A 21. Század kiadó új, világirodalmi verseket bemutató sorozata a Versum-könyvek, két igazán fontos kötettel indult útjára. Tor Ulven a norvég líra eredeti és egyedi, ma napig meghatározó alakja volt. Türelem című verseskötete a legkiforrottabb verseivel 1987-ben jelent meg, most Vajna Ádám fordításában magyarul is megismerhetjük. Ulven a mai napig népszerű, megkerülhetetlen alakja a norvég irodalomnak.
Tor Ulven magányos életet élt, életében csak egy interjút adott - a Vagant irodalmi magazinnak két évvel halála előtt. Számos díjat kapott köztük a Dobloug-díjat 1995-ben. Másnap öngyilkos lett.
Tor Ulven szikár és szomorú versei elmerengenek az élet múlandósága felett. Legtöbb a halál gondolatával foglalkozik, illetve azzal, mi marad utánunk a következő nemzedéknek, milyen nyomokat hagyunk magunk után. Ez a kötet az ő részéről egy fontos és meghatározó nyom nekünk olvasóknak. Néhol olyan érzésem volt, mintha a mi Fodor Ákosunk és a norvég melankólia keveredne ezekben a cím nélküli, sűrű töredékekben. Az olvasónak mint valami megfejtésre váró, titkos enigma tárulnak fel ezek a legtöbbször cím nélküli, pár soros versek. Hangulatuk megfogja az olvasó lelkét, ösztönöznek és inspirálnak. Minden ember gondolataiban megfordulnak ezek a kérdések, boncolgatva saját életét. Az utókor szempontjából nem nehéz megérezni ezeknek az éles pillanatképekbe szőtt vívódásoknak, fájdalmaknak súlyosságát. A létezés és a nem lét közti mezsgyén egyensúlyozva keresi a múlt építőköveit.
Az életében csak öt versgyűjteményt kiadott Tor Ulven népszerűsége elvitathatatlanul növekszik, műveit sorra fordítják le, hogy minél szélesebb rétegben megismerjék Európa szerte. Gazdag lírája betekintést nyújt a teljesen jellegzetes költői hangjába és a józan, precíz, ugyanakkor meglepő képalkotásába. Tor Ulven versei kivisznek minket ebből a világból a költői térbe. A mi van a "szavakon túl" érzése ez. Egy olyan ritka elmozdulás, ahol a múlt megismerése a jelen kihívása. Számomra a kötet záró ciklusa, ami a zenét foglalja össze tizenkilenc tételben, tetszett igazán. Mindezt kreatív nyelvi formában megírt verseiben most a magyar olvasók is megismerhetik.
Tor Ulven magányos életet élt, életében csak egy interjút adott - a Vagant irodalmi magazinnak két évvel halála előtt. Számos díjat kapott köztük a Dobloug-díjat 1995-ben. Másnap öngyilkos lett.
Tor Ulven szikár és szomorú versei elmerengenek az élet múlandósága felett. Legtöbb a halál gondolatával foglalkozik, illetve azzal, mi marad utánunk a következő nemzedéknek, milyen nyomokat hagyunk magunk után. Ez a kötet az ő részéről egy fontos és meghatározó nyom nekünk olvasóknak. Néhol olyan érzésem volt, mintha a mi Fodor Ákosunk és a norvég melankólia keveredne ezekben a cím nélküli, sűrű töredékekben. Az olvasónak mint valami megfejtésre váró, titkos enigma tárulnak fel ezek a legtöbbször cím nélküli, pár soros versek. Hangulatuk megfogja az olvasó lelkét, ösztönöznek és inspirálnak. Minden ember gondolataiban megfordulnak ezek a kérdések, boncolgatva saját életét. Az utókor szempontjából nem nehéz megérezni ezeknek az éles pillanatképekbe szőtt vívódásoknak, fájdalmaknak súlyosságát. A létezés és a nem lét közti mezsgyén egyensúlyozva keresi a múlt építőköveit.
Az életében csak öt versgyűjteményt kiadott Tor Ulven népszerűsége elvitathatatlanul növekszik, műveit sorra fordítják le, hogy minél szélesebb rétegben megismerjék Európa szerte. Gazdag lírája betekintést nyújt a teljesen jellegzetes költői hangjába és a józan, precíz, ugyanakkor meglepő képalkotásába. Tor Ulven versei kivisznek minket ebből a világból a költői térbe. A mi van a "szavakon túl" érzése ez. Egy olyan ritka elmozdulás, ahol a múlt megismerése a jelen kihívása. Számomra a kötet záró ciklusa, ami a zenét foglalja össze tizenkilenc tételben, tetszett igazán. Mindezt kreatív nyelvi formában megírt verseiben most a magyar olvasók is megismerhetik.
Tor Ulven (1953–1995) norvég költő, író, a norvég líra kiemelkedő alakja.
Élete javát Oslo egyik külvárosában lévő házában töltötte, amit pánikbetegsége miatt csak nagyon ritkán hagyott el. Köteteinek nagy része cím nélküli versekből áll össze, melyek legtöbbször önmagukban is értelmezhetők. A kötet IDE kattintva megvásárolható a kiadótól kedvezménnyel!
Élete javát Oslo egyik külvárosában lévő házában töltötte, amit pánikbetegsége miatt csak nagyon ritkán hagyott el. Köteteinek nagy része cím nélküli versekből áll össze, melyek legtöbbször önmagukban is értelmezhetők. A kötet IDE kattintva megvásárolható a kiadótól kedvezménnyel!
XXI. Század, Budapest, 2020
128 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635680023 · Fordította: Vajna Ádám
John Ashbery: Önarckép konvex tükörben
A Versum-könyvek másik kötete az amerikai költészet 20. századi, kiemelkedő alakjának verseit hozta el. John Ashbery sem nem lázadó, sem ikonná nem vált - írja az utószóban Krusovszky Dénes, aki a sorozat szerkesztője és a kötet egyik fordítója is.
Ashbery versei hosszabb lélegzetűek, stílusukban a posztmodern költészethez áll közel. Ashbery pályája 1955-ben indult, hosszú életútjának ez az 1975-ös versgyűjteménye kiemelkedő munka. Komoly áttörést hozott, elismeréseket gyűjtött be, három rangos díjat is elnyert ezzel az egyetlen kötetével: megkapta a Pulitzer-díjat, a Nemzeti Könyvdíjat és az Országos Könyvkritikusok Körének díját.
Ashbery egy korai avantgard stílustól indult, és lett a posztmodern amerikai költészet meghatározója. Több mint harminc verseskötete jelent meg életében. Versei az élet állomásait, fontos eseményeit örökítik meg, nyelvi könnyedséggel, ironikus formában jelennek meg a versekben. Tömör és kifejező képei gondolatébresztőek. Érdekes kirándulás volt, amire kell egyfajta ráhangolódás. Érdemes elmerülni, megismerni Ashbery verseit, hiszen végig érződik a zseniális alkotó gondolatainak ereje, napjainkban is élvezhető hatása. A lira kedvelőinek különleges csemege mindkét kötet. Tor Ulven ugyan közelebb áll hozzám, ám Ashbery viszont picit részletgazdagabb, több kérdést jár körbe.
128 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635680023 · Fordította: Vajna Ádám
John Ashbery: Önarckép konvex tükörben
A Versum-könyvek másik kötete az amerikai költészet 20. századi, kiemelkedő alakjának verseit hozta el. John Ashbery sem nem lázadó, sem ikonná nem vált - írja az utószóban Krusovszky Dénes, aki a sorozat szerkesztője és a kötet egyik fordítója is.
Ashbery versei hosszabb lélegzetűek, stílusukban a posztmodern költészethez áll közel. Ashbery pályája 1955-ben indult, hosszú életútjának ez az 1975-ös versgyűjteménye kiemelkedő munka. Komoly áttörést hozott, elismeréseket gyűjtött be, három rangos díjat is elnyert ezzel az egyetlen kötetével: megkapta a Pulitzer-díjat, a Nemzeti Könyvdíjat és az Országos Könyvkritikusok Körének díját.
Ashbery egy korai avantgard stílustól indult, és lett a posztmodern amerikai költészet meghatározója. Több mint harminc verseskötete jelent meg életében. Versei az élet állomásait, fontos eseményeit örökítik meg, nyelvi könnyedséggel, ironikus formában jelennek meg a versekben. Tömör és kifejező képei gondolatébresztőek. Érdekes kirándulás volt, amire kell egyfajta ráhangolódás. Érdemes elmerülni, megismerni Ashbery verseit, hiszen végig érződik a zseniális alkotó gondolatainak ereje, napjainkban is élvezhető hatása. A lira kedvelőinek különleges csemege mindkét kötet. Tor Ulven ugyan közelebb áll hozzám, ám Ashbery viszont picit részletgazdagabb, több kérdést jár körbe.
Ashbery 2017-ben, kilencven évesen hunyt el.
ITT megvásárolható ez a könyv is!
John Ashbery (1927-2017) amerikai költő, műfordító, esszéista. Rochesterben született, az ötvenes évek elejétől New Yorkban élt, s a számos kritikus és irodalomtörténész által az utolsó nagy hatású avantgárd csoportosulásnak tartott New York-i költői iskola meghatározó alakja lett.
XXI. Század, Budapest, 2020
140 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156122186 · Fordította: Lanczkor Gábor, Mohácsi Balázs, Krusovszky Dénes
XXI. Század, Budapest, 2020
140 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786156122186 · Fordította: Lanczkor Gábor, Mohácsi Balázs, Krusovszky Dénes