenik a Megbocsátás, amely mai kérdéseket boncolgat.








Álomgyár, Budapest, 2024
352 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635708697

Anyám tenyere

 

Kollár-Klemencz László: Anyám tenyere






                               

Sejtelmes és filozofikus, történelmi háttérrel bíró regény, ahol az ember természetközelisége áll a középpontban.

Maga a történet a középkorba nyúlik vissza, ami már ad egy izgalmas alaphangulatot. Az év egyik legjobb, legérdekesebb könyve eddig, ez a karácsonyra kapott regény. Élmény volt már kézbe venni is az igényes borítóval megjelent könyvet. Katartikus élmény olvasni, tele szépséges metaforákkal, látványos képekkel megelevenedő, lírikus leírásokkal. A nyelvezete, gondolatisága azonnal beszippantott. Tetszett ez a pilisi erdőségben, a Duna-kanyarban játszódó, mondákat, regéket idéző történet. Az élet értelmét megfejteni nehéz és egyszerű egyszerre. Létezni, élni a világban, örömöt találni, jó kapcsolatot ápolni az élet egyéb szereplőivel. Összhangban lenni önmagunkkal és a természettel, nagyon aktuális gondolat. Sajnos a történet ideje sem volt egy békés és idilli időszak. Vad és vadászok, keresztények és pogányok vívják harcaikat. A karakterek jól kidolgozottak, egyáltalán nem sablonosak. Vadászok, a király és emberei, favágók és szénégetők, pogányok és asszonyaik adját a hátteret.

Számomra a Rousseau-i gondolatot idézte, arra épült a szöveg, ami bennem is vágyként él régóta. "Vissza a természethez." Kifejezetten tetszett ez a természetközeliség a regényben.

Ami a valóságban tudom, kissé másképp működhet, de jó lenne néha elszakadni, elbújni, elmenekülni napjaink valóságától, magamra utalva létezni az erdő mélyén, csupán néhány állattal körülvéve. Ez a kapcsolat, ember és természet, állatok között meghatározó módon hatja át a regényt gondolatiságát. Aki picit is ismeri a szerző életét, hátterét nem lepődik meg ezen. A helyszínt vagy a ló motívumot is tekinthetjük önéletrajzi ihletésű elemnek. Kollár-Klemencz László most is, ahogyan korábbi könyveiben is különös tehetséggel ábrázolja az eseményeket és azok hatásait. A történet gondolatisága, katartikus hatása megható volt, bár a szöveg nem mindig adja könnyen magát. A regény képi világa, hangulata azonban elvarázsolt.

A regény központi figurája Pomuk, a családját elvesztett remete, aki a falutól elvonultan, az erdő mélyén egy barlangban él. Kibontakozik élete tragédiája, lelkében hordozott mély sebeinek eredete. Néha bemegy az emberek közé, de társasága csak egy szarvastehén és egy farkas. A másik szereplőnk a lováról leesett királylány lesz. Kettejük kapcsolata erős lelki szövetsége elgondolkodtató. Melankolikus hangulata rávezeti az olvasót, érdemes lassítani és figyelni az élet szépségeire, a természet varázsára. Élvezni ezt a földi létet, ami adatott nekünk. A természet nyugalmával és Isten keresésével szembeállított ember mindig megfogja a képzeletem. Honnan jön a lelki béke? A fák, lombok susogják a választ. A ma embere mennyire másabb, mint a középkori ember, aki ennyire kiszolgáltatott. A mai ember gyorsan elveszne, életképtelenebb lenne azt éreztem. Hiába kapcsolódna szorosan a természethez, sokkal tisztábban láttam az élet nehézségeit, ami a középkorban sem volt egyszerű próbatétel.

A regény stílusa jól passzolt a korhoz, misztikus, mesés, balladisztikus sejtelmessége meghatározó élményt ad az olvasónak. Igazán szerethető, ahogyan a szerző korábbi könyvei is. Érdemes nyitott szívvel és lélekkel olvasni. Kollár-Klemencz László leleményesen ötvözi regényíró klasszikusaink legnemesebb hagyományait a modern próza költői, elbeszélő módjával. Nagyon profi, megkapó regény, a nyelvezete, a narrációja is. Hamarosan újraolvasós az biztos.


A regény ITT rendelhető kedvezménnyel! 

     

Kollár-Klemencz László (Budapest, 1966. március 26. –) magyar tájrendező-kertépítő mérnök, filmrendező, forgatókönyvíró, énekes, dalszerző zenész. A Kistehén zenekar énekeseként, dalszerző szövegírójaként vált ismertté.

Megjelent kötetei a Magvetőnél: Miért távolodnak a dolgok?  (2015), A műanyag kerti székek élete (2018), Öreg banda (2021).

Fotó: Révai Sára 


Magvető, Budapest, 2024
228 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631444056

Leonora

 

Elena Poniatowska: Leonora

Leonora Carrington regényes élete







                                   

Leonora Carrington angol festő és szobrász, író, mesésen varázslatos és különleges, kissé szürreális élete kel életre a lapokon.

Végig jól átérezhető az az egyedi és különös varázslat, ami körülvette, nem véletlen lett a XX. század egyik legmeghatározóbb női alkotója. Leonorát már kisgyerekként is az a vágy hajtja, hogy értelmet adjon belső valóságának, elkülönülve a nagybetűs valóságtól, amelyet merev és sznob neveltetése elvárna tőle. Ebből számtalan probléma adódik, az apácák nevelési elvei sorra csődöt mondanak a fiatal lány esetében. Konkrétan nem tudják kezelni, mentális betegnek hiszik, pedig csak lázadó volt. Carrington művészete a későbbiekben gyakran ábrázol lovakat, ami már meghatározó volt gyerekkorában is számára.

"Én tudom, hogy ló vagyok, mami, belülről lónak érzem magam."

              

A saját belső világa komoly gondokat okozott életében már gyerekként is. Vad, betörhetetlen, nehezen kezelhető kancaként élte később is életét. Apja angol-ír származású jómódú textilgyáros, gyönyörű édesanyja szigorú katolikus, ír származású. Három fiútestvére van. Az életrajz igazi kalandregény, történelmi kordokumentum, cseppet sem a szokványos formában eleveníti fel a művész életét. Bizonyos értelemben a történet inkább a valóság természetéről szól.

A regény cselekménydús, és érzékletes, kronológiai sorrendben végigköveti a gazdag pályafutását, nem elhallgatva annak mélypontjait, zaklatott kitérőit. Az olvasó rögtön érzi, már a gyerekkor eseményeiből, hogy Leonora igazi vibráló egyéniség. Határozott, erős elképzeléseit nehéz kordában tartani, soha nem is próbál megfelelni a kor elvárásainak. Magánélete mellett természetesen a művészete kap nagy hangsúlyt a regényben. Leonora Carrington szabad, lázadó, korlátok nélküli, összetett nő volt, ami már a gyerekkorában is megmutatkozott.

    

A szerző Poniatowska végig viszi az olvasót Leonora  Crookhey Hallban töltött gyermekkorától a mexikóvárosi haláláig, ami 94 éves korában következett be. Hosszú és különleges életét látványos képekkel kelti életre. Leonorát kiváltságos, luxus életre szánták, de kreativitásának feláldozása árán. Mindössze 20 évesen úgy döntött, elhagyja otthonát, Párizsba megy festeni. Itt megismeri azt a férfit, aki megváltoztatta számára a világot. A német festő, Max Ernst lesz az, aki mély nyomot hagy életében nem csak a szerelem miatt. Ernst bevezette őt a szürrealizmus, a művészet, mint a létezés őszinte, brutális megnyilvánulásának világába. Több éven át saját világot teremtettek maguk körül, saját szabályaik szerint éltek, és nagy művészeti örökséget hagytak ránk. 

Novelláiban is jól érzékelhető egyéni gondolkodása, látásmódja, világhoz való viszonya. Nem árt elolvasni, megismerni ezeket is a kötet mellé kiegészítésképpen. A Leonora által megteremtett világ megismerése kihagyhatatlan a ma emberének.

A második világháború tragikus fordulópont Leonora életében – Ernstet letartóztatják és koncentrációs táborba küldik német származása miatt, művészetét a nácik "elfajzottnak" tartották. A nő beleőrül a veszteségbe. Annyira összetörik, hogy elmegyógyintézetbe kerül. Ez volt a másik fontos esemény, életének mélypontja. Be kell vallanom, hogy a regénynek ezt a részét élveztem a legkevésbé. Carrington életének az a szakasza, amely mind életében, mind munkájában fordulópontot jelent érthető és drámai. Poniatowska szándékait értem, de olvasni is nyomasztó ezen időszakról. A nő a kezelések, gyógyszerek bódulatában vegetál, ahonnan nehéz kitörnie. 

      

Leonora maga mondta, hogy "minden szerelem más" . Ez segít most is rajta. Érdekes információ, hogy a magyar származású fotós, Weisz Imre lesz életének további társa, gyermekei apja. A kötetben szinte minden meghatározó, fontos művészeti ág képviselője felbukkan. Sajnos, de nem meglepő módon családjával hullámzó kapcsolata van, csak édesanyja áll mellette. Mexikó ad megnyugvást neki, a második világháború elől kalandos módon ide menekül, ez segíti későbbi művészi kiteljesedését. Mexikóba sok európai művész menekült, menedéket keresve.

Poniatowska barátként jól ismerte Carrington színes, egyéni sorsát, és egy olyan történetet alkotott, amely jól nyomon követi és bemutatja elképzeléseit, feltárja egyéniségét. Megrázó milyen irreális lehet a valóság, az őrület, és hogy a művészet az, ahol a képzelet szabadon létezhet. Carrington harcos feministaként különösen fontosnak tartotta a női művészek szabadságát, önkifejezési módját, ami egy száműzött, különc művészcsoport esetében meghatározó. A regény cselekménye több évtizedet átölelő, országokon átívelve tárja elénk Leonora Carrington valóban mozgalmas, kivételesen kalandos és egyéni sorsát. Carrington végig lázadó, határokat feszegető regényes élete során a kreatív tehetsége és különös, de nőies látásmódja, érzelmei erős hatást hagytak az utókornak is.





















&, 2024


498 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156402394 · Fordította: Greilinger Szonja

A ​Rejtvénykészítők Társasága

 

Samuel Burr: A ​Rejtvénykészítők Társasága




       

Amikor kézbe vettem a könyvet olvasni, már sejtettem, különleges történet bújik meg a lapokon. A borító egyedi kivitele jól illik a történethez, sokat sejtető. Aki egy kedves, szívmelengető történetre vágyik, megtalálta. Ha valaki szereti a rejtvényeket, feladványokat egészen biztos jó könyvet választott.



Mondanom sem kell, imádtam a történetet az elejétől a végéig. Zseniális volt a felépítése, eredeti az alapötlet. Az élet nagy kérdései mellé egy reményteli, kedves történetet kaptam. Az inditás is jó, a cselekmény főleg hőseink, Clayton és Pippa szemszögéből szól, és a múlt és a jelen között mozog. Clayton a jelenben meséli el a történetet. Pippa elvesztésével foglalkozik, és megpróbálja összeszedni az összes nyomot, amit Pippa hagyott neki, hogy megtudja, ki ő. Bár Clayton talált csecsemő, és Pippa nevelte fel szeretetteljes környezetben, mindig is hiányzott belőle egy darab, mert soha nem tudta, kik a szülei, vagy miért hagyták el. Titok, amely végigkísérte és rányomta életére a bélyegét.

Remélte, hogy Pippa egy napon elmondja neki, mikor még élt, de ehelyett stílusosan egy rejtvény formájában hagyta meg neki a választ. A múltban megtudjuk, hogyan alapította Pippa a rejtvénykészítők közösségét, és hogyan alakult a tagok élete. Mindenki cipel valamiféle keresztet, ami nehezíti életüket. A kedvenc részeim a történetben határozottan a múltbeli elbeszélések és az, hogy kicsit többet megtudjak Pippáról, aki egy rátermett, ügyes nő. A történet azzal kezdődött, hogy Pippa felfedezte Clayton babát, majd az olvasó lehetőséget kap arra, hogy jobban megismerje Claytont és Pippát is. 

              

Ötletes volt, tetszett a sztori koncepciója, vagyis Claytonnak egy rejtvényt adtak, ami minden kérdésére választ ad. Mint aki szereti a rejtvényeket, azon kaptam magam, hogy megpróbálom kitalálni a feladványokat. Gazdag érzelmekben és intrikákban is a cselekmény, nagyon életszerű. 


Mindig kíváncsivá teszi az olvasót egy történet, amely úgy kezdődik, hogy egy kisbabát találnak a bejárat előtt, esetünkben egy kalapdobozban. Ilyen meglepően indul ez a kaland, amikor Pippa Allsbrook egy gyönyörű kisfiúra lel a dobozban. A sorszerű pillanatban úgy dönt, hogy ők fogják felnevelni a kisfiút. Többen élnek ugyanis abban a házban, egy egész Társaság, sok érdekes ember, akik mellett valódi élmény gyereknek lenni.
A következő oldalakon már 25 évvel később,  éppen Pippa temetésén folytatódik a történet, és egy igazi rejtvényfejtés veszi kezdetét. Az a bizonyos Társaság , melynek tagjai a házban éltek és tevékenykedtek a Rejtvényfejtők Társasága volt, akiktől nem áll távol egy kis rébusz feladása. A kisfiú, aki immáron felnőtt, Clayton Stumper származása megfejtetlen titok marad mindeddig. Clay igen aggódik, hogy Pippa halálával már sosem derül fény származására. Ez sokat segítene neki lelkileg, megtalálja önmagát, helyét az életben.
Azonban úgy tűnik, hogy szeretett nevelőanyja halálában sem hagyta magára, utalásokat, rejtvényeket eszelt ki, melyeket megfejtve szépen lassan eljut a megoldásig, ki is ő, és hogyan, miért került abba a bizonyos kalapdobozba az ajtó elé. Természetesen mindenre választ kapunk a regény végére, Clayton élete révbe ér. 

       

Egy jó könyv mindig egy jó ötletből születik, és itt végig igazán zseniális elgondolással van dolgunk, amit remekül sikerült kiviteleznie az elsőkönyves szerzőnek. Clayton igyekszik a feladványok végére járni, így ismerkedünk meg a ház jelenlegi, többnyire már idős lakóival. Ők igazán nagyszerű, színes emberek, éles elmével, hiszen kiváló tagjai a Rejtvénykészítők Társaságának, ahol mindenki másban jeleskedik.

Van aki útvesztőket, labirintusokat épít, van aki a szudoku megszállottja, más puzzle-t fest vagy logikai fejtörőket eszel ki. Ebből élnek, és élvezik kis közösségük összetartó erejét. Miközben a jelenben bolyongunk, ízelítőt is kapunk a ház és a Társaság múltjából is, ami éppolyan érdekes és izgalmas mint napjainkban. Megható pillanatoknak lehetünk tanúi, ahogy ezek az emberek találkoznak, barátkoznak, szeretnek és elmerülnek szenvedélyükben. 

Haladunk a múltban és jelenben egyaránt, megismerjük és megszeretjük őket, a fiatal embereket szívünkben összekötjük idős énjükkel. Nagyszerű párhuzam ez a regényben, miközben Clayyel izgulunk, kiderül-e születésének titka. Azonban úgy tűnik nem csak ez az egyetlen rejtély van a képben. Ennél nagyobb feladat megismerni önmagunkat, kifürkészni saját titkainkat, identitásunkat, melyeket még magunknak sem vallunk be.
Igazi kaland ez a történet az élet fordulatairól, tökéletes kikapcsolódás és utazás a rejtvények és az emberek világába. Bátran vágjuk bele, többet tudunk meg róluk és magunkról mint hinnénk, hasznunkra válnak az oldalak, és meglepően jól fogunk szórakozni .



Kedvezménnyel ITT vásárolható meg a regény, akár e-könyvben is! 



















General Press, Budapest, 2024
408 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634528968 · Fordította: Schmidt Jolán

Egy ​fiúról

 

Nick Hornby: Egy ​fiúról




                                              

Milyen meglepő, sok életbölcsességet hordoz ez a szórakoztató, laza történet. Anno, mikor láttam a könyvből készült filmet, megfogadtam, ezt könyvben is el kell olvassam, meg kell ismernem Nick Hornby világát. Néhány könyvét olvastam is az évek alatt, de ez csak most került sorra. Mára a filmből annyi maradt, jó volt, és Hugh Grant ötletes módon csajozik benne...

Határozottan tetszett, jó olvasmányélmény lett az Egy fiúról, ami visszaröpített a kilencvenes évekbe. A történet 1993-ban játszódik, ami fontos a zenei utalások miatt is.

A két főszereplőnk: Will Freeman, a 36 éves agglegény és Marcus Brewer, a kissé antiszociális, naiv, őszinte12 éves fiú, akit édesanyja egyedül nevel. Meglepően tanulságos történet családról, illetve annak hiányáról, az emberi kapcsolatokról, hogy milyen különcnek lenni gyerekként és felnőttként. Ahogy Will és Marcus kapcsolata kibontakozik, érezhető, mindkettejüknek szüksége van a másikra. Marcus apafigurát keres, meglepően bölcs gondolkodású, korához képest komoly gyerek, aki átlátja az élet összefüggéseit, ha nem is tudja mindig kezelni. Édesanyja Fiona, már nehéz eset, túl fiatalon lett édesanya, maradt egyedül fiával.  

                                    

Hornby leír néhány nehéz élethelyzetet és nem bagatellizálja el ezeket a problémákat. Hornby érzékletes és bölcs, de nem tetszeleg a megmondóember szerepében. Az anya öngyilkossági kísérlete, a depresszió és az érzelmi éretlensége a szülői szerepre súlyos témák. Willnek az egyedülálló anyákkal való randevúzási terve más szemszögből jó ötlet, ami számtalan vicces helyzetet is eredményez. Hornby egy olyan témát mutat be, amely jól jellemzi az adott korszakot és azt a generációt.

Will 36 évesen éli a gondtalan, egyedülálló, kissé gyermeklelkű, örök bohém férfiak életét. Az apja által írt híres karácsonyi dalból származó jogdíjakból él. Willnek nem kell aggódnia a pénz és a munka miatt, és az életét nagyrészt felelősségek és kötelezettségek nélkül éli. Will belép egy egyedülálló szülők csoportjába, zseniális módon igyekszik társat keresni. Ehhez még kitalál egy volt feleséget és egy kétéves fiút is magának... Gondolhatjuk, nincs nehéz dolga férfiként a sok magányos anyuka között, terve jól működik. Amikor Will találkozik Fionával és 12 éves fiával, Marcusszal. Gyorsan kialakul a közös nevező Will és a Marcus között, ami barátság formájában teljesedik ki. Ismerős, átélhető élethelyzetek jelennek meg, amit a kilencvenes évek film és zenei világa tesz teljessé. A cím is tökéletes áthallás, hiszen a Nirvana és Kurt Cobain jelentős szereplő a történésekben. Hornby írása őszinte, néhol megmosolyogtat, mégis van ahol mélyre megy a történet.

         

Will ügyesen bátorítja Marcust, Grant tökéletes választás volt a filmben. Megtanítja neki, hogyan legyen a suliban menő, milyen cipőt vegyen fel, milyen frizurája legyen, mit nézzen a filmek közül, milyen zenékre figyeljen. Will akaratlanul is a szárnyai alá veszi a fiút, és kapcsolatuk során mindketten sokat tanulnak egymástól, és magáról az életről is. Könnyed köntösbe bújtatott dráma egy kis romantikával és iróniával fűszerezve. Jó volt látni Marcus és Will kapcsolatának fejlődését, hiszen ez a barátság végső soron megváltoztatja Will és Marcus életét, és segít mindkettőjüknek felnőni.

Egy nagyon szórakoztató könyv, hangulatában is jól hozza azokat az éveket. Horbny könnyedén, olvasmányosan ír, regénye tele van száraz humorral és utalások a korszakra. Egyébként Hornby több regénye filmre került, ezt a filmet újranézve egészen más befejezése van, mint a regénynek. Ezért is érdemes elolvasni, megismerni ezt a tartalmas könyvet, ami az emberi kapcsolatokról mesél. Jó szívvel ajánlom, hamarosan újra a boltokba kerül.




A regény február 18-tól újra a boltokban, ITT előrendelhető!










                  

Nick Hornby (Redhill, Egyesült Királyság, 1957. április 17. –) angol regényíró és kritikus.

Maidenheadben nőtt fel, itt is végezte a gimnáziumot, majd a Jesus College-ba járt egyetemre Cambridge-ben. Legismertebb regényei a Pop, csajok satöbbi (High Fidelity), az Egy fiúról (About a Boy) és a Fociláz  (Fever Pitch). Művei többnyire a zenéről, a sportokról, az emberi kapcsolatokról és természetről, valamint a fiatalságról szólnak. Hornby Hosszú út lefelé című regénye 2005-ben jelent meg, és jelölve volt a Whitbread Novel díjra.






Helikon, Budapest, 2025
344 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636202019 · Fordította: M. Nagy Miklós

 Megjelenés időpontja: 2025. február 18.