Visszapillantó - január

Visszapillantó 
-ez volt 2016. január-

                                                     






Az évértékelés megkönnyítésére indul az új rovat, havi összefoglaló, visszapillantó a hónapra. Tervek szerint minden hónap utolsó napján lesz. Nézzük számokban, könyvekben eseményekben mit hozott az idei év első hónapja!

Meglepően sokat olvastam: 15 könyvet, ami 5.142 oldal... A legrövidebb Szabó T. Anna Senki madara volt alig 56 oldalas. A hosszú könyvek tekintetében többen is versenyven voltak, de Tom Clancy "nyert": A hónap utolsó könyvajánlójának kikerült Veszélyzóna a maga 710 oldalával vitte a pálmát. A film és könyv elmélet itt is dőlt, mondhatom, az író személyében új kedvencet avattam: még Tom Clancyt! A blogra ez a 16. bejegyzésem: két tavalyi éves válogatás mellett egy filmes is készült az Aljas nyolcas című Tarantino filmről.

Vaskos könyvek tekintetében nem volt hiány, csak az érdekesség miatt: A friss Nobel-díjas Szvetlana Alekszijevics Elhordott múltjaink 600, az olasz Fulvio könyve A fiú, aki ... 608, míg Fábián György történelmi-krimi-fantasyje 584 oldalnál állt meg. Ez már februári poszt lesz, hamarosan írok róla bővebben. Fulvio pontosan olyan jól felépített és kidolgozott cselekményű, olvasmányosan megírt regényt alkotott, mit az előző két köteténél is. Talán még jobb is.

Veretes, és szórakoztatóan tartalmas olvasások voltak ezek, nem is könnyű kiválasztani a hónap könyvét. Ezeket szívem szerint mindet ajánlom, kiváló könyvek! Tom Clancy kémregénye éppen úgy, mint Fulvio vagy Alekszijevics könyve, ami meglepően olvasmányos és igen tartalmas a szórakoztató hatása mellett. Szóval csak bátran, olvasásra fel! Élmény lesz, ebben biztos vagyok.

Januárban 5 könyv érkezett hozzám: Egy ajándék, egy vásárlás, 3 reci példány. Ezek közül Dragomán György Oroszlánkórus novelláit már elolvastam, írtam róla és őt is mindenkinek ajánlom, csont nélkül kedvenc lett. Valóban szépen szól az oroszlánkórus. Van benne szomorúság, de alapvetően pozitív kicsengésűek, jó volt olvasni. 

 Igazából "lehúzni" sosem szoktam, nem is szeretek. Ami nem fogott meg és nem nyert nálam, arról nem írok, esetleg nagyon röviden, visszafogottan. Citromdíjat sem osztogatok. Schein Gábor Svéd című könyve volt, ami Kuszma moly szavait idézve: " Zavarban vagyok ezzel a könyvvel, mert kicsúszik a kezemből, mint az angolna." A végével nagyon nem tudtam mit kezdeni, hiába a sok szép mondat menet közben. A Swedenborg kávéház is ilyen volt számomra.

Két régi adósságomat sikerült törlesztenem magam felé: Az 1975-ös Goncourt-díj tulajdonosának, Émile Ajar-nak a könyve az Előttem az élet nem tudom miért is maradt eddig ki, de hatalmas élmény volt! Megyek és hamut szórok a fejemre, hogy eddig várattam! Ráadásul nem is egy hosszú történet.

A másik a februári klasszikus rovatban fog hamarosan feltűnni: Harper Lee Ne bántsátok a feketerigót! regénye még 1960-ban jelent meg. (jó, akkor én még nem léteztem) viszont a zseniális filmet láttam... és ugye a "minek akkor elolvasni" elmélet ismét megdőlt. Érdemes, nagyon is. Főleg, hogy novemberben a folytatása is megérkezett. A Menj, állíts őrt! még idén szeretném olvasni. Várólistámon előkelő helyen van.



A kedvenceimről:  skandináv krimit nem olvastam januárban, igazából egy könyv van, amit még szeretnék beszerezni a tavalyi megjelenésekből. Ez pedig Jenny Rogneby Leona krimije lenne. Írni azért írtam, a héten születésnapos (55 éves) Arnaldur Indridason Távoli hangok krimije szerény véleményem szerint az író legjobbjai közé tartozik. Még így évekkel az olvasása után is az egyik legjobbjának tartom. Olvassátok el! 



Másik szívszerelmem a történelmi regények. Sajnos kevesen bátorkodnak elmerülni bennük valamiért. Pedig a régi korok üzenetei, történetei ma is érdekes élményeket adnak. Legtöbbje olvasmányos kaland. Most a Történelmiregény-írók Társaságának karácsonyi novelláit ajánlanám. Rövidek, szórakoztatóak, nem fekszi meg az ember gyomrát.

Az Oltár, Kard, Legenda remek ismerkedési lehetőség mellett jó kikapcsolódást is nyújt az olvasónak. Ajánlom, hiszen olyan klassz névsor állt össze ismét, mint Trux Béla, Csikász Lajos, Urbánszki László vagy Rozsnyai János, mellett Kapa Mátyás és Marcellus Mihály, de a kötet két női szerzője Izolde Johanssen és Tapodi Brigitta írásai is méltán érdemelnek figyelmet!


Tervekről előre nem igazán szeretek, de néhány, reményeim szerint kedvcsináló bejegyzés februárra:
Lesz ugye feketerigó, mellette Wass Albert évfordulóra is készülök, és lesz filmes poszt is az Oscar-díj előtt. Könyvek közül az Indián mesék és Kováts Judit Elszakítva könyve biztosan érkezik! A többi legyen meglepetés!

Egy születésnapos gondolatával zárnám januárt:

184 éve született Lewis Carroll, valódi nevén Charles Lutwidge Dodgson (1832. január 27. – 1898. január 14.) angol író, költő.

„A képesség, hogy azt lássa az ember, amit a többiek nem látnak, sokkal fontosabb, mint nem látni azt, amit mindenki lát.”  (Alice Csodaországban)



Kép:  Albert Anker svájci festő (1831-1910)
A falu jegyzője



 

Veszélyzóna

Tom Clancy: Veszélyzóna  




                                   




Ezt a könyvajánlót azzal kezdeném, olvassatok Tom Clancyt! 
Nem, nem elég, ha láttál néhány filmet, ami a történetei alapján készült. Ismét bebizonyosodott, a könyv kerekebb, alaposabb, még ha a látvány a képzeletbeli filmen csak a fejedben forog. Emelem kalapom a Mester előtt, aki fájdalmasan korán 2013 októberében alig 66 évesen távozott az élők sorából.  


Tom Clancy, aki a hadtörténet, a hidegháború és a napi politika aktív ismerője volt, műveiben a részletekig hitelesen ábrázolja a hírszerzők, kémek és katonák világát, a politikai játszmák mögöttes tényeire irányítva az olvasó figyelmét. A katonai-politikai thriller mesterének kedvelt főhősei ezúttal a cyberhadviselés veszélyeivel találják szembe magukat. Egy korrekt, nagyon mai témájú politikai-thrillert olvashattam. Mindvégig úgy érzi az olvasó, az író alapos ismeretekkel bír a témában, fantáziája igen eleven. Azonban végig ott motoszkál a gyanú: nem, ez nem kitalált történet. A mai "elkütyüsödött" világunkban mindenki megfigyelhető, nyomon követhető. Így van ez ebben a pörgős, akciódús történetben is. Valaki a világuralomra tör. Amikor az USA minden adatforgalmát, katonai és banki ügyleteit egyaránt megfigyeli valaki, már baj van. Főleg, mikor kiderül a nyomok Iránba vezetnek... persze tévesen.

Jack Ryan, a CIA volt feje, jelenleg Amerika első emberének nem kevés gondot okoznak ezek a hackertámadások. Fia, Ryan Junior azonban apja nyomdokain lépve a hírszerzésben arat sikereket. Még az elnök sem tudja pontosan mit is művelnek. Azonban valaki tudomást szerez erről a titkos kémszervezetről, így maga a Campus és az általa képviselt Hendley Részvénytársaság léte is veszélybe került. John Clark életének apró momentumai színesítik a történéseket, ami  a végső leszámolásnál lesz meglepő. Minden szál összeér, nincs kímélet. Karakterábrázolása emberi vonásokkal teli, szerethetőek és hitelesek. Simán mehet filmre ez a kaland is!

A nyitó akciók már megadják a történet alaphangját, szinte minden lapra jut valami fordulat, nem várt esemény. Senki nem az, aminek elsőre az olvasó gondolná. Részesei lehetünk az  ügynökök börtönből való kimentésének, ártatlan, de fontos helyen dolgozók ügyes beszervezésének is. Mindezen akciók mellett a szereplők emberi tulajdonságai, gondolatai is bemutatásra kerülnek. Olvasmányos és fordulatos történetről mesél nagyon hitelesen Tom Clancy. Nem csak a világ Kína általi fenyegetettsége, de az emberek egyéni sorsa is jelentősen összefügg a regény eseményeivel.  A szerelmi szál szerencsére vékonyka, éppen csak jelzés szerű. Melanie nem lett nekem kedves alak.

A történet mögötti igazságtartalom erősen nagy. Kína több oldalról is támad, az USA kormányának feltett szándéka, hogy megakadályozza Kína törekvéseit. A legszebb, még a kínai elnököt is félrevezeti a tábornoka, aki mindenáron háborút akar Amerika ellen. Azonban a várható tengeri hadviselés kockázata óriási  a veszteségek nagyok. Kevés dolog van, amit Kína tudta nélkül lehet véghezvinni. A cybertérben nyílt új hadszíntér soha nem látott veszélyeket tartogat Amerika számára. A  Dél-kínai-tenger feletti hatalom, és Tajvan inváziója már eltörpül ezek mellett. A hackerek titkos nyomkövetőeszközei, telepített és álcázott vírusai minden számítógépes programban ott vannak. Még a katonai drónok felett is átveszik az irányítást.
A végső leszámolásig képet kapunk a tengeralattjárók és pilóták életéből, ott lehetünk velük a bevetéseken. Elképzelhetetlenül nagy és erős a katonai jelenlét a világ számos pontján. Remek szórakozás, nagyszerű kalandok részesei lehet az olvasó. Pörgős és olvasmányos stílusa a lendületes akciók sokasága jellemzi a történetet. A fordítás remekül adja vissza ezt a technikai elemekkel együtt. A modern számítógépes hadviseléses szál nem csak érdekes, de bizony ijesztő is. Lehet gondolkodni!



Az amerikai sikerszerző első nagy dobása A Vadászat a Vörös Októberre volt, amely 1984-ben jelent meg, és amelyből 1990-ben film is készült Alec Baldwin és Sean Connery főszereplésével. Erre tuti mindenki emlékszik, látta. Clancynek olyan regényeket és filmeket köszönhetünk még – sok más mellett –, mint a Kokainháború, a Szivárvány-kommandó, Célkeresztben, Végveszélyben, Férfias játékok vagy A rettegés arénája. Az általa teremtett Jack Ryan CIA-szakértő állandó alakja kémtörténeteinek, aki egészen az Egyesült Államok elnöke pozícióig jut a történetek során. Később már a fia, Jack Ryan junior veszi át helyét a szervezetben. Második legismertebb alakja John Clark ügynök. Clancy regényei kettő kivételével mind Jack Ryan és John Clark történeteit mesélik el.


Első könyvét 39 éves korában adták ki, amiből megjelenés előtt bő száz oldalt ki kellett húzni, mert katonai szakértők szerint túl sok volt benne a technikailag pontos részlet... Elég sokatmondó tény. Termékeny író volt: Huszonnyolc regényéből tizenhét került a New York Times bestseller listájára! Ez önmagában is elismerésre méltó tény. Munkássága számtalan sikercímet tartalmazott. A könyvek és filmek mellett több videójáték is készült, a játékvilág főleg a Splinter Cell és a Ghost Recon sorozatokon keresztül ismerhette meg.  A Partvonal Kiadónál a Veszélyzóna mellett még három kémregénye érhető el, jelenleg 30% kedvezménnyel!
Itt: http://partvonal.hu/tom-clancy-veszelyzona


Tom Clancy rövid betegséget követően 2013. október 1-jén hunyt el a baltimore-i Johns Hopkins kórházban.
A haláláig aktív, termékeny író utolsó műve, a Command Authority 2013. december 3-án jelent meg az Egyesült Államokban.








Partvonal, 2015

710 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155283673 · Fordította: Holbok Zoltán

Oroszlánkórus

Dragomán György: Oroszlánkórus  










A fehér király regény 2005-ös megjelenése után az olvasók kilenc évet vártak 2014-ig, amíg újabb kötet, a Máglya megjelent a szerzőtől. Azonban addig sem teltek tétlenül napjai, novellákat írt, aminek első darabjai most jelentek meg a Magvető Kiadó gondozásában. Már a borító is sugallja az egységet, amit ezek képviselnek az előző regények mellett. Gyorsan leszögezném: nagyszerű novellák ezek, élmény volt olvasni elmerülni képi világukban. 


A zene életünk fontos kísérője, jelen van minden pillanatában. Amikor csönd vesz körül, akkor is ott lüktet bennünk a szívünk ritmusa, vagy egy dallamtöredék a fülünkben. Már csak ezért is remek ez a novellás kötet, mert szeretem a zenét. Itt pedig minden szövegében tetten érhető valamilyen formában, ez is összekapcsolja a novellákat. Kedvenc lett egy pillanat alatt. Jó volt olvasni, megmártózni a hangok özönében, a ritmus átjárta lelkem. Hegedűtől a jazzig, a "hevimetálon" át a bécsi újévi koncertig vagy a korei csajpopzenén át élvezetes élményt adtak. Igazán szépen szól az Oroszlánkórus! 


Az apa-fiú kapcsolat már más írásaiban is megjelent. Itt a Karcsika történetek voltak azok , amik vélhetően sok saját életélményből születtek. Imádni való, szívet melengető pillanatok ezek. Nagypapa pedig egy tünemény, egy csoda, ami sajnos sokunknak a mai napig hiányzik életéből. Ezek a történetek nagyon emberiek, a gyermek szemén át mutatják a felnőttek világát. A gyerek ugye kicsi, de jó megfigyelő. Érzi és lereagálja a körülötte lévők elvárásait, a világ zaját. Az Üvegszív már erre készíti fel a gyermeki lelket. A felnőttek kíméletlen, sok esetben képmutató világára.

A Radírban a gyermeki vágyak jelennek meg. Ez esetben egy kutya képében. A nagymama erős jellem, fontos szereplővé lép elő. Ezek a történetek mindenkivel megtörténtek, vagy történhettek volna. Jó lett volna egy ilyen nagypapa, mint a Fülesfotel, Derbi epizódjaiban megjelenő. Igazi társa, barátja a gyermeknek.
Vele játszik, nevetve tanítja. A gyermeki álmok és vágyak még visszatérnek a Mennyből az angyal történeteiben is. A szeretet, összetartozás fogja át ezeket a történeteket. A meg nem valósult álmokról olvashattunk a Szkander, Párizs, pucér nő részben. A zene mellett talán az alkohol az, ami szintén megkerülhetetlen az ember életében. Ilyenkor becsúszhatnak hamis hangok. 

Egyik kedvenc részem a jazz énekesnő életéről felvillanó portré. Cry me a river
A társas magány után jön a friss szerelem, ami ad némi gyógyírt a lelkének. Ám az öregedés, ami egy nő életében bizony megrázó, sajnos nem kerülheti el őt sem. Főleg, amikor ráébred, már a saját fia is szerelmes, próbálgatja szárnyait.  Az utolsó életmorzsa már az elmúlás elleni fájdalmas küzdelemről mesél megrázóan. A dal, ami az életét kísérte végig, még utoljára felhangzik. Nagyon szépek, döbbenetesen erősek ezek a történetek.  Ahogyan éppen rövidségében lett ütősen erős az Ultrahang történet is. Karrier vagy álmok? Az élet döntéskényszerei átírják a kottát.


A humor oldja a drámát, felhangzik egy vidám dal. A Hevimetál világa mai, friss és lendületes írás. A rajongó remek jellemzést ad önmagáról. Mekkora életre szóló élmény a kedvenc banda koncertjén ott lenni, élőben látni és hallani őket játszani. Ahogyan az Adrenalin, az Adatmentés vagy a Poszthumán randi is a humora miatt szerethető.


Sok esetben olvastam volna tovább a történeteket, a képzeletem elindult én hogyan folytattam volna. Ez az egy hibája van a könyvnek, hogy „csak” novellák. Nagyon szívesen olvasnám Karcsika világát, emlékeit tovább, ahogyan a felnőtt férfinek apjára való emlékezéseit is. Amikor később, évek múlva felhangzik egy elfelejtett dallam, értelmet nyer egy mondat, egy régi történet. Nehéz örökség ez bizony! A melankolikusan szomorú, lezáró novella is lehetne egy regény töredéke. Érdekes lenne kibontani és tovább írni a Varázstábla történetét. Olvastam volna ezt is még.

Mindenkinek ajánlom, remek "zenei" csemege rólunk emberekről. A gyerekkor álmairól, szomorú vagy vidám pillanatairól, nagyszerű emberi jellemek jelennek meg a történetekben. Sokunknak lesznek ismerősek, átélhetőek ezek a megírt helyzetek. Az Oroszlánkórus valóban a bátorság könyve, zenével aláfestve. Mesteri darab, kiérlelt írások gyűjteménye. 

5/5



A könyv fülszövege:

Az Oroszlánkórus a bátorság könyve. Történeteit a ritmus élteti, az elbeszélések szereplői zenével győzik le a félelmet és a gyászt, megtanulnak erőt venni a szerelem és a sóvárgás fájdalmán. Minden mondatban ott lüktet a zene, szól a dzsessz, a latin ballada, a kőkemény hevimetál vagy a bécsi újévi koncert keringője, dübörög a manele és a koreai csajpop, kihangosodik a szívverés vagy a futó lábak dobogása. A lendületes történetekben a zene esélyt ad az ellenállásra, segít abban, hogy vállaljuk a sorsunkat, gyerekek legyünk a felnőttek között, vagy otthont keressünk egy idegen országban.
A könyv különlegessége, hogy a szerzőnek három regény után most jelenik meg először novelláskötete – ráadásul a szövegek egy része a könyv megjelenésével egy időben hangoskönyvként is meghallgatható.

Eredeti megjelenés éve: 2015

Dragomán György : 1973. szeptember 10. (Marosvásárhely) 
Regényei: A pusztítás könyve - 2002,  A fehér király - 2005, Máglya - 2014.
a szerző honlapja: http://www.dragomangyorgy.com








Magvető, Budapest, 2015

256 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631432978

Távoli hangok

Arnaldur Indriðason: Távoli hangok  






                                                            



Amikor idehaza 2006-ban elindult és kitört a skandináv krimik iránti hullám az izlandi szerző volt az egyik, akinek gyors egymásutánban jelentek meg regényei. Erlendur felügyelő nyomozásairól eddig tizenhárom krimi készült el, ezekből idehaza hat jelent meg. Érdekes módon ezek nem, illetve csak részben követték az eredeti sorozat sorrendjét. Így az eredetileg ötödik rész nálunk a harmadik megjelenés lett 2008-ban. Ez  semmit nem von le a történetek izgalmából, eredetiségéből. Legutóbb 2014-ben olvashattunk új történetet Indridason tollából a Hipotermia című krimit. 



Ez a krimi mondhatni meglepő karácsonyi történet is lehetne, hiszen a kiindulópont: Reykjavík egyik elegáns szállodájában megölik a Télapót. No, nem az eredetit, csupán a szálloda egyik dolgozóját, aki évek óta Télapót is játszik a vendégek örömére. A télapóruhás áldozatot leszúrták, elég furcsa körülmények között.

Az egyik ok, ami miatt igen kedvelem a skandináv krimiket éppen ez. Egy eléggé egyszerűnek tűnő alaphelyzetből, kapunk egy valós alapokon nyugvó, lelki és pszichológiai elemekkel feldúsított családregényt. Mert a nyomozás természetesen a múltba visz, okokat és miérteket ott találunk.
Nem csak a szerencsétlen sorsú, jobb és boldogabb életet érdemlő áldozatét, de a nyomozást vezető Erlendur éltének részleteivel is alaposan megismerkedhetünk. Az elvált és magányos felügyelőnek a lánya, Eva Lind okoz komoly fejtörést. Ezen problémája mellett egy bimbózó szerelem lehetősége  is rámosolyog. A nyomozás érdekében pedig beköltözik a szállodába. Ugyanis az áldozat, Gullit hosszú évek óta ott élt és dolgozott, mégis alig ismerték, nem tudnak róla semmit. Igazi magányos figura volt, mégis érezhetően valami titok lengte körül. 

A történet alakulása során feltűnik egy amerikai, régi lemezeket gyűjtő figura, akitől megtudjuk az áldozat egyik titkát, a lehetséges ok egyikét. Igazán érdekes, különleges hangulatú krimi ez, még humora is van a történetnek. Nem leszek poéngyilkos, nem árulom el, mik rejtőznek a háttérben. természetesen a család játszik fontos szerepet a gyermekkori álmok mellett.  A család, akik nem akarnak tudni a férfiról, akik kilökték és megtagadták. Szomorú élettörténet bontakozik ki. A gyermek meg akar felelni a szülői elvárásoknak. Van olyan, hogy rajta kívülálló ok miatt ez még sem megy. A probléma gyökere itt keresendő. A széttört vágyak hogyan tudnak évekre kihatni életünkre? Álmok, elszállt remények és a szeretetlenség miatt több ember élete nyomorodik meg. Ilyen terheket cipelni egy életen át nem lehet, nem érdemes. Egy gyerekkori trauma hatása, önmaga keresése a felnőtt létben, elmagányosodás. Szomorú életpálya, aminek nem kellett volna így alakulnia. Az izlandi emberek gondolkodása, lelkivilága, hagyományai is kirajzolódnak a történések során.


Miközben Erlendur felügyelő élete is egyre inkább feltárul az olvasó előtt, ismét egy izgalmas, fordulatos történetvezetéssel megírt krimit kapunk. Maga a környezet, a szálloda pedig eredetivé teszi a történéseket. A hotelszakma kulisszatitkaiba is beleshet az olvasó, akad ott is meglepetés. Nem csak a bűntény, de a háttere is elképesztő. A szereplők visszaemlékezéseiből kibontakozó történet három szálon is fut, mégis tömör és követhető. Erlendur jól eltalált karakter, életszerű és emberi. Az áldozat múltja pedig elképesztő drámát hordoz. A gyilkos kiléte csak a kötet végén lesz egyértelmű. Addig bizony több lehetséges elkövető is akad. Hogyan érnek össze a szálak, mi a mozgató rugó, ki áll a sötét folyosó végén? Mi a szerepe a lemezgyűjtő milliomosnak? Mi lesz a szerelemmel, és a már széthullott családdal a felügyelő esetében? Izgalmas és tanulságos kis történet ez. A cím zseniálisan fejezi ki a történet lényegét, de erről nem mondok többet. Olvassátok el, érdemes!



Arnaldur Indriðason (Reykjavik, 1961. január 28. – ) izlandi krimiíró Izland fővárosában született. A helyi egyetem történelem szakán végzett 1996-ban, majd újságíróként, forgatókönyvíróként dolgozott. 1986 és 2001 között a Morgunblaðið nevű izlandi lap filmkritikusa volt.
Első regénye (Synir duftsins) 1997-ben jelent meg, ebben már Erlendur felügyelő a főszereplő, aki 2014-ig tizenhárom Indriðason-regény központi alakja.
Könyvei eddig huszonhat országban jelentek meg. 2002-ben (a Vérvonallal) és 2003-ban (a Kihantolt bűnökkel) is elnyerte a a skandináv krimiírók szövetségének díját. 2005-ben neki ítélték a brit krimiírók szövetségének Arany Tőr nevű díját Kihantolt bűnök című regényéért. Ő volt az első nem angolszász díjazott szerző. A Vérvonal című regényből 2006-ban Izland legismertebb rendezője, Baltasar Kormákur készített filmet, amely több nemzetközi díjat is elnyert.


  5/5



Arnaldur Indridason eddig megjelent kötetei magyarul:

Vérvonal (Mýrin, 2000)
Kihantolt bűnök (Grafarþögn, 2001)
Távoli hangok (Röddin, 2003)
Hidegzóna (Kleifarvatn, 2004)
Hideg nyomon (Vetrarborgin, 2005)
Hipotermia ( Harðskafi, 2007)


Eredeti megjelenés éve: 2002
Animus, Budapest, 2008

254 oldal · ISBN: 9789639884052 · Fordította: Torma Péter

Oltár, kard, legenda

TRT-szerzői: Oltár, kard, legenda  


















A  TRT azaz a Történelmiregény-írók Társasága karácsonyra megjelent novellaválogatása a kötet. A 14 novellát jegyző szerzők közt találjuk Kapa Mátyás, Marcellus Mihály, T. R. Salty, Várkonyi Tibor, Pete László Miklós, Trux Béla, Csikász Lajos, Andy Baron, Urbánszki László, Rozsnyai János, Izolde Johannsen, Tapodi Brigitta, Cselenyák Imre, Novák Andor nevét. A könyvhöz az előszót Fábián Janka jegyzi.

Sokan várták a történelmet, kalandokat, misztikumot kedvelő olvasók közt a talán már hagyományosnak mondható válogatás megjelenését. Ez a könyv már a második ilyen karácsonyra kiadott antológia. Időrendi sorrendben haladva 14 novella segítségével a gladiátorviadaloktól, az ókori életpillanatokon át, a középkort is érintve eljutunk a közelmúltunk drámájáig, a holokauszt borzalmáig. Színes és tartalmas válogatás okoz szórakoztató és humoros pillanatokat is, nem csak Andy Baron írásának köszönhetően. Nézzük sorrendben:

Kapa Mátyás Fátum novellája nyitja, alapozza meg a hangulatot. Az ókor világába, egy érdekes gladiátor-viadalra invitál, humorral.  A szerencse gyors változásáról, mulandóságáról mesél. A két, jobb napokat is megélt patrícius viadala tanulságos kis történet. Semmi nem tart örökké.

Marcellus Mihály számomra új oldaláról mutatkozott be az Oltár titka írásában. A régi Pannónia történeteit megíró szerző romantikus novellával jelentkezett. Természetesen inkább humoros és nem rózsaszín ez a történet sem. A leleményre és a szerelem mindenek feletti hatalmáról olvashatunk. A másik meglepetés a valóságtartalma. Ugyanis a történetben fontos szerepet játszó síremlék a valóságban is létezik. Nem is kell túl messzire menni érte, hogy megnézzük. Százhalombattán a Matrica Múzeumban megtekintheti aki arra jár.

T.R. Salty már már kisregénynek is beillő, a kötet leghosszabb novellája zárja az ókor világát. A fába döfött kard meséje napjainkban indul és izgalmas csata után derül ki, miért is került a kard az akkor még fiatal fába.

Számomra a kötet gerincét a magyar középkor világát ábrázoló hat novella adja. Várkonyi Tibor István és Koppány örökösnek mondható ellentétéről írt. Aquitániai Eleonóráról már volt szerencsém olvasni egy életrajzot. Kivételes nő lehetett a korabeli leírások szerint. Örömmel vettem, hogy A nőstényoroszlán novellában, ami Pete László Miklós írása, ő a főhősnő.

Eleonóra nem csak gyönyörű nő, de erős, határozott, és okos volt már fiatalon is. Igen magas kort ért meg, ami akkoriban ritkaság volt, hiszen 82 évet élt e világon. A novellában még ifjú, fiatal feleségként, igazi királynőként jelenik meg, hoz okos döntést a nyámnyila férje, VII. Lajos helyett.

Számomra a kötet egyik legerősebb írása Trux Béla nevéhez köthető. Alapos, sok érdekes információt is hordoz, míg a két fiatal szerelméről mesél. Aminek érezhetően nem lehet jó vége, hiszen a vallási nézetkülönbségekből táplálkozó előítélet már akkor is a magyarok sajátossága volt. Tamata a kun leány és Mika a magyar fiú szerelmének szépsége és drámaisága a tatárjárás korszakát jeleníti meg. Nagyon tetszett lírai érzékenysége és erős drámai hatása. Az egyik legszebb mondatot is itt olvastam a szerzői jegyzetben: "Kötöny király története közvetve kapcsolódik a 2016-ban megjelenő új regényem, az Eretnek első kötetének cselekményéhez."  Nos, én nagyon várom a találkozást az Eretnek-kel!

Csikász Lajos az Anjouk krónikása. A futár írása is a kedvenceim közé tartozik a válogatásban. Szókimondó, magyarosan leleményes és humoros. Remek karakterek jelennek meg a történetben, olvastam volna tovább is. Andy Baron Toldi áthallásos humoros írása üde szín, a "sötét középkor" novellái között. Az udvari bolond alakja jellegzetes figurája volt a kastélyoknak, palotáknak. Szókimondóan szabad szájú, mégis oda kell figyelni, nem biztos, hogy bolondságokat beszél!
A kötetet Andy rajzai, grafikái díszítik.

Ahogyan Trux Béla, úgy Urbánszki László is erős líraisággal átitatott életképet hozott a magyar puszta vadromantikájáról. A puszták vadjait, a szürkemarha csordákat terelő pásztorokról ad képet. Veszélyes élet volt az bizonyos. A végén leírt kocsmai jelenet a botostánc pedig lüktető, és lendületes befejezése a novellának. Nagyon szép és megkapó történet ez a novella is hangulatos képeivel. Nekem a szerző első novellaválogatását az Odakint, a pusztában sorait idézte meg. Remek írás ez is.


                                                           

A következő novella ismét egy kedvenc. Rozsnyai János írása az alföldi betyárvilágba kalauzolja az olvasót. A csárdában novella alakja érzésem szerint maga az író, mint Szabados József a lelei jegyző jelenik meg, aki egy finom, makói hagymás-rostélyos elfogyasztása után tér be az említett csárdába. Ahol az alföldi élet másik jellegzetes alakjával a Teknyőkaparóval találkozik és hallgatja mesés jövendölését. A népi emlékezet mesés jövendölései, beteljesülő jóslatai miatt táltosként tartották számon. Ismert, jellegzetes alakja volt a paraszti hiedelemvilágnak. A dél-alföld szellemi hagyományainak egy érdekes színfoltja a Teknyőkaparó alakja és történetei. Foggal született, hat lábujja volt, és akár vihart tudott támasztani. Jóslatai világunk sorsáról elgondolkodtatóak voltak.




A kötet két női szerzőjének írásai már a második világháborút idézik meg. Izolde Johannsen egy lehetséges barátságról írt. Az ellenfelek elismerik egymás tudását, emberi oldalát. Azonban az adott körülmények közt csak ellenségek maradhatnak, nem lehetnek barátokká. Tapodi Brigitta számomra ismeretlen szerzőként új szín. Az ő novellája is erős, hatásos. Jól illik a sorba, sőt én ott lezártam volna a kötetet. A lezárt vagonok cím mindent elárul a szép, ugyanakkor szívszorító történetből. A háború utáni, 1946-os sváb kitelepítésekről ad szomorú képet. Véleményem szerint ez lett volna kötet lezárására a legjobb befejezés...
Ezzel elárultam a, hogy a két záró novella nem igazán nyerte el tetszésem. Nekem Cselenyák Imre írása túlságosan mai, modern, szóhasználata sokszor zavaró, durva, még ha a kocsmai világot jól és hitelesen is hozza. Novák Andor A Hallhatatlanságcsináló írása a rommá lett Berlinbe visz. Drámai, de  megdöbbentő, komor zárás.


Összességében egy színes, izgalmas válogatást olvashatnak a kíváncsi olvasók. Ajánlom minden történelmünk iránt érdeklődő, azt szerető olvasó embernek. Válogasson mindenki kedvére ebből a tanulságos történetgyűjteményből. Jó szórakozást kívánok.


Tartalomjegyzék:
Fábián Janka: Előszó
Kapa Mátyás: Fatum
Marcellus Mihály: Az oltár titka
T. R. Salty: A fába döfött kard
Várkonyi Tibor: A Mosaburgi Névtelen kisebb legendája
Pete László Miklós: A nőstényoroszlán
Trux Béla: Tamata
Csikász Lajos: A futár
Andy Baron: Bolond vagyok, bármit mondhatok!
Urbánszki László: A puszták vadjai
Rozsnyai János: A csárdában
Izolde Johannsen: Háborús idők
Tapodi Brigitta: Lezárt vagonok
Cselenyák Imre: Gondűző történelem
Novák Andor: A Halhatatlanságcsináló

Hystoricum, Budapest, 2015

242 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786158005197 · Illusztrálta: Andy Baron

Az ajtó

Szabó Magda: Az ajtó  



                                                                            
                                                     









Szabó Magda a XX. századi magyar széppróza egyik legjelentősebb és legismertebb alakja. Életművének fontos és kiemelkedő darabja Az ajtó című regénye először 1987-ben jelent meg. Azóta 40 nyelvre fordították le, megkapta érte a franciáktól a Femina-díjat 2003-ban, majd film is készült belőle 2012-ben Szabó István rendezésében. 

Szabó Magda gyönyörűen és kifejezően ír, minden története, sora tele van érzelemmel. Itt különösen, ahogy a megjelenített két világ szembekerül egymással, és megmérettetik. Szorongató, émelygős érzést válthat ki az olvasóban az érzelmi felfokozottság, ahogy alapvető emberi érzelmek és gesztusok mögött direkt embertelenséget sejtet. Olvasás után csak néz az olvasó és ámul a csodán. Az egyszerűségében nagyszerű történeten. Nekem az egyik kedvenc Szabó Magda-regényem, nagyon megrázó, napokig nem szabadultam a hatása alól első olvasása után. Talán ez a könyv is a "nem beszélni kell róla, hanem olvasni" kategória.

Félelmeink, titkaink a csukott ajtó mögött. Lelkünk mélyét nem tárjuk fel, csak nagyon kivételes esetben, annak, akiben valóban megbízunk. Néha esetenként nem ártana, jót tenne, hozna egy kis megkönnyebbülést. A nem titkoltan önéletrajzi elemekkel megírt történetről röviden:

A fiatal írónő, Szabados Magda, és férje új házba költöznek. (Szabó Magda és férje Szobotka Tibor 1960 és 2003 között élt a pasaréti Júlia utcában). Magdának az írás mellett nem marad ideje a háztartás vezetésére, ezért megkeresi a szomszédban lakó Szeredás Emerencet, aki több környékbeli ház házvezetőnője. Éles és pontos tükörképet adva tárja olvasói elé életüket, vállalva gyengeségeit is. A két nő furcsa, mély barátsága lassan alakul ki, megy át szeretetbe. Bátor és merész, erős történet, minden szónak helye van. A szöveget ritkán szakítja meg párbeszéd. Két egyenrangú félként ismerjük meg őket, ahol a beosztott irányít. Az ő elvei, törvényei alakítják a történéseket.

Az egyszerű történetbe folyton újabb és újabb kis csavarokat, súlypontokat épít bele az írónő azzal, hogy  Emerenc múltjából feltáruló titkokat tudunk meg. Amivel újabb és újabb szeletet tár fel Emerenc lelkéből, jelleméből, ezzel is közelebb hozza az olvasóihoz. A saját életük magánszférája lassan tárul fel a másik előtt.
Csak lassan, nagyon óvatosan nyílnak meg a belső ajtók egymás felé. Sőt, Emerenc ajtaját szinte erőszak árán kell megnyitni, amikor beteg lesz. Pedig a szeretet mellett a másik fél tisztelete az, ami segít elfogadni a másik elveit, gondolatait a külvilágról. Emerenc nem tartja túlzottan sokra az írónő munkáját, ahogyan a vasárnapi templomba járásról is elég nyersen elmondja véleményét. Emerenc erős nő, öntörvényű. Az ő életének sorsának pillanatain át ismerjük meg a hatvanas éveket megelőző világot: a szegényparaszti származása, a holokauszt és az ötvenes évek borzalmainak megélése gyerekként. Meghatóan szép történet, minden drámája ellenére is. Emerenc alakja feledhetetlen.


Az ajtó mindenkiben megindít, kinyit valamit: magunkba nézünk, elemzünk, gondolkodunk olvasása után. Felnézünk Emerencre, aki „fegyelmezetlenül jó, meggondolatlanul nagylelkű”, igazán tiszta, a saját szabályaihoz hű, ám sajnáljuk is önként választott magánya miatt. A történet fontos szereplője a kutya, aki Viola névre hallgat, bár fiú.. Emerencnek megvan a saját maga keresztje, cipeli is becsülettel.
Magduska pedig… hát ő csak utólag tudja, hogy mit is kellett volna tennie, de hát az élet már csak ilyen, utólag mindig okosabb az ember. Két nő története, ám ettől sokkal több van benne. Minden, ami az élet. Egyszerűen, tisztán. A hangulata is megfogott. Mély, őszinte, már-már kitárulkozóan az. Lelkünk titkai, a csukott ajtó mögött mi lapul. Nem lehet könnyű zárt ajtó mögött élni az életet.
Olvassátok el, érdemes!





Szabó Magda 1917-ben született Debrecenben, magyar író, költő, műfordító. A debreceni egyetemen magyar-latin tanári és bölcsészdoktori diplomát szerzett. 1949-ben megkapta a Baumgarten-díjat, de még azon a napon visszavonták tőle és állásából is elbocsátották. Egészen 1958-ig nem publikálhatott. Az eredetileg költőként induló Szabó Magda 1958 után már regény- és drámaíróként tért vissza. A Freskó és Az őz című regények hozták meg számára az országos ismertséget. Legismertebb regénye az Abigél, melyből Zsurzs Éva 4 részes tévéfilmet is forgatott. Számos rangos elismerést kapott már életében. Például 90 éves korában megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét, de ezen felül Kossuth-díjat 1978-ban, József Attila-díjat 1959-ben és 1972-ben kapott.

2007. november 19. – én halt meg Szabó Magda.
Az irodalom szinte minden területén kipróbálta tehetségét, indulásakor verseskötetekkel jelentkezett, később regényeivel vált híressé, s színpadi művei is sikereket arattak. Az egyik legtöbbet fordított magyar íróként regényei számos országban és nyelven megjelentek. Alapító tagja a Digitális Irodalmi Akadémiának. Legismertebb néhány műve: Abigél, Az ajtó, Für Elise, Régimódi történet, Mondják meg Zsófikának, Disznótor, Ókút, Katalin utca... 90 évesen olvasás közben érte a halál. 

Jaffa, Budapest, 2016
284 oldal · keménytáblás · ISBN: 9786155609053

Első kiadás: Magvető, Budapest, 1987

304 oldal · keménytáblás · ISBN: 9631411540 

A fiú, aki éjjel meglátta a napot

Luca Di Fulvio: A fiú, aki éjjel meglátta a napot  





                                                           








Luca Di Fulvio neve már nem ismeretlen a magyar olvasók előtt, hiszen eddigi két regénye nagy siker a hazai olvasók körében. A Maxim Kiadó gondozásában november végén jelent meg az olasz író harmadik kötete A fiú, aki éjjel meglátta a napot címmel. Borítékolom, ez is siker lesz, hiszen valóban nagyszerű regényről van szó.  









Nagyívű történet, pontosan olyan jól felépített és kidolgozott cselekménnyel, mit az előző két köteténél is olvashattuk. Talán még jobb is. Sorolhatnám a nagy szavakat, mindegyik remekül illik erre a könyvre: letehetetlen, magával ragadja az olvasót a történések sora, nagyszerű jellemfejlődések, mesteri karakterábrázolások jellemzik a szereplőket. Emberi és történelmi oldalról is rendben van. Olvasmányos és pergő kalandok sora adja a cselekmény történetét. Még a gonosz is változik, alakul, bár természetesen sorsát nem fogja elkerülni. Megbűnhődik a történet végén a sok okozott fájdalomért. Ez talán nem meglepő és nem spoiler. Luca di Fulvio könyve döbbenetes erővel ragadja meg az olvasó képzeletét és nem is engedi el az utolsó lapokig. Két egészen különböző emberi sors összefonódásán át meséli el az eseményeket. 


Nézzük a történetet röviden:  idilli képekkel indul a regény történése, ezzel is emelve a következő események drámaiságát. Megismerjük Marcust, a kilencéves kis herceget. Ő II. Saxiai Marcus, a hercegség jövendő ura. Családja körében éli gondtalan gyermekéveit, aminek egyetlen pillanat alatt vége szakad. Martalócok támadnak a kastélyra, kegyetlenül és kíméletlenül lemészárolva annak minden lakóját. Csak a kisfiú menekül meg, éli túl a mészárlást. Azonban az úri sorsa itt véget is ér, élete hatalmas fordulatot vesz. Óriási kontrasztot ad a hercegi palotában élők élete és a falusiak mély szegénysége, nyomora.


A megmentője Eloise, a falusi bába hasonló korú lánykája. Ő viszi haza szegényes házukba és anyjával Agnetéval veszik gondjaikba a fiúcskát. A családja, vagyona mellett életformáját is elvesztő fiú, Mikael néven kezdi meg új életét... hatalmas szegénységben. A nehézségek leküzdésében csak rájuk számíthat. Nyomon követhetjük a beilleszkedéssel járó mindenféle gondjait, felnőtté válásának lehetünk tanúi. Marcus-Mikael története tele van emberi pillanatokkal, szívszorító eseményekkel. A semmiből új életet kezdő, bárki számára átélhető tragédiák sora és az élet adta küzdelmek nem törik meg a fiút.  

Részletgazdag leírásokban követhetjük nyomon átalakulását, megerősödését. Ebben a szeretet ereje az, ami előre viszi. Megindítóan szép és drámai események követik egymást. Az elkényeztetett fiúcska felnőtt férfivá érik, majd a lázadók vezére lesz. A gonosz ábrázolása is mesteri, mert bizony a belső gondolataiba belelátva néha még a sajnálat is felmerül egy egy pillanatra az olvasóban a szánalom és a gyűlölet mellett. Ojsternig az új herceg, ő Raühnwald korlátlan és véres kezű ura, semmit és senkit nem tisztel. Garázdálkodásai, féktelen gonoszsága embert próbálóak, léleknyomorítóak. Brutálisan perverz vágyait gátlástalanul tudja kiélni. Ezek bemutatása visszafogottabb, mint mondjuk az Álmok bandája történetében voltak.
Többször is azon gondolkodtam olvasás közben, mi fog, minek kell még történnie, hogy végre fellázadjanak és összefogjanak ellene. Ojsternig szíve csak a gyűlőlködésre képes, mégis néha meginog és már már a szeretet keríti hatalmába. A középkori élet, a jobbágyság helyzete is nagyszerűen bemutatásra kerül. Olvasmányos, gördülékenyen megírt igazi történelmi kalandregény. Filmre kívánkozik. 

A történetben valós történelmi személyiségek, események is megjelennek:  Husz János és a konstanzi zsinat, majd a megégetése mellett a három pápa viszálya és Zsigmond király is szerepet kap. A megrendítő emberi sorsok mellett hiteles képet kapunk a középkor világáról, emberéről és életükről. Mikael életében Eloise és édesanyja mellett a bölcs erdei remete, Raphael játszik még fontos szerepet.Végig érezhető, hogy a bölcs és jóravaló ember élete valami nagy titkot sejtet. A történések lezárása ezt is felfedi. 

Kalandokban és változatos eseményekben nincs hiány, a történet ismét nagyívű, csodálatos mese. Itt nem a szegény sorból kapaszkodik ki a gyerkőc, mint az Álmok bandája történetében, hanem éppen fordítva. A kastélyból kikerülve éli a szegények mindennapjait, míg felnőtté válik és igazságot tesz  A megrendítően szép történet a szerelem és kitartás mellett a becsületről és a kitartás diadaláról szól. Soha nem szabad feladni! Az álmok és a vágyak megvalósulhatnak, ha teszünk, küzdünk érte. A bosszú és a becsület mellett a szerelem az, ami segít ebben. A szereplők izig-vérig emberiek, életszerűek. Természetesen a gonoszok is hitelesek. A cím is magyarázatot kap, hogyan és miként is látja meg a napot Mikael éjjel.

Igazán csodás történetet olvashattam ismét a szerzőtől. A könyv borítója mind stílusában, mind hangulatában jól illeszkedik az eddigi két kötethez. Csak ajánlani tudom mindenkinek! Fulvio igazán jó mesélő.






Luca Di Fulvio (Róma, 1957. május 13.) olasz író. Mielőtt saját színházi társulatot (La Festa Mobile) alapított volna, lehetősége nyílt együtt dolgozni többek között Andrzej Wajdával is a Living Theaterben. Thomas Mann Tonio Krögerjéből színházi feldolgozást készített, illetve filmforgatókönyvek írásában vett részt. Az Álmok bandája Olaszországban és Németországban hónapokig a könyveladási listák élén állt. Már több mint egymillió példányt adtak el világszerte. Második regénye A lány, aki megérintette az eget. A szerző könyvei számos országban megjelentek.




Maxim, 2015

608 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632616988 · Fordította: Hajdúné Vörös Eszter

Elhordott múltjaink

Szvetlana Alekszijevics: Elhordott múltjaink 


 


     "Az orosz embernek három erőssége van: a „hátha”, a „ne adj isten”, meg a „valahogy majdcsak”."  


"Rejtelmes valami az orosz ember lelke… Már régóta próbálják megfejteni a titkát. Ezért olvassák Dosztojevszkijt."                  





Az nem kérdés, hogy ezt a könyvet el kell olvasni! Bármennyire fájdalmas és döbbenetesen szomorú sorsokat ábrázol is a történet a Nobel-díj jogos. Mert ez ott a valóság volt, amit átéltek, megéltek azok az emberek. Egészen más minderről olvasni, vagy megélni a történelmet. Apáink múltja ma is hat.


Milyen emberi tragédiák rejtőznek "a kommunizmus bukása" mögött?
A huszadik század történelmének megközelítése emberi oldalról, sok sok tényfeltáró és megrázó beszélgetésből áll össze a regény. Tényfeltáró irodalom a javából.  Az érdeklődő és kíváncsi olvasót beszippantja, olvasmányos és letehetetlen. Amit tudni véltünk, talán csak a jéghegy csúcsa volt. A személyes életeken át történő igazságkeresés sokkal erősebb, hatásosabb és drámaibb valóságról mesél. 
Ismét megbizonyosodhatunk: a háborúban nincs jó oldal, mindenki vesztes és áldozat is.  


 A Szovjetunió tagköztársaságai 1991-ben váltak függetlenné, közel 70 éves kommunizmus korszaka után. Nálunk csak 40 évig tartott... mert a párhuzam észrevétlenül is ott motoszkál az olvasóban. Az eszme hirtelen eltűnt, jött a szabadság. Vajon tudtunk élni vele? Az elégetett pártkönyvek, a lebontott szögesdrótok után, lett cola, és banán, farmer és hűtőgép. Mégsem lett kolbászból a kerítés! Az "átkosból" visszük magunkkal a súlyos terheinket, beidegződéseinket cipeljük tovább. Mennyire rejtelmes nem csak az orosz ember, de a magyar lelke is, azt most talán kicsit közelebb hozza nekünk az írónő. Fellebben a fátyol, érdekes és valós dokumentumriportokat olvashatunk. Tanulságos mindenkinek. 


 A könyv immár az ötödik darabja „Az utópia hangjai” című ciklusának: ezekben a „polifonikus regény-vallomásokban” emberek százai mesélnek arról, mit tett velük a kegyetlen huszadik századi történelem, vagy épp az azóta eltelt két és fél évtized.


Nem könnyű kérdéseket feszeget, vesz górcső alá az írónő. Amikre keresi a válaszokat: Milyen embert hozott létre a "szocialista" társadalom? Milyen, akár pozitív, akár negatív ösztönöket épített belénk a szabadság elementáris hiánya évtizedeken keresztül? Meg tudtunk, meg akartunk-e változni a bukása óta, vagy továbbra is makacsul magunkban hordozzuk az akkor kialakult reflexeinket? És milyen emberi tragédiák rejtőznek az egyszerű szókapcsolat, "a kommunizmus bukása" mögött? A peresztrojka elsodort sok régi, múltbeli múmiát, de mit hozott?  Az az igazság ezen lehet gondolkodni, érvelni és vitázni éjszakákon át. Egy emberöltőnyi múlt beidegződéseivel kell most megküzdenünk. Nehéz bármit is mondani, ezt olvasni kell!

A regény emberek véleményének, érzéseinek gyűjteménye a peresztrojkáról és glasznosztyról , a rendszerváltásról, az orosz történelemről, az orosz emberekről. Kikerülhetetlenül  Gorbacsovról, Jelcinről és igen rólunk a népről, kispolgárokról. A kötetet a szerzővel készült interjú zárja. 

Amikor 2015. októberében közzétették az irodalmi  Nobel-díj nyertesének nevét, bizonyára rajtam kívül többen is azt kérdezték: Ki is ez a Szvetlana Alekszszijevics?  
A fehérorosz írónő 1948. május 31-én született az ukrajnai Sztanyiszlavban. Iskolái elvégzése után újságíró lett. 



A Lukasenko-rezsim üldöztetése miatt 2000-ben elhagyta Fehéroroszországot. Az International Cities of Refuge Network szervezet menedéket ajánlott neki és a következő évtizedben élt Párizsban, Göteborgban és Berlinben. 2011-ben visszaköltözött Minszkbe. Több rangos nemzetközi díjat nyert a Nobel-díj előtt, amit az indoklás szerint: „Többszólamú írásaiért, amelyekben a jelenkor szenvedéseinek és a bátorságnak állított emlékművet" kapta meg az elismerést. Magyarországon eddig három kötete jelent meg.  


Első könyve A háború nem asszonyi dolog 1985-ben jelent meg, (nálunk 1988) majd többször újranyomták és több mint kétmillió példányban adták el. A regény nők monológjaiból áll, akik a háború kegyetlenségéről, a nők szerepéről és szenvedéseiről beszélnek.Természetesen a szovjet hatóság a könyvet betiltotta... A Fiúk cinkkoporsóban című 1999-es könyvének is beszédes címe van. Legfrissebb kötete az Elhordott múltjaink 2015 nyarán került a boltokba idehaza. Művei 35 országban jelennek meg szinte minden földrészen az Egyesült Államoktól kezdve Németországon és Indián keresztül Japánig.



Eredeti cím: Время секонд хэнд
Eredeti megjelenés éve: 2013



Európa, Budapest, 2015

600 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634052180 · Fordította: Iván Ildikó 

forrás: wikipédia, a kiadó honlapja és a moly adatbázis.

Életem

Agatha Christie: Életem  



                                                                       

"A legszörnyűbb dolog a gyanú. Az, hogy az ember nem tudja. És talán sohasem tudja meg!" (Agatha Christie)





Tisztelgő könyvajánló a ma 40 éve elhunyt krimikirálynő emlékének.



A brit krimikirálynő 1890. szeptember 15-én született és 1976. január 12-én 85 évesen távozott. A világirodalom legolvasottabb szerzője, nevét és műveit mindenki ismeri. Shakespeare és a Biblia mellett az ő könyvei a legkelendőbbek. Életrajzát halála után egy évvel adták ki.  A fordulatokban gazdag életút során aprólékos alapossággal ír gyermekkoráról, ami a könyv egyharmadát teszi ki. Felnőtt életéről, két házasságáról, az alkotás mindennapjairól is sok érdekesség derül ki. Ott lehetünk vele és Max Mallowannel (ő a második férj) a közösen folytatott extrém kalandtúrákon is. Ezek a régészeti expedíciók adták például a Gyilkosság Mezopotámiában, vagy a Halál a Níluson alapjait is. Bevallása szerint: soha nem akart írónő lenni! A miértre is válaszol, mégis, hogyan és miért vált azzá. Kiírta magából a sérelmeit. Valóban érdekes és meglepő dolgokat tudhatunk meg életének pillanatairól.

Agatha életének legtitokzatosabb, sokakat foglalkoztató 11 nap történetével kapcsolatban nem önt tiszta vizet a pohárba. Talán nem is baj, hiszen az olvasói fantázia így működhet tovább, mindenki azt gondol, amit akar. Mi is volt ez a 11 napos eltűnés?
1926 volt a fordulópont életében. Ekkor jelent meg Az Ackroyd-gyilkosság, mellyel elindult a világhírnév felé, valamint ebben az évben tűnt el. Első férjét Archibald Christie-t, a Royal Flying Corps pilótáját egy táncestélyen ismerte még, 1912-ben. Házasságuk ekkor már 12 éve tartott, amikor a férfi bevallotta: viszonya van a titkárnőjével. A vita után tűnt el Agatha 11 napra... Az írónő megtalálására indított kiterjedt kutatás tizenegy napig eredménytelen volt. Christie soha nem adott magyarázatot eltűnésére. Az orvosok amnéziát állapítottak meg nála, eltűnésének oka találgatások tárgya maradt. Eltűnése megszervezésében sógornője, Nan Watts volt a segítségére. 1928-ban elvált Archibaldtól, csak a nevét tartotta meg.





                                                                                Christie soha nem írt olyan regényt, melyben két híres főhőse együtt szerepelt volna. Miss Marple amatőr nyomozó vénkisasszony, és Hercule Poirot a belga magándetektív neve fogalommá vált a krimiirodalomban. A Függöny: Poirot utolsó esete hatalmas sikerét követően 1976-ban Christie engedélyt adott a Szunnyadó gyilkosság kiadására is, de még a könyv megjelenése előtt elhunyt. Christie mindkét könyvet elzárta egy bankszéfbe, és csak élete végén, több mint harminc évvel megírásuk után adatta ki.


  


Mary Westmacott álnéven romantikus regényeket is írt, a mintegy 80 detektívregénye mellett. Kihagyhatatlan rekord is fűződik a nevéhez, amit meg kell említeni: színpadi darabja, a The Mousetrap (Egérfogó) tartja az első előadást követően leghosszabb időn át játszott előadás rekordját, elsőként 1952-ben mutatták be az Ambassadors Theatre-ben Londonban, és még ma is játsszák.

Életrajza olvasmányos, őszinte humorral megírt könyv. A könyvet azoknak ajánlanám, akik a tényekre, jó sztorikra kíváncsiak és akik nem az írónő magánéletére, vagy inkább a (nem létező) dolgozószobájába akarnak belesni. Rajongóknak kötelezően kihagyhatatlan olvasmány.


Christie rajongóit az írónő születésének 125. évfordulója alkalmából kérték fel arra, hogy válasszák ki legkedvesebb regényüket az életműből, íme az eredmény!

  A Tíz kicsi néger című regényt szeretik a legjobban ez a szavazatok 26%-át kapta.  A Tíz kicsi négerből világszerte több mint 100 millió példányt adtak el, számos filmadaptáció is készült belőle.  A szavazás szerint Christie legismertebb könyve a Gyilkosság az Orient expresszen, valamint a Halál a Níluson című krimiket előzte meg. 
A teljes lista:
A szavazás első tíz helyezettje:
1. Tíz kicsi néger
2. Gyilkosság az Orient expresszen
3. Halál a Níluson
4. Az Ackroyd gyilkosság
5. A Bertram Szálló
6. És eljő a halál
7. Függöny: Poirot utolsó esete
8. Hercule Poirot karácsonya
9. Nemezis
10. Az ABC-gyilkosságok
                      
                                  











Eredeti mű: Agatha Christie: An Autobiography
Eredeti megjelenés éve: 1977
Partvonal, 2008

652 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639644953 · Fordította: Kállai Tibor

még forrás: wikipédia

A sárkányölő - Bizánc

Pusztai Andrea: A sárkányölő 
Bizánc I. könyv


                                            

                                                       













A történelmi regények szerzői ontják az újabb sorozatokat. Mostanában egy kiválasztott történelmi alakra, helyszínre vagy esemény köré egész sorozatok épülnek. A Bizánc is egy három részesre tervezett sorozat első könyve. Alig pár hónapon belül ismét Bizáncról olvashattam, hiszen nemrég olvastam el Kapa Mátyás szintén Bizáncról szóló regényét. Első könyves szerző esetében nincs összehasonlítási alap, sőt, a hasonlításoknak sincs különösebb értelme, így ezt nem teszem.


Több észrevételem is felmerült olvasás közben a történettel kapcsolatban.
Először is: azért, mert valami régen játszódik, még nem történelmi, ez is inkább egy korabeli, hangulatos és kalandos történet Bizáncból. Ha olyan szemmel olvassuk, hogy ez egy történelmi helyszínen játszódó kalandregény, akkor egészen más kép alakul ki bennünk. Néhány ismert épület megjelenítése, Hagia Sophia, Hippodrom a császári palota és néhány életpillanat felvillantása az, ami Bizáncról mesél. Ez megadja a régen létezett valódi helyszín illúzióját, ám mivel igen keveset tudunk arról a korról, a történet inkább kalandregény volt nekem.
Ez az írónő erénye is, hogy elképzel és fantáziája segítségével megidézi, elénk varázsolja Bizáncot.
Maga a történet nekem kissé szétágazó, elaprózódott, terjengős. Talán a kevesebb oldal is elég lett volna, egy feszesebb szerkezet jobban működtette volna az eseményeket. Volt nem egy olyan dolog, ami legalább háromszor ismétlődött, visszatért a történet során. Így kevés teret kapott az olvasói fantáziám. Mondom én ezt férfi olvasóként, míg a női olvasók lehet, éppen ezt kedvelik majd. A főszereplő, Anasztázia, aki hol kislány, fruska, hol meg dáma érett, fiatal nő kicsit megzavart. Lehetséges, hogy a szerző az adott helyzetben való viselkedését akarta érzékeltetni. Anasztáziát az sem tette nálam szimpatikussá, hogy végig "lebarbározta" Kagant, a magyar törzsszövetség udvari követét. A zsiráfok iránti rajongása is kissé sok volt.

Két mellékalak volt, akik amúgy karakterük és jellemük alapján tetszettek. Tiara alakja üde szín, még ha egy élveteg, aljas és számító nőstény is, míg a herceg barátja, Jóannész rajongva szereti őt. Jól egymásra találtak. Itt kell megjegyeznem a finom, de erőteljes, erotikus részek megfelelő arányát és leírását. Ők életszerűek voltak, míg a két főhősre ezt nem tudom elmondani. A férfi hős- Rómanosz katonásdit szeretne játszani, apuci pénzén... ezért akar nősülni is! A fő bonyodalmat is ez adja, a kiválasztás. Nem tudom, lehet, hogy ez így működött anno, de ilyen mélységben és hosszúságban már már vicces volt. Igazi húspiac jellege lett a nagy Ő kiválasztásának: kinek mennyi a hozománya, életkora stb. Szegény lányok, nem voltak könnyű helyzetben. Valóban érdekes és eredeti a solymász és futóverseny a leendő feleségeknek, mégsem volt olyan erős a hatása az eseményekben. A Hippodrom nézőinek bizonyára élmény lehetett, tényleg igazi cirkusz.

A magyar szálat belekeverni érdekes,  arra volt hívatott, hogy a Bizánci Birodalom és a magyar kapcsolatok alakulásáról meséljen és az érkező török fenyegetettségről tudjunk meg többet. Vajon azt honnét tudta előre a szereplő, hogy százötven évig itt lesznek?

Az udvari intrikák, a belső viszályok színezték még az eseményeket. Az Írnok kiléte is adott okot némi izgalomra, ahogyan a tervrajzok keresése. Felcsillantak jó pillanatok, egyéni hangja a női sorsok előtérbe helyezése is eredetivé teszi. Érezhető alaposság és munka van benne. Biztosan a legjobbra törekedett a szerző, hogy az olvasót elvarázsolja ezzel a csodás mesevilággal. Érdekesek lehetnek a lezáratlanul maradt részek, vajon hogyan folytatódnak? Mi lesz Tiara és újdonsült férje, no meg a gyermekük sorsa, és a két elrabolt leányka sorsa is érdekelne. A színpompás borító aranyalmája remekül illik a történésekhez.
A végén lévő szerzői jegyzet sokat segít az olvasónak az eligazodásban, érdemes elolvasni azt is.

Köszönöm a lehetőséget! 

PUSZTAI ANDREA Kecskeméten született 1975-ben, jelenleg Szabadszálláson él a családjával. A Szegedi Tudományegyetemen szerzett filozófia szakirányos szabad bölcsészdiplomát, de szenvedélyesen érdeklődik a történelem iránt. Leginkább a korai középkor, Bizánc és a magyar történelem egymásra vonatkozásai érdeklik, de foglalkoztatják még a pestisjárványok, a boszorkányperek, a nők és a vallások szerepe és hétköznapjai a történelemben. Irodalmi pályázatok révén az utóbbi években több antológiában jelentek meg novellái. A történelmi témákon felül ír még fantasyt, novellák erejéig pedig elmerészkedik a sci-fi és a misztikusabb témák irányába is.








Gold Book, Debrecen, 2015

378 oldal · ISBN: 9789634263807

Aljas nyolcas

Aljas nyolcas  
 Quentin Tarantino 8. filmje  

                                                          


                                                    







 Rögtön elsőnek leszögezném: nézzétek meg, érdemes! Nem árulok zsákbamacskát a film hosszú és lassú... talán az utolsó 40-50 perce pörgős. Csak a nyitó jelent, amin egy behavazott Krisztus fakereszt és egy távolból közeledő postakocsi látható, majd öt perces. Gyönyörű képek, jól érzékeltetik a táj rideg-hidegségét és a közeledő hóvihart. 

Minden a helyén van. A színészek parádésak, különösen Samuel L. Jackson alakítására érdemes figyelni, de Kurt Russel is üde és jó színfolt, nekem kellemes meglepetést okozott. A jelmezek és az egész film részletgazdag, pazar kiállítású. A fülbemászó zene pedig nem más munkája, mint Ennio Morricone kezét dícséri. Ő éppen 40 éve nem komponált western filmhez zenét!



A film valóban más, mint az eddigi QT filmek. Tarantino érettebb, idősebb lett, karakteres, egyedi stílusban alkotó, öntörvényű rendező. Nem csak a régi westernek hangulatát idézi meg, állít emléket neki, hanem olyan érzéssel jöttem ki a moziból: miért is akarta ezt  elkészíteni? Egy remek film egy szuper tehetségű alkotótól, akinek kisujjában a szakma. Az átlag filmes mezőnyből toronymagasan kiemelkedik, még így is, hogy hagy némi hiányérzetet a nézőben.
Jó, jó, de mi is hiányzott? Humor? Csavarosabb történet, meglepőbb befejezés? Nem tudom.
Talán egy kanál "erős pista" jót tett volna, pedig vér is akadt, volt miben tocsogni. Igazából egy wester-kamara darab az egész film. A postakocsi és a jobb napokat látott útszéli fogadó, ahol játszódik. Zárt helyen, zárt térben elszabadulnak az indulatok. Senki nem az, akinek látszik, mindenki titkol valamit. Nincs kétsége a nézőnek, aljas és sötét alakok mindannyian. 
  

Nekem is a Kutyaszorítóban és a Tíz kicsi néger járt az eszembe a film közben, akik jelen esetben nyolcan vannak, ráadásul az egyik nő! Jennifer Jason Leigh-tre nehéz nőként gondolni... ő a helyzet kulcsa a filmnek. Köré épül a bonyodalom. Nehéz őt aljas és gátlástalan gyilkosnak elképzelni. Amúgy, nem is viselkedik, nem is kezelik nőként! Őt viszi Kurt Russel alias a Hóhér nevű fejvadász Red Rockba. A fejpénz 10 ezer dollár. Hozzájuk csatlakozik Jackson karaktere, ő is egy fejvadász. Jelen van a filmben észak és dél ellentéte is. Az álláspontok eltérőek ebben a kérdésben is. Ami persze újabb ok arra, hogy vajon ki tett mérget a kávéba? Innen igazi Agatha Christie-féle nyomozásnak lehetünk tanúi. A film fejezetekre van osztva és visszafelé magyaráz és tesz helyre dolgokat, míg egy kerek egész lesz belőle. Ami remek alakításokat, jellemrajzokat tud felvillantani. Tim Roth, Walton Goggins remekel, ahogyan az öreg konföderációs tábornok szerepében Bruce Dern is. Channing Tatum nem hagy mély nyomot. Az eseményekben többször feltűnik egy titokzatos Lincoln-levél. Szép befejezést ad a történetnek.

Tehát az Aljas nyolcas főhősei sokat próbált fejvadászok és banditák, akik az amerikai polgárháborút követő időszakban találkoznak egymással Wyoming erdős vidékein. Egy kemény hóvihar elől menekülve kénytelenek egy helyen meghúzni magukat, a kényszerű összezártság eredménye pedig ármány és intrika. Vajon túlélik-e a vihart az egymás megtévesztésével és átverésével boldogulni próbáló hét(nyolc)próbás gazemberek?  
Nyomás a moziba! Érdemes a 182 percet QT-val tölteni. 



A szereposztásból természetesen nem hiányozhat a Tarantino-univerzum egyik legstabilabb alapköve, Samuel L. Jackson, illetve Tim Roth és Michael Madsen sem, de a Becstelen Brigantyk után visszatlér Zoë Bell is, mellettük pedig Kurt Russel, A gépész-ből ismert Jennifer Jason Leigh, Channing Tatum és Walton Goggins – akit a Django elszabadul-ban is láthattak a mozirajongók.

A filmet az USA-ban 2015. december 25-én mutatták be, nálunk 2016. 01. 07-től, remek magyar szinkronnal, a Fórum Hungary jóvoltából láthatjuk.