Szerotonin

Michel Houellebecq: Szerotonin








                                                                                         









Pontosan négy évvel a Behódolás regénye után a francia író most sem kerüli el a bátor politikai állásfoglalást. Érzésem szerint vélhetően a Szerotonin regénye ismét megosztó lesz. Tökéletesen eléri, hogy odafigyeljenek, beszéljenek róla.
Egyáltalán nem számítottam arra, amit ebben a könyvben találtam, bár volt elképzelésem. A 2015-ben megjelent Behódolás mindenképpen megosztó regény volt, így nagy kíváncsisággal csaptam le a francia irodalom fenegyerekének új regényére.


Az írás minőségének örültem. Lendületes, átélhető és hatásos próza. Houellebecq nem menekül el a saját koruk problémái elől, ez adja most is az egyik fő hátteret. A mű kísérlet a személyes emberi sorsok és a napjaink történelmének összefüggéseinek ábrázolására. Ez a kölcsönhatás pedig elgondolkodtató és fájó végkövetkezésekhez vezetett.
Tetszett és érdekes volt, számomra is átélhető az idő múlásáról, a férfi lelkének belső életéről, a titkokról írt gondolatai. Egy öregedő, negyvenes férfi személyes sorsába tekinthetünk bele. Ennek az embernek komoly pszichés problémái, önértékelési zavarai vannak. Jó úton van a mentális széthullás felé. Florent-Claude ráébred, bizony valamit elrontott, zsákutcába került az élete. Ő keresi az élet értelmét, amennyiben van ilyen.

Az egzisztenciális és pszichés gondok tökéletesen kifejezik a zaklatottságot, a lelki bizonytalanságot, a talajvesztettséget. A depresszió korunk népbetegsége, amit kezelni kell. Antidepresszánsokkal, orvosi segítséggel, életcél és életminőség javulással. Ez komoly kihívás, nehéz feladat, bizony önmarcangolásra készteti az egyént. Mit és hol rontott el, futott mellékvágányra az élete? A mellékhatás pedig még lehangolóbb. Lehet, javul a kedve, de a szex bizony akadozik, nem megy. Maradnak az emlékek, régi élmények. Ami viszont nem pótol semmit a jelen állapotban. Fusztráló valóság ez a férfi életében, aki amúgy szexmániás. A felmerülő összes problémát a szerelem felől közelíti meg. A szerelem, a szex mozgatja és határozza meg világát.



Főhősünk és narrátorunk Florent-Claude, aki szinte mindent un és utál maga körül, még a saját nevét is. Személyes élete, lelke romokban, szétesett. Ő maga egy két lábon járó depresszió. Az önértékelés hiánya a depresszió szorításában, impotenciával súlyosbítva nem csak a nyugati ember végzete... Vajon az elszalasztott boldogság lehetősége végleg elillant, vagy van még remény elkapni?

A munkáját tekintve agronómus főhős (mint Houellebecq), így nyilvánvaló, hogy politika- és társadalomkritika akad bőven. Valójában sosem érdekelt igazán a politika, igyekeztem távol, kimaradni belőle. Ám ez akarva-akaratlan elég megkerülhetetlen napjainkban.

A narráció hatásos, jól viszi előre a történetet. Túl sok cselekményekben azért nem bővelkedik a regény, a legfontosabb és egyben a csúcspont a feldühödött francia gazdák lázadása, útzárral, fegyveres ellenállással. Ez a drámai valóság erős képekkel jelenik meg a regényben. Nem elrugaszkodott ez sem a problémáktól. A szöveg legtöbbször nyers, szókimondó világa illik a tartalomhoz.


A könyv több helyen megidézi a szokott pornográf elemeket: a szex az élet egyik fő értelme, ez nem is kétséges, erőszakos, nem szemérmes egy cseppet sem. Az általam olvasottakból most a legmeghökkentőbbek, polgárpukkasztóbbak ezek a részek voltak. Akad itt zoofilia, pedofilia stb.
Aki még nem olvasott a szerzőtől ne ezzel kezdjen. Elég sok merész, provokatív vetületekkel van tele, ami nem is tudom mennyire szükséges a téma emeléséhez. Houellebecq ugyanis apródonként építkezik. A főhős lelki vívódásai tökéletesen összhangban keverednek a huszadik századi globális katasztrófák poszt-apokaliptikus képével. Elgondolkodtat, sokkol. A különféle függőségek döbbenetes hatással vannak a mai ember univerzális arcképére.


Az kétségtelen, hogy Houellebecq nagyon tud írni, érzékletesen, pontosan látja és láttatja azt a világot, amiben jelenleg élünk. Talán ettől vannak kettős érzéseim, hiszen az egyik legprovokatívabb alkotó napjainkban.Taszít és vonzz írásainak témája, az ábrázolt valóság valóban riasztó. Ám biztosan fogok még Houellebecqtől olvasni másik könyvet.





Michel Houellebecq író, költő 1956-ban született Réunion szigetén. A világhírt az Elemi részecskék című regény hozta meg a számára. A térkép és a táj című könyvével elnyerte a Goncourt-díjat. A Behódolás a 2015-ös év megkerülhetetlen műve lett.



Magvető, Budapest, 2019
368 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631439021 · Fordította: Tótfalusi Ágnes