Stonehenge

 

Ken Follett: Stonehenge
Az idő katedrálisa


                                                             

A Stonehenge a világ egyik legikonikusabb és legismertebb emlékműve, ám a valóságban keveset tudunk róla. Mikor és hogyan épült? Miért épült, ki volt aki építette? Ken Follett nagyszerű mesélő, számtalan sikerregény szerzője remek témát talált új történelmi fikciójához. Az őskori Britanniában játszódik, konkrétan a neolitikumban, Kr. e. 2500 körül, és a Stonehenge néven ismert emlékmű építésére összpontosít az epikus történelmi regény.


    

A történet élénk és mozgalmas képekben ábrázolja a korai földműves közösségek, valamint a vadászok és gyűjtögetők életét. A törzsi konfliktusok kibontakozásával együttélésükre gyakorolt ​​hatásuk érdekes aspektusa volt a könyvnek. Ez egy hihető, bár csak elképzelt beszámoló a Stonehenge eredetéről. Az olvasók a kezdetektől fogva részesei a történetnek. Akad itt minden, ami a kalandokhoz, mozgalmas eseményekhez nélkülőzhetetlenek: Szerelem és árulás. Hitvilág és misztikum. Véres, könyörtelen csaták, gyilkosságok, számtalan melléktörténet. Follet megkapó képet fest arról, milyen lehetett az élet 4500 évvel ezelőtt, mégis lassú tempójú a több szálon futó történet. Sok érdekesség, háttérinformáció is akad a cselekményben. Ezek jól színezik a történéseket, hangulatot teremtenek.

A néhol a brutális, durván véres leírásokat, a mindenféle szexjeleneteket feleslegesen erőltetettnek, hatásvadásznak éreztem. Vártam, hogy jobb legyen, magával ragadjon a mese, de ez nem történt meg, valahogy kívül maradtam. Néhol olyan érzésem volt, hogy ezt már olvastam. Nincs mélysége a történetnek, nekem sótlan volt az egész. Leginkább események sorozata, ahol a szereplők laposak és érdektelenek. Stonehenge, amiről azt hittem, hogy a történet középpontjában áll, nagyon is háttérbe szorul, és az építkezés csak jóval a könyv felén túl kezdődik. A könyvnek igazán kiváló az alapötlete: bemutatja a Stonehenge építését, de sajnos nem ez a fő hangsúly. Az arányok elbillentek. Jelentős időt töltünk olyan cselekményszálak követésével is, amelyek közel sem annyira lenyűgözőek, lehetnének rövidebbek. 


Úgy éreztem, Ken Follett egy formulát dolgozott ki történelmi fikciós könyveihez, ami itt most szerintem különösen nem működik. Nem tudom eldönteni, ennyire gyermeteg, egyszerű a stílus és a szöveg, vagy a fordítás lehetett volna tökéletesebb. Ez nem olyan nagyívű, mint a Katedrális vagy a Kingsbridge-sorozata. Hiába no, magasan van az a mérce, nagy volt a várakozás. Mindezek ellenére még így is egy szórakoztató könyvet kapunk, ami olvastatta magát. Follett rutinos, remek mesélő, történetszövése jól követhető. Rajongóknak kötelező darab. 





Kedvezménnyel  ITT rendelhető a regény.



       

Ken Follett – születési nevén Kenneth Martin Follett – (Cardiff, Wales, 1949. június 5. –) brit (walesi) író, aki történelmi kalandregényeket, valamint a 20. és a 21. században játszódó krimiket, kalandregényeket és thrillereket ír. Világszerte több mint 100 millió példányban adták el köteteit. Számos regényét megfilmesítették, köztük mozifilmre vitték az 1978-as első sikerkönyvét, A tű a szénakazalban Donald Sutherland főszereplésével, valamint A katedrális és Az idők végezetéig című művét televíziós sorozat formájában vitték képernyőre. Az író zenerajongó és amatőr zenészként egy együttesben basszusgitáron játszik.




GABO, Budapest, 2025
640 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635668748 · Fordította: Novák Gábor

Nehéz ​beszélni az északi táborról

 

Hartay Csaba: Nehéz ​beszélni az északi táborról






                         

„Azért kerestem a múltat, mert

felmentést szerettem volna a jövő alól..”





Versekről mindig nehéz írni, hiszen itt valóban annyi értelmezés, ahány olvasó. Mindenkiben mást mozdít meg. Személyes emlékek jönnek elő, a líra intim műfaja ez. Ezek az új versek kifejezetten hatásosak, tömörek, rövidek és ütnek. Ott viszi be a gyomrost, ahol nem is gondolod. Hagyjuk a rímet és a jambusokat, nézzük az érzelmeket, amit megmozgatott bennem ez a friss, remek csokor.


Hartay Csaba esetében már több kötetét olvastam, a polcomon tudhatom. A legutóbbi nagy kedvencem. 

Most itt a friss, ropogós tizedik kötete. Nagyon kíváncsi voltam milyen lesz az új kötet. Röviden: mélyen emberi, őszinte.

Az új verseiben is úgy tárta elénk emlékeit, ahogyan regényeiben, prózáiban is megfogalmazódtak. Ezek a versek melyek a legbensőbb emlékekből merítenek, szinte sokszor pontosan követik sajátjaink nyomvonalát. Egy nosztalgikus, önfeledten boldog, gondtalan gyerekkor képeit olvashatjuk. A mára ködbe veszett múltat idézi, melyet nehéz szívvel próbálunk mindannyian visszaidézni. Ezek a szövegek mélyen őszinték, és szenvtelenül tartják elénk is azt a tükröt. A fiatalság múlandósága és az élet megragadása pulzál a sorokban. Néhol nem volt könnyű olvasmány ez a különös kötet. Nem csak felráz, elgondolkodtat, de az idő múltával átértelmez dolgokat. Az idő rohan, a kísérők fogynak. Bár fülünkben cseng még a hangjuk, előttünk egy jellegzetes gesztus, velünk vannak, bennünk élnek tovább. Hiába telt el akárhány év. Az elvesztett apához írt versek szíven ütöttek. Bár érzésem szerint szinte mindegyik hozzá szól, neki íródott. A gyászmunka egy élet feladata. Az apa mellett megidéződik a mester, Sárándi József emléke is. Ezek a versek a legerősebbek, veretes gyászmunka lapul a sorokban.

Melankolikus, de szenvedélyes ez az emlékezés. A múltba barangolás nem azt jelenti, hogy ott is ragadunk. Az elmúlt évtizedek, a fiatalság jön velünk. A kötet nyelve egyszerre tömör és lírai. Az idő megszépíti az emlékeket, ilyenkor még a tornaórán gyűlölt medicinlabda, az öltözők szaga, az akkoriban nyűgös napok is varázslatosnak tűnnek. Avagy egy régi karácsonyeste, ahol még felsejlik a fenyő illata is a régi ajándékok mellé. Hiszen mennyire jó, hogy sok emlékünk van! Kifakuló évek, kiürülő házak, bezárt iskolák, baráti csínyek, kihűlő nyarak, amit az emlékek biztonsága ad. Elmúló ragyogás, mely minden megélt napot bágyadt fénybe von. Tér és idő kitágul, összefonódik. Mindannyiunk közös májusai is felsejlenek. Dugós puskával, vurstlival, céllövöldével, Samantha Fox poszterrel. Szép volt és tényleg nehéz beszélni nem csak arról a bizonyos északi táborról. 

"Nem leng egyetlen hinta sem. Elvitték a régi gyerekeket, mert váratlanul megöregedtek."

     

Aztán egy szemvillanás és a reményteljes kiskamaszból felnőtt férfi lett, sok nyár elrepült a holtág felett. Csaba visszaköszönő emlékeiben felbukkan a mecseki táj, a nagyszülői látogatások, ellenpólusként a szarvasi játszóterek, barátok, a holtág halai, mind megjelennek ezekben a versekben. A mindennapok világából merítkezik, hiszen a gyerekkor mindig mindenkinél meghatározó. Épít egy biztonságos bunkert, ahol elmerenghetünk vagy bemenekülhetünk kicsit a mai világból. Néha valóban elég egy mosoly, egy szemvillanás, egy cinkos összekacsintás. Mindenféle érzés felbukkan, akad kapcsolódási pont. Mély, letisztult, őszinte hangon szólnak ezek a versek, színes-változatos témákat ölelnek fel. 

Bármennyire fájdalmas ezt a múltat visszavágyni, a lényeg, hogy vannak ilyen emlékek, melyekből építhetjük a jelenünket, jövőnket, táplálhatjuk lelkünket. Van kinek, már nekünk kell utat mutatni, van kiért izgulni. Talán ez a legfontosabb, hogy már van kihez beszélni, elmesélni azokat a letűnt napokat. Ablakot nyitni erre a világra. Hiszen felbukkan egy kisfiú, aki már nyomait ott hagyta a jelenben, aki miatt egy nagyapa már dédapa, aki mindent átír, miközben már gyűjti a saját kis emlékeit. Igazi ajándék az élettől az ő léte, a kötet is neki lett ajánlva. A Csonthéj és csigaház ritmusos ismétlődése visszatérő momentuma is őt idézi, neki szólnak. Mint az élet körforgása úgy térnek vissza ezek a verciklusok a kötetben. Bemászik és ott ragad az olvasó lelkébe ez a keserédes emlékezés. 
Nehéz verseket értékelni. Ebből a kötetből ezek lettek az én szívemnek kedvesek, bár minden vers nagyon emberi, megmozdítja az olvasó lelkét. Ezek nekem különösen: Dérrel meszelt, Számok jég alatt, Benyitok, Keskenyedő kert, Éjjel még lehül, A boldogság ércei, Mindkét kezemet, Felmentés, Csillagpaplan, Érted indulok.
Jó szívvel merem ajánlani másoknak is, vagyis mindenkinek.



