2019. november 14., csütörtök

Liber Mortis

Szabó Magda: Liber Mortis 






     "Egyet nem tudok tudomásul venni, kicsim. Egyetlenegyet. Hogy elmentél, hogy Agyigód itt maradt."










Szabó Magda és férje, Szobotka Tibor 34 évet éltek együtt elválaszthatatlan, boldog házasságban. Közös életüket, szerelmüket a halál tényével is dacolva váltak az irodalom egyik megrázó és személyes részévé. Több ez, mint egy nagy szerelem története. Úgy gondolom, hogy a Halottas könyv elsősorban azoknak kikerülhetetlenül fontos, akik jól ismerik az íróházaspár életét és munkásságát. Az életmű sarkalatos része, amit való igaz, talán nem is a nagy nyilvánosságnak szánt az írónő, hiszen a 2007-ben bekövetkezett halála után négy évvel jelent meg először. Sokat ad a Szabó Magda - Szobotka Tibor életrajzhoz személyes, bensőséges soraival. Most új kiadásban a Jaffa Kiadónál megjelenő életműsorozat 30. köteteként került a boltokba.



Az imádott férj, Szobotka Tibor 1982. február 26-án halt meg. Az író, műfordító, irodalomtörténész özvegye Szabó Magda 1982. május 25-étől 1990. február 27-éig vezetett naplót.
Ha röviden kellene összegeznem: itt nincsenek nagy fordulatok, csak dráma van. A mély, zsigerig hatoló fájdalom.

Az első 300 oldalt folyamatosan olvastam végig. Utána tört meg némileg a lendület, vált nyomasztóan fájdalmassá az írónő naplója. Addig sem volt egy vidám olvasmány, de tudtam mit várhatok. Ekkora önzetlen nagy ragaszkodás talán nincs is, amit kiolvashattam a naplóból. A fájdalom, a veszteség hiánya, annak feldolgozása pedig hatalmas feladat. Nem csak Szabó Magdának, hiszen ezzel a helyzettel mindenki tud azonosulni. Ő is meghalt egy kicsit ott és akkor, amikor a szeretett férje. A lelke mindenképpen. Talán egyedül éppen ez éltette, hogy a naplón keresztül tovább beszélgethetett imádott társával. Itt semmi túlzás nincs az imádott rajongás felfokozott állapota jól tetten érhető. A szenvedésre volt némi gyógyír a napló, terápia az írás. Ez az élet, már nem élet, csak vagyok - írja több helyen, szinte a megváltó halálért könyörögve. Nem tudhatta, hogy a találkozásra még 25 évet kell várnia. Egy életében is szeretett férj, egy halott felesége, aki az élet örömeivel már nem tud, nem is akar számolni. Ez valahol egészen érthetővé is válik a sorokból.


"Már nem tudom azt írni: Isten nevében. A halál nevében, a szerelem nevében, a magányéban, a tehetetlenség nevében – új füzetet kezdek."


Szabó Magda hitt a túlvilágban, a halottak jelenlétében. Megindító sorait olvasva megismerjük életük pillanatait, a jelent Nyúl nélkül. Agyigó szenvedése, fájdalma tapintható, megindítóan személyes, őszinte. Szobotka Tibor sosem került arra a piedesztálra, ahová írói kvalitás megillette volna. Tiltólistán volt hosszú évekig, majd fordításokból élt. Könyveit hosszú idő után, elvétve adták ki. Talán amit mindenki tud és ismer, hogy a naplóit, már Magda fejezte be. Ez a kötet az íróférj halála után 1983-ban a Megmaradt Szobotkának címmel került a boltokba. Egy érdekes adat, ami elképesztő a mai könyvkiadás számait ismerve. 126 ezer példányban jelent meg, ami alig 3 hónap alatt elfogyott...
Ezen kívül is számtalan érdekesség, háttér információ akad a kötetben.
A közös életük harmincnégy évének sok sok állomása megidéződik a naplóban. Játékos, fájdalmas és nagyon őszinte vallomás ez.



A halál tagadása és a szerelmes társ hiánya mellett a könyv nagy erénye, hogy sok irodalmi csemegét kínál, az a mindennapokról. A kulturális élet jeles szereplői jelennek meg Szabó Magda feljegyzéseiben. A napi történések, felkérések, utazások, dedikálások vagy színházi bemutatók kordokumentumként is tökéletesen funkcionálnak. Itt vettem észre, hogy szinte biztos, a mai olvasók közül sok nem is sejti, mikor kiről van szó. Jó lett volna egy lábjegyzetben beazonosítani a megjelenő személyeket. "A magvetőben ott volt a Réz is" - írja. Sajnos erről ma sok fiatalnak fogalma sincs ki az a Réz Pál. Fájdalmasan szép, ahogy megelevenedik a költőbarát, Illyés Gyula temetése. Végre odahajoltam és Juhász vállán tudtam sírni.. . Juhász Ferencről van szó, de ez nem derül ki. Némi irodalmi háttérismeret szükségeltetik úgy gondolom. Ott és akkor, bő 1 évvel Szobotka halála után tudott végre felszabadultan sírni. Sirathatta az elveszett társat, szerelmet, a közös boldogságot. A rajongása az összetartozásuk a halál után csak fokozódott az ő "Nyula" után. Szívfacsaró erről olvasni. Gyötrelmes mindennapok vártak az írónőre, amit elviselni, túlélni az adott neki erőt, hogy férje könyveit kiadják, elismerjék írói tudását. Ezt sikerrel teljesítette is. Végre újra, ismét felfedezték Szobotkát is, aki tagadhatatlanul a sikeres írónő árnyékában élte napjait.


A napló népszerű irodalmi műfaj. Olyan intim vallomás, kitárulkozás, ami sokkal személyesebbé teszi az egyéb olvasott regényeket is. Szabó Magda egyéni stílusa tökéletesen működik naplóírás közben is. Néhol humoros kikacsintásokkal tűzdelt megjegyzései, tagadhatatlanul személyes vallomásai az egyedül töltött évekről mesélnek. Olvashatunk filmekről, a mindennapok történéseiről vagy a politikai változások eseményei (rendszerváltás) is megjelenik a sorokban.



"Ó, szívem, szívem, szívem, hogy lehet ilyen eleven egy szerelem, ilyen körülmények között? Hogy lehet?"

Az életmű lélekbe markolóan emberi leírása, része ez. Fájdalmas, mégis gyönyörű, őszinte vallomás. Páratlan alkotás ez a képzeletbeli párbeszéd a műfajában. Ajánlom a már említett Megmaradt Szobotkának vagy a Nyusziék és a Bánom is én című naplót is.


A Szabó Magda-életműsorozat 30. kötetét ITT tudjátok megrendelni!



Szabó Magda 1917. október 5-én született Debrecenben.
A magyar irodalmi élet nagy hatású alkotója, író, költő, műfordító. 1947-ben kötött házasságot Szobotka Tibor íróval.
1949-ben megkapta a Baumgarten-díjat, de még azon a napon visszavonták tőle és állásából is elbocsátották. Egészen 1958-ig nem publikálhatott. Az eredetileg költőként induló Szabó Magda 1958 után már regény- és drámaíróként tért vissza. A Freskó és Az őz című regények hozták meg számára az országos ismertséget. 90 éves korában megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét, de ezen felül Kossuth-díjat 1978-ban, József Attila-díjat 1959-ben és 1972-ben kapott.
2007. november 19. – én hunyt el otthonában.
















Jaffa, Budapest, 2019526 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634752158

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése