Végállomás Budapest

Dacia Maraini: Végállomás Budapest 



                                                                             














Félelmetes és felemelő történet bontakozik ki a lapokon. Egy szeretetteljes, gyermekkori barátságról, szerelemről, a modern történelem katasztrofális útját. Izgalmas és érdekes az Európán belüli utazás, amit a lélek mélységeinek kutatása árnyal. Az utazás eszköze a vonat kiváló jelkép arra, hogy letérni lehetetlen. Az emberi kiszolgáltatottság a történelem viharaiban olyan valós és fájdalmas meséje, amihez a hit és a szeretet éltető ereje ad támaszt.




Főhősnőnk Amara, a fiatal újságírónő, akit elkísérhetünk erre az utazásra. Szerkesztője Kelet-Európába küldi, hogy tudósítson a vasfüggöny túloldalára került országok helyzetétől, az ott élők mindennapjairól. A vonaton, amely Ausztria, Csehszlovákia, majd Lengyelországba viszi Amarát, megismer egy "gazella mintás pulóveres" férfit, ő lesz a társa, segítője ebben az utazásban.

Dacia Maraini kalandos történetében megelevenedik a háború utáni sokkból lassan magához térő Európa. A háború okozta sajgó kegyetlenség, a nácik gonoszsága, a szovjetek erőszakos önkénye az emberi őrület érzését remekül ábrázoló történelem képei valós és fájóan igazak. Ezek elevenednek meg az olvasó előtt. Érezhető a hidegháború szaga, amely a nyugati országokat a keleti országoktól elválasztó falakkal, szögesdrótokkal és fegyveres katonákkal zárja el. Az erőszakosan fenntartott hatalom, ami a tömegeket irányítja és manipulálja igazából értelmetlen.

Ezeket a komor képeket jól oldja az írónő lírája. Ami inspirálja még a nőt, az a kudarcba fulladt házassága. Így mindenáron nyomára akar bukkanni kamaszkori szerelmének. A gondtalan, békés gyermekkor képei közül a cseresznyefa emelkedik ki. A két repülni vágyó gyerek szoros barátsága szimbólikus lehet a szabadságvágyra. A kisgyerek Amara és a zsidó barátja, Emanuele emlékei a levelekből bontakozik ki. A sors elszakította ugyan őket egymástól, ezért igyekszik megtalálni régi barátját Amara. Ez ugyan ellent mondd minden logikának és optimista elvárásnak. Emanuele levelekben számolt be Amarának a sorsa alakulásáról. Az utolsó levél 1944-ben, a łódzi gettóból érkezett. Amara úgy sejti, hogy a fiút az auschwitzi haláltáborba hurcolták.


A felnőtt Amara elindul, meglátogatja az Auschwitz-i tábort. Dacia Maraini tökéletesen leírja, hogy mi történt ebben a táborban. Megelevenedik az emberi brutalitás. Ennek mélységeiről, valamint a szabadságba és megbocsátásba vetett hit éltető erejéről olvashatunk. A történelem kegyetlen forgószéle nem kímélt senkit. Amara, egy erős női karakter, bátor nő, aki szembesül mindazzal, ami romlott volt ebben a korszakban.

Az olvasó előtt kibontakozik egy olyan szerelem, amelyet a legnagyobb sötétség sem tud kioltani. Lelkében ápolja, élteti ezt a szép érzést Emanuel leveleivel. A holokauszt őrülete mellé mint könyv a könyvben alakulnak ki a budapesti események. Megjelennek az orosz tankok, itt már 1956-ban járunk. Az 1956-os Európa, a hideg háború lélekölő sötét képei kifejezőek és hatásosak.

A szabadság iránti törekvés csúfos képei ismerősek és szomorúak számunkra. A szovjetek elleni lázadás gyorsan hull a mélybe. Nem csak az ifjúság minden illúziójának elvesztése ez. Firenze, Bécs, Auschwitz és Budapest adja a hátteret a regénynek. Olvashatjuk egy olyan naplónak, amely bemutatja egy család létezésének utolsó nyomait. A váltakozó idősíkokon játszódó lenyűgöző történet titkokról, rasszizmusról, családi összetartozásról és az idő múlásával is dacoló szeretetről mesél.

Dacia Maraini: 1936. november 13-án született Fiesolában, olasz író.

Művészcsaládból származik, Maraini családja 1938-ban Japánba költözött az olasz fasizmus elől. A háború után a család visszatért Olaszországba, és Szicíliában telepedett le. 1962-1983 között Alberto Moravia felesége volt.




Jaffa, Budapest, 2019

416 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634751397 · Fordította: Lukácsi Margit

Sötétben

Cara Hunter: Sötétben 
(Adam Fawley 2.)






                                                                                   










Cara Hunter előző krimije meglepően nagy siker lett, így nem kérdéses, hogy ez az újabb történet is hatalmas érdeklődésre tarthat számot. Adam Fawley nyomozó és csapata újra nyomoznak. Ezúttal egy felújítás alatt lévő oxfordi ház pincéjének titkát kell kideríteniük. Önálló történet, nem függ össze az előzővel, csupán a nyomozócsapat azonos.

Tulajdonképpen egy jó krimit olvashattam, mégis tele vagyok ellentmondással ezzel a történettel.
Egyrészt úgy érzem, túl hosszúra, túl bonyolultra, sötétre sikerült ez a könyv, mindenképpen valami nagyon csavarosat, nagyon ütőset próbált írni a szerző. A kevesebb talán több lett volna.

Sok a szereplő és a technikai megoldások, egyéb áthallások is gyengítették számomra az élményt. Spoiler nélkül: kár volt A szoba és A tetovált lány elemeit idehozni. Zavaró, másolás-szagú. Ahogyan a sok egyéb utalás, idézetek, célzások, és a necuke-gyűjtemény már tényleg nem kellett volna még. Az arányokkal van bajom. A kiindulási történet izgalmai elvesznek, háttérbe kerülnek a másik, évekkel korábbi eltűnt feleség ügye kerül előtérbe. Ami ad elég izgalmat. Aztán kínkeservesen kapunk végre egy laza összekötő részt, hiszen a két ügynek valahogy KELL találkoznia. A bevállalt gyermek és a kivitelezés agyrém, elképzelhetetlen számomra. Ami pozitívum még: olvashatjuk a rendőrségi kihallgatások jegyzeteit, e-maileket, és a közösségi média szerepe is előtérbe kerül.


Kétségtelen, hogy rendkívül összetett és izgalmas a történet. A bűntények és a felderítések kifejezetten csavarosak, bár az elterelő hadművelet némileg inkább zavarossá tette néhol az ügyet. Elveszik az izgalom, az olvasó már kínjában várja: legyen már vége, lássunk már tisztán, mert egyre nagyobb a káosz az eseményekben. Az ember teljesen megunja a történetet még azelőtt, hogy izgalmas lenne. Kissé erőltetett és összességében hihetetlen volt.

A nyomozás pedig tétova lötyögés... Nem csupán a rendőrség tapogatózik tétován a sötétben, de az olvasót is ott tartja Cara Hunter. Elfelejti bevonni a nyomozásba. Adam Fawley és felesége, Alex még mindig a fiuk öngyilkosságának traumáját igyekeznek feldolgozni. Törékeny a kapcsolatuk, egymás felé is keresik az utat. A pincéjéből kimentett kisfiú lesz ebben segítségükre, ez is egy elég váratlan és meglepő fordulat. Ez a lélektani szál tetszett, hatásos, emberi fordulat. 
A nyomozás középpontjában inkább Gislingham áll, aki elég ordenáré szóhasználatával, közönségesen viselkedik végig. Ha ez humor lenne, nem működik nálam. A nyelvezete, stílusa a regénynek szintén elég megszokott. Ami csavar a történet végére kiderül meglepő és tényleg hihetetlen. Ez tetszett, a könyv nagyon jól kezdődött, a vége is nagyon jó. Egyértelműen kiszámíthatatlan volt. Még úgy is, hogy már-már elképzelhetetlen, hogy EZÉRT történtek a dolgok, évekig... ugyan.

Ez most egy sláger-könyv, illik szeretni, jobban is sikerült, mint az első rész. Érdemes lehet tenni egy próbát vele. Mert kinek a pap, kinek a papné… Úgy gondolom, hogy a zseniális és a szenzációs szó már közhellyé silányult újabban. Nem lenne illő, ha ide írnám annak a három, mostanában olvasott és valóban zseniális, szépirodalmi szintű kriminek a címét... Ez simán egy izgalmas, fordulatos, sötét krimi. Nem megy az átlag fölé. Erős négy csillag számomra.




A könyv kiadói oldala: ITT tudod megszerezni Adam új nyomozását!











XXI. Század, Budapest, 2019
458 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155915345 · Fordította: Gömöri Péter

Vera

Grecsó Krisztián: Vera 






                                                                                               





"Pedig mosolyogni tudni kell. Mindig mosolyogni kell, akkor is, ha az emberre rátör a szomorú-izgulás, sőt akkor még jobban"





Minden várakozásom ellenére kissé felemás érzésekkel tettem le a könyvet: ugyan tetszett a kislány szemszögéből kibontakozó történet, jól működött, mégis egészen más volt, mint amit eddig megszokhattunk Grecsó Krisztiántól. Az írói stílus nagyot változott és bevallom kevésbé tetszett, mint 

a korábbi könyvei, regényei esetében. Még nem tudom hová tenni ezt az új színt az írói életműben.
Az Isten hozott vagy a Mellettem elférsz még mindig a személyes kedvencem, de említhetném a Tánciskolát vagy a Megyek utánad regényeit is. Vera ide most nem tudott igazán felzárkózni.




Tény, hogy Grecsó Krisztián tökéletesen felvette ezt az új nézőpontot, működik és érdekes a naiv, kamaszlány szemével láttatni a történéseket. Vera egyébként már a Jelmezbál regényében is feltűnt. Most egyre többet próbál megérteni a körülötte kavargó felnőttélet eseményeiből. A titkok misztériuma lengi be a regényt. Szívszorító volt a kibontakozó családi drámát olvasni, jó volt átélni az első szerelmet, érezni Vera hullámzó érzelmeit. Az alig 10 éves kislány rácsodálkozását a felnőttek világára, amiben igyekszik eligazodni, érteni őket. Ehhez a gyönyörű borító, ami Baranyai (b) András grafikus munkáját dicséri, és a 80-as évek szegedi képei, hangulata tökéletes korrajzot, hátteret ad. Az író szegedi kötődése közismert, örömmel vettem, hogy ide helyezte a regény cselekményét. Lényeges, hogy most azért kevesebb az önéletrajzi elem, viszont az egész regény hangulata a kavargó érzelmek tökéletesen átjönnek, megfogják az olvasót. 


A jó tanuló, jó sportoló, negyedik osztályos Vera fokozatos felnőtté válása rögös úton jár, ahogy kamaszodó lelkét is erős hatások érik. Megérinti a szerelem, ami éppen úgy meglepi, mint az a titok, amit barátnője Sári, egy vita hevében az arcába vág.
A titok, amit ugyan mindenki tud, csak Vera nem, hiszen nem beszélnek róla. Nem tudnak, erre valahogy nincs soha alkalmas pillanat, a felnőttek is kerülgetik és félnek tőle. Ez valahol érthető is, hiszen kínos és fájó a múltat bolygatni. Az elhallgatás mégis nagyobb traumát okoz Verának.

Most egy szakadozó barátság, ad erre alkalmat, ami természetesen egy fiú miatt van, hiszen Józef 

Verát választja és nem Sárit. Ezzel kirobbantja és erősen felkavarja a lelkeket. Igazi dominó-elv módjára törik darabjaira az élete. Valójában a regény lelkileg mélyebbre hatol, mint elsőre érezné az olvasó. Vera félve várja, hogy szeressék és igazán tartozzon valakihez. Egy hazugság árnyékában az igazi szeretet hiánya, az elfojtott titkok fájdalma lélekölő. Ahogyan az is, ha hirtelen ránk zuhan a biztonságosnak hitt, védett kis világunk. Vera érzelmi kavalkádja megható, gondolataiból bontakozik 

ki a történet.


A hazugságok szülte félelem, a barátság próbája és az őszinteség fájdalmas elegye ez a történet. Ami tökéletesen igaz a Verát körülvevő felnőttekre is. Béla bácsi és Gábor, a két testvér alakja mellett hangsúlyos Sári néni és a nagyszülők közti feszültség is a háttérben. Valahol ők is az útkeresés nehézségeit élik, mint Vera. A boldogságukat remélik megtalálni a szocializmus végnapjaiban. Vártam 

a végére egy magyarázatot, de több dolog válasz nélkül maradt. Olvasás után valami hiányérzet maradt bennem. Elismerést érdemlő ez az új írói stílusfordulat, bátor és bravúros megoldásokat ad. Férfiírónak egy kislány bőrébe bújni igazi kihívás lehetett. Talán itt a baj, hogy ez nekem nem ment. Nem tudtam 

a lánykával, annak nyavalygásaival azonosulni. Nem én lennék az igazi célközönség sem, vagy a szerkesztői koncepció nem működik olyan jól, mint a Jelmezbál esetében. Vagy csupán szokni kell még ezt a váltást, és kicsit később újraolvasás lesz ebből érzésem szerint.



"Most a tétován álló papára néz, még mindig nincs válla, és mintha egy fejjel alacsonyabb lenne, vékony kisfiú, olyan, mint azon a régi fotográfián, amikor még boldog volt és naiv."

A váratlanul felbukkanó szerelem érzése átélhető: a gyomorgörcs, a rebbenő pillantások, a félve, sután megfogott kéz a pillanat illékony varázsa ismerős. Ahogyan a környezet is az, hiszen éppen akkor és ott a Hősök kapuja mellett laktak édesapámék, ott töltöttem gyermekkorom jó részét. A borító sok szép emléket idézett meg bennem, jó választás volt, igazi jellegzetes szegedi kép. Ahogyan a történetbe fűzött zenék is hozták a hangulatot. 

A kavargó hóesés képei lírai érzésekkel Vera lelkét és az első szerelem idilli varázsát hozta el. Grecsó az érzelmek nagy varázslója. Az édes-bús, szomorú mese keserédes befejezése során én végig a felnőtt karakterekről olvastam volna még többet. Az ő történetükről csak apró képeket, morzsákat kapunk. Béla és Gábor sorsa érdekelt volna mélyebben, ahogyan az évtizedes konfliktus oka a nagyszülőkkel a halál árnyékában sem nyert megbocsájtást.... de miért? Valamint a titok Vera körül, kérdés maradt: ki is ő, hogyan és miért került ebbe a családba. Vera hirtelen válik felnőtté, egy olyan úton, ahol nem lehet visszafordulni. Drukkolok Krisziánnak, ahogyan Verának is, jó irányba induljon, találja meg a maga útját.


Vidd haza Verát! Katt IDE a könyvért! 



Grecsó Krisztián (Szegvár, 1976. május 18–) József Attila-díjas költő, író.

Első sikerét a Pletykaanyu című novelláskötetével aratta, 2001-ben. Több utánnyomás után 2006-ban jelent meg a könyv második, átdolgozott kiadása (Magvető). 2005-ben látott napvilágot Isten hozott című regénye (Magvető), amely 2007-ben németül, 2008-ban csehül, 2009-ben szlovénul is megjelent. Következő regénye, a Tánciskola 2008 tavaszán, a Mellettem elférsz 2011-ben jelent meg, majd a regény AEGON-díjat nyert 2012-ben.

A Megyek utánad 2014-ben, a Jelmezbál regénye 2016-ban, a Harminc év napsütés 2017-ben került az olvasókhoz.

Valuska Gábor fotója












Magvető, Budapest, 2019
336 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631438291

A kötelék

Anders Roslund - Stefan Thunberg: A kötelék




                                                                                         



"Tudod, fiam, néha nehéz élni."








A Hajsza néhány éve a skandináv krimik kincsestárának ragyogó darabja volt számomra. A szerzőpáros tovább írta, alakította a szereplők életét. A bűn után jött a bűnhődés. Leo Djuvnac kiszabadul és egy hasonlóan nagyszabású akció veszi kezdetét, bosszúból, ami arra hívatott megteremtse az új, szabad és gondtalan élet fedezetét.

Ez a regény is dráma a javából! Többszörösen is. A családi kötelékek és kapcsolat minden mélységével, annak minden fájdalmával, örömével és nyomorával. Egy nagy ívű, jól megírt, feszültséggel teli krimit olvashattam. Vagy családregényt, drámai elemekkel, kinek mi. Akad bőven múltidézés a történetben, de bátran olvasható önálló kötetként. Természetesen gazdagabb és kerekebb az élmény, ha a Hajsza kerül elolvasásra előbb. Érdemes tudni, hogy a ​Hajsza az utóbbi évek legsikeresebb skandináv krimije, amely egyedülálló módon igaz történeten alapul.


A felszínen az erőszakos bankrablásokról szól a regény, a múltba tekintve, azonban most a jelenben sem maradunk akciók, rablások nélkül. Maga a krimiszál izgalmas és feszült, a tervezéstől a kivitelezésig profi. A családi szál többrétű: a múlt itt is erősen alakítja a jelent: a család szerb-horvát apa, svéd anya története, a három rabló-fiú életének új mozzanataival, a bűn terhével megspékelve adnak filozofikus gondolatokat.Megismerjük a karakterek belső életét, a gyerekkor fontos és meghatározó pillanatait. A gyermekkori traumák mély nyomokat hagytak mindannyiuk lelkében. Ezzel indul a regény egy ilyen drámai helyzet megidézésével.




"Mindenkinek lehet egyszer szüksége segítségre."




Elképesztő a testvérek közötti szoros kötelék, erős összetartás, ami amúgy példaértékű is lehetne. A legkisebb fiú, Vincent az, aki különösen érzékeny, vágyik jóvá tenni azt, amit sajnos nem lehet. Olyan ez, ahol a valóság írta események felülmúlják az írói fantáziát. A szereplők esetében a rosszfiúknak drukkol az olvasó. Sajnos a tragédia végig ott lebeg elkerülhetetlenül. Nyomasztóan valósághű, minőségi krimi.




"Amikor már nem tudsz tovább rohanni. Amikor nem találsz haza, amikor már azt sem tudod, hol van az otthonod."



A testvéri lojalitás különösen a két fiatalabb fiú részéről érezhető, ám már igyekeznek kitörni, önállósodni, új életet kezdeni. A múlt azonban utánuk nyúl... ami igazából elkeserítő és ellehetetleníti őket a tisztes új éltben. Az apa alakja is nagy váltáson esik át: amíg nagyobb fia ült, ő a kicsivel együtt alapított cégüket vitte sikerre, alkohol nélkül él évek óta. Megváltozott. Reméli erre Leo is képes lesz szabadulása után. Leonak azonban más tervei vannak... Leo aprólékos, hidegvérű és alapos terve jól működik ezúttal is.

A fináléban pedig a régen ellopott fegyverek kapnak szerepet, de egy másik rablás is kirajzolódik. Igazi macska-egér játszma alakul ki Leo és Broncks nyomozó között. A tét nem kicsi!
A cselekmény végig sodró erejű, lendületes. Fény derül John Broncks nyomozó életének sötét titkára is. A testvéri szeretet, eltéphetetlen köteléke itt is erős, jól működik, az összekötő kapocs egy múltbéli, véres családi dráma. Kidolgozott és részletes minden szereplő háttértörténete. A cselekmény ragyogó karakterrajzokkal ajándékozza meg az olvasót. Még a mellékszereplőkről is kidolgozott képet ad, gondolok mondjuk a révhajó kapitányának egyik mondatára a végén, vagy Elisa, a nyomozónő karakterére.

Roslund és Thunberg tollából a krimi mellett ismét kapunk egy alapos, lélektani szálakkal gazdagon átszőtt történetet. Az külön érdekessé teszi, hogy nem csupán a három testvér egymás közti viszonyáról, a különlegesen szoros testvéri kötelékről vagy a szülőkkel való kapcsolatukról, de John Broncks nyomozó élete is szorosan összefonódik velük. A hogyan elég meghökkentő. Az események sodrása, a családi kapcsolatok folyamatos változása, a lezárás katarzisa miatt a könyv kiemelkedik a skandináv krimik áradatából. Igazi lélektani hátteret bemutató skandináv krimi, mozgalmas akciókkal, ami minden rajongóinak ajánlott olvasmány!

ITT tudod kedvezménnyel megszerezni a könyvet!




Anders Roslund: (1961) neve a Három másodperc című krimi (Animus, 2011.) révén lehet ismert a hazai olvasóknak. Díjnyertes oknyomozó újságíró, aki végig követte az eseményeket a kilencvenes években. Napjaink egyik legsikeresebb skandináv krimi-szerzője. Eddig tíz könyve jelent meg, a New York Times bestsellerlistáján is szerepeltek regényei. Másik szerzőtársa az azóta elhunyt Börge Hellström. A szerzőpáros könyveit ötmillió példányban adták el már világszerte. Tv-sorozatok készültek krimijeikből.

Stefan Thunberg: az egyik legünnepeltebb forgatókönyvíró Svédországban. Ő írta Henning Mankell Wallander-sorozatát filmre. Családjának többi része más módon lett ismert. Apja és fivérei voltak
a leghírhedtebb bankrablók, a Militánsok Svédországban. Róluk szól ez a regény.









Alexandra, Pécs, 2018
416 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634472551 · Fordította: Harrach Ágnes

Nyúlketrec

John Updike: Nyúlketrec 







 

"A szerelmes férfi az egész világ barátja, ahogy mondani szokás."










Updike a 20. századi Amerika egyik legkiválóbb prózai mestere. Az öt kötetes Nyúl-sorozata legismertebb munkája. A Nyúlcipő után a második részben tovább ismerkedhetünk Harry Angstrom életének története. Eltelt tíz év, Nyúl lenyugodott, most a felesége, Janice hagyja őt faképnél, lép ki a beszürkülő házasságukból.



Az egykori kosárlabdázó Nyúl a harmincas éveire a házasság langyos vizében evickél. A mókuskerék forog vele tovább, ott hagyta kedves apósa munkahelyét és most apjával dolgozik egy nyomdában. Pocakot eresztett, kezd megbékélni a világgal, bár mélyen lelkében forrnak még indulatok. A házasságukra elég sötét árnyékot vet az előző regényben bekövetkezett dráma. Nem is tudom, hogy lehet ezt feldolgozni, tovább lépni. Kimondva-kimondatlanul ott lebeg felettük ez a szörnyű esemény komor fellege. Nyúl nincs megbékélve saját fiával, bár igyekszik elfogadni: a kamaszodó srác túl alacsony, kezei anyai nagyszüleit idézik, érzékeny és csendes gyerek. Az a fajta, aki túl sokat látott, túl korán kellett felnőtté válnia.


Ha mindez nem lenne elég, a szülők közti feszültség kirobban: Janice szeretőt tart, majd el is költözik hozzá... a nyúlketrec ajtaja Nyúlra csukódott. Kitörne, de hová, merre és hogyan? A hatvanas évek Amerikája a hetvenes évek fordulóján tökéletes hangulatot és képeket ad ehhez. Nyílt társadalomkritika, bírálat éppen úgy kiolvasható, mint az akkori felfogás, változások és problémák összessége. Megjelenik a regényben a fásult, konzervatív Nyúl saját életének gondjai mellett a faji kérdések a hatvankilences holdra szállás és a vietnámi háború, drogok használata is.

Nyúl és Updike meglátása szerint a szex, drogok, rock&roll életérzés mozgatja, ad lendületet a világnak, az életnek. A szexuális forradalom, a virággyerek és a drog a faji kérdésekkel akkoriban központi kérdés volt. Az aktuális politikai ideológiák mellett igazi hippi feelinget ad a történetek Woodstock hatása, Szúnyog és Jill karakterében van jelen. Jill bájos, szexuálisan erősen túlfűtött, naív míg Szúnyog egy kekec, akadékoskodó feka, nem volt szimpatikus figura nekem.

Updike zseniális stílusban olyan látványos és hiteles társadalomképet és hangulatot teremt, ami egyedülálló. Mondhatnám, ezek tipikusan Amerika jellemző problémái, de sajnos nem. Ezek a felvetett kérdések ma is aktuális témák. Nem csak a házasság hullámvölgyei. A cselekmény életszagú, változatlanul érdekes. Nyúl egészen jól tűri, az apja-anyja kéretlen tanácsait, vagy a szomszédok lázadozásait a kissé túl színes társaság ellen, ami a házába költözött.


"Amit az ember nem tett meg harmincéves koráig, azt már aligha teszi meg valaha is. Amit megtesz, azt pedig megismétli újra meg újra."


Bevallom, nagy kedvencem John Updike. Olyan tökéletesen adja vissza Nyúl lelkének hullámzásait, amivel nem csak megfog, de lehet azonosulni. Amikor a harmincas Nyúl érzi, nincs ez így jól de nem tudja merre, hová lépjen, mit tegyen. Elengedi Jill-t, talán még bátorítja is, bár azért a sértett férfiúság dolgozik benne is, akad kivel pótolni az asszonyt. Külön érdekesség, hogy igazán nincs ellenségeskedés sem a két vetélytárs férfi között. Ha ez nem lenne elég, Nyúl anyja súlyos beteg. Aggódtam Neslon lelkéért, kíváncsian várom mi lesz a sráccal a következőkben. A végső élethelyzet, a feketék kérdése, a drog és a kisvárosi pletykák keverékére tökéletes válasz a "tisztítótűz", amikor a pokol a földre költözik: azaz leég Nyúl háza. Innen szép újra építeni mindent.... hajrá Nyúl, ne fuss el! Nyúl alakjában úgy érzem itt és most az elrontott házasság mentése mellett már csak sodródik az eseményekkel, az irányítás nem nála van. A végső negatív esemény, elveszíti munkahelyét, a modernizálásnak köszönhetően. Nyúl élete merre alakul, mi lesz vele újabb tíz év múlva az a Nyúlhájban fog kiderülni. Nyúl élete igazi fejlődésregény. Nem véletlen, hogy 2015-ben a Guardian a 100 legjobb amerikai regény listáján a 88. helyre sorolta be az 1971-es regényt.


Updike sajátos stílusában egy olvasmányos, néhol lírai hangulatú regénye a hatvanas évek Amerikájának kiváló összegzése. Nyúl a kisvárosi átlag amerikai, picit mindannyiunkban ott él. Az újrafordított, kibővített változat Gy. Horváth Lászlót dicséri.

A Nyúl-sorozat új része, a Nyúlketrec megérkezett a könyvesboltokba és a kiadó webshopjában kedvezménnyel megvásárolható! IDE katt!











John Updike: 1932. március 18. (USA, Shillington, Pennsylvania) 2009. január 27. (Amerikai Egyesült Államok, Beverly Farms, Massachusetts) író, forgatókönyvíró. a New Yorker folyóiratnak írt cikkeket és kritikákat, és itt jelentek meg első novellái és versei is. 1957-ben azonban úgy döntött, hogy minden idejét a szépirodalomnak szenteli


Pulitzer-díjjal tüntették ki a Nyúl-sorozat két regényéért A Nyúlháj (1981) és a Nyúlszív (1990) Kétszer kapta meg az egyik legrangosabb amerikai irodalmi elismerést, a National Book Awards-ot.
76 éves korában tüdőrákban halt meg 2009 január 27-én.


Eredeti mű: John Updike: Rabbit Redux
Eredeti megjelenés éve: 1971
XXI. Század, Budapest, 2019
432 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155759727 · Fordította: Gy. Horváth László

Látszólag normális

Mattias Edvardsson: Látszólag normális






                                                         

"A gyerek hirtelen felnő, és az ember abba a hitbe ringatja magát, hogy mostantól egyszer és mindenkorra felhagyhat az aggódással."








A skandináv krimik népszerűségéhez kétség nem fér. A már jól (el)ismert nevek mellett időről időre újabb "trónkövetelők" kötetei kerülnek a boltokba. A nagy skandináv tortából a Partvonal Kiadó is kér egy szeletet, színesítve kínálatukat. Ezzel az olvasók is csak jól járnak, a bőséges választék valóban lenyűgöző.

A 39 éves Mattias Edvardsson története és az író figyelmet érdemel, stílusa és a regény érdeklődésre tarthat számot, a jobbak közé tartozik. Van benne spiritusz. A történet valójában nem új, volt már ilyen tartalmú, talán jobb is, ám Mattias erényeit el kell ismerni. Végig feszült, jó stílusban megírt, valójában tényleg az utolsó oldalakon derül ki az elkövető valódi személye. Addig csupán több szereplő szemszögéből ismerkedünk a bűnténnyel és annak hátterével. A felvázolt eset pedig hihető, majd jön egy másik esemény, ami az előzőt romba dönti. Eredeti a háromféle változat egy bűntényre, ráadásul mindegyik elképzelhető... Olvashattam egy izgalmas történet barátságról, családról és ezt lélektani oldalról megközelítve tárta elém a szerző. Mit meg nem teszünk a látszatért? Mi van a felszín alatt, mi lakik a lelkek mélyén?


Megismerkedhetünk egy tökéletesen normálisnak látszó, hétköznapi család életével. Az apa, Adam
a városka elismert lelkipásztora, az anya, Ulrike védőügyvéd, lányuk Stella 19 éves átlagos fiatal.
Az ő életük bontakozik ki a lapokon, amit egy gyilkosság alapjaiban renget meg. A látszólag rendezett életük kívülről szinte tökéletes, már-már irigylésre méltó. Ekkor borul ki az a bizonyos bili, hiszen Stellát gyilkosság vádjával őrizetbe veszik. Nem kell részletezni a drámai fordulatot, ahogy a szülők ledöbbennek és nem értenek semmit. Ahogy az olvasó sem, ami a legjobb az egészben, ez izgalomra ad okot az utolsó csavarig.


Az író háromféle lehetséges magyarázattal szolgál: előbb az apa, majd Stella történetét olvashatjuk, végül az anyáé lesz a megoldás - lezárás. Addig azonban olyan titkok és háttér bontakozik ki, ami elképeszti, elgondolkodtatja vagy néhol ledöbbenti az olvasót. A krimi felteszi a kérdést: valójában mennyire ismerünk egy embert, a gyerekünket vagy annak barátait? Valóban minden olyan, mint amilyennek látszik vagy ez csak szemfényvesztés? Több dolog gyanús volt, de tetszett a végkifejlet, ahogy kiderült, mi is történt valójában. A látszólag egyszerű történet ettől lesz bonyolult. Remekül működött a három nézőpont, a végén azért kezdett önismétlő lenni a dolog. Ez picit zavaró, igazi nyomozás alig van, ez nem véres thriller, inkább pszichológiai dráma.

Lelkizés, utólagos vallomásokból annál több akad. Mennyire is figyelünk oda egymásra, akár a családon belül is? Miért nem merünk valóban őszinték lenni, miért a szülői elvárásoknak kell, akarunk megfelelni? Mennyire jól ismerjük a saját gyermekünket? Az én lányom nem olyan.. vagy mégis? Stella lelkivilága hullámzó, karaktere összetett. Igazi tinédzser. A lelkében dúló viharokról a szülők keveset érzékelnek.

Apuci tündérkéje, pici lánya sem jobb a többi tizenévesnél. Az apák egyébként is elég nehezen viselik, amikor a kislányukból nagylány lesz. Néha valóban jobb nem tudni semmit? A volt barátnő személye színesíti az eseményeket, ad okot gondolkodásra. Mattias Edvardsson egy szokatlanul feszült regényt írt, amely minden szülő rémálmát ábrázolja. Szülői szemmel olvasva valóban nem csupán elgondolkodtató, de felkavaró krimit olvashattam. Mindig mondjuk, sokszor elhangzik: figyeljünk jobban gyermekeinkre, törődjünk, beszélgessünk velük. Érdemes lehet.



Nem lennék poéngyilkos, részleteket nem árulok el, de van bőven ok arra, hogy az olvasó is kissé felülvizsgálja a kapcsolatát gyermekével. Az tökéletesen természetes, hogy apa és anya körömszakadtáig védi nem csak a család, de Stella becsületét is. Stella nagyon összetett jellem, kiderül az is, miért. Számomra talán ez a régi dolog volt igazán döbbenetes, hogy megtörtént és a szülői reakció is több kérdést vet fel. Mit is lehet ilyen esetben tenni, van-e jó döntés? Igazán életszerű, családi helyzeteket remekül ábrázoló, jól felépített a történet. Valódi konfliktusokat, mindenkivel előforduló eseteket mutat be, hiszen mindenki megbotlik, rosszul dönt esetenként, vagy csak figyelmetlen. Aminek következményei bizony súlyosak is lehetnek.Elég megrázó, ám nagyon hiteles olvasási élmény volt.

A remek magyar fordítás emeli a történetet. Mattias Edvardsson krimije eddig 29 országban jelent meg.









Partvonal, 2019
400 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155783456 · Fordította: Bándi Eszter

Ruszka

Edward Rutherfurd: Ruszka 




                                                                                               


"Oroszország úgy emelkedett fel, mint egy hatalmas medve."










Örömmel vettem kézbe Rutherfurd újabb nagyszerű könyvét. Lenyűgözően izgalmas kirándulás, élőbb és közvetlenebb minden történelemkönyvnél. Rengeteg háttér, színes történet során elevenedik meg a nagy birodalom születése, sorsát alakító hétköznapjai és történelme.
Az orosz történelem már önmagában is rendkívül érdekes, ám Rutherfurd tálalásában életre kelnek és a szemünk előtt peregnek le a több évszázados események.



Bátor és elismerést érdemlő vállalkozás volt ez a szerző részéről, aki négy évig dolgozott ezen a köteten. Talán az az egyik legfőbb erénye a regénynek, hogy az angol származású Rutherfurd remekül hozza az orosz nagyregények stílusát, hangulatát, képi világát, amit végig tud tartani. Nincs egy perc üresjárat, semmi kitérő, minden cselekmény és esemény tökéletesen kidolgozott, helye, szerepe van. Jól szerkesztett, kétség nem férhet hozzá, hogy a szerző nagyon jól ír. Az elbeszélés az orosz történelem 1800 évét öleli fel. A földrajzilag is hatalmas Oroszország történetét a II. századtól 1990-ig a kommunizmus végéig követi. Aki szereti a történelmi regényeket, emberi sorsokat, családregényeket remek olvasmányt kap.



Ezeknek az eseményeit, esszenciáját olvashattam egy igazi több generációs utazást tehettem a távoli sztyeppéken, a városok kialakulásán át a valóság és a fikció keveredésével. Az öt család életét lebilincselő stílusban ismerteti meg az olvasóval. Ha legalább egy művét olvastad, tudod, hogy mi várható. Nekem a New York volt az első olvasásom a szerzőtől, pontosan azt az élményt kaptam itt is.

Oroszország születésének és fejlődésének szakaszait öt család életének és mindennapjain keresztül tárja elénk az író. Rutherfurd zseniális módon szövi egybe az egyének és a családok történtét, évszázadokon át követve őket, megmutatva különböző generációk sorsát az adott korban. Rutherfurd a társadalmi változások mellett, a korszellemről, a hagyományokról, az emberek gondolkodásáról ad színes, mozgalmas tudósítást. A regény egy jól megírt, epizodikus, sűrű, néha megdöbbentően összetett történelmi saga.



Egy kitalált városka, Ruszka legendás meséjén át ismerhetjük meg Oroszország történetét. A cselekmény középpontjában álló családok a Bobrov, Romanov, Karpenko, Szuvorin és Popovok. Az öt család az északi birodalomban a társadalom főbb etnikai csoportjait és társadalmi szintjeit fedi le. Rutherfurd jó meglátásokkal, kitűnő megfigyelésével Oroszország vallási és etnikai sokszínűségéről sem feledkezik meg, erről is ad képet. Hiedelmeik, vágyaik-reményeik, félelmeik, frusztrációjuk tökéletesen megelevenedik előttünk.


A narratíva során tapasztalt történelmi szereplők közé tartozik többek között: Dzsingisz Kán, Rettegett Ivan és kegyetlen rendőrsége, Nagy-Péter, Nagy Katalin és a huszadik század bolsevikjai. A különböző karakterek történetei néhol szorosan összefonódnak, vagy éppen néhány oldal után kapnak váratlan hangsúlyt egyes jelentéktelennek tűnő szereplők. Rutherfurd végig elegendő történetet és feszültséget biztosít az olvasó érdeklődésének megtartására. Nem csupán a könyv monumentális, de az olvasás élménye is azzá válik.




Ezen a hosszú és kanyargós úton sötét, valós képet fest az elnyomásról és a szolgaságról, a kizsákmányolásról. Rutherfurd jobb megértést ad ahhoz, hogy az oroszok miért cselekszenek gyakran olyan módokon, amit a nyugati társadalom nehezen tud megérteni. A jellegzetes orosz ember gondolkodásmódjába ad bepillantást. Oroszország önmagában lenyűgöző helyszín, egy olyan szokásokkal, kultúrával bír, amely annyira más, mint a nyugat-európai nemzeteké. Az olvasókat az évszázados zűrzavarok, éhínség, háborúk, belviszályok és a birodalom bővülése, valamint az elkerülhetetlen összeomlás során a kozákok, a cárok és az ortodox egyház ellentéteit ismerhetjük meg.
A történet valósággal felpörög, amikor Rettegett Iván lép színre. Iván volt az első orosz cár, aki méltó birodalmává változtatta az orosz álmot. Ezért nyilvánvaló, hogy ez az egyik leghosszabb fejezet a kötetben, hiszen ez az orosz történelem egyik kulcsfontosságú pontja.

A szerző a karaktereket is összetett módon alkotta meg: van szerethető és tisztességes, vannak ármánykodó árulók, gazemberek és hősök is születnek a nagy történelmi mozgalmak során. A valós szereplőkről is remek jellemzéseket olvashatunk. A főhősök és sorsdöntő alakok főképp férfiak, ám
a női szereplők is jelentősek. Nagy Katalin különösen színes részt biztosít. Izgalmas volt a napóleoni háborúról vagy Tolsztoj, Voltaire, Puskin, Lenin, Sztálin, majd Sevcsenko, Rasputyin alakjáról olvasni. A regény egy fikciós sztori, ám olvasmányos és szórakoztató formában ad átfogó képet Oroszország történelméről. Egy nagy nép, nagy szívű országát, erős érzelmeit, büszkeségét és hűségét mutatja be az olvasóknak Rutherfurd. A regény a 2004-es első kiadása után most új, a sorozathoz illő egységes stílusú borítóval került újra a boltokba.





Edward Rutherfurd: 1948-ban született az angliai Salisburyben. Tanulmányait a Cambridge-i Egyetemen és Stanfordban végezte. Első regénye 1987-ben jelent meg, Sarum címmel. Ezt több monumentális történelmi városregénye követte. Írt már Párizsról, Dublinról, New Yorkról, Londonról többek között.








Alexandra, Pécs, 2018

862 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634472599, Fordította: Pete Klára

Párbaj

Jeffrey Archer: Párbaj


                                                                         


                                                                                     
"Addig kell megváltoztatnunk a világot, amíg a többiek alszanak"











Jeffrey Archer angol író neve nem ismeretlen már a hazai olvasók előtt sem. Nagyszerű mesélő, kiváló sorozata a Clifton-krónika népszerűvé tette, de számtalan sikerkönyve akad írói munkásságában. Néhány fontosabb cím az életműből: Kettős mérce, A dicsőség ösvényein, A szerencse fiai vagy a Tökéletes másolat, Tolvajbecsület, Becsületbeli ügy. Nevéhez több novelláskötet is fűződik. Most régi adósságként a világhírnevet elhozó Párbaj került a blog fókuszába. Ez a regény 1979-ben jelent meg először, olyan eladási sikert tudhat maga mögött, mint az Elfújta a szél, vagy a Ne bántsátok a feketerigót regények. Azóta is mindig a népszerűségi listákon van, ha kiadásra kerül. Legutóbb idehaza 2008-ban került a boltokba.



A mára már híressé vált író élete is elég regényes, pályafutását ugyanis konzervatív politikusként kezdte. 
Éles váltással 40 évesen kezdett írni. Első kötete a Se több,
se kevesebb című bűnügyi komédia volt, majd jött 1979-ben 
a Párbaj. Aki olvasott Archertől egyetlen könyvet is, tudja: zseniális, fordulatos, jól felépített történeteket kap. Igazi örömolvasás ez a regény.
Itt két szálon fut a cselekmény, hiszen két ember életútját követhetjük nyomon. Bár a regény fikció, rengeteg valós történelmi, kulturális vonatkozása van, ami hihetőbbé teszi a mesét. Emberi sorosok, ármány és szerelem, pénz és hatalom örök harca adja az alapokat. Igazi szenvedélyes érzelmekkel, letehetetlen, olvastatta magát. Mint mindegyik Archer-regény, hiszen ami itt is zseniálisan működik azt a Clifton-krónika sorozatban tökélyre fejlesztette az író. Élő, eleven karakterei hitelesek.



A regény sodró, fordulatos, már-már tömény. Az erős kezdés rögtön beszippantja az olvasót. Tanúi lehetünk Abel születésének. Lengyelországban járunk, egy erdő mélyén, az időpont: 1906. április 18.
Ez azért is fontos, mert ugyanekkor egy másik gyermek is megszületik a távoli Amerikában, Bostonban. A népszerű bankár elsőszülött fiacskája, William Lowell Kane. Ebben az első nagy regényében már minden megvan, amit egy történetben szeretni lehet. Már az első lapoktól szórakoztató, olvasmányos. Az ötszáz oldal észrevétlenül pereg, letehetetlen. Nekem alig két nap alatt sikerült megismerni William Kane, a fiatal, nagyreményű bankár, és Abel Rosnowski, az apátlan-anyátlan árva, nincstelen lengyel bevándorló sorsát. Izgalmas és tanulságos volt a karrierjükről, kitartásukról olvasni vagy hogyan lesz Wladek Koskiewicz-ből, Abel Rosnowski. Kane és Abel két olyan ember története, akik nagyon különböző körülmények között születtek, megszállottan hajszolják a sikert. Családi érdekek, ellentétek, ármány és hatalom akad bőven a regényben. A történelmi képek tökéletes hangulatot adnak, különösen a regény elején Abel életének.




Ez egy olyan könyv amelyhez foghatót ritkán olvashatok, nem nagyon részletezem a történelmi hátteret, sem a benne rejlő helyzeteket, ami befolyásolja hőseink sorsának alakulását. A két ember élete szorosan összefonódik, meghatározza egész sorsukat. Nagyívű a történet, hiszen az 1900-as évektől eljutunk a Kennedy-merényletig. Bő hatvan év eseményeit követhetjük nyomon. Sodró cselekménye mellett a szereplők jellemzése is remek alkalmakat ad komikumra, drámára és mély érzésekre. A két férfiú hatalmi játékai, a büszkeségük és a pénz befolyásolja életüket. A gyermekeik házassága számtalan bonyodalom forrása lesz. Ez is egy izgalmas fordulat, hiszen a két fiatal nem tudja, hogy az apák ellenfelek, de a szerelem mindent legyőz. Itt valóban egymást követik a váratlan fordulatok, egészen a legutolsó mondat végső csattanójáig. A regényt végig belengi valami titok, ami csak az utolsó lapokon derül ki. Ott olyan hatásos és meghökkentő lezárást kapunk, amit tanítani kellene. A történet pedig folytatódik Archer ugyancsak nagy sikerű A tékozló lány és a Megmondjuk az elnöknek? című kötetében zárja le a sorozatot.

Olvasmányos szórakozás, figyelmet lekötő könyv, mindenkinek ajánlom!



Jeffrey Archer: 1940. április 15-én Londonban született
Lord Archer-t híres íróként ismeri a világ, de konzervatív politikusként is szép pályaívet futott be. Élete is regényes.
A Clifton-krónika sorozatot 2011-ben kezdte írni, 71 évesen. Archer 32 éves koráig egy sort sem írt. Első regénye 1975-ben jelent meg Se több, se kevesebb címmel. 1979-es regénye a Párbaj jogait már hárommillió dollárért vette meg a kiadó. A sikerre jellemző, hogy Angliában a megjelenés hetében egymillió példány talált gazdára. Több novelláskötetnek is szerzője (S ezen áll egy mese, Egy tegez nyílvessző, Tucatnyi félrevezetés).











Eredeti mű: Jeffrey Archer: Kane and Abel
Eredeti megjelenés éve: 1979






General Press, Budapest, 2008


516 oldal · ISBN: 9789636430986 · Fordította: Gömöri Judit

Sosem voltál itt

Jonathan Ames: Sosem voltál itt







                                                                                               










Jonathan Ames prózája olyan feszes és ütős, ami igen ritka a krimiknél. Igazán nem csodálkozom, hogy filmre került, adja magát a novella. Már-már elviselhetetlenül intenzív, lüktet és robog a történet. Egy valóban sötét és brutális bosszú thrillert olvashattam.



Főhősünk, Joe, egy remek karakter, akit az én olvasatomban John McClane hadnagy és Jack Reacher alakjából gyúrtak össze. Említhetném Bronson Bosszúvágy filmjét is, de ezek a hasonlóságok egyáltalán nem zavaróak, sőt. A történet ettől él igazán, lesz valós. Ames nem aprózza el, ami nem azt jelenti, hogy nincs kidolgozva a karaktere vagy a cselekmény. Szikár prózája volt ahol kifejezően tömör rövidségével sokkolt.

Egyet emelnék ki: Joe születésének hátterét, gyermekkorát és apja halálát alig két oldalba sűrítve írta meg, de micsoda két oldal az!
Az iszákos apa alakja, a durván traumatizált gyerekkor képeit olvasva olyan érzésem volt, mintha csupán a jéghegy felszínét látnánk, azonban a mondatok súlya, képi világa, a megélt élmények hatása drámai. A verések nem csak Joe lelkén hagytak örökre mély nyomot. Háttérben a rettegésben tartott anya alakjával. Az olvasó végig érezheti, mi lapul a háborgó mélyben. Mennyire sötétek és lehúzóak ezek az emlékek, örökre kísértenek. Ha ez nem lenne elég, Joe felnőttként FBI ügynök volt a haditengerészetnél. Nem egy nyugodt, vidám munkahely. Életét a bujkálás határozza meg, mintha nem is lenne jelen saját életében. Joe múltját megismerve, elmerülhetünk a lelkében dúló pszichológiai viharban, szóval nem csoda, hogy Joe egyszer már próbált "kiszállni" ebből az életből, de anyjára való tekintettel meggondolta magát. Az élete nem egy habkönnyű, rózsaszín álom, megismerjük a lelke sötét oldalát, kínzó rémálmait, izzó gondolatait.




Joe visszatért a gyermekkora színterére, az idős anyja házában lakik. Az emberkereskedelem ellen harcol, mint a bosszú angyala menti a fiatal lányokat, akiket szexrabszolgának használnak. Az ezzel
kapcsolatos furcsa munkához egyetlen kapcsolata van, az idős ex-ügynök, McCleary. Egy váratlan
munkát kap, nem is akárkitől. Találkozik Votto szenátorral, akinek elrabolták a lányát. Most egy forró nyomon kiszabadíthatja a lányt a luxusbordélyból. A hataloméhség, a felsőbb körök sötét üzelmei és az emberi kétszínűség elképesztőek. A politikai játszmák mocska és a perverzitás úgy tűnik kézen fogva jár. 
A sztori erről, a lány mentésére szervezett küldetésről szól. Ám homokszem kerül a pontosan szervezett, jól kivitelezett akcióba, megfordul a kocka... Joe kénytelen menekülni, de nem adja fel. Joe saját tapasztalatait hasznosítva gyorsan kideríti mi áll az ügy háttérben. A bosszúja alapos és sötét. Gyors és látványos akciók, komor képi világ jellemzi a logikusan felépített történetet. Az alig 160 oldalban rengeteg drámai pillanat akad. Igazi ínyenc falat a sötét, noir krmit kedvelőknek. Csavaros befejezése szinte a folytatásért kiállt.


A bosszú démonának, Joe történetét ITT tudod a kiadótól beszerezni!

A regényből készült, amerikai produkció a 2017-es Cannes-i Filmfesztiválon több díjat is elnyert; Joaquin Phoenix kapta a legjobb alakítás díját.
„Rövid, feszes történet a noir legsötétebb árnyalataival.” – The Sunday Times
„Többet mond, mint a háromszor ilyen hosszú krimik.” – The Times, 2016 háborús regényei
„Egy zúzós és erőteljes noir a színen!” – Daily Mail
„Gyors tempójú, erőszakos és a végletekig lecsupaszított történet.” – Spectator
„Izmos… nagyon noir, és nagyon hard-boiled.” – The Times
„Egy sötét thriller: szívből jövő, mégis tele dühvel.” – San Francisco Chronicle

Eredeti mű: Jonathan Ames: You Were Never Really Here
XXI. Század, Budapest, 2019
160 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155915062 · Fordította: Gazdag Diana

Ne add fel könnyen

Lee Child: Ne add fel könnyen  






                                                                                                         










Szeretem Jack Reacher történeteit olvasni. Filmszerűen pörgő, lendületes akciókkal, amik a humort sem nélkülözik. Ő egy olyan akcióhős, aki lelkiismerettel és együttérzéssel áll a gyengék mellé, védi az igazságot. Igazi szórakoztató kikapcsolódás ez a sorozat.



Jack Reacher egykori katonai rendőr ebben a részben rossz időben sétál rossz helyen. Talán már ez
a kiindulópont is a véletlenek szerepét hangsúlyozza, ami a történések mozgatórugója lesz a későbbiekben. Egy mankóval bicegő, fiatal nő segítségére lesz, aki éppen ruhákkal megrakodva kilép a tisztító ajtaján. Mire megfordulnak három pisztolycső mered rájuk és egy autóban találják magukat. A véletlen kényszer szülte ismeretségből számtalan helyzetkomikum adódik a későbbiekben. Az olvasó persze tudja, hogy itt csupán a nő az emberrablók célpontja. Reacher pedig hamar rájön, mi vagy ki áll a háttérben, mi is a valódi oka, hogy elrabolták az FBI jelentéktelen ügynöknőjét.



Az emberrablók szinte tévedésből vitték magukkal Jack Reachert is, ami hatalmas hiba a rosszfiúk számára. A történések egyszerű alaphelyzetéből, fokozatosan kirajzolódó részletekkel egy akciódús katonai krimibe fordulnak. Olyan érdekességeket olvashatunk, amik jól színezik az eseményeket.
Lee Child technikai információkat nyújt a fegyverekről, és a verekedős, pofonkiosztó jelenetek is részletesek. Reacher pofonjai, balegyenesei megtervezetten, pontosan csapnak le. Ahogyan az is csodás és megkapó, ahogyan Holly fejével előre gondolkodik, várhatóan mit fog tenni a nő...

Reacher életéről is újabb fontos és jellemző adalékok derülnek ki. Nyugodt, magabiztos pasas.
Tetszett a fejszámoló tudása, aminek segítségével napra pontosan kiszámolja eddig mennyit is élt.. vagy a pontos időt megállapítja és eltalálja a fejében lévő óra segítségével. Kivételes testi adottságait is tudja kamatoztatni kedvenc egyszemélyes igazságosztónk. Reacher mind a fizikai, mind a szellemi képességeit beveti ebben a második részben. Ő pedig az a fickó, aki nem adja fel...könnyen főleg nem! A cselekmény sok színű, izgalmas és fondorlatos. Holly karaktere is remekül működik, nem csak díszlet, védtelen nő, valóban hasznos segítsége Reacher-nek. Az ő széles vállaira épülő huszonharmadik részénél járó sorozat második része lendületes és izgalmas. Vajon sejtette, érezte Lee Child 1998-ban, amikor ezt a részt papírra vetette, hogy egy kiváló sorozat kerekedik ki a tollából? Nem árt megemlíteni, hogy már két rész is mozivászonra került!

A rablás mögött meghúzódó katonai akciók Montana hegyei közé viszik az olvasót. Ez a fő szál, ezért van minden. A megbízó személye, meglepő lesz. Az elvakult magán hadsereg kiképző tábora és a büntetései durván valósak. Ez ugyan nem az én világom igazán, de így visszatekintve hogy már minden részt olvastam, ez egy erős történet. Négy év után jöttek elő a képek, emlékeztem hová kanyarognak az események. lekötött, izgalmas volt. A párbeszédek feszesek, ettől igazán pörgős.
A befejezéssel is elégedett lehet mindenki, hiszen lesz még csavar és meglepetés. Egy (véletlen) apró hibán mennyire el lehet csúszni. Semmi nem olyan egyszerű, ahogy elsőre tűnik.

Igazából a sorozatot ismerők azt kapják, amit szeretnek és elvárnak a szerzőtől. Ajánlom a krimi és kalandregény kedvelőknek. Jó olvasást hozzá mindenkinek!


ITT tudod kedvezménnyel beszerezni Reacher történetét!



Lee Child: 
eredeti nevén Jim Grant Coventryben született 1954. október 29-én. Angol író, de hosszú évek óta New York államban él feleségével. Első regénye az Elvarázsolt dollárok (Killing Floor) megnyerte az Anthony Award Legjobb első regény díját. Lee Child minden regénye az egykori amerikai katonai rendész, Jack Reacher kalandjait követi nyomon az Egyesült Államokban. Önálló történetek, csupán Reacher személye köti össze a sorozatot.

Díjai: Anthony Award, Barry Award, Dilys Award, Macavity Award, WH Smith Thumping Good Read Award








Eredeti mű: Lee Child: Die Trying

Eredeti megjelenés éve: 1998
General Press, Budapest, 2019
400 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634522317 · Fordította: Sárossy-Beck Anita

Az ember szíve

Jón Kalman Stefánsson: Az ember szíve
(Menny és pokol 3.)





                                                                                           







"Ezek azok a történetek, amiket el kell mesélnünk."




Meglehetősen nehéz erről a könyvről beszélni, vagy az egész trilógiáról, hiszen már az első rész első oldalaitól annyira megfogott, elbűvölt Stefansson költőien gyönyörű írása. Rég, vagy tán soha nem találkoztam ilyen művel, ami ekkora hatással volt rám. Maga a történet, hangulata és tájleíró képei elvarázsoltak. Már az első rész után megelőlegeztem "az év könyve" címet, amit nem hiszem, hogy más felül tudna múlni. Persze, lehet próbálkozni, de most úgy látom és érzem idén talán már nem is érdemes olvasnom mást. Ez a hangulat maradjon velem, kezdjem újra kis szünetekkel, mert nem könnyű olvasmány azért.


Maga a történet talán nem is lényeges, igazán hétköznapi, és mégis megfogja az olvasó lelkét, beszippantja viszi magával. Sokkal fontosabb volt a nyelv, az elbeszélés stílusa, amit végig tudott tartani Stefánsson. Különösen üdvözítőnek, elegánsnak és tökéletesnek találtam a végét. A dráma és vihar, hideg hullámok, halott halászok, elvesztett barátok lelke után a szerelem mindent elsimított.

A fiú, ha nehezen is, de megtalálja a lelki békét és a reményt. Nagy és embert próbáló utat jár be. Nem csak a Remény fut be a fjord kikötőjébe, de az élet is. A robusztus, hóborította hegyek, gleccserek világa, a metszően éles szél, eső és hóvihar képei hatásosak, ott érzi magát az olvasó a történetben. A hideg csontig hatol, az élet reményt és melegséget keres. A sós hal szaga belengi a fjordok ragyogó kék-fehér világát, az ott élők életét. Izlandon a halál soha nincs túl távol, a mindennapok szerves része. Kontrasztnak ott áll az éjszakai mély sötétség, a be-elzártság léleknyomorító magánya. Az történet végig filozófiai jellegű, nagyon élveztem olvasni, eggyé válni a fiú gondolataival, érzéseivel. Tökéletesen magával ragadott a gondolatisága, hangulata és a felvetett érzések, a táj képei.


Tavasz. Micsoda csodás és reményt keltő szó ez ott a messzi északon! A reggeli napsugarak halvány fénye egyre erősödik, megroggyan és olvad a hó, új élet sarjad a sírokon. Fény és remény.
Az izlandi nyár rövid, talán nincs is. A télkirály csak a látóhatár szélre húzódik és vár. Mennyire sokat jelent egy aranyló, napos reggel, egy mosoly itt ez különösen fontos tud lenni.


"A telet nem lehet legyőzni, csak túlélni, vagy megtanulni együtt élni vele."


A névtelen fiú útja, amely hat hónappal ezelőtt indult, hogy feltárja az ember létezésének értelmét és lényegét. Ami talán egyszerűbb, mint gondolnánk: csupán szeretnünk kell őszintén, hiszen erre születtünk. Mindezt egy olyan földön, ahol a táj elemi ereje elhallgatja versek és az irodalom szavait. Amikor valódi érték egy könyv, kincs hozzá jutni egy versfordításhoz. A férfivá érés mindenütt csodás és meghatározó életesemény. Talán ez az, ami egyenesbe tesz a fiú életét, no meg a felbukkanó testvér.


   

Közben a megfulladt halászok sikolyai még ott visszhangoznak tengeri szélben. A szél, mint egy hangszer, mindig fúj és játszik a hegyek felett az emberek lelkén. Az időjárás játékszerei az itt élők. Maga a tenger is jelentős szereplő, megszemélyesített alakja a regénynek. Piszkos szürke vagy haragos zöld, nyugodt kék színjátszó a tenger. Ez is az időjárástól függően. Mély és lélegző, érző anyag. Azért némi humor, akció is akad. A norvég vagy dán halászok ívóbeli jelenetei, egy kivillanó női mell komoly izgalmakat, csetepatét tud okozni. A szív egy izom, de súlyos dolgokat rejt. Erről a mi Kőrösi Zoltánunk is írt egy remek regényt, meglepő összecsengéseket véltem felfedezni. Az epikus trilógia utolsó részletében a fiú megérti, hogy a szavak halálos fegyverré válhatnak, vagy ahogy a vak kapitány mondja: „A művészet veszélyes”. Mégis ez az, ami segít elviselni a zord természet erejének kitett ember sajgó derekát, kérges tenyerét.

Miután túlélte ezt a nem mindennapi küldetést Jens postással, a fiú visszatér a faluba, hogy befejezze a tanulmányait. Ezzel tud kiemelkedni, egy másik élet álmait dédelgetve. Amíg a fiú küzd, hogy megtalálja önmagát, megismerje belső világát, az élet értelmét, ráébred mit jelent egy tüzes vörös haj, egy ölelés, egy csók. Az életet. Stefánsson mesteri mesemondó, lenyűgöző sorait lélekemelő olvasni.

A könyv utolsó oldalain valami csodálatos történik, ezzel még emel a történeten. A remek trilógia záró könyvében több remény és lehetőség mutatkozik a szereplőknek a boldogságra. Szép és kiemelkedő könyv.


"Egyedül vagyunk, mikor megszületünk, egyedül vagyunk, mikor meghalunk, súlyos teher tehát, ha élnünk is egyedül kell."


Az ember szíve mestermű, ahogyan az előző két kötet is. Nagy vállalkozás lehetett kiadni, de minden elismerés és hálás köszönet a Jelenkor Kiadónak, hogy felvállalta és minőségben is odatette magát a mű mellé. Gondolok a csodás borítóra, nagyszerű fordításra.

ITT tudjátok kedvezménnyel beszerezni Stefánsson remekét! Ne hagyjátok ki!

A trilógia első részéről bővebben ITT  írtam, a második részről
IDE kattintva olvashatsz.



Eredeti megjelenés éve: 2011

Jelenkor, 2019
500 oldal · ISBN: 9789636766177 · Fordította: Egyed Veronika

Lúzerek éjszakája

Eduardo Sacheri: Lúzerek éjszakája 







                                                                                           










Idehaza ez a harmadik megjelent regénye az argentin írónak. Mindhárom könyv más-más stílusú történet. A Szemekbe zárt titok egy nagyszerű krimi, amíg az Ilyen a boldogság egy apa-lánya kapcsolat körül mozgó szépirodalmi lélegzetű, két magányos, sebzett ember sorsát mutatja be egymás felé. Ez különösen nagy kedvencem.


A Lúzerek éjszakája egy jól megírt, humoros elemeket is felvonultató könyv, ahol a bosszú története és annak háttere áll a középpontban. Ettől kissé sötét, néhol groteszk a regény, kriminek azonban nem nevezném. A karakterek hétköznapiak, mindenkinek ismerő figurák népesítik be a történetet.




Buenos ​Aires egyik eldugott poros kisvárosában játszódik a regény, ami mégis ismerős lehet, ahogyan az események háttere is. A 2001-es gazdasági válság során kirobbant banki megszorítások idehaza is okoztak váratlan és meglepő helyzeteket. A kisemberek és a politika viharai, a kizsákmányoló ügyeskedések ismerősek az olvasónak. Hőseink, egy baráti társaság gyűjt egy kis pénzt, hogy egy közös terv segítségével túléljék a várható bajt. A kilátástalan szegénységből azonban nehezen találni kiutat. Egyszerűen nem nézhetik tétlenül, ahogy életük összeomlik. Főleg, amikor a reményt is elveszik tőlük egyetlen tollvonással: a betéteket országosan elkobozzák, így elveszítik minden megtakarított pénzüket. (ismerős ez itthon is, ugye? gondoljunk a magánnyugdíj-pénztárra...)

Az emberek reményvesztett elkeseredettségéből egyetlen kiút lehet: Bátorság, összefogás, és a bosszú. A pórul járt barátok elhatározzák, hogy mindent visszaszereznek, és ezzel kezdetét veszi a tartomány egyik legemlékezetesebb pénzrablásának története. Itt az egyes emberek motivációja is hangsúlyt kap, némi társadalomkritikával meghintve.

A hétköznapi kisemberek sorsa elevenedik meg, ahol az egyhangúan szürke mindennapok epikus képei színesítik a regényt. Sacheri mindent úgy mesél el, hogy csak a tényekre összpontosít. Kapunk azért némi politikai-gazdasági hátteret is. Ugyanakkor a szerző egy nehéz kérdést is felvet: ez a bosszú jogosságát kérdőjelezi meg. Ügyesen szórakoztat, míg el is gondolkodtat olvasás közben. 




Szerettem olvasni azt a regényt, ami olyan, mintha egy barát elmesélne egy hihetetlen történetet. Pörgős, szórakoztató, ötletesen vicces történet volt. Forgatókönyvnek is kiváló lenne, filmvászonra kívánkozik a történet. Itt menthetetlenül jutott eszembe Jeffrey Archer egy korai regénye a történet alapjait illetően

A kisváros életéről, lakóiról festett képek látványosak, kifejezőek, hangulatosak. A megelevenedő történet sok szimpatikus és jellemző figurákkal, helyzetekkel kelt életre. Az emberi érzelmek különféle hullámzásait pontosan mutatja be. Kiváló könyv, ahol megelevenedik a szerző labdarúgás iránti szenvedélye is. Sok kiemelkedő epizód van a regényben: ide sorolnám Perlassi autóbalesetének körülményeit, drámáját, vagy a humorosan könnyed virágkertész alakját, és a tehenekkel való jeleneteket. A megoldás pedig nem is lehet más.
A regény 2016-ban elnyerte az Alfaguara-díjat, amely a legkomolyabb szépirodalmi kitüntetés spanyol nyelvterületen.




Eduardo Sacheri argentin író és középiskolai tanár 1967-ben született Castelarban (Buenos Aires). Történelemből diplomázott, majd középiskolákban tanított. Az 1990-es évek közepén kezdett novellákat, később regényeket írni, amelyek idővel Argentínában és Spanyolországban is rendre a bestsellerlisták élére kerültek. Szemekbe zárt titok című 2005-ben megjelent regényére a filmesek is lecsaptak. Először Juan José Campanella forgatott felejthetetlen filmet, amely 2010-ben számos kitüntetés mellett megkapta a legjobb idegen nyelvű alkotásnak járó Oscar-díjat, majd 2015-ben Billy Ray készítette el az amerikai adaptációját Julia Roberts, Nicole Kidman és Chiwetel Ejiofor főszereplésével. A munkásságát 2016-ban az egyik legnagyobb spanyol irodalmi díjjal, az Alfaguarával ismerték el.










Agave Könyvek, Budapest, 2019
352 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634195801 · Fordította: Smid Bernadett

Hogyan ne érezd magad sz*rul

Andrea Owen: Hogyan ne érezd magad sz*arul 
14 rossz szokás, ami a boldogságod útjában áll








                                                                         






Az élet nagy kérdéseit kutató könyvek száma tengernyi, divatos szóval számtalan sok coach tanácsait, életvezetési ötleteit olvashatjuk a közösségi médiában is. Ezek persze olyan életbölcsességeken, tapasztalatokon alapulnak, amik jó esetben saját életük, sorsuk is befolyásolt. Mondhatnám, tanácsot adni, ötletelni - különösen más életéhez - nem nehéz.... Ott nagyon tudjuk, mit és hogyan kellene. De mi van a saját boldogságunkkal? Aminek sok esetben éppen önmagunk állunk az útjában. Íme egy könyv az önfejlesztésről, olvasmányos formában.


Ez a könyv, mint általában ebben a témában íródottak többsége, főleg nők figyelmébe ajánlott. Mégis nagy kíváncsisággal vettem kézbe férfi olvasóként Andre Owen gyűjteményét. Amivel megnyert az az őszintesége. Az érzelmek kerülnek górcső alá, onnan közelíti meg az adott problémát. Önfejlesztő könyvet akkor olvasunk, ha valami nincs rendben életünkben, érezzük, valahogy nem működik minden rendesen. A döccenők, akadályok részei az életnek, hiszen nem csupa felhőtlen móka és kacagás senki élete sem. A viharfelhők váratlanul sűrűsödhetnek be, bár ha figyelünk mindig vannak előjelek. Csak éppen ami nyilvánvaló, ott van a szemünk előtt nem vesszük észre, vagy nem akarjuk őket tudomásul venni... ahogyan Andrea sem. Amikor ott a baj, életünk romokban hever lehet a megoldáson agyalni. Mit rontottunk el, mit és hogyan lehet menteni a romokból? Mert nyílik virág, épülhet új boldogság, ha átalakítjuk, újratervezzük és őszintén vesszük kézbe sorsunk irányítását.

Tökéletes ötleteket ad Andrea vegyük észre, legyünk őszinték legalább legbelül önmagunknak ne hazudjunk! Amikor a nagy rombolás megtörtént ne gubózzunk be, ne hanyagoljuk a problémát, ne söpörjük a szőnyeg alá! Nézzünk szembe vele, esetleg merjünk segítséget kérni, ez hatásos mindig.

Egy-két lépést hátra, szemléljük önkritikusan, derűvel a romokat. Ami elromlott, menthetetlen dobjuk ki! Andrea élete is több ponton borult, míg eljutott ide. Nem a tuti boldogságreceptet írja meg, csupán ráirányítja a figyelmet az azonosságokra. Bűnbak keresésben is nagyon profik tudunk lenni: azaz mindenki más hibás a mi elcseszett életünkért, pedig nem! Csak és kizárólag önmagunk lehetünk az okok közt az elsők. Tetszett, hogy a rövid, humort sem nélkülöző fejezetek végén ott az esszenciális mondandó. Bekeretezve. Kiemelve. Csupán alkalmazni, használni tudni kell. Nevén nevezi a hibákat, szerintem jól használható, sokak számára ismerős helyzeteket állít górcső alá. Régi igazság: kezedben a sorosod! És tényleg. Önmagunk kritikusaként mi sem vagyunk tévedhetetlenek. Mosoly és öröm legyen életünk kísérője. Tényleg apró dolgokon tudnak múlni a nagyok. A boldogság mámora egy állapot, egy megfoghatatlan és múló érzés!



A boldogságkeresés, már-már mániákus hajszolása is szinte divattá lett. Olvasás közben több apró közhely jutott eszembe, ami bizony igaz. Csak meg kell érni hozzá, látni és tapasztalni kell rosszat is. Örülni az élet pici örömeinek, a napsütésnek, hogy élünk. Élvezni, egyszerűen jól érezni magunkat a bőrünkben. Amihez a munkahely, család és a társ is hozzá tartozik. Ha én jól érzem magam, valószínűleg a környezetemre is ezt sugárzom, ők is boldogok körülöttem. Kell a saját, szabad mozgástér, kitörni a napi szürkeségből, a robotból. Ez lehet némi sport, mozgás, valóban hasznos tud lenni, beszélgetés, sörözés baráti társasággal, egy közös élmény a gyerekkel. A bemutatott történetek elérhetik céljukat, így teszik használhatóvá a könyvet. Ez egy olyan életvezető könyv, ami nem csak a száraz igazságokat sorolja fel. Nem a "mit ne tegyél és boldog leszel" féle ötletgyűjtemény. Sok szubjektív témát boncolgat az írónő.


Talán még annyit: a könyvnek van mondanivalója. Ne akarjunk görcsösen boldogok lenni, lazábban éljünk. Hiszen mindenkinek mást jelent a boldogság és mindenkit más tesz boldoggá. Élvezzük a pillanatokat! Kell bátorság az élethez, önbizalom és hit nélkül nem fog működni.








Magnólia, 2019
240 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634195504 · Fordította: Török Krisztina