Megrendelhető kedvezménnyel  ITT! 

     

    

Hartay Csaba (Gyula, 1977. június 16.) magyar költő, író, blogger.

1977. június 16-án született Gyulán. Gyerekkorát Szarvason töltötte. 1996-ban érettségizett a szeghalmi Péter András Gimnáziumban. 2002-ben újságíró-korrektor szakképesítést szerzett Budapesten a Népszabadság Oktatási Központban. 2003 és 2005 között újságíróként dolgozott a Békés Megyei Hírlapnál. Tárcái, jegyzetei megjelentek a Népszabadságban is.

1997-ben jelent meg első verse a Sárkányfűben, azóta publikál rendszeresen irodalmi folyóiratokban. Tagja a Szépírók Társaságának és a József Attila Körnek.

Első, önéletrajzi ihletésű regénye 2013-ban Lerepül a hülye fejetek címmel jelent meg. 2015-ben Nem boci! címmel jelent meg második regénye, majd ezt követte a Holtág, Rajongók voltunk, Köszönöm a befogadást! az Athenaeum Kiadó gondozásában.
2006-ban Körösök Gyöngye, 2015-ben Szarvas város kulturális életéért díjat, illetve Megyei Prima Díjat kapta meg. Szarvason él családjával.

Okapi Press, 2025
66 oldal · puhatáblás · Megjelenés időpontja: 2025. október 15.

Az ​örökség

 

Moa Herngren: Az ​örökség




                                           

Moa Herngren legújabb regénye Az örökség címmel jelent meg. A Margó Irodalmi Fesztivál vendégeként a hétvégi könyvbemutatóra idelátogatott a svéd szerző. A 90 perces beszélgetésen sok háttér kiderült, egy tartalmas, érdekes bepillantást kaptunk a regények születésébe, majd dedikálás következett. 


                

Ismét egy jól megírt történetet kapunk a családi kötelékekről. Ahogyan A válás illetve Az anyós esetében, most is olyan mindennapi helyzeteket és kapcsolatokat mutat be, ami feltárja, hátborzongatóan pontosan mutatja a vitához, töréshez vezető utat. A történet egy olyan eseményből indul ki, (az apa váratlan halála) amely megrázza a család amúgy is feszült dinamikáját. Végig heves érzelmek váltják egymást, nyomasztóan feszült hangulatot teremtve. 

Moa Herngren szerintem abszolút fantasztikus abban, hogy ugyanazokat az eseményeket különböző perspektívákból ábrázolja, a három testvér közötti mély és bonyolult kapcsolatot boncolgatja. Ezt a hátteret a gyerekkortól követhetjük, már itt megalapozódnak, gyökeret eresztenek a későbbi problémák. A három testvér három különböző karakter. Érdekes felismerés az olvasónak, hogy ugyanazt a helyzetet hogyan lehet teljesen különböző módon megtapasztalni, bőven akad kapcsolódási pontja a regénynek a valósággal. Megkapó volt a három testvér személyiségét, történetét megismerni.

A három testvér – Ullis, Andrea és Rasmus – körül forognak az események. A prológus egy temetéssel nyit, amelyen a három testvér gyászol. Egyikük zsebében már ott lapul a rendőrségi idéző, amit a két másik tesvér indított ellene. A mélyre temetett, ki nem beszélt sérelmek csapnak össze a fájdalmas valósággal. Mi vezetett idáig, milyen volt, hogyan változott meg a kapcsolatuk? Először Andrea, a középső testvér történetét ismerjük meg, képét kapunk arról, hogy mi történt az előző hónapokban, években. Aztán Ullis a legidősebb nővér nézőpontja következik, majd végül a kisöcsi, Rasmus szemszöge is kibomlik. A két lány kapcsolata különösen feszült, zaklatott. Olvasóként három nagyon különböző gyermekkori élményt követhettem nyomon. Moa hihetetlenül meghatóan, empátiával ír családi kapcsolatokról, emberekről és érzésekről. Ez egy erős könyv a testvérkapcsolatokról, hihetőnek és pontosnak érzem. Biztosan akad ilyen családtörténet a valóságban is. És én is felismerem magam bennük, így az olvasás néhol döbbenetesen erős, frusztráló hatással bírt. A regény első felét különösen dühítő volt olvasnom. Moa fantasztikusan ábrázolja a családi kapcsolatokat, és különösen a párkapcsolati problémákat. A család múltja erősen átértékelődik, az emlékek is átalakulnak. A jó irodalomnak valahogy így kell működnie. Értsd meg, ki vagy és honnan jöttél, hogyan és miért lettél az a felnőtt, aki most vagy.

