Ha minden véget ér is

 

Jens Liljestrand: Ha minden véget ér is



                                        

"A természet nem tárgyal. Nem lehet meggyőzni, sem megnyugtatni, sem megfenyegetni."



Azt hiszem, hogy ez a regény már régen nem utópia, nem csupán az írói fantázia alkotása. Ahogyan az egyre több hasonló témával foglalkozó irodalmi alkotások száma is rohamosan emelkedik, úgy sajnos ez mára teljesen aktuális és elgondolkodtató téma. Biztos vagyok benne, hogy valahol a bolygón, emberek, családok pont ebben a rémálomban élnek, menekülni kénytelenek. Viszont, mi szerencsések vagyunk, kényelemben, a fotelben olvasunk erről. Néha már szinte "katasztrófaturistának" éreztem magam, minden jóval körülvéve. Talán pont ezért olyan nehéz elhinni, hogy ez már a valóság, amiről azt hisszük, hogy csak másokkal történhet meg. Holott már körbevett és próbára tett minket számos nagy erejű vihar, kibírhatatlan hőség, melyek nekünk lassan megszokottá válnak.A klímaváltozás hatásait már saját bőrünkön érezhetjük, itt vagyunk, élünk a katasztrófák árnyékában. Amit persze nem akarunk elhinni, felfogni. A világ számos pontján vannak intő jelek, de erre csak legyintünk legtöbben. Jens Liljestrand regénye szórakoztató és elgondolkodtató a probléma felvetésével. A fogyasztói társadalomról szóló kritikája éles.

Nagyszüleink még régi nagy havazásokat emlegetnek, amilyenek manapság csodaszámba mennek. Tagadhatatlanul és érezhetően változik a klíma, a természeti erők kiszolgáltatott játékszerei vagyunk csupán, egyelőre csak sejtéseink lehetnek arról, hogy mi vár még az emberiségre.

        

Mert mindezt az emberiség fogja megsínyleni, a bolygó talán, bizakodva remélem, felépül. Az élet valóban megy tovább... esetleg már csak nélkülünk. A történet lendületes tempóval jól indul, és végig hihetetlenül izgalmas. Liljestrand bemutatkozó regénye a jelen és 

a jövő határán játszódik. Svédország fele lángokban áll, tombolnak a erdőtüzek. A városokat és falvakat kiürítik. Jens Liljestrand négy, egymással összefüggő történetben olyan életekről mesél, amelyeknek meg kell találniuk az utat, amikor a végzet mindennapos rémálommá válik. Négy különféle korú és gondolkodású ember áll a történések középpontjában. Számomra a klímakatasztrófát tagadó influenszer, Melissa.volt meglepő karakter. Talán ő képviseli az emberiség nagy átlagát, akik nem veszik komolyan a változásokat. A romokban lévő házasság jó háttér, kamasz gyerekekkel, csecsemővel, de érezhetően reménytelen az ügy. Didrik, a negyvenes családapa vergődése, házassági válsága átélhető és mindennapos. Elég naivnak tűnik nekem, elmenni fél évre Thaiföldre és megjavul a kapcsolat. Úgy éreztem Didrik nem csak az erdőtűz, de a házassága elől is menekül. Ez a rész, bár olvasmányos, de picit túlsúlyba is került néhol.

Fontosak az ilyen könyvek, egyrészt ráirányítja figyelmünket a problémára, másrészt teret ad arra, hogy elgondolkodjunk. Mégpedig azon, hogy mi vajon hogyan állnánk helyt, mit tennénk hasonló helyzetben. Valószínűleg sok mindent máshogy csinálnánk, mint ahogy olvassunk, de csak óvatosan az ítélkezéssel, veszélyben minden és mindenki más, otthonaink biztonságából most még könnyű dolgunk van. Számomra épp ez a regény fő erőssége, hogy beleképzelhetjük magunkat ebbe az apokaliptikus helyzetbe, a menekülésbe, akár tervet is kovácsolhatunk. A tűz folyamatosan terjed észak felé, embereket evakuálnak, az életükért menekülnek. Jensen érezhetően megfogalmazza saját éleményét a kialakult helyzetről. A címmel élve, Ha minden véget ér is, talán a remény maradhat, hiszen a természet irányít. Az élet jelene közötti ellentmondás erős, valós képekkel kel életre előttünk. Egyszerre tud a történet megrendítő és szórakoztató lenni. A regény fordulatos, magával ragadó és letehetetlen, végig olvasmányos.

A természet ereje hamarosan fejetlenséget szül, hiszen nem vagyunk felkészülve ilyen szituációkra. Érdekes olvasni, ahogy lehull a jólneveltség álarca, már nem számítanak a szabályok, törvények, csak mentsük az irhánkat. Fontos ez a könyv, hiszen rávilágít, hogy már nem dughatjuk a homokba a fejünket, visszafordítani már nem lehet a klímaváltozást, ezért nekünk is változnunk kell. Durván szembesíti az olvasót, mennyire kiszolgáltatottak vagyunk. A legtanulságosabb az volt számomra, ahogy a különböző életkorú szereplők viselkedtek, illetve igyekeztek helyt állni. 

"Meg kell tanítanunk nekik, hogy nem az lesz a legrosszabb, amit a természet tesz velünk. Hanem az, amit egymással fogunk tenni."

Azt gondolnám, részemről eléggé elítélendő módon, hogy a mai Z generációnak titulált fiatalság szinte életképtelenül viaskodna a helyzettel. Internet, és egyéb modern kütyük hiányában mintha lépni sem tudnának, nemhogy életben maradni, megoldani egy vészhelyzetet. Míg velük szemben a mai középkorú társadalom, józan paraszti ésszel, és a régmúlt időkben tanult praktikákkal, azt hinném, hogy némileg előnyben vannak. Éppen erre világít rá a regény, hogy ez nem feltétlenül van így. Hiszen pont a lázadozó, határokat feszegető Vilja lesz a történet igazi hőse, aki az egyik menekülő család tinédzser lánya. Nos ő lesz az, aki magabiztosan lép a tettek mezejére. A könyv a klímaválságot egy gyerek szemével láttatja. 

Elgondolkodhatunk, hogy miért is volt annyi botladozó, cselekvésképtelen felnőtt a történetben? Talán mert a jó 40-50 es korosztály szeret magas lóról beszélni, pedig éppoly elkényelmesedett, mobilfüggő réteg lett, mint a gyerekeik. Akiket alig ismernek már, pedig a mai fiataloknak nem könnyű ebben a világban felnőni, számos háború, járvány, katasztrófa köszön vissza rájuk. Biztos, hogy ha módjuk lenne rá, szívesen visszamennének az időben, hogy kipróbálják az idősebbek gyerekkorát. Ez érdekes forgatókönyv lehetne, amely a jövőben nagyon is valósággá válhat. Simán el tudom képzelni, hogy ez megtörténhet.


Sok nehéz helyzetben állnak helyt a mai fiatalok, akár egy számítógépes játék is olyan feladványokat nyújt, melyek fejlesztik a túlélési ösztönöket. A végtelenül unszimpatikus és önző emberekben való mély lelki merülés egy idő után nyomasztóvá válik. Liljestrand pszichológiailag finoman hangolt regénye hatásos és elképesztő. Különösen ajánlom azok figyelmébe a könyvet, akik hitetlenkednek a problémák árnyékában.


ITT rendelhető a kötet! 




                      

Jens Liljestrand svéd újságíró és író. Korábban a Sydsvenskan és a Dagens Nyheter kritikusa, az Expressen kulturális rovatszerkesztője. Vilhelm Mobergről írt életrajzi bestsellerét August-díjra jelölték. A Ha minden véget ér is az első regénye.

Park, Budapest, Magyarország, 2024

496 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633558393 · Fordította: Patat Bence

Apró ​irgalmak

 

Dennis Lehane: Apró ​irgalmak



                                     

"Azon tűnődik, nem megbocsáthatatlan bűn-e Isten részéről, hogy megteremtette az emberi fajt."




A történet Bostonban játszódik, 1974 forró nyarán. A városban nem csak a levegő izzik, de az elfojtott indulatok is. Egy elhibázott politikai döntés áll a háttérben, érezhetően szinte lángra lobbantva a közhangulatot. A gyűlöletkeltés felszítása és a bosszú keveredik a régóta várt krimiben.

Lehane letehetetlen története feszes, izgalmas és elborzasztó, mert az eseményeket egy fiatal fekete férfi furcsa halála és egy fehér tinédzserlány eltűnése tetézi. Az olvasót elképesztő mélységbe viszi a történet, több ez egy sima kriminél. A szálak bizony összeérnek, hiába igyekeznek terelni a szereplők. A háttérből előlépő, lányát kétségbeesetten kereső anya mint egy megállíthatalan, elszabadult tekegolyó letarol mindenkit, aki az útjába akad. Az igazság borzalma elképesztő, bármennyire is egyértelmű. Finoman árnyalt, rendkívül erőteljes történet, ahol a rasszizmus nem csak délre korlátozódik.

A Lehane által életre keltett Boston tökéletes háttér, eleven képeivel teszi hitelessé a krimit, ami a noir elemeire épül. Zseniális. Néhol brutális, a valóság súlyos és nyomasztó fájdalmával a krimi izgalmait némi társadalomtörténeti háttérbe ágyazza a szerző. Az 1974-es iskolai szegregáció válsága adott, hiszen eleve rossz döntés született. Gondolatébresztő téma, ami a faji gyűlelet fokozását emeli be a krimibe. A jó fiúk és a rossz fiúk néha ugyanazok az emberek... a krimi egy kétségbeesett anya története, aki megpróbálja megtalálni a lányát, kiderítve az igazságot, amiben a maffia sem tudja megállítani. Az erőszak ugyebár érthetően, de erőszakot szül. Ja, és korántsem mellékesen, Lehane Bostonban született, ír bevándorló szülők gyermekeként. Tudja, ismeri a helyzetet.

A cselekmény középpontjában ugyanis az ír maffia és a fekete közösség áll, napi küzdelmeikkel, csalódásaikkal, elvetélt álmaikkal. A városlakó fehérek és a feketék nem keverednek, reakciójuk egymás megjelenésére a saját terepükön meghaladja az ellenszenvet. Mary Pat ördögi és összetett karakter, aki minden nyomorúsága és fájdalma ellenére is nem mindig szerethető. Mary Pat Fennessy életét a fájdalom járja át. A negyvenes éveiben járó nő már elvesztette Vietnamot megjárt fiát, most a 17 éves lánya eltűnése zaklatja fel. A nő az események motorja, végig érzi, hogy a lánya eltűnése mögött súlyos titok húzódik. Az ír maffia tagjai mindent megtesznek, hogy megnyugtassák, elsímítsák az ügyet, de a nő egy bulldog kitartásával nyomoz, az igazságot akarja. Lassan kiderülnek a titkok, a sötét összefüggések, amik a háttérből kerülnek napfényre. Mary a saját lányáról sem tudott mindent, ami most megdöbbenti. Izgalmas tapasztalni, ahogyan változik a világhoz való hozzáállása a nőnek. Mary Pat módszereivel lehet nem egyetérteni, de az eltűnt gyermek egy újabb, soha be nem gyógyuló seb a nő lelkében. Tetteit a gyász motiválja, mindent egy lapra tesz fel, mindenki bűnhődni fog. Lehane bizonyítottan mestere az emberi elme működésének és természetének, ezt már tökéletesen ábrázolta korábban is (Viharsziget).

"Csak a jogrend választ el minket az állatvilágtól."


Szokás szerint végig kitűnőek a párbeszédek, a karakterek. A helyszín, a hangulat tökéletes atmoszférája járja át a történéseket. 

A mögöttes tartalom érthető és lesújtó, ahogy az erőszak hullám jelei fokozatosan kezdenek megmutatkozni a városlakók életében. Számunkra a történelmi szituáció kifejezetten érdekes elem. 

A Bostoni állami iskolákban buszoztatott fehérek, és feketék elképesztő baklövés. Mindehhez a városi bűnözés, a drog eleven képei mozgatják meg az olvasó lelkét, képzeletét. A sztori elég érdekes és hiteles, feszültséggel teli. Aki olvasott és ismeri Dennis Lehane korábbi nagy sikereit, nem fog csalódni, tudja, mire számíthat. A súlyos és komor témában a kissé abszurd, fekete humor is jelen van. A krimi rasszizmussal átitatott, szívszorító történet egy anyáról. A befejezés ahogyan az várható, egy letaglózó cliffhanger. Biztosan kijelenthetem, máris az év egyik legjobbja ez a krimi.


ITT megvásárolható a kiadótól a krimi! 


               

Dennis Lehane (1966. augusztus 4-én született) amerikai író. Számos regényt írt, köztük a New York Times bestsellert, a Titokzatos folyót, amelyből később Oscar-díjas film is készült Clint Eastwood rendezésében. Főszereplői Sean Penn, Tim Robbins és Kevin Bacon voltak. Lehane a modern krimi és noir egyik legismertebb szerzője, olyan bestsellerek köthetőek még a nevéhez, mint a Viharsziget és a Hideg nyomon. Számos regényét megfilmesítették már, és ő maga is aktívan dolgozik a filmiparban: többek közt a Drót és a Boardwalk Empire egyes epizódjainak írásában vett részt.



Agave Könyvek, Budapest, 2024
320 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635982240 · Fordította: Rusznyák Csaba

Eltemetett ​emlékek

 

Angela Marsons: Eltemetett ​emlékek
(Kim Stone 10.)



                                                       

Az a tény, hogy ez a sorozat 10. könyve, amit még mindig izgatottan vártam, sokat elárul. Angela Marsons remek karaktert teremtett 2015-ben Kim Stone felügyelővel. Az Elfojtott sikoly kötettel Angela valósággal berobbant a krimiirodalomba, sokak kedvence lett. Nekem is az egyik kedvenc sorozatom, aminek jó régen, több, mint egy éve nem jelent meg újabb része idehaza. A 9. történet 2022-ben jelent meg itthon. Számomra teljesen érthetetlen okokból, mikor külföldön már a 21. könyvet írja Angela Marsons. Nem mellékesen 2015-ben fej-fej mellett haladtunk a kinti megjelenésekkel, aztán mégis jól lemaradtunk....


             

Marsons tehát 2015-ben lépett színre üdítően eredeti főszereplőjével. Érthetően nagyon népszerű sorozatról van szó, a moly.hu olvasói összesített értékelései is igen magasak. Minden eddigi rész 90% felett van, ami kifejezetten elismerést érdemel. Az új krimi azonban most először némi fanyalgást, csalódást hagyott bennem. Természetesen a maga módján nem rossz ez, de nem is az igazi. Számomra nem adott újat, terjengős a hosszú beveztő miatt, körülményes, sem mint izgalmas.
Az alapötlettel sem voltam kibékülve. A gyilkos traumatikus eseményeket idéz fel Kim múltjából, ő a célpont. Ezt pedig már elsütötte egyszer Angela, ahogyan a börtönbeli szervezkedés is volt téma.

Bár voltak benne jó részek, az utolsó 100 oldalon felpörögnek az események, Marsons formába lendül. Mégis végig olyan érzésem volt, mintha az író összeszedett volna minden eddig ismert és bevált kelléket, ami egy jó krimihez kell, vagy az előző részekből ismétel. Sok szereplőt mozgat, a történet végig a múltbéli szálon fut, így viszonylag nehezen követhető. Kifejezetten fontos most az előzmények ismerete, bár valljuk be éppen ettől nem feszes. Nem csak elég összetett az egész, de néhol szinte zavaros is. Izgalmas sztorinak indult, Kimnek szembe kell néznie egy olyan gyilkossal, aki a múltjának traumatikus eseményeit idézi fel az elkövetési módokkal. Már az indulás is ott kezdődik, ahol Kim és testvére, harminc évvel korábban elszenvedte élete első komoly traumáját. Ám ez és az életének egyéb részeit már bőven olvashattuk, szinte ez már "lerágott csont". (két tinédzsert találnak egy radiátorhoz láncolva abban a házban, ahol anno valamikor Kim élt, a fiú meghalt, de a lány még él). A bosszúhadjárat még számtalan (értelmetlen) áldozatot követel.

Kimnek szembe kell néznie azzal a brutális igazsággal, hogy valaki a lehető legrosszabb módon akarja bántani. Valaki a lelkének mélyébe gázol, feltépi a régi sebeket, bosszút áll. Ezzel Kim élete is veszélyben van. A cím nagyon találó, ötletes. A csapat versenyt fut az idővel, miközben semmit nem tudnak, sötétben tapogatóznak, hiszen Kim mélyen hallgat... így megpróbálják feltárni, kinek a szívében van annyira gyűlölet Kim iránt, hogy bonyolult gyilkosságokat kövessen el. Afféle "bosszúgyilkosság -sorozat" ez, bár a végén meglepett az elkövető személye, és főleg a naív elképzelése. Nem rossz krimi ez, csupán másképpn jó. Ettől ezeregy rosszabb krimit olvastam már, van a boltok polcain. A sorozat rajongóinak pedig talán érthető, ha most becsúszott egy gyengébb darab. Talán a felfokozott várakozás is hozzájárult, hogy nem nyűgözött le annyira Angela. Rajongói szívemnek talán egy halvány négycsillagot megérne, ha az eleje nem lenne elhúzva.


Izgalmas, körömrágós rész csupán a végére marad. Ott már hozza a megszokott szintet Angela, van, lesz izgalom, feszültség. Csak kicsit későn. Lassan, de összeáll a kép. Körülményes nyomozásra számíthatunk. Ami még először a sorozat esetében nagyon zavart, Kim viselkedése szinte már irritáló volt. Némi jellemfejlődés jó lenne. Kapcsolata Bryant nyomozóval is elég hűvös, távolságtartó lett most. Ez is furcsa volt számomra.

Stacy és Penn vitte a hátán a történéseket, amibe bekapcsolódik egy másik nő, egy új profilózó is, akinek személye okoz némi törést a csapat életében. Hosszas, körülményes előjáték után kapunk egy akciódús befejezést, ami sokat ment a krimin. Olvasatomban ez a rész most halványabbra sikerült, nem olyan kiemelkedő lett, mint az sorozat korábbi részei. Nincs mélyebb tartalom, komor társadalmi kép, ahogy mondjuk a 7-8. résznél. A sok egyébként már ismerős háttér miatt érezhettem laposabbnak a 10. részt. Kim és Angela nagy kedvenceim, várom a további történeteiket. Jó lenne minél hamarabb olvasni a folytatásokat.


ITT kedvezménnyel beszerezhető az új Kim Stone nyomozás! E-könyvben is elérhető már! 






                                         

Angela Marsons brit krimi író. Első kötete, 2015-ben jelent meg, az Elfojtott sikoly címmel, amellyel rögtön a brit Amazon sikerlistájának élére került.


Több mint 7 millió példányban keltek el regényei, amelyeket 30 nyelvre fordítottak le. Angela Marsons eddig megjelent könyvei a General Press Kiadónál: Elfojtott sikoly, Ördögi játszmák, Egy élet ára, Halálos játék, Vérvonal, Holt lelkek, Törött csontok, Gyilkos igazság, Végzetes ígéret. 







Eredeti megjelenés éve: 2019
General Press, Budapest, 2024
352 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634528296 · Fordította: Szabó István

Falaink

 

Légrádi Gergely: Falaink


 

                                                                    

"Azóta ideges. Mindenre. Ha szóba hozom apát. A telefont, a képeket, a levelet, a szobáját. Bármit, amiben benne van apa."



Egy kisfiú ordító apahiánya.. ezekkel a szavakkal lehetne a legjobban röviden leírni az érzést, ami olvasás közben az ember lelkébe hatol. A szeretett apa fájó hiánya, annak árnyékában felnőni lehangolóan szomorú. Oldalról oldalra haladva egyre jobban kristályosodik ki, minek is vagyunk szemtanúi, amibe az ember szíve beleszakad. Egy jobb sorsra, szeretetre éhes, ártatlan kisfiú fájdalmas vergődése a testi, lelki fájdalmaival bátran szembeszáll az élet komoly kihívásával. A gyermeki nézőpont, a felnőtt világ képei látványosak és sajnos jellemzőek. Két nézőpontból ismerjük meg a cselekményt. Előbb a kisfiú, majd édesanyja olvasatában idéződik fel a röpke boldogság után maradt kínzó, társas magány. Anya és fia együtt élnek mégis egyedül. Mindenki a maga módján igyekszik megfelelni, megküzdeni a hétköznapok minden megpróbáltatásával. A fiú betegsége ugyan nem derül ki, de szerintem leginkább pszichés eredetű lehet, hiszen rajongva szereti, vágyik az apja után. A nő dettó tehetlenül küzd a férfi hiányával. Nem tudja elfogadni, feldolgozni a rászakadt magányt, problémákat. Lelkileg gyenge, csak sodródik az életben. A rövid, tömör mondatok súlyos tartalmat tárnak elénk.

Mi, az olvasók tehetetlenül nézzük ezt a kilátástalan küzdelmet. Hiszen mi lehet nyomasztóbb egy gyermek lelki és testi fájdalmánál, amit a felnőttek okoznak? Vele vergődünk, sokszor neheztelve az anyára, annak erőtlenségére, bénultságára, vagy más felnőttekre, akiknek a gondjaira bízták a fiút. Sem a kisfiú, sem az anya, apa nem lett nevesítve, csupán a kis barátok, és a tanárnő, Ági néni, akit bőven alkalmatlanná minősítenék a „hivatása” gyakorlására. Semmi megértést, türelmet nem mutat a fiú problémáira.

Nem tudjuk mikor és hova tűnt el az apa a kis család életéből, amit tudunk az lassan adagolva bontakozik ki előttünk. A homályos háttérben még a nagyszülők is fel-fel tűnnek a megidézett életpillanatokban. Egy biztos: a magára hagyott fiú és az anya sem ért semmit. A fiú kétségbeesve igyekszik kapcsolatba kerülni az apjával, vágyik a jó szóra, fájdalommentes életre, barátokra. A múlt képei némileg oldják ezt a fájdalmat, meghatóak. Ezekből a visszaemlékezésekből bontakozik ki a fiú apjához fűződő kapcsolata, rácsodálkozása a felnőttek sokszor képmutató világára. 

"Anya mindig itthon van. Nem hagy egyedül egy percre se. Nem bízik bennem. Fél, hogy olyat csinálok, ami szerinte veszélyes. Nem mondja, de tudom."

Apa nem tudta elviselni, megemészteni a fia betegségét, hogy nem olyan utód született, amit remélt. Nem könnyű szembesülni azzal a ténnyel, hogy a gyermekünk nem tökéletes. Az elfogadás kérdése is felmerül ezzel. Küzdött vele, de egy idő után kilépett ebből a körből. Maga után hagyva a romokat, a kínzó hiányát. A feleség is hibás, ez egyértelműen kiderül, mégis a támasztó oszlop zuhant ki a család életéből. Apa szobája mint egy szentély működik az otthon falain belül. A fiú itt talál nyugalmat, megértést remélve. Titokban kutat a régi fotók, iratok között, a megoldást keresve próbálja megfejteni anya különös képeit. Igyekszik megérteni a kialakult helyzetet. Anya művészlélek, festményei kifejezően jelenítik meg a problémákat. Ennyire szeretni talán nem is lenne szabad azt, aki elmenekült. A fiú és anyja magánya a betegség árnyékában ijesztő kórtünet. Számomra érzelmi hullámvasút volt olvasni. Fájón őszinte és hiteles. Teljesen bele tudtam élni magam a család kilátástalan helyzetébe.

Milyen szomorú, ha egy ilyen gyerek a kórházban érzi magát a legjobban, jobban az otthonnál, vagy az iskolánál. Ott figyelem, szeretet veszi körül, nincs büntetés... Szerettem a Miki nevű kis barátját, aki legalább barátként kezelte a fiút, de őt sajnos a szülei tiltották el tőle. A "problémás" gyerek nem kell senkinek, anya is többször nyűgnek érzi, felmerül benne az intézetbe adás lehetősége is. Néhol kifejezetten nagyon erős és nyers az érzelmi felütés. Már a szülés traumatikus élmény marad az anyában. A lazán összefűződő monológok sorát fájt olvasni. Súlyos téma ez, rövid, megrázó írás. Egy többszörösen is megsebzett, csonka család életét ismerhetjük meg, ami elég nehezen befogadható. Hiába rövidke a történet, számtalan "gyomrost" rejt, nem könnyed olvasmány.



Talán a „magány könyve” sem lenne túlzás erre a történetre, hiszen anya egyedül képtelen megküzdeni a gondokkal, igazán segíteni a fiának, és a társadalom sem kímál megoldást. A váltott szemszög érdekessé teszi a történetet. Néhol anya esetében azt éreztem, mintha egy külső szemlélő lenne csupán. Szikár, szívszorító olvasmány, feloldás nélkül. Ez volt ami igazán zavart a végén. A Falaink cím kifejező, találó. Magunk építjük őket, bújunk el mögéjük. Személyes és sajnos korunk jellemző problémái merülnek fel a monológokban. Megoldás, feloldás úgy tűnik, nincs. Szívszorító a kötet atmoszférája, a kialakult családi helyzet elgondolkodtató.
Felelősek vagyunk egymásért, különösen egy ránk bízott ártatlan élet tekintetében. Segítenünk kell, lebontani az épülő falakat, és mögé nézni. Nem könnyű feladat megértést, segítséget találni, akár a saját védvonalunkat is lebontva. Sok mindenre rávilágított ez a könyv.






      

Légrádi Gergely: (1975) ügyvéd, aki szabadidejében ír, olvas és kertészkedik, három gyermekes családapa.

Kötetei: Titokfa (2007), Szemben (2016), Nélkülem (2018) Napfénytető (2019) Nélkülem - nélküled (2020). Alkalomadtán (2022)






Pesti Kalligram, Budapest, 2024
216 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634684503 · Megjelenés időpontja: 2024. február 23.

Öt tavaszi könyvújdonság

Öt tavaszi könyvújdonság



                                                   

Tavaszváró könyvszemle, olyan öt újdonságról, amit nagyon nagyon várok. Színes és tartalmas  könyvek ezek, amiket jó szívvel merek ajánlani az olvasóknak. Több folytatás is akad köztük, melyeket éppen ezért várok. 

     

Megjelenési sorrendben az első könyv: Naomi Alderman A jövő című regénye. Naomi A hatalom című bestseller szerzője, aki 2016-ban robbant be a világ könyvpiacaira: a regényt több tucat nyelvre lefordították, díjak sokaságát söpörte be. Imádtam az Engedetlenség című első regényét is. Izgatott kíváncsisággal várom most az újabb könyvét, ami A jövő címmel a 21. Század Kiadó KULT-könyvek sorozatában jelenik meg február 28-án.

"A ​jövő az, ahol a pénz van.
A jövő néhány milliárdos, akik a pusztulásba kergetik a világot.
A jövő néhány barát, akik merész tervet szőnek.
A jövő a történelem legnagyobb rablása? Vagy a civilizáció vége.
A jövő itt van."





     

Következő izgalmat egy spanyol krimi kínál, ami a General Press kiadványa. Március 11-től elérhető a Legyek menyasszonya folytatása, Carmen Mola újdonsága. A szép női név mögött három férfiú bújik meg. Izgalmas szín a kínálatban ez a spanyol krimi, ami a tavalyi termésből nálam az egyik kedvenc lett. Elena Blanco az egyik legjobb női főszereplő, aki hosszú idő óta felbukkant a krimiirodalomban. A bíbor hálózat címmel érkezik hozzánk a második rész, amely az első résznél is hátborzongatóbb történetszálakat ígér.

ITT írtam az előző részről. 

Egy magyar megjelenés a harmadik a nagyon várós könyvek között. Szöllősi Mátyás Fóbia című regénye március 20-tól kerül a boltokba. Nem csak a borítót díszítő, a szerző saját fotója miatt került a látóterembe ez a regény.  A szerzőtől már olvastam több más írását, érdekel ez a regénye is.  A Helikon kiadványa a fülszöveg szerint: "A Fóbia főszereplője egy – a nemzetközi kutatói világban is tevékeny – fizikusnő, aki a történet folyamán az elméletek világából alászáll a hétköznapok valóságába. Szöllősi Mátyás új regényének első része a család-, a bűnügyi és a lélektani regény emlékezetes ötvözete. Mindamellett, hogy érzékeny portré egy magas intelligenciájú, de terhelt családból származó fiatal nőről, a sztereotípiákat messziről elkerülő látlelet a vidéki Magyarországról, a generációk kapcsolódásának mélyáramáról."

    

Karin Smirnoff tavaly nálam mindent vitt az Elmentem az öcsémhez kötetével. Óriási öröm, hogy nem kell sokat várni a trilógia második részére, ami a Scolar kiadványa. Március 22-re várható Patat Bence újabb  zseniális fordításában az Elvittük anyát északra címmel a Jana Kippo 2. sorozat része. Egyedi stílusa, történetének atmoszférája egy skandináv krimit is magasan überelt. Középpontban a családi kapcsolatok, gyerekkori traumák állnak.  Karin egyébként a Millenium 7. részét is remekül abszolválta tavaly. Aki eredeti, sajátos élményt szeretne, az ne hagyja ki ezt a szépirodalmi sorozatot! Minden fájdalma ellenére megkapó a történet.

Ennél éreztem azt, hogy ide vele, azonnal olvasnám a következő részt! Ez kivételesen ritka élmény volt. Az első részről ITT írtam bővebben! 











       

A Magvető Kiadónál, április 25-én érkezik féltégla méretben (900 oldal terjedelemben) Karl Ove Knausgard tavalyi sikerének, a Hajnalcsillagnak a folytatása. 

A kötet két szereplőre összpontosít, Az öröklét farkasai az emberi élet határait és a természet rejtélyeit vizsgálja az 1980-as évek és a jelen politikai, kulturális kontextusában. Komoly kihívásnak ígérkezik, amit ki nem hagynék. A regény első fele 1986-ban, a csernobili atomkatasztrófa évében játszódik, és egy Syvert nevű fiatal férfiról szól. Sok meghatározó politikai esemény történt akkoriban a világban... míg a második rész a jelenben játszódik.

A Hajnalcsillagról ITT olvashatsz többet!   

Foggal született

 

Joseph Boyden: Foggal született




                                              

Joseph Boyden egyedi stílusban ír, ezt a korábban megjelent regényeivel bizonyította. Az Orenda vagy a Fenyőfák között erős atmoszférát teremtve varázsolja el az olvasót, kivételes karaktereket teremtve. Történetei egyszerre lehetnek mulatságosak és keményen valósak, társadalmi kérdéseket feszegetve a háttérben. Mesésen leíró jellegűek, a krí indiánok életét, sorsát állítja a középpontba.

Az eredetileg 2008-ban megjelent novellagyűjteménye tizenhárom történetet tartalmaz, ez is kedvenc lett. Történetei csendesek, de erőteljesek. Bemutatja, felvillantva a kanadai rezervátumélet gyakran hétköznapi vagy átlagos aspektusait. Boyden érezhetően tudja, ismeri azt, amiről ír. Mindannyian hallottuk már a fehér ember "segítő szándékát", amellyel zárt körülmények közé szorította az indiánokat. Elűzve őket földjeikről, ezek a természeti népek sorsa ezzel erősen átrendeződött. Boyden mélyen a karakterek lelkét tárja elénk, ami igazán megkapó, eredeti történetek sorakoznak a lapokon. Boyden őszinte, reálisan narratív szemmel vizsgálja a rezervátumi életet, bemutatva a romlottság és a reménység pillanatait Kanada őslakosainak történelmében. Az életmódbeli különbségek, gondolkodás adja a legtöbbször a konfliktusok hátterét. Boyden kiválóan érzékelteti a novellákban az indiánok élete és a modern társadalom eltéréseit, ütközéseit. Már a kezdő, címadó történet azonnal berántja az olvasót és viszi magával.

"A mesztic azt jelenti, hogy két szék közé kerültél, Sue.Mindig elmondja amit erről gondol. Emlékeztet rá, hogy az indiánok franciának tartanak, a fehérek pedig indiánnak."

 

A tizenhárom novella közös témája az lenne, hogy a bennszülött népek válaszúthoz érkeznek: miután generációkon keresztül folyamatosan elveszítették hagyományos életterüket, szokásaik kezdenek elfelejtődni. El kell dönteniük, hogyan tovább. A fiatal generációnak ott a város minden csillogó, modern kihívása. A bingó klubok, kaszinók, alkohol és a fények talmi erejével vonzó. Ezzel a hagyományok, saját kulturális örökségük is veszélybe kerül. Elgondolkodtató történeteivel Boyden az olvasót elviszi a kanadai vadonba, az ősfenyvesek világa eleven képekkel kel életre előttünk. Olvassatok Boydent, némely novellának még mindig a hatása alatt vagyok. Nekem mindenképpen egy üdítő olvasmány volt, kiemelkedő a kínálatban.


     

Boyden a személyes történeteit valódi emberi karakterekkel népesíti be: ott vannak a kiégett, meghasonlott emberek, alkoholba folytott bánatukkal, van egy bennszülött zenekar, csupa lányokból, akik vad punk elemeket mutató zenét játszanak. És van egy lány, aki beleszeret egy farkasba. Lírai szépségében bontakoznak ki az érzelmek. Vannak csendes jelenetek a természet szépségeiről, ezek meghatározó háttéret adnak. Későbbi regényeiben feltűnnek ezek a helyszínek. 

Az öregek még igyekeznek őrizni a régi hagyományokat, kötődnek a tájhoz, állatokhoz, évszázados szokásaikhoz. Két kultúra feszül egymásnak, ahol nem kérdéses a győzelem. A kanadai krí indiánok élete a változás felé halad, érezhetően nem igazán ez a jó irány.

Vannak novellák, ahol a haragról és a gyászról olvashatunk, a szerelemről, veszteségekről, amely családok sorsát köti vagy tépi szét. Az olvasók megismerhetik a profi birkózás világától elbűvölt fiatal fiút, aki álmait követve elindul a megvalósítás felé. Az élet változásai jól lekövethetőek, mégis a háttérben ott vannak a régi ősök szellemei. Egyszerre tud olvasmányos, izgalmas és szórakoztató lenni ez a világ. Bár minden történet más és más hangon szól, mindegyiket egyesíti a magával ragadó életszeretetet. Lendületes prózát kapunk, ahol az utolsó négy novella kerek egységet alkot. Szeretettel ajánlom ezeket a novellákat azoknak, akik valami különleges, egyedit szeretnének olvasni.

Nem tudok elmenni a csodás, kifejező borító mellett és Illés Róbert igényes, érző fordítása mellett. Ez még emeli az olvasás élményét.



ITT rendelhető a könyv kedvezménnyel!

                  

Joseph Boyden (1966) a kortárs kanadai irodalom kiemelkedő alakja.

Első könyve, a Három nap az út 2006-ban elnyerte Kanada egyik legrangosabb irodalmi díját. Az ír és skót felmenőkkel rendelkező Boyden az Ontario-i Willowdale-ben nőtt fel, egy tizenegy gyermekes család harmadik gyerekeként. Szigorú ír katolikus családban és jezsuita iskolában nevelkedett. Ebből a regényéből 2018-ban forgattak filmet. Az Orenda regényét 2014-ben a Canada Reads az Év könyvének választotta.



Jaffa, 2023
296 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634757870 · Fordította: Illés Róbert

A ​diákotthon

 

Szerhij Zsadan: A diákotthon



                                              

"Pásának olyan érzése van, hogy ő ma a való életben látta a híradót, a szabadban, néhány kilométerre innen."






Szerhij Zsadan költő, író és rocksztár - Ukrajna talán legnépszerűbb krónikása, számtalan irodalmi díj tulajdonosa, 12 verseskötete és 2 regénye jelent meg eddig.

A Magvetőnél kiadott Diákotthon című kötet a Határhelyzetek sorozatban jelent meg. A történet főhőse Pása, egy ukrán nyelvtanár, aki orosz nyelvet, irodalmat tanít. Testi fogyatékossága miatt nem sorozták be katonának, idős, mogorva édesapjával lakik a (még) meg nem szállt területen. Kalandos és izgalmas, életveszélyekkel teli útján kísérhetjük el, amikor unokaöccséért, Szásáért elindul a diákotthonba. Ott már javában háborús helyzet alakult ki. Egy civil szemén keresztül látjuk a kialakult konfliktust, bár nincs kimondva, hogy kik is a szemben álló felek. Mindössze három nap eseményeit tárja elénk a történet. Érdemes megjegyezni, hogy mennyire gyorsan válik valósággá az írói fikció, hiszen a kötet 2017-ben íródott, amit eddig több mint 25 nyelvre fordították le.


        

A sokoldalú Szerhij Zsadan története több helyen emlékeztetett Cormac McCarthy Az út című regényére. Egy disztópikus apokalipszis ez a regény.

A lecsupaszított, felforgatott világban az emberi lét alapvető kérdéseinek súlyát feszegeti a szerző, miközben Pása és a kölyök töretlenül halad előre. Kelet-Ukrajna bányavidékét a füst, romok és a katonai hatalom uralja. A feszült politikai helyzetből igyekszik kimaradni, de ez szinte lehetetlen. A zűrzavar felemészti a lakosságot, az emberek lelkét, zaklatott helyzetek, halálos veszélyek rajzolódnak ki. Ráadásul az időjárás is nehezítő tényező, tél van. Felázott erdei utakon, füstös, ködös környezetben jár Pása. A pusztítás kilátástalanná teszi a környező világot. A felbukkanó figurák jelenlétükkel hitelesítik a történéseket. A regény felveti a felelősség kérdését is, hiszen bármelyik háborúban játszódhatna a cselekmény. Pása háromnapos kihívása igazi odüsszeuszi út.


"A dzsipre ugyanaz a zászló van kitűzve, mint a sulira. Vagyis nem változott a hatalom."

Szörnyű és döbbenetes képekkel mutakozik meg a hangulat és a felfordult világ, szép ívet ír le az események folyama. Lendületesen haladunk, több szépirodalmi tájleírás, gondolat gazdagítja az eseményeket. Érezhető a költői háttér. Pása szemszögén át tárul elénk mindez, később a kamaszfiú mesél tovább. Drámai erejű jelenetekben nincs hiány. A cselekmény nincs túlbonyolítva, egyszerűségében rejlik a nagyszerűsége. Fájdalmasan szép, de nyomasztó a valóság lehetőségével. Már semmi nem lesz olyan,mintvolt. A háború borzalmai kitörölhetetlenül nyomot hagynak mindenkiben. 

A háború abnormális helyzetek tucatjait teremti, amit legyőzni lehetetlen, az emberek lelkét is alaposan kifordítja. A hétköznapok nyugalma vágyálom. Ez a tudathasadásos állapot számtalan lehetetlen helyzetet idéz elő, a béke távoli és már-már reménytelen. Ez az állapot abszurd és kegyetlen. Jászberényi Sándor Mindenki másképp gyászol regénye végig ott lebegett előttem olvasás közben. Zsadan is megmutatja, mit jelent a háborús helyzetben embernek maradni. Tökéletes lezárást kapunk.

Az Európai Unió támogatásával megjelenő Határhelyzetek sorozat darabja.

ITT megvásárolható kedvezménnyel a kötet!


                

Szerhij Zsadan 1974-ben született a kelet-ukrajnai Luhanszk melletti Sztarobilszkban. Német szakon szerzett diplomát a Harkivi Egyetemen. Többek között Celant, Brechtet, Rilkét és Bukowskit fordít ukránra. Az 1990-es évek eleje óta a harkivi színtér egyik legbefolyásosabb alakja. 1993 óta tizenhárom verseskötete, két regénye, több novelláskötete és drámája jelent meg. Első regénye, a Depeche Mode magyarul is megjelent. 2010-ben adta közre Vorosilovgrád című regényét (magyarul Körner Gábor fordításában olvasható).



Magvető, Budapest, 2023
314 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631443394 · Fordította: Körner Gábor

Always ​Love You – Whitney Houston

 

Hanna Faber:
Always ​Love You – Whitney Houston





                                       

Szeretem az életrajzokat, a közismert, népszerű emberek mélyebb bemutatását. Sok esetben a jó életrajz kordokumentum is egyben, olyan hiteles háttér, ami a megértésüket segítheti. Whitney Houston vitathatalanul a nyolcvanas-kilencvenes évek legsikeresebb és egyedi hangú énekesnője volt. Bár sosem voltam igazi rajongója, de szerettem a dalait, elismerem tehetségét. Élete sajnálatosan korán, tragikusan ért véget, az olvasottak és a korabeli hírek alapján ez bizony borítékolható volt. Alig 48 évet élt. 


         

Ezzel a könyvvel most egy kicsit jobban elmélyedhetsz Whitney magánéletében. És itt is a fő bajom ezzel a kötettel. Bulváros, elég sekélyes, rosszul felépített. Olyan érzésem volt, még egy bőr arról a bizonyos rókáról, Whitney neve tutira elviszi a könyvet, és jól hoz a szerző konyhájára...
Összefoglalva: időben ugrál, nem is teljes életrajz, nem méltó szerintem az énekesnőhöz. Akit olyan embernek állít be, hogy talán a cipőjét sem tudta volna egyedül megkötni...



A könyv azzal a megható jelenettel kezdődik, amikor a kis Nippy először énekel szólót a templomi gospel kórusban. Majd egy ugrással szinte rögtön megjelenik a kábítószer, ami később a végzetét okozta. Az utószó szerint ez a történet elsősorban legjobb barátnője, Robyn és Nippy anyukája által kiadott könyveken alapul; Ennek megfelelően feltételezhetően a leírtak meglehetősen közel állnak a valósághoz. Még akkor is, ha csupán egy regényes életrajzról van szó, amelyben a szerző kutatásai alapján megpróbálja ELKÉPZELNI, hogyan történhettek meg bizonyos események, találkozások.


    

Az én ízlésemnek azonban túl sok a nem alátámasztható, pusztán személyes értelmezésű jelenet.
Úgy éreztem, mintha itt Whitney drogtörténete állna a középpontban, ami a közhiedelemmel ellentétben NEM a rossz férjválasztás eredménye volt. Majd arra vetül a fókusz, hogy Whitney és Robyn kapcsolata hogyan alakult az évek során. Előbb barátnő majd szeretője volt Robyn, később már mint személyi asszisztens tűnik fel. Whitney Houston élete sikerei ellenére nem volt igazán boldog, az egyértelműen kiderül azért. A drogok hatására az énekesnő természete is megváltozott.


Magát Whitney-t földhözragadtnak és alázatosnak ábrázolják, ugyanakkor kissé naivnak és érzelmileg ingatagnak, egy kevés önbizalommal rendelkező nő képe sejlik fel, amit egy kis fű, koko dobott fel. Később jött a durvább, keményebb drogok sora. Túl sok volt a szerelmi élete Robynnal, ez a leszbikus kapcsolat részletezése is inkább hatásvadász elem, még ha valós is. Sok a fodrászat, smink-ruhapróbák, az állandó idegeskedés, izzadás!, majd a kibontatlanul lebegő házassága. Többet olvashatunk, - ezért is bulvár szerintem -az Eddie Murphy vagy Jermaine Jackson afférról, mint a későbbi férj Bobby Brown megjelenéséről vagy hatásáról az énekesnő életére. Ahogyan a kislánya is csak épp felbukkan egyszer. Whitney és Robyn barátsága-szerelme sokkal erőteljesebben van jelen.


Csupán egy életszakaszt emel csak ki a szerző, ami furcsa, hogy a csúcson megáll a történet, a zuhanásról, a tragédiához vezető útról semmit nem ír. Whitney Houstont 2012.február 11-én találták holtan Beverly Hillsben.
Nagy vonalakban láttatja hogyan és honnan indult a karrierje és hogyan jutott el a csúcsra, hogyan lett "a Hang". Az 1994-es Grammyvel ér véget a sztori, itt még bő 10 év volt az énekesnő életéből... a filmjei közül is az első kiugró sikerről, a Több, mint testőr filmről akad néhány mondat. Az is a könyv elején és a végén, ugrálva az időben, nem is áll igazán össze. EZ a fő hibája a könyvnek. Whitney nem ezt érdemelné. Még jó, hogy kiemeli az énekesnő tehetségét és óriási szorgalmát, amelyet eleinte szigorúan felügyelt édesanyja Cissy.

   

Szóval nekem ez elég hiányos, felszínes az egész. A nagy slágereket is alig említi, hiányoltam sok dal hátterét, keletkezését. Jó, tudom nem lehet mindenről írni sem, de pl: szívesen olvastam volna a Mariah Carey-vel énekelt duettjükről. 1998-ban Mariah Carey-vel közösen adták elő hatalmas sikerrel az Egyiptom hercege rajzfilm betétdalát.

Jó volt, hogy beépült az amerikai történelem egy része, például Nancy Reagan kábítószer-ellenes kampánya, amiben tevékenyen vett rész az énekesnő. Elég fura, bizar ellentmondás..., hiszen tini kora óta füvezett, életének végig része volt a drog. Jó elem volt az is, amikor 1991-ben élőben énekelte el az amerikai himnuszt.
A Whitney Houston életéről és karrierjéről szóló, 2022-ben bemutatott életrajzi film, az I Wanna Dance With Somebody - A Whitney Houston-film érdekes módon szintén nem lett kiugró siker. Bár nézhető és a dalok elvitték. Remélem lesz egyszer idehaza egy átfogóbb, komplettebb életrajz. Ez a kötet a fülszöveggel ellentétben szerintem nem állít méltó emléket Whitney-nek, pedig megérdemelné.

      

Whitney Houston 1963. augusztus 9-én született a New Jersey államban található Newarkban, az Egyesült Államokban. John és Cissy Houston harmadik gyermekeként látta meg a napvilágot. Apja a szórakoztatóiparban dolgozott, anyja gospel énekes volt. A nyolcvanas évek elején modellkedett, ő volt az egyik első fekete nő, aki szerepelt a Seventeen magazin címoldalán.

Első albuma 1985 februárjában jelent meg Whitney Houston címmel. Átütő sikert ért el, neve nemzetközileg is ismert lett. A későbbiekben még további kilenc albumot adott ki, melyekből 180 millió példány fogyott el világszerte. Zenei pályafutása alatt összesen hat Grammy-díjat nyert.

1992-ben színésznőként is kipróbálta magát, a Több mint testőr című filmben. A fimhez készült Bodyguard albummal Houston 3 Grammy-díjat nyert, továbbá megkapta az év legjobb albumának járó elismerést is. Az énekesnő a kilencvenes években még további két filmben szerepelt











Kossuth, Budapest, 2023
448 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789636360627 · Fordította: Nimila Ágnes

A ​győztes nem nyer semmit

 

Ernest Hemingway: A ​győztes nem nyer semmit




                                                       

Az Ernest Hemingway életműsorozat novelláit bemutató utolsó, harmadik kötet lenyűgöző és hiteles olvasata a Nobel-díjas szerző munkásságának. Most is az élet különböző szakaszait vizsgálják ezek a történetek Hemingway egyedi perspektíváján keresztül. Az 1933-ban megjelent kötet karakterei és a háttér nagyon változatosak. Némelyikük megjelent folyóiratokban, de többségük korábban sem jelent meg.


                   

Talán ez Hemingway egyik kevésbé ismert és egyben utolsó novellagyűjteménye. Ezek a történetek a magányosokról és a vesztesekről, a rossz döntéseket hozókról szólnak. Szereplői betegek, megkínzottak és gonoszok, elég frusztrált itt Hemingway világa. Az általa ábrázolt karakterek megkeseredett, megöregedett, reményvesztett figurák, akik nem igazán lelik helyüket az életben. Ne várjunk minden történetben happy endet, mert az nem Hemingway stílusa. Olvasás közben éreztem a fájdalmat, a reményvesztett útkeresést a boldogság felé.

A kis kötetben 14 történet bújik meg a lapokon. Nem csak a szereplők, a helyszínek is változatosak: Amerika, Párizs, Spanyolország vagy Svájc bukkan fel többek között. Az indító novella a Vihar után címet kapta, Réz Ádám remek fordításában olvashatjuk. A szerencsevadászat, a könnyű pénzkereset vesztese a főszereplő, aki más tragédiájából szeretne hasznot húzni. Nem sikerül neki. A Tiszta, világos kávéház a magány, az öregedés elkeserítő fázisát mutatja be az élet végén. A szereplők egy idős, spanyol koldus és két pincér. Az Időváltozásban egy házaspár válás előtti megbeszélését ismerjük meg, ahol a nő lépne ki egy másik nő miatt.

Egyik kedvencem lett az Ahol a folyó kiszélesedik történet. Itt a háború borzalmai villannak fel. Ez egy hosszabb novella. Homokos vér a következő, ez is döbbenetes és megrázó írás Hemingway szikár stílusában. Pici humort, vágyakozást és némi naivitást olvastam ki az Egy olvasó levele történéséből. A naív, szerelmes nő igyekszik megbocsátani, felmentést találni a háborúból visszatért fiatal, szifiliszes férjének.

A Hódolat Svájcnak három rövidke írásból áll össze. A svájci vasútállomás éttermében folytatott különféle beszélgetések ismétlődő elemei, három féle módon mutatják meg a vonatra váró férfi időűző várakozását. A tét nélküli kockáztatás példája is lehetne a három sztori.

Az Áldás-békesség, Urak mellett a Halottak természetrajza volt szerintem a másik legerősebb írás a kötetben. Az elsőben egy kamaszfiú tragédiáját ismerjük meg. A másik Hemingway egyik legszebb novellája, ami egy tudományos értekezés a halálról, majd szándékosan a háború személyes visszaemlékezésévé válik. Végig erős érzelmeket mozgat a novella, Hemingway stílusa időtlen.

A záró novella az Apák és fiúk ismét egy gyöngyszem. Itt ismét felbukkan Nick Adams, a fia, és az apja azaz a nagyapa a főszereplő. Hemingway novellaíróként kezdte irodalmi pályafutását, ez a kötet pedig a legjavából válogatva tárja elénk ezen írásait. Ismét lenyűgözött ez a Hemingway teremtette világ, amit benépesített sajátos karaktereivel.


ITT  megrendelhető kiadói kedvezménnyel!  

   

Ernest Miller Hemingway: 1899. július 21. (Oak Park, Illinois, USA) – 1961. július 2. (Ketchum, Idaho, USA) amerikai, irodalmi Nobel-díjas regényíró, novellista, újságíró. Az elveszett nemzedék jeles tagja.

Az irodalmi Nobel-díjat 1954-ben, Az öreg halász és a tenger kisregényéért kapta meg.






XXI. Század, Budapest, 2023
192 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635683697 · Fordította: Bart István, Déry Tibor, Lukácsy András, Réz Ádám Róna Ilona, Sükösd Mihály

Bűntény ​az internátusban

 

Lucinda Riley Bűntény ​az internátusban



                                                        
                          

Lucinda Riley nevét a Hét nővér sorozat tette ismerté. A szerző fájón korai halála 2021-ben sajnos lezárta az életművet. A korai évek termése ez a krimi, ami a fiók mélyéről került elő. Lucinda még 2006-ban írta, de kiadatlan maradt. Most fia segítségével posztumusz adták ki.


         

Az előszóban Lucinda fia gondolatait olvashatjuk anyjáról, munkásságáról és a szóban forgó kötetről. Már Lucinda is szerette volna kiadatni, ám az átdolgozásra sajnos nem maradt ideje...és a fia úgy döntött, nem igazán nyúlnak bele a kéziratba. Jól tették. Egy izgalmas és nagyon csavaros krimit alkotott a korai években Lucinda Riley. 

Van egy ódon hangulata, jók a szereplők és az alaptörténet, nem vértől csöpögő, mégis szövevényes, izgalmas. Agtha Christie rajongók előnyben! 

A fordulatos és érzékeny téma már ismerős, több krimiben felbukkan, mégis megfogja az olvasót. Fontos problémát állított középpontba Lucinda, amit fogyasztható módon tálalt.

Egy magán bentlakásos iskolában Norfolk legmélyén egy diák hirtelen halála megdöbbentő esemény, alaposan felbolygatja az állóvizet. Természetesen az igazgató szeretné tragikus balesetnek nevezni, de egyre több nyom a gyilkosságra mutat. Charlie Cavendish tragikus halálának körülményei hamarosan újabb nyugtalanító fordulatot vesz. Charlie egy elkényeztetett úrifiú, akit arrogáns zaklatónak ismertek az iskolában, így a gyanúsítottak listája szinte végtelen. Lassanként kiderül, az iskola falai egyre több sötét titkokat rejtenek, mint azt még a nyomzónő is sejtené. További áldozatok is akadnak a krimiben. A régi bűn árnyéka most éri el az egykori bűnösöket. Cseppnyi romantika is felbukkan a történetben, ami egy igazi bosszútörténet. Sajnos ez a bosszú mégsem nyújt megoldást a problémára.

A végig szimpatikus, határozott Jazmine „Jazz” Hunter nyomozófelügyelőt kérik fel, hívják vissza nyomozni, ugyanis a nő magánéleti okokból kilépett a rendőrség kötelékéből. Ez a háttér is lassan kiderül az eseményekből. Ha valamin változtattam volna Lucinda helyében, a magánéleti kanyarokból vettem volna vissza, amik szorosan nem részei a nyomozásnak (Jazz válása, apja betegsége). Picit feszesebb lett volna a krimi, így némileg terjengős, bár egyértelműen olvastatta magát, érezhetően jól bánik a szavakkal Lucinda. Erős négy csillagot ér, ennél sokkal rosszabb, gyengébb történeteket magasztalnak egekbe. Lekötött, kellően fordulatos, izgalmas volt, ahogyan a puzzle darabkák lassan kezdtek összeérni. Jazz és nyomzótársa Alistair szerethető párost alkotnak, kedveltem őket.


Az egész krimi végig arra készteti az olvasót, hogy kitalálja, ki tette. Nem lesz egyszerű. Sokak élete fonódik egybe, ahol a múlt súlyos titka lesz a megoldás kulcsa. Egy feszültséggel teli és teljesen lebilincselő krimi, hiteles háttérel, ami kikerült Lucinda kezéből. Néhol hátborzongató gótikus hangulata van, az iskola zárt világa tökéletesen működik. Ez is kiemeli az átlag krimik közül. Az iskola nyirkos, sötét és sejtelmes pincéjének titka adja a megoldást, mi is történt ott 25 évvel ezelőtt? Az atmoszféra jól működik. A családi vagyon és kapcsolatok jó hátteret adnak mindehhez. A krimi cselekménye kiváló, jól kidolgozott, fordulatos és meglepő megoldást ad. Kár, hogy nem lesz folytatása ennek a sorozatnak, mert szívesen olvastam volna.




ITT megrendelhető kedvezménnyel!



                               

Lucinda Riley Írországban született, karrierje kezdetén színésznőként több mozi- és tévéfilmben, illetve színpadi darabban szerepelt, majd huszonnégy évesen megírta az első regényét.
A könyveit eddig harminchét nyelvre fordították le, és negyvenmillió példányban keltek el világszerte. A regényeit számos nemzetközi elismerésre jelölték. A Sunday Times és a New York Times bestsellerszerzője. A világszerte népszerű és műfajteremtő A hét nővér-sorozatból várhatóan egy hétévados tévésorozat készül. A The Guardian Angels című gyerekkönyvsorozaton a fiával, Harry Whittakerrel közösen dolgozott.
Bár négy gyermekét az angliai Norfolkban nevelte fel, 2015-ben teljesült az álma, amikor házat vásárolt az írországi Nyugat-Corkban, amit mindig is az otthonának érzett. Az utolsó öt regénye már itt született. Rákbetegségét 2017-ben diagnosztizálták, 2021. június 11-én, családja körében érte a halál.







General Press, Budapest, 2023
368 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634527862 · Fordította: Tóth Bálint Péter

Reggel ​és este

 

Jon Fosse: Reggel ​és este

                                                 

Ritkán fordul elő, hogy egy könyv olvasás után mélyen beköltözik a lelkembe. Jon Fosse neve először bevallom, Karl Ove Knausgard Harcom regényfolyamából lett ismerős nekem. Aztán 2023-ben Ő kapta meg az irodalmi Nobel-díjat.

A francia Le Monde újság „a 21. század Becekttjének” nevezte, aki megdöbbentően lenyűgöző karriert és teljesítményt mutat fel. A norvég regényíró, költő, Ibsen-díjas drámaíró több mint harminc könyvet és huszonnyolc színművet publikált, számtalan gyerekkönyvet is írt. Ezek megjelentek több mint ötven nyelven, és a világ legtöbbet alkotó élő drámaírója. A Reggel és este eredetileg norvégul először 2000-ben jelent meg. Olvasmányaim alapján a norvég és izlandi szerzők tudnak legszebben, mégis egyszerűen írni az életről-halálról, az időről, amit itt töltünk el, ahol a természet fontos és jelentős elem. 

     

              

A kisregény, avagy egy hosszú novella, alig 104 oldalon erős hatással bír az olvasóra. Egy költői szépségű, allegórikus regény az életről és halálról. A regény a felszínen egyszerű, hiszen megszületik egy ember, Johannes, ennek szemtanúja az apja, Olai. Az ő érzelmeit, gondolatait ismerjük meg, majd évekkel később ugyanaz az ember meghal. A két részből álló történet a születéstől halálig követi egy ember életét. Az első részében tehát Johannes születéséről, a második részben pedig haláláról olvashatunk. Ahogy a második rész kibontakozik, röpke bepillantást kapunk Johannes életének kulcsfontosságú elemeibe, de ezek csak jelzés-szerűen villannak fel. Mégis kerek a történet. Fosse egyszerűen, sallangmentesen, lényegretörően ír. Csodálatos módon mutatja meg nekünk Johannes életének kezdetét és végét, a köztes történéseket. Élet. Születés. Emlékek. Család, barátok és... a végső lezárásnak a halál.

Egyszerűségében is brilliáns, ahogyan Johannes átutazik abba a másik világba. A születés élménye tudatosabban él bennünk, hiszen a távozás után már nem mesélhetjük el a megélt helyzetet. Misztikusabb is talán. Volt itt egy ember, köztünk élt, egy olyan életet, amiben volt öröm, bánat, számtalan fontos vagy kevéssé fontos történés, mégis a megnyugvás tudatában zárul. Többször olvasós, úgy érzem. Amikor már nem kellenek szavak sem, elmerülhetünk saját életünkbe, emlékeinkbe, mielőtt leszállna az este. A letisztult borító tökéletesen kifejező, jól illik a történethez. 

Valójában nem sok történik a regényben, mégis valahogy egy kerek, megélt élet egésze bontakozik ki előttünk. Az olvasó emlékei, élményei elkerülhetetlenné teszik az azonosulást. Fájón borzongató, gyönyörűen megindító és elgondolkodtató. Fosse-nál és más skandináv írókhoz hasonlóan, a narratívát a természet irányítja. Jon Fosse egy egész élet részleteit mutatja be, élesen tömörítve. Tetszett a stílusa, egy újabb skandináv író, aki megnyert engem. Keresni fogom a további köteteit is.



ITT akciós áron tiéd lehet most ez a csoda.




                         

Jon Fosse kapta a 2023-as irodalmi Nobel-díjat.

Az 1959-ben született Jon Fosse-t széles körben korunk egyik legfontosabb írójaként tartják számon. Közel negyven éve ír regényeket, színdarabokat, verseket, meséket, esszéket és gyerekkönyveket. Díjnyertes művét több mint ötven nyelvre fordították le, darabjait több mint ezer alkalommal állították színpadra szerte a világon.

 

Eredeti megjelenés éve: 2000
Kalligram, Budapest, 2023
104 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634684343 · Fordította: A. Dobos Éva

Ház ​a fenyvesben

 

Ana Reyes:
Ház ​a fenyvesben



                                            

Ez a könyv több okból felkeltette az érdeklődésemet. Szavazzunk bizalmat az elsőkönyves szerzőnek, tetszett a sejtelmes, ötletes borító és ugye Reese Witherspoon könyvklubja is ezt ajánlotta. Nos, elég nehéz mostanában valóban jó krimit találni. Ez sem lett igazán az, amit reméltem, pedig van itt minden, mint a búcsúban. Végig volt benne valami ígéretes, ami csak sokára jött el.


Nem szeretek könyvet lehúzni, de tényleg. Azt gondolom, minden történet megtalálja a maga olvasóközönségét. Én most mellé nyúltam, de nagyon. Elöször is itt a történetvezetés elég lassú és körülményes, alig vezet valahová. Misztikus thriller-szerűség bontakozik ki a lapokon, egy kevéssé szimpatikus főhősnővel. Lelki vívódás magasfokon, gyógyszer és alkohol függőség áll a háttérben, amit persze a környezete évek óta "nem vesz észre".... mindehhez társul Maya életében egy régi trauma. Maya középiskolás volt, amikor legjobb barátnője, Aubrey hirtelen és meglepő módon meghalt. Ez tényleg elég rejtélyes módon történt. Hét évvel később Maya már Bostonban él barátjával, Dannal. Egy interneten terjedő video indítja be az eseményeket, ami tökéletesen megismétli a barátnőjével történteket. Az újabb furcsa esetnél ugyanaz a férfi, a titokzatos Frank áll a háttérben. Az életét meghatározó traumába zuhanva Maya szülővárosába indul, hogy újra átélje azt a végzetes nyarat. Próbálja kideríteni mi is történhetett akkoriban. Természetesen senki nem hisz a folyamatos mámorban leledző nőnek... Álom és valóság keveredik, a krimiszál egyre lényegtelenebbé válik, a múltidézés romantikába fullad. Kicsit lassan építkező történet, ami ugyan leköti az olvasó figyelmét, sőt a végére még egy kis csavart is tartogat, mégis vegyes érzéseket hagyott bennem. Nem is szólva a hipnózis lejáratásáról...


A múltjával való szembenézés nem megy zökkenőmentesen Mayának, anyja erősen meghatározó ebben. Anyja házában feltárja életének korábbi töredékeit, és olyan rejtett üzeneteket vesz észre elhunyt guatemalai apja könyvében, amelyek korábban nem tűntek fel számára. Hogy megmentse magát, meg kell értenie a születése előtt írt történetet, de az idő egyre fogy, és hamarosan minden út Frankhoz vezet...
Ha nem is félelmetes, elég fordulatos, különleges lélektani thriller a történet. Néhol Paula Hawkins és Sarah Pinborough-hatását éreztem. A végén még csavart egyet a sztorin a szerző, kissé felpörögnek az események is. Ám a végső nagy kinyilatkoztatás túl meseszerű, misztikummal átitatott, ez nem volt számomra hiteles. A végkövetkeztetés is kissé homályos, amit Maya az erdő mélyén feltár, szerintem aligha hihető, az eseményekről szóló magyarázatok egyes részei számomra kissé logikátlannak tűnnek. A történet a múltból a jelenbe ugrál. Idegesítő volt, sem mint izgalmas, hogy ez olvasás közben derül ki, éppen hol járunk, melyik időszakot meséli el. Ezzel is a szerző manipulálja az olvasót, ahogyan a nő zaklatott elméje, lelkivilága is erre jó. Bár kétségtelenül érdekes az éber álom rész a történetben, de mint krimi, ez gyenge.


Amik tetszettek: megismerjük a szereplőket, a motivációikat, a hátteret,
a múlt és a jelen összekapcsolása, a guatemalai örökség és Maya apjának titokzatos könyve, a folklór, a könyv pszichológiai alapjai. Ám ez elég kevés összességében. Azt hiszem pszicho-thriller ide, vagy oda, de a gyógyszerfüggőségét alkohollal kezelő női szereplős történetek sajnos nem nyernek meg.













Next21, Budapest, 2024
puhatáblás · ISBN: 9786156414847 · Fordította: Lévai Márta