Hibakód

 

Mészáros Dorka: Hibakód



                               

Egyik könyv tényleg hozza a másikat. Néhány napja fejeztem be a Vércseppek a havon kriminovellákat tartalmazó válogatást, amiben az egyik legjobb írás Mészáros Dorkáé volt. Rögtön kíváncsi lettem az újonan megjelent, idei regényre. Nos, röviden: a novella jobb volt.


Az, hogy ma szinte mindenki krimit ír, fellendítve a műfajt, nem lenne baj. Csak ahogyan tengersok krimi jelenik meg, bizony a kínálat is hígult... Ebben persze nem csak a szerzők a ludasak. Talán a kiadóknak sem kellene erőltetni a szerzőktől minden évre egy krimit. Lehetne több idejük jó ötletet találni, azt kidolgozni és az olvasó is tűkön ülve lesné, mikor jön újabb történet a kedvenc szerzőtől. Anno az átkosban még a szocialista krimiken kezdődött az elkötelezettségem a műfaj iránt. Most látom és érzem mennyire remek volt Mattyasovszky Jenő és karaktere Hód, vagy Szamos Rudolf, Kristóf Attila és Mág Bertalan krimijeit olvasni. Volt írói vénájuk. Az idő a legnagyobb kritikus, ezek a mai krimik zömmel felejthető, egyszer olvasós, mély nyomot nem hagy az olvasóban. Amolyan tucatkrimik a javából. Rengeteg hiba van ebben is.


Mészáros Dorka talált egy jó ötletet, a megvalósítás -lehet a sürgető határidő miatt is- nem túl jó lett. Nagyjából az első 100 oldal rendben van, ígéretesen indul a mai történet. Utána már nyögvenyelőssé válik, nyomozás alig, csak időhúzás van, a végén a soft-pornó jelenetek erősen giccses romantikába fulladnak. A főhős a svéd techguru, Lars Olsson igazán jófigura, bár szerintem többet ki lehetett volna hozni belőle. A környezeténél vártam, mint Agatha néninél, előbb-utóbb mindenkiről kiderül, lenne oka a férfi megölésére. Nos, ilyen nem lett. A felvetett probléma mai, jellemzően fontos.

Nem ártott volna egy szemfüles és kemény kezű szerkesztő, vagy nem rokon előolvasó. A sok krimibe nem illő rész csak az oldalakat növeli, a történésekhez nem tesz hozzá, nem illik oda, felesleges. Erősen megakasztja a lendületet, nem izgalmas. Ezeket bizony ki kellett volna húzni. Kit érdekel a babaszoba berendezése, mennyi kakaót kap vagy nem kap a kislány, hány mese után alszik el?? Azt mondják a hollywoodi filmeket feldobja a gyerek és kutya jelenléte. Itt inkább idegesítő, felesleges, sok. Na, és egy alig két évesről van szó.... amikor a végén a fő rendőrezredes akárki vigyáz rá, tök életidegen, bohóckodós komolytalan. Ráadásnak még a kutyák... Az ergonómikus székről már nem is szólok, az is ezerszer ki van hangsúlyozva...Szóval ezek olyan kis apróságok, de bántóak, felelegesek. Én ezt kriminek nem tudom komolyan venni. 

A történetet hagyjuk is, az jó lenne, különösen a vége, az ok volt még jó. Sajnos a kidolgozás darabos, a karakterek elnagyoltak. Kár érte. Ami az áldozatról kiderül is tökéletesen hihetetlen... mindezt tizenkilenc évesen... aha, persze. A múltban felmerülő baleset is csak kellék, semmi funkciója nincs. Ez érzésem szerinint nem megírt, hanem összerakott valami. A pornós részek kifejezetten sokkoltak. Főleg ismerve Réka előéletét, olyat produkál, hogy egy diplomás örömlány is megirigyelhetné... Azt egészen halkan kérdezem, minek is kellett ezt ennyire részetesen taglalni? Ilyet legutóbb Stieg Larsson-nál olvastam, ahol volt helye és értelme a megjelenített szexnek. Itt csak az oldalszámot növeli... Az állandó lelkizése sem tetszett a nőnek. Munka vagy gyerek? Maradna otthon és örülne, nevelné a kétévesét, hiszen erre lenne szüksége. Mindkettőjüknek. De ő ezerrel nyomoz, paráználkodik és szenved, miközben Gergő gondozza, látja el a gyerekét, akihez semmi köze. Nagyon nehezen hihető, kilóg a történetből. Nem mellékesen a térdlövés is legalább háromszor előbukkan, feleslegesen. A térd a legbonyolultabb izület, kétlem, hogy fél év alatt ennyire redbe jönne. 

Szóval ilyen egy mai magyar trendi krimi. Kicsit savanyú, kicsit sárga, de a miénk.





















General Press, Budapest, 2025
296 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786151040775

[18:48: ​telefon]

 

Szilasi László: [18:48: ​telefon]



                                    

"Anyám 2022. december 5-én halt meg."




A generációkon átívelő, egyedülálló szépséggel megírt gyásztörténet megható és felzaklató. Szilasi végig nyilvánvalóan önéletrajzi elemekből építkezik, róla szól, az érzéseit, gondolatait ismerjük meg az élet dolgaiban. Jó volt olvasni a letisztult mondatait, néhol zaklatott sorait. Személyes és hétköznapi, amely mindannyiunkkal megtörténhet. Egyfajta számvetés az életről, visszatekintés, de a fő téma az elengedés, a gyászfeldolgozás. 

           

Számomra már Szilasi előző könyve a Saját élet is telibe talált. Igazi kortársak vagyunk, édesanyáinkat is szinte egyszerre, alig egy év különbséggel veszítettük el. A gyász folyamata egyéni mindenkinél. Az hogy meddig tart... érzésem szerint egy életen át ott van az ember lelkében, viszi, hurcolja a hiányt, ha nem is zuhan már össze nap mint nap. A fiúknak különösen meghatározó az édesanya az életükben. A halál misztériuma pedig mindig ott lebeg az életünkön. Megismerjük a régmúlt gyerekkort, honnan is származik az édesanyja. Ezekből a felidézett emlékszilánkokból és a jelen történéseiből kerekedik ki a gyásznapló.


"nem tudom, milyen ember lettem volna, ha te nem vagy ilyen"

Sajnos az élet véges. A minden esti 18:48-as telefonhívások szokása, a beidegződések működnek a halál után is. Úgy felhívnám, elmondanám neki az adott nap eseményét, váratlan örömét, bánatát, csak már nincs kit felhívni. Marad az üresség, a kapaszkodók keresése a továbbéléshez. Az író számára adott a gyásznapló írása. Talán az segíti a végleges búcsút, ha kiírja magából ezeket az emlékeket. A stílus és a rövid fejezetek megkönnyítették az olvasást. Nekem nagyon érdekes volt Békéscsabáról, a gyerekkorról olvasni vagy később a felnőtt lét pillanataiba belesni Szegeden. A nosztalgiafaktort, a Kádár-korszak életképei hozzák el az olvasónak. A család élete, titkokkal, emlékekkel felidézett múltja remek hangulatot ad a jelen valóságához, ahol a magány, betegség, az idő múlása a főszereplő. Mindezzel szembesülni, néha egészen váratlanul, nem egyszerű.

Szilasi és az ő sajátos univerzuma ledarált, majd összerakott. Bár számítottam rá, mégsem volt ez az olvasás könnyű menet. A sok hasonló életesemény, a megidézett nosztalgikus múlt adott néhány váratlan gyomrost. Ez a mély őszinteség egyszerre váratlan és megható. A fájdalom és a hiány, a szeretett édesanya elvesztése végig ott lappang a sorokban. Szilasi egy ügyesen felépített, többrétegű könyvet alkotott. Mindezt úgy teszi, hogy közben szépirodalom tud maradni.

Ez manapság nem csak idehaza, de a világirodalomban is egyre több szerzőnél jelenik meg. Kérdés, hol a határ, meddig lehet érdekes, mennyiben tartozik a családtagok sorsa, története az olvasóra? Megjelennek betegségek, szerelmek, válások, exek, gyerekek és testvérek, kollégák a történésekben. Ez a szűk és zárt kisközösség az életet viszi tovább, segít a mindennapokban. Remek az a dramaturgiai fogás, hogy egy -egy bejegyzés egy végtelenített mondattá vált. Többnyire személyes és szomorú dolgokról van szó. A prózája tiszta, közérthető az írás. 

        

Akaratlanul is önvizsgálatra késztet, nálunk ez hogyan is történt, milyen emlékeket idézett meg bennem Szilasi története. A megfogalmazás végig gyöngéden bensőséges, szeretettel fordul a környezete felé. Ezek az egyszerű, hétköznapi életpillanatok lendületesen sorjáznak, fonódnak egybe. Minden ember élete kész regény. Hatásosan felépített, egy idő után engem teljesen magával ragadott és elgondolkodtatott. A vallásos édesanya szerepét egyszerre az olvasó veszi át, a szerző gondolatait, érzéseit mi kapjuk. Az öregséggel, elmúlással kapcsolatban hasonlóan vélekedünk. Tetszett, ahogy a végére megjelenik valamiféle belenyugvás, elfogadás. Ezt talán a remek borító is sugallja. Eltelt két év. Félelmetes és szívszorító ez a feloldás, az élet valóban megy tovább.

Már több Szilasi-könyvet olvastam, szerintem kiváló író, ez nem kétséges. Ez az elmélkedésekkel megspékelt emlékezés témájában és nyelvezetében is hatásos, érezhetően őszinte. Talán éppen ez az erőssége a regénynek. Örülök, hogy ezt is olvashattam.




A kötet kedvezménnyel  ITT  rendelhető!



                

Szilasi László (Békéscsaba, 1964. január 1. –) József Attila-díjas magyar irodalomtörténész, egyetemi docens. A 90-es évektől meghatározó kritikusi és esszéírói tevékenysége, 2010-től jelennek meg a Magvető Kiadónál szépirodalmi regényei.
Szentek hárfája (2010), A harmadik híd (2014), Amíg másokkal voltunk (2016) Luther kutyái (2018) Kései házasság, Tavaszi hadjárat, Saját élet (2023).

Díjai: Rotary Irodalmi Díj (2010), Déry Tibor-díj (2013), Mészöly Miklós-díj (2015) Szépíró Díj (2018)

Fotó © Szilágyi Lenke



Magvető, Budapest, 2025
272 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631446050

Vércseppek ​a havon

 

Cserháti Éva – Hidas Bence – Mészáros Dorka Mészöly Ágnes – Pálmai-Lantos Éva – Zajácz D. Zoltán: Vércseppek ​a havon
Hat karácsonyi kriminovella



                                            

Először is: mint mindig, most is igyekszem objektív maradni. Szerintem remek ötlet volt ennek a kötetnek a létrejötte, a General Press Kiadó krimiszerzőit egy kötetben összegyűjteni egy-egy karácsonyi novella erejéig. Lehetne sorozat, minden karácsonyra... a novella nehéz műfaj, röviden, tömören, de hatásos, kerek történetet alkotni, különösen krimi esetében kihívás. A kedvenc szerzőim nem okoztak csalódást, és jó alkalom megismerni azokat, akiktől még nem, vagy alig olvastam. Afféle kedvcsináló alkalom is egyben a többi szerző alkotása. Nem titok, krimi ügyében akad bennem némi fenntartás a hazai női szerzőkkel kapcsolatosan. Vannak ügyes próbálkozások, de valahol mindegyiknél azt érzem, olyan "nagyonnagyon" jót akar, mindent bevet, ami mai, trendi és elveszünk a részletekben. Körülményes, akadozó és darabos lesz a krimi, elveszik a feszültség, kevés az igazán eredeti ötlet. Egyik kedvenc Vonnegut idézetem jutott eszembe most is olvasás közben. „Kezdd a történetet minél közelebb a végéhez!” Némely novella már szinte kisregény lett... nagyobb izgalmakra vágytam volna olvasás közben. Általánosságban, minden szerzőnél a terjedelmi korlátok adták fel igazán a leckét, érzésem szerint. Érdekes, hogy a páratlan számú novellákkal akadt némi bajom ( 1, 3, 5). 

       

Ezzel már elárultam, hogy Hidas Bence, Mészöly Ágnes és Zajácz D. nyert nálam. Mészáros Dorka is épp csak lecsúszott a képzeletbeli dobogómról. Ott érdemes lett volna picit rövidíteni, az első 20-25 oldalt pörgősebbre venni, amitől feszültebb lehetett volna az egész. Amúgy igazán ötletes, izgalmas és jó novella lett, ahol az ünnep is szerepet kap. Sőt, némi humor is megvillan! Összességében jó az arány, hat novellából négy sikeres szerintem. Erős négy csillag részemről. Szinte biztos, hogy minden olvasó talál kedvére valót ebben az antológiában.

Cserháti Éva: Tíz kicsi vércsepp

A nyitó novella Cserháti Éváé, ami kifejezetten ötletes, Agatha Christie életművére, munkásságára épül, már a címe is erre utal. Klassz a Christie-s áthallás, de ennyi. Túl hosszú, körülményes, nem izgalmas és egyszer csak vége. Hmm. Nekem túl modoros, maníros, izgalommentes az egész.

Hidas Bence: Bosszú három lapban


Nagyon vártam ezt a novellát és alapjaiban tetszett is. Egyszer, a vége felé éreztem, le kéne már zárni... de volt még vagy 10 oldal. Vagy csupán izgatottan vártam a megoldást?
Hangulatában is jól működött, itt Dickens klasszikusa a Karácsonyi ének motívumai bukkannak fel. Bence regényeinek főhőse, Pinelli mint magánnyomozó lép színre. 1926 havas karácsonyán járunk. Egy véletlen baleset avagy gyilkosság a fő kérdés. Csavaros, ötletes és meglepő volt, az ügy a múltba, egészen 1913 karácsonyáig nyúlik vissza. Összetett, többrétegű, ahol tetszett a misztikus szál és működött a korszak hangulata. Jó kis bosszú-történet kerekedett ki, ahol izgalom is akadt, és a kéményseprő sem mindig hoz szerencsét...Nem is szólva a csavaros befejezésről.


Mészáros Dorka: Karácsony a nagy házban


Egy családi karácsony, havazás miatt elzárt, vidéki kastély, és a családi titkok mérgező kapcsolata. Meglepő befejezése adja az erejét, ami a bűntény kulcsa is egyben. Néhol kissé túl trendi nekem (azok a nevek), de tetszett, működött az ötlet, hatásos lezárással. Christie ötletei, hangulatai itt is megjelennek, viszik előre a jól felépített sztorit. 


Mészöly Ágnes: Last Christmas


Igazi meglepetés volt! A sorozatból már megismert Szabó Ágota mint szerelmes, pályaválasztás előtt álló kamaszlány tűnik fel. Ki gondolná, hogy éppen egy gyilkosság segít neki ebben a nehéz döntésben?
Itt is egy családi ünneplés, baráti társaság adja a hátteret, vissza nyolcvanas -kilencvenes évek fordulójára, sok zenével. Ötletes megoldásai, nyelvileg és zeneileg is remekül működnek. Walkman és Warthburg, vezetékes telefon, némi politika. A téli sítúra a Magas-Tátrában adja a hangulatot, a mélyben izzó indulatok pedig elszabadulnak és gyilkosságba torkollanak. Jól eltaláltak az arányok, mind a politikai háttér, mind a krimi és szerelem jó arányban keveredik. A beépített nosztalgia is jót tett a novellának. Valós, életszagú, ötletes történet. Agatha néninek is tetszene szerintem.


Pálmai-Lantos Éva: Marita


Na, ez nekem nagyon kilógott. Ez inkább szórakoztató olvasmány, ami nyomokban krimit is tartalmaz. Olvasmányos az tény, a mögöttes ötlet is működik az ellopott festmény körül, a végére egészen érdekessé válik. Ez is inkább túlírt, elveszik a feszültség, nincs valódi izgalom. A két botcsinálta nyomozó is eléggé csetlik-botlik, ez nem igazán krimi.


Zajácz D. Zoltán: Északi fény

A záró novella szerintem a legsikerültebb, Zajácz D. Zoltán ez esetben ellopta a showt! Ez olyan, amit vártam: rövid! kerek! ütős! Véletlen sem túlírt, hangulata van, és jó a történet háttere. Különösen tetszett az északi, skandináv, számi vonal. Látnom kell az Északi fényt, nincs mese! Még izgalmas is, amit némelyik novelláról sajnos nem tudok elmondani. Pedig ugye, krimi esetén ez kifejezetten fontos lenne... nem a síanorákok színe, vagy a feltálalt menü, avagy egy hópihe libegése három-négy oldalon át... más egyéb dolgot kéne kiemelni, szerintem. Zajácz prózája letisztult, pontos, és ettől hatásos! Ez a novella jó lezárása az egésznek, teszi fel a koronát a kötetre. Ami ötletes, vagány kivitelű, színeiben is a karácsonyt idézi. Jó olvasást minden krimikedvelő rajongónak. Érdekes és remélem nem egyszeri alkalom volt a kiadó szerzőit összegyűjteni egy kötetre. Az egész válogatás nagyon olvasmányos, könnyen fogyasztható, szórakoztató, üde színfolt a kínálatban.




Az antológia ITT rendelhető, akár Ekönyvben is  ITT!








General Press, Budapest, 2025
376 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786151040812

Hercule ​Poirot karácsonya

 

Agatha Christie: Hercule ​Poirot karácsonya





                     

"Derék fickó maga, Poirot."





Idén nyáron újra "felfedeztem" Agatha Christie krimijeit. A bőséges életműből szemezgetve, stílusosan most egy karácsonyi történetet választottam. Már többféle címmel jelent meg, először Angliában került forgalomba 1938 karácsonyára. Főhősünk a kis belga nyomozó, Poirot felügyelő. A történetben megvan az Agatha Christie krimik jellegzetes hangulata. Ebből a krimiből is készült filmes feldolgozás.


     

Egy ünnepi családi összejövetel fordul tragédiába. Az öreg és beteg, nehéz természetű, és nem mellesleg multimilliomos Simeon Lee váratlanul meghívja családját otthonába karácsonyra. Azt gondolnánk, hogy az öregember szentimentálissá vált, és a kibékülést reméli felnőtt gyerekeivel. Azonban ez messze nem így van. 

A vendégek meglepődve, mi több gyanakodva fogadják a gesztust, hiszen a meleg családi érzelmek nem jellemzőek erre a családra. Azonban a családi béke érdekében megjelennek az apai háznál, bár a család több tagja nincs jó viszonyban, különösen a fekete báránynak kikiáltott Harryvel. Még egy elveszett unoka, Pilar is feltűnik Spanyolországból. A testvérek közül senki sem találkozott eddig a korábban elhunyt nővérük, Jennifer lányával, aki egyből az öreg kedvence lesz. Az öreg Simeon kegyetlen játékot akar űzni családja érzelmeivel. Megalázza őket, erősen kritizálja életvitelüket, kifejezi elégedettlenségét gyerekei felé. Közli velük, hogy karácsony után új végrendeletet tervez írni.... ezzel a nyugodt ünnepnek és a meghitt családi békének annyi. Senki nem ilyen karácsonyestére vágyik. Ráadásul szenteste még egy meglepetésvendég is érkezik. Ő a korábbi gyémántbánya tulajdonos-társának a fia, akit Simeon kedvesen fogad.


Ezen aggasztó előjelek után senki nem csodálkozik, hogy az öreg Simeon még Szenteste alkalmából gyilkosság áldozata lesz. Nem is akárhogyan végez vele a gyilkosa, az indíték is meglepő. A megoldás valóban elképesztő, körmönfont. Persze az lesz a tettes, akire a legkevésbé sem gondolnánk. Agatha egyébként már az ajánlásban jelzi, jó kis véres gyilkosság vár ránk.

"Mindent elborított a vér. A szoba olyan volt, mint egy vágóhíd." 

       

Roppant bosszantó, ha éppen az ünnepekre romlik el a fűtés... ezzel Poirot felügyelőnek is meg kell küzdenie. Barátja, Johnson ezredes látja vendégül, így éppen kéznél van, hogy ezt a karácsonyi gyilkosságot segítsen felderíteni.

 
Agatha Christie egy olyan szerző, aki mindig megtréfál. Christie jellegzetes csavarjai, kedvelt fordulatai remekül működnek. A bezárt szoba rejtélye itt csúcsra jár... ez kifejezetten ötletes és rafinált történet.

Nem jöttem rá, ki volt a gyilkos, a rejtély megfejthetetlen, csak Poirot szürke kis agysejtjei boldogulnak vele. Imádtam Christie okos, félrevezető, afféle "mindenki lehet gyilkos" , hiszen lenne oka hátterét. A genetika játszik még fontos szerepet a krimiben. Pazar jellemrajzokat kapunk a jól megteremtett feszültség mellé. Kedvencem a macskaléptű inas és Lydia volt. Szerintem a legjobb AC krimik között a helye.

 
Stílusosan megírt, igazán szórakoztató és fordulatos krimi az utolsó pillanatig izgalomban tart, és megdöbbent a végén. A gyilkos személyét szerintem nem lehet kitalálni, erre a befejezésre nem számítottam! Karácsonyra kimondottan hangulatos olvasmány minden AC rajongónak, vagy, aki ismerkedni szeretne a krimi királynőjének munkásságával. Agatha Christie valóban a krimi koronázatlan királynője.




Kedvezménnyel ITT rendelhető a krimi!









Helikon, Budapest, 2025
280 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636204839 · Fordította: Gálvölgyi Judit

Benedek ​Elek karácsonya

 

Benedek Elek: Benedek ​Elek karácsonya



                                              

Szép és igényes a könyv kivitele, jó volt kézbe venni. Az ünnepi készülődéshez egy csodálatos könyv, hangulatos, kedves történetekkel. Tökéletes ráhangolódás lehet az adventi időszakra, készülődve a karácsonyra. A tél, a téli ünnepek sora, a Karácsony misztériuma, az emberiség legszebb mítoszának születése mindenkit megérint.


Az év végéhez közeledve, az ember, akarva akaratlanul is örömmel adja át magát a várakozásnak, a karácsonyi készülődés izgalmainak. Benedek Elek nem véletlenül a gyerekirodalom megteremtője. A rendkívül gazdag népmesevilág segítségével teremti meg a gyerekek sajátos világlátását, növeli a képzelőerejét. A felnőtt olvasónak is fontos lehet, karácsony előtt lassítani, megállni, magunkba elgondolkodni saját és családunk, gyerekeink mindennapjain, egymás közti kapcsolataikon. A figyelem középpontjában a szeretet, az összetartozás, az egymásra figyelés, a segítő szándék vagy éppen a természet szeretete álljon.


Szeretet, reménység, öröm, hit. Ezek vannak jelen a válogatott írásokban, hiszen ezek az érzelmek a karácsonyban is benne vannak. A nyitó részben az ünnepre való készülődés öröme, izgalma, régi telek varázsa villan fel. Ezek a tárcanovellák, kis történetek a régmúlt ünnepek csodáját idézik meg. Benedek Elek itt mint az egykori budapesti újságíró mutatkozik be az olvasónak. Ez a történetcsokor az otthon melegéről, a szeretet fontosságáról, a Karácsony valódi jelentéséről, lényegéről szól. Ebből a tizenegy írásból A karácsonyi levél és Az első hó mellé az Erdőzúgás lett a kedvencem.


Ez egy remek gyűjtemény, feledteti a mai karácsonyok rohanó, fáradt hangulatát, és sokkal inkább a meghittebb, békésebb közérzetteremtésre törekszik. Ki ne emlékezne gyerekkorából a várakozás izgalmára, az örömmel készített gyermekrajzokra, apró díszekre? Az ünnep csodája az előkészületekben rejlik. Gyermekkorunk régi karácsonyestéin, amikor végre szabad volt belépni a szobába, ahol ott állt a feldíszített fa, alatta ajándékokkal.Van köztük megható, vicces, szórakoztató, hangulatos példamesék ezek. Volt olyan amit már ismertem, de jó volt újra olvasni. Mivel válogatás, és a kevéssé ismert mesékből áll össze, néhányat talán kihagytam volna. A halál témája egy ilyen ünnepi csokorból nekem nagyon kilóg, nem ide illő szerintem. Pedig ez is felbukkan néhány mesében. Összességében jó volt olvasni, új történeteket megismerni a mesék gazdag tárházából.


          

A megidézett régi hangulatok, a hó roppanása, a hideg téli esték varázsa az, ami megindító, hangulatot emel az olvasó lelkében. Ezek felidéznek sok olyan családi percet, amik ugyan elmúltak, de mégis ott vannak a szívünk mélyén. Egy egy meseolvasást a gyerekeknek, nézni a csillogó szemű gyermekarcokat, amint átélik a történet varázsát. 

Benedek Elek a nagy mesemondó, bepillantást nyújt a hagyományos magyar karácsonyi szokások múló emlékeibe. Hagyományokról mesél, régi népszokásokat elevenítenek fel. Megjelenik a vallás, a hit szerepe. Több mese főszereplője Krisztus urunk. Ezek a kötet végén találhatók, oktató, tanító jellegű rövid mesék, történetek. Meghatóan elgondolkodtató vagy éppen kacagtató, néhol bús történeteik hatására karácsonykor egy kis időre elfeledhetjük szívünk minden szomorúságát és figyelmünkkel végre őszintén egymás felé fordulhatunk a népmesék segítségével. Hatásos, egyszerű mesék kerültek a kötetbe, ahol a segitő jó szándék áll a középpontban. 

Biztos vagyok benne, hogy minden korosztály megtalálhatja benne a kedvére való karácsonyi olvasmányt, a kisgyerektől a nagyszülőkig. Igazán szép kivitelben jelent meg a könyv, ajándékötletnek is hasznos, ez a tartalmas válogatás.






A könyv kedvezménnyel ITT rendelhető.





Corvina, Budapest, 2025
puhatáblás és keménytáblás, élfestett változatban is kapható · ISBN: 9789631371383

A ​javítóintézet

 

Tananarive Due: A ​javítóintézet




                                           

Főhősünket, a kis Robbie Stephens Jr.-t, hat hónap büntetésre ítélik, amiért a nővére, Glória védelmére kelt... Már a kiindulópont egyértelműen igazságtalan, bicskanyitogató helyzetet teremt. A fiúiskola avagy a javítóintézet a környéken elhíresült bűntanya, ami csak ront az idekerült fiatal és kiszolgáltatott fiúk életén. Úgy vélem, mindenki olvasott már, látott ilyet filmen, mi folyik egy ilyen intézményben...

A lebilincselő regény nemcsak a túlélés történetét meséli el, hanem feltárja az elkövetett tragédiákat és egyéb, folyamatos atrocitásokat is. Az is hajmeresztő döbbenet, hogy mennyi ember tudta, mi történik a falak mögött, és nem tettek ellene semmit. Bár ez a konkrét történet teljesen fikció, nagyon szomorú, hogy valódi emberek élete és története ihlette, és valós eseményekre épül. Erős történet, drámai a helyzet, nem könnyű olvasmány. Mégis van valami gyermeki bája, ahogyan a megváltás reménye ott bújkál a fiúkban, hogy eljön az igazság pillanata. Várják, talán eljön számukra a megváltó szabadság. A gyermeki szemszög jól működik a cselekmény olvasmányos, a fiúk egyértelműen nap mint nap a poklok poklát élik át. Megrázó, elgondolkodtató sorsok villannak fel. A szégyen és a félelem tapintható. Garantáltan emlékezetes olvasmányt kapunk. 

A Gracetown Fiúiskola sötét és veszélyes hely a fiatalok számára, különösen, ha még szinesbőrű is az illető. Halmozottan hátrányos élet vár itt rájuk, mindenért komoly büntetés jár. A fiúkat keményen dolgozni kényszerítik, fizikai és érzelmi bántalmazásnak, megalázásnak vannak kitéve. Ez egy hátborzongató és érzelmes történelmi fikció/horror regény az ötvenes évekbe repíti vissza az olvasót. A körülmények döbbenetesek, erre nem igazán van szó, ami ott folyik. Mindez törvényi segítséggel, háttérrel... elképesztő, hogy mennyire nem veszik emberszámba ezeket a fiatalokat, simán megölik őket, ha a helyzet úgy hozza. A rasszizmus nagyon is valós, minden borzalma megjelenik a regényben. A megalázottság érzése örökre ott marad bennük. 

            

Az 1950-es évek Floridájában játszódó történet a tizenkét éves Robert sorsát követi végig. A történet mélyen belemerül az intézményesített rasszizmus, a rendszerszintű bántalmazás és a trauma tartós hatásainak sötét világába. Robbie anyja halála óta látja a szellemeket, ez adja a misztikus szálat. Teljesen fogyasztható formában jelenik meg, eredetibbé téve a sztorit. Az intézetben meghalt, (megölt) fiúk szellemei beszélnek hozzá. Egy régi tűzvész emléke is kisért. Mocskos, roppant aljas dolgok derülnek ki. A javítóintézet a történelmi tényekre épül, és a természetfeletti horror mesteri keveréke. Borzalmas belegondolni,hogy ez valóban megtörténhetett bárhol. Erősen felkavarja az olvasó érzelmeit, dühítő a tehetetlenség.

Erős és többdimenziós karakterfejlődés figyelhető meg ebben a regényben, ahol a család fogalmát is kivesézzük. Glória mindent megtesz öccse kiszabadítása érdekében. A két testvér között erős a kapcsolat. Nemcsak lebilincselő, hanem érzelmes és erőteljes narratívával megírt történet. Egy idő után már csak a bosszú hajtott, vártam, miképp bűnhődik az igazgató és csapata. 

A regény igencsak lesújtó képet fest az amerikai társadalomról, és az ottani igazságszolgáltatás gépezetéről. A rasszizmus és az igazságtalanság mély sebeket okozott ezeknek a fiúknak az életében, már aki szerencsésen kijutott az intézetből. Mély és hatásos, drámai történet, ami a Pokoli lecke, vagy a Nickel-fiúk testéve. 

Kedvezménnyel  ITT rendelhető a regény! 




   

Tananarive Due megrázó és felejthetetlen történelmi regénye 2024-ben elnyerte többek közt a Bram Stoker-, Shirley Jackson-, Ray Bradbury- és World Fantasy-díjakat, és megszerezte olyan nagyságok elismerését, mint Stephen King és S. A. Cosby. Tananarive Due tizenhat könyv írója, köztük A javítóintézeté, melyet 2024-ben díjesővel tüntettek ki, a horroroknak járó jelentős irodalmi díjakat kivétel nélkül mind megkapta. Jelenleg a fekete közösségek élményeiből táplálkozó horror és az afrofuturizmus témakörét oktatja a UCLA-n.





Magnólia, Budapest, 2025
480 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635984336 · Fordította: Neset Adrienn

Paddington ​16.50

 

Agatha Christie: Paddington ​16.50
(Miss Marple 8.)



                                                 

Amióta nyáron ismét felfedeztem magamnak Agatha klasszikus krimijeit, beigazolódott, hogy valóban kihagyhatatlan, megkerülhetetlen a munkássága. Arról nem is szólva, mennyire bőséges az életmű, van miből válogatni. Most egy régi kedvencemet olvastam újra, amiből csak a vonatos jelenetre emlékeztem hosszú évek távlatából. Mondjuk ez éppen a kiindulás, fontos és különös eleme a kriminek. 

              

A Paddington 16.50 a nyolcadik Miss Marple történet, Angliában 1957-ben jelent meg eredetileg. Nálunk 1972-ig kellett várni, hogy a magyar olvasók is kézbe vehessék. Természetesen a többszöri filmes feldolgozását sem kerülte el a regény.
Miss Marple egy rendkívül különös esettel szembesül: kedves barátnője Elspeth McGillicuddy érkezik hozzá látogatóba, aki egy szörnyű bűntény részese volt. Elspeth meg van győződve róla, hogy a 16:50-es vonaton, mely a Paddington állomásról indult egy gyilkosságnak lett szemtanúja, amely a mellette elhaladó vonatban történt.

Miss Marple egyébként egy tipikus, igazi vénkisasszony. Hozza a formáját ezúttal is. Komolyan veszi barátnője esetét, nem kételkedik, mint a rendőrség. A nyomozás szálai az ő kezében futnak össze, a megoldás is neki köszönhető, ám a fő segítsége más lesz. Miss Marple útmutatása oldja meg a bűntényt, mivel nagyon kevés nyom van, csak a logikus következtetés segít a tettes leleplezésében. A kirakós darabkái lassan, de biztosan kerülnek a helyükre. Csak a legutolsó oldalon fedi fel a teljes igazságot Agatha néni.

Az okos és talpraesett Lucy Eyelesbarrow "beépül" mint háztartási alkalmazott a gyanús családhoz, ezzel a helyszíni megfigyeléseivel segíti a nyomozást. Lucy nagyszerű karakter, kár, hogy más krimikben nem bukkant fel. A család furcsa története és a szereplők viselkedése több okot is ad, jó nyomon járnak hőseink. Az idős, excentrikus, rendkívül fösvény apa jó karakter, beteg és haldoklik. A kötelességtudó lánya, Emma és a három fiú verseng a vagyonért. Azonban ha pénzről van szó, egyesek kapzsik lehetnek. Feltűnik egy unoka is, a jellemrajzok a krimi erőssége. A szerzőnek van bátorsága meghosszabbítani a feszültséget az első holttest kilétével kapcsolatban. Az első gyilkosság áldozatának kiléte sokáig homályban marad előttünk. Igazi klasszikus AC-től, mesterien felépített cselekményével.

Már csak a holttestet és az indítékot kell megtalálni a gyilkos személye mellé... jó kis csavaros, rejtélyekkel teli Miss Marple-sztori bontakozik ki előttünk. Természetesen lesznek még áldozatok, a klasszikus mérgezés kerül elő, a családi vagyon öröklése körül számtalan bonyodalom és titok akad még. A rendőrség élén Craddock felügyelő tüsténkedik. Christie szórakoztat miközben a bűntény háttere megvilágosodik az olvasó előtt. A bezárt szoba effektus itt is jól működik, a zárás meglepő. A hangulat a vidéki angol kúriával és lakóival egy hagyományos, szórakoztató, ötletes sztorit eredményez. Kiváló olvasmány, amely megerősíti, hogy Christie valóban a bűn királynője.
















Eredeti megjelenés éve 1957
Helikon, Budapest, 2020
316 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634794707 · Fordította: Karig Sára