Zuhatag

 

Liza Marklund: Zuhatag







                        

A Zuhatag történetével lezárult a a sarkköri kisvároskában játszódó trilógia. Sajnos nem lettünk jóban, számomra a sorozat egy folyamatos hanyatlás. Az első rész a Fagypont volt a csúcs, a második a Lápvidék egy kémregény és családregény keveréke, messze nem skandi krimi volt. Ahogyan sajnos a Zuhatag is ezt a vonalat viszi tovább. Ez egy elég kiszámítható, epikus családi krónika, amelynek középpontjában Wiking Stormberg rendőrfőnök és családja áll. 

Tény, hogy a helyszín, a vadregényes táj, a folyó és a Kallmyren láp jó háttér, szintén fontos elem, ahogyan maga Stormberg rendőrfőnök is nagy jelentőséggel bír a cselekmény szempontjából. Kronológiailag sokat ugrál ide-oda, és ez zavaró sok esetben. Nagyon messziről kezdi a történéseket kibontani, egészen Wiking édesanyja gyerekkoráig megyünk vissza, ami bár számít némileg, de tök érdektelen: mikor, hogyan tanult meg olvasni, írni, kik és milyen körülmények között nevelték fel, mikor látott először nylon harisnyát és hasonlók. Amúgy az asszony éppen elhunyt, a temetése okán megyünk vissza a múltba, ami, hogy legyen némi izgalom sötét titkot rejt. Wikig élete kissé felborul, újra kell értelmezze az életét. Amikor a már kamaszlány Katrin nylon harisnyája egy téli éjszakán elszakad, az élete alaposan megváltozik... Időnként érdekes volt olvasni ezeket a betéteket, különösen az akkori svéd társadalomról, a nők szerepéről, megítéléséről. Ám ez nem krimi, főleg nem skandináv. Inkább egy szövevényes családregény, ahol mélyen hallgat mindenki, nem beszélik ki a tragédiákat. Furcsa. Ahogyan az is, ahogyan Wiking vagy az apja rendőrként viselkedik több esetben. Nem kell feltétlen elolvasni a trilógia első két könyvét ahhoz, hogy követni tudjuk a folytatást. 


A rutinos krimiolvasó kedélyeit a lápból felbukkanó holttest borzolhatja, némi északi legendával meghintve. Nyomozás szinte nincs, ez a vonal csak ott van, a család múltján van hangsúly, azt olvashatjuk... úgy 70-80 oldal után azonnal összerakhatja a történet lényegét az olvasó, nagy titkok nincsenek. Utána már csak sodródunk az eseményekkel, az apró részletek kerülnek a helyükre. Érdekesebb a felvillanó háttér, a keresztmetszet a svéd társadalomról. A meleg szál kifejezetten csak kellék, trendi elem. Az emberek életéről, gondolkodásáról kéne szóljon, de senki nem foglalkozik vele. Számomra ez a "krimi" a csalódás kategória. Mondjuk a Lápvidék után nem fűztem vérmes reményeket hozzá. Igazából sok valóban jó skandi került már a kezembe, Liza lehet kiváló újságíró, olvasmányos amit ír, de mint krimiszerző... nekem kevés. 

Pszichológiai betekintést is kapunk a szereplők lelkivilágába, ami érdekes lehet, segíthet az északi emberek megértéséhez. A párbeszédek sok esetben semmitmondóan unalmasak... a hagyaték és temetés körüli huzavona tölti ki a lapokat, Wiking betegsége mellett. Liza Marklund krimije inkább a bűn emberi, lelki oldalát igyekszik bemutatni, nem adrenalinbomba egyik sem. A laza szálak lassan összekapcsolódnak, és kapunk egy idilli lezárást.




ITT rendelhető kedvezménnyel a könyv.




     

Liza Marklund (1962) svéd író, újságíró. Elsősorban krimiíróként ismert, első krimije, a Sprängaren-nel (1995) jelentkezett, amely abban az évben elnyerte a svéd Deckarakademien-díjat, és ugyanettől az évtől főállású író. Előtte tizenöt évig volt újságíró, többek között a svéd tévében. Az UNICEF jószolgálati nagykövete. Regényeit több mint 40 nyelven olvashatjuk.


Fotó: Stefan Mattsson

Animus, Budapest, 2025
320 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636146603 · Fordította: Végh Viktória

Vad ​lovak

 

Cormac McCarthy: Vad ​lovak

(Határvidék-trilógia 1.)





                                           

McCarthy 1992-es regénye, a Határvidék-trilógia kezdete. Az egyik legtehetségesebb írónk egyik legjobb műve szerintem. McCarthy csodálatosan ír; gyönyörű tájképfestés és szikár párbeszédek keltik életre a történetet. Érdemes elolvasni, az erős hangulat azonnal megfog, a zseniális leírásokban gyönyörű képek és fontos gondolatok bújnak meg. Vitt magával, besszippantott ez a vadnyugati érzés.

McCarthy prózája karcsú és izmos, Hemingway lecsupaszított nyelvezetére emlékeztet. A fordítás is szikár, száraz, ami illik a sztorihoz. Az idilli környezetben utazó fiatalemberek kalandja egyszerűen és világosan van megírva, egy misztikus küldetést, egy felnövéstörténetet idéz. Kedveltem John Grady remek karakterét, gondolatai, érzelmei sokat elárulnak róla, belső világa megnyílik előttünk.

A cselekmény meglehetősen egyszerű: két fiatalember útra kel. A tizenhat éves John Grady Cole és barátja, Lacey Rawlins útját ismerjük meg. A könyv elején Texasban élnek, négy évvel a második világháború vége után. Cole nagyapja meghalt, és a nagyapa ranchát eladták. Mivel semmi különös nem tartja vissza Cole-t, úgy dönt, hogy délre utazik, irány Mexikó, ahová Rawlins-t is magával viszi.

Cormac McCarthy National Book Award díjas regénye hihetetlenül erős atmoszférát teremt.

A Vad lovak az élet brutalitását és szépségét ötvözi egy lenyűgöző regényben, amely levetkőzi az amerikai Nyugat mítoszait, miközben a régi világ fokozatosan átadja helyét az újnak. A 16 éves John Grady Cole tulajdonképpen még gyerek, de valójában már rég nem az. Az élet kezelésbe, edzésbe vette: „olyan, mint egy férfi, aki valaminek a végére ér”. Ráébred, hogy az élet kegyetlen és igazságtalan. Kissé kétségbeesett, hogy családja eladta a családi farmot, barátjával, Lacey Rawlingsszal Mexikóba utazik. Útjuk során számtalan kaland részesei lehetünk mi magunk is, mintha ott lovagolnánk velük, vagy ülnénk az esti tábortűznél. Tetszett, ahogy a két fiú a világ dolgait átbeszéli, Isten és az élet adta sajátos helyzetekről alkotott gondolataik megjelennek előttünk. A szerelem pedig mint valami oldószer a történetben. Grady az út alatt gyerekből felnőtté válik.

Igazán férfias regény, szívünkben a cowboy mítosz kalandjai és hősiessége dereng. De vajon útjuk során megtalálták a paradicsomot, vagy a pokolba kerülnek? McCarthy jellegzetes prózában meséli el, egy fenyegető, de varázslatos tájban, amely gyakorlatilag önálló szereplőként működik. A hangulata, a nyelvezete, a történet pazar, képi világa szemléletes. Érdemes elolvasni, nem is tudom miért vártam vele ennyi sok évet én magam is. Legalább tíz éve várt olvasásra a polcomon. Élmény volt, nagyon tetszett, alig várom hogy olvassam a trilógia további részeit!

Természetesen vad lovak is bőven akadnak, John mestere a lóidomításnak. Ember és állat kapcsolata megható, mélyértelmű ezen a fantasztikus utazáson. A vad lovak patáinak ütemes dobogása ritmust ad a regénynek. Cole és Rawlins átlépik a mexikói határt, cowboyként munkát találnak. A megpróbáltatások alaposan megedzik a fiúkat. Útközben találkoznak egy másik fiatalemberrel, Jimmy Blevinsszel, akinek van egy lova és egy fegyvere, amelyek adnak még néhány kalandos mozzanatot a történethez. Túl sokat nem árulnék el, elég annyi, hogy a trió szerelemre és bajra is talál, míg végül meg kell próbálniuk visszatérni Texasba. McCarthy ismét nagyot alkotott, afféle "alapdarab" ez a regénye is.




Kedvezménnyel  ITT  rendelhető a regény, akár Ekönyvben is!



   

Cormac McCarthy (1933−2023) regény-, színdarab- és filmíró, megkerülhetetlen kortárs klasszikus volt, Thomas Pynchon és Don DeLillo mellett az amerikai regény műfajának 20. század végi megújítója. Műveiért a legjelentősebb elismerésekben, többek között Faulkner-díjban és Nemzeti Könyvdíjban részesült. Szerzőfotó © Beowful Sheehan





Jelenkor, Budapest, 2019
322 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636767709 · Fordította: Szentgyörgyi József

Gyilkosság ​kilátással

 

Nicola Whyte: Gyilkosság ​kilátással




                      

A cosy krimi a műfaj "leágazása", nem mondom, hogy a kedvencem, még barátkozom, ismerkedem vele. Néhány jól sikerült kötet már akadt a kezembe, Nicola Whyte bemutatkozó könyvét is ide sorolom.

A történetet a három főszereplő szemszögéből ismerjük meg. Először is, egy különc, idős hölgy, a 82 éves Celeste Van Duren, a Marchfield Square gazdag tulajdonosa, aki az ablakából figyeli az összes bérlőjét. Azonnal megkedveltem az idős hölgyet, remek karakter. Unalmas napjait mivel mással töltené, mint csendben kémlelheti szomszédait és bérlőit egy távcsővel... a lakók jövés-menése mint egy film kel életre előttünk. Az elbeszélés lendületes tempóban halad, rövid fejezetekkel olvasmányosan.

Aztán ott van Audrey, az okos és kissé titokzatos múlttal rendelkező, de barátságos szomszéd, akit mindenki szeret. Ő az, aki minden pénteken takarítja Celeste lakását. Egy lakásban lakik egy ügyvéddel, akivel az egyetemen ismerkedett meg. Végül a kissé antiszociális, mogorva Lewis, a krimiíró, akinek van ugyan egy bestseller regénye, de van két sikertelen folytatása is... amelyek miatt kénytelen volt elfogadni egy olyan munkát, amit nem szeret. A férfi nem kicsit fusztrált, utálja a munkáját, utálja az életét, és Audrey-t sem igazán kedveli eleinte. Mindeközben szabadidejét Lewis egy új könyv megírásával tölti. Ők lesznek a kissé botcsinálta nyomozók, Celeste felkérésére. Ugyanis az egyik lakó, Richard Glead gyilkosság áldozata lesz, már rögtön az első fejezetben. Belecsapunk az események közepébe. Ez felkavarja a csendes hétköznapokat, nem várt hatással bír a lakók életére. Nicola Whyte első regényében egy remekül elszigetelt világot teremt a ház lakóinak életében.

Audrey és Lewis annyira különböznek egymástól, amennyire csak lehet. Ebből adódik jó néhány mókás pillanat, de ahogy a történet lassan kibontakozik, fokozatosan összecsiszolódnak, megtanulnak hatékonyan együttműködni. Ami tetszett ebben a történetben, az éppen Audrey és Lewis karaktere, valamint számos más szereplők közötti interakció. Vannak olyan fejlemények, amelyekre nem számítunk, és néhány igazi meglepetés, a történet nem tudta végig fenntartani az érdeklődésemet bizonyos helyeken túlírtnak éreztem. Kicsit lehetne feszesebb. Az is tetszett, ahogyan Whyte nyomokat szór szét a történetben a figyelmes olvasónak. Teszi ezt anélkül, hogy a megoldást nyilvánvalóvá tenné. 

     

A Marchfield tér a történet középpontja, fontos elem, szinte egy szereplő a helyszín is. Az eligazodásban segít a kötet elején található rajz, ki hol lakik. Színes szereplőgárda lakik ebben a lakótömbben Londonban, Whyte egyedi karaktereket teremt, sok szereplőt mozgat.

Lassanként kiderülnek az apró titkok, mi van a mézes-mázas mosolyok mögött. Látszat és valóság találkozik a krimiben. Akad bőven rejtély, fura nyomok és különc karakterek, ködös londoni utcák, árnyékos régiségboltok, bosszús rendőrök, akik nincsenek a helyzet magaslatán. És felbukkan egy különös kutyasétáltató, aki az események egyik fontos alakja lesz. Helyzetkomikummal alaposan meghintett, már-már vidám, mégis hagyományos sztorit kapunk. Miközben amatőr nyomozóink nyomokat keresnek, felfedezik, hogy mindenkinek van rejtegetnivalója. A gyilkos a házban van, vagy kintről jött? Közben az áldozatok száma is változik. Audrey-nak és Lewisnek meg kell találniuk a módját, hogy együttműködjenek, ha meg akarják találni a gyilkost. Feltéve persze, hogy csak egy van...lebilincselő és néhol kifejezetten meglepő olvasmányt nyújt, amely egészen a végéig találgatásra készteti az olvasót. Még a végére is marad meglepetés. Sőt, mintha ott lapulna a folytatás lehetősége is a lezárásban. 

Igazi cosy krimi, játékos, hangulatos, de legfőképpen szórakoztató, tökéletes lehet minden Agatha Christie, vagy éppen Richard Osman rajongónak.




Kedvezménnyel ITT rendelhető a könyv, akár E-könyvként is!


















Agave Könyvek, Budapest, 2025
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635984121 · Fordította: Sárpátki Ádám

Halál ​Caprin

 

Anders de la Motte – Anette de la Motte: Halál ​Caprin



                                  

"Olaszországban a menny és a pokol egymás szomszédai."






Vártam már a szerző új regényének megjelenését, eddig minden magyarul kiadott művét olvastam. Különösen érdekesnek ígérkezett, hiszen a sötét, komor skandináv krimik után egy cosy krimit kapunk. Anders új terepre merészkedett, amibe most az egyébként olasz származású felesége, Anette is betársult.



     

A könyv olvasása izgalmas kaland lett, bevallom picit tartottam tőle, de egyáltalán nem bántam meg. Anders alkotott már szerzőtárssal, (Österleni gyilkosságok) de ez a történet témáját tekintve is új szín az írói palettáján. Az eddig sem volt kétséges, mennyire profi író! Ezt ezzel a krimivel is bizonyította. Nem véletlen, hogy az egyik kedvenc skandináv szerzőm.
Érdekes számvetésre késztetett, mikor letettem a könyvet. Idén eddig 27 krimit olvastam, aki ismer, tudja ez a zsáner az egyik kedvencem. Nos, igazán jó, kiemelkedő krimi ebből 4 volt... ebből egy hazai szerző munkája. A többi, jó, egészen jó vagy a feledhető kategória. Ezért is lepett meg, hogy ötödiknek éppen egy cosy krimi került az év kedvencei közé.

Nem mélyednék bele nagyon a sztoriba, tessék elolvasni, érdemes! Valóban profi az, amit a de la Motte házaspár alkotott. Egy ügyes kezdés, (rögtön megtalálják az áldozatot, de fogalmunk sincs még arról sem, férfi vagy nő) ezen lehet izgulni, mire a szereplők és hátterük bemutatásra kerül és kiderül, ki is az. A profizmushoz még annyit: több jelölt is akad, aki mint lehetséges áldozat felbukkan a sztoriban, ami a humort sem nélkülözi! Időben visszaugrunk pár napot a turistacsoport megérkezéséhez Caprira. Adott egy csodás, idilli helyszín, egy zárt sziget, és a jól felépített történet végig működik, szórakoztat, leköti az olvasót. A feszültség és az izgalom, a szereplők közötti dinamika, és a rejtély maga tökéletes, amire Agatha Christie is bólintana! Ügyes! Semmi felesleges kitérő, gördülékeny szöveg, számtalan érdekesség a helyszínről, ami jól eltalált arányban jelenik meg. Nagyon tetszett a kígyó motívum, ami az édenkertben és a borítón is megjelenik. Az egész társaság színes és különleges figurákból áll össze, természetesen mindenkinek vannak titkai, tökéletes karakterrajzokat kapunk az ételek, italok, mediterrán hangulat és a történelem mellé.


Amikor kiderül ki is az áldozat, rögtön adódik több tettes-jelölt. Lassan kiderül, többeknek lett volna oka és lehetősége a gyilkosságra. Mert az azért egy percig nem kérdéses, hogy nem baleset történt. Valóban a legjobb Christie-recept szerint működik a krimi, ahol a két főhős, amatőr nyomozó is kedves figura. Az egymásra találásuk lassan, de biztosan alakul, egyféle gyászfeldolgozás tanúi lehetünk Hugo és Lara esetében. A többi mellékszereplő is egyedi, különc figura. Mindehhez Capri íze, illata, történelme és a Földközi tenger azúrkék vize ad remek hátteret.


Szívből ajánlom minden krimikedvelőnek, különösen akik Agatha Chritie történeteit is kedvelik. Rendkívüli módon jó lenne, ha sok mai, agyonfuttatott-reklámozott krimiszerző nő is elolvasná, hiszen tanulni mindig lehet. A tálalás, felépítés, nyelvezet, az arányok, maga a kivitelezés, szóval az egész krimi tökéletesen működik, pedig "csak" egy cosyt olvashatunk. Ez valóban tisztelgő főhajtás a krimi királynője előtt, szerintem ez tetszene Agatha néninek is.
Ezek után természetesen kíváncsian várom hőseink újabb kalandját Amalfiban.




Kedvezménnyel, akár Ekönyvben is ITT rendelhető ez a remek krimi!




    

Anders de la Motte (1971. június 19.)

Első regénye 2010-ben jelent meg, amely megnyerte a Svéd Krimi Akadémia "Első Könyvdíját, 2015-ben övé lett a legjobb svéd krimi díja. Egykor rendőr volt, majd dolgozott nemzetközi biztonsági tanácsadóként is. Évszakok krimisorozata nagy siker, több milliós példányszában kelt el, ahogyan az írótársával, Mans Nilssonnal alkotott Österlandi gyilkosságok két része is sikeresnek mondható.

Anette de la Motte: (1970) nyelvtanár és tantervíró. Ez az első közös könyvük, ahol háttérnek az olasz gasztronómia, és kultúra is szerepet kap. 










General Press, Budapest, 2025
368 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786151040324 · Fordította: Tordai Éva

Az ​esőpiac

 

You Yeong-Gwang: Az ​esőpiac




                                           

Az idei könyvhét egyik legmenőbb slágere volt ez a könyv, és azóta is népszerű. Mivel számomra 

a távol-kelet világa izgalmas és eredeti kalandokat kínál, rögtön lecsaptam rá. A gyönyörű borító és a fülszöveg egy mesébe illő történetet rejt. Annak ellenére, hogy a vége kiszámítható, egy magával ragadó, kedves mai modern mesét olvashattam.

Bizonyára mindenki ábrándozott már arról, mi lenne, ha megváltoztathatná életét? A keserű csalódásokat, téves döntéseket lecserélhetné egy új életre, amire vágyik, ami boldoggá teszi. Ez a szívmelengető történet sok mindenre ráébresztheti az olvasót. A szomszéd kertje...ugyebár.

Kim Serin egyszerű, hétköznapi lány, aki egy másfajta életre vágyik. Tart a jövőtől, ismeri a magányt, szegénységet. Tesz egy próbát, megírja életének rossz pillanatait, és a kiválasztottak közé kerül. Már ezt csodának éli meg. Meghívót kap, az esős évszak első napján beléphet az Esőpiacra, ahol a fájdalmakért cserébe személyre szabott boldogságot kínálnak. Ez a regény, amely egy csipetnyi fantasyvel fűszerezett, kedves tanmesére emlékeztet, egy szegény fiatal lány boldogságkeresését írja le. Nem válik szirupossá, a valóság talaján maradunk. 


Egy különleges, varázslatos világba érkezik, ahol bármi megtörténhet. Ezen a mágikus helyen lecserélheted életedet egy másikra, amire vágysz. Jól hangzik, ugye? De valóban erre vágysz? Bőven ad gondolkodnivalót ez a csodaszép kivitelű könyv, amely a borítóval és címével egyaránt felkelti a figyelmet. Már az első oldalak után magába szippant minket, és nem is akarjuk, hogy elengedjen. Nincsenek nagy fordulatok, csak egyszerű, letisztult életbölcsességek, tapasztalatok.

Hiszen ki ne álmodna arról ami Serinnel történik? Ő egy fiatal lány, aki nehéznek érzi a sorsát, ezért az Esőpiactól azt reméli, hogy mostani életét sikerül egy másikra, egy vágyottra cserélni. Ahol minden szép, kerek és boldog. Hamar kiderül számára, hogy nem is olyan egyszerű kitalálni, mit is szeretne cserébe. A piacon mágikus lények, afféle koboldok segítik, a Dokaebbik, szinte egytől egyik szerethető, bohókás szerzetek, de a segítség mikéntje maradjon titok. Serin sodródik az árral, próbálja megfejteni az eseményeket maga körül, és rájönni ő maga mire is vágyik ebben a színes világban. Kísérőül szegődik mellé Ishha a cica, aki elég félelmetes étvággyal rendelkezik, de mindent tud amit egy mágikus macskának tudnia kell.

     

Vajon valóban jól járunk, ha minden vágyunk beteljesül? Talán a Sors nem véletlenül rendezi úgy az életünket ahogy. Hiába vágyja a kisgyermek a holdat, nem tud vele mit kezdeni, ha kézbe kapja. Serin lassan megérti, hogy a boldogság akár karnyújtásnyira lehet anélkül, hogy észrevenné.

Azt hiszem, hogy a legfontosabb tanulság, hogy a saját jelenlegi életünkből próbáljuk kihozni a legtöbbet, megtalálni azt, ami boldoggá tesz. Bízzunk önmagunkban, ne adjuk fel. Mindezek a gondolatok úgy fogalmazódnak meg bennünk, hogy közben egy bájos, varázslatosan játékos történetet olvashatunk, Serin gondolatain keresztül látunk, érzünk, vívódunk. Varázsbirodalomban kalandozunk, drukkolunk minden szerethető figurának és természetesen főhősünknek, ennek a bátor, okos kislánynak. A regény a boldogság kereséséről, barátságról, szeretetről, emberségről mesél.

Ajánlanám a szülőknek, hogy bátran adják a kamaszok kezébe, akik éppen elindulnak az élet rögös útjain. Bárki más is megtalálhatja benne azt a kérdést vagy választ, ami segíthet máshogy látni az életet, felfedezni benne az apró örömöket. Egy nagyon pozitív üzenettel zárul a könyv. Vedd kézbe, merülj bele, engedd át magad a varázslatnak.




Kedvezménnyel ITT rendelhető a kötet!



               

You Yeong-Gwang 1984-ben született Koreában. Ételfutárként dolgozott, és közben írta meg könyvét, amelyből nemzetközi bestseller lett. Minden olvasójának azt kívánja, hogy a maga módján találjon rá a boldogságra, ahogyan ő is rátalált, miközben ezt a történetet írta.

Eredeti megjelenés éve 2023



XXI. Század, Budapest, 2025
240 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635685967 · Fordította: Borbély Judit Bernadett

Bretagne-i ​büszkeség

 

Jean-Luc Bannalec: Bretagne-i ​büszkeség
(Dupin felügyelő 4.)






                                          

Ez már a negyedik kötet Jean-Luc Bannalec sorozatában, ahol Dupin felügyelő nyomoz. A fickó alapvetően kedvelhető figura, különc, fura szokásaival igazi egyéniség. Kávéfüggősége és az ételek utáni vágya jó ok a kulináris háttér bemutatására. Bretagne egyedisége, kulturális és történelmi háttere, ízei, hagyományai erős szerepet kapnak minden történetben.


Dupin felügyelő negyedik esete is érdekes, ezúttal is Bretagne-ba kalauzolja az olvasót.
A kiöregedett színésznő, Madame Bandol egy férfi holttestet lát a parkolóban a napi kutyasétáltatása során. Ám amikor a rendőrség megérkezik, a holttest eltűnt. Csak Dupin hisz az egykori színésznőnek – kollégái és a prefektus erősen kételkednek a színésznő vallomásában. Akkor hiszik el ezt, amikor másnap valóban egy holttestet találnak. Lehet, hogy ez a halott férfi a parkolóból? Vagy valaki más? Két idegen férfi, egy eltűnt autó és egy holttest.


Mivel Kadeget nyomozót homoklopással gyanúsítják, Dupin más kollégákkal, köztük egy kiejthetetlen breton nevű, ügyes nyomkövetővel és egy kedves és megbízható rendőrnővel, Magalie Melennel nyomoz. Az ügy lassan bontakozik ki, képbe kerül egy régi bankrablás, az összefüggések azonban elég meglepőek.


A szerző részletesen leírja a környéket és a bretonok mentalitását, ahogy már az előző kötetekben is, így az olvasó úgy érzi, mintha sok helyen ott lenne. Erénye még a sztorinak a humora. Az osztrigatenyésztés, amelyben a könyv számos szereplője részt vesz, szintén részletesen bemutatásra kerül. Talán már túl részletesen is, néha azt éreztem az osztriga tenyésztők kézikönyvét olvasom, nem egy krimit. Kissé az arányok eltolódtak, maga az ügy háttérbe szorul. Oldalakon át olvashatjuk a résztvevők magyarázatait az osztrigatenyésztésről és a kelta legendákról, hangulatos tájleírásokat mesélnek el, és a jelenlegi ismereteket újra és újra összefoglalják.
Valóban érdekes az, hogyan élnek, gondolkodnak az ottani emberek. A szokásaik, a Bretagne-i büszkeségük érthető, találó a cím, csak eltúlzott a háttér. Elkísérjük Dupin felügyelőt a nyomozás során, és számos részletet megtudhatunk a bretonok múltjáról és Skóciához fűződő kapcsolataikról.


A nyomok a homoklopó építőipari vállalkozókhoz, mitikus kelta körökhöz, druidákhoz és skóciai kelta rokonokhoz vezetnek; még az osztrigakereskedelem körül sem mindig minden tiszta. Amikor a misztikum is belép a druida szekták formájában inkább lesz zavaros, sem mint izgalmas a történet. A látszat és a valóság keveredik, kriminek igen gyenge, ezt most nem tudom komolyan venni. A négy történetből szerintem ez a leggyengébb. Egy útikönyv leírásai és az osztrigák tenyésztése nagyobb teret kap, mint a krimi. Talán az is bejátszik a hatásba, hogy a magyar kiadás épp tíz éve megjelent eredetit követi. Hiába, a kriminél is gyorsan változnak a trendek.


Az amúgy rendkívül hangulatos cselekmény a breton tengerpartra és az osztrigatenyésztők köréhez kalauzol el minket. A régi bankarablós eset, a homokrabló maffia működése és az osztriga-ügye a kelta testvértörzsekhez, és egy régi, titokzatos druida kultuszhoz vezetnek, lassan de biztosan kapcsolódik egybe a titokzatos ügy. A nyomozás sokáig stagnál, nagyjából az utolsó 100 oldalra kezd alakulni a történet, akkor érkezik a döntő fordulat. A megoldás érdekes volt, de nem váratlan. A sorozat kedvelői bizonyára fogják ezt a részt is szeretni, túl nagy meglepetést nem hoz.
Az én ízlésemnek egy kicsit túl sok minden van benne, és túl sokáig tart, mire a lassú és körülményes elbeszélési tempóból kibontakozik a sztori. Sajnos a szerző ezúttal elveszik Bretagne leírásaiban, a történetből hiányzott egy kis feszültség. Inkább szórakoztató útikalauzként olvasható, mint krimiként.




Kedvezménnyel ITT rendelhető akár Ekönyvként is!



           

A Jean-Luc Bannalec álnéven író szerző (Jörg Bong írói álneve)
mind Németországban, mind Dél-Bretagne-ban otthon érzi magát. A Dupin felügyelőről szóló krimisorozat első nyolc részéből tévéfilm is készült, és számtalan nyelvre lefordították. 2016-ban Bretagne régió a „Bretagne mecénása” címmel tüntette ki a szerzőt. 2018 óta az Académie littéraire de Bretagne (Breton Irodalmi Akadémia) tiszteletbeli tagja.



General Press, Budapest, 2025
328 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786151040249 · Fordította: Szalay Zsuzsa

A ​meg sem történt gyilkosságok

 

Alex Pavesi: A ​meg sem történt gyilkosságok




                                          

Egy újabb bonyolult, remek stílusú krimi Alex Pavesitől. Az előző könyvéről tudtam, bár nem olvastam a Nyolc nyomozó történetét. Sejtettem, hogy valami ilyesmire számíthatok, és ez a könyv nem egy laza, könnyed olvasmány a krimiolvasóknak vagy azoknak, akik szeretik a meghitt hangulatot. Ez a sztori gyakran szándékosan homályos, és azt akarja, hogy összezavarja az olvasót. Sikerrel. Még ha rájössz is, mi is történik a történetben, Pavesinek van még néhány trükk a tarsolyában, hogy meglepjen.


Érdekesnek éreztem a krimi címét, amit Pék Zoltán fordításában vehetünk kézbe. Ezek voltak számomra a hívó szavak az olvasásra, amely izgalmas kalandot, olvasnivalót ígért. Sejtettem, hogy nem szokványos gyilkosságos-nyomozásos történetben lesz részem, és ez az első oldalaktól kezdve be is igazolódik. Nevezhetjük egészen rendhagyó, formabontó vagy szokatlan könyvnek, és nem csak krimiként. Mostanában egyre nagyobb tért hódítanak a cosy krimik, a hagyományos történetekre emlékeztető, meglepő, detektív-rejtvény-szerű krimik. Sőt, hogy még eladhatóbb legyen, Agatha Christie sem marad ki. Főhajtás a krimi királynője előtt, avagy olyan, de mégsem sztorik születnek tucatszám. Christie egyedüli volt, lehetetlen és felesleges próbálkozás őt utánozni. A klasszikus Christie-rejtélyekhez képest ez a történet, még ha bevallottan is, de erősen utánérzés volt.

Tetszett ugyan a könyv egyedi alapötlete, a történeten belüli történetekkel, de be kell vallanom, hogy ez valahogy nem igazán működött nálam, mert nehéz volt megkülönböztetni a tényeket a fikciótól. Rögtön megismerkedünk két szereplővel akik potenciális gyilkosok is lehetnek. Bűntény is történik, vagy csak annak hisszük? Folyamatosan bizonytalanságban tartja olvasóit Pavesi. Áldozatok és gyilkosai keverednek elénk, igazi kavalkádban van részünk. De megtörtént-e amit hinni vélünk? Hosszan lebegteti előttünk a szerző az igazságokat, és még amikor biztosak vagyunk, akkor is meglepődhetünk.

Tehát izgalmasan indul a történet, végig odafigyelést igényel az olvasás, hiszen az időben is többször váltunk menet közben. Egy hat fős baráti társaságról szól, akik együtt ünnepelnek egy elegáns házban. Anatol harmincadik születésnapja körül zajlanak az események. Anatol apja néhány héttel korábban különös körülmények között hunyt el, ami kétkedést vet fel a barátokban. Bennünk is kétségek merülnek fel, hamarosan senkiben nem bízunk, a dolgok veszélyes fordulatot vesznek.

A történetben kevés érzelem volt, és ugyanez elmondható a szereplőkről is. Nagyon hidegnek tűntek számomra, pedig elvileg régi barátoknak kellene lenniük. Nekem elég felszínesek voltak, mélység és kidolgozottság hiányzott belőlük. Nehezen tudtam azonosulni bármelyik szereplővel, a személyiségükkel. Egyszerűen nem tűntek hitelesnek. Némileg érthetetlen a közöttük lévő kötelék, nem ilyennek tartok egy baráti társaságot.


A gyilkossági krimik írásának játéka mélyebb feszültségeket tárt fel a barátok között, egy olyan intrikai hálót teremtve, amelyet nehéz volt szeretnem. Pavesi valóban nem hétköznapi krimit írt. A játék neve: Indíték, Módszer és Halál. Izgalmas ez a társasjátéknak felfogható kaland, amibe kezdenek, történetek játszódnak a történetben, kapkodhatjuk a fejünket. Sokan alakítják és írják a történetet, mi pedig semmiben nem lehetünk biztosak. Titkok kerülnek napfényre, rejtett indulatok izzanak a levegőben. Olvasás közben sodródunk az árral, az eseményekre koncentrálva válik élvezhetővé a könyv. Az ötlet a Játékkal, az elképzelt gyilkosságokkal eredeti, de valahogy nem sikerült élvezhetően megvalósítani. Pedig a valóban izgalmas lehetőség adott volt.
A történet vége kicsit zavaros maradt, úgy éreztem, nem kaptunk elég frappáns lezárást. Kreatívabb megoldásra számítottam. Pedig nincs ellenemre, szeretem az ilyen módon zavarba ejtő könyveket, ha sikerül mindent úgy összerakni, hogy az valóban működik. Sajnos nehéz megkülönböztetni az igazságot a valóságtól a történetben elmesélt történetekben. A dolgokat még bonyolultabbá teszi, hogy Pavesi fejezetei nem követnek időbeli sorrendet. Bár vannak dátumok, általában az idő érzékeltetése érdekében, ezek ide-oda cikáznak.

Összességében, bár ez a történet időnként határozottan zavaros volt nekem, mégis tetszett a klasszikus krimi frissítő, rendhagyóan új megjelenése. Azoknak a krimikedvelőknek ajánlom, akik szeretik a műfaj bizarr, szokatlan csavarjait. Különleges olvasmányélményben lehet részük. 




Kedvezménnyel ITT rendelhető a krimi!




     

Alex Pavesi matematikából szerzett PhD-t. Mielőtt író lett volna, szoftvermérnökként és könyvesbolti eladóként dolgozott. A Nyolc nyomozó című első regényének húsz országban keltek el a fordítási jogai. Második könyve, A meg sem történt gyilkosságok 2024 végén jelent meg. Pavesi jelenleg Londonban él, és a szabadidejében szeret hosszan sétálni, rejtvényeket fejteni és kedvtelésből zárakat feltörni.



Agave Könyvek, Budapest, 2025
320 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635984183 · Fordította: Pék Zoltán