Felvetődik, mennyire is bízhatunk az emlékeinkben? Régi titkok, sérelmek kerülnek felszínre, az apakép is erősen meginog, a szülők házassága átértékelődik. Ki meri be- vagy felismerni, hogy nem érzi jól magát a testvéreivel? Moa Herngren ismét egy érzelmileg erős, nagyszerű regényt írt. Napjaink számtalan problémáját megmutatva, több szemszögből a valós képet. Egy idő után fokozatosan minden átértelmeződik, más megvilágításba kerül. Kiderül milyen nehéz egyensúlyban tartani ezeket a kapcsolatokat, kezelni a felmerülő problémákat. A feloldozás, ha nem is idilli, de reményt keltő.

Jól megírt és könnyen olvasható, erősen ajánlott mindhárom kötet.



Kedvezménnyel  ITT  rendelhető a regény!





     

Moa Herngren (1969. május 1. –) a kapcsolati drámák mestere. Forgatókönyvíróként többek közt A Patchwork család című Netflix-sorozat társszerzője, újságíróként az Elle magazin svéd kiadásának egykori főszerkesztője, a magyar olvasó pedig A nehézsúly szépe szerzőjeként ismerheti. Nagysikerű, számtalan nyelvre lefordított regénye, A válás egy trilógia első darabja.



Fotó: Szepesvári Petra


Helikon, Budapest, 2025
512 oldal · ISBN: 9789636205560 · Fordította: Papp Vera-Ágnes

A ​csokimikulásos lány

 

Háy János: A ​csokimikulásos lány




                      

A szív dolgai keverednek ebben a regényben a mindennapok harcaival. Önmagunkhoz és egymáshoz juthatunk közelebb, a biztonságos gyermekkort megidézve. Nosztalgikus utazás a múltba, amikor még ott van mögöttünk és féltő, figyelő módon egyengeti utunkat apa, anya, nagymama, nagyapa. Az elmesélt gyerekkor persze nem új téma Háy Jánosnál.


         

A szerző egyedi hangja össze nem téveszthető, a mű egyik erénye a stílusa. Aki olvasta előző néhány regényét legalább, biztosan nem tévedhet. A könyv hangulata igazi „háyjánosos”, egy pillanatra sem kérdéses, ki a szerző.

Nevezhetjük akár formabontónak is. Háy a szavak mágusa. 

Jó ráérzéssel használja ki a nyelvben rejlő lehetőségeket. Aki szereti Háy stílusát, történetvezetését annak ez a könyv is tetszeni fog. Olyan mindennapi dolgokról ír, ami meglepő, mégis milyen nagy hatást tud elérni az olvasóban. Amolyan együttgondolkodásra késztetőek ezek az ismerős regénnyé fűzött történetmorzsák. Háy rávilágít, megragadja ezen dolgok és emberi tettek lényegét, próbálja megérteni és megértetni mi lapul a tettek mögött. Ez persze sokszor vicces vagy éppen fájó tud lenni az emlékező felismerés. Bőven akadnak érzelmek, gyerekkori álmok, vágyak. Amik persze találkoznak és ütközek a hétköznapok valóságával. Mennyire van, tudunk a saját sorunkba beleszólni, azt irányítani? Olyan ez a történetfolyam, hogy bárki könnyedén talál kapcsolódási pontot. Esetleg a leírtakat a saját tapasztalatainkkal vethetjük össze. Nem kell valami édes-bús karácsonyi sztorira gondolni a cím és a borító alapján.

Az emlékek és az érzések kavarognak az olvasóban is, elkerülhetelen a számvetés. Nem szépít, nem idealizál, inkább gondolkodásra késztet. Ezen történetmorzsákban mindenki magára ismerhet, lehetünk a szereplők egyike. A közösségi, családi kapcsolatok mélyére tekintve keressük azt, ami elmúlt, eltűnt, de biztonságot adott. Érezhetően ismeri ezt a világot, jól adja vissza a környezetet, akár a faluról akár a nagyvárosba került fiatal lelkének rezdüléséről olvasunk. A felnőtté válás keserves pillanatai, a szerelem, a nemiség felbukkanása, a szabadságvágy vagy a mindenféle beilleszkedés anno ott munkált mindannyiunkban. Az elvárásoknak megfelelni vágyás kényszere nyomasztó tud lenni. Ami vagy sikerül, vagy nem...

Az író nem nélkülözi az ironikus humort sem ezekben a valós és őszinte életképekben. Tetszett, amikor kiszólt a történetekből. Szúrós, vagy cinikus megjegyzéseket kapunk, sarkos megfogalmazásban. Összességében nagyon szerethető, lényegében mégis ugyanazt kaptam, mint a legutóbbi néhány regényénél. Olyasmikről mesélt, amiről többet kéne beszéljünk. A családról, egymás tiszta és őszinte elfogadásáról, szeretetéről az összetartásról. Türelemről, törődésről, odafigyelésről a másik iránt. Együttérzéssel mutatja meg ezeket a törékeny sorsokat.




Kedvezménnyel  ITT   rendelhető a regény!


                 

Háy János (1960) író, költő, a mai magyar irodalom megkerülhetetlen alakja. Főiskolás kora óta jelennek meg írásai; a közönségsikert A bogyósgyümölcskertész fia (2003) hozta meg számára. Minden műfajban tevékeny – 16 prózakötet, 8 verseskötet és számtalan díjnyertes dráma szerzője –, és merészen kísérletezik a köztük lehetséges átjárásokkal. 2019-ben megjelent Kik vagytok ti? című műfajteremtő kötete elnyerte a Budai-díjat, melyet az oktatást, nevelést legjobban segítő könyvért ítélnek oda. Drámáit minden évadban országszerte játsszák. Műveit több nyelvre aktívan fordítják. Budapesten él, rengeteg ember és emlék között.







Európa, Budapest, 2025
368 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786151060735

Az ajtók háza

 

Tan Twan Eng: Az ajtók háza





                                                          

Igazán nagy örömmel fedeztem fel újra a könyves kínálatban Tan Twan Eng nevét és új regényét. Nagyjából tíz év után jelent meg Tan Twan Eng harmadik regénye. Az „Esőcsináló” és „Az esti ködök kertje” regényeinek hatalmas sikere megalapozta ezt a várakozást idehaza. Nem mellesleg, eddig mindegyik regényét jelölték különféle díjra, többet el is nyert. A gyarmatosítás, a hűtlenség és a fikció erejének szépirodalmi ábrázolása, némi misztikummal, szerelemmel, életrajzi fikcióval keverve adja a történet alapjait. William Somerset Maugham író 1921-es malajziai látogatásának két hetét meséli el.


             

Ez a könyv tehát szerepelt a tavalyi Booker-díjra jelöltek hosszú listán. El kell ismerni elöljáróban, hogy valami egészen mást kaptam az első két könyve után. Igazi felnőtt szépirodalmat. Kifejezetten meglepő volt W. Somerset Maugham életének elképzelt és valós pillanatait olvasni, ami a történések alapját adja. Maugham egykor termékeny és rendkívül sikeres szerző volt, aki gyakran utazgatott a világban, egzotikus helyszíneken írta könyveit. A történetet a boldogtalan házasságok és botrányok tarkítják, és itt valószínűleg saját tapasztalataira támaszkodott. Kapunk egy meghatározó történelmi hátteret is, Malajzia és Kína viszonyáról. Ez az atmoszféra felpörgeti a történéseket.

Egy házaspár, Lesley és Robert látja vendégül a híres írót és Geraldot, az asszisztensét. A titkárról hamarosan kiderül, tulajdonképpen Willi szeretője.... ez a tény a házaspár kapcsolatában is okoz törést. Különféle mélyre ásott, elhallgatott titkok merülnek fel, és olyan drámák bontakoznak ki, amelyekre ők maguk sem számítottak. Délkelet-Ázsia varázsa, a misztikus hagyományok és szokások meglepő kavalkádja bontakozik ki, miközben az emberi kapcsolatok sűrűjében találjuk magunkat. Fontos, hogy 1921-et írunk, amikor a homoszexualitás eléggé vitatott, kevéssé elfogadott. Maugham népszerűsége csúcsán van, de a rossz befektetések miatt nehéz helyzetbe került, kétségbeesetten keresi az anyagot új könyvéhez. Ez később Maugham egyik leghíresebb történetének, A levélnek az alapjául szolgált. A következő napokban Lesley felfedi az írónak saját, egy évtizeddel korábbi titkát. A cselekmény szerteágazó, a regény egy történet a történetbenre vált. A legtöbben a Maugham-elemre koncentrálnak, de a könyv ennél sokkal több: a kínai forradalomról, a gyarmati életmódról és a házastársi hűségről mesél.

Lesley kalandja visszarepít minket Szun Jat-szen, a kínai forradalmár penangi látogatásához. Lesley belemerül az ügybe, ezzel is elvonva a figyelmét házasságával kapcsolatos problémáiról. Időközben legjobb barátját, Ethel Proudlockot gyilkossággal vádolják, mert lelőtt egy külföldi mérnököt. Mindkét történet a férfiak és nők közötti zavaros kapcsolatra, valamint a brit uralom, valamint a helyi kínai és őslakos lakosság közötti kapcsolatra utal.

Tan Twan Eng a szerelem örömeit, méltóságát és fájdalmát ragadja meg, miközben az egyik főszereplő, Lesie egy homoszexuálishoz ment feleségül, Willie Maugham pedig egy nős homoszexuális – mindezt egy olyan időben, amikor mindez bűnnek számított. Ez kicsit még most is sok lehet az olvasónak. A szerző az emberi szívet, annak bonyolult érzéseit, viszonyrendszerét kutatja. Fontos témák rejtőznek a kapcsolatainkban őrzött titkok mögött. Tan Twan Eng egy hangulatos környezetet teremt, amit gyönyörű leírásaival fokoz. Van benne egy szerelmi történet, egy óda Penanghoz. Varázslatos, ahogyan szereplők megtapasztalják a buja trópusi környezetet, a tengert, amely látszólag saját élettel teli, a történelmet és a kultúrát. Tan ügyesen ötvözi a tényeket, a fikciót, a történelmet és az irodalmat, hogy egy igen meggyőző, hangulatos regényt alkotott. Élmény volt olvasni ezt a lassan kibontakozó, meglehetősen érzelmes könyvet. A lezárás külön kiemelkedő lett. Szóval tényleg lebilincselő.

Kedvezménnyel vagy akár ekönyvben ITT rendelhető!




              

Tan Twan Eng a malajziai Pinangban született 1972-ben. Jogot tanult Londonban, majd ügyvédként dolgozott Kuala Lumpurban, mielőtt minden idejét az írásnak szentelte. Jelenleg Fokvárosban él.
2007-ben jelent meg első regénye, az Esőcsináló, amelyet több nyelvre lefordítottak, és jelölték a Man Booker-díjra. Az Esti ködök kertje 2012-ben elnyerte a Man Ázsiai Irodalmi Díjat, 2013-ban pedig a Walter Scott-díjat történelmi regény kategóriában.
A szerző honlapja: http://www.tantwaneng.com/




General Press, Budapest, 2025
328 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786151040522 · Fordította: Vadász Márton

Szemét ​pasik

 

Andrev Walden: Szemét pasik





                                               

"Volt idő, amikor hét apám volt hét év alatt."




Az önéletrajzi ihletésű debütáló regény, a gyermeki szemszögből megírt történet sajátos nyelvi világával, képeivel humoros, mégis elgondolkodtató könyvet eredményezett. Betekintést nyújt a fiú gondolataiba, érzelmi világába, ahogyan a felnőttek világát látja. Nem könnyű a legnehezebb dolgokat egyszerű szavakkal és humorral leírni, de Andrev Walden-nek sikerült. Alapvetően egy meglehetősen nehéz témát mesél el szeretettel, és rengeteg humorral, egy kisfiú szemszögéből.

     

Annak ellenére, hogy Andrev egyáltalán nem hagyományos neveltetésben részesül, kitartóan hűséges az anyjához ebben a néhol kényelmetlen történetben. 1983 karácsonyán egy Norrköping külvárosi, kétszintes villát egy erőszakos családi vita ráz meg, és egy anya titka kipattan. A hét éves Andrev így tudja meg, hogy az a férfi akit évekig az apjának gondolt, nem az igazi édesapja. Innen indul a hét éven át tartó családi lejtmenet.

A Kertmágus után jönnek sorban a további lehetséges apa-és férjjelöltek: a Művész, a Pap, a Gyilkos vagy a Kenus, ahogyan sajátságosan elnevezi őket Andrev. Minden fejezet egy új, találó becenevű apát mutat be, kiemelve néhány kulcsfontosságú pillanatot a közös idejükből. Ezek az apafigurák elég változatos, színes képet mutatnak. Anyáról alig tudunk meg valamit. Az egyéb mellékszereplők is a gyermeki látásmód szerint kerülnek elénk: a cigarettafüstben élő barátnő, Kisfelhő, vagy a Michael Jackson-os pulóveres nő. Valóban emlékeztet Backman stílusára, történetmesélésére a regény. Waldennek sikerül elkerülnie az érzelmességet és az önsajnálatot, de anélkül, hogy elhanyagolná a sorok között valójában rejlő komolyságot. Adrev megpróbálja értelmezni a kialakuló helyzeteket, az életükben felbukkanó férfiakat, valamint a folyamatosan változó körülményeket. Remekül alkalmazkodik, az tény.

A ki nem mondott szavak, elfojtott érzelmek, fájdalom és csalódás bukkan felszínre a sorok között. Egy gördülékenyen olvasható, lendületes írást kaptam. Igazi bestseller, egyszerűen megírt, tényszerűen lényegretörő, sallangmentes. Már a címe is figyelemfelkeltő. Az anya és gyermekei életében felbukkanó pasikról mesél, ahogyan igyekszik stabil, hagyományos kapcsolatot kialakítani, ami nagyon nem megy neki.

A család sorsát akár terápiás történetleírásként is olvashatjuk, a mesélős, hétköznapi írásmód adja magát, hogy teljesen bele tudjuk élni magunkat a történetbe. Az írói szándék is realista, a minél szélesebb olvasói réteg megszólítása lehetett a cél, a humor által. Szükség is van az ilyen tipusú irodalomra, többekhez eljut így. Andrev ebben a zaklatott világban keresi önmagát, válik tinédzserré. Az életében megjelenő lányok, a nemiség segít neki még túlélni, erre koncentrál. A felnőtté válás ábrázolására, megélése Apa nélkül sem egyszerű. Hiába a rejtegetett pornóújság, vagy az Egyedülálló Anya lánya, illetve a lány a buszról. A családi viszonyok elég bonyolultak, de az apa, illetve az utáni vágyakozás, az "Indián" végig finoman jelen van. Valóban emlékeztet Backman stílusára, történetmesélésére a regény, az ő rajongóinak kihagyhatatlan.


"Eljön a nyár, és vele egy új apa. Ezúttal sem látom, hogyan kezdődik a dolog, hirtelen csak úgy ott van."


Elgondolkodtató, magával ragadó regény, ahol a mindennapok gondjait a humor oldja, segít túllépni, feldolgozni a problémákat. Kis hiányérzetem azért volt, túl mélyre nem megy a problémák ismertetésében, csak karcolja a felszínt. Hol vannak ezek a gondok Mungo vagy Shaggy Bain történetétől? Mégis fájdalmasan hitelesnek éreztem a fiú kezdődő traumáit, amit a humorral igyekszik kezelni. Ettől nem lesz sötét és komor ez az amúgy elég kaotikus gyermekkor. A fiú, afféle kalandnak éli meg az egészet, anyját feltétel nélkül szereti, bár egyértelműen vágyik egy nyugodtabb életre, ahol ott van egy biztos pontként apa is. Természetesen a sajátja. Akit nem ismer, idealizált kép él a lelkében a távoli apáról. Fantáziál róla, felruházza saját elképzelései szerinti tulajdonságokkal, magyarázatot keres arra, miért is nincs ott. A vége elég reményt keltő, biztató lezárást kanyarított az élet. Jól megírt, könnyen olvasható, egyszerre vicces és tragikus, miközben elgondolkodtató. A nyolcvanas évek hangulatát néhány sláger, popkulturális elem is segít megidézni. Kertész Judit fordítása pazar, sokat ad a sztorihoz.

Walden a maga könnyed, sajátos stílusában írt ezekről a kapcsolatokról, gyermekkori élményekről, amelyek formálták őt. Egy nagyon egyedi és humorral megírt memoár, ami kifejezetten szórakoztató tud lenni. Nagyon tudom ajánlani.




Kedvezménnyel ITT rendelhető!




   

Andrev Walden svéd író, újságíró. 1976-ban született Norrköpingben. Első regénye, a Szemét pasik hazájában irodalmi szenzációt keltett, 2023-as megjelenését követően azonnal a sikerlisták élére ugrott, és ugyanebben az évben elnyerte a rangos August-díjat.






Park, Budapest, 2025
400 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636331498 · Fordította: Kertész Judit

Véres ​délkörök

 

Cormac McCarthy: Véres ​délkörök

avagy vörös alkony a nyugati égen



                                              

McCarthy ötödik könyve, az emberi természetről és az erőszakról mesél, kivételesen egyedi, lélegzetelállító formában. A történetet sok szóval lehetne jellemezni, de finoman szólva is brutális. Lelkes McCarthy olvasóként mondom, az eddigi olvasásaimból (10 könyve) ez volt a legdurvább regénye. Talán még soha nem olvastam olyan könyvet, ami egyszerre visszataszító és vonzó lett volna. Azt gondolom, bátran nevezhetjük egy időtlen klasszikusnak az írói életműben.

