Molnár Gál Péter: Coming out "Az uralkodó osztály legmagasabb kulturális étvágyát kielégítette a Vidám Színpad műsora."
MGP meghatározó és kiemelkedő alakja volt annak a mára letűnt korszaknak, neve azonban még mindig indulatokat kavar.
Talán jobb is, hogy nem került azonnal kiadásra a könyv, pihent néhány évet. 16 év után került most
a boltokba a Tények és Tanúk sorozatban a Magvető vállalta fel a kiadást. Kor és színházi dokumentumként olvasva is érdekes, bár főleg a művészek világát ismerőknek, bennfenteseknek, az akkor már élt korosztálynak mondhat ez többet. A múltunkkal való szembenézés ez, amit ő meg mert tenni. A leírtak MGP nézőpontja, akinek a színház volt az élete.
A könyv olvasása nélkül is el lehet képzelni azt a lelki tusát, amit egész életében vívott önmagával és talán a környezetével. Hiába vállalta melegségét, eleve rejtőzködnie kellett. Ráadásul zsidó származása sem könnyítette meg helyzetét. Vitathatatlan tudása, színház iránti értő rajongása, szerelme kivételes tehetséggel párosult. Tény, hogy nyíltan őszinte írása nem tűnik magyarázkodásnak. Nem védekezik, ami pozitívum. Egyértelműsíti, bizony rászedték, a két fiatal fiú "bérét" a BM fizette... Pestiesen szólva, balek volt akit bevittek az erdőbe. Molnár Gál Péter olyan körökben mozgott, olyan élettere volt, ami az állami szerveknek jó alapot adott kíváncsiskodni. Egyéniség volt és maradt. Kis túlzással beleszületett ebbe a világba, hiszen édesanyja évtizedekig Major Tamás titkárnője volt.
1963-ban szervezték be, és 1978-ig írt jelentéseket éppen azokról, akikről a Népszabadságban kritikákat. Ne ítélj, hogy ne ítéltess... ez egy kritikus esetében némileg viccesnek tűnik, neki ez volt a munkája. Kíméletlenül őszinte volt írásaiban, ami szokatlan volt akkoriban. Egyik megszólaló szerint még a rossz kritika is jobb volt annál, ha semmit nem írt egy színészről.. ilyen is akadt. Sokan szerették, elismerték, és tény, hogy sokan utálták, utálják a mai napig is. Természetesen a kor hírességeiről szóló több pletyka is megerősítést nyer a könyv lapjain. Komoly barátságot ápolt több kiemelkedő színésszel, írókkal, vagy néhány rendezővel. Nem véletlen írt Garas Dezsőről, Honthy Hannáról, vagy éppen Latinovitsról könyvet, ahogyan Págerról is született egy kötete. Mellesleg nem volt párttag sem, Aczél elvtárssal kimondottan rossz kapcsolatban voltak.
"Magyarországon nem volt hivatalos cenzúra. A Német Demokratikus Köztársaság szigorúbb volt. A cenzúra kijátszható. A csapongó művelődéspolitikus kiszámíthatatlan."
Sok ironiát is tartalmaznak a történetek, tényszerűen mesél az ötvenes évektől a nyolcvanas évekig a színház világáról, annak szereplőiről. A szöveg kissé csapong, ugrál, töredékes, mégis olvasható, ami nagyban a szerkesztők munkáját dicséri. Sok esetben felületes, éppen arról esik legkevesebb szó, amit a cím ígér. MGP itt is elegánsan csak utal a mások másságára. Igazából picit többet vártam, a leírtak jó része ismert volt előttem, vagy olvastam volna mélyebben, bővebben az adott témáról. pl: a Ronyecz Máriával kétszer is megkötött házasságáról, kapcsolatukról. Talán majd egyszer megírja valaki a színésznő életrajzát, amiben fontos része lesz MGP-nek. Számomra emlékezetes élmény, hogy kamaszként láthattam színpadon Gertrudis szerepében.
A könyv több szereplője mára már az égi teátrum tagja. Ez is csak jót tett a szöveg pihentetésének, szerintem. Legutóbb, alig egy hónapja szinte a kötet megjelenésével egy időben Létay Vera búcsúzott, aki évtizedekig a Filmvilág főszerkesztője, kritikusa és MGP barátja volt. Egyébként 60 oldal névmutató van a könyv végén, ki kicsoda a történetben.
"Nem kell minden körülmények között megmondani az igazat, de az ellenkezőjét állítani kifejezetten illetlen."
A mindenkit érdeklő Latinovits ügyről annyit: amit leírt, lássuk be igaz volt. Sajnálatos tény, Latinovits nem volt táncos-komikus, az utolsó szerepe elég megalázó volt inkább, mint hozzá méltó. A kutya, akit Bozzi úrnak hívtak nem az ő világa. Lelkileg sem volt ott és akkor erre megfelelő állapotban. Ezekről elsősorban a szakma és a korszak tehet. Természetesen okoskodni lehet, utólag mindig könnyű. Talán jobb, elegánsabb lett volna nem megírni, hogy rossz ebben a szerepben. Így sajnos ez is lehetett egy csepp, abban a bizonyos pohárban.
MGP hagyatékában maradt több mint 8000 kötetből Molnár Gál Péter könyvtár nyílt a Kolozsvári egyetemen. Számtalan eredeti kézirata, fényképe a PIM-hez került.
ITT megrendelhető kedvezménnyel a könyv!
Ha e-könyvben érdekel IDE katt!
a könyv fülszövege:
Molnár Gál Péter, közismert nevén MGP, a Kádár-kor meghatározó kritikusa, színházi egyénisége, tanúja, szereplője volt. A Népszabadságba évtizedeken át írt szellemes, élvezetes, de sokszor kíméletlen és elfogult színikritikái megkerülhetetleneknek számítottak. 2004-ben derült ki, hogy Luzsnyánszky Róbert néven 1963-tól 1978-ig az állambiztonság ügynökeként tevékenykedett. Az eset megrázta a színházi világot, ő pedig néhány hónap alatt Coming out címmel megírta saját történetét megzsarolásáról és ügynöki múltjáról. Emellett rendkívül színes, szórakoztató és tűpontos portrékat közöl kortársakról, kollégákról, színészekről, rendezőkről, barátokról és ellenségekről, sokakról azok közül, akikkel hosszú és gazdag élete során összeakadt. A szöveget keletkezése után végül mégsem publikálta – most, másfél évtizeddel később, magyarázó jegyzetekkel és annotált névmutatóval együtt olvasható.
1961-ben szerzett diplomát. Színikritikusként, újságíróként, dramaturgként és színháztörténészként tevékenykedett. 1978-ban a Ferihegyi repülőtéren megtalálták nála egy kicsempészni akart írás mikrofilmjét - a kritikust ezért eltávolították munkahelyéről, a 'Népszabadság'-tól. 2004 decemberében megjelent 'A rivaldafény árnyékában' című könyv, melyben Fonyódi Péter tudományos kutató, a 'Corvina' együttes egykori dobosa (Esztergályos Cecília színésznő férje) Molnár Gál Péter titkos jelentéseit gyűjtötte össze. Molnár Gál Péter 75 éves korában hunyt el. Felesége, Ronyecz Mária színésznő volt.
Magvető, Budapest, 2020
400 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631439984
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése