Knausgård: Tavasz

Karl Ove Knausgård: Tavasz

(Évszakok 3.)


                                     

"Néha fáj élni, de mindig van miért. Ezt, ugye, nem felejted el?"




A norvég író Évszakok sorozatának harmadik része zárul ezzel a fenti idézettel. Ami érzésem szerint tökéletesen összefoglalja a kötet mondanivalóját. Karl Ove Knausgård Tavasz című kisregényében az élet kezdetéről, a fogantatás előzményeiről, a legkisebb gyermek érkezéséről és az anya betegségéről olvashatunk. A tavaszi fényről mesél, miközben a tőle megszokott őszinteséggel avat be életük titkaiba. Tavasz van. A kisgyerek számára a világ kezd kinyílni. Áprilisban ragyog a nap, idillien ébred a táj, mégis végig ott van a történetben a sötétség.



"Április a nagy alvás és a nagy fejlődés közötti idő. Április a vágyódás valami más után, ahol a más még ismeretlen."

        

Amíg az Ősz és a Tél rövid esszékből áll, ez a kisregény csupán egyetlen nap eseményeit idézi meg. Mégis egy fájdalmas és erőteljes történetet olvashatunk. Apát és három hónapos kislányát követhetjük nyomon ezen az áprilisi napon. Együtt tesznek egy utazást az ébredező, zöldellő tavaszi tájban Skåne-ban, hogy meglátogassák a lányka kórházban lévő édesanyját. Ez viszont számtalan élethelyzetet, kérdéseket vet fel az apában, miközben lányának mesél. Ezek a kérdések válaszra várnak az apa lelkében, próbálja értelmezni, elfogadni-megoldani őket. Mesél magáról és a szerelemről, az apává válásról, a három meglévő gyerekről. A feleség mentális problémái hangsúlyozottan vannak jelen életükben. A kezelések, a depresszió okozta tünetek komoly kihívás elé állítják a családot, amivel maximális igyekezettel küzd az apa. Jelenetek egy házasságból - lehetne a kötet alcíme.

Teszi a dolgát apa, nem panaszkodik, pedig a napi feladatokkal egyedül birkózik, és a gyermekvédelmi hivatal is szorongatja.  A gyermeknevelés nem könnyű mozzanatai elevenednek meg előttünk, amit elég könnyen átélhet az olvasó. A szerelem pillanatai szép képekben vannak jelen, ahogyan az anyaság vágya, öröme, vagy a mindent befedő depresszió, szeretet-éhség a feleség részéről. Ez komoly lelki megpróbáltatásokat ad, ezzel nehéz, szinte lehetetlen együtt élni. Hosszútávon biztosan felőrli a feleket. Mégis az élet szépségéről, boldog pillanatairól mesél a lányának, az értelmét megvillantva. A sorozat első két része leginkább a dolgok és a környezet megfigyeléseiről, a természettel és az anyagi világgal kapcsolatos asszociációkról és reflexiókról szólt, most a kapcsolatok lelki útvesztőjébe jutunk.

              

A felmerülő problémák és a feleségével való bánásmód számtalan további, az élet kis és nagy kérdéseit hozza magával ez az élethelyzet. Gyengédségről és szorongásról ír, miközben kitartásra biztat. Amire megoldás a szeretet, türelem, ami mellé a nő önálló küzdési vágya kellene. Ezt próbálja felébreszteni benne. Aki ezek után olvassa Linda idehaza is megjelent két könyvét, biztosan más szemmel fogja értékelni.

Karl Ove Knausgård már a Harcom regényfolyammal új utat tört az írásban. Knausgårdot mint jelenséget is világszerte nagy figyelem övezi. Egyénien őszinte hangja, mindennapi élethelyzetei több azonosságot mutathatnak az olvasóéval. A szülői felelősség, az apaszerep meghatározó. A rend megtartása, megszervezni a gyermekek életét, összhangba hozni az írói feladatival nem kis gond. Most is a mindennapi életről gondolkodhatunk a szerzővel. A maga teljes hétköznapi egyszerűségében szépen megkomponált ez a regény.

Knausgård bepakolta magát és a kisgyermeket az autóba, és utaznak, hogy eljussanak a kórházba, ahol felesége, a kislány anyja van. Tavasz van. Ahogy a vidék ébredezik, úgy a remény is éled a lelkében. Helyre kell álljon a rend ismét az életükben. A már meglévő három gyerekért, vagy önmagáért végre talpra áll a feleség is, miközben küzd élete démonaival. Átéreztem, meg tudtam érteni ezt a reménytelennek tűnő sokszor fárasztó harcot. Amit soha nem lehet, nem szabad feladni. Az öngyilkosságról írt eszmefuttatása mélyen érintett, elgondolkodtató a sötét valóság. Az apa képe is megidéződik, ahogy kezdi felfedezni önmagában az azonosságokat, illetve megérteni apja tetteit. Mélyen megérintett ismét a kitárulkozó őszintesége, vállalva minden gondolatát. A szerelem, a veszteségek, a nevetés és az önpusztítás közötti állapot körforgása ez. Anna Bjerger csodás olajfestményeivel a szöveg és a kép szép találkozásának lehetünk tanúi.

Knausgård pelenkacserével, nyaralással, otthon hagyott bankkártyával, a családi autó tankolásával, fűnyírással és a kapcsolatok mélységével írta meg ezt a részt, ami akár lehetne a Harcom sorozat 7. része. Az élet szépsége, értelme ott van előttünk, ha ezekért küzdenünk kell, akkor is megéri élni. Bármennyire embert próbáló tud ez lenni néha. Ehhez a családi kapcsolatok, érzelmek tudnak sokat segíteni.Talán ez a kötet az eddig legerősebb része a sorozatnak. Kíváncsian várom, mit olvashatunk legközelebb tőle.




"Tudod, a világ szépsége nem jelent semmit, ha egyedül vagy benne."


                      

Karl Ove Knausgård: norvég író, 1968. december 6-án született; legismertebb műve a Harcom (Min Kamp) című hatrészes önéletrajzi regénysorozat. Ez a norvég irodalom egyik legkiemelkedőbb teljesítménye: az alig ötmilliós országban a Min Kamp-ciklus több mint 450 000 példányban kelt el.
Knausgård tanácsadóként közreműködött a Biblia norvég újrafordításában is.
Díjai: Norvég Kritikusok Irodalmi Díja (1998), Brage-díj (2009), NRK P2 Hallgatók Díja (Norvég közszolgálati rádió) (2009), Év Könyve Díj, a Morgenbladet című norvég hetilapban (2010), Welt-Literaturpreis – a Die Welt nemzetközi szerzőknek ítélt díja (2015) néhány az elnyert számtalan sok elismeréséből.



Magvető, Budapest, 2022
192 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789631441574 · Fordította: A. Dobos Éva Illusztrálta: Anna Bjerger