Kálmán Gábor: A világ legvidámabb embere "Valami, valamikor visszafordíthatatlanul megtörtént, valami lényeges."
Az elmúlt hétvégét Kálmán Gáborral töltöttem. Régen volt ilyen "flow élményem" az olvasott könyv kapcsán. Ha igazán rövid lennék, csupán annyit mondanék: miután elolvastam az elmúlt tíz év tárcáiból összeállított válogatást, azonnal megszereztem és olvastam tovább az író előző két kötetét. Elmerültem Kálmán Gábor univerzumában.
Nem ez volt az első találkozásom a szerzővel, de most értek össze a szálak. Pár éve ott voltam az első könyvének (Nova) szegedi bemutatóján, ahol Kőrösi Zoltán beszélgetett vele és Jászberényi Sándorral. Ez több okból is egy emlékezetes Kalligram-est volt. Akkor bevallom Jászberényi izgalmasabbnak tűnt számomra, az ő könyvével tértem haza. Kálmán Gábor A temetés című második könyvét a moly szépirodalmi zsűrizés során olvastam. Sűrű, erős atmoszférájú szöveg, nyomasztó történet az apa nélküli élet, annak fájó hiánya elevenedik meg a múlt képeivel.
Pengeéles képek a szocreál hangulatról, gyerekkor, diákévek, építészetről, életről és halálról. Ezek is erős, tömör novellák. A tíz év terméséből válogatott és felfűzött írások egy kisregénnyé állnak össze. Kerek egész történetet kapunk, ahol főhősünk maga a szerző. Ez pontosan így jó, kellő iróniával megírt novellák ezek. Számtalan általam is megélt, ismerős élethelyzettel. Ritkán fordul elő, hogy olvasás közben kedvencelek egy könyvet. Most megtörtént.
A történetek jóval többet nyújtottak nekem, mint remekül megírt szövegeket. A felvillanó életképek valósága ismerős volt, húsba mart, legtöbb esetben minden egyes történet szíven ütött. Igazán erős kötet, ahol az apahiánya mellett a válás, tétova útkeresés adja a fő vonalat. Mindegyik írását élveztem, több megélt helyzettel találkoztam magam is. A novellák könnyen olvashatóak és nehezen emészthetőek. Bőven ad lehetőséget gondolkodásra, számvetésre saját életünk felett. Ez a látszólagos sodródás és helykeresés izgalmas és valós képekkel jelenik meg a prózában. Miközben érezhetően igyekszik magát az adott körülmények között jól érezni a saját életében. A jövőjét erősen meghatározza a múltja, származása, ami elől nem menekülhet. Ez alakítja, formálja a karakterét, lesz az írói pálya meghatározó része.
Megjelennek az emberi lét gyarlóságának esetei, kíméletlen realizmussal ábrázolt döntésekről, azok következményeiről olvashatunk. Szókimondó, hihetetlen őszinteséggel mer és tud is olyan témákról írni, amikről mások nem. Jó a narráció, és ráadásként kiváló, ahogy egybefűzi ezeket a történeteket. Nem csupán az ország vagy haza váltásáról olvashatunk vagy a politika ráhatásáról életünkre. A még szocializmusban nevelkedett, ott gyerekeskedő fiatal helykeresése, "sodródása" elég szemléletes. Néha bizony kell hagyni, hogy csak úgy történjenek velünk a dolgok. Élménygyűjtés, kalandok sora tette ki a negyven felé közeledő hősünk életét. Volt mersze nem beállni a sorba a napi mókuskerékbe, ami általában egyenes út az elszürkült, fásult felnőttléthez.
Sebészi pontos önfeltárása ez a könyv a férfi lélek mélyén megbújó érzelmeknek, fájdalmas régi sebeknek. Az apa hiánya egy életre meghatározó, adott tény, ugyanakkor a váratlan felbukkanása is érthetően legalább akkora sokk a szerzőnek. Cipeljük a családi múltat egy életen át. A szerelem múlandósága, a válás méltatlan állapota után, amikor elég volt mindenből, jó elmenni messze, ahol ötezer kilométeres körzetben egyetlen ismerős, rokon vagy barát felbukkanása sem várható. Legyen ez Kazahsztán vagy Afrika. De erre tökéletes hely Izland is. "Nem. Vagy. Egyedül." közli hősünkkel az izlandi hostel alkalmazottja. Bizony egyedül vagyunk mindig. Egyedül kell viselni a döntéseink súlyát, a ránk mért élethelyzettel mit kezdünk, mit tudunk felépíteni magunknak és halálunk pillanatában is egyedül maradunk, mint Zsibi a hegyen az egyik novellában. Ő megbékélt, elfogadta sorsát, ahogyan a szerző sem hibáztat senkit. Ez a tétova útkeresés, látszólagos sodródás az élete. Színes és látványos, valós életképek ezek a novellák. A sors lehúz, ha hagyjuk, vagy felemel, a zuhanás mindig szédítően józanító is tud lenni. Szlovákiából Budapestre, a Dob utcán át Vízivárosig kísérhetjük hősünk életét.Tíz év számvetése, túl a dacc-korszakon, kamaszos lázadáson, egy lehetőség merre és hogyan továbblépni. Tetszetős, hangulatos tájleírások, az eső és a hideg, a kávézók és kórházak szaga, az alkohol mámora plasztikus képekben elevenedik meg. Önterápia is lehet ez esetben az írás. Kell egy kis önvizsgálat az olvasónak is.
"Egész éjjel esett. Nem egykedvű, örökeső módra, hanem kövér cseppekben, fel-feltörve és lüktetve, mintha az ószövetségi öregisten haragja lenne."
Szenvtelen, kegyetlenül őszinte történetek az élet mindennapi kis harcairól, boldogságkeresésről, párkapcsolati válságról az íróvá válás folyamata. Remek kis gyűjtemény egy kiváló írótól.
IDE kattintva dedikált példány rendelhető!
ITT tudjátok megvásárolni a könyvet kedvezménnyel!
Kálmán Gábor: 1982. (Érsekújvár (Nové Zámky), Szlovákia) –
A Nova (2011) A temetés (2016) Janega Kornél szép élete (2018) és A világ legvidámabb embere (2020) című regények szerzője (Kalligram kiadó). 2012 Bródy Sándor-díjban részesült a Nova regényéért.
kalmangabor.blog.hu - itt bővebben is olvashattok a szerzőről és könyveiről.
Kalligram, Budapest, 2020
208 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634681557
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése