Sigrídur Hagalín Björnsdóttir: A sziget"annak a társadalomnak, amelyben az emberek nem mondhatják el a véleményüket, nincs jövője."
A könyv alapötlete fikció, de ennek ellenére, vagy épp ezért végig érdekes, utópisztikus és sajnálatosan könnyedén valós lehet szinte bármikor. A történet Izland globális összeomlása, és ami mögötte van.
Azon a bizonyos reggelen Izland arra ébred, hogy egymástól függetlenül, de MINDEN kapcsolata megszakadt a külvilággal.
Önmagában Izland léte egy csoda, kiszolgáltatva az elemeknek. A szigetország a hófödte hegyek, jeges gleccserek lenyűgözően vonzó világa egy természeti csoda. Szűkös lehetőségei, minimális készletei a túlélésre bizony kevésnek bizonyulna. Amit főképp önerőből elért és megteremtett az ország, elismerésre méltó. Az összefogás, az öntudat ébredése mennyire lehet segítő vagy gátló tényező? Az összeomlás további problémákat vet fel. Ez a történet jól összefoglalja, hogy merre, milyen irányba halad ma a világ.
Ő és a hölgy, Sigríður Hagalín Björnsdóttir, aki újságíró, itt jártak az őszi Margó Irodalmi Fesztiválon. Élmény volt látni, hallani őket, amit a könyveikről és az izlandiság mibenlétéről meséltek.
Az időjárás egy adott tényező. Gyönyörű a hóvihar, az állandó szél, ám ezeket túlélni a valami. Ha mindehhez az elszigeteltséget és a kiszolgáltatottságot hozzá adjuk, már nem biztos, hogy kedvező a kép. A világvége itt van, elérkezett.
Mindez Izlandon, egy szigeten még erősebb hatású, remek hangulata van a regénynek.
Lenyűgöző egy tehetséges és bájos nő bölcs gondolatait olvasni. Mindezt békés derűvel, tűéles pontossággal tárja elénk. Nem ijesztget, nem katasztrófa hangulatot teremtve, csak árnyaltan jelzés szerűen mesél a problémák mibenlétéről, a társadalmi kérdésektől. A jog inog, az állami apparátus beindul, válságstáb, katasztrófavédelem, a mentés mégis feltételekhez kötött.
Jól megírt, fordulatos és izgalmas sztori, afféle versenyfutás az idővel, ahol tét a létünk biztonsága. Kicsit sem szájbarágós, ám annál inkább orrbavágós módon ráébreszt bennünket arra, mennyire kevés kell ahhoz, hogy megszokott életünk mindenestől felboruljon. Valóságszagú, ettől félelmetes és hatásos. A globális problémák a fikció és a politikai thriller elemeivel keveredve adják a történetet. Simán el tudom képzelni, hogy ez egy napon megtörténhet. Így végig fenn tartja az ember érdeklődését, reményt adva egy jó befejezésre, egy újrakezdésre. Hajrá, Izland!
"Olykor egyetlen emberré zsugorodik össze a világ. Egyetlen magányos emberré a kihalt fjordban."
Az elképzelt történet kidolgozott, a mondanivaló átjut az olvasóhoz. Hitelesség szempontjából jól működik, a tartalom jól átélhető. Durván szembesíti az embert a sorsa kiszolgáltatottságával, ráirányítja a figyelmet, milyen könnyen széteshet biztonságosnak képzelt világunk. A civilizáció ma már félelmetes mértékben függ a fejlett technikai háttértől. Megdöbbentő, aggodalomra késztet és ugyanolyan fájdalmas belegondolni a következményekbe. Mennyire vagyunk képesek túlélni önmagunkat? Adott technikai háttér nélkül mire jutnánk, mire lennénk képesek a fennmaradásunkért? Mennyire függünk egy olyan „egyszerű” dologtól, mint az internet, telefon vagy az áramszolgáltatás. Ha elfogy az élelem, nincs gyógyszer, utánpótlás pedig nem lesz, bizony könnyen széteshet a civilizációnk. Innen egyenes út az anarchia és az egyetlen cél: a túlélés. Bármi áron, bármiképp. Itt eszembe villant a régi nagyszülői kamra képe: kisgyerekként rácsodálkoztam miért áll hegyekben a cukor, liszt, zsír, miért emlegeti a mama mindig legyen itthon só és gyufa. Nem árt, ha bespájzolunk konzervet, tartós élelmiszert, sosem tudni... Björnsdóttir története akár egy jó kis ébresztő is lehet. Mindezt érzékeny, intelligens, de közérthető, követhető módon írta meg, miközben vérfagyasztóan izgalmas a cselekmény.
"Irányvesztett gyerekek vagyunk, akik bekötött szemmel tapogatóznak egy számukra érthetetlen játékban."
A szereplők egyéni sorsa mellé ( María bevándorló, hegedűművész, és Hjalti, aki újságíró) a kamaszoké volt megdöbbentő. A Legyek ura világa idéződött fel bennem erről olvasva. Nem csak a lázadás, de az ő minitársadalmuk képe is elképesztő. A kirekesztettség a bőrszín alapján és a bevándorlók kérdése egy jelentős és súlyosan valós probléma. Ennyire kis ország esetében mindenképpen az. Az egyén és a társadalmi boldogság elég összetett kérdéssé válik. Az írónő remek jellemábrázoló ereje, a tragikus jeleneteket érzékletesen tárja elénk. Értékrendek, kultúrák ütköznek. A cselekményt fűszerező humora is fellelhető a lapokon.
Senki nincs biztonságban, az sem aki nem használja a korszerű technológiákat. Kiszolgáltatottá válunk ezek nélkül, fényévekre visszavetheti létünk biztonságát. Egyik csapás követi a másikat... az emberiség nyomasztó helyzete átélhető és ijesztő. Inkább elgondolkodtató mint szórakoztató, figyelmet ébresztő könyv.
Remélem lesz még alkalom olvasni Sigríður Hagalín Björnsdóttir gondolatait, hiszen A sziget 2016-os megjelenése óta tavaly kiadták második könyvét is.
"Figyeljetek ránk.
Itt vagyunk. Élünk."
ITT megszerezheted 20% kedvezménnyel a Cser Kiadó webáruházában!
Sigrídur Hagalín Björnsdóttir: 1974. 02.11.
újságíró, szakmáját a spanyolországi Salamancában és New Yorkban, a Columbia Egyetemen tanulta, majd mielőtt visszatért volna Izlandra, Koppenhágában élt és dolgozott. Jelenleg az izlandi televízió munkatársa. A sziget című első regénye 2016-ban jelent meg
E könyvét az Izlandi Női Irodalmi Díjra is jelölték.
Cser, Budapest, 2019
248 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632785820 · Fordította: Patat Bence
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése