Az ausztrál írónő egy különös, négy évtizedes női barátság mélyére enged bepillantani.
Gyönyörű szójátékokkal, hasonlatokkal pszichológiai betekintést nyújt a négy nő összetartó, mégis az évek során változó barátságába. A felvezetést éppen az adja, hogy Sylvie, aki összetartotta ezt a baráti társaságot egy éve elhunyt. Ahogyan a cím ígéri egyetlen hétvégébe sűrűsödve bomlanak ki a múlt emlékei, és a jelen lehetőségei.
A történet fanyar, elgondolkodtató. A három hetvenes nő három eltérő karakter, három különféle sors elevenedik meg a lapokon. A történet azt tárja fel, mit jelent megöregedni, mérlegelni és megbánni az útközben meghozott döntéseket. Jude igazi vezéregyéniség, míg Wendy feminista értelmiségi, aki öregedő, a halál kapujában álló kutyájával, Finn-nel érkezik meg a nyaralóba. A gyermekeitől mára eltávolodott nő egyetlen barátja, társa a kutyája. Nekem kicsit sok volt a kutya körüli bonyodalom, Finn ellopta a show-t. A test öregedése, az elmúlás fájdalma és a betegségek elkerülhetetlensége a kutya sorsában jobban megjelentek, érzékeltették az idő múlását.
Nekem a harmadik nő, az egykor sikeres színésznő, Adele karaktere volt kedves. A három barátnő összefog, hogy kitakarítsa halott barátjuk tengerparti házát, mindezt karácsonykor. Rengeteg lehetőség adódik emlékidézésre, múltbéli tévedések, döntések átértékelésére, az elmúlás elfogadására. Lassan ismerjük meg a három életút titkait, fájdalmait, az egymásba fonódó kapcsolataikat. A szereplőket valódi érző és sérülékeny emberekként mutatja be az írónő. A hétvége folyamán természetesen adódnak súrlódások hármuk között, és barátságuk egy újabb próbát áll ki. Minden szereplőben voltak szimpatikus és nem tetsző tulajdonságok. Barátságuk az elhunyt nő körül forgott; látszólag ő volt a ragasztó. A háborgó mélyben több minden húzódik meg, ami a kapcsolatok és konfliktusok forrása. Fellángolnak az elfojtott feszültségek, feltárulnak régi titkok.
Jude, Adele és Wendy annyira különbözőek, hogy néha nem is értettem, hogyan lettek barátnők. Sajátos személyiségükből, gondolkodásukból kapunk ízelítőt a felvillanó sorsuk képeiből. A finom nézőpont és stílusváltozás jól illik a különböző jelenetekhez és hangulatokhoz. Charlotte ezekkel mesterien fokozza a drámaiságot és a nők lelkében meghúzódó feszültséget. Elveszett szerelmek, rossz döntések és tévedések, valamint a jövőbe vetett hitük adja a történéseket. Ezek a nők úgy éreztem, igazi túlélők. Éles pillanatok, megfigyelések villannak fel az öregedésről és azt is megtudjuk, a három nő hogyan éli ezt meg, próbálja elfogadni, elviselni. Ezekkel az élethelyzetekkel az olvasó is könnyen tud azonosulni, elgondolkodhat az elkerülhetetlen elmúlás szomorú fájdalmán. A barátság átértékelődése, a gyász, a magány és az öregedés mindenkit érint.
Ahogy a regény csúcspontja közeledik, és a váratlanul felbukkanó vendégek, Adéle egykori vetélytársa, Sonia és barátja megjelenik, tovább fokozódik a nők közötti feszültség. A közel negyven éves barátságuk próbája ez a hétvége, ami Sylvie nélkül mára törékennyé vált. Így annyira talán nem váratlan módon ér véget számukra a hétvége. Sajátos atmoszférával megírt, az élet természetes folyamatát bemutató történet.
ITT megvásárolható a regény.
(1965. Cooma, Új-Dél-Wales, Ausztrália) –
Idehaza ez az első megjelent kötete.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése