Az áruló tánca

Jeff Abbott: Az áruló tánca



                                             

A Sam Capra sorozat hatodik könyve öt év szünet után jelent meg, így nagy izgalommal kezdtem olvasni. A történet szorosan kapcsolódik az első történethez, az Adrenalin krimire épül a háttér. Bár sok a visszautalás, de talán most hasznos lehet a korábbi történetek ismerete. Sam Capra igazi kertvárosi apának tűnik, aki tizenhárom éves fiát egyedül neveli. Mi azonban tudjuk, valójában titkos életet él. Aki olvasta az előzőeket, ismeri a milliőt: A történet csupa feszültség, akciófilmekbe illő üldözések, gyilkosságok, rejtély és politikai árulás. A cím magyarázata is szemléletes, tetszett.



Amikor Samet megkeresi a K-szekciótól egy kémtársa, az utolsó amerikai kém árulása okán, felpörögnek az események. Az évekkel korábban Moszkvába szökött Markus Bolt ugyanis eltűnt... 

Sam elvállalja a feladatot, ami versenyfutás az idővel. Sam új küldetése azzal is fenyeget, hogy felfedi azokat a titkokat, amelyeket fia védelmében őriz. Miközben valaki a fiút veszi célba titokzatos üzeneteivel. Ez nagy lelki teher a kamasznak. Sam is ráébred, szembe kell nézzenek az igazsággal, legyen az bármennyire kegyetlen. A szereplők lélektani ábrázolása hihető. A háttér érdekes volt, végig fenn tudta tartani az érdeklődésemet.

Ebben a történetben oda kell figyelni, sok szereplőt kell nyomon követni, és sok minden történik. Mindig szerettem a kémek világában játszódó történeteket, de most kicsit nehezen tudtam kitalálni, hogy ki milyen kapcsolatban áll egymással, így összességében a történet találgatásokra késztetett. Ez az erős politikai háttér most kicsit elbillent, a valósághű ábrázolás ijesztő. Valójában az amerikai - szovjet konfliktus örökzöld téma, nagyon realisztikusra sikerült. Jó alaptörténet, fordulatos, csavaros a végkifejlet, meglepő a megoldás. Sok gondolat kavarog bennem olvasás után. Néhol nehezen rázódtam bele, annyi szereplő és álnév után a helyszínek is gyorsan váltakoztak. Már szinte zavaró, hogy senki nem az aminek gondolná az olvasó. Ki kém, ki nem kém. Természetesen a régi társa, barátja is visszatér. Mila remek karakter, jól kiegészíti Sam-et.

Könnyed, pörgős stílus, egy kis humorral fűszerezve, egy szerethető figurával. Sam messze nem tökéletes. Csinált néhány zűrös dolgot életében, ezek az előző krimikben történtek. Ami mégis igazán esendővé teszi, az a családja, fia iránti szeretete. Abbott mesteri képességeit ügyesen használja fel egy bonyolult politikai krimihez. A rejtély működik, tele van meglepő, néhol sokkoló fordulatokkal. Jeff Abbott krimije valóban kiszámíthatatlan. Kikapcsolódásra, szórakozásra tökéletes krimi, jól illik a sorozat előző részeihez.



ITT rendelhető kedvezménnyel a krimi! 


    

Jeff Abbott:  1963. január 1. (Dallas, Texas, Egyesült Államok) – 

eddig 22 regénye jelent meg. Történelem és irodalom szakon diplomázott, majd a reklámszakmában dolgozott.

Nevéhez fűződik a Sam Capra-sorozat. Önálló regényei is népszerűek. Bűnös vagy krimije nyerte el a Boston Globe 2017-es legjobb regény díját. Háromszor jelölték Edgar Allan Poe-díjra.

Díjai: Agatha Award for Best First Novel, Macavity Awards for Best First Mystery Novel

Jaffa, 2023
430 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634757481 · Fordította: Lelik Krisztina

Még nem is játszottunk

Hartay Csaba: Még nem is játszottunk



                                                        

"Meddig tart a gyerekkor?"




Válaszolva a kötet kezdő mondatára: örökké. Lelkünkben ott marad, visszük magunkkal. Így már a címe és a remek borító is telibe talált. Mennyit mondtuk ezt mi is gyerekként, mikor haza kellett menni, ott hagyni a barátokat, játszótársakat. "Még nem is játszottunk".

Élveztem minden percét, remekül megírt, átélhető sztorik gyűjteménye a könyv. Visszarepített az időben, újraéltem kamaszkorom, ismét tinédzser lettem. Megidézi a nyolcvanas, kilencvenes évek hangulatát, a gondtalan gyerekkor felejthetetlen éveit. Amiket valami módon mégis szinte elfeledtünk a nagy rohanásban... Vagy mégsem? Olyan emlékidézést olvashattam, ami nem is volt az olyan régen... pedig, de. A háttér a vidéki kisváros, a nyolcvanas-kilencvenes évek Magyarországa. Ez a kötet egy érzés, egy szerelmes vallomás ehhez az időszakhoz.


Amikor „ …fekete-fehér fotók készültek, de annál színesebb soha nem lesz semmi” Az ilyen mondatok megtorpanásra késztetnek, kicsit elakad az ember szava, talán bepárásodik a szeme is. Ami tárgyaink (kincseink) ott egyszerűen fontosak voltak, mára már lehet értéktelen vacakok, de az emlékek nemes penésze alatt szívmelengető érzést adnak. A végtelen boldog nyarak, a strandolások, a nyári szünet mámorát csak egy pótvizsga árnyékolhatta be. Ezeket a nyarakat visszük magunkkal ma is. Egyből megédesednek azok az évek, azok az érzések, és emlékek, hogy így nőhettünk fel, fel - és átértékelődnek azok az idők. Még a nyári munka is kaland volt a haverokkal, próbálgatva a cigaretta ízét, miközben felfedeztük, rácsodálkoztunk az egyre táguló világra. Őszinte, önéletrajzi ihletésű írások ezek, amik nem csak ennek a korosztálynak adnak zsigerig hatoló élményt. 

      

Hartay Csabától visszakaptam az emlékeimet. Olyan ez a kispróza, mint egy kollektív emlékezet, izgalmas élmények megidézése, afféle vissza a gyökereinkhez. Ugyanazokat a fényképeket vesszük elő lelki szemeink elé egy fiók mélyéről, vagy egy régi dobozból. Újra látjuk a kissé ferde, de égig érő ritkás karácsonyfák előtt álló gyerekeket, rég elvesztett nagyszülőket. Az apró, de leleményes gyerekcsínyek és a hétfői adásszünet varázsa lélekemelő, mosolyt csalt elő. A szülőkkel való kapcsolat is megjelenik, ami bizony mára legtöbbünknek édes emlék. Ahogyan kiderül miért is volt "félelmetes" a vasárnap este felhangzó Hét főcímzenéje a kamasznak.

Milyen színű is a Balaton vize? Milyen végre megpillantani a magyar tengert? Egy végtelen nyár a Balatonon (csak ne essen az eső!), családi üdülés SZOT beutalóval, de az első csavaros fagyik ízét is érezhetjük a szánkban. Varázsa volt ennek, ami mára elillant, mégis örömmel idézzük fel baráti körben. Szerettem olvasni ezeket a történeteket, a megfogalmazást, a hangulatot. Hartay Csaba gyermeki naivitással mesél, sok humorral emlékezik meg a rég elfeledett gyerekkorunkról.

"Vanília és csoki. De szokott lenni puncs és eper is. Van-e ennél finomabb jelenleg a világon? Nincs. Két forint, amivel telefonálni lehet, de inkább egy csavaros fagyit kérünk."


Újra átélhetjük a hétvégék történéseit a messzi mamáéknál. Trabanton utazni (Hetvenes átlaggal) egy elmesélhetetlen élmény mára. A kamaszodó srácok zenei világa is remek hangulatidéző, amiből Samatha Fox mellei sem maradhatnak ki. Ez is egy jelentős, meghatározó pillanat a kamaszodó srácoknak. Diszkóba járni, vagy az első "vébéká" élménye mindenkinek megvolt akkoriban. Sajnálom, hogy nekem a horgászás varázsa kimaradt, bár szeretem a halászlét. A végtelen biciklizések, kiszabadulva a panelrengetegből, a családi kapcsolatok fénye, és a soha el nem múló nyár melege járja át az olvasó lelkét nosztalgiázás közben. Mindez szórakoztató formában, reális képet festve kerül elénk a közelmúltról. A történetek garantáltan mindenkit megérintenek. Közös kamaszkori emlékeinket élhetjük újra. Többször hangosan felnevettem olvasás közben, a nosztalgiafaktor tökéletesen működik. Hartay Csaba írásai szerethető történetmorzsák, amit a barátság is erősít.

Így utólag hálás vagyok ezért a gazdag és színes gyerekkorért. Hagytak önfeledt gyereknek lenni, a saját kis világunkban élhettünk. Hasonló retro-idézés már volt a szerző tollából (Lerepül...és a Turbó), most mégis, bár a humor elfedi, de van egy szomorkás, az elmúlást idéző felhangja a történeteknek. A karácsonyok emlékénél különösen érezhető. Nem csak a tanyavilág, az olajkályha vagy a régi telek tűntek el, de azok az emberek is. Együtt a család..., ha fogyunk is, sok-sok év lehullt tűlevelein kutatjuk a múltunkat, hogy a jelenben magunkra találjunk. Kétségtelenül könnyen olvasható, szórakoztató emlékek ezek, amik azért mélyen elgondolkodtatnak.

"Végül egyedül maradunk az emlékeinkkel."


ITT rendelhető kedvezménnyel a könyv! 


               

Hartay Csaba magyar költő, író, blogger.

1977. június 16-án született Gyulán. Gyerekkorát Szarvason töltötte, jelenleg is ott él.

1997-ben jelent meg első verse a Sárkányfűben, azóta publikál rendszeresen irodalmi folyóiratokban. Tagja a Szépírók Társaságának és a József Attila Körnek. Eddig kilenc verseskötete és öt prózája jelent meg. Nem boci! Holtág, Rajongók voltunk, Köszönöm a befogadást címmel.

Díjai: Körösök Gyöngye díj - 2006, Bárka-díj - 2010, Szarvas város kulturális életéért díj - 2015 és Megyei Príma Díj - 2015. 2017-ben elnyerte a Szarvasért Alapítvány díját, amelyet minden évben egy arra érdemes, Szarvas város hírnevét öregbítő személyiségnek ítélnek oda.


 



Scolar, Budapest, 2023
160 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635097258 · Megjelenés időpontja: 2023. május 31.

A történetsütödés

Carsten Henn: A történetsütödés



                                          

"Meddig táncolhatunk még, miután elhallgatott a zene? "




A szerző előző könyve A könyvsétáltató, a tavalyi év egyik szívmelengető meglepetéskönyve volt.

Egy különleges kapcsolat áll az új történet középpontjában is, ismét sok apró emberi történet villan, fel, de most kezdettől fogva kicsit furcsának találtam a történetet. Eleinte úgy éreztem, hogy ez nem az én könyvem. Egy balett-táncosnő, aki péknek tanul?

Az egykori primabalerina, Sofie egy tartós sérülés miatt nem állhat színpadra, felmondanak neki. Az ifjú tehetségnek, Irinának adva ezzel kiugrási lehetőséget. Sofie élete felborul, rosszul viseli az élete változását, ami természetes. Ráadásul házasságán is erős repedések jelennek meg. Megítélésem szerint főleg a nő hibájából. Bevallom, egyáltalán nem volt szimpatikus szereplő Sofie. Nyafogott, elutasítóan gyerekesen viselkedett a férjével, aki hasztalan igyekezett kedvében járni. Sofie sorsa mély gödörbe zuhant, önsajnálatba süllyedt, amivel saját sorsát nehezíti.

Egy meghökkentő váltással Sofie pékként vállal munkát a kisvárosában, hogy a munkanélküli segélyt tovább kapja...Na, ez is elég meglepő helyzet, amit majd még tud fokozni a szerző. Sofie nem akarja ezt a munkát végezni, úgy tervezi, pár nap után gyorsan felmond. De van valami a kisváros pékjében, ami a nő sorsát, az élethez való hozzáállását hamarosan megváltoztatja. A calabriai származású, munkáját szerető Giacomo Botura igazi szenvedéllyel süti kenyereit. Sofie lassanként oldódik fel, élete új célt talál, a férfi alázatos szenvedélye a munkája felé hamar magával ragadja.

Giacomo minden élethelyzetben párhuzamot von a kenyér sütésével, vagy a tészta dagasztásával. A tánc és a sütés érdekes párhuzamát olvashatjuk. A felbukkanó szereplők színes sora vonul fel, életük is felvillan, mindig kapunk egy bölcs mondást. Fontos szereplő még a pékség eladója, a mogorva Elza. Érezhetően van valami sötét titok a háttérben, a pék minden faggatózás ellenére nem árul el sokat magáról. Munkája már-már művészet, hogy az emberek élettörténetét belesüti a kenyérbe. Átvitt értelemben sok szeretettel sütni és abban kiteljesedést találni, ezzel az embereket boldoggá tenni a célja. Titokban tartja saját, kevésbé boldog történetét, amely szorosan összefügg a katonásan szigorú, barátságtalan Elsa történetével. Vajon Sophie hogyan fog visszatalálni az életbe? Megtanulja elfogadni a sorsát, vagy a saját kezébe veszi? Hogyan segíthet ebben Giacomo és sütödéje? Amikor nem találjuk a kiutat életünk kátyús útján, bizony szükségünk van más emberek segítségére. A hangulatát tekintve ügyesen lavírozik a komédia és a dráma között a regény. Az események finom humorral átszőve, az iróniát sem nélkülözik. A végkifejlet elgondolkodtató. Fajsúlyos gondolatok bukkannak fel, az élet szomorú pillanatai.

A történet eleinte komédiának indul, kétségtelenül vicces, tele van bölcsességgel, melegséggel, humorral. Mégis nekem valahogy halványabb maradt. Sofie egyszerűen sótlan, mit ne mondjak unalmas, nem szimpatikus és nagyon önző. Giacomo csendes ember, nagy szívvel igyekszik segíteni a nőnek. Elsának, a barátságtalanul zord öreg eladónőnek van számomra erős hatása. Itt fordul át a regény egy szomorú drámába... Kiderül mi áll a háttérben, mitől sajog a pék szíve, és mitől morcos Elza? Sofie húga és kislánya a humort képviselik, de nekem végig idegesítőek voltak, azonban a kisvárosi hangulat jól működik ezúttal is.

Ha tetszett A könyvsétáltató, szinte biztos, hogy ez is fog, bár ez nekem csak egy utánérzés volt. Könnyed, kedves kis történet a barátságról, szenvedélyről. Reményt adó könyv felnőtteknek, akik szeretik a modern életmeséket.




ITT lehet a tiéd kedvezménnyel a könyv! Akár E-könyvben is!



  

Carsten Henn: 1973. október 29. (Köln) – író, borújságíró, étteremkritikus, a Vinum bormagazin főszerkesztője. Gasztrokrimiket is írt. Idehaza ez a második megjelent regénye.








Animus, Budapest, 2023
216 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636142308 · Fordította: N. Kiss Zsuzsa

Nagyfőnök

Dezső András: Nagyfőnök

Portik Tamás és körének felemelkedése és bukása





                                            

Dezső András tényfeltáró kötetei népszerűek és elképesztő közelségbe hozzák a bűn világát, annak hátterét. Úgy merülhetünk el most is a kis magyar valóságba, hogy hiteles képet kapunk arról, amiről alig tudunk valamit. Ez a kötet is alapos és egységes, sokkal több ez, mint néhány megoldatlan bűnügy háttere, vagy egy felemelkedett maffiózó portréja. Jól megírt, és tökéletesen felépített könyv a nyolcvanas évek kezdetétől napjainkig.

A kilencvenes évek Magyarországáról, és a háttérben zajló erők hatásáról különösen meglepő volt tájékozódni. Mindez itt teljesedett ki igazán, ami már a hetvenes-nyolcvanas években kezdetét vette. Sötét és szövevényes, olvasmányos és informatív írás, ahogyan Dezső András előző kötetei is.



Érzésem szerint elég szorosan kapcsolódik a Maffiózók mackónadrágban kötethez. Itt mélyebben, alaposabban bontja ki a témát. Olyan összefüggésekre mutat rá, ami nem csak lehetővé tette a bűn elkövetését, de a politikai elit és a maffiavilág összefonódásait is elénk tárja. Ahogyan sajnálatosan a rendőrségi korrupció is egyértelmű. A hazai bűnözés titkai, összefüggései és háttere most is hangsúlyosak. Közismert ügyek kerültek górcső alá: nem csupán az olajügyek miatt elhíresült Energol és Conti-Car sikere, de a Prisztás-gyilkosságtól a médiavállalkozó, Fenyő János hidegvérű kivégzéséről is olvashatunk. Persze a segítők élete sem volt biztonságban: a gátlástalan hatalom, a rengeteg és hirtelen jött pénz megvadított mindenkit. Az Aranykéz utcai robbantás sem megkerülhető, ahogyan több ismert vállalkozó, az éjszakai élet meghatározó alakja is felvonul. Elképesztő, számomra döbbenetes hatással volt, hogy sok esetben még mindig nincs eredmény. A rendőrség sokat tud, de bizonyítani is kellene. Izgalmas volt összefüggéseiben megismerni ezt a korszakot, belesni a függöny mögé. A politikai robbantások háttere mellett látni, hogyan is alakult ki a rendszerváltás környékén a hazai szervezett bűnözés.

Portik élete döbbenetes. Az egykori utcagyerekből hogyan lett az alvilág ura? A telefonfeltörésektől az olajszőkítésen át, a megalomán dúsgazdag, de félelemben élő nagyfőnök valós személyiségét láthatjuk. A portréból a szerelem sem maradhat ki, de ebből egy Stockholm-szindrómával megspékelt őrület, bántalmazó kapcsolat válik. A család és a gyerekei is megszenvedi a nagyfőnők paranoid őrületét. Az is elég meglepő, hogy nyolc évig simán tudott rejtőzködve élni Magyarországon. Ami igazán meglepő, hogy mint a jó krimikhez illik a főszereplő hatalmas jellemfejlődésen megy át... az egykori utcagyerek tesz is a "sikerért". 

Nem csupán Portik portréja aprólékos, de egy-egy bűnöző személyes története is megdöbbentően emberi tud lenni. Az elkerülhetetlen bukás okait is  megismerhetjük. Az alvilági kapcsolatrendszeréhez a siker egyik eleme a rendszerváltás körüli zűrzavar volt. Szociográfiai látlelet is egyben a könyv a fehérgalléros bűnözőkről. Mindez  talán csak a jéghegy csúcsa érzésem szerint.

A sok információ mellett nem vész el a könyv olvasmányossága, és szórakoztató jellege. A történetvezetés precíz, aprólékos, mindenki számára jól érthetően mutatja be, mi is áll a szinte követhetetlen és gátlástalan nyomulások és hatalmas vagyonosodások mögött. Számtalan ismert név is felbukkan az eseményekben, nem csupán rendőrségi vezetők vagy politikusok. Faltam a lapokat, izgalmas és valós magyar maffiakrimi ez, amit a Jozef Roháč-háttér még izgalmasabbá tett.

Akit érdekel a téma, annak kihagyhatatlan, hiszen a nagyközönség szerintem ennek csupán a felszínét ismerheti igazán. Dezső András negyedik kötete nem csupán szórakoztató és adatgazdag, döbbenetes erejű szociográfia a közelmúlt meghatározó bűnözői köréről.







ITT megvásárolható kiadói kedvezménnyel!


     

Dezső András: (1976) az Index.hu volt újságírója, most a HVG oknyomozó újságírója. 2021-ben elnyerte a Pulitzer-emlékdíjat. Nős, két gyermeke van. Kétszer elnyerte a legjobb oknyomozó újságíróknak járó Göbölyös Soma-díjat is.




XXI. Század, Budapest, 2023
428 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635683659

Kívülálló

Jónás Tamás: Kívülálló



                                                    
                                         

Nagy érdeklődéssel vártam Jónás Tamás új kisregényét, ami hét év hallgatás után került a boltokba. Szeretem a verseit, kedvelem egyéni látásmódját, ami a regényre is jellemző. Bélyeggel születni nem könnyű, keserves életet jósol az embernek. Ez sajnos valóban nem választás kérdése, ez adott. Ezzel élni több mint nehéz. Legyen az akár valamilyen külső megkülönböztető jegy, társadalmi helyzet, vagy mint esetünkben szó van , egy kisebbséghez tartozás. Ez többszörösen hátrányos helyzetet idéz, kívülálló marad mindig. Mindez hosszú évtizedek alatt sem változott jelentősen. Olvasatomban kifejezetten szomorú és sajnálatos, hogy mindez Magyarországon történik. Mindezek megjelennek és a történet alapjait adják: anyagilag, szociálisan, külsőleg és identitásban, ami alapján bárhol borítékolható az előítélet, amivel szereplőink szembesülnek. Mivel ebből a körből, amit ez az eleve elrendeltetettség okoz, kitörni roppant nehéz, és embert próbáló, falakba ütköző, könnyen előkerül az a mentalitás amivel találkozunk a regényben. Ezért is tud megosztó lenni a kötet. Aki erről csak olvas, nem éli meg napi szinten, nehezen érti, nem tudja elfogadni ezt a mentalitást. Amikor ilyen emberekről ítélkezünk meg kellene próbálni a helyükbe képzelni magunkat, rögvest rájöhetünk, hogy áldozatokkal állunk szemben, könnyű pálcát törni a fejük felett, egy sokkal ideálisabb társadalmi helyzetből figyelve. A beépített, rögzült sztereotípiák sajnos itt is működnek.


Az életrajzi elemekben is bővelkedő történet számtalan feldolgozhatatlan traumát rejt. Ezek sora már a gyermekkort is megnehezítik hősünk számára. Kitörni szinte lehetetlen. Marad a sodródás, a pillanatnyi életöröm hajszolása. Amely út a szex, drog, züllés és a börtönnel van kikövezve. Ez a történetmorzsákból felvillanó élet messze nem az, amit megérdemelne az ember. Sorsunk kódolt, különösen, ha ilyen hátrányból indul. A szexuális elemekkel bőven megtűzdelt cselekmény a felületes örömöt adja, polgárpukkasztónak tűnhet. Szókimondó és tabudöntögető, de elgondolkodtató. Miért teszi azt, amit én nem tennék? A lehetőség szerint mindig, és akit csak lehet megdönteni hajszolása nem vezet a tartós boldogsághoz. Elmaradhatatlan kellék a drog is, ami szenvedélybetegséghez vezet. Természetesen a bűn alól sem mentesít, csupán némileg érthetővé teheti ennek a kisebbségnek, a viselkedését, tetteik mozgatórugóit. Nehéz a részleteket komplexen látni, még problémásabb megoldást találni. Mi is kívülállóként olvassuk, értékeljük a történéseket. Változni és változtatni akarással talán elérhető valami, bár ez picit inkább a "széllel szemben" állapota. Nincs varázsütés, csak ütés. "Milyen jó lenne nem ütni vissza..." jutott eszembe József Attila verse olvasás közben.

Ez egyéni sorsokban mérve még talán működik, bár tapasztalataim szerint nem tartósan. Reményt adhat az embereknek, segíthet a sokszor korlátolt gondolkodást legyűrni. Ha a kívülállóság feloldható az is csupán pillanatnyi lehet. A valóság kegyetlen, mert ugye ami nem hajlik, az törik. Az ember és a lelke is. A Kívülálló apró emlékei különös élményt adnak, nem csak meghökkentő, de elgondolkodtató is az összhatás. Ki is valójában a kívülálló? A társadalmilag beilleszkedett polgár, vagy az aki kimarad ebből? Jónás Tamás kívülállója nem büszke erre, talán kissé belefáradt a küzdelembe is. A kívülállóság örök bélyege letörölhetetlen, amiről őszintén vall a sorokban. A regényben megjelenített körből, amit ezt az eleve elrendeltetettséget idézi, kitörni roppant nehéz, és embert próbáló. Furcsa és fájón keserű életösszegzés a regény.

Az Ampersand Kiadónál megjelent Kívülálló kivételes és meghatározó olvasmány lehet, akár kordokumentumként is olvasható. A falak lebontása súlyos feladat, de nem reménytelen.



       

Jónás Tamás: 1973. március 14. (Ózd) –

Már pálya­kezdőként József Attila költészetének kortárs továbbgondolójaként tartotta számon a kritika. A kilencvenes-­kétezres években folyamatosan jelentek meg könyvei, amelyek jelentős szakmai figyelmet és elismerést kaptak. 2002-ben Esterházy Péter ajánlására Herder-ösztöndíjban részesült, 2009-ben Önkéntes vak című kötete Aegon-díjat kapott. Prózakötettel utoljára 2013-ban jelentkezett (Apuapuapu), verseskötettel pedig 2016-ban (Törzs). Hét év után a Kívülálló című regényével töri meg a csendet.



&, Budapest, 2023
176 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786156402110 · Illusztrálta: Bogdán János "Amigó"

Agatha Christie - Egy sejtelmes nő

Lucy Worsley: Agatha Christie

Egy sejtelmes nő



                                                                  

Agatha Christie élete elég közismert, szinte biztos, hogy már mindenki olvasott tőle, láthatta valamelyik filmes feldolgozását könyveinek. Életem címmel saját maga megírta életrajzát, így Lucy Worsley nem kevésre vállalkozott új könyvével, újra életre kelti Agatha Christie-t, egy olvasmányos, informatív kötetben. Worsley végig lenyűgöző képet fest Christie-ről.

A krimi koronázatlan királynőjének életét bemutatni, újszerűen és szórakoztatóan az olvasók elé tárni, izgalmas kihívást jelentett. A nyomon követés jól sikerült, számtalan eredeti fotó is kiegészíti a kötetet. Lucy alaposan elmélyült a terjedelmes életműben, szeretettel és hozzáértéssel írta meg Agatha történetét. Tetszett az is, hogy egyáltalán nem idealizálta az írónő alakját. Számtalan apró, de meghatározó momentum mellett természetesen a írónő gyermekkorát is feltárja, majd az életét erősen befolyásoló 1926-os év eseményeit is górcső alá vette. Szó esik Christie első férjéről, Archibaldról, akinek házasságtörése elindította azt a bizonyos 1926-os mélyrepülést. Christie életének talán leghírhedtebb epizódja az 1926 decemberében történt 11 napos eltűnése volt, amiről élete folyamán később sem beszélt.


       

Agatha a viktoriánus kor szülötte, mozgalmas és színes volt gyermek és magánélete. Mélyen szenvedélyesen élte később is az életét. Hosszú élete során (1976-ban, 85 évesen hunyt el) végig élte a XX. századot, mindkét világháborút, az első világháború idején lett igazán sikeres, pedig A titokzatos stylesi eset című első regényét éppen hat kiadó utasította vissza. A második világháború idején az N vagy M című kémtörténete aratott sikert. Műfajt teremtett, népszerűvé tette a zsáner ezen formáját. Az írást komoly munkaként élte meg. Jó iparosnak, háztartásbelinek tartotta magát, szerény idős néniként élte meg később az öregedést. Agatha Christie megfoghatatlan volt, érvel Worsley, mert "szándékosan rájátszott arra, hogy olyan hétköznapinak tűnjön".

Az írónő élete során a világban folyó változások, a nők helyzete is képbe kerül. A válás folyamata, majd elvált, gyermekét egyedül nevelő és dolgozó, jól kereső nőként is másképp látta a világot, ezzel már életében is példát adott nőtársainak. Később a szerelem is újra megérkezett életébe, amit negyven év boldog házasság követett Max Malowannal. Vele beutazta a világot, sok élményt gyűjtve regényeihez, hiszen Agatha rajongott férje munkájáért a régészetért. 1950-ben már az ötvenedik kötete jelent meg, ami elismerést érdemlő teljesítmény. Krimijeit színdarabjait Amerikában is megismerték, ott is népszerű volt. Tetszett, hogy egyes fejezetek egy-egy krimi címét viselték, vagy ahogyan Agatha élményeit, véleményét a háborúról, a nők helyzetéről egy-egy szereplőjével tolmácsolta olvasóinak. Kiderül az is, hogyan született Poirot nyomozó figurája, vagy Mrs. Marple alakja. Említést kapnak az álnéven írt regényei is. Sok meglepő és titokzatos háttér adalékra épül fel a kötet, pl: kiderül az is, melyik krimijét tartotta a legrosszabbnak az írónő. Életében 66 krimit írt, amik közül bár sokat olvastam, most több felkerült az olvasási listámra. Mi lehet vajon sikerének a titka? Erre is kitér Worsley, ahogyan bemutatja Christie hibáit is. Mostanában regényei a rasszista megjegyzések, antiszemitizmus miatt kerültek előtérbe.

Most egy újraárnyalt, szórakoztatóan olvasmányos kötetben ismerhetjük meg Agatha Christie életét. Nem csak rajongóknak ajánlom.

ITT megvásárolható kedvezménnyel a regény! 































Helikon, 2023
592 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634799337 · Fordította: Sipos Katalin

A magányos farkas boldogsága

Paolo Cognetti: A magányos farkas boldogsága



                                                       

Az olasz szerző előző, Nyolc hegy regénye elvarázsolt, az új kisregénye címébe azonnal beleszerettem. A hegyek és a táj ismét eleven képekkel adja vissza a természet szépségét. A történet ezúttal Fontana Freddában játszódik, a főszerepben pedig Fausto, egy negyvenéves fiatalember, aki éppen egy váláson van túl. Elhagyja Milánót, hogy menedéket keressen a hegyekben, hogy megtalálja önmagát és újratervezze életét. Babette menedékházában lesz szakács.




Cognetti tökéletesen tudja, hogyan kell az olvasókat egy másik dimenzióba, a hegyeibe elkalauzolni, miközben a természet és a szerelem megújulásáról elmélkedik. Megfogja meséjével még azokat is, akik számára idegen, vagy új az alpesi környezet, akik még talán soha nem másztak hegyet, vagy mondjuk nem töltöttek néhány éjszakát menedékházban. Az alig 170 oldalnyi kisregény olyan, mintha teljesen elmerülnénk ebben a gleccserekből, hegyekből álló titokzatos és lenyűgöző világban. Miközben életünk hegyeit másszuk, igyekszünk hódítani. A történet egy naptári év hosszát öleli fel, ősztől a következő őszig. Egy mélyen őszinte szerelemnyilatkozat az olasz Alpok iránt, lebilincselő természetleírásokkal, ahol a hegyi élet zord és költői oldala egyaránt bemutatásra került. A második irány a szereplők múltja, amely a történet eseményein keresztül apránként felbukkan.

A történet főhőse Fausto, ismét egy középkorú krízisben lévő negyvenéves férfi, akinek belső gondolataival, érzelmeivel nagyon tudtam azonosulni. Hősnőnk Silvia, huszonhét éves, ő is úgy döntött, hogy a nyarat a hegyekben tölti, és életében először pincérnő lesz. Faustóval kezdik felfedezni a gleccsereket és a hegyeket, erdőket, élvezik a hideget, a hegymászás fáradtságát. Természetesen napról napra finoman elmélyül közöttük az intimitás. Fausto és Silvia életük különböző szakaszában találkoznak, és saját ritmusuknak és koruknak megfelelően engedik magukat át egymásnak, mindenféle  kötöttségek nélkül. Csak élvezik a pillanatnyi boldogságot, amit az élet számukra adott. Lassú, merengő történet, sok érzelemmel. Paolo Cognetti egy apró pillanatokból álló életörömöt vázol fel ezzel a kapcsolattal. A magány és a hegy a két ember találkozásáról szóló szűkszavú történet, akik a boldogságot keresik.

              

           

A történetben ismét van kapcsolat Nepállal, a narráció újra különböző évszakokat fed le a hozzájuk tartozó pompával és nyomorúsággal. Talán ez a történet egyszerűbb, kevesebb réteggel épül fel, főleg a párbeszédek szikárabbak. Láthatóan semmi lényeges nem történik, ez biztosan nem egy sodró kalandtörténet. Nem bánom, hogy elolvastam, hiszen gyönyörű leírásai, metaforái velem maradnak, még úgy is, hogy azt az élményt, mint a Nyolc hegy története, nekem nem adta vissza. Hangulat kell a látszólag könnyed történetmeséléshez, ami alatt nem kevesebb, mint az emberi lét tragédiája lapul. Ezt Cognetti a természet egyszerű szépségével állítja szembe, mint a farkas, aki ösztöntől vezérelve visszatér arra a területre, ahonnan több mint egy évszázaddal ezelőtt elűzték. Tetszett a fenyők és vörösfenyők által kiváltott metafora, vagy ahogyan életre kel előttünk Fausto és Santorso semmihez nem hasonlítható férfibarátsága. Santorso egy igazi hegyi ember, aki kissé durva, mint a hegyi férfiak általában, és egy baleset miatt még jobban rájön, mennyire szereti ezeket a hegyeket.


Mint minden jó író, Cognetti is világot teremt. A szereplők, akik ezt átélik, eleinte hétköznapi emberek. Sebeikkel és nyugtalanságukkal, amikor próbálnak elszökni az élet elől, majd amikor visszatérnek, az a benyomásunk, hogy nem egy év, hanem egy élet évszakain megyünk keresztül. Akár van, akár nincs ideje a boldogságuknak, úgy érzik, pontosan ott vannak, ahová tartoznak. Az emberi kapcsolatokról olvashatunk a természettel való szakadatlan párbeszédben. Ez a lenyűgöző szépségű alpesi táj bámulatosan látványos végig. Legyen szó kétezer méteres vörösfenyőről vagy háromezer sziklából és jégből álló gleccserekről. Cognetti a magányt, az élet súlyát, a küzdelmeket, a reményt, a szerelem, a barátság, a fájdalom a legelemibb emberi érzések segítségével adja át. A remek fordítás ezúttal is Nádor Zsófiát dicséri, míg a letisztult, egyszerű és kifejező borító is csodaszép. Szívesen olvasnék még Cognettitől. 





       

Paolo Cognetti (1978. január 27. (Milánó) –)
Elsőkönyves szerzőként 2017-ben elnyerte a legrangosabb olasz irodalmi díjat, a Premio Stregát, valamint a Prix Médicis étranger-t, és a Nyolc hegy harminchét országban jelenik meg.

Eredeti megjelenés éve: 2021


Jelenkor, Budapest, 2023
174 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635182183 · Fordította: Nádor Zsófia

A Szabadság hadművelet

 Cserhalmi Dániel: A Szabadság hadművelet

ÁVH-regény



                                               

"Innen nem lehet csak úgy leszerelni."




Az ÁVH-regénysorozatot azért kedvelem, mert egy olyan történelmi korszakot mutat be, amiről ritkán írnak a szerzők vagy viszonylag kevés a hiteles információnk. Cserhalmi Dániel immár harmadszor is egy olvasmányos, jól felépített cselekményű politikai krimivel lepett meg. A kínálatban kivételesen üdítő és egyedi színfolt.

A Csengőfrász izgalmaival odaszegezett a fotelhez, szinte egy szuszra olvastam végig, míg a Szibériai csapda elképesztő logikájával fogott meg. Most A Szabadság hadművelet című új regényében tudta fokozni a hatást Cserhalmi Dániel, aki azonnal a kedvenceim közé került. Feszült várakozással vártam az új regény megjelenését. 

Jó stílusban megírt, izgalmas és fordulatos a kitalált történet. Cserhalmi Dániel friss, hiteles és hihető, krimiszerűen fordulatos regénye a Rákosi-korszak politikai rendőrségének sötét világába kalauzolja el az olvasót Az előző részből több szereplő is visszatér, bár nyugodtan olvasható külön is a könyv. Sőt, a második kötet egyik mellékszereplője kap itt főszerepet, érte szurkolhat az olvasó. Egy régen felszámolt összeesküvés éled újjá, ez köti le az ÁVH figyelmét. Ezzel veszi kezdetét a történések sora. Kiderül, mennyire fontos a helyesírás az ügynökök esetében is. Hatalmas ötlet, az ilyen apró csavarok miatt is remek krimit kaptam. A fent idézett mondat többször visszaköszön és mindig súlyos értelmet takar. Az aprólékosan kidolgozott előzmény látszólag csak egy kis csavar a gépezetben. Ez még az előjáték, ami azonban szorosan kapcsolódik a további történésekhez, innen vesz lendületet a történet. Erre épül a regény cselekménye, amely az előzőeknek megfelelően ismét alapos, kidolgozott. A karakterei élnek előttünk, látványos képeket kapunk a korszakról. Félelmetes lehetett a besúgók országában élni. A mai viszonyokkal való összecsengésekre nem térnék ki, ezt egyénileg rábízom az olvasó fantáziájára. A rettegett ÁVH a saját embereit sem kíméli, ahogy a rokonok, barátok vagy régi szerelmek is könnyedén bajba kerülhetnek.

             

Az előzőekből Csonka ezredes kudarcba fulladt szökése adja még az alapot ehhez a regényhez. Sok valós, létező karakter tűnik fel, bár a történet kitalált. A május elsejék hangulata, a Szabad Nép információi és az életképek hatásosak, átélhetőek. A házmesterek és a megfélemlített emberekre épülő sötét időszak ez. A hatalmi besúgórendszer látványos és megdöbbentő, mindenütt akad egy beépített ember. A főhősünk kalandjai végig filmszerűek, izgalmasak, egy idő után letehetetlenek. Igazán fordulatos, macska-egér játék ez, ahol az idővel futnak versenyt a szereplők. Természetes, hogy a hősünk életét a szabadságvágya motiválja, amiért az olvasó is neki drukkol. Az külön tetszett, hogy a déli határszakasz a cél, erre menekül. Határzár, aknamező, besúgók és embercsempészek állnak szembe a hatalommal. A vége üdítő meglepetés a történéseknek, minden értelmet nyer, nincs elvarratlan szál. Nagyszerű élmény volt olvasni a regényt, igazán megérdemli a nagyobb figyelmet. 

Nem csupán a történelmi háttér, a korszak tökéletes, de az emberi sorsok is jellemzőek és hihetőek. A félelem és a rettegés fojtogató időszaka volt ez. A létező, valós személyek szerepétől még emberibb, hihetőbb a regény sodró története. Informatív és szórakoztató a kötet. Elgondolkodtató és döbbenetes az ötvenes évek Magyarországa. A szomorú valóság, a felvillanó emberi sorsok, ahol a hatalom megnyomorított és gátlástalanul eltaposott mindenkit. A szerzői utószóra is érdemes figyelni, sok meglepő háttér-információt kapunk. Remélem az újabb kötetre nem kell sok évet várni. A könyv az Állambiztonsági Szolgálatok Történelmi Levéltára szakmai támogatásával készült.







ITT kedvezménnyel rendelhető a könyv!



 
               

Cserhalmi Dániel:
„civilben” környezetgazdálkodási agrármérnök, az Állatorvostudományi Egyetemen tanít növénytani tárgyakat. Kamaszkora óta ír, ÁVH-regényeinek sora a legutóbbi A Szabadság hadművelettel együtt három kötetet foglal magában: a Csengőfrász első megjelenésekor már a címével is feltűnést keltett a politikai krimik között; a Szibériai csapda könyörtelenül magával ragadó története pedig ÁVH-vezérek sakkjátszmáiba illeszkedik – erre utal a talányos cím is. Dániel szabadidejében olvas, túrázik, zenél a kollégákkal ‒ és a negyedik ÁVH-regényét tervezgeti.






Alexandra, Pécs, 2023
552 oldal · puhatáblás

A végzet fegyvere

Steven Saylor: A végzet fegyvere



                                           

"Cerberus szabadon kószál ma éjjel – suttogtam. – Bármi megtörténhet."






Gordianus ismét nyomoz. Róma egyik leggazdagabb embere, Marcus Crassus felkérésére egy gyilkost kell előkerítenie, amilyen gyorsan csak lehet, hiszen a tét 99 rabszolga élete. A krimihez ugyanis a hátteret a Spartacus-féle rabszolgalázadás adja, ami egy izgalmas és mozgalmas időszaka az ókori történelemnek.

A történetmesélés kiváló, minden figura, amely ebben a történelmi római krimiben szerepel, hihető és élethű, a Spartacus rabszolgalázadás során kialakult ellenséges és halálos légkör tapinthatóan előtérbe kerül. Gordianus a közeli Baiae városkába indul, hogy kivizsgáljon egy gyilkosságot, miközben Spartacus rabszolgái feldúlják a vidéket. Az egész krimi erre épül. Ez a rejtély tehát Kr.e. 72-ben, a Spartacus rabszolgalázadás idején játszódik, és Lucius Licinius, a hatalmas és nagyon kapzsi Marcus Licinius Crassus unokatestvérének meggyilkolásával kezdődik. A történet során izgalmas háttér bontakozik ki, az áldozatot igazán senki, még a felesége sem sajnálja valójában. Két, a házból eltűnt rabszolgát gyanúsít mindenki, Alexandroszt és Zénót vádolják a gyilkossággal. Gordianus és az olvasó számárra is azonnal egyértelmű, biztosan nem ők az elkövetők. Lassanként bebizonyosodik, valóban teljesen ártatlanok, csak menekülniük kellett az életükért. Eközben Gordianus, és fogadott fia, Eco ügyesen figyel, faggatózik, mire kirajzolódik a szövevényes bűntény háttere. Gordianus egyszerű kis módszere ismét célra vezetőnek bizonyul: kérdezgeti, beszélteti a gyanúsítottakat. A könyv elején egy szemléletesen elkészített térkép található a Neapolisi-öbölről (Nápoly) a Kr.e. 72-ben, míg a regény végén egy informatív szerzői utószót olvashatunk, amely történelmi részleteket tartalmaz.

Egy izgalmas és cselekményes római misztérium játék tanúi lehetünk. A háttér tele van korrupt politikai cselszövésekkel, hatalomvággyal, kapzsisággal és kegyetlenséggel. A sűrű titkok és intrikák mögé látva, Gordianusnak valahogyan meg kell találnia az igazságot Lucius Licinius meggyilkolásával kapcsolatban. Az egyetlen nyom egy véráztatta köpeny, és a holttest lábánál a kőbe vésett Spárta szó. Még fontosabb, hogy meggyőzze Marcus Crassust, hogy kíméljen meg a sok rabszolgát. Ugyanis a gazdag, hatalmas Crassus megesküszik, hogy tiszteletben tartja az ősi törvényt, és bosszúból megöli kilencvenkilenc megmaradt rabszolgáját. A kétségbeesett rabszolgák és kétszínű urak, pazar lakomák és mocskos titkok világába belegabalyodva Gordianusnak az életét is kockára kell tennie, hogy megállítson egy értelmetlen mészárlást – és Róma jövőjét is megmentse.

A Római vér történetéhez képest ez talán picit feszültebbnek éreztem, a vége különösen akciódús volt. Látványos képekkel kel életre a korszak. A Fúria nevű rabszolgahajón utazni izgalmas élmény volt, míg most egy erős női karakter is színesítette a krimit az Iaia nevű festő alakjában. Megismerhetjük a római festészetet, temetési hiedelmeket, szokásokat, hagyományokat, a mérgező és gyógynövények korabeli használatára vonatkozó bizonyos magyarázatokat olvashatunk. Színes volt a jósnő alakja is, a Cumae Sybilével kapcsolatos részletek is lenyűgöztek. Steven Saylor hangulatos életképekkel kelti életre a miliőt, ismét a Római Birodalom csodálatos ízét kapjuk. Bár Spartacus nem szerepel ebben a könyvben, a rabszolgalázadás és annak hatása a könyv alapja. Határozottan ajánlom a történelem és a krimi műfajának kedvelőinek. A megújult borító és a friss szöveggondozás egy remek történelmi krimit kínál az olvasóknak.  

ITT tiéd lehet akár e-könyvben is kedvezménnyel! 

      

Steven Saylor: (Port Lavaca, Texas, 1956. március 23. –) amerikai író. A legismertebb munkái az ókori Róma életébe bevezető, Gordianus, a Nyomozó életútját és ügyeit feldolgozó Róma Sub Rosa sorozata.

A történelmi regények amerikai bestsellerszerzője 1991-ben indította útjára kedvenc ókori nyomozója azóta másfél tucat kötetet számláló fordulatos történetét



Eredeti megjelenés éve: 1992


Agave Könyvek, Budapest, 2023
368 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635981397 · Fordította: Heinisch Mónika

Ella háborúja

Bagó Tünde: Ella háborúja




                                                      

"A világot a cselekedeteinkkel formáljuk.”




Kétségtelen, hogy a regény ügyes írás, van benne potenciál. Mégis vegyes érzéseket hagyott, talán nem én vagyok az igazi célközönsége. Látom a siker esélyét, hiszen olvasmányos és ebben a témában a már sikeres elődöket követve (Fábián Janka, Bauer Barbara, Bordás Róbert, F. Várkonyi Zsuzsa) van is esélye. Bagó Tünde szépen fogalmaz, a történet kerek és a női olvasóknál biztos befutó.




Ella, nos végig irritálóan szenvelgő nőalak volt számomra. A legmeglepőbb, ezt ő maga is elismeri a történet vége felé, sőt, egyszer volt esélye, hogy változzon a karaktere, de kihagyta. Ez a jellemfejlődés pedig jót tett volna a regénynek. Unatkozó szépasszony, aki hisztizik mert öt éve háború van... ez persze a házasságára is nyomot vet. Míg orvos férje, Lukas éjt nappallá téve, napi 14-16 órában menti az embereket, gyógyít, ő egyfolytában nyavalyog és látványosan unatkozik... A saját kis belső háborúját azzal vívja, hogy nem tud, és nem akar az adott körülményekhez alkalmazkodni. Amikor a férje kórházi munkára hívja, már-már büntetésként éli meg. Nem képes részt venni, segíteni a férje életét, munkáját, pedig kellene a gyógyító, ápoló kéz... egyszerűen nem találja önmagát, öt éve siratja a régi elveszett életét. De ez kevés, nem segít, képtelen alkalmazkodni a megváltozott világhoz. Ella restaurátorként dolgozott a háború előtt, amire most nincs szükség. Mindenki várja a felszabadítókat, a háború végét. A náci életszemlélet igazán erős, ez még erénye a gördülékeny cselekménynek. Akad néhány magvas gondolat, ami erősíti a tartalmat. 

   

A szerelmi vonal is inkább ebből az unalomból születik. Ella egyértelműen szenved, de akkoriban ki nem? Értem én Ella ellenérzését és minden félelmét a nácizmussal, a háború poklával, de a túlélésért tenni is kellene. Nem túl talpraesett nő, alkalmazkodó képessége semmi. Miközben van bejárónője, aki a mély kék, virágmintás Villeroy és Bosch étkészletből tálalja a vacsorát. Az ilyen apró, inkább hatásvadász részek számomra idegesítően feleslegesek voltak, zavartak, manírossá tették a regényt. Ahogy "lerogyott az art-deco, kék plüssel bevont kanapéra", vagy egyetlen mozdulattal elnyomta a kristály hamutartóban a csikket és hasonlók. Ez nekem inkább csak egy melodráma volt, ahogy Ella villájuk teraszáról a meseszép kilátásban és a Hohentwiel várának romjaiban gyönyörködik a háború poklában. Ritkán tapasztalok ilyet, de a karakter tette tönkre számomra a regényt. 

 

Az idegen, Félix jó karakter. Ő segíti a menekülők szökését, (miközben Ellát szórakoztatja) ezen tipródik végig Ella is, hogy átszökjön-e Svájcba? Kétségtelen, hogy lendületes, olvasmányos, szép tájleírások tarkítják a történetet, de a háború csak egy hatásos keret, a felszínt kapargatja. A kisregényben keverednek a valós tények a fikcióval, de ez nem zavaró. Szép történet ez, csak olyan nagyon igyekvő, pontos és hatásos szeretne lenni (az is). A történet fő vonala mellett a másik szál jóval gyengébb, én inkább csak tölteléknek, beerőltetettnek éreztem. Vártam volna valami nagy meglepetést, összekapcsolódást a múlttal, de nem jött. Azt legalább megtudtuk, hogyan élték túl a háborút a szereplők. Nem adott a történésekhez annyi pluszt, vagy meglepő befejezést amit vártam, azt kihagytam volna. Ebben a témában mostanában több könyvet olvastam. Ennek hatása sajnos nem érte el azokét.

Van itt minden, szerelem és romantika, lázadás és a művészet, a szépség dicsérete. Női történet nagyon, a komor téma ellenére is. Szórakoztató és jó kikapcsolódás, amit a kötet igényes kivitele is erősít. 




Kedvezménnyel ITT lehet tiéd a kötet!




XXI. Század, Budapest, 2023
286 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635683758

Hosszú árnyak

David Baldacci: Hosszú árnyak

(Amos Decker 7.)






                                                

A krimi szerelmesei fellélegezhetnek, hiszen Baldacci ismét egy kiváló krimit tett le az asztalra. Az Amos Decker sorozat talán egyik legjobbja ez a kötet. Baldacci mi másról, mint gyilkosságról, cselszövésről és emberiességről szóló mesét sző, amely arra készteti az olvasót, hogy izgalommal telve várja a megfejtést. A történet sűrű és összetett, több rétegből épül fel. Eleinte talán nem is érti az olvasó, mi lesz ezekből a darabkákból, hogyan kapcsolódnak egybe a rejtélyek. Igazán okosan szőtte egybe a szálakat, elgondolkodtatva és egy lélektani drámával megspékelte a politikai hátteret. Mindezt tökéletes egyensúlyban adagolja.


A találó cím kifejező: nem csupán a múlt sebeinek jelképe, de a boldogabb élet reménye is valahol. Deckernek meg kell küzdenie egy sor nyugtalanító változással, ami nem csupán egy új társat és nyomozást jelent. Frederica „Freddie” White különleges ügynökkel a végére jól összeszoknak, miközben életük fájdalmát is megismerjük. Decker számot vet életével, próbál a jövőjére koncentrálni, boldog lenni... ami ismerve az előzményeket, a betegségét nem lesz egyszerű.

A történet egy rövid és drámai telefonbeszélgetéssel indul, Decker élete ettől felbolydul. Amikor egy brutális kettős gyilkosság felderítésével bízzák meg, új társával Floridába mennek. Az ügy az egyértelműnek tűnő tények ellenére egyre bonyolultabbá válik. Többször meglepő fordulattal kerülnek szembe, visszajutnak a startvonalra, de nem adják fel. Ez még csak a felszíne a történéseknek, mélyre kell leásniuk. Kérdés az is, ki volt az igazi célpont ebben a kegyetlen támadásban? A szálak később a politikai elit életébe engednek bepillantást. 40 év távlatából kell megtalálni egy gyilkost. Ez a régi ügy vet árnyékot egyre több ember életére, ami persze áldozatokkal jár. Ahogy a lehetséges szemtanúk eltűnnek, Decker és White menthetetlenül titkok, bűnök és botrányok csavaros hálójában találja magát, sőt Amos élete is veszélybe kerül. A krimi valóban jól felépített, csavaros, több rétegből áll össze.

         

      

Mindezek mellé a Baldaccitól kissé talán szokatlan, meglepően groteszk, néhol pikirt humor az, ami oldja a feszültséget és jól szórakoztat. Amosnak nehéz időszaka van, nem csak az új társa miatt. Kap egy kevésbé ígéretes jelentést jövőbeli egészségi állapotáról. Lehangolt, és kezd kételkedni önmagában és képességeiben. Néhány változás történik az agyában. Amos Decker viselkedése, érzelmei és belső vívódása miatt ebben a részben volt számomra kicsit emberibb a karaktere. Amos emberi oldalának bemutatása meglepően jól sikerült, sokat dob a történeten. 

Az előző részek eseményei is fel-fel villannak. Van itt ügyes zsarolás, szülő-gyermek viszony, szerelem és féltékenység, és az elmaradhatatlan politikai játszmák mocska. Igazán elképesztő és döbbenetes ez a háttér. A hazaszeretet kontra kémek, ügynökök világa kel életre. A jelenkori Amerika társadalom bemutatása és az erkölcsi, etikai kérdések is rendhagyóan fontosak. A nyelvezet és a stílus pont olyan, ahogy megszokhattuk. Baldacci cselekményközpontú író, aki pörgeti az eseményeket, csak kapkodtam a fejem.


Hosszú évek óta rajongok David Baldacci kötetiért, ez a rész most szerintem a régi fényében tündököl. A Teve klub sorozatot is idézte néhol nekem. Baldacci már rég bebizonyította, hogy remek mesemondó, aki képes olyan élethelyzeteket teremteni, ötleteket kiagyalni, ami elvarázsolja és meglepi az olvasóit. Narratív megközelítése lendületes. Remek karakterekkel és meglepő cselekményével felkelti az olvasó érdeklődését. A befejezés pedig már szinte picit romantikus, de hatásos. Baldacci jól meglepett, kíváncsian várom a következő részt. Mit talál ki, merre és hogyan kanyarog Amos Decker élete?


ITT kedvezménnyel viheted haza az új Baldacci krimit! Akár e-könyvben is!



    

David Baldacci (1960. augusztus 5. )
Könyveit több mint 50 nyelven és 80 országban olvassák rajongói.

Első nemzetközi sikere az Absolute Power (Államérdek) című könyve volt 1996-ban. Ebből remek filmet is forgatott Clint Eastwood.

Az Amos Decker-sorozat előző részei: Emlékek börtönében, Végső fázis, Kiút, Bukottak, Megváltás, Pengeélen.


General Press, Budapest, 2023
416 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634527350 · Fordította: Szabó István

Nyolc hegy

Paolo Cognetti: Nyolc hegy



                                     

"Az utóbbi időben szokásommá vált, hogy egy sarokból figyeljem a családi életünket, a kívülállók könyörtelenségével."




Gyöngyszemre bukkantam a Jelenkor Kiadó kínálatában. Cognetti regényére a legújabb megjelenése miatt figyeltem fel. A magányos farkas boldogsága a címével fogott meg, amikoris kiderült, hogy a szerző előző regénye is kapható idehaza, amiből film is készült. Haladjunk sorban, gyorsan beszereztem a Nyolc hegy kisregényt, és az év egyik legszebb élményét adta.

A könyvet jó volt olvasni, egészen magával ragadott a táj, a hegyek varázslatos leírása. Köszönet a fordítónak, hogy élt a táj, a természet képei látványosan elevenedtek meg. Mint alföldi emberke ez főleg nagy hatással volt rám. Cognetti szabadidejében maga is hegymászó,  nyelvezete költői és hangulatos. Cognetti átélhetővé teszi, közel hozza kisregényében ezt a világot, stílusa megfogott, elvarázsolt. 

  "Az emlék a legjobb menedék."

Valóban sok olyan dolgot cipelünk magunkkal akaratlanul is, ami a múltunkhoz húz vissza. A magány egy izgalmas kérdés itt a regényben a transzgenerációs örökség mellé. Kell és jó is elvonulni, merengeni, a hegyek varázsa, a természet üdítő közelsége elementáris erővel hat az olvasóra is. Melankóliája elgondolkodtat és az élete átértékelésére biztat. A generációkon átívelő családi kapcsolatok, férfibarátságok és érzelmek átöröklődnek. Apa -fia kapcsolata erősen hullámzó. Bruno elvből is lázad, míg egyszer váratlanul ráébred, éppen olyan módon reagál dolgokra, mint az apja. Ekkor kezdi megérteni édesapja gondolkodását, érzelmeit a hegyek iránt. Cognetti a hegyek és a Monte Rosa lejtőin ülő magányos lelkek világáról mesél. Cognetti egy harminc évig tartó barátságról beszél, egy családról, amely felnövekszik és szétesik, miközben fenntartja a hegyhez fűződő felbonthatatlan kötelékét.

  

„A hegy nem csak hó és sziklák, gerincek, patakok, tavak, legelők. A hegy egy életforma."


Bruno és Pietro között olyan barátság van, amilyennek talán mindenki elképzeli a nagybetűs, igaz barátságot. Pietro magányos és kissé rosszkedvű városi fiú. Pietro szüleit egy közös szenvedély köti össze: a hegyekben találkoztak, egymásba szerettek, majd össze is házasodtak. Ez a szenvedély összefogja őket az életben. Pietro gyerekként köt életre szóló barátságot Brunoval. Meglepő kérdéseket hoz, hogy amíg Pietro apja élete szorosan egybefonódik a természettel, a hegymászással, addig fia elvágyódik. Járja a világot, míg Bruno a hegyen találja meg élete örömét, sehová nem megy, nem vágyik el. A vándorlás és az állandóság értékéről is kapunk értekezést. Az apa-fia közötti feszültség egyre nő az évek alatt, majd az apa szívrohamban meghal, Pietro visszatér. Fura volt látni, hogy a két barát, hogy szakad el egymástól, majd találnak vissza a múltjukhoz. Jó volt megismerni a gyerekkori barátságot, az évek múlva történő újbóli találkozás hatását, erejét. Nekem egy belső, afféle lelki-camino volt ez a regény. 



"Bruno korán reggel jött értem. Férfi lett, akit nem ismertem, de valahol ott rejlett benne a kisfiú, akiről jól tudtam, milyen."




Pietro a hegyekben tölti a nyarat, távol Milánótól, anyjával és apjával. Apa szeret hegyet mászni, anya odaadóan szolgálja a fiúkat, a szomszédok gyermekeit, és időtöltésként barátkozik a falu többi lakójával. Itt a nők ragasztóként működnek, kisimítják az élet okozta hullámokat. A szabadság ereje árad végig a történeten. Bárhová is megy Pietro magában hurcolja apja hegyeit. Hatásos, koherens és realista marad. A nyolc hegy üzenete a regény utolsó harmadában villan fel. Pietro és az idős nepáli ember elmélkedése adja a regény bölcsességét. Az egyszerű cselekmény szerkezetileg és tartalmilag lehetővé teszi Cognetti számára, hogy bőséges teret szenteljen szereplői belső gondolatainak, érzelmeiknek teret enged. Egyetlen, mélyreható narratívában tükrözi a múltat, jelent és jövőt. A regény filmváltozata idén került a mozikba, 14 kategóriában jelölték Oscar-díjra a filmet. 



Kedvezménnyel ITT megvásárolható a kötet! 



       

Paolo Cognetti (1978. január 27. (Milánó) –)

Elsőkönyves szerzőként 2017-ben elnyerte a legrangosabb olasz irodalmi díjat, a Premio Stregát, valamint a Prix Médicis étranger-t, és a Nyolc hegy harminchét országban jelenik meg.

Eredeti megjelenés éve: 2016

Jelenkor, 2023
252 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635183098 · Fordította: Nádor Zsófia

Hogyan (nem) lettem francia életművész

 Mark Greenside: Hogyan ​(nem) lettem francia életművész

                                                            

Ez a könyv nem az a tipikus útikalauz. Szórakoztató és meglepő, utazás előtti kifejezetten hasznos tapasztalatok gyűjteménye arról, hogyan is működik az élet különböző területeken Franciaországban az Egyesült Államokhoz képest. A magyar származású, amerikai egyetemi tanár Mark Greenside 1991-ben meglátogatta Bretagne-t egy barátnőjével. Bár nem beszél franciául, utál repülni, mégis beleszeretett a kis tengerparti faluba és lakóiba. Házat vett és azóta a nyarakat itt tölti. Az évek alatt megélt tapasztalatait osztja meg az olvasóval.

Hét témát érint könyvében: vezetés, autóbérlés, parkolás, a különféle akciók és bevásárlások; pénz és a bankok; mit együnk; főzés és szórakoztatás; egészségügyi ellátás; és a nyelv sajátosságai, szokások. Ennek a könyvnek az egyik fő erőssége, hogy Greenside minden fejezet végén megoszt 10 gyakorlatias, hasznos dolgot, amit az egyes témákról tanult. Ezek a konklúziók hasznosak, tetszettek az összegzései. A Franciaországba látogatók számára talán a bevásárlás és az étkezés, bankok vagy az egészségügyi ellátás lesz a leghasznosabb rész.




Egy amerikai kalandjai Franciaországban is lehetne az alcíme a könyvnek. Egy kedves csetlő, botló amerikai Franciaországban tölti a nyarakat, ahol a legegyszerűbb ügy is afféle bohózatba illően zajlik le. Mark számára egy új országban tanuljuk meg az élet csínját-bínját, mindenféle megpróbáltatásait. Itt minden nap új kihívást jelenthet az utazónak, ha nem beszéli a nyelvet vagy nem ismeri a szokásokat. Az élet apró dolgai izgalmas kihívás elé állítják Markot. Talán nem is a nyelvtudás hiánya okozza ezeket a kalamajkákat, hanem inkább a kétféle nép életfelfogása és mentalitásának különbségei, amik közül sok engem is meglepett. Az amerikai és a francia életfelfogás, szokások számtalan meghökkentő esetet produkálnak az élet minden területén. Számtalan különbség van a két nemzet „működése” között, a bürokrácia, orvosi ellátás, pénzügyek vagy egy egyszerű bevásárlás is kész kalandnak tűnik. Főhősünk bátran veti bele magát mindenbe, hősiesen csinál magából bohócot is akár, és kellő méltósággal, kitartóan viseli a következményeket. Jókat derülhetünk rajta. A legfőbb tanulság amit szerintem levonhatunk, hogy igen, így kellene hozzáállni egy másik néphez, akik hajlandóak befogadni minket, alkalmazkodni tudni kell, és kitartani, állhatatosnak lenni, nem a magunk vélt igazát hajtani. Igazodni, figyelni, tanulni, nevetni önmagunkon nagy ajándéka az életnek. Mark is barátokra tesz szert az évek alatt. Az egyik legkedvesebb epizód, amikor amerikai vacsorapartit rendez francia barátainak.


„…mindig reszketve, izgatottan készülök, ha francia barátaimnak főzök. Nagyon szeretném jól csinálni. Nem tudok jól beszélni, türelmesen várni, francia módra öltözni, fellépni vagy kinézni, de legfőképpen mégis abban kérem Isten segítségét, hogy az elvárások szerint meg tudjam etetni őket, jót és jól egyenek – bien manger – nálam. Azért is könyörgök Istenhez, hogy senki se legyen rosszul az asztalomnál, és ne betegedjen meg az ételem elfogyasztását követő huszonnégy órában. Ezzel az imával fogok neki, aztán úgy tervezek és készülök, mint egy nagybetűs ünnepre.”




Mindezek a történetek kétségtelenül végig rendkívül szórakoztatóak, elgondolkodtatóak. Mark éleslátással, rengeteg humorral osztja meg mindennapi tapasztalatait. Életszerű, valós esetek elevenednek meg igen vicces formában. Mark bizony vállalja, amikor önmagából is hülyét csinált, ami néha kifejezetten hasznos lehet... Mark őszintesége, baráti hangon megírt tapasztalatai megkapóak. 

Egy nyaralásnak indult, majd hosszútávú ottani élet lett egy új ország megismerésével. A tapasztalatok bölcsebbé és más emberré tették Markot. Izgalmas lenne olvasni egy magyarországi kalandok sorát, és nem csupán a nyelvi korlátok miatt.







ITT kedvezménnyel rendelhető a kötet!






HVG Könyvek, Budapest, 2019
280 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633048160 · Fordította: Szalai Virág