McCarthy csodálatosan ír, gyönyörűek a tájleírások, az idilli képek lírai szépséggel jelennek meg, lenyűgöztek. A regény egyik nagy értéke ebben rejlik. McCarthy zseniálisan bánik a szavakkal, a leírásai elképesztően szemléletesek, látványosak. A véres jelenetek is. Bravúrosan egyensúlyozik a kettő között a szöveg. McCarthy prózája mint mindig, most is erőteljes, nyers, vad, ahol az erőszakot mindennapos eseményként kezeli. Az író által bemutatott világ az erőszakra épül. Talán a néhol céltalan, értelmetlen öldöklés zavart leginkább, amikor a cselekmény igazából másodlagos. A regény minden képzeletet felümúlva egy sokkal félelmetesebb, gonosz és erőszakos világba repít, ahol az összes szereplő erőteljes, brutálisan gonosz karakter. Holden bíró, John Job Glanton, Toadvine és a "kölyök" mind fantasztikusak, ők népesítik be ezt a könyörtelen történetet. Míg „a gyerek” és az antiwestern antihőse, a Bíró az, aki a legemlékezetesebb karakterként emelkedik ki. Nagydarab, kopasz, fehér férfi, gyakran meztelen és mindig nyugodt. Ez a regény az 1850-es években játszódik, amikor „a gyerek” Tennessee-ből utazik, és csatlakozik a Glanton bandához, egy gyilkosokból álló csoporthoz. Őket a mexikói kormány bérelte fel, hogy harcoljanak a támadó őslakos amerikaiak ellen, és minden őslakos amerikait megöltek, akit csak tudtak, mivel a skalpokért fizettek nekik. Mindenkit. Nőket, gyerekeket, fegyvertelen férfiakat. Nincs kegyelem senkinek. 

    

Ami McCarthy leírásait különösen nyugtalanítóvá teszi, az a gyilkosságok ábrázolásában használt nyugalom és távolságtartás. Borzongató, hogy az indiánokat, mexikóiakat és telepeseket ért borzalmak mind tényeken alapultak. Az amerikai dél világa szikár, sivár, kegyetlen, sajátos a két kultúra találkozásából kibomló Texas-Mexikó határvidék-menti élet szokatlanul valós, eredetit mutat. McCarthy kemény képeket fest, sajátos világot teremtett. A központozás szinte teljes hiánya már megszokott. McCarthy egyedi írásmódja egyszerűen zseniális, magával ragadó. Az idei év egyik legmaradandóbb könyvélménye számomra, amely a lelkem legmélyére hatolt. Bart István a legjobb hazai tolmácsolója az amerikai írólegendának. 

Mégis némileg vegyes érzéseim vannak a regénnyel kapcsolatban, hiszen megfogott a történet lírai része, vitt a nyersesége és kegyetlensége. Az atmoszféra lenyűgöző. A párbeszédek rövidek és élesek, a főszereplők könyörtelenek. Valójában egyszerre megdöbbent és lenyűgözött az egész. A regény az ember embertelenségének puszta szimbóluma. A háború értelmetlenségéről, borzalmairól nem kell senkit meggyőzni. Kivételesen brutális, mégis fájó történet. McCarthy valóban a sötétség mestere, nem csak a rajongóinak kihagyhatatlan. Egyedülálló élményt ad. Cormac McCarthy rémálomszerű, mégis gyönyörűséges nyelvezetű, kalandos remekművét, a Véres délköröket a kritikusok a 20. századi irodalom, azon túl pedig a teljes angol nyelvű irodalom legfontosabb regényei közt tartják számon. Joggal. 




Kedvezménnyel ITT rendelhető a regény!




                  

Cormac McCarthy a Rhode Island-i Providence-ben született, 1933. július 20. (Providence, Rhode Island, USA) – 2023. június 13. (Santa Fe, Új-Mexikó, USA)

1992-ben, a Vad lovak (All the Pretty Horses) című regényéért megkapta a Nemzeti Könyvdíjat (National Book Award). Több regényéből film is készült.

Az út (The Road) 2007-ben jelent meg. Ebből a művéből John Hillcoat rendezett filmet, melyet 2009 végén mutattak be az Egyesült Államokban. 2008-ban láthatták a magyar nézők a Nem vénnek való vidék (No Country for Old Men) című regényből a Coen testvérek által készített filmadaptációt, amely négy Oscar-díjat nyert. Ugyancsak mozgókép készül a Véres délkörökből (Blood Meridian).

Eredeti megjelenés éve 1985

 

Jelenkor, Budapest, 2023
416 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636767716 · Fordította: Bart István